Rész

 1      II|        közöttük lovászát, s odainté szelíden, nyájasan mondva neki:~ ~–
 2      II|             az, hogy ez a fiú olyan szelíden beszél a lovászával, mintha
 3     III|     fiskális úr – könyörge Abellino szelíden –, nem akartam én megbántani,
 4      IV|         adom.~ ~– No, látja – szólt szelíden Abellino, mintha a felhozott
 5       V|             női gyöngédségnek, mint szelíden bánni egy ötödfél láb magas
 6    VIII|         arra?~ ~– Én – szólt Rudolf szelíden, s szomorúan vevé kezébe
 7       X|        ujjaira fektetett borotvával szelíden tisztogatja meg azt a tért,
 8     XIV|       tanácsokkal, mint mondja neki szelíden: „Ha kedves ön előtt az
 9   XVIII|         összefolyva az ajkai fölött szelíden aláhajló fiatal bajusszal;
10      XX| grófkisasszonyt? – kérdi tőle Vilma szelíden.~ ~– A Katinka kisasszonyt?