IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
9019 XVIII | Azok a görbék, íme, most is kézben vannak, azok a kezek most 9020 XIV | Összehasonlítá az új idézőlevél kézbesítését azon nappal, melyben Rudolf 9021 II | melyik kisasszonynak hogy kézbesítik a szerelmes levelet, mit 9022 V | maga mellett a pamlagon, s kézcsókjára bocsátva őt, közelebb simult 9023 XVIII | Arra, hogy egy ilyen kézcsókoló simplex ember olyan előkelő 9024 II | sötétkék frakkot visel, szűk, kézcsuklóig érő ujjakkal s hátul egymáson 9025 III | kell kezdenünk.~ ~– Én nem kezdek semmit! – kiálta türelmetlenül 9026 XVIII | Szentirmay-párt emberei egyhangúlag kezdék sürgetni a szavazatot.~ ~ 9027 X | oldalról valami sötét csillám kezdene támadni…~ ~… Ez az árvíz!~ ~ 9028 XVIII | természetesen, aki már a szavazás kezdetekor a zárt kapukon kívül rekedt, 9029 X | született ifjak új életpálya kezdetét látták magok előtt, midőn 9030 XIV | ahogy sötétebb utcákba kezdettek hatolni, természetnél fogva 9031 XV | fiatal vagyok még pályát kezdhetni magamnak; ott fogom azt 9032 III | Nos, kedves nagyságos úr, kezdi-e ön érteni a többit? Ha e 9033 II | pártolni, csakhogy nem jól kezdik. Ugyanezen úr, midőn aztán 9034 X | legtöbb azt sem tudta, mihez kezdjen.~ ~Hazamenni? Hátha az ár 9035 XII | egyenes lélekre mutatnak, a kezdőbetűk egyszerűsége szabadelvűségre 9036 V | mondanivalója a másikhoz, s kezdődnek beszélgetések így:~ ~– Igen 9037 X | felülről, hanem alulról szokott kezdődni. Ekkor azután nekem esett, 9038 IV | subsumptiók, azok az elől meg elől kezdődő extravaganciák képesek volnának 9039 XVIII | sikerült –, akkor aztán kezdődtek az eredménygazdagabb stratagémák, 9040 XIV | Végre magához tér a sok kézdörzsölésből, s örömének annyira nem 9041 I | deszka-, léctördelék. Aki keze-lába kockáztatásával betekintett 9042 XIV | aztán ez az ismerős gyöngéd kezecske ott volt hajdani helyén, 9043 X | kicsike mosolygó arca, gyöngéd kezecskéje az övében. És itt körül 9044 X | kedvét? – rebegé a gyermek, kezecskéjét reszketően jártatva végig 9045 XVIII | ébredez, kezeivel a sima kezecskéket tapintva, miknek édes érintése 9046 VIII | annyi áldással érintkezik kezed, ahányszor annak lapjait 9047 XXIV | onnan felülről jön.~ ~Zoltán kezéhez véve ősei örökét, jobb ismerőit 9048 IV | részvényeit kapkodják egymás kezeiből? A Mátyásemlék foglalkoztatja 9049 XXIV | halottat, rátapossák a földet kezeikkel, lábaikkal, mintha meg akarnának 9050 III | játék. Bizonyítványok vannak kezeim között; óh, annyi éveken 9051 X | várnak reá, várnak az Isten kezeire. Az ember nem mindenható. 9052 VIII | volna az, ha e levél más kezekbe jutott volna, talán Zoltán 9053 X | félig felemelt poharak a kezekben, az ajkakon a félbeszakadt 9054 II | Emánuel alig talált elég kezeket és lábakat rendelkezésére, 9055 XIII | óperenciákra.~ ~Abellino összetett kezekkel rimánkodott összeveszett 9056 X | kétségbeesett küzdése az erőtlen kezeknek a rettenetes halál ellen, 9057 XVI | jó karban áll, s célszerű kezelés mellett kétháromszázezer 9058 XII | mutat, a toll gyöngédebb kezelése, ahol csak Zoltán neve előfordul, 9059 XVI | embereknek, akik fegyverek kezelésére vannak rendeltetve.~ ~– 9060 XVIII | hangemelkedésnek, biztosan kezeli az átjáratokat egyik indulatból 9061 XV | az én jövedelmeimet mások kezelik, s mások határozzák meg, 9062 XVIII | csapattal alkotmányos ügyeket kezelni nem lehet – monda Kőcserepy 9063 III | bolondjuk… Bizonyítványok vannak kezemben!~ ~S ezt mondva diadalmasan 9064 IV | egy betűt sem írok, sem a kezemből ki nem adom.~ ~– No, látja – 9065 XXIII | erőhöz térve –, itt a bal kezemen egy fekete gyűrű, saját 9066 IV | tudtam megvenni, hogy a kezemnél levő perében addig egy betűt 9067 I | soha; a pénz egyéb, sok kézen forgó összegek sorsára jut. 9068 XXI | szívét jobban nyomta a halál kezénél az a gondolat, hogy Zoltán 9069 X | vitézek vagytok, kard van kezetekben, vágjatok közéjök! Úgy, 9070 XII | küldött tb rendli lleidet kézh vennem, llyekk folytán g 9071 XII | többrendbeli leveleidet kézhez vennem, melyeknek folytán 9072 X | folytatá Kovács – egy szegény kézműves neje veté magát lábaimhoz. 9073 X | Zsíros parasztok, rongyos kézművesek, síró-rívó kölykek s mindenféle 9074 XIV | letisztítani azoknak fertelmes kéznyomait, elhárítani azt a nyúlós, 9075 X | fonalait az ő szülői tartják kezökben, hogy Zoltán egykor minden 9076 XXV | azokat. A címzet ismeretlen kéztől, néha franciául vagy németül 9077 XXIV | köztük, a tanácsos saját kezű iratában átadá a lemondást.~ ~ 9078 XVIII | buzgalommal sietett saját kezűleg nagy hirtelen elkészíteni 9079 XXV | rohantak Abellino szobájába, ki kézzel-lábbal kapálózott pokrócai közepett, 9080 XI | a hullám, miként az ipar kézzelfogható teremtményeit.~ ~Hetekig, 9081 XIII | Maszlaczky úr még a lépcsőkön kiabál. Egészen útiasan van öltözve, 9082 XVIII | Hasztalan volt biztatás, kiabálás, a mulató tömeggel nem bírt 9083 XVIII | férkőzhetett; mert először is az ő kiabálását jobban lehetett hallani, 9084 XVIII | vívni.~ ~A lármára s gyilkos kiabálásra pedig felriadt az udvari 9085 XVIII | Tarnaváry azonban olyan kiabálást követett el, hogy a lépcsők 9086 XVIII | beszédét nem hallhatja a nagy kiabálástól. Mindenféle ködmenes embernek 9087 XVIII | mondák neki, hogy de hát ne kiabáljon olyan nagyon, az minden 9088 XIV | népes színházban csárdást kiabálnak!~ ~Színházba az ember nemigen 9089 XVIII | csak zúgni, később hangosan kiabálni kezdett, mind a két párt 9090 XVIII | Szentirmay emberei nem kiabáltak; a hivatalos állványon még 9091 III | arcképei láthatók különféle kiadásokban, acélmetszetek, olaj- és 9092 IV | megtudjuk, mi történt. A parány kiadású nagy férfiú el van fulladva 9093 X | házmester! Nincs ebben a házban kiadó szállás? Pompás egy ötlet.~ ~ 9094 XIII | embertelenséget, amit ez kiáll azért, hogy – az árnyékvilág 9095 XII | ilyen halálos aggodalmakat kiállanom, ekkor kapok csak tőle levelet 9096 IV | mosolygással arcán, aminél kiállhatatlanabb mosolygást bizonyára senki 9097 V | mindenre sietnek igent mondani, kiállhatatlanok voltak előtte; báró Berzyvel 9098 XXI | nagyon is gazdagon akart nála kiállítani mindent; széles vállai egy 9099 XVIII | asztala fejedelmileg legyen kiállítva, hogy az egész környék beszélhessen 9100 X | veszélyben, lakástok sokáig kiállja a vizet, nagyobb veszélyben 9101 XV | háborító indulatviharnak, amit kiállott, tulajdonítá az ifjú védenc 9102 XVI | ne mást; én saját magam kiálltam ezt a kúrát, olyan vékonnyá 9103 XXIII | szobából a másikba, a gyertya kialszik olykor a sietők kezében 9104 XVIII | fenyegetőzni, hogy ha a főispán kiáltásaikat nem akarja meghallani, az 9105 XVIII | Méltóztatik hallani a jelenlevők kiáltását? – szólt Tarnaváry erőszakos 9106 XVII | egyszer láthassák, hogy utána kiálthassák: „Hordozza az Isten szerencsével! 9107 XIV | helyen utazunk. Ki tudja, mi kiálthat ott?~ ~Minő kísértetek, 9108 VII | Azon borzasztó időben! – kiáltja fel Zoltán aggodalmasan, 9109 XX | egyforma véghetetlen erdő. Kiáltnia akart, de a félelem visszafojtotta 9110 III | keresni; felhoztunk égre kiáltó dolgokat, mik a Mayerék 9111 III | urabátyja; tehát nem égre kiáltó-e ez?~ ~– Jól van, jól van. 9112 X | magával, tör a segélyért kiáltók közé egy Podmaniczky. Áldhatják 9113 X | kiugrottam a jégre. Csak azt kiáltottam vissza nekik, hogy emeljék 9114 X | helyre evezni; hasztalanul kiáltottunk feléjök; vagy nem értették, 9115 XVIII | üldözőik közé vegyülve, ők is kiáltozák: „Üsd, vágd!” míg amazok 9116 X | vészharangszót s az utcákon futók kiáltozásait, s érzé a pillanatig tartó 9117 XVIII | Nem kell megengedni! – kiáltoznak alá az erkélyről, mire Bogozy 9118 X | háztetőkről szerencsétlen menekvők kiáltoztak segélyért, s rimánkodva 9119 X | mégsem történt meg. Talán kialudt a kanóc? De ki fog odamenni, 9120 XII | utcán, mert a lámpások már kialudtak, s az utca közepén nekimentünk 9121 X | kandalló, melyből már a tűz kialunni készül, előtte egy porcelán 9122 XII | úgy a homok közől kellett kiásni, mint a becsületes egyiptomi 9123 XVIII | megkaphatja Maszlaczky urat, kiássa a szemeit, minden argumentum 9124 XIII | magát a felesége előtt, majd kibékül vele, a szép kis Katinka 9125 XVI | Maszlaczky úr. – Hiszen kibékülhet Szentirmay gróffal, s akkor 9126 XVI | nagyságtok egymásnak feledni. Kibékülnek, megosztoznak, összeölelkeznek. 9127 III | nem tudok azon gondolattal kibékülni, megbarátkozni, hogy én, 9128 X | Tudna-e még többet is kibérleni egypár napra?~ ~– Minek, 9129 XVI | hogy egészen más titkot fog kibeszélhetni.~ ~– Uram. Ön az elébb engemet 9130 II | sohasem engedi senkinek kibeszélni magát. – Tán csak nem akar 9131 XXII | szíveket lezár, s míg lezárná, kibocsátja azoknak titkait, s míg elhallgattatna, 9132 XIII | a hétszáz esztendős vért kibocsátotta az ereiből, s azután fiatal 9133 XVIII | ezek az emberek egyenkint kibocsáttatnak az utcára, a felbőszült 9134 XVI | körülmények mellett levén az kibocsátva, melyek be nem következtek, 9135 XIV | melyikök tudja a másikat kiböjtölni a világból, ők-e, vagy a 9136 XXV | megfelelő igét, de nem bírt kibontakozni sem így, sem amúgy; Maszlaczky 9137 XXV | bőrtárca; azt most elővette, kibontotta, holmi avas papirost előkutatott 9138 XVIII | osztályai között, sebten kibújt rajta, s azzal, „Ne hagyd 9139 XIV | borítékjára nem sajnálta kicifrázott, lapidár betűkkel írni fel 9140 XIII | ifjúvá képezte magát, semmi kicsapongása hírét nem hallani, testben-lélekben 9141 XVIII | Emánuel barátunkat kora kicsapongásai azzá tevék, amit a Biblia „ 9142 XII | Ezek az emberek egészen kicsavarták Zoltán eszét a helyéből. 9143 XVIII | fölött azóta vagy merőben kicserélték már a véleményeiket, vagy 9144 XVIII | jellegű férfi, ki egészen kicseréltnek látszik magyar öltözetében; 9145 XIV | Szentirmay Katinka.~ ~Az ő kicsije! De mennyire megnőtt, megszépült, 9146 XIV | hozni. Már nem is merné őt kicsikéjének nevezni, hisz oly karcsú, 9147 II | általában és különösen az ő kicsikéjéről – ahogy nevezni szokta – 9148 XXVI | Vilmával, s hol úgy féltette kicsikéjét. Most mindarra visszaemlékezett.~ ~ 9149 II | érzé magát, midőn végre kicsikéjével szemközt ülhetett, s a kéjlakot 9150 XXI | dolgot.~ ~– De hát, kedves kicsikém, azt képzeled-e, hogy engem 9151 IV | többet, mint Maszlaczky úr. Kicsinyben múlt, hogy meg nem csókolá. 9152 VII | kedves ünnepet ül, midőn kicsinye-nagyja egy kedves születésnap megújultát 9153 IX | Flóra kezén fogá síró kicsinyeit, kik még most is kendőt 9154 VIII | anyagot tapasztalásokra, a kicsinyes falusi, házi gondok jó iskola 9155 VII | számára, ki szeme fénye volt kicsinynek és nagynak, kinek láthatásaért 9156 X | Hadd fürödjenek egy kicsit, nem árt nekik! – szólt 9157 VII | diákul.~ ~– Az szép; hát maga kicsodas? Hajdú?~ ~– A méltóságos 9158 XIV | ahhoz!~ ~És Zoltán szemeiből kicsordult a könny ennél a gondolatnál.~ ~– 9159 XIV | ügyet. Az ügyész finomul kicsúszott a kérdezősködések alól, 9160 III | fia. Itt két dolog volt kiderítendő: az egyik néhai Kárpáthy 9161 III | gyöngéknek; az igazság meggyőző kiderítése ott, hol egy írott betű 9162 XVIII | megragadja gallérjánál fogva, s kidobja az ajtón, mikor aztán egyszer 9163 XXI | ember, akit mindenünnen kidobnak, elvernek, s aki csak dicsekedni 9164 XVI | tanácsolnak! Tessék engemet kidoboltatni mint országos csalót, tessék 9165 XIV | kit az asztal alá, kit meg kidobott az ajtón. Egyszóval emberül 9166 VII | keblébe dugá, de egyszerre kidobta azt onnan, s lábával indulatosan 9167 XXI | egy feszülésre minden izom kidomborodik, csak éppen az tágul ki, 9168 XVIII | felállított elv és rendszer nélkül kidühöngte magát, egyszerre megpillantja 9169 XIII | utánarohant, s az ajtón kidugva fejét, utánakiáltá:~ ~– 9170 IX | lépcsőkön.~ ~A folyosó ablakán kidűlve nézte kényelmesen egy hajdú, 9171 XVI | hátralevő részét egyedül képes kiegészíteni.~ ~E képzeletingerlő biztatásokra 9172 X | van kötve, ez oly regényes kiegészítő része a magyar viseletnek, 9173 XIV | szemei közé vágni, nehogy kiégjenek; hanem elgondolta, hogy 9174 V | szabadságukban áll.~ ~Maszlaczky úr kiegyenesedett e szóra, mintha valami nagy 9175 XVI | pert nagyságoddal lehetőleg kiegyenlíteni.~ ~– Miután Kárpáthy Zoltán 9176 III | az ifjú Kárpáthy között kiegyenlíthetlen szakadás előidézve.~ ~– 9177 XVI | mert jól tudja, hogy ha mi kiegyezünk, az adott cesszió minden 9178 V | sarkalatos mondást vigyázatlanul kiejteni annyi volt, mint a tanácsosnőnek 9179 XVIII | Hozzá még az ismeretlen kiejtésében volt valami olyan különös, 9180 XII | magyart találták legszebb kiejtésűnek. Hiszen azt elhiszem, hogy 9181 V | százértelmű mondatok nagyon kielégíték Kőcserepynét, mert sokféle 9182 XIII | nagyságod magánindulatát nagyon kielégítené. De nem volna belőle semmi 9183 III | képes azoknak tizedrészét kielégíteni; emellett kedves nagyságod 9184 II | minden ember keresi hiúsága kielégítését a piperében, míg egyik gyémántokat 9185 III | bizonyítványunk van, és azok kielégítők. Az az előnyünk van, hogy 9186 X | templom lépcsőzetén állva, kiemelkedék a vízből, s hangosan, fájdalmasan 9187 XVIII | ifjú szép, nemes alakja kiemelkedik a tömeg közől, egyszerre, 9188 XXV | magát, valakinek a vállán kiemelkedni szigorú helyzetéből. Minden 9189 X | tündérkékre, mik a szoba tetejéből kiemelkedtek.~ ~Ez a leányka vak…~ ~Vakon 9190 X | ajtaját kinyitá, aki Eveline-t kiemelni segíté.~ ~– A leányom! Egyetlen 9191 X | vízből.~ ~Zoltán egészen kiemelte őt onnan, s átengedve neki 9192 XIX | sorába, kik személyeiket kiemelték, de letaposták az elvet.~ ~ 9193 X | leroskadt, szép karcsú nyakát kiemelve a vízből, s félig elborult 9194 V | szeretetét, családja becsülését kiérdemelhessem.~ ~Maszlaczky úr itt ismét 9195 XVIII | lehetnek képesek jutalmul kiérdemelni stb…”~ ~Maszlaczky úr azt 9196 XVIII | mi vérünk,~ Azért ontjuk, kiért élünk!~ ~A Kőcserepy-családnál 9197 XX | tekint.~ ~A határból is kiértek, már kezdődik az a széles 9198 VI | a tiszai apró gőzösök a kies sziget mellett ott a vízközépen 9199 VIII | vonzódik, adja tudtomra, s én kieszközlöm, hogy az legyen önnek jövendő 9200 XVII | miszerint sikerült neki kieszközölni a jószívű Kőcserepy tanácsostól, 9201 II | vadzsályának és lapunak a kietlen földet, mint hiú pompával 9202 XVIII | hanem elhajítja, mint egy kifacsart citromhéjat?~ ~Óh!…~ ~Ennek 9203 X | oly soká! – szólt végre kifakadva.~ ~Trommel úr erre visszafordítá 9204 X | jövevénynek mind az öt érzéke kifárad, ha mindazt élvezni akarja!~ ~ 9205 III | Már én találtam. Van egy kifáradhatlan férfiú, ki már azáltal is, 9206 V | kérdés felett, kölcsönösen kifáradva és le nem győzetve, s minden 9207 IV | nagyságoddal lehetetlen kijönni, kifárasztja még az enyimhez hasonlatos 9208 XIV | az előadás alatt kedvére kifecseghesse. Itt meg lehete találni 9209 X | sötét éjszakából messze kifehérlettek e zuhatagok, s mint mikor 9210 XXIII | az arc minden vonásaiban kifejezé magát, s e nyugodt, szelíd 9211 V | egyetlen varázsa, egyetlen futó kifejezése sem jelent meg a meglepetésnek, 9212 X | arcokhoz az irigység, a káröröm kifejezései. Átok reá, aki azokat előidézte!~ ~ 9213 IX | elégedetlenségét.~ ~Valóban, a kifejezések erősek voltak.~ ~Zoltán 9214 XXII | Eveline szemeiben és homloka kifejezésén volt valami, amit nem jó 9215 X | Szemei a legnagyobb ijedelem kifejezését veszik fel. Arcán nagy verítékcseppek 9216 XXI | most is ugyanazon nyugalmas kifejezéssel bírt, mely mindig sajátja 9217 XIV | ember arcát megfossza minden kifejezéstől.~ ~– Bogozy! – kiált nyájas, 9218 XIV | még akkor csak tétova, kifejezetlen eszme volt, de estig kifőzhette 9219 III | Valóban derék, szép ifjú. Oly kifejlett, mint más tizenhat éves 9220 II | született gyermekeknél sokkal kifejlettebb a büszkeség, mint az éltesebbeknél, 9221 X | természetes stádiuma a hajadoni kifejlődésnek.~ ~A lányka különösen kerülni 9222 Vegszo | voltam képes eléggé tisztára kifejteni, az az én hibám és az én 9223 XIII | Legnagyobb oka azonban a mellette kifejtett buzgalomnak az volt, miszerint 9224 II | Az előtornácban, melyről kifeszített nagy kínai csíkos ernyő 9225 VII | az ajtón látták fityegni kifeszítve, mint valami statáriumot.~ ~ 9226 III | kedves nagysád, hogy a kifizetendő adósságok mennyisége légió; 9227 IV | lelkiismeretessége miatt a régi terhek kifizetésében Abellinónak még majd annyi 9228 III | határozni, és adósságait kifizeti.~ ~– A saját birtokomból?! – 9229 XVIII | tekintetes urak mindent kifizetnek.~ ~Minden egyes szavazatképes 9230 XIII | s aki jobb szeretné, ha kifizetnék a hátralevő bérét, mint 9231 XVIII | leánya kezét őneki adja! Hogy kifizették őtet aprópénzzel, a legapróbb 9232 XII | s más afféle haszontalan kifogásaival a lusta levelezőknek.~ ~ 9233 XXI | Fráter, te szeretsz kifogásokat tenni, midőn találkozókra 9234 IV | díszített szobák, hintóból kifogott lovak s helyette befogott 9235 II | kanállal és csészével kezében, kifogyhatatlan elméncségeket ne hordjon 9236 V | tartott a magasztalások kifogyhatatlanságától, sietett elkapni a szó végét.~ ~– 9237 XVIII | Kárpáthy Zoltán felől, s ha kifogyott belőlök, még ő biztatja 9238 XVIII | fütyülő”, „jégen kopogó”, „kifordított subájú” s más efféle népszerű 9239 XVIII | ajk között, s bozontosan kifordul minden viaszkolás dacára 9240 II | törődve vele, hogy az a zsebje kifordulva maradt, amelyikből kihúzta.~ ~ 9241 XXV | bántotta a nemes bárót; kiforgatta előttük zsebjeit, hogy ám 9242 XIV | kifejezetlen eszme volt, de estig kifőzhette azt magában. Leült a lapátkerék 9243 III | szülői közt létezett viszony kifürkészésére. Kutatásaim célhoz vezettek. 9244 XVIII | a kilincset és kalapját, kifutott a folyosóra, le a lépcsőkön; 9245 X | és káromkodva iparkodtak kigázolni a partra, ökleikkel fenyegetve 9246 III | szolgáltatni, apró eseményeket kigömbölyített tényekül adni elő, miknek 9247 XXIV | üdvözölte őket; azután a hintó kigördült az udvarról; a három férfi 9248 XVI | Maszlaczky úr lassanként kigombolta újra felsőkabátját, anélkül 9249 XI | nagy épülethez, melynek kigondolása is óriási, mert annak boltozatjai 9250 XIV | tovább olvasá e kárhozatos, kigondolhatatlan eszméket. A legbűzhödtebb 9251 XX | dolgokat, miket jó ember kigondolni is félne. Nem gondolnak 9252 XII | furcsát behunyt szemmel kigondolta.)~ ~És hogy ne legyen a 9253 II | nagyon célszerűen vannak kigondolva e nyári mulatókák. Senkitől 9254 VI | protektorátussal bírtak, voltaképpen kígyó és béka és nádi madarak 9255 XXV | bőröm is elváltozik, mint a kígyóé tavaszkor; milyen élet van 9256 XVI | így egy ártatlan gyermek kigyógyul abból a képzelgésből, hogy 9257 X | könny. Majd elfelejtik – kigyógyulnak. Az az egyetlenegy, aki 9258 XXI | szikráival Miklós szemei, a gúny kígyóigézetével Dabronié.~ ~Miklós kezdi 9259 XVIII | jöttek ide, hogy egymást kihajigálják az ablakon, s ez a nagy 9260 XVI | kedve tartja a szerencséjét kihajítani az ablakon, ki gátolhatja 9261 X | úr! – kiálta a kocsis a kihajló tanácsosnak.~ ~– Csak hajts 9262 II | csak alig állt benne, akkor kihajolt a hintóból, mintha valamit 9263 XXII | Elkezdtétek őt üldözni, kihajtottátok atyai házából, s idehoztatok 9264 XXVI | amíg egy-egy állatfaj úgy kihal, hogy későn előkerülő csontjait 9265 X | rémséges zűrhangot képeztek, kihallatszott egy ijesztő vészordítás:~ ~– 9266 II | benézegetnek minden ajtón, kihallgatják a legtitkosabb beszélgetéseket, 9267 XVIII | könyörögni, hogy egy kis kihallgattatáshoz juthasson. Sok halljukozás 9268 X | sürgetnének; valahányan kihaltak belőlük, actorok és incattusok, 9269 XVII | az izzó sorokon, s minden kihamvadt lap foszlánya felrepült 9270 X | utolsó fillérig mindenét kihányta.~ ~Zoltán reánézett nagy 9271 XIV | elkezdte ajánlani magát, s kihátrált az ajtón, anélkül, hogy 9272 XVIII | természetesen igen fáradtan, kihevülve; magának kellett szegénynek 9273 II | a beszéd, sőt azt nyílt kihívásnak kezdte tekinteni. Neki a 9274 XII | keveredjék, hanem ha valaki kihívja, mondja neki, hogy ökölre 9275 XVI | E szókkal Maszlaczky úr kihívólag ült le Abellino ágya elé.~ ~– 9276 X | minden város, honnan a havat kihordták, mintha nagy fehér bástyákkal 9277 XIII | Abellinóra ismerjen. Haja kihulltával homloka aránytalanul megnövekedett, 9278 XVIII | volt, hogy vajon az a kard kihúzható állapotban van-e. De a fenyegetés 9279 XVIII | kardja aligha volt valaha kihúzva kezében, s lőni sem igen 9280 III | de el nem űztek. Az első kiindulási pont gyenge volt, másikat 9281 III | írott betű nincs, melyből kiindulni lehessen – ezek az igazi 9282 XVIII | derék fiúk! A főispán rögtön kiíratja nagy betűkkel a fekete táblára 9283 XVIII | mutatott a fekete táblán kiírt szóra: „Vox!”~ ~– Mi szükség 9284 II | s visszament a terembe, kiirtva minden mosolygást a vele 9285 XVIII | voltak zárva; a fekete táblán kiírva a szavazat visszavonhatlanul. 9286 V | gyújtottak lángot, de ő oly hamar kiismeré annak tökéletlenségeit, 9287 XXIV | hintó áll még útra készen a kijárás előtt.~ ~Az egész nagy, 9288 XVIII | Kiss Miska részéről neki is kijárnak a mulatságos glosszák, mikor 9289 V | ehhez kötött alkuból könnyen kijátszatás támad.~ ~Nemes mosolygással 9290 XXIII | kastélyában, melyből őt csúfosan kijátszották – hogy vigasztalást hozzon 9291 XVIII | magát, felállt székéről, s kijelenté, hogy a mai gyűlést kénytelen 9292 IV | nagyságoddal lehetetlen kijönni, kifárasztja még az enyimhez 9293 X | szenvedélyeket, oda, ahonnan kijöttek! De az ember nem mindenható. 9294 IV | más címekre, mert mindjárt kijövök a contextusból – kedves 9295 XIV | borítékon, s e vonások egyszerre kijózaníták lelkét. Szinte tudta, mi 9296 XIX | hanem csak mámor. Midőn kijózanultak, megvetették.~ ~Óh, mint 9297 XVI | egy avantgarde-ot, a kapun kijutva pedig hátul hagyta fedezetnek.~ ~ 9298 XXI | asztal mellett, engemet kikacagnak; de álljatok velem szembe 9299 XVIII | Maszlaczky Gábor szépen kikalligráfiázott neve.~ ~Ez jókor jött.~ ~ 9300 VI | megőrizni; tyúk, liba leeszi, kikaparja a veteményt. Az ember csak 9301 XVIII | valaki csak sejthette volna, kikapta a főispán kezéből azt az 9302 X | tűztojás, és elaludt. Éjszaka kikelt a tűzmadár a tojásból, talált 9303 II | dicsekedhetik vele, hogy kiképzett dandy. E dicsekedést nem 9304 XIV | amúgy meg majd apródonként kikéregetné. Zoltán felkapott lovára, 9305 V | öltözve, oly feszesen, oly kikerekítve, mint akire büntetésből 9306 II | széttekintett az inasok között, kikereste magának közőlök a legimpertinensebb 9307 IV | részvételre, s szánakozva kikerülék; ez a kín egy pokolbeli 9308 VIII | madarasi kastély szándékos kikerülése elég zavart félelemalakot 9309 V | fölkeresésére, hanem annak kikerülgetésére volt hivatva; szenvedtem 9310 V | is sejt, de amelyet ama kikerülhetlen szemek már régóta megláttak, 9311 V | figyelmezek rá, hogy őt mindenütt kikerüli, s ha táncolnak, inkább 9312 V | hogy még az árnyékát is kikerülte minden megrovásnak; más 9313 XXV | és abból sohasem lehet kikeveredni, soha kiszabadulni, soha 9314 III | kezemet e perről.~ ~Azzal kikiáltott a fráternek.~ ~– Fráter 9315 XVIII | mint híres párbajsegéd van kikiáltva a megyei székvárosban.~ ~– 9316 IV | neki, hogy az előszobáig kikísérje; maga is kitalál az ajtón.~ ~ 9317 XVIII | ellenpártnak ezt a mulatságot, kiknél kész volt az éljenzés, mihelyt 9318 XXI | A gróf korán reggel kikocsikázott, nem vette észre, hogy zekéje 9319 VI | mellett ott a vízközépen kikötnek, egész kertsort látni végig 9320 XVIII | közt. – Ti akartok mivelünk kikötni? Nektek kell háború? Nesze 9321 X | látszik lappangani a lerontott kikötő deszkaomladéki között, behúztak 9322 XIV | azalatt.~ ~Amint Pesten kikötött a gőzös, a legelső bérkocsiba 9323 II | mintha hangyafészekbe volna kikötve, kinek esze, míveltsége 9324 III | tartják megpántolva, s a kikopott bőrből szabad után vágyik 9325 XII | nem rontotta.~ ~Azonban kikoptam már a papirosból, azért 9326 XVIII | viszkető véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan megkérdezné, 9327 XII | nemes gróf elébb rendesen kiküldé azt a pitvarnokától, hogy 9328 III | ítélőszékeken, még a jurátusokat is kiküldik a teremből. Ebből láthatja 9329 XVIII | hatalmas küzdelemre van kilátás.~ ~Úgy állván azonban a 9330 XXV | mert sokkal nyugodalmasabb kilátásai vannak; az ifjú Kárpáthyhoz 9331 XVIII | netovábbját. Ez még biztosabb kilátásba helyeztetik reá nézve.~ ~ 9332 X | végét, hogysem ismeretlen kilátások fejében magát nyakig benedvesíteni. 9333 IX | magaviseletével igazolni kellett e kilátásokat, el kelle titkolnia azt, 9334 II | zengő fülemülékről, a szép kilátásokról és a fölséges levegőről, 9335 IX | másik a gyönyörű kertre való kilátással. Minden a legnagyobb kényelemmel 9336 X | egyre a támadt hasadás, már kilátni rajta az éjszakába, egy-egy 9337 VIII | melyben Kárpáthyné lelkét kilehelte.~ ~A bútorok, asztalok mind 9338 XXV | kenyérrel, amilyennek a láttára kilelt volna máskor a hideg; minden 9339 XXI | Segédei már vártak rá.~ ~Fél kilencig semmi hír sem jött ellenfeléről. 9340 XIV | szerteszéjjel, hogy minden írás kilencvenkilenc felé repült volna belőle; 9341 XVIII | megnyílnak a középső ajtók, s kilép a főispán, egy simára borotvált 9342 XIV | nyájas arccal, s mintha kilépnének rámáikból, s élő, beszélő 9343 XVIII | rendbeli férfit úgy látni.~ ~A kilépőt gyönge éljenzés fogadja, 9344 V | karonfogva őt; midőn már a kilincs a kezében volt, hirtelen 9345 XXI | s markába tört az ajtó kilincse, midőn azt kinyitotta.~ ~ 9346 XVIII | Szerencséjére megtalálta a kilincset és kalapját, kifutott a 9347 VIII | fogódva, hogy mielőtt a kilincsre tette volna kezét, méla 9348 XIV | eleresztette a principális, menten kilódult a szobából, fensőbbsége 9349 XVIII | amivel azt nyerte, hogy kilökték a kapun, s azután bezárták 9350 X | halálsápadt mosoly, melyből a rém kilopta a vért, s csak a torz kifejezést 9351 X | el!~ ~– Az árvizet nézni kilovagoltam a soroksári töltésen végig. 9352 II | jelleméből, mindjárt könnyen kimagyarázhatjuk, miért volt őneki kedve 9353 XIV | tekintettel nézve reá, s kimagyarázhatlan hangnyomattal mondva:~ ~– 9354 X | ajakáról, és nem tudta magának kimagyarázni, hogy mi az; azért állt 9355 II | aki fényes táncvigalmairól kimaradna, azt a karnevál minden gyönyörei 9356 XVIII | reggelizéshez csengettek, kimegy a konyhára, s kérdi a szakácsnétól, 9357 XIII | vége a gyógyrendszernek, kimegyek a hegyek közé, beveszem 9358 X | megköszönte neki, mert ezáltal kimelegedett.~ ~Pár perc múlva ismét 9359 XIV | becstelenségöket minden kímélet nélkül. Ah, milyen jó volt 9360 IV | tapasztalnia kellett azt a keserves kíméletet, mellyel őt ismerői illeték, 9361 XVIII | megmenteni; amellett nem kíméli a legmerészebb szofizmákat, 9362 XVIII | barátai gyakran intik, hogy kímélje erejét, amire ő csak mosolyogni 9363 XVIII | nemesség vezényletével. Ne kíméljen ön semmi áldozatot, melyet 9364 XVIII | szerint; semmi áldozat nem kíméltetik.~ ~Magok a fő-fő tekintetes 9365 IX | mennydörgéstől féltiben kimenekül a házból – az esőbe…~ ~Alig 9366 X | melyben szükség idején kimenekülhessen, s nagyon haragudott minden 9367 XVIII | a nemes torna (turnier) kimenetelét, karmantyúikon büszke lobogtatással 9368 VIII | nyugalmába önmagát. Azután együtt kimennek a folyosóra.~ ~Egy helyen 9369 XXI | Odamentek Zoltánhoz, s kimentették ügyfelöket elmaradásaért, 9370 XIII | magát főbe. Szentirmay majd kimenti magát a felesége előtt, 9371 X | mindez oly lassúsággal, oly kimért tempóval történt, hogy a 9372 XV | nyomorék, vak, tehetetlen, kimerült; Maszlaczky pedig egy helóta, 9373 I | be sem vakolva, nemhogy kimeszelve; körül az udvaron építőállványok, 9374 XVIII | jövőre majd megrágja, amit kimond.~ ~– Alig hiszem – szólt 9375 XI | keserű „isten fizesse meg” kimondásához.~ ~Óh, mint a hideg láz, 9376 V | Tudod-e, hogy Vilma mily kimondhatlan ellenszenvet érez ezen fiú 9377 XXV | magát; ez a Priesznicz úgy kimossa, úgy kiszapulja önt, hogy 9378 XVIII | utoljára csak azzal bírták őket kimozdítani tanyáikról, hogy az ivóedényeket 9379 X | s lehetőleg gátoltatta a kimozdulhatást.~ ~Amely arányban pedig 9380 VIII | elvárt minden tégla, mielőtt kimozdult helyéből. Rudolf leveté 9381 X | ezer közől egy! – (Hiteles kimutatás szerint.)~ ~Nagyobb az ő 9382 XXIII | Csakhogy nem tudta azt úgy kimutatni. Hiszen mindenki szeretett 9383 X | ahol akarja, eszik, iszik kínálás nélkül, s letelepszik, ahol 9384 X | hely, senki sem fűszerezi kínálkozásaival a vendégséget, az emberek 9385 X | asszony agyonfáradnak a kínálkozásban.~ ~A haladó korszellem más 9386 XVI | leülni, kedves kolléga úr! – kínálkozék Maszlaczky úr nagy készséggel, 9387 XVIII | stb. lenni, minélfogva egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthat 9388 XX | valami lefelé, olyan szívesen kínálkoztak a nagy, mohos fatörzsökök, 9389 XV | annak, s elgondolá, minő kínba kerülhet neki ez eszméken 9390 XVI | helyén. Hogy őneki e percben kinccsel tölt ládákat ígértek, hogy 9391 XIV | ott, de én a világ minden kincseért ki nem mondanám ezt a szót, 9392 III | becses, s lemond inkább kincseiről, csak hogy azt mondhassa: „ 9393 XVIII | puszta kézzel, mint ő minden kincseivel együtt. Óh, mennyivel jobban 9394 VII | ennek árnyékát rávetheté, kincseket szerzett általa. Rudolf 9395 XXIII | gazdagsággal; ő lesz az én kincsem, örömem, boldogságom. Nem 9396 X | a rossz embert házastól, kincsestől, míg csak porrá nem lett; 9397 X | tisztességesen asztalhoz ül, kinek-kinek el levén rendelve a maga 9398 XVI | azután? – kérdé a beteg, kinél egészséges korában is nehezen 9399 I | lesz abból?~ ~Voltak, akik kinevették. Művészet, és magyar? Jó 9400 III | nagyságod. Gondoskodjék ügyvédi kinevezésről.~ ~Abellino bámulva állt 9401 IX | míg a megye hivatalosan kinevezné, legyen szíves az ifjú Kárpáthy 9402 II | tiszteletbeli aljegyzőnek kineveztetett, egész viszálkodást támasztott 9403 XVI | kiviszem a diétán, hogy az urat kinevezzék nemesembernek! Én magam 9404 XII | a tudós Németországból a kínjába; menjen Párizsba, ott első 9405 X | szegény nő hajfürteit tépte kínjaiban, s könyörgött, hogy szerezzek 9406 VIII | fiút a hosszas előbeszédek kínjain keresztülvergődtetni.~ ~ 9407 XVI | csendesen, mereven a maga kínlódási helyén. Hogy őneki e percben 9408 IV | szép pénz.~ ~Abellino nagy kínlódások és feszengések között hallgatta 9409 XIV | kiket legjobban szeretsz, kínlódva, dühöngve s hasztalan törekedve 9410 XIII | Még a hajam is mind újra kinő. Nézzen csak ide a fejem 9411 XIX | egész éjjel a legnagyobb kínok közt fetrengett; s ha néhány 9412 XXII | tanácsosnő a legiszonyúbb kínokat állta ki ezen napok alatt. 9413 XVI | szerencsétlen báró a beszéd alatt kínosan összegörnyedt ágyában, nehéz 9414 XXIII | De a véletlen lehetőségei kínozák. Hátha nem találja ott Zoltánt? 9415 III | caligulai hidegvérrel folytatá a kínozást.~ ~– Valóban, ezt komolyan 9416 XXIII | visszaesett kő.~ ~Ő maga kínozta ez eszközeivel a gyűlöletnek 9417 II | ifjúnak, ki órák óta gonoszabb kínpadon áll, mintha hangyafészekbe 9418 XIV | megzendül is valami árva kintorna, alig akad egy-egy szekundánus 9419 X | septemvir úr lakába! Én kinyargalok a Duna-partra, s az első 9420 X | Abellino maradt a csónakban. Ő kinyilatkoztatá, hogy inkább kerékbe hagyja 9421 XVII | elmésnek, s nem késett azt kinyilatkoztatni:~ ~– Édes ifjú uram, nagyon 9422 XXIV | leste, számította, mikor fog kinyílni.~ ~Ime, a rózsa kinyílt, 9423 XXIV | kinyílni.~ ~Ime, a rózsa kinyílt, és ő már halva van.~ ~A 9424 VIII | most is ott hever az, félig kinyílva magától.~ ~– Ez azon terem, 9425 XVIII | határozatot, mi annak is állunk, kinyitjuk a kaput, s fogadom a Jeremiás 9426 VIII | visszaküldé, miután az ajtókat kinyitogatta; még most is ég a gyertya 9427 XXII | rémlátásokkal képzeleg; álmodik kinyitott szemmel, és beszél fennhangon 9428 XXI | ajtó kilincse, midőn azt kinyitotta.~ ~Dabroni pedig ugrált 9429 XVIII | markába szorítá buzogányát, s kinyittatta az ajtót.~ ~– Üssétek agyon! – 9430 XVIII | Tehát az a szándék, hogy kinyitván a kapukat, birokra eresszenek 9431 II | utánoz, félreismerhetlen kinyomatával arcán azon öntudatnak, miszerint 9432 X | megindultak, nem bírták kinyomni helyéből. Ott megtorlódott 9433 XV | s most lefekszik ön, és kinyugodja magát.~ ~Zoltán feltekintett 9434 X | midőn emberi neszt hallva, kinyújtá kezét a vízből.~ ~Zoltán 9435 X | csak kisujját sem képes kinyújtani.~ ~– Fogd ezt a csáklyát, 9436 XVIII | melletted alszom, kezedet kinyújtod, s nyakamat átöleled vele, 9437 III | alászolgáját, hanem egyszerre kinyúlik a spanyolfal mellől Maszlaczky 9438 VIII | Zoltánt ezer aggodalom kínzá az úton. Álmatlanságtól 9439 XIII | való ez az inquisitionalis kínzás?~ ~– Mire való, édes barátom? 9440 XIII | tudja-e azt, hogy ennek a kínzásnak kívánt sikere lesz? – kérdé 9441 XIII | ragaszkodásból az élet örömeihez, ily kínzáson vigye keresztül magát. Az 9442 XXV | doktor Mauz milyen iszonyatos kínzást vitt rajtam véghez. Miért 9443 XI | ember tevékeny testébe csak kínzásul adattak az isteni vágyak! 9444 XVII | sem volt.~ ~Ez a gondolat kínzotta legjobban. Minő arccal fog 9445 X | kád csapján, s az onnan kiömlő víz egyszerre elkezdett 9446 X | józsefvárosi vityillókból kiönté a rongyos embereket, de 9447 X | végre levitte a csónakot a kiöntésre, s ott megfeneklettek vele 9448 X | máskor, hogy amilyen gyorsan kiöntött, oly hirtelen ismét visszavonult. 9449 XVIII | hallottak.~ ~Mindenkinek kiosztották szerepeit: ki melyik járásba 9450 XVIII | szerepek igen célszerűen voltak kiosztva; az ellenzék indítványát 9451 II | hintó megállt – a jurátus kipattant az üléséből, s lesegíté 9452 XVIII | még a bajusza sem volt kipederve.~ ~– Ő a kulcsár? – kérdé 9453 XXII | izzadtak homlokán, akkor arca kipirosodott, mint a láng, akkor őrülés 9454 XVIII | mely e diadalban sem bírt kipirulni, s magában ezt következteté: „ 9455 XXI | választékosságából elmaradt, azt kipótolá a viszontlátás édes öröme, 9456 X | azt a másikban iparkodott kipótolni. Ő már hallotta azt a zúgást, 9457 II | borotvált arc s a hibátlanul kipótolt fogak sok évvel fiatalabbnak 9458 X | dűlő háztetőt, s másikkal kiragadja az alélt veszendő népet. 9459 X | halállal, belerohanni a sírba, kiragadni a haldoklókat az omladékból! 9460 XVII | a lángok közé, a kürtőn kiragadtatva az erős légvonat által, 9461 Vegszo | staffage-nak való, s pontos kirajzolásuk által a kínai tájképeket 9462 VIII | fatáblázata, a diófával kirakott palló, körül az elfeketült 9463 X | ahonnan elhozták, s újra kirakták a hajóból.~ ~Ily tréfák 9464 XIV | zsidóság őrzi, históriai emlékű királyhalmát körülnövi a fű, szép ligeteiben, 9465 IV | Carl! A minden csalogányok királynéja, ki mellett elülhetnek minden 9466 II | Hedvig.~ ~– Egy szent és egy királynő! – monda báró Berzy, mintha 9467 II | méltóságos asszonyom!~ ~S ezzel kiránt egy zsebkendőt kabátjából, 9468 III | volt, azt azután hirtelen kirántani. Tizedik, huszadik meggyúlt. 9469 XIV | eleven kísértet közepett, kire pokolbeli vigyorgással néznek 9470 X | átkarolta nejét, nehogy kirohanjon féldelíriumában a hullámok 9471 X | tán képes lett volna azon kirohanni, és elveszni gyermeke miatt.~ ~ 9472 III | füstkötelet fújt a padlásig, s kirontott a felelettel.~ ~– Úgy hiszem, 9473 X | egyszerre rögtön felpattant, kirúgva a meghajlott zár nyelvétől, 9474 IX | Délután elvitte őt magával és kisasszonyaival kocsikázni, este látogatóba 9475 II | de Kőcserepy tanácsos úr kisasszonyára kissé illetlen volt az alkalmazás, 9476 X | veszélyek közt jutottak a kisasszonyhoz; csakhogy megmenthették, 9477 X | szülők kedvében járni, mint a kisasszonyokéban, ha az embernek komoly céljai 9478 II | már az öreget, s gyere a kisasszonyokhoz! – kiált egy idétlen kappanhang 9479 IX | egyetértés mellett Julcsa kisasszonyra bízta, hogy azokat majd 9480 XXV | bepólyázták, mint egy mézeskalács kisdedet, s lefektették szépen, hogy 9481 XVII | megkezdett közintézetek, iskolák, kisdedóvók, takarékmagtárak, hogy változnak 9482 XVIII | csak mégis eltelt az idő, s kisebb-nagyobb pontossággal már a három 9483 III | hibájok, hogy napról napra kisebbek lesznek. Jurátus korunkban 9484 XVIII | fejét, hogy még egy arasszal kisebbnek látszott, mint azelőtt. – 9485 II | Szerencsénkre a komornyik kisegít bennünket e zavarból, ünnepélyes 9486 II | szólt Rudolf –, hogy a kíséret tiszteletét ezúttal elmulasztanom 9487 II | csendesen mosolygott.~ ~– Aki kíséretemet igényli, az egy közhódolatban 9488 XVIII | úr magával voná hízelgő kíséretét. Ő maga is kíváncsi volt 9489 XVI | ugyebár? Nesze egy tízes, kísérj el hazáig! Csak a bérkocsiállásig, 9490 XVIII | lovagias haramiáskodástól. Kísérjétek a vármegyeházára! Ha nem 9491 XVIII | anélkül, hogy újabb ostromot kísérlenének meg a gyűlésterem ellen, 9492 XVIII | vállalkozó szellem meg is kísérli keresztültörni magát valamelyik 9493 IX | Mégis el kellett volna őt kísérned Pestig.~ ~– Szokjék önállósághoz! 9494 II | valamely kedves tárgyat kísérnek sugáraikkal. Két lyánka 9495 XIII | különösen ezt kell figyelemmel kísérnünk. Az ifjú odautazott, meg 9496 X | pillanatban megragadák a főherceg kísérői csáklyáikkal a csónakot, 9497 X | gonosz csúfolódó szellem kísértene a vész közepett, gúnyolva 9498 X | annak unnia életét, aki így kísértené a sorsot. Senki sem ajánlkozik 9499 XXV | Itt még szerencsét lehet kísérteni.~ ~Könnyű volt a Kárpáthy-család 9500 XVII | kellett esnie az utolsó kísértésen: elbúcsúzni a régi eszméktől.~ ~ 9501 XVIII | Mulatságos vén gyerek. Nem fél a kísértetektől, de hiszi őket. Hát maga, 9502 VIII | ilyenkor mintha hosszú kísértetes árnyékok vonulnának végig 9503 VIII | aki egy lelkén uralkodó kísértetet jön alvó sírjában megnézni, 9504 XXIII | ereiben, és nem állhatá ki e kísérteti tekintet néma szemrehányását.~ ~– 9505 IV | kik fölijedtek álmaikból e kísérteties éneklésre, fejökre rántva 9506 II | Pesten a Kerepesi utat. Aki kísértetni akarja magát, fogadjon lámpásos 9507 X | összhangzásba hozni a többi kísértetszínű dolgokkal, mert azok pirosak 9508 XVIII | felelt:~ ~– A jó embert nem kísértik.~ ~Maszlaczky úrnak nagyon 9509 Vegszo | mely májustól decemberig kísértsen az igen tisztelt Pesti Napló 9510 VII | kezde lenni, s estefelé kisétált gyermekeivel a kastély kertjébe; 9511 X | nemsokára belépett a terembe a kisfiú lámpással, utána Tarnóczay 9512 X | Most megint utánaküldtem a kisfiút, csak az úton meg ne ennék 9513 II | számára megtartogatá még kisgyermek korában legízletesebb falatját, 9514 XXI | petits enfants-t, ezt a kisgyermek-nyeldesőt, ezt a hetvenkedő Bramarbast! 9515 X | ki a betörő hullámok; két kisgyermeke volt. Erőtlen karjain nem 9516 XXIII | ráncokkal jelölt arccal, kisírt szemekkel, elfeledé, hogy 9517 X | pénzt félretettem az én kisleánykám számára. Régen, régen megírtam 9518 X | fiókomban –, hogy az én kisleánykámra hagyok mindent. Tied lesz 9519 XX | jutalmat kellene adni a kisleánynak a fáradságért, akkor vette 9520 X | szerencsétlenek között ezt a kislyánt. Nagyon megszánta, megszerette, 9521 III | valóban hasonlított egy kisregényhez.~ ~– Látja, kedves nagyságod, 9522 XII | megtanulni, pedig most a kisujjamban van a corpus juris. Nem 9523 X | akit nem szeret, még csak kisujját sem képes kinyújtani.~ ~– 9524 III | itt ismét meg kellett kisujjával nyomkodnia a pipa tüzét) 9525 III | fördését, s számára egy széket kiszabadít a papírcsomagokból, amire 9526 X | belőle, mégsem sikerült azt kiszabadítaniok, az őrnagy maga kétszer 9527 XVIII | ispánnál, hogy Dabronit kiszabadíthassa a börtönből, s a további 9528 X | fia a halál örvényei közől kiszabadított.~ ~Fenn a fényes termekben 9529 XIII | gyámnoki felügyelet alól kiszabadítva, saját sorsának urává tegyék. 9530 XXV | lehet kikeveredni, soha kiszabadulni, soha végét szakítani.~ ~ 9531 X | amíg a veszély tart, s ha kiszabadultak belőle, ismét káromolják 9532 II | Katinka Zoltán vállára a kiszállás közben, s engedi karcsú 9533 II | kezét nyújtá a lyánkáknak a kiszállásra. Vilma figyelmét nem kerülte 9534 X | Választania kellett, hogy kiszálljon-e a vízbe, vagy akarata ellen 9535 XVII | eszmék, miket egy ördögi kiszámítás úgy össze tudott szedni, 9536 X | növekedését pedig mértanilag kiszámíthatá a falon, melyen percről 9537 XXIII | nyugtalanul nézte óráját. Kiszámította százszor is, hány perc alatt 9538 XXV | Priesznicz úgy kimossa, úgy kiszapulja önt, hogy maga sem ismer 9539 VI | amikor a rekkenő meleg kiszárasztá a vizeket, fölséges rókavadászatok 9540 VII | azokkal az idézőlevelet szépen kiszegezte az orra előtt bezárt ajtóra. 9541 XVI | egy-egy veszendő lelket kiszemel magának az a furcsa szellem, 9542 Vegszo | is, ha a regény végezetén kiszenvedett, kivégeztetett, rokonszenvet 9543 XIV | ezen a csatornán át sok kiszivároghat, amit nem lett volna szabad 9544 X | hős kiválik a többi közől, kiszökik a kőhalomra, egy aláhajlott 9545 VI | annyira leereszkedének, hogy kiszöktek a vadaskertből, s a jobbágyok 9546 XIV | ügyvédet, ki János urat kiszolgálta, egy év előtt revokálták 9547 VI | vetve Zoltán úrfi által kiszolgáltatandó ozsonnázások miatt. Zsebpénzét, 9548 III | bizony széjjelmenne, ha kiszólítanák a középre; valamennyinek 9549 X | böfögéssel adtak helyet a kiszorított légnek; még egy-egy nagy 9550 XIII | a száj nem engedte magát kiszoríttatni helyéből, bár kétoldalt 9551 VIII | külszínt adjon egy ármányosan kiszőtt vádnak, és semmivé tegye 9552 XVIII | körmönfont gazember, hogy kiszúrta azt a derék Zoltán úrfit 9553 II | végrendelet végrehajtásánál a kitagadott gyermekek javára tanúskodva, 9554 XIV | szív görcsös szorongása kitágul, és a könnyek megerednek, 9555 XIV | igyekezett a tolongás elől kitakarodni hamarább.~ ~Nemsokára egyik 9556 IV | előszobáig kikísérje; maga is kitalál az ajtón.~ ~Ez a száz pengő 9557 XVIII | Ördöge van önnek, hogy úgy kitalálja egyszerre az igazi okot?~ ~– 9558 XXII | kitudhasson, megálmodjék, kitaláljon, amit előle rejtegetnek.~ ~– 9559 XXIII | És senki sem bírta azt kitalálni. Most már az is világos 9560 XVI | rendelkezhessék. Könnyű volt ezt kitalálnia, miután tudta, hogy az ifjú 9561 XVIII | miket nagyságod eddig is kitalált, nagyságod lábainál bevallhatom, 9562 V | dorgálással szemére vetni; előre kitalálta legrejtettebb gondolatait, 9563 XVIII | magadnak. Miután érzéseit előre kitaláltad, nem kellett volna azoknak 9564 X | jégből építette, aztán kitapasztotta hóval, s abba elbújt, mert 9565 XVIII | megállta felelet nélkül, s kitárta mind a két szárnyajtót a 9566 VII | mely oly erősen épít, oly kitartóan fárad, oly csalhatlan biztonsággal 9567 III | valaki kellene, aki magát kitegye érettünk; aki sürgesse, 9568 XXV | meg neki, hogy a nyakát kitekerhesse annak az embernek.~ ~Azt 9569 XVIII | terem ablakán kegyeskedett kitekinteni.~ ~Ez a pillantás nagyon 9570 XIII | megrázni, ahogy termetétől kitelt, s szíve fenekéből biztosítá 9571 XII | nem restellenéd egy kissé kitenni magadat, eclatanter megnyerhetnéd, 9572 XX | levágott fatörzsön tárcájából kitépett lapra irónnal e sorokat 9573 XVIII | leharapdálták egymás képét, kitépték üstökét, egy-egy ember felugrott 9574 IV | tudott száz ezüst forintot kiteremteni. Kérte a Kárpáthy-család 9575 XVIII | nem iparkodik emfatikus kitérésekkel meghódítani a tömegek ítéletét, 9576 V | aláírt engedélylevelet, s azt kiteríté az asztalra. Kőcserepy úr 9577 XXV | előkutatott belőle, s azt kiterjesztve hajtásaiból, odatartá a 9578 X | volt föltéve, miszerint kitérő feleletet nem lehetett rá 9579 XIV | bérelni ki, de ez mindig kitérőleg felelt, hogy ő jól érzi 9580 X | bezáratják a kaput?~ ~– És amiért kiteszik a szegény legény szűrét, 9581 III | helyzetek, oly sikamlós kitételek fordulnak elő, hogy azoknak 9582 III | megbocsát kedves nagyságod e kitételért – a pör bevégeztéig még 9583 X | azon veszélytől, amelynek kitette magát.~ ~A körülállók szívdobogását 9584 X | ahonnan a bajusz egy része kitiltatott, miáltal az arc sokkal fiatalabb 9585 III | Hogy a világi balítélet kitiltsa őt azon család tagjai közől, 9586 II | hajdúja jelen nem létében kitisztíttatja velünk csizmáit, testgyakorlat 9587 II | sietett is magát az alól kitisztogatni.~ ~– Óh, kérem, én is barátja 9588 VIII | e rejtély; egyszer majd kitisztul minden, és akkor milyen 9589 XIII | felőle, már három hetet kitöltöttem, még három hét van hátra. 9590 XVIII | semmi filozófiai határt, kitöréseiben minden retorikai formát 9591 XVI | dühöngő ügyvédre, kinek gúnyos kitöréseit a tehetlenség ömlengéseinek 9592 VIII | visszafojtott érzelmeinek szabad kitörést enged: az örökké hideg, 9593 XII | kezdett a derék úr, de azt már kitörölte, elégnek találva egyszerre 9594 XVII | magát e pert a levéltárból kitöröltetni.~ ~Zoltán dobogó szívvel 9595 XIII | nála feledve, emléke régen kitörülve szívéből új meg új szépségek 9596 XXII | jár az esze, hogy valamit kitudhasson, megálmodjék, kitaláljon, 9597 XVIII | kastélyba, hozván magával egy kitudhatatlan dátumú páros zsemlyét. Az 9598 X | való ismeretsége folytán kitudta, miszerint Tarnaváry úr 9599 VI | mezővárosnak neveznek.~ ~Kitűnnek az épületek közől a helységháza, 9600 XIII | felelt az érkezett, s ekkor kitűnt, hogy még a nyelve is oly 9601 XXIV | helyeiket; a családi címer újra kitűzetett elfoglalt helyére, a palota 9602 X | hozzákötve a földszinti ablakok kiülő vaskosaraihoz, s egy készen 9603 XVIII | hogy a negyedik emeletből kiugorjék az ablakon.~ ~Mégis azt 9604 X | fogadja, révészei kénytelenek kiugrálni a vízbe, hogy a két tűz 9605 X | szorult, s bár mindnyájan kiugráltak belőle, mégsem sikerült 9606 XXV | onnan a negyedik emeletből kiugrani az ablakon.~ ~Ez az eset 9607 XXV | izmos fogdmeg állt be, azok kiugratták a bárót a vízből, s fogtak 9608 X | eszökbe jutott volna, én kiugrottam a jégre. Csak azt kiáltottam 9609 VIII | aggodalmain nevelt, mely örökké kiújult benne, mint a test belsejében 9610 XVIII | s gyilkos verekedéssel kiűzték őket az utcára; a nagyságos 9611 X | tört gerenda, s a helyökből kivágott ajtók, ablakok rámái, ereszei.~ ~ 9612 X | örömében, hogy ilyen szépen kivágta magát a zseniális báró, 9613 XVIII | hiszem, hogy a nagyobb holló kivájja a kisebb holló szemét.~ ~ ~ ~ 9614 IX | egy költővel saját versét kivakartatni.~ ~Csak ekkor kezdte a septemvir 9615 X | áldott a szív, akit Isten kiválaszta, hogy általa hirdesse csodatételeit. – 9616 X | jövedelmes vállalatból. Ugyan jól kiválasztotta emberét. Kellett neki oly 9617 XVIII | összesúgott embereivel, s kiválasztva azt az ötvenet, akik legelébb 9618 X | nélkül. Ekkor egy fiatal hős kiválik a többi közől, kiszökik 9619 XVIII | volna belőle nyelni, inkább kivallotta volna, hogy megölte az apját.~ ~ 9620 VIII | ha a fájdalomban, melyet kivallottam, bűn foltját találjátok, 9621 XIII | volt Kárpáthy Zoltán. Saját kívánatára a környék legelső celebritásai 9622 V | teljesülni, iparkodott minden kívánatát, minden vágyát, ami örömet 9623 XIII | létesítésére semmi sem oly kívánatos, mint kedves nagyságod Zoltán 9624 VIII | A fiú némán fogadta el a kívánatot.~ ~– Távol fogsz lenni tőlünk, 9625 X | elégtételt véve a báró kíváncsiságaért.~ ~– Az egyszerű: odakiáltottam 9626 VI | nem lehetett, mint hogy a kíváncsiságból odavetődő vendégeknek mutogassa 9627 X | Karolina neheztelést éreztető kíváncsisággal.~ ~– Kilenc ercsényi lakos, 9628 II | Valóban van oka rá a kíváncsiságnak, hogy őt közelebbről megtekintse.~ ~ 9629 VIII | halmoztatott el, Tarnaváryhoz kívánkozik, kinek durva modorát mindenki 9630 XXIV | óhajtva és soha vissza nem kívánkozva, a másik oldalon azalatt 9631 IX | tiszteletét tenni, amikor inkább kívánná, hogy ötven mérföldnyire 9632 XIX | törvényesen megtartott választást kívánok.~ ~E szavak mindenkit megleptek. 9633 X | ennék a halak.~ ~E szelíd kívánsága a jámbor kapusnak menten 9634 V | rendszeréhez tartozott ez apró kívánságokat megtörni, elnyomni. A gyermek 9635 Vegszo | végezetén kiszenvedett, kivégeztetett, rokonszenvet hagy az olvasó 9636 X | elborítva; távcsövemmel jól kivehetém, hogy a víz egész az eresz 9637 XIV | fiskálisa Kovács, minden percben kiveheti.~ ~– Igen, barátom, de azt 9638 XII | tudta elolvasni, de annyit kivehetvén belőle, hogy Szentirmára 9639 VI | tizenegy nap telt bele, míg kivergődött saját uradalmából, s eljutott 9640 III | gyakorolt.~ ~Az ügyvéd úr kiverte pipájából a hamut. Őt magát 9641 III | rézszegekkel oldalvást kiverve, s leöntögetve itt-amott 9642 X | Az éles jégdarabok mind kivérzék már lova szügyét, s a szorongatott 9643 III | ember, kiből minden tehetség kiveszett valami rosszat elkövethetni, 9644 Vegszo | szeressen. A sorsszeszély bizarr kivételeit nem értem ez általános szabály 9645 X | specie, részletesen tessék kivételt tenni. Én a magam részére 9646 XVIII | mentéjét letépték nyakából, s kivetették a kapu tetején át, mint 9647 XVIII | Kárpáthy Zoltán úr által kivétettek, mint melyeket felnyittatnunk 9648 IV | annyira hamis és alakjából kivetkőztetett valami volt az, s nem is 9649 XIV | gondolt, hogy ha ily botrányt kivetnek a világba, legyen az igaz 9650 XXI | az orvostól:~ ~– A golyót kivették-e a sebből?~ ~– Itt van az – 9651 X | megrázkódott bennem a lélek. Most kivettem égő szivaromat, s a kanóc 9652 XII | sorstól, hogy az ifjú egyedül, kivetve a világba is az maradt, 9653 XXI | bevezetett és Tarnaváry által kivezetett egyéniség szájából, kit 9654 XXI | teendő volt, helytelen és kivihetlen eszme lett volna, de megelőzni 9655 X | össze egy fabódéban, azt kivilágíták ünnepi lámpáikkal, magokra 9656 X | hömpölygő ár mentiben, a kivilágítatlan házak előtt. Minő zilált 9657 VI | miknek barnaságából itt-ott kivirított egy-egy utcasor friss sárga 9658 XVI | csakugyan igaz, akkor én kiviszem a diétán, hogy az urat kinevezzék 9659 XV | eszmém van, amit szeretnék kivitelbe hozni – folytatá Zoltán, 9660 II | süvegelni.~ ~E szándéka kivitelében sok nehézséggel kellett 9661 V | jutalom lelkesíthet fel oly mű kivitelére, melyet semmi kincs fel 9662 XVIII | megdorgálta, s szép nap levén, kiviteté feketekávéját a méhesbe, 9663 XVIII | mint kiáltanak bravót a jól kivitt ensemble-nek. Szép csendesen 9664 XXII | koporsóját szegezték be akkor? Kivitték a kerti lakba, ott énekelték 9665 XIII | E nagykorúsági engedély kivívására fejet csóváltak az öregek, 9666 XVIII | szóval több eredményt bírtak kívívni, mint ő pazarlással; hogy 9667 II | megérkeztében egyebet, mint kivívott diadalát, és sietett eléjök, 9668 XXVI | örömhangja reggeltől napestig. Ő kivívta magának a sorstól, hogy 9669 V | kérdésre térve, s azzal kivoná frakkja belső zsebéből az 9670 X | levő láncot, annál fogva kivontatták azt a szárazra a benne levő 9671 XIV | az oly piros volt, mintha kívül-belül tüzelnék, bár eléggé iparkodott 9672 XVIII | helyen, időn és eszmejáráson kívüli halmaza volt az mindenféle 9673 XVIII | diadalt minden kétségen kívülinek állíták. Sőt inkább nagyon 9674 X | szellemek akarnának szabadulni kívülről-belülről, kétségbeejtő morajjal.~ ~ 9675 II | végrendeletében saját gyermekei kizárásával őt tette általános örökösévé. 9676 XVIII | hallhatá szobáiba saját nevének kizárólagos hangzását, s ragyogó arcával 9677 XIV | emlékezett rá, minden óraütés kizavarta a szövegből.~ ~Legérdekesebb 9678 XVI | óta kitisztítva, s szépen kizöldültek azalatt. Óh, milyen rendetlen 9679 X | csikarni.~ ~Utálatos rablás! Kizsákmányolása a közelgő szerencsétlenségnek! 9680 XIV | meghallja a dobot is, a klarinétot is, s ha közbe-közbe valami 9681 IV | haldokló hattyúk s egyéb klasszikus énekesei a költői világnak; 9682 XVIII | öltözetében; azon időben csak a klérus és a katonai státus nem 9683 III | kötelessége széket hordani a kliensek után; tehát a nagyságos 9684 XIII | Amelyiknek végét fogja érni a kliensem hat hét alatt, ha addig 9685 IV | tartalmából a nyugtalan kliensnek meg kelle érteni, mennyi 9686 XVIII | s forognak körüle, mint Klimius Miklós körül a zsemlye.~ ~ 9687 XII | ahelyett, hogy a hozzá illő klubokba vezettesse magát, megismerkedett 9688 II | itt tizenkét holdból álló kőbányát narancsligetté alakít, addig 9689 XIV | Zoltánhoz, majd egy csúnya nagy kőben megbotlott szegényke, mire 9690 X | félénken húzzák meg magokat a kóbor állatok csoportjai is; háziebek, 9691 X | pered jóvoltára! Hahaha! – koccinta felköszöntve a septemvir. – 9692 XXI | másikra.~ ~Azok poharat koccintottak szeretteik egészségére. 9693 X | százszor veti egy óra alatt kockára életét, azért, akit nem 9694 X | magát diszkrécióra, és ne kockáztassa társai életét.~ ~– Kinek 9695 X | maga a csónak. Az ember kockáztat legalább hatszáz forintot. 9696 I | léctördelék. Aki keze-lába kockáztatásával betekintett az épületbe, 9697 III | számára volna teremtve.~ ~Most kocogtassunk a benyíló ajtaján. „Szabad!” 9698 XXIII | halálának éjszakája, ki ott benn kocogtat szellemujjaival a befalazott 9699 XIV | gondolatnál.~ ~Egyszerre rögtöni kocogtatás az ajtón riasztá fel ábrándozásiból. 9700 XVIII | melyek közől az első a Kőcserepy-, a másik a Szentirmay-párt 9701 XXIII | szélvitorlákat a háztetőkön, miken a Kőcserepy-címer pompázott, egyszer nagy 9702 V | azon nap után, melyen a Kőcserepy-család a kárpátfalvi uradalomba 9703 XVIII | ontjuk, kiért élünk!~ ~A Kőcserepy-családnál valaki nagy beteg lehet; 9704 II | lyánkával.~ ~Midőn búcsút vett a Kőcserepy-családtól, s Vilmára tekintett, ismét 9705 X | okvetlenül meg kell szabadítani a Kőcserepy-házból a tanácsos leányát, ki ott 9706 X | szemeit.~ ~Már közel voltak a Kőcserepy-házhoz. A két ablakban most is 9707 XVIII | biztassák, hogy ha megtérnek, a Kőcserepy-Korondy-párt nem lesz irántok háladatlan, 9708 II | összegyűlve s szétoszolva a Kőcserepy-mulatókertben; mint az illedelem hozza 9709 XVIII | volt – mondák magok közt a Kőcserepy-pártiak –, a kokánfalvi nemesség 9710 XVIII | Egyedül ő mentheti még meg a Kőcserepy-ügyet. Kirántá kardját, s a kapuhoz 9711 XVIII | megnyerte a perét, ha most a Kőcserepyek ellenében kell azt elvesztenie?~ ~ 9712 XVIII | Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepyéket, s biz ő nemigen szokta 9713 XXV | erőnek erejével küldött-e Kőcserepyhez?~ ~Abellino minderre egy 9714 V | mondatok nagyon kielégíték Kőcserepynét, mert sokféle boncolás alá 9715 II | helyébe ülni; mindkettő Kőcserepyre bízta ügyét, s Kőcserepy 9716 XV | rosszabb. Üdvösebb, hogy ő Kőcserepyről egyelőre ne tudjon semmit. 9717 XVIII | sorsukra bízva, felugrott a kocsijába, ígért tíz pengőt a fuvarosnak, 9718 XXIV | lépcső aljára értek, ő már kocsijában ült.~ ~Onnan még egyszer 9719 VII | az ajtó elé ért, kiugrott kocsijából, leveté porköpenyét, sapkáját 9720 XVII | lovaslegény rúgtatott a fák mellől kocsijához kétfelől. Marci volt a vezetőjök, 9721 XVIII | szertartásosan, készen álló kocsijaikra ültek, s elhagyták a kárpátfalvi 9722 II | egyenesen haza, mert ő a gróf kocsiján fog visszatérni, s azzal 9723 XXI | vége lett, Rudolf rögtön kocsijára ült két meghívott társával 9724 XVII | elhagyott pitvarnok jött kocsijokhoz annak ajtaját kinyitni. 9725 IX | magával és kisasszonyaival kocsikázni, este látogatóba mentek 9726 XIV | Szenczyné ráismert korhely kocsisára.~ ~Az esküdött mennyre-földre, 9727 XVIII | mindenről számot kell adni; a kocsisok, inasok, lovászok, kertészek 9728 XVIII | mindig beszélt a forspontos kocsisokkal; a szekérzörgés miatt és 9729 XII | tegnap este tíz órakor a kocsisom felfordított a Bálvány utcán, 9730 II | szállásomra; mondja meg a kocsisomnak, hogy fogjon be rögtön, 9731 X | helyen úszott. Lehetetlen kocsival a házba jutni többé, a víz 9732 XXIII | nem az égzengés volna. Ez kocsizörej.~ ~Hintó hajtatott be a 9733 II | másfelé a figyelmet; künn kocsizörgés, ostorpattogás; négylovas 9734 XXI | úgy érezheti magát, mintha kocsmában volna.~ ~Rudolf sietett 9735 II(2)| nemzeti táncunkat a francia kocsmák erkölcstelen buja botránytáncaihoz 9736 II | hemorrhoid eloszlik, mint a köd; még a szegényebb is félmérföldes 9737 XXIII | üldöző titok kétségbeejtő ködalakjain, és ismét vissza a nem ismert, 9738 XIV | város, ahogy könnyű reggeli ködből kiemelkedett palotáit a 9739 XXVI | A régi homályos múlt ködéből talán kitűnik még két félig 9740 XXIII | alakok, a sápadt arcok, a ködtermetek, a merev szemű kísértetek, 9741 II | táncosai azt a veszélyes száraz köhintést, ami a koporsókra emlékeztet; 9742 IV | tudja kedves hm, hm (itt köhögéssel ütötte el a címet), hogy 9743 XXV | mint azok, akiknek pénzt kölcsönözget irtóztató uzsorára. Azoknak 9744 II | bizonyos indu kacikai jelleget kölcsönöznek az ifjú lovag külsejének.~ ~ 9745 IV | kedves nagyságod, hogy én kölcsönözzek nagyságodnak?~ ~– Mon Dieu, 9746 XII | hogy új fényt, új nagyságot kölcsönözzünk tőlök, s velök emelkedjünk. 9747 III | akarok olvasni, megyek a kölcsönző könyvtárba.~ ~Maszlaczky 9748 VI | szomszédos kukorica- és kölesföldeit is megtisztelék látogatásaikkal.~ ~ 9749 XVIII | jószágra senki sem örömest költ. Ez rendén van. Majd másképp 9750 XII | van mellékelve egy csoport költemény is, amiket Zoltán úrfi franciából 9751 IV | Vörösmartynak egy újabb lelkesítő költeménye jár kézről kézre?~ ~Itt 9752 X | szitkozódásai borzasztó visszhangot költenek az éjben. Egyszer egy nagyot 9753 VI | földnek nincs semmije, de van költészete; és ezeket leírva hű volnék 9754 XIII | trubadúrok korszakai, s egyéb a költészettel határos általánosságai a 9755 II | egypárszor, hogy puha fűben fekve költhesse el szerény vendégségét.~ ~ 9756 XII | embernek, aki félmilliót költhet esztendőnként? Valamelyik 9757 XXV | esztendeig fáradott, arra költött, és annyi szép és nagy sikerű 9758 XXI | majd holnap azután hozzám költözhettek.~ ~Ez igen természetes volt. 9759 X | minden, mint valami nagy költözködés idején.~ ~Zoltán aggodalmasan 9760 XXIII | tettem. Ő vissza fog ide költözni, mi pedig elmegyünk innen 9761 XIV | ki most már saját házába költözött, melyet egykor az öreg nábob 9762 VI | részleteken végighordozom. Sokkal költőibb tájakat festhetnék néhány 9763 VI | története megérdemelte, ha költőjére talált; de hát azon utód 9764 XVIII | A kokánfalviak híres költők ebben a zsánerban.~ ~Jött 9765 IX | legkegyetlenebb büntetés neme: egy költővel saját versét kivakartatni.~ ~ 9766 VII | mennyivel kevesebb volt a költség, emberbaráti célokra mennyivel 9767 XVIII | ő egymaga kész az összes költségek viselésére; hanem azután 9768 III | a pör bevégeztéig még a költségeket is maga kénytelen fedezni, 9769 XXV | mindenféle sportulákkal és költségekkel együtt megint felment hatezer 9770 III | Ha én elvesztem a pert, költségemet, fáradságomat senki sem 9771 XXVI | elprédálva minden, ahogy szokott költséges bohóságokkal történni, miket 9772 X | fog, hogy leróhassa azon költséget, amibe gyermekei megmentése 9773 II | szállítottak nagy gonddal és költséggel a kertbe, melynek közepén 9774 XVIII | nyári munka idején saját költségükön menjenek alkotmányos jogaikat 9775 XIV | arra szorult, hogy aranyat költsön; sok helyen nem is tudták, 9776 V | határozatlan reményeket költünk egymásban, s azt tudhatja, 9777 IX | gondok alól.~ ~„Szedtevette kölykei! – szokta mondani a méltóságos 9778 X | rongyos kézművesek, síró-rívó kölykek s mindenféle csőcselék egy 9779 XVIII | Nem hiába, én neveltem a kölyket”!~ ~Hogyne volna tehát Tarnaváry 9780 IX | elkényeztetett, elbölcsesített kölyökről; vigyázzak magamra, hogy 9781 XV | Zoltán feltekintett rá, nagy, könnyben úszó szemeivel, s indulattól 9782 XX | harangszó hangzik felé, szívét könnyebbnek érzi rá: az estharangszó. 9783 IX | úgy látszott, hogy nagy könnyebbségére válnék, ha egy kissé el 9784 II | férfiak éltesebbjei, kik a könnyebbvérűek vigalmaihoz nem tartanak 9785 II | visszafordult a tanácsosnéhoz, könnyeden annak széktámlájára téve 9786 XV | Elhiszem.~ ~Zoltán letörlé könnyeit, s nagyot sóhajtva, reszkető 9787 XXI | egészen meglágyult anyja könnyeitől; az ő kétségbeesett arca 9788 XV | hogy erős vagyok; de e könnyekkel tartoztam annak, ki értem 9789 X | sorssal nem törődő ifjú könnyelműség. A kártya fordul, itt vesztenek, 9790 XIV | megpillantá, s kedves gyermeki könnyelműséggel szólítá meg az ifjút:~ ~– 9791 XV | Legyek én az. Tőlem ifjúi könnyelműségnek fogják azt venni, de Maszlaczkyt 9792 XIV | volna ön most!~ ~– A szemem könnyezik, és a szívem reszket, amint 9793 X | asztalra téve. Tarnaváry szemei könnyezni kezdtek utána, hangja észrevehetőleg 9794 II | nemes mozdulatok, e biztos, könnyűded társalgás, e hódító fensőség 9795 II | sietett mellőle, s olyan könnyülten érzé magát, midőn végre 9796 XIII | napra már eddig is. Olyan könnyűséget érzek a mellemben, úgy tágul 9797 XXVI | szeretetreméltó képmásai könnyűvérű barátainknak, haladjatok 9798 XXIII | égő arcát betege fehér köntösébe rejtve.~ ~A gyermek rátekinte, 9799 XVIII | órákkal díszített harcias köntösében belépett:~ ~– Hallja-e ezt 9800 III | Szentirmay gróf az angyalok köntösét venné is magára, a puszta 9801 XXI | szabadon mozog, anélkül, hogy a könyök megmozdulna, s egy feszülésre 9802 XVI | tenyereibe süllyeszté, sovány könyökeit pedig sovány térdeire szegezte, 9803 XIV | meg, hogy pénze van, még a könyökén támadt szakadást sem foldoztatta 9804 II | vállalkozó szellem, ki könyökkel küzdi fel magát a társadalomba.~ ~ 9805 XIV | nagyszakállú hazafiak arcai könyökölnek elő, a ligetben egzotikus 9806 III | Kérem, édes fiskális úr – könyörge Abellino szelíden –, nem 9807 IV | Nem cselekvé. Nem hajtott könyörgéseire, esküvései nem hatották 9808 X | kiszállni! Maszlaczky úr ekkor könyörgésre fordította a dolgot. Ékesen 9809 X | önteni a várost.~ ~– De, könyörgöm alássan, ez a magisztrátus 9810 X | borzalmában, s a védtelen könyörgőkét a mély sötétség közepett 9811 X | oppozícióra gondolni.~ ~– De könyörgünk, fenség, mi gentlemanek 9812 VIII | észrevevé a gyermek arcán azt a könyörgve kérdő tekintetet, s félre 9813 XIV | így könnyezve, reszketve könyörögne önnek, vesse el kezéből 9814 X | csónakosoknak szívszaggató hangon könyörögnek, pazarolva isten nevét reájok. 9815 VI | nyújtogatják karjaikat, mintha könyörögnének, hogy tegyen oda valaki 9816 XVIII | viselésére; hanem azután addig könyörögtek neki, míg megígérte, hogy 9817 XVIII | hallgattak reá, később azután könyörült rajta Bogozy.~ ~– Adjátok 9818 XII | nem ajánlható, akik nem a könyvárus számára vetik a betűket.~ ~„ 9819 VIII | mondott, mint amennyi egy könyvben, mint amennyi egy szívben 9820 VII | fiút, s egy természettani könyvből ritka állatok képeit mutogatta 9821 VIII | szűk köre van, s pusztán könyvekből nem lett még senki bölcs. 9822 X | mintákat kötni és olvasni a könyvre tett ujjai hegyével, míg 9823 XXIV | jár a Kárpáthyak családi könyvtárában, e nagy, idegen képekkel, 9824 III | olvasni, megyek a kölcsönző könyvtárba.~ ~Maszlaczky megfogta a 9825 XVIII | Hugo Grotiust szemelt elő a könyvtárból, azzal kezdett el mulatni, 9826 XVIII | ez lesz az ebédlő, mert könyvtárnak nagyon zajos. Azonközben 9827 X | eltávozott, s utána egy köpcös, köpönyeges hazafi sompolygott 9828 XII | hátulja, mint a Calvinus János köpenyegére írt tízparancsolatot és 9829 X | eltávozott, s utána egy köpcös, köpönyeges hazafi sompolygott be az 9830 III | egy pár csizmát meg egy köpönyeget, vagy pedig takarít nagy 9831 XIV | huszár vitte utána bőröndjét, köpönyegét. Az irodában tudtára adá 9832 X | szegletére, nagy, súlyos, havas köpönyegével megkeresztelve a betakart 9833 IX | eközben fogai közől hegyeset köpött az alant álló kocsis kalapjára.~ ~ 9834 XIV | ragadós mérget, miket arcaikra köptek. És te magad ülni fogsz 9835 VIII | életnek ily helyen szűk köre van, s pusztán könyvekből 9836 VI | Mint hétéves gyermek maga köré gyűjté a magánál nagyobb 9837 XX | bár találna otthon, házi körében vigasztalást. De ott érzi 9838 III | kik őt nem mulasztják el köreikbe vonni, s tréfát űznek a 9839 III | neveltetett, rokonai romlott körétől távol, szigorú, erényes 9840 XVIII | sötét, gesztenyeszín szakáll köríti, összefolyva az ajkai fölött 9841 VII | fülénél fogva tartott két körme hegye közt.~ ~Szentirmay 9842 X | s megpofozták nagy, éles körmeikkel. Képzelem, hogy fájt a gonosznak, 9843 II | valaki ablaküveget kaparna körmeivel.~ ~Katinka víg kedvű gyermek 9844 III | ajtót, hogy az öreg Tamás körmét szintén odacsapta.~ ~Délután 9845 XIV | abból éldegélek, amit a körmölésből kapok.~ ~– Hát nem folytathat 9846 XIV | foglalkozik?~ ~– Mondtam, hogy körmölgetek.~ ~– Még mindig Maszlaczky 9847 XVIII | cinkostársa, Maszlaczky, az én tíz körmömet használták fel Kárpáthy 9848 II | használták; a nemzeti táncoknak, körnek, csárdásnak, még akkor híre 9849 XX | farkasok is laknak benne; a környékbeli uraságok nagy hajtóvadászatokat 9850 II | különösen nehéz okai voltak a környékben lakó szomszédoknak mindenféle 9851 VI | látogatásaikkal.~ ~Az egész kastély környéke más levegőt lehelt, mint 9852 XXI | láthatlan alakban védve környezé, és most elszáll tőle, hogy 9853 VI | közt, mely a földesúr lakát környezi, legfényesebb az, mely jobbágyai 9854 II | szépségekkel találkozik. Óh, az úri körök delnőinek szépsége, bájai 9855 II | férfinak olyan jól illik, körszakálla, melyet még azon időben 9856 II | látszani az arcon; az ő körükbe nem viszik át ifjú lovagjaink 9857 X | Az őrnagy figyelmezteté a körülállókat, hogy tartsák magukat távol, 9858 XVIII | Kőcserepy-párt emberei úgy körülállták, hogy Tarnaváry minden törekvése 9859 XXV | tudják azt előadni.~ ~A tény körülbelül annyi, hogy kedves Maszlaczky 9860 II | egy zsebkendőt kabátjából, körülborzolva vele izzadt üstökét, s nem 9861 XVIII | letelepedett a menyecske mellé, körülcirógatta, elmondta neki, hogy az 9862 XVIII | alkalmatlan méh minduntalan körüldongta az orrát, s attól félt, 9863 X | fehér bástyákkal lett volna körülépítve, úgy látszott elő.~ ~A Duna 9864 II | láttatni a ragyogó cipők körületéig, s ami legkülönösebbnek 9865 II | feledtetik a termet alsóbb körületének palástolhatatlan domborodását. 9866 IV | hogy mindent megtudott. Körülfogják, nem eresztik tovább, el 9867 XVI | előtt ácsorgott William, azt körülfogta szépen.~ ~– Lelkem, jó William, 9868 III | évek lefolyta alatt lassan körülhálóztatva, s nem is gyanítva, hogy 9869 XIV | Az ifjú szót fogadott, s körülhordá távcsövét; egy helyen megakadt 9870 XIV | lángjai égtek, miket ha körülhordott a teremen, elfeledték a 9871 XXIV | mely ezüstös ráccsal volt körülkerítve. Még most csak egy egyszerű 9872 III | ügyvéd elkezdé a Kárpáthy-pör körülményeinek összeállítását, mely valóban 9873 XIII | szokatlan hevességét a szokatlan körülményeknek fogja felróni, mire doktor 9874 XX | van írva bennök hosszasan, körülményesen, megtoldva, felcifrázva 9875 XVII | saját sorsán kívül sok egyéb körülményt hozott zavarba, mikért felelősség 9876 XIV | históriai emlékű királyhalmát körülnövi a fű, szép ligeteiben, ha 9877 X | sötét ónkarika gyűrűzött körülök, mely meghazudtolá a nem 9878 II | s engedi karcsú derekát körülöleltetni segítség fejében. Ő hirtelen 9879 XVIII | szoktam tudni mindent, ami körülöttem történik, azért ha nem beszélek 9880 V | hódolók, kik egy új szépséget körülrajongnak, rosszul érzették magokat 9881 XXV | csomó vizes pokrócot, azzal körültekergették, bepólyázták, mint egy mézeskalács 9882 XVIII | ami kínnal telve volt az. Körültekinte, ha nem hallja-e meg valaki.~ ~ 9883 VIII | maradnak.~ ~Még egyszer körültekintének a sötét szobákban. Elhalványult 9884 X | dereglyét látnak szemközt úszni, körültűzködve üvegharangok alá borított 9885 II | okvetlenül bámultatik.~ ~A körülülő éltesb asszonyságok gyönyörködve 9886 X | gátjait meghágott jeges vízár körülvett, elborított, s a főváros 9887 II | tekintetével, mi pedig folytassuk körutunkat a báró kalauzolása mellett.~ ~ 9888 X | bolondja volt a paripáknak.~ ~– Kössétek a tutaj mögé, hadd ússzék 9889 X | kiáltják fel neki, hogy kössön össze lepedőket, és azokon 9890 XVIII | valamennyit. Csak összenéztek, és köszönet nélkül eltávoztak előle.~ ~– 9891 Vegszo | összeházasítja – őszinte köszönetemet kifejezni el nem mulaszthatom.~ ~ 9892 X | engedni kellene másoknak, hogy köszönetet mondjanak neki bátor szívéért? 9893 XIV | szó. Érzéke megtagadta a köszönetmondást ily átkozott szolgálattételért. 9894 XXIV | megváltozhatatlanok fölött, hanem köszönettel fogadnak jót és rosszat, 9895 II | nem egy a jelenlevők közől köszönhet sokat; több főúri családok 9896 XXI | elmosolyodott rajta.~ ~– Hát ennek köszönhetjük, hogy ily jókor látunk benneteket? 9897 II | bizonyára sokat fogok egykor köszönhetni a főispán úrnak.~ ~Zoltán 9898 XVIII | szót be nem vett.~ ~Ennek köszönhető, hogy mindjárt a legelső 9899 X | megijesztett a tens úr.~ ~– Köszönje, hogy megijedt, mert különben 9900 III | kedves nagyságos úrnak? Minek köszönjem ezt a szerencsét? Javul-e 9901 IX | mintha intene neki, hogy ne köszönjön neki addig, míg ki nem dühöngte 9902 II | háziúrnak, asszonyságnak köszönne valaki, összejárják a pompás 9903 XX | törpe lovász; az emberek köszönnek neki végig a falun: „De 9904 XXIII | jók voltak, hogy mindig köszöntek, ha velök találkoztam. – 9905 XVIII | képzelhette magát, s büszkén köszöntgetett fel kardjával az ablakokból 9906 XXIII | áll előtte, s őt nyájasan köszönti.~ ~– Hogy jössz te ide? – 9907 XIV | ifjú –, valami ismerősöm köszöntött, akit nem ismerek.~ ~– Hol 9908 X | lépcsőt is mossa a víz, a jég köszörüli a templom oldalát, s a lépcsőzetnél 9909 XXIII | bántani fogják. Hallod, hogy köszörülik a kardot? Én már hallom. 9910 XXI | kardok összeérnek, amint köszörült éleikkel végigcsúsznak egymáson, 9911 X | rekedt volt, bár váltig köszörülte.~ ~Újra poharat töltöttek.~ ~– 9912 III | a szerencsét? Javul-e a köszvénye a kedves nagyságos úrnak?~ ~ 9913 IV | nádpálcájával nem gyámolítva köszvényes lábait. A lépcsőkön találkozott 9914 III | lejtene, miáltal alkalmatlan köszvényétől származó biccenését palástolja; 9915 XII | tisztul, vagy hogy vele kötekedni akar. Ő biz egy szóval sem 9916 III | széttépve erőszakosan minden kötelék közte és annak gyermekei 9917 V | hogy a barátság eddigi kötelékei a legszorosabb rokoni viszonnyá 9918 II | legszorosabban összefűzött viszonyok kötelékeit is szétvagdalni, mihelyt 9919 II | Mik lehetnek ez igen erős kötelékek, mikkel a tanácsosnak sikerült 9920 XVIII | beszéd közben azokat a köteleket nagyon szokta tépni. Most 9921 XVIII | mely szétszakít minden köteléket, s nagyon csalatkozik, aki 9922 IX | Én csak nem vezethetem kötélen…~ ~A főispánné épp olyan 9923 XVIII | jól tudja, hogy neki sem kötelességében, sem érdekében nem áll a 9924 XVII | túlsó felében a honpolgár kötelességei vannak letéve. Egy percig 9925 II | Magam is sajnálom, hogy kötelességeim így összeütnek, de megígértem 9926 VIII | gondnokra ruházhassam át eddigi kötelességeimet ön iránt. Ha van ön gondolatában 9927 XVIII | ország megfeleljen rendőri kötelességeinek, amely szabadon engedi futni 9928 XVIII | figyelmeztetem méltóságodat szent kötelességére.~ ~Valami szerencsétlen 9929 XII | megérdemelték volna; a mi kötelességünk őket megmenteni az elfeledéstől. 9930 II | segíteni, s megragadta a hinta kötelét, amivel azt nyerte, hogy 9931 V | nekem ötszázezer pengőt kötelezett Kárpáthy Abellino, ha perét 9932 XVIII | és dolgozik.~ ~Mindazon kötelezettségeit, miket gazdag korában hazai 9933 XVII | edzette szívét! Lehet, hogy e kötelezettségek kielégítése után igazán 9934 X | tán melegebb érzelmekre is kötelezni le a fiatal lyánkát, mint 9935 XXV | hánytvetett szerződéseket, avult kötelezvényeket, miket az hihetőleg gondatlan 9936 XVIII | kötözték egy hosszú ruhaszárító kötéllel, hogy mozdulni nem volt 9937 XXV | valaki, s adott neki vagy egy kötélre valót, amit az még inkább 9938 VII | duzzogást…~ ~Ő egy pompás kötésű emlékkönyvet adott Zoltánnak, 9939 III | szeretet bűnös bilincsei kötik? Nem inkább tűzbe hajítandja-e 9940 XIII | és dac- és védszövetséget kötöttek egymással, szentül bizonyítván, 9941 XVIII | megy szépszerével, meg kell kötözni!~ ~Dabroni egyszerre fenyegető 9942 X | hirtelenében kútágasokból, kapukból kötöztek össze, s rajtok egész családok, 9943 XVIII | megtiporva, összevissza kötözték egy hosszú ruhaszárító kötéllel, 9944 XVIII | ha vannak, csukassa el, kötöztesse meg, veresse vasra s több 9945 XVIII | néz ki, mintha meg volna kötözve vastag aranykötelekkel; 9946 XVIII | Dabronira. – Fogjátok meg, kötözzétek meg!~ ~– Uram – szólt e 9947 XIV | vitatkozás, de amint Zoltán a per kötőlékét feloldá, az ügyvéd egész 9948 VII | mennyivel több házasság köttetett, s mennyivel kevesebb töretett 9949 IX | az lehetett a botránkozás köve.~ ~– De hogy jutott magának 9950 XXIII | vágja az ablakokat, mintha köveccsel hajigálnák, az orkán olyanokat 9951 X | percben senki.~ ~Mintha nehéz kövek fekünnének mindenki szívére, 9952 IV | művészet hatalma fát és köveket megmozdít, miért ne mozdíthatná 9953 XIII | Nem, nem hízom meg oly kövérre, mint Jancsi bátyám, olyan 9954 XIII | sorsban részesülnek, a nagy kövérség miatt alig adódván nekik 9955 XIV | hogy másnap holmijával kövesse. Ajtaját azalatt tartsa 9956 II | excellenciás úr neje meghívását kövesse-e a legélvezetesebb ünnepélyre, 9957 XXV | Maszlaczky úron hatalmaskodást kövessen el a magyar jus privatum 9958 II | országgyűléseken távollevők követe.~ ~Ezzel cserélte ki magát 9959 II | kísérte, szemeivel féltékenyen követé Katinkát és a fiatal szeleburdit.~ ~ 9960 XVIII | kitűzve az országgyűlési követek megválasztásának határideje.~ ~ 9961 X | mondanák azok egyszerre, s követék az ifjú főherceg járművét.~ ~ 9962 XIX | és Kárpáthyt választá meg követekül.~ ~Mindkét név hangos éljent 9963 XIII | pácienshez fordulva. – Én követelem méltóságodtól, hogy ezt 9964 XVIII | tehát hiszi, hogy valami követelése van, forduljon azzal őellene.~ ~ 9965 V | szoktak apró vágyaik, csekély követeléseik lenni, egy kis kirándulás, 9966 XV | kell belőle semmi. Csak egy követelésem van. A kárpátfalvi kastélyban 9967 XVIII | ellenpárt rögtön szavazatot fog követelni.~ ~Kőcserepyt ez a tudósítás 9968 XVIII | és hozzáférhetetlenebb és követelőbb bármelyik hercegnél; mindazonáltal 9969 VI | esztendő meséjének okos követése; csodálatra méltó, hogy 9970 X | az az oka, hogy a török követet várják, s holnap ki lesz 9971 XXIII | gyermekei, egyenkint azok is követik atyjokat, s az Uranusban 9972 XVIII | nagyságos és tekintetes követjelölteinket, Kőcserepy és Korondy urakat 9973 XVIII | határideje előtt sorba vették a követjelöltek a falvakat, személyes megjelenésökkel 9974 XIV | lássam”!~ ~Pedig még volt. Következének a védiratok.~ ~A komoly, 9975 V | mindez igen bölcsen, filozófi következetességgel volt kimérve és keresztülvíve; 9976 XV | teréről leszorítani.~ ~– S következhetnék ily eset is gyámatyámra 9977 XIV | okolhatja-e őt józan ember a következményekért, ha éppen az, akire rábízta, 9978 XVIII | Hasonló okok mindig hasonló következményeket hoznak elő. Te sejtetted, 9979 IV | Maszlaczky úr, hogy így fog következni, ismerte ő már a maga emberét. 9980 XVIII | főzőkanalat megmozdítson; következőleg sem hat tál étel, sem konfekt, 9981 XVIII | kipirulni, s magában ezt következteté: „Ez a gyermek valakit szeret”. 9982 V | összeköttetésünkről, s ebből kellemetlen következtetéseket formáljon. Tudja, ön ügyvéd, 9983 III | helybenhagyom?~ ~– Én csak logikai következtetésem elismerését kívántam. Kedves 9984 XVI | crimen majoris potentiaet követne el, mégpedig két tanú jelenlétében – 9985 II | atillát ölteni, s úgy kardosan követni főnökét, kétlépésnyi távolban 9986 X | nem ült. Fiatal korában követségi járulnokul neveztetett ki 9987 X | Társai megszégyenülve követték, mint kiknek orruk vére 9988 X | hiszen te nagy bravúrokat követtél el. Azt el kell mondanod 9989 XVIII | megelőzte ez a közelgő követválasztást néhány héttel, s azon végre 9990 XXVI | egymás után, egyik a másikat követve. Pedig bizonyára senki sem 9991 X | szárazhoz, hogy a lapátok a kövezetet horzsolták, megállítá dereglyéjét, 9992 XIV | is, a klarinétot is, s ha közbe-közbe valami érdekes anekdotát 9993 XXI | következett Zoltán.~ ~A hét óra közbeesett. Ez volt Miklós báró találkája.~ ~ 9994 II | E szóra a tanácsos úr közbefurakodott, nagy mosolyogva s felfelé 9995 III | majd egy döntő oklevél közbehajított Brennus-kardja, a pszichológiai 9996 XVIII | eleje-veleje, de a sok éljenzés és közbekiabálás miatt úgysem lehetett kivenni, 9997 XVI | ígérek őnagyságának, ön közbelép, hogy ezt meggátolja, mert 9998 III | amidőn Szentirmay gróf közbelépett, s mindenkit párbajjal fenyegetett, 9999 XXII | oly bizton elrendezett. Közbetevé igazságos Isten embertörő 10000 II | szemrehányásokat – sietett közbevágni a fiskális úr –, én biztosíthatom, 10001 XVI | felpattant helyéről, s hevesen közbevágott.~ ~– Semmi alku! Vagy mindent, 10002 XVIII | szerencsére az utóbbiak vezérei közbeveték magokat, és lecsillapíták 10003 XVII | nevezetes összegeket írt alá közcélú vállalatokra, miknek létrejötte 10004 X | azután elérni az ablakok közeit, és azután vége van mindennek, 10005 X | dördül meg egyszerre a közelből egy erős férfihang. Izmos, 10006 XVIII | álarcával férkőzött szívem közelébe; én rokonomul, fiamul vettem 10007 XVIII | nagy ordításról, mellyel közeledtek; legelső volt a cigánybanda, 10008 VIII | terhesebb végzet, aminek közeledtéről nekem éppoly kevéssé volt 10009 XVIII | ifjú nem érzi e jelenet közeledtét, tán az édes szívdobogás, 10010 IX | mintaképül.~ ~A kancellária felé közeledve már azután könnyű volt eligazodni 10011 X | hallja az Úr! Íme, fáklyafény közeleg a sötétben a rablók felé, 10012 X | nagyságos uram! Egész a ház közeléig lovagoltam, paripám több 10013 II | eszmevilág új életforgást hoz a közéletbe, az eddig nem létezett elemek 10014 II | évtized után végignézünk a közéleten, el kell ismernünk, miszerint 10015 XVIII | hozatott minden faktora a közéletnek, pazarolták a pénzt, édesgették 10016 II | a budai svábhegyeket, s közelgető tavaszkor valódi lelkesüléssel 10017 VII | lementek megnézni az utat, nem közelít-e porfelleg Szentirma felől, 10018 X | bútort megérintve, amihez közelíte, míg nagy fekete szemei 10019 II | Isten neki. Inkább nem is közelítek hozzá soha, csak ne haragudjék. 10020 XVIII | ajtóba vetette magát, s közelíteni hozzá semmi szín alatt sem 10021 VIII | levél tartalmaz.~ ~Remegve közelített az asztalhoz, s szíve hallhatón 10022 X | dereglyéjét.~ ~Amint annyira közelítettek a szárazhoz, hogy a lapátok 10023 VI | járvány.~ ~Szentirmához közelítve, észre lehetett venni egy 10024 X | jeles ifjak. Valamennyi mind közellát, s szerencsétlenségre senki 10025 XVIII | titkos, rémületes szellemnek közellétét, ki ott ül mindig köztetek 10026 VI | mik oly szelídek, hogy közelre várják a lovaglókat, s ha 10027 XVIII | fekete kvekker tűnt elő alóla közelszörnyedésre.~ ~Tarnaváry urat egészen