IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
3002 XXIV | két férfi arca ellágyult, elérzékenyült.~ ~A hétszemélynök éles, 3003 XII | a tengeren, elfogyott az eleségök, s most a csizmájokat főzik 3004 XVIII | Mohács alatt siralmasan elesett nemzetünk, hány különböző 3005 XIV | de amióta felesküdtem, elestem ettől a jótól, s most csak 3006 III | nem a gazdagság reménye éleszt föl, hanem az, hogy őt megalázva, 3007 II | hogy ez állítás valódi élét felfogta volna, azt hitte, 3008 Vegszo | korában bármelyikünknél élet-ér volt a költészet, szűz gondolat 3009 VIII | ifjúsági propylaeumokból az életbe kell átlépni; látni, ismerni 3010 VIII | órára sokszor visszagondolj életedben! És most vedd magadhoz, 3011 VIII | engem sírni, és legyen ez életednek titka, amire sokszor gondolj, 3012 XII | vissza, én felelős vagyok életeért az egész vármegye előtt, 3013 V | üldözött, átlátná, hogy egész életem nem a fátum fölkeresésére, 3014 XXV | Tíz esztendőt elrabolt az életemből; nem tízet, de húszat, a 3015 XVIII | valék szerencsétlen; én, aki életemet áldoznám fel azért, hogy 3016 VIII | rémem van, egy titka szomorú életemnek, melyet nem akarok velem 3017 X | elveszti e percben, egész életén át dolgozni fog, hogy leróhassa 3018 X | reszketnek a fenyegetett életért. Vilmánál ez óra ijedelmeiben 3019 XXI | gyakorolta magát, aki saját életével annyit sem törődik, mint 3020 V | akarathoz van kötve, sőt egész életfolyama szenvedőleges hatása alatt 3021 II | ha egy új eszmevilág új életforgást hoz a közéletbe, az eddig 3022 II | napsugár; sem az aggasztó életgondok; ifjú éveiknek nincs egyéb 3023 XVIII | sohasem olvastam jellemzőbb, élethűbb, tanulságosabb regényeket, 3024 XI | építettek!~ ~Elfáradva, életkedvtelen, közönyösen gyógyulás és 3025 II | gyermetegen, könnyelműen, ahogy életkorához illett.~ ~Zoltán alig tudott 3026 III | volt az ötven éven, s oly életmód mellett, amilyet ő viselt, 3027 III | házánál történtek, nénjei életmódját, piaci hírré vált botrányokat; 3028 III | mind nem oly kicsapongó életmódot követtek, mint nagyságod 3029 X | alant, szellemi és anyagi életmozgásokban az új, az emelkedő főváros, 3030 XVI | abban a stádiumban, hogy életműszere újjáalakuljon, még kétheti 3031 III | becsületes férfiúnak igen jó életműszerei lehettek. Legkevésbé sem 3032 XII | emelkedés utáni törekvést életnedveitől; az ő hidegségök áll jéghegyként, 3033 XIII | rossz anyagot, a megromlott életnedvet; ezek a pirosak pedig friss, 3034 XXIII | halál többet ér egy rossz életnél. Hol van anyám?~ ~A tanácsos 3035 X | szegénységben született ifjak új életpálya kezdetét látták magok előtt, 3036 XVI | ember, mennyivel boldogabb életre volna méltó, segítsük őt 3037 II | kellene velem vínod, parbleu! életre-halálra. Nekem átellenesemnek kellett 3038 XVIII | ifjút örök emlékben maradt életrendi mondatára:~ ~„Nyolc órát 3039 XVII | fényével elszívja a közjólét életszínét.~ ~Hogy fognak félbenmaradni 3040 VIII | e holt festmény, sokkal életszínűbbnek, sokkal mosolygóbbnak tetszett 3041 V | tekintetben neki már egész életterve volt készen.~ ~Óvakodnia 3042 Vegszo | alkatrészét regényhősöm élettörténetének, de egy nagyobb mérvű képet 3043 XIV | jutott hozzá; ha pedig rendes életű ember adta ki, abba a gyanúba 3044 XIX | esetek jöttek elő alkotmányos életünk történetében, annak sohasem 3045 XXI | Flóra.~ ~– Megszoktuk falusi életünkben – tréfálózék Rudolf, és 3046 X | elfeledik a szenvelgett életunalmat, s reszketnek a fenyegetett 3047 X | attól, ami következik.~ ~Az életunalom szenvelgése nem szokatlan 3048 II | azon szerencsén, mely őt életútjain kísérte.~ ~A körülmények 3049 X | gyámnoki beleegyezés nélkül ily életveszélyeztető kalandba elegyedni, amely 3050 X | hónap óta titokban pincéjébe eleve elrejtetett egy csónakot, 3051 X | fején. A rémjelenetet nem eleveníté egyetlen emberi hang sem. 3052 XIV | A titok~ ~1840-ben nagy elevenség jellemzé a Pozsony fővárosi 3053 XVI | képzeletingerlő biztatásokra elevenülni kezdett Abellino csontvázarca; 3054 XIV | utcákon. A reggeli zajtól elevenülő várost egyik végétől a másikig 3055 X | folyam, mint a tolnait, s az elézúduló zaj itt éri ezt a másikat? 3056 XIV | védiratai lángra gyújták az ifjú elfagyott lelkét. Oly szenvedéllyel 3057 II | le lettek volna forrázva, elfagytak mindenütt, a gyümölcs lehullott, 3058 X | volnék.~ ~A vak gyermek elfakadt sírva e szóra, s hevesen 3059 XIV | és nem lett beteg; ki ha elfáradt, ha nélkülözött, azt mondhatá 3060 XVII | elkelt a meleg szoba. Zoltán elfáradtan ült egy karszékben, inkább 3061 XIV | lélekrázkódások annyira elfáraszták Zoltán kedélyét, hogy néhány 3062 III | amiket ez mondott, hogy az elfásult szív idegei is érzették 3063 V | csalódtam mint ifjú, és elfásultam mint férfi. Ez alatt a hideg 3064 XXVI | világvárost népeivel együtt elfed, eltakar a por és a moha, 3065 XII | ütött hazán és társadalmon, elfedezni oltáráldozataival, mint 3066 X | női arc, melynek láttára elfedi a szenvedő bánatát és veszteségét. 3067 XX | végződni, s amint a fák elfedték a lovász szemei elől, elkezdett 3068 XIII | bíborveres függönyökkel vannak elfedve, s amint a nap odatűzik, 3069 XXI | a deli arc úgy elsápad, elfehérül, és a nő azt képzeli, hogy 3070 XXIII | kezdett beállani; az egyszerre elfeketülő éjszakát csak a távoli villámok 3071 VIII | kirakott palló, körül az elfeketült ősi képek, mik közől csak 3072 XII | kötelességünk őket megmenteni az elfeledéstől. Más nemzetnek tudománya, 3073 X | látják a halál eleven képét, elfeledik a szenvelgett életunalmat, 3074 III | könyörögve mondá el, s annyira elfeledkezék világi méltóságáról, hogy 3075 XIV | rangjához illő társaságban, s elfeledkezett úrnőiről, nem először, nem 3076 IV | pénznél lesz, nem fog róla elfeledkezni. Abellino nem ismert oly 3077 X | kihívó dac, az Istenről elfeledkező elbízottság?~ ~Künn a várfokon 3078 XXVI | morzsái, melyet számukra elfeledtek emelni.~ ~A nagy szellem 3079 XII | Tarnaváry.~ ~U. i. Majd elfeledtem, hogy Kovács cenzúrázván, 3080 VIII | áldozata nem képes egy percre elfeledtetni boldogtalanságomat. Még 3081 V | mindazokat a keserű órákat elfelejteni, miket neki egy-egy kedvezőtlen 3082 XVIII | az eszme, hogy sírni is elfelejtett, mintha a túlságos rohamtól 3083 XVIII | magyarságot, s azután Párizsban elfelejtette, s Prágában megint újra 3084 X | Csak az a kár, hogy gitárt elfelejtettek magokkal hozni.~ ~Midőn 3085 II | kritikája fegyvereit, s elfelejti, hogy olvasói még nincsenek 3086 X | jött szemeibe könny. Majd elfelejtik – kigyógyulnak. Az az egyetlenegy, 3087 XX | oldala, melynek érintésénél elfelejtkezik magáról, s elhagyja magát 3088 XII | koromban, hej, be sokszor elfenekeltek, hogy a leckémet nem akartam 3089 VIII | mint amennyi egy szívben elfér.~ ~Az is elmúlt. Rudolf 3090 III | másikra akar menni, hogy elférjen mellette.~ ~Az ablaknál 3091 VII | hogy aki egy olyan írást elfogad, azt mindjárt egzekválják 3092 II | felé sietett, hol őt már elfogadáskészen várta a tanácsos úr, oly 3093 II | előtt.~ ~A bemutatások, elfogadások kölcsönös, általános mondatok 3094 XV | súlyos vád bizonyítékául elfogadhatnának.~ ~– Ki lehet azon nagy 3095 XXV | azután gondolkozik róla, ha elfogadja-e Maszlaczky úr ajánlatát, 3096 I | törekesznek a tökély felé, elfogadják a jó tanácsadást; hisz akik 3097 VIII | első szava az volt az őt elfogadó cselédhez:~ ~– Hol van gyámatyám?~ ~ 3098 XVIII | hozzánk tartozol örökké. Elfogadod-e?~ ~Zoltán a legunalmasabb, 3099 XVIII | akinek kötelessége önt elfogatni mint ország- s világszerte 3100 XVIII | és az ő szíve között, és elfogdos minden gondolatot, mely 3101 XXIII | léptekkel, miknek zaját elfogja a padlatolat szőnyege, íróasztala 3102 X | szenvedélye a whist –, mindjárt elfoglalhatja Misztizláv helyét; felmentjük 3103 VIII | helyet, melyet önnek idővel elfoglalnia kell, és az utakat, mik 3104 XX | egészen. A magány félelme elfoglalta lelkét, elzsibbasztá idegeit; 3105 X | nők és betegek által levén elfoglaltatva, tessék az alsó termekbe 3106 XVIII | szakmájában. Tud sírni, tud elfogultan szívére utalni; ismeri, 3107 XIV | monda Maszlaczky úr, elfogva Bogozy tenyerét, ki engedte 3108 XII | meg, azt eszik, s ha az elfogy, akkor majd egymást eszik 3109 III | örömében.~ ~– Ah, az öröm elfojt annál a gondolatnál, hogy 3110 XIV | szívében. E rémséges alakok elfojtották lélegzetét. Hiába küzdött 3111 X | megengesztelődött irántuk, elfordítá felőlük ostorát. Igaz ugyan, 3112 VIII | gyermeket, ki szemeit nem bírta elfordítani anyja szép arcáról.~ ~– 3113 III | verseire nem emlékezik, de elfütyöli, ha kívánják; pedig ez már 3114 XXIII | leskelődnék, aki a lángot elfúni törekszik, s késlelteti 3115 V | valahányszor ezen lovagol, elfut az ablaktól, társaságokban 3116 XIV | fel akart ugrani onnan és elfutni messze, messze! Fel akart 3117 V | reményeket támasszon, megfagyva, elgémberedve hagyta el a bájos hölgyet, 3118 V | egy derék férfiú képe, s elgondolám, hogy él az én ismerőseim 3119 VI | elhagyott pusztaságban, ha elgondolja, hogy itt nép és élet lehetne 3120 XIV | Mind igen szépek. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy minek fárasztják 3121 III | lettek volna vele.~ ~Végre elgyűrte az utolsó falatot is, s 3122 IX | amint könnyebbült szívvel elhagyá az írótermet, aggódva kérdezé, 3123 VIII | karszékre van vetve. Miután elhagyák az előszobát is, s végigmennek 3124 XVI | Két héttel hamarább elhagyandja az ágyát méltóságod, ha 3125 XX | De ott érzi még legjobban elhagyatottságát. Mindenki olyan szomorú 3126 IX | hímezve.~ ~És az ifjú oly elhagyatva, oly szomorúan érzé magát 3127 XXI | fontos kérdés megvitatásánál elhagyják az alsó tábla főnemesi tagjai 3128 XXV | kárpátfalvai ismerőseinket elhagyjuk, s visszatérünk Pestre, 3129 VIII | bennünket hagynod, mégpedig úgy elhagynod, hogy vissza sem térhetsz.~ ~ 3130 XII | előtt látom Pestet.~ ~Midőn elhagytam azt, egy összedőlt, néphagyott 3131 X | veres, csupa merő durva elhájasodott vonások, miknek laposságát 3132 XVIII | agyonveréstől megszabadulni, hogy elhajigálták megismertető tollaikat, 3133 XVIII | nem akarja ismerni, hanem elhajítja, mint egy kifacsart citromhéjat?~ ~ 3134 XX | még a smaragdos ékszert is elhajította magától, s midőn anyja házához 3135 XXV | az álmodó nem bír magáról elhajtani.~ ~Végre kétségbeesett ordításban 3136 X | bűnökkel népesítse meg az éjt. Elhal a sikoltás a fekete éjben. 3137 X | segélykiáltása, kik az előttük elhaladó csónakosoknak szívszaggató 3138 XVIII | elbúcsúzva s még egyszer elhálálkodva szertartásosan, készen álló 3139 XVIII | azon fontos ügy! Ez azon elhalaszthatatlan olvasmány, mely miatt az 3140 XIV | Nos, mi lelte önt? Hogy elhalaványodott egyszerre – szólta meg mosolyogva 3141 XVIII | monda Kőcserepy odafenn elhalaványult ajakkal.~ ~Óh, a kedves, 3142 XIV | onnan belülről is sokáig elhallatszott dörmögése, de aki keresztülláthatott 3143 XXV | hogy mármost aztán úgy elhallgasson ám ezzel a bajával, hogy 3144 XIII | egészen újból építeni.~ ~Ez elhallgatási percet sietett felhasználni 3145 II | dacára is megérti azt, s elhallgatná ezt a fiút napestig, ki 3146 XVI | torkába menni! Ön képes volna elhallgatni, hogy valaki gyilkost kiált, 3147 X | kiálta közbe. Emánuel. – Te elhallgatod a javát, ez csak mellékes 3148 XVIII | nem? Mikor olyan sokáig elhallgatsz, és haragszol, ha valaki 3149 V | beteg volt is, eltitkolá, elhallgatta; nem panaszkodott, ment, 3150 XVIII | egzotikus beszédre csak elhallgattak a tekintetes rendek, annyira 3151 XXIV | házasság az utolsó kételyt is elhallgattatá.~ ~A fájdalom lassan-lassan 3152 XXII | kibocsátja azoknak titkait, s míg elhallgattatna, beszédessé teszen.~ ~A 3153 X | meztelen életet…~ ~E felelet elhallgattatott mindenkit, csak Tarnaváry 3154 IX | Cukorsüteménnyel, nyalánkságokkal elhalmozák. Karolina nem is szólt hozzá 3155 X | hízelgéssel, gyöngédséggel elhalmoztatni, oly tűzzel, oly ifjú bájjal 3156 XVIII | mosolyogva, akinek kegyei által elhalmoztatott, attól egyszerre, mint a 3157 VII | átölelve, s hízelgésekkel elhalmozva. Hogy azt Rudolf mind nem 3158 XVIII | kulcsolódnak össze körüle, ajkai elhalnak, elnémulnak, s perc múlva 3159 VIII | körültekintének a sötét szobákban. Elhalványult emlékek, alvó szellemek 3160 II(1)| egyedül az akkori rendezőség elhamarkodása idézte elő.~ ~ 3161 I | új gazdát, ki az őseitől elhanyagolt örököt átvéve, erős akarattal, 3162 XIV | a múltak századok alatt elhanyagoltak.~ ~Mindig tovább, mindig 3163 XII | féktelenséggel valának annak betűi elhányva-vetve, felkarmolva vastag orrú 3164 XIV | azoknak fertelmes kéznyomait, elhárítani azt a nyúlós, ragadós mérget, 3165 III | hirtelen kész gyors, heves elhatározásokra, akkor gondunk leend rá 3166 X | állását véve fel, nemes elhatározással monda:~ ~– Nagysám! Legyen 3167 X | esetekben igen hirtelen elhatározottsággal bírt; míg más ember azt 3168 XV | mégis azt tenném, amit elhatároztam magamban. Önnek ki kell 3169 X | pokrócokba takarva, a tutajon elhelyezé, s tovább hajtotta azt ismét, 3170 X | derék harcfiak a csónakba elhelyeznek. Midőn az utolsó gyermek 3171 X | szerencsétlen nőt siettek elhelyezni, kinek a kúria becsületes 3172 XVI | vadászhat, kényelmesen élhet s több efféle; s e tekintetben 3173 XIV | van-e ön velem elégedve; elhiszi-e már, hogy nem akartam önt 3174 X | érkezett meg, kivel unokái elhitették, hogy ennek a nagy néptolongásnak 3175 XXI | szemek úgy megtörnek, úgy elhomályosulnak lassankint, ez a deli arc 3176 X | másik társaság rajtok üt, és elhordja orruk elől.~ ~Némely finomabb 3177 XVII | miatta; hogy nem könnyebben elhordják-e ők, Szentirmay és ő, az 3178 XVIII | veszedelmek ellen pedig elhozá magával fráter Bogozyt, 3179 XVIII | az ígérettel, hogy majd ő elhozatja a pusztáról a maga szakácsnéját, 3180 X | tömeg – valami távolról elhozott hulla…~ ~Minő jéghideg borzadály 3181 XVI | széléről, melyen ült.~ ~William elhozta a cipőit kitisztítva, a 3182 X | valóságos törvényes fiam.~ ~– Elhoztad a puncsomat, fattyú? Tedd 3183 X | visszavitték őket oda, ahonnan elhozták, s újra kirakták a hajóból.~ ~ 3184 XXI | Holnap reggel tíz órakor! Elhozza-e ezt az órát az ő számára 3185 III | ön, hogy perünk még odáig elhúzódik.~ ~– Elébb a kérdés meritumára 3186 X | a septemvir. – De annak elibe állunk!~ ~A két pohár nedve 3187 VIII | s így akarják önt tőlem elidegeníteni. De ki tilthatja azt meg 3188 XVI | viszálykodások törvényszerű eligazítására van rendeltetve; egy józanul 3189 IX | közeledve már azután könnyű volt eligazodni Zoltánnak, mert odabenn 3190 II | ilyenformán a legkényelmesebben eligazodunk ez előttünk ismeretlen világban.~ ~ 3191 II | lyány azonban nem tudta elindítani a nehéz hintát. Emánuel 3192 XXIII | siettem hozzád. Látod, amint elindultam Szentirmáról, már akkor 3193 XVIII | kell mennie, némely dolgait elintézendő, s azzal otthagyta a fiskálist.~ ~ 3194 XXV | Maszlaczky Gábornál fontos ügyek elintézése végett.”~ ~Azután~ ~„Báró 3195 XVIII | olyanformán vannak mindig elintézve, hogy a hatóságok a dolgok 3196 XVIII | Méltóságos uram. Én elismerem méltóságod hazafiúi érdemeit…~ ~ 3197 XV | majd ha önt teljeskorúnak elismerendik.~ ~– Akkor még kevésbé lesz 3198 III | logikai következtetésem elismerését kívántam. Kedves nagyságod 3199 XI | az ábrándokat éppen úgy eliszapolta a hullám, miként az ipar 3200 VIII | zsarnokainál, mert ez csak elítélni tud, kegyelmezni soha. De 3201 VIII | sírjában megnézni, mint az elítélt rab, aki kíváncsi elolvasni 3202 III | törvénytudóknak lélektan és bölcseleti eljárás útján napfényre hozni, s 3203 XVIII | mentül tovább a hivatalos eljárásokat, miáltal neki ideje maradjon 3204 XVIII | már gyakorlott az efféle eljárásokban. Sok alkalma volt rá. Országgyűléseken 3205 XVIII | törvényes vizsgálatot, bűnvádi eljárást követelt, s Kőcserepynek 3206 V | egyenes és igazságos legyen is eljárásunk, a világ könnyen balramagyarázza 3207 III | nyerjem meg, mondja ön. Eljárjak pikétpartikra a nagyságos 3208 XIV | szobából oly messze utakon eljárt vele, milyen bemocskolva, 3209 XXIII | hogy mit tesz az. Mikor eljártunk a templomba imádkozni, tréfáltak 3210 I | üres falak előtt fogják eljátszani Árpád ébredését.~ ~Eljött 3211 XVIII | földnek és égnek, nyugodtan eljátszhatnak a hűs levelek alatt, s mérhetik 3212 X | lyányoknál. Egész napokon át eljátszott vele, ápolgatta, öltöztette 3213 XVI | férfiú képes volt saját eljegyzett mátkája kezével kecsegtetni 3214 XVIII | után egy kicsinyt megint éljeneztek neki, amire ő egy kicsinyt 3215 XIX | megzendült az általános éljenkiáltás rá, azt – a jobb oldalon 3216 XVII | volt tulajdonos, hangos éljenkiáltással üdvözlék minden oldalról.~ ~ 3217 XVIII | rettenetesebbé teszi a veszedelmes éljenordítást.~ ~Bogozy felemeli buzogányos 3218 XVIII | rekedtté ordítja magát az éljenzésben.~ ~Cigányokról is gondoskodva 3219 XIX | követi székében megerősítő éljenzések után.~ ~Mindenki azt várta, 3220 XVIII | együtt mindenkit, hogy a sűrű éljenzéstől alig lehet beszédjét elvégezni, 3221 XXI | Zoltán meggondolkozva. – Eljöhetek.~ ~– Ah, ti oly korán keltek 3222 X | majd vele azután együtt eljöhetünk.~ ~Éppen készül ő is. E 3223 XVIII | Spanyolországból is azért kellett neki eljönni, mert előkelő család egyetlenegy 3224 III | jegyben győzünk). Midőn eljövend az idő, hogy az ifjú Kárpáthy 3225 XI | magasságát, anyagi jólétét várta eljövendőnek a nemzet, az ország középpontja, 3226 X | tett deszkákon lehetett eljutni.~ ~E deszkák egyikének végén 3227 VI | kivergődött saját uradalmából, s eljutott szárazabb földre. Egy-egy 3228 XVIII | hírével.~ ~A derék férfit úgy elkábítá ez a levél, hogy nekiment 3229 II | frakkjának egyik szárnyát elkaphatni s annál fogva magához húzni, 3230 II | vannak; korunkban könnyen elkapja a világ a fiatalembert, 3231 V | kifogyhatatlanságától, sietett elkapni a szó végét.~ ~– Én pedig 3232 III | mindenesét, ki reggeltől délig elkefél egy pár csizmát meg egy 3233 XIII | szemeinek égésén, vékony, elkékült ajkainak tátongó lippegésén 3234 XVII | idő őszi esőkkel járt, s elkelt a meleg szoba. Zoltán elfáradtan 3235 V | van, nagyon hajlandók azt elkényeztetni, az osztatlanul rájok jutott 3236 XVI | gondolkozó orvos viszont könnyen elképzelheti, miszerint nem azért kapta 3237 XV | felkapott tollal mindenféle elképzelhető forgatásokat elkövetve –, 3238 XVIII | kapja magát, előrejön, hogy elkergesse őket. De ki bízta önre, 3239 III | ellenségei, pártviszályosai, elkergetett cselédei, sértett hivatalnokai, 3240 XVIII | keserűségeire, hogy úgy elkergetjük innen a tarka tollasokat, 3241 XVIII | hová fejét lehajtani, akit elkergettek az én szülőim ősi örökéből, 3242 II | Katinka –, kapok másikat; s elkérte azt, mely Zoltán gomblyukába 3243 X | az ifjú szíve lassankint elkeseredék.~ ~Eszébe kezdett jutni 3244 XX | egzotikus tárgy fog lenni amaz elkeseredésrőli fogalom, mely egy bukott 3245 XIV | ismeretlen végzet évek óta elkeserülten üldöz, hogy a legboldogabb 3246 XVIII | túlbuzgó szakácsné. – Majd elkészítem én azt.~ ~– De főzött-e 3247 XVIII | saját kezűleg nagy hirtelen elkészíteni azon süteményeket, mikhez 3248 XXIII | térjen szobájába, amit elkészítettek számára azóta. Ne csókolja 3249 XVIII | készítse el, a teát majd elkészíti ő maga.~ ~– Sohse fáradjon 3250 XVIII | maradjon tisztességesen elkészülhetni az ebéddel.~ ~Ezen tette 3251 XII | hogy valaha ilyen monstrum elkészüljön, nekem törjék el a lábam, 3252 X | rosztopcsint. Ezzel hamarább elkészülünk.~ ~A szolgák előhozták az 3253 XIV | nem tud parancsolni, hogy elkezd magában fütyülni, míg észreveszi 3254 XVIII | botot, ki csákányt ragadva, elkezdék visszaverni támadóikat, 3255 II | addig botrány volna másnak elkezdeni a szezont; aki fényes táncvigalmairól 3256 X | rendelve a maga helye, s elkezdik a levesen, és végigfolytatják 3257 X | Mert a munka még az éjjel elkezdődik.~ ~A hajóskupec elhordta 3258 X | idehoztak hozzám, akkor mindjárt elkezdtem rólad gondoskodni. Minden 3259 XXII | miért vagyok olyan halavány? Elkezdtétek őt üldözni, kihajtottátok 3260 II | állítását elégnek, harmadszor is elkiáltá: – Soha! – s egyet ütött 3261 XVIII | terelve. – Ekkor valaki elkiáltja magát:~ ~– Ki kell őket 3262 XIV | Zoltán lesz olyan jó, hogy elkíséri őket, ámbár kissé messzecske 3263 XXI | magára vállalta, hogy őket elkísérje Szenczyékig.~ ~– Holnap 3264 XXIII | Szentirmán, Marionhoz kellett elkísérnie anyját Kőhalomra. A tiszttartó 3265 XVII | maradjanak el tőle.~ ~– De biz elkísérnők a világ végeig is!~ ~Egész 3266 XVI | megtette egy tízesért, hogy elkísérte Maszlaczky urat, ki elöl 3267 XXIV | kiment utána egész a kapuig, elkísérték szemeikkel a hosszú utcán 3268 XIV | a játszó személy szinte elkívánja az ásítást tőlük. A polgárságnak 3269 XVIII | kocsira ülni menten, és elkocsikázni innen istennek hírével.~ ~ 3270 XIV | Ugyan, már hogy tudja elkölteni?” Szegény legénytől még 3271 XIV | tízet, mert ő még ma mind elkölti, amúgy meg majd apródonként 3272 XXIII | csak elutazás. Aki innen elköltözik, átmegy egy másik csillagzatba; 3273 IX | mindenfele utakat-módokat elkövet, hogy érzelmeit vele tudassa, 3274 III | növelési rendszer ellen elkövetett bűn volna e pert vele megismertetni.~ ~– 3275 III | kiveszett valami rosszat elkövethetni, csak az akarat, csak az 3276 XVIII | gondolat, amivel ily aljasságot elkövethettem volna. A nagyságos asszony 3277 XXIII | megnevezte az embereket, akik azt elkövetik, látta arcaikat vonásról 3278 XVIII | kezdé, miszerint csakugyan elkövette azt a vétket, amivel vádoltatik, 3279 XV | elképzelhető forgatásokat elkövetve –, hogy én magamat valami 3280 V | szavait a legtragikusabb elkomorodás hangján adta elő a fiskális, 3281 XXIII | meg soha!”~ ~Azután ismét elkomorodik arca, szemei tétova járnak 3282 VII | egymás mellett, egészen elkomorodott mind a két gyermek, valami 3283 VII | örökké vidám Katinka arcán is elkomorulás látszék, ami oly jól illett 3284 XVIII | hasonló sorsa van tompa, elkopott hangjának is, mely úgy egymásba 3285 III | korában perköltség fejében elkótyavetyélte, s azóta nem jutott eszébe 3286 XII | levele Londonból érkezett; elküldeném azt neked, de meg akarom 3287 XXI | azt magától tenni, hanem elküldi az ott levő cselédet, hogy 3288 XIV | az így leírott pert majd elküldöm Londonba egy híres jogtudósnak, 3289 XII | Szentirmára szól a levél, csak elküldte oda, gondolván, hogy majd 3290 X | vonulni, hol a férfiak vannak elkülönözve.~ ~– Sacrebleu! – kiálta 3291 V | édessége elrontja a szívet, s ellágyítja a lelket. Eveline ezt jól 3292 XXIV | pillanatban mind a két férfi arca ellágyult, elérzékenyült.~ ~A hétszemélynök 3293 XXIII | mondva, s elhallgatott, ellankadott – csendesen – csendesen…~ ~ 3294 V | akkor csak a fehér öltöny ellebbenő fodrait láthatá, mik az 3295 XXIII | halálfehér beteg ajkáról ellebegnek.~ ~Amíg lázas látmányai 3296 I | sincs, hát ez minek? Apáink ellehettek, mi is ellehetünk nála nélkül.~ ~ 3297 I | Apáink ellehettek, mi is ellehetünk nála nélkül.~ ~Voltak, akik 3298 X | padlatának egyes deszkái, amik az ellenállhatlan feszítéstől felpattogtak, 3299 XVIII | bennünket a künn dörömböző ellencsapatokkal. Már hiszen ismerik méltóságos 3300 X | tovább hajtotta azt ismét, ár ellenébe, vész haragjába.~ ~Zoltán 3301 VIII | jutott volna, talán Zoltán elleneiébe! Hogy tudnának a furfangos 3302 XIV | szenvedéllyel tudott megfelelni elleneinek, mintha az ő keserű szívéből 3303 XVIII | kellett, nem sérti, nem vágja elleneit, de meggyőzi. Nem kacérkodik 3304 XVIII | hogy az ő édes hivatása elleneitől megvédni őt.~ ~A tanácsos 3305 XI | fáradsággal, mert nemcsak elleneivel volt harca, hanem saját 3306 X | átkarolta a leányt, mielőtt az ellenemondhatott volna.~ ~E pillanatban oly 3307 IX | legapróbb csekélység történik ellenemre, mindjárt magamon kívül 3308 XXI | karddal. Én emelek szót ellenetek a zöld asztal mellett, engemet 3309 XII | Kőcserepy mennykő ember; ellenfeled ügyvédét, Maszlaczkyt, nagyon 3310 XII | elégettem; baj lehetne, ha ellenfeleid kezébe kerülnének, pedig 3311 XVIII | jobban lehetett hallani, mint ellenfeleiét, kik a túlsó oldalra szorultak, 3312 XVIII | országútra is ki! Ők hazakergetik ellenfeleiket.~ ~Egy csapat a legittasabb 3313 XV | hogy bármi árt szabjanak ellenfeleim a kárhozatos pör megsemmisítésének, 3314 XIX | ellen, amint óvást tettem ellenfeleimnél, éppúgy óvást teszek saját 3315 XVIII | beszél, mintha rajta és ellenfelein kívül csak egy megvesztegetlen 3316 III | összeállítottam azokat, és most, midőn ellenfeleink azt gondolják, hogy levertek 3317 XV | sérthető, Rudolf politikai ellenfeleire nézve nagyon kedvező ürügyöt 3318 X | nekem csak az országteremben ellenfelem, de neked az életben ellenséged. 3319 XXI | vak elszántságával rohant ellenfelére. Egy kardvillanás látszott, 3320 XXI | kilencig semmi hír sem jött ellenfeléről. Akkor érkeztek meg annak 3321 III | pszichológiai hálózat, mely az ellenfelet megkötözi, a figyelem félrevonása 3322 XIII | orvos, s megvetően elfordult ellenfelétől.~ ~Ez, együgyű hadicsel 3323 XIV | vagy egy kézre játszom az ellenfelével. Tudja: szegény embertől 3324 XV | látni.~ ~– Azt tudom. Az ellenfélt nagy áldozatokkal reá fogjuk 3325 III | botrányokat; mindezeket megcáfolá ellenfelünk azon egyszerű ténnyel, miszerint 3326 XVIII | magát beletalálni az eszmék ellenhelyzetébe.~ ~E rövid időköz alatt 3327 XXI | akará előrebocsátani. Rudolf ellenkezett, hogy ő itthon van; Zoltán 3328 XVIII | lenézni is restell. Viszont ellenökben a septemvir legkedveltebb 3329 XXV | eltévedtek, meglehet, hogy erről ellenokmányokat, térítményeket is kapott 3330 XVIII | nyomorulttá – kiálta fel ellenőrizhetlen fájdalmában Kőcserepy tanácsos 3331 XVIII | hogy reggel átálljon az ellenpárthoz.~ ~Az volt a szerencse, 3332 XVIII | hangműszereiket, hanem engedték az ellenpártnak ezt a mulatságot, kiknél 3333 XVIII | feszített erővel küzdöttek az ellenpártok, mintha annak győzelme vagy 3334 X | ellenfelem, de neked az életben ellenséged. Lépj át, nem érünk rá itt 3335 XIX | legtávolabb van és leggyűlöltebb ellenségeihez közel: tulajdon leánya…~ ~ 3336 XV | esni, sem barátaimnak, sem ellenségeimnek.~ ~– Kedves Zoltán! Most 3337 XV | Ön teljes diadalt szerez ellenségeinek.~ ~– Nagyobbat szerzek magamnak, 3338 IX | házhoz tartozók, talán ellenségek, titkos kémlelők; azok előtt 3339 XVIII | házi oltárom előtt bármi ellenségem sérthetlennek érezheti magát; 3340 X | éjszaka, melyen az ember ellenségét megkülönböztetheti barátjától, 3341 XXIV | mosolygott, jó barátra és ellenségre egyaránt, hogy letörölt 3342 XX | titkolózott volna? Közös ellenségükről volt szó.~ ~Miért titkolta 3343 XII | Kőcserepy befolyását eléggé ellensúlyozá Tarnaváry makacs magatartása; 3344 XIX | nagyravágyás, személyes ellenszenv; ami bűn volt, mindig a 3345 X | Vannak titkos rokonszenvek és ellenszenvek, miket a legkérgesebb szív 3346 V | Vilma mily kimondhatlan ellenszenvet érez ezen fiú iránt? Én 3347 X | jobban fel tudom fogni Vilmám ellenszenvét. Mennyi suffisance ilyen 3348 XIV | helyet betölteni, különös ellenszenvvel viseltetvén minden fiatalember 3349 X | egyes örvendő kiáltás áll ellentétbe egymással.~ ~Ott egy szögletben 3350 XXII | szívét elterhelé, egészen ellentéte azoknak.~ ~– Légy nyugodt, 3351 IX | állapotával tökéletesen ellentétes helyzetben volt. A pamlagon 3352 XVIII | látva, hogy egy új tömeg jön ellenük, hirtelen visszafordultak, 3353 I | akkor elszabadultak az ellenvetések: Hová építitek? Nem készül 3354 XVIII | rendkívüliségekről. – Én nem akartam ellenvetéseket tenni, én teljes bizalommal 3355 XVIII | legkevesebb kételkedést, ellenvetést avagy tiszteletlen felindulást 3356 XVIII | fráterek ostromolnak, kiknek az ellenzékcsinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, 3357 XVII | kudarc a minden javulást ellenzők szemében. Most e kötelezettségeket 3358 X | hideg szélben, s a partokat ellepő embertömegen keresztülfurakodva, 3359 XXV | mélyen kellett buknia!~ ~Ellökte útjából azt az egyetlen 3360 VI | valamelyiknek baja van, ellopózott hozzá, vigasztalá, ételt, 3361 X | kedves Zoltán, ön ily soká elmarad. Ön kis házigazda volna, 3362 X | baja sem történhetett, az elmaradás pedig könnyen kellemetlen 3363 XXI | s kimentették ügyfelöket elmaradásaért, aki vele sem ezúttal, sem 3364 X | s kivált éjszaka idején elmaradhatlan, mivelhogy a fiatal törvénygyakorló 3365 II | Zoltán, az egész tánc alatt elmaradni.~ ~– Úgysem akadt volna 3366 XIX | látogatva, a hölgyek mind elmaradtak onnan.~ ~Pedig kár volt 3367 X | mintha a perköltségekben elmarasztalták volna. Kellemetlen meglepetését 3368 I | tréfálódzék a praktikusabb elme, míg a hozzáértők előre 3369 XVIII | zúzni össze jobban Eveline-t elméje fensőbbségével, ki valóban 3370 III | lételének megmérgezésén jártatja elméjét, oly nyugodt lélekkel ropogtatta 3371 XXIII | szavakra semmit; a tanácsosné elmélázott sokáig, egyszerre fölkelt 3372 V | gerjesztésére s eredendő bölcsészeti elméletek elvonására.~ ~Kőcserepy 3373 XVIII | nehogy megzavarja őt fontos elmélkedéseiben.~ ~De annál hangosabban 3374 V | ábrándozik, ő figyelt és elmélkedett; a fiatal hódolók, kik egy 3375 VI | hegyére repült sassal, az elmélkedő gólyát a víz szélében s 3376 XV | még mindig gondolataiban elmélyedve járt alá s fel szobájában, 3377 XXI | ma kifogyhatlan volt az elménckedésben.~ ~– Hogy féltettünk titeket – 3378 II | atillában és a cselédek elménckedéseiben, s nem tudta, hogy hová 3379 II | lett; az ifjak megszűntek elménckedni fölötte, az öregek félbenhagyták 3380 X | Kormányos gazda, ugye jó elméncség volt ez kendtől?~ ~Az ifjak 3381 XVIII | Tarnaváry úr szakadatlan elméncségeinek, ki nem szűnik meg beszéd 3382 II | kezében, kifogyhatatlan elméncségeket ne hordjon fel a kisasszonyok 3383 X | a révészek, pálinkabűzű elméncségekkel vigasztalva a kétségbeesőket.~ ~ 3384 X | hang sem. A ház lakói vagy elmenekültek már, vagy szótlanul ott 3385 X | otthon maradni, de miután az elmenetel miatt Vilmának mi baja sem 3386 IX | volt reá nézve. Tudta, hogy elmenetelének fájdalma gyámatyjának titka; 3387 XVIII | összetűzni azzal az emberrel?~ ~– Elmenj fickó, engemet leckézni, 3388 VII | emlékkönyv arra való, hogy elmenjünk messzire, egyikünk fel, 3389 XV | Szegény jó fiú, te – monda elmentében az ügyvéd.~ ~– Már megint „ 3390 X | fejszével, de a fák mind elmentek már előle. Amint meglátták 3391 IX | nyugtatva, sokáig, sokáig elmerengve olvasott abból, míg a jótékony 3392 X | van; olykor egész nyakig elmerül, s alig bírja már fejét 3393 X | között, kártyai replikákba elmerülve.~ ~A játékasztal most is 3394 XXV | Persze, persze; jó elmésség volt Kőcserepynek az én 3395 X | talpraesett élcekkel fogadja. – Elmésségét bámulni merjük.~ ~Egy tisztes 3396 X | révészlegények olyan jó elmésségnek tarták e mondást, hogy hahotával 3397 V | bonyolódottabb ügyeket is elmond neki, s várja, minő ítéletet 3398 XVIII | fiskális urat. Kölcsönösen elmondák egymásnak, milyen minőségben 3399 XIV | szép, sok kedves dolgot elmondanak neki. Emlékezni azokra nem 3400 Vegszo | toldalékot, melyben röviden elmondatik, hogy hát a mellékszemélyekkel 3401 X | teérted. Teszem azért, hogy te elmondhasd nekik: „Íme, ti el akartok 3402 VII | tette födeleik alatt, s elmondhaták neki, hogy az Isten engedje 3403 II | kertjében termett almába harap, elmondhatja, hogy aranyalmát eszik és 3404 II | keresztnevével.~ ~– Mert akkor elmondhatnám, midőn nagysád kertjébe 3405 XXIV | idejét és alkalmát látta azt elmondhatni. Ez a tartós kézszorítás 3406 VI | ami a földön nincsen, s elmondhatnók: ennek a földnek nincs semmije, 3407 XXII | virraszt mellette, s azután elmondják egymásnak, miről beszélt, 3408 XXV | nem hallaná azt a hangosan elmondott: „Servus humillimus, domine 3409 IX | méltóságos asszony éppen az elmondottak fölött fejezi ki elégedetlenségét.~ ~ 3410 II | nagyságod?~ ~– Punktum. Elmondtam, ami volt. Úgy siessen, 3411 XXII | hogy őt szidtátok előttem. Elmondtatok róla minden rosszat, gyaláztátok, 3412 III | visszaült székére, még egyszer elmondva:~ ~– Ön nagy ember.~ ~Maszlaczky 3413 XXVI | talán kitűnik még két félig elmosódott alak, kikre néha vissza-visszaemlékezünk.~ ~ 3414 II | székesegyházban láttam.~ ~Az anya elmosolyodék e hízelgő szóra, tanácsos 3415 XIV | elvállalt eskütől bíróilag elmozdíttatott.~ ~Tehát mégis van igazság 3416 VIII | túl.)~ ~… A meghalás, az elmúlás nem olyan nehéz énnekem, 3417 VII | hogy e családi ünnepet elmulasztá.~ ~Bizony nagy dolog történt 3418 X | világított meg; azokat is elmulaszták meggyújtani a fenyegető 3419 II | kíséret tiszteletét ezúttal elmulasztanom nem szabad.~ ~– De nem ám, 3420 XIV | időre, a kocsis bizonyosan elmulatott valami rangjához illő társaságban, 3421 XVIII | keresztül, mintha rettenetes, elmúlhatatlan dolgokkal bízattak volna 3422 X | virrasztanak.~ ~A diadalmas hangok elmúlnak, a fáklyafény lassankint 3423 XVIII | Engedjünk szép csendesen elmúlni négy egész esztendőt.~ ~ 3424 XXIII | Nagy fájás az. Ha Liza élne, megmondaná, mert ő tudta 3425 X | oly jóízűen, hogy szinte elnémul bele a veszélykiáltás, a 3426 XVIII | körüle, ajkai elhalnak, elnémulnak, s perc múlva ájultan, eszméletlenül 3427 II | cselédhad vihogása egészen elnémult arra, hogy e gazdag méltóságos 3428 X | között egyszerre csak valaki elnevetné magát?~ ~Hallga! Ez valóban 3429 XXIII | az ajtón, azt valakinek elnevezte, akitől fél, s irtózott 3430 XXIII | volna!~ ~A tanácsos úgy elnézi, majd a szíve szakad meg 3431 XVIII | Óh, azt gyönyörűség lesz elnézni!~ ~ ~ ~Kisded udvarszobában, 3432 I | szellemet, a közönség kegyes, elnéző lesz irántuk, s tudva, hogy 3433 XVIII | akartad őt venni. Emiatt tán elnézőbb voltál iránta, mint kellene; 3434 XVIII | tapasztalandnak.~ ~– Legyenek ezúttal elnézők, csak egy szobaleányunk 3435 XIV | lapátkerék elé, órahosszant elnézve, hogy töri fehér porrá a 3436 XXV | Itt nem szabad más kúrával élnie, Priesznicz azt meg nem 3437 XXI | közé. Dabroni sietett az elnökhez, utánok iratni nevét.~ ~ 3438 XVIII | zsinóros mentéjét, inte az elnöknek, hogy szólani akar.~ ~– 3439 XVII | Egész a tiszai révig elnyargaltak kocsija mellett, csak a 3440 X | menjünk, a ház leszakad, a víz elnyel, meghalunk!~ ~Vilma felállt.~ ~– 3441 II | vigad ott – bosszúval és elnyelt keserűséggel szívében.~ ~ ~ 3442 XX | volt kecsegtetve, miknek elnyerése a fényes sikertől függött. 3443 XXI | polgárkoszorút sikerült elnyerni.~ ~Szentirmay semmi hatást 3444 V | apró kívánságokat megtörni, elnyomni. A gyermek lelkülete szokjék 3445 XVIII | többi béresek, cselédek elnyomták; a nagy küzdésben betörték 3446 XVIII | Este bocsánatot kért az elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban 3447 X | dőlve, s lábát oly messze elnyújtva, hogy a septemvir háromszor 3448 XIV | nem várta be a végét az előadásnak, hanem igyekezett a tolongás 3449 XIV | operákat és egyéb zenés előadásokat, mert az ember nem kénytelen 3450 XXI | mint valami nagy operai előadásról, melyet az érdekeltek mentül 3451 XVIII | mennyire unja ezt az egész előadást.~ ~A szerepek igen célszerűen 3452 XVIII | szolgált, hogy mindegyik párt előadhassa a sarkalatos kérdések fölötti 3453 XIV | levátát. A többiről pedig, ami előadja magát, mind pontos naplót 3454 X | az emberek, annál jobban előadják majd a pénzt.~ ~A vállalat 3455 XXV | százféle változatban tudják azt előadni.~ ~A tény körülbelül annyi, 3456 X | fordította a dolgot. Ékesen előadta, miszerint neki okvetlenül 3457 XII | tengerészetről, ott nagy bölcsen előadva, hogy milyen nagy szüksége 3458 III | bőrt, s új ábrázattal fog előállani.~ ~Abellino kénytelen addig 3459 II | terheli, s az uradalmaiból előállítandó gyapjút már hat évre előre 3460 XVIII | választók seregéből koronként előállt egy-egy hangosabb hazafi, 3461 II | ha szemeink világát más, élőbb ragyogvány el nem vette 3462 IX | a septemvirnét, most az előbbeni állapotával tökéletesen 3463 VIII | magát és a fiút a hosszas előbeszédek kínjain keresztülvergődtetni.~ ~ 3464 XVIII | legszájasabb emberei, az előcsahosok, kik tudnak részeg fővel 3465 XIV | septemvirnét mulattassa.~ ~Az előcsarnokba leérve, közévegyült az ott 3466 XIV | csoport vonult végig az előcsarnokon; ő maga sem tudta, hogyan 3467 X | volna az, mi ez utcákat elönti, e két kar megszabadítandja 3468 X | külvárosokat, hanem a belvárost is elöntse a víz, ahol a gazdag urak, 3469 VIII | gyötrelmét, de most a halál előérzetével szívemben reszketek Isten 3470 XIV | fizesse a frátereket s minden előfordulandó sportulát és expensát. Ami 3471 X | között, s ilyenkor azután előfordulható esetekben vajmi jó szószóló 3472 Vegszo | bonyodalmainál hasonló kivételek előfordulnak, s napjainkban is két ily 3473 VI | helység. Ez minden évben előfordult.~ ~A helység körül semmi 3474 XII | minőségéről, amik abban előfordultak, fogalmunk legyen, nem szükség 3475 X | haragudott rá nagyon. Odabenn előhítta a tűzben lakó madarakat, 3476 XVIII | együtt, majd ha kelleni fog, előhívatom.~ ~– De én messze lakom 3477 XIV | melletted, kiket vakmerő kézzel előhívogattál a sírból, kik téged ismernek, 3478 XIV | az ördög lakik is benne, előhívom azt onnan. Három év óta 3479 XVIII | érdeklő fiatal szónoknak kelle előhozni, ki felől nyílt titok, hogy 3480 X | elkészülünk.~ ~A szolgák előhozták az erős lengyel pálinkát. 3481 XXV | valahol valami úton-módon előhozza ezt a tárgyat, Zoltán nem 3482 XXI | szembeállíttattak, akkor előhozzák a kardokat. Egyiknek sem 3483 XVIII | lemondásra, mint ily jelenet előidézését megengedni.~ ~– Önöket mind 3484 XIV | küldheté vissza az egyszer előidézett rémeket koporsóikba, végig 3485 III | bútordarabbal annyi változatosságot előidézni a rendetlenségben.~ ~Innen 3486 X | kifejezései. Átok reá, aki azokat előidézte!~ ~Az asztalon nagy összeg 3487 III | kiegyenlíthetlen szakadás előidézve.~ ~– Én éppen ezt akarom 3488 II | ismerősét, bizonyosan minden előítélet dacára legkisebb tétovázás 3489 XVIII | szoktak-e innen kísértetek előjárni? – kérdé tréfásan az ügyvéd 3490 XVIII | alattomos apostoloskodások.~ ~Ez előjáték annyival volt érdekesebb 3491 VII | cselédek csak akkor mertek előjönni, s mily nagy volt megütközésök, 3492 XVIII | ülőhelyeit, karzatait az előjogos delnők, kik szándékoznak 3493 XIV | kísértetek, minő rémek fognak előjőni, ha felbontod azt a papirosba 3494 XVIII | a főispán s az ünnepély előkelői helyet foglaljanak, tarka 3495 XVIII | mondta.~ ~Eveline sietve előkeresé íróeszközeit úti bőröndjéből, 3496 VII | meg ez erőszakos eltűnés, előkeresett a tarisznyájából négy szeget 3497 X | a romok közül hulláikat előkeresik, még akkor is egymást átölelve 3498 X | a kalapját, felöltönyét előkerestetni, megígérve a társaságnak, 3499 XIV | utánajárás is kell hozzá.~ ~– Előkerítem én. Hol van? Elmegyek érte 3500 XXVI | állatfaj úgy kihal, hogy későn előkerülő csontjait a múzeumokba viszik 3501 XVIII | monda azután, midőn az irat előkerült a fiskális úr valamelyik 3502 VIII | javát akarom. Ön ifjúsági előkészületein már átesett, s anélkül, 3503 X | vidám estélyre, melyet nagy előkészületekkel rendeztek már több mint 3504 XIV | volt a Kárpáthy-féle pert előkutatni. Vett két konc papirost, 3505 XXV | kibontotta, holmi avas papirost előkutatott belőle, s azt kiterjesztve 3506 X | volt kötve, azt ő ismét eloldozta, s lehetőleg gátoltatta 3507 X | visszafutott a lóakolba, s lovát eloldva, felkapott rá nyereg nélkül, 3508 III | perköltségeket is saját erszényemből előlegezem. De nem fog sokáig húzódni. 3509 X | Trommel uram átvette az előlegezett összeget Maszlaczkytól, 3510 IV | illető ügynökét is, hogy előlegezze neki napidíjait. Nem cselekvé. 3511 XXVI | sorstól, hogy neki néhány évet előlegezzen a mennyországból, mert a 3512 XXI | mint a legbátrabbaknak előlépni a jók java közől, s vagy 3513 XII | ülésein, s azután hazatérve, eloltom a lámpásomat, s behunyom 3514 IX | boldogságuk, hogy elbújhatnak előlük, és nem látják őket…~ ~ ~ ~ 3515 III | hogy e pert végtül végig elolvashassa.~ ~Itt nagy lélegzetet vett 3516 XIV | gyermek vagy, ha ezt a pert elolvasod, öreg, öreg ember fogsz 3517 XIV | menni az első sornál, amit elolvasott sem emlékezett rá, minden 3518 XIV | iratokból csak egy sort elolvasson, az önnek halálos, gyilkos 3519 XVIII | átvegye és elolvassa.~ ~Miután elolvasta a levelet a tanácsos, vállat 3520 VIII | kik egykor világi állásuk előnyei mellett az ország jobbjai 3521 XVIII | kimenetele nagy részben az előnyös álláspont választásától 3522 XVIII | mindjárt a legelső taktikai előnyt az elsőbbeknek sikerült 3523 XVIII | hercegnél; mindazonáltal nekik előnyük azt mondhani a bocskoros 3524 III | és azok kielégítők. Az az előnyünk van, hogy a fővádlottak 3525 XVIII | felállni a szekérben, s elordítani magát: „Megállj!”, meg kellett 3526 X | az egyetlen síron inneni élőre közöttök, mintha kérdenék 3527 IX | beszéljen? Mit fecseg itt nekem előre-hátra? Bánom is én, hogy miféle 3528 XIII | tömpe orr, mely lyukaival előreáll, mintha ő segítene a szemeknek 3529 XXI | de mégis Rudolfot akará előrebocsátani. Rudolf ellenkezett, hogy 3530 XVIII | és rendek!” megszólítást előrebocsátná, egyenesen az „én”-en kezdi.~ ~– 3531 XIV | kapaszkodva tipegtek az előrebocsátott fiatalok után, csak arra 3532 XVIII | hátul maradt, még Tamást is előrebocsátotta.~ ~A hosszú folyosón végighaladva, 3533 II | reá.~ ~Azzal a két lyány előrefutott. Emánuel kedvetlenül kezdé 3534 XXI | vált támadóvá; a testét előrehajtva, egészen alácsúszott ellenfele 3535 II | hogy ő ugyan minden hazai előrehaladásnak nagy barátja, hanem azt 3536 III | ami mind ez ideig gátolta előrehaladásunkat, hogy nincsenek hatalmas 3537 III | Abellino úr őnagysága, dacára előrehaladt éveinek, most is tökéletes 3538 XVIII | személyzet van, s ön kapja magát, előrejön, hogy elkergesse őket. De 3539 XVIII | kokánfalvi nemességért jó volna előreküldeni, mert az ellenpárt rögtön 3540 XVIII | tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, megfontoló 3541 X | kell megjelennie, okosan, előrelátva, mint a gondviselés.~ ~A 3542 V | adnék efelett, s bárminő előremenetelt tartson is fenn számomra 3543 X | óvatosan lábhegyein lépkedve, s előrenyújtott kezeivel minden bútort megérintve, 3544 XIII | jövevényre, két hegyesen előrepödrött bajuszát mintha védelmül 3545 X | Az egyik csónak emberei előreszegzett csáklyákkal rohannak a mészárosmesterének. 3546 X | tutajt, mely sebesen látszott előretörni a jéggel elegy vízsíkon.~ ~ 3547 XVIII | Tarnaváry otthagyta Rudolfot, s előretört az ajtó felé. Az ajtó mellett 3548 X | a hazajuthatás.~ ~Azzal előrevágtatott. Nyomában mindenütt a sebesen 3549 X | Rémület látni, mint bontják az előrevigyázóbbak a vásárgunyhók tetőit, hevenyészett 3550 XXI | van itt? – kérdé Rudolf elősiető cselédjétől.~ ~– A nagyságos 3551 VII | itthon sem vagyok.~ ~Azzal elosont az előszobába, s bezárta 3552 XXIII | csoportok, a koporsóból előszálló rémek.~ ~Senkire sem ismert; 3553 X | halál után is följár, s előszedi éjfél után a penészes pereket, 3554 XIV | előszeretettel hajlék hozzájok. Ez előszeretet sehol sem lehetett annyira 3555 XIV | védence iránti személyes előszeretetből is, teljes lelkével, hitével 3556 XIV | kemény, indulatos ember saját előszeretettel hajlék hozzájok. Ez előszeretet 3557 II | hipochondria, hemorrhoid eloszlik, mint a köd; még a szegényebb 3558 XIII | számára, sem kapuspáholya, sem előszobája, sem tágas lépcsői nincsenek, 3559 VIII | vetve. Miután elhagyák az előszobát is, s végigmennek a folyosón 3560 XIII | magát, annak az inasa kinn előszobázhat a folyosón, mint éppen Abellino 3561 XVIII | hogy valahonnan a kuckóból előszólaljon:~ ~– Bátorkodom emlékeztetni 3562 XVIII | kik közt csoportonként elosztva látszik egy-egy kaputos, 3563 VIII | bűntudattal teljes viszonyokat előtámasztani. Ez egyetlen bizonyíték 3564 VIII | sötéten maradt.~ ~Ez volt az előterem.~ ~Szótlanul haladtak rajta 3565 XVIII | szép csendesen kimentek az előteremből, csak az ajtóban állt még 3566 XV | gondolatokkal, hogy midőn előteremén végighaladt, s ott a nagy, 3567 XVIII | földre verve, elfoglalá az előtermet, felugrált a székekre, asztalokra, 3568 II | tanyázó csoportokat.~ ~Az előtornácban, melyről kifeszített nagy 3569 III | behelyezte magát két szobába egy előtornáccal; minden bútor, szekrény, 3570 IV | Bogozy és Maszlaczky úr előttemezék az okiratot, s öntének rá 3571 XXIV | az okiratokat, aláírták s előttemezték, pecséteiket reá nyomták, 3572 XVIII | Nem jár-e az aggodalom előttetek, mint az árnyék? Nem beszél-e 3573 XVIII | volt, aki a kaput kinyissa előttök, s ha velök együtt Varga 3574 III | családja előtt, a világ előttt gyanúsítva, megbélyegezve 3575 X | az angyalos ernyő mögül előtűnik egy alig tíz-tizenegy éves 3576 X | egy kicsiny városka volt, elővárosok nélkül. Alig számított 800 3577 III | írnak bele, s valahányszor előveszik az ítélőszékeken, még a 3578 II | legnagyobb sietséget.~ ~A lovász elővezette a gyönyörű angol paripát 3579 V | az asztalra. Kőcserepy úr elővoná aranyhüvelyű szemüvegét, 3580 XVI | izzadság verte. Örömei már elővonták, hogy röpüljön Kőcserepy 3581 XXI | erre gondol. „Miért nem előzhettem őt meg?” – gondolja magában.~ ~– 3582 XV | azt akarom. Meg akarom előzni az időt, mely nem enged 3583 XXI | sejtette azt. Meg kellett előznie az ifjút. Meggátolni őt 3584 XIII | a promenádon, melyet az elparasztosodó kor kezdett már akkor sétánynak 3585 XXVI | hagyva minden, míveletlen elparlagult szőlő és kert; az utak benőve 3586 III | jónak.~ ~Néhány perc múlva elpárolgott haragja. Kezdé sejteni, 3587 XVIII | egy szavazatért, mely tőle elpártol, s Kőcserepy számára eladó; 3588 XIII | munkavesztegetésbe került ismét az elpártolt helyét másikkal pótolni, 3589 XIX | szorítottak vele, még ők is elpártoltak tőle.~ ~Hát még ha arra 3590 XII | Szeles kölyök. Magam is majd elpatkoltam akkor, azóta nem iszom rosztopicsint. 3591 X | amennyit mi egy óra alatt elpazarlunk; ím, az asztalon most hever 3592 III | fiatal korában méltóztatott elpazarolni atyai örökét…~ ~– Ugyan, 3593 XXI | akarsz?~ ~A leány arca, vadul elpirul, sötéten ránéz anyjára, 3594 II | higgyétek el, hogy az ifjak elpirulása legszebb színe a lélek épségének. 3595 II | kinek esze, míveltsége előtt elpirulhatnának sokan, kik odabenn a termekben 3596 V | volt a sor megzavarodni és elpirulni. Valami gondolatra jött. 3597 XVIII | felnövelkedett, s a kedves, elpiruló hajadont, kinek szűz tekintete 3598 II | Katinka, szeme fehéreig elpirulva – hiszen rokonom…~ ~Látva, 3599 XVIII | az öreg emberek, mindjárt elpityerednek – gondolá magában a fiskális 3600 XVIII | történhetett az?~ ~– Más emberek elpörölték jószágait, miket atyja hagyott 3601 XIV | aranyból, amit itt-amott elprédál.~ ~Bogozy neheztelve tekinte 3602 XXV | huszonnégyezer rongyos forintért elprédálta egész úri birtokát? Tanácsoltam 3603 XXVI | szenvedett.~ ~Olcsó áron lett elprédálva minden, ahogy szokott költséges 3604 XXV | ravaszok pedig megbuktak, elpusztultak, gyalázatba estek.~ ~Az 3605 II | lombbal állt, megfakulva, elpusztulva.~ ~Csak a nagyságos úr kertje 3606 XVI | felemelni, szerezzük vissza elrablott örökségét, tegyük őt boldoggá, 3607 XV | veszteni, ezt nem hagyom elrabolni öntől soha. A világ ki fog 3608 X | ingó házaikban fosztják ki, elrabolva tőlük, amit azok vagyonuk 3609 XVIII | nem állanak hatalmában, elragadják őt magokkal, és elragadnak 3610 XVIII | elragadják őt magokkal, és elragadnak vele együtt mindenkit, hogy 3611 XIV | hátulsó zsebéből az oda elrakott görögdinnyemagokat, melyeket 3612 V | elfogódott hangon valának elrebegve, hogy a tanácsosné attól 3613 X | titokban pincéjébe eleve elrejtetett egy csónakot, melyben szükség 3614 V | szeretetét mutatni, ő is elrejtette a magáét. Jól tudva azt, 3615 XXII | van, csakhogy a szőnyeg elrejti. A múlt éjszaka éppen éjfélkor 3616 III | hogy testi fogyatkozásait elrejtse általok; mikor lép, úgy 3617 X | senki sem tudta, hová van elrejtve. Most azon hihetőleg Kőcserepy 3618 I | célszerű a gépezet, az egész elrendezés mily ízletes; minden meglepő. 3619 II | a pompát megvenni, annak elrendezésében rejlik az uraság bűvészete, 3620 XXII | meg az, amit ő oly bizton elrendezett. Közbetevé igazságos Isten 3621 XVII | s bánni kezdte, hogy azt elrepeszté, barátja szerencséjét akadályozva 3622 X | látszott. Ahogy azután a tűz elrepült, megjött a szegény ember 3623 XVIII | magából csinálni.~ ~Hogy elriasztották abból a házból, amit az 3624 V | azzal kalapját ragadva, úgy elrohant az ajtón, mint egy színpadi 3625 XIV | vádak, úgy megtépve, úgy elrongyolva! Ha valaki álmodott már 3626 IX | ha a leányaim egy hímzést elrontanak, az ájulásig esoffirozni 3627 X | egészen bealkonyodott, s az éj elronthatta volna az egész fáradság 3628 IX | Julcsa csínját többnek egy elrontott hímzésnél, vagy tán Zoltánnal 3629 XIII | én processzusomat valaki elrontsa haszontalan kuruzsolásaival.~ ~ 3630 XVI | egy darab fának, mint egy elrothadt, elhajított, reves, szúőrlötte 3631 II | tanítványai nagy része elsajátítá tőle ez orrhangokat; sőt 3632 XVIII | hallanak jól? Az erkélyen állók elsápadnak, elszörnyednek, a főispán 3633 XXI | vagytok mindnyájan szájjal, de elsápadtok egy kivont kard előtt. Ti 3634 VII | hullongott alá reájok egy-egy elsárgult falevél.~ ~Egy éppen a lyánka 3635 X | összekulcsolt kezeiket az elsiető üres dereglye felé, mintha 3636 XVIII | benyomást, s igyekeztek elsimítani azon új reményt adó biztatással, 3637 XVIII | a további következéseket elsimítsa.~ ~A derék gladiátornak 3638 XVIII | legelső taktikai előnyt az elsőbbeknek sikerült megnyerni.~ ~A 3639 II | meghiúsíták vásárlásait, elsőbbség jogán kettős-hármas árát 3640 V | összeköttetést, melynek elsőbbséget adnék efelett, s bárminő 3641 II | főispán úr, vele szemközt az elsőben a jurátus, ámbár csak ők 3642 XIV | köszönését, könyökével szinte elsodor két másikat, aki elfeledett 3643 VII | meg merték tenni.~ ~Rudolf elsötétült arccal tekinte maga elé.~ ~– 3644 XVI | szoktak párbajt víni. Az elsők igen jól tudják, hogy ez 3645 IV | ugyan nemigen értett az elsorolt diákbűnökből egyet is, de 3646 IV | Így adta el Ézsau az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért.~ ~ 3647 II | alispán meg akará buktatni az elsőt, ő maga kívánt helyébe ülni; 3648 XIII | keverve szavait, de amely elsoványult arcára nagyon rosszul illett. – 3649 XVIII | szeretett volna a földbe elsüllyedni. Varga úrnak, ellenkezőleg, 3650 XXIV | feljön a nap. Az egyik félig elsüllyedve, a másik félig felmerülve. 3651 XXI | ádáz csapást maga előtt elsüvölteni; a kard hegye nem járt messzebb 3652 XVIII | örömöt, bánatot. Velünk élsz, velünk örülsz, és hozzánk 3653 X | ajtait, a minden alvó lelkek elszabadulásának éjszakáján. Magok a falakon 3654 X | fehér tömegekben úsznak az elszabadult jégtáblák, s a fehér jegek 3655 X | Szentpétervárott, midőn a Néva elszakasztá a gátat s a vitorlás hajókat 3656 XIV | átok, mely őt Rudolftól elszakítá! Itt az ok, amiért őneki 3657 X | kellett megmenteni, ezáltal elszakíthatlan kapoccsal kötni magához 3658 X | tud! A Duna két oldalon elszakította a gátot. Isten irgalmazz!~ ~– 3659 II | bohóságai; képes volt előre elszaladni a kertben egy lepkét kergetve, 3660 IV | dobta a pénzcsomagot, és elszaladt előle, különben rögtön visszamehetett 3661 III | titkosan, nehogy egy szót elszalasszon a mondandókból.~ ~– Mielőtt 3662 XXI | védve környezé, és most elszáll tőle, hogy messze, messze, 3663 X | átengedi másnak.~ ~Az úrfiak elszállíták Vilmát szerencsésen a Tarnaváryházhoz, 3664 X | hogy hazáig már majd ők is elszállítják. A szárazföld már oda nem 3665 X | több emberbarát segélyével elszállítottuk szekereken a magasabban 3666 XXI | végigvonulni lelkén. Nem Rudolf elszállt szelleme volt-e az, ki őt 3667 XXV | másokat.~ ~Maszlaczky úr elszántan utána indult.~ ~Gondolta 3668 XXI | hallani; Miklós a düh vak elszántságával rohant ellenfelére. Egy 3669 II | tartott beszédeit, s otthon elszavalta azokat Rudolf gyermekei 3670 XVIII | megűzték őket a város végeig, elszedték zászlóikat, fegyvereiket, 3671 XVI | koldusalamizsnát biztosított a másnak elszerzett roppant jövedelemből. És 3672 XVII | zsarolni tud, s saját fényével elszívja a közjólét életszínét.~ ~ 3673 IX | törött, tízesztendős koromban elszöktem az apámtól, mert meg akart 3674 IV | sipított Maszlaczky úr az elszörnyedés éles hangján. – Hát Carl! 3675 XVIII | erkélyen állók elsápadnak, elszörnyednek, a főispán felugrik helyéről, 3676 XXII | megkocogtatva az ágya melletti elszőnyegezett falat. – Ki zongorázott 3677 X | fekünnének mindenki szívére, úgy elszorultak a keblek a fiú beszédjére, 3678 XIV | találna jőni, könnyebb lesz az eltagadás.~ ~Maszlaczky úr mindezen 3679 III | kideríteni a súlyos vád eltagadhatlan alakját; ily módon, uram, 3680 X | esett a lelkének, hogy egyet eltagadhatott.)~ ~– Hát csónakja?~ ~– 3681 XVIII | futtatott át Poroszlóra, eltagadta a nevét a vendégfogadós 3682 XXVI | világvárost népeivel együtt elfed, eltakar a por és a moha, amíg egy-egy 3683 I | az áldozatoktóli iszonyát eltakargassa: Ki ad rá pénzt? Sok kell 3684 XVIII | találja őt szerető szívébe eltakarhatni. Mentül jobban szidják, 3685 XXIV | temetve.~ ~Azután hazajönnek; eltakarítják a szobákból a megholt öltözeteit, 3686 XVIII | melynek hosszú ujjai úgy eltakarják a kezeit, hogy csak olykor-olykor 3687 XI | földből emelkedő paloták sorai eltakarták a siralmas romhalmokat, 3688 XIII | elveszett csatát újrakezdeni, az eltántorult megyét ismét visszahódítani! 3689 II | ideáljának, s amit azoktól eltanult, azon alaktalanságokban 3690 II | hatéves gyermek korában eltanulta megyegyűlésen tartott beszédeit, 3691 XVI | konzultálnom kell a pácienssel, az eltart soká, egy óráig, kettőig 3692 XXV | engedték neki, hanem ahelyett eltávolíták Maszlaczky urat, Abellinót 3693 XXIII | Jó volt abból mindenkit eltávolítani.~ ~Sietett Katinkát átvezetni 3694 IX | miszerint ő tudja, hogy ez eltávozás indokai mögött egy sötét, 3695 X | hideg éjszakában.~ ~A báró eltávozásáról ott benn nem tudtak még 3696 XXIII | várjon itt reá.~ ~Kőcserepy eltávozásával Zoltán egyedül maradt a 3697 IV | s amint meglátta, hogy eltávozik, ő is vette kalapját, utána 3698 XIV | Pozsonyból, akkor önnek kell eltávoznia innen. Sz. Rudolf.”~ ~E 3699 X | őket, s áldva néznek az eltávozó után, felényire sem érezve 3700 XVI | kedves nagyságos úr, örökre eltávozom. Lesz idő, midőn kedves 3701 VIII | utolsó kulcsnyikorgás. Zoltán eltávoztában megcsókolja azt a kendőt, 3702 XVIII | ahogy tudja.~ ~A két öreg eltávoztával Maszlaczky úr sorba feküdte 3703 XVI | természetesen saját becses élteért kezde remegni.~ ~– Elviszi 3704 XVIII | az órák, azért csak mégis eltelt az idő, s kisebb-nagyobb 3705 VIII | volt, a nő szerelemmel volt eltelve iránta; mit ér, hogy a szerelem 3706 XVI | csalatkozott, azért is én éltem túl őt, s én házasodtam 3707 VIII | egy sírba temetve tudni. Éltemben is nehéz terhem volt ez, 3708 VIII | ítéljetek el engem; egész éltemen át édesen viseltem e titok 3709 XI | rút fekete sár közt félig eltemetett hullák, miket a gúnyos elem 3710 XXIV | ez az elűzhetlen, ez az eltemethetlen gondolat.~ ~Majdan léptek 3711 XXIV | Nincs többé onnan mit eltemetnie.~ ~Ott jár a Kárpáthyak 3712 X | jéggel volt tele, a zaj eltemette volna a legvakmerőbb úszót 3713 XVIII | csizmája szárába találja eltenni, ne üssenek érte lármát, 3714 VII | boldogságot, becsületet így eltéphessen valaki, hogy valaki ellen 3715 XXII | mint aminőkkel eddig szívét elterhelé, egészen ellentéte azoknak.~ ~– 3716 II | bámultatik.~ ~A körülülő éltesb asszonyságok gyönyörködve 3717 II | kifejlettebb a büszkeség, mint az éltesebbeknél, s ők sokkal kevésbé szokták 3718 II | erkélyen voltak a férfiak éltesebbjei, kik a könnyebbvérűek vigalmaihoz 3719 XVIII | Korondy urakat az Úristen éltesse!~ ~– Ééljen! – ezer torokból.~ ~ 3720 XVIII | hazafi ellen, akit az Úristen éltessen sokáig. Ezt cselekedtem, 3721 XXIV | aki oly nagyon szerette. Elteszik, eltemetik lassanként, ami 3722 X | csatába, hol nem halált, de éltet kelle osztogatni, s a megszabadított 3723 X | áldja szabadítóját, kiknek éltét ő foglalta vissza a hullámtól, 3724 XVIII | terhes szemrehányás elmúlt éltetek folyására; gyanítjátok-e 3725 XVIII | párt elkezdte jelöltjeit éltetni, amiből oly gonosz lármatámadt, 3726 X | fenekén, s minden lélegzetre éltető lég helyett megölő vizet 3727 XVIII | Kárpáthy!~ ~Egy hang sem éltette Kőcserepyt.~ ~– Méltóztatik 3728 VIII | E titok engemet illet!”, eltevé azt keblébe, ott van az 3729 XIV | A roppant országházban eltévedhet a látogató, míg a visszhangos 3730 XXI | erdőről beszél, melyben eltévedt.~ ~Egy reggelen odaszólítja 3731 II | bizony olyan nehéz volna eltéveszteni Pesten a Kerepesi utat. 3732 XVIII | minden nézősereg ijedve eltisztult.~ ~– Tessék szavazatra menni! – 3733 V | keresztül. Még ha beteg volt is, eltitkolá, elhallgatta; nem panaszkodott, 3734 II | bírnia Kőcserepynek, hogy eltitkolja mély bosszúságát, midőn 3735 Vegszo | régóta hallgat és emésztődik eltitkolt, nem sejtett fájdalmával. – 3736 III | egy éjszakáról a másikra eltivornyázik az ifjú kollégákkal, de 3737 XX | bukott pártvezér szívét eltölthette.~ ~Szép olvasónéim közől 3738 XXIV | a bitorló új gazda alatt eltöltöttek, csak arra tanítá meg őket 3739 XXII | álmodott, s hosszan-hosszan eltöprenkednek fölötte.~ ~– Ki lakik itt 3740 X | szavaiként oly irtózatos módon eltörölte az Isten a földről mindazt, 3741 VII | zavará meg ez erőszakos eltűnés, előkeresett a tarisznyájából 3742 XVIII | urat, a cselédség rejtelmes eltűnése felől, amint a legelső gratulációk 3743 X | a fáklyafény lassankint eltűnik szemeink elől, ismét sötét, 3744 XXV | azon szobába ért, ahol őt eltűnni látta, már akkor a nemes 3745 XVIII | szekérsorral a választók tömegei; elül lóhátas legény vitte a lobogót, 3746 X | midőn gyakran fél napokon át elüldögéltek egyedül a budai nyári lakban, 3747 XIV | fogadásával. Milyen messze elüldözte őt ez a rejtély!~ ~Egész 3748 IV | csalogányok királynéja, ki mellett elülhetnek minden szirének és haldokló 3749 VI | báróval egész éjszakákon át elült lesben a drága mocsári szalonkák 3750 I | bohó, nyomorult viskódon, elültetett seprűnyeleiden, miket kertnek 3751 XIV | bosszankodással akarva elütni a dolgot.~ ~– Hát turkálok 3752 II | kettős-hármas árát adva, elütötték kezéről az alkudott földet. 3753 XXV | ellenfeleit főbe verte; ha ez elutasítja, akkor megpróbálja még elébb 3754 Vegszo | e kérdésre? Megveted-e, elutasítod-e hidegen, mert te boldog 3755 II | mit szoktak beszélni az elutasított hitelezők ennél meg amannál. 3756 XXIII | méltóságos hangon. – A halál csak elutazás. Aki innen elköltözik, átmegy 3757 XIV | zárva, s ne szóljon senkinek elutazása felől.~ ~Míg a gőzösig sietett, 3758 XII | minden előkészület nélküli elutazásában; a rejtély még aggodalmasabbá 3759 IX | közönyösen beszélt Zoltán elutazásáról, mint egy igen természetes 3760 IX | Rudolf családja Zoltán közeli elutazását, s a gyermeknek magaviseletével 3761 XIV | Én most kénytelen vagyok elutazni néhány napra Pestről. Ez 3762 XXIII | hogy édesatyja, a gróf elutazott.~ ~– Meghalt – igazítá ki 3763 X | volna.~ ~Zoltán tudósítása elűzé a kedélyek fellegeit, semmi 3764 Vegszo | életben, mert ha egy pályáról elűzetett, másikon siethet feltett 3765 XIV | helytől, ahonnan büszkesége elűzte, s ismét visszavonja. A 3766 X | meg az erőszakos elemmel, elűzve azt udvarai elől, azalatt 3767 XVIII | miután minden felállított elv és rendszer nélkül kidühöngte 3768 XVIII | emberek csak úgy egyre-másra elvagdalhatják egymás gégéjét?~ ~– Kérem 3769 VIII | összerepedeznek, s az ablakok egészen elvakulnak a melegtől; azért mi ismét 3770 VII | válni. Ilyen szomorú az elválás.~ ~Katinka még az elébbi 3771 VII | az elébbi említésétől az elválásnak el volt érzékenyülve, csakhogy 3772 XXIII | mindennapos küzdelmein, a keserű elváláson, s az üldöző titok kétségbeejtő 3773 XIII | harcos feleket egymástól elválassza, azt a furfangot gondolta 3774 IX | hátuljára írta, ezáltal elválaszthatatlanná téve azt ama megsemmisíthetlen 3775 XX | erdő, mely Kárpátfalvát elválasztja Szentirmától. Régi erdő, 3776 XXIII | válságpontján: az az élet és halál elválasztó pillanatja. Talán az ő arca 3777 IX | halavány volt, s középen volt elválasztva a haja, s kissé elszánt, 3778 IX | sok időre, talán örökre elválik tőlük, s még csak levelét 3779 VII | nekem? Tán azt akarod, hogy elváljunk? Hisz emlékkönyv arra való, 3780 XIV | leánya tisztasága ellen elvállalt eskütől bíróilag elmozdíttatott.~ ~ 3781 XIV | jobban megtartja, s azzal elváltak tőle.~ ~Zoltánnak még vissza 3782 XXV | belsőmet, még a bőröm is elváltozik, mint a kígyóé tavaszkor; 3783 XIV | mint serdülő fiút. Hogy elváltoznak az ifjú arcok néhány év 3784 XXI | öltözöl?~ ~A leány egészen elváltozott hangon felel:~ ~– Mert meg 3785 XX | emberek, akik a bukás után elváltoztatták neveiket Vályogosyra. Még 3786 IV | derék férfiút, a kapuban elválva is megszorongatá kezeit, 3787 XI | megyékben. Még az élő nép is elvándorol az ország fővárosából, nincs 3788 XXIV | száműzött bútorok, a falakról elvándorolt képek, miket a volt jószágigazgató 3789 XX | keresik, nem hívogatják, elvannak nála nélkül. A konferenciára 3790 V | három, de tizenöt évig is elvárakozni… azazhogy – (nem végezte 3791 XIV | arcán elvonult e szókra.~ ~– Elvárom önt – monda neki, kérges 3792 VIII | megbolygatott kő; két-három ütést elvárt minden tégla, mielőtt kimozdult 3793 II | Rajta hagyták a jó atyafiak, elvárva, hogy mit fog azzal kezdeni.~ ~ 3794 II | volt feltehető dolog, hogy elvbarátaira találjon.~ ~Az érkező gróf 3795 II | tekintett e társaságban, egy elvbarátot nem talált. Akik körüle 3796 II | melynek nem volt egyéb elve, mint onnan meg nem mozdulni, 3797 XXI | fegyvernemet egymás között elvégezik.~ ~Alig távoztak el, midőn 3798 XVIII | polcán!~ ~Midőn beszédét elvégezte, az ember azt gondolná: „ 3799 IV | uram!~ ~Consummatum est. (Elvégeztetett.) Holnap estefelé bátor 3800 VIII | tudatni más emberekkel? Elvégezzük azt magunk is, hiszen hárman 3801 IV | dörzsölgetve nagy vígan; jókedve elvégre annyira kezde fajulni, hogy 3802 XIV | könnyű volt neki közöttük elvegyülni.~ ~Odabenn az utolsó darabok 3803 XVIII | szépen bevárta őket, míg mind elvégzék a szavazást, s akkor megnyálazva 3804 XIII | ide nem fáradok, hanem elvégzem a dolgaimat írásban; mert 3805 III | maradni, amíg Maszlaczky úr elvégzi fördését, s számára egy 3806 II | általános mondatok után elvégződnek; Flóra a tanácsosné mellett 3807 XXI | szegődött, mert többet árt elveiknek, mint használ; veszekedő 3808 XVIII | embereket sikerül a józan elvek számára megnyerhetnem. Önt 3809 V | azon férfi, ki ily magas elveket viselő keblet mondhat magáénak. 3810 X | midőn kérdezik. Ez az én elvem.~ ~Ezalatt ki egyet, ki 3811 XXI | akit mindenünnen kidobnak, elvernek, s aki csak dicsekedni tud, 3812 III | Miután saját vagyonát elverte kedves nagyságod, igen természetes 3813 XVIII | pontossággal már a három órát is elverték délután, s ilyen időben 3814 XIII | leányt veszek el.~ ~(– Majd elveszed te az öreg kaszást! – gondolá 3815 XIII | Komoly szándékom van reá. Elveszek egy tisztességes leányt, 3816 XVIII | jött az úr hozzám, én majd elveszem a kedvét az ilyen lovagias 3817 XIV | hogy az előadás fonalát elveszítette volna.~ ~A jelen volt delnőket 3818 III | azt még nem mondtam, hogy elveszítjük a pert. Megvertek, de le 3819 XV | tudomást kap.~ ~– Bár úgy elveszne az, hogy soha nyoma se maradna.~ ~– 3820 XXI | engem? Nem szeretnéd, ha elvesznék?~ ~Erre a szóra ismét újra 3821 X | öltözteté fel, s egész nap elvesződött vele, míg egy-egy dalra 3822 II | gyapjút már hat évre előre elvesztegette; aminél okosabb lett volna 3823 II | képzeletében éltek; úgy elvesztek, úgy elenyésztek.~ ~Még – 3824 II | kamaszévekben, midőn már elveszték a gyermeteg naivságot, és 3825 Vegszo | véletlenül egyszerre mindenét elvesztené, mégis fenntarthassa magát 3826 XXI | haragusznak rám, ha lehetne, elvesztenének egy kanál vízben; pedig 3827 XXIII | elvesztéséhez. De nem fogom őt elveszteni. Hazamegyünk szép budai 3828 XVIII | Kőcserepyek ellenében kell azt elvesztenie?~ ~A nagyságos asszony keservesen 3829 Vegszo | sokban hasonlatos: A mindent elvesztés és a mindent újra szerzés 3830 XVII | e birtok, nem e hatalom elvesztése volt az, ami legnehezebben 3831 XXIII | érzem azt, midőn közel állok elvesztéséhez. De nem fogom őt elveszteni. 3832 II | Anyja észrevette.~ ~– Elvesztetted virágodat.~ ~– Nem tesz 3833 XVI | szilencium) szerezhet, amiért ön elvesztheti ügyvédi oklevelét. Én bátor 3834 X | ütközetben minden bajnokát elvesztvén, midőn egyedül úsztatott 3835 Vegszo | akik a szerencsétlenség elvét képviselték. Az számukra 3836 XXI | kézszorítás, egy tekintet több élvet ad az istenek minden olympi 3837 XXIII | tegnapit félretéteté, mint elvetette a tegnapelőttit és az azelőttit 3838 II | hogy miért bánt vele oly elvető modorban Zoltán, ki különben 3839 XVIII | lekapták lováról az én hősömet, elvették a kardját, hattyúprémes 3840 X | a vérvesztés és hidegség elvevék kitartó erejét. Tán jó volna 3841 XVIII | veszti el vágyát minden élvezet után, miért feledi tányérján 3842 V | hogy Vilma kisasszonyt élvezetében megháborítottam.~ ~– Óh, 3843 V | gyermek, neki nem szabad élvezetei megháborítását érezni.~ ~– 3844 II | szerzeményök fölöslegét élvezetekre fordíthatni, de éppen e 3845 III | átengedé magát a szibaritai élvezetnek. Abellino már bánni kezdé, 3846 II | hogy annál tökéletesebb élvezettel bámulhassa e ritka tökélyét 3847 II | megfosztana bennünket azon élvezettől, hogy itt tisztelhessük.~ ~– 3848 X | a jelenet nagyszerűségét élvezhette volna, s igen könyörgött 3849 XVIII | olyasvalami, ami egy esztendeig élvezte a halhatatlanságot, s azután 3850 XVIII | boltozatai alatt, többet élveztek, többet reményletek, mint 3851 XX | ki ne ismerné azt?~ ~– Elvinnél hozzá egy levelet tőlem?~ ~– 3852 VIII | adjon szívednek erőt annak elviselhetésére.~ ~Most elég legyen annyit 3853 XXVI | értené? Ki értené, s ki tudná elviselni lelkén?~ ~ ~ ~Messze, távol 3854 XVI | vele magát? Engemet úgyis elvisz már az ördög idestova. Nem 3855 VIII | meg vagyok abban nyugodva. Elviszem az életet magammal csendesebb 3856 XVIII | jöttünk el tehozzád, s mármost elviszünk magunkkal, és sohasem eresztünk 3857 V | nem szakadt. Esztendőkig elvitatkoztak egy-egy bölcs kérdés felett, 3858 XVIII | hozzád, szívesen láttad, elvitatkoztatok absztrakt filozófiai tételekről, 3859 X | ismerőseink, akik Maszlaczky urat elvitték!~ ~Hogy járhatták meg ezalatt 3860 XXV | kapni nálunk. Abellino is elvivé Prieszniczhez roncsolt tagjait, 3861 V | eredendő bölcsészeti elméletek elvonására.~ ~Kőcserepy urat azután 3862 XII | férfit.~ ~Mindezek csalóka elvonások is lehetnek, de a gondolkozó 3863 X | meglehet, hogy nem fog rögtön elvonulni, ahogy szokta máskor, hogy 3864 XIV | sápadást, ami az ifjú arcán elvonult e szókra.~ ~– Elvárom önt – 3865 XIII | kívül szenvedélybe menő elvtusákkal keserítette életét, s minden 3866 XVIII | azt mondanák most, hogy elzárják piacaikról az idegen gyárművek 3867 VIII | mögött.~ ~A tizennégy év óta elzárt levegő nehéz, bágyasztó 3868 XXIII | szőnyegekkel, meleg kárpitokkal van elzárva a viharnak még csak hangjától 3869 VIII | volna valaki, és sokáig elzeng, zúg, bonog utána. Valami 3870 XX | félelme elfoglalta lelkét, elzsibbasztá idegeit; érzé, mily segélytelen, 3871 IX | IX. Az emancipált család~ ~A Kárpátfalván 3872 II | nevetve, kacagva beszélgetett Emánuellel, gyermetegen, könnyelműen, 3873 II | segélyére lehetett volna. Emánuelnek kellett megszenvedni érte, 3874 XVIII | Rögtön felszólítá a tanácsos Emánuelt, hogy üljön lóra, s nyargaljon 3875 II | kezét, s úgy távozott el, Emánueltől vontatva.~ ~– Tisztelni 3876 II | nevetni, őt nagyon mulattaták Emánul bohóságai; képes volt előre 3877 X | mítosz regéiből, hol az emberalakot öltött Brahma elkárhozott 3878 X | magokat nekik, akkor ez emberarcú ördögök mezetlen rakják 3879 X | Cinkotára; egy becsületes emberbarátnak, Trommel uramnak itt több 3880 XII | beleütni éppen ebbe az egy emberbe.~ ~Alásszolgád T.”~ ~Rudolfot 3881 XVIII | nézte ki ebből a kékben járó emberből, hogy saját ura legyen; 3882 VI | rendezett erek partjain emberderékig ért, s minden növény három-négy 3883 III | ábrázatját, mintha az egy idegen emberé volna, akinek fogadásból 3884 XVIII | akadályozva lennének.~ ~Kőcserepy embereibe pedig még hat órakor sem 3885 XVIII | időt akarnak nyerni. Az ő embereik megtámadták a mieinket, 3886 X | legyen szíves parancsolni embereinek, hogy siessenek.~ ~Ő maga 3887 XII | irkászokból és pénzért síró emberekből (értsd: színész) álló társaságban 3888 VII | meséket mondott neki tündér emberekről; el-elakadt mind a kettő 3889 III | Nekem régóta megvan az emberem, aki ellen egyenesen fogom 3890 XVIII | végig minden jelen levő emberen.~ ~Kőcserepy gavallér.~ 3891 XVIII | minden elhajított kőnek emberére kellett találni közöttük.~ ~ 3892 XVIII | buzogányát, s kirohant ötven emberével a sokaság közé, jobbra-balra 3893 XVIII | egész az orra elé lépett, s emberevő kék-piros orcáját odatartva 3894 IV | próbált, azon a kellemetlen embergyilkos félhangon, aminek hallása 3895 X | mint ő.~ ~Hallatszanak-e emberhangok?~ ~Óh, igen, az ablakokból, 3896 XII | hoznak vészt, pusztulást az emberiségre, s mindazért, amit tettek, 3897 XIV | nagyanyja, e gyalázatos emberkalmár, a leánya tisztasága ellen 3898 X | vak gyermek.~ ~A zaj, az emberlárma mindig közelebb jött az 3899 VII | koszorúnak fűznek, s az emberséges bátyámuramék hizlalták a 3900 XIII | felgerjedt e látványra az emberszeretet, hogy kész lett volna neki 3901 X | dobogott, akiben csak bátor, emberszerető lélek élt, sietett menteni, 3902 XII | mennyországot, egyet mint embertárs, mást mint jó hazafi.~ ~ 3903 X | kedve a csónakot átvenni embertársai szabadítására? – kiálta 3904 X | összetoldozott lélekvesztőkön siettek embertársaik mentésére.~ ~A történet 3905 X | reménylem, hogy önök siettek embertársaikon segíteni.~ ~E kérdés olyan 3906 X | segélykiáltozás közé vad, embertelen szitkok hangjait halljuk 3907 XIII | visz véghez magán hasonló embertelenséget, amit ez kiáll azért, hogy – 3908 X | szélben, s a partokat ellepő embertömegen keresztülfurakodva, kérdezősködik 3909 XXII | Közbetevé igazságos Isten embertörő karját, hogy meg ne történhessék 3910 XVIII | éppen, midőn egy ismerős emberünk beállít hozzá a nagy tevékenység 3911 XXV | magasságról omlik alá egy embervastagságú zuhatag, az alatt állt valami 3912 XII | irtóztató nagy kovácsműhelyt emel, ott fog készíteni rettenetes 3913 XXI | én bírom jól karddal. Én emelek szót ellenetek a zöld asztal 3914 XVIII | kiknek a hazai irodalom emelése érdekükben fekszik. Utazási 3915 XXI | széles vállai egy egész világ emelésére látszanak szánva, és kinyújtott 3916 VIII | ritkán lakik valaki a kastély emeletében, az egész balszárny oly 3917 X | kéjcsónakázók, egy második emeleti ablakban valami fiatalembert 3918 III | Pesten nem szokás három emeletnél magasabb házakat építeni, 3919 III | egyetlenegy ház van négy emeletű az Országúton, ezen ház 3920 XIV | szörnyeteg fejét le s fel emelgeti, vaskönyökeivel számtalan 3921 X | pincékbe tódult víz most emelgetni kezdé a tömör boltozatokat, 3922 II | szemöldei összhangzó széppé emelik többi vonásait.~ ~Ez az 3923 X | madame – szól a báró kalapot emelintve –, nem vagyunk látogatáshoz 3924 X | kiáltottam vissza nekik, hogy emeljék ki a csónakot, nehogy a 3925 XVIII | alsóbb nemességet, akkor ők emeljenek szót érdekeitekért, hogy 3926 X | szerette az általános bámulat emelkedését kétkedő bölcsészetével alábbszállítani –, 3927 II | mutatták már csodáit a gyors emelkedésnek, s nem kell hinni, hogy 3928 XII | kölcsönözzünk tőlök, s velök emelkedjünk. Más nemzetnek vannak nagyszerű 3929 VI | kémények vörös téglafalból emelkednek elé az alacsony tetősorok 3930 VIII | mintha nagy, nehéz hegyek emelkednének el, oly hosszan, oly könnyebbülten 3931 X | ház, egész paloták sorai emelkedtek fel a rónán, négy külváros 3932 X | nagyszerű, porba sújtó s égig emelő események: enyészet – siralom – 3933 XVIII | erkély alá nagy faállvány emelteték, melyen a főispán s az ünnepély 3934 XIII | minden vonása az undor, az émely legiszonyúbb kifejezésére 3935 Vegszo | szívvel, ki régóta hallgat és emésztődik eltitkolt, nem sejtett fájdalmával. – 3936 XVIII | karzatokkal, nem iparkodik emfatikus kitérésekkel meghódítani 3937 XXI | világ első kedvencei között emlegeté az ifjú Kárpáthyt, kiben 3938 XVIII | kokánfalviak ősi dicsőségük emlegetésére irtóztató ordításhoz kezdtek, 3939 II | nagyon szereti önt, sokszor emlegettük. Addig is jöjjön, beszélgessünk 3940 XVIII | alkalommal a kegyelt ifjút örök emlékben maradt életrendi mondatára:~ ~„ 3941 V | mondatot jegyzé fel bámulói emlékébe a jeles delnő.~ ~Tizenhat 3942 Vegszo | rokonszenvet hagy az olvasó emlékében. Ezt a rokonszenvet én inkább 3943 XXIV | távozom innen, most az én emlékeim maradnak itt. Legyen szabad 3944 XXI | nincs okod pirulni, midőn emlékeinkre gondolsz, e két irat megnyugtatja 3945 X | ködös távola takarta el ez emlékeket, de még most is fényesek, 3946 XVII | búcsút vegyen azon kedves emlékektől, mik Kárpátfalva minden 3947 X | prémekkel.~ ~E históriai emléken nyugodott az ifjú tétova 3948 XXVI | nagy szellemének ez örök emlékén. Lábai előtt terül két zajos 3949 XIV | mit az ármány készített emlékének, üdvtisztán emelte ki őt, 3950 XII | te még most is olyan jól emlékezel róla, pedig milyen galibába 3951 III | lesz kedves nagyságodnak emlékezetébe hoznom a pör alapját, mindenekelőtt 3952 XIV | nemigen volt szokás az én emlékezetemre ebben a világrészben, ahol 3953 III | Kárpáthy.”~ ~Ez tehát az emlékezetes pör.~ ~Abellino kényelembe 3954 III | Itt lakik ő már minden emlékezetet meghaladó idők óta, azon 3955 XXV | ki embertől vissza nem emlékezhető idők óta járt ugyanazon 3956 II | is; de hogy még most is emlékeznek reájok, az mutatja, hogy 3957 XXIII | is ültettek oda, s ha rám emlékeztek, nem csúfoltok ki azért – 3958 XXIV | eltemetik lassanként, ami reá emlékeztetne.~ ~Délben egy hely üresen 3959 XVIII | előszólaljon:~ ~– Bátorkodom emlékeztetni uraságodat, hogy itt a főispán 3960 XX | amire már csak mi vének emlékezünk. Legyen szabad saját fogalmat 3961 VIII | átmelegült hangon mondá neki:~ ~– Emlékezzél reá, Zoltán, hogy láttál 3962 VII | megajándékozák valami apró emlékkel Zoltánt; a picike, a legkisebbik, 3963 XXVI | Legyenek e szerény sorok azon emlékkő morzsái, melyet számukra 3964 VII | akarod, hogy elváljunk? Hisz emlékkönyv arra való, hogy elmenjünk 3965 XI | történet ne mondjon más emlékmondatot ennél: „Legjobban szerette 3966 XIV | találgatá magában az ifjú. – Nem emlékszem rá, hogy ismertem volna 3967 II | mint fogadja azt.~ ~– Nem emlékszik ön, mikor Szentirmán volt, 3968 XIV | menekülhetni egy kedves, bájos emléktől, s azután ismét véletlenül 3969 V | tisztelet kifejezésével említ, s kinek sírboltját halála 3970 X | sajátságos oka van; már egyszer említém ön előtt. Valami kimondhatatlan 3971 VII | Katinka még az elébbi említésétől az elválásnak el volt érzékenyülve, 3972 XIV | Csak azt az egyet ne említette volna ön most!~ ~– A szemem 3973 Vegszo | alakok közől végül meg sem említettem. Szeretem elhagyni a regény 3974 XVIII | fontos arcával előlépett az említettük párbajsegédi celebritás, 3975 X | mondja azt! Mi lenne akkor énbelőlem; ki szeretné akkor a szegény 3976 X | orgonahang és zsoltárok éneke zeng az éjben. Ez a protestánsok 3977 VI | inkább sírhatna a költő, mint énekelhetne ez elhagyott pusztaságban, 3978 IV | annyira kezde fajulni, hogy énekelni is próbált, azon a kellemetlen 3979 XXII | Kivitték a kerti lakba, ott énekelték el; tán nem hallottam én 3980 XVIII | nagy diadalmasan végig énekelve az utcán:~ ~Kinyílott a 3981 XX | a neve.~ ~Amarról pedig éneket készítnek, még az arató 3982 X | utoljára még egy barcarola énekléséhez is hozzáfogtak. Csak az 3983 IV | álmaikból e kísérteties éneklésre, fejökre rántva takaróikat, 3984 XIV | Beethovennel, és a színpadon éneklő grófnét velök együtt.~ ~ 3985 XVIII | a megyeház udvarára nagy énekszóval bevonult, s elbámulva tapasztalá, 3986 XXII | Minek titkolnak el énelőlem mindent? A múltkor a postasíp 3987 XXI | ezt a mangeur des petits enfants-t, ezt a kisgyermek-nyeldesőt, 3988 X | a szabadulásért.~ ~– De enfin, ez privát ügy, fenséges, 3989 X | biztatá Vilma –, veled leszek. Engedd magadat vitetni!~ ~– De 3990 III | én félmillió jövedelmet engedek által. Ah, uram, ez csúfondároskodás. 3991 XIII | pálinkázva.~ ~– Már az más – engedékenykedék az orvos, s megvetően elfordult 3992 XVIII | udvarias ember, ennél a pontnál engedékenységet ismer. Ez az eset törvényen 3993 X | Mózses története a bibliából. Engedelméből, nagysád, efelől szemeimmel 3994 XIII | oldalon ült.~ ~E nagykorúsági engedély kivívására fejet csóváltak 3995 XXIV | Kőcserepy.~ ~A Kárpáthy-birtok engedélyének visszabocsátása végett annak 3996 V | belső zsebéből az aláírt engedélylevelet, s azt kiteríté az asztalra. 3997 II | azt az illendőség meg nem engedheté, hogy a jurátus főnöke mellett 3998 III | szemben mosolyognak reá? Engedi-e, hogy azon férfi, ki neki 3999 XVI | ellenfelei által rászedetni ne engedjem? Azt, hogy beleszóljak egy 4000 XVIII | ne üssenek érte lármát, engedjenek mindent történni; a tekintetes 4001 XVIII | Praesentes concludunt”.~ ~– Ne engedjétek a kapukat bezárni! – kiálta 4002 XVIII | ily boldoggá tették.~ ~ ~ ~Engedjünk szép csendesen elmúlni négy 4003 IV | fog, már készen legyen az engedménylevél, hogy neki csak alá kelljen 4004 IV | végre eléje terjeszté a kész engedménylevelet, s kérte, hogy legyen szíves 4005 V | Világos igazság. Különben az engedményt el sem fogadhatnám; de bizonyos 4006 XIV | melyet a világért át nem engedne másnak, s oly nyájasan beszélgetve 4007 II | szép álla gödröcskéi nem is engednék, hogy szigorúvá legyen, 4008 XIX | még ügyfeleimnek is meg engedném szegni. Ami tegnap e szent 4009 IV | egymást beszédhez jutni nem engedő csoportozatokat lehete látni, 4010 XIII | kopog; csak minden ötödnap engedtetik meg azt egy vízbe mártott