IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
11034 V | oly óvatosan, oly vigyázva lépdelt a világban, hogy még az 11035 X | pedig papírba takarták, lepecsételték egész hitelességgel, s vevény 11036 X | magokra teríték halotti lepedőiket, letevék a szentírást a 11037 X | neki, hogy kössön össze lepedőket, és azokon bocsássa le egyenkint 11038 IV | Kevélyen és nyalkán kezde lépegetni, nádpálcájával nem gyámolítva 11039 XIII | zsibongnak a gangliák, a májam, lépem szemlátomást lappad; a hallásom 11040 XIV | gróf O***né is fel volt lépendő a cél iránti szívességből.~ ~ 11041 XVIII | menyecske jóltartotta a frátert lepénnyel és hideg sülttel; bort is 11042 XVIII | jó illatos kapros túrós lepényt. A fráter letelepedett a 11043 XVIII | A menet szép toborzó lépésben járul a főispáni erkély 11044 XII | kérdezősködéseikre felelni. Minden lépése Zoltánnak tudva volt előtte; 11045 VIII | végighangzottak tompa, visszhangtalan lépéseik, s midőn az első ajtó előtt 11046 II | mintha éreztetni akarná vele lépéseit; szava rendesen úgy hangzik, 11047 V | mindenkor büszke leendek azon lépésemre, mely által egy Kőcserepy 11048 X | oda nem volt messzebb húsz lépésnél, s a víz csak csípőig ért.~ ~ 11049 IX | volt az ok, ami Rudolfot e lépésre kényszeríté.~ ~Képzelhetjük 11050 XIII | belépett, pedig máskor húsz lépésről meg nem bírtam volna ítélni, 11051 II | beszédekkel iparkodtak azon lépéstől visszatartani, hogy gyermekei 11052 V | Hiszen minekünk minden lépésünk, minden gondolatunk tele 11053 V | annál nagyobb örömmel nem lephetett volna meg a sors, mint aminőt 11054 X | eközben óvatosan lábhegyein lépkedve, s előrenyújtott kezeivel 11055 VIII | megemésztette, s tán az apró lepkék bábjai is segítettek pusztulásán, 11056 XVIII | rajta mosolygó kedves alakok lépnek be, elébb egy szelíd, nyájas 11057 XXI | hogy meg fogtok bennünket lepni valami tiltott kalandon, 11058 VIII | iratokat pecsételve. Az ifjú lépteinek hangjára visszafordult, 11059 VIII | gondolt, szinte óvakodott lépteit hallhatóvá tenni bennök. 11060 X | étteremhez vezető ajtó felől lépteket hallottak közeledni, s nemsokára 11061 XIV | óráját, s minden hangosabb léptekre az ajtóhoz sietett figyelni. 11062 II | alkalma volt azt minden lépten visszafizethetni.~ ~Palotáját 11063 XVIII | zavarral ment véghez, minden lépten-nyomon megállottak az utcán, felemeltek 11064 V | jelenlétében, ki a kis Vilma minden léptét, hangját igazgatta, ki megtanítá, 11065 II | a mulatólak csarnokaiba lépünk, csak azután keressük fel 11066 XII(1)| reformátorok arcképei levén lerajzolva, öltönyeik egész redőzete 11067 III | azért, hogy legyen mire lerakni a sok patvar pörös ügyet 11068 III | utóbbiakat még az előszobában lerakott, s előttünk már úgy áll, 11069 XXI | hölgyi felsőruhák voltak lerakva, minőket utazók szoktak 11070 XVIII | pofozásainak, átnyalábolta őt, s lerántotta magával a földre, ott azután 11071 XIV | s míg ő alszik, azalatt lerápiálom az egészet, azután majd 11072 XII | buzgalom, ki négy sorral is lerázhatná nyakáról az ilyen akcidenciát 11073 XXIII | volnának, amiket lelkéről lerázott.~ ~Arcáról végképpen eltűnt 11074 X | életén át dolgozni fog, hogy leróhassa azon költséget, amibe gyermekei 11075 XI | sötét szellemmel, ki éjjel lerontja azt, amit a jók nappal építettek!~ ~ 11076 X | ott látszik lappangani a lerontott kikötő deszkaomladéki között, 11077 XI | iparkodása semmivé téve, lerontva, az ábrándokat éppen úgy 11078 X | emlékét, mint romot érzé leroskadni vállaira? Óh, a föld jobb 11079 X | magát, ott a lépcsőzet alján leroskadt, szép karcsú nyakát kiemelve 11080 VIII | gyámatyját, fájdalomtól leroskadtan, odafutott hozzá, keblére 11081 XXII | A tanácsos fájdalomtól leroskadva ölelé át egyetlen, lázbeteg 11082 XVIII | átvett magánhagyományából lerótta. Azután nem maradt semmije.~ ~ 11083 VI | egész éjszakákon át elült lesben a drága mocsári szalonkák 11084 II | kipattant az üléséből, s lesegíté principálisát.~ ~A főispán 11085 X | levő muzsikokat, akiket lesepert a tengerbe. Olyan itt nem 11086 V | fejében, s csak azt a szót lesi, amelyikhez hozzáköthesse 11087 XXIII | egy gúnyos, mérges szellem leskelődnék, aki a lángot elfúni törekszik, 11088 IX | hogy az ő lélegzetöket lessem? Hadd üssék-verjék magukat, 11089 III | családok mélységes titkait lestem el, elvetett szavakat hordtam 11090 XVII | gondjai által, hová fog lesüllyedni ismét egy vesztegető, pazarló, 11091 IX | falhoz lapult előttük, s lesüté szemeit, mintha ő szégyenlené 11092 V | Puszta tekintete által lesújtva, csüggesztve érzé magát, 11093 X | Menjünk innen, menjünk, a ház leszakad, a víz elnyel, meghalunk!~ ~ 11094 VIII | Chopin mazurjai. Sok húr leszakadt róla, s összegöngyölődve 11095 XX | otthon feledé. Hirtelen leszakítá kebléről smaragdos mellkapcsát, 11096 XXIV | a sírkő?…~ ~Egy virágot leszakított a sírról. Különös, hogy 11097 X | Már az más; tessék leszállani! Ide a vállamra lépjen!~ ~– 11098 II | ha nagy sár van az úton, leszállít a hintóbul, hogy vigyük 11099 XVIII | hallgatja.~ ~Az udvaron elébb leszállítá a fiskális úr fráter Bogozyt, 11100 II | torták, a pompás mulatság leszállított értéke csak azok számára 11101 XII | küldtem a kölyök után, hogy leszálljon rögtön arról a fatömlöcről, 11102 XVIII | nemes atyafiak járnak; ott leszállnak a tanyázó testvérek közé, 11103 XXIV | férjét, kit egyedül lát leszállni hintajából. A tanácsos sóhajtva 11104 XVIII | komolynak venni, s szépen leszálltak a zöld asztalról, s anélkül, 11105 XVII | s átadta neki a falakról leszedett családi képeket, a levéltár 11106 XVIII | rövidebb türelmű ember rég leszedette volna az órás gombokat dolmányáról, 11107 X | menekült fel. Most a családot leszedik a csónakba, s a rablókat 11108 X | báró, s a kellemetes ifjak leszedték magok közé a félénk nimfákat, 11109 XVIII | egy leforrázott kutya. Így leszidatni tulajdon azon kastélyban, 11110 XII | adnom, ha elvész. Jól is leszidtam azután egy levélben, azt 11111 X | ki a vízből. Zoltán itt leszökött lováról a lépcsőre, kirántá 11112 XV | működése hatályos teréről leszorítani.~ ~– S következhetnék ily 11113 XIV | mint tanácsos ellenében leszorítva tartja, míg ez eszes, tudományos 11114 XXIII | világot! Milyen gazdagok lesztek utánam! Minden, minden rátok 11115 X | embernek csak a pálcáját kell leszúrni a földbe, s egyszerre mintegy 11116 X | sem hallottam. Szökőkút a leszúrt pálca után; Mózses története 11117 XVIII | abban összezavarja a kettős lét tüneményeit.~ ~– Úgy ám! 11118 X | voltak, aztán mégis mindig letájcsoltak, egyre bakala; csizta bakala! 11119 XIX | személyeiket kiemelték, de letaposták az elvet.~ ~Nem marad neki 11120 II | karjára öltött Zoltánt, s letaposva egynéhány komolyabb hazafi 11121 XVIII | valami rejtett kaszatömlöcbe letaszítja.~ ~Az öreg Varga fogadta 11122 II | kedéllyel –, hajdúja jelen nem létében kitisztíttatja velünk csizmáit, 11123 I | nagy kevert városban, ahova letehessük házi oltárunkat, valahol 11124 XVI | úr e beszéd alatt ismét letekergette a sált nyakáról, pedig senki 11125 XII | ha a legutóbbi évek alatt letekintett erre a kis földre, s ezen 11126 X | courtoisie-val üdvözlé az ablakból letekintő úrhölgyeket, s szüntelen 11127 III | percben éppen egy egész család lételének megmérgezésén jártatja elméjét, 11128 XXI | mert itt az sincs, ahova letelepedjetek. Elébb rendbe kell hozatnom 11129 X | iszik kínálás nélkül, s letelepszik, ahol helyet talál, a legszemesebbé 11130 XVI | térítse.~ ~Néhány hónap letelte alatt sikerült neki védence 11131 X | találta elégnek vagyonát letenni a nyomor oltárára, magát 11132 XXII | módon akarja e szándékát létesíteni. Az orvos elbámult rajta.~ ~ 11133 XIII | nagyságodnak, hogy a mi céljaink létesítésére semmi sem oly kívánatos, 11134 III | koptatni, s éjszakára rendesen leteszi, s bizalmas emberei előtt 11135 X | teríték halotti lepedőiket, letevék a szentírást a földre, s 11136 VI(1)| közől sok van olyan, aminek létezése csak a kegyes óhajtások 11137 XV | a pert, mihelyt ön ennek létezéséről tudomást kap.~ ~– Bár úgy 11138 X | amik őrá nézve mind nem léteznek.~ ~Egykor a pesti vakok 11139 XXI | édesanyám sarkam hegyéig a Léthébe, hogy sérthetetlen legyek, 11140 XIV | valóságukban; legázolta őket, letiporta a földig, szemökre hányta 11141 XVIII | levél, tömérdek törléssel; letisztázta szépen, be is pecsételte 11142 XIV | érintésétől megmenekülni, magokról letisztítani azoknak fertelmes kéznyomait, 11143 XXI | segítette meztelen melléről letörölgetni a vért, míg az orvos azt 11144 IX | idehaza lesz; neki kellett letörölni a könnyeket kicsikéje piros 11145 XXIV | ellenségre egyaránt, hogy letörölt egy mindenkinél hatalmasabb 11146 XXIV | és ő már halva van.~ ~A letört virágot tárcájába rejté.~ ~„ 11147 X | Ilyenkor goromba volt, s letorkolt minden embert. Meg nem engedte, 11148 XII | meggondolni, akarni – és létrejött; teheti boldoggá, naggyá, 11149 XVII | közcélú vállalatokra, miknek létrejötte nagy diadala leende a haladó 11150 XVIII | bőségesen túlnyomja az ellenfél létszámát.~ ~Kőcserepy mindamellett 11151 XIV | ismerni; hagyja azokat nem letteknek, nem ismerteknek maradni, 11152 III | papírcsomagokból, amire leülhessen.~ ~– Ebben a pillanatban 11153 XII | izennivalóm van, mintsem leüljek neki, és írásba tegyem.~ ~ 11154 XXIII | segíté levetni kabátját, leülteté a tűz mellé.~ ~– Mint otthon. 11155 XVI | Maszlaczky úr nagy készséggel, s leültetett minden embert Abellino ágya 11156 XXIII | megcsókolá homlokát. Miután leültette maga mellé, s hideg sötét 11157 XII | hogy mikor annyi helyen leüt az istennyila, miért nem 11158 III | mikor leírta, ha a fejét leütnék, sem tudna egy sort is elmondani 11159 III | az utolsó falatot is, s leütve tenyereiről a morzsákat, 11160 X | vele a jégtorlatig. Én is leugrottam lovamról, mit ő észrevéve, 11161 VII | földesúr névnapjára szoktak levágni. Mindenki tudott valami 11162 XXII | ölni, annak az egész kezét levágták. Nem fogja őt bánthatni 11163 X | egyszerre az egész előfal levált, iszonyú robajjal omolva 11164 XIII | pedig én ott hagyom a pert a levata előtt, akkor mehet ön koldulni 11165 XIV | helyettem, s felveszi a levátát. A többiről pedig, ami előadja 11166 II | tud semmit róla.~ ~Míg ő levegőhöz és jó tanácshoz kapkod, 11167 XVIII | másikon, így repült velünk a levegőn keresztül, s alattunk meg 11168 VIII | aggasztóbb a sírbolti rekedt levegőnél, fogta el Rudolf keblét, 11169 VIII | Tudom én azt, hogy nem a levegőre gondolunk most. Jól van, 11170 II | kilátásokról és a fölséges levegőről, mely minden betegséget 11171 XII | legelébb is kihullott a levélből, s mellyel oly bőséggel 11172 IX | meglepetést, mely őt Rudolf levelének olvastával érte. Akkor ilyenforma 11173 XVIII | eléggé méltón viszonozni. Levelére csak megvetéssel felelhetek, 11174 XII | szabad tudni, hogy Zoltán nem levelez Szentirmára.~ ~Azért ő mindig 11175 XII | nevű jurátus nem érkeznék e levelezés folytatására, kegyeskedjék 11176 XII | kezdi mulatságát találni a levelezésben, melyet rá nézve a tárgy 11177 XXIII | bőrbe kötött naplója, melybe levelezéseit szokta feljegyezni, az eredetieket 11178 XII | tarthattam. Hogy az érintett levelezések megszűntek, annak oka ez: 11179 XII | mert én nem bíztam rá a levelezést. (Így folytaták tovább a 11180 XII | folytatni, s ha netalán az eddig levelezett Kovács nevű jurátus nem 11181 XVIII | hogy a Pesti Hírlap vidéki levelezője, s minthogy ügyesen tud 11182 XII | haszontalan kifogásaival a lusta levelezőknek.~ ~Rudolf ebből annyit megtudott, 11183 XII | mennyire nem kenyerem a levélírás, hogy képes vagyok inkább 11184 XVIII | nekiült hajnalnak idején a levélírásnak; egy korán éber kakas segített 11185 VIII | simítá le Rudolf a port a levélről, s szinte összerezzent, 11186 XVII | leszedett családi képeket, a levéltár okiratait, vigye azokat 11187 X | egész nap ott szokott ülni a levéltárban, pörtárban, s írt, írt szakadatlanul 11188 XVII | sikerült magát e pert a levéltárból kitöröltetni.~ ~Zoltán dobogó 11189 XIV | kulcsot a kezére bízok: a levéltárét, a perköltségi pénztárét, 11190 X | kétóránként fölváltva a levéltárhoz vezető teremekben őrködjenek.~ ~ 11191 III | kúriára. Kérdezősködésére a levéltárnok azt felelte, hogy Maszlaczky 11192 X | földrázkódást, mely miatt a nagy levéltárszekrények mind úgy dübörögtek, mintha 11193 XIV | felforgathatom megint az egész levéltárt, amíg ráakadok.~ ~– De hiszen 11194 VIII | gondolattól, hogy egy halott levéltitkát megsértse; de meg kell annak 11195 VII | menjetek azon halavány levelű fa alól, gyermekek; ennek 11196 II | előrehaladni, ugyanazon levendulaszín selyemöltönyt viselvén most 11197 XVIII | üsd, nem apád” modorával leveri a Bramarbast.~ ~Tarnaváry 11198 XXI | a jók java közől, s vagy leverni ezt a dühödt embert, vagy 11199 IX | női hangok voltak, s nincs leverőbb valami fogékony kedélyekre 11200 XVIII | formát mellőzött; a szégyen leverte, a harag ingerlé, s e két 11201 IV | Cerberus!~ ~Csüggedten, leverve érkezett meg estefelé a 11202 X | maga helye, s elkezdik a levesen, és végigfolytatják az egész 11203 III | ügyvédet választani, én leveszem kezemet e perről.~ ~Azzal 11204 X | te le engem!~ ~A tanácsos leveti e szóra felöltönyét, melyet 11205 XXI | véres öltönyök oda voltak levetve a pamlagra.~ ~A gróf arca 11206 X | vízbe, s a rohanó ár végre levitte a csónakot a kiöntésre, 11207 IX | még sok jelenlevő és nem lévő egyéniségeket, s Zoltánék 11208 XXII | szívet, aki minden szíveket lezár, s míg lezárná, kibocsátja 11209 XXII | minden szíveket lezár, s míg lezárná, kibocsátja azoknak titkait, 11210 XVIII | tekintetet vetett az udvaron lézengő néhány választóra, s visszahúzta 11211 VI | marhától megőrizni; tyúk, liba leeszi, kikaparja a veteményt. 11212 XX | pórleány hajtja haza a mezőről libáit, azt odahíja magához.~ ~ 11213 II | emberiség alárendeltjei iránt. A libériás Adonisznak igen sok és igen 11214 XIV | királyhalmát körülnövi a fű, szép ligeteiben, ha megzendül is valami 11215 XII | elhagyja Pestet, árnyékos ligeteivel, hűs szökőkutaival, fájjon 11216 X | Csak a reszkető gyermek lihegése hallatszott odafenn a szobában, 11217 II | keresztül azt a lázas, fuldokló lihegést, lehetetlen, hogy meg ne 11218 II(2)| nem restelli felkeresni a lipcsei képes újság tavalyi folyamát, 11219 XIII | elkékült ajkainak tátongó lippegésén ült a legkínzóbb, a legepesztőbb 11220 X | használatomra kívánom azt.~ ~– Lirum-lárum. Ahol az úr lakik, oda nem 11221 XIII | hanem követem krónikaíró Lisznyay Györgyünk példáját, aki 11222 X | nem tevé addig öléből, míg Lizához nem ért vele, ahol rábízta 11223 XXIII | éhezik. Mi kezet szorítánk Lizával, és mi értettük, hogy mit 11224 XII | f. é. küldött tb rendli lleidet kézh vennem, llyekk folytán 11225 XII | rendli lleidet kézh vennem, llyekk folytán g értettem, h Te 11226 VII | mint amilyen csodabiztosan lő, s oly édesen áld, mint 11227 X | azonnal visszafutott a lóakolba, s lovát eloldva, felkapott 11228 X | perc, majd elmúlt tíz, és a lobbanás mégsem történt meg. Talán 11229 XVIII | tenyérnyi szalaga hátáig lobog kalapjáról, kezében rézbuzogányos 11230 X | felhevülés tüze látszott lobogni, termete délceg volt és 11231 X | járkált alá s fel a szikrázva lobogó gyertya világánál, kivont 11232 XVIII | szétoszolva, százakra menő lobogóikkal kétannyit látszanak mutatni, 11233 XXIV | azalatt zöld ágakból, színes lobogókból diadalíveket készítenek, 11234 XVIII | függönyökkel s háromszínű lobogókkal felékesítve.~ ~A megelőző 11235 XVIII | elül lóhátas legény vitte a lobogót, melyre a választottak neve 11236 XVII | felhajló tüzes lapok úgy lobogtak a kandalló forró légvonatában, 11237 XVIII | kimenetelét, karmantyúikon büszke lobogtatással viselik a fehér- vagy háromszínű 11238 XVIII | ablakokból; a hölgyek kendőiket lobogtatják feléjök. Kőcserepy kalpagjával 11239 XVIII | mintha az a szégyenpír lobogtatná, mely arcát égeti.~ ~Magánkívül 11240 IX | kik még most is kendőt lobogtattak a távozó hintó után, és 11241 II | mégis biztaták Zoltánt, hogy lódítsa meg erősebben a hintát. 11242 X | óra, midőn a kapu alatt lódobogás hallatszott, s egyik pitvarnok 11243 XII | doktornak neveznek, még a lódoktort is.~ ~A gyerek alig van 11244 X | a tutaj az utca közepére lódult. A ház pedig, mintha ez 11245 XII | lenni, csak imitt-amott lódulván ki belőle valami hosszabb 11246 X | mintha ez egyetlen emberi lökés ingatta volna meg, elkezdett 11247 X | irányzá, jobb keze iszonyú lökést adott a csáklyával a tutajnak, 11248 III | pillantana írásából egy lóért.~ ~Kárpáthy Abellino úr 11249 XXIII | Csendesen!~ ~A nap most lövelli legelső sugárait az ébredő 11250 X | s szikrázó jégdarabokat lövellt fel az égbe, s kétfelé csapta 11251 X | Midőn a földrengésre, a lövések hangjára ő is futott le 11252 X | egy óranegyed óta hallá a lövéseket és vészharangszót s az utcákon 11253 X | vezette a munkálatokat. Minden lövésnél szikrázó port látszott vetni 11254 XXI | egymás után mind a kettő, két lövésre két madarat.~ ~Újra csengettek 11255 X | egy puskavesszőre, s azt lövesse felénk. Így a zsinegen át 11256 XVIII | urat egy nappal előre, hogy lövessen vadakat, készíttesse el 11257 XXI | itt Pozsonyban csak úgy lövöldözik le az embereket, mint a 11258 XII | pontokat és felkiáltójeleket lövöldözve körös-körül mindenüvé, ahol 11259 IV | becsületemre mondom, főbe lövöm magamat.~ ~– De hát hogyan 11260 X | A derék őrnagy rögtön lőfegyvert és zsineget teremtett elő, 11261 XVI | lábszárait vigasztalanul lógatva alá ágya széléről, melyen 11262 IV | operaház virágzó korszaka, a loge infernale uralkodási évei, 11263 II | ellene mondani, de az oly logice volt föltéve, hogy el nem 11264 XVIII | több a költészet, mint a logika, éppen azért sokkal veszedelmesebb 11265 XII | gazdagokra nézve!’~ ~,A mondat logikája az, hogy a gazdagoknak sokkal 11266 XVI | tanított, hogy az ügyvédnek logikájának kell lenni. Van szerencsém 11267 XVI | logikai rendet. Egy ügyvédnek logikával is kell bírni.~ ~Kovács 11268 XVIII | választók tömegei; elül lóhátas legény vitte a lobogót, 11269 II | kényesebb fa lehervadt lombbal állt, megfakulva, elpusztulva.~ ~ 11270 II | ragaszkodása a hű szívbe ültetett, lombos fája lesz egykor a hálának, 11271 II | lelkesüléssel beszél a már lombosuló fákról, a friss forrásvizekről, 11272 X | utcán, s amint azt nagy lomhán felemelte a szél, akkor 11273 XII | tenni tud.~ ~Mikor egész nap London utcáin járok, elkezdve reggel 11274 XIV | leírott pert majd elküldöm Londonba egy híres jogtudósnak, hogy 11275 II | Hallom, hogy utazni voltak Londonban, Párizsban. Rossz útjok 11276 XII | fenyegetőzik.~ ~Legközelebbi levele Londonból érkezett; elküldeném azt 11277 X | az angol büszkén beszél Londonjáról, Párizstól számítja a francia 11278 XXI | tömeg előtt mindig ezzel lőnek megalázva, legszilárdabb 11279 XIV | én azt gondolom, hogy ő lopott. A szemem égne ki!~ ~Bogozynak 11280 XVIII | valamiképp a farkas be ne lopózzék juhaik közé, s rá ne beszéljen 11281 V | hálóköntösét magára véve, lopva, nesztelenül bement leánya 11282 IX | valamivel jobban, mint mikor Lőrinc úrfi, a kis majoresco, rakétával 11283 IX | veszedelmesebb bukások a lóról leesésnél és szomorúbb bélyegek, 11284 III | bőrből szabad után vágyik a lószőr töltelék. Régen milliomos 11285 XVI | azt látva, hogy még nem lőtték egymást keresztül. Arra 11286 XXI | arcára –, valami szenvedő lovagé, akinek az imádottja nagyon 11287 XVIII | ügy bajnokai számára.~ ~A lovaggá ütött vén jurátus (bocsánat! 11288 XIII | otthoniatlanok ez eszmék, mint a lovaghősök és a trubadúrok korszakai, 11289 XVIII | alávalóság, ez illetlenség! Ön lovagiatlan ember.~ ~– Én az ország 11290 II | körükbe nem viszik át ifjú lovagjaink azt a csintalan társalgási 11291 II | magát azzal mulatni, hogy lovagkorbácsával az őszirózsák fejeit csapkodá 11292 VI | szelídek, hogy közelre várják a lovaglókat, s ha mulatság volt a kertben, 11293 XVIII | öltözött, mentés, délceg lovagoktól vezetve; a szekerek mellett 11294 XX | apja, anyja –, eredj ki lovagolni kissé, a friss lég meggyógyít.~ ~ 11295 XIII | Abellinót. Lovat fogok tartani, lovagolok. No, ugyebár, azt tehetem 11296 X | uram! Egész a ház közeléig lovagoltam, paripám több helyen úszott. 11297 II | pillanattal fogadá az ifjú lovagot, ki utánozhatlan fő- és 11298 X | kétségbeesetten.~ ~Az még egyszer lovai közé csapkodott, de a paripák 11299 XXIV | délceg legények tisztogatják lovaikat, fényesítik szerszámaikat, 11300 X | szárazon álltunk, ott már a lovaink lábait kezdte érni a víz. 11301 X | valami kis sziget. E szűk tér lovakkal s marhákkal volt jelenleg 11302 XVII | pihentek meg sehol, váltott lovakon utaztak tovább, s másnap 11303 VII | mennyivel kevesebb töretett meg? Lovakra, kutyákra mennyivel kevesebb 11304 XVIII | senki olyan hatalmas fel nem lovalná a kokánfalviakat, mint ő.~ ~– 11305 II | megengedi főispán úr, hogy lovamat átengedjem barátomnak, így 11306 X | jégtorlatig. Én is leugrottam lovamról, mit ő észrevéve, hirtelen 11307 X | magukat távol, ő maga azonban lován maradt, távcsövével figyelmesen 11308 XVII | elébb újra”!~ ~Tizenkét lovaslegény rúgtatott a fák mellől kocsijához 11309 II | Zoltán jól szívére köté lovászának, hogy vigyázzon az úton 11310 II | olyan szelíden beszél a lovászával, mintha mellékletet szándékoznék 11311 VII | Két perc múlva vágtatott a lovászfiú Madaras felé.~ ~Feleúton 11312 VII | ezen írást? – kérdezé a lovászfiútól.~ ~– Hozzá sem nyúlt senki, 11313 X | Éppen most beszéltem a lovászoddal, aki veled járt, hiszen 11314 XX | Az útfélen ott találják a lovászt a két paripával.~ ~– Hol 11315 VII | tudakozódék a bőrig átázott lovásztól.~ ~– Az éjszaka.~ ~– Azon 11316 XXV | kád jéghideg vízben, s oly lubickolást vitt véghez, hogy Maszlaczky 11317 X | emberek már mind a vízben lubickoltak.~ ~– Hadd fürödjenek egy 11318 VI | alkalmasint ott a szép lucernás kert helyén, a másik, amikben 11319 XXV | kedves barátom uram!~ ~A lucskos alak azzal futott végig 11320 XXV | víztől csepegve, borzasan, lucskosan rohantak Abellino szobájába, 11321 II | terhe alatt, s a gyönyörű lugasokon ezerszemű mosolygással ragyogott 11322 I | hahota és gúnykiáltás! A lustaság, a részvétlenség szeret 11323 XX | borostyán,~ Füzért köt a magyar lyán” – stb. 1~ ~Ilyenkor, ha 11324 X | hitte, hogy szerelmes a lyánkába, akit meg akar szabadítani, 11325 III | féltékenységgel viseltetett a gróf lyánkája irányában; az ilyen gyermekkori 11326 II | azt; azután kezét nyújtá a lyánkáknak a kiszállásra. Vilma figyelmét 11327 XXIII | hímzéseimet, hagytam az én kis lyánkámnak, aki nincsen többé, aki 11328 II | szembe jutott az ülés a lyánkával.~ ~Midőn búcsút vett a Kőcserepy-családtól, 11329 X | értelmezni a veszélyt fiatal lyányoknál. Egész napokon át eljátszott 11330 VIII | egyikén a vastáblán valami kis lyuk támadt, tán egy kiesett 11331 XIII | közötte a kis tömpe orr, mely lyukaival előreáll, mintha ő segítene 11332 XIV | megszólított atilláján támadt lyukba fúrva –, ejnye, amice, nem 11333 XVIII | állhatna, ahol egy Kean, egy Macready, s mennyi dicsőséget szerezhetne 11334 XXV | tüdején, mint a boszorkányos macska a mesében, melyet az álmodó 11335 XVI | gyógyulásban.~ ~Maszlaczky macskai hunyászkodással szólt közbe:~ ~– 11336 XVIII | kapu tetején át, mint egy macskát. Senki sem kérdezősködött 11337 VI | voltaképpen kígyó és béka és nádi madarak uralkodván azokban, teljes 11338 X | Odabenn előhítta a tűzben lakó madarakat, s a kezeit melengette nálok, 11339 X | meséljek? Meséljek azokról a madarakról, amik a tűzben laknak?~ ~ 11340 XIV | Hja, van énnekem egy kis madaram, aki nékem mindent megmond. 11341 VII | múlva vágtatott a lovászfiú Madaras felé.~ ~Feleúton érte a 11342 VII | rendesen Kárpátfalván vagy Madarason, Zoltán jószágán szokta 11343 II | emlékezni őreá, s az a kicsiny mag, mit gyermeteg ragaszkodása 11344 VIII | szeretni fogunk téged; mikor magadban lész, sokszor gondolj ránk, 11345 X | el, s csónakát elvette, a magáé után kötve, amidőn meghallá 11346 XXII | magunk házában és ő is a magáéban, és sohasem szóltunk volna 11347 V | elveket viselő keblet mondhat magáénak. Ez az én ideálom. Kár, 11348 XVIII | mind összehasonlított a magáéval; természetesen egy sem járt 11349 XII | attól tartottam, hogy a magaméi közől kell egyet helyette 11350 III | harcolni, ott helytállok magamért akárki ellenében. Én Szentirmay 11351 VI | ezeket leírva hű volnék magamhoz, mert költői dolgokat jegyeznék 11352 XV | rossz ember fog lenni. Félek magamtól.~ ~– Legyen nyugodt! Én 11353 IX | olvastával érte. Akkor ilyenforma magánbeszédet tarthatott magában (mert 11354 XVIII | irányában tett, atyja átvett magánhagyományából lerótta. Azután nem maradt 11355 XIII | szeret senki. Ez nagyságod magánindulatát nagyon kielégítené. De nem 11356 XIV | egymásnak, mikor ott ültek a magános jávor alatt, hogy sohasem 11357 Vegszo | közügyekben igazságos, az magánügyeiben is az.”~ ~Ez eszmék körül 11358 XXI | egyebet sem tett, mint örökké magánviadalokban gyakorolta magát, aki saját 11359 XX | fenntartá, elhagyta egészen. A magány félelme elfoglalta lelkét, 11360 XXI | hogy messze, messze, ott a magasban számot adjon azoknak, kiknek 11361 V | elismeré róla, hogy derék, magaslelkű asszony, de félt tőle, mint 11362 X | egyszerre mintegy fél láb magasnyira szökik fel utána a víz.~ ~– 11363 II | hirtelen felemelt alakokat a magasokban lenézik, sőt félnek tőlük, 11364 Vegszo | fenntarthassa magát azon magason, melyen azelőtt állt?”~ ~„ 11365 XI | eddig vala, honnan szellemi magasságát, anyagi jólétét várta eljövendőnek 11366 II | Pestre, már akkor éktelen magasságban állt valamennyi fűszerszámos, 11367 V | E gondolatnál mennyei magasságig érzé lelkét emelkedni Eveline.~ ~ 11368 VI | platán- és gesztenyefák óriási magasságra nőttek e televény hűs földekben; 11369 XXV | Künn a szabadban négyölnyi magasságról omlik alá egy embervastagságú 11370 XVIII | palota szobáit bámulták, magasztalák, bírálgaták.~ ~– Én meg 11371 XVIII | pedig gondolta magában a sok magasztalás alatt: „Bár főzhettem volna 11372 XVII | ember” nevéért; az utókor magasztalását a szív nyugalmáért.~ ~Mi 11373 V | tanácsosnő, ki a mondott magasztalásokat inkább leánya, mint maga 11374 VII | az ezen adatokban rejlő magasztalást. Gyámatyja műve volt az 11375 XII | ellensúlyozá Tarnaváry makacs magatartása; arról, hogy Kárpáthy Abellino 11376 XXI | állni útjába.~ ~E kihívó magaviselet azonban annál tűrhetlenebbé 11377 II | feszült, csaknem aggályos magaviseletéből. Óráját gyakran nézi.~ ~– 11378 XVIII | lehet a tanácsos e hideg magaviseletének. Még mindig az inasokért 11379 XII | Szentirmay, melyben leírja Zoltán magaviseletét a vész napjaiban. Szentirmay 11380 IX | elutazását, s a gyermeknek magaviseletével igazolni kellett e kilátásokat, 11381 V | gyermekkorában mint a legokosabb magaviseletű lyánkák egyikét szokták 11382 X | hihetőleg a club of travellers magazinja számára, könyökével az asztalra 11383 X | könyörgöm alássan, ez a magisztrátus dolga.~ ~– Én nem mondom, 11384 XIV | dinnyéjét megettem vacsorára, a magját ebédre hagytam. Ilyen a 11385 XII | esztendeig is beéri. Piha! Magyar mágnáshoz való az ilyen zsugoriskodás? 11386 XVIII | torkaszakadtából:~ ~– Le a mágnásokkal!~ ~Néhányan a gyűlésterem 11387 X | nagyon szenzitív, benne sok magnetizmus van; ön hisz a magnetizmusban, 11388 X | magnetizmus van; ön hisz a magnetizmusban, ugyebár? Óh, én azt csalhatatlannak 11389 X | nem bírtak többé segíteni magokon; a kétfelől jövő jégtorlat 11390 XIV | érintésétől megmenekülni, magokról letisztítani azoknak fertelmes 11391 I | nevetni. „De bizony jó lesz az magtárnak, ha elkészül” – tréfálódzék 11392 V | felindulásaikból némileg ismét magukhoz tértek, a tanácsos úr odavoná 11393 XVIII | arcai, tekintete, szavai magukkal ragadnak; beszédében sokkal 11394 VIII | nem volnának a kísértetek maguktól is eléggé hidegek.~ ~A kastély 11395 II | létezik. Mármost csak tartsuk magunkat mellette, ő mindenüvé el 11396 II | ügyesség mások érdekeit a magunkéival összekötni, s elég higgadt 11397 I | másutt jobbak vannak, mi a magunkéról beszélünk.~ ~Milyen szépek 11398 X | felénk. Így a zsinegen át magunkhoz vonhatjuk a kötelet.~ ~– 11399 X | múltja emlékeit, jövője magvait, a gazdagság kényelmét, 11400 Vegszo | legvilágosabb és legnagyobbszerű magyarázata e mondásnak.~ ~Mi volt az, 11401 XIV | ül? – kérdé Tarnaváryné magyarázatkészen.~ ~– Itt éppen velünk szemben. 11402 IX | Szentirmán.~ ~Így, ilyenforma magyarázatokban tudá meg Rudolf családja 11403 III | No, iszen ezt nem szükség magyarázni, mindnyájan voltunk fiatalok.~ ~ 11404 XVIII | külön-különféle engesztelő, magyarázó, felvilágosító, behízelgő, 11405 X | szemközt jövő lovas meg nem magyarázta, hogy a Csepel fokánál támadt 11406 IV | jól kedves – igenis; minek magyaráztatja most újra? Kedves – ugyan, 11407 XVIII | kaputos, atillás hazafi, s ki magyarázza nekik az ügy mibenlétét.~ ~ 11408 XI | földi halottnak soha, minő Magyarhon fővárosáé.~ ~Adják az idők, 11409 XVIII | együtt valami; kivált nálunk, magyaroknál, hol az egyik élete a másikét 11410 X | nekem nincs semmi közöm Magyarországhoz, én lehetek oly közönyös, 11411 XIV | tisztes hajdankori fővárosát Magyarországnak rövid időre galvanizálni 11412 XVIII | Kalotaszegen tanulta volna a magyarságot, s azután Párizsban elfelejtette, 11413 X | szellős sátorában, mint utóda, Mahmud, ki a török paradicsom nyolcadik 11414 X | nyugodott az ifjú tétova lelke. Mahmudnak jobb lett volna bátor lélekkel, 11415 XII | Olyan dühbe jöttem, hogy maig is emlegeti nagyobbik fiam, 11416 XIII | zsibongnak a gangliák, a májam, lépem szemlátomást lappad; 11417 XIV | vörös lett, azután pedig majdhogy ríva nem fakadt. Csak mondani 11418 XVIII | adhatnak akármennyit, a majonézt, köztünk mondva, nem szeretem, 11419 Vegszo | terjedelmes örökségeknél, majorátusi ügyek bonyodalmainál hasonló 11420 IX | mikor Lőrinc úrfi, a kis majoresco, rakétával felgyújtotta 11421 VI | megosztá velök falatját; majorosok, tehenészek nagy adó alá 11422 II | szépen növésnek indult már, május derekán nekijött három éjszakai 11423 Vegszo | ismét egy új regény, mely májustól decemberig kísértsen az 11424 XII | eléggé ellensúlyozá Tarnaváry makacs magatartása; arról, hogy 11425 XX | mint az egyedül maradt makk hetest!~ ~Nem mehet sehova 11426 V | legyen az enyimhez – szólt malasztteljesen a tanácsosnő, ki a mondott 11427 XVIII | most gondolok ki, s csupa malíciából ráfogok becsületes emberekre.~ ~ 11428 X | észrevétel nem volt ment minden malíciától.~ ~– Sajátságos véletlen – 11429 XVIII | szabadelvűek leghathatósabb malleusa (így híják diákul a kalapácsot), 11430 X | változott a szerencse. Ma nagy malőrben voltam, engem uccse. Még 11431 III | meg volt csalva; a dolus malum világos; ez több mint csalárdság, 11432 X | úrnő lesz belőle, mint édes mamája; őneki ne is akarjon semmit 11433 X | mindjárt megszólták édes mamájokat.~ ~– A mama minden estélyen 11434 V | kell bölcs dolgokat mondani mamának, papának; mint kell a gyermeknek 11435 VII | iszonyú, hogy nyomorult Mammonért hitet, boldogságot, becsületet 11436 XIX | az embereket, hanem csak mámor. Midőn kijózanultak, megvetették.~ ~ 11437 XVIII | gyümölcsözőbb; az ingerelt, mámoros sereg egyszerre rohant az 11438 XXI | Valódi Don Quijote de la Mancha.~ ~– Egy gyermekijesztő 11439 Vegszo | levő ház s az előtte álló mandarin, aki éppen most lépett ki 11440 III | hogy egyszer így kezdte egy mandatum fulminatoriumért beadott 11441 XXV | domine spectabilis, bonum mane praecor!”~ ~Midőn senki 11442 XXV | bizonyít. Verba volant, scripta manent, a szó repül, a sor marad. 11443 XXI | megtanítani becsületre ezt a mangeur des petits enfants-t, ezt 11444 XVIII | ki vagyok? Nevem Dabroni Manó, erdélyi nemes. Remélem, 11445 XIII | forintot nemcsak én, hanem a maradékaim is fogják kapni? Teszem 11446 X | szerencsétlenség órájában nem maradhatsz hideg vérrel. – Mi közöm 11447 IV | ha félholt volnék, sem maradnék el!~ ~A lelkesülés ragadós; 11448 XXI | már holnapig mégis el kell maradnotok – szólt Rudolf jókedvűen –, 11449 II | az újabb ivadék, midőn a „maradók”-ról hall beszélni, bátran 11450 XVIII | nevezték egymást haladóknak és maradóknak, szabadelvűeknek és konzervatíveknek, 11451 XVIII | menekvőket, kiknek hátul maradozói csak úgy bírtak a világos 11452 X | mindenütt megállt elébb, nem maradt-e ottan élő, nem hallatszik-e 11453 XXV | csempészetért hallgatásban marasztaltak el, s aki azóta csak úgy 11454 XVIII | egyéb ember, mint nehány maraudeur Kőcserepy táborából, holmi 11455 XVII | mellől kocsijához kétfelől. Marci volt a vezetőjök, a megboldogult 11456 V | gyermeki áhítattal borult a marciális férfiú keblére, ki viszont 11457 VI | szolgáltatja használhatlan márgaföldét; ez a roppant épület itt 11458 X | sziget. E szűk tér lovakkal s marhákkal volt jelenleg tele, miket 11459 VI | kergeti az ördögszekeret a marháktól ripacsossá gázolt avaron 11460 VI | Lehetetlen azokat a járó-kelő marhától megőrizni; tyúk, liba leeszi, 11461 XVI | egy kis friss kirándulás a marienbadi fürdőbe, azután a nyarat 11462 III | a gróf éltes nőrokona, Marion kisasszony többször említé 11463 XXIII | találta Zoltánt Szentirmán, Marionhoz kellett elkísérnie anyját 11464 XVIII | emberek zúgnak, zajongnak, máris kezdenek egymással feleselni, 11465 XIV | hogy ötkrajcárosok vannak a markában, s csak akkor szörnyedett 11466 XVIII | nekiesett, s bár a fogdmegek markaitól megmenekült is, de e kicsiny 11467 III | Abellinóhoz, s tölcsérül idomított markán keresztül fülébe kiáltá:~ ~– 11468 XVIII | másodszor is kivenni belőle a márkás büntetést, lefizetem előre, 11469 X | sem vette, s Kovács kardja markolatban törött ketté, amint az egyik 11470 XXI | védő pajzsát és keresztül a markolatot a kézzel együtt; a spadassinnak 11471 XVIII | Kokánfalvából, ahonnan a legjobb markú, legjobb torkú kortesek 11472 XVIII | hosszadalmas cáfolatnál maróbb hatást gyakorolt a zseniális 11473 XIII | láthatólag igen száraz, és egy marok öregre darált só.~ ~Abellino 11474 X | ellenfelének, tehát csak úgy puszta marokkal rontott bele. Egy gondolat 11475 XVIII | nemesség ellen? – ordíta a maroknyi csapat, mint a sárkány dúlva 11476 X | a csónak orrában, s két marokra fogja az evezőlapátot. Ne 11477 XVIII | mely az insurrectionalis marsot húzta, utána mindenik szekéren 11478 X | csónaka elfutott, magányos martalékát elhagyva a romok között, 11479 II | jutott lovag, s igen ügyesen martalékul vetett a mindent kérdező 11480 XXV | tömkelegbe bele meri magát mártani, soha ebben az emberi életben 11481 XVIII | elfoglalja, úgy ül le, mint egy mártír, mint egy próféta, ki látta 11482 XIII | XIII. Az élet mártírja~ ~Két esztendő múlt el e 11483 XVIII | kívánják; ezek saját maguk mártírjai.~ ~Kőcserepy úr mellett 11484 VII | büszkeséggel:~ ~– Nemes Kánya Márton.~ ~Bogozy feljegyzé azt 11485 XXIV | a helyet, a pompás fehér márvány síremlék még nem készülhetett 11486 V | közelebb simult hozzá, s márványszépségű karját annak vállára nyugtatva, 11487 VIII | munkák. A nagy állóóra fekete márványtalapzatán most is azon órát, azon 11488 II | gyöngédséget, mely leánya láttára e márványtekintet hidegét szelídíté, s felmagasztaltan 11489 IX | nem szeret-e bele valami masamódnéba. Aki teringette! Ez ugyan 11490 VII | maga örömével, hanem még a máséval is.~ ~Négy gyermeke volt 11491 XVII | derék munkás népből, mely másfél évtized alatt boldogságra, 11492 XII | csalódnia kellett volna, ha másformának látja, s első elégtétel 11493 XII | még az ökreink szarvait is másformára szabná. Hogy ott milyen 11494 III | kerülgetett, s kik azután mind máshoz mentek nőül, s azóta mind 11495 XVIII | magyaroknál, hol az egyik élete a másikét szüli.~ ~Zoltán rövid időn 11496 X | űz, senki sem törődik a másikéval. A tánctermekben is szétriadtak 11497 VII | messzire, egyikünk fel, a másikunk alá, s aztán sohase lássuk 11498 XIII | ellenében. Azonban egészen másképpen áll a dolog: egészen úgy, 11499 XVIII | cukorsüteményeket; intézkedjék, hogy a másnapi vendégség asztala fejedelmileg 11500 VI | emlékül.~ ~Rudolf gróf egészen másnemű épületekről gondoskodott, 11501 II | alispánnak volt két leánya, a másodiknak volt három; Dániel udvarolt 11502 XIV | érdekelni; egy leszállt másodszülött, ki vénségére takarékossá 11503 II | oly keveset jelent, mint másokra, de ő túl boldognak érzi 11504 XVIII | tudják azt ismételni, amit másoktól hallottak.~ ~Mindenkinek 11505 XV | nyitott fiókjában a leírt másolatra mutatva, s azután tenyerébe 11506 X | kúria kapusa, ki okiratokat másolt szobájában, s onnan jött 11507 XV | hullatott, s akinek még sok mással tartozom, amit még mind 11508 X | szemtelenségen, hogy rajta kívül még mástól is fogadnak el rendelkezést. – 11509 XVIII | Ezek a szobák.~ ~– Másunnan nem lehet beléjök jutni?~ ~– 11510 VIII | nem akarta, hogy őutána másvalaki azokba a szobákba ismét 11511 XII | kegyeskedjék e teherrel másvalakit megbízni heverő emberei 11512 III | akinek fogadásból képére mászik, azután pedig erős, durva 11513 XIV | sírbeli férgeket, amik úgy mászkálnak a halott szemfödelén, miután 11514 XVIII | Hogyne, fiatal barátom, ön Maszlaczkynál praktizált, nemde?~ ~Bátorkodik 11515 X | az előlegezett összeget Maszlaczkytól, a szerződés párját nála 11516 XIV | otthon.~ ~Milyen lassan mászott neki az idő, amíg este lett! 11517 XIV | sem az ünnepélyes „Eja mater” szimfóniái nem hozták olyan 11518 X | erkélyt foglalta el Ilvay Matilddal, másnak nem jött volna eszébe 11519 XVI | képes volt saját eljegyzett mátkája kezével kecsegtetni védencét, 11520 XIII | példáját, aki jónak látja a Mátyás király után történtekről, 11521 IV | kapkodják egymás kezeiből? A Mátyásemlék foglalkoztatja tán ily elevenen 11522 X | targoncás, hevenyében összehányt matyókkal, vagy egy elkésett asszony, 11523 III | égre kiáltó dolgokat, mik a Mayerék házánál történtek, nénjei 11524 III | királyi tábla megtagadta Mayernétől az esküt; juramentum contra 11525 XVIII | festések ezek? Micsoda ronda mázolás! Ezeket papírszőnyegekkel 11526 XXIII | leírt, súlyos, nehéz adósság mázsái volnának, amiket lelkéről 11527 XIV | minden egyes lapnak egy mázsányi terhe volna.~ ~Meg akarta 11528 X | nekem esett, szakkerlótozott mázsaszámra, felmondott, fenyegetett 11529 VIII | maradt, a támlán Chopin mazurjai. Sok húr leszakadt róla, 11530 XV | mely fiatalságom miatt így meddőn hever.~ ~Kovács úgy szánta 11531 IX | tartott előtte üvegeket és medencéket, s nagyon látszott ügyelni 11532 X | félelmes földet, ömlött ki medréből a város két oldalán.~ ~Vész, 11533 X | ereje visszaparancsolni medreibe a rontó áradatot, miként 11534 VI | fedik a folyamok kanyargó medreit, mik most egyenes átvágásokba 11535 XXVI | régi partjait, s másutt új medret mos magának, amíg egy nagy 11536 X | lassankint az egész Duna medrét, úgyhogy néhol a jég egész 11537 XVIII | hetet-havat összehordani az angol meetingek, a dán volksthingek, a spanyol 11538 XVIII | melyek sohasem történtek meg- s minélfogva mint híres 11539 X | körülötte a jégravatalon, meg-megrebbentve szárnyaikat – a fekete hollók…~ ~– 11540 X | zajt, a hömpölygő morajt, a meg-megrendülő vészordítást, a távolban 11541 X | Bogozy, ki gordon hangjával meg-megszólal, mondván:~ ~– Áll egy húszas!~ ~ 11542 XIV | iránt, és én nagyon könnyen megadhatom az én bizodalmamnak az árát.~ ~ 11543 X | Hiába, ő parancsol.~ ~– Megadom a négyszázat!~ ~– Már az 11544 VII | napján a gyermekek mind megajándékozák valami apró emlékkel Zoltánt; 11545 XXI | tudni a főlovászmester, s megakadályozza a találkozást. Nekem sietés 11546 XV | felfogott gondoskodásból megakadályozzák, akkor nem tudom, mi fog 11547 X | ily apró öngyilkolásokban megakadályozzon.~ ~Míg azonban ők a társaság 11548 XII | épültek; az idegen szemei megakadnak nemzeti múzeumunkon, melynek 11549 XIV | körülhordá távcsövét; egy helyen megakadt vele, s oda sokáig nézett. 11550 VII | kénytelen feltűnni, mely megaláz és lealjasít, s egy jótetteken 11551 II | mindannyiszor, s szerette megalázni.~ ~A két ifjú elbolyongott 11552 II | jutni, mint nála.~ ~– De ő megalázó munkával is terheli az oldala 11553 XXI | mindig e vád tette őket megalázottakká úgy, hogy végre nem volt 11554 II | Szentirmay úgy tett, mintha magát megalázta volna hozzám, pedig csak 11555 XVII | hogy hány esztendős. Még e megaláztatás is várt reá, még erre is 11556 II | emlékezni fog közőlök ilyen apró megaláztatásokra, miken most már nagyot kacagnak 11557 XVII | nagyságodat a szűkölködéstől s a megaláztatástól megőrizzék.~ ~Zoltán egy 11558 VII | megdicséré egy évi haladásaért, megáldá, szeretetével elhalmozá, 11559 Vegszo | igazak megvigasztalására megáldozza. Ámde az életben nincsenek 11560 XVI | vagy ő az ördögöt, ahogy megalkudtak egymással, s nem törődnék 11561 X | Összerepedezett házak előtt megállanak, becsengetnek az ajtón, 11562 XVIII | lehetetlen Tarnavárynak megállani, hogy hangosan fel ne kacagjon 11563 XV | férfira akad, aki legalább megállhat előtte, nem régen karddal 11564 VI | avaron végtül végig, ott megállhatnánk a sivatag közepén, leírhatnók 11565 XX | hajtóvadászatokat tartanak ottan.~ ~Itt megállítja lovát a kisasszony, s odaintve 11566 X | Kőcserepy családdal. A tutajt megállították a két kivilágított ablak 11567 XII | engemet vagy a hintómat megállítsanak Magyarország kellő közepében 11568 VII | lovász a grófot. Rudolf megállíttatá kocsiját, amint ezt vágtatva 11569 X | érkezik oda bátor harcfiakkal, megállnak az összevissza repedezett 11570 II | senkitől, s amit kimondtam, azt megállom! Szentirmay úr jól tud lőni, 11571 X | felelni. Hanem a révészek megálltak e szóra.~ ~– Csitt csak! – 11572 X | felvonult az Úri utcán, néhol megállva, ahol éppen segélyre volt 11573 XXII | hogy valamit kitudhasson, megálmodjék, kitaláljon, amit előle 11574 III | szeretetének nyilatkozványai mind megannyi tanúbizonyságok, melyek 11575 X | és utánamondák, áldva, megasztalva, Istenhez imádkozva.~ ~E 11576 XVIII | pártfogói előtt, mint amilyen megátalkodott és impertinens kortesei 11577 XVIII | füstölt kolbásszal estére, de megátkozta a bélét, ha ad belőle a 11578 XXIV | nem fenyegeti rémeivel, megbánással, lélekfurdalással.~ ~Szentirmay 11579 XXIII | írásban olvashatja tőlem: megbántam, amit cselekvém. Jól tudom, 11580 III | látogatójegyét átvenni is megbántás lett volna hálókabátban.~ ~– 11581 II | elfeledni még most is a régi megbántásokat, az akkori dölyföt, s jó 11582 XVIII | tulajdon édestestvérem, aki megbántott, lelövöm vagy kétfelé hasítom!…~ ~ 11583 XVI | hozzátevé azonban, nehogy megbántsa a két urat –, egy beteg 11584 III | azon gondolattal kibékülni, megbarátkozni, hogy én, mint Ézsau egy 11585 III | hanem az, hogy őt megalázva, megbecstelenítve lássam, botránykőre állítva 11586 II | ügyvédi pályára, arra nézve megbecsülhetlen az oldala melletti foglalkozás; 11587 III | világ előttt gyanúsítva, megbélyegezve álljon, hogy a féreg bevegye 11588 XXIII | bőröndben. Öltözzél át! Látod, megbetegedhetnél e nedves ruhákban. Isten 11589 XI | rémséges hírre, melytől megbetegült az egész ország, ez az egy 11590 V | nem enyelgett velök: ő megbírálta őket.~ ~Nem is volt szerelmi 11591 XII | főnöke, a hétszemélynök megbízásából írja, levén ő senki más, 11592 XVIII | legügyesebb népszónokok megbízattak, hogy járják el rendre azon 11593 XII | kegyeskedjék e teherrel másvalakit megbízni heverő emberei közől.~ ~ 11594 XII | részvevő hangulat, melyben a megbízott tudósítások tartva voltak 11595 II | sokat; több főúri családok megbízottja, és amellett merész, vállalkozó 11596 V | urat azután mind a kettő megbízottjává teszi; Maszlaczky úr éppen 11597 XVIII | számára megnyerhetnem. Önt megbízzuk ezennel a kokánfalvi nemesség 11598 V | minden percben valamely nagy, megbocsáthatlan hibát követ el, amelyet 11599 V | erényeit ismeri, annak bűneit megbocsátja, azért tűr, azért szenved, 11600 Vegszo | remélem, hogy olvasóim is megbocsátják, ha e nagyszerű jelenetnek, 11601 XXIII | Hogy szorítá meg azt a megbocsátó kezet a bánatos apa, s hogy 11602 XXI | pisztoly volt, s amint a lovak megbokrosodtak, ő kiugrott, a pisztoly 11603 XVIII | hogy Maszlaczky legalábbis megbolondult.~ ~Ehelyett a tanácsos igen 11604 VIII | akart neki szót fogadni a megbolygatott kő; két-három ütést elvárt 11605 Vegszo | halált különben sem tartom megbosszulási eszköznek. Ez avult eszme, 11606 XXI | magában: „Jó barát, holnap megbosszullak!”, a másik pedig gondolá: „ 11607 XXV | kedve lett volna még valakin megbosszulni magát, valakinek a vállán 11608 XIV | majd egy csúnya nagy kőben megbotlott szegényke, mire Zoltánnak 11609 II | Maszlaczky Gábor úr. Ne tessék megbotránkozni azon, hogy ő csak „tekintetes”, 11610 X | most az Isten, aki őket megbüntesse?! Szabad a bűnnek a vásár! 11611 XVIII | ennek! Azzal fogja őket megbüntetni, ami nekik legkeservesebben 11612 XIX | egy vigasztalása volt a megbukott pártfőnöknek: az, hogy ha 11613 XXV | rosszak, a ravaszok pedig megbuktak, elpusztultak, gyalázatba 11614 III | botrányokat; mindezeket megcáfolá ellenfelünk azon egyszerű 11615 XVIII | itt tovább beszélni? Ezek megcáfolhatatlanok”. A tömegek lassú mormogása 11616 III | felül, s amidőn ők bennünket megcáfolni iparkodva regényes nimbusszal 11617 III | hall beszélni. Egy nő által megcsalatni. Ez olyan kényes dolog, 11618 X | víz. Én nem hagyom magamat megcsalni, tudja az úr; ha nem tetszik 11619 XX | utolsó házakat elhagyták, megcsapkodta lovát Vilma, s a paripa 11620 XVIII | téríteni, aminthogy bizonyosan megcselekszik, az semmi kétséget sem szenved; 11621 XVIII | orrát, s attól félt, hogy megcsípi, s ez a pont még a becsület 11622 VII | Zoltán bácsihoz, hogy azt is megcsókolhassa, s azután biztatá Katinkát, 11623 XVIII | kezeit, összeszorongatják, megcsókolják homlokát; e szorítás, e 11624 X | csak azt vevé észre, hogy megcsókolta e kezet. A kocsis türelmetlenül 11625 VIII | pillanatban.~ ~Az öreg Pál megcsóválta ősz, meghajlott fejét.~ ~– 11626 VII | szokta csókolni gyámfiát, megdicséré egy évi haladásaért, megáldá, 11627 I | ártatlan büszkeségét, s megdicséri csírájában a vetést.~ ~Emeletes 11628 VIII | én jól tudom, hogy az én megdicsőült nagyasszonyom odafenn van 11629 XXI | helyén volt. Legkisebb zavar, megdöbbenés nem látszott arcán. Még 11630 XIII | bír térni a fiskális, nagy megdöbbenéssel veszi észre, hogy senkit 11631 XXI | elébb úgy tetszett, mintha megdöbbentek volna, azután pedig jókedvvel 11632 VIII | midőn egyszerre valami megdöbbentő hang ragadta ki kábulatából… 11633 XXV | hívja, pört indít ellene, ha megdöngeti, pört akaszt nyakába, és 11634 XVIII | vállal segít X. megyében megdönteni, mint amilyen erősen nekiveti 11635 III | akármelyik török dervis; úgy megdörzsöli, megmarkolássza saját ábrázatját, 11636 XVIII | urafiait megegzaminálta, megdorgálta, s szép nap levén, kiviteté 11637 XVIII | kényelembe tette magát, megebédelt úri kedve szerint, urafiait 11638 XVII | ők hozzák legelébb létre, megegyezését előre bírták, a váltsági 11639 XVIII | ebbe méltóztatott kegyesen megegyezni.~ ~– Annál gonoszabb, uram, 11640 XVIII | kedve szerint, urafiait megegzaminálta, megdorgálta, s szép nap 11641 XVIII | szeretem, de ha önnek tetszik, megeheti. Bort a fehér villányiból 11642 XVIII | egyebet nem, szalámit, azt megehetik ecettel, olajjal. Tamás 11643 XVIII | megjelent Kőcserepy, s nagy megelégedésére szolgált az egész faluban 11644 X | lehete hallani a teljes megelégültség moraját; erre a gondolatra 11645 XVII | nem fizethet is, majd csak megélek valahogy.~ ~ 11646 X | beléjök zárt százados pörök megelevenültek volna, s végítéletet sürgetnének; 11647 XXII | Látod, látod! Milyen szépen megélhettünk volna másképp – szólt a 11648 II | a gyermekek iparkodtak megélni, ki hogy tudott, a gazdag 11649 XXI | Kedves gyermek, holnap megelőzlek”!~ ~Zoltán kétfelől karjára 11650 XXI | kivihetlen eszme lett volna, de megelőzni lehetséges.~ ~Két ifjú mágnás 11651 XIV | el, ki egész illedelemmel megemelinti előttük kalapját, halkan 11652 XXV | találkozzék, aki a kalapját megemelintse előtte, egyszer összetalálkozik 11653 X | Megnőttek nagyra, rettenetesre, megemészték a rossz embert házastól, 11654 VIII | kezében szétmállott az, az idő megemésztette, s tán az apró lepkék bábjai 11655 X | te viseled azt majd, és megemlegetsz róla.~ ~A szegény vak leányka 11656 XXIII | ápolni, vigasztalni. De én is megemlékeztem rólad. Ugye, kedves atyám? 11657 IX | mikor valaki e hanyagságát megemlíté. – Hát az-e az én dolgom, 11658 V | ideál lehet a tökélyben. Megengedé ennélfogva magának, hogy 11659 III | sem szívesen emlékezik. Megengedem. Azonban nekünk szükségünk 11660 XXIII | semmi rosszat? Ezt anyám is megengedte volna.~ ~Zoltán megszorítá 11661 X | ki a partra. Az emberek megengedték neki, hogy ott maradjon, 11662 XII | meglehetős kemény prédikáció. De megengesztel mindjárt.)~ ~,Ama nagy szellemnek, 11663 X | embereket, s látva bűnbánásukat, megengesztelődött irántuk, elfordítá felőlük 11664 II | mert attól félnék, hogy megenném.~ ~Ezt az elméncséget báró 11665 X | házakból, kinek ápoló kezétől megenyhül minden fájdalom, még az 11666 V | megérdemli? Talál-e férjet, ki őt megérdemelje? A mai fiatalság léha, tartaléktalan 11667 XVIII | pofon is üthetnélek, mert megérdemelnéd, és módomban is volna, hanem 11668 X | bizonyságot tehettek róla, hogy ők megérdemlették ezt a címet: „A jók java.” 11669 XIV | szorongása kitágul, és a könnyek megerednek, és végigcsorognak az arcon.~ ~ 11670 II | önérzetnek a teátrálistákhoz? Még megérem, hogy hazafisági aktust 11671 X | hosszú-hosszú lábaikat, megereszték azokat a nagy suhogó szárnyaikat, 11672 XIV | van? Hát tartozik ő azt megérezni, megszagolni, hogy míg ő 11673 XIII | úr, s pálcája gombjával megérinté a beszélőt.~ ~Az mint a 11674 X | előrenyújtott kezeivel minden bútort megérintve, amihez közelíte, míg nagy 11675 XII | múlt el pár hónap, s ismét megérkezének a nem is várt becses hieroglifok, 11676 VII | gondolni többé, hogy Rudolf megérkezhessék, s a kisgyermekek félve 11677 XXIV | kérdi Kőcserepy neje megérkező férjét, kit egyedül lát 11678 XVIII | azt rendbehozni a birtokos megérkezte előtt, jöttem előre. Maga 11679 II | nem látott Szentirmayék megérkeztében egyebet, mint kivívott diadalát, 11680 XVIII | hogy mikor másnap reggel megérkeztek Kőcserepyék, a statuáló 11681 XXIII | meg a cselédektől, hogy megérkeztél. Mindjárt siettem hozzád. 11682 II | fognak jelen lenni.~ ~Mire mi megérkezünk, már akkorra igen szép számú 11683 XXV | összevissza van gubancolva.~ ~Megérkezve a fürdőintézetbe, rögtön 11684 XVIII | gyűlölné őket, ha az a gondolat megérnék szívében, miszerint azok 11685 XVIII | személyes megjelenésökkel megerősítendők párthíveik bizalmát, mely 11686 XIX | ifjú az őt követi székében megerősítő éljenzések után.~ ~Mindenki 11687 V | örök szent kapoccsal fog megerősíttetni, melyet többé semmi el nem 11688 XV | elvesztem az eszemet, de izmaim megerősödnek, s hogy akkor nem ölöm-e 11689 XVIII | érdekében nem áll a tüdejét megerőtetni. Beszéd után egy kicsinyt 11690 XII | ősi restségét leküzdeni, s megerőtetvén magát, írt sajátkezűleg 11691 II | megismerkedhetni, akkor megértendjük, hogy miért bánt vele oly 11692 XII | vennem, melyeknek folytán megértettem, hogy Teneked egyik juratus 11693 XIV | suttogni a földszinten, megérthették azt körös-körül valamennyi 11694 II | néne siketsége dacára is megérti azt, s elhallgatná ezt a 11695 VIII | Zoltán, hogy tökéletesen megértse, amiket mondok, s átlássa, 11696 XVI | szomjazott bosszú ott függ megérve kezei előtt, és hogy éppen 11697 XXII | fájdalommal, hogy egy ördögnek megesett volna rajt a szíve.~ ~– 11698 III | védhetik magokat többé. Megeskettük Kárpáthy János orvosait, 11699 XXV | olyan tál aludttejeket megeszem reggelire négy-öt font fekete 11700 XII | tudnák idehaza, mert engem megeszen a szégyen. Haragomban azt 11701 XXV | Az a sok só, amit akkor megetetett velem, mind most izzad ki 11702 XIV | mert ez ebéd. A dinnyéjét megettem vacsorára, a magját ebédre 11703 X | vagyok az űr!” És azután megfagyott a szegény ember. Mikor aztán 11704 V | rovására reményeket támasszon, megfagyva, elgémberedve hagyta el 11705 II | lehervadt lombbal állt, megfakulva, elpusztulva.~ ~Csak a nagyságos 11706 X | koldusnőt; hisz ő azért nem fog megfázni, báli öltönyét jól összegombolá, 11707 X | megmentésére, utóbb is neki kellett megfejteni a talányt.~ ~– A veszély 11708 VI | meredekein időjárásoktól megfeketült kőszobrok állongtak, mik 11709 XVIII | hogy szólani akar.~ ~– Majd megfelel ő mindenkiért! Engedjük 11710 XVIII | kétlem, hogy akármely ország megfeleljen rendőri kötelességeinek, 11711 X | visszajönni, mert a zaj közt megfeneklett a csónak, s minden megfeszített 11712 X | csónakot a kiöntésre, s ott megfeneklettek vele egy jégmező közepén. 11713 IV | kétezeret ír helyette, megfizeti ekkor meg ekkor.~ ~Mind 11714 IV | önnek már máskor is, s nem megfizettem-e becsülettel?~ ~– Nem bizony; 11715 XX | lég meggyógyít.~ ~A leány megfogadja a szót, felnyergelteti paripáját, 11716 XXI | számot adjon azoknak, kiknek megfogadta: mint viselé gondját egyetlen 11717 II | el a meghívást? Márpedig megfoghatatlan marad, hogy amire ő maga 11718 XVIII | hallani, vagy ha a kezét megfoghatnám, azt a hatalmas, erős, azt 11719 XVII | a csalárd emberek előtt megfogható, és megszámlálhatóságánál 11720 XVIII | a cselédekhez?~ ~– De én megfoghatom – szóla a tanácsos úr. – 11721 V | szavaknál mind a két kezét megfogja a tanácsosnak két kezével, 11722 XVIII | hogy nem álmodik. Azok megfogják kezeit, összeszorongatják, 11723 II | hallótülköt füléhez illeszté.~ ~A megfogott lovag belekiáltott a hallócsőbe:~ ~– 11724 X | kényszerülve volt leülni, s megfogózni a csónak párkányába.~ ~Társai 11725 XXV | kézszorítással képesek valakit megfojtani.~ ~Egy óráig sem maradt 11726 XVIII | kokánfalviak ott is szembeálltak, s megfokosozták a nehéz vasasokat, úgy mentek 11727 XIX | újra egybehívatott. Bölcs megfontolással, józanon, cselekvényök nemzeti 11728 XVIII | ismerik az öregurat mint a megfontolt hazafiság ősét, ki tiszteletes 11729 X | be, hogy odaérjen, hanem megfordítják hajóik orrát, s egy melléksikátoron 11730 XVIII | pásztora!~ ~Y. megyében viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó 11731 XII | az öreg nábob megtudná, megfordulna a sírjában; ő még szintaxist 11732 II | volna szép méltóságodtól, ha megfosztana bennünket azon élvezettől, 11733 III | örökétől ily nyilvánságos módon megfosztani. Hiszen vannak rá esetek 11734 II | látogatóival találkoznak; legyenek megfosztva attól a büszke érzettől, 11735 X | katarrust kaphat, ha ilyenkor megfürdik.~ ~A kacajra az adott okot, 11736 X | árt nekik, ha egy kicsinyt megfürödnek! – válaszolt rá a kormányos, 11737 V | sírva fakadjon, melynek meggátlása Kőcserepy úrnak aránytalanul 11738 XXI | halottak iránt.~ ~A tóduló vér meggátolá Rudolfot a további beszédben, 11739 XVI | őnagyságának, ön közbelép, hogy ezt meggátolja, mert jól tudja, hogy ha 11740 XXI | kellett előznie az ifjút. Meggátolni őt abban, amit teendő volt, 11741 XIV | kastélyába, hogy a bécsi házbért meggazdálkodja, és még azután egynémely 11742 VIII | Rudolf megveregeté annak meggörnyedt vállát.~ ~– Elhiszem, jó 11743 XXI | Hét órakor? – monda Zoltán meggondolkozva. – Eljöhetek.~ ~– Ah, ti 11744 X | előre számított hidegen, meggondoltan a közelgő vészből eredendő 11745 XXI | határozatokat tartottak a meggyalázó ellen, s midőn a legjobban 11746 XIV | égi zománcát lehelték a meggyalázott alakokra.~ ~Szentirmay védiratai 11747 XX | hogy Kőcserepyt büntetlen meggyalázta.~ ~S még ezután sokáig suttogtak 11748 XIX | legsúlyosabb csapás. Férje meggyaláztatásán elájult a túlérzékeny delnő, 11749 XIV | irtóztató volt reá gondolni e meggyaláztatásban! Oly meztelenül, elevenen 11750 XVIII | hogy e bizalomért engem meggyalázzon. Leányom kezét kérte, s 11751 XVIII | megengedni.~ ~– Önöket mind meggyilkolják odakünn! – szólt Zoltán, 11752 XXV | Segítség! Gyilkosok! Rablók! Meggyilkolnak! Segítsetek! Szabadítsatok 11753 XXIII | a kastélyban meghalt, s meggyilkolt fiának hulláját viszi karjai 11754 XXIII | a kísértő réme, hogy ön meggyilkoltatott. Hála a Mindenhatónak, ez 11755 X | fogja tartani kezét, majd meggyógyul bele.~ ~– Kedvemet keresik, 11756 XXII | nem gyötröd magadat. Hogy meggyógyulsz… énnekem… az én örömemre.~ ~ 11757 XI | ország, ez az egy beteg férfi meggyógyulva kelt föl ágyából. Ily hír 11758 XVIII | tanácsos vele, mert nagyon meggyomrozná az embert, de kardja aligha 11759 XXV | sem kezét, sem lábát, jól meggyomrozni.~ ~Ennél azonban sokkal 11760 X | magáét régen a földhöz vágta, meggyomrozta, s ott is hagyta.~ ~Kovács 11761 V | nyugodt, őszinte tekintete meggyőzheté afelől, miszerint ifjúságát 11762 XVIII | nem vágja elleneit, de meggyőzi. Nem kacérkodik a karzatokkal, 11763 III | talált gyöngéknek; az igazság meggyőző kiderítése ott, hol egy 11764 XVIII | politikai iratai, és soha meggyőzőbb, áthatóbb politikai műveket, 11765 V | Tizenhat év óta csalhatlan meggyőződésére jutott annak, hogy boldogsága 11766 V | egyszerű észlelés nyomán azon meggyőződésre jött, miszerint Kőcserepy 11767 II(2)| báró Berzy mondja, arról meggyőződhetik, aki nem restelli felkeresni 11768 III | zsenírozná magát, amiről rögtön meggyőződhetünk, amidőn a vén huszár belép 11769 XXIII | lázbeteg őt meglátandja, s meggyőződik róla, hogy él. „Hiszen ne 11770 X | látni minden hazafinak, hogy meggyőződjék róla, miszerint ez a legszebb 11771 X | efelől szemeimmel kell meggyőződnöm. Ez grandieuse lehet.~ ~ 11772 V | Maszlaczky tökéletesen meggyőzött felőle.~ ~– S ezért volt 11773 XVIII | szivárványt vet. Velős mondatai meggyőzők, határozottak, állításai 11774 XIII | neki beszélnek. Abellino meggyőzte őt szavai valóságáról, ott 11775 XVIII | Szentirmay Rudolf hattyúprémes, meggyszín bársonymentében, alatta 11776 VIII | az írószobába sietve, két meggyújtott viaszgyertyával tért vissza, 11777 XVII | udvarára, midőn a gyertyákat meggyújtották.~ ~Minden cseléd, minden 11778 XXIII | senki. Halottak estéjén meggyújtottunk három viaszgyertyát, az 11779 XVIII | adni.~ ~Így tesz az, aki a meggyulladt zsírt hideg vízzel oltogatja, 11780 III | kirántani. Tizedik, huszadik meggyúlt. Addig ideje volt Abellinónak 11781 XIII | felhője sem fogja ezentúl megháborítani, s végre karöltve siettek 11782 V | neki nem szabad élvezetei megháborítását érezni.~ ~– Óvást teszek, 11783 V | kisasszonyt élvezetében megháborítottam.~ ~– Óh, kérem, ő még gyermek, 11784 X | távolból, miket a gátjait meghágott jeges vízár körülvett, elborított, 11785 XV | elhagyta, az előszobában meghagyá a pitvarnoknak, hogy délig 11786 II | és csupán alsó ajka alatt meghagyott szakálla, mintha három festőecsetet 11787 II | augusztus vége felé az ő fái meghajoltak a sárga-piros gyümölcs terhe 11788 XVIII | titkárjának kellett volna magát meghajtani, mert a beszédet ő szerzette, 11789 XVIII | kellemetlenül hatott reá; hevenyén meghajtva magát, felállt székéről, 11790 III | ő már minden emlékezetet meghaladó idők óta, azon módon, ahogy 11791 II | asszony egy negyven évet meghaladt delnő, ki korának dacára 11792 II | látszik, noha már valóban meghaladta az ötven évet, hanem az 11793 VIII | órával élve túl.)~ ~… A meghalás, az elmúlás nem olyan nehéz 11794 XXI | gondolatot befogadni, hogy Rudolf meghaljon; még tegnap oly kedves, 11795 XXIII | annak legkisebb suttogását meghallhassa.~ ~– Ha arra vigyáztatok 11796 XIV | hallhatni az országházban, meghallhatá itt kényelmesebben, mert 11797 XIV | a szájára üt: – odakinn meghallhatják.~ ~A megtöltött csibuk visszaadja 11798 XVIII | hogy a lépcsők alján is meghallhatták.~ ~– Micsoda? Hát zsivány 11799 XIII | Minden legkisebb hangot meghallok. Bár próbálja meg. Nyomjon 11800 XXIII | Milyen jó voltál! Amint meghallottad, hogy én beteg vagyok, mindjárt 11801 XXIII | idejöttéről mit sem tudott.~ ~– Meghallottam, hogy Vilma beteg, eljöttem 11802 XVI | de én visszautasítanám, s meghalnék inkább az utcasárban, de 11803 IX | Nekem igazán nem jó semmiért megharagudnom. Képes vagyok, ha a leányaim 11804 XVIII | erősen, mintha szíve akarna meghasadni; karjai görcsösen kulcsolódnak 11805 XIV | laknak a fővárosban, egy-egy meghasonlott kedélyű delnő, kit a világ 11806 XVIII | hogy őt, az új birtokos meghatalmazottját valahol, valami rejtett 11807 XIX | Kárpáthy felé, s valódi meghatott hangon monda a gyülekezetnek:~ ~– 11808 X | felkapaszkodni. Egyik révészt meghatották a vén koldusnő nyögései, 11809 IX | Mi ez? – kérdé Kovácstól meghátrálva, s önkénytelen annak karjába 11810 XIII | is házasodom. Bizonyosan megházasodom. Komoly szándékom van reá. 11811 X | gyűrűzött körülök, mely meghazudtolá a nem való mosolyt.~ ~– 11812 XVIII | szavakat hallania.~ ~– De meghidd, Liza, az Isten nem bocsátja 11813 II | akar letelepedni, mindenütt meghiúsíták vásárlásait, elsőbbség jogán 11814 XXI | mindig elég sikerrel bírja meghiúsítani.~ ~Már egy lépést kénytelen 11815 II | átjön Pestről a tanácsos meghívására, mégpedig egész családjával, 11816 X | Mert ő bizton elmehetett a meghívások után, s bár anyai szívének 11817 II | minek fogadta volna el a meghívást? Márpedig megfoghatatlan 11818 II | bejárás”, hiába oszt ki meghívójegyeket, melyek csupán a meghívottak 11819 II | meghívójegyeket, melyek csupán a meghívottak személyére szólanak; egy 11820 XIII | Visszanyerem délceg alakomat, meghízom. Nem, nem hízom meg oly 11821 XVIII | iparkodik emfatikus kitérésekkel meghódítani a tömegek ítéletét, úgy 11822 V | ő, kit lelked nemessége meghódított. Az ily tisztelet viszonttiszteletre 11823 X | árvíz? A híg, fagyos elem meghódította a földet, egy rettentő hatalom, 11824 VIII | helyzete ki legyen békítve a megholtak iránti kegyelettel. Nemde, 11825 XVIII | összecsókolóznak a részegebbekkel, meghordoztatják magokat vállaikon, s tartanak 11826 XVIII | komolyat, azután meg alázatos meghunyászkodót, s mikor elaludt is, egyre 11827 XXV | fenyegetőzött; biztatta, hogy megidézteti, becsukatja, egzekváltatja; 11828 II | néhány szalagot, csokrot megigazít Laura öltözetén, a báró 11829 V | órákig az alvó gyermek arcát, megigazítá vánkosait, s midőn eljött 11830 Vegszo | megnyugtatására ünnepélyesen megígérem, hogy a Kárpáthy-család 11831 VIII | ezt nehéz, igen nehéz volt megígérni.~ ~– És sohasem lesz-e ennek 11832 XXIV | hevert helységök ládájában a megígért örökváltság díja, még csak 11833 XIV | visszanézni, meglássa, hogy megigézik.~ ~Az ifjú szót fogadott, 11834 XVIII | Tarnaváry urat egészen megigézni látszik e hallatlan tünemény, 11835 V | fejedelmi termet, azok a megigéző szemek, még nem láttam gyermeket 11836 X | tens úr.~ ~– Köszönje, hogy megijedt, mert különben rosszul járt 11837 XXI | örülnénk, úgy nézünk, mint akik megijedtek.~ ~Azzal megragadá Zoltán 11838 XVIII | Misztizláv barátunk, ki szinte megijeszté sápadt arcával Tarnaváryt, 11839 II | azt hitte, hogy ez az ő megijesztésére van mondva, s még magasabban 11840 X | kell-e újra befűteni? De úgy megijesztett a tens úr.~ ~– Köszönje, 11841 XIV | feloldá, az ügyvéd egész megilletődéssel lépett hozzá, s érzéstől 11842 XIII | jól megtépázza. De egészen megilletődött, midőn félrehúzva a papirosliget 11843 XXIII | Zoltán a legelső soroknál megilletődve hajtá azt össze.~ ~Törvényes 11844 XVIII | senki sem volna képes oly megilletőleg méltánylani, mint talán 11845 III | nem fog sokáig húzódni. Én megindítom az új akciót, mely súlyosítani 11846 XVIII | rendben, egymás sorjában megindulának tanyáikról a megyeház felé, 11847 XVIII | alak nem mutatott semmi megindulást. Legfeljebb egyszer felemelé 11848 XVIII | többi ráadta a fejét, hogy meginduljon a vármegyeház felé. De ez 11849 X | hogy midőn a felső jegek megindultak, nem bírták kinyomni helyéből. 11850 VII | azonnal jöjjön. Tán ha elébb megindultunk volna, elébb megjöendett. 11851 I | jóltevő sóhaj látszott megingatni a lehulló függönyt; és midőn 11852 XVIII | megszilárdítá, a másikat megingatta. Nyertnek és vesztettnek 11853 XIV | midőn a keresetlevél ellene megíratott.~ ~Mit véthetett ő egyéves 11854 XVII | öreg jószágigazgatóhoz.~ ~– Megírhatja ön Szentirmay grófnak, hogy 11855 III | mosdást visz véghez, amelyet megirigyelhetne akármelyik török dervis; 11856 VIII | maradni.~ ~– Tehát majd megírom ön számára az ajánlólevelet 11857 X | kisleánykám számára. Régen, régen megírtam én azt már egy levélbe, 11858 XXIII | percek álltak be nála.~ ~Megismer mindenkit, atyját odahívja 11859 XV | szeretne lenni – azért, hogy megismerhesse végzetteljes perét…~ ~E 11860 XIV | örültek rajta, hogy Zoltánt megismerheték, kit még azelőtt nem láttak. 11861 XIII | papirosliget egyik szárnyát, egy megismerhetetlen, alaktalan vázat látott 11862 X | mellén a hímzett csillagot, s megismerik a főherceget.~ ~Az ifjú 11863 XV | jártam utána, hogy e pert megismerjem. Maszlaczky itthon sem volt 11864 IX | ebéd várt reájok. Zoltán megismerkedék a két legnagyobb kisasszonnyal, 11865 II | leend ezzel a derék Adolffal megismerkedhetni, akkor megértendjük, hogy 11866 XIV | Zoltán a rejtett okiratokkal megismerkedik, s ez világ elé kerül, s 11867 III | robotba, hanem ehelyett megismerkednek az adóval; s miután ez uradalmak 11868 XV | önt majd annak idejében megismertessék vele.~ ~– Megbocsásson. 11869 III | közől, miket Pitaval velünk megismertet.~ ~Abellino egészen megittasodott 11870 XVIII | megszabadulni, hogy elhajigálták megismertető tollaikat, s üldözőik közé 11871 XVIII | kívül, aki kalapkarimából is megissza a bort, a többi ráadta a 11872 III | megismertet.~ ~Abellino egészen megittasodott az ügyész ékesen szólásától. 11873 XVIII | tovább ne bolondíjj!~ Ha megittuk a borodat~ Mégis megüljük 11874 II | barátomnak, így sokkal gyorsabban megjárhatja az utat.~ ~Tarnaváry, kit 11875 XII | háromféle adósok börtönét is megjárta; ez meg a lánchordta, doktorságot 11876 IV | spleenes sakkozónak untából megjegyezhetni azon különösséget, hogy 11877 XVIII | megtisztelt folyamodó bátorkodik megjegyezni, hogy egy actuarius esküdt 11878 II | iparkodtak halkan tenni megjegyzéseiket!~ ~– Be furcsa hajdúja van 11879 XVIII | Kárpáthy Zoltán!~ ~A másik megjegyzett alak báró Berzy mellett 11880 V | őrt, ki óránkint pontosan megjelen ágyánál, beadni azokat a 11881 XVII | lehajtanom fejemet, majd csak megjelenek a kegyed kapuja előtt, s 11882 XVII | neki hallgatni.~ ~Az ügyvéd megjelenése föleleveníté mind a kettőt, 11883 XXI | A szabadelvű párt első megjelenésénél visszautasította, s a konzervatívek 11884 XXIII | él, és egy szavával, egy megjelenésével megmentheti szeretett lányomat, 11885 XVIII | követjelöltek a falvakat, személyes megjelenésökkel megerősítendők párthíveik 11886 XXIII | tartozik, ily viharos éjszakán megjelenjen halálos ellensége hívására, 11887 X | éjszakát, hol, mikor kell megjelennie, okosan, előrelátva, mint 11888 VIII | segítettek pusztulásán, mik a megjelenő gyertyák körül oly sűrűn 11889 XXIV | zsenge kenyérre, majd csak megjő az új borra avagy pedig 11890 VII | megindultunk volna, elébb megjöendett. Zoltán nem állhatá meg, 11891 II | fogatú hintajában elmenni és megjönni. Hátul aranyos hajdú állt 11892 XIII | lappad; a hallásom kezd megjőni. Minden legkisebb hangot 11893 III | pokróc.~ ~Abellino mindjárt megjuhászodott, mihelyt valaki még magasabb 11894 XVI | nemesemberhez illő módon megjutalmaztatom. Óh, csak tessék!~ ~Maszlaczky 11895 XII | szeretném, ha amice Maszlaczky megkaphatná, mert ezekkel a világra 11896 XXII | amint ki nagyon el van telve megkapott eszméjétől, elkezdé:~ ~– 11897 XIV | megtiltom neked, hogy félj!”.~ ~Megkeményíté szívét, nem szabad remegni, 11898 X | Nem, nem! – szólt magában, megkeményítve reszkető testét. Tűrni fogok! 11899 V | tulajdonait, hogy a jó úr végre megkérdezé tőle, ha nem volna-e hajlama 11900 IX | főispán úr lakába.~ ~A kapuban megkérdezék a nagy prémű ajtónállótól, 11901 XIV | találkozik valakivel, akitől megkérdezheti, hogy merre menjen vissza. 11902 XVIII | időt, amivel tudja; a nézők megkérdezik egymástól a szereplők neveit, 11903 XVIII | kiktől, ha az ember komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak, tán magok 11904 XIV | múltkor egypárt, tessék megkérdezni tőle, ha olyan nagy kedve 11905 IV | egyébre nem volt gondja; megkérdezte, hova kell írni a nevét; 11906 XVIII | mindkét szárnyát, elébb megkérdezve, hogy akar-e még valaki 11907 II | legyen róla beszélni; de ha megkérdezzük öregeinket, kik hasonló 11908 Vegszo | csapláros érezhet, mikor megkérdik tőle a vendégei, hogy a 11909 III | odamegyek unokaöcsémhez, megkérem szépen, s ő maga jószántából 11910 X | súlyos, havas köpönyegével megkeresztelve a betakart pörcsomagokat, 11911 VII | szittya kastély ősi romjait megkerülve, letelepedett a kedves család; 11912 XVIII | Ezalatt, hogy a szertartás megkezdéseig ne teljék hiába az idő, 11913 V | fogom őt efelől értesíteni. Megkímélem önt a jelenet zavarától. 11914 XVIII | szónyújtogatók másrészről, kik megkínozzák a gyülekezet türelmét, s 11915 XV | leült Kováccsal szemben, a megkínzott toll egyik orrát begörbítve 11916 XVIII | atyafiakat, s több ízben megkísérlék már egyes csapatokkal amazok 11917 II | a szellemi téren kellene megkísérleni.~ ~Most újabb vendégek érkezése 11918 III | vedleni valaha; minden évben megkísérté párszor, hogy keresztülessék, 11919 XXII | reggelen a beteg, fehér ujjával megkocogtatva az ágya melletti elszőnyegezett 11920 XIV | volt nedvesülve.~ ~Egészen megkönnyebbült, megerősödött szívvel érzé 11921 VII | erősek voltak, mint az acél; megköszönheték neki mindazt a jót, amit 11922 XII | válaszolt a hétszemélynöknek, megköszönve szíves figyelmét iránta.~ ~ 11923 III | hálózat, mely az ellenfelet megkötözi, a figyelem félrevonása 11924 IX | veszett emberek közé, ott is megkötözni lánccal, vaslánccal! Milliom 11925 VIII | gyermek elbámulva, ki még csak megközelítő eszmét sem bírt felfedezni. – 11926 X | áldozatkészséggel, s midőn megkondult az óra, az áldozattevő nem 11927 X | itt ülhetnél helyettem. Megkopasztottak csúful. Csúnya kozákok vannak 11928 X | melyen az ember ellenségét megkülönböztetheti barátjától, ha azt veszélyben 11929 XXIII | kastély udvarára. Ez valóban megkülönböztethető. Hintógördülés. Pedig a 11930 Vegszo | keresztülvitelével kívántam megküzdeni:~ ~„Nemes irányú nevelés 11931 XVI | kevés akadállyal kellett megküzdenie; a pártküzdelmek erős befolyása 11932 III | hajtsa a pört, aki mindennel megküzdjön, ami ellenünk áll; egyszóval: 11933 XIII | engem is szeretni fog. Majd meglássák, milyen szép életet fogok 11934 V | felőle, mert gazdag. No, majd meglássuk, ha nem lesz az, mennyit 11935 XXIII | abból, ha a lázbeteg őt meglátandja, s meggyőződik róla, hogy 11936 IV | szívesen váratik.~ ~Amint majd meglátandjuk, régen értették ők már egymást 11937 VII | jőnek, akkorra bizonyosan meglátják.~ ~A hosszas várakozásban 11938 XVII | semmi sem gátolja, hogy őt meglátogassa, ők bizonyára nagyon örülni 11939 II | hogyha egy kolibrigyűjteményt meglátogat.~ ~Uraságok jöttére hirtelen 11940 XII | Azután engedelmet kér, hogy ő meglátogathassa a tengerparti városokat, 11941 V | halála évnapján rendesen meglátogatja neje kíséretében, s együtt 11942 XXIII | nőmet, majd holnap reggel meglátogatjuk ismét Vilmát.~ ~– Eredj, 11943 XXIII | Zoltánnak. – Köszönöm, hogy meglátogatott ön.~ ~Ezentúl mindinkább 11944 XXVI | tulajdonosuk becsült.~ ~Később maga meglátogatta a helyet Zoltán. Szép neje 11945 XXIII | suttogá a beteg –, sokszor meglátogattok ottan engem; virágot is 11946 I | buzgó fáradsága nyomain meglátszanak az Isten áldó kezei, milyen 11947 XX | már, a ritkáson keresztül meglátszanák a házak. Szentirmát látni 11948 III | az aranysodronyok helyei meglátszanának fogain. Éspedig ő még folyvást 11949 VI | hídon túl érve, kezdett meglátszani Szentirma helysége, egy 11950 V | kikerülhetlen szemek már régóta megláttak, s mely miatt nem képes 11951 X | elmentek már előle. Amint meglátták messziről, hogy fejszével 11952 XVI | A békeszerető orvos, meglátván az ablakból, hogy Maszlaczky 11953 XVIII | kivált utas ember gyomra meglehetősen érzékeny szokott lenni.~ ~– 11954 XII | cikornyátlan aláírásban meglelhetni a magát túl nem becsülő 11955 XXIII | fekete pecséttel.~ ~Kőcserepy meglelte azt a mondott helyen, és 11956 II | kivétel.~ ~Egész alakja meglep szépsége által, idomaiban 11957 XII | levelet kap. Mekkora lehetett meglepetése, midőn alig múlt el pár 11958 X | elmarasztalták volna. Kellemetlen meglepetését csak a többiek öröme nem 11959 V | kifejezése sem jelent meg a meglepetésnek, a bosszúságnak, a bámulatnak 11960 XVII | le akartak szállni, nagy meglepetésökre a Kárpátfalván elhagyott 11961 XXIII | sóhajta fel fájdalmas meglepetéssel a tanácsos.~ ~– Ne félj – 11962 IX | Képzelhetjük azt a kellemetlen meglepetést, mely őt Rudolf levelének 11963 X | ijeszté meg, de az igen, hogy meglepetik.~ ~Alig volt ideje felsőruháját 11964 II | lenni a társaságban; sokan meglepetteknek látszottak: Szentirmay nem 11965 XVIII | tekinte az ügyvédre, s ez meglepetve látta, hogy az öregember 11966 I | elrendezés mily ízletes; minden meglepő. Ami még hiányzik, majd 11967 XIV | adót akar fizetni.~ ~Annál meglepőbb lehetett tehát, midőn megtudták, 11968 VII | Mindenki tudott valami meglepőt, valami kedvest tartogatni 11969 XIX | kívánok.~ ~E szavak mindenkit megleptek. Az ellenzék itt-amott zúg 11970 XVIII | Késő volt már; Tarnaváry megleste, hogy mik voltak azok. A 11971 XVIII | óratárlatot odavetett élceivel meglövöldözni; mint példaul: „Nem járnak 11972 XVIII | tanácsos puskával, hogy meglője.~ ~Tiszafüredig itatni sem 11973 X | minélfogva ő mind a kettőt meglopta, ahol lehetett, s báró Berzy 11974 III | értem.~ ~– Majd mindjárt megmagyarázom – szólt Maszlaczky úr, felülve 11975 XIV | utánajárni.~ ~Mind a két hölgy megmagyarázta jól Zoltánnak, hol laknak, 11976 III | dervis; úgy megdörzsöli, megmarkolássza saját ábrázatját, mintha 11977 X | hagynak magok után, ahol megmarkolásszák őket. Egy nagy terebély 11978 X | a legnagyobb veszélytől megmenekül.~ ~– Nos, nos? És történt 11979 X | bízni a szegényt. Talán megmenekülhetne lovagja nélkül.~ ~Zoltán 11980 X | vízbe, hogy a két tűz közől megmeneküljenek. De a másik kettő dühösen 11981 XIV | utálatos alakok érintésétől megmenekülni, magokról letisztítani azoknak 11982 X | örültek, hogy a kisasszonyt megmenekülve látták, tudniillik, hogy 11983 X | a hullám. A palota urát megmenték, a gunyhóban minden csendes. 11984 X | gyermeket kellett volna megmentenem, de lovam nem bírt a zajban 11985 XX | gyönge idegeinek. Őt kell megmentenie! Csak erre gondolt, s nem 11986 X | veszélyben levőket kell megmentenünk”! De ha roskatag földszinti 11987 X | költséget, amibe gyermekei megmentése kerülni fog. Én azt mondtam 11988 X | cselekedett volna Zoltán megmentésére, utóbb is neki kellett megfejteni 11989 X | büszkén –, mert itt ezrek megmentéséről volt szó, nem az enyimről. 11990 XXIII | szavával, egy megjelenésével megmentheti szeretett lányomat, aki 11991 X | kisasszonyhoz; csakhogy megmenthették, az isten áldja meg őket 11992 X | És nem hálálkodott, midőn megmentői égig dicsekedtek nagy tetteikkel.~ ~ 11993 XVIII | nemes egybegyűlt társaságnak megmentője, melyért is az összes vendégsereg 11994 XX | tegyetek akármit, hogy őt megmentsétek!”~ ~Vilma reszkető kézzel 11995 XVII | kezeibe, akinek lelkét, életét megmérgezék, tehet velök amit akar, 11996 III | egy egész család lételének megmérgezésén jártatja elméjét, oly nyugodt 11997 XXIV | az asztalnál; egy nagy, megmérhetetlen üresség! Csak egy kis tányérka 11998 XIV | madaram, aki nékem mindent megmond. Hol vette maga azt a sok 11999 XIV | szakadni! Ez a hang, ez megmondá neki, hogy ki az ő szép 12000 XXIII | fájás az. Ha Liza élne, megmondaná, mert ő tudta azt. Mondtam 12001 XVIII | énekesei, akik legjobban megmondhatnák, milyen nehéz feladat valami 12002 XVII | pitvarnok az ajtóig vezeté, ott megmondta neki az ügyvéd, hogy senkit 12003 XXIV | visszahozott Isten!~ ~Lám, megmondták ezt ők még akkor, midőn 12004 IV | művészet hatalma fát és köveket megmozdít, miért ne mozdíthatná meg 12005 XIV | egy élő szózat az, mely megmozdítja az emberi szíveket, hogy 12006 XVIII | szolgáló, aki egy főzőkanalat megmozdítson; következőleg sem hat tál 12007 XXI | anélkül, hogy a könyök megmozdulna, s egy feszülésre minden 12008 X | akart volna, de nem bírt megmozdulni. Tán még valami nehezebb 12009 XVI | onnan örülni.~ ~A darab fa megmozdult az ágyban. Meglátta az ott 12010 XIV | pert az ifjú kértére neki megmutassa, de az köztudomásra jöhetett, 12011 XXI | ezt a dühödt embert, vagy megmutatni neki, hogy nem félnek általa 12012 XVIII | is említi, hogy levelemet megmutatta nagyságodnak.~ ~– Igen természetes. 12013 XVIII | adjam Önnek.~ ~Levelét előbb megmutattam férjemnek, s azután a tűzbe 12014 XII | jöjjön csak ő haza, majd megmutogatja, hogy lehet ipar és tanulmány 12015 IX | hallott eddig is felőle; megmutogatta neki szobáit, csecsebecséit, 12016 II | jutni el oda, hova másokat megnevezhetlen utak vezettek, vagy ahova 12017 XXIII | legundokabb gyilkosságok, megnevezte az embereket, akik azt elkövetik, 12018 XIV | pironkodásnak tette, mert nagyon megnézték érte az embert, s bizonyosan 12019 XII | a millióinkkal, s nagyon megnéztük azt, aki pengőben beszél; 12020 X | De ki fog odamenni, hogy megnézze? Hátha éppen abban a percben, 12021 XIII | kihulltával homloka aránytalanul megnövekedett, s a képe olyan vékony volt, 12022 XII | gyámfiamnak, hogy nagyra megnőjön, csodákat fog velünk elkövetni. 12023 XVIII | elvégzék a szavazást, s akkor megnyálazva tenyerét, markába szorítá 12024 V | Kárpáthy Abellino, ha perét megnyerem. Én ez összegről kedves 12025 XII | ügyvédét, Maszlaczkyt, nagyon megnyergelte; amint veszem észre, azzal 12026 XVI | kecsegtetni védencét, hogy őt megnyerhesse magának. Gondolá, hogy úgysem 12027 XII | kitenni magadat, eclatanter megnyerhetnéd, pedig Kőcserepy erősen 12028 XVIII | sikerül a józan elvek számára megnyerhetnem. Önt megbízzuk ezennel a 12029 V | Kőcserepy kisasszony kezét megnyerhetném, egy oly család tagjáét, 12030 XVIII | Maszlaczky úr a kérdéses pert megnyeri; úgy, de nem nyerte meg, 12031 XIII | fölvétetni. Ahhoz, hogy megnyerjük, meglehetős kevés reményünk 12032 XVIII | hogy a Kárpáthyak ellen megnyerte a perét, ha most a Kőcserepyek 12033 III | elmondom – szólt Maszlaczky, megnyerve Abellino szelídsége által. – 12034 X | gondolta el, midőn nesztelenül megnyílik a főajtó, s belézeng rajta 12035 XVIII | lábát feltehesse.~ ~Végre megnyílnak a középső ajtók, s kilép 12036 I | szívdobogással várt óra, megnyíltak a magyar művészet templomának 12037 X | tele, az idegen kereskedők megnyiták sátoraikat a jövevények 12038 II | huszonkettedikén, a nemzeti színház megnyitása napján a tanácsos úr az 12039 XVIII | az volt, hogy a választás megnyitását mindenféle ürügy alatt el 12040 II | annak jelen kell lenni a megnyitáson. De mi lelte ezt a Szentirmayt? 12041 X | szállít, s saját palotáját megnyitja előttük; lakjanak abban. 12042 XVIII | midőn a megyeház kapui megnyittatnak, melyik párt foglalja el 12043 XVIII | felé, s midőn annak kapui megnyittattak, helyzetükhöz illő méltósággal 12044 VII | pipát a szájából, de azért megnyomta a feleletet, mondván büszkeséggel:~ ~– 12045 VIII | érdekel az?~ ~Mindannyiszor megnyugtatá lelkét azon felelettel, 12046 Vegszo | tisztelt olvasóközönség megnyugtatására ünnepélyesen megígérem, 12047 XXI | emlékeinkre gondolsz, e két irat megnyugtatja lelkedet, ha volna annak 12048 XVIII | fogyatkozás.~ ~Ez kissé megnyugtatta Eveline-t; csak arra kérte