IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
6017 XXI | Miklós haragosan vág hozzá e gúnyra. Dabroni felfogja kardjával 6018 XXI | amilyen hazafiak!”~ ~Ez örökös gúnyt kellett minduntalan hallaniok 6019 X | csizta bakala! A legjobb gusztámat elrontotta a spicc; hiába 6020 X | hat hüvelyket esett.~ ~– A gutát! – kiálta fel Maszlaczky 6021 III | mégis minden időben, hogy a gyakori látogató csak azon bír csodálkozni, 6022 XVIII | voltak. Ők pogány vallásuk gyakorlása miatt még II. András király 6023 III | meg. Nála csak dialektikai gyakorlat volt az előadás. Meg volt 6024 XVIII | törvényhozók nehéz jogaik gyakorlatában meg ne unják magokat, húzzák 6025 IX | hogy a fensőségi érzet gyakorlatának alanyul szolgáljon, minthogy 6026 II | foglalkozás; sehol sem lehet annyi gyakorlati ismerethez jutni, mint nála.~ ~– 6027 IX | osztályához tartozik, s gyakorlatilag mégis úgy lehet vele bánni, 6028 X | nagy kiszámítással és kellő gyakorlattal nyújtogatva nyakát és harapdálva 6029 XXI | Még gúnyolódni is ráér gyakorlottsági fensőbbsége érzetében.~ ~ 6030 XVIII | menjenek alkotmányos jogaikat gyakorolni, holott Kőcserepy mindenkiről 6031 XXI | örökké magánviadalokban gyakorolta magát, aki saját életével 6032 X | ez a munka; bele volt már gyakorolva, s hasonló esetekben igen 6033 XIX | választás letörlé az első gyalázatát; nem az intézmény volt kárhozatos, 6034 XXV | megbuktak, elpusztultak, gyalázatba estek.~ ~Az ember szereti 6035 XVII | az egymásért szenvedett gyalázatot, mint ez árva nép, mely 6036 III | per tovább folyjon, hogy gyalázatra hurcolják azon ősz férfiúnak 6037 XXV | hogy őt megőrizte bajtól, gyalázattól, s engedte előrehaladni, 6038 XXII | Elmondtatok róla minden rosszat, gyaláztátok, gyűlöltétek, és mégis azt 6039 II | s kutyagoljon (műszó a gyalogolás kifejezésére) le Budára 6040 II | cselédhad vihogva tekintgetett a gyalogpostának alkalmazott jurátusra.~ ~ 6041 XVIII | képes; úgy tették fel egy gyalogtargoncára, s azon szállíták a megyeházáig, 6042 XX | előle az erdőben.~ ~Egy gyalogút vezetett az erdőn keresztül; 6043 I | jutott; fűrész és kalapács, gyalu és szekerce dolgozott a 6044 XIV | volt, miszerint a törvényes gyám, a méltóságos septemvir 6045 IX | mosolygással kelle fogadni jó gyámanyja tréfásan gyöngéd szavát, 6046 II | járatott, Zoltán segíté felülni gyámanyját és Katinkát; neki szembe 6047 VII | nyugtalanságot; engedelmet kért gyámanyjától, hogy lóra üljön, s átsiessen 6048 X | csak annyit sem tudnak a gyámatyai háznál, hogy otthon van-e, 6049 XV | következhetnék ily eset is gyámatyámra nézve?~ ~– Azt hiszi ön, 6050 X | találékonnyá tesz: még egykori jó gyámatyámtól tanultam azt, hogy ahol 6051 IX | hogy elmenetelének fájdalma gyámatyjának titka; hallotta, hogy Rudolf 6052 XII | megengedi érni az én kedves gyámfiamnak, hogy nagyra megnőjön, csodákat 6053 VII | ilyenkor meg szokta csókolni gyámfiát, megdicséré egy évi haladásaért, 6054 XVIII | jól tudta, hogy Szentirmay gyámi évei alatt a jószág legnagyobb 6055 VI | mindezt titokban, nehogy gyámjai vagy mások megtudják, s 6056 VIII | vétkével, hibájával adott okot gyámjának e szokatlan hidegségre? 6057 VIII | Rudolfnak Kárpáthy Zoltán gyámjául maradni.~ ~– Tehát majd 6058 IV | lépegetni, nádpálcájával nem gyámolítva köszvényes lábait. A lépcsőkön 6059 X | rájok a szabadító, látva gyámoltalanságukat.~ ~Azok nem tudtak a nagy 6060 IX | az ifjú Kárpáthy fölötti gyámságot átvállalni, miután ő arról 6061 VIII | Úgy Tarnaváryt kívánom gyámul.~ ~Rudolf elcsodálkozott 6062 X | septemvirné nem alaptalanul gyanakodik; csakhogy ő nem sejt, nem 6063 XVI | kinézett, visszafordult, fontos gyanakodó képpel mondva:~ ~– Még nem 6064 XXI | kiismerhetlen bajt, harmadik himlőt gyanít. Beszélnek-e valaha az orvos 6065 II | bilincselni, azt senki sem gyaníthatja, de hogy vannak, azt éppen 6066 XVIII | elmúlt éltetek folyására; gyanítjátok-e azt, hogy ez a komoly gyermek 6067 XVI | értesíthesse arról, amit erősen gyanított, miszerint Zoltán csak azért 6068 XV | befolyású férfi?~ ~– S ön nem gyanította volna? Nem látta ön még 6069 III | életet élt. Mi iparkodtunk gyanúinknak családja hírnevében alapot 6070 XV | lehetett. Dacára azon igen gyanús pártolásnak, mellyel egy 6071 VIII | incselkednek; önt bizonyosan gyanúsítják azért, mert én gazdag vagyok, 6072 III | családja előtt, a világ előttt gyanúsítva, megbélyegezve álljon, hogy 6073 III | úrnőre senki sem bírt semmi gyanút okozó tényt felhozni. A 6074 XVIII | eladta jövő évi gabona- és gyapjútermését kétszázhúszezer pengőért, 6075 XVII | özön adósságot hoz magával gyarapítás helyett, ami azután szaporodik, 6076 XVIII | elzárják piacaikról az idegen gyárművek termékeit, és hogy ez a 6077 XXII | kastélyban napról napra nagyobb a gyász. Nagyon beteg a kisasszony, 6078 VII | amire Zoltán neve volt írva, gyászfüzek árnyékolták azt be.~ ~Zoltán 6079 XXIV | Szentirmán is múlni kellett a gyásznak.~ ~Rudolf végrendeletében 6080 X | egy szentet.~ ~Ama három gyásznapon éjjel-nappal ottan járt 6081 XXIII | hivé, hogy ő is Zoltánt gyászolja.~ ~– Én atyámat gyászolom – 6082 XXIII | eltűnt onnan.~ ~– Te is őt gyászolod, ugye? – kérdé barátnéja 6083 XXIII | gyászolja.~ ~– Én atyámat gyászolom – felelt Katinka, és nem 6084 VIII | világosabban elő, annál gyászosabbá téve a többit, ami sötéten 6085 XXIII | végzetének híre az egész vidékre gyászosan hatott, s midőn Kőcserepy 6086 XXIII | sugár leányka volt az, egész gyászruhában.~ ~Kőcserepy megdöbbent 6087 X | azt mondani; a pimaszok, a gyávák! Hogy örülnek a más becsületes 6088 XXI | gyermekijesztő Bramarbas, akinek a gyávasága példabeszéd.~ ~– Ez pompás 6089 XV | Maszlaczky pedig egy helóta, aki gyávaságával szokott kérkedni; s az igen 6090 II | kielégítését a piperében, míg egyik gyémántokat és cifra gombokat aggat 6091 II | szempontból viselni, hanem hosszú, gyémántos csüngőket, amik bizonyos 6092 VI | Ilyenkor Zoltán mindig a gyengék vezére volt, játszottak 6093 I | miszerint a páholyok oly gyengén vannak építve, hogy ha a 6094 X | A paripa mindig jobban gyengült, roskadozott; Zoltán lehajolt 6095 XIV | elárvult vándorok adnak elő gyér hallgatók előtt, az üres 6096 VII | valamit! Hol a kis groom? Gyerejde csak, te kölyök! Hány esztendős 6097 II | magát, fogadjon lámpásos gyereket.~ ~Rudolf csendesen mosolygott.~ ~– 6098 IX | hogy mint merészelt ez a gyerekjurátus azzal a gyereklánnyal ily 6099 IX | a gyerekjurátus azzal a gyereklánnyal ily tilos egyetértést kötni, 6100 II | fürgönc komornyik, kit szép gyereknek tartottak az úri körökben. 6101 III | Tudni akarja! Nem olyan gyerekség az. Azt a leggyakorlottabb 6102 XIV | azokra a boldog óráira a gyermekábrándoknak, amik csak úgy tűnnek elő, 6103 X | különösen illett a sápadt gyermekarchoz azon mélabús anyai kifejezés, 6104 VII | szereted, mint tulajdon gyermekedet”!~ ~Mármost aztán menjen 6105 X | míg egy koldusért, egy pór gyermekeért százszor veti egy óra alatt 6106 XXIV | sokáig volt boldog, s ezentúl gyermekeiben leend az. Óh, az igaz jellemek 6107 V | hogy a szülők nyájassága gyermekeik iránt azokat lanyhákká neveli; 6108 X | kik rosszul öltözötten, gyermekeikkel keblükön, egy-egy megmentett 6109 IX | lesz nekem, aki a saját gyermekeimmel sem szoktam törődni.”~ ~ 6110 X | volt megmentett nőkkel, gyermekekkel. Hiszen minden férfi örömest 6111 V | rejt el előle semmit.~ ~Gyermekeknek szoktak apró vágyaik, csekély 6112 X | gyermekeknél; sokszor hallani gyermekektől azt a balga óhajtást, hogy 6113 VIII | Rudolf elcsodálkozott e gyermeken. Őutána, kinek családjánál, 6114 V | befolyást kellett engedni gyermekére.~ ~Óh, Eveline már bölcsebben 6115 XIV | mikor ment el és merre.~ ~A gyermekérzelmek egyike, mely bennünket a 6116 IX | tagjának néztük már.~ ~– A gyermekérzés elmúlik, kedvesem – sóhajta 6117 III | bizonyosan ábrándozott már gyermekésszel a kis Katinka szép szemeiről, 6118 XVIII | sejtelmetek arról, hogy tulajdon gyermeketek minden tekintete egy súlyos, 6119 III | ténnyel, miszerint Mayer Fanny gyermekévei óta idegen háznál neveltetett, 6120 VI | mosolygó udvaron élte át gyermekéveit a mi Zoltánunk. Ezek a fák 6121 VIII | annak lapjait forgatod. A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, 6122 XIV | osztályigazítási peren? Ez csak gyermekies kíváncsiság.~ ~– Hozzám 6123 XXI | Quijote de la Mancha.~ ~– Egy gyermekijesztő Bramarbas, akinek a gyávasága 6124 II | itt-amott táncpróbákon és gyermekkoncerteken, s mily önálló beszédeket 6125 XII | ki hivatva van arra, hogy gyermekkorától fogva ideálja legyen a férfitökélynek. 6126 III | lyánkája irányában; az ilyen gyermekkori viszonyok erősek szoktak 6127 VIII | legnemesebb lelkű férfit, kit gyermekkoromtól fogva atyámul tanultam ismerni, 6128 V | felejteni, miszerint pályáját a gyermeknevelésen kezdé.~ ~– Ki ne hajolna 6129 V | ítéletemre valamit adni, de ami a gyermeknevelést illeti, már ebben nőm előtt 6130 IX | belőle; én most vénségemre gyermeknevelő legyek, gondoskodjam egy 6131 XXI | viselé gondját egyetlen gyermeköknek?…~ ~ 6132 XVIII | többet hagyhassanak saját gyermekökre.~ ~– Óh, gonosz emberek! – 6133 XXIII | megtört halálsugárán, végig a gyermekörömek öntudatlan boldogságán, 6134 II | és ábrándozott azon szép gyermekről, ki vele együtt nőtt fel, 6135 IX | magamon kívül vagyok. Minden gyermekség felizgat. Én igazán szerencsétlen 6136 XVIII | hűséges emberek voltak, akik gyermekségök óta uraik jóvoltából nevekedve, 6137 II | kedveérti leereszkedés; egy gyermekszív őszinte örömnyilatkozata 6138 V | gyöngeségnek, miknek tudata a gyermekszívet annyira képes megrontani. 6139 VI | kedvenc helye és azoknak a kis gyermektársaknak, akik őt szerették. Pedig 6140 II | Emánuel – monda a fiatal bölcs gyermektársának; az nagyot nevetett rá, 6141 VIII | szerettetik, s elhagyni egy gyermektársat, egy kedves, szép tüneményt, 6142 V | saját nézetei szerint neveli gyermekünket, s én kénytelen vagyok elismerni, 6143 II | beszélgetett Emánuellel, gyermetegen, könnyelműen, ahogy életkorához 6144 X | kik által szeretetre méltó gyermetegséggel engedi magát elragadtatni, 6145 V | felvevé Eveline éjiasztala gyertyáját, s hálóköntösét magára véve, 6146 XVII | kastély udvarára, midőn a gyertyákat meggyújtották.~ ~Minden 6147 X | vagy olyan világosak, hogy gyertyánál nem láthatni, minélfogva 6148 VIII | megvilágítva előtte a kezébe vett gyertyával az arcképet. Maga a kép, 6149 X | leopoldvárosi templomon innen már gyérülni kezde a futó néptömeg, itt-ott 6150 XXIII | kezét nyújtá Katinkának.~ ~– Gyerünk innen – súgá halkan, nagyot 6151 X | volna, mint a rablás, mint a gyilkolás. Nem szabad gyávának lenni!”~ ~ 6152 XVI | talál jönni, s mind rendre gyilkolhat bennünket. Az egész emeleten 6153 X | kétségbeesve kért. És ha apám gyilkosának ígértem volna is meg, megtartanám. 6154 XXI | magát fogja visszaküldeni a gyilkosnak.~ ~Az idő már közel, sietni 6155 XXIII | legiszonyatosb, a legundokabb gyilkosságok, megnevezte az embereket, 6156 III | alakját; ily módon, uram, gyilkosságokat is hoztak már napfényre; 6157 II | verni a szívben, s a mély gyökér ágya mély seb.~ ~Zoltán 6158 III | bevegye magát azon boldogság gyökereibe, mely vele is oly soká közös 6159 VI | feküdt az átfűlt lég, töve gyökeréig szikkasztva minden élő növényt…~ ~… 6160 XVIII | féreg legkedvesebb örömeitek gyökerén? Nem mondja-e apa, anya, 6161 IX | megnyugodni, amíg annak gyökerére nem akadt, amíg azt ki nem 6162 II | igen mélyen kellett azoknak gyökeret verni a szívben, s a mély 6163 V | hanem becsülés, igen mélyen gyökerezett becsülés.~ ~A férj hosszú 6164 X | veszéllyel, ha családja gyöngébbjeit megmentve tudhatá.~ ~A nagy 6165 X | erősebb ellen, egész erővel a gyöngébbnek kell fordulniok. Az egyik 6166 XII | szabadelvűségre mutat, a toll gyöngédebb kezelése, ahol csak Zoltán 6167 VIII | láthatád. Jó férjem minden gyöngédsége, minden áldozata nem képes 6168 II | a tanácsosnő arcán azon gyöngédséget, mely leánya láttára e márványtekintet 6169 V | Lehet-e nagyobb mértéke a női gyöngédségnek, mint szelíden bánni egy 6170 V | tökéletlenségeit, ráakadt gyöngéire, hibáira, hogy vissza tudta 6171 II | nagyszerűnek találja.~ ~Hanem egy gyöngéje van a nagyságos úrnak; azért 6172 II | azért mondjuk ily egyenesen gyöngéjének, mert ő maga büszkeségét 6173 XVIII | Az ördögbe, milyen gyöngék ezek az öreg emberek, mindjárt 6174 II | Tisztelni kell az öregeket és a gyöngéket, Emánuel – monda a fiatal 6175 III | élénk ostromlása a talált gyöngéknek; az igazság meggyőző kiderítése 6176 XV | Megbocsát ön, hogy ily gyöngén viselem magamat, midőn éppen 6177 XVIII | tegnapi szokatlan fáradságtól gyöngének érzed magadat, s nem jelenhetsz 6178 V | mert a nő boldogsága éppen gyöngeségében áll s azon öntudatban, hogy 6179 XV | Lássa, én megvallom gyöngeségemet – kezdé újból Zoltán, egy 6180 XIV | jelenlétében segédjének azon gyöngeségét, hogy Kárpáthy Zoltánnal 6181 V | enyhe kifejezéseit az anyai gyöngeségnek, miknek tudata a gyermekszívet 6182 I | szemeiben mindenütt? Drága gyöngy, drága gyémánt az; szép 6183 XXII | háznál, mert akkor hideg gyöngyök izzadtak homlokán, akkor 6184 XIV | csattogó lapát, millió fehér gyöngyöt hajtva a víz alá, majd meg 6185 X | nagy verítékcseppek kezdtek gyöngyözni.~ ~Mintha valamit hallott 6186 III | oly tarkává legyen, mint a gyöngytyúk. (A fiskális úr nem állhatá 6187 II | kimaradna, azt a karnevál minden gyönyörei nem lennének képesek megvigasztalni; 6188 X | török paradicsom nyolcadik gyönyöréül egész szobákat húzatott 6189 XVIII | kedves barátom. Miben sem gyönyörködöm annyira, mint midőn fiatal 6190 XIV | hallgatta édes szavait, gyönyörködött bűbájos, gyermeteg mosolygásában, 6191 XVIII | vagy! – sóhajt fel az ifjú gyönyörmámorában, s amint székéről felszökve 6192 XVIII | egy lengő angyal, bűbájos, gyönyörteljes, üdvözítő mosolygással, 6193 XVIII | gyöngéden szemeit.~ ~Ez a gyönyörtől reszketve ébredez, kezeivel 6194 III | kiszámított, keresztülvitt ügy gyönyörűbb a legnagyobbszerű ütközetnél. 6195 VI | hóolvadások vizei megeredtek, gyönyörűen lehetett csónakázni a mindennemű 6196 XIV | kezei alá bízni.~ ~Milyen gyönyörűsége lett volna Bogozynak a legeslegnagyobb 6197 XXV | korbácsért és kétszázat azért a gyönyörűségért, hogy azzal Maszlaczky úron 6198 XII | nekem a hajó fedezetéről gyönyörűséges tirádákat a tengerről, hogy 6199 XVIII | a postán, s melyben nagy gyönyörűségét szokta találni a főispán 6200 II | tanácsos úr. Rudolf benső gyönyörűséggel legelteté szemeit a két 6201 X | jelenetet, midőn az én Dandin Györgyöm egyszerre az orrára kapja 6202 XIII | követem krónikaíró Lisznyay Györgyünk példáját, aki jónak látja 6203 X | valamelyik puszta házba, csak ne gyötörjék tovább; végre aztán visszavitték 6204 XIV | volna a múlt idő minden gyötrelmes tüneményével, midőn melledet, 6205 VIII | édesen viseltem e titok gyötrelmét, de most a halál előérzetével 6206 III | lenni, a kíváncsiság nem gyötri, hogy a processzusok titkaiban 6207 XXII | fogsz lenni addig, hogy nem gyötröd magadat. Hogy meggyógyulsz… 6208 X | kantárt, s azzal elereszté a gyötrött állatot. Mintegy harminc 6209 XIII | állapotban inkább szánalomra és gyógyításra méltó az ember.~ ~Maszlaczky 6210 XXI | csapásoknak, miknek sebe gyógyíthatatlan; s amint a báró hirtelen 6211 X | kór; azokat híven ápolja, gyógyítja, vigasztalja biztató anyai 6212 XXIII | Uram, segíts, uram gyógyítsd meg leányomat! – rimánkodék 6213 XIII | kellemes, mint gazdaságos gyógyrendszer mellett; azonban…~ ~– Óh, 6214 XVI | fiskális barátomnak, mint aki gyógyrendszerem e hátralevő részét egyedül 6215 XIII | országnak. Legyen csak vége a gyógyrendszernek, kimegyek a hegyek közé, 6216 XXV | Priesznicznek csak egy gyógyszere van, és az a hideg víz.~ ~– 6217 XIII | biz elég sok.~ ~– Hanem a gyógyszerekről ő gondoskodik.~ ~– Már az 6218 XXIII | el?~ ~Az orvos ismét új gyógyszert rendelt; a tegnapit félretéteté, 6219 XXII | ad. Ez többet fog érni a gyógytudomány minden íreinél.~ ~Futott 6220 XXII | rosszabbul lesz, talán sohasem is gyógyul meg.~ ~Minden éjjel új meg 6221 XI | életkedvtelen, közönyösen gyógyulás és halál iránt, feküdt a 6222 XVI | Három héttel visszaestem a gyógyulásban.~ ~Maszlaczky macskai hunyászkodással 6223 XXI | fekete ragasztvánnyal fedve gyógyuló sebét, hogy mutogattuk őt 6224 XIV | melyet nem gázol egyéb egy gyomorhártya-sérves házfelügyelőnél, s a hercegprímási 6225 XVIII | időben kivált utas ember gyomra meglehetősen érzékeny szokott 6226 XXVI | törzsöke kőszénné válik a föld gyomrában, amíg egyik helyen elhagyja 6227 XVIII | mióta ember él. Az utolsó győri inszurrekciónál hátát vetette 6228 XXI | lehete, hogy Dabroni sokkal gyorsabb vívó, mint Miklós, ki ellenfele 6229 X | Zoltán ifjú erejének heves gyorsaságával futott fel. Miklós maga 6230 XVIII | dolgunk többé; hadd írja gyorsírászati jegyeit békével.~ ~Erre 6231 XII | látszani.~ ~A legközelebbi gyorsszekéren veszed a kérdéses színdarabot, 6232 XVIII | ellenpártok, mintha annak győzelme vagy bukása volna az üdvösség, 6233 XVIII | módon lehetetlennek tarták a győzelmet, s maga Tarnaváry, azt gyanítva, 6234 III | törhetlen bálványul álljon; mert győzelmünk alapja ez. Az ifjú mindekkorig 6235 V | kölcsönösen kifáradva és le nem győzetve, s minden újabb találkozásnál 6236 XVIII | melyben a hírhedett vívót győzhetlensége hírétől megfossza. Az igaz, 6237 IX | kalandja volt a világban; győzné azt valaki krónikába rakni, 6238 XIV | végezze el, amit ők nem győznek. Amice Bogozy azután, hogy 6239 XXIV | lábaikkal, mintha meg akarnának győződni felőle, hogy csakugyan meghalt, 6240 XIX | Kőcserepynek.~ ~Tehát meg kellett győződnie afelől, hogy nem szeretet, 6241 X | csónakot aztán felosztják a győztesek egymás között, s mennek 6242 III | signo vinces (mert e jegyben győzünk). Midőn eljövend az idő, 6243 XIX | ifjú, nagy, sötét szemeit a gyülekezeten végighordva –, hogysem azokat 6244 XIX | meghatott hangon monda a gyülekezetnek:~ ~– A nemes báró lemondását 6245 VI | alját elfoglalják a lakosok gyümölcsaszalói és selyemtenyésztő pajtái; 6246 I | első virágával, fája első gyümölcsével; milyen boldog, ha akad 6247 II | három éjszakai fagy, s a gyümölcsfák mintha le lettek volna forrázva, 6248 II | minden részeiből nagy termő gyümölcsfákat szállítottak nagy gonddal 6249 II | helyen virágos ligetek, gyümölcsös facsoportok, pázsitos szakaszok, 6250 XVIII | rossz példánál semmi sem gyümölcsözőbb; az ingerelt, mámoros sereg 6251 III | elég?~ ~Végre elsült egy gyufa. A pipa újra füstölt, de 6252 XIV | Szentirmay védiratai lángra gyújták az ifjú elfagyott lelkét. 6253 XXIV | Este egy szobában nem gyújtanak világot. Egy ágyat nem bontanak 6254 XVIII | felrugdalta álmából, gyertyát gyújtatott vele, felcihálta Bogozyt, 6255 VIII | elég zavart félelemalakot gyűjte össze lelkében, miknek még 6256 VI | hétéves gyermek maga köré gyűjté a magánál nagyobb parasztifjoncokat, 6257 XIII | mintha valami numizmatikai gyűjteményből kereste volna ki a legviseltebbet, 6258 III | méltók, sem pedig anekdoták gyűjteményének írója, amit hátulról is 6259 XIII | Ellenkezőleg, új egészséget gyűjtök. Új vért, új egészséget.~ ~– 6260 III | tükröződött.~ ~Újra pipára gyújtott, s füstölt maga körül, mintha 6261 III | kedves nagyságod, hogy pipára gyújtsak.~ ~– Csak tessék.~ ~A pipa 6262 XX | minden cseléd! Fáklyákat gyújtsatok, kérdezzétek fűtől-fától, 6263 XVIII | Az előleges vitatkozó gyűlések után három hétre volt kitűzve 6264 XVIII | azzal szépen hazament a gyűlésről, s nem gondolt többet arra, 6265 XVIII | látnátok őt, mikor beszél, hogy gyulladnak ki egyszerre arcai, tekintete, 6266 XVIII | Eveline arca lángvörösre gyulladt, amíg azt végigolvasta, 6267 XIV | pokolbeli vigyorgással néznek a gyűlölet alakjai, pokolbeli kínnal 6268 XXIII | Minden tőrszúrás, melyet gyűlölete tárgyának szánt, elébb az 6269 XXIII | a rosszról, a rútról, a gyűlöletesről!~ ~Ezalatt a beteg szobájához 6270 XVIII | szaporítja azt az okadatolatlan gyűlöletet iránta, amit nagyon ideges 6271 XXIII | kínozta ez eszközeivel a gyűlöletnek saját édes gyermekét. Minden 6272 V | legfeljebb közönyös, de ezt gyűlöli; valahányszor ezen lovagol, 6273 XVIII | együtt. Óh, mennyivel jobban gyűlölné őket, ha az a gondolat megérnék 6274 XIX | Óh, mint kellett neki gyűlölnie ez embereket, kikről kénytelen 6275 XV | azoktól, akiket szívemből gyűlölök, akiknek azt a fájdalmas 6276 III | én indifferens vagyok, én gyűlölöm mind valamennyit; énrajtam 6277 XII | szintaxist sem végzett, s gyűlölt mindent, amit doktornak 6278 X | munkát egy ifjúnak, akit gyűlöltek, akiről soha egy jó szót 6279 XXII | minden rosszat, gyaláztátok, gyűlöltétek, és mégis azt kérdeztétek, 6280 XVIII | apró rágalmakat a család gyűlöltje, Kárpáthy Zoltán felől, 6281 X | a fél város menekvő népe gyűlt össze; ez az Új tér. Kétszáz 6282 X | pecsételtem az ametiszt gyűrűmmel, melyen a nevem van, öt 6283 XVIII | szépen, be is pecsételte gyűrűs címerével, s feltámasztva 6284 X | volt, és sötét ónkarika gyűrűzött körülök, mely meghazudtolá 6285 XII | llyekk folytán g értettem, h Te kd I ik j. t. r. n-om 6286 XV | pitvarnoknak, hogy délig senki se háborgassa Zoltánt, mert lefeküdt.~ ~– 6287 XXV | csak hogy a másikban ne háborgassák.~ ~Ez üdvös gondolatok közt 6288 XVI | nyoszolyája végét. – Mit háborgatnak az urak egy szegény beteg 6289 XXI | emberi érzéshez hasonló nem háborgatott soha, aki büszkeségét helyezi 6290 XIV | bezárta maga után, senki sem háboríthatá, semmi nesz nem zavarhatta 6291 VIII | miszerint itt e súlyos jelenetet háborítlanabbul hittem végezhetőnek, hanem 6292 XIV | Azt szerette csak Bogozy. Háborítlanul maradt az egész szálláson. 6293 XV | éjszakai virrasztás- s a háborító indulatviharnak, amit kiállott, 6294 XVIII | Valami futó gondolat háborította meg lelkét, hogy ezek az 6295 XXIII | Zoltánnak –, irtózatos, ahogy háborog. – Hallgatni is rettenetes, 6296 XVI | látni. Kár volt addig is háborúságban élni vele. No, de mindezt 6297 X | evezők gyorsan csapkodták a habot; a tüzes fiatalság szélsebesen 6298 XIX | hogy ajkán a kín tajtéka habzott.~ ~Milyen éjszaka ez!~ ~ 6299 XVIII | a kapukat, hogy bőszült hadaikat önökre bocsássák.~ ~Bogozy 6300 X | menyasszonyát Budának, e vén hadastyánnak, nagyszerű házsoraival, 6301 XVIII | egynémely úr fejét, s ők magok hadat izentek egész Bihar vármegyének, 6302 XVIII | mint Kőcserepy rakoncátlan hadát, melynek nagy részét a túlságos 6303 IX | papiros volt a kezében, azzal hadazott sokat, nyilván az lehetett 6304 XIII | ellenfelétől.~ ~Ez, együgyű hadicsel által sikerült a háborút 6305 III | eddigi csak megszállás, csak hadkészület volt; most következik a 6306 XII | ember előtt kiálljon, és hadonázzon, lármázzon mások mulattatására, 6307 X | Amint a veszély kitört, a hadparancsnokok gyorsan gátakat vonattak 6308 XVIII | pozíciók megvíhatatlanok, a hadsereg a legjobb borszesztől van 6309 XVIII | választásától függ, ezt tudja minden hadvezér, aki valaha csatatéren volt; 6310 XVIII | kevés. Ki merne valaha egy hadvezérnek ellenkezőt mondani? Ki merné 6311 X | voltak, Zoltán egyik lábát a hágcsó legfelső fokára téve, a 6312 VI | hogy tegyen oda valaki egy hágcsót, hadd szálljanak le már.~ ~ 6313 X | még ha harminc láb magasra hágna is – monda Zoltán siettében 6314 XX | gyermek, ki az ő fejére mert hágni, bűnhődése elé megy, irtózatos 6315 XVI | gondoljon, hogy egymagára van hagyatva ebben a szegény szobában, 6316 XVIII | huszasok csak a krízis napjaira hagyatván.~ ~A zöld asztal tetején 6317 XXIII | leánykám számára, hogy neki hagyhassak valamit. Arra sincs szüksége 6318 XVIII | azért, hogy ők annál többet hagyhassanak saját gyermekökre.~ ~– Óh, 6319 XVII | engemet Zoltán úrfi nem hagyhat el magától, ha nem fizethet 6320 XVIII | hogy Maszlaczky urat itt hagyhatják, amit meg is cselekedtek, 6321 II | grófnét talán mégis itt hagyhatná.~ ~– Óh, kérem, én féltékeny 6322 X | reszketett a hideg és a belső hagymáz miatt. Zoltánon jó meleg 6323 XXI | csókokról, mikkel a beteg leány hagymáza rohamában keblét, arcát, 6324 XXI | üdvösség maga várna reá, nem hagyná-e azt el, hogy felkeresse 6325 X | milyen kék és zöld nyomokat hagynak magok után, ahol megmarkolásszák 6326 X | ágyaikból éjnek idején, hogy hagynák oda házaikat, futnának ki 6327 VIII | most. El kell bennünket hagynod, mégpedig úgy elhagynod, 6328 X | hogy az én kisleánykámra hagyok mindent. Tied lesz az a 6329 XVIII | Kárpáthy János úr őméltósága hagyományából van szerencsém bírni.~ ~– 6330 XII | mint a becsületes egyiptomi hagyományokat.~ ~A levél oly sűrűn tele 6331 XVIII | hozták be a városba. Már az hagyományos dolog volt, hogy őket az 6332 XVII | Kárpáthy János végrendeletileg hagyományozott hű tisztelőjének, s őrizze 6333 X | kétségbeejtő morajjal.~ ~Hah, mint elsápadt egyszerre 6334 X | elmésségnek tarták e mondást, hogy hahotával kacagtak fel rá.~ ~– Ejnye, 6335 II | legelső zökkenőnél kihullott hajából.~ ~Anyja észrevette.~ ~– 6336 X | csak természetes stádiuma a hajadoni kifejlődésnek.~ ~A lányka 6337 V | példaképpen felhozni. Midőn ifjú hajadonná nőtt, oly óvatosan, oly 6338 XVIII | felnövelkedett, s a kedves, elpiruló hajadont, kinek szűz tekintete mint 6339 III | fiskális urat, akkor szép barna hajat viselt, elöl magasra viaszkolt 6340 III | úriasan hátraveti, s a lefüggő hajbodor eltakarja a fülébe alkalmazott 6341 II | szeretett egyéniség, tornyos hajbodrozattal, zseniális arcvonalmakkal, 6342 X | ágyam és hímzett takaróm, a hajból font karperecem, te viseled 6343 XXIV | éppen nem hasonló azon hajdanihoz, mellyel a világ előtt szokta 6344 IV | kecsegtetéssel vonultak el a hajdankor szép tüneményei, a párizsi 6345 XVIII | hagyá el.~ ~A béresek és hajdúk odaérkezének, Tarnaváry 6346 XVIII | egészen illeni fog annak. Hajdúnak egy kicsinyt vénecske.~ ~ 6347 VII | kérdezve a szembejövő sujtásos hajdútól:~ ~– Itthon-e a méltóságos 6348 X | forgott már a nyelvén az egész hajemelő elbeszélés alatt, hogy tulajdonképpen 6349 X | csigákban feküsznek gömbölyű hajfürtjei, szelíd szemeiben, hosszúkás 6350 XXIII | Egészen átázva, összecsapzott hajfürtökkel, felhevült arccal állt a 6351 IV | amit odabenn beszélnek.~ ~Hajh, évek előtt, midőn még százezrek 6352 XXIII | ablakokat, mintha köveccsel hajigálnák, az orkán olyanokat taszít 6353 XXI | fütyölt örömében, és sipkáját hajigálta fölfelé, és felragadva a 6354 XVIII | közül az előttük állókra hajigáltak.~ ~Ez igen jó gondolat volt. 6355 XVIII | annak hevedereit, s kövekkel hajigálva a megyeház ablakaira, honnan 6356 III | kötik? Nem inkább tűzbe hajítandja-e a pert, nem várva be a kétségbeejtő 6357 XVII | ügyvéd éppen oly megvetéssel hajította volna a neki tett ajánlatot 6358 X | fülébe:~ ~– Óh, Zoltán, hajítson ön engemet le innen a vízbe, 6359 XXIII | fákat, mik nyögve, zúgva hajladoznak haragos rohanása alatt; 6360 XVII | csupán a kemény borítéktábla hajladozott összeguzsorodva a parázs 6361 XII | az ábrándok után vezető hajlam, mind ezek a legszebb díszei 6362 V | megkérdezé tőle, ha nem volna-e hajlama e tulajdonok úrnőjének ismerni 6363 V | Eveline maga sohasem bírt hajlammal a zene iránt, s azt ennélfogva 6364 XVIII | Eddigelé inkább látszottak hajlani Szentirmay pártjára, mert 6365 IX | vágyik, a csendes falusi hajlékba, a vidám, csevegő testvérek 6366 X | kétemeletes ház erkélye hajlik alá; átellenben földszinti 6367 V | nyársban járna, ily alkalommal hajlott mindenfelé, s különösen 6368 XXIII | hajnal pírja derengett: a nap hajnaláé, és a szívé.~ ~– Ugye, ön 6369 XXIII | zavarja semmi.~ ~Künn a hajnalharang utolsó kondulásai rezegnek 6370 XXIII | felhőcskék úszdogáltak; a hajnali harangszó csengett a vidék 6371 X | vigadó csoport oly derült hajnalkedvbe kezdett jönni, hogy utoljára 6372 XVIII | fenekére ajánltatva, nekiült hajnalnak idején a levélírásnak; egy 6373 X | csodaszülöttre, kit a „Fehér Hajóban” mutogattak, fele fehér, 6374 X | elhozták, s újra kirakták a hajóból.~ ~Ily tréfák közt folytak 6375 XV | mintha legelébb is egy hajóhadat akarna megkezdeni –, és 6376 X | odaérjen, hanem megfordítják hajóik orrát, s egy melléksikátoron 6377 X | hajó orrában.~ ~A főherceg hajója ismét továbbment, a parton 6378 X | fel, sikamlik végig fényes hajójával a sötét tenger színén.~ ~ 6379 X | elszakasztá a gátat s a vitorlás hajókat a cári palota udvarában 6380 X | tettek szert, s kedélyesen hajókáznak alá-fel, gyönyörködve e 6381 X | mint mulatságból alá s fel hajókázni rajta.~ ~Ez rettentő ítélet 6382 X | hosszat keresztül-kasul hajókáztak velök a város minden utcáin, 6383 XII | szerint hibásan van héberből a hajókötél tevének áttéve – hol a patvarban 6384 XII | szavaiként sokkal könnyebb a hajókötélnek a tűfokán keresztülmenni, 6385 X | hullámok között, nem számítva a hajókon levő muzsikokat, akiket 6386 XXIII | Ne csókolja meg most, ne hajoljon reá; jöjjön velem, látogassa 6387 V | gyermeknevelésen kezdé.~ ~– Ki ne hajolna meg őelőtte! – kiálta fel 6388 V | ebben nőm előtt meg kell hajolnom!~ ~A nagyságos úr egészen 6389 II | szépsége, bájai előtt meg kell hajolnunk. E nemes mozdulatok, e biztos, 6390 II | úr és a főispán közelebb hajoltak hozzá, mire Rudolf csendesen 6391 XII | Párizsba, útba ejti Génuát, ott hajóra ül, s onnan ír nekem a hajó 6392 X | az éjjel elkezdődik.~ ~A hajóskupec elhordta magát nagy sietve. 6393 X | is vesztegetve a szót a hajósmesterrel, beleugrott a dereglyébe, 6394 X | van most. A nemesebb lelkű hajósok rég a vész színhelyén vannak 6395 X | által. – Fordítsátok fel a hajót!~ ~Azon pillanatban megragadák 6396 XVIII | csuron izzadság volt minden hajszála.~ ~Még aludt mindenki a 6397 V | szólásforma nálam az ősz hajszálakról. Már ifjonc koromban vénnek 6398 VII | játszanak a kertben, és hajszolják a tarka pillangókat virágról 6399 X | A dereglyét hidegvérrel hajták tovább a révészek, pálinkabűzű 6400 XXV | belőle, s azt kiterjesztve hajtásaiból, odatartá a pokrócba takargatott 6401 X | Összekoccintottak. A tanácsos egy hajtással beönté az égető nedvet, 6402 X | törekedett, hogy egy kötelet hajtasson hozzánk, de az mindig távol 6403 IV | úr azon nyugodt tudattal hajthatá le fejét, hogy ingatag védencét 6404 X | szárnyaikkal az ember kezére, s hajtják be a meleget a nyíláson, 6405 XVII | mintha valami pokolbeli kéz hajtogatná fel azokat, hogy még egyszer 6406 II | ráncolatokban vész el fehér mellénye hajtókái alatt, elöl egy roppant 6407 XVIII | viktóriadolmányban, piros hajtókára, fényes pitykékkel, hosszúra 6408 X | bérkocsisok, szegényebb emberek hajtottak ide; kik ide menekültek, 6409 XX | környékbeli uraságok nagy hajtóvadászatokat tartanak ottan.~ ~Itt megállítja 6410 X | dereglyébe, s parancsolá, hogy hajtsák azt a Váci út felé.~ ~Eleinte 6411 II | szerkezett gesztenyeszín hajzat, a simára borotvált arc 6412 IX | rosszat a nagyságos úrfi, nem hal-e a vízbe, nem rontja-e magát 6413 X | hol a sóhajtások között hálaadó ima hangzik széjjel a magas 6414 II | akarjon, s legfeljebb a haladás útjai tesznek a nézetek 6415 XII | egykori gyámfia hogyléte, haladása, apróbb bajai felől, előrebocsátva, 6416 VII | gyámfiát, megdicséré egy évi haladásaért, megáldá, szeretetével elhalmozá, 6417 XII | gazdag választéka tanúskodik haladásunk felől; benézhet közintézeteinkbe, 6418 II | hogy meddig fognak még haladhatni. A fensőbb körökben éppen 6419 XXVI | könnyűvérű barátainknak, haladjatok tovább is mulatságosabb 6420 XVII | hogy minden a leggyorsabban haladjon, nehogy Abellino előbb meg 6421 I | tán idővel még előre is haladnak. Hagyjátok meg nekünk ezt 6422 XVII | amerre keresztül kellett haladniok, az egész út hossza el volt 6423 XV | mely nem enged oly sebesen haladnom, mint ahogy én akarnám. 6424 XVIII | országot, s nevezték egymást haladóknak és maradóknak, szabadelvűeknek 6425 X | tömegeken keresztül csak lépést haladva lehetett a septemvir lakáig 6426 III | bárónak, hogy e szívességeérti hálaérzeteit szavakba foglalhassa, de 6427 X | csak az úton meg ne ennék a halak.~ ~E szelíd kívánsága a 6428 X | úr is osztá, s istennek hálákat adott, a révészeknek pedig 6429 X | megtalálta őt, aki minden nemes halálát feljegyzi – az Isten…~ ~ 6430 XXIV | változást hagyott itthon halálával.~ ~A halál még nem oly szomorú, 6431 XXVI | vagy az életben, vagy a halálban, vagy a túlvilágon, hanem 6432 XXIII | őrjöngő szavakat, mik egy halálfehér beteg ajkáról ellebegnek.~ ~ 6433 III | amit leírt; azt sem tudja, halálítélet volt-e az vagy örökfelvallás. 6434 XVIII | ellenkezőleg, nem győztek eleget hálálkodni, nála nélkül a legnagyobb 6435 X | midőn mások sírtak. És nem hálálkodott, midőn megmentői égig dicsekedtek 6436 X | élő, nem hallatszik-e a halálküzdelem nyögése, s úgy kereste, 6437 X | elhinni.~ ~Egy pillanatig halálmereven álltak a vigalom szobájában 6438 XXVI | dúlt arculaton! Elég volna halálnak.~ ~Olyan búsan, olyan merően 6439 V | barátságos kézszorítással meg nem hálálni, mely által okot adott arra 6440 X | torladozó fehér-fekete zajával, halálnyögés a közelben, halálordítás 6441 V | Az az én titkom, az az én halálom.~ ~Végső szavait a legtragikusabb 6442 XXIII | azt mondják, hogy ez a halálóra. Ott van ő a nagyurak hálószobáiban 6443 X | halálnyögés a közelben, halálordítás a távolban, halál lába alatt, 6444 III | napjára, mire azt szinte halálosan megütötte a guta. No, jól 6445 X | oly díjért, aminőt egy halálrettegésben levő embertől ki lehet csikarni.~ ~ 6446 X | félbeszakadt szó, az arcokon a halálsápadt mosoly, melyből a rém kilopta 6447 XXIII | mosolygó szemek megtört halálsugárán, végig a gyermekörömek öntudatlan 6448 XIII | odanyújtá a fiskális elé halálszáraz karját.~ ~– Látja itt ezeket 6449 XIII | egy pillanat alatt ismét halálszomorú képpé esett össze galvanizált 6450 XII | Zoltán az árvíz alkalmával a haláltól mentette az egyetlen leányát. 6451 XXI | másikat édesanyád, mindketten halálunk órája előtt, annak előérzetében; 6452 XVIII | amint Istenhez imádkoztam a halálveszélyben, az ő szava felelt imádságomra, 6453 X | akarata ellen megtegye a halálveszélyes utat Pestről Budáig.~ ~ ~ ~ 6454 II | lombos fája lesz egykor a hálának, melynek baráti árnya alatt 6455 XVIII | megnyerni, számolhat ön hálánkra. Egy-két ezer pengőről biztosíthatom 6456 II | csigákban omlanak fehér halántékaira. – Mi hír Szentirmán, mi 6457 X | magához a Kőcserepy családot, hálára, tán melegebb érzelmekre 6458 XVIII | s ő előre biztosítá őket hálás lekötelezettségéről.~ ~A 6459 XXV | disputálni, az nem megvetendő halászat lenne.~ ~Az ő sérelme világos; 6460 XXIV | után?~ ~Ugyanazon napra halasztá jobbágyainak örökváltságát 6461 II | összeüt, inkább más napra halasztottam volna azt.~ ~– Óh, emiatt 6462 X | derűje, lábainál a szabadulás hálatelt arcainak csoportozata, mint 6463 X | Örömmel ugrott oda hozzá, s hálatelten csókolá meg a derék férfi 6464 X | Éjszaka maga mellett hálatta, imádkoztatá, lefekteté, 6465 XVIII | eléggé soha le nem róható hálával tartozik Kőcserepy úrnak.~ ~ 6466 XXII | kitárt naplójába.~ ~Arca halaványabb volt a szokottnál, de tökéletesen 6467 VIII | szagával. A gyertyák is halaványabban égtek, alig bírva megvilágítani 6468 XVIII | húsz-huszonegy éves, szép halaványpiros arcát sötét, gesztenyeszín 6469 XXVI | napfogyatkozásnak. Milyen halaványság e dúlt arculaton! Elég volna 6470 V | mindenki hozzá volt már szokva halaványságához; nem kérdezék, hogy tán 6471 X | egyre jobban reszketett és halaványult.~ ~Az egész házban nagy 6472 X | belerohanni a sírba, kiragadni a haldoklókat az omladékból! Egy-két ütést 6473 XI | újrateremteni képes, az halhatatlan.”~ ~Ámulva, andalogva járunk 6474 XVIII | egy esztendeig élvezte a halhatatlanságot, s azután helyt adott a 6475 XIV | Ön ügyeljen fel mindenre! Háljon itt az én szobámban! Minden 6476 X | menhelyeit. Mint a szív halkabb-sebesebb verése, indítá a közszellemet 6477 XVIII | fogva iparkodott mentül halkabban beszélni, hogy kettőjökön 6478 XVIII | Vilmáé sokkal halványabb.~ ~Halkal beszélgetnek egymással, 6479 VII | bezárkózva; a cselédek csak azt hallák, hogy jár szüntelen alá 6480 XVIII | rosszul? Vagy a fülek nem hallanak jól? Az erkélyen állók elsápadnak, 6481 XIV | mindenütt arra figyelt, nem hallani-e valami neszét annak, amit 6482 XXI | gúnyt kellett minduntalan hallaniok a leghatározottabb jellemű 6483 IV | embergyilkos félhangon, aminek hallása a legjámborabb kedélyt is 6484 XIII | lépem szemlátomást lappad; a hallásom kezd megjőni. Minden legkisebb 6485 Vegszo | szegényebb családok történetében hallatlanok, de nagy, terjedelmes örökségeknél, 6486 X | levén az idő, más zenét hallatni nem szabad. A szép Ilvay 6487 X | félelemgerjesztő ének szokatlan hangjai hallatszanak. Ott a héber kereskedők 6488 X | úgy reszketett, mint ő.~ ~Hallatszanak-e emberhangok?~ ~Óh, igen, 6489 X | egyes pattogások, roppanások hallatszani az egész épületben; de az 6490 X | feszített tör-eszköz recsegése hallatszék, az ajtó mindig jobban feszült, 6491 X | maradt-e ottan élő, nem hallatszik-e a halálküzdelem nyögése, 6492 X | bátrabb szív is megdöbben hallatukra. Igazán vége volna-e hát 6493 X | valaki elnevetné magát?~ ~Hallga! Ez valóban kacaj: Ép, tele 6494 XXI | mint ő:~ ~– Nézd, nézd, és hallgasd, mit beszél!…~ ~ ~ ~Hat 6495 VIII | tudtodra adja. Érezz és hallgass! Én kérlek erre, és amire 6496 XXIII | még csak hangjától is, s hallgassa ott azt a halk nyögést és 6497 XXVI | mások szomorú végzetén, s ne hallgassatok a poéták unalmas prédikációira, 6498 XIV | szilárdsága, lelkiismeretes hallgatagsága példabeszéddé vált. Ezt 6499 X | vészharangozást?~ ~– Régóta hallgatjuk – szólt a bankadó ifjú.~ ~– 6500 XXIII | a zivataros ég alatt, s hallgatná egy puszta árokpart mellé 6501 XIV | Mennyi mondani-, mennyi hallgatnivalójok volt! Óh, arra kevés volna 6502 XVIII | bálványozott szónok, ki hallgatóit odaragadja, ahova neki tetszik, 6503 XIII | Maszlaczky úr –, no, akkor hallgatok.~ ~Azután a doktornak súgta 6504 XXI | felszólítom a rendeket és a hallgatókat, hogy a szónok iránti megvetésöket 6505 XVIII | kik magokkal ragadják a hallgatóságot – unalmas, lepcses szónyújtogatók 6506 XVIII | engedi sejtetni az idegen hallgatóval, hogy a szónok az indítvány 6507 XX | vagy még dajkáik meséit hallgatták, amidőn azon nemzeti galvanizmus 6508 II | régebben is olyan örömest hallgattam.~ ~A szájtátó cselédhad 6509 XXI | nőül leányomat. Ez el fogja hallgattatni az átkozott vádat…~ ~Az 6510 X | kedves úrnőjének szavát hallhassa.~ ~Vilma pedig mosolyogva 6511 X | odalovagoltam hozzá közel, hogy hallhassam, mit beszél. „Ott azt a 6512 XIII | könyökére emelni, hogy jobban hallhasson.~ ~– Kérdéses pörünknek 6513 XVIII | ember a saját beszédét nem hallhatja a nagy kiabálástól. Mindenféle 6514 II | hosszú füzértáncok közben hallhatják táncosai azt a veszélyes 6515 XIV | elég alkalma Wesselényit hallhatni az országházban, meghallhatá 6516 II | törekvés, miszerint szavait hallhatókká bírja tenni a derék asszonyságra 6517 XIV | ifjú védence kezét, alig hallhatólag rebegve:~ ~– Köszönöm, köszönöm…~ ~ 6518 VIII | közelített az asztalhoz, s szíve hallhatón dobogott, midőn a kitárt 6519 VIII | szinte óvakodott lépteit hallhatóvá tenni bennök. Még egy szót 6520 VII | láthatták, beszélhettek hozzá, hallhatták nyájas szavait, megszoríthaták 6521 II | napok óta e tárgyról. Mint hallik, gróf Szentirmay Rudolf 6522 XXV | bajával, hogy szavát se hallják, mert ha még egyszer valahol 6523 XVIII | kihallgattatáshoz juthasson. Sok halljukozás után végre belekaphatott 6524 III | eltakarja a fülébe alkalmazott hallócsigát, mely elárulhatná, hogy 6525 II | megfogott lovag belekiáltott a hallócsőbe:~ ~– Legalázatosabb szolgája 6526 XXIII | de majd bántani fogják. Hallod, hogy köszörülik a kardot? 6527 XXII | Nem, nem. Én mindent jól hallok – bizonyítja a beteg –, 6528 VIII | ítéletet várhatok? Kárhozatomat hallom-e, hogy Isten előtt, emberek 6529 III | kiket esküvés kötelez a hallottakból semmit ki nem mondani. A 6530 X | a vak leány, elbámulva a hallottakon, ki nem bírta képzeletével 6531 II | jegyzeteket tesznek látottakról és hallottakról!! Ez ellen valóban valami 6532 II | fogva magához húzni, míg a hallótülköt füléhez illeszté.~ ~A megfogott 6533 II | szónoki tűzzel mondá el a hallótülökbe ordítva, amik egy hét óta 6534 V | Maszlaczky úr tegeztetni hallván magát a tanácsos úr által, 6535 XVIII | időn és eszmejáráson kívüli halmaza volt az mindenféle münchhauseni 6536 VII | kertjébe; ott egy magas halmon, melyről mesterséges vízomlás 6537 XVIII | keblén, mintha azt a hármas halmot és kettős keresztet mind 6538 V | roskadozni kezdett a reá halmozott magasztalások terhe alatt.~ ~– 6539 XIV | más, utált emberek reájok halmoztak.~ ~Zoltánnak annyi nyugalmat 6540 VIII | oly gyöngéd szeretettel halmoztatott el, Tarnaváryhoz kívánkozik, 6541 XVI | itt laknak nálam, itt is hálnak mindig.~ ~Kár volt Kovácsnak 6542 IV | magamat rávenni, ha éhen halnék is, hogy valakitől pénzt 6543 XVIII | Kárpáthy János agarai szoktak hálni.~ ~Milyen keserves hangulatban 6544 X | fodraitól, hajfürtei a csipkés hálófőkötő alá szorítva; ha azokkal 6545 X | a septemvir.~ ~– Pedig a halogatás veszéllyel járt, mert már 6546 XV | hogy az utcák szemetjén halok meg mint hasznavehetlen 6547 III | is megbántás lett volna hálókabátban.~ ~– Hát, hogy mint van 6548 III | Maszlaczky úr, s egy tarka virágú hálókabátot felöltve, szolgálatjára 6549 X | Kezei egész csuklóig fedve a hálóköntös fodraitól, hajfürtei a csipkés 6550 V | éjiasztala gyertyáját, s hálóköntösét magára véve, lopva, nesztelenül 6551 XII | közepén nekimentünk egy halom omladékkőnek. Szerettem 6552 X | sikátor egészen el van zárva a halomba omlott kő- és porladéktól, 6553 X | kések és tányérok mind egy halomban; ki-ki vesz magának, amire 6554 III | mint egy regényíró, ki halomra öl, akiket nem szeret, én 6555 III | Nem egészen pókhálómentes hálószoba tárul fel előttünk, mely 6556 XXIII | halálóra. Ott van ő a nagyurak hálószobáiban is, mint a szegényekében, 6557 XVIII | elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban valami hiányosságot tapasztalandnak.~ ~– 6558 X | sötét volt.~ ~Az ott Vilma hálószobája; a többiekből bizonyosan 6559 XIV | fel. Pitvarnoka belépett hálószobájába, egy levelet nyújtva át 6560 VIII | magára hagyatott fényt, a halott-pompát. A bársonyszőnyegek, mik 6561 XVII | a kósza tűzférgek, amik halottaikat keresik.~ ~Milyen könnyebbült 6562 VIII | e pillanatban, mint egy halotté. Egészen el volt mélyedve 6563 XI | feltámadása nem volt még földi halottnak soha, minő Magyarhon fővárosáé.~ ~ 6564 XIV | Nem érzed-e előre azt a halottszagot, midőn egyenként felleplezed 6565 III | Brennus-kardja, a pszichológiai hálózat, mely az ellenfelet megkötözi, 6566 XVIII | felszínén a vékony vérerek egész hálózatát lehet puszta szemmel látni; 6567 XXIII | Szerette őket Isten, mert ifjan haltak el”… azt válaszoljuk rá.~ ~– 6568 XVIII | ragyogóbb még, Vilmáé sokkal halványabb.~ ~Halkal beszélgetnek egymással, 6569 X | mi az; azért állt ott oly halványan, mint a fal, és keble lihegett, 6570 XXI | látta minden ember, mint halványul el Zoltán, mint kel föl 6571 X | ha a visegrádi torlaszt hamarébb széttöri a folyam, mint 6572 XVIII | cinóber, haj és szakáll hamburgi korom.~ ~Sohasem ült hasonló 6573 X | elvegye tőle. Megtalálta azt a hamu között, s odatevé a pipájába, 6574 X | tűztojást; azt is beletojta a hamuba, hogy nem látszott. Ahogy 6575 III | ügyvéd úr kiverte pipájából a hamut. Őt magát nem hatotta az 6576 XVII | hogy látta ez iratokat hamuvá égni.~ ~– Még szebben hangzanék 6577 XVII | egész percsomónak még csak hamva sem maradt ott; minden eltűnt, 6578 X | események: enyészet – siralom – hamvazó nap az egész országra – 6579 XIII | az inasom-e, vagy valami handlirozó zsidó.~ ~(– Üm. A fantáziája 6580 V | benne volt már a magasztos hangban.~ ~– Reménylem, hogy e törhetlen 6581 XVIII | hatása van a fokonkénti hangemelkedésnek, biztosan kezeli az átjáratokat 6582 III | hogy sem gorombasággal, sem hangerővel e férfiút felyül nem múlja, 6583 XIII | kiálta Maszlaczky úr egy hanggal magasabban –, hogy az én 6584 VIII | hallgatásnak, halk zokogás hangjaival átszellemülve, többet mondott, 6585 XVIII | sorsa van tompa, elkopott hangjának is, mely úgy egymásba folyik, 6586 XXIII | elzárva a viharnak még csak hangjától is, s hallgassa ott azt 6587 XVIII | ők nemigen erőtették meg hangműszereiket, hanem engedték az ellenpártnak 6588 XIV | reá, s kimagyarázhatlan hangnyomattal mondva:~ ~– Szegény fiú, 6589 X | hiányos érzékei közöltek vele, hangokból, mikről a tárgyakra következtet, 6590 XIII | a siker! Nem veszi észre hangomon, milyen csengő, hogy megerősödött? 6591 XVIII | elmélkedéseiben.~ ~De annál hangosabban beszélt Tarnaváry.~ ~– Semmi 6592 II | ma foi.~ ~– Sz – sz! – hangoztatá Zoltán, ki jól tudta, hogy 6593 III | is letéve, egész szelíd hangoztatással monda a bárónak:~ ~– Nem 6594 VIII | homályába vész újra, a rekedt, hangtalan légben elhangzik az utolsó 6595 XIV | félénk gyermek az éjszakai hangtól. Ő, kit a tengeren, midőn 6596 XII | néha az a meleg, részvevő hangulat, melyben a megbízott tudósítások 6597 XVIII | hálni.~ ~Milyen keserves hangulatban lehetett, midőn Tamás lehúzta 6598 XIV | valójában szépen is énekelt. A hangverseny egyéb részei is ügyesen 6599 I | betekintett az épületbe, gyönyörű hangversenyhez jutott; fűrész és kalapács, 6600 XIV | jótékony célra rendeztek hangversenyt, s egy Pozsonyban a felsőbb 6601 II | gonoszabb kínpadon áll, mintha hangyafészekbe volna kikötve, kinek esze, 6602 V | valakinek egy marék eleven hangyát adnának, hogy vigye haza 6603 XVII | hamuvá égni.~ ~– Még szebben hangzanék ez nagyságod szájából reá 6604 X | mint szabadulásuk jelszavát hangzani, és utánamondák, áldva, 6605 XVIII | saját nevének kizárólagos hangzását, s ragyogó arcával kérdezé 6606 III | tabulae regiae notarius” hangzatos címét viseli a vén sas, 6607 IX | méltóságos úr, mikor valaki e hanyagságát megemlíté. – Hát az-e az 6608 XVIII | múlva ájultan, eszméletlenül hanyatlik össze.~ ~Midőn föleszmél, 6609 XIV | szedve, alfabét szerint; hányjon el belőle egypárt, akkor 6610 XVIII | nem mernek nyúlni, s lovát hánykódtatva, váltig iparkodott beszédet 6611 XII | Angliáddal. Itt ugyan nemigen hánykolódunk a millióinkkal, s nagyon 6612 XIV | ráakadok.~ ~– De hiszen nem hányom el. Nézze meg az ember, 6613 X | és azután még ki tudná, hányra és ki tudná, kikkel. Néha-néha 6614 XVIII | Maszlaczky úr mérgében füttyöket hányt.~ ~– Hova lettek? Hogy mertek 6615 XIV | letiporta a földig, szemökre hányta becstelenségöket minden 6616 V | diadalmas villogás szikráit hányták szemei, melyeket nem bírt 6617 XXV | talált irományai között holmi hánytvetett szerződéseket, avult kötelezvényeket, 6618 III | de úgy összevissza van az hányva mégis minden időben, hogy 6619 XVIII | fizetett Kokánfalva egynek is harácsot soha, egy harapás kenyeret 6620 XV | megszabadította ön. Nem is haragból ellensége önnek, hanem amiatt, 6621 X | ismét, ár ellenébe, vész haragjába.~ ~Zoltán szótlanul bámulta 6622 XII | engem megeszen a szégyen. Haragomban azt akartam neki írni, hogy 6623 XVIII | csinálok ennyi vendéggel? – haragoskodék a tanácsos. – Sem szakácsot, 6624 IV | szaladjon el előlem! Hát haragszik-e még rám?~ ~– Én? Semmi okom 6625 XVIII | olyan sokáig elhallgatsz, és haragszol, ha valaki megszólít, talán 6626 V | sokszor megkérdeni: „Anyám, haragszol-é?”, de nem merte. – Ez volt 6627 XIV | csak azután jön be.~ ~– Hát haragszunk-e még? – kérdi familiáris 6628 XVII | mintha valami örülne vagy haragudnék ottan belül. Az egész percsomónak 6629 XXI | ránéztem, elhallgat. Úgy haragusznak rám, ha lehetne, elvesztenének 6630 X | világot, melyre elbocsátá a haragvó Jehova az ő pusztító angyalait, 6631 XVIII | kedvét az ilyen lovagias haramiáskodástól. Kísérjétek a vármegyeházára! 6632 XVII | zavarba, mikért felelősség háramolt reá. Néhány hónap előtt 6633 X | elő nagy reszketve a vész harangjaira. – Senki, egy lélek sincs 6634 XVIII | egynek is harácsot soha, egy harapás kenyeret sem, sem pedig 6635 X | gyakorlattal nyújtogatva nyakát és harapdálva alsó ajkát, az odavonatkozó 6636 XVIII | annál keményebb, szívósabb, haraphatlanabb portékával nem beszélt.~ ~ 6637 IX | kezét, ajkába kénytelen harapni, hogy könnyei el ne árulják.~ ~– 6638 XX | ideje, tüske van ott és haraszt.” – S aggódva tekint úrnője 6639 XVIII | részvéttel járulnak a szellemi harc elé, s ki-ki csak az egyik 6640 XVIII | tanácsosnő kezét nyújtva harcba induló bajnokának, igazi 6641 X | szétnyílt padozaton. A bátor harcfi hirtelen körüle csavarja 6642 X | gyermekeit, kiket a derék harcfiak a csónakba elhelyeznek. 6643 X | csónak érkezik oda bátor harcfiakkal, megállnak az összevissza 6644 XVIII | kihez órákkal díszített harcias köntösében belépett:~ ~– 6645 XVIII | megtanították rá. A választási harcmezőn kétségtelenül kedvezőbb 6646 XVIII | maga is kíváncsi volt a harcmezőt, seregeik fölállítását megtekinteni; 6647 XVIII | hozta; a legszenvedélyesebb harcok ütöttek ki; megyéről megyére 6648 XIII | midőn két erős pártnézet harcolt egymással a jövő birtokáért, 6649 XIII | bejött az inas, ki is, hogy a harcos feleket egymástól elválassza, 6650 X | folyón, észrevevé, hogy egy harcosa lova farkába kapaszkodva, 6651 X | vitatársa van a helybeli céhek harcvágyó fiatalsága között, s ilyenkor 6652 XVIII | fel nem találták volna a harisnyakötés mesterségét, annálfogva 6653 XXV | azokat mind méltóságodra hárítani vissza.~ ~Abellinót elhagyta 6654 X | tudja, kié lenne mindaz; hárítsuk össze olvasatlanul, s adjuk 6655 XXIII | egy másikba és onnan egy harmadikba, és így megy végig minden 6656 II | a kettőt. Őt kandidálták harmadiknak; azok kimaradtak mind a 6657 X | másikra Misztizlávval, meg egy harmadikra Emánuel barátunkkal és azután 6658 XVIII | férfiak küzdelmeit, egész nap harmadmagával kalapcsokrokat hímezve a 6659 XI | a főváros kapuin belől; harmadnapra lefutott az utcákról az 6660 X | hullanak arcára e forró harmatcseppek.~ ~Ah, e pillanatban megtudta, 6661 II | tekinteték.~ ~Neje, Flóra grófné harmincéves lehet ez időben, szép nemes 6662 II | úgy elenyésztek.~ ~Még – harminchétben milyen szép sokasággal voltak!~ ~ 6663 V | biz énnekem még nincsenek, harmincon túl vagyok; ez csak úgy 6664 XIV | fog felelni majd mind a hármokért. Óh, bizonyára az le fogja 6665 XVIII | bírta föltalálni azt a belső harmóniát, amit az antik filozófok 6666 X | toronyban, azután kettőben, háromban, valamennyiben.~ ~– Tűz 6667 VI | dombja alatt, midőn még csak hároméves volt. A jávorpár alatt kis 6668 II | azzal két ujjal megfogva háromfelé vált bajuszát, egyet sodorintott 6669 XII | szöktetett el, Abellino pedig háromféle adósok börtönét is megjárta; 6670 IV | nagyságos úr hazajön; fél háromig informálhatom. Méltóztassék 6671 XIII | száraz zsemlyét szabad, háromnapos száraz zsemlyét, nézze, 6672 XVIII | hazafiúi kebléről, – hogy már háromnegyed ötre!” stb. stb… Más, rövidebb 6673 XIX | sem történt. A választók háromnegyede Szentirmay- és Kárpáthyra 6674 XXI | rövid a halál útja…~ ~Az óra háromnegyedet üt nyolcra. Zoltán halkan 6675 XVI | ígérik kétharmadát, én ígérem háromnegyedét; ha önök odaígérik egészen, 6676 XVIII | kokánfalvi híveivel. Mintegy háromszázan lehettek mindössze; a hátulsó 6677 X | helyreigazítani, miszerint nem háromszázat akar mondani, hanem csak 6678 II | festőecsetet ragasztottak volna oda háromszögbe; különben en profil is meg 6679 XXI | addig. Jó két acélkard, háromujjnyi széles, lappal fedett vas 6680 VIII | süt a déli napvilág a zöld hársfákon keresztül, s bámulva látszik 6681 X | az egymásba rohanó jegek harsogása, mik a tutajt és a menekvőket 6682 X | mint tágul egyre a támadt hasadás, már kilátni rajta az éjszakába, 6683 X | ellensége, a szél, először a hasadékokon süvöltötte be: „Sírj – ríj – 6684 X | távolból. Már egész a tetőig hasadt a repedés, az egész boltozás 6685 XIII | nagyobb tömegű ellenség hasához.~ ~– Tyúkprókátor!~ ~– Az 6686 XIII | egy szál frakkban, mely a hasán elöl nem akar összeérni, 6687 III | palástolja; mikor leül, velőig hasgató fájdalmat érez térdében, 6688 X | nehezen bírtak már menni, hasig gázolva a vizet, s egy zökkenőnél 6689 XVIII | jól is tette, mert szíjat hasítottak volna a hátából.~ ~Eljött 6690 XVII | uradalom, s vad, idegen nevek hasogatják széjjel egyes darabjait.~ ~ 6691 X | fektetve széles pofáját, amint hason feküdt.~ ~– Mi fizetünk.~ ~– 6692 IV | hogy egyáltaljában énekelt, hasonlatosan Kreutzberg oroszlánjához, 6693 XVIII | termékeit, és hogy ez a hasonlatosság milyen szépen illik magyar 6694 X | névtelen morajt, suhogást, hasonlatost ahhoz, minőt álmában hall 6695 II | rakná sorba, hogy tereme hasonlítana valami műkirakathoz, míg 6696 V | láttam gyermeket annyira hasonlítani anyjához, mint Vilma kisasszonyt.~ ~– 6697 XIII | a szemeim! Nem is lehet hasonlítást tenni a mostani szemeim 6698 II(2)| erkölcstelen buja botránytáncaihoz hasonlítja.~ ~ 6699 III | összeállítását, mely valóban hasonlított egy kisregényhez.~ ~– Látja, 6700 XIV | hogy még csak a papiros se hasonlítson ahhoz, ami az ő irodájokban 6701 XVIII | természetei felől, melyekhez hasonlítva nagyon sok furcsaság és 6702 XXVI | viseletét, mert ők nem tehetnek hasonlóan.~ ~ ~ ~Utolsó szavunkat 6703 II | senki sem dicsekedhetett hasonlóval, az emberek messze földről 6704 XIII | mint Jancsi bátyám, olyan hassal nem szeretném keresztülélni 6705 XX | azokat házába bevinni. De mi haszna tépi össze? Ezer meg ezer 6706 V | eszméjét. Rögtöni lelkesüléssel használá az alkalmat.~ ~– Valóban 6707 VI | az egész környéken; nincs használatlan föld, nincs munkátlan kéz, 6708 X | akarok azzal, hanem saját használatomra kívánom azt.~ ~– Lirum-lárum. 6709 VI | téglakemencéknek szolgáltatja használhatlan márgaföldét; ez a roppant 6710 XIV | jöjjön a páholyba, azonnal használta az alkalmat a megszökésre, 6711 XI | aminőket az eddigi nagyok használtak, s éppen azért kétszeres 6712 VIII | bársonyszőnyegek, mik még használva sem voltak, színeiket veszték, 6713 XIII | miután egyik a másiknak nagy hasznára van. Az ügyvéd úrnak ugyancsak 6714 XV | szemetjén halok meg mint hasznavehetlen tagja a világnak, aki csak 6715 X | uram, kedves, én egy igen hasznos vállalatot tudnék önnek 6716 III | mutat, hogy az íródiák még a hasznosban is szereti a szépet.~ ~Ott 6717 X | kendtekben lélek, hogy saját hasznukra tudnak gondolni, midőn ezer 6718 IX | csecsebecséit, mindenféle haszontalanságait, amiknek a gyermekek örülni 6719 III | beszélek, és én nem szoktam haszontalanul fecsegni soha. Kedves nagyságod, 6720 X | éppen azon helyre evezni; hasztalanul kiáltottunk feléjök; vagy 6721 XVIII | szíjat hasítottak volna a hátából.~ ~Eljött végre a nagy alkotmányos 6722 XXI | valaki, ki egyszer már azt a hátadhoz verje. Reménylem, hogy ahova 6723 XVIII | atilladolmányt ezüstgombokkal, nagy hatágú pörge kalapot sallangos 6724 XVIII | olajjal.~ ~Hogy vágta a hátához!~ ~– Menjen kend az ördögökbe, 6725 XVIII | hosszú tenyérnyi szalaga hátáig lobog kalapjáról, kezében 6726 XVIII | odaverék a zászlótartók hátaihoz, amiből ott a szűk, megszorult 6727 XXIII | javítand a mai sem. A tudomány hatalmának itt vége van.~ ~– Uram, 6728 XVIII | bölcsészetnek. A konyhai gondok hatalmasabbak minden teóriánál. Csak próbáljon 6729 XII | selyemszálként a tű fokán hatalmasaink legnagyobb része, mint iparkodott 6730 XXV | hogy azzal Maszlaczky úron hatalmaskodást kövessen el a magyar jus 6731 II | lássák azok, kik egykor úgy hatalmaskodtak fölötte, irigyelt uraságát, 6732 XII | nemes hivatás gazdagnak, hatalmasnak lenni! Ha én visszatérek 6733 VI | grófnak valami emberfölötti hatalmat tulajdonítani, mely őt csodatételekre 6734 XVI | s én fel vagyok általa hatalmazva, e pert nagyságoddal lehetőleg 6735 XV | ürügyöt adna őt működése hatályos teréről leszorítani.~ ~– 6736 V | ez idő alatt a kitűzött határ eljöjjön. Ugyebár, rajtunk 6737 VI | valahol alkalmasint volt határa, de hogy hol, arra csak 6738 XVIII | Bihar vármegyének, mely határaik fölött igazságtalanul ítélt. 6739 XXIII | hívhatja vissza a már két világ határán tétovázó lelket.~ ~A beteg 6740 XX | kisasszony hátra sem tekint.~ ~A határból is kiértek, már kezdődik 6741 XXI | Megegyeztek a nyolc órai határidőben.~ ~Tehát mind a kettőt egymás 6742 XXIV | mellé bokrétákat tűznek. A határig eléje fognak menni a kedves 6743 III | jövedelmeinek felét az ország határozata elengedé azoknak, akiktől 6744 XVIII | íme, tessék a jelenlevők határozatát meghallgatni!~ ~Odalenn 6745 V | szabnunk; különben igen határozatlan reményeket költünk egymásban, 6746 V | hogy őneki minden fontosabb határozatnál befolyással kell lennie, 6747 XXI | kávéházukban, dikciókat, határozatokat tartottak a meggyalázó ellen, 6748 XVIII | tetszik ökölre bocsátani a határozatot, mi annak is állunk, kinyitjuk 6749 X | melegíték.~ ~A fény mindig határozottabb kezdett lenni, s nemsokára 6750 V | monda:~ ~– Tegyük fel még határozottabban. Legyen a boldog határidő 6751 XVIII | Velős mondatai meggyőzők, határozottak, állításai hozzáférhetlenek. 6752 XVII | csekély összeg meg volt határozva, összegyűjtve, s a korszellemmel 6753 XVIII | nyílt büdzsé adatott. Ki-ki határozza meg, mennyi pénzre van szüksége, 6754 XV | jövedelmeimet mások kezelik, s mások határozzák meg, hogy hova tegyem.~ ~ 6755 XVIII | ismert semmi filozófiai határt, kitöréseiben minden retorikai 6756 V | hivalkodásokra képesnek tartassam. A határtalan tiszteleten kívül semmiben 6757 II | arcmosolygásával világítsa a földet. Határtalanul örvend, hogy kedves vendégei 6758 XVIII | felelni nem tudok, mert a határvonalt a kettő között nem ismerem. 6759 II | szeret, bámul, imád, hogy már hatéves gyermek korában eltanulta 6760 XXV | költségekkel együtt megint felment hatezer forintra; ezt azután kifizetteté 6761 XVIII | ezúttal a régi rendtől, hatfélénél többet ne csináljanak, hanem 6762 XX | indítványait visszaküldték – hátirat nélkül… Semmit sem válaszoltak 6763 II | arcaik gyöngéd vonalmait nem hatja meg az ártó napsugár; sem 6764 VII | hagyták fel e vérig, e lélekig ható döfést. Milyen jól el kell 6765 XIV | sötétebb utcákba kezdettek hatolni, természetnél fogva közelebb 6766 IV | könyörgéseire, esküvései nem hatották meg. Óh, az egy Cerberus!~ ~ 6767 XVIII | másfelől csak fél frakkja hátrahagyásával menekült egy utána iramodott 6768 XIV | Sietve elkészült. Inasát hátrahagyta, hogy másnap holmijával 6769 XIV | kísértet elől, meguntam már a hátrálást, szembe akarok vele fordulni, 6770 II | szolgájá”-hoz. A tanácsos úr hátralép, szabad tért engedve a főispán 6771 X | volt a deszka túlsó végeig hátrálni előle. „De miért nem sietnek 6772 XVI | Maszlaczky úr két lépést hátrált visszafelé. Csak azután 6773 XIV | tehet róla, ha remegtem, hátráltam-e valamelyik előtt. Ha nem 6774 X | sohasem ájul el. Báró Berzyt hátráltaták az intermezzók. Már az utolsó 6775 Vegszo | hogy a kivitelben mindig hátramaradok saját eszményemtől.~ ~Különösen 6776 X | hallatszott utána, amint a hátramaradt rész kőfokai egyenkint utánaestek, 6777 XII | és még akkor is megálljon hátranézni, midőn az alkony eltakarja 6778 X | jéghasábokra, mik erőszakosan hátranyomták, amidőn egyszerre valami 6779 XVIII | csak a vadaskerten túl mert hátrapillantani, ha nem jön-e utána lóháton 6780 XVIII | még csak a két kezét is hátratette.~ ~– Olvassa ezt! Olvassa 6781 V | helyzetnek. Maszlaczky úr hátratolta székét, s nemes lemondással 6782 XXI | egyet. De ehelyett hirtelen hátraugrott, egész testét hanyatt vetette, 6783 XIV | az egyik fél vádjai. Még hátravan a másik védelme. A vádlottak 6784 III | valakivel beszél, fejét úriasan hátraveti, s a lefüggő hajbodor eltakarja 6785 II | táncosnéját, egész testét hátravetve, hogy ha ilyenkor egymást 6786 X | helyet készíteni, ismét hátravonul, s még csak nemes bátorsága 6787 X | ember kockáztat legalább hatszáz forintot. Aztán ki tudja, 6788 IV | minden szirének és haldokló hattyúk s egyéb klasszikus énekesei 6789 I | páholyaikban, a deli úrnők, kiknek hattyúkeblében eddig nem érzett öröm dobogott; 6790 VIII | ketten, ismét betéve azt hátuk mögött.~ ~A tizennégy év 6791 XXV | nyilatkozatra valami külföldi lap hátulján.~ ~„Báró K. B. úr felszólíttatik 6792 IX | a verset a beírt papiros hátuljára írta, ezáltal elválaszthatatlanná 6793 IV | harmadfél esztendeig tartozott hatvan forintommal kedves – kedves 6794 X | ott, ki ezen az éjszakán hatvanhat szobáját a királyi várnak 6795 X | vérrel. – Mi közöm nekem a Hausherrek bajához? Én megfizettem 6796 XII | levél vétele után hetek, havak múltak, és Rudolf nem kapott 6797 XI | teremtményeit.~ ~Hetekig, havakig jártak a bujdosók az ország 6798 V | kifejezésteljes csókot nyomott annak havára, s azzal kalapját ragadva, 6799 X | szegletére, nagy, súlyos, havas köpönyegével megkeresztelve 6800 X | úgyhogy minden város, honnan a havat kihordták, mintha nagy fehér 6801 II | Mai nap alig van ember a hazában, aki előremenni ne akarjon, 6802 XVIII | hegyes spádéikkal, hogy mire hazaért, maga sem ismert magára, 6803 II | kerekedik, s készülni kezd hazafelé.~ ~A tanácsos úr iparkodott 6804 XVIII | tekintélyes, becsületben próbált hazafiakból, tősgyökeres ősnemesekből, 6805 X | meg kellett látni minden hazafinak, hogy meggyőződjék róla, 6806 XVIII | öregurat mint a megfontolt hazafiság ősét, ki tiszteletes örökségül 6807 II | teátrálistákhoz? Még megérem, hogy hazafisági aktust csinálnak ebből is!~ ~ 6808 XIV | Zoltán megérkezett volna, hazahívatá Kovácsot. Zoltán csak két 6809 XVIII | tudom, vannak-e ott őrültek házai…~ ~– Akció! akció! – kiálták 6810 X | rémséges út, miknek alacsony házaiba az ablakokon folyt már be 6811 X | mély sötétség közepett ingó házaikban fosztják ki, elrabolva tőlük, 6812 X | koldus módra menekültek ki házaikból. Egy anya volt négy gyermekével, 6813 XXIV | van jól temetve.~ ~Azután hazajönnek; eltakarítják a szobákból 6814 X | ha nem lehetlen-e már a hazajuthatás.~ ~Azzal előrevágtatott. 6815 XXIII | végzet, mint hogy őt oly hazákba hívja, ahol ismeretlen eszme 6816 X | mint tör a vízben úszó házakba, a betegeket mély vizek 6817 X | ifjú testvér ama szegény házakból, kinek ápoló kezétől megenyhül 6818 XVIII | az országútra is ki! Ők hazakergetik ellenfeleiket.~ ~Egy csapat 6819 XIV | színházhoz, hogy Tarnavárynét hazakísérje, ki az utolsó hangot is 6820 XXIV | vissza.~ ~Amint az utolsó házakon túl az országút a fenyvesek 6821 II | találja, s ahonnan, úgszólván, hazaláthat.~ ~A pesti polgárság tehát 6822 XIX | Sokkal szentebbek előttem hazám törvényei – szólt az ifjú, 6823 XII | lenni! Ha én visszatérek jó hazámba, fogadom az égre, nem leszek 6824 XVIII | rokonomul, fiamul vettem fel önt házamba, s ön azon törekedett, hogy 6825 XXIII | nem fogom őt elveszteni. Hazamegyünk szép budai lakunkba, ahol 6826 XIV | biztosítá, hogy gyalog is hazamehetnek, hiszen az idő szép, holdvilág 6827 V | valami baja van; csak midőn hazamentek, s egy-egy őszintébb leánycseléd, 6828 XII | sebet, mit Isten keze ütött hazán és társadalmon, elfedezni 6829 X | a házbért, az én gazdám házának nem szabad összeomolni.~ ~– 6830 XVIII | milyen szépen illik magyar hazánkfiaira, s több effélét, amelyekből 6831 XII | ezen a kis földön a mi kis hazánkra, s látta, miként ment át 6832 III | szállását, sőt újat fogad, mert házasodik; hanem azután csak elmúlik 6833 XIII | Teszem föl, ha meg találnék házasodni. Az bele legyen írva. Okvetlenül 6834 XIII | táncolhatok. Még meg is házasodom. Bizonyosan megházasodom. 6835 XVI | is én éltem túl őt, s én házasodtam meg másodszor.~ ~Abellino 6836 XXIV | jobb ismerőit összehívatá házassága kitűzött napjára. Minden 6837 Vegszo | törekszem, s Zoltán boldog házasságából nem következik ismét egy 6838 II | Ebből meg amabból az úri házasságból miért nem lett semmi? Gróf 6839 V | kényszeríték kegyetlen szülők e házasságra, semmi zsarnoki befolyás, 6840 V | érkezett, nem szükség semmit házasságról, szerelemről s más efféle 6841 III | Szentirmay grófot vádolom házasságtöréssel.~ ~Abellino maga is összeborzadt 6842 VII | Szentirmay Rudolf gróf házasságtörő. Ezt mondja a kétnyelvű 6843 V | intézi annak jövőjét.~ ~Házasságuk második évében gyermekök 6844 XXIV | s miként kapta, és hogy házasságukat miért sietteté.~ ~Nemcsak 6845 X | megemészték a rossz embert házastól, kincsestől, míg csak porrá 6846 XIV | elejét elfoglalva, várták a hazaszállongó delnők jövetelét, bámészkodva 6847 XVI | tölteni, s úgy fog méltóságod hazatérni, mint egy Antinous. Nézzen 6848 X | tette le, s a színházból hazatérő hintókat Kronstadt előtt 6849 XV | midőn Zoltán andalgásából hazatért; pitvarnokát elküldé ügyvédeért, 6850 IX | hízelegni.~ ~Azután ismét hazatértek; Karolina rábízta egyik 6851 XIII | nem akart belőle egyet is hazavinni:~ ~– Méregkeverő, mirigyfőző, 6852 XIV | egy gyomorhártya-sérves házfelügyelőnél, s a hercegprímási palotának 6853 X | sem látszott menni.~ ~A háziállatok, tehenek, lovak bőgve futottak 6854 XXIII | a kis kedves leányka, ki háziasszonyi gondosságában el nem felejté, 6855 X | kóbor állatok csoportjai is; háziebek, lovak, tehenek, mik hazulról 6856 VI | gondja mellett.~ ~A rongyos házikók rendetlen sorai helyett 6857 X | megmentett üszőcskével, a hű házikutyától kísérve, jöttek a szomszéd 6858 XIII | Én a méltóságos báró háziorvosa vagyok, doktor Mauz.~ ~– 6859 XVIII | ízben ismételve a derék háziúr- és családjaért, melyet is 6860 X | segítsenek magukon, azért háziurak! – kiálta fel egy borzas 6861 II | találkozhatnak, s anélkül, hogy a háziúrnak, asszonyságnak köszönne 6862 X | is nagy volt a zavar. A háziúron eret kellett vágatni, s 6863 X | felé még tavaszhó elején házmagasan állt a hófuvat, eltemetve 6864 X | Tivadar bekiált:~ ~– Hej, házmester! Nincs ebben a házban kiadó 6865 X | adva azzal az elhagyott háznak, mire a tutaj az utca közepére 6866 XI | tisztes jámbor arcok járnak házról házra, kiknek szeméből kiesik 6867 X | hadastyánnak, nagyszerű házsoraival, sokat emlegetett közintézeteivel, 6868 VI | Körös-körül hosszú, alacsony házsorok, náddal födelezve, miknek 6869 XIV | tűzfalai mögött, a távoli háztetők, kémények tündökleni látszottak 6870 X | szobát, az egész házat, fel a háztetőre rop, rop, rop! Megnőttek 6871 X | pillanta meg, hol a rongyos háztetőről nyújtják felé kezeiket a 6872 X | képes feltartani a dűlő háztetőt, s másikkal kiragadja az 6873 XVI | az egyetlenegy férfit a háztól! Az az ember vissza talál 6874 VI | helység, mint akárhány alföldi háztorlat, amit mezővárosnak neveznek.~ ~ 6875 XXII | utoljára. Énelőttem azt hazudják, hogy él…~ ~A tanácsos meg 6876 XIII | tyúkprókátor, pervesztő, pénzért hazudó!!!~ ~Az ügyvéd eltűnt a 6877 XIV | övé mellett. Zoltán úgy hazudott, mintha tanították volna 6878 XXIV | mindenkinél hatalmasabb úr minden hazug édességet, minden csalárd 6879 I | megünnepelni egy igen egyszerű kis házuk felépítésének örömét, melynél 6880 XX | bágyadt, jöjjön be a mi házunkhoz; nem messze van, pihenjén 6881 X | parton állók mit csináltak, hé? – kérdé Zoltántól.~ ~– 6882 XVIII | rossz akcentussal, kissé hebegve is, hogy aki nem volt szokva 6883 X | hangjai hallatszanak. Ott a héber kereskedők vénjei gyűltek 6884 XII | fordítások szerint hibásan van héberből a hajókötél tevének áttéve – 6885 II | ki lehetett az az Anjoui Hedvig.~ ~– Egy szent és egy királynő! – 6886 II | egészen hasonlít Anjoui Hedvighez, kinek arcképét a krakkói 6887 X | zeneprofesszorának, pedig az csak hegedülni tud, azt sem igen nagyon, 6888 XXVI | Messze, távol Graefenberg hűs hegyei között roskatag férfi támaszkodik 6889 XIV | erősítette. Először is füle hegyeig vörös lett, azután pedig 6890 X | végig megsimult állán ujjai hegyeit.~ ~– Kedves Trommel uram. 6891 II | pesti polgároknak a budai hegyeken telkeket vásárolni, azokra 6892 X | mikor felhőszakadás után a hegyekről alázúg a rögtöni ár, olyszerű 6893 II | későre maradniok, mert a hegyen nyaktörők az utak stb.; 6894 XIII | az idegen jövevényre, két hegyesen előrepödrött bajuszát mintha 6895 IX | s eközben fogai közől hegyeset köpött az alant álló kocsis 6896 XVII | Kárpáthy-uradalomnál, de az egész kárpáti hegyláncnál is nehezebben nyomták szívét. 6897 XIV | fantom, vigyorgó arcával, hegyzett füleivel, s hosszú lábujjait 6898 XVIII | Ez így illik össze ugye, hehehe.~ ~Az ügyvéd úr szokás szerint 6899 XVIII | várta az egész beszédet, hellyel-közzel igen megelégedve látszott 6900 XV | kimerült; Maszlaczky pedig egy helóta, aki gyávaságával szokott 6901 X | tettleges vitatársa van a helybeli céhek harcvágyó fiatalsága 6902 III | jól van. Mit ér, ha én helybenhagyom?~ ~– Én csak logikai következtetésem 6903 I | mutassatok nekünk egy kicsiny kis helyecskét ebben a nagy kevert városban, 6904 III | különben az aranysodronyok helyei meglátszanának fogain. Éspedig 6905 XXIV | visszaszállíttattak, elfoglalták régi helyeiket; a családi címer újra kitűzetett 6906 X | jár ő a legveszélyesebb helyek között: szűk utcákon, omlatag 6907 III | félrevonása a veszélyes helyekről s élénk ostromlása a talált 6908 X | ha a Privorszkyba mégy, a helyemre ne ülj, mert ott peched 6909 II | törekvésnek, és ámbátor helyesebbnek tartanám anyagi haladásban 6910 V | elismerni, hogy nézetei helyesek. Hiába, bizonyos dolgokban 6911 XXII | Az orvos tökéletesen helyeselte szándékát. Ha valami, még 6912 V | végigolvasta az iratot, több ízben helyeslőleg bólinta fejével, míg Maszlaczky 6913 X | Prónay Albert jár, a főispáni helyettes, mellette bátor hivatalnokai, 6914 XXV | roncsolt tagjait, adjon neki helyettök másokat.~ ~Maszlaczky úr 6915 X | veszteségét. Mindenkit ő helyez el, figyelmét nem kerüli 6916 X | titkári és levéltári ügynökei helyezék el a középületek veszélymentes 6917 XVIII | még biztosabb kilátásba helyeztetik reá nézve.~ ~Fráter Bogozy 6918 IV | tekeasztalok mellett, minden helyiségben egymást beszédhez jutni 6919 XXI | egy nagy táncterem üres helyisége volt a viadaltér.~ ~Hét 6920 V | a tanácsosnő –, de önök helyökbe várják a sorsot, melyet 6921 X | egy-egy tört gerenda, s a helyökből kivágott ajtók, ablakok 6922 X | ne foglalhassa, s míg a helyőrség egy része hatalmasan küzdött 6923 XXV | a hideg; minden csontom helyreáll, új vérem támad, a hideg 6924 I | ismét elpusztult ősi telke helyreállításához, épületet rak, cserjét irt, 6925 XVIII | volt e veszteséget más úton helyrehozhatni.~ ~Az ő követjelölt társa 6926 XVIII | Kárpátfalván; azért én most helyrehozom, amit vétettem azon derék 6927 XVIII | hiányzott a kedélyekből, azt is helyrehozták; ittak egymás egészségeért 6928 X | hogy az alig bírta magát helyreigazítani, miszerint nem háromszázat 6929 VI | kezdett meglátszani Szentirma helysége, egy magas tetejű torony 6930 X | folyam két partján levő helységek segélyharangozásait a távolból, 6931 XVIII | hogy járják el rendre azon helységeket, ahol a Szentirmay-párt 6932 VI | Kitűnnek az épületek közől a helységháza, paplakok, iskola, miket 6933 XXIV | még most is ott hevert helységök ládájában a megígért örökváltság 6934 VI | kastély jó távol épült a helységtől, nehogy valami érintkezésbe 6935 III | tollal kell harcolni, ott helytállok magamért akárki ellenében. 6936 X | romlásnak indulnak, mindenütt helyükön, mint illik a megye első 6937 XVIII | megtudja, micsoda rettenetes helyzetbe hozott ön bennünket. Itt 6938 III | Maszlaczky anélkül, hogy helyzetén változtatna. – Eressze kend 6939 V | ez véget vetett a kínos helyzetnek. Maszlaczky úr hátratolta 6940 XVIII | annak kapui megnyittattak, helyzetükhöz illő méltósággal vonultak 6941 XVIII | tökéletesen két különböző hemiszfériumra van osztva.~ ~X. megyében 6942 II | melytől a gond, hipochondria, hemorrhoid eloszlik, mint a köd; még 6943 XVIII | azt emlegeti meg. Azért hencegett hát olyan nagyon a gyilkos, 6944 XIV | kürtözete közül, sűrű, egymást hengerítő gomolyokat képezve a világoskék 6945 V | korából, kik ifjú éveiket henye piperőcködésben tékozolják 6946 XIII | említett ház nem épült holmi hercegi lakók számára, sem kapuspáholya, 6947 XVIII | és követelőbb bármelyik hercegnél; mindazonáltal nekik előnyük 6948 X | tünemény. A bájos, szende hercegnő az, Magyarország nádorának 6949 XIV | gyomorhártya-sérves házfelügyelőnél, s a hercegprímási palotának minden ajtaja 6950 X | nagyúri képek is, arannyal és hermelinnel és büszke arcokkal, úgy 6951 XXIV | sír ott maradt virágozni, hervadozni… A tanácsos utazott tovább … 6952 VII | fa alól, gyermekek; ennek hervatag levelei fölött sokat könnyezett 6953 XXIV | maga ültette, alig három hete fejlett ki rajta a legelső 6954 I | napon át dolgoznak, hogy a hetediket megünnepelhessék; ott volt 6955 XVIII | egyszer sem jött ki. Mikor már hetedszer nem jött ki, akkor jelenik 6956 XI | kézzelfogható teremtményeit.~ ~Hetekig, havakig jártak a bujdosók 6957 V | arccal fogadá azt, mintha hetekkel elébb értesülve lett volna 6958 XX | mint az egyedül maradt makk hetest!~ ~Nem mehet sehova falujából, 6959 XVIII | folytán bőséges alkalma nyílt hetet-havat összehordani az angol meetingek, 6960 VI | az a mi Zoltánunk.~ ~Mint hétéves gyermek maga köré gyűjté 6961 XIV | polgárságnak csak vasárnapja van, hétköznap nem ér rá mulatni, főurak 6962 XXI | között még két óra idő van, hétkor vagy eljössz, vagy itt várlak 6963 XVII | XVII. A lemondás~ ~Egy hétnél több nem kellett a hivatalos 6964 XVIII | pártja.~ ~Azonban még három hetök volt e veszteséget más úton 6965 XIII | mesebeli öregasszony, aki a hétszáz esztendős vért kibocsátotta 6966 VIII | fiatalembereknek.~ ~– Igaz. Most ő hétszemélynökké neveztetett ki, tehát Pesten 6967 IV | megnyugodni, ugyebár? Ez csaknem hetven pengő minden napra. Már 6968 III | legyen. Ő maga ekkor már hetvenesztendős volt. És íme, amitől félni 6969 XXI | képzelni lehet.~ ~Nyilvános hetvenkedéseit jól tudja mindenki, s iparkodik 6970 XII | magadat, hát azért van teneked hetvenkétezer hold földed a legáldottabb 6971 XVIII | azt reánk bízni! – szólt hetykén, s ő maga indult meg legelébb 6972 XVIII | beszél belőle; mikor látnoki hévbe jön, mintha egész Magyarország 6973 XVIII | fejszékkel döngetve annak hevedereit, s kövekkel hajigálva a 6974 XVIII | kellemetlenül hatott reá; hevenyén meghajtva magát, felállt 6975 X | előrevigyázóbbak a vásárgunyhók tetőit, hevenyészett tutajokat rovátkolva belőlök. 6976 X | nagy kútcsöveket láttam heverni, tán ha azokat lőporral 6977 X | meg a vidám társaságban, a heverőben levők siettek nála kérdezősködni.~ ~– 6978 XXI | tűrhetlenebbé kezdett válni, minél hevesebbek, minél ingerültebbek lettek 6979 XIV | fölfogható volt; Tarnavárynál a heveskedés, gorombáskodás csak modor 6980 XXI | mint használ; veszekedő hevessége miatt nem lehet miatta tanácskozni, 6981 XIII | hogy a doktor úr szokatlan hevességét a szokatlan körülményeknek 6982 XIV | indulat egész elfojtott hevével tevé rá reszkető kezét:~ ~– 6983 V | korban, melyben más érez, hevül és ábrándozik, ő figyelt 6984 XXI | legjobban fel voltak a kölcsönös hevülés által tüzelve, akkor lépett 6985 X | van melegülve, s jólesik hevült arcának a hideg éji szellő; 6986 II | s oda most a kötelesség hí.~ ~Egyszóval, amire gondolni 6987 VIII | tudnod, hogy nem a szeretet hiánya az, ami tőlünk elválni kényszerít, 6988 XVIII | tartalom ismeretének kellő hiányában, csak a megfelelő utasításokból ( 6989 XVIII | nagyon sok furcsaság és hiányosság tűnik fel a magyar táblabíró-gyűlések 6990 XXV | de igen a lábait a csizma hiányosságain keresztül.~ ~Ez valami silentiarius 6991 XVIII | tán hálószobáikban valami hiányosságot tapasztalandnak.~ ~– Legyenek 6992 III | biztosság volna; de pótolja e hiányt esernyővel és sárcipőkkel, 6993 XV | azokban részt, mert még éveim hiányzanak, pedig tudom, érzem, hogy 6994 XVIII | Szentirmayék részéről nem hiányzottak a válogatott dikciók, még 6995 V | mely az ifjúság könnyelmű hibáinak ki van téve; komoly, derék, 6996 V | tökéletlenségeit, ráakadt gyöngéire, hibáira, hogy vissza tudta magát 6997 V | fogadá leányát, legkisebb hibáit sietett észrevenni s azokat 6998 V | kellett, hogy e közönséges hibájába a túlságos szeretetnek ne 6999 XVIII | hogy tehesse jóvá szertelen hibáját. Szüntelen leveleket írt 7000 VIII | történik vele. Minő vétkével, hibájával adott okot gyámjának e szokatlan 7001 III | tudják sütni. Csak az az egy hibájok, hogy napról napra kisebbek 7002 II | simára borotvált arc s a hibátlanul kipótolt fogak sok évvel 7003 V | minden gondolatunk tele van hibával; mi lenne belőlünk, ha a 7004 XXI | Az igaz, hogy gyönyörű hidalgóval rémítettek meg benneteket.~ ~– 7005 X | többiek úszó tutajokon, hidászdereglyéken indultak ki a nemes csatába, 7006 VI | úgy elhordta rendesen a hidat, hogy a puszta lábaknál 7007 IX | szívvel és fővel, mint Zoltán, hidd el, jó iskola az.~ ~– Mégis, 7008 VIII | kísértetek maguktól is eléggé hidegek.~ ~A kastély udvarára vágtatva, 7009 X | a gonosznak, aki csak a hideget és a zúzmarát szereti.~ ~ 7010 II | láttára e márványtekintet hidegét szelídíté, s felmagasztaltan 7011 X | legfelső fokára téve, a leány hideglelős reszketéssel ezt súgta fülébe:~ ~– 7012 X | állatot, s a vérvesztés és hidegség elvevék kitartó erejét. 7013 XVIII | okot?~ ~A tanácsos gonosz hidegséggel mondá:~ ~– Úgy látszik, 7014 XII | törekvést életnedveitől; az ő hidegségök áll jéghegyként, jeges felhőként 7015 VIII | okot gyámjának e szokatlan hidegségre? Még az a gondolat fel sem 7016 X | emberét. Kellett neki oly hidegvérű alak, aki százas uzsorát 7017 XXV | leginkább Priesznicz neve és a hidegvízgyógyrendszer hírre kapni nálunk. Abellino