IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
4011 V | mintha egy kérlelhetlen, engesztelhetlen ítélőbírót látott volna 4012 X | addig meg nem hagyta magát engesztelni, amíg egészen oda nem vonta 4013 XV | tették volna.~ ~– És mindezt énmiattam! Nem maradok adós, nem maradok 4014 XIV | vissza, és ne fürkéssze énnálam a titkokat, miket Isten 4015 X | kisfiút, csak az úton meg ne ennék a halak.~ ~E szelíd kívánsága 4016 XIV | tőle; mert nem volt mit ennem. Ő pedig ismer még a nagy 4017 XVII | mondáson, ha nem tudnám, hogy ennyire nem fog jönni a dolog; nagyságod, 4018 III | gyűlölöm mind valamennyit; énrajtam egyik sem segít. Én nem 4019 XVIII | kiáltanak bravót a jól kivitt ensemble-nek. Szép csendesen kilépett 4020 IV | Maszlaczky úr szavai valódi enthuziazmust idéztek elő; alig jutott 4021 XXI | nevess, kacagj, mondd, hogy enyelegtél velök, hogy meg akartad 4022 V | körüle. Ő nem mulatott, nem enyelgett velök: ő megbírálta őket.~ ~ 4023 IX | hallani, mint vidám, nyájas, enyelgő hangokat. Úgy szeretett 4024 VIII | s meleg, élettelen roha enyészetes szagával. A gyertyák is 4025 XVIII | simogathatnád homlokát, mint az enyimet, talán beszélhetnél vele 4026 X | megmentéséről volt szó, nem az enyimről. Kőcserepyné odainté legyezőjével 4027 XVIII | ottmarasszák, vagy a válasz után epedett, vagy még valami végeznivalója 4028 X | szobákon. Némely terem egészen épen maradt, a zongora, asztal, 4029 II | ugyanezen díszkelléket egy épicier úgy rakná sorba, hogy tereme 4030 XVIII | kezdték Platón, s végezték Epicuron, s hogy utoljára nincs olyan 4031 X | juttatá eszébe a fiatal epigon, Emánuel barátunk.~ ~– Óh, 4032 IV | mozgalmat? Tán az országház építése jött ma indítványba, s arra 4033 X | egyhamar, ott voltak az építésénél. Erősen áll az. Sőt a kormányos 4034 XVIII | kegyes, hogy akik temploma építésével foglalkoznak, azokat mulattatja. 4035 VI | kisebb fatorony ékesíté, mely építési különösség titkát még ez 4036 II | valamennyi fűszerszámos, építész, kalmár és borkereskedő 4037 X | szegény ember egyszer télen épített magának egy kis házat, jégből 4038 X | magának egy kis házat, jégből építette, aztán kitapasztotta hóval, 4039 XI | lerontja azt, amit a jók nappal építettek!~ ~Elfáradva, életkedvtelen, 4040 XII | volt az; csak húsz évig építhessünk rajta fáradatlanul, én istenem! 4041 XII | naggyá, míveltté nemzetét, építhet a jövő ivadékok számára, 4042 XVIII | subájú” s más efféle népszerű epithetonokkal emlegetett szentekre esküvék, 4043 I | elszabadultak az ellenvetések: Hová építitek? Nem készül az el soha; 4044 XVIII | felhalmozva, jövendőbeli építkezés végett; egy ideig csak arra 4045 XI | abban, de nála egész élte építményének alapköve volt ez. Ki érezte 4046 I | kimeszelve; körül az udvaron építőállványok, kő- és téglahalmok, meszes 4047 XI | anyagi boldogsága. Ő volt építőmester és napszámos egy személyben 4048 I | míveltség oltárának mi is építsünk egy gunyhót, hol menedéke, 4049 II | visszafizethetni.~ ~Palotáját oda építteté az ő házaik sorába, s az 4050 II | hegyek közé pompás villát építtetni.~ ~Hadd lássák azok, kik 4051 I | esünk útjába senkinek; majd építünk mi ott valami szerény házacskát, 4052 XVI | odafenn volt akkor.~ ~Az a kis epizód az orvossal gátolá, hogy 4053 X | látja, hogy itt vagyok épkézláb, semmim sem hiányzik; tíz 4054 IX | vezethetem kötélen…~ ~A főispánné épp olyan keveset törődött gyermekeivel, 4055 II | felverte az árát, hogy akinek éppenséggel nem az ablakon repül be 4056 II | elpirulása legszebb színe a lélek épségének. Vilma büszke főhajtással 4057 I | kockáztatásával betekintett az épületbe, gyönyörű hangversenyhez 4058 X | roppanások hallatszani az egész épületben; de az mind oly közel hangzott, 4059 X | ellen óvakodva, a kúria épületébe rendelék jurátusaikat, hogy 4060 X | egyike a város legszilárdabb épületeinek, összeomlott! A szörnyedés 4061 VI | Rudolf gróf egészen másnemű épületekről gondoskodott, mint ősei; 4062 X | A támadt zajra a Kúria épületének ablakain több odamenekült 4063 XVIII | s fokoskíséret mellett épületes verseket mondott a gyülekezet 4064 XI | követ kő után azon nagy épülethez, melynek kigondolása is 4065 XIV | gyárak, ott iskolák fognak épülni” – gondolá egykor magában. 4066 XIV | magában. A régi Pest mindenütt épülőfélben volt már. Egész új utcák 4067 XII | népes intézetek számára épültek; az idegen szemei megakadnak 4068 XVIII | Bogozy ezenfelül még teljesen equipíroztatott; kapott egy egész új atilladolmányt 4069 V | szeretni kell. Feltűnik a vágyó éraelem előtt egy-egy rokonszenvű 4070 X | esni.~ ~– Odább! – kiálta érchangon a szabadító, s izmos karjával 4071 X | kíváncsisággal.~ ~– Kilenc ercsényi lakos, kik egy lélekvesztőn 4072 II | ezernyi ezer szekérrel friss erdei földet hordtak a sovány 4073 II | kit az eleven társalgás érdeke odavont –, Szentirmayról 4074 V | Lássa ön, ebben mindnyájunk érdekei össze lesznek kapcsolva.~ ~ 4075 II | szerint vitatkoztak a nap érdekeiről.~ ~Nem azok az emberek éltek 4076 II | felhasználni tudás, ügyesség mások érdekeit a magunkéival összekötni, 4077 XVIII | akkor ők emeljenek szót érdekeitekért, hogy saját magok ellen 4078 VIII | Pestre; ez most a nemzeti érdekek középpontja, az új koreszmék 4079 II | delnőket ily replikák kevéssé érdekelhetik, feléjök fordulva monda:~ ~– 4080 II | változatos egyenruhái, ha érdekelnek valakit, azokról igen helyes 4081 XXI | operai előadásról, melyet az érdekeltek mentül inkább köztudomásra 4082 XXI | útbaeső csekélységek mennyire érdekelték őket; lehetett felőlük beszédet 4083 XII | vasat; már nyomára jöttem az érdekeltségnek, cessziója van attól a bolondtól. 4084 III | kliensét; a pör éppen úgy az én érdekem, mint nagyságodé. Ha én 4085 XII | tárgy furcsasága tesz egyre érdekesebbé.~ ~„Ks btom stb.!~ ~Ki nem 4086 XIII | Mikor a fiskális éppen az érdekeséhez kezdett a beszédnek, akkor 4087 XV | kötelességem: Kőcserepy érdekét elválasztani Abellinóétól, 4088 II | még aki nem mutatta is, érdekkel tekinte az érkező gróf elé, 4089 XIII | pénztára is legyen, s e kettős érdeknél fogva célszerűtlen nekik 4090 XVIII | a hazai irodalom emelése érdekükben fekszik. Utazási naplójáért 4091 XIV | Hol van? Elmegyek érte Erdélybe is, ha parancsolja.~ ~– 4092 XVIII | vagyok? Nevem Dabroni Manó, erdélyi nemes. Remélem, hogy bővebben 4093 Vegszo | Napló tárcájában, melynek érdemdús szerkesztője iránt, azon 4094 V | de nem érdem. Az a férj érdeme.~ ~Maszlaczky úr engedte 4095 III | oly nagy befolyású, oly – érdemei szerint-e vagy nem, az más 4096 XVIII | őszinte bámulója volt férje érdemeinek, s magában tökéletesen meg 4097 XVIII | sohasem szerencse; az az érdemek méltó jutalma.~ ~Eveline 4098 XVIII | lett volna a világon, s nem érdemelné, hogy tovább írjam róla 4099 XII | oltáráldozataival, mint érdemelt ki egyszerre két mennyországot, 4100 III | nagyságos úr. Ez mind a dolog érdemére tartozik. Még az is valószínű, 4101 VI | sivatagból Kánaánt varázsolt, nem érdemesek-e, hogy meg legyenek számlálva? 4102 I | annyi szépnek, jónak meg nem érdemlett sorsára: az elenyészésére.~ ~ 4103 III | és azok valóban meg is érdemlik azt…~ ~– De uram, mi lelte 4104 X | csengő virágokkal, utazó erdőkkel tele mindenséget, hol emberek, 4105 XX | Egy gyalogút vezetett az erdőn keresztül; Vilma úgy gondolá, 4106 XXI | jelenlevőket sem látja, s a puszta erdőről beszél, melyben eltévedt.~ ~ 4107 XX | keresztül-kasul száguldja az erdőt, leánya nevét kiáltozva.~ ~ 4108 I | mondott év augusztus 22-ére lőn kitűzve a végső határidő, 4109 III | büszke fejtartása onnan ered, mivel nagyothall. Mosolygásában 4110 I | roskadnod a teher alatt, úgysem éred végit; jobb volna, ha hozzá 4111 XVIII | beütött fej nekik köszönheti eredetét. Eddigelé inkább látszottak 4112 V | úgy félrevitte a tárgyat eredeti indulópontjától, hogy Eveline 4113 XVII | Magam győződtem meg róla; az eredetiek adattak át. A per megszűntnek 4114 XXIII | levelezéseit szokta feljegyezni, az eredetieket mindig magánál tartva; abban 4115 XVIII | eszmék, felfogásuk újdonsága, eredetiségök zamatja által egészen felvillanyozták 4116 XVIII | ismerősöknek egymással beszédbe eredhetni.~ ~– Kár volt az embert 4117 XXIII | a szónál könnyei meg ne eredjenek. El kellett takarnia arcát.~ ~ 4118 XVIII | akkor aztán kezdődtek az eredménygazdagabb stratagémák, a korteskedések, 4119 III | még néhány lefolyandó év eredménytelensége nagyszerű eredmény reánk 4120 XVIII | háromszor is beszélgetésbe eredt vele víg, bizalmas, humorisztikus 4121 XIII | esztendős vért kibocsátotta az ereiből, s azután fiatal lyánkák 4122 X | ablaknak, melyen Zoltán ifjú erejének heves gyorsaságával futott 4123 XXV | rám a cessziót, nem erőnek erejével küldött-e Kőcserepyhez?~ ~ 4124 XV | kitűnik utoljára is, hogy nem érek semmit, s ha ezen a téjjel-mézzel 4125 XII | termeiben múltunk becses ereklyéi lesznek összehordva, elismerőleg 4126 V | tudnék nyugodni, kinek bátor, erélyes tulajdonai mellett boldognak 4127 III | a magasra, tanúsítá azon erélyt, melyre minekünk okvetlen 4128 Vegszo | kívül bír.”~ ~„Hogy egyik erény a másiknak szülője: aki 4129 XIV | Lehet-e igazolva egy nő erénye fényesebben, mint ha a legerényesebb 4130 XVIII | tekintetét Eveline feddhetlen erényeihez bűnös gondolattal emelni, 4131 V | viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit megbocsátja, 4132 V | embert agyonbeszélni férje erényeivel. Azt mindenki elismeré róla, 4133 V | A női tökélyek, a hölgyi erények, az asszonyi bölcsesség 4134 V | leend, szépségben úgy, mint erényekben, képes vagyok nem két, nem 4135 XII | ő pénzök híja vásárra az erényt; azon a piacon, ahol az 4136 XII | Nem ér semmit az a korán érés; az ilyen romlik el aztán 4137 III | helyzetén változtatna. – Eressze kend be!~ ~– Alázatos szolgája – 4138 XVIII | kinyitván a kapukat, birokra eresszenek bennünket a künn dörömböző 4139 X | kivehetém, hogy a víz egész az eresz aljáig ért. Többen bizonyosan 4140 X | kivágott ajtók, ablakok rámái, ereszei.~ ~Lehetetlen volt ez úton 4141 VI | tekint zöld redőnyeivel, ereszes kapujával az azon menőre, 4142 VIII | napvilág hosszú, vékony sugárt ereszt a szoba túlsó falára, mozgó 4143 XXV | mindig; csaknem a földig eresztette le a kalapját előtte, pedig 4144 IV | megtudott. Körülfogják, nem eresztik tovább, el kell neki mondani, 4145 XVIII | elviszünk magunkkal, és sohasem eresztünk el többé.~ ~Zoltán kérdőleg 4146 XX | keserűen örül, mert amaz éretlen gyermek, ki az ő fejére 4147 XXIII | nehány nap szenvedése olyan éretté tett, ki önfeledt izgatottsággal 4148 III | kellene, aki magát kitegye érettünk; aki sürgesse, hajtsa a 4149 XXVI | halott ott a sír fenekén nem érez-e? És nem fáj-e neki valami?”…~ ~… 4150 Vegszo | amit a mezőtúri csapláros érezhet, mikor megkérdik tőle a 4151 X | legfeljebb a külvárosokban lesz érezhető. Ilyesmi sokszor előfordul, 4152 XVII | mintha saját sorsa változását érezné.~ ~Kovács egy bekötözött 4153 X | mintha a világ romlását éreznék előre, s húzódnak az emberek 4154 XI | fáradnia! Hányszor kellett éreznie, hogy az ember tevékeny 4155 V | fiatalember!~ ~– De kérlek, ne éreztesd ezt vele. Ő titkolja e fájdalmát; 4156 XVIII | kitüntetni, amily mélyen érezteték Maszlaczky úrral rejthetetlen 4157 X | kérdé Karolina neheztelést éreztető kíváncsisággal.~ ~– Kilenc 4158 VIII | pillanat majd tudtodra adja. Érezz és hallgass! Én kérlek erre, 4159 III | nem saját ura, de otthon érezze mindenki, hogy ő az úr, 4160 VIII | el kell válnom, legalább érezzem azt mentül jobban.~ ~Ez 4161 V | udvarló férfi iránt szerelmet érezzen. Tökéletesen sikerült maga 4162 XXIII | százszor is, hány perc alatt érhet Szentirmára a tiszttartó, 4163 XVIII | hogy a dühödt férj nem érheti-e utol; sajnált volna ilyen 4164 XII | lehetett, a saját magát érhető kellemetlenségekhez pedig 4165 XXIII | csaknem a leányka arcát érinték.~ ~És a beteg leány, amint 4166 VII | valami utálatos hideg állat érintené testét delejes iszonyattal. 4167 XVIII | kezecskéket tapintva, miknek édes érintése a szív mélyéig lehat.~ ~– 4168 XX | érzékeny oldala, melynek érintésénél elfelejtkezik magáról, s 4169 XIV | csodás, utálatos alakok érintésétől megmenekülni, magokról letisztítani 4170 II | Kőcserepy úr kéjlakában pedig érintetlen maradtak a zselék és torták, 4171 III | venné is magára, a puszta érintkezés által oly tarkává legyen, 4172 VIII | megnézni; annyi áldással érintkezik kezed, ahányszor annak lapjait 4173 XXII | embernek nem is jó volt vele érintkezni. Az orvosok magok tanácslák 4174 XXIII | Kárpátfalvára, Szentirmát nem is érintve, s így Katinka idejöttéről 4175 XXI | dühödt vadkannal. Egy ütés érjen meg ettől az ököltől, és 4176 X | menjen, s ő maga a nyitott erkélyablakon kihajolva nézett utána, 4177 X | Amott egy kétemeletes ház erkélye hajlik alá; átellenben földszinti 4178 XVIII | Üdvözlik is őket mindenünnen, erkélyekből, ablakokból; a hölgyek kendőiket 4179 XVIII | mert ellenfeleik álltak az erkélyhez közelebb.~ ~E rossz helyzet 4180 XVIII | Szép csendesen kilépett az erkélyre, s ott a számára rendelt 4181 X | miről.~ ~Báró Berzy az erkélyt foglalta el Ilvay Matilddal, 4182 VII | vezető útnak indulandó, akkor érkezék az udvarra parasztszekéren 4183 XXIII | visszatartóztatni, hogy átázva érkezel meg. Azért öltönyöket hoztam 4184 XII | Kovács nevű jurátus nem érkeznék e levelezés folytatására, 4185 V | tanácsos úr haza szokott érkezni a táblai ülésből. Készakarva 4186 XXIV | siet, hogy kinyissa azt az érkezők előtt.~ ~Ismerősök jőnek.~ ~ 4187 XXI | jött ellenfeléről. Akkor érkeztek meg annak segédei.~ ~Odamentek 4188 XII | meg a romlottsággal a nép erkölcseit, az ő pénzök híja vásárra 4189 II(2)| táncunkat a francia kocsmák erkölcstelen buja botránytáncaihoz hasonlítja.~ ~ 4190 XIV | többé!~ ~Már ekkor meg volt érlelve lelkében az a gondolat, 4191 X | már ez a hintó?~ ~– Többet érne, nagyságos uram, most egy 4192 XVIII | egyformán világított, sötét ernyőjével árnyékban tartotta az egész 4193 XIII | egy ily eredmény, s mily erőfeszítés, mily pénz- és munkavesztegetésbe 4194 X | egész országra – óriási erőfeszítésű harca egyes nagy szellemeknek 4195 X | izgékony, mint rendkívüli erőgyakorlat után szokott lenni nagy 4196 XXIII | Azután – szólt a beteg, ismét erőhöz térve –, itt a bal kezemen 4197 XVI | Hát mi az, mondja el – erőködék Abellino. Kín volt hallgatni, 4198 XXIII | sokáig!~ ~Kőcserepy gyöngéd erőltetéssel vonta el Katinkát leánya 4199 V | sietett újabb kézszorítással erősíteni a tanácsos úr.~ ~– Meg van-e 4200 III | révén levő férje meg is erősített; a gróf éltes nőrokona, 4201 XIV | sikerült, mennél jobban erősítette. Először is füle hegyeig 4202 VIII | felküzdő keservét, hogyan erősíti meg magát. Szemei szinte 4203 X | pillanat múlva meg volt erősítve csónakunk orrán a kötél, 4204 XIII | érzem, hogy javulok, hogy erősödnek belső idegeim napról napra 4205 VIII | kezét, s az újra éledni, erősödni látszott e biztatására. ( 4206 V | találkozásnál új okokkal és erősségekkel tűzve össze. Kár, hogy e 4207 XXV | méltóságodnak? Nem méltóságod erőszakolta-e rám a cessziót, nem erőnek 4208 II | tanácsosnő arcára komolyságot erőtetett vissza, mert a leánynak 4209 XVIII | mosolyogni szokott. A lélek nem erőteti meg magát soha. Mentül többet 4210 XVIII | kedvéért biz ők nemigen erőtették meg hangműszereiket, hanem 4211 X | szabadítani azokat, akik nálánál erőtlenebbek, akik nálánál nagyobb veszélyben 4212 XXIII | csörömpölő szélvitorlák forognak erre-arra, mintha nem tudnák már, 4213 III | perköltségeket is saját erszényemből előlegezem. De nem fog sokáig 4214 X | az is elhangzik. Célhoz ért-e, vagy megállt útközben?~ ~– 4215 XVIII | indulatosan.~ ~Kőcserepy úr érté, hogy mi az; azt is tudta, 4216 VII | Szentirmára, megtudandó, nem érte-e a grófot valami veszély, 4217 II | minden zavar és előleges értekezések nélkül, melyet az ifjú hazafiak 4218 IV | keresgélt, utóbb egy hosszú értekezéshez fogott, melynek tartalmából 4219 Vegszo | igénylek a kérdésből jogi értekezést formálni; ez, mint a szíves 4220 VIII | jószágigazgatót, és sokáig egyedül értekezett vele.~ ~Zoltánt ezer aggodalom 4221 XVIII | Szentirmay-Kárpáthy-párt legutóbbi értekezletén szilárdul elhatározá, miszerint 4222 XVIII | balról, nem volt annak más értelme, mint hogy kedves Maszlaczky 4223 XXV | magyar jus privatum criminale értelmében.~ ~Ez a drasztikus szer 4224 XVIII | mint tudva van, sokkal értelmesebb orgánumok a szívnél.~ ~Kárpátfalván 4225 X | hegyét, s azt felfelé emelve értelmesen, a jobb kéz ujjaira fektetett 4226 XIV | észre, mutatóujját mintegy értelmezésül a megszólított atilláján 4227 X | ahogy szokták a filozófok értelmezni a veszélyt fiatal lyányoknál. 4228 II | egyéb fel nem számítható értelmi eszközök nemegyszer mutatták 4229 XXI | akikről tudja, hogy nem értenek a kardhoz.~ ~Rudolf is segített 4230 X | azt tudnák az emberek, ha értenék úgy, mint azok néhányan, 4231 V | a derék kérőt, s okosan értésére adott néhány tudni való 4232 X | Többen a városbeliek közől értesíték, hogy ott egy erős jégtörőféle 4233 V | én magam fogom őt efelől értesíteni. Megkímélem önt a jelenet 4234 IX | ez elmésen tudtul adott értesítést a főispán úr újabb rangfokozata 4235 XVI | orvossal gátolá, hogy Abellinót értesíthesse arról, amit erősen gyanított, 4236 XVIII | találta, s a menekültek által értesítve lőn a kokánfalviak árulása 4237 XIII | hét alatt, ha addig az úr értetlensége meg nem öli.~ ~– Uram, ezt 4238 V(1)| komornok” helyett kívánom értetni.~ ~ 4239 VII | jövendőt sugdosnának fülébe érthetetlen hangon. Minden ok nélkül 4240 XXII | gondolkodott, aztán egyszer érthetlen mozdulatot tett kezével 4241 XVIII | gyűlésterembe, hogy ordításával érthetlenné tegye a szónokok beszédét, 4242 XIV | akart űzni; megírva világos, érthető betűkben, kifejezve száraz, 4243 XXIII | amit Eveline azután még érthetőbbé kívánt előtte tenni.~ ~– 4244 XVIII | ezt a megvetést eléggé érthetőleg tudtára adjam Önnek.~ ~Levelét 4245 X | majd a főhercegre, nem érthetve minden szót a beszélgetésből.~ ~– 4246 V | Maszlaczkym, hogy az egész értkezésünknek mindaddig sub rosa kell 4247 VII | de nem teljes korú fia? Értse meg jól: törvényes korú, 4248 III | Abellino meghökkent.~ ~– Hogyan értsem ezt?~ ~– Igen olyanformán, 4249 XXI | befogva sebét. – Egy kis érvágás az egész. De ez nem fog 4250 VII | házhoz tartozó cselédnek, érvényesen adhatom ezt át.~ ~– De énnekem, 4251 II | véleményét rendesen azáltal téve érvényessé, hogy a hozzá legközelebb 4252 XXI | valami hideg borzadályt érze végigvonulni lelkén. Nem 4253 XVIII | szokatlan fáradságtól gyöngének érzed magadat, s nem jelenhetsz 4254 X | de a vak idegei sokkal érzékenyebbek; mit a természet az egyik 4255 III | látok okot kedves nagyságod érzékenykedésére, ki egy időben nem irtózott 4256 II | halavány, a titoktartás és érzékenység két félreismerhetlen jellegével, 4257 V | annak – felelt az hasonló érzékenységgel.~ ~– Tehát tizenhat éves 4258 VII | e könnyek láttára el ne érzékenyüljön. Mintha szívét szorították 4259 X | mit a természet az egyik érzéktől megtagadott, azt a másikban 4260 VIII | benyomása alatt állt, s e sajgó érzelemben néhány percig ott mélázott 4261 XII | amit érez, egy túlömlő, érzelemgazdag ifjúi kedély nyilatkozványa, 4262 XXIII | kell viselnünk.~ ~Zoltán érzelemtölten tekinte utána.~ ~Csupa szeretet! 4263 VIII | ölelte őt át, szeretettől, érzelemtől átmelegült hangon mondá 4264 Vegszo | gyermek, tizenhárom éves. Érzelme, vágya, jelleme legifjabb 4265 V | ki e boldogtalan fiút ez érzelmeért, Eveline-em. Nem egyetlen 4266 VIII | megakadva beszéd közben, érzelmei súlya miatt –, ez azon terem, 4267 XVIII | nagyságodnak kellemetlen érzelmeket okozni valék szerencsétlen; 4268 X | családot, hálára, tán melegebb érzelmekre is kötelezni le a fiatal 4269 XVIII | Kárpáthy Zoltán atyafiságos érzelmének. Egyébiránt is neki nem 4270 XII | leányának, s az ifjú hő érzelmű irata abban az elégtételben 4271 V | Bármit, mondom – és én nem érzendek kedvesebb kötelességet, 4272 XVIII | Most pedig igen boldognak érzené magát, ha a méltóságos úr 4273 XIV | előtt. Ha nem mondaná is ön, érzeném, szívem borzadálya mondja, 4274 XX | érzésök van. Ez az egy igaz érzés, mit a vadállat éppen úgy 4275 X | mindenkinek, s ebben az érzésben találkoztak egymással a 4276 VIII | a legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek 4277 XVIII | szerezted magadnak. Miután érzéseit előre kitaláltad, nem kellett 4278 XVIII | nagyságod élete csupa kellemetes érzéseken folyjon keresztül. Bárha 4279 XVIII | az ember irántad különös érzésekkel viseltetik, s tanulmányul 4280 XXI | szivarcsutakkal, akit semmi emberi érzéshez hasonló nem háborgatott 4281 Vegszo | is. Ha tudod a nevét ez érzésnek, közöld velem, mert én nem 4282 XX | Hisz csak ez az egy igaz érzésök van. Ez az egy igaz érzés, 4283 VIII | De amit gondolsz, amit érzesz, ne mutasd, ne mondd senkinek 4284 II | megfosztva attól a büszke érzettől, hogy ott a hegyek között 4285 XVIII | tányérján legízesebb falatjait? Érzitek-e annak a titkos, rémületes 4286 XI | lakhelyeiket, menhelyet esdve idegen megyékben. Még az 4287 Vegszo | azelőtt.~ ~E nagy, honérdekű esemény, ha nem képezi is alkatrészét 4288 X | porba sújtó s égig emelő események: enyészet – siralom – hamvazó 4289 IX | és maga rendén következő eseményről, melynek okszerűen meg kelle 4290 XVIII | is, hogy az is csak oly esendő, mint a többi, akiknek büszkesége 4291 XXIII | mondja azt, kedves Vilma! – esenge Zoltán, magához ölelve a 4292 X | térdeit, s kezeiket ölelve esengnek, hogy atyjokat is mentsék 4293 III | volna; de pótolja e hiányt esernyővel és sárcipőkkel, mely utóbbiakat 4294 X | éppen tizenegy hüvelyknyi esésről tudósítja – hála az istennek.~ ~„ 4295 II | egypárszor az ilyen hanyatt esést.~ ~Jelenleg éppen valami 4296 XX | kivel Tarnavárynak volt esete. E Dabroni nekünk jó barátunk; 4297 XIII | jól tudva, hogy hasonló esetekért senki sem lőtte még magát 4298 X | bérlettek ki, melyek szükség esetén a közlekedést a két város 4299 XVIII | illeti, az csak azon világos esetre volt ígérve, ha Maszlaczky 4300 XVIII | megjegyezni, hogy egy actuarius esküdt minősége még inkább betöltené 4301 II | terheli az oldala mellé esküdteket. Sokszor hallottam ebédek 4302 XVIII | megválasztják őket szolgabíráknak, esküdteknek s több efféle.~ ~Ilyen előkészületek 4303 XVIII | fölsegíthettek az öltözködő főúrra. Esküdtségek és szolgabíróságok néznek 4304 XVIII | írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterök szavára, s kiket 4305 XIV | tisztasága ellen elvállalt eskütől bíróilag elmozdíttatott.~ ~ 4306 XVIII | epithetonokkal emlegetett szentekre esküvék, hogy az egész falu a miénk! 4307 III | csupán olyan emberek, kiket esküvés kötelez a hallottakból semmit 4308 XIV | Súlyosan volna ön büntetve esküvéseért, ha azt tenné.~ ~– Fogom 4309 IV | Nem hajtott könyörgéseire, esküvései nem hatották meg. Óh, az 4310 XXIV | áldás senkire sem szállott esküvője napján.~ ~Ne hallgatott 4311 X | vendégséget, az emberek úgy esnek át rajta, mintha rabolták 4312 XVII | Kárpátfalvára. Keresztül kellett esnie az utolsó kísértésen: elbúcsúzni 4313 IX | kimenekül a házból – az esőbe…~ ~Alig fordultak be a méltóságos 4314 XXV | fürdünk, nyargalunk a jó friss esőben, mert itt mindennap van 4315 IX | elrontanak, az ájulásig esoffirozni magamat.~ ~A méltóságos 4316 XVII | kandallóba, mert az idő őszi esőkkel járt, s elkelt a meleg szoba. 4317 IX | látják őket…~ ~ ~ ~Egy szép esős reggelen érkezett meg Zoltán 4318 I | azon nap reggelén, melynek estéje az ígért ünnepélyre volt 4319 XXIII | megtudni senki. Halottak estéjén meggyújtottunk három viaszgyertyát, 4320 X | csendes, boldog szentirmai esték, a vidám kacagás órái a 4321 X | hüvelyk az esés!~ ~Ez volt esteli tíz és tizenegy óra között.~ ~ 4322 II | orákuluma. Amíg ő meg nem kezdi estélyeit, addig botrány volna másnak 4323 XII | ivadéka Párizsban nyilvánságos estélyeken több ember előtt kiálljon, 4324 X | mamájokat.~ ~– A mama minden estélyen el szokott ájulni.~ ~– Furcsa, 4325 XII | között tölti az idejét, velök estélyezik, nálok vesztegeti talentumát. 4326 X | hivatalosak voltak e vidám estélyre, melyet nagy előkészületekkel 4327 XIV | azon elábrándozzék; s ha estenden a nagy tót szekerek végig 4328 XX | könnyebbnek érzi rá: az estharangszó. Még egy keveset kell csak 4329 XVIII | felékesítve.~ ~A megelőző estvén már tarka látványoknak volt 4330 I | szemeiteket sérteni, ahol nem esünk útjába senkinek; majd építünk 4331 X | kitartó tél dühöngött. Északon már tél derekán zöldült 4332 III | mert rá van szorulva, mert eszéhez kénytelen folyamodni, s 4333 III | okosságot tettetve. – Én is eszemen vagyok.~ ~Maszlaczky úr 4334 XV | esztendő alatt elvesztem az eszemet, de izmaim megerősödnek, 4335 V | házasság lett a vége. Először eszének, másodszor szívének választa 4336 V | tökéletes. Második férje sokkal eszesebb és nagyobb lelki tulajdonokkal 4337 Vegszo | a részvét, az idők csak eszesebbé tettek bennünket, csak a 4338 Vegszo | kényszerűségéből, mely őket eszközeiül választá. A Megváltó élete 4339 Vegszo | sem tartom megbosszulási eszköznek. Ez avult eszme, amit már 4340 II | fel nem számítható értelmi eszközök nemegyszer mutatták már 4341 XXIV | felraknak rájok bútorokat, házi eszközöket. A cselédség egy része útra 4342 XV | számára nagykorúsági engedélyt eszközölni?~ ~– Igen, igen, azt akarom. 4343 XV | magamban. Önnek ki kell eszközölnie, hogy nagykorúsági engedélyt 4344 XV | nekem arra mind oly kevés eszközöm van, pedig, mint mondják, 4345 X | magától az egész szépítési eszközt, s félig fehér, félig veres 4346 XII | sokkal több módjok, több eszközük van arra, hogy vétkezzenek, 4347 X | csakhogy ő nem sejt, nem észlel, ő igen közönséges eszmetehetségű 4348 V | férfi.~ ~Eveline egyszerű észlelés nyomán azon meggyőződésre 4349 III | valót nem találok a fentebbi eszmében. Ezt csak kettőnk közt mondom.~ ~ 4350 XII | Kovács leveleit, azoknak eszméiből, vonásaiból iparkodva felfedezni 4351 III | Abellinónak pihenés kellett, míg eszméit rendbe szedheti. Kezeit 4352 II | a fiatal táncreformátor eszmejárását; azt azonban meg nem gátolá 4353 XVIII | annyira helyen, időn és eszmejáráson kívüli halmaza volt az mindenféle 4354 XXIII | Látszott, hogy mihelyt Zoltán eszméjére tér vissza a beteg, rögtön 4355 XXII | nagyon el van telve megkapott eszméjétől, elkezdé:~ ~– Arról írok, 4356 IV | erővel dolgoztak e kedvenc eszméjökön, évek óta, szép egyetértésben.~ ~ 4357 XV | minő kínba kerülhet neki ez eszméken végigjártatni lelkét, mikor 4358 XIV | sejtelme sincs azon undok eszmékről, miket az a per tartalmaz? 4359 XVII | kísértésen: elbúcsúzni a régi eszméktől.~ ~Nem ez a gazdagság, nem 4360 X | révészek itt hagytak.~ ~Egészen eszméletén kívül volt már, s csak a 4361 XV | Teszem föl, nekem annyi új eszmém van, amit szeretnék kivitelbe 4362 Vegszo | mindig hátramaradok saját eszményemtől.~ ~Különösen jelen regényemnél 4363 XIV | vádolta volna magában a régi eszménykép iránt.~ ~Pedig a lyánka 4364 VII | is nevelni fogja, s magas eszményképeire méltóvá küzdi fel magát. 4365 V | ön sohasem talált volna eszményképére?~ ~– Míg reményem volt, 4366 XVIII | erősebben öleli ő magához annak eszményképét, mintha azt hinné, hogy 4367 X | észlel, ő igen közönséges eszmetehetségű nő, csak azt tudja, amit 4368 XXII | Kőcserepy sietni akart azon eszmével, melyet magában forralt. 4369 II | érezték, hogy ha egy új eszmevilág új életforgást hoz a közéletbe, 4370 X | szögletbe, s egy tányérról esznek holmit valami fiatal gavallérral, 4371 II | együtt annak nevelőnéjét, észrevehetjük, mennyire nem iparkodik 4372 X | hogy annál kevésbé legyenek észrevehetők.~ ~– Héj, hó! Legények! – 4373 X | könnyezni kezdtek utána, hangja észrevehetőleg rekedt volt, bár váltig 4374 V | arcán sohasem volt szabad észrevennie leányának azokat az enyhe 4375 II | is szétvagdalni, mihelyt észrevesszük, hogy mi húzzuk azokat, 4376 II | fülébe. Különösen egyet észrevesz rajta mindenki: azt, hogy 4377 XIV | elkezd magában fütyülni, míg észreveszi magát, s a szájára üt: – 4378 IV | ezek a hitelezők rögtön észrevesznek. Óh, a hitelezők nagy pszichológok.~ ~ 4379 V | vetkőztetés közben azt az észrevételt tenni, hogy mint reszketnek 4380 XXII | a szemei, de nem akarta észrevetetni velem. „Kitől kaptál levelet?” – 4381 X | leugrottam lovamról, mit ő észrevéve, hirtelen visszafordult, 4382 V | jól tudta azt példákból s észtani búvárlatokból, hogy a szülők 4383 V | nemes jelleméről, kitűnő észtehetségeiről, tiszta, józan lelkületéről, 4384 XIV | dolgai után jár, azalatt egy esztelen ember az egész Kárpáthy-pert 4385 XVIII | rászedett ügyvéd tizenhat esztendei kárba veszett fáradságaért 4386 XVIII | környék beszélhessen még esztendők múlva is felőle – s íme, 4387 V | míg a szájába nem szakadt. Esztendőkig elvitatkoztak egy-egy bölcs 4388 XII | aki félmilliót költhet esztendőnként? Valamelyik őse azt verte 4389 III | szükségem volt erre a tizenkét esztendőre, okvetetlen szükségem. Majd 4390 X | mind vizeibe fullasztá, s Esztergomtul fel egész Bécsig nem hallani 4391 XXIV | hord.~ ~– Ez Blair Hugó esztétikai munkája, ezt kell olvasni 4392 X | szögletében magát külön etablírozni, hol fesztelenebbül végezheti 4393 XXV | homöopátia, sem az izopátia etc. graeca, mert az egészen 4394 XII | comma föltéve, de annál több etcetera; hogy pedig a törvénytelen 4395 XVIII | következőleg sem hat tál étel, sem konfekt, sem desszertek, 4396 IX | szoktak. Tudakozódott kedvenc ételei felől. Délben pompás, finom, 4397 X | vissza a hullámtól, s kiket étellel, itallal és meleg nyughellyel 4398 XVIII | őtőle rabolták el; minden ételnél, minden pohárnál az jut 4399 XVIII | a korcsmárosoknak, hogy ételről, italról gondoskodjanak, 4400 X | fesztelenebbül végezheti étkezését, szabadon beszélgethet egymással, 4401 X | töltésig vergődni. Ruhátlan, étlen, koldus módra menekültek 4402 XVIII | felpálinkázva, de a nagyobb rész étlen-szomjan. Az emberek zúgnak, zajongnak, 4403 X | volt, amidőn egyszerre az étteremhez vezető ajtó felől lépteket 4404 III | Legkevésbé sem látszott étvágyára hatni azon körülmény, miszerint 4405 IV | kénytelen, midőn egy utazó európai művésznő megtiszteltetéséről 4406 III | ne kezdje hát Ádámnál, Évánál!~ ~– Instálom! Én nem vagyok 4407 XV | hogy Abellino biztosított évdíjat kapott ígéretül Kőcserepytől. 4408 V | jövőjét.~ ~Házasságuk második évében gyermekök született. Ez 4409 XIV | melyeket szépen megtisztogatva, evegetett csöndes kényelemmel.~ ~Zoltán 4410 II | Keőcherepy Dániel, ifjabb éveiben éppen nem volt a fényűzéshez 4411 V | sihederek korából, kik ifjú éveiket henye piperőcködésben tékozolják 4412 II | aggasztó életgondok; ifjú éveiknek nincs egyéb feladata, mint 4413 XV | azokban részt, mert még éveim hiányzanak, pedig tudom, 4414 III | őnagysága, dacára előrehaladt éveinek, most is tökéletes gavallér; 4415 Vegszo | azokra az első sóhajtások éveire, milyen elvesztett egy világot 4416 XX(1)| Ismeretes országgyűlési dal azon évekből.~ ~ 4417 II | joggyakorlóit.~ ~– Aki a jurátusi éveket mulatságnak nézi, az bizony 4418 XIV | édes, tiszta örömei az ifjú éveknek, milyen rosszak, milyen 4419 V | a vizsgáló szemek, amik Eveline-é.~ ~Soha gyermeket ily komoly, 4420 V | boldogtalan fiút ez érzelmeért, Eveline-em. Nem egyetlen ő, kit lelked 4421 XXIII | Sietett Katinkát átvezetni Eveline-hez.~ ~A tanácsosné most is 4422 V | nevelési rendszere alatt marad. Eveline-nek mindenben rendszerei vannak.~ ~– 4423 II | ugyan nem több tizenhárom évesnél, hanem azért dicsekedhetik 4424 X | nekidöfnek a csáklyákkal, az evező egyet süvölt a levegőben, 4425 X | omlásához irányzá a csónakot. Az evezők gyorsan csapkodták a habot; 4426 X | s két marokra fogja az evezőlapátot. Ne hagyd magad, fiam! A 4427 X | amint az egyik rabló a nehéz evezőlapáttal nekisújtott. Már két-három 4428 X | borított fáklyákkal.~ ~Az evezőlegények mind fényes, ezüst vállszalagos 4429 X | volt kitűzve. Több férfi evezővel és csáklyákkal hajtá a tutajt, 4430 X | Azután sietve futottak, eveztek vissza a partra. Át voltak 4431 X | közől, lapátokkal, rudakkal evezve; és azután lehetett látni, 4432 X | ne cselekedje azt, hogy evezzen, mert mindnyájokat felforgatja, 4433 X | magához véve, parancsolá, hogy evezzenek vele a jégtorlatig. Én is 4434 X | iszapban feküdni, a csúnya, evickelő férgekkel egy fészekben, – 4435 X | csónakkal, mely nagy ügyetlenül evickélt volna előre, de a benne 4436 XXIII | jámbor lélek, a napokat? Más évjárás, más időszámlálás van ott, 4437 VIII | tizennegyedik születési évnapja.~ ~Zoltán felsóhajtott. 4438 XXIII | ismert időkön, a csecsemő évnapjain, a születése órájában reá 4439 V | kinek sírboltját halála évnapján rendesen meglátogatja neje 4440 XIV | menjen ön, mit titkolózik – évődék vele a septemvirné –, hisz 4441 XV | Zoltánnak, hogy túlságosan ne evődjék a gondolattal, iparkodjék 4442 VI | adni.~ ~Az esztendő három évszakában a Szentirmay és Kárpáthy 4443 VI | olyan jóleshetett forró évszakokban e hűs platánkoronák illatos, 4444 II | ismeretlen.~ ~Már néhány évtizedtől fogva, amióta Pest élénkebb 4445 III | kezeivel, s szakadatból (ex abrupto) felkiálta:~ ~– 4446 II | természetesen sem a két, sem a három exalispán-kisasszonyok közől nem választott, hanem 4447 XIII | Majd én az úr rongyos exceptívái miatt kockáztatok egy ilyen 4448 X | végevárhatlan replikákat, exceptívákat, információkat, eldönthetetlen 4449 XIV | jurátus voltam, csak akadt exmissióm, akcidenciám, de amióta 4450 VII | jurátus notáriusa vagyok, s exmisszióból jövök. Azért hivatalosan 4451 VI | mint közelebb Franklin expedíciójának a jeges tengerre.~ ~Az ismeretes 4452 XVIII | végigeszmélni azon furcsa prózai expediensen, amilyennel ez az alföldi 4453 XIV | előfordulandó sportulát és expensát. Ami pénz jön be, azt vegye 4454 X | különös, hogy mi e rettentő explózióból semmit sem hallottunk.~ ~– 4455 X | szerződésben, hogy az úr még extra is használja a csónakokat. 4456 VI | ment át, ahol mindenütt extrakompok várták, napokkal előre elküldött 4457 IV | az elől meg elől kezdődő extravaganciák képesek volnának egy angyali 4458 XXIII | ma, szentséges atyám; nem ez-e Kárpáthy Jánosné halálának 4459 III | igazi ügyvéd éleményei; aki ezekhez nem ért, aki csak azt tudja, 4460 XII | Maszlaczky megkaphatná, mert ezekkel a világra be lehetne neki 4461 XVIII | reá nézve.~ ~Fráter Bogozy ezenfelül még teljesen equipíroztatott; 4462 XVIII | megnyerhetnem. Önt megbízzuk ezennel a kokánfalvi nemesség vezényletével. 4463 X | emberek, majd százak, majd ezerek ajakáról, és nem tudta magának 4464 II | odatapadni a vészes zúzmarát. Ezerekbe került e fáradságos munka; 4465 VI | paradicsom; a háladatos föld ezeres kamatban fizette vissza 4466 IV | testétlelkét lekötelezi, ezeret, kétezeret ír helyette, 4467 X | hölgyfélével, ebből még ezerféle regényes helyzet, tréfa 4468 I | ismét újrakezdi.~ ~ ~ ~Az ezernyolcszázharminchetedik esztendőben, augusztus hó 4469 XVIII | Dózsa paraszthadát ezernyi ezerrel verte meg Dobzse László 4470 II | s a gyönyörű lugasokon ezerszemű mosolygással ragyogott az 4471 XXVI | esztendő, hány század, hány ezred múlt el azóta!~ ~Amíg a 4472 XVIII | harmadik, meg egy századik és ezredik, valódi szenvedélyből űzi 4473 X | templomából jő, hol a nép ezrei kiáltanak Istenhez az utolsó 4474 X | Zoltán büszkén –, mert itt ezrek megmentéséről volt szó, 4475 XII | éhen az emberek százával, ezrével, s ha nincs is kreditünk, 4476 II | összeszőni, fonni aranyból, ezüstből és selyemvirágokból, s nem 4477 VI | robajjal repkedtek az arany- és ezüstfácányok gyönyörű falkái, s buja 4478 XVIII | egész új atilladolmányt ezüstgombokkal, nagy hatágú pörge kalapot 4479 II | hogy aranyalmát eszik és ezüsthomokon jár.~ ~Ilyenfélékkel vigasztalta 4480 II | után, s úgy örül, ha az ezüstkürtön keresztül, melyet szüntelen 4481 XXIV | virágos sírhalmot, mely ezüstös ráccsal volt körülkerítve. 4482 X | van írószekrényemben egy ezüstpersely, ami pénzt ajándékba kaptam, 4483 XXIII | velök találkoztam. – A kis ezüstperselyemben a megtakarított pénz van, 4484 XII | mlgs gr. úr.~ ~Vt szcsém f. é. küldött tb rendli lleidet 4485 XVIII | akarja meghallani, az egész faalkotványt szétszedik alóla.~ ~Az volt 4486 XVIII | számukra. Az erkély alá nagy faállvány emelteték, melyen a főispán 4487 XIV | fensőbbsége érzetében érzékeny fabarackkal tisztelve meg egy apró jurátus 4488 X | vénjei gyűltek össze egy fabódéban, azt kivilágíták ünnepi 4489 X | kezdte, hogysem egy olyatén fabörtönbe bezárassa magát, melynek 4490 X | Székek, szekrények fehér fából, a háttérben egy kis alabástrom 4491 XVIII | Ebben az uradalomban híres fácányos kert létezik. Tésztaneműekből 4492 XIV | koldulva az utcán, hogy facsarodott el szíve álmában: „Édesanyám, 4493 III | állott, hogy apró piros végű fácskákat egy kis üvegbe kellett ütögetni, 4494 X | kihúzták a csónakot a vízből. A facsöveket a vállaikon vitték egész 4495 X | Borotválkozik. Előtte két szál faggyúgyertya, azok közt a sakktáblás 4496 X | a vásártereken felkapott fagunyhókból csoportosan hozta alá a 4497 II | nekijött három éjszakai fagy, s a gyümölcsfák mintha 4498 X | s csak a torz kifejezést fagyasztá a vonásokon.~ ~A másik pillanatban 4499 XXIII | az neki, mintha télben, fagyban, mezítláb kellett volna 4500 II | Szerencsére az inasok fagylaltat hordtak körül, s ezzel megzavarták 4501 X | szakács a kemencébe teszi a fagylatot, a táncszobában összezavarják 4502 XI | fekve, karjaik oly szorosan fagyosan vannak egymás körül fűzve, 4503 XXII | él…~ ~A tanácsos meg volt fagyva, és szólni nem tudott. Hogy 4504 X | őket. Egy nagy terebély fához viszik őket. Megérdemlenék, 4505 II | augusztus vége felé az ő fái meghajoltak a sárga-piros 4506 XII | nem lehet valami nagyon fain ember, mert azt írja róla 4507 XXVI | fenekén nem érez-e? És nem fáj-e neki valami?”…~ ~…Ez volt 4508 XI | történtek, régóta küzdött ő faja jóléteért, más utakon, más 4509 XXIII | atyám, hogy mi az. Nagy fájás az. Ha Liza élne, megmondaná, 4510 XVIII | kiálta fel ellenőrizhetlen fájdalmában Kőcserepy tanácsos leánya –, 4511 XXIV | jutalmuk van, hogy nekik még fájdalmaikban is van valami édes. Gyönyör 4512 X | mérlegre vetni az emberi fájdalmakat, ítéletet tartani a veszély 4513 Vegszo | emésztődik eltitkolt, nem sejtett fájdalmával. – Mit felelhetsz e kérdésre? 4514 X | vesztesége volna az övé, az ő fájdalmuk az ő fájdalma, az ő menekülésök 4515 X | bizonyítá még azután szenvelgő fájdalomérzéssel, mit a mellette ülő asszonyságok 4516 XII | ligeteivel, hűs szökőkutaival, fájjon a szíve utána, és még akkor 4517 X | aki megsiratná, akinek fájna, ha ő nem lesz, vele együtt 4518 XX | hiszen ami nekik úgy fáj, fájni kell a vérükből vett vérnek 4519 X | forró testén, mintha azt a fájó részt keresné rajta, ahonnan 4520 IX | pedig azért, mivel ez a fajtája az alárendelt embereknek 4521 XXV | egyébkor, hanem néha-néha oda fajul, hogy eszébe jutván, miszerint 4522 IV | jókedve elvégre annyira kezde fajulni, hogy énekelni is próbált, 4523 II | látása önkénytelen sóhajra fakaszt mindenkit, kinek hasonló 4524 XIII | keresztül magát. Az indu fakír legalább a mennyország örömeiért 4525 X | tűnt elő, melyen néhány fáklya volt kitűzve. Több férfi 4526 X | várják a hajnalt, amerre az ő fáklyáinak fénye elhaladt.~ ~Minden 4527 XX | hirtelen minden cseléd! Fáklyákat gyújtsatok, kérdezzétek 4528 X | üvegharangok alá borított fáklyákkal.~ ~Az evezőlegények mind 4529 XX | Maga a nagyságos úr is fáklyával, lovon nyargal kétségbeesetten, 4530 II | Audiát! Fogja be a fakóit (értsd a saját lábait) menten, 4531 II | lelkesüléssel beszél a már lombosuló fákról, a friss forrásvizekről, 4532 XVIII | mozgásba hozatott minden faktora a közéletnek, pazarolták 4533 XIII | azon a ponton állt, hogy a fakultás becsületéért egymást kihajigálja 4534 XVI | azért a párbajnak e két fakultásnál helye nincsen. Maradjon 4535 III | szalmaágy-, egy porolófa- és egy faládából áll az előszoba minden bútorzata, 4536 XXIII | végigvonultak e kastély falaihoz kötött emlékei egész életének: 4537 III | letelepedni.~ ~Körül a szoba falain szép hölgyek arcképei láthatók 4538 XXIV | utakat egyengetik, a házak falait meszelik mindenütt, mint 4539 XIV | s jó mulatságot talált a falakra aggatott képek sorba bámulásában.~ ~ 4540 XVIII | Szentirmay tömött rendben álló falanxa; de Kőcserepy egy tekintetre 4541 VIII | sugárt ereszt a szoba túlsó falára, mozgó alakokat tüntetve 4542 XVIII | feledi tányérján legízesebb falatjait? Érzitek-e annak a titkos, 4543 III | Végre elgyűrte az utolsó falatot is, s leütve tenyereiről 4544 VIII | végrehajtók. Nem is azért falaztatá el e folyosót az én néhai 4545 VIII | Elhiszem, jó öreg, hogy ezért falaztatott be a folyosó, de mégis az 4546 IX | legázolhassa.~ ~Zoltán a falhoz lapult előttük, s lesüté 4547 XVI | hogy az ágy alatt-e vagy a faliszekrényben.~ ~– Jobb szerettem volna, 4548 VI | és ezüstfácányok gyönyörű falkái, s buja füvében egész csordaszámra 4549 VIII | kivette a szolga kezéből a faltörőt; majd ő hamarább készen 4550 XVIII | megelégedésére szolgált az egész faluban egyetlenegy józan embert 4551 III | puskázik, az maradjon a falujában tyúkprókátornak…~ ~– Éspedig, 4552 XX | hetest!~ ~Nem mehet sehova falujából, attól félve, hogy mindenütt 4553 XVIII | el fogják járni sorba a falukat sallangos parasztszekéren; 4554 XX | emberek köszönnek neki végig a falun: „De kár, hogy nem más leánya”.~ ~ 4555 XX | gondolá, hogy annak a szomszéd falunál kell végződni, s amint a 4556 XII | sodorják a selyemcérnát egyik falutól a másikig; az iskolában 4557 VII | Hány iskolával szaporodtak falvai, mennyivel többen törekednek 4558 XXIV | uradalmát, s visszahozza falvaiba a régi aranyidőket.~ ~A 4559 VI | országlással. Kastélyaik, falvaik ez időben minden idegen 4560 XVIII | voltak rendelve a járások, falvak legszájasabb emberei, az 4561 XVIII | vették a követjelöltek a falvakat, személyes megjelenésökkel 4562 X | kísérve, jöttek a szomszéd falvakból, s ijeszték a jövő-menőket 4563 XIV | haragszunk-e még? – kérdi familiáris nyájassággal Maszlaczky 4564 VIII | és nejéé, a szép, viruló Fannyé. Valóban olyan volt ő, ilyen 4565 I | jobbra-balra taszigáltak egy-egy fantasztikus alakot, ki papírköteggel 4566 II | meg lehet ismerni a minden fantázia határain túl magas inggallérokról, 4567 XIII | handlirozó zsidó.~ ~(– Üm. A fantáziája nemigen javult a nagy kúrában – 4568 XIV | fog guggolni a pokolbeli fantom, vigyorgó arcával, hegyzett 4569 XIII | kinek jelleme nem ér egy fapénzt, aki nem szeret semmit, 4570 X | a rablókat rakják fel a fára. Ott hadd várjanak addig, 4571 XVIII | az én mindent feláldozó fáradalmaim lehetnek képesek jutalmul 4572 X | büszkeségét, egy század fáradalmainak emlékét, mint romot érzé 4573 XII | húsz évig építhessünk rajta fáradatlanul, én istenem! Mivé fog lenni 4574 XVIII | elkészíti ő maga.~ ~– Sohse fáradjon azzal a nagyságos asszony – 4575 XI | Hányszor bele kellett fáradnia! Hányszor kellett éreznie, 4576 XIII | nagyságod sót eszik, ide nem fáradok, hanem elvégzem a dolgaimat 4577 XXV | Zoltán elleni perben tett fáradozásaimért.~ ~Abellino kezdett izzadni.~ ~– 4578 XVIII | esztendei kárba veszett fáradságaért régi kliensét ragadja meg, 4579 XX | kellene adni a kisleánynak a fáradságért, akkor vette észre, hogy 4580 XI | s éppen azért kétszeres fáradsággal, mert nemcsak elleneivel 4581 III | elvesztem a pert, költségemet, fáradságomat senki sem téríti meg, mert 4582 XVIII | hogy a tegnapi szokatlan fáradságtól gyöngének érzed magadat, 4583 XX | küzdelmeit együtt át nem fáradta, aki maga is részt nem vett 4584 XXI | lehetett fennmaradni; a hölgyek fáradtak voltak a sietős út miatt, 4585 XVI | amiért tizenhat esztendeig fáradtam nagyságod ügyében, minden 4586 XVIII | asztalnál, természetesen igen fáradtan, kihevülve; magának kellett 4587 XX | gondolt, s nem volt szabad fáradtnak, aléltnak lennie, nem volt 4588 X | úr egész ügyszeretettel faragja érdemes ábrázatját, nagy 4589 X | úgy látszottak remegni faragott rámáikban, s mindenünnen 4590 XVI | utána. Protestált, hogy ne fárasszák magokat, s csak a kapun 4591 XII | mert azt írja, hogy ne fárasszam magamat a pénzküldéssel; 4592 XVIII | gyönyörét, mely ahelyett, hogy fárasztana, új erőt ad!~ ~ ~ ~A lámpa 4593 XVIII | nyelvét, mintha restellné azt fárasztani ilyen csőcselékért.~ ~– 4594 XVI | kíván ajánlani.~ ~– Minek fárasztja vele magát? Engemet úgyis 4595 XIV | elgondolkozom rajta, hogy minek fárasztják magokat annyira a nagyságos 4596 XVI | nem. Ilyen dolgokkal nem fárasztom magamat. Elég sok ideig 4597 X | észrevevé, hogy egy harcosa lova farkába kapaszkodva, menekül vele; 4598 XVIII | felekezetnél, hogy valamiképp a farkas be ne lopózzék juhaik közé, 4599 XX | nagy tölgyfákkal, télen farkasok is laknak benne; a környékbeli 4600 XIII | délceg fogok lenni, a jövő farsangon már táncolhatok. Még meg 4601 XIII | dolog-e még azon a helyen fashionable társaságoknak megjelenni. 4602 XIII | nyelvújítók szeretnének egyszerűen fasornak nevezni), s amint megpillanták 4603 VIII | növelt a falak sötét kockás fatáblázata, a diófával kirakott palló, 4604 XII | leszálljon rögtön arról a fatömlöcről, mert én vasban hozatom 4605 XX | kínálkoztak a nagy, mohos fatörzsökök, hogy engedje rájok omlani 4606 XX | a földre, s egy levágott fatörzsön tárcájából kitépett lapra 4607 XXIII | vad erdő szélében, reves fatörzsre hajolva mentő óvást titkon 4608 VI | négy szegletét négy kisebb fatorony ékesíté, mely építési különösség 4609 V | hogy egész életem nem a fátum fölkeresésére, hanem annak 4610 XXV | valóságos isten áldása, ha jó fátumom ide nem hoz, régen a föld 4611 XX | nyargal, a szél lobogtatja fátyolát, hosszú lovagköntösét, mégsem 4612 X | írótollal, nagy remegve s kezeit fázékonyan hóna alá dugdosva, éppen 4613 X | fogok fázni, nem szabad fáznom – mondogatá magában. – Csak 4614 IX | mondta, hogy beszéljen? Mit fecseg itt nekem előre-hátra? Bánom 4615 II | meg bír hallani a vidám fecsegésekből, melyek körüle történnek.~ ~– 4616 II | színházig tartotta vidám fecsegéssel az egész társaságot, Zoltán 4617 XIV | vizsgálhatja a páholyokat, fecseghet kedve szerint; azért meghallja 4618 II | hogy Zoltán egyszerre ily fecsegő lett. E beszédek által ő 4619 X | társaság zajától különválva fecsegtek az erkélyen, alant az Új 4620 II | tekintett, ismét annak nagy, feddő szemeivel találkozék.~ ~„ 4621 XXI | hirtelen annak védelmére fedetlenül hagyja bal oldalát, egy 4622 XII | s onnan ír nekem a hajó fedezetéről gyönyörűséges tirádákat 4623 XVI | kijutva pedig hátul hagyta fedezetnek.~ ~A békeszerető orvos, 4624 III | költségeket is maga kénytelen fedezni, amint cselekszem én már 4625 VI | helyét szabályos táblákban fedi a legszebbik vetés, s sivatag 4626 VI | erdők kanadai jegenyékből fedik a folyamok kanyargó medreit, 4627 XVIII | dühvel; vége volt a rend, a fegyelem utolsó színének is; „Üsd, 4628 XXI | burokban, hogy ne fogjon a fegyver, sem amulettot nem hordok 4629 XX | álljatok az ő és a gyilkos fegyverei közé, gátoljátok meg minden 4630 XVIII | végeig, elszedték zászlóikat, fegyvereiket, s úgy tértek vissza a megyeházához, 4631 II | elveszti láttokra kritikája fegyvereit, s elfelejti, hogy olvasói 4632 XVI | más olyan embereknek, akik fegyverek kezelésére vannak rendeltetve.~ ~– 4633 XXI | csapással hirtelen leüti ellene fegyverét, s mint a villám csap egyszerre 4634 XXI | a találkozás helyét és a fegyvernemet egymás között elvégezik.~ ~ 4635 XVIII | lobogtatással viselik a fehér- vagy háromszínű szalagokat, 4636 X | jeges, halálos ár, torladozó fehér-fekete zajával, halálnyögés a közelben, 4637 X | teli arcú gyermek; az is fehérbe öltözve, mint minden tárgy, 4638 II | szólt Katinka, szeme fehéreig elpirulva – hiszen rokonom…~ ~ 4639 X | elaludt. Még a képek rámái is fehérek, csak széleiken láttatva 4640 X | hogy őt ne feketével, hanem fehérrel gyászolják. Székek, szekrények 4641 XVIII | tisztújításon, s legtöbb beütött fej nekik köszönheti eredetét. 4642 XIV | feléje, egyszerre bizalmas fejbólintással üdvözlé őt, ismerősen mosolyogva 4643 X | simogatá végig a vak gyermek fejecskéjét, mint valami komoly édesanya. 4644 XIV | hogy olvassad tovább, midőn fejed, szíved zúgni fog, mintha 4645 XIV | Ez csak agyrém. Vesd ki fejedből! Felejtsd el, mintha nem 4646 XII | eladta valami szerecsen fejedelemnek. Ezt legjobban megérdemelte 4647 XVIII | forrást nyit.~ ~Irodalmunk fejedelme, a feledhetetlen Széchenyi, 4648 XVIII | másnapi vendégség asztala fejedelmileg legyen kiállítva, hogy az 4649 II | kíváncsian fordíták oda fejeiket, várva, hogy mi baja neki 4650 II | lovagkorbácsával az őszirózsák fejeit csapkodá el, s blazírt kedéllyel 4651 XVIII | kisebb bennünk a tudomány fejek beverésére, mint volt nyolcszáz 4652 XVIII | jobbra-balra ütve, s véres fejeket osztva mindenfelé.~ ~– Ti 4653 XIV | tisztelve meg egy apró jurátus fejelágyát, akire gyanúja volt, hogy 4654 XIII | kinő. Nézzen csak ide a fejem tetejére; látja itt ezt 4655 XIV | Kurta nyakam van, hamar a fejembe megy a vér. Én nem akartam 4656 X | percében egy gondolat támadt fejemben, ezt Isten súgta nekem. 4657 XVI | Én szegény ember vagyok, fejemmel keresem kenyeremet – de 4658 XVIII | legjobban. Öt forintot kaptak fejenkint, s mégsem adták el a lelkeiket.~ ~ 4659 XIV | úgy elpirult, hogy a szeme fejéréig piros. Ön nagyon fogékony 4660 XXI | csapás ellen, kardostul, fejestül úgy hasította volna az ketté, 4661 XIII | nagykorúsági engedély kivívására fejet csóváltak az öregek, míg 4662 IV | olyan hamar. Én csak a magam fejétől tettem az ajánlatot. Még 4663 XIV | azelőtt nem láttak. Reményüket fejezék ki, hogy őket gyakran meg 4664 XXII | Majd mindjárt. Elébb ezt a fejezetet be kell végeznem. Mert a 4665 XXIII | ragyogása leírhatlan gyönyört fejezett ki, karjait reszketve terjeszté 4666 IX | éppen az elmondottak fölött fejezi ki elégedetlenségét.~ ~Valóban, 4667 X | mosolygott, mintha örömét fejezné ki afelett, hogy beteg úrnője 4668 II | mozdulataiban, arckifejezésében, fejhordozásában mennyire utánozza gyámatyját. 4669 II | előtte, hogy a főispánnál fél fejjel kisebb alakot mutatott, 4670 VIII | még, mi azokat tökélyre fejlessze, az, hogy világa legyen 4671 XXIV | ültette, alig három hete fejlett ki rajta a legelső bimbó. 4672 X | helyzet, tréfa és bohóság fejlődhetik ki. Ott azonban azt a vigasztalást 4673 IV | e kísérteties éneklésre, fejökre rántva takaróikat, gondolhatták 4674 III | leend az „bona vacca” (jó fejőstehén), miután a perköltségeket 4675 XVIII | társzekerekkel a zárt kapuknak, fejszékkel döngetve annak hevedereit, 4676 III | elárulhatná, hogy büszke fejtartása onnan ered, mivel nagyothall. 4677 V | szívében. Mentül tovább fejtegette azokat, annál világosabban 4678 XXV | ilyen ügyesen meg tudja fejteni a rébuszokat.~ ~– Valóban, 4679 XII | olvasott ki abból, nem minden fejtörés nélkül:~ ~„Ks. btom. mlgs. 4680 XV | rábeszélte ezt a gyönge fejű embert, hogy huszonnégyezer 4681 X | Tell Vilmos. A vessző éppen fejünk fölött süvöltött egy ölnyire, 4682 XVIII | szép nap levén, kiviteté feketekávéját a méhesbe, ahonnan éppen 4683 X | nézve mindegy: fehéren vagy feketén van-e bútorozva ez a szoba 4684 X | aki meghagyta, hogy őt ne feketével, hanem fehérrel gyászolják. 4685 II | is, annyira, hogy még a feketevérű momusz-ivadék is elveszti 4686 XVIII | Midőn föleszmél, mindhárman fekhelye körül állanak; többször 4687 XIII | éppen fényűzéssel rendezett fekhelyen szétterülni.~ ~Valóban nagy 4688 X | odafenn erőtlenül rogyott le fekhelyére.~ ~Tehát szülői kétségbe 4689 X | örömrepesve emelkedik fel úrnője fekhelyéről, s rohanni és szólni akar, 4690 X | a katona meleg szobáját, fekhelyét, kész ebédjét, megosztá 4691 XIV | vadásza mélyen aludtak fekhelyökön. Zoltán elhaladt mellettök, 4692 XII | minden korlátokat túlcsapongó féktelenséggel valának annak betűi elhányva-vetve, 4693 XXI | erőtlenül rogy össze, ágyába fektetik ismét; egészen magánkívül 4694 X | kormányos, két tenyerébe fektetve széles pofáját, amint hason 4695 X | Elég lesz, leánykám, feküdjél le te is, ne találjanak 4696 XI | sírban sem leendett szabad feküdnie; feltámadt volna onnan, 4697 XVIII | eltávoztával Maszlaczky úr sorba feküdte a pamlagokat, kritizálva 4698 XVI | miatt az egész éjjel lázban feküdtem.~ ~Abellino oly nyögve, 4699 X | még a többinél is alább feküdvén, ide már csak keresztbe 4700 X | senki.~ ~Mintha nehéz kövek fekünnének mindenki szívére, úgy elszorultak 4701 XV | megígérte, hogy le fog fekünni. Szüksége is volt rá, mert 4702 X | is, kinek leánya betegen feküvék otthon a távoli házban, 4703 XXIII | besüt. Fordítsátok arra fekvésemet.~ ~Katinka felkarolta beteg 4704 XVIII | maga, kedves öregecském, fél-e tőlök?~ ~Varga uram, kihez 4705 II | vallatá a szorongatott ifjút, fel-felemelkedve sarkairól. – Az lehetetlen! 4706 X | gyermeket ölel. Midőn a tűz néha fel-fellobban, a fehér angyal mindannyiszor 4707 X | állat a vész balérzetében fel-felnyerít halálos félelemmel, szokatlan 4708 II | ifjú éveiknek nincs egyéb feladata, mint a lélek nemesítése, 4709 XVIII | szónok felé, ki, miután feladatát végzé mint hős, visszavonul 4710 XVI | nem emberi idegeknek való feladathoz fogott a mi ügyvéd barátunk, 4711 XVIII | szempontból egyez az indítványba, felajánlá, hogy ő egymaga kész az 4712 XVIII | feltárja keblét, mindenét felajánlja, ami legdrágább előtte, 4713 XXV | inkább beivott, mint hogy felakassza magát.~ ~Maszlaczky úr emlékezett 4714 XVIII | aminőt csak az én mindent feláldozó fáradalmaim lehetnek képesek 4715 XVIII | főispáni erkély elé, ott Bogozy felállítja őket katonás rendbe, s mikor 4716 XVIII | Eveline, miután minden felállított elv és rendszer nélkül kidühöngte 4717 XVIII | lenn a nyílt folyosón volt felállítva.~ ~Ez asztal előtt kellett 4718 XVIII | rá, hogy Kárpáthy Zoltán felálljon.~ ~Amint az ifjú szép, nemes 4719 X | kenyeret, a hajó ormára felállva, a sápadt szűkölködőknek? 4720 III | az ügyvéd fenyegetését, s felballagott a kúriára. Kérdezősködésére 4721 I | ebből legyen valami. „Egy félben maradt ruina a városszélen!” – 4722 VIII | hímzőráma és akvarellfestmény, félbenhagyott munkák. A nagy állóóra fekete 4723 II | elménckedni fölötte, az öregek félbenhagyták a fitymálást; a főispán 4724 XVII | életszínét.~ ~Hogy fognak félbenmaradni a megkezdett közintézetek, 4725 XV | védenc szórakozottságát, s félbeszakítá beszédét:~ ~– Talán jobb 4726 XIII | patvarkodásaival az én kúrámat félbeszakítsa.~ ~– Haszontalan patvarkodásival?! – 4727 III | vagyok én, hogy egy percben felbiztat, másikban lehűt?~ ~– Én 4728 XVII | reá. Néhány hónap előtt felbiztatá jobbágyait, hogy az örökváltság 4729 XII | leányát neki fogja adni. Félbolond! S ez meg olyan egész bolond, 4730 XVIII | tüzét tollkése szurkálójával felbolygatva.~ ~– Ön e sérelemért nekem 4731 XXV | álarcolva, hogy Abellino mindig felbontá azokat. A címzet ismeretlen 4732 XVIII | hogy neki van címezve, felbontja, s legelső, ami szemébe 4733 XIV | rémek fognak előjőni, ha felbontod azt a papirosba kötött temetőt! 4734 XVIII | kibocsáttatnak az utcára, a felbőszült ellenfél rögtön agyonveri 4735 X | ordítá Maszlaczky, egészen felbőszülve azon szemtelenségen, hogy 4736 X | téren önmagától kezdett felbugyogni.~ ~Ekkor volt tizenegy óra 4737 VIII | öreg Pál gazda a lépcsőkön felcammog. Meglátva kis urát a vén 4738 XX | körülményesen, megtoldva, felcifrázva férjének bukása. Egyszer 4739 XVIII | gyertyát gyújtatott vele, felcihálta Bogozyt, hogy csináljon 4740 III | atyafit hívja maga elé, felcsapta a kalapját, bosszúsan távozott, 4741 XVIII | bocsássák.~ ~Bogozy e szóra felcsatolta eggyel magasabbra rezes 4742 VII | leveté porköpenyét, sapkáját felcserélte kucsmával, kardját előkereste 4743 X | nejét, nehogy kirohanjon féldelíriumában a hullámok közé, mik egyes 4744 XVIII | celebris párbajsegéd siettében feldönté az útjában álló tele méhkast, 4745 XI | romlás napjai után elhagyták feldúlt lakhelyeiket, menhelyet 4746 III | atyjának, anyjának emléke, feldúlva gyámatyja családjának boldogsága, 4747 XVII | mérleget, melynek túlsó felében a honpolgár kötelességei 4748 XIV | nehezebb tudás, melyből nincsen felébredés? Undok, átkozott tünemények 4749 XX | észre, hogy tárcáját otthon feledé. Hirtelen leszakítá kebléről 4750 XVIII | Irodalmunk fejedelme, a feledhetetlen Széchenyi, figyelmezteté 4751 VIII | hol nevetni, ábrándozni a feledhetetlent. Itt ült, itt rajzolt, itt 4752 XVIII | minden élvezet után, miért feledi tányérján legízesebb falatjait? 4753 IX | gyöngéd szavát, hogy el ne feledkezzék róla; és ő jól tudta azt, 4754 XIV | a múltkor néhány aranyat feledtem az asztalomon, amit később 4755 II | mutatják, s első tekintetre feledtetik a termet alsóbb körületének 4756 XXI | A segédek odafutottak feleikhez.~ ~– Nincs semmi baj! – 4757 XVIII | írva, melyről a két párt feleit meg lehete ismerni, amire 4758 XXIII | forrón szorítá a kezében felejtett kis kezet… Ártatlan, boldog 4759 XXIII | legízesebb falatját tányérján felejti! Ilyenkor azt mondják, hogy 4760 XXIII | kérdezé a beteg. – El ne felejts azokból semmit is, mert 4761 XIV | agyrém. Vesd ki fejedből! Felejtsd el, mintha nem lett volna.~ ~ 4762 XVIII | de kezet csókolni el ne felejtsen.~ ~Jobb időt nem is választhatott 4763 III | Minden betűt magok az illető felek írnak bele, s valahányszor 4764 XVIII | kellett résen lenni mind a két felekezetnél, hogy valamiképp a farkas 4765 XVI | írok alá semmit, én nem felelek semmire.~ ~Azzal befordult 4766 III | a kérdés meritumára azt felelem, hogy „nem”; azután pedig 4767 VIII | szándékos kikerülése elég zavart félelemalakot gyűjte össze lelkében, miknek 4768 X | várost? A vásártér közepén félelemgerjesztő ének szokatlan hangjai hallatszanak. 4769 X | utolsó ösztöne is a vak félelemnek. Idebenn lenni jó.~ ~Nem 4770 XXI | beszélni; de hogy ő mit felelend nekik, arra már előre készen 4771 IV | gyötrő tempóval készült a felelethez, elébb kényszeríté leülni, 4772 XVIII | tekintettel, hogy kérdését feleletre méltatá.~ ~– Praesentes 4773 IV | Bogozytól, azon izenetet nyerve feleletül, miszerint szívesen váratik.~ ~ 4774 XVIII | párthívein, hogy lelkeiket újra felelevenítse, és ellenfeleit is, pedig 4775 II | gondolkozni látszott, hogy mint felelhessen méltó haraggal e kompromittáló 4776 Vegszo | sejtett fájdalmával. – Mit felelhetsz e kérdésre? Megveted-e, 4777 III | megtörténni. Azért semmire se felelje azt kedves nagyságod: „Ezt 4778 XVIII | hebegé Maszlaczky úr, félelmében úgy a vállai közé húzva 4779 X | fundamentoma, mint a víz. E félelméből már több hónap óta titokban 4780 XXIII | vonta magához barátnéját, s félelmesen széttekintve kérdé tőle:~ ~– 4781 X | kérdé az ismeretlenség félelmével – én nem ismerem. Hova visz?~ ~– 4782 X | bőszülten ágaskodva vak félelmökben, s a kocsisnak minden erejére 4783 II | kell ismernünk, miszerint félelmük nem volt alaptalan, a világ 4784 II | Kőcserepy úr gondolatjára felelne, s fél szemüvegét szemölde 4785 X | Hála istennek, apad – felelnek neki.~ ~Már nyolc, már kilenc 4786 XVI | veszteni.~ ~Kovácsnak sok felelnivalója lehetett volna e kérdésekre, 4787 XII | vasban hozatom vissza, én felelős vagyok életeért az egész 4788 XVII | körülményt hozott zavarba, mikért felelősség háramolt reá. Néhány hónap 4789 II | társaságnak, de nagyon sok felelősséget hárított Kőcserepy úr vállaira, 4790 XVIII | mesterek viszont számadással és felelősséggel tartoznak az udvarmesternek, 4791 XVI | megszabadult e nyakára nőtt fiúróli felelősségtől.~ ~Amely nap megkapta Zoltán 4792 X | templom előtt.~ ~– Miért nem feleltek? Ki van itt?~ ~Zoltán csak 4793 XVIII | nejének, átkozott nyugalommal felelve:~ ~– Ez, úgy látszik, hogy 4794 XVI | fejéhez vágta neki, hiszen két felemás!~ ~Azután ismét hanyatt 4795 XVIII | éljenordítást.~ ~Bogozy felemeli buzogányos botját, és egyszerre 4796 XII | fel fogjuk őket keresni, felemeljük őket, hogy új fényt, új 4797 X | s amint azt nagy lomhán felemelte a szél, akkor látszott meg, 4798 XVIII | lépten-nyomon megállottak az utcán, felemeltek valakit a vállukra magok 4799 XXIII | suttogá a beteg, fehér ujját felemelve. Arca szokatlan égő pirosságán 4800 III | ugyan a bevétel, de a kiadás felemészti kétharmadát. Nekem Kőcserepy 4801 XXV | hajtá hű szolgálatainak felemlegetésével.~ ~Abellino bújt, futott 4802 XXIV | Míg Kárpátfalva egyik felén egy bús, bánatos férfi távozik 4803 X | néznek az eltávozó után, felényire sem érezve a veszélyt, hogy 4804 I | dolgozott a nemzeti színház felépítésében; és mindenki örült annak, 4805 I | igen egyszerű kis házuk felépítésének örömét, melynél szebb és 4806 I | milyen örömmel mutogatja felépült kunyhóját, üres pincécskéjét, 4807 I | a tetőt.~ ~És íme, mégis felépültek a falak, a tetőt is feltették 4808 I | kedvenc gondolatját látta felépülve, és az ősz napszámos, ki 4809 XVIII | majd a tanácsoshoz, majd feleségéhez, egyszer érzékeny levelet, 4810 XVI | orvostól túlélni a fiatal feleségét, aki még utána férjhez akart 4811 XVIII | tanácsos volna tizenkét feleségével, s mindeniket megbántotta 4812 XVI | csendes élettel, szeretőkkel, feleséggel, kéjmámorral, családi nyugalommal 4813 XVIII | hozzájok tartozik, talán saját feleségök vagy leányuk, nem fogja-e 4814 X | véghetetlen, tekervényes feleseléseket, és mégsem tud végére jutni… „ 4815 XIV | akcidenciám, de amióta felesküdtem, elestem ettől a jótól, 4816 XIV | kellett, mert a fráterek feleslegesnek tartották megjelenni.~ ~ 4817 II | megvastagítva a szemöldök feletti izmokat, ami férfinak olyan 4818 X | kordialiter felkapta poharát, de feleútjában megállt vele. Szemei a legnagyobb 4819 VII | lovászfiú Madaras felé.~ ~Feleúton érte a lovász a grófot. 4820 XIV | leülni, miután annyi lépcsőn felfáradt, s jó mulatságot talált 4821 XVIII | Maszlaczky úr. Egy rossz félfedelű bricskában ült, mert fedett 4822 XVIII | Nem.~ ~Maszlaczky urat e felfedezés nagyon nyájassá tette. Nem 4823 XVIII | sem ijedt meg azon titok felfedezésétől, mely Misztizláv fogait 4824 II | kísérte.~ ~A körülmények ügyes felfogása, az alkalmakat felhasználni 4825 XIII | sorain a tárgyak újszerű felfogását, nemzeties irányát, nagyratörő 4826 X | maga elé állítani, egyes felfogásokból, miket hiányos érzékei közöltek 4827 XVIII | meg, melyek költői eszmék, felfogásuk újdonsága, eredetiségök 4828 V | Tökéletesen sikerült maga előtt felfoghatóvá tenni, hogy ez érzelem a 4829 X | szakemberek aggodalma képes felfogni egész rémletes nagyságában.~ ~ 4830 V | tényeket.~ ~– Tökéletesen felfogom ez aggodalmat; kedves nagyságod, 4831 XV | vagy Szentirmay rosszul felfogott gondoskodásból megakadályozzák, 4832 II | hogy ez állítás valódi élét felfogta volna, azt hitte, hogy ez 4833 XVIII | egész point d’honneur-jöket felfordítá, úgy megszurkálták hegyes 4834 XII | este tíz órakor a kocsisom felfordított a Bálvány utcán, mert a 4835 IX | a gyermekek, ha a házat felfordították, sem hallatszott a mama 4836 X | azon törekesznek, hogy azt felfordítsák, amidőn egyszerre a rablók 4837 X | jut ez a pedantéria? Mikor felfordul a világ, legalább az ember 4838 IX | helye; ló ledobott, csónak felfordult velem, kezem, lábam törött, 4839 XIV | egypárt, akkor aztán én felforgathatom megint az egész levéltárt, 4840 X | evezzen, mert mindnyájokat felforgatja, csak maradjon veszteg a 4841 V | Maszlaczky úr büszkén felfújta magát.~ ~– Hízelgek magamnak 4842 III | per iránti kíváncsiságát felgerjeszteni, alkalmat szolgáltatunk 4843 XVIII | dívik a fáklyászene. Még felgyújtanák a várost.~ ~Ilyenformán 4844 XIV | érdekes idegent.~ ~– Ön miatt felgyújtják a delnők ezt a páholyt – 4845 IX | kis majoresco, rakétával felgyújtotta a présházat; s a szemei 4846 X | amott egy szerzetest látunk felgyűrt csuklyával a vizek közt 4847 X | izmos mészároslegény áll felgyúrt karokkal a csónak orrában, 4848 III | felkelve helyéből Abellino, a felháborodás teljes indulatosságával.~ ~– 4849 XVII | foszlánnyá égett. Az egyenkint felhajló tüzes lapok úgy lobogtak 4850 XVIII | pátenst, mely számára a felhasználandó forspontok tetszés szerinti 4851 V | Másfelől én minden befolyásomat felhasználandom, hogy annak kedvező irányt 4852 XXV | valószínű, hogy azokat régen felhasználta parókája fodrozásához. Itt 4853 XIV | nyugtatványozza. Adok rá felhatalmazást. Egy pörömben kompareálni 4854 XV | jöjjek velök soha. Mindenre felhatalmazom önt. De végét vesse a pernek 4855 XIV | Már miért?~ ~– Mert attól félhetne, hogy a felperest egzekváltatom, 4856 X | szemeiben valami szokatlan felhevülés tüze látszott lobogni, termete 4857 IX | feküdt, szétziláltan és felhevülve, úgy látszott, hogy nagy 4858 XII | hazament szülőihez, onnan felhívta őt az úrfi, hogy kísérje 4859 XXIII | keletkezett, a mély égen pirosló felhőcskék úszdogáltak; a hajnali harangszó 4860 XIII | barátságukat a legkisebb félreértés felhője sem fogja ezentúl megháborítani, 4861 XII | hidegségök áll jéghegyként, jeges felhőként az ég és a föld között, 4862 XIII | pörvesztés eszméjét.~ ~Abellino félholtan maradt ott magában a küzdtéren. 4863 X | zuhatagok, s mint mikor felhőszakadás után a hegyekről alázúg 4864 XVIII | tárgyról nem; száz okot felhoz, mely állításait igazolja, 4865 III | hírnevében alapot keresni; felhoztunk égre kiáltó dolgokat, mik 4866 XIII | áll a spanyolfal mellett felhúzott szemöldökkel, azaz hogy 4867 III | pörünk, uram?~ ~A fiskális úr felhúzta az egyik vállát meg az egyik 4868 XIII | sem ütött, mert nem volt felhúzva, hanem az ügyész ráhagyta, 4869 X | derék ifjú, a borzalom és felindulás látszott minden vonásán.~ ~– 4870 V | szemeit megtörülni. Midőn felindulásaikból némileg ismét magukhoz tértek, 4871 XVIII | ellenvetést avagy tiszteletlen felindulást sem engedett arckifjezései 4872 X | a falnak szorult. Azt a felingerelt nép kövekkel fogadja, révészei 4873 XVII | levelet végigolvasá. Annyira felingerlé az, hogy minden észrevétel 4874 III | borítékjára nagy betűkkel volt felírva:~ ~„Kárpáthy contra Kárpáthy.”~ ~ 4875 II | figyelmesebb szemlélő képes felismerni a középosztály növendék 4876 X | felelni. Szerencsére Zoltán felismerte közöttük Tarnaváry cselédeit. 4877 X | egy sovány lámpa világánál felismerve ügyrészesét, s szívesen 4878 IX | vagyok. Minden gyermekség felizgat. Én igazán szerencsétlen 4879 XIV | ki gyermekét a sírból is feljár látogatni, aminőt még említeni 4880 X | fölött függő veszély ez:~ ~Feljebb, Visegrád alatt, hol a Duna 4881 XXIII | melybe levelezéseit szokta feljegyezni, az eredetieket mindig magánál 4882 X | aki minden nemes halálát feljegyzi – az Isten…~ ~És ennyi szép, 4883 XXIV | hold, akkor a másik oldalon feljön a nap. Az egyik félig elsüllyedve, 4884 XII | lett volna, ha ők Pestre feljönnek, s tapasztalják, hogy a 4885 V | mikre ez ajánlat bízvást feljogosíthatta.~ ~Oly derült arccal fogadá 4886 X | A kormányos éktelenül felkacagott, s röhögve fordítá fejét 4887 X | egy aláhajlott gerendán felkapaszkodik az emeletbe, s keresi az 4888 X | ereje az oszlopzat talajára felkapaszkodni. Egyik révészt meghatották 4889 XVIII | földhöz csapott iratokat felkapkodni.~ ~Késő volt már; Tarnaváry 4890 XII | annak betűi elhányva-vetve, felkarmolva vastag orrú mérges tollal, 4891 XXIII | arra fekvésemet.~ ~Katinka felkarolta beteg barátnőjét, az atya 4892 XXII | tovább.~ ~Az orvos és a férj felkelhetett tőle, el is mehetett onnan, 4893 XVIII | hogy reggel, mielőtt ő felkelne, forraljon vizet teának, 4894 XIV | alig bírt szólani, alig felkelni helyéről.~ ~Bogozy úr odahelyezé 4895 XXV | majd meglássa; korán reggel felkelünk, mosdunk, fürdünk, nyargalunk 4896 III | történt.~ ~– Uram! – kiálta felkelve helyéből Abellino, a felháborodás 4897 XIV | utasítsa hozzám, majd én felkeresem. Zoltánnak egy gondolat 4898 XXIV | leszállt, bement a temetőbe, felkeresett egy szép virágos sírhalmot, 4899 XXI | nem hagyná-e azt el, hogy felkeresse azt az embert, aki Rudolfot 4900 II | nekünk kellett volna önt felkérnünk? – kérdé Vilma, és Zoltán 4901 X | odakiáltott egy inast, s felkérte, hogy menjen le a térre, 4902 III | szakadatból (ex abrupto) felkiálta:~ ~– S valószínűnek tartja 4903 XVIII | fognak győzni. Az egyszerű felkiáltássali választás ezúttal a Kőcserepy-pártnak 4904 XII | kicsiny és nagy pontokat és felkiáltójeleket lövöldözve körös-körül mindenüvé, 4905 VII | szakadt, jókor hajnalban felkölték Zoltánt a levéllel, mit 4906 XIV | mellettök, anélkül, hogy felköltene valakit, az ebédlőben poharat 4907 X | jóvoltára! Hahaha! – koccinta felköszöntve a septemvir. – De annak 4908 X | azzal siettek kardjaikat felkötni.~ ~Néhányan az ifjak közől 4909 VIII | meglátszott, hogyan fojtja el felküzdő keservét, hogyan erősíti 4910 XX | birtoka, amelyet embereivel felkutat, keresztül-kasul száguldja 4911 X | szellemeknek a sorssal, a fellázadt elemekkel; nagy, megpróbáló 4912 I | díszes minden; és ah, most fellebben a függöny, elhangzik az 4913 X | tudósítása elűzé a kedélyek fellegeit, semmi baj sincs többé. 4914 XIV | halottszagot, midőn egyenként felleplezed azt a sok susogó szemfedelet? 4915 XIV | bírt az ismeretes grófnő fellépte. Az emberek természetesen 4916 X | hallgatva leste mindenki az akna fellobbanását; egy szó nem hallatszott 4917 X | szikrázó port látszott vetni a felmagasodott jéggát, s amint a negyedik 4918 I | És mily nagyszerű, mintha felmagasult volna tegnap óta.~ ~Csillag 4919 II | márványtekintet hidegét szelídíté, s felmagasztaltan mondá az anyához fordulva:~ ~– 4920 IV | érdekelt ügyvéd ily költői felmagasztaltságra képes, s míg otthon a reggelit 4921 XVIII | akarták engedni, hogy Bogozy felmenjen.~ ~– Hátha tüzes sárkánnyal 4922 XVIII | Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni szobájába. A lépcsőkön végiggondolta, 4923 X | elfoglalhatja Misztizláv helyét; felmentjük önt, Misztizláv. Úgyis látszik, 4924 XVIII | sorsát viszi magával, a felmentő seregért iramodván.~ ~Azalatt 4925 II | köd; még a szegényebb is félmérföldes utat tesz odáig esztendőben 4926 XXIV | elsüllyedve, a másik félig felmerülve. Talán éppen egymás szemébe 4927 X | szakkerlótozott mázsaszámra, felmondott, fenyegetett mindenféle 4928 XXV | Abellino azonban tüstént felmondta a kúrát Priesznicznek.~ ~– 4929 II | fagylalt volna, mert attól félnék, hogy megenném.~ ~Ezt az 4930 X | mintha rabolták volna, s félnének, hogy egy másik társaság 4931 XVIII | nyájas anyát, kinek karjain felnövelkedett, s a kedves, elpiruló hajadont, 4932 XIV | még élni, amíg mindketten felnőnek, olyan véghetetlen örömmel 4933 XX | leány megfogadja a szót, felnyergelteti paripáját, felveszi lovagköntösét. 4934 X | s hangosan, fájdalmasan felnyerített, visszafordult, odavergődött 4935 XVIII | szobája ajtaja nagy csendesen felnyílik, s rajta mosolygó kedves 4936 XVIII | kivétettek, mint melyeket felnyittatnunk nem szabad. Illik, hogy 4937 VIII | állt a zongora, egészen felnyitva, ahogy maradt, a támlán 4938 VIII | lesz-e ennek vége? – kérdé felnyögve fájdalmasan a gyermek.~ ~– 4939 II | tizenkét éves, de magasra felnyúlt alak, s gyors növése miatt 4940 XVIII | szobáiban vagyunk.~ ~Tarnaváry felöklelte a megszólamlót tekintetével.~ ~– 4941 XXIII | bírt rebegni.~ ~Az ifjú felöltönye csuromvíz volt. Kőcserepy 4942 XXI | ápolónéját.~ ~– Add ide ruháimat, felöltözöm!~ ~Liza nem meri azt magától 4943 XIV | kilépett az ajtón egészen felöltözve, lovásza azt kérdezé, hogy 4944 III | tarka virágú hálókabátot felöltve, szolgálatjára áll a nagyságos 4945 X | rendesen ahhoz csatlakozik a félők tömege, akiben legtöbb lelkierőt 4946 XIV | amint Zoltán a per kötőlékét feloldá, az ügyvéd egész megilletődéssel 4947 X | búsulj te, gondoskodtam én felőled. Ha én meghalok, itt van 4948 VIII | írjad ki, mit gondoltál felőlem”!~ ~Zoltán még mindig azon 4949 II | nyugodt ostobasággal beszélt felőlök, hogy nem lehetett elcsitítani.~ ~– 4950 XXI | azután beáll a láz, és másik félóra múlva nem élek. Hogy miért 4951 XXI | midőn puszta ököllel küzdött félóráig a dühödt vadkannal. Egy 4952 XVIII | mire Bogozy stentorhangon felordít: – Praesentes determinant! ( 4953 XVIII | a mai gyűlést kénytelen feloszlatni. Jurátusai nyitották előtte 4954 X | Az elvett csónakot aztán felosztják a győztesek egymás között, 4955 XVIII | rendszeres tömegekben levén felosztva, miket értelmes és nagyhatú 4956 XVIII | várakozik, egy része ugyan jól felpálinkázva, de a nagyobb rész étlen-szomjan. 4957 XVI | Uram – kiálta fel Kovács, felpattanva helyéből –, e tárgyról megtiltom 4958 X | ellenállhatlan feszítéstől felpattogtak, támaszták az ijedelmes 4959 III | állanak rendelkezésére, míg a felperesi ügyvéd – megbocsát kedves 4960 XXV | úr egy kézre játszott a felperessel mint alperesi ügyvéd, s 4961 X | szabadító, s izmos karjával felragadá a csáklyát, egy hatalmas 4962 XXI | sipkáját hajigálta fölfelé, és felragadva a szegletből egy vítőrt, 4963 XVIII | emberek szoktak magoknak felragasztani. Az egész kép három rikító 4964 XXIV | jelennek meg a kastély udvarán, felraknak rájok bútorokat, házi eszközöket. 4965 I | a benn ülők a szerteszét felrakott kő- és téglahalmazokra; 4966 X | sikolta fel, a hintó ablakát felrántva.~ ~A tanácsos átkarolta 4967 XVIII | úr mester volt a beszéd félrecsavargatásában.~ ~– De uram teremtőm! Hiszen 4968 IX | jurátus mind „s”-et írt a félrecsúszott írótollal.~ ~E nagyon hangos 4969 XIII | barátságukat a legkisebb félreértés felhője sem fogja ezentúl 4970 XVIII | áldozatul esni egy sajnos félreértésnek. De még Tiszafüreden sem 4971 XIII | azonban rossz néven veszi a félreértést.~ ~– Itthon van a nagyságos 4972 XVIII | hogy szokott szívességeidet félreérthette, mert eddig tanúsított kegyekről 4973 XXIII | Ne félj – szólt a mindent félreértő beteg –, csak arról rendelkeztem, 4974 XVI | emberrel nem jó volna valami félreeső helyen egyedül találkozni. 4975 X | jéghasáb, mitől megrettenve, félrefordítá a rudat, úgyhogy a hintó 4976 V | jelenet után mind a két férfi félrefordult szemeit megtörülni. Midőn 4977 XXV | egyebet nem lehete látni soha félregázolt sarkú csizmánál, de igen 4978 XIII | egészen megilletődött, midőn félrehúzva a papirosliget egyik szárnyát, 4979 X | ő maga célzott, nehogy félremenjen a puskavessző, vagy bennünket 4980 XXV | hogy szokott ő olyankor félrenézni, mintha nem látná a nyomorút, 4981 XXIII | alkalmával kaptam azt mind, s félreraktam mind az én kis leánykám 4982 XXIII | szétzilált hajfürteit arcából félresimítva. – Hiszen már reggel is 4983 XIV | csinál itt?~ ~A vén sas félretekintett, s anélkül, hogy a jó napra 4984 X | s láttam, hogy sokszor félretekintget reám, de nem mondta, hogy 4985 X | úszó jégtáblák kikerülik, félretérnek a szent teherrel rakott 4986 VI | viskókkal. Az út egészen félretért arrafelé, s szép olasz jegenyékkel 4987 XXIII | gyógyszert rendelt; a tegnapit félretéteté, mint elvetette a tegnapelőttit 4988 X | gondoskodni. Minden darab pénzt félretettem az én kisleánykám számára. 4989 III | fiatalok.~ ~Abellino fölkelt, s félretolta a széket.~ ~– Alászolgája, 4990 X | küzdelmeibe; fején daliásan félrevágott kucsma, nagy sastollal. 4991 X | vészhangot akarna adni, miként a félrevert harangok a toronyokban.~ ~ 4992 X | septemvir és a tanácsos, félrevette magát egy csendes benyílóba, 4993 V | eszmejárása kalandozásával úgy félrevitte a tárgyat eredeti indulópontjától, 4994 III | ellenfelet megkötözi, a figyelem félrevonása a veszélyes helyekről s 4995 IV | és ki most hallgatni és félrevonulni kénytelen, midőn egy utazó 4996 XXI | van a teremben; a segédek félrevonultak. A két kard egymáson fekszik. 4997 XVIII | által elhajított kesztyűt, a felriadó zajtól megrendül a terem, 4998 XVIII | vérengzők közől ezalatt felrohant a lépcsőkön a furkósbotokkal, 4999 XIII | szokatlan körülményeknek fogja felróni, mire doktor Mauz is bátorkodott 5000 XVIII | felkelt, felöltözött, Tamást felrugdalta álmából, gyertyát gyújtatott 5001 XVI | fenekére. Maszlaczky úr majd felrúgott asztalt, széket a nagy búcsúvétel 5002 XVIII | az felkelt az asztaltól, felrúgta a széket, s keresztülvágta 5003 XVIII | asztalokat illendő fénnyel felruháztatni, s ha valami hiányos volt, 5004 XIV | delnőik annyi bájjal vannak felruházva.~ ~Most ismét egy érdekes 5005 III | és a szájába dugá:~ ~– Felséges szarvasokat sütnek itt Pesten. 5006 X | szívesen vette, hogy az felsegíté őt a deszkára.~ ~Szép glaszétopánjai 5007 XXI | visszatértek Rudolf szállására; felsiettek a lépcsőkön, oly gyorsan, 5008 III | a szobát sohasem szokták felsikálni.~ ~Ez éppen Maszlaczky úrnak 5009 X | Az Isten eljött! – kiálta felsikoltva a vak leány, s örömrepesve 5010 XIV | hangversenyt, s egy Pozsonyban a felsőbb körökben ismeretes delnő, 5011 XVIII | meg levén elégedve azon felsőbbségi öntudattal, miszerint ő 5012 XXIII | összetevé lankadó keblén, s felsóhajta:~ ~– Óh, én most vagyok 5013 XVIII | rendek közé egy burnótszín felsőkabátban, amely lemelegedvén róla, 5014 X | meglepetik.~ ~Alig volt ideje felsőruháját magára rántani; valaki sietve 5015 XXI | Az előszobában hölgyi felsőruhák voltak lerakva, minőket