IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
5016 XVI | Tarnaváry is helyeslé Zoltán felszabadíttatását a gyámsága alól; hihetőleg 5017 VIII | perc alatt visszafordult, felszakítá az ajtót, s magánkívül rohant 5018 II | gyújtottak meg, amikből felszálló sűrű füst nem engedé odatapadni 5019 X | egész környéket. Amint a por felszállt, csodálatos volt e házra 5020 III | Szentirmay úr, kinek emellett még felszámíthatlan gazdagsági források is állanak 5021 XVIII | s szeme elé csípteté a félszemüveget, amiért Kiss Miska részéről 5022 III | bosszantani kezdett ez a felszított dicsekvési tűz.~ ~– Csak 5023 XVII | hónap előtt nagy hazafiak felszólítására nevezetes összegeket írt 5024 XVIII | akar-e még valaki kimenni. A felszólításnak rögtön engedett is néhány 5025 XVIII | igen helyesnek találták e felszólítást, s azonnal kezdtek a főkapun 5026 XXI | magát, és eltávozott.~ ~A felszólító ifjú hevesen kérkedett még 5027 XXI | önbizalommal kelt föl, s kérte a felszólítót, hogy legyen szíves őt szállása 5028 III | nagyságod, hogy ahány ügyvédet felszólított, hozzá sem mert fogni egy 5029 XXV | sokallta meg a dolgot, s felszólíttatá Maszlaczkyt, hogy szabja 5030 XXV | hátulján.~ ~„Báró K. B. úr felszólíttatik Maszlaczky Gábor által, 5031 XVI | felsőkabátját, anélkül hogy felszólíttatnék rá.~ ~– Hadd menjenek az 5032 XXIII | Katinkát leánya ágyától. Attól félt-e, hogy a beteg leány láza 5033 XVI | ismét úri kedvtöltéseit feltalálhatja, utazhatik, mulathat, vadászhat, 5034 XVI | volna itt maradni. Végre feltalálta magát. Ott künn az ajtó 5035 XI | jobb keze.~ ~Oly csodás feltámadása nem volt még földi halottnak 5036 XI | leendett szabad feküdnie; feltámadt volna onnan, hogy a teremtő 5037 XVI | ágyból. Mint egy sírból feltámasztott csontváz. Fogai összeverődtek, 5038 XVIII | testvérileg szereti őket; feltárja keblét, mindenét felajánlja, 5039 XIV | ajtón. Egyszóval emberül feltartá a rendet egész délig. Délután 5040 X | övében; fél kezével képes feltartani a dűlő háztetőt, s másikkal 5041 X | melyet ember nem képes feltartóztatni, rászakadt, ráomlott az 5042 III | lábát a kezébe vette, fejét feltartva egy hosszú füstkötelet fújt 5043 XVIII | valamelyik padig, hová fél lábát feltehesse.~ ~Végre megnyílnak a középső 5044 II | helyen, ahol legkevésbé volt feltehető dolog, hogy elvbarátaira 5045 II | hagyhatná.~ ~– Óh, kérem, én féltékeny vagyok Rudolfot egyedül 5046 II | Vilmát kísérte, szemeivel féltékenyen követé Katinkát és a fiatal 5047 III | láttam a minap, minő gyöngéd féltékenységgel viseltetett a gróf lyánkája 5048 XIV | nagy, sötét szemeit, azután feltekint velök atyjára s ismét anyjára, 5049 X | elborult okos szemeivel feltekinte gazdájára, mintha mondani 5050 XV | kinyugodja magát.~ ~Zoltán feltekintett rá, nagy, könnyben úszó 5051 VIII | Mind a két kép a reá feltekintőre nézni látszik; ha Kárpáthyra 5052 XXI | Úgy tetszik, mintha ön féltené őt.~ ~– Az meglehet. Úgy 5053 X | megérdemlenék, vagy mintha félteném őket, vagy szánakoznám rajtok, 5054 XVI | akkorát kezdett csuklani, hogy félteni lehetett, miszerint saját 5055 XVIII | Hogy lehetne ezt Bogozyról feltenni? Ez minden logikai, minden 5056 X | összerogyott a lépcsőn, féltestével aláfordulva. Az utána jövők 5057 Vegszo | nehéz munka, mihelyt a költő felteszi magában, hogy teremtsen 5058 XV | vigasztalására szigorú hallgatás feltétele alatt tudomásra nem juttatja 5059 XVI | megszüntetését tűzvén ki feltételül.~ ~Abellinónak a lélegzete 5060 III | másiknak zárja van kettő, abban féltettebb irományok lehetnek.~ ~A 5061 I | felépültek a falak, a tetőt is feltették rájok, anélkül, hogy összedőltek 5062 XVIII | fogatlan kortesek, akik féltették irháikat, s néhány okosabb 5063 XXI | te remegtél miattam? Te féltettél engem? Nem szeretnéd, ha 5064 XXI | elménckedésben.~ ~– Hogy féltettünk titeket – szólt Flóra, gyöngéden 5065 XIV | Nézze meg az ember, hogy félti ön tőlem a saját peremet. 5066 IX | mint aki mennydörgéstől féltiben kimenekül a házból – az 5067 II | párom – szólt az ifjonc féltréfásan.~ ~– Tán nekünk kellett 5068 XXIII | el nem felejté, hogy akit féltünk, annak nemcsak arcképét 5069 II | növelni látszik érdekes feltűnését az is, hogy ő soha sincs 5070 XII | emberek szokásakint csak első feltűnésével szokott ijedelmet gerjeszteni, 5071 XXI | de bárki előtt is méltán feltűnhetik azon fiúi ragaszkodás, mellyel 5072 VII | förtelmes indulat kénytelen feltűnni, mely megaláz és lealjasít, 5073 II | ahhoz, hogy gazdagságát feltűnő módon tudja felhasználni, 5074 II | látásának örülni; ami annyival feltűnőbb, minthogy főrangú született 5075 XXI | kellett hallgatnia, mennyire féltve, mennyire szeretve van; 5076 XVIII | egy ispán meg egy hajdú felügyelete alatt nyomtattak, szórtak 5077 XIV | rábízta, hogy okirataira felügyeljen, ez okiratok legveszélyesebbikét 5078 IX | önállósághoz! Tanuljon magára felügyelni! – szólt Rudolf erőltetett, 5079 XVIII | Én az ország törvényeire felügyelő hivatalnok vagyok, akinek 5080 XVIII | osztálynak meglesz a maga felügyelője, egy főpincemester fog állíttatni 5081 IV | Maszlaczky úr nem engedte magát felülmúlni nagylelkűségben senki által.~ ~ 5082 VII | bezárt ajtóra. Azután szépen felült a szekérre, visszafordítá 5083 XIV | E szóra Maszlaczky úr felüté az orrát.~ ~– Kedves barátom 5084 XVIII | elfoglalá az előtermet, felugrált a székekre, asztalokra, 5085 X | többi ifjak, székeikről felugrálva.~ ~– Megálljatok, barátim! – 5086 XVIII | a főispán s hivatalnokok felugrottak az erkélyről, bezárkóztak 5087 III | nagyságod e panaszával, s én felvállaltam azt. Megvallom, nem az ígért 5088 III | valaha más, fiatalabb által felváltatott volna; az a sok tintafeccs 5089 XIV | kutyébereknek (szinte műszó), felváltogatta ismerős pincéreknél szép 5090 XXII | álmodik.~ ~Atyja, anyja felváltva ülnek ágya előtt; ha az 5091 X | ez az úr nem engedi, hogy felvegyük. Hiába, ő parancsol.~ ~– 5092 XIV | nagy készséggel sietett azt felvenni, s míg a szerfölött zavarba 5093 XVIII | egy csomó külföldieskedő félvér, negyedvér magyar lord, 5094 VII | háznál mindenki aludt még a felvert cselédségen kívül, midőn 5095 XIV | Ez leesett a földre, s én felvettem – szólt Zoltán nevetve, 5096 X | Hová? – kérdezé a lányka, felvetve nagy sötét szemeit, amik 5097 V | elcsendesült a háznál, gyakran felvevé Eveline éjiasztala gyertyáját, 5098 IX | gyermek zavarát, s örömest felvezette volna saját szobájába, de 5099 X | fenyegető jelenségeikben. A felvidékeken meleg, olvadékony idők jártak, 5100 XII | Alásszolgád T.”~ ~Rudolfot egészen felvidítá e sajátságos, vad kedéllyel 5101 XXII | szomorú, és azzal akartatok felvidítani, hogy őt szidtátok előttem. 5102 XVIII | verseket mondott a gyülekezet felvidítására.~ ~Legelébb egy görbedt 5103 XVIII | külön-különféle engesztelő, magyarázó, felvilágosító, behízelgő, figyelmeztető, 5104 X | mentőink segélyét, midőn egy felvillanó láng vakítá el szemeinket, 5105 XX | azon nemzeti galvanizmus felvillanyozta az egész országot, amire 5106 XVIII | eredetiségök zamatja által egészen felvillanyozták a közönség kíváncsiságát 5107 XI | Pest nem veszett el, Pest felviruland új jóléttel, új örömmel!”~ ~ 5108 II | Azóta a szerencse igen felvitte a derék úr dolgát, s midőn 5109 X | magával hurcolni, hanem felvivé a padlásra, s maga a nőttön 5110 XVIII | Képzelhetni, hogy ezt a felvonást már nem nézték az ablakokból, 5111 X | ügyesen horgára keríté, s felvonta magához. A kéjcsónakázó 5112 X | főherceg járművét.~ ~A főherceg felvonult az Úri utcán, néhol megállva, 5113 III | sem hangerővel e férfiút felyül nem múlja, s csendesebb 5114 VII | plajbásszal egy nagy vörös tárca fenekébe.~ ~– Hány esztendős?~ ~– 5115 II | Merre van? Hol a pokol fenekében jár?~ ~A jurátus hallva 5116 XIII | termetétől kitelt, s szíve fenekéből biztosítá a doktor urat, 5117 XV | kellett előtte, nehogy szíve fenekéig engedje látni.~ ~Nyájas 5118 X | csáklyával sem lehetett a fenekét érni.~ ~ ~ ~Hova lett Zoltán?~ ~ 5119 XIV | mint valami gyűlöletes fenevadra, s a gyermeki indulat egész 5120 X | kereskedő háza még órák múlva is fennállt; a nemes lelkű szabadító 5121 IV | csöngetett az ajtón Abellino, s fenndobogó szívvel nyitott be Maszlaczkyhoz, 5122 X | ami a föld és az ég között fennhagyatott. Ah, az irtózatos, irtózatos!~ ~ 5123 XXI | boldogok!~ ~Soká nem lehetett fennmaradni; a hölgyek fáradtak voltak 5124 XIV | kerül a per. Egy éjszaka fennmaradok, s míg ő alszik, azalatt 5125 VI | építtetett, s gondjával fenntart; a kertek alját elfoglalják 5126 XX | adhatá, azon erő, mely addig fenntartá, elhagyta egészen. A magány 5127 XIX | helyet, hol alkotmányunk fenntartására kellene őrködnöm, el nem 5128 Vegszo | mindenét elvesztené, mégis fenntarthassa magát azon magason, melyen 5129 XIV | azután, hogy tekintélyét fenntartsa, az úrfiakat egytül-egyig 5130 X | közlekedést a két város között fenntartsák – mérsékelt vitelbérért.~ ~ 5131 XVIII | sikerült az asztalokat illendő fénnyel felruháztatni, s ha valami 5132 II | az esti órákban hirdeték fennyen villogó tűzgolyóikkal a 5133 X | nyugodt lélekkel elővette a fenőszíját, hozzáfente a borotváját, 5134 X | De enfin, ez privát ügy, fenséges, uram, és nem tartozik semmi 5135 II | fognak még haladhatni. A fensőbb körökben éppen a parvenük 5136 XVIII | jobban Eveline-t elméje fensőbbségével, ki valóban oly halavány 5137 II | könnyűded társalgás, e hódító fensőség egyedül az ő sajátjok. Az 5138 IX | legalkalmasabb arra, hogy a fensőségi érzet gyakorlatának alanyul 5139 III | megróni valót nem találok a fentebbi eszmében. Ezt csak kettőnk 5140 V | lépcsőin. E tisztelet igen szép fénybe állítja Kőcserepy úr érzelmeit 5141 XVIII | kihúzható állapotban van-e. De a fenyegetés oly határozott modorban 5142 III | vajon teljesíté-e az ügyvéd fenyegetését, s felballagott a kúriára. 5143 XII | már látom, hogy komolyan fenyegetőzik.~ ~Legközelebbi levele Londonból 5144 XVIII | sokkal könnyebb volt onnan fenyegetőzni, hogy ha a főispán kiáltásaikat 5145 XXV | keresztül kért, könyörgött, fenyegetőzött; biztatta, hogy megidézteti, 5146 X | ordított dühében, szidta, fenyegette a fickókat. Nem használt 5147 X | kigázolni a partra, ökleikkel fenyegetve Bogozyt, ki már akkor, megragadva 5148 X | készül, előtte egy porcelán fényernyő, melyen homorműben (konkáv) 5149 XXV | emlékezett ez alakra élte fényesb szakából, gyakran találkozott 5150 XXIV | élete boldogabb szakát.~ ~Fényesebb pompával még senki sem ülte 5151 XIV | Lehet-e igazolva egy nő erénye fényesebben, mint ha a legerényesebb 5152 X | emlékeket, de még most is fényesek, most is magasak ez alakok, 5153 XXIV | legények tisztogatják lovaikat, fényesítik szerszámaikat, kalapjaik 5154 XVII | nyerni, zsarolni tud, s saját fényével elszívja a közjólét életszínét.~ ~ 5155 XVIII | íróasztalra vetve egy kerek fényfoltot, melynek dicskörében az 5156 V | sűrűbben érzendi a sors keze fenyítését” stb… Ezek szerint Eveline 5157 X | s szemei az ijedtségtől fénylettek a sötétben. Zoltánnak egész 5158 III | keskeny, hogy a középen álló fénymázas, gömbölyű asztalt mindig 5159 XXVI | hogy a datolyapálma helyén fenyő teremhet, hisz ahhoz ezer 5160 XXV | csergedező patakjait és susogó fenyőfáit, s elgondolá magában, hogy 5161 XXIII | a közelben; tudja, ott a fenyőfák alatt, amik mindig zöldek, 5162 XXV | tinta volna, s ezeknek a fenyőfáknak minden tűlevele egy-egy 5163 XXVI | férfi támaszkodik a levágott fenyőtörzsre, erőt vesztett vonásain 5164 III | emléke. Ebből áll minden fényűzése.~ ~Maszlaczky úr odahaza 5165 IV | foyer-i, kinek ízléséről, fényűzéséről még a lapok is beszéltek, 5166 X | a gazdagság kényelmét, fényűzését, az ipar szorgalmát, a tudomány 5167 II | éveiben éppen nem volt a fényűzéshez szoktatva. Akik mernek rá 5168 XII | fogyasztók; az ő oktalan fényűzésök fosztja meg az emberi tökélyt, 5169 XIII | vázat látott ott a nem éppen fényűzéssel rendezett fekhelyen szétterülni.~ ~ 5170 XI | fedve a zajos vásártér, ferdére nyomva, összerepedezve a 5171 XXIII | nesz, csak annak a parányi féregnek a kopogása, mely úgy el 5172 X | Dénes és József; Szapáry Ferenc, Draskovics, a Wenckheimek, 5173 X | Az Úri utca végén, a ferencrendi templom és a Kúria-épület 5174 XXI | politikai élet hírhedett férfiai szoktak összegyűlni, amaz 5175 XIV | találni a hon legnevezetesebb férfiait, legbájosabb delnőit, s 5176 XVIII | ősnemesekből, tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, 5177 XX | minden vidékeiből, nagyhírű férfiaktól, kik benne pártjuk támaszát 5178 XIV | Sohasem láttak érdekesebb férfiarcot. Fiatalsága még csaknem 5179 XXIV | megadta magát, őszintén, férfiasan kezét ne nyújtsa.~ ~Kőcserepynek 5180 XIV | teszi, míg nagy szemeiben a férfibátorság lángjai égtek, miket ha 5181 XIV | férfi. Legyen önben elég férfierő, lemondani e kárhozatos 5182 II | közelebbről megtekintse.~ ~A férfigyermekek rendesen legkevésbé szépek, 5183 IX | ott néha-néha alkalmazható férfigyermekeknél, de a méltóságos úrnak leányai 5184 X | egyszerre a közelből egy erős férfihang. Izmos, magas férfi jő szemközt 5185 V | viszont lehajolva a kisded férfihoz, megcsókolá annak homlokát, 5186 XIV | és ez rá tudott találni a férfikor által átidomított vonásaira 5187 II | érkező gróf magas, élte férfikorában levő alak, kissé hideg, 5188 II | lángoló csillagai hirdetik a férfilelket.~ ~– Szép gyermek! Gyönyörű 5189 XV | hogy ez utálatos perben férfira akad, aki legalább megállhat 5190 II | vetülete a napsütötte barna férfiszínnek s a gyermeki rózsapírnak, 5191 XII | gyermekkorától fogva ideálja legyen a férfitökélynek. Valóban, ilyenné akara 5192 XIV | diadal, mint hogy ily ihlett férfitól védelmeztetik? Lehet-e igazolva 5193 V | bánni egy ötödfél láb magas férfiúcskával, ki a világ legszebb és 5194 XIX | ugyanezen napját tűzöm ki, s férfiúi szavamra mondom, hogy amelyik 5195 V | láb kilenc hüvelyk magas férfiún, ha elgondolta az ember, 5196 V | rokonszenveinél. A férfit férfivá neveli a világ, saját maga, 5197 VIII | Valóban, ezek keserű, keserű férfizokogás hangjai. Ott benn, az elhagyott 5198 XIV | tekergő, vonagló sírbeli férgeket, amik úgy mászkálnak a halott 5199 X | feküdni, a csúnya, evickelő férgekkel egy fészekben, – víz alatti 5200 XXIII | válasz sem jött.~ ~Odakünn fergeteges, zivataros idő kezdett beállani; 5201 XVIII | minden törekvése mellett sem férhetett hozzá.~ ~Az elnök sokat 5202 VIII | közötte… E férfi – a te férjed… Kinek vallhatnám azt meg 5203 XXI | fejénél, és reszketve szól férjéhez, ki oly sápadt, mint ő:~ ~– 5204 XVIII | más bárkiének. Ez nálunk, férjeknél nagy gyöngeség, hogy nőnket 5205 XVIII | Levelét előbb megmutattam férjemnek, s azután a tűzbe vetettem. 5206 V | egész Vilmám kezével annak férjére szálland. De büszke szívvel 5207 V | Láthatja ön, hogy még nem férjhezmenetelre való.~ ~– Óh, kérem, néhány 5208 II | gazdagok is, leányaikkal férjhezmenetök előtt nem ismertetik meg 5209 XVIII | törvényen kívül áll! Ahol engem férji becsületemben megsértettek, 5210 XIII | hívnak Williamnak, hanem Ferkónak, s aki jobb szeretné, ha 5211 XVIII | urak állványához közelebb férkőzhetett; mert először is az ő kiabálását 5212 XVIII | Ön a barátság álarcával férkőzött szívem közelébe; én rokonomul, 5213 XIX | e nép mindig meg tudott férni magával, hanem a vezetők 5214 XVIII | jövevény előtt, mintha nem fért volna az be az egyiken is.~ ~– 5215 XIV | hódolattal említé. Minden fertőből, mit az ármány készített 5216 VI | jószágaikat országút meg nem fertőzteté.~ ~Nagy kényszerűség idején, 5217 III | szélnek bocsátanak, be van fertőzve atyjának, anyjának emléke, 5218 VIII | ragyogók voltak szemei, ily feselő bimbók ajkai, a kép a megszólalásig 5219 XXII | mint vászon és apróra tört festék, nem szállhat az le onnan.~ ~ 5220 X | minőket az oltárképekre festenek, mint egy édes, ifjú testvér 5221 XVIII | már a divatból, s micsoda festések ezek? Micsoda ronda mázolás! 5222 X | arcát a hideg oly pirosra festette, mint a rózsa, s szemeiben 5223 VI | Sokkal költőibb tájakat festhetnék néhány mérfölddel odább 5224 II | zivatart oly élénk arcjátékkal festi le előtte, hogy a jó néne 5225 VIII | arcképet. Maga a kép, e holt festmény, sokkal életszínűbbnek, 5226 II | meghagyott szakálla, mintha három festőecsetet ragasztottak volna oda háromszögbe; 5227 II | selyemsál van tekerve, mely festői ráncolatokban vész el fehér 5228 X | aranyozott vonalt, s metszetek és festvények helyett élettelen gipsz 5229 X | evickelő férgekkel egy fészekben, – víz alatti nyálkás virágok 5230 IV | Abellino nagy kínlódások és feszengések között hallgatta ezeket 5231 V | legdivatosabban volt öltözve, oly feszesen, oly kikerekítve, mint akire 5232 X | történt azután? Zoltánt feszíté az a tudat, hogy valaki 5233 X | amik az ellenállhatlan feszítéstől felpattogtak, támaszták 5234 VIII | Néhány perc múlva csákányt és feszítővasat hozott elő az öreg, s hozzá 5235 II | elmegy a színházba!” Ki-ki fészkelődni kezdett a helyén, többen 5236 XIV | Igyekezett Tarnavárynéval fesztelen beszélgetést folytatni valami 5237 X | magát külön etablírozni, hol fesztelenebbül végezheti étkezését, szabadon 5238 X | elő a lárma, s ott egész fesztelenül engedé át magát szilaj vigalmainak.~ ~– 5239 XXI | könyök megmozdulna, s egy feszülésre minden izom kidomborodik, 5240 X | kínos várakozás kezdődött. Feszülten, hallgatva leste mindenki 5241 XVI | Abellinóra, kinek arcán kínos feszültségben látszott kifejezve lenni 5242 III | azonban hirtelen ismét elébbi feszültségébe tért vissza. – Nem értem.~ ~– 5243 XIX | a legnagyobb kínok közt fetrengett; s ha néhány percre egészen 5244 X | alsó teremekbe vonulni.~ ~Fi donc! Milyen atmoszféra 5245 VI | jólétre segítse, nem olyan jó fia-e a hazának, mint aki érte 5246 X | anyánk nekünk, mint amilyen fiai mi vagyunk neki. Ez régi 5247 III | hetvenéves férfiaknak még fiaik születtek, de azok mind 5248 II | főispán úr az alispánok fiaival is, kiket hozzá adtak, úgy 5249 V | kedves barátomat – kedves fiamnak nevezhessem.~ ~E szóknál 5250 XVIII | közelébe; én rokonomul, fiamul vettem fel önt házamba, 5251 II | kipótolt fogak sok évvel fiatalabbnak mutatják, s első tekintetre 5252 II | sokra szokta becsülni a fiatalembereket. Ennek ugyan fél millió 5253 VIII | bármi érintkezésbe jövő fiatalembereknek.~ ~– Igaz. Most ő hétszemélynökké 5254 X | Mennyi suffisance ilyen fiatalembernél.~ ~– És mennyi arrogancia. 5255 II | választ.~ ~– Legalább a fiatalokat hagyják itt nőm védelme 5256 XV | használni azzal az erővel, mely fiatalságom miatt így meddőn hever.~ ~ 5257 II | igazságot szemébe mondogattak a fiatalúrnak.~ ~Azóta a szerencse igen 5258 XVII | ő egyszerű, birtoktalan fiává válik a hazának, ki majd 5259 XVIII | küzdtéren.~ ~Csak Emánuel ficánkolt még ott egymagában. Bízott 5260 XII | aztán leghamarább. Az én fickóim bezzeg azt sem tudják, mi 5261 X | minden órára öt pengőt, fickók.~ ~A kormányos éktelenül 5262 X | dühében, szidta, fenyegette a fickókat. Nem használt semmit. Választania 5263 IV | Kárpáthy jószágot csak mint fidei commissumot, mint hitbizományt 5264 X | bírni.~ ~– Mentül tovább figyelek rá, annál jobban fel tudom 5265 III | ellenfelet megkötözi, a figyelem félrevonása a veszélyes 5266 XVIII | egyedül, midőn mindenki figyelme egészen másfelé van vonva.~ ~ 5267 XII | Tarnaváry úr e rendkívüli figyelmén, melyet is nem mulasztott 5268 IX | kezdte a septemvir úr Zoltánt figyelmére méltatni.~ ~– Szervusz, 5269 II | tőle ez orrhangokat; sőt a figyelmesebb szemlélő képes felismerni 5270 X | ezt szét kell vettetni!” Figyelmesebben nézve, csakugyan láthatók 5271 V | ablaktól, társaságokban figyelmezek rá, hogy őt mindenütt kikerüli, 5272 III | nincs szoktatva a hosszas figyelmezéshez; hanem ezúttal éppen kíváncsi 5273 X | akarnak rontani.~ ~Mert a figyelmező gyermek előtt nem volt titok, 5274 IV | kiszolgált vezérét egy fiskális figyelmeztesse az illedelem szabályaira.~ ~– 5275 XVIII | kötelesség ennél, és én komolyan figyelmeztetem méltóságodat szent kötelességére.~ ~ 5276 XIII | Tessék reám figyelmezni!~ ~E figyelmeztetés alatt egy előttünk eddigelé 5277 V | fülébe súgá:~ ~– Fölösleges figyelmeztetnem, kedves Maszlaczkym, hogy 5278 XVIII | felvilágosító, behízelgő, figyelmeztető, barátságos, illedelmes, 5279 X | monda Vilma, a vészharangra figyelve.~ ~– Tűz – hebegé utána 5280 X | keblű ifjú.~ ~– Hagyd a filantrópiát, barátom, ne vesztegesd 5281 X | jeles tréfa volt. Egy vén filiszter házában lakom, valami nagykereskedő, 5282 X | Rémület van a pesti filiszterek közt, holt rémület – tudósít 5283 I | sem telik.~ ~És midőn a fillérek lassan összegyűltek, akkor 5284 X | Képzelem, hogy megint az utolsó fillérig mindenét kihányta.~ ~Zoltán 5285 XIII | mit tetszik, ő azért egy fillérről sem mond le, hogy a grófot 5286 X | a tekintetes úr?~ ~– Egy fillért sem.~ ~– Hát ha nyerni találunk?~ ~ 5287 XVIII | ebéd is.~ ~A tanácsosnő filozófhoz nem illő buzgalommal sietett 5288 XVIII | esetben vége van minden filozófiának. Adjátok egy nőnek Platót 5289 X | termekben, mint a görög filozófusok horgas atomusa a káoszban. 5290 XIV | neki az ügyet. Az ügyész finomul kicsúszott a kérdezősködések 5291 XIV | azokat sebtében íróasztala fiókjába lökte, egy vékony csomag 5292 XV | ismerem azt – rebegé, nyitott fiókjában a leírt másolatra mutatva, 5293 XXIII | nyissa ki íróasztalkája fiókját.~ ~– Találsz ott az imakönyvem 5294 X | fekete pecséttel – itt van a fiókomban –, hogy az én kisleánykámra 5295 IX | ezt ide írni? Ezt? Ezt a firkát! Mi? Feleljen!~ ~Eközben 5296 XIV | az legkönnyebb, nagyságod fiskálisa Kovács, minden percben kiveheti.~ ~– 5297 XIV | tekintélyű, tapasztalt és meglett fiskálissal fogja e fontos helyet betölteni, 5298 X | zseniális báró a legszebb fisztulákat vágta, mihez Miszti gyönyörű 5299 VI | hogy ő jó szívét akarja fitogtatni, vagy úri leereszkedést 5300 XVIII | gyakorolt a zseniális báró fitogtató beszédjére, egyszerre oly 5301 VII | veszedelmes iratot az ajtón látták fityegni kifeszítve, mint valami 5302 I | eszébe az ítélethozás? A fitymálás, a részvétlenség, a közöny 5303 II | az öregek félbenhagyták a fitymálást; a főispán úr, kinek kocsiját 5304 VII | Ebkérdi Pál – szólt a cseléd fitymálva s nagyon bosszantva az eddigi 5305 III | s tréfát űznek a jámbor fiúból, ki egynémelyiknek közőlök 5306 III | bevonulni, ugyanakkor egy kis fiúcskát kereszteltek a kastély templomában 5307 XVIII | modorával:~ ~– Ismét a mi fiunk fogsz lenni, s nem lesz 5308 XVI | megszabadult e nyakára nőtt fiúróli felelősségtől.~ ~Amely nap 5309 XIII | minden napra egy aranyat fizetek, amiért felügyel rám.~ ~– 5310 III | volt-e az vagy örökfelvallás. Fizetése harminc váltó forint; annyi 5311 XVII | tisztviselők és cselédek egész évi fizetéseit; ki tudja: az új birtokos 5312 XVII | hagyhat el magától, ha nem fizethet is, majd csak megélek valahogy.~ ~ 5313 X | siessünk, akkor senki sem fizeti meg a fáradságot, hadd reszkessenek 5314 VI | háladatos föld ezeres kamatban fizette vissza ura szeretetét, a 5315 X | kizárólag az enyim! Én fizettem meg az árát.~ ~– No, látja 5316 X | amint hason feküdt.~ ~– Mi fizetünk.~ ~– Hát mennyit?~ ~– De 5317 XVIII | azok egész évre ki levén fizetve, szépen búcsút vettek a 5318 XVI | ismerik az innen származható fizikai következéseket; azután egy 5319 XII | rel kat küldöz az i. úr fl.”~ ~Olvasd~ ~„Kedves barátom! 5320 IX | Még megüt a guta. Ha olyan flegmatikus ember nem volnék, képes 5321 XXI | kettőt.~ ~A másik kezével Flóráét szorítja kebléhez, s olyan 5322 VIII | meggondolva.~ ~„Szeretett Flórám!~ ~(A levél tehát Szentirmaynéhoz 5323 XIV | énekelt, zongorázott és flótázott, vagy amit kedve tartott.~ ~ 5324 X | egészen lengő állapotban (flott).~ ~– Jó reggelt! – kiálta 5325 II | lovagot, ki utánozhatlan fő- és derékhajlással mutatá 5326 X | nesztelenül megnyílik a főajtó, s belézeng rajta egy tetőtül 5327 V | a fehér öltöny ellebbenő fodrait láthatá, mik az átelleni 5328 X | csuklóig fedve a hálóköntös fodraitól, hajfürtei a csipkés hálófőkötő 5329 II | sertekemény haját semmi fodrászi tudomány sem bírja rávenni, 5330 XXV | régen felhasználta parókája fodrozásához. Itt még szerencsét lehet 5331 VII | boldogságot itthon lakóvá tette födeleik alatt, s elmondhaták neki, 5332 VI | alacsony házsorok, náddal födelezve, miknek barnaságából itt-ott 5333 X | hosszú csáklyával. Feje födetlen, magas homlokára izzadt 5334 XVIII | ultramarin színű orcával föláll a zöld asztal mellett, s 5335 XVIII | volt a harcmezőt, seregeik fölállítását megtekinteni; evégett egy 5336 VIII | nem bír.~ ~A gróf ezzel fölállt, és csöngetett. Kétszer-háromszor 5337 II | azzal kezdeni.~ ~Az egész földdarab száraz, apró kővel volt 5338 XII | teneked hetvenkétezer hold földed a legáldottabb vidéken, 5339 VI | magasságra nőttek e televény hűs földekben; a buja fű a rendezett erek 5340 VI | kortársai között. Szomszéd földesurak úrficskái átjártak Szentirmára, 5341 VI | robognak végig a boldog földészek egészséges virgonc ötösfogatai. 1~ ~ 5342 II | tehát régóta, mint az ígéret földét ismeri a budai svábhegyeket, 5343 X | melyet csak egy vékony földhányás választ el még a várostól.~ ~ 5344 XIV | úrfiakat egytül-egyig mind a földhez verte, kit az ágy alá dugott, 5345 III | dézsmát, sem füstpénzt, földjeiket nem szántja többé senki 5346 X | érzé a pillanatig tartó földrázkódást, mely miatt a nagy levéltárszekrények 5347 X | Eveline volt az. Midőn a földrengésre, a lövések hangjára ő is 5348 XIV | férfiú elkezdett suttogni a földszinten, megérthették azt körös-körül 5349 II | Atlaszt ábrázolja, hátán a földtekével. A feszes, bokáig érő fekete 5350 V | ilyenkor, hogy a gyermek fölébredt. Akit maga előtt látott, 5351 XVII | Az ügyvéd megjelenése föleleveníté mind a kettőt, Zoltán eléje 5352 V | magas, segít küzdeni és fölemel. Ön még elég fiatal.~ ~Maszlaczky 5353 VIII | legjobban tudja azt őrzeni…~ ~Fölemelé a gyermeket, ki szemeit 5354 X | három révészlegény kezdé fölemelgetni karimás fejét. Hiszen ezek 5355 IX | hangos interpellációra végre fölemelkedék székéről egy szőke legény, 5356 XVII | férfi fogadásait! Ez újra fölemelte, ez acéllá edzette szívét! 5357 VIII | levelet összehajtogatta, s fölemelve maga elé, mintha mondaná 5358 X | jó barátja, aki kettővel fölér veszély idején. Akinek kardja 5359 V | olyan kincs, mely e kézzel fölérjen.~ ~– Óh, tudom, jól tudom 5360 X | háza, hogy egész az égig fölért és sok-sok fája. A szegény 5361 XVIII | hanyatlik össze.~ ~Midőn föleszmél, mindhárman fekhelye körül 5362 X | Zoltán csak most kezde föleszmélni. Megismeré Wesselényit.~ ~– 5363 X | külvárosi házban már annyira fölfakadt a víz, hogy az egész udvar 5364 VI | együgyű bölcsek oly régen fölfedeztek, a gazdag termésnek megtakarítását 5365 XIV | sorozták; pedig az nagyon fölfogható volt; Tarnavárynál a heveskedés, 5366 IV | kimondja.~ ~A házban lakók, kik fölijedtek álmaikból e kísérteties 5367 X | élet, most a halál után is följár, s előszedi éjfél után a 5368 X | hullámoknak, olykor félig fölkapva a torló jéghasábokra, mik 5369 XXI | orvos megtiltotta, hogy fölkelj. Mit akarsz?~ ~A leány arca, 5370 VIII | Kárpátfalvára, ott rögtön fölkeresé a beteg jószágigazgatót, 5371 XII | törekvés, a veszélyek bátor fölkeresése és a költői, az ábrándok 5372 V | egész életem nem a fátum fölkeresésére, hanem annak kikerülgetésére 5373 XVIII | is úri módon kell előttük föllépni, hogy respektálják. Mi az 5374 II | módot nyújt szerzeményök fölöslegét élvezetekre fordíthatni, 5375 VIII | aludni, mint zendül meg fölöttem az a muzsikáló eszköz, mintha 5376 X | jön, hogy ítéletet tartson fölöttük. Az elvett csónakot aztán 5377 V | mint ki egy kedvező ítélet fölolvasását hallgatja. Fölöslegesnek 5378 XVIII | dolmányt vagy egy mentét fölsegíthettek az öltözködő főúrra. Esküdtségek 5379 XI | állt csak, az utcák végig fölszántva s behintve iszappal, a rút 5380 XXII | Férje megszólítá, mire föltekintett, s inte nekik, hogy üljenek 5381 III | Tehát mit gondol ön, minő föltételei lehetnének Kőcserepy úrnak?~ ~– 5382 XXV | esetben, ha Kőcserepy úr föltételeimet teljesíté. Miután azonban 5383 III | végítéletet, s beleegyezik föltételeinkbe, amiket mi fogunk eléje 5384 III | Jánosné néhai Mayer Fanny föltételezett hűtlensége. És ez volt a 5385 XIII | betegének, és a páciens föltétlen rabszolgája az ő doktorának, 5386 XIV | Kovács vagy kicsoda.~ ~A fölületes vizsgálók ebben valami rendkívüliségre 5387 XIII | vízbe mártott zsemlyével fölváltani.~ ~Maszlaczky úr egy darabig 5388 X | jurátusaikat, hogy ott kétóránként fölváltva a levéltárhoz vezető teremekben 5389 X | s hajlandó lett volna őt fölvenni a dereglyébe.~ ~– Nem érünk 5390 XIII | kelle az ítélőszék előtt fölvétetni. Ahhoz, hogy megnyerjük, 5391 XVIII | világ fönnállása alapjául fölvettek.~ ~– Iszonytató! Minő gyalázat! 5392 XXIII | vigasztalót talált ebben a fölvilágosításban, amit Eveline azután még 5393 XI | már ajándékozott nekünk fölvirágzásával:~ ~„Aki önmagát újrateremteni 5394 XVIII | antik filozófok a világ fönnállása alapjául fölvettek.~ ~– 5395 V | Semmi csoda. Ugyanazon fönséges komolyság az arcon, ugyanazon 5396 III | amíg Maszlaczky úr elvégzi fördését, s számára egy széket kiszabadít 5397 X | polgárerénynek és a mély förtelemnek!~ ~A Leopoldváros egyik 5398 X | egy izmos, herkulesi alak, föveg nélkül, egy könnyű kabát 5399 XXIV | álló útikabátját, vette fövegét, s távozni készült. Folyvást 5400 XIV | feledve volt nála minden fogadás, amit valaha Szentirmaynak 5401 II | volt föltéve, hogy el nem fogadása lehetetlenné vált, miután 5402 XVII | úgy tekintének, mint férfi fogadásait! Ez újra fölemelte, ez acéllá 5403 XIV | szomorú jelenetet, rejtélyes fogadásával. Milyen messze elüldözte 5404 XVII | Helyt fog állhatni azon fogadásokért, amiket tett mint gyermek, 5405 V | Különben az engedményt el sem fogadhatnám; de bizonyos vagyok annak 5406 V | hova gondol? Ezt én el nem fogadhatom. A világért sem, sőt kérjen 5407 XXV | megtiszteltetést, de nem fogadhatta azt el, mert sokkal nyugodalmasabb 5408 XIV | anélkül, hogy a jó napra fogadjistent mondana, felel egykedvűen:~ ~– 5409 XVI | beszélhetünk, de így is el kell azt fogadnom.~ ~– Tessék leülni, kedves 5410 IX | találta elő, Pestre, s a fogadóban átöltözve, rögtön sietett 5411 VIII | és amott a világban, úgy fogadsz bennünket, mintha csak futólagos 5412 VIII | engem, árvát, édes bátyjokká fogadtak, ne szeressem, amíg élek? 5413 XVII | meg, hogy aláírását úgy fogadták, mint egy igazi emberét, 5414 XVII | ismét családjok tagjává fogadtatnék.~ ~– Tudom, jó barátom. 5415 II | kertjébe lépek, hogy e napon fogadtatott vissza Ádám a paradicsomba!~ ~– 5416 III | aranysodronyok helyei meglátszanának fogain. Éspedig ő még folyvást 5417 II | s a hibátlanul kipótolt fogak sok évvel fiatalabbnak mutatják, 5418 II | nevezni szokta – egészen más fogalmai voltak. Ő is gondolkodott 5419 Vegszo | társadalmi szokások és erkölcsi fogalmak alóli kivételek, kevés tartalékkal 5420 XX | emlékezünk. Legyen szabad saját fogalmat alkotnom a vénségről: aki 5421 XIII | már csak a régieknek van fogalmuk; az újabb koreszmék előtt 5422 XII | amik abban előfordultak, fogalmunk legyen, nem szükség csak 5423 XX | lenni amaz elkeseredésrőli fogalom, mely egy bukott pártvezér 5424 XVII | új nemzedék boldogítása foganszott, arra, hogy három ember 5425 XVIII | mennyiségét elrendelé.~ ~„Ez jó fogás volt – mondák magok közt 5426 XIV | tízennyit adok.~ ~Bogozy a fogásáról azt ítélte, hogy ötkrajcárosok 5427 XVIII | csendes menetű, semmi színpadi fogások, semmi mesterséges ömlengés, 5428 X | végigfolytatják az egész fogáson, háziúr és asszony agyonfáradnak 5429 I | néha egy-egy elegáns úri fogat arra tévedt a belvárosból, 5430 X | órával későbbre rendelék fogataikat, s gyalog, báli öltözetben 5431 II | mindennap láthatták őt pompás fogatú hintajában elmenni és megjönni. 5432 XXV | kúrának.~ ~Nemsokára két izmos fogdmeg állt be, azok kiugratták 5433 XVIII | egész raj nekiesett, s bár a fogdmegek markaitól megmenekült is, 5434 X | hintókat Kronstadt előtt fogdosták ki. Olyan itt nem tud lenni!~ ~ 5435 XIV | modor volt, azért ő valódi fogékonysággal bírt a becsületes, őszinte 5436 II | grószmama, ne fogd el Zoltánt, fogj magadnak magadhoz való öregurat.~ ~ 5437 XVIII | odamutatva Dabronira. – Fogjátok meg, kötözzétek meg!~ ~– 5438 XXII | sincsen. Erről én téged meg foglak győzni. Ígérd meg, hogy 5439 XVI | meg önt, nekem nem az a foglalatosságom. Én békességes ember vagyok, 5440 XIX | kellene őrködnöm, el nem foglalhatok azon az úton, melyen engem 5441 X | Ide mellém, barátaim! Foglaljuk el erővel, ha jó pénzünkért 5442 II | megbecsülhetlen az oldala melletti foglalkozás; sehol sem lehet annyi gyakorlati 5443 X | eseményeket, s apróságokkal nem foglalkozhatom.~ ~Misztizláv tenyereit 5444 XIV | beszédmód. – Tehát most mivel foglalkozik?~ ~– Mondtam, hogy körmölgetek.~ ~– 5445 XVIII | akik temploma építésével foglalkoznak, azokat mulattatja. Édes 5446 III | hozzájok? Én már évek óta nem foglalkozom a politikával; miattam széttéphetik 5447 V | azon gondolatok elemzésével foglalkozott, miket Maszlaczky rejtélyes 5448 IV | kezeiből? A Mátyásemlék foglalkoztatja tán ily elevenen a kedélyeket, 5449 X | domborműveket (bas-relief) foglalnak be.~ ~Milyen hideg lehet 5450 XVIII | akartak a tarka tollasok foglalni az egyszín tollasoktól, 5451 XIV | jó alkut csinált, sietett foglalót adni Bogozynak. Tíz arany 5452 XXI | Rudolf és barátai helyet foglaltak szobájában, s rá vártak, 5453 XVIII | a legkedvezőbb állást ők foglalták el. Itt csak ésszel lehet 5454 XII(1)| hitágazataik sarkalatos tételei foglaltaknak; hajdan csaknem minden protestáns 5455 IV | Én már előre páholyt is foglaltam mind a három estére. Ah, 5456 III | azután pedig az ebben foglaltatott szarkazmusra bátor vagyok 5457 I | jobb volna, ha hozzá sem fognál, szegény bohó!”~ ~Az pedig 5458 XVII | bizonyára nagyon örülni fognának, ha Kárpáthy Zoltán ismét 5459 III | Mielőtt az ügyállás leírásához fognék, jó lesz kedves nagyságodnak 5460 VIII | Rudolf annyira el volt fogódva, hogy mielőtt a kilincsre 5461 XIV | aranypaszomántos huszárokba fogódzott hintók gördülnek ki és be; 5462 V | vigyáznak rá – mint egy fogolyra.~ ~Anyja leánya volt, ahogy 5463 IX | hímzett csöngettyűhúzó aranyos fogóval. Arra Zoltán neve volt hímezve.~ ~ 5464 XXI | lenni mind a kettő. Karon fogták egymást, s végigsétáltak 5465 V | cukor édessége elrontja fogukat, az anyai hízelgésé a szívet”; „ 5466 X | csak mi ketten – mondá fogvacogva, s majd belebújt a fűtött 5467 IX | mintsem ily házias gondokkal fogyaszthatta volna idejét. Arra valók 5468 XII | árulják, ők az egyedüli fogyasztók; az ő oktalan fényűzésök 5469 XVIII | főzet vele, nem lesz semmi fogyatkozás.~ ~Ez kissé megnyugtatta 5470 III | van számítva, hogy testi fogyatkozásait elrejtse általok; mikor 5471 X | kezdtek, azon mértékben fogyott türelme; aggodalmai növekedését 5472 XVII | vitalitiumot rendeljen élete fogytáig, mely nemeslelkűség a derék 5473 II | épségének. Vilma büszke főhajtással fogadá a gyermeket, s nagy, 5474 XVIII | és borkezelők fölé, egy főháztartó jön a kulcsárok nyaka közé, 5475 III | roppant szekrény foglalja el a főhelyet; az egyik barnára van festve, 5476 X | csillagot, s megismerik a főherceget.~ ~Az ifjú herceg régebben 5477 X | napóleoni pozitúrában beszélt a főherceggel, e mozdulat által kényszerülve 5478 X | a vaknövelde őfensége a főhercegnádor pártfogása alatt állván, 5479 X | nézett majd reá, majd a főhercegre, nem érthetve minden szót 5480 II | cancanont és a chahut-t is; ma foi.~ ~– Sz – sz! – hangoztatá 5481 II | tagjártatásaikból, hogy mely főiskola növeltjei, annyira magukon 5482 II | meg magát előtte, hogy a főispánnál fél fejjel kisebb alakot 5483 II | mindjárt azt kérdezni a főispántól, hogy reményli, miszerint 5484 II | Nemsokára aljegyzőből lett főjegyző. A legközelebbi tisztújításon 5485 IX | minden érzést el lehet is fojtani a félelemmel, ám a költői 5486 VIII | öklein is meglátszott, hogyan fojtja el felküzdő keservét, hogyan 5487 X | valamely becsületes tengeri fókáé.~ ~Látva, hogy a fiskális 5488 X | magyarázta, hogy a Csepel fokánál támadt jéggátot szándékoznak 5489 XVIII | felszólítást, s azonnal kezdtek a főkapun keresztül kifelé nyomulni.~ ~ 5490 X | lábát a hágcsó legfelső fokára téve, a leány hideglelős 5491 XVIII | ismeri, minő hatása van a fokonkénti hangemelkedésnek, biztosan 5492 XVIII | egy-egy hangosabb hazafi, s fokoskíséret mellett épületes verseket 5493 XVIII | köznemesség békétlenkedése a végső fokot érte el. A tarka tollasok 5494 IX | láthatta őt.~ ~Tarnaváry dühe fokozatosan emelkedett, amiatt, hogy 5495 XIV | fúrva –, ejnye, amice, nem foldathatná be már egyszer ezt a lyukat 5496 XIV | könyökén támadt szakadást sem foldoztatta be, pedig másutt is kopott 5497 III | pörcsomagokkal és protokollumok foliantjaival; a másiknak zárja van kettő, 5498 XXI | adok, meg találja tudni a főlovászmester, s megakadályozza a találkozást. 5499 XXIV | kastélyban, és egy bekerített folt földet a fenyvesek alatt, 5500 VIII | melyet kivallottam, bűn foltját találjátok, ítéljetek el 5501 II | egy baracksövényen, zöld foltot ejtve fehér pantallója térdén. „ 5502 XIV | olvasását, és saját eszméi folyamának engedni át lelkét.~ ~Mennyi 5503 X | pillanatban megreszkettette, s a folyamár az utca közepére sodorta 5504 XVIII | az egész követválasztás folyamára, ingyen dínomdánom egész 5505 XVIII | hogy a hatóságok a dolgok folyamáról sohasem vehetnek tudomást. 5506 XIV | Nem érdekelte többé a per folyamatja; jobbra dűl-e, balra dűl-e? 5507 III | fulminatoriumért beadott folyamodását: „Kedves királyi tábla”. 5508 XIX | legcsekélyebb vesztegetéshez folyamodik, annak jelöltjei nem fognak 5509 VI | kanadai jegenyékből fedik a folyamok kanyargó medreit, mik most 5510 VI | minden fölösleges árt a folyamokba, néhol zsilipekkel ellátva, 5511 V | ez érzelem a legrendesebb folyamú szerelem, melynek házasság 5512 VIII | hanem a dolgok természetes folyása, s úgy hiszem, meg fog benne 5513 XVIII | szemrehányás elmúlt éltetek folyására; gyanítjátok-e azt, hogy 5514 X | midőn egyedül úsztatott át a folyón, észrevevé, hogy egy harcosa 5515 IX | asszony szobáihoz vezető folyosóba, midőn egyszerre a leghevesebb 5516 XXIV | szava is elmúlik a hangos folyosókról, csak egy üres hintó áll 5517 II | édes tekintetével, mi pedig folytassuk körutunkat a báró kalauzolása 5518 XII | bíztam rá a levelezést. (Így folytaták tovább a nagyságos hieroglifok.) 5519 III | megvan a kezdet, önként jön a folytatás; egy pont, egy adat tízet 5520 XII | nem érkeznék e levelezés folytatására, kegyeskedjék e teherrel 5521 XV | fogjuk bírni, hogy lemondjon folytatásáról.~ ~– Nem áldozatokkal. Egészen 5522 XIV | körmölésből kapok.~ ~– Hát nem folytathat pereket?~ ~– Ugyan ki bízná 5523 IV | én? Én azon az úton nem folytathatom.~ ~– Hát milyen nézetekben 5524 X | azt a táncot?~ ~Mindenki folytatja elébbi mulatságát; a fiatalság 5525 XXIV | üresen marad.~ ~Ötödnap ismét folytatják a temetkezést. Eveline-t 5526 XXV | semmiféle pert nem szabad folytatnia.~ ~Azt hitte ugyan, hogy 5527 XIV | akik ellen valami ügyet folytatok. Én nem zárhatok el minden 5528 XIII | az egész Szentirmay ellen folytatott perre, hogy vigye őt a tatár, 5529 XVIII | igaz; tessék folytatni.~ ~Folytatta volna is a derék fiatalember, 5530 XVIII | amivel ez az egész gyűlés folytattatik!…~ ~Az emberek egymás szeme 5531 V | Az utolsó években férje folytonosan beteg volt. Ez idő alatt 5532 III | hogy keresztülessék, de oly fonák feleleteket ad a jámbor 5533 X | készülőben, és e tervnek fonalait az ő szülői tartják kezökben, 5534 I | túlsúlyában; ott voltak a főnemesek bársonyos páholyaikban, 5535 XXI | elhagyják az alsó tábla főnemesi tagjai székeiket, hogy a 5536 XII | örültem, hogy a sors gazdaggá, főnemessé engedett lennem, most örülök 5537 XIII | kuruzsolásaival.~ ~A doktor vére főni kezdett ez érzékeny riposztra, 5538 VI | másik az itt termett gyapjút fonja, szövi olcsó és tartós kelmékké, 5539 II | maradjon? – rivall rá a főnök, tatár szemeit végigvillogtatva 5540 II | s úgy kardosan követni főnökét, kétlépésnyi távolban egész 5541 XIII | már több latot, egész fél fontig napjában.~ ~– Teringettét, 5542 XIX | józanon, cselekvényök nemzeti fontosságától áthatva jelentek meg mindkét 5543 XIV | A jövedelmes és a nagy fontosságú állomásra nézve igen természetesen 5544 XVIII | a maga felügyelője, egy főpincemester fog állíttatni a vincellérek 5545 X | éktelenül felkacagott, s röhögve fordítá fejét társaihoz.~ ~– Halljátok 5546 II | többi közel állók kíváncsian fordíták oda fejeiket, várva, hogy 5547 X | fiatalság maga előtt látni, hogy fordítanák meg egyszerre a kormányrudat, 5548 XIII | cselekedett volna, rögtön hátat fordítanának egymásnak, s visszatérnének, 5549 XII | parenthesisbe teszi, hogy régi fordítások szerint hibásan van héberből 5550 II | szerzeményök fölöslegét élvezetekre fordíthatni, de éppen e keresetmód nem 5551 XVII | idejében akármikor készpénzzé fordíthatók, s egyik veszteségét pótolja 5552 I | minden pillanatját munkára fordítja, s midőn hasztalan fáradt, 5553 X | Maszlaczky úr ekkor könyörgésre fordította a dolgot. Ékesen előadta, 5554 X | A múlt éjjel tehát egyet fordítottam a fürdő kád csapján, s az 5555 XVIII | mondatára:~ ~„Nyolc órát fordíts álomra, nyolcat munkára, 5556 III | hogy mindez a legjobbra forduland, s végtére mégsem fog kárára 5557 V | eltitkolni, midőn valamely ügyes fordulatot adott a dolognak.~ ~– Óh, 5558 XXIII | vánkosait; arcával az ablak felé fordulhatott, mely már akkor világosodni 5559 X | sietni, rájuk kiáltott, hogy forduljanak vissza, ne menjenek tovább! – 5560 XVIII | hogy valami követelése van, forduljon azzal őellene.~ ~Maszlaczky 5561 VIII | tekintetet, s félre kellett fordulnia, hogy meg ne engedje magát 5562 X | erővel a gyöngébbnek kell fordulniok. Az egyik csónak emberei 5563 IX | házból – az esőbe…~ ~Alig fordultak be a méltóságos asszony 5564 XIV | egy örökké tartó ásítás fordulván a színpad felé, hogy a játszó 5565 III | nevei eddigelé nem voltak forgalomban, és ezek: a közteherviselés 5566 V | mutat, hogy valami mást forgat fejében, s csak azt a szót 5567 XVIII | világtalan szemeit az ég felé forgatá, mintha az Istent keresné 5568 XV | mindenféle elképzelhető forgatásokat elkövetve –, hogy én magamat 5569 XXIV | Majd felveszi, kezében forgatja, de másutt jár addig gondolatja! 5570 VIII | ahányszor annak lapjait forgatod. A gyermekévek benyomásait 5571 XXIII | végigüvöltő szél csikorogva forgatta az új szélvitorlákat a háztetőkön, 5572 X | Maszlaczky úrnak egypárszor az forgott már a nyelvén az egész hajemelő 5573 IV | indítványozott huszonnégyezer forintban megnyugodni, ugyebár? Ez 5574 XVII | Neki még néhány százezer forintja marad, mellyel rendelkezhetik! 5575 X | számításiban egypár száz forintnál.~ ~– Igenis, kedves Trommel 5576 IV | esztendeig tartozott hatvan forintommal kedves – kedves izé (ezt 5577 XXIV | igen hivatalos hangon és formában voltak mondva; az ilyen 5578 V | kellemetlen következtetéseket formáljon. Tudja, ön ügyvéd, én pedig 5579 Vegszo | kérdésből jogi értekezést formálni; ez, mint a szíves olvasó 5580 III | faragva, némelyik szarvasbog formára metélve, mi arra mutat, 5581 XXI | sürgeté Dabroni a rendes formaságokkal elfoglalt segédeket. – Énreám 5582 XVIII | kellett őt másoknak a szokásos formaságokra; azon gondolat, hogy a nagyságos 5583 XVIII | kitöréseiben minden retorikai formát mellőzött; a szégyen leverte, 5584 XVIII | s minthogy ügyesen tud formulázni, azért bízatott rá a megelőzött 5585 Vegszo | ily alapon indított per forog a törvényszékek előtt.~ ~ 5586 XVIII | maradjanak mindig; olyasmi foroghatott a fejében, hogy a Kárpáthy 5587 X | magokat, mintha a csónak forogna velök. Csak báró Berzynek 5588 X | erősen zihálva, és szemei forogtak, mint ahogy egy vak szemei 5589 XVIII | kérdi a szakácsnétól, hogy forr-e már a víz a teának.~ ~– 5590 XVIII | reggel, mielőtt ő felkelne, forraljon vizet teának, a kávét meg 5591 XXII | eszmével, melyet magában forralt. Az orvossal találkozott 5592 XIII | közé, beveszem magam egy forrás mellé, ott iszom napestig 5593 I | valami kósza hír, melynek forrását senki sem ismeri, már több 5594 III | felszámíthatlan gazdagsági források is állanak rendelkezésére, 5595 XVIII | belőle, annál gazdagabb forrást nyit.~ ~Irodalmunk fejedelme, 5596 III | az ifjúi érzelmek teljes forrásukban vannak, amidőn a fiatal 5597 II | lombosuló fákról, a friss forrásvizekről, mikre gondolni is gyönyörűség 5598 XIII | iszom napestig a jó hűs forrásvizet; azt, azt.~ ~A báró úgy 5599 II | gyümölcsfák mintha le lettek volna forrázva, elfagytak mindenütt, a 5600 XXII | Vilma nehéz, hagymázos forróbetegségben volt. Minden ideges embernek 5601 XXI | valóban, mi a kór oka. Egyik forrólázhoz sejt, másik ifjúkori vérforgásnak 5602 XVIII | Szentirmay Rudolf; a nyüzsgés, forrongás egészen elcsillapul a teremben, 5603 XVIII | mely az egész országot forrongásba hozta; a legszenvedélyesebb 5604 XXI | A fiatalság dühöngött, forrongott; egy alkalommal Dabroni 5605 XVIII | számára a felhasználandó forspontok tetszés szerinti mennyiségét 5606 XVIII | bokréta a kalapja mellé, s forsponton szállítás a megye székvárosáig.~ ~ 5607 XVIII | egész úton mindig beszélt a forspontos kocsisokkal; a szekérzörgés 5608 XIV | okiratokkal, furfanggal, fortéllyal, mégis ennek van igaza”.~ ~ 5609 XVII | percsomóról, mely apródonként foszlánnyá égett. Az egyenkint felhajló 5610 XVII | s minden kihamvadt lap foszlánya felrepült a lángok közé, 5611 X | közepett ingó házaikban fosztják ki, elrabolva tőlük, amit 5612 III | legjobb ismeretségben van a főtörvényszékek minden tagjaival.~ ~– Az 5613 II | ugyanott, hogy amely magyar főúrban csak egy csepp önérzet van, 5614 XVIII | fölsegíthettek az öltözködő főúrra. Esküdtségek és szolgabíróságok 5615 X | mint a gondviselés.~ ~A főutcákon Prónay Albert jár, a főispáni 5616 III | az előnyünk van, hogy a fővádlottak meghaltak, és nem védhetik 5617 Vegszo | mint az, hogy országunk fővárosa miképp lett semmivé, és 5618 XI | is elvándorol az ország fővárosából, nincs mit keressen ott 5619 XI | halottnak soha, minő Magyarhon fővárosáé.~ ~Adják az idők, hogy Pest 5620 XIV | ezt a tisztes hajdankori fővárosát Magyarországnak rövid időre 5621 X | romboló vész kétharmadát a fővárosnak sírhalommá változtatta, 5622 X | bölcsei, tekintenek az ifjú fővárosra, s míg a homályban és szegénységben 5623 II | szegény fiú meg volt már főve a kánikulai melegben, a 5624 XVIII | alatt alhadnagyaira bízva a fővezérséget, megindult ad audiendum 5625 XVIII | nagy tekintélyű Pittnek és Foxnak micsoda véleményei voltak 5626 IV | művésznők budoárjai, a színházak foyer-i, kinek ízléséről, fényűzéséről 5627 XVIII | maga szakácsnéját, süttet, főzet vele, nem lesz semmi fogyatkozás.~ ~ 5628 XVIII | tudja, hogy mit fog nekik főzetni, és kivel.~ ~Eveline magánkívül 5629 XVIII | magasztalás alatt: „Bár főzhettem volna számotokra mérget; 5630 XII | eleségök, s most a csizmájokat főzik meg, azt eszik, s ha az 5631 II | asszonya van, hányszor főznek itt és itt a cselédek számára 5632 XII | septemvir, hanem cukrot főzök, te meg szintén nem fogsz 5633 X | a csónak közepén puncsot főzött, melytől a vigadó csoport 5634 XVIII | elkészítem én azt.~ ~– De főzött-e már teát?~ ~– No, de akármennyit.~ ~ 5635 XVIII | egy árva szolgáló, aki egy főzőkanalat megmozdítson; következőleg 5636 XXI | Biz azt nem az ő szakácsa főzte, csak a kaszinóból szokta 5637 XII | semmiféle lében meg nem főztek, minő sajátságos nézpontból 5638 XVIII | teának.~ ~– Óh, már be is főztem régen.~ ~– Befőzte! Régen! – 5639 XVIII | nem volt. Itt van nálam a fragmentuma.~ ~Amíg Maszlaczky úr zsebeiből 5640 II | emellett sikerült a báró frakkjának egyik szárnyát elkaphatni 5641 II | ember. Jelenleg sötétkék frakkot visel, szűk, kézcsuklóig 5642 XII | költemény is, amiket Zoltán úrfi franciából fordított valami Berengártól ( 5643 XII | vigyázzon, hogy ott a bolond franciák között valami párbajba ne 5644 XXV | ismeretlen kéztől, néha franciául vagy németül volt írva. 5645 XVIII | a jenki kongresszek, a frank parlamentek, a mongol korultájok 5646 VI | országban, mint közelebb Franklin expedíciójának a jeges tengerre.~ ~ 5647 XIV | pénztárét, mind. Ön fizesse a frátereket s minden előfordulandó sportulát 5648 III | perről.~ ~Azzal kikiáltott a fráternek.~ ~– Fráter Bogozy, fogja 5649 XVIII | menyecske jóltartotta a frátert lepénnyel és hideg sülttel; 5650 X | csendes hangon kérdezé a frátertől:~ ~– Beszélt Trommellal?~ ~– 5651 V | végezte be az ügyvéd úr a frázist, a tizenöt évet mégis nagyon 5652 XII | tollal, mely szerteszét frecskelte a tintát, kicsiny és nagy 5653 XIV | az ő lábaik már nem olyan frissek, mint voltak Napóleon idejében.~ ~ 5654 III | is leginkább a helyzetek frivolitása tűnt fel.~ ~– Nem is arra 5655 XII | ember hátán ember, mint a fügelevél, mi pedig egyik toronyból 5656 XVIII | a csillárok rossz helyen függenek, ezek az ablakok nem elég 5657 X | a fekete ablaktáblákra függesztve szemeit. – Ne félj, leánykám, 5658 X | Berzy. – Akit az istenek függni rendeltek, nem hal az a 5659 I | és ah, most fellebben a függöny, elhangzik az első mondat, 5660 X | pillanatban szétváltak az ablak függönyei, s a párkányról alálépve, 5661 X | megmaradt, mintha egy színpad függönyét húzták volna félre, akként 5662 II | meg, aminél még Semiramis függőkertjei sem kerülhettek nagyobb 5663 II | tetszeni, az, hogy füleiben függőket visel, mégpedig nem apró 5664 III | kurta keze, s hangzik éles, fülbefúró szava.~ ~– Ah, kedves báró 5665 X | Zoltánnak egész a tutajig mindig fülében csengett ez a szó: „Olyan 5666 II | előttünk tetszeni, az, hogy füleiben függőket visel, mégpedig 5667 XVIII | beszélnek-e rosszul? Vagy a fülek nem hallanak jól? Az erkélyen 5668 II | salétromos vize után, a zengő fülemülékről, a szép kilátásokról és 5669 XIV | csörtetnének a köves utcákon, fülszaggató zajt ütve vaskarikáikkal, 5670 II | amaz mivel mosdik, miben fürdik, s több efféle. Szakácsnéról, 5671 X | tehát egyet fordítottam a fürdő kád csapján, s az onnan 5672 XVI | kirándulás a marienbadi fürdőbe, azután a nyarat Ischlben 5673 II | családjával együtt Budán a Császár fürdőben tölti már több mint húsz 5674 XXV | riadalra összeröffent a fürdői cselédség, a szomszédok, 5675 XXV | gubancolva.~ ~Megérkezve a fürdőintézetbe, rögtön tudakozódott a nagyságos 5676 X | nevetett rajta.~ ~– Hát a fürdőkádat? Mondja el csak a fürdőkáddali 5677 X | fürdőkádat? Mondja el csak a fürdőkáddali tréfát! – juttatá eszébe 5678 V | Néhány év múlva a mehádiai fürdőkön megismerkedett Kőcserepy 5679 II | nyáron jószágaikra vagy fürdőkre mennek; más ember, kinek 5680 II | esztendő óta, és semmi más fürdőre nem jár.~ ~A hátulsó ülésben 5681 X | alszik, mely fölött az én fürdőszobám van. A múlt éjjel tehát 5682 XXV | kergessék el innen.~ ~A fürdőtulajdonos leleményes ember volt. Amint 5683 XXV | reggel felkelünk, mosdunk, fürdünk, nyargalunk a jó friss esőben, 5684 III | ahol beszélni, fecsegni, fürgenckedni, nevetni lehet, s azt hiszi, 5685 II | pipahordozója – felelt egy fürgönc komornyik, kit szép gyereknek 5686 III | tőrben tartja, mint az ostoba fürjet.~ ~– Ki az?~ ~Maszlaczky 5687 XIV | írást nekem vissza, és ne fürkéssze énnálam a titkokat, miket 5688 III | a processzusok titkaiban fürkésszen s még ha ittas is, zárt 5689 V | szenvedett soha. Örökké fürkésző szemei előtt nem maradt 5690 III | Tizenkét évig kutattam, fürkésztem e perben; családok mélységes 5691 XXV | ide, hogy itt mosdjam és fürödjem, s igyam a vizet napszámban…~ ~– 5692 X | vízben lubickoltak.~ ~– Hadd fürödjenek egy kicsit, nem árt nekik! – 5693 XIV | hullámegyformaságon, az alaktalan füstfelhőkön, s a gőzgépek változatot 5694 X | püspökital mellett, földig érő füstfelleg között, kártyai replikákba 5695 III | fejét feltartva egy hosszú füstkötelet fújt a padlásig, s kirontott 5696 VI | alacsony tetősorok közől, bőven füstölögve; ezek munkás gyárak, az 5697 III | szednek sem dézsmát, sem füstpénzt, földjeiket nem szántja 5698 XVIII | Maszlaczky úr mérgében füttyöket hányt.~ ~– Hova lettek? 5699 II | ám, teringettét! – kiálta fütyköt vetve a főispán, s jobbra-balra 5700 XXI | Dabroni pedig ugrált és fütyölt örömében, és sipkáját hajigálta 5701 XXI | Nemsokára hallatszott, amint fütyölve jött fel a lépcsőkön, s 5702 XVIII | kényszeríté magát vígan fütyörészni, midőn szobájába lépett.~ ~ 5703 X | Maszlaczky úr pedig csendesen fütyörészve köté fel fehér nyakravalóját, 5704 XIV | parancsolni, hogy elkezd magában fütyülni, míg észreveszi magát, s 5705 XVIII | Bogozy valamennyi „fűzfán fütyülő”, „jégen kopogó”, „kifordított 5706 XIV | szóra.~ ~– Ugyan már ki fütyülte be azt is?~ ~– Hja, van 5707 VI | gyönyörű falkái, s buja füvében egész csordaszámra legeltek 5708 XX | Rózsabimbó, borostyán,~ Füzért köt a magyar lyán” – stb. 1~ ~ 5709 II | jönni ajkaira, s hosszú füzértáncok közben hallhatják táncosai 5710 X | azokat rázta: „Bújj – júj – fúj. Zúzmara zörög!” – A szegény 5711 XIII | kegyeikkel éppen nem bánnak fukarul gazdag ifjak ellenében. 5712 X | lábaik alatt oly rémségesen fuldoklik.~ ~Két-három perc múlva 5713 II | ujjain keresztül azt a lázas, fuldokló lihegést, lehetetlen, hogy 5714 X | mintha valami óriási állat fulladna a vízbe, s okádná vissza 5715 X | volna az árvízbe, és ott fulladott. Mennyivel rövidebbé tenné 5716 X | vidéket már mind vizeibe fullasztá, s Esztergomtul fel egész 5717 III | így kezdte egy mandatum fulminatoriumért beadott folyamodását: „Kedves 5718 X | gyűlölni is, hogy még a vízbe fúlók közől is ki tudja válogatni 5719 XVIII | szórtak a munkásemberek, onnan fumigálta az egész világot.~ ~Egyszer 5720 X | magát, melynek nincsen egyéb fundamentoma, mint a víz. E félelméből 5721 X | Hogyne érezte volna mély fundamentomaig a gyötrő láz borzadályát, 5722 XXIV | a sírról. Különös, hogy fűnek, fának, virágnak van élete, 5723 II | Tarnaváry olyan hegyes szemeket fúr bele, hogy a fiatal dandy 5724 XVIII | erősíté Palkó, Varga mellé furakozva, s nagyon látszott örülni, 5725 XVIII | melyekhez hasonlítva nagyon sok furcsaság és hiányosság tűnik fel 5726 XII | melyet rá nézve a tárgy furcsasága tesz egyre érdekesebbé.~ ~„ 5727 XII | mellettem, amint ezt a sok furcsát behunyt szemmel kigondolta.)~ ~ 5728 I | gyönyörű hangversenyhez jutott; fűrész és kalapács, gyalu és szekerce 5729 XIV | jött tanúkkal, okiratokkal, furfanggal, fortéllyal, mégis ennek 5730 XVIII | abból a házból, amit az ő furfangja szerzett meg a mostani birtokosnak, 5731 XXI | játékosé, ki ellenfelét furfangosan meg tudta csalni.~ ~A támadottból 5732 XIII | nevezett párt kifogyhatlan furfangú buzgalommal toborzá vezéreit 5733 IX | elé került leánynak dühödt fúriával ordítá fülébe e szavakat:~ ~– 5734 III | aranyos gombját a szájába fúrja, s titkos bosszankodással 5735 XVIII | felrohant a lépcsőkön a furkósbotokkal, s az ajtóban álló hajdúkat 5736 I | világot ábrázoló deszkákon, a fúró-faragó emberek jobbra-balra taszigáltak 5737 X | s közepökbe egy lyukat fúrtak, hova egy vascsövet lehessen 5738 XIV | atilláján támadt lyukba fúrva –, ejnye, amice, nem foldathatná 5739 X | oldalán.~ ~Vész, vész, vész!~ ~Fuss, – menekülj, – imádkozzál, – 5740 XVIII | szörnyen, hogy azzal a levéllel fusson minden késedelem nélkül 5741 VI | Isten keze látszik mindenik fűszálon – ember gondja mellett.~ ~ 5742 X | legkényelmesebb hely, senki sem fűszerezi kínálkozásaival a vendégséget, 5743 X | anekdotákkal, s azokat élcekkel fűszerezve szórja a társaság közé. 5744 II | magasságban állt valamennyi fűszerszámos, építész, kalmár és borkereskedő 5745 XXV | veszedelmes leveleket, s ismét fut odább, mint a hajtott róka.~ ~ 5746 XIV | mégis rajtakapták, s híre futamodott, hogy Bogozy aranyakat vált. 5747 X | Milyen hideg van! – Talán nem fűtenek itt?~ ~A borzalom az, a 5748 II | kedveért fát is vágat, s fűtésre alkalmaz; éjszakán, ha nagy 5749 XXIII | vége lenni. Zűrzavar, zajos futkosás, ajtók csattogása s csitító 5750 XXIII | Gyertyákkal, lámpákkal futkosnak egyik szobából a másikba, 5751 XVIII | jegyzőknek nagy sietséggel kelle futkosniok a termeken keresztül, mintha 5752 X | mintha titkos rázkódás futna végig a ház alatt.~ ~– Jézusom, 5753 X | hogy hagynák oda házaikat, futnának ki a város minden kapuin, 5754 XVIII | kötelességeinek, amely szabadon engedi futni dühös bolondjait; márpedig 5755 VI | a víznek sarkantyút meg futóárkot ki a szántóföldekre, hogy 5756 X | fogvacogva, s majd belebújt a fűtött kályhába. – Csak azért jöttem 5757 XIV | azt onnan. Három év óta futok egy névtelen kísértet elől, 5758 X | jövevények előtt, s ott várják a futókkal együtt az utolsó menhelyen 5759 XX | gyújtsatok, kérdezzétek fűtől-fától, keressétek mindenfelé!~ ~ 5760 VIII | fogadsz bennünket, mintha csak futólagos ismerősök volnánk, akikhez 5761 XXI | összevarrta…~ ~…Ah, hogy futottunk (mint gyermekek) néhány 5762 II | tudtul adni.~ ~Ezalatt mint a futótűz terjedt el a társaságban, 5763 X | Az éjszakai szél csípősen fútt a templom előtt, egészen 5764 XXI | emberrel, hogy fel fogja őt futtában is keresni, vagy rá talál 5765 XVIII | érezé magát biztonságban, futtatott át Poroszlóra, eltagadta 5766 X | engedi érezni a szél hideg fuvallatát. Ah, valóban Orkhán szultán 5767 XVIII | kocsijába, ígért tíz pengőt a fuvarosnak, ha lóhalálában elviszi 5768 XXVI | és kert; az utak benőve fűvel. A két fiatal szerető ott 5769 XXI | Zoltán kétfelől karjára fűzé a két hölgyet, s készakarva 5770 VI | egy sor bozontos üstökű fűzfa, melyet minden ősszel kopaszra 5771 XVIII | Kokánfalvát. Bogozy valamennyi „fűzfán fütyülő”, „jégen kopogó”, „ 5772 XII | lenni, s praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak.~ ~Ha 5773 VII | nefelejcset, mit majd koszorúnak fűznek, s az emberséges bátyámuramék 5774 V | legszorosabb rokoni viszonnyá fűződjenek közöttünk, s én kedves barátomat – 5775 II | mit a lyánka könnyelműen fűzött hajfürtei közé. Ez rosszul 5776 IX | akkora orral, mint egy gabnahajóé, pedig azt nem ezúttal kapta, 5777 XVIII | uzsorásnak eladta jövő évi gabona- és gyapjútermését kétszázhúszezer 5778 VI | helyeket, miken az uraság gabonája állott, robotos jobbágy 5779 XXV | közlendői vannak Maszlaczky Gábornak.”~ ~S több ilyenféle.~ ~ 5780 XXV | ez s ez napon Maszlaczky Gábornál fontos ügyek elintézése 5781 VII | akik az ő nevén tanulnak gagyogni…~ ~Mindazt oly igazán, oly 5782 XIV | ha valaki bizodalmával galádul vissza fog élni; okolhatja-e 5783 XXIII | apáért leányt!”~ ~Óh, nem. A galamb fájdalmának nincsen mérge. 5784 III | fiskális úr otthon legkevésbé galant ember. Másutt egészen más 5785 XII | emlékezel róla, pedig milyen galibába hozott tégedet. Az a per 5786 XVIII | őt a tanácsos megragadja gallérjánál fogva, s kidobja az ajtón, 5787 III | Kőcserepy úr sem ingem, sem gallérom, én őérte nem beszélek, 5788 X | házaik tetején ülve vagy fák gallyaira kapaszkodva, körülvéve jeges 5789 XIV | Magyarországnak rövid időre galvanizálni szokta. Országgyűlésen kívül 5790 XVIII | azalatt a tanácsos folyvást galvanizálta a kicsiny, izgékony embert 5791 XX | hallgatták, amidőn azon nemzeti galvanizmus felvillanyozta az egész 5792 X | elszakasztotta a gátat s az árbocos gályákat a császári palota udvarában 5793 XIII | pórusom, úgy zsibongnak a gangliák, a májam, lépem szemlátomást 5794 IV | Látom, látom; de ez a garancia többé nincs meg rám nézve, 5795 X | gyönyörű tremoló félhangon gargarizálta a contrealte-ot, Emánuel 5796 X | hadparancsnokok gyorsan gátakat vonattak a kaszárnyák előtt, 5797 X | temető mellett szakasztá el gátját, s már a Váci utat is ellepte. 5798 X | jeget valami nem természetes gátnak kell fenntartani!” – monda 5799 XXIII | tőled, ez a zivatar nem gátol akkor. De nem szólt semmit. 5800 XVI | kihajítani az ablakon, ki gátolhatja meg abban? Én nem. Ilyen 5801 XVII | öreg. – Most már semmi sem gátolja, hogy őt meglátogassa, ők 5802 XX | gyilkos fegyverei közé, gátoljátok meg minden úton e találkozást; 5803 XVIII | Rudolf és Zoltán meg akartak gátolni e merényletben, készebbnek 5804 X | ismét eloldozta, s lehetőleg gátoltatta a kimozdulhatást.~ ~Amely 5805 X | két oldalon elszakította a gátot. Isten irgalmazz!~ ~– Isten 5806 VI | szekerészeinknél, kik a meredek gátról le és fel csapogattak a 5807 X | fenség. Jelen voltunk a gátszakadásnál, láttuk mint omlott össze 5808 II | mert kicsiny korától fogva gavallérnak nevelték.~ ~A kis gavallér 5809 X | magához. A kéjcsónakázó gavallérok előtt ez egészen új élelmezési 5810 XIV | kapaszkodni Judittal, ő az én gavallérom, én pedig az övé. Tudja: 5811 XIV | Hisz azt a vén invalidus gavallért csak nem hívom úrfinak.~ ~– 5812 X | üldözők; s végigkergetik a gaz orvokat a vízben úszó utcákon, 5813 XII | mondat logikája az, hogy a gazdagoknak sokkal több módjok, több 5814 XXI | arány. A természet nagyon is gazdagon akart nála kiállítani mindent; 5815 II | excellenciás úrhölgyet, szépet; gazdagot és büszkét, és jelenleg 5816 XII | nemzetnek tudománya, ipara, gazdagsága, hatalma van; s vajon a 5817 XXIII | élve; nem cserélek senki gazdagságával. Ő nekem mindenem. Csak 5818 XXIII | sem a világ zajával, sem a gazdagsággal; ő lesz az én kincsem, örömem, 5819 III | emellett még felszámíthatlan gazdagsági források is állanak rendelkezésére, 5820 XVIII | a bélét, ha ad belőle a gazdájának.~ ~A fráter aztán megtörülte 5821 X | okos szemeivel feltekinte gazdájára, mintha mondani akarná neki: „ 5822 XV | kéz el nem tudná tartani gazdáját. És hát végre, ha minden 5823 II | miket mind báró Berzytől gazdálkodott el.~ ~– Ez a fagylalt olyan 5824 X | megfizettem előre a házbért, az én gazdám házának nem szabad összeomolni.~ ~– 5825 VI | rebellált; legelő volt a gazdaság nagyja, miken nyurga tinókat 5826 VI | épület nyúlt el még odább, az gazdasági tanya lesz, azoknak sem 5827 XVII | rendben találja az egész gazdaságot, s azt ne mondhassa, hogy 5828 XVIII | hanem egy pirospozsgás gazdasszonyka éppen akkor szedte ki a 5829 XVIII | ő ura milyen körmönfont gazember, hogy kiszúrta azt a derék 5830 XVIII | jön.~ ~– Nem tesz semmit. Gazfickók! Még énvelem dacolnak. Egy 5831 X | Megállj! – ordít a gazokra Kovács; társai fegyvert 5832 XIV | lehet a füvet, melyet nem gázol egyéb egy gyomorhártya-sérves 5833 VI | ördögszekeret a marháktól ripacsossá gázolt avaron végtül végig, ott 5834 XVIII | lett, az emberek a földre gázolták egymást, letépték ruháit, 5835 XVIII | egyre-másra elvagdalhatják egymás gégéjét?~ ~– Kérem alássan – csitítá 5836 X | deszkából kénytelenítettek gégéket építeni az emelkedő víznek. 5837 XVI | kedveért el nem vágatom a gégémet. Alázatos szolgája!~ ~Kapta 5838 Vegszo | hogy a Kárpáthy-család geneológiáját tovább folytatni nem törekszem, 5839 XVIII | nagyothallok.~ ~Nem ismerem azt a géniuszt, aki ebben a pillanatban 5840 XVI | sem gróf, sem báró, sem gentleman; de azért kezemet nem szorítaná 5841 X | De könyörgünk, fenség, mi gentlemanek vagyunk, nemesemberekkel 5842 XII | hónaljig esett a tudományba, Génuában nyakig a tengerbe, Párizsban 5843 XII | volna Párizsba, útba ejti Génuát, ott hajóra ül, s onnan 5844 III | amit eléje adnak, mint a gép, mint a rajzoló gólyaorr, 5845 I | díszítmények, milyen célszerű a gépezet, az egész elrendezés mily 5846 XIII | új egészséget? – ismétlé gépszerűleg az ügyész, akinek most annál 5847 X | magasra állt ki egy-egy tört gerenda, s a helyökből kivágott 5848 X | sarkantyú itt-amott kiálló gerendái. Én bátorságot vettem magamnak 5849 X | oldalfal áll még, a tetőzet gerendáitól összetartva. A csónak menekülni 5850 X | el szemeinket, mely égő gerendákat s szikrázó jégdarabokat 5851 X | küzdő hősöket, kik ajtókból, gerendákból összetoldozott lélekvesztőkön 5852 X | omladékból! Egy-két ütést az omló gerendáktól ki venne most észre? Jeges 5853 X | kőhalomra, egy aláhajlott gerendán felkapaszkodik az emeletbe, 5854 X | rémhangokat, s egy kiálló gerendáról azon percben, midőn minden 5855 X | akna elé, megragadtam a gerendát, melynek a cső volt támasztva, 5856 XVIII | illedelmes, szenvedelmes, gerjedelmes leveleket, hogy mire felébredt, 5857 XVIII | elégületlen, titkos undortól gerjedt szavakat ott belül, ott 5858 V | Eveline kitűnő nyájassága gerjeszt szívében, mint Eveline az 5859 XII | feltűnésével szokott ijedelmet gerjeszteni, de hosszasb ismeretség 5860 V | ok a megfelelő szánalom gerjesztésére s eredendő bölcsészeti elméletek 5861 V | tanácsos által közlött ajánlat gerjesztette anyai szívességből származnak, 5862 II | kissé hideg, de bizalomra gerjesztő arcvonásokkal, magas homlokán 5863 IV | mehetek tarka mellényben és gérokkban egy olyan úri házhoz, kivált 5864 VI | vízesésekkel; a platán- és gesztenyefák óriási magasságra nőttek 5865 II | dugja, a másikkal hatalmasan gesztikulál, arca nekihevül, és a füle 5866 XIV | Elpusztult várát csak a gettóba rekesztett zsidóság őrzi, 5867 X | megtanítá a zongorán vagy a gitáron, vagy különös mintákat kötni 5868 X | hozzáfogtak. Csak az a kár, hogy gitárt elfelejtettek magokkal hozni.~ ~ 5869 XVIII | következéseket elsimítsa.~ ~A derék gladiátornak azonban el kellett tisztulnia 5870 X | felsegíté őt a deszkára.~ ~Szép glaszétopánjai egészen tele voltak vízzel.~ ~– 5871 II | fel a labirint-parkokban, gloriette-ekben és remeteségekben tanyázó 5872 XVIII | is kijárnak a mulatságos glosszák, mikor feláll beszélni, 5873 X | a dacos áll, határozott gödrével, fényes fekete szakállal 5874 II | látták, arca és szép álla gödröcskéi nem is engednék, hogy szigorúvá 5875 XV | kezébe vett tollat egészen gömbölyűre hajtotta össze –, én azt 5876 XVIII | mondván: „Nem tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!” Azok 5877 XVIII | felvidítására.~ ~Legelébb egy görbedt nyakú, ősz bajuszú kortes 5878 XVIII | de nagyon rossz!” Azok a görbék, íme, most is kézben vannak, 5879 IX | vigyázzak magamra, hogy görbén ne találjak rá nézni; minduntalan 5880 X | akkor neje feküdt, kínos görcsök között.~ ~– Hajts! Hajts 5881 XVIII | feleségem itt ne volna; az görcsöket kap, ha megtudja, micsoda 5882 XIV | Zoltán e szavak alatt mindig görcsösebben szorítá kezei közé az iratokat, 5883 X | sötét éjben, csak a távoli gördülést hallani még. Lassankint 5884 XIV | huszárokba fogódzott hintók gördülnek ki és be; a csendes polgári 5885 V | tanácsos úr hintaja ekkor gördült be a kapu alatt, s ez véget 5886 XIV | zsebéből az oda elrakott görögdinnyemagokat, melyeket szépen megtisztogatva, 5887 III | nem hiába jártam én ezen gőgös nagyurak között – bocsánat, 5888 III | mint a gép, mint a rajzoló gólyaorr, s mikor leírta, ha a fejét 5889 VI | repült sassal, az elmélkedő gólyát a víz szélében s a tündéri 5890 XXI | hordok a nyakamban, mely a golyótól megőriz. És mégis úgy állok 5891 XVIII | valahol a világban, az csak golyóval lesz!~ ~E mérges szavakkal 5892 VI | tetejű torony nyúlt fel nagy gombbal a végén; négy szegletét 5893 XVIII | tűzszemeikkel, s dolmánya mindegyik gombjába egy-egy tökéletes kis óra 5894 III | mint azok, kik inasaik gombjaira is címereiket veretik; ő 5895 III | hogy pálcája nagy, aranyos gombját a szájába fúrja, s titkos 5896 X | pípesen, büszkén összevissza gombolva kabátját, először jobbról 5897 X | hozzá, hogy csavartasson egy gombolyag zsineget egy puskavesszőre, 5898 XIV | sűrű, egymást hengerítő gomolyokat képezve a világoskék égen, 5899 XIV | álmai voltak ez éjjel, egész gondatlansággal engedé át lelkét azoknak, 5900 II | gyümölcsfákat szállítottak nagy gonddal és költséggel a kertbe, 5901 V | kell megvallanom, hogy e gondjaim közepett sokszor feltűnt 5902 XXI | megfogadta: mint viselé gondját egyetlen gyermeköknek?…~ ~ 5903 VI | főúr maga építtetett, s gondjával fenntart; a kertek alját 5904 XV | ítélet alá kerülni; de volt gondjuk rá, hogy önt majd annak 5905 XVI | inkább, hogy még maga a gondnok, Tarnaváry is helyeslé Zoltán 5906 VIII | méltánylattal viseltető gondnokra ruházhassam át eddigi kötelességeimet 5907 IV | reggel kapott a családi gondnoktól, napi illetőségében.~ ~Ekkor 5908 II | előtt, és nem bízza az anyai gondokat egészen másra.~ ~A család 5909 IX | még, mintsem ily házias gondokkal fogyaszthatta volna idejét. 5910 XVIII | rövidebb idő alatt, mint gondolák, túlélték híröket, s együgyű, 5911 V | emberi szív legtitkosabb gondolata. Neki is volt lelki ideálja, 5912 VIII | kötelességeimet ön iránt. Ha van ön gondolatában az ismerős hazafiak közt 5913 XV | magára, Zoltán még mindig gondolataiban elmélyedve járt alá s fel 5914 X | vezérli a nagyok, a nemesek gondolatát, hogy ott legyenek, hol 5915 XIV | sem jutott, s ha egykor gondolatjába ötlik is ez a szemrehányás, 5916 II | Berzy, mintha Kőcserepy úr gondolatjára felelne, s fél szemüvegét 5917 VIII | előtt, emberek előtt rejtett gondolatokban vétkezém, vagy azt mondja 5918 X | vette, egyikéül azon fényes gondolatoknak a jövőről, mik e percben 5919 XV | Kárpáthy-pert megsemmisítse, nincs gondolatomban.~ ~– Ezt köszönöm önnek – 5920 XVI | Abellino elmosolyodott. Arra a gondolatra-e, hogy milyen jó tréfa volt 5921 V | mindannyiszor le kellett mondanom e gondolatról – folytatá a tanácsos úr. – 5922 V | minden lépésünk, minden gondolatunk tele van hibával; mi lenne 5923 X | magát azokkal.~ ~– Miből gondolhatja az én kedves kis anyácskám, 5924 IV | fejökre rántva takaróikat, gondolhatták magokban: „Valami nagy dolog 5925 II | középen a két szemöld között a gondolkodás, a mély szemlélődés redője, 5926 XVIII | álmodol róla, Liza, sokat gondolkodol róla.~ ~– Mindig, mindig. 5927 XXIII | mondogatá neki, s rövid gondolkozás után kimondá: – Hisz ön 5928 V | emberek rendes életéhez, gondolkozásmódjához.~ ~Azt gondosan el kelle 5929 XIV | tudnék én ilyen közönséges gondolkozásmódot megengedni magamnak? Piha! 5930 XXV | Összeszedé, ahol pénzei voltak, s gondolkozék rajta, hogy hova vonuljon 5931 III | a levegőben, mintha azon gondolkoznék, hogy vajon nem volt-e ez 5932 XVIII | tudom, hogy olyankor felőle gondolkozol, mikor melletted alszom, 5933 V | törekedve vegyítni.~ ~– Sokszor gondolkoztam felőle – kezdé végre a tanácsos 5934 XVIII | kisebb holló szemét.~ ~ ~ ~Gondolkozzatok hát rajta, mit nyertetek!~ ~ 5935 XVIII | elvégezte, az ember azt gondolná: „Mi szükség itt tovább 5936 XX | kigondolni is félne. Nem gondolnak rá, hogy valaki hallgatja 5937 VIII | hajlék alá, s jólesik reá gondolnom. De egy rémem van, egy titka 5938 X | elégszer, amire szüntelen gondolnunk kellett volna: hogy, íme, 5939 XIV | a szememből, hogy én azt gondolom, hogy ő lopott. A szemem 5940 X | Isten kezétől?~ ~Kevesen gondoltak arra. Legtöbben az emberek 5941 XXII | Nem hiszem, ezt csak úgy gondolták ki, hogy engem elámítsanak. 5942 VIII | Írjad tovább, írjad ki, mit gondoltál felőlem”!~ ~Zoltán még mindig 5943 X | eléggé sajátunkat, talán nem gondoltunk arra elégszer, amire szüntelen 5944 VIII | azt, hogy nem a levegőre gondolunk most. Jól van, igen jól 5945 XV | Szentirmay rosszul felfogott gondoskodásból megakadályozzák, akkor nem 5946 IX | vénségemre gyermeknevelő legyek, gondoskodjam egy ilyen elkényeztetett, 5947 XVIII | korcsmárosoknak, hogy ételről, italról gondoskodjanak, s amíg a nemes pártfelekre 5948 III | Ott megkaphatja nagyságod. Gondoskodjék ügyvédi kinevezésről.~ ~ 5949 XVIII | náluknál civilizáltabb népek gondoskodnak ruházataikról, akik nélkül 5950 III | nagyságod bonifkációjáról gondoskodnék.~ ~– Ne beszéljen énelőttem 5951 X | sírt.~ ~– Ne búsulj te, gondoskodtam én felőled. Ha én meghalok, 5952 XXIII | leányka, ki háziasszonyi gondosságában el nem felejté, hogy akit 5953 XVIII | Varga uram s a tiszttartók gondosságának sikerült az asztalokat illendő 5954 III | heves elhatározásokra, akkor gondunk leend rá e per iránti kíváncsiságát 5955 X | okosan, előrelátva, mint a gondviselés.~ ~A főutcákon Prónay Albert 5956 X | hangzik széjjel a magas gondviseléshez, ki a kétségbeesőt ide vezérlé, 5957 X | földre tették, a mennyei gondviselésre bízván, hogy Kőcserepy tanácsos 5958 XVIII | erkélyről.~ ~A nemes urak, gonoszat sejtve, nem akarták engedni, 5959 XVIII | nála, mert Maszlaczky úr gonoszban töri a fejét, mintha pert 5960 X | körmeikkel. Képzelem, hogy fájt a gonosznak, aki csak a hideget és a 5961 IX | elválasztani. Így sült ki a gonoszság, s a hétszemélynök úr jelenleg 5962 XVIII | minden mentségen alól álló gonosztevőnek érezte magát e szavaknál, 5963 V | láncolatokat, a legbonyolódottabb gordiuszi csomókat egy-egy drasztikus 5964 X | jurátus is, fráter Bogozy, ki gordon hangjával meg-megszólal, 5965 X | és segíts! – kiálta mély gordonhangján az ifjúra. Zoltán megköszönte 5966 XVIII | most módomban volna igen gorombának lennem, hanem én ahelyett 5967 X | s egy tökéletes révész gorombaságával válaszolt:~ ~– Hát ha jobban 5968 III | Abellino átlátta, hogy sem gorombasággal, sem hangerővel e férfiút 5969 XXI | szórtok ellenem, én nyílt gorombaságokat adok értök vissza. Száz 5970 XII | nem tudta, hogy micsoda gorombaságot gondoljon Rudolf felől; 5971 XIV | Tarnavárynál a heveskedés, gorombáskodás csak modor volt, azért ő 5972 XIV | azután elállt percig a gőzerőmű mellett, mely szörnyeteg 5973 XIV | alaktalan füstfelhőkön, s a gőzgépek változatot nem szenvedő 5974 XII | kaszákat, penicilusokat és gőzhajó-masinákat. Már ezentúl a magyar embernek 5975 IV | tisztelgő küldöttség a gőzhajónál, virágokkal díszített szobák, 5976 XII | s aki rá nem ülnék egy gőzhajóra, ha mindjárt Széchenyi maga 5977 XIII | van öltözve, ahogy éppen a gőzhajóról leszállt, s mint aki nagyon 5978 XIV | elutazása felől.~ ~Míg a gőzösig sietett, addig támadt egy 5979 VI | szorítva, s midőn a tiszai apró gőzösök a kies sziget mellett ott 5980 VI(1)| anakronizmust azokkal a gőzösökkel és sok más egyebekkel nem 5981 XII | ekképpen:~ ~„Ks btom! mlgs gr. úr.~ ~Vt szcsém f. é. küldött 5982 XXV | homöopátia, sem az izopátia etc. graeca, mert az egészen egzotikus 5983 XII | iskolában nem szintaxist és grammatikát, nem metafizikát és nem 5984 VI | életvidám arcú, ép falusi lyánka gránátszemei néztek ki.~ ~Az ősz váracs 5985 XIV | vissza. Az aranypajzsos Grassalkovich-kastély udvarán kaszálni lehet a 5986 XVIII | eltűnése felől, amint a legelső gratulációk után négy szem közé kaphatta 5987 XII | legyen felkeresni valami szép grizettet vagy más effélét, az aztán 5988 III | mennyire hasonlít Rudolf gróféhoz; azontúl a gróf gyöngéd, 5989 XIV | nézhessen.~ ~– Azok Szenczy grófék, az öreg grófné és agg hajadon 5990 XXI | Kárpáthy úr eszmejárása a nemes grófét követi…~ ~Mit beszélt, mit 5991 XIV | természetesen azt hiszik, hogy egy grófnőt látni a színpadon már magában 5992 VI | volt Szentirma a hajdani grófok idejében, s összehasonlítják 5993 XVI | elégtételvevés módja könnyelmű grófoknak, báróknak és más olyan embereknek, 5994 XVI | Azt, hogy Szentirmay grófról tiszteletlen hangon beszéljen! – 5995 II | szólt báró Berzy kurta groomja, combszárig érő, veres mellénye 5996 II | agg nő kezéből. – Ugyan, grószmama, ne fogd el Zoltánt, fogj 5997 XVIII | sétálva, azután pedig egy Hugo Grotiust szemelt elő a könyvtárból, 5998 II | keresztül-kasul járja az egész salva guardiát, s még nem elég, hogy maga 5999 XXV | fejében összevissza van gubancolva.~ ~Megérkezve a fürdőintézetbe, 6000 X | Emánuel barátunk küzdvén gugaszakadtából a baritonnal – íme, egyszerre 6001 XIV | előtted íróasztalodon ott fog guggolni a pokolbeli fantom, vigyorgó 6002 VI | csikókat lehetett találni gulya –, ménesszámra, melyeket 6003 V | miszerint ifjúságát nem gúnyból említé, mert bár képes volt 6004 XXI | ellenfeleinek és minden ismerősének gúnyhahotáját.~ ~„Elmegyünk innen, fiam – 6005 X | meglátja, hogy a szomszéd gunyhó padlásablakából valami fehér 6006 X | palota urát megmenték, a gunyhóban minden csendes. Amott gazdag 6007 X | is, nemcsak a nyomorultak gunyhói. Amott egy kétemeletes ház 6008 I | oltárának mi is építsünk egy gunyhót, hol menedéke, bölcsője, 6009 II | bornírtsága cselédek, inasok gúnyjának tett ki, s e törekvés ifjú 6010 XXI | áldása.~ ~De Pozsonyban lett gúnykacaj, midőn a határozott órában 6011 I | tartatott meg. Lett hahota és gúnykiáltás! A lustaság, a részvétlenség 6012 V | reményleni, miszerint méltsád nem gúnyolja ki legszentebb érzelmeimet.~ ~ 6013 X | Tedd le, ha félsz tőle – gúnyolódék a tanácsos. – A te kedves…~ ~ 6014 V | méltóságos asszony, vagy gúnyolódik. Hanem Eveline nyugodt, 6015 XXI | méltóságod, én követem!~ ~Még gúnyolódni is ráér gyakorlottsági fensőbbsége 6016 X | kísértene a vész közepett, gúnyolva az imádkozókat, oly borzasztóan,