Rész

 1    VIII|    Zoltán, hogy láttál engem sírni, és legyen ez életednek
 2    VIII| midőn hallotta őt keservesen sírni maga előtt… És most ismét
 3     XIV|       milyen jó volt fölötte sírni!~ ~A védirat minden gondolatját
 4      XV|       ahogy gyermekek tudnak sírni.~ ~Az ügyvéd szomorúan tekinte
 5     XVI|      a fal felé, s elkezdett sírni, hogy milyen istentelenség
 6   XVIII| megzavarta ez az eszme, hogy sírni is elfelejtett, mintha a
 7   XVIII|      és elkezdett keservesen sírni dühében, szégyenében.~ ~–
 8   XVIII|      a maga szakmájában. Tud sírni, tud elfogultan szívére
 9     XIX|    és azután ismét elkezdett sírni, vonaglani, hogy ajkán a
10     XXI|      világban. Nem is tudott sírni, egy könnycsepp nem jött