Rész

 1     III|       fájdalmat érez térdében, s olyankor mosollyal álarcozza kínos
 2       V|       imádkozott, de azért Vilma olyankor sem látott benne mást, mint
 3       X|   mulatság van, Vilma kisasszony olyankor mindig gyöngélkedik.~ ~Ez
 4       X|          túlérzékeny ujjaival.~ ~Olyankor azután, midőn gyakran fél
 5       X|      minden zajosabb társaságot. Olyankor mindig feje fájt, s ha ezt
 6   XVIII| megszólít, talán nem tudom, hogy olyankor felőle gondolkozol, mikor
 7   XVIII|        tudom, hogy őróla álmodol olyankor? Én nem láttam, én nem ismerem,
 8   XVIII|        komoly gyermek mit gondol olyankor, midőn megvetéssel tekint
 9     XXI|        voltunk tőletek; az ember olyankor a legnagyobb veszélyt is
10     XXV|      karimája, és hogy szokott ő olyankor félrenézni, mintha nem látná