bold = Main text
      Részgrey = Comment text
 2001       X   |            legfelsőbb emeletben van még egy családapa beteg nejével és gyermekeivel;
 2002      IX   |                     vámmentessé teszik őt a családapai gondok alól.~ ~„Szedtevette
 2003       X   |                 összeköttetései a Kőcserepy családdal. A tutajt megállították
 2004    XVII   |                     ügynökségét a Kőcserepy családéval váltandván fel, miután ő (
 2005   XVIII   |               ragyogó arccal ült a Kárpáthy családfők ősi székében, s életében
 2006   XVIII   |                ismételve a derék háziúr- és családjaért, melyet is a háziúr kellő
 2007    XVII   |                    ha Kárpáthy Zoltán ismét családjok tagjává fogadtatnék.~ ~–
 2008    XXIV   |                  abban, hogy ezután ő leend családjoknak feje.~ ~Flóra vigasztalá
 2009   XVIII   |                    fejében, hogy a Kárpáthy családnak valami ősi tisztviselőjétől
 2010   XVIII   |                 megyét, várost, gyakran még családokat is, hogy miért küzdöttek
 2011    VIII   |                  évben nem utazhatom önnel, családom, hivatalom s egyéb tekintetek
 2012     XXI   |                   nagyon.~ ~– Most küldj el családomért! Te maradj mellettem!~ ~
 2013     XXI   |         szerencsétlenség ölt meg, ezt mondd családomnak. Ezzel a halállal tartozom
 2014       V   |                     remélhet, az én szerény családomra engedje vonatni figyelmét…~ ~–
 2015     III   |                   mentek nőül, s azóta mind családos anyák, boldog nők és a többi…~ ~
 2016     XVI   |                     Mi szükség nagyságodnak családról gondoskodni? – folytatá
 2017      IX   |             közöttünk maradt volna! Egészen családunk tagjának néztük már.~ ~–
 2018     III   |                 malum világos; ez több mint csalárdság, ez stellionatus! Valakit
 2019     XXV   |                 igazság és hazugság, jog és csalás, olyan cifrán össze vannak
 2020     III   |                        Abellino a bosszú és csalatkozás keservével sóhajta fel:~ ~–
 2021       V   |                      Edződjék lelke ez apró csalatkozásokkal azon sokkal nagyobbakhoz,
 2022       X   |                  zsámolyánál kereste, az ne csalatkozzék hitében.~ ~– Hahó! Van-e
 2023     III   |                 nagyságod valami lekötelező csaléteknek?~ ~Abellino szétnézett a
 2024    XIII   |                     kliense állapotján.~ ~– Csalhatatlan a siker! Nem veszi észre
 2025       X   |         magnetizmusban, ugyebár? Óh, én azt csalhatatlannak tartom. Vannak titkos rokonszenvek
 2026   XXIII   |                 tévedt el Vilma a szetirmai csalitban. A féltett kedves életét
 2027     XXI   |                 hazugság e látvány? Érzékei csalják.~ ~Rudolf odaszorítá halvány
 2028   XXIII   |             illúzióin.~ ~Tehát valóban csak csalódások volnának azok?~ ~Igazán
 2029   XVIII   |               Szentirmayé; más szemei ugyan csalódhatnak, a tarka tollasok tömegei
 2030     XII   |                   ilyenné akara őt nevelni; csalódnia kellett volna, ha másformának
 2031       V   |                   szenvedtem mint gyermek – csalódtam mint ifjú, és elfásultam
 2032      IV   |                    Az isteni Carl! A minden csalogányok királynéja, ki mellett elülhetnek
 2033     XII   |              ábrándtalan férfit.~ ~Mindezek csalóka elvonások is lehetnek, de
 2034       V   |            hihetőleg Vilma kisasszony ujjai csaltak elő a húrokból, mert Eveline
 2035   XVIII   |            kolomposai vagy magokat, vagy őt csalták meg, amidőn a diadalt minden
 2036     XXI   |                  fegyverét, s mint a villám csap egyszerre hozzá, neki a
 2037    XXIV   |                      ki a sors legsúlyosabb csapása után úgy megadta magát,
 2038    VIII   |                   lesz azzal. Izmos kezének csapásaira gyorsan omlott a fal; Zoltán
 2039     VII   |                     szél üvöltését, a zápor csapását, a villámok dördülését hallva,
 2040       X   |                 bánni.~ ~– Aki ily országos csapásból mulatságot tud csinálni,
 2041     XXI   |                 báróra, egyikét azon gonosz csapásoknak, miknek sebe gyógyíthatatlan;
 2042     XXI   |                  hogy el nem törik az semmi csapásra. És azt jó tekintetbe venni,
 2043     XXI   |                   meg a harcot.~ ~Egy merev csapással hirtelen leüti ellene fegyverét,
 2044       X   |                   voltak a menekvők szomorú csapatjai, kik rosszul öltözötten,
 2045   XVIII   |                 ízben megkísérlék már egyes csapatokkal amazok közé nyomulhatni,
 2046   XVIII   |            bosszúság!~ ~– Ily részeg, ittas csapattal alkotmányos ügyeket kezelni
 2047      II   |                  öltözetén, a báró hóna alá csapja chapeau bas-ját, s azzal
 2048       X   |                     fordítottam a fürdő kád csapján, s az onnan kiömlő víz egyszerre
 2049   XVIII   |                   láng egyszerre a kéményen csapjon ki.~ ~Eveline indulata nem
 2050      II   |       lovagkorbácsával az őszirózsák fejeit csapkodá el, s blazírt kedéllyel
 2051       X   |                 csónakot. Az evezők gyorsan csapkodták a habot; a tüzes fiatalság
 2052  Vegszo   |                  helyzetet, amit a mezőtúri csapláros érezhet, mikor megkérdik
 2053     XXI   |              pisztoly véletlenül a kerékhez csapódva elsült, s a grófot megsebesítette.~ ~–
 2054      VI   |                    meredek gátról le és fel csapogattak a dűlőutakra nyaktörő veszéllyel.~ ~
 2055       X   |                    zavarva annak szerteszét csapongó képzeletét.~ ~– Mondjak
 2056       X   |              lövellt fel az égbe, s kétfelé csapta a jeges árvizet maga körül,
 2057     XIV   |               távozott az ügyvéd, maga után csapva az ajtót, s még onnan belülről
 2058       X   |              őrnagyot, „Uram, egy külvárosi csárda udvarán több nagy kútcsöveket
 2059   XVIII   |              városon kívül eső „Térjkineki” csárdában szokták hagyni, mert ha
 2060       X   |                  segély után. A föld alatti csárdából egy részeg ember jött elő,
 2061   XVIII   |                  lóhalálában a „Térjkineki” csárdához, beszéljen Bogozyval, hogy
 2062      II   |                  nemzeti táncoknak, körnek, csárdásnak, még akkor híre sem volt,
 2063      II   |               sokkal szebbek, mint a magyar csárdások, amiket a parasztlakodalmakban
 2064     XIV   |            asztalokat, s a népes színházban csárdást kiabálnak!~ ~Színházba az
 2065      II   |                      először is a mulatólak csarnokaiba lépünk, csak azután keressük
 2066   XVIII   |                    ti a kárpátfalvi kastély csarnokaiban, nyugodtabb álmot alusztok
 2067       X   |              tudomány szellemét, a művészet csarnokait és a jótékonyság menhelyeit.
 2068     XIV   |                    az nagyon szép lesz.~ ~A csarnokajtónál azonban ezúttal el kellett
 2069      II   |                  családjával együtt Budán a Császár fürdőben tölti már több
 2070       X   |                     s az árbocos gályákat a császári palota udvarában tette le,
 2071   XVIII   |               mentek azok panaszra Napóleon császárjokhoz, mondván: „Nem tudjuk, mi
 2072   XVIII   |                látszik innenről és túlról a csata.~ ~De halljuk Kőcserepyt.
 2073       X   |       hidászdereglyéken indultak ki a nemes csatába, hol nem halált, de éltet
 2074       X   |                  Nagyobb az ő nevök, mint a csatatérek hőseié!~ ~Most mutatták
 2075   XVIII   |                      s egyszerre kirohant a csatatérre. Ez a roham dönté el a diadalt;
 2076       X   |              villogó karddal kezében, heves csatazaj közt vagy lelkes tanácsban,
 2077       X   |                 pillanatában rendesen ahhoz csatlakozik a félők tömege, akiben legtöbb
 2078     XXI   |                    mi gyöngéd összeköttetés csatolja egymáshoz a két urat a magánéletben,
 2079   XVIII   |                    más vágyak, más remények csatolnak nagyságod becses családjához,
 2080      VI   |                    tavasszal, mikor az egek csatornái s a hóolvadások vizei megeredtek,
 2081       X   |                 Maszlaczky úr –, a belváros csatornáiban már több helyen eddig is
 2082      VI   |            nádrengeteg sehol sincs. Egyenes csatornák, mik mérnöki kiszámítással
 2083       X   |                dübörgést, mit a föld alatti csatornákon át a pincékbe rohanó víz
 2084     XIV   |                 adjunktusaim elől, s ezen a csatornán át sok kiszivároghat, amit
 2085     XXI   |                  kardvillanás látszott, egy csattanás hangzott és azután – ott
 2086       X   |                 mennydörgő, ablakrázkódtató csattanást nem hallotta ő még soha.
 2087   XXIII   |             Zűrzavar, zajos futkosás, ajtók csattogása s csitító suttogások, lábujjhegyen
 2088   XXIII   |             lakatlan rónán a villámok dörgő csattogását, a szél üvöltését, mint
 2089     XXI   |                verekszenek az erdőben, hogy csattognak a kardjaik. Óh, Zoltán,
 2090     XIV   |                    fehér porrá a hullámot a csattogó lapát, millió fehér gyöngyöt
 2091     XXV   |                   belekeveredtek a kérdéses csávába, s így ő valami hangosabb
 2092   XXIII   |                    tombol a zivatar, a szél csavargatja a fákat, mik nyögve, zúgva
 2093    XVII   |                fekete felszínén végigjártak csavargó vonalokban a kósza tűzférgek,
 2094     XII   |             nyifnyaf poétákkal s más efféle csavargókkal, azok között tölti az idejét,
 2095   XVIII   |              Méltóságos uram – szólt, egyet csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry –,
 2096       X   |                bátor harcfi hirtelen körüle csavarja a mentőlepedőt, s gyorsan
 2097       X   |                   odakiáltottam hozzá, hogy csavartasson egy gombolyag zsineget egy
 2098     III   |               kombináció, ott egy fortélyos csavarulat, majd egy döntő oklevél
 2099      IX   |                  megmutogatta neki szobáit, csecsebecséit, mindenféle haszontalanságait,
 2100      II   |                 muzsikáló órák s más afféle csecsebecsék.~ ~A főispán úr nem szokta
 2101     XXI   |                 ezalatt! Apróságok, útbaeső csekélységek mennyire érdekelték őket;
 2102       V   |                    minek beszéljek én saját csekélységem felől? Született, meghalt,
 2103      IX   |                     bánni, mint a szegődött cseléddel.~ ~– Ne menjünk most be –
 2104     XIV   |               szobájából az ifjú, meghagyva cselédeinek, hogy ha egy ilyen s ilyen
 2105   XVIII   |                     foghatom, mi ütközött a cselédekhez?~ ~– De én megfoghatom –
 2106   XXIII   |                      Most tudtam csak meg a cselédektől, hogy megérkeztél. Mindjárt
 2107     XXI   |                   hanem elküldi az ott levő cselédet, hogy kérdje meg a nagyságos
 2108    VIII   |                szava az volt az őt elfogadó cselédhez:~ ~– Hol van gyámatyám?~ ~
 2109    XVII   |                   mikor még mindenki aludt. Cselédjeitől még este elbúcsúzott Zoltán;
 2110      II   |                hozzá adtak, úgy bánik, mint cselédjeivel.~ ~(Csodálkozhatnánk, hogy
 2111     XXI   |                       kérdé Rudolf elősiető cselédjétől.~ ~– A nagyságos grófné
 2112     VII   |                mindenki aludt még a felvert cselédségen kívül, midőn Zoltán lovára
 2113       X   |                     alatt, könyörögve saját cselédüknek, hogy tegyenek értök valamit,
 2114       X   |                   azután ők kérték, hogy ne cselekedje azt, hogy evezzen, mert
 2115    VIII   |                     anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak
 2116     III   |             kikerülni. Kedves nagyságod úgy cselekednék, mint egy regényíró, ki
 2117   XVIII   |                     hagyhatják, amit meg is cselekedtek, megígérve, hogy az ünnepélyes
 2118      XV   |               őrizze azokat, akik velem ezt cselekedték, hogy valaha találkozzunk
 2119  Vegszo   |                     nemtelenül, szívtelenül cselekedtél. Vagy reményt adsz neki,
 2120       X   |                   gazdagabb. Ha tudnák, mit cselekesznek?~ ~Zoltán sietve tért vissza
 2121     III   |           zsemlyéért a pékhez, s azt meg is cselekszi, a jurátusnak pedig nem
 2122      IV   |             előlegezze neki napidíjait. Nem cselekvé. Nem hajtott könyörgéseire,
 2123   XXIII   |           olvashatja tőlem: megbántam, amit cselekvém. Jól tudom, hogy önnek joga
 2124     XIX   |                    megfontolással, józanon, cselekvényök nemzeti fontosságától áthatva
 2125      II   |                      híres ügyvéd, hatalmas cselszövő, kinek nem egy a jelenlevők
 2126     XXI   |          alácsúszott ellenfele kardjának, s cselvágásaival kényszeríté azt sokkal közelebbről
 2127       V   |                    csinos ruha vagy kedvenc csemege boldoggá tudja őket tenni.
 2128     XXV   |                     akit régen-régen valami csempészetért hallgatásban marasztaltak
 2129     XXI   |               felállt, és nem várva be, míg csendesség lesz, az egész zaj fölött
 2130    XIII   |          személyzetének, hogy, az istenért, csendesüljenek le, amivel még jobban összeveszíté
 2131   XVIII   |              Odabenn a víg teremben zajosan csendülnek össze a poharak, lelkesült
 2132     III   |                  minden türelmet megpróbáló csengetésekre szokott csak megnyílni,
 2133     XXI   |                  csorog alá arcán.~ ~Zoltán csengetésére megjelennek a cselédek,
 2134   XXIII   |             hallotta sem az óraütést, sem a csengettyűt, sem a további neszt. Lelke
 2135       X   |            kávéskalán. Lassankint elkezdett csengni a pohár, amint a kalán hozzáverődött;
 2136     XXV   |               pokróccal a nyakukban, víztől csepegve, borzasan, lucskosan rohantak
 2137       X   |                  meg nem magyarázta, hogy a Csepel fokánál támadt jéggátot
 2138   XVIII   |                     a többiek fejére, onnan csépelte az alatta levőket, míg őt
 2139   XVIII   |                minden oldalról a méhes felé cséplő, nyomtató, hajdú és béres,
 2140   XVIII   |                   nyomtató, hajdú és béres, cséppel, szórólapáttal, vendégoldalakkal…~ ~„
 2141    XVII   |                     de kiitta azt az utolsó cseppig.~ ~Egy egész napja volt
 2142     III   |                harmadik esztendőben, mint a cserebogárnak, hogy a fiskális úr újra
 2143   XXIII   |                  leányom maradjon élve; nem cserélek senki gazdagságával. Ő nekem
 2144     XXV   |           Graefenbergben.~ ~A másvilágon ám cseréljen vele lelket, akinek tetszik,
 2145      II   |                   akkor még csak egyszerűen Cserép Dániel úrnak hítták. A ház
 2146      IX   |                 pedig azok azt hitték, hogy cseresnyeszüretre ismét idehaza lesz; neki
 2147     XXV   |                   Maszlaczky úr Graefenberg csergedező patakjait és susogó fenyőfáit,
 2148       I   |            helyreállításához, épületet rak, cserjét irt, fákat ültet? Mint örül
 2149     XIV   |                 elhagyja a termet, hogy egy csésze fagylaltot beszopjon, megint
 2150      II   |               Emánuel barátunk, kanállal és csészével kezében, kifogyhatatlan
 2151     XVI   |                     lett volna nyelvével is csettenteni, s felállni a szék tetejére,
 2152     XIV   |               meghallhatják.~ ~A megtöltött csibuk visszaadja nyugalmát. Az
 2153     III   |                    fején, s olyakat szítt a csibukból, hogy az orcája kétfelől
 2154       X   |     halálrettegésben levő embertől ki lehet csikarni.~ ~Utálatos rablás! Kizsákmányolása
 2155     XVI   |            miszerint ön védencétől cessziót csikart ki egy harmadik ember részére
 2156      VI   |                   nyurga tinókat s bozontos csikókat lehetett találni gulya –,
 2157   XXIII   |                 csengetett; az ajtók nyúlós csikorgással nyíltak fel. Kőcserepy nem
 2158      IX   |                 rossz!~ ~Tarnaváry a fogait csikorgatta, s azt a bosszút találta
 2159   XXIII   |                     az ágyúdördülés; azok a csikorgó, csörömpölő szélvitorlák
 2160   XXIII   |                  sík rónán végigüvöltő szél csikorogva forgatta az új szélvitorlákat
 2161      II   |              melyről kifeszített nagy kínai csíkos ernyő tartja vissza a nyári
 2162      II   |                   de szemeinek nagy lángoló csillagai hirdetik a férfilelket.~ ~–
 2163       X   |                    világ, mezeivel, egével, csillagaival, amik őrá nézve mind nem
 2164     XII   |                     szállt le egy darabja a csillagos égnek.~ ~(– – Nota bene:
 2165       X   |                    az ifjú mellén a hímzett csillagot, s megismerik a főherceget.~ ~
 2166   XXIII   |                elköltözik, átmegy egy másik csillagzatba; onnan ismét egy másikba
 2167   XXIII   |                    és így megy végig minden csillagzaton, és ez az örökkévalóság.~ ~
 2168       X   |                 túlsó oldalról valami sötét csillám kezdene támadni…~ ~… Ez
 2169       X   |                 sötét alakjai és az ablakok csilláma, amint a növekedő vízár
 2170   XVIII   |                     kiabálásba, a vezetők a csillapításba, s a Szentirmay-párt emberei
 2171    XIII   |                  Abellino egy szót nem bírt csillapításukra feltalálni, s csak hosszú,
 2172   XXIII   |                zivatar is érteni látszott a csillapító szót, mintha neki lett volna
 2173   XVIII   |                     megelégedve.~ ~– Ezek a csillárok rossz helyen függenek, ezek
 2174       I   |                Nézzetek, nézzetek körül; mi csillog az emberek szemeiben mindenütt?
 2175    XXIV   |                  vendég, valami ismeretlen, csillogó nedű.~ ~A tanácsosnak, úgy
 2176       X   |                 ajánlhatta neki, aki helyet csinálhatott számára.~ ~– Hát te nem
 2177      IV   |                    azt a száz pengőt, aztán csinálj, amit akarsz!”~ ~Maszlaczky
 2178       X   |                  Hát ha jobban tudja az úr, csinálja maga!~ ~Maszlaczky úr nem
 2179      IV   |               tetszik zálogul.~ ~– Hja, mit csináljak én vele? Mire megyek én
 2180    XIII   |                megmentse. Még ő maga tréfát csinálna belőle, hogy úgy kell neki,
 2181       X   |                     levágta a menekvőt. Mit csinálnék egy emberrel, kettővel,
 2182   XVIII   |                        Mármost mi a patvart csinálok ennyi vendéggel? – haragoskodék
 2183     XII   |              másikhoz kötve, mintha óriások csinálták volna remekben!’~ ~(– Itt
 2184      IX   |                   Én is voltam fiatalember, csináltam sok bolondot, de ilyent
 2185   XVIII   |                  édeseket szeretem. Magának csináltathat túrós csuszát, az inasoknak
 2186     XVI   |                    diplomatára.~ ~– Hát mit csinálunk?~ ~– Ne komplimentozzanak
 2187      IX   |                   az úrfiak és kisasszonyok csínjai miatt ő magokkal éreztetni,
 2188      IX   |                 asszony nem tartotta Julcsa csínját többnek egy elrontott hímzésnél,
 2189      VI   |                     rendetlen sorai helyett csínnal épült utcákon visz az út
 2190       V   |              kirándulás, gyermeki társaság, csinos ruha vagy kedvenc csemege
 2191   XVIII   |                  Kisded udvarszobában, mely csinosan, tisztán, bár szegényesen
 2192     XIV   |                delnők ezt a páholyt – szólt csintalanul Tarnaváryné. – Az egész
 2193     XXI   |                 kalandon, valami hűtlenségi csínyen? De hát örömötökben sírtok-e
 2194     XIV   |                  sejtelmed sem volt, miknek csípése halálos, lehelete dögvész,
 2195     XXV   |                  Maszlaczkynak, s ha el nem csípik idejekorán, az sül ki, hogy
 2196       X   |                 húsz lépésnél, s a víz csak csípőig ért.~ ~Zoltán látva, hogy
 2197       X   |                 tartani.~ ~Az éjszakai szél csípősen fútt a templom előtt, egészen
 2198   XVIII   |                  inggallérokat, s szeme elé csípteté a félszemüveget, amiért
 2199       I   |                   büszkeségét, s megdicséri csírájában a vetést.~ ~Emeletes házak,
 2200     III   |                  holnap. Új eszmék kezdenek csírázni az ifjabb ivadék szívében,
 2201     III   |           érdemesnek erre a sok haszontalan csiribiri kérdésre felelni, hanem
 2202   XVIII   |                gégéjét?~ ~– Kérem alássan – csitítá a fiatalember nagyságos
 2203   XXIII   |                futkosás, ajtók csattogása s csitító suttogások, lábujjhegyen
 2204       X   |             révészek megálltak e szóra.~ ~– Csitt csak! – szólt a kormányos. –
 2205     XXV   |               csizmánál, de igen a lábait a csizma hiányosságain keresztül.~ ~
 2206   XVIII   |                     még nem táncolnak sáros csizmában pőre atyánkfiai, sem az
 2207       X   |                   szaladtunk is, mert az én csizmadiáim utánunk rohantak a sámfákkal,
 2208       X   |                  járni. A bejárás előtt hét csizmadialegény iparkodott torlaszt emelni
 2209     XII   |             elfogyott az eleségök, s most a csizmájokat főzik meg, azt eszik, s
 2210     XVI   |                     tesznek. A kaputomat, a csizmámat, William!~ ~Maszlaczky közel
 2211     XXV   |                látni soha félregázolt sarkú csizmánál, de igen a lábait a csizma
 2212     III   |             reggeltől délig elkefél egy pár csizmát meg egy köpönyeget, vagy
 2213       X   |                 letájcsoltak, egyre bakala; csizta bakala! A legjobb gusztámat
 2214       X   |           megragadtam a gerendát, melynek a cső volt támasztva, s odatekinték.
 2215   XVIII   |              restellné azt fárasztani ilyen csőcselékért.~ ~– Én ilyen gyűlést soha
 2216     VII   |            csodaszépen rajzol, mint amilyen csodabiztosan lő, s oly édesen áld, mint
 2217   XVIII   |                     mindenféle münchhauseni csodadolgoknak, hogy egyhirtelen senki
 2218       X   |                     Az egész télen át isten csodái mutatkoztak előttünk fenyegető
 2219       X   |                 találkozni a vízfenék hideg csodáival; akárhova nyúl, az ő csúszós,
 2220     XII   |                    látni, a világ nyolcadik csodája, a lánchíd, egyik partot
 2221     XII   |          gyámfiamnak, hogy nagyra megnőjön, csodákat fog velünk elkövetni. Eddig
 2222     XII   |                 btom stb.!~ ~Ki nem jövök a csodákból. Zoltán egyik bolondból
 2223      VI   |                    meséjének okos követése; csodálatra méltó, hogy mit az ókori
 2224      II   |                bánik, mint cselédjeivel.~ ~(Csodálkozhatnánk, hogy Zoltán egyszerre ily
 2225      II   |                     az övé, éppen nincs mit csodálkoznunk azon szerencsén, mely őt
 2226     XII   |                  Zoltán ellen. Én csak azon csodálkozom, hogy mikor annyi helyen
 2227       X   |                     adatott; amit én nem is csodálok; az ifjú ember egyike a
 2228      II   |                  mellett.~ ~– No, akkor nem csodálom hát, hogy önt az előszobában
 2229      IV   |           Kreutzberg oroszlánjához, melynél csodáltuk azt, hogy kimondja e szót: „
 2230       X   |             Mindenütt új meg új jelenetei a csodának, a borzalomnak, a fényes
 2231     VII   |                    a bámult kezet, mely oly csodaszépen rajzol, mint amilyen csodabiztosan
 2232       X   |                   emlékeztet arra az indián csodaszülöttre, kit a „Fehér Hajóban” mutogattak,
 2233       X   |            kiválaszta, hogy általa hirdesse csodatételeit. – Wesselényi van ott alant.~ ~
 2234      VI   |             hatalmat tulajdonítani, mely őt csodatételekre képesíté.~ ~Ez a nagy térség
 2235    XXII   |                ágyam lábánál, és nézett rám csöndesen, aztán közelebb jött, s
 2236     XXI   |               hallgatásban. Egyszerre olyan csöndesség lett, mint a sírban. Ez
 2237     VII   |                 Néhány perc múlva hallották csöngetését. Huszárja sietett be hozzá.~ ~–
 2238      IX   |             elrendezve. Ágya fölött hímzett csöngettyűhúzó aranyos fogóval. Arra Zoltán
 2239      IX   |                éppen civakodáson kapja, s a csör-pör zajában kénytelen elmondani,
 2240   XXIII   |              ágyúdördülés; azok a csikorgó, csörömpölő szélvitorlák forognak erre-arra,
 2241   XXIII   |                     pompázott, egyszer nagy csörömpölve dobott le közőlök egyet.~ ~
 2242   XVIII   |                    kastélyából, délben azon csörtetett be a tágas udvarra tekintetes
 2243     XIV   |                 nagy tót szekerek végig nem csörtetnének a köves utcákon, fülszaggató
 2244    XVII   |                  úgy üvöltött a szűk kémény csöveiben, mintha valami örülne vagy
 2245       X   |                   cölöpök közé, úgy, hogy a csövek két vége be levén dugva,
 2246       X   |               óranegyed múlva ott voltunk a csövekkel, miket tulajdonosuk ingyen
 2247     VII   |                   láthatlan alakban, s az ő csókjaitól hull alá a levél egyetlen
 2248     XXI   |                  érezheté az a forró, égető csókokról, mikkel a beteg leány hagymáza
 2249       X   |                orcával érkezik meg, s kezet csókol a két delnőnek, ami nem
 2250    VIII   |                    szerét teszi, hogy kezet csókolhasson neki, orozva kerülvén hozzá,
 2251    XXII   |               halotti koszorút; még meg sem csókolhattam utoljára. Énelőttem azt
 2252       X   |               körüle vannak, s kezeit áldva csókolják. Az egész hajó árva menekvőkkel
 2253     XVI   |                kedves unokaöccséhez vissza, csókoljon neki kezet, akár az orcáját
 2254      IX   |                     a jótékony álom meg nem csókolta imát lehelő, szelíd ajkait,
 2255    XXII   |                   Ilvayéktól” – felelte. – „Csókoltatnak téged”. – „Hogy van Matild?” – „
 2256   XVIII   |                    a tanácsosné kötötte azt csokorba, s azt mondá neki, midőn
 2257      II   |                    Ilvayné néhány szalagot, csokrot megigazít Laura öltözetén,
 2258       X   |              legalább tizenkét dereglyét és csolnakot kell kibérelni, és azokat
 2259    XVII   |                Zoltán dobogó szívvel fogá a csomagot, s úgy, ahogy összekötve
 2260     III   |                tessék megfogni a történetek csomóját, mert ezen fordul meg minden.
 2261       V   |                 legbonyolódottabb gordiuszi csomókat egy-egy drasztikus élccel
 2262      XV   |                 karddal vágta volna ketté a csomót? S ez még rosszabb lenne
 2263       X   |                     rablók felé.~ ~A kéjenc csónaka elfutott, magányos martalékát
 2264       X   |                  éppen az útban fogta el, s csónakát elvette, a magáé után kötve,
 2265      VI   |             megeredtek, gyönyörűen lehetett csónakázni a mindennemű vízi szárnyasokra
 2266       X   |                     Azután siettem vissza a csónakhoz.~ ~A gyermek ez elbeszélésnél
 2267       X   |                rongyos, nyomorult embereket csónakjába, mint tör a vízben úszó
 2268       X   |                rablók szembeszálltak. Három csónakjok volt nekik, az ifjaknak
 2269       X   |                     kik az előttük elhaladó csónakosoknak szívszaggató hangon könyörögnek,
 2270       X   |                    a Duna-partra, s az első csónakost, akivel találkozom, ide
 2271       X   |                   két-három csáklyát döftek csónakuk oldalába, s azon törekesznek,
 2272       X   |                     múlva meg volt erősítve csónakunk orrán a kötél, túl a parton
 2273     XXI   |             spadassinnak nem maradt, csak a csonka karja.~ ~– Istené legyen
 2274     XVI   |             öltözéshez fogott, ámbár minden csontja csak az ágy felé húzta vissza.~ ~–
 2275    XXVI   |                 kihal, hogy későn előkerülő csontjait a múzeumokba viszik bámultatni,
 2276     XXV   |                volna máskor a hideg; minden csontom helyreáll, új vérem támad,
 2277     XVI   |                    egy sírból feltámasztott csontváz. Fogai összeverődtek, s
 2278     XVI   |                 elevenülni kezdett Abellino csontvázarca; nagy küzdéssel felemelkedett
 2279       X   |                  nyújtja kezeit a bosszulók csoportja felé, míg átkozva mutat
 2280       X   |                     magokat a kóbor állatok csoportjai is; háziebek, lovak, tehenek,
 2281   XVIII   |                     tele minden szobája úri csoportokkal, s egyre többen jönnek,
 2282   XVIII   |                    csoportosulnak, kik közt csoportonként elosztva látszik egy-egy
 2283       X   |         vásártereken felkapott fagunyhókból csoportosan hozta alá a vízszínen úszó
 2284   XVIII   |               faluról bejött nemes atyafiak csoportosulnak, kik közt csoportonként
 2285       I   |             tartatni. A kétkedők mosolyogva csoportosultak a Kerepesi úton azon nap
 2286       X   |                szabadulás hálatelt arcainak csoportozata, mint egy bűbájos tünemény
 2287      IV   |                  beszédhez jutni nem engedő csoportozatokat lehete látni, miken nagy
 2288     XIV   |                  leérve, közévegyült az ott csoportozó ifjak seregének, kik a lépcsők
 2289   XXIII   |                   és jellemén nem ejt semmi csorbát, hogy amidőn ez, igazán,
 2290      VI   |                falkái, s buja füvében egész csordaszámra legeltek a karcsú szarvasok,
 2291    XXII   |                  szívébe döftek: piros vére csordul.~ ~És ezt a tanácsosnak
 2292       X   |                     s az omló kőpor suhogva csordult alá a falon.~ ~Vilma csendes
 2293       V   |                    Pyladestől, s érzelemmel csordultig telve hagyá el a tanácsos
 2294     XIV   |                      A forró, égető veríték csorgott arcán, homlokán alá. El
 2295     XXI   |                    gyötrelem hideg verítéke csorog alá arcán.~ ~Zoltán csengetésére
 2296    XXII   |               mindig járnak-kelnek odabenn, csoszognak, tipegnek, lábujjhegyen
 2297   XVIII   |                  ugrott ki utána, s dacosan csóválgatta nyakát, míg a verset mondta.~ ~
 2298       X   |                 lehozza. A révészek fejöket csóválják. Nagyon meg kellene annak
 2299      XV   |                Zoltán csak mindenre a fejét csóválta; megígérte, hogy le fog
 2300    XIII   |                   engedély kivívására fejet csóváltak az öregek, míg a fiatal
 2301       X   |              tetején, a legmagasabb tornyok csúcsán, és addig nő, addig dagad,
 2302   XXIII   |                   gyermeteg lelkesültséggel csügg fájdalmas illúzióin.~ ~Tehát
 2303       X   |                        De nem! Nem. A gyáva csügged el, a törpe omlik le az
 2304      XI   |            visszahangzott minden szívben, a csüggedést, a bánatot áldozat és tetterő
 2305    XVII   |                  utolérni, s mindenki olyan csüggedt volt, mintha saját sorsa
 2306       X   |                     bátorságot tanúsított a csüggedtek közepett. Biztatott mindenkit,
 2307      IV   |                      Óh, az egy Cerberus!~ ~Csüggedten, leverve érkezett meg estefelé
 2308       X   |              jajveszékelt, mindenki el volt csüggedve. Ki tudta volna egymást
 2309     XIV   |                  lelkével, hitével fog azon csüggeni.~ ~Még mielőtt Zoltán megérkezett
 2310       V   |                   tekintete által lesújtva, csüggesztve érzé magát, mert hiszen
 2311      II   |                     hanem hosszú, gyémántos csüngőket, amik bizonyos indu kacikai
 2312   XVIII   |                   helyen együtt vannak, nem csürhe csőcselék, hanem országos
 2313       I   |                 nincs. De ide Pestre, világ csúfjára? Hagyjátok el! A kétkedők
 2314     XVI   |                      engem nem tettek világ csúfjává, de ha énnekem nyújtanák
 2315       X   |                    nyögése, s mintha gonosz csúfolódó szellem kísértene a vész
 2316     XVI   |                Kárpáthy János úr, engem nem csúfolt, nem szégyenített meg, engem
 2317   XXIII   |                    s ha rám emlékeztek, nem csúfoltok ki azért – hogy olyan sokat
 2318     XXI   |                      kérdi tőle a spadassin csúfondáros gyöngédséggel.~ ~– Semmit
 2319     III   |                mikor az ajánlott összeg oly csúfondárosan csekély ahhoz képest, amit
 2320     III   |                 engedek által. Ah, uram, ez csúfondároskodás. Hiszen, ha meg akarom magamat
 2321   XVIII   |                  itten kutyák, s ha vannak, csukassa el, kötöztesse meg, veresse
 2322     XVI   |                   ijedtében akkorát kezdett csuklani, hogy félteni lehetett,
 2323     XVI   |              Maszlaczky pártjára állt, de a csuklás ismét szó közt kapta, s
 2324       X   |                  ágyon fekszik. Kezei egész csuklóig fedve a hálóköntös fodraitól,
 2325     XXI   |                   és mozogni látszik; a két csuklója szabadon mozog, anélkül,
 2326       X   |                  szerzetest látunk felgyűrt csuklyával a vizek közt evezni, szóval
 2327       X   |                Tűrni fogok! Várni fogok! Ez csúnyább volna, mint a rablás, mint
 2328   XVIII   |                  uraknak ingyen szolgáljon, csúnyaság. Áztassák el erősen Szentirmayt
 2329   XVIII   |             leveleket, hogy mire felébredt, csuron izzadság volt minden hajszála.~ ~
 2330   XVIII   |                  Magának csináltathat túrós csuszát, az inasoknak pedig parancsolja
 2331       X   |              csodáival; akárhova nyúl, az ő csúszós, iszapos, pikkelyes testeiket
 2332      IV   |                elkészítve, kegyesen markába csúsztatá Maszlaczky úr a sürgetett
 2333       X   |                 vele táncra volt ígérkezve. Cudarság tőle, hogy meg nem tartotta
 2334       V   |               bölcsességet tartalmaznak: „A cukor édessége elrontja fogukat,
 2335     XII   |                     az egyikünk számára egy cukorfábrikát, oda betesz engem, mellé
 2336      IX   |                feledni a reggeli dorgálást. Cukorsüteménnyel, nyalánkságokkal elhalmozák.
 2337   XVIII   |                 igénylő tortákat, zseléket, cukorsüteményeket; intézkedjék, hogy a másnapi
 2338       X   |                volna mitől tartaniok. – Egy cukrásszal találkoztam a parton, aki
 2339     XIV   |              egzotikus cigányzene búsong, a cukrászboltok előtt kalpagos, atillás
 2340      II   |                 barátunk, ki azzal egy szép cukrászleányt tisztelt meg, s ami annak
 2341      II   |                  öreg asszonyság unokáinak, Czirányi Emánuel lép oda Zoltánhoz
 2342   XVIII   |             párbajvívók, kiknek egész point d’honneur-jöket felfordítá,
 2343     XXI   |                      a gúny kígyóigézetével Dabronié.~ ~Miklós kezdi meg a harcot.~ ~
 2344     XXI   |                     foglaljanak helyet. Ide Dabroninak is bejárása van. Születése
 2345     XXI   |                  két új látogató jelent meg Dabroninál. Zoltán küldöttei voltak.~ ~
 2346     XXI   |                     meg kellett volna vínia Dabronival.~ ~Az ifjú szónokról nem
 2347       X   |                kérkedés, hova lett a kihívó dac, az Istenről elfeledkező
 2348    XIII   |                   ölelkezések közt békét és dac- és védszövetséget kötöttek
 2349     XIV   |               szobájába.~ ~Oly büszkén, oly daccal lépett most a nyitott írásokhoz,
 2350   XVIII   |                      Gazfickók! Még énvelem dacolnak. Egy sem fogja a lábát többé
 2351       X   |                  szokott meggyújtani, míg a dacos áll, határozott gödrével,
 2352       X   |                 csúcsán, és addig nő, addig dagad, míg be nem tölti azt a
 2353   XVIII   |                      egyik arca kétakkorára dagadván, mint a másik.~ ~Emánuel
 2354   XXIII   |              folyosón.~ ~Valami babonás vén dajka keresve keresi viselt kalendáriomában,
 2355      XX   |  nevelőintézeteikben voltak akkor, vagy még dajkáik meséit hallgatták, amidőn
 2356      XX(1)|                     Ismeretes országgyűlési dal azon évekből.~ ~
 2357    XXIV   |                     gyermekek tanulják az ő dalait, a leánykák öltözzenek fel
 2358     XII   |               táblabíró, a sok vitézkötéses dalia, a nagy méltóságos rendek
 2359       X   |                    játék küzdelmeibe; fején daliásan félrevágott kucsma, nagy
 2360       X   |                      mert azon percben nagy dalolás hangzott végig a folyosón,
 2361   XVIII   |                     utána mindenik szekéren dalolta összevissza ki-ki a maga
 2362       X   |                     a lélekadta.~ ~– Uraim, dámáim, vigadjunk! Minek hagyták
 2363       X   |             főherceg felé.~ ~– Ah, itt szép dámák vannak! – monda báró Berzy,
 2364       X   |                  valója nem volna. – E szép dámákkal meg kell ismerkednünk. S
 2365   XVIII   |          összehordani az angol meetingek, a dán volksthingek, a spanyol
 2366       X   |                    a jelenetet, midőn az én Dandin Györgyöm egyszerre az orrára
 2367      XX   |                     az arató leányok is azt danolják a tarlókon:~ ~„Rózsabimbó,
 2368       X   |               alacsony lebujban még most is danolnak és kurjongatnak. Hogy fognak
 2369       X   |              szemügyre vette őket.~ ~– Önök danoltak oly szépen, uraim? – kiált
 2370    XIII   |             fölváltani.~ ~Maszlaczky úr egy darabig csak nézett, hogy higgye-e
 2371      VI   |                    hogysem azoknak csak egy darabját is idegen kézre akarná bocsátani.
 2372    XXIV   |                  Egy kis szobácska itt, egy darabka föld odakünn énrám nézve
 2373     XIV   |             elvegyülni.~ ~Odabenn az utolsó darabok járták már, a páholyi közönség
 2374      II   |                     el van rekedve, éles és darabos; nemigen sokat törődik az
 2375    XXII   |                  ott belül, és hullana ezer darabra, s mindenik darabja olyan
 2376    XIII   |                 száraz, és egy marok öregre darált só.~ ~Abellino odamutatott
 2377      II   |                   és itt a cselédek számára darapépet, melyik kisasszonynak hogy
 2378      II   |               annyit tudott, hogy átúszta a dardanellai szorost, s hihetőleg olyanforma
 2379    XXVI   |             megváltozik az éghajlat, hogy a datolyapálma helyén fenyő teremhet, hisz
 2380    XIII   |                  esztendő múlt el e levelek dátumai között, s azon két esztendő,
 2381   XVIII   |                   magával egy kitudhatatlan dátumú páros zsemlyét. Az volt
 2382   XVIII   |                   ki maga is megvallá, hogy deákkora óta annál keményebb, szívósabb,
 2383  Vegszo   |              mulaszthatom.~ ~ Pesten, 1854. december 23-án.~ ~teljes tisztelettel~
 2384  Vegszo   |                    új regény, mely májustól decemberig kísértsen az igen tisztelt
 2385       X   |                  úgy látszott elő.~ ~A Duna decembertől elkezdve folytonos áradásban
 2386    XIII   |                     kockáztatok az úr bűzös decoctumai miatt egy tizenkét éves
 2387   XVIII   |                   legnagyobb kegyelettel és deferenciával tevé töredelmes hangon ezt
 2388     XXV   |                     a vizet napszámban…~ ~– Dehát miért? Itt nem szabad más
 2389    XIII   |                   pohár vizet adni.~ ~– Óh, dehogynem – viszonza az önkínzott,
 2390      II   |                     Ez ellen valóban valami dekrétumot kellene hozni.~ ~Őnagysága
 2391       X   |                     derekán zöldült a fű, s dél felé még tavaszhó elején
 2392      VI   |                    víz szélében s a tündéri délibábot, mely szeszélyes órájában
 2393      VI   |                vállainkon az élet. A költői délibábtól látogatott puszták ura koldus,
 2394      IX   |                     tette a kérdéses corpus delictit, s ráparancsolt:~ ~– Mármost
 2395      II   |                  nem nyerték meg az ifjúkor deliségét.~ ~A fiatal Kárpáthy e tekintetben
 2396       V   |                   legszebb és legerényesebb delnői egyike iránt ábrándozik?~ ~
 2397     XIV   |                   leányok után, mikor saját delnőik annyi bájjal vannak felruházva.~ ~
 2398      II   |                találkozik. Óh, az úri körök delnőinek szépsége, bájai előtt meg
 2399     XIV   |       legnevezetesebb férfiait, legbájosabb delnőit, s akinek nem volt elég
 2400       X   |                férfiak karjaikat nyújtják a delnőknek, s átvonul e vidám társaság
 2401   XVIII   |                      s egyre többen jönnek, délre jár az idő, és ő még nem
 2402      II   |                   hogy hiszen még most csak délutáni öt óra van, hét órára ismét
 2403       I   |                    ide, az elegáns világ ma délutánra éppen nagyságos Kőcserepy
 2404       X   |                      Néha-néha valami gyáva démon azt suttogta fülébe: „Talán
 2405     XVI   |                      nevezzék azt sátánnak, démonnak, Asmódinak vagy Mephistophelesnek;
 2406       X   |                  Károlyi, így a két Eötvös: Dénes és József; Szapáry Ferenc,
 2407       X   |                      Vannak magának ugyebár dereglyéi?~ ~– Vannak. – Igen. – Vannak –
 2408       X   |                    árt. A legtöbb csónakon, dereglyén Szitányi név olvasható.
 2409       X   |                lehet, sietek. Elő hamar egy dereglyével!~ ~Trommel uram nehány szót
 2410      II   |                  alaktalanságig összefűzött derekat tánc közben átkarolja, s
 2411       X   |             csáklyát, mellyel hozzá döftek, derékban szelte ketté, s megrúgva
 2412      II   |                      ki utánozhatlan fő- és derékhajlással mutatá be tiszteletét. Kőcserepy
 2413       X   |                    nem jegyezte fel senki a deréknek, csak annyit tudni róla,
 2414       X   |                  végén vereses fény kezdett derengeni. Zoltán azt is csak képzete
 2415   XXIII   |                   és arcán két hajnal pírja derengett: a nap hajnaláé, és a szívé.~ ~–
 2416   XXIII   |                kezét.~ ~Valami vidám mosoly deríté fel egy percre a leányka
 2417   XXIII   |             éjszakát csak a távoli villámok deríték fel olykor, miknek mordulása
 2418     III   |                     is volt, amit fel kelle derítenünk, Kárpáthy Jánosné néhai
 2419       X   |                        Egy halvány villanás derítette fel egy pillanatra az ablakokat,
 2420      II   |                uraknak való téma, inasoknak derogál.~ ~Mi azonban menjünk beljebb.~ ~
 2421       X   |               között a híre, hogy a roppant Derra-ház, egyike a város legszilárdabb
 2422       X   |                  éjféli órákban, mintha égi derű között egy túlvilági hölgyalak
 2423    VIII   |                  jutva.~ ~Ott künn vidáman, derülten süt a déli napvilág a zöld
 2424       X   |                    az istenihlet vigasztaló derűje, lábainál a szabadulás hálatelt
 2425     III   |            megirigyelhetne akármelyik török dervis; úgy megdörzsöli, megmarkolássza
 2426     XXI   |                    becsületre ezt a mangeur des petits enfants-t, ezt a
 2427       X   |                    szűkölködőknek? E férfiú Dessewffy Aurél.~ ~Künn a legtávolibb
 2428   XVIII   |                  tál étel, sem konfekt, sem desszertek, sem vad, sem szelíd pecsenyék,
 2429   XVIII   |                 fehér villányiból hozzanak, desszerthez a ménesiből. Vadpecsenyéket
 2430       I   |                meszes vermek, homokkupacok, deszka-, léctördelék. Aki keze-lába
 2431       X   |                  színültig áll a víz, néhol deszkából kénytelenítettek gégéket
 2432       X   |             deszkákon lehetett eljutni.~ ~E deszkák egyikének végén álla a derék
 2433       X   |                  alig állt azon az egy szál deszkán.~ ~Erre Trommel úr maga
 2434       X   |               lappangani a lerontott kikötő deszkaomladéki között, behúztak a jó emberek
 2435       X   |                      hogy az felsegíté őt a deszkára.~ ~Szép glaszétopánjai egészen
 2436      VI   |                  Szentirmáig, melyek között deszkasimaságú úton robognak végig a boldog
 2437   XVIII   |        stentorhangon felordít: – Praesentes determinant! (A jelenlevők határoznak!)~ ~
 2438     III   |                 bárók többé nem szednek sem dézsmát, sem füstpénzt, földjeiket
 2439     III   |                    rábámult:~ ~– Qu’est que diable que cela ez a „cessio”?
 2440      II   |                     lehet sejteni Kőcserepy diadalából, mint Szentirmay feszült,
 2441      XX   |               következnek Kárpáthy ünnepelt diadalai a megnyílt országgyűlésen.
 2442    XVII   |              korszellemmel haladó párt mint diadalára várt azon napra, melyen
 2443   XVIII   |             gyermeke halavány arcát, mely e diadalban sem bírt kipirulni, s magában
 2444     XVI   |                 röpüljön Kőcserepy karjaiba diadalhírével, de azon tudat, hogy szárnyai
 2445    XXIV   |                  ágakból, színes lobogókból diadalíveket készítenek, az utakat egyengetik,
 2446   XVIII   |                éljent az új birtokosnak, ki diadaltól ragyogó arccal ült a Kárpáthy
 2447   XVIII   |              ugyanazon a napon, melyre mint diadalünnepre számított évek óta. És nem
 2448     III   |                    hogy ez a lateiner, ez a diákból lett nevezetesség őt bizalmas
 2449      IV   |                  nemigen értett az elsorolt diákbűnökből egyet is, de ígérte, hogy
 2450     XIV   |                    az udvarhosszant labdázó diákok még beüthetnék labdával,
 2451     III   |                   hatotta az meg. Nála csak dialektikai gyakorlat volt az előadás.
 2452     III   |                   mennyire meg van elégedve dialektikájával önmagában.~ ~– Ez ideig
 2453      II   |                     hogy kiképzett dandy. E dicsekedést nem is mulasztja el, s ha
 2454      II   |                   boldog kertnek, senki sem dicsekedhetett hasonlóval, az emberek messze
 2455      II   |             tizenhárom évesnél, hanem azért dicsekedhetik vele, hogy kiképzett dandy.
 2456     XIX   |                     diadallal ők sem fognak dicsekedhetni senki előtt. Az eredmény
 2457     XXI   |              kidobnak, elvernek, s aki csak dicsekedni tud, s legfeljebb olyan
 2458       X   |           hálálkodott, midőn megmentői égig dicsekedtek nagy tetteikkel.~ ~Hallgatott.
 2459       I   |                    még most ültetgeti; hogy dicsekszik kertje első virágával, fája
 2460     III   |                     kezdett ez a felszított dicsekvési tűz.~ ~– Csak lassan, kedves
 2461     III   |                     De uram, mi lelte önt e dicséretekkel? Engem akar-e próbára tenni?~ ~–
 2462    XIII   |                    nemzet címeres osztálya, dicséretes országlási vágytól áthatva,
 2463      VI   |                kellene, mennyi boldog ember dicsérhetné az Istent – ékes magyar
 2464     III   |                   az is bántotta, ha valaki dicséri, mert hisz azt, hogy ő okos
 2465      XX   |               megnyílt országgyűlésen. Hogy dicsérik, hogy hódolnak neki! És
 2466      IV   |                 megint énekel! Minden lélek dicsérje az Urat!”~ ~A fiskális úr
 2467      VI   |                     nyomorúság, szegénység. Dicsérjék mások a nádi életet s azoknak
 2468    VIII   |                    anélkül, hogy önt szembe dicsérni láttassam, mondhatom, miszerint
 2469     III   |                 méheket irtana, s időközben dicsérte a dohányát; elmondta, hogy
 2470     III   |                 Maszlaczky nem szerette, ha dicsérték; ő nagyobb arisztokrata
 2471       X   |                   dicső férfialak a fáklyák dicsfénye közepett, homlokán az istenihlet
 2472   XVIII   |                   kerek fényfoltot, melynek dicskörében az ifjú költő arca ragyogott.~ ~
 2473    XXVI   |                   adta meg a nagy világ: „a dicsőítést a nemlét után”.~ ~Legyenek
 2474     XXI   |                  karja.~ ~– Istené legyen a dicsőség! – hörgé Miklós, s nyugodtan
 2475   XVIII   |                      egy Macready, s mennyi dicsőséget szerezhetne magyar nemzetének”!~ ~
 2476     XXI   |                  Dabroni arca pedig a siker dicsőségétől ragyogott, mint akinek a
 2477   XVIII   |                 udvarra; a kokánfalviak ősi dicsőségük emlegetésére irtóztató ordításhoz
 2478     XVI   |                   igaz, akkor én kiviszem a diétán, hogy az urat kinevezzék
 2479     XXV   |                 domine spectabilis; quomodo dignetur valere? Hogy mint méltóztatik
 2480     XVI   |                   nagyságod ügyében, minden díj nélkül, most legalább egyszerre
 2481     XVI   |                   teszem le az indigenátusi díjt.~ ~A doktor úr igen hízelgőnek
 2482      II   |                  jámbor irigység…~ ~Az 1837-dik év nyarán különösen nehéz
 2483      II   |                    s azoknak végrehajtói, a dikasztériumok, hogy a honpolgárokat védelmezzék,
 2484   XVIII   |                     zseniális báró óhajtott dikciójába, melynek folytán bőséges
 2485   XVIII   |                    hiányzottak a válogatott dikciók, még inkább gondoskodva
 2486     XXI   |   összecsoportosultak járatos kávéházukban, dikciókat, határozatokat tartottak
 2487   XVIII   |                    impromptu tartott is egy dikciót ott Kőcserepy hallatára,
 2488   XVIII   |                     hangon onnan kezdett el dikciózni holmit; de azt is úgy túlkiabálta
 2489     XII   |                   kd I ik j. t. r. n-om pr. dil. rel kat küldöz az i. úr
 2490   XVIII   |                    De ugyan hol járt, amice dilectissime, a poklokban?~ ~– Mindenütt,
 2491     XII   |                   regiae notariusom propria diligentia (saját buzgalmából) relációkat
 2492     XIV   |                     biz az, mert ez ebéd. A dinnyéjét megettem vacsorára, a magját
 2493     XIV   |                    aki azért csak megette a dinnyemagot mind egy lábig.~ ~Arannyal
 2494   XVIII   |           szenvedélyes vadász, szenvedélyes dinnyész, szenvedélyes tengerész
 2495   XVIII   |            követválasztás folyamára, ingyen dínomdánom egész odáig, tollas bokréta
 2496    VIII   |                 sötét kockás fatáblázata, a diófával kirakott palló, körül az
 2497   XVIII   |                   van a mindennél fontosabb diplomáciai jegyzék, amitől országok
 2498     III   |                   hogy egy aranyat szokás a diplomáért fizetni, s ezt az aranyat
 2499     XVI   |                 miszerint nem azért kapta a diplomáját, hogy sebeket csináljon,
 2500     XVI   |                     a két egymásnak hízelgő diplomatára.~ ~– Hát mit csinálunk?~ ~–
 2501   XVIII   |                   jött elő, s a főispán oly diplomatice mosolygott, mintha nem történt
 2502   XVIII   |              mindenféle ürügy alatt el kell diplomatizálni addig, míg a várt segédsereg
 2503     XIV   |                      Illik az ilyen szó egy diplomatizált férfi szájába? Hogy tudnék
 2504     III   |                megvásárolja, hanem szét fog diribdaraboltatni a gyönyörű ősi telek, és
 2505     III   |                    Sohasem kért többet. Nem disputál, nem akar okos lenni, a
 2506     XII   |                    egy egész láda nyomatott disszertációt, fel nem bontottam, azon
 2507      IV   |                lelkes állatok, koszorúözön, díszajándék s több efféle, melynek mind
 2508     XII   |                hajlam, mind ezek a legszebb díszei egy nemes lelkű ifjúnak,
 2509      VI   |                     út keresztül, mik közől díszesen emelkedik elő az urasági
 2510      IV   |                    egy angyali prókátort is diszgusztálni.~ ~Abellino ugyan nemigen
 2511       I   |                beszélünk.~ ~Milyen szépek a díszítmények, milyen célszerű a gépezet,
 2512      II   |              eltanulni nem lehet, ugyanezen díszkelléket egy épicier úgy rakná sorba,
 2513       X   |                bárónak, hogy adja meg magát diszkrécióra, és ne kockáztassa társai
 2514      II   |                    is kezd e szavakkal:~ ~– Disznó meleg van, méltóságos asszonyom!~ ~
 2515      IX   |                  hat hétig voltam inkognitó disznópásztor, mégis itt vagyok, s főispán
 2516    XXIV   |                borra avagy pedig karácsonyi disznótorra; – jókor lesz, ha húsvéti
 2517     III   |                  tréfákhoz én ma nem vagyok diszponálva.~ ~Az ügyvéd caligulai hidegvérrel
 2518      II   |            közhelyekről is el vannak tiltva dísztelen mozdulataik miatt, de Emánuel
 2519   XVIII   |               színhelyen, különben az ígért diurnumot vesztik.~ ~Emánuel sietve
 2520     III   |                    kénytelen volt egy akkor divatba jött fortélyos tűzi műszert
 2521   XVIII   |                    kandallók kimentek már a divatból, s micsoda festések ezek?
 2522      II   |          excellenciás úrnőjének tetszik, az divattá lesz, és azt mindenki utánozza,
 2523      II   |              szépség iránt, mert még csak a divattal sem kívánt előrehaladni,
 2524   XVIII   |                  kék magyar nadrágos s régi divatú, kifent ősz bajuszú embert
 2525      II   |        leglátogatottabbaknak, az ő termei a divatvilág orákuluma. Amíg ő meg nem
 2526      VI   |                    arra is tehessen egy-egy diverziót; de az mind semmit sem használt.~ ~
 2527   XVIII   |                velök, hogy korán reggel nem dívik a fáklyászene. Még felgyújtanák
 2528    XIII   |           praetendálom, hogy ezt a dominust dobassa ki innen, vagy én dobom
 2529     XXI   |                   ismét.~ ~Miklós haragosan dobbantott lábával.~ ~– Ördög vigyen
 2530   XVIII   |                 mondani: „Hát ezt miért nem dobják ki innen?”.~ ~Kőcserepy
 2531       X   |        hallatszottak az emeleten végigfutók dobogásai, a nyugtalanító jajveszékelések,
 2532      IX   |                     addig is mindig fel fog dobogni szíve, valahányszor nevét
 2533   XVIII   |                   az időt, az ablaknak állt dobolni, végiglapozott húszféle
 2534    XIII   |                   dobassa ki innen, vagy én dobom ki az ablakon az egész processzust.~ ~–
 2535   XXIII   |                    egyszer nagy csörömpölve dobott le közőlök egyet.~ ~Milyen
 2536      IV   |                   kis parasztlyán a lábához dobta a pénzcsomagot, és elszaladt
 2537   XVIII   |                   ezernyi ezerrel verte meg Dobzse László alatt egymaga e helység,
 2538     XIV   |                miután testét megrágták? Nem döbbensz-e meg majd, ha az éjfélt fogja
 2539       X   |               teszem – szólt ez alányomott, döbörgő hangon –, mintha megérdemlenék,
 2540     XXI   |                   egymagában, mintha minden döféssel egy-egy köztiszteletre méltó
 2541      XX   |               amiről szó volt, az ő szívébe döfött volna.~ ~– Eredj, gyermekem,
 2542      VI   |        keresztülutazó átkozta majd a hínári döglevegőt, majd a tüdőemésztő port,
 2543     XIV   |                   csípése halálos, lehelete dögvész, látása undorító, s ezek
 2544   XVIII   |                      Tarnaváry mondhatatlan dölyffel nézett kétszer alá és fel
 2545      IV   |            alázatosabb lett Abellino, annál dölyfösebben pattogott Maszlaczky.~ ~–
 2546      II   |                    megbántásokat, az akkori dölyföt, s jó alkalma volt azt minden
 2547    VIII   |              karában, s az, ami úgy peng és döng éjnek idején, nem egyéb,
 2548   XVIII   |              ajtaján, melyet kívülről egyre döngettek fejszével és ólmos bottal.~ ~
 2549   XVIII   |                   zárt kapuknak, fejszékkel döngetve annak hevedereit, s kövekkel
 2550   XVIII   |                    a csatatérre. Ez a roham dönté el a diadalt; a Kőcserepy-párt
 2551     III   |              fortélyos csavarulat, majd egy döntő oklevél közbehajított Brennus-kardja,
 2552       X   |                  között.~ ~– Megálljatok! – dördül meg egyszerre a közelből
 2553       X   |               akarna rohanni. Egy irtóztató dördülés következett reá, mely lomha
 2554     VII   |                  zápor csapását, a villámok dördülését hallva, senki sem mert arra
 2555       X   |                ágyúlövés erőszakos, taszító dördülete rázta meg azokat. Liza sikoltva
 2556       X   |                      Tudja a hét mennykő! – dördült rá vissza a megszólított
 2557       X   |              Néha-néha egy-egy távoli lövés döreje vegyült a zene közé. Senki
 2558       X   |                     sikoltva esett térdre a dörgés rögtöni hangjára. A város
 2559       X   |               megrontott gát felett, zuhogó dörgéssel szaggatta tovább a veszélyes
 2560       X   |                földbe.~ ~– Ne félj, fiam! – dörmögé utána.~ ~Csak egy homályos
 2561     XIV   |                     is sokáig elhallatszott dörmögése, de aki keresztülláthatott
 2562     XIV   |                    hogy az ügyvéd e bosszús dörmögésekhez milyen vidám arcot csinál,
 2563       X   |               húszast, te fattyú!~ ~A kapus dörmögve cibálta el onnan a fiát.
 2564       X   |               konganak, s a várfokról egyre dörögnek az ágyúk, hogy reszket bele
 2565       X   |             vállaikat, az ajtók, az ablakok dörögtek, mintha láthatatlan kezek
 2566       X   |                  lehet kimenni!~ ~Hasztalan dörömböltek a zárt ajtókon, ki fogja
 2567   XVIII   |                 eresszenek bennünket a künn dörömböző ellencsapatokkal. Már hiszen
 2568     III   |                 fájdalmas térdeit sziszegve dörzsölgeté végig.~ ~– Édes, kedves
 2569      IV   |                magában mosolyogva és kezeit dörzsölgetve nagy vígan; jókedve elvégre
 2570     XIV   |                     s kezeit nem szűnik meg dörzsölni, s valahányszor elmegy a
 2571     III   |           mutatóujjával orrcimpáját pirosra dörzsölve.~ ~Abellino egész lelkével
 2572     III   |                      s időközben dicsérte a dohányát; elmondta, hogy kitől kapta
 2573   XVIII   |                    botot visel, a sallangos dohányzacskó szíja mellé dugva.~ ~A többi
 2574     XVI   |                  Jól van, nagyon jól van! – dohogott magában a fiskális úr, s
 2575    XIII   |                  föltétlen rabszolgája az ő doktorának, és én nem engedem meg,
 2576     XII   |                   öklei elég jók, ha csak a doktorátus meg a porosz koszt meg nem
 2577     XII   |                    esik. Alig ugrattam ki a doktorátusi katedrából, megint mit cselekszik?
 2578     XII   |                      s a napokban letette a doktorátust, küldött is egy egész láda
 2579     XVI   |                közel volt az elájuláshoz. A doktorhoz fordult asszisztenciáért,
 2580    XIII   |                     új ember fogok lenni! A doktorom biztosított felőle, már
 2581     XII   |              megjárta; ez meg a lánchordta, doktorságot szerez; ugyan mi a kőnek
 2582     XIV   |                      hogy míg ő jóhiszeműen dolgai után jár, azalatt egy esztelen
 2583     XII   |                    mlgs. g. úr!~ ~Számtalan dolgaim közepett, mikkel el vagyok
 2584    XIII   |                   fáradok, hanem elvégzem a dolgaimat írásban; mert azt jól tudom,
 2585   XVIII   |               szobájába kell mennie, némely dolgait elintézendő, s azzal otthagyta
 2586     XXV   |                   visszakerül oda, nem első dolgának találja-e sorba kérdezősködni
 2587      IX   |                 megemlíté. – Hát az-e az én dolgom, hogy az ő lélegzetöket
 2588       I   |                  karzaton, kik hat napon át dolgoznak, hogy a hetediket megünnepelhessék;
 2589     XIV   |                éppen a Kárpáthy-féle perben dolgozom, és nagyon megütközve hallom,
 2590       X   |                   szilárdul van építve, nem dőlhet össze egyhamar, ott voltak
 2591   XVIII   |                     néznek ki azon mente és dolmány ujjaiból.~ ~Minden jól megy,
 2592   XVIII   |              villognak elő tűzszemeikkel, s dolmánya mindegyik gombjába egy-egy
 2593   XVIII   |           leszedette volna az órás gombokat dolmányáról, de Kőcserepy úr azon jellemek
 2594   XVIII   |                    parasztszekéren; pitykés dolmányokban, pörge kalapban, úgy, ahogy
 2595   XVIII   |                   túlsó végén egy kék kurta dolmányos öreg bátyámuram, s egész
 2596   XVIII   |                     érezték magokat, ha egy dolmányt vagy egy mentét fölsegíthettek
 2597       I   |          elhatározák, hogy össze kell annak dőlni, mert a falak nem bírhatják
 2598    XIII   |                   tette, ha vajon convenant dolog-e még azon a helyen fashionable
 2599     III   |                menni, s ne elegyedjék olyan dologba, amihez nem ért.~ ~Abellino
 2600     XXI   |                vagyok foglalva becsületbeli dologgal. Ha azt végeztem, legfeljebb
 2601   XVIII   |                    a főispán körül, iszonyú dologtalanság kifejezésével arcaikon;
 2602     III   |              kegyetlenül meg volt csalva; a dolus malum világos; ez több mint
 2603      VI   |                  maga ültetett a kert egyik dombja alatt, midőn még csak hároméves
 2604      VI   |                    vadászva; itt valamelyik dombon – de isten tudná már azt,
 2605       X   |                     helyett élettelen gipsz domborműveket (bas-relief) foglalnak be.~ ~
 2606      II   |                körületének palástolhatatlan domborodását. Emellett amaz örökös édes
 2607    XIII   |                    összeérni, orcájának két domborulata oly kövér, hogy szinte elvész
 2608     XIV   |                 többé apelláta. Ő már intra dominium van, bírván azt a jószágot,
 2609    XIII   |                    praetendálom, hogy ezt a dominust dobassa ki innen, vagy én
 2610     XXI   |                  meg benneteket.~ ~– Valódi Don Quijote de la Mancha.~ ~–
 2611       X   |                  emberek szoktak kiáltani: „Donauwasser!”, „Duna-vizet vegyenek!”
 2612       X   |                     teremekbe vonulni.~ ~Fi donc! Milyen atmoszféra volt
 2613   XVIII   |            hallgatás lett egyszerre, hogy a dongó röptét meg lehete hallani,
 2614      IX   |                   septemvir úr oly keményen dorgál, ki maga vörösre kigyulladt
 2615       V   |                  ritkán érezte a szülői kéz dorgálását, annál sűrűbben érzendi
 2616       V   |                   vétek súlyához aránytalan dorgálással szemére vetni; előre kitalálta
 2617      IX   |                  látszott feledni a reggeli dorgálást. Cukorsüteménnyel, nyalánkságokkal
 2618       I   |                     ruházunk, ápolunk, s ha dorgáljuk is néha, csak azért történik,
 2619       X   |                      A derék mészárosmester Dorn az, csónakja tele van menekvőkkel.
 2620   XVIII   |                    s ha bement, ott maradt. Dózsa paraszthadát ezernyi ezerrel
 2621       X   |                     József; Szapáry Ferenc, Draskovics, a Wenckheimek, kiket három
 2622       X   |                  két ablakban halvány világ drengett, a többi sötét volt.~ ~Az
 2623     XII   |            ipartárlatokon, s végezve este a Drurylane színházon s az éjszakai
 2624    XIII   |                   van neki engedve, kétfelé dudorodva, mint egy-egy kolbász.~ ~
 2625       X   |               rohanása támasztott, a titkos dübörgést, mit a föld alatti csatornákon
 2626       X   |                 levéltárszekrények mind úgy dübörögtek, mintha a beléjök zárt százados
 2627       X   |                      amint a lépcsőkön nagy dübörögve végigfutottak.~ ~A két gyermek
 2628       X   |                    bankadó, s annál nagyobb dühben a pontárok (pointeur) midőn
 2629      IX   |                    láthatta őt.~ ~Tarnaváry dühe fokozatosan emelkedett,
 2630       X   |                     ott fenn a kétségbeesés dühével rugdalták az ajtókat, miknek
 2631     XXI   |                lépett hozzá, s felszólítá a dühöncöt, hogy hagyja el azt a termet
 2632     XVI   |                 összefont karokkal nézett a dühöngő ügyvédre, kinek gúnyos kitöréseit
 2633      IX   |            köszönjön neki addig, míg ki nem dühöngte magát.~ ~Kovácsot mindjárt
 2634     XIV   |               legjobban szeretsz, kínlódva, dühöngve s hasztalan törekedve e
 2635   XVIII   |               felemelé lusta szempilláit, s dühösködő ellenfelét végignézte vele.~ ~–
 2636   XVIII   |                 amerre a többi.~ ~Tarnaváry dühtől reszketve fordult vissza
 2637     XIV   |                     kocsis, vagy a fogatlan duennák és rokokó chevalier-k odabenn
 2638     III   |              nagyságos úr. Egész számításom dugába dőlt egy igen egyszerű körülmény
 2639       X   |                  kezeit fázékonyan hóna alá dugdosva, éppen mint valami kísértet,
 2640       X   |                  reszketett. Végre az ajtón dugta be fejét a csúnya szél,
 2641       X   |               vízből, melybe azután kanócot dugtak, égő végét jó hosszúra hagyva,
 2642   XVIII   |                    keresve keresi az okot a dulakodásra, s gyilkos módra leöldösi
 2643     III   |                    akarok látni. Nem bánom, dűljön jobbra vagy balra a pör;
 2644       X   |                  kezével képes feltartani a dűlő háztetőt, s másikkal kiragadja
 2645      VI   |                     le és fel csapogattak a dűlőutakra nyaktörő veszéllyel.~ ~Ez
 2646     XIV   |                   ezáltal a betűk hátrafelé dűlve, nagyon különbözővé tették
 2647       X   |                    lakába! Én kinyargalok a Duna-partra, s az első csónakost, akivel
 2648       X   |                     fog személyesen hozni a Duna-vízállásról, csak addig mulassanak,
 2649       X   |                  kiáltani: „Donauwasser!”, „Duna-vizet vegyenek!” Hanem azután
 2650       X   |                   mintha kedve lett volna a Dunába belevetni.~ ~Akadt egypár,
 2651       X   |                  egy darab jeget vinne el a Dunából, nem volna mitől tartaniok. –
 2652       X   |                  azon mellékutcáknak, mik a Dunához vezetnek, amennyire lehetett
 2653       X   |             fejedelmi ifjú a tengerré áradt Dunának, hogy a zajon keresztül
 2654       X   |                   sem adott. Legények! Ki a Dunára! Ha nem tetszik a mulatság,
 2655     XII   |                      mert nem irtózom sem a Dunától, sem a tengertől úgy, mint
 2656    XVII   |                     saját jóindulatából (ez duplán is alá volt húzva) Zoltán
 2657     XIV   |                 itten összevész, s ahelyett durcás nyugalommal viszonzá:~ ~–
 2658       X   |                     éjfél előtt.~ ~Ott benn durrogtak a pezsgőspalackok.~ ~Néhány
 2659   XVIII   |                    kontraszt! Bölcsesség és durvaság egy szobában. Ez így nem
 2660       X   |                 vezérét reményli a képzelet dús fiatalság maga előtt látni,
 2661      II   |                 gondolni, hogy Zoltán miért duzzog. Tán csak mutatni akarja
 2662     VII   |                   Katinka már nem mutatta a duzzogást…~ ~Ő egy pompás kötésű emlékkönyvet
 2663     XIV   |                   nyájassággal Maszlaczky a duzzogó besenyőt, mire az fölöslegesnek
 2664     VII   |          összevissza csókolá. A másik kettő duzzogott, hogy hát őket nem? Katinka
 2665   XVIII   |                    mentéje ragyogóbb, a kék dzsindzsulya prém közől nagy rubingombok
 2666     XII   |                 mlgs gr. úr.~ ~Vt szcsém f. é. küldött tb rendli lleidet
 2667       X   |                   Maszlaczky úr is támogatá ebbeli nézetét, okul adván, hogy
 2668   XVIII   |             tisztességesen elkészülhetni az ebéddel.~ ~Ezen tette által Varga
 2669      II   |               esküdteket. Sokszor hallottam ebédek felett tréfákat mondatni
 2670     XIV   |              mondana, felel egykedvűen:~ ~– Ebédelek, ahogy látni tetszik.~ ~–
 2671     XXI   |               Rudolf meghívta Zoltánt, hogy ebédeljen ma őnála. Ő elfogadta szívesen,
 2672   XVIII   |               Zoltán ifjú angolosan szokott ebédelni, öt órakor. Úgy szoktatta
 2673   XVIII   |           megtetszik a kés, villa, amellyel ebédelt, s azt tévedésből a csizmája
 2674     XXI   |                   szívesen, úgyis oly régen ebédeltek együtt.~ ~Ismét karöltve,
 2675   XXIII   |                    vigyáztatok volna, midőn ebédeltünk, hányszor nevetett rajta
 2676   XVIII   |                    Az volt Maszlaczky úrnak ebédje és vacsorája, ki maga is
 2677       X   |                   szobáját, fekhelyét, kész ebédjét, megosztá kenyerét velök,
 2678     XIV   |                 hogy felköltene valakit, az ebédlőben poharat keresett elő, pezsgő
 2679     VII   |               strázsál.~ ~– Hogy híják?~ ~– Ebkérdi Pál – szólt a cseléd fitymálva
 2680       X   |           Maszlaczky. – Én parancsolok!~ ~– Ebnek parancsol az úr! – riad
 2681     III   |                   egy szép napon azon hírre ébred, hogy jövedelmeinek felét
 2682       I   |                     fogják eljátszani Árpád ébredését.~ ~Eljött végre az est,
 2683   XVIII   |                   Ez a gyönyörtől reszketve ébredez, kezeivel a sima kezecskéket
 2684     XIV   |                   messze, messze! Fel akart ébredni ebből az irtózatos álomból;
 2685   XXIII   |                 lövelli legelső sugárait az ébredő tájra, ott künn a toronyőr
 2686     XIV   |                     Heves járkálása neszére ébredtek cselédei, s midőn kilépett
 2687   XVIII   |                    mindegy, akár álom, akár ébrenlét, szemei előtt zárva a fény,
 2688    XXII   |                  elcsillapulva –, ha eljön, ébresszenek fel.~ ~Mikor legsúlyosabb
 2689   XXIII   |              álomból egy édes, ismerős hang ébreszti fel egyszerre.~ ~Megrezzenve
 2690   XVIII   |                      s aztán a boltban kért ecetet, olajat, mert más minden
 2691     XII   |                  egy kissé kitenni magadat, eclatanter megnyerhetnéd, pedig Kőcserepy
 2692     XII   |                  levél hosszabb volt minden eddiginél.~ ~„Ks brom stb.~ ~Kátrányon
 2693       X   |             fejecskéjét, mint valami komoly édesanya. Még csak nem is sírt.~ ~–
 2694     XXI   |                 egyiket én írtam, a másikat édesanyád, mindketten halálunk órája
 2695   XXIII   |                 mondá:~ ~– Teneked pedig és édesanyámnak hagyom drága ékszereimet,
 2696     XVI   |              orcáját is! Nagyon hasonlít az édesanyjához. Sőt az édesatyjához is.
 2697     XIV   |                    álmodott már olyat, hogy édesanyját látta koldulva az utcán,
 2698     XVI   |                     az édesanyjához. Sőt az édesatyjához is. Igen kedves emlékezet
 2699     III   |                   úton fog menni, melyen az édesatyjáról örökölt vagyon elment, s
 2700   XXIII   |                      Milyen gyöngéden, mily édesdeden tud bánni a beteggel. Mintha
 2701    XXIV   |              szánalommal szívében, de annál édesebb szeretettel; a többi megnyugodott
 2702   XVIII   |                 létezik. Tésztaneműekből az édeseket szeretem. Magának csináltathat
 2703   XXIII   |                    ágyához.~ ~– Hol fáj, én édesem, én kedvesem?~ ~– Itt és
 2704    VIII   |               senkinek soha!~ ~Zoltán annyi édeset talált az elébbi fájdalomban.
 2705   XVIII   |             közéletnek, pazarolták a pénzt, édesgették a szavazatokat, státuscsínyokat
 2706      II   |                   segítesz? – Aztán mintegy édesítőül mondá: – Ugyan, kedves Zoltán,
 2707       X   |             tanácsos. Mondhatatlan gúny ült édeskedő arcán.~ ~– A te kedves gyámfiad
 2708    XXIV   |                 hatalmasabb úr minden hazug édességet, minden csalárd ragyogványt.~ ~
 2709   XXIII   |             öntudatlan boldogságán, melynek édességét csak akkor tudjuk eléggé
 2710   XVIII   |                vagyok, s legyen az tulajdon édestestvérem, aki megbántott, lelövöm
 2711     III   |                     lelke, teste viharokhoz edzett, tettekre, küzdelmekre kész;
 2712    XVII   |                   újra fölemelte, ez acéllá edzette szívét! Lehet, hogy e kötelezettségek
 2713       V   |             semminek sem kell előre örülni. Edződjék lelke ez apró csalatkozásokkal
 2714   XVIII   |                     az Úristen éltesse!~ ~– Ééljen! – ezer torokból.~ ~S ez
 2715       V   |                   melynek elsőbbséget adnék efelett, s bárminő előremenetelt
 2716    VIII   |                   jövő közgyűlésig is, mely efölött határozni fog, önnek már
 2717     III   |                   nem lett tréfa. Az öregúr efölötti bosszújában megházasodott,
 2718     XII   |                  öröme lehetett ott fenn az égben, ha a legutóbbi évek alatt
 2719      VI   |               ősszel és tavasszal, mikor az egek csatornái s a hóolvadások
 2720   XVIII   |                    rövid ború ismeretségünk egén annál múlékonyabb leend,
 2721    VIII   |                   mellé… Semmi sem az; futó egerke szalad a billentyűkön keresztül,
 2722    XIII   |                    labdacsok után szemeinek égésén, vékony, elkékült ajkainak
 2723   XVIII   |                  Platót és Aristotelest, és égesse meg a szakács a rántást,
 2724       V   |                mintha a nagy uraknál még az egészség is szolga volna; mindkét
 2725       V   |           megkérdezték, mint szolgál egymás egészsége; mintha a nagy uraknál még
 2726       X   |                tölté vele poharát.~ ~– A te egészségedért, barátom!~ ~Összekoccintottak.
 2727   XVIII   |                  helyrehozták; ittak egymás egészségeért a jelen volt urak, asszonyságok,
 2728     XXV   |                    méltóztatik szolgálni az egészségének?~ ~S azzal megfogá mosdáshoz
 2729     XIV   |                   akarok kimenni.~ ~– Pedig egészségesebb a lovaglás – jegyzé meg
 2730    XVII   |     Kárpáthy-uradalomhoz tartoznak, viselje egészséggel az új birtokos. Ő maga azon
 2731      II   |                     minőket férfiak szoktak egészségi szempontból viselni, hanem
 2732   XVIII   |           szégyenpír lobogtatná, mely arcát égeti.~ ~Magánkívül kiálta szobaleányának,
 2733     XIV   |                      ami az én szívembe van égetve?~ ~– Én nem felelhetek önnek!~ ~–
 2734       X   |                   az egész világ, mezeivel, egével, csillagaival, amik őrá
 2735   XVIII   |                  Bogozy e szóra felcsatolta eggyel magasabbra rezes fringiáját,
 2736    XXVI   |             bámultatni, amíg megváltozik az éghajlat, hogy a datolyapálma helyén
 2737       I   |                    mintha zavarni akarná az égiek ragyogását, zajosan pattanva
 2738     XXV   |                húzta magát egy szögletbe, s égre-földre esküdött a szobában tolongók
 2739       X   |                  bátor hivatalnokai, Pajor, Egressy, buzdítva, szabadítva azokat,
 2740    XXVI   |                   város, lábai alatt folyik égszínt játszó folyam.~ ~És ő oly
 2741       X   |                    jövő hintóra és lovagra; egy-kettő, akinek nem volt oly nagy
 2742      IV   |                     hogy miként, hanem hogy egyáltaljában énekelt, hasonlatosan Kreutzberg
 2743   XVIII   |                     visszás befolyás között egyátaljában nem bírta föltalálni azt
 2744     XII   |              középületeink nem fognak félni egybehasonlító ítéletétől, és minden, amit
 2745     XIX   |              kijelölt napra a nemesség újra egybehívatott. Bölcs megfontolással, józanon,
 2746      VI(1)|                     a gőzösökkel és sok más egyebekkel nem veszi tőlem rossz néven
 2747    XVII   |                   dolgok hitelessége felől; egyebekre nézve pedig ajánlja mind
 2748     XXI   |                  magára.~ ~Két napig azután egyébről sem beszéltek, mint a bekövetkezendő
 2749       X   |                     percben az előttük álló egyemeletes ház irtóztató robajjal omlott
 2750     XIV   |             pincéreknél szép suttyomban, de egyen mégis rajtakapták, s híre
 2751       X   |                  lelki és testeréllyel bíró egyéneknél.~ ~A septemvirné súgott
 2752     XVI   |                     szólt Kovács határozott egyenességgel.~ ~– Azt én világért sem
 2753       V   |   kérdezősködésekkel zavarni, csak öltönyét egyengeté magán helyre, s diadalmasan
 2754      II   |                   pedig hozzáfogott pályája egyengetéséhez.~ ~Mint jutott azután azon
 2755    XXIV   |          diadalíveket készítenek, az utakat egyengetik, a házak falait meszelik
 2756   XVIII   |                     septemvir legkedveltebb egyéniségei állanak: Szentirmay Rudolf,
 2757       X   |                     általunk nem is sejtett egyéniségek hivatalosak voltak e vidám
 2758      IX   |                   sok jelenlevő és nem lévő egyéniségeket, s Zoltánék belépésével
 2759       X   |                egyike a legkiállhatatlanabb egyéniségeknek. – Nemde, fiskális úr?~ ~–
 2760     XVI   |                  erős befolyása mellett oly egyéniséget, mint Zoltán, örömest látott
 2761     XVI   |                 Kárpáthy család birtoka két egyenlő uradalomból áll, egyik a
 2762       X   |                     kormányos aranyhajtókás egyenruhába öltözött férfi; a hajó közepén
 2763      II   |      keresztültörtetnünk, kiknek változatos egyenruhái, ha érdekelnek valakit,
 2764   XXIII   |                    hogy őneki megmondja:~ ~„Egyért egyet, apáért leányt!”~ ~
 2765     XIV   |                   is a zsarnok szerepét, de egyesíté vele a pártfogóét. Azon
 2766     XII   |                  benézhet közintézeteinkbe, egyetemeink, színházaink, középületeink
 2767      IX   |                      majd később a külföldi egyetemeket is meg kell látogatnia;
 2768      IX   |                 mívelt embernek kell lenni, egyetemi tanulmányokat végeznie,
 2769       V   |                      hogy kedves barátom is egyetért velem.~ ~– Tökéletesen.
 2770       X   |                fiskális úr?~ ~– Tökéletesen egyetértek nagysáddal.~ ~– Vilma valóban
 2771      IX   |          nyilatkozatokat, s ezeket előleges egyetértés mellett Julcsa kisasszonyra
 2772      IV   |                  eszméjökön, évek óta, szép egyetértésben.~ ~Amint a három órát ütötte
 2773       V   |                  vékony karjait, legbensőbb egyetértése jeléül.~ ~Maszlaczky szemei
 2774      IX   |                     gyereklánnyal ily tilos egyetértést kötni, mint inkább azért,
 2775    XXIV   |                   nem kanyarodott… A távozó egyetlenegyszer sem nézett vissza.~ ~Amint
 2776   XVIII   |                    gazdálkodási szempontból egyez az indítványba, felajánlá,
 2777   XVIII   |                      az alperes jószántából egyezett meg nagybátyjával, sőt még
 2778     XVI   |                   bátor vagyok nagyságodnak egyezkedési ajánlatot tenni. A Kárpáthy
 2779     XVI   |              értelem kerekei.~ ~– Hihetőleg egyezkedést kíván ajánlani.~ ~– Minek
 2780     XXV   |                   ki, bőszítette barátságos egyezségek ajánlatával, a kétségbeesés
 2781   XVIII   |                     oly szent lelkesüléssel egyfelől, mint borfogyasztással másrészről
 2782   XVIII   |                   új erőt ad!~ ~ ~ ~A lámpa egyformán világított, sötét ernyőjével
 2783       X   |                    építve, nem dőlhet össze egyhamar, ott voltak az építésénél.
 2784     XIX   |               váratlan lemondással legalább egyharmadát azoknak maga részére hódította
 2785   XVIII   |           münchhauseni csodadolgoknak, hogy egyhirtelen senki sem bírta magát beletalálni
 2786   XVIII   |                     nem fért volna az be az egyiken is.~ ~– Phü! Milyen dohos
 2787       X   |               lehetett eljutni.~ ~E deszkák egyikének végén álla a derék úr. Háta
 2788     XIV   |                     mely Zoltán ellen foly, egyikére régi ismerős ügyészeinek
 2789       X   |                 képzete játékai közé vette, egyikéül azon fényes gondolatoknak
 2790       X   |                  rohanni és szólni akar, de egyikre sem volt képes.~ ~Jól mondád,
 2791   XVIII   |                     minden gondolatot, mely egyiktől a másikhoz szállhat?~ ~Hát
 2792    XXII   |                  Lizát és a szobaleányt is. Egyitek sem volt itt, csak az a
 2793     XIV   |                 fogadjistent mondana, felel egykedvűen:~ ~– Ebédelek, ahogy látni
 2794     XXI   |                    mellett, azoknak halkan, egykedvűleg odasúgá:~ ~– Legyetek szívesek
 2795     XXV   |                   kell, minek mennek hozzá. Egykettő megszökik néha a felvett
 2796      XV   |                    tanácsos állásánál fogva egykönnyen meg nem sérthető, Rudolf
 2797      II   |                sohasem társalgott a magával egykorúakkal, mindig az idősebbekhez
 2798       V   |             határozatlan reményeket költünk egymásban, s azt tudhatja, kedves
 2799      II   |               sétált végig a termen, karját egymáséba öltve. Az egyik Ilvay Laura,
 2800    XVII   |                     ők, Szentirmay és ő, az egymásért szenvedett gyalázatot, mint
 2801    XXII   |                   és sohasem szóltunk volna egymásról senkinek. Mihaszna vettetek
 2802     XVI   |              megbocsát halálos ellenségének egynehány ezer forintért. Én megvallom,
 2803      II   |                 öltött Zoltánt, s letaposva egynéhány komolyabb hazafi tyúkszemeit,
 2804   XVIII   |                bírni más gondolatokra, hogy egynehányat azon téglák közül az előttük
 2805     III   |                   űznek a jámbor fiúból, ki egynémelyiknek közőlök nagybátyja lehetne.~ ~
 2806      II   |                 ifjú ismerősnek, kit főnöke egyoldalú bornírtsága cselédek, inasok
 2807   XVIII   |                    olyan, hogy a nőket csak egyoldalúlag ismeri, s egyről-kettőről
 2808   XVIII   |                    hatalmas, tüzes beszélők egyrészről, kik magokkal ragadják a
 2809   XVIII   |                 csak egyoldalúlag ismeri, s egyről-kettőről valamennyire következtet,
 2810  Vegszo   |                    mint ezt a felvett tárgy egysége kívánta volna, de meg kellett
 2811     XXV   |                   Mikor már azt hitte, hogy egyszer-egyszer jól elrejté magát valahol,
 2812     III   |                    kedves báró úr. Mindjárt egyszeribe. Csak még három percig kell
 2813     XII   |              lélekre mutatnak, a kezdőbetűk egyszerűsége szabadelvűségre mutat, a
 2814   XVIII   |                  elejétől végig, mely éppen egyszerűségénél fogva hat; egy kristályprizma,
 2815    XXIV   |                    is.~ ~A szertartás egész egyszerűséggel ment végbe. Zoltán megtiltott
 2816   XVIII   |                  tarka tollasok foglalni az egyszín tollasoktól, szerencsére
 2817     XIV   |                     fenntartsa, az úrfiakat egytül-egyig mind a földhez verte, kit
 2818   XVIII   |                  ostobaságra, mely primitív együgyűségével minden hosszadalmas cáfolatnál
 2819     III   |                tartozásaikat kérlelhetlenül egzekválja.~ ~– Ez a Zoltán úrfi jelenleg
 2820     VII   |                 írást elfogad, azt mindjárt egzekválják is.~ ~– Az én kezembe ugyan
 2821     XXV   |                    megidézteti, becsukatja, egzekváltatja; ingerelte, hogy béküljön
 2822     XIV   |                  félhetne, hogy a felperest egzekváltatom, vagy beiszom a perét, vagy
 2823   XXIII   |                 mégis… mintha ez már nem az égzengés volna. Ez kocsizörej.~ ~
 2824   XVIII   |               belépett:~ ~– Hallja-e ezt az égzengést odakünn?~ ~A tanácsosnő
 2825   XVIII   |                      sem keserű tészták nem egzisztálnak sehol, de még csak tűz sincs
 2826      II   |           arcvonalmakkal, miket tökéletesen egzotikussá tesz szétfésült, fölfelé
 2827      II   |                     öreg asszonysággal.~ ~– Eh, mit beszélsz annak, hiszen
 2828   XVIII   |                  mulatságot elővett, amivel éhes ember szokta üldözni az
 2829       X   |                      az utcákon. Az emberek éheznek is. Ki az, akinek eszébe
 2830      IV   |                 minden részleteiben ismeri. Éhezni, szomjazni, börtönben lenni
 2831      VI   |                  fogva. Nincs heverő, nincs éhező az egész uradalomban, s
 2832       X   |               akinek eszébe jutott, hogy az éhezőkön segíteni kell, addig is,
 2833     XIV   |                     pihenj; megtiltom, hogy éhezzél!”; most ne mondhatná-e azt
 2834       X   |          nevezetesen, hogy bekövetkezvén az éhség órái, mit cselekedjék akkor.
 2835   XVIII   |                    mondogatá Maszlaczky úr, éhségében alá s fel sétálva, azután
 2836     XIV   |               cavatinák, sem az ünnepélyes „Eja mater” szimfóniái nem hozták
 2837    XIII   |                     derék úr meggondolta az éjen keresztül, hogy nagy balgatagság
 2838       X   |                     ritkaságok közé ott még éjfélek után is vidám társaságokat
 2839       X   |             szenvedőknek úgy tetszik a mély éjféli órákban, mintha égi derű
 2840      IV   |                    jönnének, mennének egész éjfélig – pedig csak maga járt-kelt
 2841    XXII   |               elrejti. A múlt éjszaka éppen éjfélkor megnyílt az az ajtó ágyam
 2842       X   |                     aki jön replikákat írni éjfélnek idején.~ ~– Ki vagy? Megállj! –
 2843     XIV   |                  döbbensz-e meg majd, ha az éjfélt fogja ütni, s azt veszed
 2844       V   |                     gyakran felvevé Eveline éjiasztala gyertyáját, s hálóköntösét
 2845       X   |                        Ama három gyásznapon éjjel-nappal ottan járt ő – e mennyei
 2846       V   |                hatottak. A tanácsosnő egész éjjelen át sírt és imádkozott, de
 2847     XIX   |                  Szentirmay még a választás éjjelén sietett fel a kormányhoz
 2848     VII   |                 várhatták őt sokáig.~ ~Késő éjjelig szobájában volt bezárkózva;
 2849       X   |                    kebellel, a csípős hideg éjszakában.~ ~A báró eltávozásáról
 2850       X   |                   veszélyes törést. A sötét éjszakából messze kifehérlettek e zuhatagok,
 2851       X   |             bennünket azok ellen. A rémület éjszakájában oly borzasztóan hangzanak
 2852     III   |              nagybátyja lehetne.~ ~Néha egy éjszakáról a másikra eltivornyázik
 2853      XX   |                  volt szabad félnie közelgő éjszakától, erdők sötétjétől, ismeretlen
 2854    VIII   |                   ki volt téve a kastély az éjszaki szél rohamainak?~ ~– Emlékezem
 2855      II   |                  ismerősét százféle zavarba ejtendé. – Jerünk a kertbe – monda
 2856      VI   |               minden bolond idegen útba nem ejtheti, s jószágaikat országút
 2857     XII   |                   ment volna Párizsba, útba ejti Génuát, ott hajóra ül, s
 2858      II   |                 baracksövényen, zöld foltot ejtve fehér pantallója térdén. „
 2859     III   |                    porcikája, ámbár vas „S”-ek tartják megpántolva, s a
 2860      VI   |              szegletét négy kisebb fatorony ékesíté, mely építési különösség
 2861      II   |                    másik fényes vendégekkel ékesíti fel magát, s ezek a válogatott
 2862     XII   |                   ideiktatnom, mely zengett ekképpen:~ ~„Ks btom! mlgs gr. úr.~ ~
 2863     III   |                     s nem siettem vele, míg ekkora nem lett. Valóban derék,
 2864     VII   |                   megújultát üdvözli; éppen ekkorra hagyták fel e vérig, e lélekig
 2865   XXIII   |                   édesanyámnak hagyom drága ékszereimet, hagyom ezt a pompás kastélyt,
 2866   XVIII   |                   tekint az ajándékokra, az ékszerekre, ruhákra, mikkel a ti szülői
 2867      XX   |                    valahol, még a smaragdos ékszert is elhajította magától,
 2868      II   |                visszatért Pestre, már akkor éktelen magasságban állt valamennyi
 2869     XIV   |                   volt az atyai arc. Milyen éktelenek a sárral bemázolt vonások.
 2870     VII   |                     neki tündér emberekről; el-elakadt mind a kettő száján a szó,
 2871     XIV   |                 fogalma nem volt!~ ~Az élet el-elállt szívében. E rémséges alakok
 2872   XVIII   |              érdekelte, amint nem is késett el-elhárító taglejtésekkel bebizonyítani.~ ~
 2873   XVIII   |                     elviszi Tiszafüredig, s el-kivágtatott a kárpátfalvi kastély udvarából,
 2874     XIV   |                 őtőle megválni.~ ~Elmaradt, elábrándozott ennél a gondolatnál.~ ~Egyszerre
 2875     XIV   |                  szekundánus diák, aki azon elábrándozzék; s ha estenden a nagy tót
 2876     VII   |                    az öreg emberek napestig elácsorogtak a kastély udvarán, mikor
 2877     III   |                  képes volt eladni leányát, eladja az unokáját is, kivált miután
 2878     III   |                    Ézsau egy tál lencséért, eladjam potom díjért ősi birtokomat.~ ~–
 2879     III   |                  asszonyság, aki képes volt eladni leányát, eladja az unokáját
 2880   XVIII   |               elpártol, s Kőcserepy számára eladó; terjesszék az elégületlenséget
 2881       X   |                  Hintaja be van fogva. Neje elalélt, de már a hintóban ül magához
 2882     VII   |     villámcsattanásra.~ ~A kicsinyek azután elaludtak, egymást biztosítva, hogy
 2883    XXII   |                    gondolták ki, hogy engem elámítsanak. Engemet mindig bolonddá
 2884     XIV   |                     kelő nap tündérvilággal elárasztá.~ ~Milyen szép és milyen
 2885     III   |               alkalmazott hallócsigát, mely elárulhatná, hogy büszke fejtartása
 2886      XV   |               bízott ügyet éppen ő segített elárulni, de mégis úgy van. Ez gyalázatos
 2887   XVIII   |                  amit ön ma írott levelében elárult.~ ~– De az istenért, kedves
 2888     XIV   |                   szomorú színházban, miket elárvult vándorok adnak elő gyér
 2889     III   |               emberi szívek fenekére voltak elásva, sikerült a törvénytudóknak
 2890   XVIII   |                     túlságos bővölködés úgy eláztatta, hogy semmi szót be nem
 2891   XXIII   |                  hagymázos lázroham után az elbágyadás tiszta percei következtek.~ ~
 2892    XXIV   |                    áll meg néha jártában, s elbámul maga elé. Mit bámulhat olyan
 2893     XIV   |                    sajnálkoznék rajta.~ ~Ez elbámulás percei alatt ismét több
 2894       X   |                   nyelvén az egész hajemelő elbeszélés alatt, hogy tulajdonképpen
 2895   XVIII   |              celebritás, ki mindig párbajok elbeszélésével szokta mulattatni a rászorult
 2896   XVIII   |                     kellene; gyakran órákig elbeszélgettél vele, mindig szabad bejárása
 2897       X   |            asszonyságok mind körülfogták az elbeszélő gyermeket. Emánuel barátunk
 2898   XVIII   |                 fogait összevacogtatá, amíg elbeszélte, s e délceg önbizalom ragadni
 2899       X   |                   három óráig tartott, amíg elbeszélték, mily iszonyú veszélyek
 2900       X   |                     az Istenről elfeledkező elbízottság?~ ~Künn a várfokon három
 2901       X   |                elenyészendő világot, melyre elbocsátá a haragvó Jehova az ő pusztító
 2902       X   |            gyermeket, ki azonban nem akarta elbocsátani úrnője kezét.~ ~– Hát Vilma?
 2903      IX   |                   egy ilyen elkényeztetett, elbölcsesített kölyökről; vigyázzak magamra,
 2904      II   |                     megalázni.~ ~A két ifjú elbolyongott a kert tekervényein. Zoltánnak
 2905   XVIII   |                   hogy az öregember szemeit elborította a könny.~ ~Az agg férfi
 2906       X   |                  kiemelve a vízből, s félig elborult okos szemeivel feltekinte
 2907       X   |                  Tudta mindenki az okát, és elborzadhatott, valahányszor reágondolt.~ ~
 2908      IV   |                  szíves átolvasni. Abellino elborzadt a sok betűtől. Látta, hogy
 2909    XVII   |                 esnie az utolsó kísértésen: elbúcsúzni a régi eszméktől.~ ~Nem
 2910   XVIII   |                  kötelességeit, s egyenkint elbúcsúzva s még egyszer elhálálkodva
 2911      IX   |               megvan az a boldogságuk, hogy elbújhatnak előlük, és nem látják őket…~ ~ ~ ~
 2912       X   |                 kitapasztotta hóval, s abba elbújt, mert a szél haragudott
 2913       X   |                  lesz, s egy helyen egészen elbukik.~ ~Máskor átúsztatta e paripával
 2914       X   |                káromkodik többet. Hihetőleg elbukott, s ott fulladt a vízben.
 2915     XXI   |                 kénytelenek konferenciákkal elbúni előle; semmire rá nem vehető,
 2916       X   |                    a mulatságban.~ ~Egészen elbúsulva kellett visszatérnie a septemvir
 2917       V   |                 csomókat egy-egy drasztikus élccel vagy egy bizarr szofizmával
 2918   XVIII   |                    az óratárlatot odavetett élceivel meglövöldözni; mint példaul: „
 2919     XXI   |                 kivont kard előtt. Ti finom élceket szórtok ellenem, én nyílt
 2920      II   |                     vendégeim szépét, javát elcsábítsa tőlem, s az én fényes mulatságomra
 2921     XIV   |                 Zoltántól kapott aranyokon; elcsaklizta (műszó) kutyébereknek (szinte
 2922      II   |                   alatt mind a két leánynak elcsavarom a fejét.~ ~Zoltánnak sehogy
 2923   XXIII   |                    hallgatni!~ ~Éjfél tájon elcsendesül a kór, s tisztább percek
 2924      IV   |                    írni a nevét; egypárszor elcseppenté a tintát, odarántá az aláírását;
 2925     VII   |                    meg nem állapodva. Végre elcsillapult. Néhány perc múlva hallották
 2926    XXII   |                  Majd, majd – szólt a beteg elcsillapulva –, ha eljön, ébresszenek
 2927      II   |                  felőlök, hogy nem lehetett elcsitítani.~ ~– Én nem is tudom, hogy
 2928     XXI   |                    öljenek? – kérdi Eveline elcsodálkozva.~ ~– Kit? Kit? – szólt a
 2929       V   |               olvasott.~ ~– Önnek nincs oka elcsüggedni; kinek erős szenvedélye
 2930     XIV   |                    jótól, s most csak abból éldegélek, amit a körmölésből kapok.~ ~–
 2931       V   |                bérkocsistól, aki hazavitte, eldisputált egy negyedóra fejében húsz
 2932       X   |                   borotvával az orrát, vagy eldobta volna magától az egész szépítési
 2933       X   |                   ekkor egy jelenlevő inas, eldobva a kezében tartott palackot.
 2934    XXII   |                 zongora húrja, s olyan soká eldöng magában. Éjszaka mindig
 2935       X   |                exceptívákat, információkat, eldönthetetlen hosszú perekben, s minthogy
 2936   XVIII   |                    dolog volt, hogy őket az eldöntő nap előtti éjszakán a városon
 2937       X   |                     még azután is jó sokáig eldörmögött:~ ~– Milyen jó ándungjaim
 2938   XXIII   |                 odakinn. Az ég olyan sokáig eldörög utána.~ ~De mégis… mintha
 2939      XI   |                      hogy a teremtő jelszót eldörögje: „Pest nem veszett el, Pest
 2940    VIII   |                    gyermek kezét, s az újra éledni, erősödni látszott e biztatására. (
 2941       X   |                  nyakravalóját, s tökéletes eleganciába téve magát, elküldött egy
 2942      IX   |                elmondottak fölött fejezi ki elégedetlenségét.~ ~Valóban, a kifejezések
 2943   XVIII   |               barátai voltak. Ezzel még nem elégelte be, hanem egyúttal alkalmat
 2944       X   |                     neki vannak jó barátjai elegen, akik sietni fognak segítségökkel
 2945   XVIII   |                  meg sem állani, ahol aztán elegendő ideje maradt végigeszmélni
 2946   XXIII   |                         E könyv holtom után elégetendő.”~ ~A legutolsó levél, melyet
 2947     XII   |                     B. A küldött leveleidet elégettem; baj lehetne, ha ellenfeleid
 2948      XV   |               nagyravágyó vagyok, engem nem elégít ki az, hogy az én jövedelmeimet
 2949     III   |                 több bizonyítványunk van az elégnél.~ ~– Reménylem, hogy ez
 2950    XVII   |                      Ez összegek még mindig elégségesek fognak arra lenni, hogy
 2951   XVIII   |                     lehet, azzal én meg nem elégszem.~ ~– Hát indítson az úr
 2952       X   |                   talán nem gondoltunk arra elégszer, amire szüntelen gondolnunk
 2953  Vegszo   |               büntető törvények is kezdenek elégtelennek találni. És azt is jól tudom,
 2954     XII   |                   másformának látja, s első elégtétel ez volt rá nézve a sorstól,
 2955     XII   |                   hő érzelmű irata abban az elégtételben részesült, hogy a legszebb
 2956   XVIII   |                       Ön e sérelemért nekem elégtétellel tartozik.~ ~– Nem tartozom.
 2957     XVI   |                  helye nincsen. Maradjon az elégtételvevés módja könnyelmű grófoknak,
 2958   XVIII   |                  beszél-e a lélek néha-néha elégületlen, titkos undortól gerjedt
 2959   XVIII   |                számára eladó; terjesszék az elégületlenséget közöttük; mondják el nekik,
 2960       X   |                    nagy Németország honfiai elégülten mondják, hogy csak egy Bécs
 2961      VI   |                 tündöklik – a boldogság, az elégültség.~ ~Megbocsát a szíves olvasó,
 2962    XXIV   |                  lehelni:~ ~„Ugye, meg vagy elégülve velem? Mármost térj mennyországodba
 2963       X   |                látszott előretörni a jéggel elegy vízsíkon.~ ~A fáklyák közepett,
 2964      XX   |                  módjában van vele beszédbe elegyedhetni, beleköthet. Van-e az úrfinak
 2965     III   |                     magam útján menni, s ne elegyedjék olyan dologba, amihez nem
 2966       X   |                  életveszélyeztető kalandba elegyedni, amely utoljára is nálánál
 2967      IX   |                  poétajurátus számára, hogy eleibe tette a kérdéses corpus
 2968     XXI   |                 összeérnek, amint köszörült éleikkel végigcsúsznak egymáson,
 2969    XXIV   |             fájdalom lassan-lassan elveszté éleit, helyet adva boldogabb reményeknek,
 2970     XXV   |                ember volt. Amint megértette eleitől végig a két úr közötti viszálkodás
 2971   XVIII   |                     melynek hiányzott ugyan eleje-veleje, de a sok éljenzés és közbekiabálás
 2972       X   |                    hintó.~ ~Amint a Váci út elejére értek, oly sűrű volt a szemközt
 2973   XVIII   |                  tökéletes logikai egész az elejétől végig, mely éppen egyszerűségénél
 2974     III   |                    is gyanítva, hogy minden elejtett szavából egy göcs támadt,
 2975       X   |                 atomusa a káoszban. Az inas elejti a tányérokat, a szakács
 2976    VIII   |           vigyázatlan szó van azon sorokban elejtve, s kezébe juthat azoknak,
 2977     XIV   |                      Az ifjú oly, mondhatni elektrikus dühvel nézett az összekötött
 2978     XXV   |                    uzsorával tisztességesen elélhessen holtig.~ ~Az mégis bántotta
 2979       X   |              gavallérok előtt ez egészen új élelmezési rendszer oly bizarrnak,
 2980     VII   |                 negyvenkettő, hanem az apám elélt nyolcvanig.~ ~– Állapotja?~ ~–
 2981       X   |                    elő, káromolva istent és elemeket. Vad szitkozódásai borzasztó
 2982       X   |         szellemeknek a sorssal, a fellázadt elemekkel; nagy, megpróbáló istencsapása,
 2983     III   |             lehessen – ezek az igazi ügyvéd éleményei; aki ezekhez nem ért, aki
 2984       X   |                    küzdött meg az erőszakos elemmel, elűzve azt udvarai elől,
 2985       V   |                    e percig azon gondolatok elemzésével foglalkozott, miket Maszlaczky
 2986     III   |                  felét az ország határozata elengedé azoknak, akiktől azt addigelé
 2987   XVIII   |                     ígért ötszázezer forint elengedéseért a Kárpáthyak elleni per
 2988     III   |                   nincs! – kiálta felugorva élénken a fiskális, mint egy kis
 2989   XVIII   |                   fejéből.~ ~Mire a kastély élénkülni kezdett, elkészült a levél,
 2990       X   |                 istenhez, s ott siratták az elenyészendő világot, melyre elbocsátá
 2991       I   |                   nem érdemlett sorsára: az elenyészésére.~ ~Beszéltek róla, hogy
 2992      II   |                   éltek; úgy elvesztek, úgy elenyésztek.~ ~Még – harminchétben milyen
 2993       V   |                      ő egyenesen maga adott elényt (aquit) arra, hogy őt e
 2994       X   |                  fejéből a kantárt, s azzal elereszté a gyötrött állatot. Mintegy
 2995     XIV   |                 mint egy darab fát, s amint eleresztette a principális, menten kilódult
 2996      II   |                   ilyenkor egymást hirtelen eleresztik, a terem két különböző részébe
 2997    XIII   |                   dolognak.~ ~– Azt azonban elérhetjük általa, hogy Szentirmayt
 2998     III   |              felhozott vádterv által annyit elérhetünk ugyan, hogy ha nyilvánosság
 2999      XX   |                vette útját.~ ~Miután célját elérte, miután a segélykiáltást
 3000       X   |                     a tanácsosné sajnálkozó elértéssel látszott fogadni.~ ~Ezalatt
 3001       X   |                 szerencsét?” Azok egyszerre elértettek, s mind a csónakba ugráltak