IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
7018 VI | Alföldön eleget, egy dobogó hídnál végződött, mely nyáron át 7019 XIV | áll, szemébe kell nézni a hidrának, s fejére gázolni annak, 7020 XXII | nem egyéb, mint oxigén, hidrogén és karbonikum; az oxigén 7021 XXV | hanem azon nem segít sem a hidropátia, sem az allopátia, sem a 7022 II | olyan, mint az egyiptomi hieroglif, csak az tudja olvasni, 7023 X | képzeletében az árvíz? A híg, fagyos elem meghódította 7024 XIII | darabig csak nézett, hogy higgye-e mindazt, amit most neki 7025 XVIII | bocsátja azt meg nekik. Higgyed, hogy szomorú vége lesz 7026 VI | vagy mások megtudják, s azt higgyék, hogy ő jó szívét akarja 7027 II | előtt meghajtotta magát. Óh, higgyétek el, hogy az ifjak elpirulása 7028 XXI | még reájok.~ ~Flóra nem hiheté, nem volt képes a gondolatot 7029 II | hall beszélni, bátran azt hiheti, hogy azok csak a költő 7030 VIII | Valami babonás ember azt hihetné, kísértő lélek jár ott fenn, 7031 XII | erkölcseit, az ő pénzök híja vásárra az erényt; azon 7032 VII | elmaradt. Pedig egy szem híjával lebomlik a lánc! Rudolfot 7033 XVIII | maga a nagyságos asszony hímezte. A filozófnő igazi spártai 7034 X | is, amelyen ülsz, magam hímeztem, az ágyam és hímzett takaróm, 7035 XVIII | cseléd van a háznál, az is himlőben fekszik, s minden kulcs 7036 XXI | kiismerhetlen bajt, harmadik himlőt gyanít. Beszélnek-e valaha 7037 X | ellen. Az mit sem tesz. Himpellérek azok, ti pedig jó vitézek 7038 IX | elhitetni, hogy az egész zaj egy hímzés miatt történt.~ ~Azután 7039 XXIII | úgysem vennétek ti hasznát, hímzéseimet, hagytam az én kis lyánkámnak, 7040 IX | csínját többnek egy elrontott hímzésnél, vagy tán Zoltánnal akarta 7041 IX | vagyok, ha a leányaim egy hímzést elrontanak, az ájulásig 7042 VIII | keresztülvetve rajta, az asztalon hímzőráma és akvarellfestmény, félbenhagyott 7043 VI | keresztülutazó átkozta majd a hínári döglevegőt, majd a tüdőemésztő 7044 XVIII | mikor keserű kezd lenni, azt hinnéd, hogy egy egész fájdalommal 7045 XXIII | szerethetlek! Nem kell azt hinnem, hogy igazságtalan vagy. 7046 II | láthatták őt pompás fogatú hintajában elmenni és megjönni. Hátul 7047 XXIV | kit egyedül lát leszállni hintajából. A tanácsos sóhajtva karolja 7048 II | a fiú elégnek találta a hintázást, akkor megragadá a csónak 7049 X | minden utcáin, oly bolondul hintázva a csónakot, hogy a némberek 7050 II | kedves Zoltán, légy olyan jó, hintázz bennünket…~ ~Ekkor mosolyogva 7051 II | biztatá, hogy üljön mellé, és hintázzanak együtt. Vilma eközben észrevette – 7052 II | van az úton, leszállít a hintóbul, hogy vigyük a lámpást a 7053 XXIII | valóban megkülönböztethető. Hintógördülés. Pedig a tiszttartó könnyű 7054 XIV | előre, a tornác alá robogó hintójukhoz.~ ~Az ifjú különös érzéssel 7055 X | s a színházból hazatérő hintókat Kronstadt előtt fogdosták 7056 II | együtt egy egész sora a hintóknak hagyta el a kéjlakot.~ ~ 7057 XII | gondolattól, hogy engemet vagy a hintómat megállítsanak Magyarország 7058 X | pillantának fel a szemközt jövő hintóra és lovagra; egy-kettő, akinek 7059 II | ostorpattogás; négylovas hintóval jő vágtatva a teraszra Tarnaváry 7060 II | mint a fű, melytől a gond, hipochondria, hemorrhoid eloszlik, mint 7061 X | kiválaszta, hogy általa hirdesse csodatételeit. – Wesselényi 7062 II | röppentyűknek, mik az esti órákban hirdeték fennyen villogó tűzgolyóikkal 7063 II | szemeinek nagy lángoló csillagai hirdetik a férfilelket.~ ~– Szép 7064 XXVI | Késői években egy hírlapi hirdetményben olvasá Zoltán, hogy egy 7065 II | ünnepélyes jelentés hangján hirdetve egy újon érkezett vendéget:~ ~– 7066 XIV | bemutatta magát; ismerték is már híréből; s azzal feledve volt nála 7067 XXI | bohó embernek módjában van, hírem, tudtom nélkül megölni? 7068 XVIII | Kokánfalva nemes legényei mindig híres-neves verekedők voltak. Ők pogány 7069 XII | közétek, tudom, hogy még híresebbek lennének. Ezek az emberek 7070 XVIII | hírhedett vívót győzhetlensége hírétől megfossza. Az igaz, hogy 7071 XVIII | elkocsikázni innen istennek hírével.~ ~A derék férfit úgy elkábítá 7072 XVIII | atyafiak is; Kiss Miska, a hírhedt kortesvezér, ki most is 7073 XVIII | nyílt titok, hogy a Pesti Hírlap vidéki levelezője, s minthogy 7074 XX | ezer példányban olvassák a hírlapokat az egész országban. Még 7075 XXV | levél útján, tehát elővette hírlapokban.~ ~Abellino majd itt, majd 7076 XXV | rá nézve drágább volt jó hírnél és névnél: ügyvédi oklevelét.~ ~ 7077 VII | egy jótetteken épült jó hírnév életét egy mérges lehelettel 7078 III | iparkodtunk gyanúinknak családja hírnevében alapot keresni; felhoztunk 7079 XIV | köztudomásra jöhetett, s ügyvédi hírnevének sokat árthatottt volna; 7080 XVIII | mint gondolák, túlélték híröket, s együgyű, súlytalan emberek 7081 III | nénjei életmódját, piaci hírré vált botrányokat; mindezeket 7082 XIII | nagyságod, én most örvendetes hírrel jövök Pestről. Annak is 7083 III | elvett egy nagyon rossz hírű családból való leányt. No, 7084 XX | miután a segélykiáltást hírül adhatá, azon erő, mely addig 7085 XXI | saját bámulatodban, s azt hiszed, hogy az emberek félnek 7086 XII | írt tízparancsolatot és hiszekegyet. 1~ ~Megtalálván a kriptográfia 7087 XII(1)| sorozatból van alkotva, melyben hitágazataik sarkalatos tételei foglaltaknak; 7088 IV | fidei commissumot, mint hitbizományt veendi át, s annak minden 7089 XIV | boldogsága, az ő reménye, hite, vágyódása. Ez az ő kicsikéje, 7090 X | kereste, az ne csalatkozzék hitében.~ ~– Hahó! Van-e ott valaki? – 7091 XXI | azért, hogy utálnak. Ezt a hitedet egy kissé meg kell már ingatni. 7092 XII | amint veszem észre, azzal hitegeti, hogy a leányát neki fogja 7093 XII | gazdag a nemzet, mekkora a hitel, milyen óriási az ipar, 7094 X | minden ezer közől egy! – (Hiteles kimutatás szerint.)~ ~Nagyobb 7095 XXI | előérzetében; mindkettő halállal hitelesített. E két irat meg fogja veled 7096 XVII | biztosítékul az ígért dolgok hitelessége felől; egyebekre nézve pedig 7097 X | takarták, lepecsételték egész hitelességgel, s vevény mellett átadták 7098 XV | saját maga száz zaklató hitelező vigasztalására szigorú hallgatás 7099 XVIII | Kedves tanácsos úr! Én hitem szentségére esküszöm, hogy 7100 XIV | kapjon! Én mondom önnek hitemre, becsületemre, hogy ha valaha 7101 VII | hogy nyomorult Mammonért hitet, boldogságot, becsületet 7102 XXII | Nézd, olvasd!~ ~A beteg hitetlenül rázta fejét.~ ~– Nem hiszem, 7103 XIV | vele, el lehetett volna hitetni vele, hogy saját halálítéletét 7104 XIV | előszeretetből is, teljes lelkével, hitével fog azon csüggeni.~ ~Még 7105 XVI | s csaknem minden vallás hitregéiben előfordul, hogy egy-egy 7106 X | karoknak, miknek ereje a hitregék mondáival határos, valóban 7107 XVIII | borát itták. Háladatlan hitszegők! Ez a név illik rájok legjobban. 7108 XVIII | olyat, hogy sok vendéget hítt, tele minden szobája úri 7109 XXII | Óh, dehogy ültél itt. Én híttalak téged is, meg Lizát és a 7110 VIII | jelenetet háborítlanabbul hittem végezhetőnek, hanem egy 7111 XXI | hónap múlva vártunk. Azt hittétek, ugye, hogy meg fogtok bennünket 7112 XXIII | lett az öntelt, elbízott hiúság, mely eddigi életét vezette? 7113 II | nem minden ember keresi hiúsága kielégítését a piperében, 7114 I | rossz idők, istencsapási hiúvá tették munkáját – ismét 7115 XVIII | keresztülható szózattal hívá fel választóit, hogy rögtön 7116 V | magamat, hogysem hasonló hivalkodásokra képesnek tartassam. A határtalan 7117 XIII | haszontalan ember, kinek csak hivalkodáson jár az esze, kinek jelleme 7118 XVIII | szavunkra, s egy aljegyzői hivatal üres.~ ~A megtisztelt folyamodó 7119 VII | kérdeztem, micsoda kondíció, hivatala van?~ ~– Mondtam már egyszer: 7120 XVIII | ország törvényeire felügyelő hivatalnok vagyok, akinek kötelessége 7121 X | mint illik a megye első hivatalnokaihoz.~ ~Félig betegen, de elfeledve 7122 XVIII | szavazásra, a főispán s hivatalnokok felugrottak az erkélyről, 7123 VIII | utazhatom önnel, családom, hivatalom s egyéb tekintetek nem engedik 7124 X | nem is sejtett egyéniségek hivatalosak voltak e vidám estélyre, 7125 XII | bizony erre a célra külön hivatalt nem tarthattam. Hogy az 7126 XIV | első pere lesz, nemcsak hivatási ambícióból, de védence iránti 7127 X | Különben is azt tűztem ki hivatásomul, hogy a club of travellers 7128 XIV | okirat, mely a holt betűkre hivatkozik; egy élő szózat az, mely 7129 XVIII | is elenyészett, és arra hivatkozni sem lehet; a Kárpáthy jószágok 7130 XIV | fonalát metszé a pernek, a hivatkozott tanú Mayerné, kit Zoltán 7131 II | mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; az ember hiába 7132 XIV | engedi magát még egypárszor hívatni, s csak azután jön be.~ ~– 7133 XVII | alakokkal. Estefelé magához hívatta atyja hajdani jószágigazgatóját, 7134 VIII | Amiért Kárpátfalvára hívattalak, annak oka nem csupán az, 7135 XXIII | tanácsos, s tiszttartóját hívatva, rábízta, hogy vigye el 7136 XVIII | kolomposait visszabocsátá híveihez, s maga a főispán látogatására 7137 XIX | takarni; ami pedig Kőcserepy híveit illeti, bizonyosan mondhatjuk, 7138 XVIII | Bogozy a maga kokánfalvi híveivel. Mintegy háromszázan lehettek 7139 VIII | valódi érzelmeinek.~ ~– Hívjon kegyelmed kőművest! – monda 7140 XXI | verje. Reménylem, hogy ahova hívlak, ott leszesz.~ ~– Avec plaisir – 7141 II | nincs; csak már ozsonnához hívnának. Parbleu, ne menjünk oda, 7142 XVIII | félne, hogy vissza találják hívni.~ ~A rendek felálltak, s 7143 XX | beszélnek róla, nem keresik, nem hívogatják, elvannak nála nélkül. A 7144 XXIV | egy nevet nem mondanak ki hívólag soha, soha. Aki említi is, 7145 XIV | invalidus gavallért csak nem hívom úrfinak.~ ~– Tehát Zoltán? 7146 XXIII | közelebb, és monda:~ ~– Ön hívott engem, és én eljöttem, uram.~ ~– 7147 X | nyavalygós, az egész ház szemben hízeleg, és ki nem állhat. Én kiállhatatlan 7148 IX | mindenki iparkodott kedvezni, hízelegni.~ ~Azután ismét hazatértek; 7149 V | büszkén felfújta magát.~ ~– Hízelgek magamnak vele, hogy e művet 7150 IX | oly szomorúan érzé magát e hízelgés, e nyájasság, e pompa és 7151 V | elrontja fogukat, az anyai hízelgésé a szívet”; „Aki ritkán érezte 7152 VII | gyöngéd karjaikkal átölelve, s hízelgésekkel elhalmozva. Hogy azt Rudolf 7153 X | elragadtatni, kézről kézre adatni, hízelgéssel, gyöngédséggel elhalmoztatni, 7154 X | maga sem ismer semmit, nem hízelghet neki, mert hiszen azt sem 7155 XVI | díjt.~ ~A doktor úr igen hízelgőnek találta ezt a biztatást; 7156 VII | emberséges bátyámuramék hizlalták a tulkot, mit ősi szokásként 7157 XIII | alakomat, meghízom. Nem, nem hízom meg oly kövérre, mint Jancsi 7158 XII | és leányának, s az ifjú hő érzelmű irata abban az elégtételben 7159 III | el annyiszor? Quoniam in hoc signo vinces (mert e jegyben 7160 XIII | másik pártnak a maga részére hódítani; mennyi áldozattal járt 7161 II | szép varrólányokkal, hány hódítást követett el itt-amott táncpróbákon 7162 II | könnyűded társalgás, e hódító fensőség egyedül az ő sajátjok. 7163 XIX | egyharmadát azoknak maga részére hódította úgy, hogy midőn néhány perc 7164 XVI | végén védencemet részökre hódítsák. Ha önök felét ígérik a 7165 XVIII | falura, az emberek lelkeit hódítva, azalatt Kőcserepyék a sokkal 7166 XIV | tiszta kegyelettel, mily hódolattal említé. Minden fertőből, 7167 XX | országgyűlésen. Hogy dicsérik, hogy hódolnak neki! És ők ülnek itthon, 7168 V | és elmélkedett; a fiatal hódolók, kik egy új szépséget körülrajongnak, 7169 X | derű között egy túlvilági hölgyalak járna-kelne ott közöttük, 7170 V | család tagjáét, melynek hölgyei példaképei az erénynek és 7171 I | drága gyémánt az; szép hölgyeink, hagyjátok azt ragyogni. 7172 XVIII | szokta mulattatni a rászorult hölgyeket, melyek sohasem történtek 7173 II | legény volt a tanácsos úr, a hölgyeknél nagy kegyben állott; midőn 7174 XVIII | ablakokból alátekintgető hölgyekre, különösen a szép Vilmára; 7175 X | teremei mind tömve vannak szép hölgyfélével, ebből még ezerféle regényes 7176 XIV | Most ismét egy érdekes hölgypár száll alá a lépcsőzeten. 7177 XIII | szeme közé ugrálok, mint a hörcsök. Már évek előtt mondám kedves 7178 XXI | Istené legyen a dicsőség! – hörgé Miklós, s nyugodtan segítette 7179 X | légnek; még egy-egy nagy hörgés hallatszott, mintha valami 7180 X | uram? – kiálta Kőcserepy hörgő hangon, míg az ajtó kilincsét 7181 X | megállt a jég, s a hosszú hóesés alatt úgy megszilárdult, 7182 XXIII | szemeit felemelé hozzá, két hófehér kezét összetevé lankadó 7183 X | elején házmagasan állt a hófuvat, eltemetve utakat, utcákat, 7184 XII | tudósítá egykori gyámfia hogyléte, haladása, apróbb bajai 7185 XII | tízszeres fokra emelni! Hohó! Ne siess úgy, öcsém! Hagyj 7186 XVIII | angyalarcú gyermek piciny hókezét az ifjú arca elé teszi, 7187 V | ábrándos arcfintorgatást azon holdas indulatnak tulajdonítá, 7188 III | birtokomat.~ ~– Birtokát? A holdban! Hát hol van nagyságod birtoka? – 7189 II | tanácsos úr itt tizenkét holdból álló kőbányát narancsligetté 7190 I | tegnap óta.~ ~Csillag és holdsugár kísérte haza az örvendő 7191 XIV | hazamehetnek, hiszen az idő szép, holdvilág van, s aztán Zoltán lesz 7192 X | járkálna egy egész színtelen holdvilági völgyben.~ ~A lyánka mosolygott, 7193 V | bárha nem vagyok is azon holdvilágképű sihederek korából, kik ifjú 7194 XVIII | nem érkezik, s a kulcsok hollétét fel nem fedezi, kénytelenek 7195 X | meg-megrebbentve szárnyaikat – a fekete hollók…~ ~– A sík tengervíz közől 7196 X | mellékszobában nem talált holmiját, de a hívásra nem felel, 7197 XIV | hátrahagyta, hogy másnap holmijával kövesse. Ajtaját azalatt 7198 XXI | napra sem többé.~ ~– De már holnapig mégis el kell maradnotok – 7199 XVI | ha kedve tartja, önnek holta napjáig tartó hallgatást ( 7200 XXV | adva Kárpáthynak; élők, holtak, igazság és hazugság, jog 7201 XXIII | sajtolva a sor:~ ~„E könyv holtom után elégetendő.”~ ~A legutolsó 7202 XVIII | Ezek a szobák így valóságos holttetemet képeznek ebben a kastélyban.~ ~ 7203 VIII | továbbvitetnek, a két arckép régi homályába vész újra, a rekedt, hangtalan 7204 X | ifjú fővárosra, s míg a homályban és szegénységben született 7205 XXIII | sötét volt.~ ~Ebből a ködös homályból támadtak elő a beteg kínos 7206 II | e pazar szépségek által homályosítva, hanem a jó atyafiak vigasztalták 7207 XXI | képzeli, hogy az ő szemei homályosulnak el, az ő arca lesz halavány.~ ~ 7208 II | lenni? – monda a főispán, homéri kacagással fogadva e szép 7209 X | hideg izzadságot törölgeté homlokáról.~ ~Maszlaczky úrnak egypárszor 7210 XVI | is barna volt, alacsony homlokkal, sűrű, szénfekete hajjal, 7211 XI | kőkolosszok ormain, e paloták homlokzatán, e ligetek árnyékából mindenütt 7212 XXV | sem az allopátia, sem a homöopátia, sem az izopátia etc. graeca, 7213 XII | nagyságos úr írását éppen úgy a homok közől kellett kiásni, mint 7214 I | téglahalmok, meszes vermek, homokkupacok, deszka-, léctördelék. Aki 7215 XIV | elhagyta már; künn rendetlen, homokos, posványos telkek terültek 7216 X | porcelán fényernyő, melyen homorműben (konkáv) egy angyal alakja 7217 XIV | Itt meg lehete találni a hon legnevezetesebb férfiait, 7218 XII | lesz belőle; Németországban hónaljig esett a tudományba, Génuában 7219 X | sajnálkozzunk rajtok, amiért minden hónapban stájgeroznak?~ ~– Amiért 7220 XVIII | biztosíthatá anyagi zavaroktól; már hónapok óta dolgozik rajta. Naponkint 7221 Vegszo | volt azelőtt.~ ~E nagy, honérdekű esemény, ha nem képezi is 7222 X | gondol. A nagy Németország honfiai elégülten mondják, hogy 7223 X | most mutatták meg, kik honfiaknak nevezik magokat, hogy meg 7224 XXI | ifjú Kárpáthyt, kiben a honfierények példányát bámulta ifjú és 7225 Vegszo | szerelem, önfeláldozás a honfiérzet; sokkal több volt a hűség, 7226 XVIII | leglágyabb kérelemtől, mely a honfiszíveket megszelídíti, egész a viharos 7227 X | küzdterét látták itt alakulni a honfitetterőnek, a boldogításnak.~ ~Egy 7228 I | végső határidő, melyben a honi művészet templomának meg 7229 XXI | legyen szíves őt szállása és honléte adataival megismertetni.~ ~ 7230 X | tanácsosné asszonyság. – Azért honn maradt.~ ~– Az igen különös – 7231 XVIII | párbajvívók, kiknek egész point d’honneur-jöket felfordítá, úgy megszurkálták 7232 XVIII | irháikat, s néhány okosabb honorácior, aki nem tartotta rangjához 7233 II | a dikasztériumok, hogy a honpolgárokat védelmezzék, s engem fegyverrel 7234 XIV | mennyi áldozat, mennyi honszeretet kellene még ahhoz!~ ~És 7235 XVIII | baráti.~ Korondy, Kőcserepy,~ Honunkat nem szereti.~ ~Valaki oda 7236 VI | mikor az egek csatornái s a hóolvadások vizei megeredtek, gyönyörűen 7237 XXIV | szépen bekötött könyvet hord.~ ~– Ez Blair Hugó esztétikai 7238 IX | Hogy a szivárványos zivatar hordana el valamennyi poétázó, ábrándozó 7239 II | növeltjei, annyira magukon hordják nevelőik helyes és helytelen 7240 II | kifogyhatatlan elméncségeket ne hordjon fel a kisasszonyok mulattatására, 7241 XVIII | beszélni, de a falu házánál, hordó tetején meg lakomákon pompásan 7242 XVIII | mintha valaki egy üres hordóba beszélne bele. Csak a jobboldaliak 7243 XXI | fegyver, sem amulettot nem hordok a nyakamban, mely a golyótól 7244 XVIII | lusta szemeit nagy megvetően hordozá körül a háborgó tömegen, 7245 XXIII | arcképét kell magunkkal hordoznunk, hanem egészségére is gondot 7246 XVI | ezt a tulajdonságát nem hordozta az arcán. Kissé túl a rendén 7247 III | lestem el, elvetett szavakat hordtam rakásra, s itthon összeállítottam 7248 XVIII | Kárpátfalváról, zsebében hordván a pátenst, mely számára 7249 X | kenyereket, azokat ügyesen horgára keríté, s felvonta magához. 7250 X | mint a görög filozófusok horgas atomusa a káoszban. Az inas 7251 VII | rágalom, és az önérdek mentő horgonyát leli e vádban; mert ha ennek 7252 X | spárgára szegből csinált horgot alkalmazott, s azt lebocsátva 7253 II | jurátus? – kérdezősködék egy hórihorgas vadász, kit példányul tartott 7254 XVIII | a csizmáit; Bogozy régen horkolt a másik szobában. Amint 7255 X | hogy a lapátok a kövezetet horzsolták, megállítá dereglyéjét, 7256 X | akar táncolni. Ő az est hőse a lyánkák előtt, kik által 7257 II | szárnyakkal, nyaka körül a roppant hőség dacára pompás fehér selyemsál 7258 X | nevök, mint a csatatérek hőseié!~ ~Most mutatták meg ők, 7259 X | keressük fel regényünk egyik hősét, tekintetes Maszlaczky urat, 7260 IV | pompás kalandok, miknek hőseül városszerte őt ismerék el; 7261 X | ember nem mindenható. A hősnek az a fájdalmas szerep jutott: 7262 X | téren lehete látni e küzdő hősöket, kik ajtókból, gerendákból 7263 XVIII | kardosan meglátta:~ ~– Az én hősöm!~ ~Ezt a hős nevet meg kell 7264 XVIII | alatt lekapták lováról az én hősömet, elvették a kardját, hattyúprémes 7265 XVII | kellett haladniok, az egész út hossza el volt lepve parasztemberektől; 7266 XVIII | primitív együgyűségével minden hosszadalmas cáfolatnál maróbb hatást 7267 XXII | beszélt, mit álmodott, s hosszan-hosszan eltöprenkednek fölötte.~ ~– 7268 XII | ijedelmet gerjeszteni, de hosszasb ismeretség után a legtisztább 7269 XVIII | pedig pamlagán ült, s valami hosszúkásan összehajtott papirosból 7270 X | építette, aztán kitapasztotta hóval, s abba elbújt, mert a szél 7271 X | néhány perc múlva, s azt hozá válaszul, miszerint az Új 7272 XXIII | az áldozatot, amelyet ön hozand, amidőn e küszöböt átlépi, 7273 XXIII | elébb le fog menni, hírt hozandó betege felől; addig legyen 7274 XXI | csak a kaszinóból szokta hozatni, hanem ami tán az ételek 7275 XXI | letelepedjetek. Elébb rendbe kell hozatnom szállástokat, tehát reggelig 7276 XII | fatömlöcről, mert én vasban hozatom vissza, én felelős vagyok 7277 XVIII | sohasem volt mosolygásba hozható; végre engedelmet kért, 7278 III | nagyságodnak emlékezetébe hoznom a pör alapját, mindenekelőtt 7279 VI | ritkaságképpen kell ember elé hoznunk. Távolabb, a helység túlsó 7280 II | vagy Peti, vagy hogy hínak; hozz ki gyorsan két széket a 7281 I | praktikusabb elme, míg a hozzáértők előre elhatározák, hogy 7282 X | lélekkel elővette a fenőszíját, hozzáfente a borotváját, s aközben 7283 XVIII | ámbár odahaza büszkébb és hozzáférhetetlenebb és követelőbb bármelyik 7284 XVIII | határozottak, állításai hozzáférhetlenek. Nem mond többet, mint amennyit 7285 III | bőrpamlag, de melyhez lehetetlen hozzáférni, mert az asztal előtte áll; 7286 I | akarattal, kedvvel, szorgalommal hozzáfog ismét elpusztult ősi telke 7287 X | barcarola énekléséhez is hozzáfogtak. Csak az a kár, hogy gitárt 7288 XVIII | Kőcserepyék a sokkal könnyebben hozzájárulható úton kísérték meg a tömeget: 7289 XIV | Talán őáltala könnyebben hozzájuthatna a perhez? Egy ízben összetalálkozott 7290 XVII | örökváltság nagy eszméjét ők hozzák legelébb létre, megegyezését 7291 V | a szót lesi, amelyikhez hozzáköthesse saját eszméjét. Rögtöni 7292 X | kivilágított ablak alatt, hozzákötve a földszinti ablakok kiülő 7293 VII | bajt szerezhet annak, aki hozzányúl a kezével. Hanem mindjárt 7294 XXV | kellemetes, amíg az ember hozzászokik a zuhanyhoz, hanem azután…~ ~– 7295 X | benne kételkedni. Eveline hozzászokott e pillanatnyi bajokhoz; 7296 XII | kellemetlenségekhez pedig már hozzászoktatá magát Rudolf.~ ~Rögtön válaszolt 7297 III | ejt, el nem hagy semmit, hozzátenni pedig, ha akarna sem tudna.~ ~ 7298 X | többet hall, s mindenki hozzáteszi:~ ~– Hála az istennek!~ ~ 7299 XII | akart megvesztegetni, hogy hozzátette mindegyikhez, hogy ez ilyen 7300 XVI | annyit az én jelenlétemben – hozzátevé azonban, nehogy megbántsa 7301 X | csengni a pohár, amint a kalán hozzáverődött; mintha az is félne, mintha 7302 II | nádor…1~ ~A tanácsos úr hüledezve tekinte szét, ha nem hallotta-e 7303 XXI | messzebb teste előtt egy hüvelyknél.~ ~A másik pillanatban már 7304 X | Az utolsó éppen tizenegy hüvelyknyi esésről tudósítja – hála 7305 XXII | az asztalra téve, állát hüvelykujjára nyugtatá, s amint ki nagyon 7306 XXIV | könyvet hord.~ ~– Ez Blair Hugó esztétikai munkája, ezt 7307 VII | alakban, s az ő csókjaitól hull alá a levél egyetlen fiának 7308 X | valami távolról elhozott hulla…~ ~Minő jéghideg borzadály 7309 X | hogy majd ha a romok közül hulláikat előkeresik, még akkor is 7310 XI | sár közt félig eltemetett hullák, miket a gúnyos elem arccal 7311 X | támadt leomlani ide a hideg hullámba, s elvégezni hiú örömöket, 7312 XIV | fiatalember órahosszant az unalmas hullámegyformaságon, az alaktalan füstfelhőkön, 7313 X | rugaszkodott neki a szemközt omló hullámoknak, olykor félig fölkapva a 7314 X | éltét ő foglalta vissza a hullámtól, s kiket étellel, itallal 7315 XXIII | keble nyugtalanul kezde hullámzani… Mégis, mégis olyan szép 7316 XXII | morzsára őrlődnék ott belül, és hullana ezer darabra, s mindenik 7317 X | könnyei, és Zoltán érzé, mint hullanak arcára e forró harmatcseppek.~ ~ 7318 XVIII | kigördül, az ő fejére fog hullani.~ ~Tán álmodja ő ezt a képet?~ ~ 7319 X | amint viszi alá a folyam a hullát csendesen, s ülnek körülötte 7320 XV | értem még keserűbb könnyeket hullatott, s akinek még sok mással 7321 VII | végigfutott arcán, mint egy hulló gyémánt.~ ~Zoltán minden 7322 VII | a két gyermek, csendesen hullongott alá reájok egy-egy elsárgult 7323 XII | legszebb szemek könnyei hullottak reá. Óh, ha e percben ott 7324 XI | országrendítő hír, hogy romba hullt Pest!~ ~Ha valakinek drága 7325 XVIII | eredt vele víg, bizalmas, humorisztikus beszédbe; a tanácsos úr 7326 XVI | gyógyulásban.~ ~Maszlaczky macskai hunyászkodással szólt közbe:~ ~– Hat héttel 7327 XIV | rándulnak az ajkai, hogy hunyorgat szemeivel, s kezeit nem 7328 V | megnyugtatólag kegyesen hunyorított szemeivel.~ ~– Legyen ön 7329 VIII | támlán Chopin mazurjai. Sok húr leszakadt róla, s összegöngyölődve 7330 III | folyjon, hogy gyalázatra hurcolják azon ősz férfiúnak nevét, 7331 X | egész házban nagy zaj és hurcolkodás keletkezett egyszerre; hallatszottak 7332 X | karjain nem bírta őket magával hurcolni, hanem felvivé a padlásra, 7333 XXII | támasztja a rozsdát a zongora húrjain, attól pattogtak le azok; 7334 V | kisasszony ujjai csaltak elő a húrokból, mert Eveline maga sohasem 7335 Vegszo | honfiérzet; sokkal több volt a hűség, sokkal több a részvét, 7336 XXI | mely gazdag szerelemben és hűségben, s azt tőle senki el nem 7337 XIV | ismeri az egész világ; hűsége, férfias szilárdsága, lelkiismeretes 7338 XVI | szolgálhatni. Az ügyvédnek hűségének kell lenni védence iránt. 7339 X | minélfogva szemei úgy jutottak húsos, kövér homloka két felére, 7340 XXIV | disznótorra; – jókor lesz, ha húsvéti páskabárányra érkezik is; – 7341 XVIII | atillába öltözve, mintegy húsz-huszonegy éves, szép halaványpiros 7342 III | hirtelen kirántani. Tizedik, huszadik meggyúlt. Addig ideje volt 7343 XVIII | meghagyva segédének és huszárjának, hogy csak mellette maradjanak 7344 XVIII | megyeudvarról az őrálló huszárok kis ajtaján keresztül. Ennélfogva 7345 XIV | fényes aranypaszomántos huszárokba fogódzott hintók gördülnek 7346 III | időben egy vén jubilátus huszárt mint fiskális úr mindenesét, 7347 X | meg-megszólal, mondván:~ ~– Áll egy húszas!~ ~Azt a húszast ugyan nagyon 7348 XVIII | bor, égett szesz és ezüst huszasok csak a krízis napjaira hagyatván.~ ~ 7349 X | többet, hogy nem láttad a húszasomat!~ ~Az egész összeget pedig 7350 XXV | életemből; nem tízet, de húszat, a legszebb időmet. – Az 7351 XVIII | körül. A bútorok legalábbis húszesztendősek. Nono, természetes. Pör 7352 XVIII | állt dobolni, végiglapozott húszféle könyvet, semmi sem maradt 7353 II | siker felől, midőn augusztus huszonkettedikén, a nemzeti színház megnyitása 7354 X | jéggát, s amint a negyedik huszonnégy fontos teke közepébe csapódott, 7355 Vegszo | helyet nyitsz számára? Akkor hűtelen vagy. És mégis kénytelen 7356 III | pár hímzett papucs, valami hűtlen emléke. Ebből áll minden 7357 III | Mayer Fanny föltételezett hűtlensége. És ez volt a fő pont, ez 7358 XIV | látásán érzett bámulatot hűtlenségnek vádolta volna magában a 7359 VIII | Zoltán szinte le volt hűtve e tekintet által. Elébb 7360 III | egy pont, egy adat tízet húz maga után. A grófnak vannak 7361 XVIII | gazdagságát? Hogy fognak majd huzakodni, hogy húzzák le egymás képéről 7362 XIII | Abellino, mentül tovább húzhassa e földi életét, a doktor 7363 X | fiatal jurátus… – De jót húznék a hátára!” – veté utána 7364 III | vagyok viszonozni, miszerint húzódjék bármeddig ez a per, azért 7365 X | romlását éreznék előre, s húzódnak az emberek közé, akik oly 7366 XXIII | egy puszta árokpart mellé húzódva a lakatlan rónán a villámok 7367 III | összekötött pörnyalábot húzott elő, melynek borítékjára 7368 X | rákiáltott mennydörgő hangon:~ ~– Húzz egyet abból a kulacsból, 7369 II | mihelyt észrevesszük, hogy mi húzzuk azokat, nem azok minket, 7370 XX | lovász. – Rég elmúlt már az ibolyák ideje, tüske van ott és 7371 XVIII | embernek eszébe jutott emelt iccés üveggel felállni a szekérben, 7372 III | senki sem tud. Az egész idea éntőlem jött; azt tudhatja 7373 XIV | No, hát legyen szíves ideadni.~ ~– Mindjárt, mindjárt, 7374 III | bizottmány előtt, s annyira nincs ideája a törvénytudományról, hogy 7375 II | osztályainkat megtisztelik; ők egy ideáléletben élnek, nem csoda tehát, 7376 XVI | gonoszul ne járjon, egy másik ideális szellem, kit egyszerűen 7377 II | csomó szeleburdit választott ideáljának, s amit azoktól eltanult, 7378 XIV | föltalálni a kedves emlék szép ideálját, s akkor elébb gondolkozni 7379 II | élnek, nem csoda tehát, ha ideállá válnak magok is, annyira, 7380 V | mondhat magáénak. Ez az én ideálom. Kár, hogy az életben oly 7381 XIII | javulok, hogy erősödnek belső idegeim napról napra már eddig is. 7382 XX | iszonyat erőt adott gyönge idegeinek. Őt kell megmentenie! Csak 7383 XVI | többet.~ ~Ilyen nem emberi idegeknek való feladathoz fogott a 7384 XVIII | szállás ajtai be vannak zárva idegenek előtt, az ablakredőnyök 7385 II | írja fel nagy táblára: „idegeneknek tilos a bejárás”, hiába 7386 VIII | amit cselekszik, jelleme idegenkedik azon gondolattól, hogy egy 7387 III | birtokhozi jogait egy más idegenre ruházza át.~ ~– És miért 7388 XIV | vele beszélgető érdekes idegent.~ ~– Ön miatt felgyújtják 7389 XXIII | megszólítás kellemetlen idegenül érintett.~ ~– Egy dolog 7390 XXV | lélekállapotban az emberek rendkívüli idegerővel bírnak, s egy kézszorítással 7391 II | szépsége által, idomaiban erő, idegesség látszik, minden mozdulata 7392 XVI | összeveszni. Tudhatják, milyen idegzetes ember vagyok. Három héttel 7393 XXIII | kórragályát szívhatja rokon idegzetű testébe? Vész és romlás 7394 II | csak nem akar bennünket idehagyni?~ ~– Valóban kénytelen vagyok – 7395 X | hamis vonást hagyott a magát idehívatása felől tájékozni nem tudás. 7396 X | ezelőtt négy esztendővel idehoztak hozzám, akkor mindjárt elkezdtem 7397 XXII | kihajtottátok atyai házából, s idehoztatok engem, hogy szívjam azt 7398 XII | csak a levél kezdő sorait ideiktatnom, mely zengett ekképpen:~ ~„ 7399 IX | Mármost vakarja ki, ha ideírta!~ ~Kétségtelenül a legkegyetlenebb 7400 V | Maszlaczkynak e pörös ügynél, mik őt idejárni késztetik?~ ~A tanácsos 7401 XVIII | óra járásnyira van az ebéd idejétől, amiből hihetőleg vacsora 7402 X | jutni… „Ha most az csak idejönne! – gondolá magában a fiatal 7403 XVIII | kacaghatnánk. Miért nem tud ő idejönni, ide mihozzánk?~ ~Vilma 7404 XVII | leltárba íratta fel, amiken idejött; azok is a Kárpáthy-uradalomhoz 7405 XXIII | is érintve, s így Katinka idejöttéről mit sem tudott.~ ~– Meghallottam, 7406 XVIII | társaságnak, hogy a szakácsnéját idekölcsönözte.~ ~Varga úr pedig gondolta 7407 X | rémülten sietett valahova. „Az idén olcsóbb lesz a fagylalt, 7408 XXI | népszerűtlenné tenni, hogy titeket iderendelt.~ ~A két hölgy végre maga 7409 II | beszélgethetünk, úgyis nagyon idesüt a nap a verenda alá.~ ~Adolf 7410 II | kisasszonyokhoz! – kiált egy idétlen kappanhang a háta mögött, 7411 XVIII | zsebeiből előkereste az idézett rondítmányt (impúrum), azalatt 7412 IV | szavai valódi enthuziazmust idéztek elő; alig jutott eszébe 7413 XIV | lejárt órainga.~ ~Tehát azért idéztetett meg ő, mivel nem lett volna 7414 III | ilyen titkok csak azért idéztetnek elő, hogy az igazságot segítsenek 7415 XVIII | ki nem találhatta, melyik idiómáját gyakorolja az indogermán 7416 VI | párkányzatok meredekein időjárásoktól megfeketült kőszobrok állongtak, 7417 XXIII | életének: elkezdve a nem ismert időkön, a csecsemő évnapjain, a 7418 III | mintha méheket irtana, s időközben dicsérte a dohányát; elmondta, 7419 X | lassanként elhangzott, csak néha időközönként riasztá fel a támadt hallgatást 7420 II | egyéb változást, mint hogy idomai jobban megteltek. Szabályos 7421 II | alakja meglep szépsége által, idomaiban erő, idegesség látszik, 7422 XXV | tízet, de húszat, a legszebb időmet. – Az a sok só, amit akkor 7423 III | Abellinóhoz, s tölcsérül idomított markán keresztül fülébe 7424 II | mint a lágy viasz, úgy idomul ideálja mintájába, s én 7425 XXI | eljöttek egy hónappal a várt időnél, mármost nem is maradnak 7426 XVIII | kavicsán. Mind ketten két évvel idősebbek már, mint midőn legutolszor 7427 X | Hallgatni, midőn magánál idősebbeket lát; figyelni, midőn azok 7428 II | egykorúakkal, mindig az idősebbekhez volt ragaszkodása. Lauránál 7429 II | barátnék. Vilma koránál idősebbnek akar látszani, a gyermeki 7430 VI | Zoltánunk. Ezek a fák éppen oly idősek, mint ő; két jávort ő maga 7431 XXIII | napokat? Más évjárás, más időszámlálás van ott, ahová a halottak 7432 XVI | csakis angyaloknak való időtöltés, emberi türelem régen sorsára 7433 XII | vendégfogadó, s én ettől az időtől kezdve két álló hónapig 7434 XII | Zoltán fráter Németországban időzik, kaptam tőle két, Kovácstól 7435 Vegszo | jeleneteinél kissé tovább időztem, mint ezt a felvett tárgy 7436 XXIII | beszélj anyámmal érte. Ne időzz sokáig!~ ~Kőcserepy gyöngéd 7437 XXIII | mentő óvást titkon imádott ifja rokonaihoz, reszkető kézzel, 7438 II | a középosztály növendék ifjain csupa tagjártatásaikból, 7439 X | rettentő ítélet volt a mi ifjainkra. Valamennyien úgy érzék 7440 X | csónakjok volt nekik, az ifjaknak csak egy. A megrabolt nép 7441 V | Tökéletesen. Tökéletesen. Az ilyen ifjonci ábrándozások sohasem szülnek 7442 II | szómondás nélkül nézi végig az ifjoncot. Nem sokra szokta becsülni 7443 XVIII | jámbor a szász földön lakott ifjúkorában, azóta külföldön tartózkodott, 7444 I | ott volt az ősz nemes, ki ifjúkorának kedvenc gondolatját látta 7445 XIV | egész család szorosan a mi ifjúnk mellett halad el, ki egész 7446 V | meggyőzheté afelől, miszerint ifjúságát nem gúnyból említé, mert 7447 XXI | mintha azt kérdené a nemes ifjúságtól: „Zavarom önöket talán?”.~ ~ 7448 XIII | Amerikában is, igen mívelt ifjúvá képezte magát, semmi kicsapongása 7449 XVIII | jobban meg tudjuk védeni igazait, mint ezek a mágnási jelöltek, 7450 XXIV | boldogabb reményeknek, és az igazaknak azon jutalmuk van, hogy 7451 X | tizenkettőt.~ ~Ah, tehát mégis igazat mondott Zoltán, tehát csakugyan 7452 V | Vilma minden léptét, hangját igazgatta, ki megtanítá, hogy kell 7453 XIII | nyakát kravátlija közé igazgatva –, az orvosok jogai nem 7454 IX | gyermeknek magaviseletével igazolni kellett e kilátásokat, el 7455 XIV | férfitól védelmeztetik? Lehet-e igazolva egy nő erénye fényesebben, 7456 VI | silány kis mocsári eret igázott le, de ősszel vagy tavasszal 7457 X | ügyvéd kérdéseire valamit az igazságon vagy innen, vagy túl kell 7458 XXIII | Nem kell azt hinnem, hogy igazságtalan vagy. Azzal a boldog gondolattal, 7459 Vegszo | Ily esetben lehet-e költői igaztalanság a halál? A halált különben 7460 III | borostyánkő szipával, mikor több ige jött ki rajta a szükségesnél.~ ~– 7461 X | ötletet lehetetlen volt igen-igen elmésnek nem találni.~ ~– 7462 XVIII | közöttük?~ ~Eveline némán igenlé a kérdést. A tanácsos eltávozott.~ ~ 7463 XXV | elébbi követeléseimet ismét igénybe venni.~ ~– De ki fogja önnek 7464 II | vigalmaihoz nem tartanak többé igényeket, s szokás szerint vitatkoztak 7465 II | lemondani látszott minden igényekről a női szépség iránt, mert 7466 Vegszo | Jelen esetben éppen nem igénylek a kérdésből jogi értekezést 7467 II | mosolygott.~ ~– Aki kíséretemet igényli, az egy közhódolatban részesülő 7468 XVIII | készíttesse el a hosszabb munkát igénylő tortákat, zseléket, cukorsüteményeket; 7469 I | művészeknek nevezni, nem igénylünk tőlök sokat, ők is kevéssel 7470 II | volt őneki kedve éppen ez igénytelen hegyek közé pompás villát 7471 XXI | egy szót is felelni.~ ~– Igérd meg nekem, hogy szeretni 7472 XVI | huszonnégyezer helyett kétszázezret ígérek őnagyságának, ön közbelép, 7473 II | polgárság tehát régóta, mint az ígéret földét ismeri a budai svábhegyeket, 7474 XXV | Bogozyt is előkereste; fényes ígéreteket tett neki, ha ajánlatát 7475 XVIII | megszabadult Kőcserepy attól az ígérettől, hogy leánya kezét őneki 7476 XV | biztosított évdíjat kapott ígéretül Kőcserepytől. Ez ugyan mély 7477 II | ablakon repül be a pénze, nem ígérhetett rajta túl. Rajta hagyták 7478 III | nyilatkozom. Mondják önök, mit ígérhetnek.~ ~Maszlaczky úr egyet-kettőt 7479 XVIII | nagyságod levele, melyben ígéri, hogy az ügyvédi jutalmul 7480 XVIII | gondolatokra az embereket; ígérjenek öt-hat pengőt egy szavazatért, 7481 XXI | velem jönni!~ ~Szívesen ígérkezett mind a kettő.~ ~Amint az 7482 X | is, mert vele táncra volt ígérkezve. Cudarság tőle, hogy meg 7483 XXI | akinek olyan nagy jövendőt ígérnek – egy ostoba karddal ledöfni! 7484 XVIII | férfiúnak két pengő forint ígértetett napidíjul az egész követválasztás 7485 XVIII | azon világos esetre volt ígérve, ha Maszlaczky úr a kérdéses 7486 XXV | keresett valami megfelelő igét, de nem bírt kibontakozni 7487 XIV | piros. Ön nagyon fogékony az igézetek ellenében.~ ~– Nem tudom – 7488 X | leiszlak, maradj itt, és igyál te le engem!~ ~A tanácsos 7489 XXV | itt mosdjam és fürödjem, s igyam a vizet napszámban…~ ~– 7490 X | szilaj vigalmainak.~ ~– Igyatok, urak, be van zárva az ajtó! – 7491 XVIII | csókolták, óhajtották, hogy igyék a borukból; veszteni való 7492 X | Azok nem tudtak a nagy igyekezet miatt felelni. Szerencsére 7493 XIV | nagyobb diadal, mint hogy ily ihlett férfitól védelmeztetik? 7494 II | tarka-barka cselédek között, kik ihogva-vihogva gyűltek a háta mögé s nemigen 7495 III | III. A kedves barátom uram~ ~ 7496 XIV | számtalan egymást kerülgető iját-fiját taszigálva. Az utazók között 7497 XIV | pert, és esküszöm, hogy nem ijedek meg, akármire találok benne.~ ~– 7498 X | életért. Vilmánál ez óra ijedelmeiben volt a léleknek legszomorúbb, 7499 X | felpattogtak, támaszták az ijedelmes hangokat.~ ~Egy pohár állt 7500 XII | első feltűnésével szokott ijedelmet gerjeszteni, de hosszasb 7501 X | No uraim, erre a nagy ijedségre egyet”!~ ~De a szemek pillantása 7502 XIII | Maszlaczky, magához térve az első ijedtségből.~ ~– Én a méltóságos báró 7503 X | lovagja latt, s szemei az ijedtségtől fénylettek a sötétben. Zoltánnak 7504 XVIII | honnan minden nézősereg ijedve eltisztult.~ ~– Tessék szavazatra 7505 X | hegyével.~ ~– Ugyan, ne ijeszgessen a tens úr, mikor különben 7506 XVIII | úr. – Ön bizonyosan rájok ijeszgetett jól, egyszerre rendet akart 7507 X | gondolat, hogy meghal, nem ijeszté meg, de az igen, hogy meglepetik.~ ~ 7508 X | a szomszéd falvakból, s ijeszték a jövő-menőket kolduláshoz 7509 X | többé. Isten csak meg akarta ijeszteni az embereket, s látva bűnbánásukat, 7510 XII | nem megyünk oda?) Azzal ijesztget, hogy jöjjön csak ő haza, 7511 Vegszo | soha azon fenyegetéssel nem ijesztgetett, hogy, ha nem sietek, embereimet 7512 XII | folytán g értettem, h Te kd I ik j. t. r. n-om pr. dil. rel 7513 XIV | mellett halad el, ki egész illedelemmel megemelinti előttük kalapját, 7514 IV | hogy tolakodom. Vannak illedelmi szabályok, amiket respektálni 7515 II | kérdésre, nem tudva, hogy illendő-e neki afelől értesülve lenni 7516 II | okoskodván, hogy sokkal illendőbb, miszerint ne ő tanuljon 7517 XII | akartam neki írni, hogy ha illendőbben nem viseli magát odakinn, 7518 II | ültek a hintóban, de azt az illendőség meg nem engedheté, hogy 7519 XVIII | szólt Tarnaváry egész illendőséggel és biztonsággal.~ ~– Jó 7520 XVIII | barátunk lesz.~ ~Ez éppen illenék hozzá. Emánuel a legszeretetreméltóbb 7521 II | míg a hallótülköt füléhez illeszté.~ ~A megfogott lovag belekiáltott 7522 X | meggyújtottam, és újra helyére illesztém. Azután siettem vissza a 7523 XI | darabjait ismét egymásba illeszti?~ ~ 7524 VIII | valakinek: „E titok engemet illet!”, eltevé azt keblébe, ott 7525 II | kellett megszenvedni érte, őt illeté gúnyos szemrehányásokkal, 7526 IV | kíméletet, mellyel őt ismerői illeték, midőn fel sem szólíták 7527 VI | és a Tisza tudtak volna illetékes feleletet adni.~ ~Az esztendő 7528 XVIII | Dabroni –, ez alávalóság, ez illetlenség! Ön lovagiatlan ember.~ ~– 7529 XV | kendőjével.~ ~– Minekünk, illetőleg nekem mint ügyvédnek az 7530 IV | családi gondnoktól, napi illetőségében.~ ~Ekkor aztán egy szépen 7531 X | izmos kezeiben. Úgy nem illettek ez ifjú arcokhoz az irigység, 7532 XVIII | aki nem tartotta rangjához illőnek az utcákon végig verekedni.~ ~– 7533 XXIII | lelkesültséggel csügg fájdalmas illúzióin.~ ~Tehát valóban csak csalódások 7534 XXII | levelet?” – kérdeztem tőle. – „Ilvayéktól” – felelte. – „Csókoltatnak 7535 II | hogy anyja kényezteti. Ilvayné néhány szalagot, csokrot 7536 XXI | is állni.”~ ~Ilyen és még ilyenebb beszédeket lehetett hallani 7537 XXV | mindig rajtavesztés, s az ilyenekre mindig azt szokták mondani 7538 XXV | Maszlaczky Gábornak.”~ ~S több ilyenféle.~ ~Abellino dühösebb volt 7539 II | eszik és ezüsthomokon jár.~ ~Ilyenfélékkel vigasztalta magát a jámbor 7540 XII | kriptográfia kulcsát, Rudolf ilyenformát olvasott ki abból, nem minden 7541 XII | férfitökélynek. Valóban, ilyenné akara őt nevelni; csalódnia 7542 IX | csináltam sok bolondot, de ilyent még hallani sem hallottam, 7543 X | lehet – szólt a báró –, ilyesminek még hírét sem hallottam. 7544 II | akit annyira szeret, bámul, imád, hogy már hatéves gyermek 7545 III | Gyámatyját és annak nejét imádja, bálványozza, és azok valóban 7546 X | ami él; hasztalan kiáltás, imádkozás, nincsen hova szabadulni; 7547 XXIII | falusi templomba járni? Miért imádkozhatik két ilyen gyermek?” Mi tudtuk, 7548 V | neje kíséretében, s együtt imádkozik vele annak lépcsőin. E tisztelet 7549 X | vész közepett, gúnyolva az imádkozókat, oly borzasztóan, oly visszásan 7550 V | egész éjjelen át sírt és imádkozott, de azért Vilma olyankor 7551 X | s arcra borulva körüle, imádkoztak az erős bosszúálló Zebaoth 7552 XVIII | róla, hogy amint Istenhez imádkoztam a halálveszélyben, az ő 7553 X | Éjszaka maga mellett hálatta, imádkoztatá, lefekteté, betakargata, 7554 X | vész!~ ~Fuss, – menekülj, – imádkozzál, – térj Istenhez! Itt az 7555 V | becsületességéről; nem egy fiatal imádó, ki az excellenciás úrnő 7556 III | botránykőre állítva ostoba imádói előtt. Ennek örülök, ez 7557 III | nagyságos asszony nincs imádókban megszorulva, s nemigen törődik 7558 III | mind évről évre válogatott imádottai voltak a fiskális úrnak, 7559 XVIII | halálveszélyben, az ő szava felelt imádságomra, és midőn karjára emelt, 7560 XXI | ellenei becsülének, a nők imádtak. Olyan lélek, aminő alak; 7561 XXIII | fiókját.~ ~– Találsz ott az imakönyvem alatt egy összehajtott levelet, 7562 VIII | anyádtól örököltél: ezen imakönyvet. Vigyázz, hogy semmit ki 7563 X | amint kezei összeértek, imára kulcsolá azokat felette, 7564 IX | jótékony álom meg nem csókolta imát lehelő, szelíd ajkait, hogy 7565 XII | betűből látszott lenni, csak imitt-amott lódulván ki belőle valami 7566 XVIII | amilyen megátalkodott és impertinens kortesei élén.”~ ~Arra, 7567 II | körökben éppen a parvenük imponálnak legjobban; mindenki megdöbbenve 7568 III | magyar nemes kezére jusson; imprimis, midőn jelenleg sokkal távolabb 7569 XVIII | leigyák magokat. A fráter impromptu tartott is egy dikciót ott 7570 XVIII | meghagyta Eveline Varga uram improvizáló szakácsnéjának, hogy reggel, 7571 XVIII | az idézett rondítmányt (impúrum), azalatt a tanácsos folyvást 7572 II | pirulni kénytelen az uraságok inasai előtt, kikkel egy sorba 7573 III | arisztokrata volt, mint azok, kik inasaik gombjaira is címereiket 7574 XIV | tovább.~ ~Sietve elkészült. Inasát hátrahagyta, hogy másnap 7575 XVIII | kortesvezérek, szolgálatkész inaslelkek, kiknek a homlokára van 7576 II | vett ki, kezébe nyomva az inasnak, s azzal továbbment, karjára 7577 XVIII | Rosszabbnak érezte magát egy inasnál, aki tányérokat tört el, 7578 XVIII | magaviseletének. Még mindig az inasokért haragszik, vagy tán csak 7579 IX | emeletben laktak, együtt az inasokkal, szobalányokkal, nevelőkkel 7580 XIII | volna ítélni, kicsoda ön; az inasom-e, vagy valami handlirozó 7581 II | napsugárt, egy csoport ácsorgó inason kell keresztültörtetnünk, 7582 X | Azzal odakiáltott egy inast, s felkérte, hogy menjen 7583 X | kihaltak belőlük, actorok és incattusok, mind lábaikkal rugdalnák 7584 VIII | mások, alattomoskodnak, incselkednek; önt bizonyosan gyanúsítják 7585 X | egy bűbájos tünemény az ind mítosz regéiből, hol az 7586 X | elevenen emlékeztet arra az indián csodaszülöttre, kit a „Fehér 7587 III | tartozom sem ide, sem oda, én indifferens vagyok, én gyűlölöm mind 7588 XII | porcelánt csinálni, meg indigót főzni, otthon maga befesti 7589 XXV | ha párbajra hívja, pört indít ellene, ha megdöngeti, pört 7590 XVIII | fejét, mintha pert akarna indítani őméltósága ellen. Ő ilyen 7591 Vegszo | napjainkban is két ily alapon indított per forog a törvényszékek 7592 XVIII | meg nem elégszem.~ ~– Hát indítson az úr pert; van bíró, aki 7593 XX | A konferenciára küldött indítványait visszaküldték – hátirat 7594 XVIII | voltak kiosztva; az ellenzék indítványát egy általunk ismeretlen 7595 IV | sokkal célszerűbb leend az indítványozott huszonnégyezer forintban 7596 XVIII | megelőzött konferencián az indítványtevés. Ez azután ismét leül, és 7597 XVIII | idiómáját gyakorolja az indogermán szólásnak.~ ~Bogozy csak 7598 XIII | sorsának urává tegyék. Elég indok szólt mellettök. Az ifjú 7599 IX | tudja, hogy ez eltávozás indokai mögött egy sötét, borzasztó 7600 XIV | segédeim egyike éppen akkor indokolatlan ajándékokat fogad el az 7601 XIV | sehol sem lehetett annyira indokolva, mint a jelen esetben. Tarnaváry 7602 XII | jutott, meg hogy a posta indul, és hogy jövő alkalomra 7603 VII | a Madarasra vezető útnak indulandó, akkor érkezék az udvarra 7604 XVIII | amit mondott, szenvedélye, indulatai nem állanak hatalmában, 7605 XXI | arcán; ő tökéletesen tudott indulatain uralkodni.~ ~Jól tudá, hogy 7606 XX | elhagyja magát ragadtatni indulatától? Ezt kérdezi Dabroni. Óh, 7607 III | indulatosságával.~ ~– Ne tessék indulatba jönni, kedves nagyságos 7608 XVIII | kezeli az átjáratokat egyik indulatból a másikba; mikor keserű 7609 XXIII | engedi magát egyetlen valódi indulatja által elragadtatni, s gyermeteg 7610 V | arcfintorgatást azon holdas indulatnak tulajdonítá, amit platói 7611 V | bámulatnak s egyéb rögtöni indulatoknak, mikre ez ajánlat bízvást 7612 V | sem fog nyilatkozni azon indulatom, mellyel kedves nagysád, 7613 III | Abellino, a felháborodás teljes indulatosságával.~ ~– Ne tessék indulatba 7614 XIII | riposztra, s minthogy nála ez indulatot nem lehetett a szemek szikrája 7615 VII | volna arcára e percben! Mily indulatroham viharzott azon keresztül! 7616 II | hegyéig piros lesz; nagy indulatrohamokban a lába hegyére emelkedik, 7617 XV | virrasztás- s a háborító indulatviharnak, amit kiállott, tulajdonítá 7618 X | gyalog, báli öltözetben hogy induljanak neki a fekete éjszakának, 7619 XXIII | vezetné vissza, s onnan indulna ki újra.~ ~Néha könnyebbült 7620 X | akik félnek, akik romlásnak indulnak, mindenütt helyükön, mint 7621 X | egyszerre a kormányrudat, s indulnának másik irányban keresni az 7622 VII | álljon elő, fél óra múlva indulok Kárpátfalvára.~ ~– Zivatar 7623 V | félrevitte a tárgyat eredeti indulópontjától, hogy Eveline maga sem ismerte 7624 XIV | sem az égő hajón, sem az indusok berkében, sem a tűzokádó 7625 XXV | onnan a sok pokróc közől. – Infámis idők voltak azok, az a semmiházi 7626 IV | virágzó korszaka, a loge infernale uralkodási évei, a pompás 7627 X | replikákat, exceptívákat, információkat, eldönthetetlen hosszú perekben, 7628 XVI | kedves kolléga úr, hogy az információknál mindig szükséges megtartani 7629 III | mit beszélek, s értek az informáláshoz, tehát tessék hozzám közelebb 7630 IV | úr hazajön; fél háromig informálhatom. Méltóztassék megjelenni 7631 V | Kárpáthy-rokonok vitája, melyben informálni kívánt. – Zoltán úrfi aligha 7632 X | már akkor a rajtam levő ing sem az enyim; olyan ember 7633 X | paloták itt körös-körül, hogy ingadoznak. Mint a villámfutás terjedt 7634 X | várhat tovább. – Itt egy ingadozó ház tetején sírva kiáltanak 7635 XXI | mindene vagy.”~ ~Az ifjú ingadozott, elveszté önakaratát, s 7636 IV | hajthatá le fejét, hogy ingatag védencét úgyis kezei közt 7637 XXI | hitedet egy kissé meg kell már ingatni. Ha teneked tetszik a gyilkos 7638 X | ez egyetlen emberi lökés ingatta volna meg, elkezdett elébb 7639 II | Takarodjatok innen, eb az inge léhűtői!~ ~Azzal megfordult 7640 III | Nekem Kőcserepy úr sem ingem, sem gallérom, én őérte 7641 XII | ennyit.~ ~A kölyök – mi az eb ingének, minek nem, el nem képzelhetem – 7642 XVIII | semmi sem gyümölcsözőbb; az ingerelt, mámoros sereg egyszerre 7643 XXV | becsukatja, egzekváltatja; ingerelte, hogy béküljön ki, bőszítette 7644 XXI | volt más szabadulás e kínzó ingerkedések közől, mint a legbátrabbaknak 7645 XVIII | szégyen leverte, a harag ingerlé, s e két visszás befolyás 7646 XXI | minél hevesebbek, minél ingerültebbek lettek az országház termeibeni 7647 VIII | térhetsz.~ ~Zoltánt a keserv ingerültté kezdte tenni:~ ~– Ki parancsolhatja, 7648 XVIII | tallér,~ Nem kell nekünk inggallér,~ Lehetsz Pesten ácspallér!~ ~ 7649 XVIII | feltette a fülig érő, magas inggallérokat, s szeme elé csípteté a 7650 II | fantázia határain túl magas inggallérokról, hanem ilyenkor tulajdonképpeni 7651 VI | egy nagy, láthatártalan ingovány, benőve magas náddal, melyben 7652 IX | verni, s hat hétig voltam inkognitó disznópásztor, mégis itt 7653 X | néztek, az egyetlen síron inneni élőre közöttök, mintha kérdenék 7654 XVIII | Nyertnek és vesztettnek látszik innenről és túlról a csata.~ ~De 7655 XXIII | Talán az ő arca ismét az innenső partra hívhatja vissza a 7656 XXV | akinek tetszik, de ezen az innensőn ugyan bizony senki se áhítozzék 7657 XVIII | keblem minden érzetével innepelt úrnő! Nincs fájdalom az 7658 III | a középre; valamennyinek inogbinog minden porcikája, ámbár 7659 XIII | nehezülni. – Mire való ez az inquisitionalis kínzás?~ ~– Mire való, édes 7660 IV | csókolom a kezeit, nem instálok belőle. Elég volt abból 7661 XIV | be az ajtón, engedelmet instálva, hogy ilyen későn háborgatja 7662 XVIII | megfelelő utasításokból (instrukció) tudhatni, hol kelljen mosolyogni, 7663 IX | idejét. Arra valók voltak az instruktorok és nevelőnők. A szállás 7664 XVIII | volt a cigánybanda, mely az insurrectionalis marsot húzta, utána mindenik 7665 XVIII | ember él. Az utolsó győri inszurrekciónál hátát vetette a többi nemesség 7666 XVII | szeretnek.~ ~Kovács tetszését inté fejével. Ilyennek ismerte 7667 X | Egy szegény vénasszony integet onnan kendőjével; szólani 7668 XVIII | kendőikkel, férfiak kalapjaikkal integetnek az ifjú szónok felé, ki, 7669 X | kik kendőikkel elismerőleg integettek a főherceg felé.~ ~– Ah, 7670 XVII | utánakiálták, kalapjaikkal integetve felé:~ ~– Hozza vissza az 7671 IX | szemeivel Zoltán felé, mintha intene neki, hogy ne köszönjön 7672 X | Báró Berzyt hátráltaták az intermezzók. Már az utolsó szót is leírta.~ ~– 7673 IX | írótollal.~ ~E nagyon hangos interpellációra végre fölemelkedék székéről 7674 XVIII | elhallgat az egész tömeg, egy intésére.~ ~Odamutat botja bunkójával 7675 XXI | nevetett rajta.~ ~Katinka úgy intette őt, félig sírva, félig haragosan, 7676 XXI | azzal vissza egy alvágást intéz a báróra, egyikét azon gonosz 7677 XII | s három tűzkármentesítő intézetbe volna is asszekurálva minden 7678 XII | hullámzik a nép, mik nagy népes intézetek számára épültek; az idegen 7679 X | Egykor a pesti vakok intézetét látogatá meg szülőivel Vilma, 7680 XXI | nyelven megértem a hozzám intézett szót. Pedig engemet nem 7681 V | fenn a család boldogságát, intézi annak jövőjét.~ ~Házasságuk 7682 II | hanem még a ispán is, ki intézkedéseit mindig oly nagy zajjal szokta 7683 XVIII | zseléket, cukorsüteményeket; intézkedjék, hogy a másnapi vendégség 7684 XIX | első gyalázatát; nem az intézmény volt kárhozatos, hanem azok, 7685 XIX | de nem a nemzeté, nem az intézményé.~ ~ 7686 XXI | Zoltánra szegezve, hozzá intézte szávait.~ ~– Minő különös 7687 XVIII | kihez a tréfás megszólítás intéztetett, szótlanul tekinte az ügyvédre, 7688 X | kezéből.~ ~Akihez a kérdés intézve volt, a septemvir, most 7689 XXIV | találna, amit a másikhoz intézzen.~ ~A tanácsos felkelt, azon 7690 XVIII | Ismerői, jó barátai gyakran intik, hogy kímélje erejét, amire 7691 XIV | nincs többé apelláta. Ő már intra dominium van, bírván azt 7692 X | Hát menjen érte!” – monda, intve egy altisztjének, ki szekerészeivel 7693 XIV | fiskális.~ ~– Hisz azt a vén invalidus gavallért csak nem hívom 7694 VI | ez időben minden idegen invázió elől biztosítva lehetének 7695 XVIII | kísérték meg a tömeget: az ínyen és a torkon keresztül, melyek, 7696 XII | Más nemzetnek tudománya, ipara, gazdagsága, hatalma van; 7697 VI | szállított olcsó kőszénnel. Egyik iparág a másikat emeli, meg is 7698 XI | és annyi évek fáradságos iparkodása semmivé téve, lerontva, 7699 XV | ne evődjék a gondolattal, iparkodjék szórakozást keresni, mások 7700 VIII | mintha valami szellem keze iparkodnék azokat betakarni. A papíron 7701 I | kedvünkért szorgalmasak, iparkodók lesznek, tán idővel még 7702 III | súlyosítani fogja a pert, s iparkodom ezalatt úgy bebonyolítani 7703 III | feddhetetlen életet élt. Mi iparkodtunk gyanúinknak családja hírnevében 7704 XVI | el nem fogott föld alatti iparlovagnak, amely veszendő lelket azután, 7705 II | fogva, amióta Pest élénkebb iparral és kereskedéssel bírt, szokásuk 7706 XII | járok, elkezdve reggel az ipartárlatokon, s végezve este a Drurylane 7707 XXIV | Rudolf még halálos sebe előtt írá, és hogy azt a sebet miért 7708 XX | betű volt rájok írva veres iraccsal: S. C.~ ~a. r. t.~ ~Talán 7709 XVIII | hátrahagyásával menekült egy utána iramodott civilizálatlan szelindek 7710 XVIII | magával, a felmentő seregért iramodván.~ ~Azalatt a főispán és 7711 XVIII | mondtad, hogy ez az ember irántad különös érzésekkel viseltetik, 7712 X | istenre kérem, tegye félre irántam való haragját ebben a pillanatban, 7713 XIII | újszerű felfogását, nemzeties irányát, nagyratörő lelket lehetett 7714 XIV | világ látcsövei ide vannak irányozva. Kérem, védje ön magát egy 7715 X | ha a szabadító arra nem irányozza tutaját. Gondolá, hogy a 7716 V | felhasználandom, hogy annak kedvező irányt adjak. Ez nem leend nehéz, 7717 Vegszo | kívántam megküzdeni:~ ~„Nemes irányú nevelés mint adhat oly lelki 7718 IX | mind úgy lehúzta a fejét az írásába, hogy ki nem lehetett venni, 7719 III | pedig fel nem pillantana írásából egy lóért.~ ~Kárpáthy Abellino 7720 XIV | Ugyan, ne turkáljon az írásaim között nagyságod – kiálta, 7721 XIV | neszére, hirtelen eldugta írásait, s mindannyiszor igen zavarodottnak 7722 XIV | különbözővé tették azt szokott írásától. Ha valaha napfényre találna 7723 XII | mintsem leüljek neki, és írásba tegyem.~ ~Zoltán fráter 7724 XII | ember, s ennélfogva az ily írásmód előkelő uraknak eléggé nem 7725 XIV | daccal lépett most a nyitott írásokhoz, mintha mondaná nekik: „ 7726 X | a pénzét, adja vissza az írásomat.~ ~Maszlaczky úr most látta 7727 XVIII | ősnemesekből, tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, 7728 XII | leányának, s az ifjú hő érzelmű irata abban az elégtételben részesült, 7729 XXIV | köztük, a tanácsos saját kezű iratában átadá a lemondást.~ ~Midőn 7730 XXV | tőle Abellino ottfeledt iratait, s tudtára adatván, hogy 7731 XVII | Kovács egy bekötözött iratcsomagot vett ki kocsija üléséből, 7732 XVII | míg az a kezében tartott iratcsomót már messziről nyújtá feléje:~ ~– 7733 XXI | sietett az elnökhez, utánok iratni nevét.~ ~Azt sem tudta jóformán, 7734 XIV | magamnak is volna valami íratnivalóm.~ ~– Az isten áldja meg, 7735 XIV | Ne nézzen azokba az átkos iratokba.~ ~Az ifjú szorongó tekintettel 7736 XIV | tanácsolandja önnek, hogy ez iratokból csak egy sort elolvasson, 7737 XIV | ne nyúljon ön azon átkos iratokhoz, miket erőszakosan meg akar 7738 XIV | fogja ismertetni, amik az ő irattárában vannak eltemetve? Tehet-e 7739 XXII | érni a gyógytudomány minden íreinél.~ ~Futott a levéllel betegéhez.~ ~– 7740 XIV | a titkokat, miket Isten irgalma örökre takarva tartson minden 7741 XXV | tengett-lengett a fővárosban, emberek irgalmából. Néha meg megszánta valaki, 7742 XXII | beszélhettek, amit akartak.~ ~– Irgalmas isten – suttogá a férj, 7743 VIII | látta ágya előtt, s ha Isten irgalmát, bocsánatát lehetett olvasnia 7744 XVI | meg azon volt, hogy egy irgalmatlan nagy sált a nyaka körül 7745 VIII | ellened soha, de én csak irgalomért könyörgök! Ha te kezedet 7746 X | lehet ma?~ ~Óh, mi lehet ma! Irgalomnak Istene légy velünk!~ ~Maszlaczky 7747 XVIII | kortesek, akik féltették irháikat, s néhány okosabb honorácior, 7748 XII | szokta végezni, hogy nem írhat már többet, mert a papirosa 7749 XIV | távolról nézték, eleget irigykedhettek rá, milyen jól mulat ezzel 7750 II | hogy az atyafiak mennyire irigykedjenek most rá.~ ~Többen a jámbor 7751 Vegszo | Végszó~ ~Nem irigylek valamit jobban, mint azon 7752 X | nyájas mosoly gyűlölettel, irigységgel van megtelve, és talált 7753 III | hogy ujjával nagy betűket irkált ama gömbölyű asztalra, mire 7754 XII | annyira vették, hogy egy irkászokból és pénzért síró emberekből ( 7755 XVIII | Kedves öregecském, hogy írná az én nevemet, ha levelet 7756 III | betűt magok az illető felek írnak bele, s valahányszor előveszik 7757 XVIII | nagy beteg lehet; cselédek, írnokok szaladgálnak orvosok után, 7758 XXIII | tekintett a tanácsosra.~ ~Az íróasztalához sietett, s azon iratot, 7759 XXIII | A tanácsosné most is íróasztalánál ült, és naplóját írta.~ ~ 7760 XXIII | s kéri, hogy nyissa ki íróasztalkája fiókját.~ ~– Találsz ott 7761 XIV | szemeidbe néznek; midőn előtted íróasztalodon ott fog guggolni a pokolbeli 7762 XVIII | egész szobácskát, csupán az íróasztalra vetve egy kerek fényfoltot, 7763 XXIII | éjnek éjszakáján felment irodájába, a szemközt találkozó cselédeknek 7764 XIV | hogy mi történik azalatt irodájában, amíg ő távol van? Hát tartozik 7765 XIV | hasonlítson ahhoz, ami az ő irodájokban van. Az iratot pedig egyenesen 7766 XVIII | gazdagabb forrást nyit.~ ~Irodalmunk fejedelme, a feledhetetlen 7767 XIV | alatt önre bízom az egész irodát. Ön ügyeljen fel mindenre! 7768 III | mi arra mutat, hogy az íródiák még a hasznosban is szereti 7769 XXV | Kőcserepy úrhoz folyamodni íródiákságért, majd azután gondolkozik 7770 XVIII | Eveline sietve előkeresé íróeszközeit úti bőröndjéből, s leült 7771 III | anekdoták gyűjteményének írója, amit hátulról is lehet 7772 XIV | meg lehete ismerni annak íróját, mintha maga előtt látná 7773 XII | vonásaiból iparkodva felfedezni írójok jellemét; ezek a figyelmesen, 7774 III | diadalmasan ütött bezárt szekrénye írólapjára rövid tenyerével.~ ~– Azon 7775 III | kettő, abban féltettebb irományok lehetnek.~ ~A fal mellett 7776 XIV | maradt ideje valamennyi irományt jól összenyalábolni, s amint 7777 XX | tárcájából kitépett lapra irónnal e sorokat jegyezte fel:~ ~„ 7778 III | mellette.~ ~Az ablaknál van egy írószekrény, gondosan bezárva. Abban, 7779 X | Ha én meghalok, itt van írószekrényemben egy ezüstpersely, ami pénzt 7780 XXIII | észre, hogy valaki benyitja írószobája ajtaját, s csendes léptekkel, 7781 X | kártyázóasztalra téve le írótárcáját, menten feljegyzé Zoltán 7782 IX | könnyebbült szívvel elhagyá az írótermet, aggódva kérdezé, hogy micsoda 7783 XXV | minden tűlevele egy-egy írótoll volna, mégsem volna elég, 7784 III | tintatartó, szárig belevert írótollakkal, melyek igen szépen cikcákosra 7785 XVIII | Bogozyt, hogy csináljon neki írótollat, s mind a kettő által titokban 7786 I | helyreállításához, épületet rak, cserjét irt, fákat ültet? Mint örül 7787 III | maga körül, mintha méheket irtana, s időközben dicsérte a 7788 XXI | halott. Ez lehetetlen. Ily irtózat nem történhetik meg a világban. 7789 XIV | hogy most nem látja oly irtózatosaknak az asztalán fekvő iratokat, 7790 XIV | és megtanult gyűlölni, irtózni, iszonyodni. Óh, adja ön 7791 XXIII | a kárhozatnál; féltem és irtóztam mindenkitől, tőled is. És 7792 XVI | fürdőbe, azután a nyarat Ischlben tölteni, s úgy fog méltóságod 7793 XII | egyik falutól a másikig; az iskolában nem szintaxist és grammatikát, 7794 VII | uradalom pallosjogát. Hány iskolával szaporodtak falvai, mennyivel 7795 X | az üldözés okát még nem ismeré; tudta, hogy ez a nyájas 7796 XIV | téged ismernek, s te is ismered őket, s szomorúan vállaidra 7797 XX | járul a szép úrnő elé.~ ~– Ismered-e a grófkisasszonyt? – kérdi 7798 IV | miknek hőseül városszerte őt ismerék el; óh, ki előtt nem voltak 7799 XIV | vándorok művészetét bámulja, s ismereteit öregbítse, mint inkább avégett, 7800 XVIII | valamely szerepet, s a tartalom ismeretének kellő hiányában, csak a 7801 XVIII | nézett kétszer alá és fel az ismeretlenen, s éles, öklelő hangon szólt 7802 XIV | neki, hogy ki az ő szép ismeretlenje. Hisz ez az ő szívereklyéje, 7803 X | engemet visz? – kérdé az ismeretlenség félelmével – én nem ismerem. 7804 V | oka lehet? – kérdé teljes ismeretlenséget mutatva. Eveline a legmélyebb 7805 XIV | vénségig el nem hagy, az ismeretlentőli félelem.~ ~Egy zárt, beomlott 7806 XII | gerjeszteni, de hosszasb ismeretség után a legtisztább őstermészetű 7807 III | azt állítá, hogy legjobb ismeretségben van a főtörvényszékek minden 7808 X | amióta holmi tanárokkal való ismeretsége folytán kitudta, miszerint 7809 XVIII | miszerint e rövid ború ismeretségünk egén annál múlékonyabb leend, 7810 X | magát rossznak és rútnak ismerhesse, ha mindjárt ép szemekkel 7811 XIV | és Rudolf között ők sem ismerheték.~ ~Zoltán sietett e reményt 7812 XVIII | Spanyolországban; biz az nemigen ismerheti alkotmányos szokásainkat.~ ~– 7813 XVIII | hónap elég volt arra, hogy ismerhetlenné tegye a múltat, ami legnépszerűbb 7814 X | csak a revers oldaláról ismerhető meg annak mivolta, szemközt 7815 XVIII | bővebben meg fogunk egymással ismerkedni.~ ~– Nagyot nőjön! – mondá 7816 X | E szép dámákkal meg kell ismerkednünk. S azzal, mintha éppen csak 7817 XXIV | még az ő ottlétének.~ ~Ki ismerne rá a hatalmas, büszke úrra 7818 XIV | előhívogattál a sírból, kik téged ismernek, s te is ismered őket, s 7819 XXV | szeretem, de azt meg kell ismernem, hogy Kőcserepy ezúttal 7820 XX | Katinka kisasszonyt? Hogyne ismerném, ki ne ismerné azt?~ ~– 7821 II | végignézünk a közéleten, el kell ismernünk, miszerint félelmük nem 7822 XXVI | nézni semmi tárgyat nem ismerő szemeivel? Ha kérdenék, 7823 II | szokták szegényebb sorsú ismerőiket meglátni emberek előtt.~ ~ 7824 XXV | mélyen, mint hajdan, de annál ismerősebb és örvendetesebb hangon 7825 V | elgondolám, hogy él az én ismerőseim között egy komoly, érett 7826 X | fejét. Hiszen ezek a mi ismerőseink, akik Maszlaczky urat elvitték!~ ~ 7827 XXV | maradni.~ ~Amidőn kárpátfalvai ismerőseinket elhagyjuk, s visszatérünk 7828 XIV | inkább avégett, hogy ott ismerőseivel találkozzék, s magát az 7829 XXI | ellenfeleinek és minden ismerősének gúnyhahotáját.~ ~„Elmegyünk 7830 II | elégtételt akart nyújtani az ifjú ismerősnek, kit főnöke egyoldalú bornírtsága 7831 II | szokásaként nagy hirtelen ismerősökké tudtak lenni.~ ~Zoltán elpirult, 7832 XVIII | Ezalatt idejök volt az ismerősöknek egymással beszédbe eredhetni.~ ~– 7833 XIV | hebegé az ifjú –, valami ismerősöm köszöntött, akit nem ismerek.~ ~– 7834 XII | szavalt, miket azok nem ismertek, s azok közől egyhangúlag 7835 XIV | azokat nem letteknek, nem ismerteknek maradni, ott ahol vannak, 7836 XIV | Nem emlékszem rá, hogy ismertem volna őket.~ ~– Ah, menjen 7837 XII | másnak. Az ő szenvedélyök ismerteti meg a romlottsággal a nép 7838 II | férjhezmenetök előtt nem ismertetik meg a selyemviselést.~ ~ 7839 XV | kettőnk közől melyikünk ismertette meg önnel a pert. Legyek 7840 VIII | csöngetett. Kétszer-háromszor ismételnie kellett azt, míg valaki 7841 XVIII | befolyását elő kelle venni a ispánnál, hogy Dabronit kiszabadíthassa 7842 XXV | Kárpáthyhoz folyamodott valami ispánságért, aki ugyan haragszik rá 7843 X | hogy a paripája nincs az istállóba kötve.~ ~Az jeles dolog 7844 XVIII | pincemesternek, kertmesternek és istállómesternek, mely úri mesterek viszont 7845 X | elemekkel; nagy, megpróbáló istencsapása, melyből hogy újjászülettünk, 7846 I | tapasztalatlanság, rossz idők, istencsapási hiúvá tették munkáját – 7847 XXI | csak a csonka karja.~ ~– Istené legyen a dicsőség! – hörgé 7848 XVIII | ábrándképével, s úszott az istenekkel határos világokban…~ ~Hiszen 7849 X | futottam ide.~ ~– Akkor, istenemre, jó helyen jársz – szólt 7850 X | dicsfénye közepett, homlokán az istenihlet vigasztaló derűje, lábainál 7851 XVIII | Valót mondott; a költészet istennője olyan kegyes, hogy akik 7852 X | bűnös ember.~ ~– Ide, szép istennők! Itt a szabadító! – kiálta 7853 XII | mikor annyi helyen leüt az istennyila, miért nem tud beleütni 7854 X | hova lett a kihívó dac, az Istenről elfeledkező elbízottság?~ ~ 7855 X | hangjait halljuk vegyülni. Istentagadó rablók járnak ott az éj 7856 XVIII | ország terme! Ki innen, istentelenek! Takarodjatok ki rögtön, 7857 XVI | elkezdett sírni, hogy milyen istentelenség az, hogy őt nem engedik 7858 XXIII | szeretett lányomat, aki Istentől egyedüli örömem. Én ismerem 7859 VI | Szentirmay Rudolf, ki a lelkes István grófot vevén tükörül, ösztönt, 7860 XXVI | legnagyobb fiának: Széchenyi István- és Wesselényi Miklósnak, 7861 VI | kiszolgált cseléd s egy iszákos kulcsár lakja csupán, kinek 7862 X | helyett ott a nyúlós, utálatos iszapban feküdni, a csúnya, evickelő 7863 X | akárhova nyúl, az ő csúszós, iszapos, pikkelyes testeiket érinteni, 7864 XI | végig fölszántva s behintve iszappal, a rút fekete sár közt félig 7865 X | kezdi, ahol akarja, eszik, iszik kínálás nélkül, s letelepszik, 7866 X | Félsz, hogy az asztal alá iszlak? Ha nem félsz, maradj itt! 7867 XVIII | tanyázó testvérek közé, együtt isznak velök, összecsókolóznak 7868 XX | oly erőtlen volt. De az iszonyat erőt adott gyönge idegeinek. 7869 I | mikbe az áldozatoktóli iszonyát eltakargassa: Ki ad rá pénzt? 7870 VII | a hajdú, kinek rettentő iszonyata volt mindenféle törvényes 7871 VII | érintené testét delejes iszonyattal. Ez a csapás jól ki volt 7872 XIV | hatott rá.~ ~Sok rémes, sok iszonyító gondolat elveszti erős mérgét 7873 XIV | megtanult gyűlölni, irtózni, iszonyodni. Óh, adja ön azt az írást 7874 XXI | behatott!~ ~A két segéd iszonyodva takarja el arcát. A báró 7875 XXIII | éjszaka ez odakünn!~ ~De iszonyúbb, vérfagyasztóbb éj van a 7876 II | mintha a mítoszi istenek itala cserélte volna ki kedélyeiket.~ ~ 7877 X | hullámtól, s kiket étellel, itallal és meleg nyughellyel ő lát 7878 XVIII | korcsmárosoknak, hogy ételről, italról gondoskodjanak, s amíg a 7879 XVIII | meglője.~ ~Tiszafüredig itatni sem engedett a kocsisnak, 7880 XVIII | borát; ha részegek, nem ő itatta le. Az irigység sem mondhatja, 7881 V | lenni; közügyekben merek ítéletemre valamit adni, de ami a gyermeknevelést 7882 XVIII | kitérésekkel meghódítani a tömegek ítéletét, úgy beszél, mintha rajta 7883 XII | fognak félni egybehasonlító ítéletétől, és minden, amit lát, el 7884 I | Kinek jutott volna eszébe az ítélethozás? A fitymálás, a részvétlenség, 7885 XXI | volna az ketté, hogy az ítéletnap sem csinált volna belőle 7886 X | várnak ott, ki az Isten ítéletóráját alkalmasnak találta arra, 7887 VIII | bűn foltját találjátok, ítéljetek el engem; egész éltemen 7888 XIII | lépésről meg nem bírtam volna ítélni, kicsoda ön; az inasom-e, 7889 V | Tudja, ön ügyvéd, én pedig ítélőbíró; bármily egyenes és igazságos 7890 V | kérlelhetlen, engesztelhetlen ítélőbírót látott volna maga előtt, 7891 XIII | pörünknek e napokban kelle az ítélőszék előtt fölvétetni. Ahhoz, 7892 III | valahányszor előveszik az ítélőszékeken, még a jurátusokat is kiküldik 7893 XVIII | határaik fölött igazságtalanul ítélt. IV. Béla király alatt csak 7894 XIV | Bogozy a fogásáról azt ítélte, hogy ötkrajcárosok vannak 7895 XVIII | fogja kérdezni a közvélemény ítésze, mert a közvélemény előtt 7896 VI(1)| veszi tőlem rossz néven az ítészet. Egyáltalában be kell vallanom, 7897 VIII | Kárpátfalván nem juthat. Az itteni együgyű emberek önnek nem 7898 VII | szembejövő sujtásos hajdútól:~ ~– Itthon-e a méltóságos gróf?~ ~– Nincs – 7899 XII | hogy egy magyar mágnás ivadéka Párizsban nyilvánságos estélyeken 7900 X | Kárpáthy család féltett ivadékáról még csak annyit sem tudnak 7901 XIII | előkelő gazdag család egyetlen ivadékát tizenhat éves korában teljeskorúnak 7902 III | éven át a megújuló ifjabb ivadéknak, kik őt nem mulasztják el 7903 XII | nemzetét, építhet a jövő ivadékok számára, s még a mennyországba 7904 XVIII | tiszteletes örökségül maradt az új ivadékra, minélfogva az első szó 7905 XVIII | kimozdítani tanyáikról, hogy az ivóedényeket mind összetörték, amikor 7906 IX | IX. Az emancipált család~ ~ 7907 X | fenség, az ilyesmit az ixioni munkák közé számítom, sőt 7908 IV | forintommal kedves – kedves izé (ezt a szót választá a „ 7909 XXII | volt, minden órában küldött izenetért:~ ~– Hogy van?~ ~Az volt 7910 IV | levelet Bogozytól, azon izenetet nyerve feleletül, miszerint 7911 XVII | a jellemen.~ ~– Még egy izenetünk van – szólt, változatlan 7912 XII | gyalog oda, ahova valami izennivalóm van, mintsem leüljek neki, 7913 XVIII | fejét, s ők magok hadat izentek egész Bihar vármegyének, 7914 X | Tarnóczay tens úr. Kétszer izentem már utána, hogy jöjjön, 7915 X | társaság a gazdag lakomához. Az ízes ételek, a lelkesítő bor 7916 XIV | nem hozták olyan különös izgásba, mint egy fiatal férfi arca, 7917 XIII | Csak az istenre kérem, ne izgasson most, hanem egyenesen a 7918 VIII | félbeszakadt a levél. A különben is izgatag állapotú nőt e szavaknál 7919 XIV | amíg beesteledik.~ ~Annyira izgatott volt, hogy minden legkisebb 7920 XIV | alig bírta rejtve tartani izgatottságát. Mint aki valami jó alkut 7921 XX | nem vett azon általános izgatottságban, szenvedélyekben, melyek 7922 XXIII | éretté tett, ki önfeledt izgatottsággal engedi magát egyetlen valódi 7923 XIII | megtiltottam betegemnek az izgatottságot, és erre jogom volt, mert 7924 II | címben nevelkedett úrhölgy ízlése után úgy tűnik az fel, mint 7925 IV | színházak foyer-i, kinek ízléséről, fényűzéséről még a lapok 7926 X | már.~ ~Kőcserepy minden izma vonaglott e hírre.~ ~Alig 7927 XV | elvesztem az eszemet, de izmaim megerősödnek, s hogy akkor 7928 XXI | vetkőzni.~ ~Milyen pompás izmok, mily szilárd termet mind 7929 II | megvastagítva a szemöldök feletti izmokat, ami férfinak olyan jól 7930 VI | legokosabb, legbátorabb és izmosabb volt minden kortársai között. 7931 XVIII | azok a kezek most is oly izmosak, mint ősapáinké, és semmivel 7932 XXV | sem a homöopátia, sem az izopátia etc. graeca, mert az egészen 7933 V | beadni azokat a kellemetlen ízű orvosságokat, megtudni, 7934 XXV | megetetett velem, mind most izzad ki rajtam. Óh, ez a Priesznicz 7935 X | hallani; Tarnaváry úr a hideg izzadságot törölgeté homlokáról.~ ~ 7936 XXII | mert akkor hideg gyöngyök izzadtak homlokán, akkor arca kipirosodott, 7937 X | vissza a partra. Át voltak izzadva, mire odaértek. Az őrnagy 7938 XVII | még egyszer végigfusson az izzó sorokon, s minden kihamvadt 7939 XII | g értettem, h Te kd I ik j. t. r. n-om pr. dil. rel 7940 X | ott szorultak lakásaikban, jajgatva kiáltanak segély után. A 7941 XIV | lakhatik abban. Egy távoli jajkiáltás, mikor éjszaka sötét erdőben 7942 XXI | túlzott várakozásait, az ő jajszavától nem hallhatá ellenfeleinek 7943 X | dobogásai, a nyugtalanító jajveszékelések, amikből nem lehetett az 7944 X | azok egy perc múlva majd jajveszékelni!~ ~A hintó és a lovas már 7945 X | Zoltán siettében az udvaron jajveszékelőknek, kik közől legtöbb azt sem 7946 X | isten nevét reájok. Az ilyen jajveszéklést hallani nagyon kellemetlen. 7947 XVIII | páratlanokat olvasni, mint II. Jakab leveleit, amiket a börtönbe 7948 XVIII | rögtön engedett is néhány jámborabb fél, aki félt ott maradni 7949 II | Azt ugyan nem hítták sem Jancsinak, sem Petinek, hanem Adolfnak; 7950 III | igaz. Az öreg Kárpáthy Jánosnak hetvenéves korában született 7951 XVIII | halavány ez a gyermek!”?~ ~Nem jár-e az aggodalom előttetek, 7952 X | Tarnaváry úr, ki szüntelen jár-kel alá s fel a termekben, mint 7953 XII | összehordva, elismerőleg járandja végig szellős bazárjaink 7954 X | keresménye, tán az oklevélért járandó utolsó arany, melyet gond 7955 XXIII | suttogások, lábujjhegyen járás minden szobában, folyosón.~ ~ 7956 XVIII | saját lakásán megtiltani a járás-kelést. Ezek a szobák így valóságos 7957 V | többé, nem az évek, a sors járása látszik meg arcomon, s engem 7958 XVIII | kiosztották szerepeit: ki melyik járásba megy, hol fognak tanyázni, 7959 XVIII | emberek előtt csak két óra járásnyira van az ebéd idejétől, amiből 7960 XVIII | Fel voltak rendelve a járások, falvak legszájasabb emberei, 7961 XIII | aki nagyon jól tudja itt a járást, vágtat felfelé, tarisznyáját 7962 X | s kedves elégültséggel járatá végig megsimult állán ujjai 7963 XXI | megsértettek összecsoportosultak járatos kávéházukban, dikciókat, 7964 XVIII | öntudattal, miszerint ő járatosabb némely dolgokban, mint ez 7965 II | uram.~ ~A hintó a teraszra járatott, Zoltán segíté felülni gyámanyját 7966 XVI | szégyenített meg, engem nem járattak tizenhat esztendeig koldulni 7967 II | háttérbe szorítandja, ne járhassanak mezei pongyolájokban, ne 7968 VIII | következése, hogy most a szél nem járhatja a tornácokat, s emiatt, 7969 X | továbbmenni. Az omladék járhatlanná tette az utcát. Zoltán kénytelen 7970 VI | biztosítva lehetének utaik járhatlansága által, s abban mindketten 7971 X | mondottakra ügyelni. Vajon hol járhatott?~ ~Öt perc múlva megjelent 7972 X | Maszlaczky urat elvitték!~ ~Hogy járhatták meg ezalatt Budát? – Története 7973 XVIII | népszónokok megbízattak, hogy járják el rendre azon helységeket, 7974 XVI | azután, hogy gonoszul ne járjon, egy másik ideális szellem, 7975 XIV | valami hazulról.~ ~Heves járkálása neszére ébredtek cselédei, 7976 XV | maga állva maradt, hogy járkálhasson; e pillanatban nem lett 7977 X | egyetlen élő rózsaszínű alak járkálna egy egész színtelen holdvilági 7978 III | székéről, s elkezdett alá s fel járkálni apránként pattogva.~ ~– 7979 X | szabad elhagyni helyét. Ott járkált alá s fel a szikrázva lobogó 7980 X | uramnak itt több rendbeli járműve van, az bizonyosan sietni 7981 X | vész színhelyén vannak már járműveikkel, a számítóbbak pedig várnak 7982 X | koldusbotra jutva veszélyes járműveken, ezren meg ezren várják 7983 X | követék az ifjú főherceg járművét.~ ~A főherceg felvonult 7984 X | egy túlvilági hölgyalak járna-kelne ott közöttük, oly bájos, 7985 XXII | magában. Éjszaka mindig járnak-kelnek odabenn, csoszognak, tipegnek, 7986 XVIII | nézte ki ebből a kékben járó emberből, hogy saját ura 7987 VI | kertet. Lehetetlen azokat a járó-kelő marhától megőrizni; tyúk, 7988 XX | korszerű vállalatnak hozzá járogatni. Azelőtt mindennap két-három 7989 XII | egész nap London utcáin járok, elkezdve reggel az ipartárlatokon, 7990 VI | beszegve. A rendes úton járónak csak a távolból tűnt szemébe 7991 X | Akkor, istenemre, jó helyen jársz – szólt a bankadó, egészen 7992 XIV | a per tartalmaz? Nem úgy járt-e ő el e tárgyban, mint derék, 7993 IV | éjfélig – pedig csak maga járt-kelt ott Maszlaczky úr, magában 7994 XXIV | alácsüggesztett fővel áll meg néha jártában, s elbámul maga elé. Mit 7995 XIV | Odabenn az utolsó darabok járták már, a páholyi közönség 7996 XVI | csizmáit felhúzza. Nem volt jártányi ereje. Kénytelennek érzé 7997 XVIII | indítvány ellen beszélt. A jártasabbak ismerik az öregurat mint 7998 XX | kantárt odaveti neki.~ ~– Jártasd a lovakat itt alá s fel; 7999 III | lételének megmérgezésén jártatja elméjét, oly nyugodt lélekkel 8000 X | kezecskéjét reszketően jártatva végig Vilma forró testén, 8001 XVIII | nyertetek!~ ~Nagyobb örömmel jártok-keltek-e ti a kárpátfalvi kastély 8002 XIV | Édes jó barátom! Mi évekig jártunk egymással, s megtanultuk 8003 XVIII | az ötvenet, akik legelébb járuljanak a szavazáshoz, a kis ajtónál 8004 XIV | és egy harmadik alak is járulna hozzájok, az is oly nyájas, 8005 XVIII | figyelemmel, élénk részvéttel járulnak a szellemi harc elé, s ki-ki 8006 X | Fiatal korában követségi járulnokul neveztetett ki Nápolyba. 8007 XXIII | tanácsosné, s Katinka elé járulva, megölelé, és megcsókolá 8008 II | melyhez oly erős akarat járulván, mint az övé, éppen nincs 8009 XI | halhatatlan.”~ ~Ámulva, andalogva járunk végig a poraiból kiemelkedett 8010 VI | szikkadt legelőtül otthonos járvány.~ ~Szentirmához közelítve, 8011 X | Zoltán azt is csak képzete játékai közé vette, egyikéül azon 8012 X | replikákba elmerülve.~ ~A játékasztal most is sűrűn körül van 8013 XII | hogy bizonyosan pénzt kér; játékház, mulatság sokba kerül abban 8014 XXI | szemei, mint a gyakorlott játékosé, ki ellenfelét furfangosan 8015 I | majd találni; szerzünk bele játékosokat, kiket nem vakmerősködünk 8016 II | legízletesebb falatját, legkedvesebb játékszereit, kinek kedveért lemondott 8017 XV | ezeknek az uraknak bizonyos játékuk volt. Azt tudták, hogy a