IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
12049 XXIV | leborult, összecsókolá, megölelgeté azt…~ ~Van-e olyan hideg, 12050 VII | jólesett volna most Rudolfot megölelhetnie, megcsókolni atyai, munkás 12051 V | nyakába boruljon, és őt megölelje; mert Maszlaczky úr érzékeny 12052 XXI | s anélkül, hogy kedvesét megölelné, sietve elhagyja a házat.~ ~ 12053 XXI | spadassin nem futott el Rudolf megölése után; gondolá, még ráér 12054 XX | összeveszíteni, Zoltánt megöli. Siessetek őt megmenteni! 12055 XXI | szavának az a vége:~ ~– Megölik őt, és megölnek engem! Óh, 12056 XXIII | mikor beszéltek róla, hogy megöljék. Eredj, eredj oda, ne hagyd 12057 XXI | vége:~ ~– Megölik őt, és megölnek engem! Óh, Zoltán, óh, kedves 12058 XXIII | széttekintve kérdé tőle:~ ~– Őt is megölték?~ ~– Óh, nem – felelt Katinka, 12059 XXIII | beszél. Mindig tégedet lát megölve, és egy halavány asszonyról 12060 XIV | Kétségtelen. Ez a csomó, mely megoldásra vár.~ ~Tovább egy betűt 12061 XIII | hogy ügyünk örvendetes megoldatása küszöbén áll.~ ~– Hogyhogy? – 12062 XXI | nyakamban, mely a golyótól megőriz. És mégis úgy állok közöttetek, 12063 VI | azokat a járó-kelő marhától megőrizni; tyúk, liba leeszi, kikaparja 12064 XVII | szűkölködéstől s a megaláztatástól megőrizzék.~ ~Zoltán egy rettenetes 12065 XVI | hogy egy nyomorult párát megőrizzen attól a balesettől, hogy 12066 XXIII | marad…~ ~Óh, ez volt az út a megőrüléshez!~ ~A tanácsos úgy várta 12067 XXV | méltóságos úr minden bizonnyal megőrült, talán a vér a fejébe ment 12068 XVIII | Amim nekem van, azt megosztom veled, örömöt, bánatot. 12069 XVI | egymásnak feledni. Kibékülnek, megosztoznak, összeölelkeznek. Énnekem 12070 XXIII | előtt, nehány nap alatt megőszült hajjal, megvénült, szomorú 12071 XV | egymással.~ ~– Az egész pert megóvja az, hogy Abellino biztosított 12072 III | ámbár vas „S”-ek tartják megpántolva, s a kikopott bőrből szabad 12073 V | viselte-e magát, ahogy az orvos megparancsolá.~ ~ ~ ~Maszlaczky fél órával 12074 X | parthoz érünk, ott azután megpihenhetsz, kedves lovam, hű állatom.~ ~ 12075 II | baráti árnya alatt jó lesz megpihenni a most mindenkitől irigyelt 12076 X | minden ütésnél percekig megpihent.~ ~Egyszerre valami hosszasan 12077 II | kedvetlenségét eltitkolni. Katinka megpillanta egy hintát, s pajkos örömmel 12078 XVIII | kidühöngte magát, egyszerre megpillantja az alkalmatlankodó levelet 12079 XIV | Városligetben sétálva, Zoltán megpillantott egy nagy bajusszal ellátott 12080 X | szakállát az égő parázs közé, s megpofozták nagy, éles körmeikkel. Képzelem, 12081 XXV | ha ez elutasítja, akkor megpróbálja még elébb Kőcserepy úrhoz 12082 X | kiszállni, uraim, és tessék megpróbálni, mit tesz az: veszélyben 12083 X | ma innen el senki!~ ~Akik megpróbálták nyitogatni a szomszéd termekbe 12084 X | perekkel, mi pedig majd megpukkadtunk kacagva.~ ~Már ezen méltán 12085 X | az ifjaknak csak egy. A megrabolt nép áldva, buzdítva nyújtja 12086 XVIII | Tarnavárynak sikerült egy számot megragadhatni belőle.~ ~– Ah! Tehát ezek 12087 XII | vámszedő kaputomnál fogva megragadjon, s én ott a zsebemből krajcárt 12088 XIV | balramagyarázná; ha akadna ördög, aki megragadná az őrangyal kezében a pallost, 12089 XIII | Maszlaczky pedig sietett azt megragadni és megrázni, ahogy termetétől 12090 V | gondolatot az egyszer a fogaival megragadott, azt el nem ereszté addig, 12091 X | odaugrottam az akna elé, megragadtam a gerendát, melynek a cső 12092 XVIII | Tudom, hogy jövőre majd megrágja, amit kimond.~ ~– Alig hiszem – 12093 XIV | szemfödelén, miután testét megrágták? Nem döbbensz-e meg majd, 12094 X | mentiben, mindig jobban megrakodva megmentett szerencsétlenekkel. 12095 X | Amott úszik egy dereglye, megrakva kenyérrel, az utcákon. Az 12096 X | ki volt aludva. Egy kissé megrázkódott bennem a lélek. Most kivettem 12097 XIII | sietett azt megragadni és megrázni, ahogy termetétől kitelt, 12098 X | megrendült alattuk, a falak megrázták tömör vállaikat, az ajtók, 12099 V | táncot szokták járni, s megrázva azokat hevesen, még egyszer 12100 X | a két sziklapart között megrekedt, az egész felső vidéket 12101 XXV | akadna még egy emberre, akit megrémíthet.~ ~Kárpáthy Abellinótól 12102 X | szokatlan ordításának hangjával megrémítve a rajta ülő szívét.~ ~Nem 12103 XX | őt! Keressétek! – kiált a megrémült apa, s nem gondolva vele, 12104 X | csónak párkányába.~ ~Társai megrémülten ugráltak ki a csónakból, 12105 XXV | Talán bizony én? – kérdé megrémülve Abellino. Maszlaczky úr 12106 XIX | kezdték.~ ~Maga a főispán is megrendítve érzé magát. Lehetetlen volt 12107 X | Duna átszakasztá gátjait, s megrengetve a félelmes földet, ömlött 12108 X | a jég minden pillanatban megreszkettette, s a folyamár az utca közepére 12109 IX | füleit.~ ~Ezúttal már igazán megrettent, mert e pörpatvar hangjai 12110 XVIII | Kőcserepyt ez a tudósítás nagyon megrettenté. Szavazás alkalmával a kapuk 12111 XVIII | int nagy menkű botjával, s megriad egyszerre háromszáz torokból:~ ~– 12112 XVIII | mint a száraz mennykőtől megrohantatni, s azt hallani tőle, hogy 12113 XIII | a régi rossz anyagot, a megromlott életnedvet; ezek a pirosak 12114 V | gyermekszívet annyira képes megrontani. Eveline jól tudta azt példákból 12115 XVIII | használták fel Kárpáthy Zoltán megrontására, mert ha én le nem írom 12116 X | omlott keresztül a víz a megrontott gát felett, zuhogó dörgéssel 12117 XVIII | mindazoknak, kiket valaha megrontottak! Óh, azt gyönyörűség lesz 12118 XVIII | szerződést tudatlanságból megrontsuk.~ ~Varga uram inte neki, 12119 III | szarvasokat a tányérról, megropogtatá, egyet kettétört, és a szájába 12120 V | árnyékát is kikerülte minden megrovásnak; más ifjú lyánkát szenvedélyei 12121 X | derékban szelte ketté, s megrúgva lábával az ingó csónakot, 12122 XXI | csapódva elsült, s a grófot megsebesítette.~ ~– Veszélyesen?~ ~– Talán 12123 XV | ellenfeleim a kárhozatos pör megsemmisítésének, én nem alkuszom velök, 12124 IX | elválaszthatatlanná téve azt ama megsemmisíthetlen okirattól, hacsak szépen 12125 X | ellen valami nagy, valami megsemmisítő terv van készülőben, és 12126 III | állással kínálta meg, akkor megsemmisítők annak erkölcsi értékét. 12127 XV | miszerint a Kárpáthy-pert megsemmisítse, nincs gondolatomban.~ ~– 12128 V | később saját maga által megsemmisíttetett.~ ~A méltóságos asszony 12129 XIX | kormányhoz a választás eredményét megsemmisíttetni. A következő hét alatt nagy 12130 VIII | hogy egy halott levéltitkát megsértse; de meg kell annak történni! 12131 XX | apa felkel és hozzá megy, megsimogatja szép fejét: „Milyen halavány 12132 X | állat nyakára, s gyöngéden megsimogatta, megveregette.~ ~– Csak 12133 II | őszinte asszonyság, gyöngéden megsimogatva Zoltán sötét hajfürteit, 12134 X | elégültséggel járatá végig megsimult állán ujjai hegyeit.~ ~– 12135 XIX | helyen történt, az örökké megsiratandó emlék marad énelőttem, és 12136 XVIII | soha, azt mi legfeljebb megsirathatjuk titokban.~ ~– Hát nem szeret 12137 X | annak, hogy őt valaki így megsiratja.~ ~E pillanatban úgy tetszék, 12138 X | Az az egyetlenegy, aki megsiratná, akinek fájna, ha ő nem 12139 XXI | akkor titeket, fogadom, megsiratnak. Ti csak lármázni tudtok 12140 XXIV | voltak ők az eltávozott, a megsiratott gazda alatt.~ ~A falu bölcsei 12141 V | a vége. Eveline őszintén megsiratta őt, és sohasem szűnt meg 12142 IX | vigasztalni a gyermekeket, kik megsiratták, midőn kocsira ülni látták 12143 V | tizenöt évet mégis nagyon megsokallta).~ ~– Azazhogy – vevé át 12144 XVIII | a Kőcserepy-párt emberei megsokallták az ütleget, s látva, hogy 12145 VI | szeretetét, a szorgalom műve megsokszorozta az önkényt adott áldást, 12146 X | most látta, hogy miután megszabadítá, miután látja, hogy elég 12147 X | utcákat elönti, e két kar megszabadítandja őt. Barátom, számítson reám!~ ~ 12148 X | azért nem azok jöttek őt megszabadítani, hanem engedték e munkát 12149 X | lesz azon szegény gyermek megszabadításában.~ ~– Hol van? Ki az?~ ~– 12150 X | engem veszteni, én pedig megszabadítlak benneteket”! Helyben vagyunk.~ ~ 12151 X | éltet kelle osztogatni, s a megszabadított szerencsétleneket odahordták 12152 XV | Sőt egyetlen leányát megszabadította ön. Nem is haragból ellensége 12153 X | tanácsos úr beteg kisasszonyát megszabadítsa.~ ~– Ide azzal a csónakkal, 12154 XXIII | ez is azt mutatja, hogy ő megszabadul, miszerint ön eljött ilyen 12155 X | megjelennek a mentőcsónakok, ki-ki megszabadulhat, átmehet Budára vagy ki 12156 XIV | tartozik ő azt megérezni, megszagolni, hogy míg ő jóhiszeműen 12157 XIV | az a bírói ítélet miatt megszakadt, s ismét újrakezdetett. – 12158 V | valaha egy keserű óra által megszakítva?~ ~– Soha! – viszonza a 12159 XVIII | elmondom. Amióta Árpád e helyen megszállott, Kokánfalva nemes legényei 12160 XVII | emberek előtt megfogható, és megszámlálhatóságánál fogva becsben szokott tartatni.~ ~ 12161 XIII | repetír-órán az asztalomon, s én megszámlálom, hogy hányat ütött. Egy, 12162 XVIII | volna egy új hősi tettel megszaporítani apáik hírnevét.~ ~A pártok 12163 XXIII | öltve kezét; Zoltán felölté megszáradt kabátját, s kétkedve kérdezi:~ ~– 12164 II | csak azért jött ide, hogy megszégyenítsen, hogy vendégeim szépét, 12165 XVIII | gondolat támadt: „Hátha megszégyenülnének?”.~ ~A tanácsosnő figyelemmel 12166 X | szarvai közől.~ ~Társai megszégyenülve követték, mint kiknek orruk 12167 XVIII | kérelemtől, mely a honfiszíveket megszelídíti, egész a viharos zengésig 12168 II | volna. Emánuelnek kellett megszenvedni érte, őt illeté gúnyos szemrehányásokkal, 12169 XIV | kicsije! De mennyire megnőtt, megszépült, mióta utoljára látta! Akkor 12170 XIV | támadtak, s a régiek is megszépültek.~ ~Egy ember mennyit tehetne! 12171 XIII | hozzám illő családból, akit megszeretek, és aki engem is szeretni 12172 XVI | számára a kívánt engedélyt megszerezni. Nagyon kevés akadállyal 12173 XII | bősége és ereje, hogy mindazt megszerezze? Csak vezére legyen.~ ~Sohasem 12174 IX | szégyenlené magát, hogy azokat megszidták.~ ~Erre azután kijött a 12175 XVIII | rájok gyakorolt; az egyiket megszilárdítá, a másikat megingatta. Nyertnek 12176 X | hosszú hóesés alatt úgy megszilárdult, hogy midőn a felső jegek 12177 XIV | használta az alkalmat a megszökésre, a zseniális báró Berzyre 12178 XXV | minek mennek hozzá. Egykettő megszökik néha a felvett pénzzel, 12179 XVIII | s nem lesz szabad tőlünk megszöknöd.~ ~Zoltán még mindig nem 12180 IX | Toncsi, tizenhat éves korában megszökött egy fiatal zongoravirtuózzal, 12181 XXI | célzás volt a párbaj elől megszöktetett fiatalemberre.~ ~Miklós 12182 XVIII | a gyülekezet türelmét, s megszöktetik a teremből.~ ~A kérdéses 12183 XVIII | volna tőle, de már az övé megszokta, s dacára Dabroni ütlegeinek, 12184 XIV | én legnagyobb peremet is megszoktam önnek a kezei alá bízni.~ ~ 12185 XXI | fel? – kérdé Flóra.~ ~– Megszoktuk falusi életünkben – tréfálózék 12186 VIII | feselő bimbók ajkai, a kép a megszólalásig hű.~ ~Zoltán odasiet az 12187 II | van.~ ~A teremben ezalatt megszólalt a zene, természetesen nem 12188 XVIII | Tarnaváry felöklelte a megszólamlót tekintetével.~ ~– Tessék 12189 XIV | szokás adni. Ejnye, csak már megszolgálhatnám ezt a nagy szívességet; 12190 XVIII | és haragszol, ha valaki megszólít, talán nem tudom, hogy olyankor 12191 X | vettem magamnak e percben megszólítani az őrnagyot, „Uram, egy 12192 XVIII | de sohasem vitte tovább a megszólításnál: „Barátim, kedves barátim”. 12193 X | magára, hogy e mulatságrontó megszólításokat talpraesett élcekkel fogadja. – 12194 XVIII | Tekintetes karok és rendek!” megszólítást előrebocsátná, egyenesen 12195 IV | pirospozsgás szolgálóval, azt megszólította, egyet csípett az orcáján 12196 XIV | vagyok, akármelyikünket megszólna a gonosz világ, ha egy nőtelen 12197 X | mögött állván, mindjárt megszólták édes mamájokat.~ ~– A mama 12198 II | mulatságosabb dolgok, mintsem megszomoríthatnának, s később jó hatással vannak; 12199 VII | hallhatták nyájas szavait, megszoríthaták szép fehér kezeit, mik oly 12200 IX | fogják látni soha.~ ~Midőn megszorítja Rudolf kezét, ajkába kénytelen 12201 XVIII | által összecsókolt arccal s megszorongatott kézzel távozék el Kárpátfalváról, 12202 XVIII | hátaihoz, amiből ott a szűk, megszorult helyen a leggonoszabb öldöklés 12203 III | asszony nincs imádókban megszorulva, s nemigen törődik velök. 12204 X | távcsövével a környéket, megszünteté az ágyúzást. „Ezzel nem 12205 XVI | engedi által, a kérdéses per megszüntetését tűzvén ki feltételül.~ ~ 12206 XVII | eredetiek adattak át. A per megszűntnek nyilatkoztatott, a felperes 12207 XIV | nyomorúak leszünk, mikor megszűntünk fiatalok lenni.~ ~Az első 12208 XVIII | honneur-jöket felfordítá, úgy megszurkálták hegyes spádéikkal, hogy 12209 X | természet az egyik érzéktől megtagadott, azt a másikban iparkodott 12210 XX | Vályogosyra. Még azok is megtagadták.~ ~S bár találna otthon, 12211 VI | fölfedeztek, a gazdag termésnek megtakarítását mostohább időkre, korunkban 12212 VI | Zsebpénzét, ajándékait megtakarítgatá, s midőn eljöttek az iskolai 12213 XII | ilyenformán igen sok betűt megtakaríthat az ember, s ennélfogva az 12214 XXIII | kis ezüstperselyemben a megtakarított pénz van, névnap és ünnepélyek 12215 XX | van már, midőn egy szolga megtalálja a kisasszonyt. Ott fekszik 12216 V | addig nem találtam, s midőn megtaláltam… akkor már nincs reményem 12217 XII | tízparancsolatot és hiszekegyet. 1~ ~Megtalálván a kriptográfia kulcsát, 12218 XVIII | az embert olyan keményen megtámadnod – szólt Rudolf Tarnaváryhoz –, 12219 X | rögtön nekiestek csáklyáikkal megtámadójoknak, de Kovács vitézül védelmezte 12220 XVIII | akarnak nyerni. Az ő embereik megtámadták a mieinket, s gyilkos verekedéssel 12221 XXI | előtt, hogy mint fogja ő megtanítani becsületre ezt a mangeur 12222 XVIII | legelső alkalommal bizonyosan megtanították rá. A választási harcmezőn 12223 XVIII | nyilvános törvényeinket elébb megtanulja, s tanulja tisztelni, azután 12224 XII | hogy a leckémet nem akartam megtanulni, pedig most a kisujjamban 12225 XIV | megszűnt ön szeretni tudni, és megtanult gyűlölni, irtózni, iszonyodni. 12226 XIV | évekig jártunk egymással, s megtanultuk egymást ismerni. Láthatott 12227 XXVI | látta, nem hallotta senki. Megtaposták a földet fölötte; azt mondták, 12228 V | hitben; amit ő tudott, azt megtartá magának.~ ~A későbbi találkozásoknál 12229 X | gyilkosának ígértem volna is meg, megtartanám. Itt maradok, várok, míg 12230 XIV | azt hinné, hogy így jobban megtartja, s azzal elváltak tőle.~ ~ 12231 II | beszélni, kinek számára megtartogatá még kisgyermek korában legízletesebb 12232 XIX | kandidációba jönni! Ígérem és megtartom.~ ~A főispán úr ezúttal 12233 X | vízbe, vagy akarata ellen megtegye a halálveszélyes utat Pestről 12234 XIV | pedzi!”~ ~Azt ugyan rögtön megtehette volna, hogy a pert az ifjú 12235 XIV | ügyvédnek átnyújtá, hirtelen megtekinté a csomag címzetét „Béla 12236 XVIII | harcmezőt, seregeik fölállítását megtekinteni; evégett egy hátulsó terem 12237 II | eljöttek engedelmet kérni, hogy megtekinthessék ezt a rendkívüli tüneményt, 12238 II | kíváncsiságnak, hogy őt közelebbről megtekintse.~ ~A férfigyermekek rendesen 12239 I | hogy ha a karzat véletlenül megtelik, mind rájok fog szakadni 12240 XIII | ahelyett a piros erek fognak megtelni mindig jobban jobban.~ ~( 12241 X | gyűlölettel, irigységgel van megtelve, és talált választ a gúnyos 12242 XIII | azután nyakon ragadja, és jól megtépázza. De egészen megilletődött, 12243 XIV | legiszonyúbb vádak, úgy megtépve, úgy elrongyolva! Ha valaki 12244 XV | mely minden ember számára megtermi kenyerét, csupán számomra 12245 XXVI | végezzük Zoltánnál.~ ~Mióta ő megtért ősei lakába, azóta a kárpátfalvi 12246 XVIII | kedvenc agarai pedig rég megtértek már az ő apáikhoz, csak 12247 XXI | ha vasból vagy is öntve, megtértél alkotódhoz!~ ~Midőn a vívók 12248 XVIII | adjunk rendes úton-módon, mi megtesszük azt is rendben, becsülettel; 12249 XVI | onnan visszajöhetsz! Ugyebár megteszed?~ ~William megtette egy 12250 XVIII | az érdemes atyafiak közől megtetszik a kés, villa, amellyel ebédelt, 12251 XVIII | eléje a levelet.~ ~Kőcserepy megtett annyit, hogy az egyik kezét 12252 X | mulassanak, amit nála nélkül is megtettek volna.~ ~Zoltán tudósítása 12253 III | segítsenek kideríteni, s miután megtevék szolgálataikat, ismét az 12254 XVIII | embernek így saját lakásán megtiltani a járás-kelést. Ezek a szobák 12255 XX | s vágja a kandallóba, és megtiltja azokat házába bevinni. De 12256 XIII | megtiltom önnek a beszédet, mert megtiltottam betegemnek az izgatottságot, 12257 XVIII | betörték az orrát, s gonoszul megtiporva, összevissza kötözték egy 12258 II | zseniális báró üdvözletével megtisztel.~ ~Eveline – ez a méltóságos 12259 VI | kukorica- és kölesföldeit is megtisztelék látogatásaikkal.~ ~Az egész 12260 II | mellyel alsóbb osztályainkat megtisztelik; ők egy ideáléletben élnek, 12261 XVIII | magát, ha a méltóságos úr megtisztelné magas bizalma egy sugárával. 12262 XVIII | teljes bizalommal akartam megtisztelni nőmet; hanem, lásd, a férfiak 12263 XVIII | aljegyzői hivatal üres.~ ~A megtisztelt folyamodó bátorkodik megjegyezni, 12264 IV | egy utazó európai művésznő megtiszteltetéséről van szó; azon egyszerű ok 12265 XIV | nyakát tekergette a nagy megtiszteltetésre.~ ~– Adjon hát kezet! – 12266 XIV | görögdinnyemagokat, melyeket szépen megtisztogatva, evegetett csöndes kényelemmel.~ ~ 12267 VI | ménesszámra, melyeket megtizedelt szépen minden kánikulában 12268 X | minthogy odább nem mehetett, megtölté lassankint az egész Duna 12269 X | engedett át. Most azokat megtölték lőporral, s közepökbe egy 12270 X | tán ha azokat lőporral megtöltenők, hosszában szét lehet szaggattatni 12271 XIV | odakinn meghallhatják.~ ~A megtöltött csibuk visszaadja nyugalmát. 12272 XVIII | neki hozzá, s a két zsebét megtömte boszorkánypogácsával és 12273 XXI | szép mosolygó szemek úgy megtörnek, úgy elhomályosulnak lassankint, 12274 V | tartozott ez apró kívánságokat megtörni, elnyomni. A gyermek lelkülete 12275 V | szólt az ügyvéd, szemeit megtörölgetve. – Íme, nekem ötszázezer 12276 XXIII | órájában reá mosolygó szemek megtört halálsugárán, végig a gyermekörömek 12277 III | Ezek azt jelentik, hogy megtörténhetik, miszerint a Kárpáthy-uradalmak 12278 V | férfi félrefordult szemeit megtörülni. Midőn felindulásaikból 12279 XV | sóhajta Zoltán, halavány arcát megtörülve kendőjével.~ ~– Minekünk, 12280 XIII | látott napjait még néhánnyal megtoldhassa.~ ~– Kedves nagyságos úr, 12281 XX | hosszasan, körülményesen, megtoldva, felcifrázva férjének bukása. 12282 X | egész a fenékig állt, s a megtolult ár a szét nem rombolható 12283 XVIII | mintha a túlságos rohamtól megtompultak volna túlérzékeny idegei. 12284 X | bírták kinyomni helyéből. Ott megtorlódott a felülről jövő zaj, s minthogy 12285 X | füleit; a paripa egyszerre megtorpant, s oly gyorsan kapta félre 12286 VI | nehogy gyámjai vagy mások megtudják, s azt higgyék, hogy ő jó 12287 X | jöttem a tens úrhoz, hogy megtudjam, nem kell-e újra befűteni? 12288 V | nehogy a világ idejekorán megtudjon valamit tervezett összeköttetésünkről, 12289 XVIII | mint hogy ilyen dolgokat megtűrhetne maga körül. A bútorok legalábbis 12290 VIII | Íme, még a síron túl is megüldözi, aki benne vétett, s örökségül 12291 VIII | A papíron vastag volt a megülepedett por, s egészen elrejté az 12292 XVIII | megittuk a borodat~ Mégis megüljük torodat.~ ~A kokánfalviak 12293 VII | Zoltán jószágán szokta megülni. Előre készült rá cselédség, 12294 I | dolgoznak, hogy a hetediket megünnepelhessék; ott volt az ősz nemes, 12295 I | s kik most összejöttek megünnepelni egy igen egyszerű kis házuk 12296 III | nagyságodnak kellett volna a megürült kárpátfalvi jószágba bevonulni, 12297 IX | szélúrfit, mint maga. Még megüt a guta. Ha olyan flegmatikus 12298 X | lefegyverzé a septemvirt. Megüté Zoltán vállát:~ ~– Igazán 12299 VI | hordott, most messziről megüti a kedves illat a közeledő 12300 III | kastély előtt éppen úgy megütik a dobot, miként megütötték 12301 VII | előjönni, s mily nagy volt megütközésök, midőn a veszedelmes iratot 12302 X | természetes, és nem kell rajta megütközni. Eveline emlékezett rá, 12303 XIV | perben dolgozom, és nagyon megütközve hallom, hogy segédeim egyike 12304 XVI | nézve óhajtandó, hogy bár megütné ellenfele; ezáltal crimen 12305 III | megütik a dobot, miként megütötték a madarasi kastély előtt, 12306 XXV | hogy a nejébe szerelmes, s megugrasztotta onnan. Ez zseniális ötlet 12307 III | azóta nem jutott eszébe megújíttatni; szokott ugyan híre járni 12308 III | mulatságtárgya húsz éven át a megújuló ifjabb ivadéknak, kik őt 12309 XVIII | ütöttek ki; megyéről megyére megújult az indulatos küzdelem, mozgásba 12310 VII | kicsinye-nagyja egy kedves születésnap megújultát üdvözli; éppen ekkorra hagyták 12311 XIV | névtelen kísértet elől, meguntam már a hátrálást, szembe 12312 XVIII | kokánfalvi atyafiak elől, kik megűzték őket a város végeig, elszedték 12313 III | és hogy ki által szokta megvágatni.~ ~Abellinónak pihenés kellett, 12314 XVIII | az országgyűlési követek megválasztásának határideje.~ ~A viták terén 12315 XVIII | háladatlan, e jövő tisztújításon megválasztják őket szolgabíráknak, esküdteknek 12316 XVIII | és vacsorája, ki maga is megvallá, hogy deákkora óta annál 12317 V | atya szívét. Őszintén kell megvallanom, hogy e gondjaim közepett 12318 V | hogy beteg. Mikor már ő azt megvallotta, már akkor nagyon régen 12319 XIV | meg, miért kellett őtőle megválni.~ ~Elmaradt, elábrándozott 12320 XXIV | embereknek panaszaikkal a megváltozhatatlanok fölött, hanem köszönettel 12321 XXVI | viszik bámultatni, amíg megváltozik az éghajlat, hogy a datolyapálma 12322 VI | széthord.~ ~Az egész táj képe megváltozott. Egész erdők kanadai jegenyékből 12323 IV | menjünk együtt oda. Majd én megvárom önt a kapuban.~ ~– Hová 12324 III | ki azt a család számára megvásárolja, hanem szét fog diribdaraboltatni 12325 II | darab kopár telket sikerült megvásárolnia, melynek úgy felverte az 12326 II | mély szemlélődés redője, megvastagítva a szemöldök feletti izmokat, 12327 X | angyalait, és nincs, aki megvédelmezzen bennünket azok ellen. A 12328 XVIII | édes hivatása elleneitől megvédni őt.~ ~A tanácsos úr magával 12329 VIII | szolga mondáit, míg Rudolf megveregeté annak meggörnyedt vállát.~ ~– 12330 XVIII | figyelmeztetni, hogy hátha megveretik?~ ~A szolgálatkész kolomposok 12331 XVIII | marad beveretlen ablak s megveretlen ember a városban. Nekik 12332 III | hogy elveszítjük a pert. Megvertek, de le nem győztek bennünket. 12333 XVIII | A tömeg részvéte könnyen megvesztegethető, a pátosz, az érzelem hamar 12334 XVIII | ellenfelein kívül csak egy megvesztegetlen bíró volna jelen, aki ítéljen 12335 XII | kimondhatatlan nevet, s azzal akart megvesztegetni, hogy hozzátette mindegyikhez, 12336 Vegszo | Mit felelhetsz e kérdésre? Megveted-e, elutasítod-e hidegen, mert 12337 III | szépet.~ ~Ott ül pedig a megvetemedett székek egyikén a vén jurátus, 12338 XX | Scart! Minő gúny, minő megvetés! Scartba tették, mint az 12339 XXI | hallgatókat, hogy a szónok iránti megvetésöket szavazzák meg egy néma hallgatásban. 12340 XIX | mámor. Midőn kijózanultak, megvetették.~ ~Óh, mint kellett neki 12341 XXIII | találja ott Zoltánt? Hátha az megveti kérelmét, és nem jön el?~ ~ 12342 XX | sajnálkoznak rajta, másszor megvetőleg szólnak felőle, és utána 12343 XVIII | megszánta az asszonyságot, s megvigasztalá azzal az ígérettel, hogy 12344 Vegszo | azt azután a jók és igazak megvigasztalására megáldozza. Ámde az életben 12345 II | gyönyörei nem lennének képesek megvigasztalni; ami Kőcserepy úrnak és 12346 X | oda vele; hanem a révészek megvigasztalták szépen, hogy ne búsuljon 12347 V | férfiúnak, s tökéletes lelki megvigasztaltatással kelt fel onnan, néma jelekkel 12348 XVIII | sem lehet ok, a pozíciók megvíhatatlanok, a hadsereg a legjobb borszesztől 12349 VIII | halaványabban égtek, alig bírva megvilágítani a sugártalan setétséget, 12350 VIII | s odalépett Zoltánhoz, megvilágítva előtte a kezébe vett gyertyával 12351 IV | álmatlanul; alig várta, hogy megvirradjon, akkor nyakába ölté a várost, 12352 XXI | tudta jóformán, mi lesz a megvitatandó tárgy, azt pedig éppen nem, 12353 XXI | midőn egy fontos kérdés megvitatásánál elhagyják az alsó tábla 12354 XXI | szegletből egy vítőrt, úgy megvívott vele egymagában, mintha 12355 II | nem szabad pártfogásunkat megvonni tőle. Mit mondana a közönség, 12356 XVIII | kezébe akad.~ ~Nagyszerű megyegyűlés van készülőben X. megye 12357 XIII | országlási vágytól áthatva, megyegyűléseken és azokon kívül szenvedélybe 12358 XVIII | bezárni! – kiálta az őrt álló megyehajdúknak Korondy, az alispán.~ ~Egypár 12359 XVIII | fegyvereiket, s úgy tértek vissza a megyeházához, nagy diadalmasan végig 12360 XVIII | gyalogtargoncára, s azon szállíták a megyeházáig, átadva ott a várnagynak.~ ~ 12361 XVIII | tanácsos úr számára a főispán a megyeházban rendeltetett szállást, s 12362 XVIII | percre többen jöttek elő a megyeházból, a verekedés egyre dühösebb 12363 XI | menhelyet esdve idegen megyékben. Még az élő nép is elvándorol 12364 XVIII | harcok ütöttek ki; megyéről megyére megújult az indulatos küzdelem, 12365 XVIII | legszenvedélyesebb harcok ütöttek ki; megyéről megyére megújult az indulatos 12366 XVIII | egyenkint bocsáttatik ki a megyeudvarról az őrálló huszárok kis ajtaján 12367 VIII | szerencsétlenséget gyanítva, most egészen megzavará gyámatyja közönyös arca, 12368 V | a tanácsosnén volt a sor megzavarodni és elpirulni. Valami gondolatra 12369 II | fagylaltat hordtak körül, s ezzel megzavarták a fiatal táncreformátor 12370 IX | cseppet sem engedte magát megzavartatni.~ ~– Ördög mennykő teringettét! 12371 XXIII | kérdé Zoltán egészen megzavarva.~ ~– Csak az igazságot. 12372 XIV | fű, szép ligeteiben, ha megzendül is valami árva kintorna, 12373 XIX | midőn néhány perc múlva megzendült az általános éljenkiáltás 12374 IX | lehelő, szelíd ajkait, hogy megzilált lelkét szárnyaira véve, 12375 III | pedig erős, durva kendővel megzsúrolja mosdott részét, hogy attól 12376 XVIII | fiatalember, de egy alkalmatlan méh minduntalan körüldongta 12377 V | tartani. Néhány év múlva a mehádiai fürdőkön megismerkedett 12378 XVIII | az udvari cselédség, s a méhállványon keresztül lehete látni, 12379 III | füstölt maga körül, mintha méheket irtana, s időközben dicsérte 12380 XXIV | szíveket, hogy jöhessen és mehessen, ahova neki tetszik.~ ~Tartsátok 12381 IV | gondol nagysád? Csak nem mehetek tarka mellényben és gérokkban 12382 XIV | végén laknának, hogy odáig mehetne velök! Karját ajánlá az 12383 XVIII | barátunkba, s ott egy csomó üres méhkas közé úgy odavágta, hogy 12384 XVIII | feldönté az útjában álló tele méhkast, az egész raj nekiesett, 12385 X | sápadt gyermekarchoz azon mélabús anyai kifejezés, mellyel 12386 XXVI | És ő oly szomorún, oly mélán néz alá, mintha látná mindazt, 12387 VI | sivatag közepén, leírhatnók a melankolikus kútgémet a láthatár végén, 12388 VIII | érzelemben néhány percig ott mélázott még az ajtó előtt, midőn 12389 XXVI | sugárait nem látja ő, csak melegét érzi annak.~ ~Miért néz 12390 X | szerémi szilvaszesz jótékony meleggel árasztá el rögtön belső 12391 X | magát. Lám, a bátorság mint melegít! Már az utolsó lépcsőt is 12392 X | jövőről, mik e percben lelkét melegíték.~ ~A fény mindig határozottabb 12393 II | kézszorítás, az a mosoly, az a melegség a szavakban nem volt kiszámított 12394 VIII | ablakok egészen elvakulnak a melegtől; azért mi ismét ki fogjuk 12395 X | hideg van; de Matild át van melegülve, s jólesik hevült arcának 12396 X | lakó madarakat, s a kezeit melengette nálok, azok csak pattogtak, 12397 XIV | gyötrelmes tüneményével, midőn melledet, mint valami nehéz álom, 12398 XXV | testalkatú embernek jutni melléje, mert hasonló lélekállapotban 12399 XII | megláthatná! Ugyanehhez van mellékelve egy csoport költemény is, 12400 II | beszél a lovászával, mintha mellékletet szándékoznék állítani az 12401 II | legimpertinensebb arcot; a „szép” melléknévvel ismert lakáj volt az.~ ~– 12402 X | megfordítják hajóik orrát, s egy melléksikátoron keresztül menekülnek a Duna 12403 Vegszo | röviden elmondatik, hogy hát a mellékszemélyekkel hogyan, mi történt tovább, 12404 Vegszo | is összeházasodtak.~ ~A mellékszemélyzet csak staffage-nak való, 12405 X | nőcseléd sírva keresi a mellékszobában nem talált holmiját, de 12406 X | míg Zoltán egyikén azon mellékutcáknak, mik a Dunához vezetnek, 12407 XIII | Olyan könnyűséget érzek a mellemben, úgy tágul minden pórusom, 12408 IV | Csak nem mehetek tarka mellényben és gérokkban egy olyan úri 12409 II | A tekintetes úr erre mellényébe dugva kezét, magas pátosszal 12410 III | valami láthatatlant, ami mellére súlyosodik akarata ellen, 12411 XXI | nyugodtan segítette meztelen melléről letörölgetni a vért, míg 12412 III | megtörténik, akár ellenünk, akár mellettünk szóljon az, ezáltal gróf 12413 XX | leszakítá kebléről smaragdos mellkapcsát, s odaadá neki.~ ~– Fogd 12414 II | magamat tőle.”~ ~Úgy sietett mellőle, s olyan könnyülten érzé 12415 XVIII | minden argumentum a priori mellőzésével.~ ~Szerencse volt, hogy 12416 XVIII | minden retorikai formát mellőzött; a szégyen leverte, a harag 12417 X | jól beillenék azon gipsz mellszobrok társának, amik íróasztala 12418 II | alatt, elöl egy roppant melltűvel levén keresztülszúrva, mely 12419 XVIII | volna képes oly megilletőleg méltánylani, mint talán a pesti nemzeti 12420 XVIII | megölt.~ ~Misztizláv igen méltányolható okoknál fogva iparkodott 12421 XVIII | hogy kérdését feleletre méltatá.~ ~– Praesentes concludunt. ( 12422 IX | septemvir úr Zoltánt figyelmére méltatni.~ ~– Szervusz, fráter, szervusz. 12423 XVII | gondolkozott rajta, hogy nem méltó-e azon gondolat, melyben egy 12424 X | e bátrak neveit, s nem méltók-e e nevek, hogy irántok a 12425 XVIII | Önnek vakmerőségét eléggé méltón viszonozni. Levelére csak 12426 I | egy magát becsülő népnek méltósága volt!” – mond a költő.~ ~ 12427 III | annyira elfeledkezék világi méltóságáról, hogy fájdalmas térdeit 12428 I | szerzi meg a nyelv értékét, méltóságát, s a nyelvben él a nemzet. 12429 XVIII | megnyittattak, helyzetükhöz illő méltósággal vonultak be a tágas udvarra, 12430 V | utolsó hangja ez belsőmnek, s méltóságodon kívül soha nem hallá azt 12431 XXV | nyakából, s azokat mind méltóságodra hárítani vissza.~ ~Abellinót 12432 VII | s magas eszményképeire méltóvá küzdi fel magát. Oly jólesett 12433 IV | fél háromig informálhatom. Méltóztassék megjelenni nálam pontban 12434 V | asszonyom. Ha azon sorsot méltóztatnék ismerni, mely engem eddig 12435 V | voltam a nagysás kisasszonyt méltsáddal összetéveszteni. Semmi csoda. 12436 V | mit mondani.~ ~– Megbocsát méltságod – szólt Maszlaczky úr a 12437 V | Maszlaczky úrnak:~ ~– És a méltságos asszony…?~ ~Kőcserepy úr 12438 IX | sóhajta Rudolf, szíve mélyében tagadva, amit mondott, s 12439 XVIII | miknek édes érintése a szív mélyéig lehat.~ ~– Ki van itt? – 12440 XVIII | vigvangok természetei felől, melyekhez hasonlítva nagyon sok furcsaság 12441 XII | leveleidet kézhez vennem, melyeknek folytán megértettem, hogy 12442 III | Kezeit lassankint zsebeibe mélyeszté, s a magasba tévedező tekintetén 12443 VI | isten tudná már azt, hogy melyiken? – szokott állani rendesen 12444 XIV | járnának még a világon, hogy melyikök tudja a másikat kiböjtölni 12445 XV | kérdezni, hogy kettőnk közől melyikünk ismertette meg önnel a pert. 12446 XIV | vagy hazudság, milyen örök mélység támad őközötte és az egész 12447 XIX | lett volna az ifjút szíveik mélységébe takarni; ami pedig Kőcserepy 12448 III | fürkésztem e perben; családok mélységes titkait lestem el, elvetett 12449 II | tartja Pesten.~ ~Mind e mendemondákhoz részünkről egész részrehajlatlansággal 12450 X | környéken a legbiztosabb menedék.~ ~Mielőtt e vidám mulatságban 12451 I | építsünk egy gunyhót, hol menedéke, bölcsője, emléke legyen 12452 XXII | nem űzte el szívéből. Ezt menedékének tartá. Egészen más gondolat 12453 X | kiáltanak Istenhez az utolsó menedékhelyről. Éjszakai ima, éjszakai 12454 X | lova farkába kapaszkodva, menekül vele; ekkor azt mondá, ha 12455 X | fájdalmuk az ő fájdalma, az ő menekülésök az ő menekvése. Pedig e 12456 X | kapja, s aztán vissza nem menekülhetnek. Itt maradni is veszélyes, 12457 XIV | odajárni a világban, sehol sem menekülhetni egy kedves, bájos emléktől, 12458 X | Többen bizonyosan a tornyokba menekülhettek, mert a vészharangozást 12459 X | Vész, vész, vész!~ ~Fuss, – menekülj, – imádkozzál, – térj Istenhez! 12460 X | árvíz!~ ~– Jön az árvíz! Meneküljön, aki tud! A Duna két oldalon 12461 X | akarná neki: „Ülj fel ismét, meneküljünk együtt, amíg bennem tart.”~ ~ 12462 X | melléksikátoron keresztül menekülnek a Duna felé.~ ~– Utánok! – 12463 X | munkával volt elfoglalva. Menekülnie nem lehetett, de ha lehetett 12464 X | kísérve; oly tömve volt már menekülőkkel, hogy egész a párkányaig 12465 X | fájdalma, az ő menekülésök az ő menekvése. Pedig e férfi talán ez 12466 X | egész tér el volt lepve menekvőktől, kik minden oldalról odatódultak, 12467 X | vessz el te is, s levágta a menekvőt. Mit csinálnék egy emberrel, 12468 XXI | napon korán reggel véghez menend; úgy beszéltek arról előre, 12469 XVIII | hozzanak, desszerthez a ménesiből. Vadpecsenyéket nem bánom, 12470 VI | lehetett találni gulya –, ménesszámra, melyeket megtizedelt szépen 12471 XVIII | végzetes szót: „Vox”!~ ~A menet szép toborzó lépésben járul 12472 X | repedés, az egész boltozás menete látható, ahogy építve van, 12473 Vegszo | türelmeért, hogy regényem hosszas menetelét szelíd rezignációval végigvárta, 12474 XVIII | rendre ügyelve, s az egész menetet előre kitűzött tanyáikra 12475 XVIII | Beszéde halk, csendes menetű, semmi színpadi fogások, 12476 X | boldogtalanokat félelmes menhelyeikről, s meleg pokrócokba takarva, 12477 X | csarnokait és a jótékonyság menhelyeit. Mint a szív halkabb-sebesebb 12478 X | futókkal együtt az utolsó menhelyen a közelgő órákat, könyörögve, 12479 XI | elhagyták feldúlt lakhelyeiket, menhelyet esdve idegen megyékben. 12480 VII | sem tudta, mi baja.~ ~Ah, menjetek azon halavány levelű fa 12481 XVIII | sorban állnak, egyet int nagy menkű botjával, s megriad egyszerre 12482 XII | a tenger, az anglus sem menne arra, de nem fér egymástól 12483 II | kellene is választanom, nem mennék oda soha.~ ~A tanácsos úr 12484 XVIII | mind az egész ház, vajh nem mennék-e fel? – monda büszke önbizalommal 12485 XIV | annál rosszabbul sikerült, mennél jobban erősítette. Először 12486 XVIII | arcfestéke sem tehette volna.~ ~– Mennem kell vendégeinkhez – szólt, 12487 IV | számtalan emberek jönnének, mennének egész éjfélig – pedig csak 12488 II | marasztani többé.~ ~– Oda kell mennünk – mondák mindnyájan –, nemzeti 12489 X | angyalok, állatok és növények, mennydörgés, tűz, vihar és nap játszanak 12490 IX | azonban úgy járt, mint aki mennydörgéstől féltiben kimenekül a házból – 12491 X | a ház, s az egész előfal mennydörögve zuhan alá, csak a két oldalfal 12492 III | a kifizetendő adósságok mennyisége légió; pedig míg azok törlesztve 12493 XVII | számokat írt le, amiknek mennyiségéről még fogalma sem volt.~ ~ 12494 XII | fog készíteni rettenetes mennyiségű ásókat, kaszákat, penicilusokat 12495 III | énelőttem diákul. – Mi a hét mennykőrül gondoskodik?~ ~– Rendes 12496 XVIII | egyszerre, mint a száraz mennykőtől megrohantatni, s azt hallani 12497 XIII | Az indu fakír legalább a mennyország örömeiért visz véghez magán 12498 XXVI | néhány évet előlegezzen a mennyországból, mert a boldogságot nem 12499 XXIV | elégülve velem? Mármost térj mennyországodba haza…”~ ~Az eddigi szavak 12500 XII | érdemelt ki egyszerre két mennyországot, egyet mint embertárs, mást 12501 XIV | kocsisára.~ ~Az esküdött mennyre-földre, hogy ő ott állt a színház 12502 X | sodró ár is segíté az úszó mént siettében, s nem kellett 12503 XVIII | szolgabíróságok néznek ki azon mente és dolmány ujjaiból.~ ~Minden 12504 X | veszélyben vannak, s te mented meg őket? Különös játéka 12505 XVIII | nyakával alig látszik ki mentegallérjából, melynek nyusztprémje a 12506 XIV | septemvirné.~ ~– Én? Óh, dehogy! – mentegetőzék az ifjú, s újra felvette 12507 XVIII | tanácsos; ragyogó arcánál csak mentéje ragyogóbb, a kék dzsindzsulya 12508 XVIII | elnök úr őméltósága ismét mentéjébe takargatta magát, azon hittel, 12509 XVIII | bársonydolmányában, prémes mentéjében, azt hitte, ahhoz nem mernek 12510 XVIII | ült, hasztalan rángatta mentéjénél fogva, csak annyival dühösebb 12511 VIII | válasz nélkül; látod, nem mentem, nem védem magamat előtted. 12512 XV | vele.~ ~– Megbocsásson. Mentenem kell őket. Én magam jártam 12513 XVIII | utcán, pompásan öltözött, mentés, délceg lovagoktól vezetve; 12514 XVIII | s azt mondá neki, midőn mentésen, kardosan meglátta:~ ~– 12515 X | lélekvesztőkön siettek embertársaik mentésére.~ ~A történet feljegyezte 12516 XVIII | ha egy dolmányt vagy egy mentét fölsegíthettek az öltözködő 12517 XII | árvíz alkalmával a haláltól mentette az egyetlen leányát. Szeles 12518 XVIII | mind őreá néznek. Egyedül ő mentheti még meg a Kőcserepy-ügyet. 12519 X | örömriadása között úszik ki mentőcsónakához. Nevét nem jegyezte fel 12520 X | tartani, majd megjelennek a mentőcsónakok, ki-ki megszabadulhat, átmehet 12521 X | jutott időnk megköszönni mentőink segélyét, midőn egy felvillanó 12522 X | hirtelen körüle csavarja a mentőlepedőt, s gyorsan lebocsátja az 12523 X | Elébb azt a lánykát mentse meg ön – súgá remegve Zoltánnak. – 12524 X | gúnyos dicséretre.~ ~– A mentség onnan felülről jő, nagyságos 12525 XVIII | oly bűnösnek, oly minden mentségen alól álló gonosztevőnek 12526 XVIII | évek óta. És nem tudott mentségére mit felhozni, hiszen világos 12527 XVIII | szóljon, uram, nem akarom mentségét hallani. Ez olyan tény, 12528 X | esengnek, hogy atyjokat is mentsék meg számukra, ne vigyék 12529 XXIII | veszélyben van, és mi érte mentünk.~ ~A beteg szemei úgy ragyognak 12530 X | tanúsítja, hogy az apa meg van mentve; erre egy irtóztató roppanás 12531 X | szép ifjú Pestet, serdülő menyasszonyát Budának, e vén hadastyánnak, 12532 XXIV | pompával még senki sem ülte meg menyegzőjét, és több igaz áldás senkire 12533 XVI | démonnak, Asmódinak vagy Mephistophelesnek; sokféle neve levén e minden 12534 VI | szekerészeinknél, kik a meredek gátról le és fel csapogattak 12535 VI | ablakaival; a párkányzatok meredekein időjárásoktól megfeketült 12536 V | alakja, mely egyébkor oly meredt volt, mintha nyársban járna, 12537 V | szokott lenni; közügyekben merek ítéletemre valamit adni, 12538 II | Annál jobb. Én meg merem neki szemébe is mondani, 12539 XVIII | Zoltán meg akartak gátolni e merényletben, készebbnek nyilatkozva 12540 XVII | jogtudós jobban örült védence e merényletének, mint bárminő jutalomnak, 12541 XXI | tenni. Ellenfelét ez még merészebbé teszi. Ő is egy lépést tesz 12542 IX | azért haragszik, hogy mint merészelt ez a gyerekjurátus azzal 12543 X | barátim! – kiált Kovács, merészen odakormányozva a csónakot 12544 X | tulajdonképpen mi jogon merészkedett Zoltán úrfi minden gyámnoki 12545 XVIII | rögtön, vagy aki e küszöbre merészli tenni lábát, azt én ezzel 12546 XXV | vissza? – kérdé nagy szemeket meresztve.~ ~Maszlaczky úrnak volt 12547 II | helyett.~ ~Buda onnan jó fél mérföld gyalog.~ ~A cselédhad vihogva 12548 VI | tájakat festhetnék néhány mérfölddel odább a szomszéd pusztákról, 12549 XVIII | mulatság.~ ~Maszlaczky úr mérgében füttyöket hányt.~ ~– Hova 12550 II | hangzik, mint aki a sok mérgelődésben el van rekedve, éles és 12551 II | egyet sodorintott rajta nagy mérgesen. – Én életemben még nem 12552 XVIII | eljátszhatnak a hűs levelek alatt, s mérhetik parányi arasszal a sétáló 12553 X | de akik azt elmondani nem merik; hogy ugranának fel ágyaikból 12554 XVIII | többet ád; mentül többet merítnek belőle, annál gazdagabb 12555 III | elhúzódik.~ ~– Elébb a kérdés meritumára azt felelem, hogy „nem”; 12556 II | mezei pongyolájokban, ne merjenek öszvéreikre ülni, attól 12557 X | fogadja. – Elmésségét bámulni merjük.~ ~Egy tisztes asszonyság 12558 XIII | celebritásai veték befolyásukat a mérlegbe, hogy a nagyreményű ifjút 12559 XVII | kötelessége tán nem nyomná le a mérleget, melynek túlsó felében a 12560 XV | befolyású ember az igazság mérlegét lenyomni törekedett, sokkal 12561 X | alkalmat, ebből a leglogikaibb mérlegezés útján ki lehetett vetni, 12562 X | fájdalmas szerep jutott: mérlegre vetni az emberi fájdalmakat, 12563 XXIV | azt haldokló gyermekének. Merne-e valaha reá gondolni, ha 12564 VI | Egyenes csatornák, mik mérnöki kiszámítással szeldelik 12565 X | volt az. Ekkor egy éltes mérnökkari őrnagy érkezett oda lóháton, 12566 X | volt, mint veres, csupa merő durva elhájasodott vonások, 12567 XVIII | engem; ön egy… egy…~ ~– Mérsékelje magát, méltóságos uram! 12568 X | város között fenntartsák – mérsékelt vitelbérért.~ ~Értsd alatta: 12569 X | aggodalmai növekedését pedig mértanilag kiszámíthatá a falon, melyen 12570 XXI | innen. Ma aztán betelt a mértéked, és én azt mondom, hogy 12571 III | nagyothall. Mosolygásában mértéket kell tartania, mert különben 12572 XVIII | Néha az élet színvonalára merült egy-egy nagy eszme, mely 12573 Vegszo | élettörténetének, de egy nagyobb mérvű képet állít mellé, mely 12574 XVI | veszendő lélekre~ ~Régi mese, s csaknem minden vallás 12575 XIII | nem jutott eszébe, mint a mesebeli öregasszony, aki a hétszáz 12576 XXV | a boszorkányos macska a mesében, melyet az álmodó nem bír 12577 XX | akkor, vagy még dajkáik meséit hallgatták, amidőn azon 12578 VI | kövér és hét sovány esztendő meséjének okos követése; csodálatra 12579 III | Ah! uram, ön engemet mesékkel hisz traktálhatni. Túl vagyunk 12580 X | odaülteté maga mellé Lizát, és meséltetett vele magának.~ ~Óh, mennyi 12581 XXI | van hozzád. Hogy e szörnyű mesének vége szakadjon, hogy meg 12582 XIV | elkíséri őket, ámbár kissé messzecske laknak.~ ~De hogyne lenne 12583 X | Visszatérek ismét!” – hangzik a messzeségből, és a nyomorultak onnak 12584 XVIII | jól áll.~ ~Kőcserepy úr mester volt a beszéd félrecsavargatásában.~ ~– 12585 XVIII | istállómesternek, mely úri mesterek viszont számadással és felelősséggel 12586 XXI | mint Miklós, ki ellenfele mesterfogásait roppant ereje és lélekjelenléte 12587 XIV | tanúbizonyságait, egyszerű, mesterkéletlen vallomását az ősz cselédnek, 12588 XVIII | aspiráns név, kik esküsznek mesterök szavára, s kiket Tarnaváry 12589 XVIII | találták volna a harisnyakötés mesterségét, annálfogva semmi sem volna 12590 XXII | puszta berakott fal; kő és mész, semmi más. És azon belül? 12591 X | jurátus, a nyomdász és a mészáros kezei képzelhetni, milyen 12592 X | mészárosmesterének. Egy izmos mészároslegény áll felgyúrt karokkal a 12593 X | egyenesen a rablókra. A derék mészárosmester Dorn az, csónakja tele van 12594 X | előreszegzett csáklyákkal rohannak a mészárosmesterének. Egy izmos mészároslegény 12595 XXIV | egyengetik, a házak falait meszelik mindenütt, mint valami közelgő 12596 VII | cselédség, jobbágyság; a házakat meszelték, mint valami sátoros ünnepre. 12597 I | építőállványok, kő- és téglahalmok, meszes vermek, homokkupacok, deszka-, 12598 X | hogy Eveline távolléte metafizice helyes.~ ~A kis Liza odaült 12599 V | kezében tartott. Valami metafizikai mű volt.~ ~Nincs unalmasabb 12600 XII | szintaxist és grammatikát, nem metafizikát és nem mitológiát fognak 12601 XVIII | absztrakt filozófiai tételekről, metafizikus, pszichologikus rendkívüliségekről. – 12602 III | némelyik szarvasbog formára metélve, mi arra mutat, hogy az 12603 XIV | A legelső ítélet fonalát metszé a pernek, a hivatkozott 12604 II | tükrözi magát, ajkainak metszése finom, csaknem nőies, de 12605 X | kondorulva fedezi a büszke, szép metszésű ajkakat, miknek minden szava 12606 X | vékony aranyozott vonalt, s metszetek és festvények helyett élettelen 12607 II | jellegével, vékony, szép metszetű ajkain gyermeki búskomolyság 12608 XVI | gondoskodni? – folytatá éles, metsző gúnnyal Maszlaczky úr. – 12609 XIV | nélkül, olyan szépen, mintha metszve volna. Sok-e?~ ~– Egy egész 12610 X | Kőcserepy úr, örök mosolyával, mézédes hangján, melyen keresztülérzett 12611 II | szorítandja, ne járhassanak mezei pongyolájokban, ne merjenek 12612 X | szoba és ez az egész világ, mezeivel, egével, csillagaival, amik 12613 XXV | körültekergették, bepólyázták, mint egy mézeskalács kisdedet, s lefektették 12614 X | akkor ez emberarcú ördögök mezetlen rakják ki őket a puszta 12615 XIV | ővele járt a gazdag, virágos mezőkön, hallgatta édes szavait, 12616 XXI | álljatok velem szembe a zöld mezőn, és akkor titeket, fogadom, 12617 XX | kis pórleány hajtja haza a mezőről libáit, azt odahíja magához.~ ~ 12618 Vegszo | sajátságos helyzetet, amit a mezőtúri csapláros érezhet, mikor 12619 VI | alföldi háztorlat, amit mezővárosnak neveznek.~ ~Kitűnnek az 12620 XIV | e meggyaláztatásban! Oly meztelenül, elevenen kimondva ellene 12621 V | úr úgy érzé magát, mintha mézzel kenegetnék.~ ~– Teszem föl, 12622 III | talán, hogy a saját ügyem mibenállását tudni akarom?~ ~Maszlaczky 12623 XII | álljunk meg egy szóra. Erről a micsodáról már Széchenyit is hallottam 12624 XVIII | ő embereik megtámadták a mieinket, s gyilkos verekedéssel 12625 XVIII | esküvék, hogy az egész falu a miénk! Kiss Miska mutatni sem 12626 XII | hatalma van; s vajon a mienknek nincs-e természeti esze, 12627 XVIII | Rossz diadal~ ~Veteres migrate coloni!~ ~Amely kapun reggel 12628 II | mondva neki:~ ~– Kérlek, Mihály, nyergeld fel paripámat, 12629 XIII | hangzék egy, a Szent Mihálykapu melletti sikátorban levő 12630 XXII | volna egymásról senkinek. Mihaszna vettetek el tőle mindent? 12631 XVIII | nem tud ő idejönni, ide mihozzánk?~ ~Vilma szíve úgy szorongott, 12632 XVIII | jobban ismerjük, hol fáj, mije fáj a szegény nemesembernek; 12633 I | szűkkeblűség talált okokat, mikbe az áldozatoktóli iszonyát 12634 XVII | változnak majd át béreslakokká, mikben boltokat nyittat az új földesúr, 12635 XVIII | volna magoknak arról, hogy miképpen.~ ~Néha az élet színvonalára 12636 XVIII | elkészíteni azon süteményeket, mikhez Varga uram pusztai szakácsnéja 12637 XXVI | Széchenyi István- és Wesselényi Miklósnak, kiknek még csak a nagy 12638 X | öklével ütögetve az asztalt, miközben szemei égő parázsként villogtak. 12639 XII | ugyan nemigen hánykolódunk a millióinkkal, s nagyon megnéztük azt, 12640 XI | áldozat és tetterő követte; milliók gyűltek össze a nagyok és 12641 XVI | könnyű már őneki százezreket, milliókat, földi angyalokat ígérni – 12642 IX | megkötözni lánccal, vaslánccal! Milliom a lelke! Én is voltam fiatalember, 12643 III | a lószőr töltelék. Régen milliomos lehet már az a zsibárus, 12644 XIV | arcot csinál, hogy mosolyog, milyet rándulnak az ajkai, hogy 12645 II | most értené, hogy a többiek min nevetnek. – Tehát ön a kaszinóból 12646 III | Szentirmay-családhoz. Én láttam a minap, minő gyöngéd féltékenységgel 12647 XXV | hogy ha e sok szép patak mind-mind tinta volna, s ezeknek a 12648 V | az egész értkezésünknek mindaddig sub rosa kell maradni, nehogy 12649 XII | csak eszére fog térni; ha mindannak a szépnek és jónak, amin 12650 II | szerette mutatni, mintha mindannyit ismerné.)~ ~A tanácsosné 12651 XXVI | féltette kicsikéjét. Most mindarra visszaemlékezett.~ ~A teremekben 12652 XII | pusztulást az emberiségre, s mindazért, amit tettek, őket éri legkevesebb 12653 V | volt Maszlaczky úr kedveért mindazokat a keserű órákat elfelejteni, 12654 XVIII | szolgáltatnak elé tételt egymáson mindazoknak, kiket valaha megrontottak! 12655 X | jőni kell. Végiggondolt mindazokon, akikhez rokonlánc köti, 12656 XVIII | legkedvezőbb ajánlatokat nyerte mindazoktól, kiknek a hazai irodalom 12657 XVIII | követelőbb bármelyik hercegnél; mindazonáltal nekik előnyük azt mondhani 12658 XIV | ennél a gondolatnál.~ ~– Én mindebben nem fogok részt vehetni 12659 VI | képekkel ellátva, mintha mindegyikben laknának.~ ~Hátul a kastély 12660 XVIII | apáik hírnevét.~ ~A pártok mindegyike végtelen zavarban volt. 12661 XII | megvesztegetni, hogy hozzátette mindegyikhez, hogy ez ilyen híres, meg 12662 XIV | fiatalember iránt, mintha mindegyiknek az orráról látná, hogy ez 12663 V | alatt marad. Eveline-nek mindenben rendszerei vannak.~ ~– Óh, 12664 XXI | rólad, egyedül én, akinek te mindene vagy.”~ ~Az ifjú ingadozott, 12665 III | emlékezetébe hoznom a pör alapját, mindenekelőtt pedig megengedi kedves nagyságod, 12666 XXIII | senki gazdagságával. Ő nekem mindenem. Csak most érzem azt, midőn 12667 III | huszárt mint fiskális úr mindenesét, ki reggeltől délig elkefél 12668 XIII | előbbre, vagy hátrább, de mindenesetre nagyon messzire elvitte 12669 VI | mely szeszélyes órájában mindenfélét mutogat, ami a földön nincsen, 12670 XXIII | meggyilkoltatott. Hála a Mindenhatónak, ez nem történt meg; ön 12671 XVI | volna ez ég alatt. Áldom a Mindenhatót, hogy azt nagyságodnak elébb 12672 XVIII | tizenkét feleségével, s mindeniket megbántotta volna, s mindenikhez 12673 XVIII | mindeniket megbántotta volna, s mindenikhez írna külön-különféle engesztelő, 12674 Vegszo | magában, hogy teremtsen egy mindenképpen rossz embert, s azt azután 12675 XVIII | akar.~ ~– Majd megfelel ő mindenkiért! Engedjük beszélni, legyünk 12676 XXIV | egyaránt, hogy letörölt egy mindenkinél hatalmasabb úr minden hazug 12677 XXIII | mindinkább magához kezde térni. Mindenkire ismerősen tekintett; megfogta 12678 XVIII | gyakorolni, holott Kőcserepy mindenkiről busásan gondoskodik, ami 12679 II | sokat törődik az emberekkel, mindenkivel nagyon kurtán szokott bánni, 12680 XXIII | nélkülözéseken, az újrakezdett élet mindennapos küzdelmein, a keserű elváláson, 12681 XVIII | karok és rendek, itt van a mindennél fontosabb diplomáciai jegyzék, 12682 VI | gyönyörűen lehetett csónakázni a mindennemű vízi szárnyasokra vadászva; 12683 X | virágokkal, utazó erdőkkel tele mindenséget, hol emberek, állatok közösen 12684 XV | jóságos arc, amely engem mindenüve kísért; jó nemtőm, jó angyalom.~ ~ 12685 XXV | Kőcserepyhez?~ ~Abellino minderre egy szót sem tudott válaszolni. 12686 XIII | megyét ismét visszahódítani! Minderről már csak a régieknek van 12687 III | hírré vált botrányokat; mindezeket megcáfolá ellenfelünk azon 12688 XVI | összeölelkeznek. Énnekem mindezekre semmi gondom többé! Nagyságodnak 12689 XVI | nyomorultabb, elhagyottabb ember – mindezekről annyi tudása, annyi érzete 12690 XXII | Nagyon beteg a kisasszony, mindig-mindig rosszabbul lesz, talán sohasem 12691 X | azt, hogy evezzen, mert mindnyájokat felforgatja, csak maradjon 12692 V | perében. Lássa ön, ebben mindnyájunk érdekei össze lesznek kapcsolva.~ ~ 12693 XXIV | gazda! Aki úgy szeretett mindnyájunkat, aki velünk kezet szorított.~ ~ 12694 XVIII | közöttük, mely szégyent hoz mindnyájunkra.~ ~A főispán úr erre sem 12695 IX | jobb lett volna neki, ha mindvégig közöttünk maradt volna! 12696 II | társadalomba.~ ~Az egész ember egy miniatűr kép; kicsiny keze, lába, 12697 II | azon vidám, kedélyes delnő, minőnek ifjúkori ismerői látták, 12698 XV | mondok úgy, ahogy e két minőség mondatja velem.~ ~Zoltán 12699 XVIII | hogy egy actuarius esküdt minősége még inkább betöltené óhajtásai 12700 XII | törvénytelen összevonások minőségéről, amik abban előfordultak, 12701 II | viasz, úgy idomul ideálja mintájába, s én emlékezem reá, hogy 12702 X | a gitáron, vagy különös mintákat kötni és olvasni a könyvre 12703 II | Emánuel barátunk, ki dicső mintaképét utánozva, próbálta már egypárszor 12704 IX | a pokróc. Tetszett nekik mintaképül.~ ~A kancellária felé közeledve 12705 XIV | ölelgetésével, arcára leheltek mirigyes leheletükkel. Óh, irtózatos!~ ~ 12706 XIII | hazavinni:~ ~– Méregkeverő, mirigyfőző, borbélylegény!…~ ~Melyet 12707 II | kunkorítva, és hogy szembe Misztizlávnak híják (minthogy keresztszüléi 12708 X | szalmaemberképpen odaültették Misztizlávot, és egyre pörölnek vele, 12709 X | Berzyvel, azután egy másikra Misztizlávval, meg egy harmadikra Emánuel 12710 XII | nem metafizikát és nem mitológiát fognak ezentúl tanítani, 12711 X | bűbájos tünemény az ind mítosz regéiből, hol az emberalakot 12712 XII | fáradatlanul, én istenem! Mivé fog lenni az?~ ~Hogy látom 12713 XXVI | kertben el volt hagyva minden, míveletlen elparlagult szőlő és kert; 12714 VI | állott, robotos jobbágy mívelte, meg is látszott rajtok; 12715 XVIII | státuscsínyokat követtek el, csodáit mívelték a hírlapi birkózásnak, két 12716 II | volna kikötve, kinek esze, míveltsége előtt elpirulhatnának sokan, 12717 XII | teheti boldoggá, naggyá, míveltté nemzetét, építhet a jövő 12718 XVIII | ellenfelei közt. – Ti akartok mivelünk kikötni? Nektek kell háború? 12719 X | oldaláról ismerhető meg annak mivolta, szemközt nézve pedig igen 12720 XVIII | király alatt csak Kokánfalva mocsárai közé nem jött be a tatár, 12721 VI | szépen minden kánikulában a mocsárlégtül s szikkadt legelőtül otthonos 12722 XIV | éjszaka sötét erdőben puszta mocsáros helyen utazunk. Ki tudja, 12723 X | szólt Zoltán –, nincs más mód, mint hogy önt karomra vegyem. 12724 XII | gazdagoknak sokkal több módjok, több eszközük van arra, 12725 XIV | heveskedés, gorombáskodás csak modor volt, azért ő valódi fogékonysággal 12726 II | szándékoznék állítani az ő modorához, mellyel joggyakornokát 12727 II | nevelőik helyes és helytelen modorait; mennyivel valószínűbb ez 12728 VIII | kívánkozik, kinek durva modorát mindenki ismeri, s ki valóságos 12729 II | azt a csintalan társalgási modort, mellyel alsóbb osztályainkat 12730 III | kedves nagyságod gazdálkodási módszere is sokkal ismeretesebb, 12731 XIII | míg egy tarka spanyolfal mögötti rejtekből valami gyönge, 12732 X | Nos, hát mi lesz? – kérdé mogorván a kormányos, s vele együtt 12733 XXVI | elfed, eltakar a por és a moha, amíg egy-egy állatfaj úgy 12734 XVIII | egymaga e helység, s mióta Mohács alatt siralmasan elesett 12735 XX | fekszik egy fa tövében, a zöld mohára nyugtatva fejét – némán, 12736 II | annyira, hogy még a feketevérű momusz-ivadék is elveszti láttokra kritikája 12737 X | egyikre sem volt képes.~ ~Jól mondád, jó leányka. Isten jár a 12738 VIII | áhítattal hallgatá az agg szolga mondáit, míg Rudolf megveregeté 12739 X | miknek ereje a hitregék mondáival határos, valóban volna azon 12740 III | egy szót elszalasszon a mondandókból.~ ~– Mielőtt az ügyállás 12741 XIV | lyánkát vezeti.~ ~Mennyi mondani-, mennyi hallgatnivalójok 12742 XXIV | anélkül, hogy valaki valami mondanivalót találna, amit a másikhoz 12743 X | követtél el. Azt el kell mondanod nekünk!~ ~– Csekélység az. 12744 XVIII | kinek ritka ötletei, ragyogó mondásai örök emlékül maradnak fenn 12745 X | menten feljegyzé Zoltán mondásait, hihetőleg a club of travellers 12746 Vegszo | legnagyobbszerű magyarázata e mondásnak.~ ~Mi volt az, amit Zoltán 12747 X | nincs házunk Pesten.~ ~Ilyen mondásokkal özönlék el a víg fiúk fiatal 12748 XVII | tudnék keseregni az ilyen mondáson, ha nem tudnám, hogy ennyire 12749 XVIII | oldalra szivárványt vet. Velős mondatai meggyőzők, határozottak, 12750 V | voltak bölcs és tudós férfiak mondataiból, melyek arany bölcsességet 12751 XVIII | emlékben maradt életrendi mondatára:~ ~„Nyolc órát fordíts álomra, 12752 XV | úgy, ahogy e két minőség mondatja velem.~ ~Zoltán az ügyvéd 12753 II | hallottam ebédek felett tréfákat mondatni afelől, hogy bánik jurátusaival, 12754 V | választa férjet; e szép mondatot jegyzé fel bámulói emlékébe 12755 XVIII | legkedvesebbek közé, s nem is mondatta azt magának kétszer, hanem 12756 XVIII | mindazonáltal nekik előnyük azt mondhani a bocskoros választók előtt: „ 12757 XIX | híveit illeti, bizonyosan mondhatjuk, hogy Zoltán e váratlan 12758 XIV | perre ütött, míg szemei mondhatlan érzéstől ragyogtak.~ ~Kovács 12759 XVIII | s végighasította nanking mondhatlanját, amint a sövényen átmászott.~ ~ 12760 XIV | hogy éhezzél!”; most ne mondhatná-e azt lelkének: „Én megtiltom 12761 XVI | találta ezt a biztatást; mondhatnékja volt pedig, hogy inkább 12762 X | Hanem annyit bizonyosan mondhatok, miszerint a városba visszatérve, 12763 XIV | Kovácsnak nagyobb örömet nem is mondhatott volna.~ ~Az ifjú Kárpáthy 12764 XXIII | rebegé Kőcserepy.~ ~Zoltán mondhatta volna erre, hogy ha Rudolf 12765 XIV | szeme közé néztek; inkább ők mondhatták volna uroknak: „Szegény 12766 XVIII | örömeitek gyökerén? Nem mondja-e apa, anya, valahányszor 12767 XX | grófnénak; ha mind távol vannak, mondjad, hogy küldjék utánuk, mert 12768 X | csapongó képzeletét.~ ~– Mondjak még mesét? – kérdé egy másikra 12769 X | Hol van Zoltán? Hadd mondjam el neki! – nyüzsgött Emánuel. – 12770 XVIII | neje halavány homlokát –, mondjam-e azt, hogy a tegnapi szokatlan 12771 X | másoknak, hogy köszönetet mondjanak neki bátor szívéért? De 12772 I | bizonyára remekmű az. Ne mondjátok, hogy másutt jobbak vannak, 12773 XXII | úgy…~ ~– Nem úgy? Miért mondod azt, gyermekem?~ ~Vilma 12774 XXIV | lehet? Merre mehetett? – mondogatja magában halkan. – Az imént 12775 II | gyermek! Gyönyörű fiú! – mondogatják körül, akik látják. – Lehetetlen, 12776 II | kellemetlen igazságot szemébe mondogattak a fiatalúrnak.~ ~Azóta a 12777 XXII | a levelet az udvaron, s mondogatták nagy halkan: „Fekete pecsét”. 12778 XVIII | hadd mondhassa el őkelme a mondókáját.~ ~– A mi nagyságos és tekintetes 12779 XXIII | Kárpáthy János végrendeletét mondolá az egybegyűlt férfiak előtt, 12780 X | hölgyek kíváncsian kezdének a mondottakra ügyelni. Vajon hol járhatott?~ ~ 12781 XIV | emlékezik-e még a leányka, miket mondtak ők egymásnak, mikor ott 12782 XXVI | Megtaposták a földet fölötte; azt mondták, hogy meg van halva, és 12783 X | vagy nem értették, mit mondtunk, vagy nem bírtak többé segíteni 12784 XVIII | a frank parlamentek, a mongol korultájok és a kaffer vigvangok 12785 XXV | hanem néha-néha valamely monomániában szenved, az a sajátszerű 12786 XII | volna is, hogy valaha ilyen monstrum elkészüljön, nekem törjék 12787 Vegszo | teljes tisztelettel~ JÓKAI MÓR~ ~ ~ ~ 12788 X | lélek? És távol a hullám moraja zúg, és távol a nép siralma 12789 X | következett reá, mely lomha morajban végződött percek után.~ ~ 12790 XXIII | deríték fel olykor, miknek mordulása mindinkább közelgett, a 12791 XXI | szólt Miklós oroszláni morduláshoz hasonlatos hangon –, ez 12792 X | hullám jő nagy zúgással, morgással, mint ahogy jött azon negyven 12793 VII | teljes korú.~ ~– De furcsa – morgott a hajdú –, tudom is én; 12794 II | amennyire tőle telik, s mormog magában valamit, ami hasonlít 12795 XIV | Csak nem bolondult meg? – mormogá magában. – Nem tudok én 12796 X | sem jutottam.~ ~Hagyjuk őt morogni. Menjünk addig a Privorszkyba.~ ~ 12797 XXVI | szerény sorok azon emlékkő morzsái, melyet számukra elfeledtek 12798 III | s leütve tenyereiről a morzsákat, folytatá magyarázatát:~ ~– 12799 XXII | nehéz, kemény szív morzsáról morzsára őrlődnék ott belül, és hullana 12800 XXII | az a nehéz, kemény szív morzsáról morzsára őrlődnék ott belül, 12801 XXVI | partjait, s másutt új medret mos magának, amíg egy nagy világvárost 12802 III | csak egy kevéssé meg akarok mosdani. Megengedi a nagyságos báró.~ ~ 12803 XXV | egészségének?~ ~S azzal megfogá mosdáshoz nem szoktatott tenyereivel 12804 III | víz előtt oly kegyetlen mosdást visz véghez, amelyet megirigyelhetne 12805 II | szabójának? Báró ez amaz mivel mosdik, miben fürdik, s több efféle. 12806 XXV | azért jöttem ide, hogy itt mosdjam és fürödjem, s igyam a vizet 12807 III | durva kendővel megzsúrolja mosdott részét, hogy attól lehet 12808 XXV | korán reggel felkelünk, mosdunk, fürdünk, nyargalunk a jó 12809 II | azután semmi pártfogolás sem mosná le róla, s jónak látta inkább 12810 XVIII | észrevették a nagyságos úr örök mosolyán keresztül a kellemetlen 12811 X | gyógyulni a szívnek, kinek égi mosolyától el kell múlni a bánatnak, 12812 XXI | hozzájok. Rudolf arca nem mosolyg többé senkire.~ ~Milyen 12813 XVIII | Amint Kőcserepy úr sorba mosolygá ismerőit, Korondy fülébe 12814 XIV | lelkét azoknak, egy édes mosolygásból állt az egész jövő előtte, 12815 VIII | sokkal életszínűbbnek, sokkal mosolygóbbnak tetszett előtte, mintha 12816 XIV | visszagondol rájok, s úgy mosolyoghatna rajtok, ha szomorúsága engedné. 12817 XIV | két festett kép éppen úgy mosolyogna reá, miként akkor, oly tiszta, 12818 III | most is ágyával szemben mosolyognak reá? Engedi-e, hogy azon 12819 XV | zavartnak ne mutatkozzék.~ ~Mosolyognia kellett előtte, nehogy szíve 12820 I | volt kitűzve. Volt is miért mosolyogniok. Egy otromba, négyszegletű 12821 XXIII | terjeszté ki, arcai rózsákkal mosolyogtak; néhány percig így volt 12822 X | meghazudtolá a nem való mosolyt.~ ~– Ide a kulcsokkal, uram! – 12823 XXIV | felkelt, azon ismeretlen mosolytalan arccal, melynek szomorúsága 12824 VI | s összehasonlítják azt a mostanival, hajlandók lesznek Rudolf 12825 VI | termésnek megtakarítását mostohább időkre, korunkban még mint 12826 X | megcsókolja a földet, midőn Moszkvába lép; – szabad legyen a magyarnak 12827 XVIII | szerepeltek, egyéb hatalmas vis motrix-ok p. o. bor, égett szesz és 12828 XIV | elfeledték a terem szépei Mozartot Beethovennel, és a színpadon 12829 II | különbséget; akkor még egy nagy, mozdíthatlan tömeg ült a nemzet lelkén, 12830 IV | köveket megmozdít, miért ne mozdíthatná meg Maszlaczky úr szívét 12831 XXV | ott a pokróc között nem mozdíthatta sem kezét, sem lábát, jól 12832 XVII | azokon hazai vállalatok mozdíttassanak elő. A méltóságos gróf ez 12833 VIII | hagyta, egy szék meg nem mozdíttatott a helyéről, sem egy könyvet 12834 II | rajta mindenki: azt, hogy mozdulataiban, arckifejezésében, fejhordozásában 12835 II | vannak tiltva dísztelen mozdulataik miatt, de Emánuel barátunk 12836 V | tükör van, mikből saját mozdulatait önelégülten tanulmányozhatja.~ ~ 12837 II | kell hajolnunk. E nemes mozdulatok, e biztos, könnyűded társalgás, 12838 XXIII | Milyen gonosz éjszaka! Ki mozdulna ki ilyenkor csendes kandallója 12839 XIV | Másnap egész délután nem mozdult ki szobájából az ifjú, meghagyva 12840 X | csapkodott, de a paripák nem mozdultak tovább. Egyiknek szügyéhez 12841 X | csak krajcárt, Ötvenért sem mozdulunk innen.~ ~– Hát miért nem?~ ~– 12842 IV | vágyókat.~ ~Vajon mi támasztá e mozgalmat? Tán az országház építése 12843 XIII | Mindannyian fogunk emlékezni azon mozgalomgazdag időkre, midőn a nemzet címeres 12844 XVIII | arisztokratikus lassúsággal mozgatja a nyelvét, mintha restellné 12845 VIII | ereszt a szoba túlsó falára, mozgó alakokat tüntetve fel rajta, 12846 XIII | adódván nekik hely, ahol mozoghassanak. Csak a száj nem engedte 12847 XXI | minden izom külön élni és mozogni látszik; a két csuklója 12848 XVI | egészséges korában is nehezen mozogtak az értelem kerekei.~ ~– 12849 X | Szökőkút a leszúrt pálca után; Mózses története a bibliából. Engedelméből, 12850 I | elhangzott az előadott magasztos műből, jóltevő sóhaj látszott 12851 XVIII | halmaza volt az mindenféle münchhauseni csodadolgoknak, hogy egyhirtelen 12852 X | kell fenntartani!” – monda műértő tekintettel. Többen a városbeliek 12853 X | kevesen beszélnek, amit csak a műértők, csak a szakemberek aggodalma 12854 II | tereme hasonlítana valami műkirakathoz, míg az excellenciás címben 12855 XV | kedvező ürügyöt adna őt működése hatályos teréről leszorítani.~ ~– 12856 XIV | vezetni, s magának a jurátusok működéseiről teljes tudomást szerez. – 12857 XVII | nem kellett a hivatalos működések lefolyására. Maszlaczky 12858 XIII | célszerűtlen nekik egymás működését paralizálni, amit nem is 12859 XVIII | Maszlaczky úr a kulcsokat, s mulassa magát, ahogy tudja.~ ~A 12860 X | Duna-vízállásról, csak addig mulassanak, amit nála nélkül is megtettek 12861 XVIII | egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthat el, hol valami hatalmas 12862 Vegszo | köszönetemet kifejezni el nem mulaszthatom.~ ~ Pesten, 1854. december 12863 II | dandy. E dicsekedést nem is mulasztja el, s ha két-három kortársára 12864 III | ifjabb ivadéknak, kik őt nem mulasztják el köreikbe vonni, s tréfát 12865 XII | figyelmén, melyet is nem mulasztott el neki egynehányszor igen 12866 XVI | feltalálhatja, utazhatik, mulathat, vadászhat, kényelmesen 12867 XVIII | volt biztatás, kiabálás, a mulató tömeggel nem bírt senki, 12868 II | vannak kigondolva e nyári mulatókák. Senkitől nem függő urak 12869 II | hozza magával, először is a mulatólak csarnokaiba lépünk, csak 12870 II | vásárolni, azokra kerteket, mulatólakokat építeni. Kiknek keresetök 12871 X | félelem sápadt alakja ül a mulatozók mellett, s ott benn a táncteremben 12872 X | hogy félelem nélkül járnak mulatságaik, kedvtöltéseik után, tehát 12873 II | kedveért lemondott kedvenc mulatságairól, kinek szeszélyeit megtanulta 12874 II | Aki a jurátusi éveket mulatságnak nézi, az bizony ne menjen 12875 X | ahogy csak az ember víg mulatságok alkalmával szokott nyeríteni, 12876 II | elcsábítsa tőlem, s az én fényes mulatságomra ne maradjon itten más, mint 12877 X | rendszer oly bizarrnak, oly mulatságosan bohónak tetszett, hogy lehetetlen 12878 X | vállalta magára, hogy e mulatságrontó megszólításokat talpraesett 12879 III | anekdota.~ ~Ő a bűnbakja és mulatságtárgya húsz éven át a megújuló 12880 II | hogy ez ünnepély csekély mulatságunkkal összeüt, inkább más napra 12881 III | unalmas bevezetés alatt azzal mulatta magát, hogy ujjával nagy 12882 XIV | kötelességet, hogy a septemvirnét mulattassa.~ ~Az előcsarnokba leérve, 12883 II | szeretett nevetni, őt nagyon mulattaták Emánul bohóságai; képes 12884 XVIII | építésével foglalkoznak, azokat mulattatja. Édes munka, mely magával 12885 II | szólni a lyánkához, kit mulattatnia kellett volna, míg Emánuel 12886 XVIII | ismeretségünk egén annál múlékonyabb leend, minél inkább közeledni 12887 XVIII | városban. Nekik csak éppen a múlhatatlan órában kellett a hely színén 12888 III | hangerővel e férfiút felyül nem múlja, s csendesebb akkordot kezdett.~ ~– 12889 XXVI | látnok és a világtalan~ ~Múlnak az évek. Isten tudja, hány 12890 XVIII | hogy ismerhetlenné tegye a múltat, ami legnépszerűbb eszme 12891 X | ami rá nézve drága volt; múltja emlékeit, jövője magvait, 12892 XIII | általánosságai a históriai múltnak.~ ~Akkor senki sem csodálkozott 12893 XII | múzeumunkon, melynek termeiben múltunk becses ereklyéi lesznek 12894 Vegszo | emlékek, s alig van közelebb múltunkban szebb és vigasztalóbb pont, 12895 III | embereimet belehevülni a munkába. Most következik majd a 12896 XVIII | cselekszem: „Nyolc óráig írok munkából, nyolc óráig mulatságból.”~ ~ 12897 XXV | annyi szép és nagy sikerű munkáért mégsem kapott semmit. Igaz 12898 VIII | s hozzá kezdett látni a munkához. Vén legény volt már, nemigen 12899 XXIV | Ez Blair Hugó esztétikai munkája, ezt kell olvasni Vilmának, 12900 XXIII | s késlelteti a sietőket munkájokban.~ ~Óh, bizonyára Kőcserepy 12901 XVII | or, tolvaj és zsivány a munkaképtelen vidéken, melynek ápolásához, 12902 III | jött fortélyos tűzi műszert munkálatba hozni, mely abból állott, 12903 X | fiatal tüzértiszt vezette a munkálatokat. Minden lövésnél szikrázó 12904 XVIII | alatt nyomtattak, szórtak a munkásemberek, onnan fumigálta az egész 12905 VIII | második terem volt Kárpáthyné munkaszobája. Ott állt a zongora, egészen 12906 VI | használatlan föld, nincs munkátlan kéz, magok a rakoncátlan 12907 XIII | erőfeszítés, mily pénz- és munkavesztegetésbe került ismét az elpártolt 12908 III | divatba jött fortélyos tűzi műszert munkálatba hozni, mely abból 12909 VIII | gondolsz, amit érzesz, ne mutasd, ne mondd senkinek soha, 12910 XV | keresni, mások előtt ne mutassa búját, és most feküdjék 12911 I | veletek versenyt támasztani; mutassatok nekünk egy kicsiny kis helyecskét 12912 III | emberei előtt szürke fővel mutatkozik.~ ~Mint bántja az Abellinót, 12913 X | egész télen át isten csodái mutatkoztak előttünk fenyegető jelenségeikben. 12914 XV | hogy az előtt zavartnak ne mutatkozzék.~ ~Mosolyognia kellett előtte, 12915 VIII | hogy a bámészkodók előtt mutatnád, miszerint az neked nem 12916 XII | vonások egyenes lélekre mutatnak, a kezdőbetűk egyszerűsége 12917 XIV | most venné először észre, mutatóujját mintegy értelmezésül a megszólított 12918 XX | lámpásai késő éjszakai utazásra mutattak.~ ~Egészen sötét volt már 12919 VI | kíváncsiságból odavetődő vendégeknek mutogassa végig a hajdankori ritkaságokat, 12920 VI | szeszélyes órájában mindenfélét mutogat, ami a földön nincsen, s 12921 I | áldó kezei, milyen örömmel mutogatja felépült kunyhóját, üres 12922 I | mutogattok benne? És ha lesz mit mutogatni, ki nézi meg?…~ ~Bocsássatok 12923 I | mosolygással tekintenek reá: „Mit mutogatsz te nekünk, szegény bohó, 12924 VII | könyvből ritka állatok képeit mutogatta neki, míg Katinka egy szögletbe 12925 X | csodaszülöttre, kit a „Fehér Hajóban” mutogattak, fele fehér, fele fekete 12926 I | Ha készen lesz is, mit mutogattok benne? És ha lesz mit mutogatni, 12927 XXI | fedve gyógyuló sebét, hogy mutogattuk őt egymásnak, s hogy szerettük 12928 XVI | bánná, ha ebben az órában műutazáson volnának. Rosszabbat nem 12929 XVIII | meggyőzőbb, áthatóbb politikai műveket, mint Eötvös regényei. A 12930 I | kiket nem vakmerősködünk művészeknek nevezni, nem igénylünk tőlök 12931 XIV | hogy a becsületes vándorok művészetét bámulja, s ismereteit öregbítse, 12932 I | bölcsője, emléke legyen a hazai művészetnek, hogy ne jusson az is annyi 12933 X | meg azáltal magát; csendes művészi nyugalommal fogja bal kezének 12934 IV | midőn egy utazó európai művésznő megtiszteltetéséről van 12935 IV | nem voltak zárva a legelső művésznők budoárjai, a színházak foyer-i, 12936 V | Hízelgek magamnak vele, hogy e művet végrehajtom. Én a Kárpáthy-birtok 12937 X | nem beszélt addig, míg az művét nem végezé, hanem lebocsátkozék 12938 Vegszo | boldogságot, ki bevégzett művével meg van elégedve.~ ~Hasonló 12939 XXVI | későn előkerülő csontjait a múzeumokba viszik bámultatni, amíg 12940 XII | szemei megakadnak nemzeti múzeumunkon, melynek termeiben múltunk 12941 XVIII | Egészen átadta magát pártfogó múzsájának, lelke el volt telve a fényes 12942 XII | praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak.~ ~Ha ezt az öreg nábob 12943 XVIII | utcaszegleten. Estefelé már oly muzsikálás és kurjongatás vette fel 12944 X | számítva a hajókon levő muzsikokat, akiket lesepert a tengerbe. 12945 XII | bizonyosan tudósítani fog.~ ~N. B. A küldött leveleidet 12946 XII | értettem, h Te kd I ik j. t. r. n-om pr. dil. rel kat küldöz 12947 VI | rókavadászatok történtek az ősvilági náderdőben, melynek valahol alkalmasint 12948 VI | szokott állani rendesen az a nádgunyhó, átellenben pedig, alkalmasint 12949 II | csendesen odasúgta nekik:~ ~– A nádor…1~ ~A tanácsos úr hüledezve 12950 X | hercegnő az, Magyarország nádorának tündeszép leánya, akit úgy 12951 XIII | volt, s orrát feltámasztva nádpálcája gombjával, figyelmezett 12952 XVIII | Maszlaczky úr e kék magyar nadrágos s régi divatú, kifent ősz 12953 II | azonban feszes topányt és nadrágot kelle húzni, atillát ölteni, 12954 VI | határain belől!~ ~A beláthatlan nádrengeteg sehol sincs. Egyenes csatornák, 12955 VI | egy-egy utcasor friss sárga nádtetővel, annak bizonyságára, hogy 12956 II | öltözve, mert jobb ízlésű nagyaink, bármily gazdagok is, leányaikkal 12957 VIII | hogy az én megdicsőült nagyasszonyom odafenn van és a boldogoknak 12958 XVIII | jószántából egyezett meg nagybátyjával, sőt még a per maga is elenyészett, 12959 X | zongoraszó hallatszik elő.~ ~Nagyböjt levén az idő, más zenét 12960 XVIII | felosztva, miket értelmes és nagyhatú férfiak vezettek, sokkal 12961 XX | ország minden vidékeiből, nagyhírű férfiaktól, kik benne pártjuk 12962 VI | legelő volt a gazdaság nagyja, miken nyurga tinókat s 12963 X | atyai szeretettel az ország nagyjai, bölcsei, tekintenek az 12964 XVI | vidáman tekergeté nyaka körül nagykendőjét, s odahajolva a beteg feje 12965 X | víz, ahol a gazdag urak, a nagykereskedők laknak, abból látszanék 12966 XV | szenved.~ ~– Értem. Értem. Ön nagykorú szeretne lenni – azért, 12967 XIV | a védencnek addig, amíg nagykorúságát el nem éri, nincs befolyása 12968 IV | engedte magát felülmúlni nagylelkűségben senki által.~ ~Csupán egy 12969 X | kedves Trommel uram, hogy ön nagylelkűséget cselekedjék; én önnek vállalkozást 12970 X | gyermeket. Emánuel barátunk nagymamája odahúzta őt maga mellé, 12971 V | csalatkozásokkal azon sokkal nagyobbakhoz, amikkel majd későbbi években 12972 XV | szerez ellenségeinek.~ ~– Nagyobbat szerzek magamnak, ha be 12973 XII | jöttem, hogy maig is emlegeti nagyobbik fiam, ahogy pofon találtam 12974 VII | láthassák őt évről évre nagyobbnak, boldogabbnak, és áldhassák 12975 XVIII | külföldön tartózkodott, nagyobbrészt Spanyolországban; biz az 12976 XXIII | végighúzta kezét homlokán, nagyokat lélegzett, s pillanatok 12977 III | fejtartása onnan ered, mivel nagyothall. Mosolygásában mértéket 12978 II | társnéját; Zoltánt pedig a nagyothalló asszonyság foglalja el.~ ~– 12979 XVIII | gyönyörű beszédből, mivel nagyothallok.~ ~Nem ismerem azt a géniuszt, 12980 XVIII | idáig aludt, s Tamást, a nagyothallót, ki ült a kocsis mellett, 12981 XIII | felfogását, nemzeties irányát, nagyratörő lelket lehetett észrevenni. 12982 XIX | vezetők lelketlen önzése, hiú nagyravágyás, személyes ellenszenv; ami 12983 XII | nagy és szép után; az ő nagyravágyásuk, viszályaik hoznak vészt, 12984 XIII | befolyásukat a mérlegbe, hogy a nagyreményű ifjút a gyámnoki felügyelet 12985 X | Tökéletesen egyetértek nagysáddal.~ ~– Vilma valóban beteg. 12986 X | felfogni egész rémletes nagyságában.~ ~Ah, ha azt tudnák az 12987 III | úgy az én érdekem, mint nagyságodé. Ha én elvesztem a pert, 12988 IV | kedves nagyságodnak.~ ~– Ne nagyságoljon engem! Ön oly derék férfiú, 12989 IV | nagyságodnak?~ ~– Mon Dieu, csak ne nagyságolna annyit, kedves barátom. 12990 XVI | Kedves, édes kedves nagyságom. Nemsokára célnál leszünk!~ ~„ 12991 XVI | No, de mindezt el fogják nagyságtok egymásnak feledni. Kibékülnek, 12992 X | elhatározással monda:~ ~– Nagysám! Legyen nyugodt! Ha veszély 12993 V | több ízben bátor voltam a nagysás kisasszonyt méltsáddal összetéveszteni. 12994 XIV | csendes polgári házak ablakain nagyszakállú hazafiak arcai könyökölnek 12995 II | mindenki utánozza, szépnek, nagyszerűnek találja.~ ~Hanem egy gyöngéje 12996 X | féltette, mintsem a jelenet nagyszerűségét élvezhette volna, s igen 12997 X | Magok a falakon függő ős nagyúri képek is, arannyal és hermelinnel 12998 XII | megtudott, hogy Zoltán a nagyvilágot járja, egy előtte egészen 12999 XVIII | bátyámuram, s egész tréfás naivsággal azt kérdezi a zseniális 13000 II | már elveszték a gyermeteg naivságot, és még nem nyerték meg 13001 V | felőle.~ ~– S ezért volt nálad Maszlaczky?~ ~– Igen.~ ~– 13002 XVIII | Carolina-szigetek vadembereinek, hol náluknál civilizáltabb népek gondoskodnak 13003 I | Bocsássatok meg nekünk nálunknál jobb, okosabb és gazdagabb 13004 XVIII | közől, s végighasította nanking mondhatlanját, amint a sövényen 13005 X | vakmerő szemekre, mik tudnak a napba nézni és meg nem haragudni, 13006 II | törte magát a kisasszonyok napernyőiért, Zoltánt odáig is magával 13007 VII | rajtok, mint az eső és a napfény; hogy a boldogságot itthon 13008 XXVI | szemöldök alatt! Elég volna napfogyatkozásnak. Milyen halaványság e dúlt 13009 IV | is, hogy előlegezze neki napidíjait. Nem cselekvé. Nem hajtott 13010 XVIII | pengő forint ígértetett napidíjul az egész követválasztás 13011 XIII | latot, egész fél fontig napjában.~ ~– Teringettét, attól 13012 XI | lakosai voltak, s a romlás napjai után elhagyták feldúlt lakhelyeiket, 13013 XVI | kedve tartja, önnek holta napjáig tartó hallgatást (szilencium) 13014 XXIV | A falu bölcsei is jobb napjaikat látták közeledni; még most 13015 XVIII | ezüst huszasok csak a krízis napjaira hagyatván.~ ~A zöld asztal 13016 XIII | árnyékvilág tükörből látott napjait még néhánnyal megtoldhassa.~ ~– 13017 XIX | választásra a jövő hét ugyanezen napját tűzöm ki, s férfiúi szavamra 13018 XIV | sokáig akar Pesten maradni.~ ~Napközben gyakran bevetődött Kovács 13019 XXIII | nagy, fekete bőrbe kötött naplója, melybe levelezéseit szokta 13020 XVIII | érdekükben fekszik. Utazási naplójáért oly árt ígértek neki, mely 13021 XXIII | is íróasztalánál ült, és naplóját írta.~ ~Kőcserepy mondá 13022 XIII | unokaöccséről, hogy az egy korhely naplopó, haszontalan ember, kinek 13023 XIV | előadja magát, mind pontos naplót fog vezetni, s magának a 13024 XXVI | van rá nézve ott a kelő napnál?~ ~Óh, mint fájhat nem láthatni 13025 XXIII | keresed, jámbor lélek, a napokat? Más évjárás, más időszámlálás 13026 X | órákig fog tartani? Hátha napokig!?~ ~A tanácsosék hintaja 13027 VI | mindenütt extrakompok várták, napokkal előre elküldött lovakat 13028 XVIII | kártyát, s rakta vele a Napóleon-pasziánszot, egyszer sem jött ki. Mikor 13029 X | eddig összefont karokkal, napóleoni pozitúrában beszélt a főherceggel, 13030 XVIII | természettelen tusának, napolja el a választást, oszlassa 13031 X | járulnokul neveztetett ki Nápolyba. Inkább lemondott róla, 13032 XX | minő gyalázat”!~ ~Jönnek naponként a fővárosi hírlapok, a nő 13033 XVIII | hónapok óta dolgozik rajta. Naponkint tizenhat órát szokott íróasztala 13034 IV | lehetett már Budán, ahonnan nappalra átjárt; fráter Bogozy bizonyosan 13035 II | leggyönyörűbb vetülete a napsütötte barna férfiszínnek s a gyermeki 13036 XIV | mindenünnen célba vevő szép szemek napsugárai alatt égni kellett az ifjú 13037 II | ernyő tartja vissza a nyári napsugárt, egy csoport ácsorgó inason 13038 XIV | tündökleni látszottak a kelő napsugártól. Zoltánt űzte valami hazulról.~ ~ 13039 XXV | fürödjem, s igyam a vizet napszámban…~ ~– Dehát miért? Itt nem 13040 X | odaadta, és ment fáradni napszámosaival egy sorban.~ ~A küzdők, 13041 II | minthogy keresztszüléi a magyar naptárban nem találtak számára nevet), 13042 II | tizenkét holdból álló kőbányát narancsligetté alakít, addig excellenciás 13043 III | kellett tölteni a fejéből a narkotikus nedvet: csak a padlóra.~ ~– 13044 XXIV | mindenkinek vendége, komja, násznagya lenne, akire vártok.~ ~A 13045 XIV | ismeretes delnő, gróf O***né is fel volt lépendő a cél 13046 XVIII | kívánta azt alkalmaztatni Necker és Beccaria s több afféle 13047 XXIV | valami ismeretlen, csillogó nedű.~ ~A tanácsosnak, úgy látszott, 13048 X | elibe állunk!~ ~A két pohár nedve egyszerre tűnt el.~ ~Hirtelen 13049 X | magát, de lábait be nem nedvesíti. Ő különben is, könyörög 13050 XIV | lehajtá, egészen át volt nedvesülve.~ ~Egészen megkönnyebbült,