IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
1 IV | vendéglőbe fog szállni. Nro 1. 2. 3. alatt. Háromszor 2 II | hogy fogjon be rögtön, s ne 10 órakor jöjjön vissza, hanem 3 II | a jámbor irigység…~ ~Az 1837-dik év nyarán különösen 4 X | is, aki ezeket olvasod.~ ~1838 volt az esztendő.~ ~Előre 5 XIV | XIV. A titok~ ~1840-ben nagy elevenség jellemzé 6 Vegszo | mulaszthatom.~ ~ Pesten, 1854. december 23-án.~ ~teljes 7 IV | vendéglőbe fog szállni. Nro 1. 2. 3. alatt. Háromszor énekel…~ ~– 8 I | Végre a mondott év augusztus 22-ére lőn kitűzve a végső 9 Vegszo | Pesten, 1854. december 23-án.~ ~teljes tisztelettel~ 10 IV | vendéglőbe fog szállni. Nro 1. 2. 3. alatt. Háromszor énekel…~ ~– 11 XII | fizetni.”~ ~Negyedik levele a 7vir úrnak.~ ~„K. b. m.~ ~Ha 12 X | elővárosok nélkül. Alig számított 800 házat nyolcezer lakóval, 13 III | szolgája – alázatos szolgája, á–szolgája!~ ~A jövevény köszön 14 XIV | az ajtón, a fráterek mind abbanhagyták az írást, Bogozyra hagyva, 15 XVI | most tanulná a silabizálást ábécéből. A két diplomata engedte 16 XV | Kőcserepy érdekét elválasztani Abellinóétól, s egyedül az utóbbit vonni 17 III | járt, azalatt odasietett Abellinóhoz, s tölcsérül idomított markán 18 XXVI | lenni.~ ~Ti pedig, Kárpáthy Abellinók, Berzy Tivadarok és a többi 19 XIV | palotának minden ajtaja és ablaka be van zárva, és az nagyon 20 XII | tudom, hogy nem teszi az ablakába; nem a magyarnak való a 21 X | lebocsátva a második emelet ablakából, amint a rohanó víz a vásártereken 22 XVIII | kettőtől, hogy őt nézni fogják ablakaikból. Vilma arca olyan hideg 23 VIII | sűrűn repkednek.~ ~E szoba ablakainak egyikén a vastáblán valami 24 XVIII | kövekkel hajigálva a megyeház ablakaira, honnan minden nézősereg 25 VI | tornácaival s egymástól távol eső ablakaival; a párkányzatok meredekein 26 X | megzavarja a háztetőkön, ablakokban álló szerencsétlenek segélykiáltása, 27 X | miknek alacsony házaiba az ablakokon folyt már be a víz. A rozzant 28 X | ember reszketett. Azután az ablakokra került a szél, amik jégvirágokból 29 XXIII | a szép hajnalt, amint az ablakomon besüt. Fordítsátok arra 30 X | nyílt szemeivel a sötét ablakra bámulva.~ ~Egy halvány villanás 31 X | lőni; ezt a mennydörgő, ablakrázkódtató csattanást nem hallotta 32 XVIII | zárva idegenek előtt, az ablakredőnyök lecsukvák. Mégis keresztülhallatszik:~ ~„ 33 X | hajtatott, melynek hosszú ablaksora ünnepélyesen világított 34 XII | néznek a Duna vizébe fényes ablaksoraikkal. Minden magyar főúr építtet 35 X | susogá Vilma, a fekete ablaktáblákra függesztve szemeit. – Ne 36 XVIII | engedelmeskedett, hogy kitört két ablaktáblát a könyökével.~ ~– Óh, óh, 37 V | valahányszor ezen lovagol, elfut az ablaktól, társaságokban figyelmezek 38 II | kérdéseinél, mintha valaki ablaküveget kaparna körmeivel.~ ~Katinka 39 II | növelte az ifjú absentium ablegatus kényelmetlenségét.~ ~– Apropó! – 40 XVIII | telve a fényes költészet ábrándképével, s úszott az istenekkel 41 V | végiglépdelt, még hallá az ábrándmű hangjait, melyeket hihetőleg 42 XI | semmivé téve, lerontva, az ábrándokat éppen úgy eliszapolta a 43 III | boldogságát és azt az ifjúkori ábrándot, mely ép lelkek előtt annyira 44 XIV | kocogtatás az ajtón riasztá fel ábrándozásiból. Mintha hívatlan kísértet 45 V | Tökéletesen. Az ilyen ifjonci ábrándozások sohasem szülnek semmi jót; 46 VIII | látta búsulni, hol nevetni, ábrándozni a feledhetetlent. Itt ült, 47 XII | szerénységét, a komoly, ábrándtalan férfit.~ ~Mindezek csalóka 48 XXV | régi, messziről mosolygó ábrázatok úgy néztek reá, úgy kapták 49 II | keresztülszúrva, mely Atlaszt ábrázolja, hátán a földtekével. A 50 I | szekerce dolgozott a világot ábrázoló deszkákon, a fúró-faragó 51 VII | mely valami mohos követ ábrázolt, amire Zoltán neve volt 52 XXIV | kis tányérka helye a fehér abroszon, és mégis nagyobb pusztaság 53 III | kezeivel, s szakadatból (ex abrupto) felkiálta:~ ~– S valószínűnek 54 II | kevéssé növelte az ifjú absentium ablegatus kényelmetlenségét.~ ~– 55 XVIII | láttad, elvitatkoztatok absztrakt filozófiai tételekről, metafizikus, 56 VII | oly erősek voltak, mint az acél; megköszönheték neki mindazt 57 XXI | azok kezében addig. Jó két acélkard, háromujjnyi széles, lappal 58 XVII | fogadásait! Ez újra fölemelte, ez acéllá edzette szívét! Lehet, hogy 59 III | láthatók különféle kiadásokban, acélmetszetek, olaj- és vízfestmények, 60 III | volt a fő pont, ez volt az Achilles-sark. A megholt úrnőre senki 61 XVIII | inggallér,~ Lehetsz Pesten ácspallér!~ ~Az öreg megtörülte utána 62 X | valahányan kihaltak belőlük, actorok és incattusok, mind lábaikkal 63 XVIII | bátorkodik megjegyezni, hogy egy actuarius esküdt minősége még inkább 64 XVIII | Violencia! Crimen laesae! Actus majoris potentiae! – kiáltának 65 XIII | Mindennap be kell vennem egy adag sót, elébb csak egy szemernyit, 66 XXIV | díja, még csak kamatra sem adák, mert csak azt hitték, hogy 67 IV | jött ma indítványba, s arra adakoznak a magas hazafiak? Vagy a 68 II | napon fogadtatott vissza Ádám a paradicsomba!~ ~– Valódi 69 II | nem kereszteltek engemet Ádámnak.~ ~A delnő kérdőleg tekinte 70 III | Ugyan, ne kezdje hát Ádámnál, Évánál!~ ~– Instálom! Én 71 XVIII | kezét kedves barátja urának adandja. Ám tessék tehát játszani 72 X | ezzel soká tart a vita. Adass rosztopcsint. Ezzel hamarább 73 III | Szentirmay gyámsága alá adassék; mit a halál révén levő 74 III | folytatás; egy pont, egy adat tízet húz maga után. A grófnak 75 XXI | szíves őt szállása és honléte adataival megismertetni.~ ~Az ifjú 76 XVIII | első szó mindenkor neki adatik.~ ~Most feláll Szentirmay 77 III | ismét az örök hallgatásnak adatnak által. Senki sem tekint 78 XVI | igaza van! Én szilenciumot adatnék az úrnak! Ilyet még nem 79 X | elragadtatni, kézről kézre adatni, hízelgéssel, gyöngédséggel 80 III | jó remény fejében ellene adatokat szolgáltatni, apró eseményeket 81 VII | fel bírta fogni az ezen adatokban rejlő magasztalást. Gyámatyja 82 VII | téve ezelőtt tizennégy évi adatokkal. Mi volt akkor a Kárpáthy-uradalmak 83 XXV | ottfeledt iratait, s tudtára adatván, hogy mármost aztán úgy 84 XXI | visszakapta, s engedte az ádáz csapást maga előtt elsüvölteni; 85 III | elengedé azoknak, akiktől azt addigelé szokás volt behajtani, a 86 Vegszo | Nemes irányú nevelés mint adhat oly lelki önállóságot gazdag 87 XX | miután a segélykiáltást hírül adhatá, azon erő, mely addig fenntartá, 88 XVIII | hogy olyan embernek nem adhatja; a leányát, aki nejét akarta 89 XVIII | csináljanak, hanem konfektet adhatnak akármennyit, a majonézt, 90 III | felelettel.~ ~– Úgy hiszem, fog adhatni kedves nagyságodnak évenkint… 91 XVIII | jelentőségre anélkül, hogy számot adhattak volna magoknak arról, hogy 92 X | Emberül van, fiam, remekbe sem adhattál volna külön csapást! A rablók 93 X | kiálták: „Rip, rop, ennünk adj, mert meghalunk”! De a szegény 94 XVIII | eléggé érthetőleg tudtára adjam Önnek.~ ~Levelét előbb megmutattam 95 IV | pénzkalmárnál, hogy csak száz pengőt adjanak neki, ne többet, mint száz 96 X | vannak.~ ~– Gyermekeket adjatok csak ide! – kiált indulattól 97 X | hárítsuk össze olvasatlanul, s adjuk annak a nyomorultnak.~ ~– 98 XVIII | urak, hogy most szavazatot adjunk rendes úton-módon, mi megtesszük 99 XIV | minden titkot a jurátusaim és adjunktusaim elől, s ezen a csatornán 100 XIV | hogy az énkörülöttem levő adjunktusok vagy jurátusok összeköttetésben 101 XV | nézve nagyon kedvező ürügyöt adna őt működése hatályos teréről 102 V | mint Vilma kisasszonyt.~ ~– Adná az ég, hogy boldogsága is 103 V | egy marék eleven hangyát adnának, hogy vigye haza zsebjében, 104 V | összeköttetést, melynek elsőbbséget adnék efelett, s bárminő előremenetelt 105 XII | közől kell egyet helyette adnom, ha elvész. Jól is leszidtam 106 III | minthogy ötödik emelet már nem adódik.~ ~Itt lakik ő már minden 107 XIII | nagy kövérség miatt alig adódván nekik hely, ahol mozoghassanak. 108 II | nemesek, sőt tán polgárok és adófizető közemberek is találkozhatnak, 109 VI | iskolai vizsgálatok, könyveket adogatott a parasztfiúknak, miket 110 II | idesüt a nap a verenda alá.~ ~Adolf éppen akkor ért oda a székekkel.~ ~– 111 II | szerencsénk leend ezzel a derék Adolffal megismerkedhetni, akkor 112 II | Jancsinak, sem Petinek, hanem Adolfnak; egy percig tétovázni is 113 IV | írok, sem a kezemből ki nem adom.~ ~– No, látja – szólt szelíden 114 II | alárendeltjei iránt. A libériás Adonisznak igen sok és igen különös 115 XII | Abellino pedig háromféle adósok börtönét is megjárta; ez 116 XXIII | amiket leírt, súlyos, nehéz adósság mázsái volnának, amiket 117 III | nagyságodnak határozni, és adósságait kifizeti.~ ~– A saját birtokomból?! – 118 II | megyei jószágát félmillió adóssággal terheli, s az uradalmaiból 119 III | nagysád, hogy a kifizetendő adósságok mennyisége légió; pedig 120 III | annyira el van halmozva adósságokkal, hogy a Kárpáthy-uradalmak 121 XVII | pusztítani tanulta, s özön adósságot hoz magával gyarapítás helyett, 122 XII | nincs is kreditünk, de nincs adósságunk, mint a te Angliádnak, akit 123 XIV | aki vasúton akar járni, és adót akar fizetni.~ ~Annál meglepőbb 124 III | ehelyett megismerkednek az adóval; s miután ez uradalmak legnagyobb 125 X | pedig erre a koldusnőre adtad. Így majd magad is beteg 126 X | támogatá ebbeli nézetét, okul adván, hogy a kisasszony beteg.~ ~– 127 X | mintha örömét fejezné ki afelett, hogy beteg úrnője magához 128 XV | számomra nem virulna zöld ág, akkor elmegyek a tengerre, 129 XXIV | másik oldalon azalatt zöld ágakból, színes lobogókból diadalíveket 130 XVI | Maszlaczky úr kezeit dörzsölé, s ágaskodott örömében; kedve lett volna 131 X | nevekedő árnak, bőszülten ágaskodva vak félelmökben, s a kocsisnak 132 II | Szentirmay feszült, csaknem aggályos magaviseletéből. Óráját 133 II | az ártó napsugár; sem az aggasztó életgondok; ifjú éveiknek 134 VIII | nehéz, valami súlyosabb, aggasztóbb a sírbolti rekedt levegőnél, 135 II | gyémántokat és cifra gombokat aggat magára, addig a másik fényes 136 XIV | mulatságot talált a falakra aggatott képek sorba bámulásában.~ ~ 137 X | műértők, csak a szakemberek aggodalma képes felfogni egész rémletes 138 X | mértékben fogyott türelme; aggodalmai növekedését pedig mértanilag 139 VIII | e sorok ártatlan, tiszta aggodalmaiból undok vétekkel és bűntudattal 140 VIII | melyet éveken át lelke aggodalmain nevelt, mely örökké kiújult 141 VIII | felkölté benne a sírba temetett aggodalmait: hátha valami vigyázatlan 142 XII | hónapig kellett ilyen halálos aggodalmakat kiállanom, ekkor kapok csak 143 XVIII | magyarázatát Misztizláv aggodalmas arckifejezéssel –, aki még 144 XII | elutazásában; a rejtély még aggodalmasabbá lett volna, ha ők Pestre 145 V | Tökéletesen felfogom ez aggodalmat; kedves nagyságod, kedves 146 VII | néven családja túlságig vitt aggodalmát.~ ~Mégis könnyebben esik 147 XVI | fog térni, mihelyt az élet aggodalmával nem lesz terhelve, mihelyt 148 XIV | minden befolyásától azon aggodalomnak, mely őket egyéb ügyeikre 149 XVIII | Minden jól megy, legkisebb aggodalomra sem lehet ok, a pozíciók 150 XXI | szeret, oly nyugodtan, oly aggodalomtalan hajtá le fejét az egyik 151 X | legmíveltebbek éppen nem aggódnak, hogy félelem nélkül járnak 152 XVI | szükség családi boldogságról aggódni…~ ~– Uram – kiálta fel Kovács, 153 XII | látni. A kérdéses per nem aggódtatá tovább Rudolfot; Kőcserepy 154 XVIII | férfiak és nők, ifjak és aggok, szeretik, bálványozzák, 155 II | közé tűzött, s ugyanazon ágról leszakítva egy másikat, 156 XXIII | küzdelmeit. A felhevült agy rettentő képzelme az arc 157 XVIII | gondolatnak helyet sem engedett agyában.~ ~Sőt kényszeríté magát 158 XXII | kedves leányom, én ültem itt ágyad szélén egész éjjel, és senki 159 XXI | ne tréfálj, szökjél fel ágyadból, nevess, kacagj, mondd, 160 VI | vezetők ügyelnek; itt az agyagtelek téglakemencéknek szolgáltatja 161 X | merik; hogy ugranának fel ágyaikból éjnek idején, hogy hagynák 162 XXIII | el tudja magát rejteni az ágyak deszkái közé, s midőn megszólal, 163 XVIII | mikor én pihenek csöndes ágyamban, talán őneki nincs hová 164 III | szól; a haldokló nő halálos ágyán azt kívánta, hogy gyermeke 165 V | óránkint pontosan megjelen ágyánál, beadni azokat a kellemetlen 166 XXIV | És akkor rohan szobájába, ágyára veti magát, és sír! Sír 167 X | Vilma ismét felemelkedett ágyáról, de nem bírt lábain állani, 168 XVI | hamarább elhagyandja az ágyát méltóságod, ha azon jó újságokat 169 XXIII | vonta el Katinkát leánya ágyától. Attól félt-e, hogy a beteg 170 III | anyai szende vonásai most is ágyával szemben mosolyognak reá? 171 XVI | Abellino e szókra kiugrott az ágyból. Mint egy sírból feltámasztott 172 XVI | férfi közelebb lépett az ágyhoz, mosolyogva.~ ~– Zoltán 173 X | lyánka is, aki ott a fehér ágyon fekszik. Kezei egész csuklóig 174 V | volt a szerelmes embert agyonbeszélni férje erényeivel. Azt mindenki 175 X | fogáson, háziúr és asszony agyonfáradnak a kínálkozásban.~ ~A haladó 176 II | Emánuel barátunkon kívül, ki agyontáncolhatta és pezsgőzhette magát, senki 177 XVIII | csak úgy bírtak a világos agyonveréstől megszabadulni, hogy elhajigálták 178 XVIII | felbőszült ellenfél rögtön agyonveri őket.~ ~A főispán vállat 179 X | úr. Az jeles volt. Majd agyonvertek bennünket.~ ~– Már az igaz. 180 XIV | ilyen átkozott? Ez csak agyrém. Vesd ki fejedből! Felejtsd 181 XXIII | taszít rajtok néha, mint az ágyúdördülés; azok a csikorgó, csörömpölő 182 X | várfokról egyre dörögnek az ágyúk, hogy reszket bele minden 183 X | A város felé fordított ágyúkból sohasem volt szokás lőni; 184 X | támadt jéggátot szándékoznak ágyúkkal szétlövetni, remélve, hogy 185 X | pillanatra az ablakokat, s rá egy ágyúlövés erőszakos, taszító dördülete 186 X | Hallották kegyetek talán az ágyúlövéseket egy óra előtt? Mindenki 187 X | város felé siettem, négy ágyúval láttam nagy sietve végigvágtatni 188 X | környéket, megszünteté az ágyúzást. „Ezzel nem sokra fogunk 189 III | tudhatja nagyságod, hogy ahány ügyvédet felszólított, hozzá 190 VIII | áldással érintkezik kezed, ahányszor annak lapjait forgatod. 191 X | ellepte. És a tanácsosék háza ahelyen állott. A tanácsosnő egyet 192 V | kénytelen volt a legszerényebb, áhítatosabb alakot játszani; míg Eveline 193 XXV | innensőn ugyan bizony senki se áhítozzék utána.~ ~Soha e perctől 194 XVIII | lehetett látni a szérűskertre, aholott egy ispán meg egy hajdú 195 X | majd százak, majd ezerek ajakáról, és nem tudta magának kimagyarázni, 196 X | rémkiáltás hangzott ezer meg ezer ajakról.~ ~E veszélyes órában Maszlaczky 197 VI | ozsonnázások miatt. Zsebpénzét, ajándékait megtakarítgatá, s midőn 198 XIV | éppen akkor indokolatlan ajándékokat fogad el az ellenféltől, 199 XVIII | midőn megvetéssel tekint az ajándékokra, az ékszerekre, ruhákra, 200 VII | virágra.~ ~Még egy becses ajándékot kapott Zoltán születésnapjára. 201 XI | jólétét. Egy nagy eszmét már ajándékozott nekünk fölvirágzásával:~ ~„ 202 XX | csodálkozva tekintett az ajándékra, amivel úgysem tudott volna 203 II | tearózsát leszakítva, azt ajándékul nyújtá Katinkának, mit a 204 XVI | Védencem rokoni osztályt ajánl nagyságodnak. Bármelyiket 205 XIV | odáig mehetne velök! Karját ajánlá az éltesebb delnőnek.~ ~– 206 XVI | énnekem nyújtanák kezeiket, és ajánlanának egy egész világot… Én szegény 207 V | mint aminőt kedves barátom ajánlata okozott. Így, de csak így 208 XXV | bőszítette barátságos egyezségek ajánlatával, a kétségbeesés örvényébe 209 II | nagyon szeretett volna ez ajánlatnak ellene mondani, de az oly 210 XVIII | rövid időn a legkedvezőbb ajánlatokat nyerte mindazoktól, kiknek 211 IV | eleinte hallani sem akart az ajánlatról; később azonban mégis hajlandó 212 XII | előkelő uraknak eléggé nem ajánlható, akik nem a könyvárus számára 213 X | úrfiak közül, aki karját ajánlhatta neki, aki helyet csinálhatott 214 III | én megmondom, hogyan. – Ajánljon kedves nagyságod „cessziót” 215 X | menni, s meleg buzgalommal ajánlkozának, hogy hazáig már majd ők 216 X | cselekedjék; én önnek vállalkozást ajánlok, ahol ezer száztólit lehet 217 XVIII | méltóságos úr előtt nagyon jó ajánlólevél a Maszlaczky rágalmazása. 218 VIII | majd megírom ön számára az ajánlólevelet Tarnaváryhoz, mert a jövő 219 II | vált, miután ő saját maga ajánlotta a lehető legnagyobb sietséget.~ ~ 220 X | vállalatnak tartom, amit ajánlottam, s kész vagyok önnek az 221 XVIII | titokban a poklok fenekére ajánltatva, nekiült hajnalnak idején 222 IX | megszorítja Rudolf kezét, ajkába kénytelen harapni, hogy 223 X | a gyermek, úrnője kezét ajkához szorítva.~ ~– Az nem igaz; 224 XI | alamizsnát kell kérni, s ajkaik szokatlanok még a keserű „ 225 II | táncvigalom után vér szokott jönni ajkaira, s hosszú füzértáncok közben 226 XIV | boldogság csak hallgatni is ez ajkak beszédét, s mennyi édes 227 X | a büszke, szép metszésű ajkakat, miknek minden szava annyi 228 X | felemelt poharak a kezekben, az ajkakon a félbeszakadt szó, az arcokon 229 II | tüzére, e nyíló korallszín ajkakra tekint, aki ez alaktalanságig 230 XXIII | mik egy halálfehér beteg ajkáról ellebegnek.~ ~Amíg lázas 231 X | nyakát és harapdálva alsó ajkát, az odavonatkozó részletek 232 II | nyugodt, szeretetre méltó ajkmetszést. A lyánka egyszerű perkálruhába 233 XIV | hogy az üdvözlést csak egy ajkmozdulattal viszonozná, siet előre, 234 XVIII | dolog.~ ~Emánuel barátunk ajkpittyesztve fordult társához, elég hallhatóan 235 IX | egy kis fekete képű, piros ajkú, karika szemöldökű leánykát, 236 X | rugdalnák e szomorú kripták ajtait, a minden alvó lelkek elszabadulásának 237 X | inasok széttárják az ebédlő ajtajait, a férfiak karjaikat nyújtják 238 XVIII | Néhányan a gyűlésterem ajtajának estek, s azt zárva találván, 239 XVIII | azáltal, hogy Tarnaváry úr az ajtóba vetette magát, s közelíteni 240 X | látni e küzdő hősöket, kik ajtókból, gerendákból összetoldozott 241 XVIII | ablakok nem elég magasak, az ajtóknak nem erre kellene nyílni; 242 XVIII | hogy nekiment arccal az ajtónak, s csak akkor vevé észre, 243 IX | megkérdezék a nagy prémű ajtónállótól, hogy „Itthon van-e Tarnaváry 244 VII | kiszegezte az orra előtt bezárt ajtóra. Azután szépen felült a 245 X | magunk vagyunk, akkor sohasem ájul el. Báró Berzyt hátráltaták 246 VIII | nőt e szavaknál görcsös ájulás fogta el, melyből csak halála 247 IX | egy hímzést elrontanak, az ájulásig esoffirozni magamat.~ ~A 248 X | Ide hozzám! – kiált az ájuldozónak… Azon pillanatban ropogva 249 X | mit. A lépcsők közepén egy ájult nő hevert. Eveline volt 250 XVI | megszerezni. Nagyon kevés akadállyal kellett megküzdenie; a pártküzdelmek 251 X | Úgy bizonyosan az lesz az akadály; ezt szét kell vettetni!” 252 Vegszo | regényt.~ ~Nem tartottam akadálynak azt, hogy regényhősöm első 253 XIV | együtt laknak. A kárhozatos akadályt Zoltán és Rudolf között 254 XXI | kardodat veted, illő, hogy akadjon valaki, ki egyszer már azt 255 II | ásták, annál keményebb kőre akadtak, mind a két oldalát vízmosás 256 XIII | Gondolja csak. Most akadtam egy ügyes orvosra, aki egészen 257 XII | férfitökélynek. Valóban, ilyenné akara őt nevelni; csalódnia kellett 258 II | sikerült a lélekerős férfit akaratához bilincselni, azt senki sem 259 V | mint feleség mindig idegen akarathoz van kötve, sőt egész életfolyama 260 XVIII | Több szót vesztegetni nincs akaratom – Kőcserepy tanácsos neje.”~ ~ 261 XX | hozzá egy levelet tőlem?~ ~– Akárhányat.~ ~Vilma hirtelen leült 262 XVIII | emberekre.~ ~Ilyenformán akárhányszor megtörténik az, hogy egy 263 XVIII | s lesz gondom rá, hogy akárhol találkoznom kell önnel, 264 XVIII | kend az ördögökbe, s hozzon akárhonnan, ha egyebet nem, hát kenyeret!~ ~ 265 XXI | Ez pompás tréfa volt akárkitől.~ ~– Hihetőleg valami szenvedő 266 III | amelyet megirigyelhetne akármelyik török dervis; úgy megdörzsöli, 267 XIV | pedig özvegyasszony vagyok, akármelyikünket megszólna a gonosz világ, 268 X | haragját ebben a pillanatban, akármiért neheztel rám, és siessen 269 XXI | egyeztek meg kölcsönösen, hogy akármint történt, nagyon jól ütött 270 XIV | esküszöm, hogy nem ijedek meg, akármire találok benne.~ ~– Súlyosan 271 XII | őneki elég meggondolni, akarni – és létrejött; teheti boldoggá, 272 X | Tarnaváry, megragadva a távozni akaró kezét. – Félsz, hogy az 273 VII | emlékkönyvet adsz nekem? Tán azt akarod, hogy elváljunk? Hisz emlékkönyv 274 XVIII | mind nem álom.~ ~– Te nem akartál hozzánk jönni – szólt Flóra 275 XXII | vagyok oly szomorú, és azzal akartatok felvidítani, hogy őt szidtátok 276 XIV | kiálta, bosszankodással akarva elütni a dolgot.~ ~– Hát 277 X | Megérdemlenék, hogy arra akasszák fel sorba; de azt nem fogják 278 XXV | ellene, ha megdöngeti, pört akaszt nyakába, és abból sohasem 279 IX | nagyon szerette őt; búsan akasztá karját férje karjába.~ ~– 280 XVIII | zsivány az? Hát fel kell azt akasztani! Aki embert öl! Hát micsoda 281 XVIII | rosszul eső, bosszantó akcentus, mintha Kalotaszegen tanulta 282 XIV | voltam, csak akadt exmissióm, akcidenciám, de amióta felesküdtem, 283 XII | lerázhatná nyakáról az ilyen akcidenciát nem hozó komissziót, hanem 284 IX | kúriáról, az összehajtott akciók üresen maradt felére írt 285 XXII | beszél fennhangon azokhoz, akikkel álmodik.~ ~Atyja, anyja 286 III | határozata elengedé azoknak, akiktől azt addigelé szokás volt 287 II | lábatlankodó fiatalembert, akin a világon semmi egyéb nevezetes 288 Vegszo | melyen azelőtt állt?”~ ~„Hogy akinél ész, jellem és jó szív szövetkezett, 289 XVI | a jámbor orvos ijedtében akkorát kezdett csuklani, hogy félteni 290 III | nem múlja, s csendesebb akkordot kezdett.~ ~– Barátom uram! 291 X | hogy inkább közeledünk az aknához, mint távozunk tőle. A kanóc 292 X | hozzáfente a borotváját, s aközben igen csendes hangon kérdezé 293 VII | bele! Ki is tudna ilyen ákombák írást elolvasni? Mármost 294 II | megérem, hogy hazafisági aktust csinálnak ebből is!~ ~A 295 VIII | az asztalon hímzőráma és akvarellfestmény, félbenhagyott munkák. A 296 X | s kedélyesen hajókáznak alá-fel, gyönyörködve e nagyszerű 297 X | emelkedését kétkedő bölcsészetével alábbszállítani –, az nagyon különös, hogy 298 XXIV | ragyogványt.~ ~Szomorúan, alácsüggesztett fővel áll meg néha jártában, 299 XXI | testét előrehajtva, egészen alácsúszott ellenfele kardjának, s cselvágásaival 300 X | ahogy építve van, még csak aláfelé kell neki végighasadni, 301 X | összerogyott a lépcsőn, féltestével aláfordulva. Az utána jövők kikerülték 302 XVIII | tart-e apológiát, vagy az alagutakról értekezik.~ ~Kőcserepy teljesen 303 XVIII | az ajkai fölött szelíden aláhajló fiatal bajusszal; mikor 304 X | kiszökik a kőhalomra, egy aláhajlott gerendán felkapaszkodik 305 X | aggodalommal hallgatá az utcákon aláhömpölygő jégdarabok moraját, s bizalmasan 306 XII | viseltetik, s a cikornyátlan aláírásban meglelhetni a magát túl 307 IV | Látta kitéve az asztalra az aláírási ívet, s tapasztalnia kellett 308 IV | szép összeg mellett áll az aláírások között. Abellino egész este 309 V | frakkja belső zsebéből az aláírt engedélylevelet, s azt kiteríté 310 XXIV | összeolvasták az okiratokat, aláírták s előttemezték, pecséteiket 311 VI | olcsó és tartós kelmékké, s alájok nem tőzeggel tüzelnek, hanem 312 II | kőbányát narancsligetté alakít, addig excellenciás nejének 313 Vegszo | Ez eszmék körül képzeltem alakítani az egész regényt.~ ~Nem 314 IX | fogja őt látni, délceg férfi alakjában, s addig is mindig fel fog 315 IV | megismerni, annyira hamis és alakjából kivetkőztetett valami volt 316 X | másutt találkozni hasonló alakkal, talán lovon, tán villogó 317 XXIII | ismert, a soha nem látott alakokig, kikről csak képzelete beszélt 318 XVII | tele volt az rá nézve élő alakokkal. Estefelé magához hívatta 319 XIV | lehelték a meggyalázott alakokra.~ ~Szentirmay védiratai 320 XIII | mellett? Visszanyerem délceg alakomat, meghízom. Nem, nem hízom 321 XVIII | könnyes szemeivel a profánus alakon, s azután elfordult tőle, 322 XXV | nem sajnálja őket, csak alakoskodik; belül azt érzi, hogy „Úgy 323 XXV | Maszlaczky úr emlékezett ez alakra élte fényesb szakából, gyakran 324 II | korallszín ajkakra tekint, aki ez alaktalanságig összefűzött derekat tánc 325 II | amit azoktól eltanult, azon alaktalanságokban rendkívül tetszik magának.~ ~ 326 V | érzelmek rendszeréről, miknek alakulását Maszlaczky úr lelkületében 327 X | dicső küzdterét látták itt alakulni a honfitetterőnek, a boldogításnak.~ ~ 328 X | függönyei, s a párkányról alálépve, előtte állt – Kárpáthy 329 XVI | huszonnégyezer forintnyi gúnyos alamizsnánál?~ ~Abellino e szókra kiugrott 330 XVIII | meg nem fosztja attól az alamizsnától, amire ő juttatta, másnak 331 X | elkezdett a padlón keresztül az alanti szobába átcsurogni. Képzelhetni 332 X | azért teszem – szólt ez alányomott, döbörgő hangon –, mintha 333 IX | fensőségi érzet gyakorlatának alanyul szolgáljon, minthogy voltaképpen 334 Vegszo | melyikben a víz.~ ~Egy alapeszme keresztülvitelével kívántam 335 XV | alapon, melyre keresetüket alapíták ön ellenfelei, nem lehetett. 336 III | álljon; mert győzelmünk alapja ez. Az ifjú mindekkorig 337 Vegszo | legszokottabbak közé, éppen azért tán alapjára nézve valószínűtlennek látszhatik. 338 XVIII | filozófok a világ fönnállása alapjául fölvettek.~ ~– Iszonytató! 339 XI | egész élte építményének alapköve volt ez. Ki érezte e csapást 340 III | gyanúinknak családja hírnevében alapot keresni; felhoztunk égre 341 II | miszerint félelmük nem volt alaptalan, a világ növése eltakarta 342 X | Valóban a septemvirné nem alaptalanul gyanakodik; csakhogy ő nem 343 XIII | az orvosok jogai nem alapulnak emberi, hanem isteni törvényeken; 344 XVIII | gonoszabb. Ön a barátság álarcával férkőzött szívem közelébe; 345 XXV | s olyan ravaszul voltak álarcolva, hogy Abellino mindig felbontá 346 XXIV | világ előtt szokta magát álarcozni; ez olyan mosoly volt, mely 347 III | térdében, s olyankor mosollyal álarcozza kínos szisszenését; ha valakivel 348 II | jóság, türelem és emberiség alárendeltjei iránt. A libériás Adonisznak 349 XII | éppen ebbe az egy emberbe.~ ~Alásszolgád T.”~ ~Rudolfot egészen felvidítá 350 III | vaktában bocsát előre egypár alászolgáját, hanem egyszerre kinyúlik 351 XVIII | kardjával az ablakokból alátekintgető hölgyekre, különösen a szép 352 XVI | nem kérdezni, hogy az ágy alatt-e vagy a faliszekrényben.~ ~– 353 XIV | lélek egészen elcsillapul alattok, és a szív görcsös szorongása 354 IX | két ifjú mellett elment, alattomban jót csípett Kovács karján, 355 XVIII | ravaszkodások, nyílt és alattomos apostoloskodások.~ ~Ez előjáték 356 VIII | önt kényszerítik mások, alattomoskodnak, incselkednek; önt bizonyosan 357 X | Az álló föld megrendült alattuk, a falak megrázták tömör 358 XVIII | velünk a levegőn keresztül, s alattunk meg a mély víz zúgott. Óh, 359 XXI | Azt tudod jól, hogy te egy alávaló fickó vagy, s én csak azt 360 XVIII | dühbe hozva Dabroni –, ez alávalóság, ez illetlenség! Ön lovagiatlan 361 IV | panasza van ellenem.~ ~Mentül alázatosabb lett Abellino, annál dölyfösebben 362 III | Hiszen, ha meg akarom magamat alázni, odamegyek unokaöcsémhez, 363 X | felhőszakadás után a hegyekről alázúg a rögtöni ár, olyszerű moraj 364 X | omlik, bomlik, a tető is alázuhan. Hidegvérrel, meleg szívvel 365 X | gondviselés.~ ~A főutcákon Prónay Albert jár, a főispáni helyettes, 366 VII | csodabiztosan lő, s oly édesen áld, mint amilyen keményen sújt.~ ~ 367 VIII | sokszor megnézni; annyi áldással érintkezik kezed, ahányszor 368 VII | nagyobbnak, boldogabbnak, és áldhassák még a csecsemő gyermekek 369 X | kiáltók közé egy Podmaniczky. Áldhatják az Istent, akikre rátalál; 370 I | nyomain meglátszanak az Isten áldó kezei, milyen örömmel mutogatja 371 XVI | tette volna ez ég alatt. Áldom a Mindenhatót, hogy azt 372 XVIII | pohárcsörgéstől, a tósztok áldomásaitól, a kastély kertjében sétál 373 XVIII | melyet is a háziúr kellő áldomásokkal viszonzott.~ ~Hagyjuk őket 374 VIII | minden gyöngédsége, minden áldozata nem képes egy percre elfeledtetni 375 XI | össze a nagyok és kicsinyek áldozataiból, hogy ha elveszett, ami 376 X | legsűrűbb jég közé bevitték áldozataikat, s egy negyedórai életveszélyes 377 X | perceit, de számította nemes áldozatkészséggel, s midőn megkondult az óra, 378 I | szeretet, közös bánat, közös áldozatok rokonokká tőnek, s kik most 379 I | talált okokat, mikbe az áldozatoktóli iszonyát eltakargassa: Ki 380 XIII | részére hódítani; mennyi áldozattal járt egy ily eredmény, s 381 XVIII | szerencsétlen; én, aki életemet áldoznám fel azért, hogy nagyságod 382 XVII | mint amennyit szabad volt áldoznia, hogy a fiúi érzet kötelessége 383 XVIII | hazája veszedelmét, fel is áldozta volna magát érte örömmel, 384 Vegszo | és mégis ez tűnik el, ez áldoztatik fel a regény végezetén. 385 X | s másikkal kiragadja az alélt veszendő népet. Mindenünnen 386 XXI | átkarolva; az pedig hidegen, aléltan rogyik le keblére, nem a 387 X | s gyorsan lebocsátja az aléltat az ablakon. Úgy recseg-ropog 388 XX | nem volt szabad fáradtnak, aléltnak lennie, nem volt szabad 389 XIV | szépen rendbe van szedve, alfabét szerint; hányjon el belőle 390 VI | minőt most is látni még az Alföldön eleget, egy dobogó hídnál 391 XVIII | vezér, s távolléte alatt alhadnagyaira bízva a fővezérséget, megindult 392 V | homlokát, jól vigyázva, hogy álhaját félre ne tolja az érzékeny 393 XVIII | Korondy, jelenleg a megye első alispánja, a főispán kegyence, ennélfogva 394 II | ottani szépek közt. Az első alispánnak volt két leánya, a másodiknak 395 II | mondják, hogy a főispán úr az alispánok fiaival is, kiket hozzá 396 XVIII | vendégekkel, szolgabírákkal és alispánokkal, rokonokkal és szomszédokkal, 397 X | hogy a víz egész az eresz aljáig ért. Többen bizonyosan a 398 XXIV | kísérni óhajtók a lépcső aljára értek, ő már kocsijában 399 XVIII | minden gondolat, amivel ily aljasságot elkövethettem volna. A nagyságos 400 II | reményteljes ifjút. Nemsokára aljegyzőből lett főjegyző. A legközelebbi 401 XVIII | hallgat szavunkra, s egy aljegyzői hivatal üres.~ ~A megtisztelt 402 II | nemsokára tiszteletbeli aljegyzőnek kineveztetett, egész viszálkodást 403 II | körülmények ügyes felfogása, az alkalmakat felhasználni tudás, ügyesség 404 IV | százezrek ura volt, ily alkalmakkor ő lett volna a szóvivő, 405 X | Új téren, addig is, míg alkalmasb helyre lehetne szállítani.~ ~ 406 XXIV | mondanivalója, s most idejét és alkalmát látta azt elmondhatni. Ez 407 XVIII | egyszerre megpillantja az alkalmatlankodó levelet az asztalon.~ ~– 408 XVIII | kölcsönösen iparkodtak egymásnak alkalmatlanok lenni, s mind a ketten a 409 XXV | Kárpáthy contra Kárpáthy-per alkalmatosságával annyi kedves pillanatot 410 II | fát is vágat, s fűtésre alkalmaz; éjszakán, ha nagy sár van 411 II | kisasszonyára kissé illetlen volt az alkalmazás, melyet Vilma megvető arckifejezéssel 412 X | hova egy vascsövet lehessen alkalmazni. Azután hat legény csónakra 413 XVIII | felett, hogy kívánta azt alkalmaztatni Necker és Beccaria s több 414 XVIII | sereg egyszerre rohant az alkalomnak, s mintha ez így volna legjobban, 415 XIV | később az életben minden alkalomnál tapasztalhatták, hogy a 416 XII | posta indul, és hogy jövő alkalomra több maradjon, s más afféle 417 Vegszo | esemény, ha nem képezi is alkatrészét regényhősöm élettörténetének, 418 XII | megálljon hátranézni, midőn az alkony eltakarja azt szemei elől, 419 XX | vissza kisasszonyát, már az alkonyat is leszállt, s ő még mindig 420 X | térképével kiszámított terveket alkot, órákra osztva fel a napot 421 V | nemcsak megérdemlé, de önmaga alkotá.~ ~– Téveszmét monda ön; 422 X | szerencsétlenségükre igen szilárd alkotásuk volt, amidőn egyszerre az 423 XIX | az úton, melyen engem ez alkotmány megszegése vezetett, s a 424 XVIII | Tarnaváry. – Én protestálok ez alkotmányszegés ellen, s óvást teszek minden 425 XVIII | udvarát, és protestáljanak ez alkotmánytörő erőszak ellen.~ ~Józan választói 426 XIX | tekintem. Én oly helyet, hol alkotmányunk fenntartására kellene őrködnöm, 427 XX | Legyen szabad saját fogalmat alkotnom a vénségről: aki e század 428 XXI | vagy is öntve, megtértél alkotódhoz!~ ~Midőn a vívók szembeállíttattak, 429 XII(1)| egyetlen hosszú sorozatból van alkotva, melyben hitágazataik sarkalatos 430 V | s akkor az ehhez kötött alkuból könnyen kijátszatás támad.~ ~ 431 X | Adok hármat.~ ~– Ne alkudjatok, semmirekellők! – ordítá 432 X | De emberek! Hogy tudtok alkudni e rettentő órában! – szólt 433 II | adva, elütötték kezéről az alkudott földet. Végre egy nagy darab 434 X | per és annak minden titkos alkudozásai és összeköttetései a Kőcserepy 435 III | kész is volt rá, hogy ez alkudozások folyama iránt tanúskodjék. 436 X | a kormányos az erkélyen alkudozóhoz –, ez az úr nem engedi, 437 XV | megsemmisítésének, én nem alkuszom velök, beléegyezem. Az, 438 XIV | izgatottságát. Mint aki valami jó alkut csinált, sietett foglalót 439 X | elégültséggel járatá végig megsimult állán ujjai hegyeit.~ ~– Kedves 440 XII | reformokkal, hogy, ha rajta állana, tetőtül talpig újra öltöztetne 441 II | de azért a világért sem állanék útjába ellenkező nézeteknek, 442 XXIV | nevének tisztán kellett állania a világ előtt; e házasság 443 XII | amit ezalatt ki kellett állanom. Hol járhat, mi történhetett 444 VII | fel, egy percre meg nem állapodva. Végre elcsillapult. Néhány 445 X | meg a szülőket, hogy ez állapot csak természetes stádiuma 446 IX | septemvirnét, most az előbbeni állapotával tökéletesen ellentétes helyzetben 447 XVIII | meglátva neje felhevült állapotját, aggódva kérdezé, hogy mi 448 VIII | levél. A különben is izgatag állapotú nőt e szavaknál görcsös 449 III | magas tekintélye, világi állása, családi viszonya előtte 450 XV | meggondolva azt, hogy a tanácsos állásánál fogva egykönnyen meg nem 451 XXI | belé.~ ~Mind a két vívó állásba teszi magát; a kinyújtott 452 XVIII | nagy részben az előnyös álláspont választásától függ, ezt 453 XXI | megalázva, legszilárdabb álláspontjaikon mindig e vád tette őket 454 III | mely őt nemigen törvényes állással kínálta meg, akkor megsemmisítők 455 XXII | könyökét az asztalra téve, állát hüvelykujjára nyugtatá, 456 XXVI | és a moha, amíg egy-egy állatfaj úgy kihal, hogy későn előkerülő 457 XIII | legkínzóbb, a legepesztőbb minden állati ösztönök közől, a szomj, 458 X | szavaiból, eget, világot, élő állatokkal, beszélő, csengő virágokkal, 459 XX | erdők sötétjétől, ismeretlen állatoktól; minden, minden más félelem 460 X | megpihenhetsz, kedves lovam, hű állatom.~ ~Az okos állat, mintha 461 XIII | fiskális a másik végén jött az allénak (mit a barbár nyelvújítók 462 X | szemben hízeleg, és ki nem állhat. Én kiállhatatlan vagyok, 463 XVIII | Kőcserepy úr színész? Most ott állhatna, ahol egy Kean, egy Macready, 464 I | tetszett, mint egyébkor; ki állhatná meg, hogy midőn hold és 465 XVII | nyomták szívét. Helyt fog állhatni azon fogadásokért, amiket 466 XII | hallottam beszélni, s azért nem állhatom szó nélkül, mégpedig először 467 V | viszonya soha, senkivel. Ez állilás nem túlzott. A szív minden 468 II | Maszlaczky ahelyett, hogy ez állítás valódi élét felfogta volna, 469 XIV | akarta meggyőzni az ifjút állítása valóságáról.~ ~Zoltán inte 470 XVIII | meggyőzők, határozottak, állításai hozzáférhetlenek. Nem mond 471 XVIII | száz okot felhoz, mely állításait igazolja, bárha a kérdéshez 472 VI | e bajon segíteni, pedig állítottak fel jégtörőket is, csináltak 473 X | bajokhoz; az orvosok azt állították, hogy mindez igen természetes, 474 XIII | hogy Szentirmayt homályba állítsuk a világ előtt.~ ~– Tovább, 475 XVIII | felügyelője, egy főpincemester fog állíttatni a vincellérek és borkezelők 476 III | megbecstelenítve lássam, botránykőre állítva ostoba imádói előtt. Ennek 477 XVIII | végeig, s hogy a szavuknak álljanak, még az országútra is ki! 478 XII | volna remekben!’~ ~(– Itt álljunk meg egy szóra. Erről a micsodáról 479 XVI | mintha oda hátul öten-hatan állnának, akik őt kísérni szándékoznak, 480 XXV | nincsen, a hozzá legközelebb állóét kívánja elvenni; s biz ilyenkor 481 X | kiálta ekkor a téren állókhoz a főherceg, mely felszólításra 482 XVIII | téglák közül az előttük állókra hajigáltak.~ ~Ez igen jó 483 X | városba visszatérve, a parton állóktól hallottam, hogy a jég sebes 484 X | fringiáját, s odaveté a mellette állónak, mert először is abban a 485 VI | időjárásoktól megfeketült kőszobrok állongtak, mik úgy nyújtogatják karjaikat, 486 VIII | félbenhagyott munkák. A nagy állóóra fekete márványtalapzatán 487 XXV | sem a hidropátia, sem az allopátia, sem a homöopátia, sem az 488 II | hogy a hozzá legközelebb állót szólította fel tanúbizonyságul: „ 489 VIII | harmadik szoba ajtaja előtt állottak.~ ~Valami nehéz, valami 490 XVIII | lehordalak, hogy a lábadon sem állsz meg!~ ~– De hát méltóztatik-e 491 XVII | férfiak, nők és gyermekek állták el az árokpartokat, s midőn 492 XXIII | szét a tájon.~ ~Ti, kik ott álltok körül, boruljatok le, és 493 X | hogy ahol elébb szárazon álltunk, ott már a lovaink lábait 494 XVIII | főispán s egyéb fő-fő urak állványához közelebb férkőzhetett; mert 495 XVIII | nem kiabáltak; a hivatalos állványon még akkor senki sem volt 496 II | saját kertjében termett almába harap, elmondhatja, hogy 497 XVIII | felöltözött, Tamást felrugdalta álmából, gyertyát gyújtatott vele, 498 VIII | gyönyörrel gondoltam és álmadoztam. Minő ítéletet várhatok? 499 XIV | szállására haza.~ ~Milyen boldog álmai voltak ez éjjel, egész gondatlansággal 500 VIII | gondolat sokszor felkölté őt álmaiból, sokszor megzavarta legboldogabb 501 IV | házban lakók, kik fölijedtek álmaikból e kísérteties éneklésre, 502 VIII | szerettem egy férfit, ki álmaim képe, bálványom volt, s 503 III | Zoltánnak, aki nagyságod boldog álmait a legelső sírásával, mellyel 504 XI | szép remények, a büszke álmak és annyi évek fáradságos 505 III | mindenkinek, még a zárt almáriomoknak is. Azt képzeli, hogy ahová 506 XVIII | mélyen.~ ~A vak leány valami álmát beszéli el bizonyosan, amiről 507 XXIII | küzdenünk.~ ~A tanácsos álmatlan aggodalommal járt egyik 508 VIII | aggodalom kínzá az úton. Álmatlanságtól érzékeny képzelődése félelmes 509 IV | reggelig hánykódott ágyában álmatlanul; alig várta, hogy megvirradjon, 510 XVIII | fejére fog hullani.~ ~Tán álmodja ő ezt a képet?~ ~Ekkor a 511 XXV | macska a mesében, melyet az álmodó nem bír magáról elhajtani.~ ~ 512 XVIII | én mégis erről a hangról álmodom annyit, s erről a selyemhajról; 513 XXII | akkor mindig Zoltánról álmodozott; ha őróla kezdett el beszélni, 514 VIII | volt, hogy vétkeztem, midőn álmodtam is felőle, vétkeztem ellened 515 XV | azt venni, de Maszlaczkyt álnoksággal vádolnák miatta. Ne tartozzék 516 Vegszo | szokások és erkölcsi fogalmak alóli kivételek, kevés tartalékkal 517 XVIII | volt ez? Hogyan volt ez? Álom-e ez? A nyelvek beszélnek-e 518 XIV | fényes alakok a visszarémlő álomban hárman voltak. Egy hatalmas, 519 X | volt e percben, mint valami álomjáró.~ ~„Óh, igen, hiszen e leány 520 XVIII | mint testvérarc, mint édes álomkép él szívében.~ ~– Istenem, 521 X | rémlett az neki, mint valami álomlátás; e magas, dicső férfialak 522 XVIII | mondatára:~ ~„Nyolc órát fordíts álomra, nyolcat munkára, nyolcat 523 XVIII | ítélet sem hozatott, az alperes jószántából egyezett meg 524 XXV | játszott a felperessel mint alperesi ügyvéd, s miután meg hagyta 525 VIII | szó volt Rudolf lelkének alpese, boszorkány-nyomása. Kihez 526 XVIII | gondolkozol, mikor melletted alszom, kezedet kinyújtod, s nyakamat 527 X | dugva, csak a közlő vascső ált ki a vízből, melybe azután 528 XIII | egyéb a költészettel határos általánosságai a históriai múltnak.~ ~Akkor 529 X | Trommel uram, önnek igaza van általánosságban – de in specie, részletesen 530 Vegszo | Ámde az életben nincsenek általánosságok, nincsenek tetőtül talpig 531 III | fogyatkozásait elrejtse általok; mikor lép, úgy húzza bal 532 XIII | hazudság volt, amivel önmagát áltatja, hogy roskadozó, omladozó 533 X | Engemet az ilyesmi nagyon alterál – bizonyítá még azután szenvelgő 534 XIV | fognak engedelmeskedni, akit alteregójának hagy hátra, amiből az következett, 535 X | érte!” – monda, intve egy altisztjének, ki szekerészeivel velem 536 XXIII | kevéssé, kedves leánykám, aludjál!~ ~– Majd később, még most 537 VIII | emlékek, alvó szellemek hadd aludjanak tovább. Az előteremben megszólal 538 XIV | szobáin; inasa, vadásza mélyen aludtak fekhelyökön. Zoltán elhaladt 539 XXII | nyugtatóan a tanácsos –, de te aludtál akkor, nem láthattad. Majd 540 XXII | hogy itt járt, mikor én aludtam. Óh, tudom én, hogy ő hol 541 XXV | ember vagyok most, olyan tál aludttejeket megeszem reggelire négy-öt 542 X | odatekinték. A kanóc ki volt aludva. Egy kissé megrázkódott 543 XXIII | kastélyon belől. Senki sem aluszik. Gyertyákkal, lámpákkal 544 VIII | támasztá a hangot. A szellemek alusznak csendesen.~ ~A gyertyák 545 XVIII | csarnokaiban, nyugodtabb álmot alusztok annak boltozatai alatt, 546 XXI | mérgét, s azzal vissza egy alvágást intéz a báróra, egyikét 547 X | olvadékony idők jártak, s az alvidékeken kemény, kitartó tél dühöngött. 548 II | ennél meg amannál. Ebből meg amabból az úri házasságból miért 549 III | uramnak”, „kedves ennek meg amannak az úrnak” címeztetni, csak 550 II | elutasított hitelezők ennél meg amannál. Ebből meg amabból az úri 551 XX | Példabeszédképpen marad fel a neve.~ ~Amarról pedig éneket készítnek, 552 XXV | követelésemről ezért vagy amazért lemondok? Avagy talán azzal 553 XVIII | mulatságosnak találták amazokat olyanformán bírni más gondolatokra, 554 XX | dolga is van.~ ~A délceg amazont csak egy groom kíséri, egy 555 II | nemzeti törekvésnek, és ámbátor helyesebbnek tartanám anyagi 556 XIV | pere lesz, nemcsak hivatási ambícióból, de védence iránti személyes 557 III | odáig vihetem a dolgot, ameddig nekem tetszik; de nekem 558 XVIII | megtetszik a kés, villa, amellyel ebédelt, s azt tévedésből 559 XVIII | irtóztató ordításhoz kezdtek, amelyből annyi volt leginkább kivehető, 560 XVIII | hazánkfiaira, s több effélét, amelyekből senki sem lett okosabb, 561 II | zsebje kifordulva maradt, amelyikből kihúzta.~ ~Misztizláv és 562 V | s csak azt a szót lesi, amelyikhez hozzáköthesse saját eszméjét. 563 XV | nekem már van annyi eszem, amennyinél több ezután sem lesz, tíz 564 V | színpadi őrült, aki megy Amerikába, s vissza sem jön többé.~ ~ 565 XIII | odautazott, meg is jött, járt Amerikában is, igen mívelt ifjúvá képezte 566 X | levélbe, le is pecsételtem az ametiszt gyűrűmmel, melyen a nevem 567 X | leróhassa azon költséget, amibe gyermekei megmentése kerülni 568 XXIV | Minden visszaváltozott úgy, amiként volt évek előtt, hogy, midőn 569 X | betakart pörcsomagokat, amikre ráült.~ ~Maszlaczky úr megtörlé 570 XIV | vádlókat tetőtől talpig, úgy amilyenek voltak, undok valóságukban; 571 XVIII | valóban oly halavány volt már, amilyenné a színpadok minden arcfestéke 572 III | s oly életmód mellett, amilyet ő viselt, lehetetlen volt 573 XVIII | Rudolf szólt hozzá:~ ~– Amim nekem van, azt megosztom 574 XI | utakon, más eszközökkel, mint aminőket az eddigi nagyok használtak, 575 XXII | más gondolat volt az, mint aminőkkel eddig szívét elterhelé, 576 V | Maszlaczky úr, oly arccal, aminővel Orestes búcsúzott Pyladestől, 577 III | ülni a papirosokra, inkább amoda; no, ott is papiros van, 578 I | De e zajtalanságban ámulat, mély érzelem s egy magát 579 XXI | ne fogjon a fegyver, sem amulettot nem hordok a nyakamban, 580 XI | képes, az halhatatlan.”~ ~Ámulva, andalogva járunk végig 581 Vegszo | Pesten, 1854. december 23-án.~ ~teljes tisztelettel~ 582 VI(1)| Remélem, hogy e kis anakronizmust azokkal a gőzösökkel és 583 VI | uralkodván azokban, teljes anarchiai országlással. Kastélyaik, 584 XIII | kuruzslótól tanulhatta az anatómiáját.)~ ~– Óh, én egészen új 585 XV | reggel volt, midőn Zoltán andalgásából hazatért; pitvarnokát elküldé 586 II | magában Zoltán, ki míg az andalgó Vilmát kísérte, szemeivel 587 XI | halhatatlan.”~ ~Ámulva, andalogva járunk végig a poraiból 588 XVIII | gyakorlása miatt még II. András király alatt is beverték 589 X | eldörmögött:~ ~– Milyen jó ándungjaim voltak, aztán mégis mindig 590 X | partról, tele van kedves anekdotákkal, s azokat élcekkel fűszerezve 591 XII | lennem, most örülök annak.~ ~Anglia jó iskola annak, aki tanulni 592 XII | elhagyja Párizst, és átmegy Angliába. Szeretném tudni, hogy hát 593 XII | Hagyj te nekünk békét a te Angliáddal. Itt ugyan nemigen hánykolódunk 594 XII | nincs adósságunk, mint a te Angliádnak, akit körül lehetne rakni 595 XII | magyarnak való a tenger, az anglus sem menne arra, de nem fér 596 VI | lett, mint más vidéken. Az angolkertet széles vadaskert zárta be, 597 XVIII | Ez a fatális Zoltán ifjú angolosan szokott ebédelni, öt órakor. 598 XIII | hátralevő bérét, mint hogy angolul beszélnek hozzá.~ ~– Victoria, 599 XVI | szellem, kit egyszerűen csak angyalnak szoktak nevezni, vesz pártfogása 600 XVI | százezreket, milliókat, földi angyalokat ígérni – mikor a sír szélén 601 VIII | szerelem tiszta volt, mint az angyaloké? Egy leírott szó abból elég 602 XVI | pocsolyába, ami bizonyára csakis angyaloknak való időtöltés, emberi türelem 603 XV | mindenüve kísért; jó nemtőm, jó angyalom.~ ~Azután Kovács karjára 604 X | hozzám, Liza!~ ~E szóra az angyalos ernyő mögül előtűnik egy 605 XXIII | magát, s e nyugodt, szelíd angyaltekintetet egy elkárhozott torz arculatává 606 X | sem fér rá több, és még annyian vannak.~ ~– Gyermekeket 607 II | időben, szép nemes arca csak annyiban változott, hogy egy új kifejezés, 608 XX | s amaz ember előtt egy annyitól szeretett ifjút megölni 609 XVI | méltóságod hazatérni, mint egy Antinous. Nézzen meg engemet méltóságod, 610 XII | sem. Képzelheted azt az anxietást, amit ezalatt ki kellett 611 VIII | most vedd magadhoz, amit anyádtól örököltél: ezen imakönyvet. 612 II | felmagasztaltan mondá az anyához fordulva:~ ~– Mily ideál 613 II | mulatságban részt vegyen, de az anyáknak az a véleményök, hogy ha 614 XXIII | Beszélj atyámmal, beszélj anyámmal érte. Ne időzz sokáig!~ ~ 615 X | durcásan. – Én megígértem az anyának, az anya kétségbeesve kért. 616 X | vállaira? Óh, a föld jobb anyánk nekünk, mint amilyen fiai 617 VIII | hangja Zoltáné. Úgy hasonlít anyjáéhoz.~ ~Rudolf lassankint magához 618 XIV | olvasni!~ ~És midőn az ő anyjáról szólt, mily tiszta kegyelettel, 619 VII | kisgyermekek félve bújtak jó anyjok keblére; Zoltán elővette 620 X | víz?~ ~– Hála istennek, apad – felelnek neki.~ ~Már nyolc, 621 XVIII | víni, természetes „üsd, nem apád” modorával leveri a Bramarbast.~ ~ 622 XIII | van, ki kell nekik egészen apadni, ahelyett a piros erek fognak 623 XXIII | megmondja:~ ~„Egyért egyet, apáért leányt!”~ ~Óh, nem. A galamb 624 XVIII | hősi tettel megszaporítani apáik hírnevét.~ ~A pártok mindegyike 625 XVIII | pedig rég megtértek már az ő apáikhoz, csak egy vén ordas él még 626 I | Egyéb sincs, hát ez minek? Apáink ellehettek, mi is ellehetünk 627 IX | tízesztendős koromban elszöktem az apámtól, mert meg akart verni, s 628 III | téríti meg, mert nagyságod apanagiuma magának is kevés; azért 629 III | nincsenek, addig a csekély apanagiumon kívül kedves nagyságodnak 630 V | eltitkolni szeretetét. Ezért az apának mentül kevesebb befolyást 631 XXV | bankárjától, aki rendes apanázsát utána küldözé, megtudni, 632 XVIII | vagyok képes azt menteni: apellálok csupán nagyságod megbocsátani 633 XIV | elé, akitől nincs többé apelláta. Ő már intra dominium van, 634 XVIII | kivallotta volna, hogy megölte az apját.~ ~Eveline szeretett volna 635 XVII | munkaképtelen vidéken, melynek ápolásához, ha akarna, sem értene az 636 X | kifejezés, mellyel kis társnéját ápolgatá, oly komolyan, oly meglett 637 X | napokon át eljátszott vele, ápolgatta, öltöztette a nálánál pár 638 XVIII | töltött káposzta fölött tart-e apológiát, vagy az alagutakról értekezik.~ ~ 639 XXI | reggelen odaszólítja vak ápolónéját.~ ~– Add ide ruháimat, felöltözöm!~ ~ 640 X | megosztá kenyerét velök, s ápolta a betegeket, vigasztalta 641 I | közösen nevelünk, ruházunk, ápolunk, s ha dorgáljuk is néha, 642 XVIII | ravaszkodások, nyílt és alattomos apostoloskodások.~ ~Ez előjáték annyival 643 XVIII | abból a régi szilvóriumból appetitorium végett.~ ~Bogozy az ilyen 644 III | elkezdett alá s fel járkálni apránként pattogva.~ ~– Tudni akarja! 645 XII | gyámfia hogyléte, haladása, apróbb bajai felől, előrebocsátva, 646 XVIII | emberrel.~ ~Maszlaczky úr aprólékoskodó emberek szokásaként minden 647 XVIII | adja! Hogy kifizették őtet aprópénzzel, a legapróbb pénzzel a világon. 648 XXI | beszélni valójok volt ezalatt! Apróságok, útbaeső csekélységek mennyire 649 X | leírjam ez eseményeket, s apróságokkal nem foglalkozhatom.~ ~Misztizláv 650 V | egyenesen maga adott elényt (aquit) arra, hogy őt e derék úr 651 II | pompa, mely a függönyök arabeszkjeitől a padozat hímzett szőnyegéig 652 X | rémséges hullám egyre nő, egyre árad, túlcsap a legnagyobb házak 653 X | maradni is veszélyes, mert az áradás, meglehet, hogy nem fog 654 X | decembertől elkezdve folytonos áradásban volt, úgy hogy március első 655 X | hogy ennél sokkal különb áradást látott Szentpétervárott, 656 XXI | herkulesi termetében kevesebb az arány. A természet nagyon is gazdagon 657 VI | nagy robajjal repkedtek az arany- és ezüstfácányok gyönyörű 658 II | harap, elmondhatja, hogy aranyalmát eszik és ezüsthomokon jár.~ ~ 659 X | kimozdulhatást.~ ~Amely arányban pedig Maszlaczky úr átázott 660 X | vállszalagos cselédek, a kormányos aranyhajtókás egyenruhába öltözött férfi; 661 V | asztalra. Kőcserepy úr elővoná aranyhüvelyű szemüvegét, s míg végigolvasta 662 XXIV | visszahozza falvaiba a régi aranyidőket.~ ~A család régi, hű tisztviselői, 663 II | visel, mégpedig nem apró aranykarikákat, minőket férfiak szoktak 664 XVIII | meg volna kötözve vastag aranykötelekkel; beszéd közben azokat a 665 VI | szaglóműszereit, mit a szellő a távol aranyló repceföldek virágporairól 666 XIV | túladni a Zoltántól kapott aranyokon; elcsaklizta (műszó) kutyébereknek ( 667 X | széleiken láttatva vékony aranyozott vonalt, s metszetek és festvények 668 XIV | merre menjen vissza. Az aranypajzsos Grassalkovich-kastély udvarán 669 XIV | kinyitva, azokon fényes aranypaszomántos huszárokba fogódzott hintók 670 XIV | belőle; de csak tűrte, a száz aranyra gondolva, s haragjában olyan 671 III | tartania, mert különben az aranysodronyok helyei meglátszanának fogain. 672 XVIII | bársonymentében, alatta aranysujtásos fehér atillával, bogláros 673 V | azokat a vétek súlyához aránytalan dorgálással szemére vetni; 674 X | szilvaszesz jótékony meleggel árasztá el rögtön belső részeit, 675 XIV | gazdag ember mennyi áldást áraszthatna erre az országra, jó példával, 676 XXIII | a vezeklés, s nem vár az aratással az időkre.~ ~ ~ ~Zoltán 677 XV | látható volt. Nyerni, sikert aratni azon az alapon, melyre keresetüket 678 XX | éneket készítnek, még az arató leányok is azt danolják 679 X | elszakasztotta a gátat s az árbocos gályákat a császári palota 680 X | tagjaiban remegni, a vér majd arcába szökellt, majd ismét szívébe 681 X | szemeiben, hosszúkás komor arcában mély megilletődés tükrözi 682 X | kolduláshoz még nem szokott fagyos arcaikkal.~ ~És a csapás mégsem szűnt. 683 XIV | nyúlós, ragadós mérget, miket arcaikra köptek. És te magad ülni 684 X | lábainál a szabadulás hálatelt arcainak csoportozata, mint egy bűbájos 685 IX | könnyeket kicsikéje piros arcairól, pedig annak még megvolt 686 XVIII | Kőcserepy tanácsos; ragyogó arcánál csak mentéje ragyogóbb, 687 XVIII | közrebocsáthatni, micsoda jótétemény az Arcansas és déli Virginia lakóira 688 X | magánkívül ragadtatva ennyi arcátlan cinizmus által. – Fordítsátok 689 XVIII | amilyenné a színpadok minden arcfestéke sem tehette volna.~ ~– Mennem 690 XIII | sólabdacsot, szánalomgerjesztő arcfintorgások között; nyomorult arcának, 691 V | Eveline mindez ábrándos arcfintorgatást azon holdas indulatnak tulajdonítá, 692 XII | Rudolfnak. Ha a levél egy archeológ kezébe jut, az kaldeai rúnákat 693 XII | neked, tétesd a családi archívumba. Hiába, csak mindenik Kárpáthynak 694 II | tengeri zivatart oly élénk arcjátékkal festi le előtte, hogy a 695 III | ő csak tiszteletreméltó arcképében tanult atyjául ismerni, 696 VIII | kezébe vett gyertyával az arcképet. Maga a kép, e holt festmény, 697 II | azt, hogy mozdulataiban, arckifejezésében, fejhordozásában mennyire 698 XIV | melyet a szép delnő oly arckifejezésekkel fogadott, mintha azt a legérdekesebb 699 XVIII | felindulást sem engedett arckifjezései közé vegyülni az egész beszéd 700 II | hogy mikor a nap nem süt, arcmosolygásával világítsa a földet. Határtalanul 701 XV | van gyalázva édes, édes arcod! – susogá magában beszélgetve. – 702 Vegszo | gyönyörrel tele.~ ~„Hagyd pirulni arcodat – mondá a görög bölcs az 703 X | Úgy nem illettek ez ifjú arcokhoz az irigység, a káröröm kifejezései. 704 X | ajkakon a félbeszakadt szó, az arcokon a halálsápadt mosoly, melyből 705 V | sors járása látszik meg arcomon, s engem hideg, részvétlen 706 XVIII | bízni. Maszlaczky úr mintha arcul verte volna valamennyit. 707 XXIII | angyaltekintetet egy elkárhozott torz arculatává alakítá. Ott mentek végbe 708 XXVI | Milyen halaványság e dúlt arculaton! Elég volna halálnak.~ ~ 709 V | ügyvéd arcára szegzé, s annak arcvonalmaiból lelkében olvasott.~ ~– Önnek 710 VIII | figyelmesen nézte gyámatyja arcvonalmait, de semmit nem bírt azokból 711 II | hajbodrozattal, zseniális arcvonalmakkal, miket tökéletesen egzotikussá 712 XVIII | minden mozdulata, minden arcvonása valami lenéző, kihívó megvetést 713 II | jobban megteltek. Szabályos arcvonásain mindig ugyanazon kifejezés, 714 II | de bizalomra gerjesztő arcvonásokkal, magas homlokán csak egyetlen 715 XVIII | kiássa a szemeit, minden argumentum a priori mellőzésével.~ ~ 716 IV | tisztelkedhetni, kedvökért egy áriát énekelt, mindenki el volt 717 XVIII | Adjátok egy nőnek Platót és Aristotelest, és égesse meg a szakács 718 III | ha dicsérték; ő nagyobb arisztokrata volt, mint azok, kik inasaik 719 XIV | mellett, amíg a tolongás árjából ki lehetett jutniok; később 720 XIV | hárman voltak. Egy hatalmas, arkangyali alak él még közőlük, az 721 VI | nem is ültetni. Csupán az árkok mentiben búsult egy sor 722 XIV | Minden fertőből, mit az ármány készített emlékének, üdvtisztán 723 VIII | hogy külszínt adjon egy ármányosan kiszőtt vádnak, és semmivé 724 XII | keressek elő, mint holmi armer Reisender mesterlegény, 725 X | vágtattak neki a nevekedő árnak, bőszülten ágaskodva vak 726 XVIII | aggodalom előttetek, mint az árnyék? Nem beszél-e a lélek néha-néha 727 XVIII | férfialak hátul maradt a szoba árnyékában, az anyai szelíd arc odatámaszkodék 728 XI | paloták homlokzatán, e ligetek árnyékából mindenütt egy bús, bánatos 729 XVIII | világított, sötét ernyőjével árnyékban tartotta az egész szobácskát, 730 VIII | mintha hosszú kísértetes árnyékok vonulnának végig a falakon, 731 VII | neve volt írva, gyászfüzek árnyékolták azt be.~ ~Zoltán enyelegve 732 XII | hogy midőn elhagyja Pestet, árnyékos ligeteivel, hűs szökőkutaival, 733 XIII | ez kiáll azért, hogy – az árnyékvilág tükörből látott napjait 734 XXIII | s hallgatná egy puszta árokpart mellé húzódva a lakatlan 735 XVII | és gyermekek állták el az árokpartokat, s midőn szerény bérkocsiján 736 X | fiatalembernél.~ ~– És mennyi arrogancia. Mikor én annyi idős voltam, 737 X | elől.~ ~Némely finomabb arszlánnak sikerül többek társaságában 738 XXII | egy kardcsapással örökre ártalmatlanná van téve.~ ~– Hála neked, 739 III | forogni e szavakra.~ ~– Én oly ártatlannak tartom ebben a grófot, mint 740 III | atyjául ismerni, s azon nő ártatlanságát, kinek anyai szende vonásai 741 XII | azon a piacon, ahol az ártatlanságot árulják, ők az egyedüli 742 XII | Abellino Zoltánnak e per által árthasson, szó sem lehetett, a saját 743 XIV | ügyvédi hírnevének sokat árthatottt volna; úgyis jól tudta, 744 II | vonalmait nem hatja meg az ártó napsugár; sem az aggasztó 745 VI | egyiknek a sovány esztendő ártott meg, másiknak a kövér, itt 746 XVIII | értesítve lőn a kokánfalviak árulása felől, kik most egyedül 747 XXIV | azon valami kifejezést ne áruljon el.~ ~Azután még egyszer 748 XVIII | iparkodott beszédet tartani az áruló tömeghez, de sohasem vitte 749 XIV | akire gyanúja volt, hogy az árulta el az aranyakat.~ ~Maszlaczky 750 VI | életet s azoknak lakóit; árvaság az, és inkább sírhatna a 751 XXVI | villáját fogják nyilvánosan árvereztetni.~ ~Valóban elszomorodott 752 X | paripa beleragadta volna az árvízbe, és ott fulladott. Mennyivel 753 XIV | Ő pedig ismer még a nagy árvízből, hát adott néhány aranyat. 754 X | beszélgetésért, melyet az árvízre vittek. Ilyenkor goromba 755 X | nagykereskedő, aki rendkívül fél az árvíztől. Megtudtam, hogy ugyanazon 756 XIV | páholyok mint egy örökké tartó ásítás fordulván a színpad felé, 757 XIV | személy szinte elkívánja az ásítást tőlük. A polgárságnak csak 758 XVI | azt sátánnak, démonnak, Asmódinak vagy Mephistophelesnek; 759 XII | készíteni rettenetes mennyiségű ásókat, kaszákat, penicilusokat 760 XVIII | a homlokára van írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterök 761 XVIII | mondják, hogy egyik holló nem ássa ki a másik szemeit.~ ~ ~ ~ 762 XII | tűzkármentesítő intézetbe volna is asszekurálva minden hajam szála. Azután 763 XVI | elájuláshoz. A doktorhoz fordult asszisztenciáért, de az is majd megette.~ ~– 764 V | tökélyek, a hölgyi erények, az asszonyi bölcsesség mintaképe előtt! 765 V | érkezett haza, a méltóságos asszonynál kívánta magát bejelentetni, 766 V | szándokáról? Ez baj volna, mert asszonyokat nehéz valamely szándék tiszta 767 XXIII | megölve, és egy halavány asszonyról ábrándozik, aki ebben a 768 II | beszédét bevégezni az öreg asszonysággal.~ ~– Eh, mit beszélsz annak, 769 XVIII | nélkül a nagyságos tanácsosnő asszonysághoz, s kézbesítse neki: de kezet 770 II | semmit.”~ ~Az előkelő urakat, asszonyságokat lehetetlen volt marasztani 771 II | hallhatókká bírja tenni a derék asszonyságra nézve, lassankint odavonta 772 II | neje házához jártak, s az asszonyt bölcs beszédekkel iparkodtak 773 XXI | hogy kérdje meg a nagyságos asszonytól, szabad-e az. Eveline rögtön 774 II | itt-ott, s mentül tovább ásták, annál keményebb kőre akadtak, 775 VI | széttekinteni a sárgára aszalt vidéken, melyen tikkasztó 776 XVIII | meg legelébb a szavazat asztalához, mely lenn a nyílt folyosón 777 XXI | legfelső törvényhozóinak zöld asztalánál. Itt nem kérdik tőle: van-e 778 VI | jávorpár alatt kis pad és asztalka állt, ez volt az ő kedvenc 779 XVIII | előtermet, felugrált a székekre, asztalokra, s onnan ordítá torkaszakadtából:~ ~– 780 XVIII | szépen leszálltak a zöld asztalról, s anélkül, hogy újabb ostromot 781 XVIII | Tivadart, hogy az felkelt az asztaltól, felrúgta a széket, s keresztülvágta 782 XVIII | előkelő nagy urakat, kik őt asztalukhoz ülteték, s kik vele kezet 783 XVIII | maga pedig beburkolózott asztrakános palástjába, s az egész gyűlés 784 VIII | hanem egy családi rejtély átadása, melyet rajtam kívül élő 785 XIV | Kárpáthy-pert lemásolja, s átadja annak, akinek azt nem volna 786 X | nem mély. A csónakot majd átadom másnak, aki jobb hasznát 787 VIII | ennek a viszonynak most némi átalakuláson kell keresztülmenni.~ ~Zoltán 788 II | báró Berzy; a tanácsos úr átaljában semmiféle, sem kül-, sem 789 XVIII | egyet és mást, hogy reggel átálljon az ellenpárthoz.~ ~Az volt 790 XIV | rémek órája elmúlt. Azt átaludta. Tudja isten, ez is vigasztalóan 791 X | keresztül az alanti szobába átcsurogni. Képzelhetni azt a jelenetet, 792 II | parbleu! életre-halálra. Nekem átellenesemnek kellett volna lenned. Így 793 X | mialatt egyik szolgája átemelte a koldusnőt. – Zekédet pedig 794 III | vajasszarvasokat, teljesen átengedé magát a szibaritai élvezetnek. 795 III | csekély ahhoz képest, amit átengedek érte. Gondolja meg ön, uram. – 796 XV | akármit fog cselekedni, én átengedem a vitatott birtokot akárkinek; 797 X | nemes bátorsága jutalmát is átengedi másnak.~ ~Az úrfiak elszállíták 798 II | főispán úr, hogy lovamat átengedjem barátomnak, így sokkal gyorsabban 799 XVI | tekintetben tisztelettel kell átengednem a helyet fiskális barátomnak, 800 X | kártyaasztalaikhoz ülnek. A háziasszony átengedte helyét az öreg, nehezen 801 X | egészen kiemelte őt onnan, s átengedve neki az egyetlen száraz 802 XV | fájdalmas éjszakát, amit átéreztem, meg nem bocsáthatom soha, 803 VIII | ifjúsági előkészületein már átesett, s anélkül, hogy önt szembe 804 XII | éppen elég lesz, s azzal átesik a korhely esztendőkön, amiken 805 VI | tikkasztó melegen feküdt az átfűlt lég, töve gyökeréig szikkasztva 806 II | mégis jól tudá e percben azt átgondolni, hogy ezáltal ő a szegény 807 XXII | szólni nem tudott. Hogy olyan átható képzeleterejök van a betegeknek, 808 XVIII | iratai, és soha meggyőzőbb, áthatóbb politikai műveket, mint 809 XVI | egy hivatása szellemétől áthatott ügyész azt mindig tartozik 810 X | szólt a bankadó, egészen áthevült arccal. – Erre már én is 811 VIII | veszélyesebb volt az, melybe áthozott; ez új világban össze kellett 812 X | Ezért kár volt magadat áthűtened, fiam. Kőcserepy úr háza 813 XIV | találni a férfikor által átidomított vonásaira a hajdani játszótársnak, 814 XVIII | egyszerű fekete, prémtelen atillába öltözve, mintegy húsz-huszonegy 815 XVIII | toalettben, csakhogy az atilladolmányhoz is feltette a fülig érő, 816 XVIII | equipíroztatott; kapott egy egész új atilladolmányt ezüstgombokkal, nagy hatágú 817 II | és nadrágot kelle húzni, atillát ölteni, s úgy kardosan követni 818 XVIII | alatta aranysujtásos fehér atillával, bogláros antik kardkötővel 819 XVIII | hangemelkedésnek, biztosan kezeli az átjáratokat egyik indulatból a másikba; 820 IV | Budán, ahonnan nappalra átjárt; fráter Bogozy bizonyosan 821 VI | Szomszéd földesurak úrficskái átjártak Szentirmára, s játékot rendeztek 822 X | a templom előtt, egészen átjárva az ifjú könnyű öltözetét. 823 II | ünnepély elől ő maga is átjön Pestről a tanácsos meghívására, 824 VII | tegnap, midőn az egész család átjött, s úgy mondá, hogy korán 825 XIV | magának, azt kiitta, s egészen átjózanulva tért vissza kerti szobájába.~ ~ 826 XVIII | azt a vagyont, amit az ő átka terhel!~ ~Ha valaki lett 827 XXI | A lázbeteg e szavaknál átkarolá előtte térdelő anyját, és 828 II | összefűzött derekat tánc közben átkarolja, s érzi ujjain keresztül 829 X | bosszulók csoportja felé, míg átkozva mutat a szörnyetegekre.~ ~– 830 VIII | megértse, amiket mondok, s átlássa, hogy nem valami rendkívüli 831 X | Eveline lábait a vékony atlaszcipőkön át ellepte a jeges hullám, 832 II | levén keresztülszúrva, mely Atlaszt ábrázolja, hátán a földtekével. 833 III | maradhat titok.~ ~– Igen. Átlátandja kedves nagysád, ha végighallgat, 834 V | mely engem eddig üldözött, átlátná, hogy egész életem nem a 835 II | valaki.~ ~– Méltóztatik átlátni – szólt Rudolf –, hogy a 836 XVIII | kristályprizma, mely minden oldalról átlátszó, s minden oldalra szivárványt 837 XIII | vékony volt, s itt-amott átlátszott, másutt meg felverte a borotválatlan 838 VIII | keblét, midőn e küszöbön átlépett, melynek oly szomorú emléke 839 XXIII | hozand, amidőn e küszöböt átlépi, de hiszem, reménylem, hogy 840 VIII | propylaeumokból az életbe kell átlépni; látni, ismerni saját észlelése 841 X | utána jövők kikerülték vagy átléptek rajta; kinek jutott volna 842 XVIII | mondhatlanját, amint a sövényen átmászott.~ ~Csak Dabroni maradt meg 843 X | ahhoz.~ ~E gondolat úgy átmelegíté a szívet; ez nem engedi 844 VIII | szeretettől, érzelemtől átmelegült hangon mondá neki:~ ~– Emlékezzél 845 X | vonulni.~ ~Fi donc! Milyen atmoszféra volt az! Zsíros parasztok, 846 XVIII | ütlegeinek, pofozásainak, átnyalábolta őt, s lerántotta magával 847 XVIII | kezedet kinyújtod, s nyakamat átöleled vele, talán nem tudom, hogy 848 X | lihegett. Ő reáboruljon? Átölelje nyakát? Óh, igen; reáborult, 849 XXI | gyöngéden odasimulva férje átölelt karjához –, mikor távol 850 XXIII | Zoltán régen, készen volt már átöltözésével, midőn Katinka visszajött 851 X | Azonnal jönni fog, de elébb átöltözik, mert minden ruhája csuromvíz.~ ~ 852 XVIII | öccse beszélt neki. Otthon átöltözött, kényelembe tette magát, 853 IX | elő, Pestre, s a fogadóban átöltözve, rögtön sietett a főispán 854 XIV | pernek összefüggése azzal az átokkal, ami az én szívembe van 855 VIII | elválni kényszerít, hanem egy átoknál terhesebb végzet, aminek 856 XIV | gyermeteg mosolygásában, átolvadt lelkével őszinte, tiszta 857 IV | kérte, hogy legyen szíves átolvasni. Abellino elborzadt a sok 858 XXI | folyama alatt újra meg újra átolvasta azt, hogy minden szót aszerint 859 X | görög filozófusok horgas atomusa a káoszban. Az inas elejti 860 VII | gyámanyjától, hogy lóra üljön, s átsiessen Szentirmára, megtudandó, 861 X | zavarta fel az éjt. A Duna átszakasztá gátjait, s megrengetve a 862 X | zajgást, mit a gátjait átszakasztott folyam rohanása támasztott, 863 X | aki engem innen Budára átszállít!~ ~– Nem érnek rá! – sietett 864 XXII | Kőcserepy még azon órában átszállíttatá betegét az épület túlsó 865 VIII | halk zokogás hangjaival átszellemülve, többet mondott, mint amennyi 866 XII | héberből a hajókötél tevének áttéve – hol a patvarban tanult 867 X | akkor!~ ~A Visegrád alatt áttörő zaj érkezett meg ez órában, 868 II | mindössze is annyit tudott, hogy átúszta a dardanellai szorost, s 869 X | egészen elbukik.~ ~Máskor átúsztatta e paripával a Dunát, s ki 870 VI | medreit, mik most egyenes átvágásokba vannak szorítva, s midőn 871 IX | Kárpáthy fölötti gyámságot átvállalni, miután ő arról lemondott.~ ~ 872 XXV | hónapig lesz is itt, mennyire átváltozva érzendi magát; ez a Priesznicz 873 XVIII | háta mögül, hogy a levelet átvegye és elolvassa.~ ~Miután elolvasta 874 XVIII | talál. Ha tetszik, mindjárt átveheti a kulcsokat.~ ~– Még nem – 875 XXII | minden irgalom nélkül. Átverték a szívét, az ő szívét! Azt 876 X | öltönyénél fogva, s úgy átveté a tutajba, mint a pehelylabdát.~ ~ 877 XVIII | vállalatok irányában tett, atyja átvett magánhagyományából lerótta. 878 XXII | házunk előtt, a cselédek átvették a levelet az udvaron, s 879 I | őseitől elhanyagolt örököt átvéve, erős akarattal, kedvvel, 880 XXV | neki Zoltán Kovács által, átvevén tőle Abellino ottfeledt 881 IX | feleségemhez, majd fráter Kovács átvezeti. Szervusz.~ ~Kovács rögtön 882 XXIII | eltávolítani.~ ~Sietett Katinkát átvezetni Eveline-hez.~ ~A tanácsosné 883 XIX | Halaványan, mint aki az egész éjt átvirraszta, kelt fel az ifjú az őt 884 X | nyújtják a delnőknek, s átvonul e vidám társaság a gazdag 885 VIII | felülről néznek le rád, atyád és anyád szellemére, s úgy 886 XVIII | alázatos képpel jött az atyafi, bátorkodik reményleni, 887 XVIII | régóta bosszantá az érdemes atyafiakat, s több ízben megkísérlék 888 XVIII | még hátra volt kokánfalvi atyafiság kinyitá az utcai kaput, 889 III | hanem a két zsíros szagú atyafit hívja maga elé, felcsapta 890 X | menekültek, azokat a jámbor atyák s a Kúria titkári és levéltári 891 XXIII | Zoltánt gyászolja.~ ~– Én atyámat gyászolom – felelt Katinka, 892 XXIII | nekem soha.~ ~– Ön megbocsát atyámnak – suttogá a beteg alig hallhatóan.~ ~– 893 VIII | kit gyermekkoromtól fogva atyámul tanultam ismerni, a legkedvesebb, 894 XXII | ajtókon keresztülhatott.~ ~Az atyának átölelve kellett őt tartani, 895 XVIII | táncolnak sáros csizmában pőre atyánkfiai, sem az ólmos bot nem szól 896 X | mutatták meg ők, kiket haza atyjainak nevez a hit, hogy nem hiába 897 III | tiszteletreméltó arcképében tanult atyjául ismerni, s azon nő ártatlanságát, 898 XXIV | hogy Vilma jobb szeret atyjával utazni, mint énvelem.~ ~ 899 X | ne vigyék el őket innen atyjok nélkül. Ekkor egy fiatal 900 IX | se legyenek különbek az atyjoknál.”~ ~Ez a filozófiai nézet 901 XIII | semmiképpen sem vagyok beteg. Au contraire. Ellenkezőleg.~ ~– 902 XVIII | fővezérséget, megindult ad audiendum verbum, maga előtt bocsátva 903 X | brennoltam, kaufoltam, pászoltam, aufmisoltattam, nem változott a szerencse. 904 X | szűkölködőknek? E férfiú Dessewffy Aurél.~ ~Künn a legtávolibb városnegyedekben 905 XII | is körül vagyok véve az auscultansaikkal, ennek a Kőcserepynek a 906 X | társaságnak, hogy azonnal autentikus tudósításokat fog személyesen 907 XVI | sötét lépcsőn, mint egy avantgarde-ot, a kapun kijutva pedig hátul 908 VI | marháktól ripacsossá gázolt avaron végtül végig, ott megállhatnánk 909 XXV | elővette, kibontotta, holmi avas papirost előkutatott belőle, 910 III | egyik sem segít. Én nem avatkozom ügyeikbe.~ ~– De beavatkoznak 911 VII | mindannyiszor családja új tagjává avatná őt, e napok benyomása mindig 912 XXI | hívlak, ott leszesz.~ ~– Avec plaisir – sietett mondani 913 XIV | ismereteit öregbítse, mint inkább avégett, hogy ott ismerőseivel találkozzék, 914 XIV | van biztosítva arról, hogy aviticitas útján tulajdonosától vissza 915 XVI | tenyér, amelyik egyszer avval ütött.~ ~Maszlaczky úr e 916 IX | hanyagságát megemlíté. – Hát az-e az én dolgom, hogy az ő 917 XX | olyan halavány lesz, mint azé a másiké volt…~ ~– Édesanyám! – 918 XXIII | elvetette a tegnapelőttit és az azelőttit is. Egyik sem tudott használni, 919 XIV | ilyen ügyekre.~ ~De még aznap sietett Maszlaczky úr levelet 920 X | fel! Ki lesz a bátor, aki azokért visszamegy? Ötezer pengő 921 II | mellénye zsebéből egy fél ázsiást vett ki, kezébe nyomva az 922 XII | gondoljon Rudolf felől; azt-e, hogy az esze tisztul, vagy 923 VIII | engedé, hogy könnyeivel áztassa kezeit, s nem titkolá előle 924 XVIII | ingyen szolgáljon, csúnyaság. Áztassák el erősen Szentirmayt és 925 VIII | megemésztette, s tán az apró lepkék bábjai is segítettek pusztulásán, 926 VII | emberben van valami ártatlan babona, mely azt súgja, hogy csak 927 XVIII | azután néhány fanatikus bacchánson kívül, aki kalapkarimából 928 VII | követelte, hogy vigye őt Zoltán bácsihoz, hogy azt is megcsókolhassa, 929 IX | kocsira ülni látták a jó kis bácsit, pedig azok azt hitték, 930 XVIII | illatos pecco-teát az egész bádogszelencével. Reggel azután, mikor a 931 X | Maszlaczky úr, mint egy bús bagoly, jelent meg a vidám társaságban, 932 VIII | óta elzárt levegő nehéz, bágyasztó nyomással ült kebleikre, 933 II | nem vette volna. Mennyi báj, mennyi kellem! Akárhová 934 II | gróf neje vállára segíté a bajadérfátyolt, a tanácsos úr azon vevé 935 X | közöm nekem a Hausherrek bajához? Én megfizettem előre a 936 XII | hogyléte, haladása, apróbb bajai felől, előrebocsátva, hogy 937 II | körök delnőinek szépsége, bájai előtt meg kell hajolnunk. 938 V | kisasszony idestova anyja bájainak méltó mintaképe. Én már 939 XVIII | mindegy; szegény ember a maga bajáról szokott beszélni, s elég 940 X | számítom, sőt tudom érteni Bajazidot, ki az ütközetben minden 941 XXV | ellene, és saját magát is bajba keverni, hogy őrajta bosszút 942 X | meleg szívvel hallja a derék bajnok e halálos rémhangokat, s 943 VI | elnyomott igazság tolmácsa, bajnoka volt, az a mi Zoltánunk.~ ~ 944 XVIII | kalapcsokrokat hímezve a közös ügy bajnokai számára.~ ~A lovaggá ütött 945 XXI | belőle.~ ~„Íme, ilyenek a ti bajnokaitok! Ilyenek vagytok ti mind! 946 XVIII | kezét nyújtva harcba induló bajnokának, igazi filozófi felfogással 947 XIII | miszerint benne egy hatalmas bajnokot vélt magának nevelhetni 948 X | azért azok, akiknek semmi bajok sincs, minek sírnának?~ ~ 949 X | hozzászokott e pillanatnyi bajokhoz; az orvosok azt állították, 950 X | idős korában ő is hasonló bajokkal küzdött, azóta pedig soha 951 XXI | szótlanul, keservesen.~ ~– Mi bajotok? – kérdé Rudolf csodálkozva. – 952 II | között, mintha valami vitézi bajról volna szó. Báró Berzy a 953 XXV | Istennek, hogy őt megőrizte bajtól, gyalázattól, s engedte 954 XXI | szerepe, énnekem meg tetszik a bakóé, s ha te az ésszel vívott 955 X | szorongatott állat a vész balérzetében fel-felnyerít halálos félelemmel, 956 XVIII | éjszaka minden nevezetesebb baleset nélkül folyt le, csupán 957 II | Emánuel úgy hozta helyre balesetét, hogy egy tearózsát leszakítva, 958 XVI | párát megőrizzen attól a balesettől, hogy saját jókedvéből beleverje 959 X | hallani gyermekektől azt a balga óhajtást, hogy bár meg tudnának 960 XXV | Igaz ugyan, hogy az ő saját balgasága, miszerint a számára biztosított 961 XIII | szüksége van rá, hogy egy oly balgatag ember, mint Abellino, mentül 962 XIII | éjen keresztül, hogy nagy balgatagság őnekik egymással háborút 963 III | közös volt? Hogy a világi balítélet kitiltsa őt azon család 964 X | állanak! – kiálta, s míg baljával a kormányrudat irányzá, 965 VIII | kísérni! Még most csak első baljóslat benyomása alatt állt, s 966 XIV | szív, aki a tiszteletet balramagyarázná; ha akadna ördög, aki megragadná 967 V | eljárásunk, a világ könnyen balramagyarázza a tényeket.~ ~– Tökéletesen 968 Vegszo | gonosz emberek, akiknek balsorsa örömriadást gerjesszen, 969 VIII | kastély emeletében, az egész balszárny oly rekedt levegővel van 970 XII | kocsisom felfordított a Bálvány utcán, mert a lámpások már 971 XXIII | büszkeség, a világszereplés bálványai, amidőn ezen levelet írta? 972 II | bemutatni az ifjú társaság bálványainak, Vilmának és Katinkának, 973 VIII | férfit, ki álmaim képe, bálványom volt, s ő semmit sem tudott 974 V | szeretetnek ne essék. Az apa bálványozta leányát, nem tudta előle 975 III | Gyámatyját és annak nejét imádja, bálványozza, és azok valóban meg is 976 XVIII | ifjak és aggok, szeretik, bálványozzák, s leghatározottabb ellenfelei 977 III | előtte szent, törhetlen bálványul álljon; mert győzelmünk 978 VIII | fogja olvasni.~ ~De ama balvégzetteljes idézőlevél újra felkölté 979 VIII | bennünket hagyni anélkül, hogy a bámészkodók előtt mutatnád, miszerint 980 XIV | hazaszállongó delnők jövetelét, bámészkodva a parányi lábacskák után, 981 II | s akit annyira szeret, bámul, imád, hogy már hatéves 982 XIV | falon, hogy utolérte volna a bámulás, azt látva, hogy az ügyvéd 983 XIV | falakra aggatott képek sorba bámulásában.~ ~Az ifjú merően nézett 984 XVIII | kapufélfától.~ ~Maszlaczky úr bámulatában nem tudott mit felelni.~ ~– 985 II | körül a füvet, a nemértés bámulatával fogadni minden új eszmét, 986 V | meglepetésnek, a bosszúságnak, a bámulatnak s egyéb rögtöni indulatoknak, 987 XXI | meg vagy bolondulva saját bámulatodban, s azt hiszed, hogy az emberek 988 VI | csak mellette jártak el, s bámulatos volt, mennyire fejlődött 989 XIV | szépsége látásán érzett bámulatot hűtlenségnek vádolta volna 990 II | tökéletesebb élvezettel bámulhassa e ritka tökélyét a szépségnek.~ ~ 991 XXIV | s elbámul maga elé. Mit bámulhat olyan nagyon azon az előtte 992 XIV | becsületes vándorok művészetét bámulja, s ismereteit öregbítse, 993 XXI | Lelőni onnan, mikor legjobban bámulják!…~ ~Sehol sem találkozhatni 994 X | amik íróasztala tetejéről bámulnak – nem tudni, hova.~ ~– Ne 995 V | szép mondatot jegyzé fel bámulói emlékébe a jeles delnő.~ ~ 996 XVIII | jutalma.~ ~Eveline őszinte bámulója volt férje érdemeinek, s 997 III | hatalmas pártfogóink.~ ~– Én bámulok. Ön azt állítá, hogy legjobb 998 XVIII | vendégek a palota szobáit bámulták, magasztalák, bírálgaták.~ ~– 999 II | miszerint ő okvetlenül bámultatik.~ ~A körülülő éltesb asszonyságok 1000 XXVI | csontjait a múzeumokba viszik bámultatni, amíg megváltozik az éghajlat,