Rész

 1      IV|     nyitott be Maszlaczkyhoz, remegve kérdezvén:~ ~– No, széna-e,
 2     VII|    fel Zoltán aggodalmasan, s remegve kezdett az öltözködéshez.~ ~
 3    VIII|       azon levél tartalmaz.~ ~Remegve közelített az asztalhoz,
 4       X|  elborzadva, s minden ízeiben remegve bújt férje keblére, aki
 5       X|   mögé dugott írótollal, nagy remegve s kezeit fázékonyan hóna
 6       X| odahúzódott keblére félénken, remegve, és hallgatá a mindig közeledő
 7       X|  lánykát mentse meg ön – súgá remegve Zoltánnak. – Látja, kétségbeesnék,
 8     XII|       aki ott lakik.~ ~Rudolf remegve önté ki a porzót, mely legelébb
 9   XVIII|          Kedves Lizám – szólt remegve –, akiről te beszélsz, azt
10   XVIII|   Zoltán, átölelve Bogozyt, s remegve miatta és társai miatt.~ ~