bold = Main text
      Részgrey = Comment text
10028      II   |                   tán polgárok és adófizető közemberek is találkozhatnak, s anélkül,
10029   XVIII   |                 Honnan jött, miért jött ide közénk az úr, ahhoz semmi közöm;
10030       X   |             negyedik huszonnégy fontos teke közepébe csapódott, egy nagy darab
10031     XII   |            megállítsanak Magyarország kellő közepében egy krajcárért vagy kettőért!)”~ ~ ~
10032       X   |                  számítja a francia a világ közepét, s az orosz megcsókolja
10033       X   |                azokat megtölték lőporral, s közepökbe egy lyukat fúrtak, hova
10034      II   |                 szemlélő képes felismerni a középosztály növendék ifjain csupa tagjártatásaikból,
10035     III   |             széjjelmenne, ha kiszólítanák a középre; valamennyinek inogbinog
10036       X   |                    oly sötét éjszakába.~ ~A középteremből zongoraszó hallatszik elő.~ ~
10037     XII   |                   egyetemeink, színházaink, középületeink nem fognak félni egybehasonlító
10038       X   |            levéltári ügynökei helyezék el a középületek veszélymentes nagy termeibe,
10039     XII   |                   híres. Jutnék csak én oda közétek, tudom, hogy még híresebbek
10040     XIV   |                     Az előcsarnokba leérve, közévegyült az ott csoportozó ifjak
10041     III   |                 vissza.~ ~Ami anekdota csak közforgalomba jött Verbőczy ideje óta
10042    VIII   |                   Tarnaváryhoz, mert a jövő közgyűlésig is, mely efölött határozni
10043      II   |                     táncnemek még a párizsi közhelyekről is el vannak tiltva dísztelen
10044      II   |                 kíséretemet igényli, az egy közhódolatban részesülő személy.~ ~– Kicsoda
10045       X   |                     maga után vont zsineget közibénk vágva le. Nehány pillanat
10046      II   |                     amint észrevették, hogy közibök akar letelepedni, mindenütt
10047     XII   |                  haladásunk felől; benézhet közintézeteinkbe, egyetemeink, színházaink,
10048       X   |               házsoraival, sokat emlegetett közintézeteivel, s annyi minden széppel,
10049    XVII   |                  félbenmaradni a megkezdett közintézetek, iskolák, kisdedóvók, takarékmagtárak,
10050    XVII   |                   saját fényével elszívja a közjólét életszínét.~ ~Hogy fognak
10051    XIII   |             buzgalommal toborzá vezéreit és közkatonáit. Mily nagy eredmény volt,
10052   XVIII   |                   másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y. megyében, hogy felemelni
10053       X   |                     melyek szükség esetén a közlekedést a két város között fenntartsák –
10054     XXV   |             Kárpáthy Bélával igen nevezetes közlendői vannak Maszlaczky Gábornak.”~ ~
10055       X   |                 vége be levén dugva, csak a közlő vascső ált ki a vízből,
10056       V   |                 pillanatai a tanácsos által közlött ajánlat gerjesztette anyai
10057   XVIII   |           meglehetős állásuk van, mindkettő köznemes ember, ámbár odahaza büszkébb
10058   XVIII   |             ragadományán, azalatt odakünn a köznemesség békétlenkedése a végső fokot
10059       X   |            aggodalmakkal rémíteni a szegény köznépet, sőt még igen célszerű és
10060    VIII   |                volnánk, akikhez többé semmi közöd.~ ~Óh, ezt nehéz, igen nehéz
10061  Vegszo   |                  tudod a nevét ez érzésnek, közöld velem, mert én nem tudom
10062       X   |        felfogásokból, miket hiányos érzékei közöltek vele, hangokból, mikről
10063    VIII   |                felelettel, hogy hiszen igen közömbös dolgok lehetnek abba írva,
10064     XIV   |                Abellino bátyámmal? – kérdé, közömbösséget színlelve, az ügyvédtől.~ ~
10065       I   |                 hallgató örömében, az egész közönségben fent és alant – mintha egy
10066       X   |               melyben a jeles ifjúság által közönségesen ismert hölgyek laktak. Azok
10067     III   |                    semmit ki nem mondani. A közönségre nézve mindez mély titok
10068   XVIII   |                     hallgatott.~ ~E megvető közönyösség oly dühbe hozta egyszerre
10069     XXI   |                 megőriz. És mégis úgy állok közöttetek, mint az oszlop. Magam kezdem
10070     XXV   |           megértette eleitől végig a két úr közötti viszálkodás okát, rögtön
10071       X   |                 egyetlen síron inneni élőre közöttök, mintha kérdenék tőle: „
10072     XIV   |                      arkangyali alak él még közőlük, az meg fog felelni majd
10073   XVIII   |              egyúttal alkalmat vett magának közrebocsáthatni, micsoda jótétemény az Arcansas
10074      II   |               olvasóközönségét, akik között közrendben levő nemesek, sőt tán polgárok
10075       X   |                     jégtorlat mindig jobban közreszorítá őket, egyszerre összeért
10076       X   |                Sikerült nekik a jurátusokat közreszorítani; a jámbor Bogozy a csónak
10077       X   |           halkabb-sebesebb verése, indítá a közszellemet az egész országban, minden
10078     III   |                     forgalomban, és ezek: a közteherviselés és az örökváltság.~ ~– Mit
10079    VIII   |                  akként egy örök világ állt köztem és közötte… E férfi – a
10080   XVIII   |                közellétét, ki ott ül mindig köztetek és őközötte, a ti szíveitek
10081      II   |                   engedve a főispán és neje közti társalgásnak, melyet az
10082     III   |                   vagy nem, az más kérdés – köztiszteletben álló férfi, mint az ifjú
10083     XXI   |                     minden döféssel egy-egy köztiszteletre méltó bajnokát a közvéleménynek
10084       X   |                 cselekszik. Itt egy polgár, köztiszteletű férfi hajtja a csónakot,
10085       X   |                      Néhány éltesebb férfi, köztök a septemvir és a tanácsos,
10086   XVIII   |          nemességnek várakozni kell, mely a közügyeket háttérbe szorítja. Jó napot,
10087     XXI   |             köztiszteletre méltó bajnokát a közvéleménynek szúrná szívén keresztül.
10088      IV   |                    és „kedves barátom uram” közvetítőjeül), s akkor is csak azzal
10089  Vegszo   |               aggodalommal választottam azt közvetítőül, míg meg nem győződtem felőle,
10090       X   |                     a víz a föld alatt, s a közvetlen téren önmagától kezdett
10091      II   |              telepre, az omladékos helyeket kőfallal keríték, az ország minden
10092       X   |                    amint a hátramaradt rész kőfokai egyenkint utánaestek, s
10093      VI   |                szobájával, nagy visszhangos kőfolyosóival s szélzúgásos tornácaival;
10094   XXIII   |                     ide? – kérdi Zoltán, ki Kőhalomról egyenesen jött Kárpátfalvára,
10095   XXIII   |                     az iszonyú bosszútervet koholták, talán éppen akkor, midőn
10096   XVIII   |          vármegyéből való, mégpedig a híres Kokánfalvából, ahonnan a legjobb markú,
10097   XVIII   |                 Tessék meggondolni, hogy én Kokánfalváról jövök, s kokánfalvi nemesembert
10098   XVIII   |               teljesen megnyugodva hagyá el Kokánfalvát. Bogozy valamennyi „fűzfán
10099      XI   |               tetszik a képzeletnek, mintha kőkolosszok ormain, e paloták homlokzatán,
10100   XVIII   |             boszorkánypogácsával és füstölt kolbásszal estére, de megátkozta a
10101    XIII   |                     dudorodva, mint egy-egy kolbász.~ ~Az említett egyéniség
10102       X   |                     ijeszték a jövő-menőket kolduláshoz még nem szokott fagyos arcaikkal.~ ~
10103     XIV   |                olyat, hogy édesanyját látta koldulva az utcán, hogy facsarodott
10104       X   |                     veszi számba Pest város koldusait?”~ ~Hanem amint a templomon
10105     XVI   |                    felől, s neki csak holmi koldusalamizsnát biztosított a másnak elszerzett
10106       X   |                suttogta fülébe: „Talán ez a koldusasszoy nem is él már, mit használ
10107       X   |                  ezren úsznak még most is a koldusbotra jutva veszélyes járműveken,
10108       X   |                    aki ellensége, s míg egy koldusért, egy pór gyermekeért százszor
10109       X   |                        Zekédet pedig erre a koldusnőre adtad. Így majd magad is
10110      II   |               szerezhet magának, hogyha egy kolibrigyűjteményt meglátogat.~ ~Uraságok jöttére
10111     III   |               másikra eltivornyázik az ifjú kollégákkal, de azért reggel kilenc
10112      IV   |                 fráter Bogozy bizonyosan új kollégákra akadt, kikkel a vadpohár
10113     XII   |                   fejébe, hogy Kárpátfalván kollégiumot építtet, mintha előre érezte
10114   XVIII   |          tekintettel keresztülláthatá, hogy kolomposai vagy magokat, vagy őt csalták
10115   XVIII   |                talán a szíve volt az, midőn kolomposait visszabocsátá híveihez,
10116     XIV   |                     grófnénak, akit valahol kolostorban neveltek ez ideig.~ ~– Szenczyék? –
10117       X   |               második némber.~ ~– Jó estét, koma! – kiálta az érkező, őrt
10118      II   |                   nem voltam, nem is leszek komédiában soha – soha! – És mintha
10119      II   |                         Tán csak nem akar a komédiaház megnyitásán ott lenni? –
10120      II   |                 okvetlenül az újan megnyílt komédiaházba kell menni. Tessék, én nem
10121     XII   |                  ütött-kopott tudós, bikfic komédiás néppel, nyifnyaf poétákkal
10122     XII   |                    kérdéses színdarabot, ha komédiások járnak arra, még el is játszathatod
10123     XII   |                  ilyen akcidenciát nem hozó komissziót, hanem az ifjúi részvéten
10124    XXIV   |                 mintha mindenkinek vendége, komja, násznagya lenne, akire
10125     XII   |               Nevezetesebb pontjait, illető kommentárjaimmal együtt, olvassad. Így kezdi:~ ~,
10126   XVIII   |           barátságosan vígat, ismét férfias komolyat, azután meg alázatos meghunyászkodót,
10127     XIV   |                  halavány nő, kinek szelíd, komolybús anyai arcára oly jó volt
10128   XVIII   |                kortes urak jónak látták azt komolynak venni, s szépen leszálltak
10129   XVIII   |                   vén szolgától.~ ~Az egész komolysággal felelt:~ ~– A jó embert
10130       V   |                   koromban vénnek neveztek, komolyságom miatt.~ ~– Éppen össze fogtok
10131      II   |               rokonaik. A tanácsosnő arcára komolyságot erőtetett vissza, mert a
10132       X   |                 szelíd szemeiben, hosszúkás komor arcában mély megilletődés
10133       V(1)|                     mertem csinálni, ezt a „komornok” helyett kívánom értetni.~ ~
10134     XIV   |                felhatalmazást. Egy pörömben kompareálni kell, ott majd ön fog megjelenni
10135     XVI   |                   Hát mit csinálunk?~ ~– Ne komplimentozzanak annyit az én jelenlétemben –
10136       X   |                  Maszlaczky úr itt egy futó komplimenttel keresztülhalad. A tánc neki
10137     III   |                  tanúbizonyságok, melyek őt kompromittálják. Ha megvan a kezdet, önként
10138     XVI   |                 kedvező állását köszönheti, kompromittálni! Ezt én megérdemlettem,
10139      II   |                felelhessen méltó haraggal e kompromittáló kérdésre, azután ki is tört:~ ~–
10140    VIII   |           érzelmeinek.~ ~– Hívjon kegyelmed kőművest! – monda szárazon a vén
10141     XIV   |                   pert előkutatni. Vett két konc papirost, azt is Budán vette,
10142     VII   |                  Nem azt kérdeztem, micsoda kondíció, hivatala van?~ ~– Mondtam
10143       X   |                   szénfekete bajusz magasra kondorulva fedezi a büszke, szép metszésű
10144   XXIII   |                  Künn a hajnalharang utolsó kondulásai rezegnek szét a tájon.~ ~
10145   XVIII   |                többet ne csináljanak, hanem konfektet adhatnak akármennyit, a
10146   XVIII   |                        Kárpátfalván is nagy konferencia volt. Előtte való napon
10147     XXI   |                    tanácskozni, kénytelenek konferenciákkal elbúni előle; semmire rá
10148   XVIII   |                    bízatott rá a megelőzött konferencián az indítványtevés. Ez azután
10149      XX   |                     elvannak nála nélkül. A konferenciára küldött indítványait visszaküldték –
10150       X   |               foghatom, ha minden ember oly konfúzus! – kiált Tarnaváry úr, ki
10151       X   |                  ordítása! A harangok vészt konganak, s a várfokról egyre dörögnek
10152       X   |               harmadik is… azután elkezdtek kongni a harangok, először egy
10153   XVIII   |                   spanyol kortezek, a jenki kongresszek, a frank parlamentek, a
10154      II   |                    most is, melyben a bécsi kongresszuson jelen volt; alig bírja már
10155       X   |               fényernyő, melyen homorműben (konkáv) egy angyal alakja van bevésve,
10156     XIX   |                   rosszak voltak azok, akik konkolyt hánytak közé, s valahányszor
10157   XVIII   |                     urak tanácskozásába. Ez kontraszt! Bölcsesség és durvaság
10158      II   |                    öt betűjével címezik. Jó kontratáncos, és táncol akárkivel, csak
10159      II   |                  rájött. Lassan kihúzta azt kontyából, hogy csak alig állt benne,
10160   XVIII   |              Suttyomban letette a levelet a konyhaasztalra, majd meglátja a nagyságos
10161   XVIII   |                   íme, még csak tűz sincs a konyhában, és nem tudja az ember,
10162   XVIII   |                     kell a bölcsészetnek. A konyhai gondok hatalmasabbak minden
10163   XVIII   |             zeget-zugot összejárt, padlást, konyhákat, pincéket, s természetesen
10164       X   |                    előtt senki sem tudott a konyhákon túl semmit.~ ~Pedig az borzasztó
10165   XVIII   |                     beadják számadásaikat a konyhamesternek, pincemesternek, kertmesternek
10166   XVIII   |                    tőle, azt felelte:~ ~– A konyhán van szegény, neki kell teljesíteni
10167   XVIII   |          reggelizéshez csengettek, kimegy a konyhára, s kérdi a szakácsnétól,
10168     III   |                     olaj- és vízfestmények, kőnyomatok, pasztellrajzok és sziluettek;
10169   XVIII   |              maradóknak, szabadelvűeknek és konzervatíveknek, pecsovicsoknak és kubinszkyaknak,
10170     XVI   |                      szabódék amaz. – Nekem konzultálnom kell a pácienssel, az eltart
10171    XXII   |                  Tán nem hallottam én, hogy kopácsoltak a múlt éjjel idefenn az
10172     XXV   |                sehogy sem emlékezett. Ilyen kopasz fővel és piros pofával ő
10173      VI   |                 fűzfa, melyet minden ősszel kopaszra lebotoltak a rőzse kedvéért.~ ~
10174    XIII   |                száraz zsemlyét, nézze, hogy kopog; csak minden ötödnap engedtetik
10175   XXIII   |                  annak a parányi féregnek a kopogása, mely úgy el tudja magát
10176   XVIII   |                     fűzfán fütyülő”, „jégen kopogó”, „kifordított subájú” s
10177     XVI   |           neveztesse ki őt parasztembernek. Kopogtak az ajtón.~ ~– Lehet! Szabad! –
10178     XIV   |                    Mintha hívatlan kísértet kopogtatna be, ugrott fel helyéről.
10179   XVIII   |                   fejére, hogy holmi gyönge koponya szerteszakadt volna tőle,
10180       X   |             egyenkint utánaestek, s az omló kőpor suhogva csordult alá a falon.~ ~
10181      XI   |                lehet őket elválasztani, egy koporsó kell mind a kettőnek; romokkal
10182   XVIII   |             Abellinót, kinek fél lába már a koporsóban, s nem engedi, hogy a másikat
10183   XXIII   |                     ismeretlen csoportok, a koporsóból előszálló rémek.~ ~Senkire
10184     XIV   |                  egyszer előidézett rémeket koporsóikba, végig kellett néznie, hányan
10185      II   |                     száraz köhintést, ami a koporsókra emlékeztet; de ki gondolna
10186   XVIII   |                      amit a Biblia „festett koporsónak” nevez, s hogy Vilma senkit
10187     III   |                  előtt sem lehet eltagadni; koporsót küldött nagyságod nagybátyja
10188     III   |             vendéghaját ő otthon nem szokta koptatni, s éjszakára rendesen leteszi,
10189   XXIII   |                orvos, s tudatá vele, hogy a kórállapot éppen most van a válságpontján:
10190      II   |             szokatlan piros tüzére, e nyíló korallszín ajkakra tekint, aki ez alaktalanságig
10191      II   |                    évet meghaladt delnő, ki korának dacára még mindig tökéletes
10192      II   |                     legjobb barátnék. Vilma koránál idősebbnek akar látszani,
10193     XVI   |                     Nem nagyságod kedveért, koránse tessék hinni. Ha egy angyal
10194     XXV   |              türelmetlenül Maszlaczky –, én korántsem azért jöttem ide, hogy itt
10195      II   |                  volt gyermek, mert kicsiny korától fogva gavallérnak nevelték.~ ~
10196     XXV   |                    sokallni öt forintot egy korbácsért és kétszázat azért a gyönyörűségért,
10197       X   |                     tűzmadarak szárnyaikkal korbácsolták, s beleverték szakállát
10198     XXI   |          találkozókra hívnak, ha ezt tudom, korbácsot hozok magammal és tanúkat.~ ~–
10199       V   |                  bocsátá útmutatóul, s azon korban, melyben más érez, hevül
10200    XIII   |                  perünkre nézve. Ha ő olyan korcs fickó volna, amilyennek
10201   XVIII   |                  falukon rendelet adatott a korcsmárosoknak, hogy ételről, italról gondoskodjanak,
10202       X   |              elnevette magát.~ ~A septemvir kordialiter felkapta poharát, de feleútjában
10203      II   |                   volt, és ripacsos, mint a kordován, melyből hatalmasan villogott
10204      II   |               tovább ásták, annál keményebb kőre akadtak, mind a két oldalát
10205       X   |                    anyai szóval.~ ~Egy nagy kórház a királyi vár, hol a sóhajtások
10206    XXVI   |        prédikációira, akik úgyis csak azért korholják mások viseletét, mert ők
10207   XVIII   |                 ajtóban állt még meg valami korifeus, s rekedt hangon onnan kezdett
10208   XXIII   |                  közelgő éjszakával a beteg kórjelenségei is súlyosabban kezdtek mutatkozni.
10209     XII   |                kiolvasni belőle, oly minden korlátokat túlcsapongó féktelenséggel
10210       X   |                    egy csónakot evezőkkel s kormánnyal ellátni.~ ~De mindez oly
10211    XIII   |                 párt, mely akkor azon megye kormányán ült, s titkos örömmel látta
10212     XIX   |             választás éjjelén sietett fel a kormányhoz a választás eredményét megsemmisíttetni.
10213       X   |                     másik: nyalábra kapni a kormányost, s kivetni a vízbe; a többi
10214       X   |                  Miklós a Kőcserepy-ház alá kormányozza a tutajt. Örömmel ugrott
10215       X   |                       A fáklyák közepett, a kormányrúdnál állt egy izmos, herkulesi
10216       X   |                    bölcs nyugalommal állt a kormányrúdon; midőn ép, erős épületek
10217   XVIII   |                     okleveles szakács veszi kormányzata alá az eddigi szakácsokat;
10218      VI   |                     példát, áldozatot hoz a kornak, hogy nemzetét jólétre segítse,
10219   XVIII   |                     haj és szakáll hamburgi korom.~ ~Sohasem ült hasonló alak
10220       V   |                   Férje már túl volt azon a koron, mely az ifjúság könnyelmű
10221     XIV   |                  fekete füst a magas kémény korona alakú kürtözete közül, sűrű,
10222   XXIII   |                     gyermekét ápolja, annak kórragályát szívhatja rokon idegzetű
10223       X   |                      Az én anyám egy herceg Korsovszky leány volt, én született
10224      IV   |                    párizsi operaház virágzó korszaka, a loge infernale uralkodási
10225    XIII   |                  lovaghősök és a trubadúrok korszakai, s egyéb a költészettel
10226   XVIII   |                    együtt nem élte át ezt a korszakot, a jövő ivadék törni fogja
10227       X   |                   kínálkozásban.~ ~A haladó korszellem más módot hozott be, asztal
10228    XVII   |                határozva, összegyűjtve, s a korszellemmel haladó párt mint diadalára
10229      XX   |                legjobb barátai sem találják korszerű vállalatnak hozzá járogatni.
10230      VI   |                     és izmosabb volt minden kortársai között. Szomszéd földesurak
10231      II   |                mulasztja el, s ha két-három kortársára akad, azoknak van mit hallgatni
10232   XVIII   |                megátalkodott és impertinens kortesei élén.”~ ~Arra, hogy egy
10233   XVIII   |                     vezették; míg Kőcserepy korteseit messziről meg lehete sejteni
10234   XVIII   |            eredménygazdagabb stratagémák, a korteskedések, ravaszkodások, nyílt és
10235   XVIII   |                     ostoba versre.~ ~Hetyke korteslegény ugrott ki utána, s dacosan
10236   XVIII   |                   is; Kiss Miska, a hírhedt kortesvezér, ki most is ott áll az asztal
10237   XVIII   |                     megye székvárosáig.~ ~A kortesvezéreknek nyílt büdzsé adatott. Ki-ki
10238   XVIII   |                   nélkül folyt le, csupán a kortesvezetőknek kellett résen lenni mind
10239   XVIII   |                     volksthingek, a spanyol kortezek, a jenki kongresszek, a
10240   XVIII   |                 frank parlamentek, a mongol korultájok és a kaffer vigvangok természetei
10241     III   |                    ifjúi szívet. Míg teljes korúvá nem leend, addig a növelési
10242     XVI   |                  magára rántva takaróját, s kősárga szemével merően nézett fel
10243    XXVI   |                     Amíg a pálmafa törzsöke kőszénné válik a föld gyomrában,
10244      VI   |           bányájából vízen szállított olcsó kőszénnel. Egyik iparág a másikat
10245    XIII   |          mozdulatlan szemeivel, amiknek oly kőszerű színe volt, mintha ó-elefántcsontba
10246      VI   |                   időjárásoktól megfeketült kőszobrok állongtak, mik úgy nyújtogatják
10247     VII   |                     a nefelejcset, mit majd koszorúnak fűznek, s az emberséges
10248      IV   |                    befogott lelkes állatok, koszorúözön, díszajándék s több efféle,
10249       X   |                 fényes fekete szakállal van koszorúzva. Ki ne ismerte volna őt,
10250     XII   |                     doktorátus meg a porosz koszt meg nem rontotta.~ ~Azonban
10251   XVIII   |                    a rézcsákány, másikban a kotyogós kulacs; gyönyörűség rájok
10252     XII   |                    mert igen cifra, hanem a Kovácséiból megtudtam ennyit.~ ~A kölyök –
10253     XII   |              magának meg egy irtóztató nagy kovácsműhelyt emel, ott fog készíteni
10254       X   |                   éjfél előtti órában éppen Kovácson volt az őrállás sora. Már
10255       X   |              Megkopasztottak csúful. Csúnya kozákok vannak ott. Mindig sláger,
10256       X   |                 menekülni kénytelen az omló kőzápor elől. De a megmentett gyermekek
10257       X   |                     elé. És utoljára is, én kozmopolita vagyok. Az én anyám egy
10258      II   |                 Hedvighez, kinek arcképét a krakkói székesegyházban láttam.~ ~
10259     XIV   |                    berkében, sem a tűzokádó krátere előtt nem voltam, olyan
10260    XIII   |                   szólt doktor Mauz, nyakát kravátlija közé igazgatva –, az orvosok
10261     XII   |                      ezrével, s ha nincs is kreditünk, de nincs adósságunk, mint
10262       X   |                 lehetett, hogy kit értett a kretén alatt?~ ~Zoltán csodálkozva
10263       X   |                   egypár rideg, haszontalan kreténért!~ ~Tudni lehetett, hogy
10264     XII   |                  lelkeket értek ilyenkor; a kreténnek nincs rokonszenve, sem szerelme.~ ~
10265      IV   |         egyáltaljában énekelt, hasonlatosan Kreutzberg oroszlánjához, melynél csodáltuk
10266      II   |                   emberrel beszélni, mint a kriminális rabbal.~ ~– Nos, nos? Nem
10267       X   |               lábaikkal rugdalnák e szomorú kripták ajtait, a minden alvó lelkek
10268   XVIII   |                   idegen nyelven, amit csak kriptográf kulcs segítségével lehet
10269     XII   |              hiszekegyet. 1~ ~Megtalálván a kriptográfia kulcsát, Rudolf ilyenformát
10270     XII   |              kaldeai rúnákat vagy skandináv kriptográfiát fog kiolvasni belőle, oly
10271     XIV   |                tisztára fogja mosni, mint a kristály, mert az igaz szeretetnek
10272   XVIII   |              egyszerűségénél fogva hat; egy kristályprizma, mely minden oldalról átlátszó,
10273  Vegszo   |                      csupán Zoltán életének kritériuma.~ ~A pesti árvíz jeleneteinél
10274      II   |          momusz-ivadék is elveszti láttokra kritikája fegyvereit, s elfelejti,
10275      II   |               legtitkosabb beszélgetéseket, kritizálnak, jegyzeteket tesznek látottakról
10276   XVIII   |                 sorba feküdte a pamlagokat, kritizálva azoknak rugalmi képességét,
10277   XVIII   |                    és ezüst huszasok csak a krízis napjaira hagyatván.~ ~A
10278      IX   |                 világban; győzné azt valaki krónikába rakni, mikből, ha minden
10279  Vegszo   |                  hogyan, mi történt tovább, krónikai rendben, költői eszme és
10280    XIII   |                   birtokáért, hanem követem krónikaíró Lisznyay Györgyünk példáját,
10281   XVIII   |                   kokánfalvi nemesség híres krónikáját, aki nem ismeri, annak,
10282     III   |                    esetek a bibliában meg a krónikákban, hogy hetvenéves férfiaknak
10283       X   |                színházból hazatérő hintókat Kronstadt előtt fogdosták ki. Olyan
10284   XVIII   |         konzervatíveknek, pecsovicsoknak és kubinszkyaknak, fehér és fekete tollasoknak –
10285   XVIII   |                    jönni, hogy valahonnan a kuckóból előszólaljon:~ ~– Bátorkodom
10286       X   |                  fején daliásan félrevágott kucsma, nagy sastollal. Az ember
10287     VII   |           porköpenyét, sapkáját felcserélte kucsmával, kardját előkereste a szalma
10288    XVII   |                  rossz sikere annál nagyobb kudarc a minden javulást ellenzők
10289     XXV   |                hallani kedves Maszlaczky úr kudarcát.~ ~Csak egyszer történt
10290   XVIII   |                     A viták terén tökéletes kudarcot vallott Kőcserepy pártja.~ ~
10291      II   |                    átaljában semmiféle, sem kül-, sem belföldi tudóssal nem
10292   XVIII   |              dühében, mint a cethal, Tamást küldé el másodszor, hogy keressen
10293      IX   |                     leányomat egy napra sem küldeném oda, de férfinak, oly szívvel
10294     XIV   |                     nem lehetett, többé nem küldheté vissza az egyszer előidézett
10295     XXI   |                    Hét órakor jelen vagyok. Küldheted tanúidat mindjárt!~ ~– El
10296   XVIII   |                    ez? Hogy jött ez ide? Ki küldi?~ ~Látja, hogy neki van
10297     XXI   |               ígéretet oly nagyon.~ ~– Most küldj el családomért! Te maradj
10298       X   |                   Itt várakozik.~ ~– Ugyan, küldje be, kérem! Aztán menjen
10299      XX   |                 távol vannak, mondjad, hogy küldjék utánuk, mert ez sürgetős,
10300     XII   |                   nem bontottam, azon módon küldöm neked, tétesd a családi
10301     XXV   |               cessziót, nem erőnek erejével küldött-e Kőcserepyhez?~ ~Abellino
10302     XXI   |               jelent meg Dabroninál. Zoltán küldöttei voltak.~ ~Egy kis találkozásra
10303      IV   |                  származott tőle: tisztelgő küldöttség a gőzhajónál, virágokkal
10304    XVII   |                  mondani el a derék emberek küldöttsége előtt, hogy csak tegyék
10305     VII   |             jobbágyok, tisztviselők üdvözlő küldöttségei mind eltávoztak már; a család
10306     XXV   |                  aki rendes apanázsát utána küldözé, megtudni, hogy Abellino
10307   XVIII   |                 leveleit, amiket a börtönbe küldtek neki? – Akár jobbról, akár
10308     XII   |                  helyett; mindjárt stafétát küldtem a kölyök után, hogy leszálljon
10309       X   |            végighasadni, a külső fal mindig külebb hajolt, az ablakok üvegei
10310   XVIII   |               Tarnaváry; mellette egy csomó külföldieskedő félvér, negyedvér magyar
10311     XII   |                    feltette magában, hogy ő külföldre utazik, oda lesz egypár
10312   XVIII   |                     porköpönyeg biztosítá a küllevegő befolyása ellen; egyéb történhető
10313   XVIII   |                   volna, s mindenikhez írna külön-különféle engesztelő, magyarázó, felvilágosító,
10314      IX   |                     belőlem! Ők se legyenek különbek az atyjoknál.”~ ~Ez a filozófiai
10315     XIV   |                     hátrafelé dűlve, nagyon különbözővé tették azt szokott írásától.
10316   XVIII   |                amire egyébiránt még erősebb különböztető jel volt az, hogy Szentirmay
10317       X   |                   és a látó között nem lesz különbség, egyik oly boldog lesz,
10318      II   |                   közt legalább tizenkét év különbsége fekszik, és ők mégis együtt
10319     III   |                   hölgyek arcképei láthatók különféle kiadásokban, acélmetszetek,
10320      VI   |              fatorony ékesíté, mely építési különösség titkát még ez ideig nem
10321     XIV   |                  Tarnaváry jellemének egyéb különösségei közé sorozták; pedig az
10322      IV   |                 untából megjegyezhetni azon különösséget, hogy ez a száraz, semmitől
10323      IX   |                    szobái egészen el voltak különözve az övéitől, nem is ugyanazon
10324       X   |               azonban ők a társaság zajától különválva fecsegtek az erkélyen, alant
10325    XXIV   |             kitűzött napjára. Minden zaj és külpompa nélkül kellett annak megtörténni.
10326     XIV   |                   kívül bizony igen csendes külseje a derék városnak. Elpusztult
10327      II   |                  kölcsönöznek az ifjú lovag külsejének.~ ~Egy pillanat, és ő otthon
10328       X   |                  két helyen végighasadni, a külső fal mindig külebb hajolt,
10329    VIII   |                    hallgatni kell, amiben a külszín után nincsen semmi titkolandó.~ ~
10330    VIII   |                 abból elég lehet arra, hogy külszínt adjon egy ármányosan kiszőtt
10331       X   |             szükséges volna, hogy ne csak a külvárosokat, hanem a belvárost is elöntse
10332       X   |                 valami baj, az legfeljebb a külvárosokban lesz érezhető. Ilyesmi sokszor
10333   XVIII   |                 utcákon már hallható volt a künnrekedt fél vad ordítozása, mely
10334     XIV   |                   magas kémény korona alakú kürtözete közül, sűrű, egymást hengerítő
10335    XVII   |                  felrepült a lángok közé, a kürtőn kiragadtatva az erős légvonat
10336     XXV   |                hagyta vágni pályáját; annyi küszködés után ily csúful lejáratni
10337     XIV   |                változatot nem szenvedő örök küszködésén.~ ~Pedig ő sokat látott
10338     XVI   |                      vesz pártfogása alá, s küszködik azzal a fáradságos munkával,
10339   XXIII   |               kastély falai között, melynek küszöbe megátkozott kő gyanánt feküdt
10340    XIII   |               ügyünk örvendetes megoldatása küszöbén áll.~ ~– Hogyhogy? – kérdé
10341   XVIII   |                helyen védi önt a vendégjog; küszöbömön belől, házi oltárom előtt
10342    VIII   |                   el Rudolf keblét, midőn e küszöbön átlépett, melynek oly szomorú
10343   XXIII   |                 amelyet ön hozand, amidőn e küszöböt átlépi, de hiszem, reménylem,
10344   XVIII   |          Takarodjatok ki rögtön, vagy aki e küszöbre merészli tenni lábát, azt
10345   XVIII   |               megyére megújult az indulatos küzdelem, mozgásba hozatott minden
10346   XVIII   |                     el, hol valami hatalmas küzdelemre van kilátás.~ ~Úgy állván
10347    XVII   |                    inkább lelki, mint testi küzdelemtől, az öreg Varga segített
10348   XVIII   |                      melyet az ő fáradságos küzdelme szerzett Kőcserepy úrnak,
10349    XIII   |                   bírálatot hozni azon idők küzdelmei felett, midőn két erős pártnézet
10350       X   |                  egészen nekihevült a játék küzdelmeibe; fején daliásan félrevágott
10351   XXIII   |                újrakezdett élet mindennapos küzdelmein, a keserű elváláson, s az
10352     III   |                viharokhoz edzett, tettekre, küzdelmekre kész; kész a legnagyobb
10353   XXIII   |                 embere –, itt Istennel kell küzdenünk.~ ~A tanácsos álmatlan aggodalommal
10354       X   |                    negyedórai életveszélyes küzdés után sem bírtak odább menni
10355   XVIII   |                  cselédek elnyomták; a nagy küzdésben betörték az orrát, s gonoszul
10356    XVII   |             elfoglalva, hogy saját sorsáért küzdjön, s a közügyekben ne számítsanak
10357       X   |                 minden téren lehete látni e küzdő hősöket, kik ajtókból, gerendákból
10358     III   |                 azáltal is, hogy a semmiből küzdötte fel magát a magasra, tanúsítá
10359       X   |              napszámosaival egy sorban.~ ~A küzdők, a szabadítók a legveszélyesebb
10360       X   |              erőltetett vonaglásokkal odáig küzdte magát, ott a lépcsőzet alján
10361       X   |                    gazdagok, a főurak dicső küzdterét látták itt alakulni a honfitetterőnek,
10362       X   |             contrealte-ot, Emánuel barátunk küzdvén gugaszakadtából a baritonnal –
10363      VI   |                    s a jobbágyok szomszédos kukorica- és kölesföldeit is megtisztelék
10364     III   |          pszichológiához nem ért, az menjen kukoricát kapálni. Azonban mindez
10365   XVIII   |                  minden három percben egyet kukorítva, melytől minden jó ötlet
10366   XVIII   |             rézcsákány, másikban a kotyogós kulacs; gyönyörűség rájok nézni!~ ~
10367       X   |                          Húzz egyet abból a kulacsból, ha mondom!~ ~Zoltán engedelmeskedett.
10368   XVIII   |                  fölé, egy főháztartó jön a kulcsárok nyaka közé, okleveles szakács
10369    VIII   |                  egyes-egyedül, még az öreg kulcsárt is visszaküldé, miután az
10370     XII   |                  Megtalálván a kriptográfia kulcsát, Rudolf ilyenformát olvasott
10371    VIII   |                  légben elhangzik az utolsó kulcsnyikorgás. Zoltán eltávoztában megcsókolja
10372       X   |                     való mosolyt.~ ~– Ide a kulcsokkal, uram! – kiálta ekkor egy
10373       X   |                     kezei összeértek, imára kulcsolá azokat felette, és nyugodtan
10374   XVIII   |                meghasadni; karjai görcsösen kulcsolódnak össze körüle, ajkai elhalnak,
10375       X   |                    a halál kétségbeesésével kulcsolta karjait a tanácsos nyaka
10376     XXV   |            torokgyíkot ne kapjon.~ ~Bámulva kullogott a futó báró után. Mire azon
10377      II   |                   hogy a bajusza befelé van kunkorítva, és hogy szembe Misztizlávnak
10378       I   |                  örömmel mutogatja felépült kunyhóját, üres pincécskéjét, melyhez
10379       X   |                  térdepelve. Még jobb itt a kunyhók alatt. Ime, a magas paloták
10380    XIII   |            fantáziája nemigen javult a nagy kúrában – gondolá Maszlaczky úr.)~ ~–
10381     XXV   |              Graefenbergben nem csinálnak a kúrából titkot, folyvást lehet a
10382    XIII   |          haszontalan patvarkodásaival az én kúrámat félbeszakítsa.~ ~– Haszontalan
10383     XXV   |                     részei következnek be a kúrának.~ ~Nemsokára két izmos fogdmeg
10384     XXV   |                   miért? Itt nem szabad más kúrával élnie, Priesznicz azt meg
10385       X   |                    ferencrendi templom és a Kúria-épület között van egy kis emelt
10386     III   |              fenyegetését, s felballagott a kúriára. Kérdezősködésére a levéltárnok
10387      IX   |                     iratokat hordott haza a kúriáról, az összehajtott akciók
10388       X   |                     figyelni kezdett:~ ~– A kúriától idáig jöttömben – folytatá
10389     XII   |                akarom tartani magamnak mint kuriózumot. Nevezetesebb pontjait,
10390   XVIII   |              Estefelé már oly muzsikálás és kurjongatás vette fel a várost, mintha
10391       X   |                     még most is danolnak és kurjongatnak. Hogy fognak azok egy perc
10392     XVI   |                    levén e minden országban kurrentált, de soha el nem fogott föld
10393      II   |              emberekkel, mindenkivel nagyon kurtán szokott bánni, s nem válogatja
10394    XIII   |              Látszik, hogy a báró úr valami kuruzslótól tanulhatta az anatómiáját.)~ ~–
10395    XIII   |                 valaki elrontsa haszontalan kuruzsolásaival.~ ~A doktor vére főni kezdett
10396    XIII   |                    mondja, búcsúszóképpen – Kuruzsoló!~ ~– Pervesztő! – kiálta
10397     XII   |               beállt Berlinben a filozófiai kurzusba, s a napokban letette a
10398       X   |                     tutaj, mit hirtelenében kútágasokból, kapukból kötöztek össze,
10399      II   |             gondolni is gyönyörűség a pesti kutak kénköves és salétromos vize
10400     III   |                     viszony kifürkészésére. Kutatásaim célhoz vezettek. Világos,
10401     XXI   |             megegyeztek volna benne. Én nem kutatom, mi gyöngéd összeköttetés
10402       X   |                 nyögése, s úgy kereste, úgy kutatta a szenvedők rejtekeit, mintha
10403     III   |                   igazi útra. Tizenkét évig kutattam, fürkésztem e perben; családok
10404       X   |                    csárda udvarán több nagy kútcsöveket láttam heverni, tán ha azokat
10405      VI   |                    puszták ura koldus, és a kútgémes tájképnek neve: nyomorúság,
10406      VI   |                   leírhatnók a melankolikus kútgémet a láthatár végén, a hegyére
10407     XIV   |                   pert ráadásul.~ ~A jámbor kuturgur sohasem tudta, mi van abban
10408   XVIII   |                 magát, mint egy leforrázott kutya. Így leszidatni tulajdon
10409      II   |                     saját lábait) menten, s kutyagoljon (műszó a gyalogolás kifejezésére)
10410     VII   |             kevesebb töretett meg? Lovakra, kutyákra mennyivel kevesebb volt
10411     XIV   |              aranyokon; elcsaklizta (műszó) kutyébereknek (szinte műszó), felváltogatta
10412   XVIII   |                 tábor, melyet viszont holmi Kutyfalvi-féle fráterek ostromolnak, kiknek
10413   XVIII   |                 hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepyéket,
10414   XVIII   |          lemelegedvén róla, egy szál fekete kvekker tűnt elő alóla közelszörnyedésre.~ ~
10415     XXI   |                       Valódi Don Quijote de la Mancha.~ ~– Egy gyermekijesztő
10416     XIV   |            jövetelét, bámészkodva a parányi lábacskák után, melyek ilyenkor világossságra
10417   XVIII   |                 vagy úgy lehordalak, hogy a lábadon sem állsz meg!~ ~– De hát
10418      IV   |           Szerencséjére a kis parasztlyán a lábához dobta a pénzcsomagot, és
10419   XVIII   |                 odaborulva Szentirmay Flóra lábaihoz. Egy okos szót nem tud mondani.
10420       X   |              földből azokat a hosszú-hosszú lábaikat, megereszték azokat a nagy
10421       X   |                    kézműves neje veté magát lábaimhoz. A Józsefvárosból futott
10422       X   |          felemelkedett ágyáról, de nem bírt lábain állani, oly gyenge volt.
10423      II   |                 alig talált elég kezeket és lábakat rendelkezésére, mikkel szavait
10424    VIII   |                  falakon, felfelé fordított lábakkal.~ ~Minden olyan csendes,
10425      VI   |             rendesen a hidat, hogy a puszta lábaknál nem maradt ott egyéb. Sehogy
10426     XXV   |                   éppen úgy, mint nyáron, s lábán egyebet nem lehete látni
10427      II   |           hallgatott, és pirult. Hol a jobb lábára, hol a balra állította magát,
10428      II   |                 halló asszonyságnak egy ott lábatlankodó fiatalembert, akin a világon
10429   XVIII   |                       Mindenütt, ahova csak lábbal menni lehet!~ ~– Hát miért
10430    XIII   |           kifejezésére torzult, s a lenyelt labdacsok után szemeinek égésén, vékony,
10431     XIV   |               labdázó diákok még beüthetnék labdával, s ha egyszer egy nehézkes,
10432     XII   |                  esztendős, az ilyennek még labdázni kellene; engemet tizennégy
10433     XIV   |                  van, mert az udvarhosszant labdázó diákok még beüthetnék labdával,
10434       X   |                     hozzá, eközben óvatosan lábhegyein lépkedve, s előrenyújtott
10435     XIV   |              megette a dinnyemagot mind egy lábig.~ ~Arannyal fizetni nemigen
10436      II   |                  csak azután keressük fel a labirint-parkokban, gloriette-ekben és remeteségekben
10437       X   |                     ha az áradat még nehány lábnyira emelkedik? Itt egymás karjai
10438       X   |                     s néhány perc alatt két lábnyival magasabbra növelte az áradatot,
10439   XVIII   |              arasszal a sétáló lyánkák pici lábnyomait.~ ~Liza odadőlt védnője
10440     XVI   |                   sovány térdeire szegezte, lábszárait vigasztalanul lógatva alá
10441       X   |                  valaki sietve futott fel a lábtón, s benyújtva kezét a tört
10442       X   |         vaskosaraihoz, s egy készen tartott lábtót nekitámasztának az ablaknak,
10443     XIV   |                 hegyzett füleivel, s hosszú lábujjait végighúzza az iratok sorain,
10444    XIII   |                     vissza.~ ~Maszlaczky úr lábujjhegyeire emelkedve, viszonza:~ ~–
10445     XII   |           doktorátust, küldött is egy egész láda nyomatott disszertációt,
10446    XXIV   |                     is ott hevert helységök ládájában a megígért örökváltság díja,
10447     XVI   |                     e percben kinccsel tölt ládákat ígértek, hogy őt hosszú-hosszú
10448     XII   |                   hogy az óperenciákra járj ladikkal szántani? Olyan dühbe jöttem,
10449   XVIII   |                  erőszak! Violencia! Crimen laesae! Actus majoris potentiae! –
10450      IV   |                     kérdé egy most érkezett laikus hangja.~ ~– Kicsoda? – sipított
10451      XX   |                     a. r. t.~ ~Talán csak a lajstromozó betűk azok, de ő ezt olvassa
10452    XVII   |                tovább, s másnap este Kovács laka előtt álltak meg Pesten.~ ~
10453       X   |                  Tarnaváry hétszemélynök úr lakában fényes vigalom volt rendezve
10454      II   |                   szép” melléknévvel ismert lakáj volt az.~ ~– Jancsi vagy
10455       X   |                      miszerint Tarnaváry úr lakása, a József téren, az egész
10456       X   |                  emberek, kik ott szorultak lakásaikban, jajgatva kiáltanak segély
10457   XVIII   |             kívánság; az embernek így saját lakásán megtiltani a járás-kelést.
10458   XVIII   |                  Csak menjen, öregecském, a lakására a másik öreggel együtt,
10459   XVIII   |                     is találta a tiszttartó lakását. Maga a tiszt nem volt otthon,
10460      II   |           képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; az ember
10461     III   |                  szabva, úgyhogy azokat más lakáson használni sem lehetne.~ ~
10462       X   |                    vagytok nagy veszélyben, lakástok sokáig kiállja a vizet,
10463      VI   |                 pompa közt, mely a földesúr lakát környezi, legfényesebb az,
10464       X   |          elüldögéltek egyedül a budai nyári lakban, vagy hosszú éjszakákon,
10465     XIV   |                   el mellette; ki tudja, mi lakhatik abban. Egy távoli jajkiáltás,
10466     XIV   |                kíván lakni, de amelyben nem lakhatott soha, sem ő, sem felesége.~ ~
10467    XXII   |                   jó napvilágot is? Mármost lakhattok egyedül ebben a nagy házban,
10468      XI   |               napjai után elhagyták feldúlt lakhelyeiket, menhelyet esdve idegen
10469       I   |                     a hazai művészet leendő lakhelyéül. Midőn néha egy-egy elegáns
10470      II   |                  keresetmód nem engedi őket lakhelyüktől hosszabb időre eltávozni,
10471      VI   |                cseléd s egy iszákos kulcsár lakja csupán, kinek jobb hasznát
10472       X   |                palotáját megnyitja előttük; lakjanak abban. Osszák meg vele,
10473    XXIV   |                lakomáitokat, keresztelővel, lakodalommal várni kell reája, mintha
10474   XVIII   |                   Arcansas és déli Virginia lakóira nézve, nemkülönben Otahayti,
10475      VI   |                     a nádi életet s azoknak lakóit; árvaság az, és inkább sírhatna
10476      IV   |                három szobában. És az alatta lakóknak mégis úgy tetszett, mintha
10477     XIV   |                   szívén, kiknek azért kell lakolniok, mivel őt szerették.~ ~És
10478       X   |                     vidám társaság a gazdag lakomához. Az ízes ételek, a lelkesítő
10479     XXI   |                    az istenek minden olympi lakomáinál. Estig az asztalnál ült
10480    XXIV   |              Tartsátok akkorra örömeiteket, lakomáitokat, keresztelővel, lakodalommal
10481       X   |                     ős, patriarkális magyar lakomák egyike ez, hol minden ember
10482   XVIII   |                  házánál, hordó tetején meg lakomákon pompásan el tudják azt ismételni,
10483   XVIII   |                   Rászolgált az úr – felelt lakonice Tarnaváry, pipája tüzét
10484       X   |         kíváncsisággal.~ ~– Kilenc ercsényi lakos, kik egy lélekvesztőn menekültek
10485      XI   |                   vidékein, kik egykor Pest lakosai voltak, s a romlás napjai
10486      VI   |                  kertek alját elfoglalják a lakosok gyümölcsaszalói és selyemtenyésztő
10487     VII   |                   hogy a boldogságot itthon lakóvá tette födeleik alatt, s
10488       X   |               számított 800 házat nyolcezer lakóval, és íme, egy század múlva,
10489     XIV   |               legfényesebb épületek üresen, laktalan állanak. A roppant országházban
10490    XXII   |                 volt szükség őt üldözni. Mi laktunk volna a magunk házában és
10491   XXIII   |                      Hazamegyünk szép budai lakunkba, ahol ő olyan boldog volt,
10492     XII   |                 szemei elől, s csak ezernyi lámpafény mutatja, hova szállt le
10493       X   |                      azt kivilágíták ünnepi lámpáikkal, magokra teríték halotti
10494   XXIII   |               rezzent fel, midőn az érkező, lámpája világkörébe érve, vele szemtül
10495   XXIII   |                   sem aluszik. Gyertyákkal, lámpákkal futkosnak egyik szobából
10496      XX   |                tüzes paripával, melynek égő lámpásai késő éjszakai utazásra mutattak.~ ~
10497     XII   |                     a Bálvány utcán, mert a lámpások már kialudtak, s az utca
10498     XII   |                 azután hazatérve, eloltom a lámpásomat, s behunyom szememet, akkor
10499      II   |           kísértetni akarja magát, fogadjon lámpásos gyereket.~ ~Rudolf csendesen
10500       X   |                 belépett a terembe a kisfiú lámpással, utána Tarnóczay tens úr,
10501       X   |                 rongyos ember kapaszkodik a lámpásvasra. – Ne búsulj, fickó! – vigasztalja
10502     VII   |                     szem híjával lebomlik a lánc! Rudolfot nagy dolognak
10503       X   |                   kezével megkapva a csónak láncát.~ ~– Ide mellém, barátaim!
10504      IX   |                     közé, ott is megkötözni lánccal, vaslánccal! Milliom a lelke!
10505     VII   |                 mindig újabb szemet adott a lánchoz, mely az ifjút gyámatyja
10506   XVIII   |                     is a legerősebb kapcsok láncolandnak, oly boldogság rég óhajtott
10507       V   |              mulatni, ki a legszebb logikai láncolatokat, a legbonyolódottabb gordiuszi
10508       V   |                     Eveline-t magához bírja láncolni. Bármit tervez a jövő iránt,
10509   XVIII   |             megyében az ellenzék pörölye és láncos buzogánya!~ ~Ez, úgy hiszem,
10510       X   |                  megkapva a hajó orrán levő láncot, annál fogva kivontatták
10511     XIV   |                   szemeiben a férfibátorság lángjai égtek, miket ha körülhordott
10512    XVII   |                   lap foszlánya felrepült a lángok közé, a kürtőn kiragadtatva
10513      II   |                    nőies, de szemeinek nagy lángoló csillagai hirdetik a férfilelket.~ ~–
10514     XIV   |                        Szentirmay védiratai lángra gyújták az ifjú elfagyott
10515   XVIII   |                     megírta.~ ~Eveline arca lángvörösre gyulladt, amíg azt végigolvasta,
10516   XXIII   |                   hogy ott üljön a csöndes, langy szobában, mely biztos szőnyegekkel,
10517   XXIII   |                     hófehér kezét összetevé lankadó keblén, s felsóhajta:~ ~–
10518      XX   |                   hogy engedje rájok omlani lankadt virágtermetét, hajtsa rájok
10519     XIX   |                percre egészen magához tért, lankadtan susogá: „Minő gyalázat!
10520       V   |                     gyermekeik iránt azokat lanyhákká neveli; jegyzetei voltak
10521   XVIII   |                  igen szomorú dolog, kedves lánykám. Lásd, ez egy gazdag ifjú
10522   XXIII   |        megjelenésével megmentheti szeretett lányomat, aki Istentől egyedüli örömem.
10523     XIV   |                 porrá a hullámot a csattogó lapát, millió fehér gyöngyöt hajtva
10524     XIV   |             kifőzhette azt magában. Leült a lapátkerék elé, órahosszant elnézve,
10525       X   |            közelítettek a szárazhoz, hogy a lapátok a kövezetet horzsolták,
10526       X   |                    kimenekülni az ár közől, lapátokkal, rudakkal evezve; és azután
10527     XIV   |                   nem sajnálta kicifrázott, lapidár betűkkel írni fel a hármas
10528     XVI   |                 szíves oktatást, hanem igen lapidáris stílusban folytatá:~ ~–
10529   XVIII   |                    egyikében legolvasottabb lapjainknak egy útleírás töredékei jelentek
10530       X   |                      A történet feljegyezte lapjaira e hősök, e bátrak neveit,
10531    VIII   |           érintkezik kezed, ahányszor annak lapjait forgatod. A gyermekévek
10532     XXI   |                 kardja élén, a keresztpajzs lapján engedi elveszni annak mérgét,
10533       X   |              magában, egyet suhintva kardja lapjával, s alig gondolta el, midőn
10534     XIV   |                volna azt le, s minden egyes lapnak egy mázsányi terhe volna.~ ~
10535       X   |                elhájasodott vonások, miknek laposságát nagyon segíti kitüntetni
10536   XVIII   |                érdemeit…~ ~A főispán egy új lapot fordított olvasmányában,
10537    XIII   |                   májam, lépem szemlátomást lappad; a hallásom kezd megjőni.
10538     XXI   |               acélkard, háromujjnyi széles, lappal fedett vas keresztpajzzsal,
10539       X   |                  íme, egy mégis ott látszik lappangani a lerontott kikötő deszkaomladéki
10540      XX   |               fatörzsön tárcájából kitépett lapra irónnal e sorokat jegyezte
10541      II   |                terítve, melyet vadzsálya és lapu nőtt be itt-ott, s mentül
10542      IX   |             legázolhassa.~ ~Zoltán a falhoz lapult előttük, s lesüté szemeit,
10543      II   |                   otthagyni vadzsályának és lapunak a kietlen földet, mint hiú
10544   XVIII   |                   többet párbajt vívni.~ ~A lármára s gyilkos kiabálásra pedig
10545   XVIII   |                  éltetni, amiből oly gonosz lármatámadt, hogy a gyűlésterem ablakai
10546      II   |                    hogy a tekintetes úr úgy lármázik e finom társaságban, s evégett
10547       X   |                     a tűzben laknak?~ ~Hogy lármáznak, mikor az ember enni ad
10548   XVIII   |                  hogy vagy parancsolja ki a lármázó sokaságot a teremből, vagy
10549      IX   |                    odabenn oly rettenetesen lármázott a méltóságos úr, hogy az
10550   XVIII   |                   felálltak azokra, s onnan lármáztak; később azonban, midőn az
10551     XII   |                    kiálljon, és hadonázzon, lármázzon mások mulattatására, mint
10552    VIII   |                     szívembe lát Isten, úgy láss te is oda, s ha a fájdalomban,
10553      II   |                    villát építtetni.~ ~Hadd lássák azok, kik egykor úgy hatalmaskodtak
10554    XXIV   |                 elhallgattatá.~ ~A fájdalom lassan-lassan elveszté éleit, helyet adva
10555    VIII   |              cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged. És most üdvözöljük
10556   XVIII   |                 bocskoros választók előtt: „Lássátok, mi éppen olyan közönséges
10557     XVI   |                   volt arra, hogy nyájasnak lássék.~ ~Elmondta röviden, hogy
10558      II   |                 hová nézzen, ahol senkit se lásson.~ ~Zoltán egyszerre örvendve
10559   XVIII   |                    ezerrel verte meg Dobzse László alatt egymaga e helység,
10560      II   |         barátságosan bánni, őt karon fogni, látásának örülni; ami annyival feltűnőbb,
10561     XIV   |                     győzött betelni az édes látással, csaknem elfeledte az udvariasság
10562   XVIII   |                  nemesség igen sokat nyom a latban, mert hírhedett veszekedők
10563     XIV   |               Tarnaváryné. – Az egész világ látcsövei ide vannak irányozva. Kérem,
10564     III   |                     az Abellinót, hogy ez a lateiner, ez a diákból lett nevezetesség
10565    XXVI   |                 látná mindazt, amit más nem láthat, és semmit abból, amit mások
10566       V   |                    öltöny ellebbenő fodrait láthatá, mik az átelleni ajtón eltűntek,
10567    VIII   |                     boldogtalan vagyok, azt láthatád. Jó férjem minden gyöngédsége,
10568      VI   |                     melankolikus kútgémet a láthatár végén, a hegyére repült
10569      VI   |                  volt egyéb, mint egy nagy, láthatártalan ingovány, benőve magas náddal,
10570     VII   |                kicsinynek és nagynak, kinek láthatásaért az öreg emberek napestig
10571     III   |                    az ügyész, mintha valami láthatatlant, ami mellére súlyosodik
10572      II   |              afölötti örömüket, hogy őt itt láthatják a tanácsos villájában, kinek
10573   XVIII   |                     selyempuha kezet; de te láthatnád is őt, talán meg is simogathatnád
10574       X   |                     hátra, amíg egy tornyot láthatnak belőle! E mindenki feje
10575       V   |                tulajdonai mellett boldognak láthatnám Vilmámat… és ez az én kedves
10576    XIII   |               tányérban fél zsemlye állott, láthatólag igen száraz, és egy marok
10577     XIV   |                megtanultuk egymást ismerni. Láthatott ön sok veszélyes próbával
10578     XIV   |                     susogó szemfedelet? Nem látják-e szemeid azokban a fekete
10579   XXIII   |                    ellebegnek.~ ~Amíg lázas látmányai tartottak, kín volt nézni
10580  Vegszo   |               milyen elvesztett egy világot látna azokban a legtisztább, a
10581     XIV   |                    ha egy nőtelen legénnyel látnának karonfogva menni, csak maradjon
10582   XVIII   |                  szélid egész tekintete, de látnátok őt, mikor beszél, hogy gyulladnak
10583    XXVI   |                                     XXVI. A látnok és a világtalan~ ~Múlnak
10584   XVIII   |                   élet beszél belőle; mikor látnoki hévbe jön, mintha egész
10585       X   |                életet, és azután a vak és a látó között nem lesz különbség,
10586       X   |                     a pesti vakok intézetét látogatá meg szülőivel Vilma, ott
10587      XI   |                   három éjjel tartott Isten látogatása Pest felett, három nap és
10588      VI   |                kölesföldeit is megtisztelék látogatásaikkal.~ ~Az egész kastély környéke
10589   XVIII   |                  híveihez, s maga a főispán látogatására ment.~ ~Valami futó gondolat
10590       X   |                    emelintve –, nem vagyunk látogatáshoz öltözve.~ ~Milyen jeles
10591       V   |                   Nincs unalmasabb az ilyen látogatási bevezetéseknél a társalgásban,
10592     III   |                    uram”, visszaadni neki a látogatást saját becses szállásán.~ ~
10593       X   |                   hogy, íme, eljöjjön Isten látogatásunkra, és elvegye azt, ami legkedvesebb
10594       V   |                 majd későbbi években a sors látogatja meg.~ ~És mindez igen bölcsen,
10595       X   |                     egy-egy elhagyott szoba látogatlanabb szögletében magát külön
10596      IX   |                     egyetemeket is meg kell látogatnia; abba néhány esztendő bizony
10597      IX   |            kisasszonyaival kocsikázni, este látogatóba mentek előkelő társaságokba,
10598      II   |                     attól tartva, hogy az ő látogatóival találkoznak; legyenek megfosztva
10599     III   |                   teli van halmozva, hogy a látogatónak nem marad hova letelepedni.~ ~
10600     XIX   |                    A karzatok gyéren voltak látogatva, a hölgyek mind elmaradtak
10601    XIII   |                   szemernyit, most már több latot, egész fél fontig napjában.~ ~–
10602      II   |            kritizálnak, jegyzeteket tesznek látottakról és hallottakról!! Ez ellen
10603       X   |                nagykereskedők laknak, abból látszanék ki valami. Ezt pedig ki
10604  Vegszo   |             alapjára nézve valószínűtlennek látszhatik. Magam is aggodalommal választottam
10605       X   |                 rémülten hánykódott lovagja latt, s szemei az ijedtségtől
10606      II   |                  Berzyt választani. Apropó: láttad-e már báró Berzyt táncolni
10607   XVIII   |               Miklós körül a zsemlye.~ ~Jól láttak-e szemei? Magyarul van ez
10608    VIII   |                Emlékezzél reá, Zoltán, hogy láttál engem sírni, és legyen ez
10609     XXI   |                  még én is beleszólnék. Nem láttál-e még soha lőni, vívni? Hát
10610    VIII   |                    hogy önt szembe dicsérni láttassam, mondhatom, miszerint szívétől,
10611       V   |                  nyerve, miszerint szívesen láttatik.~ ~Eveline örömest látta
10612     III   |                buzgósággal, de aminek semmi láttatja nincs.~ ~Egy szalmaágy-,
10613      II   |                  selyemharisnyákat engednek láttatni a ragyogó cipők körületéig,
10614       X   |                    három nap és három éjjel láttatok mindenütt, ti, akik vártátok
10615       I   |                      I. Egy nemzeti ünnep~ ~Láttatok-e már új gazdát, ki az őseitől
10616       X   |                     fehérek, csak széleiken láttatva vékony aranyozott vonalt,
10617       X   |                legtávolibb városnegyedekben láttok küzdeni egy Szapáryt, mint
10618      II   |                   momusz-ivadék is elveszti láttokra kritikája fegyvereit, s
10619   XXIII   |                  támadtak elő a beteg kínos látványai, a fehér, a véres alakok,
10620       X   |                    gyönyörködve e nagyszerű látványban.~ ~– Fameuse! Grandieuse! –
10621   XVIII   |                   megelőző estvén már tarka látványoknak volt tanúja a székváros;
10622    XIII   |                  kiben annyira felgerjedt e látványra az emberszeretet, hogy kész
10623      II   |             idősebbekhez volt ragaszkodása. Lauránál az eset meg van fordítva,
10624     XVI   |            veszekedése miatt az egész éjjel lázban feküdtem.~ ~Abellino oly
10625       X   |                  verítéket vert e rémeszmék láznyomása alatt, miket eleven képzelete
10626   XXIII   |                   magánál volt; a hagymázos lázroham után az elbágyadás tiszta
10627     VII   |                   feltűnni, mely megaláz és lealjasít, s egy jótetteken épült
10628      IX   |    férfigyermekeknél, de a méltóságos úrnak leányai is voltak, s leányokra nézve
10629      II   |                    az a véleményök, hogy ha leányaik megnőttek, akkor már nekik
10630      II   |              nagyaink, bármily gazdagok is, leányaikkal férjhezmenetök előtt nem
10631      IX   |           megharagudnom. Képes vagyok, ha a leányaim egy hímzést elrontanak,
10632   XVIII   |                     apa, anya, valahányszor leányára tekint: „Milyen halavány
10633       V   |             hazamentek, s egy-egy őszintébb leánycseléd, kinek nem volt semmi befolyása
10634    XXVI   |                    valaha Vilmáé volt, azon leányé, aki oly nagyon szeretett,
10635     XIV   |                      Fiatalsága még csaknem leányi széppé teszi, míg nagy szemeiben
10636       X   |                  helyesen okoskodék, hogy a leánykának társasága a legkevesebb
10637       X   |                    vele, ahol rábízta a vak leánykára, hogy tartsa átölelve úrnőjét,
10638     XII   |                   úr ilyen idős korában már leányokat szöktetett el, Abellino
10639      IX   |                  úrnak leányai is voltak, s leányokra nézve vannak azután még
10640   XVIII   |                  mindent rendeznem, a Vilma leányommal.~ ~Maszlaczky úr oly bűnösnek,
10641       V   |                     sors fog várni egyetlen leányomra. Lesz-e, aki őt tudja szeretni,
10642   XXIII   |                      Ha kérdezték a szomorú leánytól, miért olyan sápadt, miért
10643      II   |           keresztülrepedt, s a hinta mégsem lebegett. Nagyon nehéz volt neki.~ ~–
10644   XVIII   |                 hogy kalpagját legyen mivel lebegtetni kedvenc szónokai felé.~ ~
10645     XII   |               nyakas hazafi, akit semmiféle lében meg nem főztek, minő sajátságos
10646      XV   |                     előre is kimondom, hogy lebeszélni önt azon szándékáról, miszerint
10647       X   |            csáklyákkal rést vágva a jégben, lebocsáták azokat a cölöpök közé, úgy,
10648       X   |                     mentőlepedőt, s gyorsan lebocsátja az aléltat az ablakon. Úgy
10649       X   |                     művét nem végezé, hanem lebocsátkozék szépen egy szék szegletére,
10650       X   |                 felnyitá a táblákat. Csak a lebocsátott fehér függönyök takarták
10651       X   |                   horgot alkalmazott, s azt lebocsátva a második emelet ablakából,
10652     VII   |                      Pedig egy szem híjával lebomlik a lánc! Rudolfot nagy dolognak
10653       X   |                     lámpa, fehér tejüveggel leborítva, világítá a szobát. Lehetett
10654      VI   |               melyet minden ősszel kopaszra lebotoltak a rőzse kedvéért.~ ~Maga
10655       X   |               előbbre tolja.~ ~Egy alacsony lebujban még most is danolnak és
10656     XII   |                sokszor elfenekeltek, hogy a leckémet nem akartam megtanulni,
10657   XVIII   |                       Elmenj fickó, engemet leckézni, vagy úgy lehordalak, hogy
10658     XVI   |                     diplomata engedte magát leckéztetni.~ ~– Csúnya dolog az, egy
10659   XVIII   |                    nemesembert még a pap se leckézzen meg a templomon kívül.~ ~
10660       X   |                 süvölt a levegőben, s ahová lecsapott, egyszerre két zsivány bukott
10661      XV   |                   szólt Zoltán felugorva, s lecsapta a széthasgatott tollat. –
10662   XVIII   |              vezérei közbeveték magokat, és lecsillapíták a vitát, s ilyenformán az
10663    XIII   |                    által sikerült a háborút lecsillapítani.~ ~– Úgy én elmegyek innen –
10664     XXI   |            visszafoglalá, midőn az éljenzés lecsillapult, felállt a bajvívó, s gúnyos
10665      II   |                   meghajtá magát, s kardját lecsörrentve maga elé, ott állt meg,
10666   XVIII   |                     előtt, az ablakredőnyök lecsukvák. Mégis keresztülhallatszik:~ ~„
10667     XXI   |                  lesz halavány.~ ~Egyszerre lecsúszik mind a két gyöngéden szorító
10668       I   |                      homokkupacok, deszka-, léctördelék. Aki keze-lába kockáztatásával
10669      IX   |                     most is itt a helye; ló ledobott, csónak felfordult velem,
10670     XXI   |                ígérnek – egy ostoba karddal ledöfni! Lelőni onnan, mikor legjobban
10671     III   |                 attól lehet tartani, miként ledörzsöli róla a régi bőrt, s új ábrázattal
10672      XX   |            kisasszony, s odaintve lovászát, leemelkedik nyergéből; a kantárt odaveti
10673    XVII   |                     létrejötte nagy diadala leende a haladó pártnak, rossz
10674       V   |                    a sors, mindenkor büszke leendek azon lépésemre, mely által
10675      XI   |                     volna, még a sírban sem leendett szabad feküdnie; feltámadt
10676       X   |              találékony eszmét, s egyenkint leeregeti nejét, gyermekeit, kiket
10677      II   |           szenvelgés, népszerűség kedveérti leereszkedés; egy gyermekszív őszinte
10678   XVIII   |                annyira visszaélt barátságos leereszkedésével, azt igen természetesnek
10679      VI   |                 akarja fitogtatni, vagy úri leereszkedést szenveleg. Óh, a gyermek
10680      II   |                     asszony neve – kegyesen leereszkedő pillanattal fogadá az ifjú
10681      IX   |              veszedelmesebb bukások a lóról leesésnél és szomorúbb bélyegek, mint
10682      VI   |              marhától megőrizni; tyúk, liba leeszi, kikaparja a veteményt.
10683       X   |                  odaadná.~ ~E válasz nagyon lefegyverzé a septemvirt. Megüté Zoltán
10684       X   |                     a vízbe, elég leend, ha lefegyverzik őket, s becsületszavokat
10685     XIV   |       vaskarikáikkal, az ember nyolc órakor lefekhetnék aludni, hacsak kedve nincsen
10686      XV   |              beszélünk erről tovább, s most lefekszik ön, és kinyugodja magát.~ ~
10687   XVIII   |                   feltámasztva Bogozyt újra lefektéből, reábízta szörnyen, hogy
10688       X   |               mellett hálatta, imádkoztatá, lefekteté, betakargata, éppen, mint
10689     XXV   |                     mézeskalács kisdedet, s lefektették szépen, hogy izzadjon.~ ~–
10690     VII   |                     sorba csókolt mindenkit lefekvés előtt, s követelte, hogy
10691      XX   |                     rajta, úgy vonta valami lefelé, olyan szívesen kínálkoztak
10692   XVIII   |                  belőle a márkás büntetést, lefizetem előre, mert szándékom van
10693   XVIII   |                  Nem tartozom. Két izromban lefizettem érte a bírságot, amint láthatta
10694     III   |                   tizenkét év és még néhány lefolyandó év eredménytelensége nagyszerű
10695    XVII   |               kellett a hivatalos működések lefolyására. Maszlaczky úr gondoskodott,
10696      II   |                     rajtok nőni, s ha a két lefolyt évtized után végignézünk
10697     III   |            észrevétlenül adta kezembe; évek lefolyta alatt lassan körülhálóztatva,
10698   XVIII   |                     volt nyolcszáz esztendő leforgása alatt. Azért, ha azt kívánják
10699   XVIII   |            nyomorultul érzé magát, mint egy leforrázott kutya. Így leszidatni tulajdon
10700     III   |                fejét úriasan hátraveti, s a lefüggő hajbodor eltakarja a fülébe
10701      XI   |                   kapuin belől; harmadnapra lefutott az utcákról az ár, és akkor
10702       X   |               felejté; cselédek, urak, mind lefutottak az udvarra, a fényes delnők
10703     XII   |                 hetvenkétezer hold földed a legáldottabb vidéken, hogy az óperenciákra
10704      IX   |                 alárendelt embereknek éppen legalkalmasabb arra, hogy a fensőségi érzet
10705      IX   |                  hogy a nevelőné szoknyáját legázolhassa.~ ~Zoltán a falhoz lapult
10706     XIV   |                 voltak, undok valóságukban; legázolta őket, letiporta a földig,
10707     XIV   |                   legnevezetesebb férfiait, legbájosabb delnőit, s akinek nem volt
10708      VI   |                  gyermekkorában legokosabb, legbátorabb és izmosabb volt minden
10709       V   |                     Hiába: a kérői szerep a legbátrabb férfit is zavarba hozza.
10710     XXI   |                  ingerkedések közől, mint a legbátrabbaknak előlépni a jók java közől,
10711      II   |                  rajta, hogy az felrepült a légbe. A két lyány sikoltott,
10712       X   |                   azok vagyonuk romjai közt legbecsesebbnek találtak. A rettegők örömmel
10713   XVIII   |                    gyilkos módra leöldösi a legbecsületesebb embereket, kiknek nem az
10714       X   |                     s hogy az a környéken a legbiztosabb menedék.~ ~Mielőtt e vidám
10715     XVI   |                  önt nemcsak gazdaggá, de a legboldogabbá tette volna ez ég alatt.
10716    VIII   |                  mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy
10717    VIII   |                 voltam, ő pedig, férj. Én a legboldogtalanabb asszony, ő a legboldogabb
10718   XVIII   |                    jól lehete már hallani a légbolygató „éljent”, mely Kőcserepy
10719       V   |                     logikai láncolatokat, a legbonyolódottabb gordiuszi csomókat egy-egy
10720   XVIII   |                   diadal után azt képzeli a legbüszkébb, a legerényesebb nőről is,
10721     XIV   |                kigondolhatatlan eszméket. A legbűzhödtebb szív fenekén nem származhatnak
10722   XVIII   |                   uram – szólt Szentirmay a legcsendesebb vérrel a főispánhoz –, hiszi-e
10723     XXI   |                alkalom most; a karzatokon a legdíszesebb nép. Mindkét párt hősei
10724       V   |                     Készakarva sietett.~ ~A legdivatosabban volt öltözve, oly feszesen,
10725   XVIII   |                    mindenét felajánlja, ami legdrágább előtte, csak hazáját engedjék
10726     XXI   |                     világon kísérte ki, s a legédesebb hang kérte, hogy holnap
10727    VIII   |                   évek elmúlt érdemeit.~ ~A legégetőbb gondolat ez volt, mely őt
10728      VI   |                      Óh, a gyermek érzése a legegyenesebb útja a bölcsességnek!~ ~ ~
10729      VI   |                   amott a szikfű rebellált; legelő volt a gazdaság nagyja,
10730   XVIII   |                minden hű és erényes feleség legelőbb is férjével szokott közleni.~ ~
10731       X   |              csónakból, mégpedig Misztizláv legelöl, s iparkodtak kimenekülni
10732      VI   |                     mocsárlégtül s szikkadt legelőtül otthonos járvány.~ ~Szentirmához
10733      VI   |                  füvében egész csordaszámra legeltek a karcsú szarvasok, mik
10734      II   |                 Rudolf benső gyönyörűséggel legelteté szemeit a két férfi arcán –
10735   XVIII   |                    ma, holnap az lehetett a legelvetendőbb; tiszteletben álló nagy
10736      II   |                 neje meghívását kövesse-e a legélvezetesebb ünnepélyre, vagy Szentirmay
10737    VIII   |                  belepve, mely évek alatt a legelzártabb termeken is keresztülhat,
10738   XVIII   |              ismerjük meg, ki szinte hosszú legénnyé nőtt már fel, a másik pedig
10739     XIV   |                gonosz világ, ha egy nőtelen legénnyel látnának karonfogva menni,
10740   XVIII   |               megszállott, Kokánfalva nemes legényei mindig híres-neves verekedők
10741       X   |                   neki, hogy ne hányja ki a legényeket a vízbe, elég leend, ha
10742       X   |                forint kell minden napra egy legénynek, tíz forint maga a csónak.
10743       X   |            kibérelni, és azokat a szükséges legénységgel ellátni, mert Pesten nemsokára
10744       X   |                     bele a csónakba, s négy legényt magához véve, parancsolá,
10745     XIV   |                   tudja elkölteni?” Szegény legénytől még azt is megkérdezték,
10746    XIII   |              lippegésén ült a legkínzóbb, a legepesztőbb minden állati ösztönök közől,
10747     XIV   |         gyönyörűsége lett volna Bogozynak a legeslegnagyobb pert, mi éppen keze alatt
10748  Vegszo   |                    azokban a legtisztább, a legeszményibb gyönyörrel tele.~ ~„Hagyd
10749       X   |                     megmenekült már, csak a legfelsőbb emeletben van még egy családapa
10750      II   |                    vignette alatt lelhető a legfölségesebb pezsgő, hol és mikor szokás
10751   XVIII   |                barátunk, ki e pillanatban a legfontosabb embernek képzelhette magát,
10752  Vegszo   |              feltett célja felé.”~ ~„Hogy a leggazdagabbnál is többet ér az, amit belül,
10753     III   |                   olyan gyerekség az. Azt a leggyakorlottabb prókátornak is dolgot ad
10754      II   |                   bátor és illedelmes; arca leggyönyörűbb vetülete a napsütötte barna
10755    XVII   |                 gondoskodott, hogy minden a leggyorsabban haladjon, nehogy Abellino
10756     XIX   |                     tőle legtávolabb van és leggyűlöltebb ellenségeihez közel: tulajdon
10757       V   |                    a becsülés legőszintébb, leghatártalanabb mértéke felől.~ ~– Ily jutalom
10758   XVIII   |               megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb malleusa (így híják diákul
10759      IX   |                folyosóba, midőn egyszerre a leghevesebb szóváltás zaja üté meg füleit.~ ~
10760   XVIII   |              sohasem hallottam hírét.~ ~– A leghíresebb párbajvívó egész Európában.~ ~–
10761   XVIII   |                      hogy e napra az ország leghírhedtebb szónokai jelentek meg a
10762     XIV   |           barangolni alá s fel, végigment a leghosszabb utcákon. A reggeli zajtól
10763      II   |                tündérpalota, minőt csak ama légi tündérkék tudnak összeszőni,
10764      IX   |                   azután, hogy a főispán úr legidősebb kisasszonya, Toncsi, tizenhat
10765  Vegszo   |                     Érzelme, vágya, jelleme legifjabb korában van mindenkinek,
10766      II   |                 kikereste magának közőlök a legimpertinensebb arcot; a „szép” melléknévvel
10767   XVIII   |            Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb, legszenvedélyesebb pártvezéreknek.~ ~
10768     III   |            kifizetendő adósságok mennyisége légió; pedig míg azok törlesztve
10769   XVIII   |                     választókat, különben a legirtózatosabb dolgok fognak ma itt történni.~ ~–
10770     XXI   |             lehetett tűrni tovább. Egyike a legismertebb ifjú szónokoknak felhevült
10771   XXIII   |                 mentek végbe szemei előtt a legiszonyatosb, a legundokabb gyilkosságok,
10772   XVIII   |               ellenfeleiket.~ ~Egy csapat a legittasabb vérengzők közől ezalatt
10773      IV   |                 félhangon, aminek hallása a legjámborabb kedélyt is képes dühbe hozni.
10774   XVIII   |                     tanácsos összesúgtak; a legjavasolhatóbb terv az volt, hogy a választás
10775     VII   |                  elolvasni? Mármost ugorj a legjobbik paripára, s vágtass a méltóságos
10776     III   |             reményben vagyok, hogy mindez a legjobbra forduland, s végtére mégsem
10777   XVIII   |              Viszont ellenökben a septemvir legkedveltebb egyéniségei állanak: Szentirmay
10778     XVI   |               Abellino szívének ezek voltak legkedvencebb eszméi, mint minden megvénült
10779   XVIII   |                   ilyen küldetést számítá a legkedvesebbek közé, s nem is mondatta
10780      IX   |                  ideírta!~ ~Kétségtelenül a legkegyetlenebb büntetés neme: egy költővel
10781       X   |                    a legízletesebb falat, a legkényelmesebb hely, senki sem fűszerezi
10782      II   |                személy van, s ilyenformán a legkényelmesebben eligazodunk ez előttünk
10783       X   |                    és ellenszenvek, miket a legkérgesebb szív sem képes megtagadni.~ ~–
10784   XVIII   |                 őket megbüntetni, ami nekik legkeservesebben esik. Egész életökben az
10785     VII   |                  hogy nem félnek. Ödönke, a legkicsinyebb, sorba csókolt mindenkit
10786    XIII   |                    tátongó lippegésén ült a legkínzóbb, a legepesztőbb minden állati
10787     VII   |               emlékkel Zoltánt; a picike, a legkisebbik, alig harmadfél éves, még
10788  Vegszo   |                      A pirulni tudás évei a legköltőibb évek.~ ~Ama per, mely regényhősöm
10789     XXI   |                     sem.~ ~– Melyik önnél a legkorábbi óra?~ ~– Hat, reggel. Elébb
10790      II   |                     cipők körületéig, s ami legkülönösebbnek fog előttünk tetszeni, az,
10791   XVIII   |                 veszedelmesebb az, hangja a leglágyabb kérelemtől, mely a honfiszíveket
10792      II   |                  Kőcserepy úr háza egyike a leglátogatottabbaknak, az ő termei a divatvilág
10793     XIV   |                   Bizonyára Maszlaczky úr a leglelkiismeretesebb ember, aki még csak nem
10794       X   |                     volna alkalmat, ebből a leglogikaibb mérlegezés útján ki lehetett
10795   XVIII   |           megmenteni; amellett nem kíméli a legmerészebb szofizmákat, mindenről beszél,
10796       X   |                 lássa mindenki, miszerint a legmíveltebbek éppen nem aggódnak, hogy
10797   XVIII   |                    úrnak azon kezdeni, amit legmulatságosabbnak talál. Ha tetszik, mindjárt
10798       X   |                     gyermekével, közöttük a legnagyobbik ott veszett a vízben, amint
10799    XVII   |                     elvesztése volt az, ami legnehezebben esett lelkének, hanem a
10800       X   |                  adtak helyet a kiszorított légnek; még egy-egy nagy hörgés
10801     XXV   |                   keresztülmehetett a város legnépesebb utcáján anélkül, hogy valakivel
10802   XVIII   |           ismerhetlenné tegye a múltat, ami legnépszerűbb eszme volt ma, holnap az
10803   XVIII   |                semmi?~ ~Nemsokára egyikében legolvasottabb lapjainknak egy útleírás
10804   XVIII   |                   Zoltán a legunalmasabb, a legostobább ember lett volna a világon,
10805    VIII   |                     sóhajtanak fel a szabad légre jutva.~ ~Ott künn vidáman,
10806      II   |                   mindig tökéletes szépség, legrégibb ismerői sem találnak rajta
10807       V   |              szemére vetni; előre kitalálta legrejtettebb gondolatait, úgyhogy a gyermek
10808       V   |                    tenni, hogy ez érzelem a legrendesebb folyamú szerelem, melynek
10809     XIV   |                  vallomásaitól bemázolva, a legrettentőbb rémkép volt az atyai arc.
10810     XIV   |                     meg, lehetetlen, hogy a legridegebb bíró szemét is el ne futotta
10811       X   |                   jelenni meg előtte, midőn legsürgetőbb a veszély. Egy ily jelenet
10812   XVIII   |                  rendelve a járások, falvak legszájasabb emberei, az előcsahosok,
10813      VI   |                  szabályos táblákban fedi a legszebbik vetés, s sivatag székifüves
10814     XII   |                     hogy a magyart találták legszebbnek, de az mégis rettenetes,
10815     XXV   |                     hogy Maszlaczky a szoba legszélső szegletében sem volt előle
10816       X   |           letelepszik, ahol helyet talál, a legszemesebbé a legízletesebb falat, a
10817       V   |                     méltsád nem gúnyolja ki legszentebb érzelmeimet.~ ~E szavak
10818   XXIII   |                   azt megtagadni az emberek legszerencsétlenebbikétől~ ~Kőcserepytől.”~ ~Milyen
10819       V   |                     emiatt kénytelen volt a legszerényebb, áhítatosabb alakot játszani;
10820   XVIII   |                    illenék hozzá. Emánuel a legszeretetreméltóbb fiatalember minden ismerősök
10821    VIII   |                  ismerni, a legkedvesebb, a legszeretőbb anyát s a legjobb testvéreket,
10822    XVII   |                  ajánlja mind a kettőjöknek legszívélyesebb pártfogását stb…~ ~Zoltán
10823  Vegszo   |           próbatüzét képezi, nem tartozik a legszokottabbak közé, éppen azért tán alapjára
10824       V   |                 barátság eddigi kötelékei a legszorosabb rokoni viszonnyá fűződjenek
10825      II   |            összekötni, s elég higgadt vér a legszorosabban összefűzött viszonyok kötelékeit
10826     XIX   |                   akinek a szíve mégis tőle legtávolabb van és leggyűlöltebb ellenségeihez
10827       X   |                   Dessewffy Aurél.~ ~Künn a legtávolibb városnegyedekben láttok
10828     VII   |                    kardot fordítsák, hogy a legtiszteltebb férfinak azt mondják a törvény
10829      IV   |            páholyokra szórja ki a pénzét. A legtöbbek előtt ez igen természetes
10830  Vegszo   |                  részvétet biztosítaná.~ ~A legtöbbet az apró, mellékes alakok
10831     XXV   |                    nyakáról, hogy a reggeli légtől torokgyíkot ne kapjon.~ ~
10832       V   |                  halálom.~ ~Végső szavait a legtragikusabb elkomorodás hangján adta
10833   XVIII   |                   éljenzés fogadja, mit ő a legudvariasabb mosollyal és bókkal viszonoz,
10834   XVIII   |                 nekik kedvenc nótáikat.~ ~A legügyesebb népszónokok megbízattak,
10835      II   |                 rendesen legkevésbé szépek, legügyetlenebbek az úgynevezett kamaszévekben,
10836   XVIII   |                     Elfogadod-e?~ ~Zoltán a legunalmasabb, a legostobább ember lett
10837   XXIII   |                   előtt a legiszonyatosb, a legundokabb gyilkosságok, megnevezte
10838   XXIII   |                holtom után elégetendő.”~ ~A legutolsó levél, melyet írt, Dabronihoz
10839   XVIII   |                   idősebbek már, mint midőn legutolszor láttuk őket, egyik sem gyermek
10840       X   |                     a zaj eltemette volna a legvakmerőbb úszót is. Éppen a leopoldvárosi
10841      II   |                padozat hímzett szőnyegéig a legválasztékosabb ízléssel van felhalmozva (
10842       X   |                    a léleknek legszomorúbb, legvalóbb próbája. Oly közel hozzá
10843    XIII   |                     udvarolt az anyjának, s legvalószínűbb esetben is félvállról venné
10844    VIII   |                      s kegyetlenebb az ókor legvéresebb zsarnokainál, mert ez csak
10845   XVIII   |                sokat talált mondani, hogy a legvérmesebbek is elszörnyedtek bele, csak
10846     XIV   |                    felügyeljen, ez okiratok legveszélyesebbikét el fogja árulni? Óh, nem.
10847     XIV   |                 tanácsadásnak; felkereste a legvidámabb társaságokat, sietett egyik
10848   XVIII   |             egyszerre, mint egy jelszóra, a legviharosabb üdvkiáltás támad eléje.
10849  Vegszo   |                    Megváltó élete és halála legvilágosabb és legnagyobbszerű magyarázata
10850    XIII   |            gyűjteményből kereste volna ki a legviseltebbet, minden vonása az undor,
10851    XVII   |                 kürtőn kiragadtatva az erős légvonat által, mely úgy bömbölt,
10852    XVII   |                   lobogtak a kandalló forró légvonatában, mintha valami pokolbeli
10853     XXI   |                    egykedvűleg odasúgá:~ ~– Legyetek szívesek ülés után velem
10854    XIII   |                     fiskális, s confidenter legyezget felé a kezével, mit az olyformán
10855       X   |               enyimről. Kőcserepyné odainté legyezőjével magához Maszlaczkyt azalatt.~ ~–
10856       X   |               elfoglalták a csónakot, míg a legyőzött révészek tüszkölve és káromkodva
10857       V   |                  férfiú keblére, ki viszont lehajolva a kisded férfihoz, megcsókolá
10858     XIV   |                 sírt. A párna, melyre arcát lehajtá, egészen át volt nedvesülve.~ ~
10859   XVIII   |                talán őneki nincs hová fejét lehajtani, akit elkergettek az én
10860    XVII   |                     a világon nem lesz hová lehajtanom fejemet, majd csak megjelenek
10861   XVIII   |                    Ez a szép szónoklat mind lehallatszott az udvarra; a kokánfalviak
10862   XVIII   |                 fejét, lehasogatták füleit, leharapdálták egymás képét, kitépték üstökét,
10863   XVIII   |                      beverték orrát, fejét, lehasogatták füleit, leharapdálták egymás
10864   XVIII   |                     érintése a szív mélyéig lehat.~ ~– Ki van itt? – kérdi
10865     VII   |                    hírnév életét egy mérges lehelettel semmivé teszi.~ ~Szentirmay
10866     XIV   |                    arcára leheltek mirigyes leheletükkel. Óh, irtózatos!~ ~Hanyatt
10867    XXIV   |                   Ez a sóhajtás azt látszik lehelni:~ ~„Ugye, meg vagy elégülve
10868      IX   |                  álom meg nem csókolta imát lehelő, szelíd ajkait, hogy megzilált
10869      VI   |                kastély környéke más levegőt lehelt, mint a többi vidék; itt
10870     XIV   |               karjaik ölelgetésével, arcára leheltek mirigyes leheletükkel. Óh,
10871     XIV   |                    a tisztelet égi zománcát lehelték a meggyalázott alakokra.~ ~
10872     XXI   |                   hogy mentül tovább együtt lehessenek; milyen boldog lehetett!~ ~
10873      VI   |                     invázió elől biztosítva lehetének utaik járhatlansága által,
10874      II   |               föltéve, hogy el nem fogadása lehetetlenné vált, miután ő saját maga
10875   XVIII   |                    hazafiak ugyan ily módon lehetetlennek tarták a győzelmet, s maga
10876       X   |               nyargalni, megtudandó, ha nem lehetlen-e már a hazajuthatás.~ ~Azzal
10877     III   |                  gondol ön, minő föltételei lehetnének Kőcserepy úrnak?~ ~– Én
10878     XII   |              odahaza, pedig milyen gazdagok lehetnénk.~ ~Más nemzetnek nagy, népvilágító
10879      II   |                    vágyai támadnak valamivé lehetni. Óh, én bizonyára sokat
10880     XIV   |                      nem tiltakozott-e azon lehetőség ellen, hogy valaki ellenfelét
10881   XXIII   |                 vissza ismét. De a véletlen lehetőségei kínozák. Hátha nem találja
10882       X   |                engedte, hogy valaki annak a lehetőségét higgye, amitől ő maga úgy
10883   XVIII   |                    különös egzotikus arc; a lehetőségig veres, úgyhogy arca felszínén
10884   XVIII   |                     kell nekünk inggallér,~ Lehetsz Pesten ácspallér!~ ~Az öreg
10885    XXII   |                  kis leánykám, még arra sem lehettem ott, hogy a koszorút én
10886   XVIII   |                  engemet leckézni, vagy úgy lehordalak, hogy a lábadon sem állsz
10887   XVIII   |                követ, hogy ne legyen szabad lehordani?~ ~– Ő egy híres…~ ~– Micsoda
10888      II   |                      de az meg nem őrizné a lehordatástól, csak oly bátor és okos
10889    VIII   |               segítették szétszedni, nehogy lehullásuk nagy zörejt okozzon. Néhány
10890    XIII   |             papirost vett a hóna alá, s azt lehullatá onnan az utcára, ily elmésen
10891       V   |                     világot ne vessen annak lehunyt szemeire, leült ágya szélére,
10892     III   |                 percben felbiztat, másikban lehűt?~ ~– Én csak annyit ígértem,
10893      II   |              Takarodjatok innen, eb az inge léhűtői!~ ~Azzal megfordult sarkán,
10894   XVIII   |                   el, s fél, hogy a béréből lehúzzák.~ ~Estefelé lett vége a
10895   XVIII   |                    miszerint ettől a bortól leigyák magokat. A fráter impromptu
10896     III   |                Maszlaczky úrnak való ember. Leír mindent, amit eléje adnak,
10897     XIV   |                    hanem elgondolta, hogy a leírandó pert másutt nem kapja meg,
10898     III   |                         Mielőtt az ügyállás leírásához fognék, jó lesz kedves nagyságodnak
10899    XIII   |                    örömestebb hallaná azt a leírást unokaöccséről, hogy az egy
10900     XIV   |                    Szentirmay” pert akarnám leíratni.~ ~– Hisz az legkönnyebb,
10901   XXIII   |                rebegve, szemeinek ragyogása leírhatlan gyönyört fejezett ki, karjait
10902      VI   |            megállhatnánk a sivatag közepén, leírhatnók a melankolikus kútgémet
10903       X   |              travellers számára részletesen leírjam ez eseményeket, s apróságokkal
10904     XIV   |                  volna azokat. Ő tudta csak leírni a vádlókat tetőtől talpig,
10905      VI   |                   van költészete; és ezeket leírva hű volnék magamhoz, mert
10906     XIV   |            semmiházi, már bizonyosan megint leitta magát – sopánkodék az agg
10907     XXV   |                   küszködés után ily csúful lejáratni magát. Olyan kedve lett
10908     XIV   |                 azután ismét elállt, mint a lejárt órainga.~ ~Tehát azért idéztetett
10909     XIV   |              takarékossá kénytelen lenni, s lejött lakni rozzant kastélyába,
10910      II   |                    szilfiddel együtt tovább lejt.~ ~Misztizláv ezalatt belemelegedett
10911     III   |                     lábát, mintha negédesen lejtene, miáltal alkalmatlan köszvényétől
10912       X   |                 sápadva mondják egymásnak a lejtő párok:~ ~– Milyen hideg
10913   XVIII   |            kérezkedik!~ ~Egy pillanat alatt lekapták lováról az én hősömet, elvették
10914       X   |                     mit néznek ott. Tivadar lekiáltott egy azon menőre, hogy mi
10915      IV   |                 nagyságodnak?~ ~– Roppantul lekötelez vele. Irtóztató szükségben
10916   XVIII   |                    oly alázatos, oly földig lekötelezett úri pártfogói előtt, mint
10917   XVIII   |                  előre biztosítá őket hálás lekötelezettségéről.~ ~A tanácsos úr számára
10918      IV   |             forintot, amiért ő testétlelkét lekötelezi, ezeret, kétezeret ír helyette,
10919     III   |                     tartja nagyságod valami lekötelező csaléteknek?~ ~Abellino
10920      II   |                   bizonyos tekintetek miatt lekötelezve érzi, úgyszólván kezei közt
10921     III   |              pástétomsütőből lett bankárnak lekötni úri jószágát, virtualitását,
10922       V   |                     helyett az ítélet volna leküldve ellenünk?~ ~Eveline tizennyolc
10923    XXII   |               Zoltán édesanyja utolsó óráit leküzdé.~ ~Vilma nehéz, hagymázos
10924     XII   |                 hétszemélynök ősi restségét leküzdeni, s megerőtetvén magát, írt
10925   XVIII   |                  hogy egy egész fájdalommal leküzdött élet beszél belőle; mikor
10926       X   |                    Tarnaváry úr, könnyebben lélegezve.~ ~– Azonban mielőtt a torlaszhoz
10927     XIV   |                 rémséges alakok elfojtották lélegzetét. Hiába küzdött ellenök,
10928      IX   |                     az én dolgom, hogy az ő lélegzetöket lessem? Hadd üssék-verjék
10929       X   |                     utcák fenekén, s minden lélegzetre éltető lég helyett megölő
10930   XXIII   |                    kezét homlokán, nagyokat lélegzett, s pillanatok múlva csendes,
10931     III   |                  volt-e, nem-e”.~ ~Abellino lélegzetvétel nélkül bámult a beszélőre.
10932       X   |                  mint itthon. Majd megjön a lélekadta.~ ~– Uraim, dámáim, vigadjunk!
10933     XXV   |                 jutni melléje, mert hasonló lélekállapotban az emberek rendkívüli idegerővel
10934     XIV   |                 sorokat olvasnia! A gonosz, lélekégető vádak után e bátor, megvető
10935       X   |                 jelenet között volt még egy lélekemelő tünemény: a katona mint
10936      II   |                    a tanácsosnak sikerült a lélekerős férfit akaratához bilincselni,
10937       X   |                     itt?~ ~A borzalom az, a lélekfagyasztó, a szívreszkettető borzalom.
10938    XXIV   |            fenyegeti rémeivel, megbánással, lélekfurdalással.~ ~Szentirmay végső órájának
10939     VII   |              ekkorra hagyták fel e vérig, e lélekig ható döfést. Milyen jól
10940     XIV   |                     az iratot, mert átok és lélekkárhozat van annak minden soraiban,
10941      VI   |                    veteményt. Az ember csak lélekkárhozatot nyer vele; jobb azt nem
10942       X   |                     óra ijedelmeiben volt a léleknek legszomorúbb, legvalóbb
10943     XIV   |                     a földön.~ ~A szokatlan lélekrázkódások annyira elfáraszták Zoltán
10944     III   |                  sikerült a törvénytudóknak lélektan és bölcseleti eljárás útján
10945       V   |                     És ez így van helyesen, lélektanilag. Amely nőt a világ nevel,
10946       X   |                  gerendákból összetoldozott lélekvesztőkön siettek embertársaik mentésére.~ ~
10947     XXV   |                  innen.~ ~A fürdőtulajdonos leleményes ember volt. Amint megértette
10948      II   |                    hogy minő vignette alatt lelhető a legfölségesebb pezsgő,
10949     VII   |                     önérdek mentő horgonyát leli e vádban; mert ha ennek
10950       V   |             Eveline-em. Nem egyetlen ő, kit lelked nemessége meghódított. Az
10951     XXI   |                     e két irat megnyugtatja lelkedet, ha volna annak még gyanúja
10952   XVIII   |                  faluról falura, az emberek lelkeit hódítva, azalatt Kőcserepyék
10953     XII   |                     és az első szerelem. Ép lelkeket értek ilyenkor; a kreténnek
10954     XVI   |                  azt körülfogta szépen.~ ~– Lelkem, jó William, ráérsz most,
10955   XVIII   |                 tanácsos leánya –, akiért a lelkemet is odaadtam volna, s nekem
10956       V   |                     Én kimondom. Igenis van lelkemnek egy legmélyebb óhajtása,
10957       X   |                   azt veszélyben látja.~ ~– Lelkemre, fiú! Ez az ember nekem
10958   XXIII   |                     mázsái volnának, amiket lelkéről lerázott.~ ~Arcáról végképpen
10959     XIV   |                   az országra, jó példával, lelkesítéssel! De mit használ, ha másnál
10960       V   |                   munkára, csak egy jutalom lelkesíthet fel oly mű kivitelére, melyet
10961      II   |                  hogy ez órájában a nemzeti lelkesülésnek egy magyar főúr vigad ott –
10962       X   |                  irántok a későbbkori költő lelkesülni tudjon; kik merész, elszánt
10963   XXIII   |                   elragadtatni, s gyermeteg lelkesültséggel csügg fájdalmas illúzióin.~ ~
10964   XVIII   |                     legjobb borszesztől van lelkesülve, az ellenség száma kevés.
10965    VIII   |                elébbi fájdalomban. Bizalma, lelkiereje visszatért. Felemelé szép,
10966       X   |                félők tömege, akiben legtöbb lelkierőt lát, legyen az nő vagy alacsony
10967     XIV   |                hűsége, férfias szilárdsága, lelkiismeretes hallgatagsága példabeszéddé
10968      XV   |                     törekedett, sokkal több lelkiismeretesség van bíráinkban, hogysem
10969      IV   |                     Kőcserepy túlságig vitt lelkiismeretessége miatt a régi terhek kifizetésében
10970       V   |               megtörni, elnyomni. A gyermek lelkülete szokjék a lemondáshoz. Tanulja
10971       V   |                    alakulását Maszlaczky úr lelkületében nyomról nyomra kíséri. A
10972    XIII   |            testben-lélekben ép, egészséges, lelkületére nézve ábrándos és tettek
10973       V   |             észtehetségeiről, tiszta, józan lelkületéről, keresztényi, őszinte becsületességéről;
10974   XVIII   |              édestestvérem, aki megbántott, lelövöm vagy kétfelé hasítom!…~ ~
10975     XXI   |                melyet ha valahol az erdőben lelőnek, senkinek sem szükség rajta
10976     XXI   |                     ostoba karddal ledöfni! Lelőni onnan, mikor legjobban bámulják!…~ ~
10977       X   |              reszkető gyermek kezét.~ ~– Mi lelt, mit hallgatsz?~ ~Még Vilma
10978    XVII   |               hintót és azokat a lovakat is leltárba íratta fel, amiken idejött;
10979    XVII   |                     megtartani?~ ~Mindenről leltárt készített, számadást csinált,
10980     XIV   |                ember az egész Kárpáthy-pert lemásolja, s átadja annak, akinek
10981     XIV   |                    perben, amit ő Zoltánnak lemásolt; ő az iratok tartalmával
10982    XXIV   |                      Mikor az egyik oldalon lemegy a hold, akkor a másik oldalon
10983   XVIII   |             burnótszín felsőkabátban, amely lemelegedvén róla, egy szál fekete kvekker
10984    XVII   |                     halni.~ ~Zoltán ezalatt lement Kárpátfalvára. Keresztül
10985     VII   |               Zoltán és Katinka százszor is lementek megnézni az utat, nem közelít-e
10986    XVII   |                     számítsanak rá többé.~ ~Lemondása saját sorsán kívül sok egyéb
10987     XIX   |             gyülekezetnek:~ ~– A nemes báró lemondását nagyra becsülöm, és elfogadom.
10988       V   |                 gyermek lelkülete szokjék a lemondáshoz. Tanulja meg, hogy semminek
10989     XXV   |                  szabja valami árát annak a lemondásnak, miszerint nem hozza többet
10990   XVIII   |                    készebbnek nyilatkozva a lemondásra, mint ily jelenet előidézését
10991    XXIV   |                 saját kezű iratában átadá a lemondást.~ ~Midőn a tanúk részéről
10992      XV   |         áldozatokkal reá fogjuk bírni, hogy lemondjon folytatásáról.~ ~– Nem áldozatokkal.
10993     XXV   |                      hogy én követelésemről lemondottam volna azon esetben, ha Kőcserepy
10994   XVIII   |             senkihez sem beszél.~ ~Az elnök lemorzsolá a lemorzsolandókat. Elmondá
10995   XVIII   |                       Az elnök lemorzsolá a lemorzsolandókat. Elmondá az összegyűlés
10996   XVIII   |                mondani, hogy mi fán terem a lencse?~ ~E minden várakozáson
10997      IV   |                                   IV. Ézsau lencséje~ ~Maszlaczky úr azon nyugodt
10998     III   |                     nádpálcájával oly módon lendítve, mintha azt nem is azért
10999    XIII   |                  véghetetlen szánakozást és lenézést tanúsító hangon az inas,
11000      II   |              felemelt alakokat a magasokban lenézik, sőt félnek tőlük, mert
11001    XXIV   |                 azok, akik onnan a magasból lenéznek, midőn a boldog ifjú kebléhez
11002   XVIII   |                 kiket Tarnaváry úr még csak lenézni is restell. Viszont ellenökben
11003   XVIII   |                     minden arcvonása valami lenéző, kihívó megvetést tanúsít,
11004       X   |                   szolgák előhozták az erős lengyel pálinkát. Kőcserepy színültig
11005       X   |                  senki sem tudja táncolni a lengyelt, mint ő. Még a kártyateremből
11006      II   |             értesülve lenni vagy sem, s nem lenne-e erre a legtöbb tetszéssel
11007      II   |                átellenesemnek kellett volna lenned. Így kénytelen voltam báró
11008      II   |             szeretném már, ha én is jurátus lennék; ugyebár, ön királyi táblai
11009     VII   |                 Milyen jól el kell készülve lenniök, hogy azt meg merték tenni.~ ~
11010       X   |                  Midőn az utolsó gyermek is lent van, egyet roppan a ház,
11011       V   |            öntudatban, hogy nálánál erősebb lények őt pártolják, védik, szeretik,
11012    XIII   |                   kifejezésére torzult, s a lenyelt labdacsok után szemeinek
11013      XV   |                   ember az igazság mérlegét lenyomni törekedett, sokkal több
11014   XVIII   |                dulakodásra, s gyilkos módra leöldösi a legbecsületesebb embereket,
11015    XXII   |                   elvettétek még életét is. Leölték őt hidegvérrel, irgalom
11016     III   |           rézszegekkel oldalvást kiverve, s leöntögetve itt-amott tintával. Azon
11017       X   |                    került a dolog, hirtelen leoldá rozsdás fringiáját, s odaveté
11018       X   |                     olyan nagy vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba, s
11019       X   |                     nyeregben maradjon.~ ~A leomlott ház vastag porfelleget támasztott
11020       X   |                     a mély förtelemnek!~ ~A Leopoldváros egyik utcájában a segélykiáltozás
11021    VIII   |                    zongorának, mely magától lepattan, és nagy hangot ad.~ ~Zoltán
11022    VIII   |                     tovább az ifjú, lováról lepattanva.~ ~– Aligha nincs. Olyan
11023   XVIII   |                    hallgatóságot – unalmas, lepcses szónyújtogatók másrészről,
11024    XIII   |                   sem előszobája, sem tágas lépcsői nincsenek, hanem ha valami
11025       V   |                 együtt imádkozik vele annak lépcsőin. E tisztelet igen szép fénybe
11026    XIII   |                    emeletes ház még szűkebb lépcsőjén az ismeretes vékony hang,
11027       X   |                     Amiért nem világítják a lépcsőket?~ ~– Amiért kilenc órakor
11028       X   |                     itt leszökött lováról a lépcsőre, kirántá fejéből a kantárt,
11029       X   |                 mint melegít! Már az utolsó lépcsőt is mossa a víz, a jég köszörüli
11030       X   |               helyet, melyen állt, maga egy lépcsővel alább hágott a vízbe.~ ~
11031       X   |                  urát megpillantá a templom lépcsőzetén állva, kiemelkedék a vízből,
11032       X   |            köszörüli a templom oldalát, s a lépcsőzetnél egész fagyos torlaszt emelt.~ ~
11033       X   |                   fekvő alak vonaglik fel a lépcsőzetre.~ ~A koldusasszony volt