IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
13051 VII | vízben tartogatták előre a nefelejcset, mit majd koszorúnak fűznek, 13052 III | húzza bal lábát, mintha negédesen lejtene, miáltal alkalmatlan 13053 X | Kőcserepy úr és neje whisteznek. Negyediknek szalmaemberképpen odaültették 13054 XXIV | második nap, harmadik nap. Negyednap társzekerek jelennek meg 13055 V | hazavitte, eldisputált egy negyedóra fejében húsz pengő krajcárt.~ ~ ~ ~ 13056 X | bevitték áldozataikat, s egy negyedórai életveszélyes küzdés után 13057 XIX | szavazott. Tehát csak egy negyedrész maradt Kőcserepynek.~ ~Tehát 13058 XVIII | csomó külföldieskedő félvér, negyedvér magyar lord, veszekedő renommisták, 13059 II | volt, keringő és francia négyes uralkodott az előkelők termeiben. 13060 II | szó. Báró Berzy a francia négyesben csak egyszerűen lépni szokott, 13061 II | éppen valami lármás francia négyest járnak. A szemközti párok 13062 XVII | minden észrevétel nélkül négyfelé repesztette, s a tűzbe akarta 13063 II | kocsizörgés, ostorpattogás; négylovas hintóval jő vágtatva a teraszra 13064 XXV | kérdezetthez.~ ~Künn a szabadban négyölnyi magasságról omlik alá egy 13065 X | parancsol.~ ~– Megadom a négyszázat!~ ~– Már az más; tessék 13066 I | mosolyogniok. Egy otromba, négyszegletű épület állt előttük, még 13067 XX | vénségről: aki e század negyvenes éveit mint férfi érte meg, 13068 VII | esztendős?~ ~– Én magam csak negyvenkettő, hanem az apám elélt nyolcvanig.~ ~– 13069 XIII | tükörből látott napjait még néhánnyal megtoldhassa.~ ~– Kedves 13070 XXIII | helyéből, s nyugtalanul lépett nehányat a szobában, azután megállt 13071 XXIII | mosolygás maradt rajta.~ ~Néhányszor végighúzta kezét homlokán, 13072 XVII | egész kárpáti hegyláncnál is nehezebben nyomták szívét. Helyt fog 13073 XVIII | kellett tartani, ami némelynek nehezére is esett; egy helyen eszökbe 13074 XVIII | munkáját mindenütt meg nem nehezíté vala…~ ~A karzatról taps, 13075 XIV | labdával, s ha egyszer egy nehézkes, világossárga jármű végigmotoszkál 13076 II | szándéka kivitelében sok nehézséggel kellett találkoznia. A jámbor 13077 X | a pillanatban, akármiért neheztel rám, és siessen velem menekülni, 13078 X | Azt tenném. No, ezért nem neheztelek rád! Ha szerencsétlen embert 13079 XVIII | rejthetetlen és igen természetes neheztelésöket.~ ~A jámbor ügyvéd le volt 13080 X | és hol? – kérdé Karolina neheztelést éreztető kíváncsisággal.~ ~– 13081 XVIII | hogy e kelletlen oktatásért neheztelhetett volna; igen szépen kérte 13082 XIV | várták vissza. Tulajdonképpen neheztelni kellett volna, hogy Zoltán 13083 XIV | itt-amott elprédál.~ ~Bogozy neheztelve tekinte fel e szóra.~ ~– 13084 XIII | állapotja nagyon meg fog nehezülni. – Mire való ez az inquisitionalis 13085 XXII | fájdalmat, ami vonásaira nehezült, és hallani azt a hangot, 13086 XXV | s azután ráfogta, hogy a nejébe szerelmes, s megugrasztotta 13087 VIII | ősz Kárpáthy arcképe és nejéé, a szép, viruló Fannyé. 13088 XX | szomorú – szólt egyszer, midőn nejéhez belépett –, eljön neki is 13089 XVIII | ragyogó arcával kérdezé nejétől, kihez órákkal díszített 13090 XIV | énnekem egy kis madaram, aki nékem mindent megmond. Hol vette 13091 X | hagyd magad, fiam! A rablók nekidöfnek a csáklyákkal, az evező 13092 XVIII | tele méhkast, az egész raj nekiesett, s bár a fogdmegek markaitól 13093 XXV | kedve lett volna Abellinónak nekiesni, s amint ott a pokróc között 13094 X | A révészlegények rögtön nekiestek csáklyáikkal megtámadójoknak, 13095 III | vagy sem, Maszlaczky úr nekigyürkőzik, s egy tál víz előtt oly 13096 XVIII | látszott ülni, felugrott, nekigyürkőzött, s jobbra-balra taszigálva 13097 II | hatalmasan gesztikulál, arca nekihevül, és a füle hegyéig piros 13098 II | szólanak; egy ilyen poéta ember nekiindul, se kérd, se hall, keresztül-kasul 13099 II | indult már, május derekán nekijött három éjszakai fagy, s a 13100 XII | kialudtak, s az utca közepén nekimentünk egy halom omladékkőnek. 13101 XXV | pokrócok közől, amidőn ez nekirohant Maszlaczkynak, s ha el nem 13102 X | rabló a nehéz evezőlapáttal nekisújtott. Már két-három csáklyát 13103 X | egy készen tartott lábtót nekitámasztának az ablaknak, melyen Zoltán 13104 XVIII | poklok fenekére ajánltatva, nekiült hajnalnak idején a levélírásnak; 13105 VI | szomszéd pusztákról, hol a nekivadult szél kergeti az ördögszekeret 13106 XVIII | estek, s azt zárva találván, nekiveték vállaikat, hogy befeszítsék.~ ~ 13107 XVIII | méltóságos úr éppolyan erősen nekivetett vállal segít X. megyében 13108 XVIII | azzal becsapta az ajtót, nekivetette a hátát, egyre kiáltozva:~ ~– 13109 XVIII | megdönteni, mint amilyen erősen nekiveti aztán a másik vállát ugyanannak 13110 XVIII | akartok mivelünk kikötni? Nektek kell háború? Nesze háború! 13111 XVIII | ígértek neki, mely megszokott nélkülözései mellett évekig biztosíthatá 13112 XXIII | tekintünk vissza rája, a nélkülözéseken, az újrakezdett élet mindennapos 13113 XV | munkára kész vagyok. Tudok nélkülözni, tanultam dolgozni. Szomorú 13114 XIV | beteg; ki ha elfáradt, ha nélkülözött, azt mondhatá magának: „ 13115 XVI | jelen levő három férfi mind némává ijedt, s a jámbor orvos 13116 X | hintázva a csónakot, hogy a némberek sikoltozva rimánkodtak nekik, 13117 II | számítható értelmi eszközök nemegyszer mutatták már csodáit a gyors 13118 III | cikcákosra vannak faragva, némelyik szarvasbog formára metélve, 13119 III | bőrszékek terpeszkednek; némelyiknek nagyon jólesik, hogy a hátát 13120 XVIII | beszédet kellett tartani, ami némelynek nehezére is esett; egy helyen 13121 II | nőni maga körül a füvet, a nemértés bámulatával fogadni minden 13122 X | azoknak dolguk van most. A nemesebb lelkű hajósok rég a vész 13123 XVIII | mi éppen olyan közönséges nemesemberek vagyunk, miként ti; veletek 13124 X | mi gentlemanek vagyunk, nemesemberekkel nem szokás így bánni.~ ~– 13125 XVI | most legalább egyszerre nemesemberhez illő módon megjutalmaztatom. 13126 V | derék embert. Bánj te is nemesen vele!~ ~Eveline könnyezve 13127 XVIII | indítványba tenni, hogy a részvevő nemesi rendeket zárják ki a teremből.~ ~ 13128 II | egyéb feladata, mint a lélek nemesítése, s annak meg kell látszani 13129 IV | megnyerése, ki egy igen nemeskeblű férfiú, aki magáért semmit 13130 X | szolgálati személyzetét nemeskeblűleg a hatóságok rendelkezése 13131 XVII | rendeljen élete fogytáig, mely nemeslelkűség a derék méltóságos úrnak 13132 XVII | válik; másodszor szinte az ő nemeslelkűségének befolyása egy másik nemes 13133 I | főúr a szegénynek, a pór a nemesnek, és a szentelt öröm rózsavilágán 13134 XXI | magamat, hogy az összes magyar nemességben nem akad egy férfi, akinek 13135 XVIII | halkan:~ ~– A kokánfalvi nemességért jó volna előreküldeni, mert 13136 XVIII | olvasmány, mely miatt az összes nemességnek várakozni kell, mely a közügyeket 13137 VIII | eszétől és karjától sok nemest, sok jót lehet várni. Ön 13138 X | büszkeséggel gondol. A nagy Németország honfiai elégülten mondják, 13139 XII | pusztuljon rögtön abból a tudós Németországból a kínjába; menjen Párizsba, 13140 XXV | kéztől, néha franciául vagy németül volt írva. Mikor már azt 13141 XIV | adott ki, azt mindig egy nemével a pironkodásnak tette, mert 13142 V | Midőn felindulásaikból némileg ismét magukhoz tértek, a 13143 XXVI | nagy világ: „a dicsőítést a nemlét után”.~ ~Legyenek e szerény 13144 XVIII | megtudod, hogy én meghalok nemsoká, és őnekik nem lesz, akit 13145 XXIV | Minden rossz esztendő, a nemszeretem napok, miket a bitorló új 13146 Vegszo | te boldog vagy már, akkor nemtelenül, szívtelenül cselekedtél. 13147 X | lyánkát, mint szabadító nemtő jelenni meg előtte, midőn 13148 XV | engem mindenüve kísért; jó nemtőm, jó angyalom.~ ~Azután Kovács 13149 XII | egész életében; amin egész nemzedékek hiába dolgoztak, azt őneki 13150 XIX | nagyok bűne volt, de nem a nemzeté, nem az intézményé.~ ~ 13151 XVIII | dicsőséget szerezhetne magyar nemzetének”!~ ~A tömeg részvéte könnyen 13152 XIII | tárgyak újszerű felfogását, nemzeties irányát, nagyratörő lelket 13153 XVIII | alatt siralmasan elesett nemzetünk, hány különböző úr foglalta 13154 XVII | várt azon napra, melyen e nemzetünket újjászülő tény létre fog 13155 II | festi le előtte, hogy a jó néne siketsége dacára is megérti 13156 III | Mayerék házánál történtek, nénjei életmódját, piaci hírré 13157 XVII | Mi lesz e derék munkás népből, mely másfél évtized alatt 13158 XXVI | amíg egy nagy világvárost népeivel együtt elfed, eltakar a 13159 XVII | keresztül szíja ki a föld népének valahogy még megmaradt zsírját, 13160 X | képzelete rettentő képekkel népesíte meg. Úszni ott a vizek tetején, 13161 X | arra, hogy undok bűnökkel népesítse meg az éjt. Elhal a sikoltás 13162 X | már minden utca meg van népesülve; száz meg száz úszó jármű 13163 XII | elhagytam azt, egy összedőlt, néphagyott rom volt az; csak húsz évig 13164 I | rájok fog szakadni az egész népség.~ ~Szegény színészek! Bizony 13165 XVIII | kifordított subájú” s más efféle népszerű epithetonokkal emlegetett 13166 XXI | bennünket imádottja előtt népszerűtlenné tenni, hogy titeket iderendelt.~ ~ 13167 XVIII | nótáikat.~ ~A legügyesebb népszónokok megbízattak, hogy járják 13168 X | elhitették, hogy ennek a nagy néptolongásnak az utcákon az az oka, hogy 13169 XII | lehetnénk.~ ~Más nemzetnek nagy, népvilágító szellemei vannak; nekünk 13170 XII | ezentúl is folytatni, s ha netalán az eddig levelezett Kovács 13171 XVIII | inkább betöltené óhajtásai netovábbját. Ez még biztosabb kilátásba 13172 XVIII | fordul, maga pedig szépen neutrális térre vonult a veszedelem 13173 XVII | nevet a „becsületes ember” nevéért; az utókor magasztalását 13174 XX | bukás után elváltoztatták neveiket Vályogosyra. Még azok is 13175 X | toborzékolva vágtattak neki a nevekedő árnak, bőszülten ágaskodva 13176 XVIII | gyermekségök óta uraik jóvoltából nevekedve, meg sem tűrték maguk között 13177 V | lélektanilag. Amely nőt a világ nevel, azt rendesen el is rontja, 13178 Vegszo | megküzdeni:~ ~„Nemes irányú nevelés mint adhat oly lelki önállóságot 13179 V | saját rendszerrel bír a nevelésben, amit én kénytelen vagyok 13180 III | Meglátszik rajta Szentirmay nevelése; lelke, teste viharokhoz 13181 XIII | hatalmas bajnokot vélt magának nevelhetni a haladó párt, mely akkor 13182 II | míg az excellenciás címben nevelkedett úrhölgy ízlése után úgy 13183 V | saját maga, a nőt szülői, nevelői, férje. És ez így van helyesen, 13184 II | annyira magukon hordják nevelőik helyes és helytelen modorait; 13185 IX | éreztetni, hanem illető nevelőikkel; egyszer azért, mert az 13186 XX | olvasónéim közől igen sokan még nevelőintézeteikben voltak akkor, vagy még dajkáik 13187 II | visszatartani, hogy gyermekei nevelőjéhez nőül menjen, s később sok 13188 IX | Tarnaváryhoz Zoltán egykori nevelőjét azon tudósítással és kérelemmel, 13189 IX | reggelen érkezett meg Zoltán nevelőjével, ki őt Tiszafüreden találta 13190 IX | inasokkal, szobalányokkal, nevelőkkel és jurátusokkal, kik mind 13191 II | el leányával együtt annak nevelőnéjét, észrevehetjük, mennyire 13192 II | állt a bakon. Az egykori nevelőnek jólesett arra gondolni, 13193 IX | így?~ ~– Óh, nem. Hanem a nevelőnét. Ez sokkal könnyebb.~ ~A 13194 V | Fáradt vagyok!” – nehogy a nevelőnő meghallja, hogy beteg. Mikor 13195 IX | voltak az instruktorok és nevelőnők. A szállás olyan jól volt 13196 XII | világba is az maradt, aminek ő nevelte.~ ~Amit ígért a septemvir, 13197 XIV | akit valahol kolostorban neveltek ez ideig.~ ~– Szenczyék? – 13198 II | korától fogva gavallérnak nevelték.~ ~A kis gavallér úrias 13199 XVIII | elmondani: „Nem hiába, én neveltem a kölyket”!~ ~Hogyne volna 13200 III | gyermekévei óta idegen háznál neveltetett, rokonai romlott körétől 13201 XII | gyere csak haza! Hát azért neveltünk téged becsületes, okos embernek, 13202 I | gyermeke volna, kit közösen nevelünk, ruházunk, ápolunk, s ha 13203 XVIII | öregecském, hogy írná az én nevemet, ha levelet írna?~ ~– Tekintetes, 13204 VII | gyermekek is, akik az ő nevén tanulnak gagyogni…~ ~Mindazt 13205 X | akikhez rokonlánc köti, egyik nevénél sem is jött szemeibe könny. 13206 XIV | védiratából! Lehet-e megholt anyja nevére nagyobb diadal, mint hogy 13207 XXI | tréfálj, szökjél fel ágyadból, nevess, kacagj, mondd, hogy enyelegtél 13208 XVIII | Nem állhatta meg, hogy ne nevessen rajta.~ ~– Mulatságos vén 13209 XIV | önt most újra, kedvesem? – nevete a septemvirné. – Most megint 13210 XIV | szemébe vigyorogtak pokolbeli nevetéssel, kényszeríték velök társalogni, 13211 XVIII | Bogozy pedig majd szétpattant nevetésvágy miatt Tamás tévedésén, s 13212 II | ajtón, ismét összeállnak nevetgélni, beszélgetni; kinek milyen 13213 XIV | tekint reá; csak hogy el nem neveti magát, olyanokat rándul 13214 X | tetszenék ez a mulatság, mintha nevetné a többieket, mintha mondani 13215 XVIII | annálfogva semmi sem volna nevetségesebb, mint ha azt mondanák most, 13216 IX | kisasszonyok úgyis csak nevettek volna rajta; másszor pedig 13217 XXV | Kárpáthy nevet a saját becses nevével, s békét hagy Abellinónak 13218 XII | tengert és mindenféle néven nevezendő vizeket, s aki nem jártam 13219 X | körülmény tűnt fel előtte, az nevezetesen, hogy bekövetkezvén az éhség 13220 III | lateiner, ez a diákból lett nevezetesség őt bizalmas emberei közé 13221 XIII | keserítette életét, s minden néven nevezett párt kifogyhatlan furfangú 13222 V | barátomat – kedves fiamnak nevezhessem.~ ~E szóknál Kőcserepy megölelé 13223 I | ünnepélynek volt tanúja Pest.~ ~Nevezhetnők azt inkább családi ünnepnek. 13224 I | seprűnyeleiden, miket kertnek nevezsz; mi lesz tebelőled? Elébb-utóbb 13225 XVIII | osztották az egész országot, s nevezték egymást haladóknak és maradóknak, 13226 XVI | indigenátusi nem tudom mennyit, s neveztesse ki őt parasztembernek. Kopogtak 13227 XIII | megérdemli, hogy férfinak neveztessék. Legnagyobb oka azonban 13228 XVI | elvet képviseli a világban, nevezzék azt sátánnak, démonnak, 13229 IV | barátságában részesítse. Nevezzen engem barátjának. No, mondja 13230 XXIII | megtakarított pénz van, névnap és ünnepélyek alkalmával 13231 VII | ősi szokásként a földesúr névnapjára szoktak levágni. Mindenki 13232 XXV | drágább volt jó hírnél és névnél: ügyvédi oklevelét.~ ~Szilenciumot 13233 X | szerint.)~ ~Nagyobb az ő nevök, mint a csatatérek hőseié!~ ~ 13234 II | gúnyos elégültséggel –, mit nézed a nyomorúságunkat, és nem 13235 V | részvétlen embernek tartanak; úgy nézek ki. – Mi voltam itt belől, 13236 XVIII | sarkalatos kérdések fölötti nézeteit; ha lehet, megnyerje ellenfeleit 13237 II | haladás útjai tesznek a nézetek között különbséget; akkor 13238 II | állanék útjába ellenkező nézeteknek, s ha tudhatám, hogy ez 13239 X | Maszlaczky úr is támogatá ebbeli nézetét, okul adván, hogy a kisasszony 13240 XXIV | megholt öltözeteit, nem nézheti azokat sírás nélkül, aki 13241 XIV | koporsóikba, végig kellett néznie, hányan jönnek még elő abból 13242 XVIII | az időt, amivel tudja; a nézők megkérdezik egymástól a 13243 XIV | s nézze vissza az önre nézőket! Ha nem mer rájok visszanézni, 13244 II | villogó tűzgolyóikkal a távol nézőknek, hogy ez órájában a nemzeti 13245 XVIII | ablakaira, honnan minden nézősereg ijedve eltisztult.~ ~– Tessék 13246 XII | főztek, minő sajátságos nézpontból veszi fel a dolgokat, vagy 13247 IX | Egészen családunk tagjának néztük már.~ ~– A gyermekérzés 13248 XXI | ahelyett, hogy örülnénk, úgy nézünk, mint akik megijedtek.~ ~ 13249 XVIII | kérdezé, hogy mi baja.~ ~– Nézzed ezt! Olvasd! – rebegé Eveline, 13250 XIV | mindjárt, jó barátom, hadd nézzek egy kicsinyt bele!~ ~– De 13251 XXV | előttük zsebjeit, hogy ám nézzék, hogy őnála sem pisztoly, 13252 III | megcáfolni iparkodva regényes nimbusszal vették körül Kárpáthynét, 13253 X | leszedték magok közé a félénk nimfákat, s azután egy óra hosszat 13254 X | hogy futnak el. Egy-egy nőcseléd sírva keresi a mellékszobában 13255 XXIII | férfi hangja volt, hanem nőé. Úgy tetszék előtte, mintha 13256 X | fogyott türelme; aggodalmai növekedését pedig mértanilag kiszámíthatá 13257 X | összeomlott! A szörnyedés láza növekszik. Mi történik ennyi emberrel, 13258 III | korúvá nem leend, addig a növelési rendszer ellen elkövetett 13259 II | nagyon keveset lehet látni; növelni látszik érdekes feltűnését 13260 VIII | sugártalan setétséget, melyet még növelt a falak sötét kockás fatáblázata, 13261 II | tagjártatásaikból, hogy mely főiskola növeltjei, annyira magukon hordják 13262 XII | szeretetet, mellyel ez ifjú növendéke iránt viseltetik, s a cikornyátlan 13263 V | rendszerhez tartozik az is, hogy a növendékleánynak egész addig az ideig, amíg 13264 VI | emberderékig ért, s minden növény három-négy akkora lett, 13265 VI | munkás gyárak, az egyik hazai növényanyagból finom cukrot készít, másik 13266 X | és angyalok, állatok és növények, mennydörgés, tűz, vihar 13267 VI | gyökeréig szikkasztva minden élő növényt…~ ~… Mennyivel más látvány 13268 II | midőn minden gyümölcs szépen növésnek indult már, május derekán 13269 Vegszo | regényhős mellett egy női alak növi ki magát vezérlő jellemmé: 13270 X | padlásra, s maga a nőttön növő vízben elfutott, hogy számukra 13271 II | virágában levő férfinak látszik, noha már valóban meghaladta az 13272 II | metszése finom, csaknem nőies, de szemeinek nagy lángoló 13273 XVIII | egymással ismerkedni.~ ~– Nagyot nőjön! – mondá rá megvető tréfával 13274 X | akkor tele volt megmentett nőkkel, gyermekekkel. Hiszen minden 13275 II | kezdte tekinteni. Neki a nőkről általában és különösen az 13276 XVIII | férjeknél nagy gyöngeség, hogy nőnket tiszteljük meg legnagyobb 13277 XIV | e tiszta, ez angyalarcú nőre, ki gyermekét a sírból is 13278 III | erősített; a gróf éltes nőrokona, Marion kisasszony többször 13279 XVIII | legbüszkébb, a legerényesebb nőről is, hogy az is csak oly 13280 X | iratai a házban maradtak. Nosza, fel! Ki lesz a bátor, aki 13281 XII | csillagos égnek.~ ~(– – Nota bene: tegnap este tíz órakor 13282 XVIII | asztal elején ülnek az ország notabilitásai, egyik oldalon Szentirmay 13283 XVIII | magokat, húzzák nekik kedvenc nótáikat.~ ~A legügyesebb népszónokok 13284 XVIII | összevissza ki-ki a maga nótáját, s valahányszor egy-egy 13285 VII | tekintetes királyi tábla jurátus notáriusa vagyok, s exmisszióból jövök. 13286 XVIII | harmadik; ez már valami nótáriusféle ember volt:~ ~Szentirmay, 13287 XII | egyik juratus tabulae regiae notariusom propria diligentia (saját 13288 III | kitől midőn a Rákóczi-féle notáról (hűtlenségi bélyeg) tudakozódott 13289 XIV | megszólna a gonosz világ, ha egy nőtelen legénnyel látnának karonfogva 13290 VI | gesztenyefák óriási magasságra nőttek e televény hűs földekben; 13291 X | felvivé a padlásra, s maga a nőttön növő vízben elfutott, hogy 13292 X | víz omlása okozott, s a nőttön-növekedő vészkiáltást egyes emberek, 13293 IV | vendéglőbe fog szállni. Nro 1. 2. 3. alatt. Háromszor 13294 XIII | vékony volt, mintha valami numizmatikai gyűjteményből kereste volna 13295 XVI | Ugyan mit csinálnak önök? – nyafogott Abellino panaszos, kényes 13296 XVI | kevesebb gondja volt arra, hogy nyájasnak lássék.~ ~Elmondta röviden, 13297 XVIII | urat e felfedezés nagyon nyájassá tette. Nem nézte ki ebből 13298 V | mindkét férfi arca ragyogott a nyájasságtól, s nemes vetélkedés támadt 13299 XXI | ajtónyitásnál mind a két hölgy nyakában volt Rudolfnak.~ ~Sírt mind 13300 XXI | egy oldalcsapással odavág nyakához.~ ~Haj! Az éles kard behatott!~ ~ 13301 XIV | heves ember vagyok. Kurta nyakam van, hamar a fejembe megy 13302 XXI | sem amulettot nem hordok a nyakamban, mely a golyótól megőriz. 13303 XXI | azt a roppant mély sebet nyakán összevarrta…~ ~…Ah, hogy 13304 XII | kacagott-e, hogy e derék, nyers, nyakas hazafi, akit semmiféle lében 13305 XVIII | derekán; Tarnaváry kurta nyakával alig látszik ki mentegallérjából, 13306 II | férfiú volt, rendkívül kurta nyakkal és széles vállakkal, kövér, 13307 X | fütyörészve köté fel fehér nyakravalóját, s tökéletes eleganciába 13308 VI | csapogattak a dűlőutakra nyaktörő veszéllyel.~ ~Ez a jeles 13309 II | maradniok, mert a hegyen nyaktörők az utak stb.; úgyhogy midőn 13310 XVIII | Legelébb egy görbedt nyakú, ősz bajuszú kortes emelte 13311 XVIII | a megye jegyzőinek, majd nyakukat törték. Ez ám ama sürgetős 13312 XXV | öltözötten, egy-egy pokróccal a nyakukban, víztől csepegve, borzasan, 13313 XXV | urat, azon vizesen át nem nyalábolta.~ ~– Szervusz, kedves barátom 13314 III | Fráter Bogozy, fogja ezt a nyalábot, vigye vissza a pertárnok 13315 X | csónakba ugrani, a másik: nyalábra kapni a kormányost, s kivetni 13316 IX | dorgálást. Cukorsüteménnyel, nyalánkságokkal elhalmozák. Karolina nem 13317 X | földszinti vityilló tetejét nyaldossa a hullám. A palota urát 13318 X | utána Tarnóczay tens úr, nyalka, kifent arcával, melybe 13319 IV | selyemsusogására. Kevélyen és nyalkán kezde lépegetni, nádpálcájával 13320 X | fészekben, – víz alatti nyálkás virágok között, víz alatti 13321 II | irigység…~ ~Az 1837-dik év nyarán különösen nehéz okai voltak 13322 XXI | Egész teste reszket, mint a nyárfalevél.~ ~– Hová akarsz menni? – 13323 II | kell lennem; mármost csak nyargalándum. Kettőt lépjen egy helyett.~ ~ 13324 XVIII | Emánuelt, hogy üljön lóra, s nyargaljon lóhalálában a „Térjkineki” 13325 X | nyomában, ő majd elő fog nyargalni, megtudandó, ha nem lehetlen-e 13326 X | a tovagördülő hintó után nyargalt, az ottmaradókat biztatva, 13327 XXV | felkelünk, mosdunk, fürdünk, nyargalunk a jó friss esőben, mert 13328 XVIII | Kirántá kardját, s a kapuhoz nyargalva, elkezde kiáltozni:~ ~– 13329 V | oly meredt volt, mintha nyársban járna, ily alkalommal hajlott 13330 IX | Legközelebb azonban szegény nyavalyás poéta ahelyett, hogy az 13331 X | Szüntelen beteg, szüntelen nyavalygós, az egész ház szemben hízeleg, 13332 XVI | az urak énnekem békét! – nyavalygott, türelmetlenül rugdalva 13333 XII | valami hosszabb betűnek a nyele, sehol egy comma föltéve, 13334 XVIII | vettek tőlök, s azoknak a nyeleit odaverék a zászlótartók 13335 XII | embernek, hogy a cethallal nyelesd el magadat, hát azért van 13336 I | az irodalom szerzi meg a nyelv értékét, méltóságát, s a 13337 I | értékét, méltóságát, s a nyelvben él a nemzet. Másutt régen 13338 XIII | ekkor kitűnt, hogy még a nyelve is oly éktelenül kövér, 13339 XVIII | Hogyan volt ez? Álom-e ez? A nyelvek beszélnek-e rosszul? Vagy 13340 XII | álló társaságban többféle nyelveken szavalt, miket azok nem 13341 XIII | Pokolbeli szomjas, a nyelvem a szájam padlásához szárad, 13342 X | kirúgva a meghajlott zár nyelvétől, s a rémült társaság előtt 13343 XIII | üregében, s emiatt minden nyelvhangot kettősen ejt ki, s ahol 13344 XIII | az allénak (mit a barbár nyelvújítók szeretnének egyszerűen fasornak 13345 X | lovát eloldva, felkapott rá nyereg nélkül, s a tovagördülő 13346 X | erejére volt szüksége, hogy a nyeregben maradjon.~ ~A leomlott ház 13347 X | Zoltán csaknem kiesett a nyeregből; a másik percben az előttük 13348 X | szerencsétlenség? Ha az ember jó nyereséget akarna látni, arra nézve 13349 XX | odaintve lovászát, leemelkedik nyergéből; a kantárt odaveti neki.~ ~– 13350 II | neki:~ ~– Kérlek, Mihály, nyergeld fel paripámat, légy szíves 13351 XIV | lovásza azt kérdezé, hogy ne nyergelje-e meg paripáját.~ ~– Nem kell – 13352 XIV | jobbra dűl-e, balra dűl-e? Ki nyerhet, ki veszthet benne?~ ~Csak 13353 X | mulatságok alkalmával szokott nyeríteni, kedves anekdoták fölött.~ ~ 13354 III | gondolatait.~ ~– Hát hogyan nyerjem meg, mondja ön. Eljárjak 13355 X | fordul, itt vesztenek, ott nyernek. Egyes szitok, egyes örvendő 13356 II | gyermeteg naivságot, és még nem nyerték meg az ifjúkor deliségét.~ ~ 13357 XVIII | Gondolkozzatok hát rajta, mit nyertetek!~ ~Nagyobb örömmel jártok-keltek-e 13358 XVIII | megszilárdítá, a másikat megingatta. Nyertnek és vesztettnek látszik innenről 13359 XII | bikfic komédiás néppel, nyifnyaf poétákkal s más efféle csavargókkal, 13360 VIII | Az ajtó perc múlva síró nyikorgással felnyílt, s csendesen beléptek 13361 X | szép csendesen odább. A nyílás mindig hosszabb, mindig 13362 X | alatti üregek, s a túltömött nyílások tompa böfögéssel adtak helyet 13363 X | s hajtják be a meleget a nyíláson, és mondják: „Rop, rop, 13364 II | helyen a jószívűség hasonló nyilatkozata szelesség lett volna, s 13365 XIV | játszik, mely nem restelli nyilatkozatait gyakran a legcsekélyebb 13366 IX | írt verseket és szerelmi nyilatkozatokat, s ezeket előleges egyetértés 13367 XXV | egy őt illető szerelmes nyilatkozatra valami külföldi lap hátulján.~ ~„ 13368 III | kedves nagysád.~ ~– Én nem nyilatkozom. Mondják önök, mit ígérhetnek.~ ~ 13369 XVII | adattak át. A per megszűntnek nyilatkoztatott, a felperes visszavonta 13370 XVIII | merényletben, készebbnek nyilatkozva a lemondásra, mint ily jelenet 13371 XII | érzelemgazdag ifjúi kedély nyilatkozványa, a tudnivágy, a becsérzet, 13372 III | valóban atyai szeretetének nyilatkozványai mind megannyi tanúbizonyságok, 13373 III | Én nem gondolok semmit. Nyilatkozzék, kedves nagysád.~ ~– Én 13374 XXIV | A hétszemélynök éles, nyilazó szemeiben is látszott valami 13375 XIV | Akármi van e dohos sírban, nyíljék meg! Jőjenek elő, akik benne 13376 XVIII | ajtóknak nem erre kellene nyílni; a kandallók kimentek már 13377 X | állnak a csónakban, mely nyílsebesen közelít a rablók felé.~ ~ 13378 XXIII | ajtók nyúlós csikorgással nyíltak fel. Kőcserepy nem hallotta 13379 XXII | Elmondá előtte őszintén, nyíltan, mit tapasztalt, mit tudott 13380 XXII | csak a láz beszélhet, ilyen nyílttá csak az teszi a szívet, 13381 XVIII | hírhedett veszekedőt, ki a nyilván- és magánéletben keresve 13382 XIII | éves korában teljeskorúnak nyilvánították.~ ~Ez az alig tizenhat éves 13383 XXVI | főúr budai villáját fogják nyilvánosan árvereztetni.~ ~Valóban 13384 XVIII | elkezde kiáltozni:~ ~– Nyissátok ki a kaput! Aki hozzám mer 13385 XVIII | méltóságod most szavazatot nyisson, hiszen amint ezek az emberek 13386 XIV | bizonyára sem Tell Vilmos nyitánya, sem a következett cavatinák, 13387 XVIII | szép tehetségeinek tért nyithatni, kedves barátom. Miben sem 13388 I | művészet, mely most legelőször nyitja meg itt ajkait beszédre, 13389 X | senki!~ ~Akik megpróbálták nyitogatni a szomszéd termekbe vezető 13390 XVIII | kénytelen feloszlatni. Jurátusai nyitották előtte az ajtót, s ő úgy 13391 Vegszo | adsz neki, szívedben helyet nyitsz számára? Akkor hűtelen vagy. 13392 XVII | béreslakokká, mikben boltokat nyittat az új földesúr, hogy azokon 13393 X | szobáját a királyi várnak nyittatá meg a szerencsétlenek előtt, 13394 XIII | gyönge, fáradt hang nem nyögdécsel felé.~ ~– Ki az? Ki van 13395 X | meghatották a vén koldusnő nyögései, s hajlandó lett volna őt 13396 IX | nagyon látszott ügyelni nyögéseire.~ ~– Óh, kedves Zoltán – 13397 XXIII | hallgassa ott azt a halk nyögést és azon őrjöngő szavakat, 13398 X | vezetett, úgy kiáltanak, úgy nyögnek, úgy üvöltenek, mintha a 13399 X | Alig számított 800 házat nyolcezer lakóval, és íme, egy század 13400 XXI | Az óra háromnegyedet üt nyolcra. Zoltán halkan kérdi az 13401 XVIII | fejek beverésére, mint volt nyolcszáz esztendő leforgása alatt. 13402 VII | negyvenkettő, hanem az apám elélt nyolcvanig.~ ~– Állapotja?~ ~– Köszönöm 13403 XVIII | kokánfalvi nemesség igen sokat nyom a latban, mert hírhedett 13404 VIII | hogy ez együgyű ember így nyomába lépett valódi érzelmeinek.~ ~– 13405 I | szorgalma, buzgó fáradsága nyomain meglátszanak az Isten áldó 13406 V | Eveline egyszerű észlelés nyomán azon meggyőződésre jött, 13407 X | áradatot, hogy az irtóztató nyomás miatt keresztülhatott a 13408 III | szív idegei is érzették a nyomást, amit rájok gyakorolt.~ ~ 13409 III | nagyságodra nézve a körülmények nyomasztósága mellett majdan tűrhetlenné 13410 XII | küldött is egy egész láda nyomatott disszertációt, fel nem bontottam, 13411 X | nyomdász. A hullám az ő nyomdájába is betört. Annyi szorgalmas 13412 XIII | meghallok. Bár próbálja meg. Nyomjon egyet azon a kis repetír-órán 13413 III | ismét meg kellett kisujjával nyomkodnia a pipa tüzét) évenkint huszonnégyezer 13414 XVII | érzet kötelessége tán nem nyomná le a mérleget, melynek túlsó 13415 X | képzelhetni, milyen kék és zöld nyomokat hagynak magok után, ahol 13416 XIV | Édesanyám, hogy jutottál e nyomorba?” – De ez több annál. Olyan 13417 X | mély szóval hívta fel a nyomort, hogy jelentse magát, s 13418 XIV | milyen boldogtalanok, milyen nyomorúak leszünk, mikor megszűntünk 13419 XVI | ég alatt nincsen nálánál nyomorultabb, elhagyottabb ember – mindezekről 13420 X | kereskedőnek –, elébb ezt a nyomorultat szabadítom ki innen, az 13421 X | olvasatlanul, s adjuk annak a nyomorultnak.~ ~– Jó lesz, igen jó lesz! 13422 XVIII | rebegni.~ ~– Őtet tették nyomorulttá – kiálta fel ellenőrizhetlen 13423 XVIII | megtudja?~ ~Maszlaczky úr nyomorultul érzé magát, mint egy leforrázott 13424 VI | kútgémes tájképnek neve: nyomorúság, szegénység. Dicsérjék mások 13425 XVI | szegény szobában, ahol minden nyomorúságát hirdeti, hogy sehol, sehol 13426 II | elégültséggel –, mit nézed a nyomorúságunkat, és nem segítesz? – Aztán 13427 XXV | félrenézni, mintha nem látná a nyomorút, mintha nem hallaná azt 13428 V | kifejezésteljes csókot nyomott annak havára, s azzal kalapját 13429 V | úr lelkületében nyomról nyomra kíséri. A tanácsos úr meghallgatja 13430 V | Maszlaczky úr lelkületében nyomról nyomra kíséri. A tanácsos 13431 III | hogy ez a per nemigen fog nyomtatásban napvilágot látni – szólt 13432 XVIII | oldalról a méhes felé cséplő, nyomtató, hajdú és béres, cséppel, 13433 XVIII | hajdú felügyelete alatt nyomtattak, szórtak a munkásemberek, 13434 XVIII | lát; ellenfeleik mindenütt nyomukban, egész a város végeig, s 13435 XVIII | csapatokkal amazok közé nyomulhatni, de itt oly szigorú rend 13436 X | A szabadító közelebb nyomult, s azon pillanatban ő is 13437 XVI | türelmetlenül rugdalva nyoszolyája végét. – Mit háborgatnak 13438 XVIII | feláll Szentirmay Rudolf; a nyüzsgés, forrongás egészen elcsillapul 13439 XVIII | a méhes közepén, megvető nyugalma egy percig sem hagyá el.~ ~ 13440 VIII | beszédbe Pált, és a közöny nyugalmába önmagát. Azután együtt kimennek 13441 XVII | utókor magasztalását a szív nyugalmáért.~ ~Mi lesz e derék munkás 13442 XIV | halmoztak.~ ~Zoltánnak annyi nyugalmat adott e gondolat, hogy midőn 13443 XXI | voltak a sietős út miatt, nyugalomra volt szükségök. Zoltán magára 13444 III | már! – nyüzsgött Abellino nyughatatlanul.~ ~– Csak rendén. Nagyságod 13445 X | étellel, itallal és meleg nyughellyel ő lát el, rájok költve el, 13446 XXV | fogadhatta azt el, mert sokkal nyugodalmasabb kilátásai vannak; az ifjú 13447 X | prémekkel.~ ~E históriai emléken nyugodott az ifjú tétova lelke. Mahmudnak 13448 VIII | régen meg vagyok abban nyugodva. Elviszem az életet magammal 13449 XXI | Napok óta nincs senkinek nyugta a háznál; egyik orvos a 13450 X | végigfutók dobogásai, a nyugtalanító jajveszékelések, amikből 13451 X | gyámoltalan menekvő a bömbölő, nyugtalankodó állatok között. A főherceg 13452 VII | Végre Zoltán nem állhatá a nyugtalanságot; engedelmet kért gyámanyjától, 13453 XXII | téve, állát hüvelykujjára nyugtatá, s amint ki nagyon el van 13454 VIII | mellette ül, egy kezét vállára nyugtatja, másikkal pedig ír lassan, 13455 XXII | volt, gyermekem – szólt nyugtatóan a tanácsos –, de te aludtál 13456 IV | pengőt, meg sem engedve, hogy nyugtatót adjon róla. Meg van róla 13457 X | Tapasztaltabbak azzal nyugtatták meg a szülőket, hogy ez 13458 XIV | jön be, azt vegye át és nyugtatványozza. Adok rá felhatalmazást. 13459 V | a figyelmes, a soha nem nyugvó őr volt az, hideg, szigorú 13460 II | Kiknek keresetök módot nyújt szerzeményök fölöslegét 13461 XVI | csúfjává, de ha énnekem nyújtanák kezeiket, és ajánlanának 13462 VIII | könyörgök! Ha te kezedet nyújtod, arról megtudom, hogy Isten 13463 X | segélyért, s rimánkodva nyújtogatták összekulcsolt kezeiket az 13464 X | hideg csodáival; akárhova nyúl, az ő csúszós, iszapos, 13465 XVIII | próbálhatott egyebet ártatlan nyulaknál”.~ ~Egyszóval Tarnaváry 13466 VI | helység túlsó oldalán nagy, nyúlánk kémények vörös téglafalból 13467 VII | némber.~ ~– Nem, hozzá nem nyúljatok! – szólt közbe a hajdú. – 13468 VI | a gazdaság nagyja, miken nyurga tinókat s bozontos csikókat 13469 XVIII | táblabíró kel fel, hosszú nyusztprémes Zrínyi-kabátban, melynek 13470 XVIII | mentegallérjából, melynek nyusztprémje a két vállát takarja; annyi 13471 XIII | kőszerű színe volt, mintha ó-elefántcsontba volnának foglalva színehagyott 13472 XIV | ügyvédje Maszlaczky. Talán őáltala könnyebben hozzájuthatna 13473 X | én Bogozy hátára ülök, őbelé nem megy a víz.~ ~– Azt 13474 V | büszkesége vonásai közé az obligát szerénység atyafiságos kifejezéseit 13475 VIII | mint egy természetes camera obscurában. Néha valaki végigmegy az 13476 XX | smaragdos mellkapcsát, s odaadá neki.~ ~– Fogd ezt jutalmul, 13477 XXV | okleveles ügyvédre, aki nevét odaadja neki, hogy annak jelszava 13478 X | a rajta levő kabátját is odaadná.~ ~E válasz nagyon lefegyverzé 13479 XXII | rebegé:~ ~– A világot magát odaadnám érte.~ ~Erről tudósítani 13480 VIII | ne légy pazar, de akinek odaadtad, ahhoz légy hű! S hogyha 13481 XVIII | akiért a lelkemet is odaadtam volna, s nekem szerezték 13482 X | elvált belőle, s csendesen odábbúszott. Azonban az utána tóduló 13483 XXIII | felelni rájok.~ ~Katinka is odaborult a beteg ölébe, az apa szép 13484 XVIII | Istenem, istenem! – rebegi, odaborulva Szentirmay Flóra lábaihoz. 13485 XIII | olyan gyenge hangon, hogy őt odacsalja, s azután nyakon ragadja, 13486 X | ad nekik, fát meg szenet. Odacsapnak a szárnyaikkal az ember 13487 III | öreg Tamás körmét szintén odacsapta.~ ~Délután mégis kíváncsi 13488 XVIII | pici lábnyomait.~ ~Liza odadőlt védnője keblére, ki őt gyöngéden 13489 X | mert a veszély hamarább odaérhet.~ ~Azzal futott vele együtt 13490 X | rablók nem várják be, hogy odaérjen, hanem megfordítják hajóik 13491 XVIII | el.~ ~A béresek és hajdúk odaérkezének, Tarnaváry ekkor kinyitá 13492 X | Át voltak izzadva, mire odaértek. Az őrnagy figyelmezteté 13493 X | elmés báró, hogy csónakával odaevezett egy házhoz, melyben a jeles 13494 XIV | mert az ember nem kénytelen odafigyelmezni, beszélhet azalatt a szomszédjával, 13495 XXI | és sápadtan.~ ~A segédek odafutottak feleikhez.~ ~– Nincs semmi 13496 VI | templommal szemben. Rudolf odahagyá ősei váracsát, nyolcvan 13497 XVIII | hirtelen visszafordultak, odahagyták a megyeházat, s azon az 13498 XVIII | ismerősök vele, mert szüntelen odahajolnak hozzá vele beszélgetni, 13499 X | gyermeke miatt.~ ~Zoltán odahajolt, s megnyugtató hangon mondá:~ ~– 13500 XIV | felkelni helyéről.~ ~Bogozy úr odahelyezé asztalára a leírt pert, 13501 XX | haza a mezőről libáit, azt odahíja magához.~ ~A gyermek engedelmesen 13502 XXIII | Megismer mindenkit, atyját odahívja magához, s kéri, hogy nyissa 13503 XXII | találkozott a teremben, odahívta őt magához tanácskozni. 13504 X | megszabadított szerencsétleneket odahordták kaszárnyáikba, ott átadta 13505 X | biztatá a gyermeket, ki odahúzódott keblére félénken, remegve, 13506 X | Emánuel barátunk nagymamája odahúzta őt maga mellé, helyet készítve 13507 XXIII | beteg barátnőjét, az atya odaigazítá vánkosait; arcával az ablak 13508 XVI | ígérem háromnegyedét; ha önök odaígérik egészen, én meg ráadásul 13509 XX | megállítja lovát a kisasszony, s odaintve lovászát, leemelkedik nyergéből; 13510 XIV | megfontoló eszmékre? Évekig odajárni a világban, sehol sem menekülhetni 13511 XVIII | mit mondanak.~ ~– Aztán odajött hozzám, és azt mondta, hogy 13512 XXIII | a tollat, hogy írjon.~ ~Odakezdte a levelet mindjárt a másik 13513 X | ember, vagy ittas?~ ~Azzal odakiáltott egy inast, s felkérte, hogy 13514 X | messze kell lenni, mert odakint egészen sötét van – susogá 13515 VIII | csípős reggeli szellő is odakölcsönzé borzadályát, mintha nem 13516 X | kiált Kovács, merészen odakormányozva a csónakot a rablók közé; 13517 XVIII | miként ő maga.~ ~Végre odalép hozzá a férfi, s az szólítja 13518 XVIII | Méltóztatott kimondani! – szól, odalépve az elnök széke mellé, s 13519 X | ez nem ér semmit!” Én odalovagoltam hozzá közel, hogy hallhassam, 13520 III | meg akarom magamat alázni, odamegyek unokaöcsémhez, megkérem 13521 X | épületének ablakain több odamenekült előkelő hölgy jelent meg, 13522 X | a szegény ember meghalt, odament hozzá, hogy a tűztojást 13523 XVIII | egész tömeg, egy intésére.~ ~Odamutat botja bunkójával a fekete 13524 XIII | öregre darált só.~ ~Abellino odamutatott hosszú, sovány mutatóujjával.~ ~– 13525 XVIII | akar engem megölni! – szólt odamutatva Dabronira. – Fogjátok meg, 13526 XIV | észrevette, hogy az ifjú odanéz feléje, egyszerre bizalmas 13527 II | Föltette magában, hogy nem fog odanézni, de tekintete megint csak 13528 IV | hanem elöl kell a pecsétet odanyomni. Fráter Bogozy és Maszlaczky 13529 XIV | arany akadt a kezébe, azt odanyomta a vén fiú markába.~ ~– Fogja 13530 XXI | Miklós, kezébe ragadva az odanyújtott kardot, s olyat dobbant 13531 XVIII | bálványozott szónok, ki hallgatóit odaragadja, ahova neki tetszik, kinek 13532 IV | egypárszor elcseppenté a tintát, odarántá az aláírását; megtanulta, 13533 XXI | megálljatok! Én jövök. Odarohanok közéjök, kardvasaik közé. 13534 VIII | megszólalásig hű.~ ~Zoltán odasiet az arckép elé, s egy előtte 13535 III | Míg ez künn járt, azalatt odasietett Abellinóhoz, s tölcsérül 13536 II | hinnék, hogy híva vannak, és odasietni, s megkérdeni, hogy mit 13537 XXI | szólt Flóra, gyöngéden odasimulva férje átölelt karjához –, 13538 II | hozzá, mire Rudolf csendesen odasúgta nekik:~ ~– A nádor…1~ ~A 13539 XXI | eltévedt.~ ~Egy reggelen odaszólítja vak ápolónéját.~ ~– Add 13540 II | pattant fel Tarnaváry. – Odatalálhat akárki is egymagában; mintha 13541 XVIII | árnyékában, az anyai szelíd arc odatámaszkodék az ifjú székére, oly közel 13542 II | felszálló sűrű füst nem engedé odatapadni a vészes zúzmarát. Ezerekbe 13543 XXV | kiterjesztve hajtásaiból, odatartá a pokrócba takargatott férfi 13544 XIV | kényszeríték őket megismerni, s odatarták beundokított arcaikat, hogy 13545 XVIII | emberevő kék-piros orcáját odatartva szeme elé, fogcsikorgatva 13546 X | hallatszott a szobában. Odatekinte, s észrevevé, hogy az átelleni 13547 X | a cső volt támasztva, s odatekinték. A kanóc ki volt aludva. 13548 II | igen megzavarodott, midőn odatekintve ismét nem bírta kiállani 13549 X | Megtalálta azt a hamu között, s odatevé a pipájába, s hazavitte. 13550 II | de tekintete megint csak odatévedt.~ ~Végre Katinka is észrevette. 13551 X | menekvőktől, kik minden oldalról odatódultak, s a tömegeken keresztül 13552 II | még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem magával viszi egész 13553 XIII | vannak elfedve, s amint a nap odatűzik, okos embernek meg kell 13554 XVIII | ismert férfi bátorkodott odaülni a tekintetes karok és rendek 13555 X | lehunyni szemeit, akkor odaülteté maga mellé Lizát, és meséltetett 13556 X | Negyediknek szalmaemberképpen odaültették Misztizlávot, és egyre pörölnek 13557 X | mondám szívemben, s odaugrottam az akna elé, megragadtam 13558 XIII | figyelemmel kísérnünk. Az ifjú odautazott, meg is jött, járt Amerikában 13559 XXI | oldalát, egy oldalcsapással odavág nyakához.~ ~Haj! Az éles 13560 XVIII | csomó üres méhkas közé úgy odavágta, hogy majd ott veszett benne; 13561 X | melyet már magára vett, s odavágva magát az asztalhoz, monda:~ ~– 13562 XVI | jobban vagyok. Inkább egészen odavagyok – nyögé Abellino, alig bírva 13563 XVIII | tőlök, s azoknak a nyeleit odaverék a zászlótartók hátaihoz, 13564 X | felnyerített, visszafordult, odavergődött ismét hozzá, nehéz, erőltetett 13565 XX | leemelkedik nyergéből; a kantárt odaveti neki.~ ~– Jártasd a lovakat 13566 XXII | akart szökni ágyából, s odavetni magát az égő szemei előtt 13567 VI | mint hogy a kíváncsiságból odavetődő vendégeknek mutogassa végig 13568 VII | udvarán, mikor a szomszédból odavetődött. Születése napján azután 13569 XIV | akarok róla szokni – szólt odavetőleg Zoltán –, s azután, mintha 13570 XXIII | tegye kényelembe magát, odavezette a kandallóhoz, segíté levetni 13571 XXV | betegekkel találkozni.~ ~Odavezették Maszlaczky urat a kérdezetthez.~ ~ 13572 X | várok, míg jön más, aki odavisz.~ ~A szabadító nem feleselt 13573 XXIII | azt a mondott helyen, és odavitte hozzá.~ ~Vilma elvette tőle 13574 V | magukhoz tértek, a tanácsos úr odavoná magához kedves Maszlaczky 13575 X | harapdálva alsó ajkát, az odavonatkozó részletek pontosabb tárgyalhatása 13576 XXI | ő meg fog halni? Rudolf odavonja magához kezeiket, s egymásba 13577 II | eleven társalgás érdeke odavont –, Szentirmayról nem jó 13578 VI | kettős szárnyszakaszával, ódon tornácaival s egymástól 13579 III | hihetőleg corpus juris, és egy öblös ólom tintatartó, szárig 13580 XVIII | többet arra, amit félelmetes öccse beszélt neki. Otthon átöltözött, 13581 XIII | kedves nagyságod Zoltán öccsének szívbeli nemessége, s azért 13582 XVIII | most tanulni, öcsém!~ ~Az öcsémezésre alig hogy ki nem esett méltóságos 13583 XII | ragyognak. Meg is írtam az öcsémuramnak, hogy nekem az ilyen ostobaságoknak 13584 VII | biztosítva, hogy nem félnek. Ödönke, a legkicsinyebb, sorba 13585 XII | aztán nem féltem a fickót, öklei elég jók, ha csak a doktorátus 13586 X | iparkodtak kigázolni a partra, ökleikkel fenyegetve Bogozyt, ki már 13587 VIII | arcán, még összeszorított öklein is meglátszott, hogyan fojtja 13588 XVIII | az ismeretlenen, s éles, öklelő hangon szólt egyenesen hozzá, 13589 XXI | ütés érjen meg ettől az ököltől, és ha vasból vagy is öntve, 13590 XII | valamennyiünket, még az ökreink szarvait is másformára szabná. 13591 X | lehet kiállani. Inkább ki az ökrök és tinók közé! Ott a zseniális 13592 XVIII | megszorult helyen a leggonoszabb öldöklés támadt volna, ha hirtelen 13593 XXV | penicilus, sem semmi egyéb öldöklő eszköz nincsen. A méltóságos 13594 X | keblén szunnyadó gyermeket ölel. Midőn a tűz néha fel-fellobban, 13595 XXIII | nagy, hatalmas úrnak ez az ölelés, ez a csók és ezek a szók 13596 V | beleadta magát ez atyai ölelésbe. Elgondolá, hiszen Zoltánnali 13597 IX | távozó hintó után, és sorba ölelgeté őket. De csak mindig eszébe 13598 XIV | üldözték bélpoklos karjaik ölelgetésével, arcára leheltek mirigyes 13599 XVIII | üldözik, annál erősebben öleli ő magához annak eszményképét, 13600 X | Boruljon reám kegyed, és ölelje át karjával nyakamat erősen!~ ~ 13601 XVIII | hozzám, és azt mondta, hogy öleljelek meg szépen, és el ne bocsássam 13602 XIII | nem tehet, s azzal nagy ölelkezések közt békét és dac- és védszövetséget 13603 XIII | úr értetlensége meg nem öli.~ ~– Uram, ezt énnekem ne 13604 II | kik odabenn a termekben ölik az időt, s ki maga pirulni 13605 XXI | Megmenteni őt, hogy meg ne öljék.~ ~– Kit meg ne öljenek? – 13606 XXI | ne öljék.~ ~– Kit meg ne öljenek? – kérdi Eveline elcsodálkozva.~ ~– 13607 XXI | kardvasaik közé. Engem öljetek meg! Óh, Zoltán, ne vívj! 13608 XV | megerősödnek, s hogy akkor nem ölöm-e meg azt, akit utamban találok – 13609 XII | tenger le nem mossa, hogy én öltem el az ellenségei kedveért!~ ~ 13610 II | magokat, és illendő orcákat öltenek, s ha azokat bekomplimentozták 13611 II | nadrágot kelle húzni, atillát ölteni, s úgy kardosan követni 13612 XXV | állt valami nagyon kevés öltönnyel ellátott emberi alak.~ ~ 13613 X | kiálta, ijedten kapkodva öltönyei után. Az a gondolat, hogy 13614 XII(1)| arcképei levén lerajzolva, öltönyeik egész redőzete egyetlen 13615 X | rettentő kezével a fiút öltönyénél fogva, s úgy átveté a tutajba, 13616 XXIII | kérdé barátnéja fekete öltönyére mutatva.~ ~Katinka tudta 13617 XXI | mint az orvos.~ ~A véres öltönyök oda voltak levetve a pamlagra.~ ~ 13618 XXIII | átázva érkezel meg. Azért öltönyöket hoztam számodra; itt vannak 13619 XVI | életében. Abellino csakugyan az öltözéshez fogott, ámbár minden csontja 13620 XVIII | kicseréltnek látszik magyar öltözetében; azon időben csak a klérus 13621 XXIV | eltakarítják a szobákból a megholt öltözeteit, nem nézheti azokat sírás 13622 II | csokrot megigazít Laura öltözetén, a báró hóna alá csapja 13623 X | egészen átjárva az ifjú könnyű öltözetét. Kalapját régen elvesztette, 13624 II | melegben senki kedveért sem öltözik.~ ~A jurátusnak azonban 13625 VII | aggodalmasan, s remegve kezdett az öltözködéshez.~ ~A háznál mindenki aludt 13626 XVIII | mentét fölsegíthettek az öltözködő főúrra. Esküdtségek és szolgabíróságok 13627 XXI | hangon kérdezi:~ ~– Miért öltözöl?~ ~A leány egészen elváltozott 13628 XXI | Hat, reggel. Elébb nem öltözöm.~ ~– Jó. A többit lesz ön 13629 XVI | rikácsolá. – Gyere be! Öltöztess fel! Megyek. Azonnal megyek. 13630 X | gyermekével; reggel maga öltözteté fel, s egész nap elvesződött 13631 XII | állana, tetőtül talpig újra öltöztetne valamennyiünket, még az 13632 X | eljátszott vele, ápolgatta, öltöztette a nálánál pár évvel fiatalabb 13633 XXIII | vannak e kis bőröndben. Öltözzél át! Látod, megbetegedhetnél 13634 XXIV | az ő dalait, a leánykák öltözzenek fel ékesen azon napra.~ ~ 13635 XVIII | fogások, semmi mesterséges ömlengés, egy tökéletes logikai egész 13636 XVI | kitöréseit a tehetlenség ömlengéseinek tulajdonítá, s egy szóval 13637 XXI | nyakából egyszerre vastagon ömlik alá a vér, elborítva egész 13638 XXI | ifjú ingadozott, elveszté önakaratát, s végre beleegyezett, hogy 13639 XVI | engedélyért, hogy a per fölött önakaratúlag rendelkezhessék. Könnyű 13640 X | szellem, a szorgalom hírt, önállást, vagyont szerez; addig a 13641 II | gyermekkoncerteken, s mily önálló beszédeket szokott tartani 13642 XV | kell várnom, amíg arról önállóan rendelkezhetem. Meddig is 13643 VIII | azon korba lép, ahol az önállóság érzete nem engedi meg azt 13644 IX | kísérned Pestig.~ ~– Szokjék önállósághoz! Tanuljon magára felügyelni! – 13645 Vegszo | nevelés mint adhat oly lelki önállóságot gazdag ifjúnak, hogy ha 13646 XVI | örömest látott mindenki önállóvá téve, annyival inkább, hogy 13647 XIV | mint egy férfi. Legyen önben elég férfierő, lemondani 13648 XVIII | amíg elbeszélte, s e délceg önbizalom ragadni kezde a fiatalemberre 13649 XVII | mint ez árva nép, mely önbűne nélkül szenvedi öröklött 13650 V | mikből saját mozdulatait önelégülten tanulmányozhatja.~ ~A. tanácsosnő 13651 VII | kétnyelvű rágalom, és az önérdek mentő horgonyát leli e vádban; 13652 X | megírva; lelke büszkesége, önérzete súgja, hogy egy dicső, tett 13653 II | önérzet alatt? Mi köze az önérzetnek a teátrálistákhoz? Még megérem, 13654 II | is mondani, hogy amidőn önérzetről beszélt, akkor elfeledett 13655 Vegszo | szűz gondolat a szerelem, önfeláldozás a honfiérzet; sokkal több 13656 X | meggondolva a szót, mint akinek az önfenntartás ösztöne súgja, hogy ügyvéd 13657 X | mint hogy valakit ily apró öngyilkolásokban megakadályozzon.~ ~Míg azonban 13658 XIII | báró, hát mire való ez az öngyilkosság? – kérdezé aggódva a fiskális; 13659 III | kompromittálják. Ha megvan a kezdet, önként jön a folytatás; egy pont, 13660 VIII | megdöbbent szívéhez volt tapadva. Önkénytelenül egy székhez támaszkodék.~ ~ 13661 XIII | dehogynem – viszonza az önkínzott, száraz égő nyelvét alig 13662 III | elégedve dialektikájával önmagában.~ ~– Ez ideig csak igen 13663 XXIII | e nehány sorban, mennyi önmegalázás!~ ~A levelet ismét leírta 13664 XXI | senkivel sem.~ ~– Melyik önnél a legkorábbi óra?~ ~– Hat, 13665 XXIV | hogy ő tudja. Isten legyen önökkel! Mondják meg Kárpáthynak, 13666 XVIII | kapukat, hogy bőszült hadaikat önökre bocsássák.~ ~Bogozy e szóra 13667 II | semmiből lenni valamivé; önsorsát teremteni az embernek; becsülettel, 13668 XIII | úgy örült magának! Mennyi önszeretet kell hozzá, hogy valaki 13669 XII | lakik.~ ~Rudolf remegve önté ki a porzót, mely legelébb 13670 XXIII | levelet írta? Hová lett az öntelt, elbízott hiúság, mely eddigi 13671 IV | előttemezék az okiratot, s öntének rá porzót, amennyit magába 13672 X | leend rá. Az árvíz el fogja önteni a várost.~ ~– De, könyörgöm 13673 XVIII | volna szakadnia, ha ki nem öntheté, ami kínnal telve volt az. 13674 XXIII | Csak az igazságot. Öntörvényes birtokosa e javaknak, más 13675 VI | ellátva, mikről okszerűen öntözik a réteket. Az úttalan berkek 13676 XVIII | enyimhez hasonlatos, mely azon öntudásból támad, miszerint én nagyságodnak 13677 XVIII | elvette eszét, bátorságát, öntudatát. Rosszabbnak érezte magát 13678 V | gyöngeségében áll s azon öntudatban, hogy nálánál erősebb lények 13679 XXIII | halálsugárán, végig a gyermekörömek öntudatlan boldogságán, melynek édességét 13680 XVIII | folyjon keresztül. Bárha hibám öntudatlanul támadt, nem vagyok képes 13681 II | kinyomatával arcán azon öntudatnak, miszerint ő okvetlenül 13682 XXI | sebesülve, még fél óráig öntudatomnál vagyok, azután beáll a láz, 13683 IX | félelemmel, ám a költői öntudatot soha. Annyit vissza kellett 13684 XVIII | elégedve azon felsőbbségi öntudattal, miszerint ő járatosabb 13685 XXI | ököltől, és ha vasból vagy is öntve, megtértél alkotódhoz!~ ~ 13686 II | Szentirmay bírt annyi önuralkodással, hogy arcán nem mutatta 13687 XIX | hanem a vezetők lelketlen önzése, hiú nagyravágyás, személyes 13688 XX | gyermekem!”.~ ~Hiszen igazán, önzéstelenül csak egyedül őt szereti.~ ~ 13689 XIV | őrangyal szerelme, mely tiszta, önzetlen, jutalomtalan. Mennyi édes 13690 XVIII | nagyot sóhajtva.~ ~– Az ördögbe, milyen gyöngék ezek az 13691 XVIII | tudott mit felelni.~ ~– Ördöge van önnek, hogy úgy kitalálja 13692 XVII | fertelmes eszmék, miket egy ördögi kiszámítás úgy össze tudott 13693 XXII | túlvilági fájdalommal, hogy egy ördögnek megesett volna rajt a szíve.~ ~– 13694 X | nekik, akkor ez emberarcú ördögök mezetlen rakják ki őket 13695 XVIII | hátához!~ ~– Menjen kend az ördögökbe, s hozzon akárhonnan, ha 13696 XVI | őtet az ördög, vagy ő az ördögöt, ahogy megalkudtak egymással, 13697 VI | nekivadult szél kergeti az ördögszekeret a marháktól ripacsossá gázolt 13698 III | szükségünk volt.~ ~– Ön igazán ördöngös egy fiú, Maszlaczky.~ ~– 13699 XIV | ön fiatal lenni, és lett öreg-öreg ember, megszűnt ön szeretni 13700 XIII | eszébe, mint a mesebeli öregasszony, aki a hétszáz esztendős 13701 XIV | művészetét bámulja, s ismereteit öregbítse, mint inkább avégett, hogy 13702 II | beszélni; de ha megkérdezzük öregeinket, kik hasonló pályát hasonló 13703 II | vontatva.~ ~– Tisztelni kell az öregeket és a gyöngéket, Emánuel – 13704 XVIII | meglepetve látta, hogy az öregember szemeit elborította a könny.~ ~ 13705 II | Zoltán! Hagyd ott már az öreget, s gyere a kisasszonyokhoz! – 13706 XVIII | öregecském, a lakására a másik öreggel együtt, majd ha kelleni 13707 XIII | igen száraz, és egy marok öregre darált só.~ ~Abellino odamutatott 13708 XVIII | elkergettek az én szülőim ősi örökéből, azért, hogy engemet tegyenek 13709 III | stellionatus! Valakit törvényes örökétől ily nyilvánságos módon megfosztani. 13710 III | halálítélet volt-e az vagy örökfelvallás. Fizetése harminc váltó 13711 XXIII | minden csillagzaton, és ez az örökkévalóság.~ ~Katinka nem sok vigasztalót 13712 XII | írt levele után ismét egy örökkévalóságig várhat, amíg tőle egy másik 13713 XVII | mely önbűne nélkül szenvedi öröklött terheit.~ ~Magasztos volt 13714 III | melyen az édesatyjáról örökölt vagyon elment, s a kárpátfalvi 13715 VIII | magadhoz, amit anyádtól örököltél: ezen imakönyvet. Vigyázz, 13716 II | kizárásával őt tette általános örökösévé. Az asszonyság azután meghalt; 13717 III | hogy nagyságod bosszújára örököst hagyjon maga után. Ez világos. 13718 I | ki az őseitől elhanyagolt örököt átvéve, erős akarattal, 13719 Vegszo | hallatlanok, de nagy, terjedelmes örökségeknél, majorátusi ügyek bonyodalmainál 13720 XVII | anélkül, hogy vesztett örökségére csak egyszer is visszatekintene. 13721 XVI | szerezzük vissza elrablott örökségét, tegyük őt boldoggá, tegyük 13722 XXIV | napra halasztá jobbágyainak örökváltságát is.~ ~A szertartás egész 13723 X | könny, és nem tudjuk, mi az: öröm-e, vagy hála, vagy fájdalom.~ ~ 13724 I | nagyon szeretjük.~ ~E csendes örömben folyt le az est. Kinek jutott 13725 XIII | fakír legalább a mennyország örömeiért visz véghez magán hasonló 13726 XIII | hiú ragaszkodásból az élet örömeihez, ily kínzáson vigye keresztül 13727 VII | félreismerhetlen borút vont örömeikre az ő hosszas elmaradása. 13728 V | annyit tud neki beszélni azon örömeiről, miket Eveline kitűnő nyájassága 13729 XVIII | rág-e a féreg legkedvesebb örömeitek gyökerén? Nem mondja-e apa, 13730 XXIV | tetszik.~ ~Tartsátok akkorra örömeiteket, lakomáitokat, keresztelővel, 13731 XII | fővárosában, hogy oda térjen meg örömeivel, ragyogásával, miket eddig 13732 XXII | meggyógyulsz… énnekem… az én örömemre.~ ~A beteg felsóhajtott, 13733 XXIII | szívét, mint hogy önnek ez örömétől rettegjek. Egyetlen gyermekem 13734 VII | minden szív nemcsak a maga örömével, hanem még a máséval is.~ ~ 13735 XXVI | nincsenek rémei, de van örömhangja reggeltől napestig. Ő kivívta 13736 X | Egy perc múlva a gyermekek örömkiáltása tanúsítja, hogy az apa meg 13737 VII | mérve. És éppen arra az örömnapra, midőn az egész család egy 13738 XVIII | semmi gondolatja a családi örömnek; titkon szívében, midőn 13739 II | egy gyermekszív őszinte örömnyilatkozata volt az, mely még nem azt 13740 X | hullámba, s elvégezni hiú örömöket, kínzó bánatot – egyszerre.~ ~ 13741 XVI | gondol nagyságod családi örömökkel? Csendes otthon, bájos fiatal 13742 XVIII | van, azt megosztom veled, örömöt, bánatot. Velünk élsz, velünk 13743 XXI | hűtlenségi csínyen? De hát örömötökben sírtok-e így?~ ~– Nem, nem – 13744 X | felsikoltva a vak leány, s örömrepesve emelkedik fel úrnője fekhelyéről, 13745 X | veti magát, s a bámulat örömriadása között úszik ki mentőcsónakához. 13746 Vegszo | emberek, akiknek balsorsa örömriadást gerjesszen, s én még nem 13747 XVII | Nincsen többé!~ ~Zoltán örömtől ragyogó arccal fordult az 13748 II | szívességgel palástolni afölötti örömüket, hogy őt itt láthatják a 13749 I | Hagyjátok meg nekünk ezt az örömünket.~ ~A József-külvárosban, 13750 III | ingem, sem gallérom, én őérte nem beszélek, én nagysád 13751 XVIII | legapróbb pénzzel a világon. Még örülhetett, hogy a bőrét elvitte onnan 13752 XIV | elébb gondolkozni rajta, ha örüljön-e a viszontlátásnak, vagy 13753 X | pimaszok, a gyávák! Hogy örülnek a más becsületes ember kárán.” 13754 XXI | mosollyal –, ahelyett, hogy örülnénk, úgy nézünk, mint akik megijedtek.~ ~ 13755 XIII | Azonban még inkább kell örülnöm azon, hogy ügyünk örvendetes 13756 XVIII | bánatot. Velünk élsz, velünk örülsz, és hozzánk tartozol örökké. 13757 XII | vezére legyen.~ ~Sohasem örültem, hogy a sors gazdaggá, főnemessé 13758 I | akárkinek, de ez a mienk, és mi örülünk neki; bár azt mondják, hogy 13759 II | világítsa a földet. Határtalanul örvend, hogy kedves vendégei nem 13760 X | valódi keresztényi kötelesség örvendeni. Az inasok széttárják az 13761 XXV | de annál ismerősebb és örvendetesebb hangon kiálta eléje:~ ~– 13762 XXV | ajánlatával, a kétségbeesés örvényébe hajtá hű szolgálatainak 13763 X | kiket daliás fia a halál örvényei közől kiszabadított.~ ~Fenn 13764 III | Kárpáthy-pör körülményeinek összeállítását, mely valóban hasonlított 13765 III | valamit előad, annak logikai összeállításban kell megtörténni. Azért 13766 XVI | bárónak, hogy az általam összeállított per végén védencemet részökre 13767 III | hordtam rakásra, s itthon összeállítottam azokat, és most, midőn ellenfeleink 13768 II | bekomplimentozták az ajtón, ismét összeállnak nevetgélni, beszélgetni; 13769 III | házasságtöréssel.~ ~Abellino maga is összeborzadt e szavakra.~ ~– Ez veszélyes 13770 X | össze az épület, s a hullám összecsap mind a kettő fölött. A kereskedő 13771 XXIII | Ez ő…~ ~Egészen átázva, összecsapzott hajfürtökkel, felhevült 13772 XXIV | azon kő előtt leborult, összecsókolá, megölelgeté azt…~ ~Van-e 13773 XVIII | közé, együtt isznak velök, összecsókolóznak a részegebbekkel, meghordoztatják 13774 XVIII | volt celebritások által összecsókolt arccal s megszorongatott 13775 XXI | nevezte; a megsértettek összecsoportosultak járatos kávéházukban, dikciókat, 13776 XII | Midőn elhagytam azt, egy összedőlt, néphagyott rom volt az; 13777 I | feltették rájok, anélkül, hogy összedőltek volna; az épület készen 13778 XXVI | sugárt a szív sötétjébe, egy összedúlt világ van ott belől, amit 13779 XXI | magát; a kinyújtott kardok összeérnek, amint köszörült éleikkel 13780 X | közreszorítá őket, egyszerre összeért mindkét felől, néhány pillanatig 13781 XVIII | gesztenyeszín szakáll köríti, összefolyva az ajkai fölött szelíden 13782 XIV | tudom, miért. Van-e e pernek összefüggése azzal az átokkal, ami az 13783 III | tényekül adni elő, miknek összegéből én, mint a napvilágot fogom 13784 XVII | felszólítására nevezetes összegeket írt alá közcélú vállalatokra, 13785 VIII | Sok húr leszakadt róla, s összegöngyölődve állt felfelé. A zongora 13786 XVI | báró a beszéd alatt kínosan összegörnyedt ágyában, nehéz fejét tenyereibe 13787 X | megfázni, báli öltönyét jól összegombolá, karjait összefonta mellén. 13788 XVII | borítéktábla hajladozott összeguzsorodva a parázs között, fekete 13789 XVIII | lemorzsolandókat. Elmondá az összegyűlés okait, a napi kérdés tárgyát, 13790 XXI | hírhedett férfiai szoktak összegyűlni, amaz általunk már bevezetett 13791 I | midőn a fillérek lassan összegyűltek, akkor elszabadultak az 13792 II | számú társaságot találunk összegyűlve s szétoszolva a Kőcserepy-mulatókertben; 13793 XIV | az iratokat, hogy szinte összegyűrődtek ujjai alatt, szép arca halovány 13794 VIII | férfias nyugalmát; a levelet összehajtogatta, s fölemelve maga elé, mintha 13795 X | egy-egy targoncás, hevenyében összehányt matyókkal, vagy egy elkésett 13796 XIV | kerülnie kell. De örökre?~ ~Összehasonlítá az új idézőlevél kézbesítését 13797 VII | bocsánatot. E sorozatban összehasonlítások voltak téve ezelőtt tizennégy 13798 VI | hajdani grófok idejében, s összehasonlítják azt a mostanival, hajlandók 13799 XVIII | valamennyi órát a kastélyban mind összehasonlított a magáéval; természetesen 13800 Vegszo | sietek, embereimet röviden összeházasítja – őszinte köszönetemet kifejezni 13801 Vegszo | inas és szobaleány: azok is összeházasodtak.~ ~A mellékszemélyzet csak 13802 XXIV | ősei örökét, jobb ismerőit összehívatá házassága kitűzött napjára. 13803 XVIII | alkalma nyílt hetet-havat összehordani az angol meetingek, a dán 13804 XII | becses ereklyéi lesznek összehordva, elismerőleg járandja végig 13805 XX | azon irtózatos emberrel összehozhatják. Zoltán oly büszke, oly 13806 XXV | vonuljon el, ahol szépen összehúzódva, takarékossággal és uzsorával 13807 XII | nálok vesztegeti talentumát. Összeírt nekem egy csomó kimondhatatlan 13808 II | asszonyságnak köszönne valaki, összejárják a pompás termeket – pedig 13809 XIV | valahol csak kellett, hogy összejöjjön vele. Gondolkozzék csak 13810 I | rokonokká tőnek, s kik most összejöttek megünnepelni egy igen egyszerű 13811 X | egészségedért, barátom!~ ~Összekoccintottak. A tanácsos egy hajtással 13812 II | mások érdekeit a magunkéival összekötni, s elég higgadt vér a legszorosabban 13813 XXI | nem kutatom, mi gyöngéd összeköttetés csatolja egymáshoz a két 13814 XXV | miszerint nem hozza többet összeköttetésbe a Kárpáthy nevet a saját 13815 XIV | adjunktusok vagy jurátusok összeköttetésben legyenek olyan pörfelekkel, 13816 X | minden titkos alkudozásai és összeköttetései a Kőcserepy családdal. A 13817 V | áll, ki sokkal magasabb összeköttetéseket remélhet, az én szerény 13818 V | körülmények részéről nem hajtá ez összeköttetésre, ő egyenesen maga adott 13819 V | megtudjon valamit tervezett összeköttetésünkről, s ebből kellemetlen következtetéseket 13820 XVII | a csomagot, s úgy, ahogy összekötve volt, belehajítá a kandalló 13821 X | rimánkodva nyújtogatták összekulcsolt kezeiket az elsiető üres 13822 XXII | szívet!…~ ~A szegény leányka összekulcsolta e szóknál kezeit halvány 13823 VIII | szelídebbé tett, s kezeit összekulcsolva, kérdezé:~ ~– Miért, miért 13824 XXI | ösztönétől vezetve, másokat összemarjon.~ ~A szabadelvű párt első 13825 XVIII | jelvénye.~ ~Jelen gyűlés nagy összemérkőzése volt a pártoknak, megelőzte 13826 XVII | ismét más gondolatra téríté. Összemorzsolta a levelet, s a tűzbe vetette.~ ~ 13827 IX | s Zoltánt tetőtől talpig összenézte hamis tolvajszemeivel, a 13828 XVIII | volna valamennyit. Csak összenéztek, és köszönet nélkül eltávoztak 13829 XIV | valamennyi irományt jól összenyalábolni, s amint azokat sebtében 13830 XXI | monda Rudolf kötekedve, s összeölelgeté kedves szép nejét.~ ~Katinka 13831 XVI | Kibékülnek, megosztoznak, összeölelkeznek. Énnekem mindezekre semmi 13832 XVIII | Szívéhez szorítá Rudolf kezét, összeölelte azokat mind, mind, akiket 13833 X | közé; a tanácsos és neje összeölelték, csókolták őket egyenkint; 13834 XXIV | el.~ ~Azután még egyszer összeolvasták az okiratokat, aláírták 13835 X | távol a nép siralma üvölt…~ ~Összeomlanak a magas paloták is, nemcsak 13836 X | gazdám házának nem szabad összeomolni.~ ~– Úgy van, segítsenek 13837 XVI | Abellino, alig bírva a száját összeragasztani.~ ~– Az önök csúnya veszekedése 13838 X | vízbe.~ ~Gyönyörű tréfa.~ ~Összerepedezett házak előtt megállanak, 13839 VIII | is a bútorokon, hogy mind összerepedeznek, s az ablakok egészen elvakulnak 13840 XI | vásártér, ferdére nyomva, összerepedezve a napok előtt még oly pompás 13841 XXV | Szabadítsatok meg!~ ~A nagy riadalra összeröffent a fürdői cselédség, a szomszédok, 13842 X | sikoltott: „Vilma!”, s azzal összerogyott a lépcsőn, féltestével aláfordulva. 13843 XXVI | teremtés keze kétségbeestében összerontott.~ ~Mennyi sötétség ül e 13844 X | bele. De most a jégdarabok összesebzék az izmos állatot, s a vérvesztés 13845 XVIII | bottal.~ ~Bogozy odalenn összesúgott embereivel, s kiválasztva 13846 XVIII | és alispán és a tanácsos összesúgtak; a legjavasolhatóbb terv 13847 XXIV | meghatalmazottja szétriasztott, összeszedkőztek annyi vármegyéből újra, 13848 XIV | egész ügyvédi nyugalmát összeszedni, ami neki annál rosszabbul 13849 II | ama légi tündérkék tudnak összeszőni, fonni aranyból, ezüstből 13850 VIII | Zoltán egész arcán, még összeszorított öklein is meglátszott, hogyan 13851 XVIII | Azok megfogják kezeit, összeszorongatják, megcsókolják homlokát; 13852 XXV | megemelintse előtte, egyszer összetalálkozik a silentiariussal.~ ~A rongyos, 13853 X | A Nagyhíd utca szegletén összetalálkoztak egy csónakkal, mely nagy 13854 X | még, a tetőzet gerendáitól összetartva. A csónak menekülni kénytelen 13855 XIII | óperenciákra.~ ~Abellino összetett kezekkel rimánkodott összeveszett 13856 XXIII | hozzá, két hófehér kezét összetevé lankadó keblén, s felsóhajta:~ ~– 13857 V | nagysás kisasszonyt méltsáddal összetéveszteni. Semmi csoda. Ugyanazon 13858 III | örökké gyűlöletes embert összetörjük. Nem a vagyon, nem a gazdagság 13859 XVIII | minden, s ha tányért, poharat összetörnek jókedvökben, vagy valamelyiknek 13860 XVIII | szoktak legtöbb széket, ajtót összetörni tisztújításon, s legtöbb 13861 XXVI | nincs világa többé.~ ~Egy összetört remekmű!~ ~Egy élő halott, 13862 XVIII | hogy az ivóedényeket mind összetörték, amikor azután néhány fanatikus 13863 X | kik ajtókból, gerendákból összetoldozott lélekvesztőkön siettek embertársaik 13864 XVIII | Miért tetszett úgy összetűzni azzal az emberrel?~ ~– Elmenj 13865 II | ünnepély csekély mulatságunkkal összeüt, inkább más napra halasztottam 13866 XIV | kastélyban találkozott. Az idő összeütött.~ ~Kétségtelen. Ez a csomó, 13867 XVIII | mely Misztizláv fogait összevacogtatá, amíg elbeszélte, s e délceg 13868 V | látni. Minden kombináció összevágott. Elhatározá magában, hogy 13869 XXI | roppant mély sebet nyakán összevarrta…~ ~…Ah, hogy futottunk ( 13870 XVI | feltámasztott csontváz. Fogai összeverődtek, s a két keze reszketett.~ ~– 13871 XIV | nem kapja meg, ha itten összevész, s ahelyett durcás nyugalommal 13872 XIII | összetett kezekkel rimánkodott összeveszett udvari személyzetének, hogy, 13873 XIII | csendesüljenek le, amivel még jobban összeveszíté őket.~ ~– Majd én az úr 13874 XX | uszítva; ha sikerül őt vele összeveszíteni, Zoltánt megöli. Siessetek 13875 XVI | egy beteg ember előtt úgy összeveszni. Tudhatják, milyen idegzetes 13876 XXV | Maszlaczkym, akkor mindjárt, ahogy összevesztek. Tíz esztendőt elrabolt 13877 XII | hogy pedig a törvénytelen összevonások minőségéről, amik abban 13878 XXI | okosan beszél, máskor meg összezavar mindent. Egyszer az üres 13879 XVIII | csak lelkével lát, s abban összezavarja a kettős lét tüneményeit.~ ~– 13880 X | fagylatot, a táncszobában összezavarják a quadrille-t, s Misztizláv 13881 XIII | Másnap összetalálkozott a két összezördült diplomata a promenádon, 13882 II | terítve a földet, a levél összezsugorodott, minden gyöngébb, kényesebb 13883 X | a csónakot, nehogy a jég összezúzza.~ ~Azzal futottam az akna 13884 XXI | két úr szavai rendesen úgy összhangzanak egymással, mintha különösen 13885 X | de orcáit mégsem sikerült összhangzásba hozni a többi kísértetszínű 13886 II | keskeny, finom szemöldei összhangzó széppé emelik többi vonásait.~ ~ 13887 VIII | arcára. Hogy tud ez oly összhangzóan gondolkozni vele? Hogy tudja 13888 X | Zoltán kénytelen volt lova ösztönére bízni magát. Az akaratja 13889 XXI | veszett állat a düh vak ösztönétől vezetve, másokat összemarjon.~ ~ 13890 XIII | legepesztőbb minden állati ösztönök közől, a szomj, a tengerivó 13891 V | engemet semmi egyéb nem ösztönöz, mint azon végtelen tisztelet, 13892 II | minden új eszmét, húzni ösztönszerűleg hátrafelé mindent, mi előre 13893 VI | István grófot vevén tükörül, ösztönt, példát, áldozatot hoz a 13894 II | pongyolájokban, ne merjenek öszvéreikre ülni, attól tartva, hogy 13895 XIV | fogásáról azt ítélte, hogy ötkrajcárosok vannak a markában, s csak 13896 XVIII | neki tetszik, kinek ritka ötletei, ragyogó mondásai örök emlékül 13897 III | nem állhatá meg, hogy ez ötletének ne kacagjon.) Én valóban 13898 II | kacagással fogadva e szép ötletét.~ ~– Sőt igen.~ ~E szóra 13899 III | nagyon jóízűen kacagott ez ötletnek, melyet Abellino nem tartott 13900 II | Dániel udvarolt mind az ötnek. Mind a két alispán segíté 13901 V | mint szelíden bánni egy ötödfél láb magas férfiúcskával, 13902 III | negyedik emeleten, minthogy ötödik emelet már nem adódik.~ ~ 13903 VI | földészek egészséges virgonc ötösfogatai. 1~ ~Minél jobban közeledünk 13904 XXI | a hat órát is ütni és az ötöt is és éjfél után minden 13905 X | talán azt is csak krajcárt, Ötvenért sem mozdulunk innen.~ ~– 13906 XX | férfi érte meg, vén az az ötvenesekben; legalább énnekem úgy tetszik, 13907 XVIII | embereivel, s kiválasztva azt az ötvenet, akik legelébb járuljanak 13908 XX | mintha nemcsak e század volna ötvennégy esztendős, hanem én magam 13909 IX | egészen el voltak különözve az övéitől, nem is ugyanazon a lépcsőn 13910 VII | napján azután egészen az övék volt, akkor láthatták, beszélhettek 13911 X | jurátus arca sápadtabb volt az övéknél. A rémület és veszély hangjai 13912 V | tanácsadásai rendesen összeütnek az övével, ő is éppen úgy gondolta. 13913 X | kirántá kardját, s beleugrott övig a vízbe, egy kezével megkapva 13914 XVII | készet pusztítani tanulta, s özön adósságot hoz magával gyarapítás 13915 X | Pesten.~ ~Ilyen mondásokkal özönlék el a víg fiúk fiatal társukat, 13916 XXIV | minden vidékből tengernyi nép özönöljék a templomba, s akik ott 13917 XIV | ő kisasszony, én pedig özvegyasszony vagyok, akármelyikünket 13918 II | polgárnő volt, kereskedő özvegye. Nevelő korából sok kellemetlen 13919 XVIII | magasan – magasan állanak őfölötte.~ ~A megye előkelő rendei 13920 V | hogy ha valamit nagyon óhajt, az éppen azért sem fog 13921 XVI | néhány percnyi beszélgetést óhajtana a nagyságos úrral a tudvalevő 13922 VIII | távollétet önnel, bármennyire óhajtanám is. Önnek legelébb is fel 13923 XVI | sőt inkább volna rá nézve óhajtandó, hogy bár megütné ellenfele; 13924 V | lelkemnek egy legmélyebb óhajtása, melynek teljesülte egyedül 13925 XVIII | minősége még inkább betöltené óhajtásai netovábbját. Ez még biztosabb 13926 X | akárhová az ég alatt; mely óhajtását Maszlaczky úr is osztá, 13927 VI(1)| aminek létezése csak a kegyes óhajtások közé tartozik.~ ~ 13928 III | nagyságod, igen természetes óhajtással fordult nagybátyja, s nagyságos 13929 XV | Tudom, hogy ön ezt óhajtja, kedves Zoltán; megbocsát, 13930 X | tenni. Én a magam részére óhajtok egy csónakot, saját rendelkezésemre.~ ~– 13931 XXIV | hogy midőn az őt kísérni óhajtók a lépcső aljára értek, ő 13932 XIV | másikat kiböjtölni a világból, ők-e, vagy a parókás kocsis, 13933 XVIII | legfeljebb szaporítja azt az okadatolatlan gyűlöletet iránta, amit 13934 X | állat fulladna a vízbe, s okádná vissza a torkába rohanó 13935 XIII | történtekről, rövidségnek okáért, egy szót sem szólni.~ ~ 13936 XVIII | parasztnak, hadd mondhassa el őkelme a mondókáját.~ ~– A mi nagyságos 13937 XIV | az, akire rábízta, hogy okirataira felügyeljen, ez okiratok 13938 XVII | családi képeket, a levéltár okiratait, vigye azokat magához, azon 13939 XVIII | olvasván abból a fontos okiratból, melyet kezében tartott; 13940 XIV | okirataira felügyeljen, ez okiratok legveszélyesebbikét el fogja 13941 IV | Maszlaczky úr előttemezék az okiratot, s öntének rá porzót, amennyit 13942 IX | azt ama megsemmisíthetlen okirattól, hacsak szépen ki nem lehet 13943 III | csavarulat, majd egy döntő oklevél közbehajított Brennus-kardja, 13944 X | fáradságos keresménye, tán az oklevélért járandó utolsó arany, melyet 13945 XXI | veled tudatni, hogy nincs okod pirulni, midőn emlékeinkre 13946 XXIII | és romlás lehelete járt őkörüle, jól érezé. Jó volt abból 13947 XVIII | lélektani búvárlatoknak. Hasonló okok mindig hasonló következményeket 13948 I | önző szűkkeblűség talált okokat, mikbe az áldozatoktóli 13949 V | minden újabb találkozásnál új okokkal és erősségekkel tűzve össze. 13950 XVIII | Misztizláv igen méltányolható okoknál fogva iparkodott mentül 13951 XIV | galádul vissza fog élni; okolhatja-e őt józan ember a következményekért, 13952 IV | haragszik-e még rám?~ ~– Én? Semmi okom sincs haragra. Sőt ellenkezőleg, 13953 VIII | a jót, s kegyetlenebb az ókor legvéresebb zsarnokainál, 13954 VI | csodálatra méltó, hogy mit az ókori együgyű bölcsek oly régen 13955 XV | bíráinkban, hogysem ily gyenge okoskodásokat oly súlyos vád bizonyítékául 13956 X | filozóf nő, igen helyesen okoskodék, hogy a leánykának társasága 13957 II | beletanult, igen helyesen okoskodván, hogy sokkal illendőbb, 13958 XVIII | közöm; ez a terem nyitva áll okosnak, bolondnak; de azt írja 13959 II | arcvonásaiban nemesség, okosság tükrözi magát, ajkainak 13960 XXI | hadd menjen másfelé, s okosságnak tartják nem állni útjába.~ ~ 13961 III | kiálta közbe Abellino, okosságot tettetve. – Én is eszemen 13962 II | állíták, kellemes érzést okoz.~ ~Mindez ugyan sokkal csekélyebb 13963 III | senki sem bírt semmi gyanút okozó tényt felhozni. A világ 13964 II | mondani, mert félek, hogy kárt okozok ebben a szép társaságban.~ ~ 13965 XIV | érzett, hogy ezt mind ő okozta, s hogy most egy szent, 13966 II | menjen, s később sok bajt okoztak neki a végrendelet végrehajtásánál 13967 VIII | nehogy lehullásuk nagy zörejt okozzon. Néhány pillanat múlva akkora 13968 II | magával ragadta.~ ~– Látod – oktatá fiatal társát –, te olyan 13969 XVIII | volt, mint hogy e kelletlen oktatásért neheztelhetett volna; igen 13970 XVI | meg sem köszönte a szíves oktatást, hanem igen lapidáris stílusban 13971 XIV | barát értelmes arcára, mint oktatja őt nemes tanácsokkal, mint 13972 II | hogy midőn egy kedvenc oktatónknak az a szokása volt, hogy 13973 XVIII | a tartogató párt, és mi okuk volt egymást így nevezni.~ ~ ~ ~ 13974 X | támogatá ebbeli nézetét, okul adván, hogy a kisasszony 13975 Vegszo | költői eszme és lélektani okulás nélkül, csupán mendemonda 13976 XXVI | mulatságosabb pályáitokon, okulva mások szomorú végzetén, 13977 III | erre a tizenkét esztendőre, okvetetlen szükségem. Majd meg fogja 13978 III | kiadásokban, acélmetszetek, olaj- és vízfestmények, kőnyomatok, 13979 XVIII | aztán a boltban kért ecetet, olajat, mert más minden van odahaza.~ ~ 13980 X | sietett valahova. „Az idén olcsóbb lesz a fagylalt, uram, mint 13981 X | csáklyát döftek csónakuk oldalába, s azon törekesznek, hogy 13982 X | szappanlével, csak a revers oldaláról ismerhető meg annak mivolta, 13983 XIV | jobb szeretne ő egypárt az oldalbordái közé suhintani a principális 13984 XXI | hagyja bal oldalát, egy oldalcsapással odavág nyakához.~ ~Haj! 13985 X | mennydörögve zuhan alá, csak a két oldalfal áll még, a tetőzet gerendáitól 13986 XVI | perben; emellett néhány oldalpillantást vete a jelen levő két úrra, 13987 XII | sokat is írt, sűrű négy oldalt mindannyiszor. Ez holmi 13988 III | zöld asztal, rézszegekkel oldalvást kiverve, s leöntögetve itt-amott 13989 XXI | vette észre, hogy zekéje oldalzsebében egy töltött pisztoly volt, 13990 XVII | változatlan arccal vonva elő oldalzsebéből egy pecsétes levelet, mely 13991 XVIII | hitte, hogy a papirosnyíró ollóval szándékozik őt rögtön kétfelé 13992 III | corpus juris, és egy öblös ólom tintatartó, szárig belevert 13993 XIV | álom, hanem nehéz, nehéz, ólomnehéz való!~ ~Ezek az imádott 13994 XXIV | ragyogása mellett, aminő az oltár előtt szűzen, szemérmesen 13995 XII | és társadalmon, elfedezni oltáráldozataival, mint érdemelt ki egyszerre 13996 I | hogy a nemzeti míveltség oltárának mi is építsünk egy gunyhót, 13997 X | vagyonát letenni a nyomor oltárára, magát az áldozattevő kezet 13998 XVIII | anyai arc, biztató, mint az oltárképek Boldogasszonyáé, azután 13999 X | oly jó, mint minőket az oltárképekre festenek, mint egy édes, 14000 XVIII | küszöbömön belől, házi oltárom előtt bármi ellenségem sérthetlennek 14001 I | városban, ahova letehessük házi oltárunkat, valahol valami külváros 14002 XVIII | meggyulladt zsírt hideg vízzel oltogatja, hogy a láng egyszerre a 14003 X | önnek, hogy menjen vissza, s oltsa ki ismét a kanócot.~ ~– 14004 XVIII | zászlókra írt jelmondatokat olvasandja, melyek oly éles pártokra 14005 XIV | kezébe vette, mielőtt annak olvasásához kezdett volna, felállt, 14006 XX | rajtakapja nejét a hírlapok olvasásán, s dühösen tépi azokat össze, 14007 XVIII | elolvasni? Talán módja van az olvasásnak, a páros sorokat ki kell 14008 X | lenne mindaz; hárítsuk össze olvasatlanul, s adjuk annak a nyomorultnak.~ ~– 14009 VIII | lelkével, azt az ő arcáról olvashatá.~ ~Rudolf szemei oda voltak 14010 XXIII | senki, azt ön, ím, írásban olvashatja tőlem: megbántam, amit cselekvém. 14011 XIV | égne ki, ha valamelyik azt olvashatná ki a szememből, hogy én 14012 X | dereglyén Szitányi név olvasható. A derék nagykereskedő a 14013 XII | az, barátom, na de hiszen olvashattad az újságokból. Zoltánt három 14014 XVIII | Ez azon elhalaszthatatlan olvasmány, mely miatt az összes nemességnek 14015 XVIII | főispán egy új lapot fordított olvasmányában, s oda sem hallgatott.~ ~ 14016 X | A tiedről is, aki ezeket olvasod.~ ~1838 volt az esztendő.~ ~ 14017 II | fegyvereit, s elfelejti, hogy olvasói még nincsenek bemutatva 14018 Vegszo | magamnak, s remélem, hogy olvasóim is megbocsátják, ha e nagyszerű 14019 XII(1)| Olvasóink közül többen emlékezni fognak 14020 Vegszo | házból.~ ~Végül a tisztelt olvasóközönség megnyugtatására ünnepélyesen 14021 II | hanem magával viszi egész olvasóközönségét, akik között közrendben 14022 III | mármost légy szíves, „kedves olvasóm uram”, visszaadni neki a 14023 XX | szívét eltölthette.~ ~Szép olvasónéim közől igen sokan még nevelőintézeteikben 14024 IV | sürgés-forgás volt észrevehető; az olvasóteremekben, a kártyaszobákban, a tekeasztalok 14025 XIV | könyveket vett elő, hogy olvasson belőlük, s nem tudott odább 14026 XVIII | szavakat: „Mély áhítattal olvassuk a nagyságos úr hazafiúi 14027 XII | kacagott jókedvében e levél olvastára. Azon kacagott-e, hogy e 14028 IX | mely őt Rudolf levelének olvastával érte. Akkor ilyenforma magánbeszédet 14029 XVIII | felelt semmit, szép nyugodtan olvasván abból a fontos okiratból, 14030 III | egyet-kettőt billentett a fején, s olyakat szítt a csibukból, hogy 14031 II | dardanellai szorost, s hihetőleg olyanforma különc lehetett, mint báró 14032 I | közös házban megjelentek, olyanok mind, miként egy nagy család 14033 XVIII | mellette maradjanak mindig; olyasmi foroghatott a fejében, hogy 14034 XVIII | az keveset tartozik ránk; olyasvalami, ami egy esztendeig élvezte 14035 XIV | érzéssel tekintett utána. Olyasvalamit gondolt, mintha sajnálkoznék 14036 X | újból kezdte, hogysem egy olyatén fabörtönbe bezárassa magát, 14037 XIII | legyezget felé a kezével, mit az olyformán akar viszonozni, hogy ő 14038 XVIII | eltakarják a kezeit, hogy csak olykor-olykor látszik ki a prém közől 14039 XXI | élvet ad az istenek minden olympi lakomáinál. Estig az asztalnál 14040 X | hegyekről alázúg a rögtöni ár, olyszerű moraj terjedt el a város 14041 IV | mintha a felhozott tény éppen őmellette bizonyítana.~ ~– Látom, 14042 IX | engedte kérdezni: „Merre kell őméltóságához menni?”, azután nagy röviden 14043 XVIII | foglalva most.~ ~– Dolga van őméltóságának? – kérdé Tarnaváry.~ ~– 14044 V | Maszlaczky úr engedte őméltóságát végigbeszélni, ami arra 14045 XXIII | azon férfi leánya, ki most őmiatta nyugszik a föld alatt, míg 14046 X | ez úton továbbmenni. Az omladék járhatlanná tette az utcát. 14047 X | kiragadni a haldoklókat az omladékból! Egy-két ütést az omló gerendáktól 14048 XII | közepén nekimentünk egy halom omladékkőnek. Szerettem volna, ha Zoltán 14049 II | hordtak a sovány telepre, az omladékos helyeket kőfallal keríték, 14050 XX | fatörzsökök, hogy engedje rájok omlani lankadt virágtermetét, hajtsa