Rész

 1      II|           Zoltán alig tudott mit szólni a lyánkához, kit mulattatnia
 2       X|      Mikor én annyi idős voltam, szólni sem mertem ily nagy társaságban.
 3       X|         idegeit, hogy nem tudott szólni; de a szabadító éles szemei
 4       X|        fekhelyéről, s rohanni és szólni akar, de egyikre sem volt
 5    XIII| rövidségnek okáért, egy szót sem szólni.~ ~Mindannyian fogunk emlékezni
 6     XIV|    Bogozy is jónak látta valamit szólni a dologhoz.~ ~– Hiszen csak
 7   XVIII|       tért annyira magához, hogy szólni bírt.~ ~– Parancsol ön még
 8     XXI|            Rudolf már nem tudott szólni, csak mosolyogni tudott
 9    XXII|     tanácsos meg volt fagyva, és szólni nem tudott. Hogy olyan átható
10   XXIII|        ellenségei fájdalmának.~ ~Szólni sem tudott hozzá sokáig.