Rész

 1      II|      várta a tanácsos úr, oly nyájasan hajtva meg magát előtte,
 2      II| lovászát, s odainté szelíden, nyájasan mondva neki:~ ~– Kérlek,
 3      IV|       a lépcsőkön utolérte, s nyájasan megszólítá:~ ~– Jó estét,
 4    VIII|   megtörlé szemeit, s kezével nyájasan végigsimítva a gyermek hajfürteit,
 5       X|       fogadva az érkezőket, s nyájasan, érző részvéttel vezetve
 6     XIV|     nem engedne másnak, s oly nyájasan beszélgetve nejével és leányával,
 7   XVIII|    beszélgetni, mégpedig igen nyájasan, ami őt Tarnaváry szemei
 8   XXIII|      mérge. A szomorú leányka nyájasan, szeliden siet a háziúr
 9   XXIII|  valóban ott áll előtte, s őt nyájasan köszönti.~ ~– Hogy jössz
10     XXV|        szurtos alak messziről nyájasan nyújtá eléje kezét, s ha