Rész

 1     III|  gyökereibe, mely vele is oly soká közös volt? Hogy a világi
 2       X|     ej, kedves Zoltán, ön ily soká elmarad. Ön kis házigazda
 3       X|     mondta Kőcserepy –, ezzel soká tart a vita. Adass rosztopcsint.
 4       X|  barátim, ne szuszogjanak oly soká! – szólt végre kifakadva.~ ~
 5     XVI|       a pácienssel, az eltart soká, egy óráig, kettőig is.~ ~–
 6     XXI|  vigyen el! Nem tart az olyan soká. Hat és nyolc között még
 7     XXI|       és legyenek boldogok!~ ~Soká nem lehetett fennmaradni;
 8    XXII|      a zongora húrja, s olyan soká eldöng magában. Éjszaka
 9   XXIII| azután az enyim… De egyik sem soká maradt a másik után… Mit
10    XXIV|   előtt, s az Isten nem késik soká.~ ~És, íme, úgy is következett