bold = Main text
      Részgrey = Comment text
14051       X   |                    át a pincékbe rohanó víz omlása okozott, s a nőttön-növekedő
14052       X   |                     kormányrudat, az áradat omlásához irányzá a csónakot. Az evezők
14053       X   |                   úr háza erősen épült, nem omolhat össze, aztán neki vannak
14054      XI   |                  mintha tűnődnének, hogy ne omoljanak-e ők is a többi után.~ ~Aki
14055       X   |                   mintha az egész ház porrá omolnék, s egyik kő a másikon keresztül
14056       X   |                    levált, iszonyú robajjal omolva a vízbe, s fehér porfelleggel
14057     XVI   |                 helyett kétszázezret ígérek őnagyságának, ön közbelép, hogy ezt meggátolja,
14058       X   |             pillantása merev volt, és sötét ónkarika gyűrűzött körülök, mely
14059       X   |              messzeségből, és a nyomorultak onnak várják a hajnalt, amerre
14060       X   |                     nem mondta, hogy menjek onnét.~ ~– Vakmerő kölyök! – kiálta
14061   XVIII   |                pirosabb a mi vérünk,~ Azért ontjuk, kiért élünk!~ ~A Kőcserepy-családnál
14062   XVIII   |                     mintha Bécsben az olasz operában hallaná, mint kiáltanak
14063      IV   |                  szép tüneményei, a párizsi operaház virágzó korszaka, a loge
14064     XXI   |                     előre, mint valami nagy operai előadásról, melyet az érdekeltek
14065     XIV   |                azért szeretjük különösen az operákat és egyéb zenés előadásokat,
14066       X   |                    senki sem hozott magával opernguckert. Csak midőn már húsz ölnyire
14067       X   |                    volt elég lélekjelenléte oppozícióra gondolni.~ ~– De könyörgünk,
14068       X   |                  ezt a címet: „A jók java.” Optimates.~ ~Éjfél után két órakor
14069     XXI   |                állok.~ ~Megegyeztek a nyolc órai határidőben.~ ~Tehát mind
14070   XVIII   |                   találni a főispán úr üres óráiban.~ ~Tarnavárynak sikerült
14071     XXI   |                magadhoz, és majd ha nyugodt óráidban leszesz, bontsd fel és olvasd
14072     XIV   |                 ismét elállt, mint a lejárt órainga.~ ~Tehát azért idéztetett
14073   XVIII   |              példaul: „Nem járnak együtt az óráink!” – vagy pedig: „Jobban
14074     XIV   |                     hajadon azokra a boldog óráira a gyermekábrándoknak, amik
14075    XXIV   |        lélekfurdalással.~ ~Szentirmay végső órájának titka egyedül Zoltán előtt
14076    VIII   |                     el, melyből csak halála órájára tért magához. Innen más
14077   XVIII   |              arcával kérdezé nejétől, kihez órákkal díszített harcias köntösében
14078       X   |                 kiszámított terveket alkot, órákra osztva fel a napot és éjszakát,
14079      II   |                    az ő termei a divatvilág orákuluma. Amíg ő meg nem kezdi estélyeit,
14080       X   |               órában éppen Kovácson volt az őrállás sora. Már egy óranegyed
14081   XVIII   |           bocsáttatik ki a megyeudvarról az őrálló huszárok kis ajtaján keresztül.
14082     XXI   |                     szolgálnom önöket nyolc óránál – felelt Dabroni –, el vagyok
14083       V   |                  mint azt a szigorú őrt, ki óránkint pontosan megjelen ágyánál,
14084   XVIII   |                     rég leszedette volna az órás gombokat dolmányáról, de
14085   XVIII   |                  csak szerét teheti, ezt az óratárlatot odavetett élceivel meglövöldözni;
14086    XXIV   |                     nap minden háznál, s ez órától kezdve ezernyi nép számítá
14087     XIV   |                   sem emlékezett rá, minden óraütés kizavarta a szövegből.~ ~
14088       X   |                     nem lehetett hallani az óraütéseket. Ki tudja, mennyire haladt
14089   XXIII   |               Kőcserepy nem hallotta sem az óraütést, sem a csengettyűt, sem
14090       X   |                      ami e szobában van, de orcáit mégsem sikerült összhangzásba
14091     III   |                  szítt a csibukból, hogy az orcája kétfelől behorpadt bele;
14092      IV   |             megszólította, egyet csípett az orcáján és – kezébe nyomta az egész
14093      II   |                  szedik magokat, és illendő orcákat öltenek, s ha azokat bekomplimentozták
14094   XVIII   |                    ő apáikhoz, csak egy vén ordas él még belőlük, annak sincs
14095   XVIII   |                     szekerekkel a kapukat – ordíták odakünn, s rögtön hallható
14096       X   |               mintha egész parthosszant egy ordítás terjedt volna el erre. „
14097       X   |               halálos félelemmel, szokatlan ordításának hangjával megrémítve a rajta
14098   XVIII   |                    be a gyűlésterembe, hogy ordításával érthetlenné tegye a szónokok
14099     XXV   |            elhajtani.~ ~Végre kétségbeesett ordításban tört ki:~ ~– Héj! Segítség!
14100   XVIII   |           dicsőségük emlegetésére irtóztató ordításhoz kezdtek, amelyből annyi
14101   XVIII   |                   meg lehete sejteni a nagy ordításról, mellyel közeledtek; legelső
14102     XXI   |                   pillanatban egy irtóztató ordítást hallani; Miklós a düh vak
14103   XVIII   |                     szegény kortes rekedtté ordítja magát az éljenzésben.~ ~
14104   XVIII   |                   volt a künnrekedt fél vad ordítozása, mely az üldözésből visszatérve
14105      II   |                     mondá el a hallótülökbe ordítva, amik egy hét óta történnek
14106       V   |                    úr, oly arccal, aminővel Orestes búcsúzott Pyladestől, s
14107     XVI   |                benne is támadhat.~ ~– Semmi organikus baja sincs méltóságodnak,
14108   XVIII   |                ügyvéd urat, hogy tessék hát organizálni minél elébb.~ ~Maszlaczky
14109   XVIII   |                     van, sokkal értelmesebb orgánumok a szívnél.~ ~Kárpátfalván
14110       X   |             éjszakával? Száz lépéssel odább orgonahang és zsoltárok éneke zeng
14111     XII   |                    a másikhoz kötve, mintha óriások csinálták volna remekben!’~ ~(–
14112   XVIII   |                    tiszttartónál van biztos őrizet alatt.~ ~Ezt hallva le mert
14113       V   |                másiknak szánakozni, s ugyan őrizkedik őket felvilágosítani kölcsönös
14114      II   |                jövedelme van, de az meg nem őrizné a lehordatástól, csak oly
14115      II   |                 beljébe nézni, s úgy tudják őrizni, hogy rajtok keresztül ne
14116   XVIII   |                  konzervatívek erős vára és őriző pásztora!~ ~Y. megyében
14117   XVIII   |              nagyságos úr emberekkel szokta őriztetni a házát, nem oktalan barmokkal;
14118   XXIII   |                  azt a halk nyögést és azon őrjöngő szavakat, mik egy halálfehér
14119       X   |                     fuvallatát. Ah, valóban Orkhán szultán kevésbé fázott szellős
14120       X   |               levéltárhoz vezető teremekben őrködjenek.~ ~Az éjfél előtti órában
14121     XVI   |                 ügyvédje vagyok, ki jogaira őrködni tartozik.~ ~– Én pedig házi
14122     XIX   |          alkotmányunk fenntartására kellene őrködnöm, el nem foglalhatok azon
14123      IX   |                    testvérek közé, az éber, őrködő atyai kéz ótalmába, a sárga
14124    VIII   |                    csendes, csak a hangosan őrlő szú hirdeti, hogy az idő
14125    XXII   |                     szív morzsáról morzsára őrlődnék ott belül, és hullana ezer
14126      XI   |             képzeletnek, mintha kőkolosszok ormain, e paloták homlokzatán,
14127       I   |            tolakodott fel a távoli Svábhegy ormairól, mintha zavarni akarná az
14128       X   |               osztja ott a kenyeret, a hajó ormára felállva, a sápadt szűkölködőknek?
14129       X   |                     percben megszólítani az őrnagyot, „Uram, egy külvárosi csárda
14130     XXI   |               istenre mondom – szólt Miklós oroszláni morduláshoz hasonlatos hangon –,
14131      IV   |                     hasonlatosan Kreutzberg oroszlánjához, melynél csodáltuk azt,
14132    VIII   |                    kezet csókolhasson neki, orozva kerülvén hozzá, mert tudja,
14133   XVIII   |                 pedig olyan közel jártak az orrához ököllel, mint egy paraszthajszál.~ ~
14134     XVI   |                  kihajigálja.~ ~Abellino az orráig rántotta magára takaróját,
14135      IX   |                  blazírt kisasszony, akkora orral, mint egy gabnahajóé, pedig
14136       X   |                Dandin Györgyöm egyszerre az orrára kapja a zuhanyt. Ez felugrik
14137     XIV   |                      mintha mindegyiknek az orráról látná, hogy ez is egy veszedelmes
14138      IX   |                  röviden felelt, a csizmája orrával mutatva:~ ~– Ott a kancelláré,
14139     III   |                   mosolygott, mutatóujjával orrcimpáját pirosra dörzsölve.~ ~Abellino
14140    XIII   |                szikrája által kifejezni, az orrcimpák szokatlan tágulásának kellett
14141       X   |            rámáikban, s mindenünnen az ifjú őrre néztek, az egyetlen síron
14142      II   |                    része elsajátítá tőle ez orrhangokat; sőt a figyelmesebb szemlélő
14143      II   |                     az a szokása volt, hogy orrhangokon beszélt, ami neki jól illett,
14144    XIII   |            Maszlaczky úr szavaira; az a két orrlyuk úgy tetszék, mintha nemcsak
14145    XIII   |                     másik ránéző szörnyeteg orrlyukai ellen.~ ~– Mi tetszik, uram?
14146     XVI   |                     nekem nem rabolta el az orrom elől szeretőmet Kárpáthy
14147     XII   |          elhányva-vetve, felkarmolva vastag orrú mérges tollal, mely szerteszét
14148   XVIII   |              kötelessége önt elfogatni mint ország- s világszerte hírhedett
14149       X   |                     láz borzadályát, amidőn országa büszkeségét, egy század
14150     XXV   |                        Végre kiköltözött az országból; ekkor már nem találhatott
14151       X   |                 megmentve tudhatá.~ ~A nagy országférfi bölcs nyugalommal állt a
14152     XIV   |                    világ zajgott itt, midőn országgyűlések voltak! Mintha az ifjúság
14153    XIII   |                címeres osztálya, dicséretes országlási vágytól áthatva, megyegyűléseken
14154      VI   |                   azokban, teljes anarchiai országlással. Kastélyaik, falvaik ez
14155   XVIII   |                 diplomáciai jegyzék, amitől országok sorsa függ, amiért úgy kellett
14156      XI   |                  születetté lőn.~ ~Az egész országon végigsikoltott e rémkiáltás~ ~„
14157      XI   |                  betegágyában, midőn jön az országrendítő hír, hogy romba hullt Pest!~ ~
14158       X   |                   Ez az ember nekem csak az országteremben ellenfelem, de neked az
14159   XVIII   |                  szavuknak álljanak, még az országútra is ki! Ők hazakergetik ellenfeleiket.~ ~
14160       X   |                 Wesselényi hajóját. Mint az őrszellem maga, jár ő a legveszélyesebb
14161    XXII   |            kipirosodott, mint a láng, akkor őrülés volt nézni azt a fájdalmat,
14162      XX   |                    alá, mint aki mélyen, az őrülésig gondolkozik valami rögeszmén,
14163       X   |                alatt…~ ~A futók, a menekvők őrületes ordítása lassanként elhangzott,
14164   XVIII   |                    igen tudom, vannak-e ott őrültek házai…~ ~– Akció! akció! –
14165       X   |                     együtt.~ ~– De csak nem őrültetek meg? – kiálta fel elszörnyedve
14166       X   |              üldözők; s végigkergetik a gaz orvokat a vízben úszó utcákon, kik
14167     XVI   |                    Én pedig házi és családi orvosa, ki becses egészségére felügyel.~ ~–
14168       X   |                   oda számára. A kisasszony orvosai régen megtiltották neki
14169     III   |                  Megeskettük Kárpáthy János orvosait, egykori cimboráit, a parasztleányokat,
14170     XXV   |               Maszlaczky úr őt választandja orvosának.~ ~– Méltóztatik tudni,
14171     XXI   |                    de töretlen hangon kérte orvosát, hogy engedje egy pillanatra
14172   XXIII   |                szenvedéseinek nem tudja más orvoslását a végzet, mint hogy őt oly
14173     XXV   |                    nem kerül. Itt nincs más orvoslat, mint Abellinót támadni
14174    XIII   |                     sokba kerül. Magának az orvosnak minden napra egy aranyat
14175    XIII   |                  szép életet fogok élni. Az orvosom azt mondja, hogy el fogok
14176    XIII   |                      Most akadtam egy ügyes orvosra, aki egészen új embert fog
14177       V   |                    azokat a kellemetlen ízű orvosságokat, megtudni, ha úgy viselte-e
14178      VI   |                   hozzá, vigasztalá, ételt, orvosságot hordott neki, és mindezt
14179     XXI   |                   suttogva szólt. Zoltán az orvost akará szólítani, hanem Rudolf
14180    VIII   |                      ki legjobban tudja azt őrzeni…~ ~Fölemelé a gyermeket,
14181   XVIII   |                   most is oly izmosak, mint ősapáinké, és semmivel sem kisebb
14182     XII   |                   esztendőnként? Valamelyik őse azt verte a fejébe, hogy
14183     XVI   |                tizenhat esztendeig koldulni őseim házába a mindennapi falat
14184       I   |             Láttatok-e már új gazdát, ki az őseitől elhanyagolt örököt átvéve,
14185   XVIII   |                 mint a megfontolt hazafiság ősét, ki tiszteletes örökségül
14186   XVIII   |                    hazafiakból, tősgyökeres ősnemesekből, tudományos írástudó férfiakból,
14187       X   |                    előttük; lakjanak abban. Osszák meg vele, amije van.~ ~Így
14188   XXIII   |                     ez már nem ér semmit. – Osszátok ki ruháimat a szegény leánykák
14189     XII   |               ismeretség után a legtisztább őstermészetű szívbe engedett látni. A
14190      II   |               szédelgős körökben, mikért az őstiszta lelkű ifjú valami természetszerű
14191      II   |                Emánuel barátunk oly nyugodt ostobasággal beszélt felőlök, hogy nem
14192     XII   |           öcsémuramnak, hogy nekem az ilyen ostobaságoknak hagyjon békét; pusztuljon
14193   XVIII   |                minden várakozáson kívül eső ostobaságra, mely primitív együgyűségével
14194       X   |                  irántuk, elfordítá felőlük ostorát. Igaz ugyan, hogy ezren
14195      II   |                figyelmet; künn kocsizörgés, ostorpattogás; négylovas hintóval jő vágtatva
14196     III   |                   következik a réslövés, az ostrom.~ ~– Valóban, hosszú megszállás
14197     III   |                 veszélyes helyekről s élénk ostromlása a talált gyöngéknek; az
14198   XVIII   |                   nemkülönben, mint aki egy ostromlott vár sorsát viszi magával,
14199   XVIII   |                    kénytelenek lettek volna ostrommal bevenni a kastélyt.~ ~Maszlaczky
14200   XVIII   |                     Kutyfalvi-féle fráterek ostromolnak, kiknek az ellenzékcsinálás
14201   XVIII   |                    volna legjobban, elkezdé ostromolni téglabombáival az ellenfél
14202   XVIII   |                  Tarnaváry erőszakos hévvel ostromolva a főispánt.~ ~A főispán
14203   XVIII   |            asztalról, s anélkül, hogy újabb ostromot kísérlenének meg a gyűlésterem
14204      VI   |                 rókavadászatok történtek az ősvilági náderdőben, melynek valahol
14205    XVII   |                     kandallóba, mert az idő őszi esőkkel járt, s elkelt a
14206       V   |                 midőn hazamentek, s egy-egy őszintébb leánycseléd, kinek nem volt
14207   XXIII   |          titoktartók a gyermekek! Miért nem őszinték szülőik iránt? Miért nem
14208      II   |                    hogy lovagkorbácsával az őszirózsák fejeit csapkodá el, s blazírt
14209   XVIII   |                    napolja el a választást, oszlassa el a választókat, különben
14210     XXI   |                   állok közöttetek, mint az oszlop. Magam kezdem szégyellni
14211    XXVI   |                egyik ott ül a dunai lánchíd oszlopán, nagy szellemének ez örök
14212       X   |                 kinek már nem volt ereje az oszlopzat talajára felkapaszkodni.
14213     XII   |                máshová hordott; amott magas oszlopzatos csarnokok felé hullámzik
14214       X   |            visszajövet.~ ~„Legalább csak az oszlopzatra segítsék tehát fel” – rimánkodik
14215      II   |                     tilos a bejárás”, hiába oszt ki meghívójegyeket, melyek
14216    XIII   |                      midőn a nemzet címeres osztálya, dicséretes országlási vágytól
14217      IX   |                voltaképpen a mívelt emberek osztályához tartozik, s gyakorlatilag
14218   XVIII   |                    ahol rést látott a méhes osztályai között, sebten kibújt rajta,
14219      II   |           társalgási modort, mellyel alsóbb osztályainkat megtisztelik; ők egy ideáléletben
14220     XIV   |                Ugyan mit nézhet egy unalmas osztályigazítási peren? Ez csak gyermekies
14221   XVIII   |                     mint eddig volt. Minden osztálynak meglesz a maga felügyelője,
14222       I   |                     mesterlegény és az alsó osztályok, de valami kósza hír, melynek
14223       X   |                     nem hajt reá addig, míg osztályrészéről teljesen le nem mond.~ ~
14224     XVI   |              jövedelmet ad. Védencem rokoni osztályt ajánl nagyságodnak. Bármelyiket
14225       X   |                    ülő asszonyságok siettek osztani és helyeselni. Tercsa és
14226       V   |             hajlandók azt elkényeztetni, az osztatlanul rájok jutott szeretet túlságos
14227       X   |                  nem halált, de éltet kelle osztogatni, s a megszabadított szerencsétleneket
14228   XVIII   |                    melyek oly éles pártokra osztottak megyét, várost, gyakran
14229   XVIII   |                    birkózásnak, két táborra osztották az egész országot, s nevezték
14230   XVIII   |                  hányat ütött az óra!” stb… Osztoznak e tréfákban a nemes atyafiak
14231   XVIII   |                  lakóira nézve, nemkülönben Otahayti, Új-Wales és a Carolina-szigetek
14232     XVI   |                 nyilvánosság és a törvények ótalma alatt van.~ ~Az a darab
14233      IX   |                   az éber, őrködő atyai kéz ótalmába, a sárga jávor alá, ahol
14234       I   |                     miért mosolyogniok. Egy otromba, négyszegletű épület állt
14235     XXV   |                által, átvevén tőle Abellino ottfeledt iratait, s tudtára adatván,
14236     XXV   |                    majd az talán megijed, s otthagyja a bőre egyik felét, csak
14237      II   |                   aminél okosabb lett volna otthagyni vadzsályának és lapunak
14238       X   |                Trommel úr, és a pénzemet is otthagyom. Tegye el! Hanem adjon egy
14239    XIII   |                   újabb koreszmék előtt oly otthoniatlanok ez eszmék, mint a lovaghősök
14240    XXIV   |                  semmi nyoma sincs még az ő ottlétének.~ ~Ki ismerne rá a hatalmas,
14241       X   |                     hintó után nyargalt, az ottmaradókat biztatva, hogy nemsokára
14242   XVIII   |                   maradt. Arra várt-e, hogy ottmarasszák, vagy a válasz után epedett,
14243     XXV   |                úszott ki belőle.~ ~De mégis ottveszté, ami rá nézve drágább volt
14244       V   |                    életterve volt készen.~ ~Óvakodnia kellett, hogy e közönséges
14245    VIII   |                    aki erre gondolt, szinte óvakodott lépteit hallhatóvá tenni
14246       X   |                    történhető veszély ellen óvakodva, a kúria épületébe rendelék
14247       X   |           megtiltották neki a fagylaltot, s óvták a szellőtől, minélfogva
14248      II   |                   ahol tánc nincs; csak már ozsonnához hívnának. Parbleu, ne menjünk
14249      VI   |                 úrfi által kiszolgáltatandó ozsonnázások miatt. Zsebpénzét, ajándékait
14250   XVIII   |                egyéb hatalmas vis motrix-ok p. o. bor, égett szesz és
14251    XIII   |             uralkodója az ő betegének, és a páciens föltétlen rabszolgája az
14252    XIII   |                    pedig arra, hogy állandó páciensének állandó pénztára is legyen,
14253    XIII   |                    Méltóságos úr! – szólt a pácienshez fordulva. – Én követelem
14254     XVI   |                   Nekem konzultálnom kell a pácienssel, az eltart soká, egy óráig,
14255     XIV   |                   volna pszichológ a jámbor pacinacita, észre kellett volna vennie
14256   XVIII   |             keresztültörni magát valamelyik padig, hová fél lábát feltehesse.~ ~
14257       X   |                      hogy a szomszéd gunyhó padlásablakából valami fehér int felé. Egy
14258    XIII   |                 szomjas, a nyelvem a szájam padlásához szárad, és nem szabad inni
14259     III   |                   hosszú füstkötelet fújt a padlásig, s kirontott a felelettel.~ ~–
14260       X   |                   hurcolni, hanem felvivé a padlásra, s maga a nőttön növő vízben
14261   XVIII   |               minden zeget-zugot összejárt, padlást, konyhákat, pincéket, s
14262       X   |             ropogtak, s a földszinti szobák padlatának egyes deszkái, amik az ellenállhatlan
14263   XXIII   |                      miknek zaját elfogja a padlatolat szőnyege, íróasztala elé
14264     III   |                   narkotikus nedvet: csak a padlóra.~ ~– Az a fő-fő baj, kedves
14265   XVIII   |        taglejtésekkel; tíz-tizenkét ember a padokról, a karzatról beszélt egyszerre
14266      II   |                  függönyök arabeszkjeitől a padozat hímzett szőnyegéig a legválasztékosabb
14267       X   |                 ájultan fekszik a szétnyílt padozaton. A bátor harcfi hirtelen
14268     XIV   |                     Tarnaváry hétszemélynök páholyában, szemközt a septemvirnével.~ ~
14269       I   |                voltak a főnemesek bársonyos páholyaikban, a deli úrnők, kiknek hattyúkeblében
14270     XIV   |                 várta, hogy valaki jöjjön a páholyba, azonnal használta az alkalmat
14271     XIV   |                  azt körös-körül valamennyi páholyban szerte.~ ~Egy estve a szokottnál
14272     XIV   |                utolsó darabok járták már, a páholyi közönség egy része nem várta
14273     XIV   |                     üveg mellett a kijelölt páholyra nézhessen.~ ~– Azok Szenczy
14274      II   |                   megpillanta egy hintát, s pajkos örömmel szökellt fel belé,
14275       X   |                mellette bátor hivatalnokai, Pajor, Egressy, buzdítva, szabadítva
14276      VI   |          gyümölcsaszalói és selyemtenyésztő pajtái; minden ház oly vidáman
14277      VI   |                  olykor meghallá, hogy ifjú pajtásai közől valamelyiknek baja
14278   XVIII   |                 konzervatív párt legerősebb pajzsa, Y. megyében pedig a szabadelvűek
14279     XXI   |          keresztülvágta a kardmarkolat védő pajzsát és keresztül a markolatot
14280  Vegszo   |                    feltett zavaros tartalmú palackok közől melyikben van a bor,
14281       X   |                   eldobva a kezében tartott palackot. Nem volt méltóságos, nagyságos
14282   XVIII   |                   beburkolózott asztrakános palástjába, s az egész gyűlés alatt
14283      II   |                   termet alsóbb körületének palástolhatatlan domborodását. Emellett amaz
14284     III   |            köszvényétől származó biccenését palástolja; mikor leül, velőig hasgató
14285      II   |                     sztereotip szívességgel palástolni afölötti örömüket, hogy
14286       X   |                  vannak; az embernek csak a pálcáját kell leszúrni a földbe,
14287       X   |                   hajták tovább a révészek, pálinkabűzű elméncségekkel vigasztalva
14288       X   |                   előhozták az erős lengyel pálinkát. Kőcserepy színültig tölté
14289    XIII   |                   az, csakhogy most fel van pálinkázva.~ ~– Már az más – engedékenykedék
14290    VIII   |            fatáblázata, a diófával kirakott palló, körül az elfeketült ősi
14291     VII   |                   használja már az uradalom pallosjogát. Hány iskolával szaporodtak
14292    XVII   |                terembe, hol a Kárpáthy-ősök pallosjogi gyakorlata hajdan úriszékeket
14293     XIV   |            megragadná az őrangyal kezében a pallost, s rákiáltana: „Látszik,
14294    XXVI   |                     múlt el azóta!~ ~Amíg a pálmafa törzsöke kőszénné válik
14295   XVIII   |                 ablakokat.~ ~Ez a „nyissuk” Pálnak szólt, ki olyan szépen engedelmeskedett,
14296     XIV   |                 reggeli ködből kiemelkedett palotáit a kelő nap tündérvilággal
14297      XX   |              voltunk!…~ ~Kőcserepy tanácsos palotája siralomház. Mindenki kerüli;
14298       X   |                 rongyos embereket, de itt a palotákban arról semmit sem tudnak.
14299     XIV   |          házfelügyelőnél, s a hercegprímási palotának minden ajtaja és ablaka
14300    VIII   |                  megáll a gróf, s azt kérdi Páltól:~ ~– Emlékezik-e még kegyelmed,
14301       V   |                   előtt még egy oly ragyogó pálya áll, ki sokkal magasabb
14302    XXVI   |                     tovább is mulatságosabb pályáitokon, okulva mások szomorú végzetén,
14303      II   |                    örökös pedig hozzáfogott pályája egyengetéséhez.~ ~Mint jutott
14304      II   |                  komolyan készül az ügyvédi pályára, arra nézve megbecsülhetlen
14305  Vegszo   |                     az életben, mert ha egy pályáról elűzetett, másikon siethet
14306       X   |                     lemondott róla, s egész pályaútját újból kezdte, hogysem egy
14307   XVIII   |              arcaikon; maga a főispán pedig pamlagán ült, s valami hosszúkásan
14308   XVIII   |                    elájuláshoz.~ ~Lerogyott pamlagára, és elkezdett keservesen
14309       X   |                  fölött zöld kályhák, barna pamlagok.~ ~Úgy tetszék neki, mintha
14310   XVIII   |               Maszlaczky úr sorba feküdte a pamlagokat, kritizálva azoknak rugalmi
14311     XXI   |               öltönyök oda voltak levetve a pamlagra.~ ~A gróf arca most is ugyanazon
14312      XV   |                 nyögé az ifjú alig hallgató panasszal.~ ~– Elhiszem.~ ~Zoltán
14313      IV   |                      Mondja ön meg, hogy mi panasza van ellenem.~ ~Mentül alázatosabb
14314    XXIV   |                 esni Istennek és embereknek panaszaikkal a megváltozhatatlanok fölött,
14315     III   |                 vetődött kedves nagyságod e panaszával, s én felvállaltam azt.
14316       V   |                   Sohasem hallotta őt senki panaszkodni, sőt igen boldognak állítá
14317       V   |                 eltitkolá, elhallgatta; nem panaszkodott, ment, ahová vitték, mulatott,
14318     XVI   |                  önök? – nyafogott Abellino panaszos, kényes hangon a két egymásnak
14319   XVIII   |                  vasasokat, úgy mentek azok panaszra Napóleon császárjokhoz,
14320   XVIII   |                     rá egy hajdú, ki hajdan pandúr volt, s azzal rárohant Dabronira.
14321     III   |                   vagyok kedves nagyságának panegiristája, aki csak olyan dolgokat
14322      II   |                     zöld foltot ejtve fehér pantallója térdén. „Úgy kell neki!” –
14323   XVIII   |                kokánfalvi nemesembert még a pap se leckézzen meg a templomon
14324       X   |                        Nem.~ ~– Hát az édes papája?~ ~– Az sem, senki sem.
14325      IX   |                bízta, hogy azokat majd édes papájának kézbesítse; Julcsa kisasszony
14326       X   |                     Az egész összeget pedig papírba takarták, lepecsételték
14327     III   |                     egy széket kiszabadít a papírcsomagokból, amire leülhessen.~ ~– Ebben
14328       I   |                     fantasztikus alakot, ki papírköteggel kezében a színpadra tévedt.
14329      VI   |                 amott a rendezett patak egy papírmalmot hajt, melyre értelmes vezetők
14330    VIII   |              iparkodnék azokat betakarni. A papíron vastag volt a megülepedett
14331     XII   |                    írhat már többet, mert a papirosa szélére jutott, meg hogy
14332    XIII   |           megilletődött, midőn félrehúzva a papirosliget egyik szárnyát, egy megismerhetetlen,
14333   XVIII   |                   lépett, azt hitte, hogy a papirosnyíró ollóval szándékozik őt rögtön
14334     III   |                 ülnöm. Ne oda tessék ülni a papirosokra, inkább amoda; no, ott is
14335     XIV   |                  Bogozy, fel sem tekintve a papirosról.~ ~– Hát abból a sok aranyból,
14336       X   |                     tágabb kezdett lenni, a papírszőnyeg pattogott a falon.~ ~A vak
14337       X   |                    vékony repedés támadt, a papírszőnyegek kettéhasadtak egy helyen,
14338   XVIII   |               Micsoda ronda mázolás! Ezeket papírszőnyegekkel fogjuk befedezni. Óh, így
14339       I   |              színpadra tévedt. Talán Thalia papja? Szegény! Ez ma játszani
14340      VI   |               épületek közől a helységháza, paplakok, iskola, miket a főúr maga
14341     XVI   |                     fa fekünnék ott előtte, paplannal betakarva. Valóban úgy feküdt
14342       X   |                     hozzá, ölébe vette a hű pára fejét, mely fájdalmasan
14343     XIV   |                 Zoltán!…~ ~Az ifjú az egész paradicsomot érzé magára szakadni! Ez
14344       X   |              tánctermekben is szétriadtak a párak, ki-ki ott hagyta táncosnéját,
14345    XIII   |         célszerűtlen nekik egymás működését paralizálni, amit nem is fognak cselekedni
14346   XVIII   |            uraságodtól alázatosan kérdezni, parancsol-e még velem valamit?~ ~– Csak
14347       V   |                    mulatott, táncolt, ahogy parancsolák; mindenki hozzá volt már
14348     XXI   |                     legfeljebb nyolc órakor parancsolatjokra állok.~ ~Megegyeztek a nyolc
14349    VIII   |                    szeressem, amíg élek? Ki parancsolhat abban nekem?~ ~– Senki,
14350    VIII   |             ingerültté kezdte tenni:~ ~– Ki parancsolhatja, ki kényszeríthet engem
14351      IV   |                 ölté, és vonta magával.~ ~– Parancsoljon velem.~ ~– Óh, nem parancsolok,
14352      II   |                      s megkérdeni, hogy mit parancsolnak rokonaik. A tanácsosnő arcára
14353   XVIII   |                  készíttessen számunkra. Én parancsolom.~ ~Bogozy sietett, meg is
14354   XVIII   |             vetettek volna ágyat, hanem azt parancsolták volna, hogy feküdjék a pokrócon,
14355      II   |                 látszott, hogy tegye-e, ami parancsolva van, de nem volt bizonyos
14356       X   |                     kocsis, nem várva újabb parancsot, visszafordítá lovait.~ ~–
14357      IV   |                    megtudjuk, mi történt. A parány kiadású nagy férfiú el van
14358   XVIII   |                      miként a nemesember is paraszt legyen ezután; amazok pártvezetőit
14359     III   |                  jurátustól.~ ~– Két vidéki parasztember – volt a felelet.~ ~– Hadd
14360    XVII   |                     út hossza el volt lepve parasztemberektől; férfiak, nők és gyermekek
14361     XVI   |                 mennyit, s neveztesse ki őt parasztembernek. Kopogtak az ajtón.~ ~–
14362      VI   |          vizsgálatok, könyveket adogatott a parasztfiúknak, miket így vásárolt. Ha
14363   XVIII   |                   bement, ott maradt. Dózsa paraszthadát ezernyi ezerrel verte meg
14364   XVIII   |                   orrához ököllel, mint egy paraszthajszál.~ ~Túldörgé valamennyi beszédét
14365      VI   |                    gyűjté a magánál nagyobb parasztifjoncokat, s tartotta őket bölcs beszédekkel,
14366      II   |                  magyar csárdások, amiket a parasztlakodalmakban táncolnak. 2~ ~Szerencsére
14367     VII   |                   valami sátoros ünnepre. A parasztleánykák vízben tartogatták előre
14368     III   |              orvosait, egykori cimboráit, a parasztleányokat, kiket udvaránál tartott.
14369   XXIII   |                    fel Szentirmán azt a kis parasztleányt, akinek egyszer egy idegen
14370      IV   |              átvette.~ ~Szerencséjére a kis parasztlyán a lábához dobta a pénzcsomagot,
14371      II   |                 cigány húzta, mert azt csak parasztmulatságokban használták; a nemzeti táncoknak,
14372   XVIII   |                  állítani a lovait mindenik parasztnak, hadd mondhassa el őkelme
14373       X   |                  atmoszféra volt az! Zsíros parasztok, rongyos kézművesek, síró-rívó
14374     XII   |                     fontos talpú, zsírszagú paraszttól. Inkább csónakon vitetem
14375     XVI   |                munkával, hogy egy nyomorult párát megőrizzen attól a balesettől,
14376   XVIII   |                    ki kell hagyni, s csak a páratlanokat olvasni, mint II. Jakab
14377       X   |                asztalt, miközben szemei égő parázsként villogtak. Maszlaczky úr
14378     XXI   |                     Ez gúnyos célzás volt a párbaj elől megszöktetett fiatalemberre.~ ~
14379     XII   |               bolond franciák között valami párbajba ne keveredjék, hanem ha
14380     III   |                    közbelépett, s mindenkit párbajjal fenyegetett, aki e nő felől
14381   XVIII   |                   ez az alföldi táblabíró a párbajkihívást viszonozta. Az ilyesmi a
14382     XVI   |                 azokat begyógyítsa; azért a párbajnak e két fakultásnál helye
14383     XXI   |            beszéltek, mint a bekövetkezendő párbajról, mely Dabroni és a fiatal
14384   XVIII   |                     előlépett az említettük párbajsegédi celebritás, s a tárgyhoz
14385   XVIII   |                    hírét.~ ~– A leghíresebb párbajvívó egész Európában.~ ~– Hát
14386   XVIII   |                megmenekült is, de e kicsiny párbajvívók, kiknek egész point d’honneur-jöket
14387     III   |                     kell kezdenünk.~ ~– Ah, pardieu, fiskális úr, ez rossz tréfa,
14388     XII   |              mennyországba jutni.’~ ~(– Itt parenthesisbe teszi, hogy régi fordítások
14389       X   |                    tóduló zaj között fáradt paripáján. Az éles jégdarabok mind
14390       X   |                  Miklós, ki bolondja volt a paripáknak.~ ~– Kössétek a tutaj mögé,
14391      II   |                Kérlek, Mihály, nyergeld fel paripámat, légy szíves sietni vele;
14392     VII   |                   Mármost ugorj a legjobbik paripára, s vágtass a méltóságos
14393      II   |                 elővezette a gyönyörű angol paripát és saját vezetékét, s Zoltán
14394      IX   |                  valamennyi ilyen sárkányon paripázó szélúrfit, mint maga. Még
14395     XII   |                   víz hátán?~ ~No, de végre Párizsból kapok tőle levelet. Itt
14396     XII   |                      hogy idestova elhagyja Párizst, és átmegy Angliába. Szeretném
14397       X   |                 büszkén beszél Londonjáról, Párizstól számítja a francia a világ
14398       X   |                  Maszlaczkytól, a szerződés párját nála hagyva.~ ~– Mármost
14399       X   |               leülni, s megfogózni a csónak párkányába.~ ~Társai megrémülten ugráltak
14400       X   |                  menekülőkkel, hogy egész a párkányaig süllyedt a vízbe. E drága
14401       X   |                     az ablak függönyei, s a párkányról alálépve, előtte állt –
14402      VI   |                     távol eső ablakaival; a párkányzatok meredekein időjárásoktól
14403      II   |            környéken meglátszott, Kőcserepy parkja, kertje zöld volt, mint
14404     XII   |                     színházon s az éjszakai parlament ülésein, s azután hazatérve,
14405   XVIII   |                  jenki kongresszek, a frank parlamentek, a mongol korultájok és
14406     XIV   |                    fel, hogy erősen sírt. A párna, melyre arcát lehajtá, egészen
14407   XXIII   |               azután visszahanyatlott fehér párnáira, arcáról elmúlt a lázas
14408     XXI   |                  kéz, s erőtlenül esik le a párnára.~ ~– Anyám, anyám! – sikolt
14409     XXV   |                   azokat régen felhasználta parókája fodrozásához. Itt még szerencsét
14410     XIV   |                    a világból, ők-e, vagy a parókás kocsis, vagy a fogatlan
14411       V   |               szíveken keresztüllátni, de a parókát észrevenni nem.~ ~– Nem,
14412       X   |                  vidám társaságokat találni párolgó püspökital mellett, földig
14413      II   |                          Úgysem akadt volna párom – szólt az ifjonc féltréfásan.~ ~–
14414     III   |                     minden évben megkísérté párszor, hogy keresztülessék, de
14415   XVIII   |              gondoskodjanak, s amíg a nemes pártfelekre szükség lesz, ingyen legyen
14416    XVII   |                 kettőjöknek legszívélyesebb pártfogását stb…~ ~Zoltán egészen elpirult,
14417      II   |                nemzeti vállalat, nem szabad pártfogásunkat megvonni tőle. Mit mondana
14418   XVIII   |                        Egészen átadta magát pártfogó múzsájának, lelke el volt
14419     XIV   |                szerepét, de egyesíté vele a pártfogóét. Azon ifjak közül, kik nála
14420   XVIII   |                     földig lekötelezett úri pártfogói előtt, mint amilyen megátalkodott
14421     III   |                     hogy nincsenek hatalmas pártfogóink.~ ~– Én bámulok. Ön azt
14422     XXV   |               sohasem látták volna; hajdani pártfogóit ha meg akarta látogatni,
14423       X   |                  szepegve vonta magát magas pártfogója és barátja karszéke mögé.~ ~–
14424      II   |                     a szennyét azután semmi pártfogolás sem mosná le róla, s jónak
14425      XX   |               szomorú alak: egy nagyravágyó pártfőnök, aki megbuktatta pártját.~ ~
14426     XIX   |               vigasztalása volt a megbukott pártfőnöknek: az, hogy ha ő gyalázatosan
14427   XVIII   |                     mosolyog. Végigmosolyog párthívein, hogy lelkeiket újra felelevenítse,
14428   XVIII   |                világosan látható, hogy az ő párthíveinek tömege kevesebb, mint Szentirmayé;
14429       X   |                  úgy tetszett, mintha egész parthosszant egy ordítás terjedt volna
14430       X   |                 szóval. – Látod, mindjárt a parthoz érünk, ott azután megpihenhetsz,
14431   XVIII   |                  kudarcot vallott Kőcserepy pártja.~ ~Azonban még három hetök
14432    XXVI   |               helyen elhagyja a tenger régi partjait, s másutt új medret mos
14433       X   |               lehetett hallani a folyam két partján levő helységek segélyharangozásait
14434      XX   |                  pártfőnök, aki megbuktatta pártját.~ ~Valahol egy távol levő
14435      XX   |              nagyhírű férfiaktól, kik benne pártjuk támaszát ismerték. Magas
14436   XVIII   |               sokáig talált aludni. A derék pártkolomposok boldogoknak érezték magokat,
14437     XVI   |           akadállyal kellett megküzdenie; a pártküzdelmek erős befolyása mellett oly
14438    XIII   |            küzdelmei felett, midőn két erős pártnézet harcolt egymással a jövő
14439   XVIII   |          megszaporítani apáik hírnevét.~ ~A pártok mindegyike végtelen zavarban
14440       X   |           Duna-parton, a hideg szélben, s a partokat ellepő embertömegen keresztülfurakodva,
14441   XVIII   |                  nagy összemérkőzése volt a pártoknak, megelőzte ez a közelgő
14442   XVIII   |                 olvasandja, melyek oly éles pártokra osztottak megyét, várost,
14443      XV   |                     Dacára azon igen gyanús pártolásnak, mellyel egy nagy befolyású
14444   XVIII   |                    A merész gondolat rögtön pártolásra talál.~ ~– Ki velök a városból!
14445       V   |                   nálánál erősebb lények őt pártolják, védik, szeretik, mert gyönge.
14446      II   |              hazafiúi vállalatot kész volna pártolni, csakhogy nem jól kezdik.
14447      IV   |                    melynek mind akadt külön pártolója. Maszlaczky úr nem engedte
14448     XIX   |                   éppúgy óvást teszek saját pártom ellen, s a választást semmisnek
14449   XVIII   |                 jobban értették ezt a másik párton; míg ezek bölcs beszédekkel
14450     XII   |                   csodája, a lánchíd, egyik partot a másikhoz kötve, mintha
14451      XX   |                    fogalom, mely egy bukott pártvezér szívét eltölthette.~ ~Szép
14452   XVIII   |         legindulatosabb, legszenvedélyesebb pártvezéreknek.~ ~Az a csekély körülmény,
14453    XIII   |             eredmény volt, ha egy-egy híres pártvezért sikerült a másik pártnak
14454   XVIII   |               paraszt legyen ezután; amazok pártvezetőit biztassák, hogy ha megtérnek,
14455   XVIII   |                     önzés, a rosszakarat és pártviszálkodás nagy munkáját mindenütt
14456     XIX   |               történetében, annak sohasem a pártviszály volt az oka, mert e nép
14457     III   |                  grófnak vannak ellenségei, pártviszályosai, elkergetett cselédei, sértett
14458      II   |                    fensőbb körökben éppen a parvenük imponálnak legjobban; mindenki
14459    XXIV   |                      jókor lesz, ha húsvéti páskabárányra érkezik is; – akármikor
14460     III   |                    nem irtózott egy francia pástétomsütőből lett bankárnak lekötni úri
14461       X   |                hiába brennoltam, kaufoltam, pászoltam, aufmisoltattam, nem változott
14462   XVIII   |                   rajta ezúttal a sujtás és paszománt, hogy nem különben néz ki,
14463     III   |                  vízfestmények, kőnyomatok, pasztellrajzok és sziluettek; ezek mind
14464   XVIII   |            konzervatívek erős vára és őriző pásztora!~ ~Y. megyében viszont megfordítva
14465     XXV   |                   úr Graefenberg csergedező patakjait és susogó fenyőfáit, s elgondolá
14466   XVIII   |          Kárpátfalváról, zsebében hordván a pátenst, mely számára a felhasználandó
14467      XV   |              hagyjuk el egy kis időre ezt a patetikus tért, s beszéljünk mint
14468     XII   |                     szőni, ki fonni, ki meg patkószegeket csinálni, s a tekintetes
14469   XVIII   |                 könnyen megvesztegethető, a pátosz, az érzelem hamar utat talál
14470       X   |              Idebenn lenni jó.~ ~Nem az ős, patriarkális magyar lakomák egyike ez,
14471     XIV   |                     nagy bajusszal ellátott patriótát, aki egy jegenyefának vetve
14472       X   |              mondják: „Rop, rop, rop, pitt, patt! Ha nem adsz ennünk, elmegyünk”!
14473    XXII   |            bizonyítja a beteg –, néha egyet pattanik a zongora húrja, s olyan
14474      II   |                  odáig.~ ~– Mit, kísérni? – pattant fel Tarnaváry. – Odatalálhat
14475       I   |                   égiek ragyogását, zajosan pattanva szét kék-zöld színű szikrákba.~ ~
14476       X   |                  perc múlva elkezdtek egyes pattogások, roppanások hallatszani
14477       X   |                      A tűz hangosan kezdett pattogni a kandallóban.~ ~– Meséljek
14478     III   |                    s fel járkálni apránként pattogva.~ ~– Tudni akarja! Nem olyan
14479     XII   |            hajókötél tevének áttéve – hol a patvarban tanult ez a gyermek zsidóul?)~ ~,
14480   XVIII   |                  volt jelen néhány kíváncsi patvaristánál egyéb, aki keresztülment
14481    XIII   |                 hogy itt valaki haszontalan patvarkodásaival az én kúrámat félbeszakítsa.~ ~–
14482       X   |                 borravalót, midőn valahol a pávák szigete körül száraz földre
14483     XXI   |                  hogy maradjon. Minek volna pazarlani az időt?~ ~Perc múlva ismét
14484   XVIII   |            eredményt bírtak kívívni, mint ő pazarlással; hogy többet érnek azok
14485    XVII   |           lesüllyedni ismét egy vesztegető, pazarló, szívtelen úr rendszere
14486   XVIII   |                minden faktora a közéletnek, pazarolták a pénzt, édesgették a szavazatokat,
14487       X   |            szívszaggató hangon könyörögnek, pazarolva isten nevét reájok. Az ilyen
14488      II   |                     gyümölcsös facsoportok, pázsitos szakaszok, nemes szőlőlugasok
14489   XVIII   |                   adta neki a drága illatos pecco-teát az egész bádogszelencével.
14490   XVIII   |             desszertek, sem vad, sem szelíd pecsenyék, sem édes, sem keserű tészták
14491    XXII   |            mondogatták nagy halkan: „Fekete pecsét”. Egy óra múlva bejött anyám.
14492    XXIV   |                    aláírták s előttemezték, pecséteiket reá nyomták, anélkül, hogy
14493    VIII   |                 kiolvasni.~ ~Rudolf végzé a pecsételést, s száraz hangon monda:~ ~–
14494   XVIII   |                   letisztázta szépen, be is pecsételte gyűrűs címerével, s feltámasztva
14495       X   |                  azt már egy levélbe, le is pecsételtem az ametiszt gyűrűmmel, melyen
14496    VIII   |                   ajtó felé valami iratokat pecsételve. Az ifjú lépteinek hangjára
14497   XVIII   |        szabadelvűeknek és konzervatíveknek, pecsovicsoknak és kubinszkyaknak, fehér
14498       X   |                 ilyenkor is eszébe jut ez a pedantéria? Mikor felfordul a világ,
14499     XIV   |                   rövid szóból állt:~ ~„Már pedzi!”~ ~Azt ugyan rögtön megtehette
14500       X   |                    átveté a tutajba, mint a pehelylabdát.~ ~A paripa vergődni kezdett
14501     III   |            miszerint menjen el zsemlyéért a pékhez, s azt meg is cselekszi,
14502     III   |               Hozott egypár vajasszarvast a péktől, s azokat letette az asztalra.~ ~
14503     XXI   |               Bramarbas, akinek a gyávasága példabeszéd.~ ~– Ez pompás tréfa volt
14504     XIV   |                lelkiismeretes hallgatagsága példabeszéddé vált. Ezt öntől senki sem
14505      XX   |                  inasok is őróla beszélnek. Példabeszédképpen marad fel a neve.~ ~Amarról
14506       V   |           megrontani. Eveline jól tudta azt példákból s észtani búvárlatokból,
14507       V   |                    tagjáét, melynek hölgyei példaképei az erénynek és házias szendeségnek.~ ~–
14508       V   |                     lyánkák egyikét szokták példaképpen felhozni. Midőn ifjú hajadonná
14509     XII   |                  fia.~ ~Legutóbbi levelében példálózik, hogy idestova elhagyja
14510      II   |                    kezdett a helyén, többen példálózni kezdtek a háziúr előtt,
14511   XVIII   |                 találni közöttük.~ ~A rossz példánál semmi sem gyümölcsözőbb;
14512      XX   |                   tépi össze? Ezer meg ezer példányban olvassák a hírlapokat az
14513      II   |                  egy hórihorgas vadász, kit példányul tartott valami magyar lord.~ ~–
14514   XVIII   |                élceivel meglövöldözni; mint példaul: „Nem járnak együtt az óráink!” –
14515     XIV   |            áraszthatna erre az országra, jó példával, lelkesítéssel! De mit használ,
14516       X   |              testeiket érinteni, s a meleg, pelyhes ágy helyett ott a nyúlós,
14517       X   |                     s előszedi éjfél után a penészes pereket, s ír nagy sebesen,
14518    VIII   |          boldogoknak karában, s az, ami úgy peng és döng éjnek idején, nem
14519     III   |                    két nagy eszmét kezdenek pengetni, amiknek a nevei eddigelé
14520     XII   |                   nagyon megnéztük azt, aki pengőben beszél; de viszont nem is
14521   XVIII   |              gyapjútermését kétszázhúszezer pengőért, melyért rendes idejében
14522     XXV   |                   ha annak a huszonnégyezer pengőnek, melyet ő szerzett a bárónak,
14523   XVIII   |                   ön hálánkra. Egy-két ezer pengőről biztosíthatom önt. Aztán
14524     XXV   |                     őnála sem pisztoly, sem penicilus, sem semmi egyéb öldöklő
14525     XII   |                mennyiségű ásókat, kaszákat, penicilusokat és gőzhajó-masinákat. Már
14526      IX   |                   voltam; fejemet beverték, penicilust vágtak a pofámba; most is
14527    XIII   |                    s mily erőfeszítés, mily pénz- és munkavesztegetésbe került
14528    XIII   |                     egy sarlatán, az úr egy pénzcsaló, az úr nem is doktor, hanem
14529      IV   |               parasztlyán a lábához dobta a pénzcsomagot, és elszaladt előle, különben
14530     XXV   |                 Pestről.~ ~Összeszedé, ahol pénzei voltak, s gondolkozék rajta,
14531       X   |                  azazhogy: Trommel úr, és a pénzemet is otthagyom. Tegye el!
14532      IV   |              valamennyi ismerős uzsorásnál, pénzkalmárnál, hogy csak száz pengőt adjanak
14533     XII   |                 hogy ne fárasszam magamat a pénzküldéssel; mert amit elvitt magával,
14534      IV   |                kedves nagyságos úr, mihelyt pénznél lesz, nem fog róla elfeledkezni.
14535   XVIII   |                 Ki-ki határozza meg, mennyi pénzre van szüksége, költse, amire
14536     XIV   |                   levéltárét, a perköltségi pénztárét, mind. Ön fizesse a frátereket
14537       X   |                  Foglaljuk el erővel, ha jó pénzünkért nem adják!~ ~A révészlegények
14538       X   |               helyzetben, melyben a rémület perce érte. A félig felemelt poharak
14539       X   |                   legnagyobb szorongattatás percében egy gondolat támadt fejemben,
14540       X   |                    számította annak közelgő perceit, de számította nemes áldozatkészséggel,
14541       X   |                  addig, tinektek még vannak perceitek élni, ezekre már a halál
14542    XXIV   |                     voltak mondva; az ilyen percekben úgy őrzi minden ember arcát,
14543       V   |              megmozdítani; s emiatt sokszor perceken múlt élete vagy halála,
14544       X   |                     el, hogy minden ütésnél percekig megpihent.~ ~Egyszerre valami
14545       X   |                  így, melyet nem számlált a percinga otthonos petyegése, mert
14546     XVI   |                    ki és mi, és hogy néhány percnyi beszélgetést óhajtana a
14547    XVII   |            haragudnék ottan belül. Az egész percsomónak még csak hamva sem maradt
14548    XVII   |                  szemeit le nem vevé az égő percsomóról, mely apródonként foszlánnyá
14549       X   |                     töltöttek.~ ~– Legújabb pered jóvoltára! Hahaha! – koccinta
14550  Vegszo   |               felőle, hogy hasonló tartalmú perek nem tartoznak törvénykezési
14551       X   |        információkat, eldönthetetlen hosszú perekben, s minthogy rövid volt neki
14552       X   |                      fenyegetett mindenféle perekkel, mi pedig majd megpukkadtunk
14553      IX   |                   nézve, mint nőket hallani perelni.~ ~– Mi ez? – kérdé Kovácstól
14554     XIV   |                   tulajdonosától vissza nem pereltetik, tudniillik: a sír.~ ~A
14555     XVI   |                     Alig várom, hogy valami perem legyen, hogy rábízhassam.~ ~–
14556     XIV   |                 tudnom, hogy mi van a saját peremben?~ ~– Ugyan mit nézhet egy
14557     XIV   |                    unalmas osztályigazítási peren? Ez csak gyermekies kíváncsiság.~ ~–
14558     XXV   |                 Ilyen állapotban alig lehet peres dolgokról beszélni.~ ~Elvárta,
14559     XIV   |                  könnyebben hozzájuthatna a perhez? Egy ízben összetalálkozott
14560   XVIII   |                   gondja volt a trópusokra, periódusokra, stílusa nem volt igen virágos,
14561      II   |              ajkmetszést. A lyánka egyszerű perkálruhába volt öltözve, mert jobb
14562     III   |                fiskális úr még ifjú korában perköltség fejében elkótyavetyélte,
14563       X   |                    ez a tudósítás, mintha a perköltségekben elmarasztalták volna. Kellemetlen
14564     III   |                    jó fejőstehén), miután a perköltségeket is saját erszényemből előlegezem.
14565     XIV   |               kezére bízok: a levéltárét, a perköltségi pénztárét, mind. Ön fizesse
14566     III   |                 patvar pörös ügyet és ügyes perpatvart, mikkel azonfelül az egész
14567      IX   |                elborzadva ettől a korlátlan perpatvartól. Ilyesmi őelőtte oly egzotikus
14568     XIV   |               Holnap estére készen leszek a perrel – ezt súgta Bogozy egy napon
14569     III   |                    nyalábot, vigye vissza a pertárnok úrhoz! Ott megkaphatja nagyságod.
14570     III   |                     Tehát reményli ön, hogy perünk még odáig elhúzódik.~ ~–
14571     III   |                   sóhajta fel:~ ~– Eszerint perünknek vége van.~ ~– De nincs! –
14572    XIII   |                   volna belőle semmi haszon perünkre nézve. Ha ő olyan korcs
14573       I   |                 részvétlenség szeret mindig pesszimista lenni, hogy ne legyen kénytelen
14574   XVIII   |                  magával fráter Bogozyt, ki Pesttől idáig aludt, s Tamást, a
14575    XXIV   |                  Tarnaváry, Kovács és Varga Péter, a volt jószágigazgató.
14576      II   |                    volt az.~ ~– Jancsi vagy Peti, vagy hogy hínak; hozz ki
14577      II   |                   hítták sem Jancsinak, sem Petinek, hanem Adolfnak; egy percig
14578     XXI   |                becsületre ezt a mangeur des petits enfants-t, ezt a kisgyermek-nyeldesőt,
14579       X   |                számlált a percinga otthonos petyegése, mert a folytonos rázkódástól
14580       X   |                        Ott benn durrogtak a pezsgőspalackok.~ ~Néhány éltesebb férfi,
14581      II   |                     még csak kedvére nem is pezsgőzhet.~ ~A két lyánka pedig, amint
14582      II   |                      ki agyontáncolhatta és pezsgőzhette magát, senki sem vivázott
14583   XVIII   |                    az be az egyiken is.~ ~– Phü! Milyen dohos szag van itt.
14584      VI   |                  közé, s tíz év múlva egész piac támadt ott körüle, úgyhogy
14585   XVIII   |                mondanák most, hogy elzárják piacaikról az idegen gyárművek termékeit,
14586     III   |               történtek, nénjei életmódját, piaci hírré vált botrányokat;
14587     XII   |                   vásárra az erényt; azon a piacon, ahol az ártatlanságot árulják,
14588       X   |                   az utolsó hagyott ott egy pici-pici tűztojást; azt is beletojta
14589     VII   |                    apró emlékkel Zoltánt; a picike, a legkisebbik, alig harmadfél
14590   XVIII   |                gyönyörű, angyalarcú gyermek piciny hókezét az ifjú arca elé
14591   XVIII   |               éhezik, szomjazik, s mikor én pihenek csöndes ágyamban, talán
14592     III   |                   megvágatni.~ ~Abellinónak pihenés kellett, míg eszméit rendbe
14593      II   |                      ilyenkor aztán mintegy pihenésül mindannyiszor Katinka arcát
14594      XV   |                     és most feküdjék le, és pihenje ki magát.~ ~Zoltán csak
14595      XX   |                  házunkhoz; nem messze van, pihenjén meg.~ ~– Köszönöm, sietnem
14596    XVII   |                 emberek szívei!~ ~Éjjel sem pihentek meg sehol, váltott lovakon
14597     III   |                    meg, mondja ön. Eljárjak pikétpartikra a nagyságos úrhoz, vagy
14598       X   |                      az ő csúszós, iszapos, pikkelyes testeiket érinteni, s a
14599       X   |               barátunk treffet ad ki, mikor pikket hívnak. Mi lehet ma?~ ~Óh,
14600    VIII   |                 maga után a seb.~ ~E néhány pillanata a hallgatásnak, halk zokogás
14601       V   |                   miszerint Eveline jóságos pillanatai a tanácsos által közlött
14602   XXIII   |                    élet és halál elválasztó pillanatja. Talán az ő arca ismét az
14603       I   |                 jobb jövők reményét, minden pillanatját munkára fordítja, s midőn
14604       X   |                      Eveline hozzászokott e pillanatnyi bajokhoz; az orvosok azt
14605   XXIII   |             homlokán, nagyokat lélegzett, s pillanatok múlva csendes, nyugodt tekintettel
14606     XIV   |                   fiatalok lenni.~ ~Az első pillanatokban alig talált Zoltán öröme
14607     XXV   |              alkalmatosságával annyi kedves pillanatot töltöttünk el együtt?~ ~–
14608      II   |                 neve – kegyesen leereszkedő pillanattal fogadá az ifjú lovagot,
14609     VII   |              kertben, és hajszolják a tarka pillangókat virágról virágra.~ ~Még
14610       X   |               roskatag földszinti házacskát pillanta meg, hol a rongyos háztetőről
14611     III   |                    Bogozy, az pedig fel nem pillantana írásából egy lóért.~ ~Kárpáthy
14612   XVIII   |            kegyeskedett kitekinteni.~ ~Ez a pillantás nagyon elrontotta belső
14613       V   |             titkolja e fájdalmát; de én egy pillantást vetettem lelkébe, mely mindent
14614       X   |                 Könnyű nekik azt mondani; a pimaszok, a gyávák! Hogy örülnek
14615       X   |                   lehetett, mint omlik be a pinceablakokon a víz nagy zuhogva, bugyborékolva,
14616     XIV   |               félelem.~ ~Egy zárt, beomlott pincebolt, melyet senki sem látott
14617       I   |                    felépült kunyhóját, üres pincécskéjét, melyhez a bortermő vesszőt
14618       X   |                     több hónap óta titokban pincéjébe eleve elrejtetett egy csónakot,
14619       X   |             cselédeit. E csónak a septemvir pincéjéből húzatott ki, hol előre készen
14620   XVIII   |              összejárt, padlást, konyhákat, pincéket, s természetesen mindenütt
14621   XVIII   |            számadásaikat a konyhamesternek, pincemesternek, kertmesternek és istállómesternek,
14622     XIV   |                       felváltogatta ismerős pincéreknél szép suttyomban, de egyen
14623       X   |                  vele, a pipa a szájában, a pipában a tűztojás, és elaludt.
14624     III   |                   úr nagy lélegzetet vett a pipából, s folytatá:~ ~– Kedves
14625     XIV   |              visszaadja nyugalmát. Az ilyen pipaféle nagyon alkalmas arra, hogy
14626      II   |                        A méltóságos urak fő pipahordozója – felelt egy fürgönc komornyik,
14627   XVIII   |                  felelt lakonice Tarnaváry, pipája tüzét tollkése szurkálójával
14628       X   |                    hamu között, s odatevé a pipájába, s hazavitte. Otthon lefeküdt
14629     III   |                        Az ügyvéd úr kiverte pipájából a hamut. Őt magát nem hatotta
14630      II   |               keresi hiúsága kielégítését a piperében, míg egyik gyémántokat és
14631       V   |                      kik ifjú éveiket henye piperőcködésben tékozolják el, kik hősök
14632       X   |               elhagyja, kilépett abból nagy pípesen, büszkén összevissza gombolva
14633      XX   |                hosszú lovagköntösét, mégsem pirítja ki orcáját.~ ~A kísérő lovász
14634   XXIII   |                  hozzá, és arcán két hajnal pírja derengett: a nap hajnaláé,
14635     XIV   |                    azt mindig egy nemével a pironkodásnak tette, mert nagyon megnézték
14636   XVIII   |              Szentirmay szakajts róla.~ Még pirosabb a mi vérünk,~ Azért ontjuk,
14637   XXIII   |                    keletkezett, a mély égen pirosló felhőcskék úszdogáltak;
14638   XXIII   |                      arcáról elmúlt a lázas pirosság, csak az édes mosolygás
14639   XXIII   |               felemelve. Arca szokatlan égő pirosságán látszott, hogy ismét rossz
14640      II   |                 jurátus csak hallgatott, és pirult. Hol a jobb lábára, hol
14641   XVIII   |                   mint szemérmes szűzleány, pirulva és szemlesütve.~ ~A tömeg
14642   XVIII   |                      uram, hanem kardról és pisztolyról; önnek meg kell velem vívni!~ ~
14643     III   |              bármelyiknél azok közől, miket Pitaval velünk megismertet.~ ~Abellino
14644       X   |                    mondják: „Rop, rop, rop, pitt, patt! Ha nem adsz ennünk,
14645   XVIII   |                      hogy a nagy tekintélyű Pittnek és Foxnak micsoda véleményei
14646     XIV   |               csöngetés hangja riasztá fel. Pitvarnoka belépett hálószobájába,
14647      IX   |                      Karolina rábízta egyik pitvarnokára – ki ezentúl kizárólag Zoltánt
14648      XV   |               Zoltán andalgásából hazatért; pitvarnokát elküldé ügyvédeért, kéretve
14649     XII   |                elébb rendesen kiküldé azt a pitvarnokától, hogy kefélje le az előszobában.
14650      XV   |                   az előszobában meghagyá a pitvarnoknak, hogy délig senki se háborgassa
14651   XVIII   |                     piros hajtókára, fényes pitykékkel, hosszúra nyúlt ülés után
14652   XVIII   |                  sallangos parasztszekéren; pitykés dolmányokban, pörge kalapban,
14653     XVI   |                szemével merően nézett fel a plafonra.~ ~Kovács összefont karokkal
14654     XXI   |               hívlak, ott leszesz.~ ~– Avec plaisir – sietett mondani a spadassin;
14655     VII   |                        Bogozy feljegyzé azt plajbásszal egy nagy vörös tárca fenekébe.~ ~–
14656       X   |                   sürgeté a zseniális báró, plajbásza hegyét szájában megforgatva –,
14657      VI   |                 romokkal és vízesésekkel; a platán- és gesztenyefák óriási magasságra
14658      VI   |                     forró évszakokban e hűs platánkoronák illatos, enyhe árnya alól
14659       V   |                indulatnak tulajdonítá, amit platói szerelemnek neveznek, s
14660   XVIII   |                   szavaktól, s akik kezdték Platón, s végezték Epicuron, s
14661   XVIII   |             filozófiának. Adjátok egy nőnek Platót és Aristotelest, és égesse
14662     XVI   |             jókedvéből beleverje az orrát a pocsolyába, ami bizonyára csakis angyaloknak
14663       X   |                  segélyért kiáltók közé egy Podmaniczky. Áldhatják az Istent, akikre
14664      II   |                  magát, s filozóf kedéllyel pödörgeté azt a kicsi bajuszt, mely
14665     XXV   |                     ha feleselni kezd vele, pörbe keveri, ha párbajra hívja,
14666       X   |                   megkeresztelve a betakart pörcsomagokat, amikre ráült.~ ~Maszlaczky
14667     III   |                   tesz arról, hogy tele van pörcsomagokkal és protokollumok foliantjaival;
14668     III   |                  nem képes magát beleélni a pörébe, s csak a tripartitumból
14669    VIII   |                   Hogy tudnának a furfangos pörészek e sorok ártatlan, tiszta
14670      IV   |                 méltóságod (már méltóságod) pörét viselje.~ ~– Kérem, barátom
14671     XIV   |             összeköttetésben legyenek olyan pörfelekkel, akik ellen valami ügyet
14672   XVIII   |                magának kellett szegénynek a pörkölt tortát cifrázni, mert Maszlaczky
14673      II   |                gyermekek javára tanúskodva, pörlekedve, amikor is sok kellemetlen
14674     III   |                   fiókjából egy összekötött pörnyalábot húzott elő, melynek borítékjára
14675       X   |                     a beléjök zárt százados pörök megelevenültek volna, s
14676       X   |          odaültették Misztizlávot, és egyre pörölnek vele, mert nagyon szórakozott,
14677   XVIII   |                    Eveline magánkívül volt, pörölt, jajveszékelt minden szisztéma
14678   XVIII   |                     Y. megyében az ellenzék pörölye és láncos buzogánya!~ ~Ez,
14679     XIV   |                gondolá magában.~ ~– Micsoda pöröm van énnekem Abellino bátyámmal? –
14680     XIV   |                 Adok rá felhatalmazást. Egy pörömben kompareálni kell, ott majd
14681     III   |              Éspedig, íme, ön is elveszti a pörömet! – szólt közbe Abellino,
14682      IX   |                   igazán megrettent, mert e pörpatvar hangjai női hangok voltak,
14683     III   |                     minden bútor, szekrény, pörtár a tompa és hegyes szegletekhez
14684       X   |                 szokott ülni a levéltárban, pörtárban, s írt, írt szakadatlanul
14685     III   |                   kérdezett:~ ~– Hogy áll a pörünk, uram?~ ~A fiskális úr felhúzta
14686     III   |                    Igen olyanformán, hogy a pörünket aligha újra nem kell kezdenünk.~ ~–
14687    XIII   |                    hallhasson.~ ~– Kérdéses pörünknek e napokban kelle az ítélőszék
14688    XIII   |                    ily elmésen fejezve ki a pörvesztés eszméjét.~ ~Abellino félholtan
14689      IX   |                 bosszút találta ki a vétkes poétajurátus számára, hogy eleibe tette
14690    XXVI   |               végzetén, s ne hallgassatok a poéták unalmas prédikációira, akik
14691     XII   |                   komédiás néppel, nyifnyaf poétákkal s más efféle csavargókkal,
14692      IX   |               zivatar hordana el valamennyi poétázó, ábrándozó embert, valamennyi
14693     XII   |                 tengerbe, Párizsban fülig a poézisbe, még hátra van Angliában
14694       X   |                   tenyerébe fektetve széles pofáját, amint hason feküdt.~ ~–
14695    XIII   |                     sáncot képez mellette a pofakövérség, melyen túl nőni nem szabad,
14696      IX   |               beverték, penicilust vágtak a pofámba; most is itt a helye; ló
14697     XXV   |                 Ilyen kopasz fővel és piros pofával ő még nem látott embert,
14698   XVIII   |                  dacára Dabroni ütlegeinek, pofozásainak, átnyalábolta őt, s lerántotta
14699   XVIII   |            híres-neves verekedők voltak. Ők pogány vallásuk gyakorlása miatt
14700    XVII   |                       Nehéz volt a kísértet pohara, melyet ki kellett ürítenie,
14701       X   |                     ételek, a lelkesítő bor poharai mellett elmúlik utolsó ösztöne
14702   XVIII   |                Távol az asztalok zajától, a pohárcsörgéstől, a tósztok áldomásaitól,
14703   XVIII   |                      minden ételnél, minden pohárnál az jut eszembe, hogy ő most
14704   XVIII   |                   párbajvívók, kiknek egész point d’honneur-jöket felfordítá,
14705       X   |                  nagyobb dühben a pontárok (pointeur) midőn belépett a terembe
14706     III   |              ajtaján. „Szabad!” Nem egészen pókhálómentes hálószoba tárul fel előttünk,
14707   XVIII   |                    a kettő által titokban a poklok fenekére ajánltatva, nekiült
14708   XVIII   |                 járt, amice dilectissime, a poklokban?~ ~– Mindenütt, ahova csak
14709      II   |                   Hol van? Merre van? Hol a pokol fenekében jár?~ ~A jurátus
14710     XII   |                     elhiszi, s eget, földet pokollá változtat ellened és Zoltán
14711     XXV   |                    kézzel-lábbal kapálózott pokrócai közepett, s egyre gyilkost
14712     XXV   |                     hajtásaiból, odatartá a pokrócba takargatott férfi elé.~ ~–
14713     XXV   |                     sem öltözötten, egy-egy pokróccal a nyakukban, víztől csepegve,
14714     XXV   |                    bontották ki Abellinót a pokrócok közől, amidőn ez nekirohant
14715       X   |             félelmes menhelyeikről, s meleg pokrócokba takarva, a tutajon elhelyezé,
14716   XVIII   |         parancsolták volna, hogy feküdjék a pokrócon, melyen Kárpáthy János agarai
14717     XXV   |                    s fogtak egy csomó vizes pokrócot, azzal körültekergették,
14718   XVIII   |                     ott a terem legmagasabb polcán!~ ~Midőn beszédét elvégezte,
14719      II   |                     Mint jutott azután azon polcra, ahol jelenleg áll, azt
14720       X   |                     a borzalomnak, a fényes polgárerénynek és a mély förtelemnek!~ ~
14721     XXI   |                    ragyogott, mint akinek a polgárkoszorút sikerült elnyerni.~ ~Szentirmay
14722      II   |              helyezi abban. Első neje pesti polgárnő volt, kereskedő özvegye.
14723      II   |                     volt a tehetősebb pesti polgároknak a budai hegyeken telkeket
14724     XIV   |               elkívánja az ásítást tőlük. A polgárságnak csak vasárnapja van, hétköznap
14725       X   |                    az bizonyosan sietni fog polgártársait kiszabadítani e kellemetlen
14726    VIII   |                    a test belsejében támadt polip.~ ~Fölkelt, s odalépett
14727   XVIII   |             szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, éppen úgy, ahogy az ember
14728     III   |                  évek óta nem foglalkozom a politikával; miattam széttéphetik egymást.
14729   XVIII   |                  mert a közvélemény előtt a politikus nevezetesebb ember, mint
14730    XXII   |             elvettétek mindenét, hogy engem pompában temessetek el. Úgy fájt,
14731      XI   |                     ne is keresse. A gazdag pompája, a szegény szegénysége mind
14732      II   |                    az ő házaik sorába, s az pompásabb volt valamennyinél; a jó
14733      II   |                felhalmozva (mert nem elég a pompát megvenni, annak elrendezésében
14734   XXIII   |                     miken a Kőcserepy-címer pompázott, egyszer nagy csörömpölve
14735      II   |           szorítandja, ne járhassanak mezei pongyolájokban, ne merjenek öszvéreikre
14736       X   |                    s annál nagyobb dühben a pontárok (pointeur) midőn belépett
14737   XVIII   |                      s ez a pont a becsület pontja.~ ~– Tudom hát; bizony nem
14738     XII   |                    kuriózumot. Nevezetesebb pontjait, illető kommentárjaimmal
14739   XVIII   |                    ez a pont még a becsület pontjánál is erősebben érdekelte,
14740   XVIII   |                     udvarias ember, ennél a pontnál engedékenységet ismer. Ez
14741     III   |                   ideig csak igen általános pontok felett civakodtunk; én engedtem
14742     XII   |                     tintát, kicsiny és nagy pontokat és felkiáltójeleket lövöldözve
14743       X   |                   az odavonatkozó részletek pontosabb tárgyalhatása végett. Orcájának
14744   XVIII   |                    az idő, s kisebb-nagyobb pontossággal már a három órát is elverték
14745     III   |                másik meghalt nejét. Az első pontra számtalan bizonyítványunk
14746      XI   |                    andalogva járunk végig a poraiból kiemelkedett város utcáin,
14747   XVIII   |                    cimborája, tartotta őket pórázon, csak egy ilyen körmönfont
14748       X   |                 tényig, szomorú, nagyszerű, porba sújtó s égig emelő események:
14749       X   |                 kialunni készül, előtte egy porcelán fényernyő, melyen homorműben (
14750     XII   |                    a sok szedtevette kölyke porcelánt csinálni, meg indigót főzni,
14751     III   |              valamennyinek inogbinog minden porcikája, ámbár vas „S”-ek tartják
14752   XVIII   |                   táncolnak sáros csizmában pőre atyánkfiai, sem az ólmos
14753     VII   |             megnézni az utat, nem közelít-e porfelleg Szentirma felől, s ismét
14754       X   |                       A leomlott ház vastag porfelleget támasztott a szűk utcán,
14755       X   |                     omolva a vízbe, s fehér porfelleggel borítva el az egész környéket.
14756     VII   |                 kiugrott kocsijából, leveté porköpenyét, sapkáját felcserélte kucsmával,
14757   XVIII   |                     nyakig és sarkig szürke porköpönyeg biztosítá a küllevegő befolyása
14758   XVIII   |                  Bogozyt, süket Tamást és a porköpönyeget, mind a hármat saját sorsukra
14759       X   |                     a halomba omlott kő- és porladéktól, melynek romjai körül magasra
14760     III   |                nincs.~ ~Egy szalmaágy-, egy porolófa- és egy faládából áll az
14761     XII   |                     csak a doktorátus meg a porosz koszt meg nem rontotta.~ ~
14762   XVIII   |                  biztonságban, futtatott át Poroszlóra, eltagadta a nevét a vendégfogadós
14763   XVIII   |               fizesse ki.~ ~Ezt megírta még Poroszlóról Kőcserepynek Maszlaczky,
14764    VIII   |                bútorok, asztalok mind finom porral voltak belepve, mely évek
14765   XVIII   |                   szívósabb, haraphatlanabb portékával nem beszélt.~ ~Ha azt az
14766    XIII   |                 mellemben, úgy tágul minden pórusom, úgy zsibongnak a gangliák,
14767   XVIII   |                 mely éppen akkor érkezett a postán, s melyben nagy gyönyörűségét
14768    XXII   |               énelőlem mindent? A múltkor a postasíp szólt a házunk előtt, a
14769     XII   |            mindenütt ott vannak.”~ ~Még egy postscriptumot kezdett a derék úr, de azt
14770     XIV   |                    künn rendetlen, homokos, posványos telkek terültek a város
14771     XII   |                     betesz engem, mellé egy posztógyárat, oda beállít téged, magának
14772     XII   |                  fogsz lenni főispán, hanem posztót szővsz; Zoltán, amint hazajön,
14773   XVIII   |                Crimen laesae! Actus majoris potentiae! – kiáltának a szobában
14774     XVI   |                      ezáltal crimen majoris potentiaet követne el, mégpedig két
14775    XIII   |                   elpártolt helyét másikkal pótolni, az elveszett csatát újrakezdeni,
14776     III   |                  egy tál lencséért, eladjam potom díjért ősi birtokomat.~ ~–
14777   XVIII   |                 aggodalomra sem lehet ok, a pozíciók megvíhatatlanok, a hadsereg
14778     XIV   |              barátom – szólt Maszlaczky úr, pozitúrába vetve magát. – Azt én egyáltalában
14779       X   |               összefont karokkal, napóleoni pozitúrában beszélt a főherceggel, e
14780     XXI   |                lehetett hallani mindennap a pozsonyi nyilvános helyeken, hol
14781   XVIII   |                tisztulnia a székvárosból, s Pozsonyig meg sem állani, ahol aztán
14782     XXI   |                  még azon éjszakán elhagyja Pozsonyt, melynek reggelén meg kellett
14783     XII   |                    Te kd I ik j. t. r. n-om pr. dil. rel kat küldöz az
14784     XII   |                 Kovács letette a cenzúrát – praeclarummal –, s ilyenformán megszűnt
14785     XXV   |                     spectabilis, bonum mane praecor!”~ ~Midőn senki sem akart
14786     XII   |                     professzor fog lenni, s praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak.~ ~
14787    XIII   |                     Kedves nagyságos úr, én praetendálom, hogy ezt a dominust dobassa
14788      IV   |          skrupulozitások, azok a szünteleni praevaricatiók, azok a mindennapi subsumptiók,
14789   XVIII   |                   Párizsban elfelejtette, s Prágában megint újra tanulta volna.
14790   XVIII   |                   barátom, ön Maszlaczkynál praktizált, nemde?~ ~Bátorkodik a kérdésre
14791     XII   |                     ideig meglehetős kemény prédikáció. De megengesztel mindjárt.)~ ~,
14792    XXVI   |               hallgassatok a poéták unalmas prédikációira, akik úgyis csak azért korholják
14793      IX   |                   teszek, mint nekik tartok prédikációt, mégsem lesz egyik is jobb.
14794       X   |                  szobákat húzatott be drága prémekkel.~ ~E históriai emléken nyugodott
14795   XVIII   |                  nagyon bársonydolmányában, prémes mentéjében, azt hitte, ahhoz
14796       X   |                  volna bátor lélekkel, mint prémmel látni el magát. Lám, a bátorság
14797   XVIII   |               délceg ifjú, egyszerű fekete, prémtelen atillába öltözve, mintegy
14798      IX   |                  kapuban megkérdezék a nagy prémű ajtónállótól, hogy „Itthon
14799      IX   |                    rakétával felgyújtotta a présházat; s a szemei elé került leánynak
14800     XXV   |                   hogy szeretné látni azt a Prieszniczet, aki a szilenciumot le tudná
14801     XXV   |                  nálunk. Abellino is elvivé Prieszniczhez roncsolt tagjait, adjon
14802   XVIII   |                 kívül eső ostobaságra, mely primitív együgyűségével minden hosszadalmas
14803      II   |                     az üléséből, s lesegíté principálisát.~ ~A főispán úr rövid, zömök
14804   XVIII   |                szemeit, minden argumentum a priori mellőzésével.~ ~Szerencse
14805       X   |             szabadulásért.~ ~– De enfin, ez privát ügy, fenséges, uram, és
14806     XXV   |                    kövessen el a magyar jus privatum criminale értelmében.~ ~
14807       X   |                   említeni. Ez időben éppen Privorszky termei voltak a törvénytudó
14808       X   |                     legszomorúbb, legvalóbb próbája. Oly közel hozzá a halál,
14809   XVIII   |                    kezében, s lőni sem igen próbálhatott egyebet ártatlan nyulaknál”.~ ~
14810    XIII   |             legkisebb hangot meghallok. Bár próbálja meg. Nyomjon egyet azon
14811   XVIII   |        hatalmasabbak minden teóriánál. Csak próbáljon valaki álmodni olyat, hogy
14812       X   |                  szólítani: „Jó barátim, ne próbálnánk-e szerencsét?” Azok egyszerre
14813      II   |                  dicső mintaképét utánozva, próbálta már egypárszor az ilyen
14814     III   |                 dicséretekkel? Engem akar-e próbára tenni?~ ~– Csak türelem,
14815  Vegszo   |                 mely regényhősöm jellemének próbatüzét képezi, nem tartozik a legszokottabbak
14816     XIV   |                  Láthatott ön sok veszélyes próbával szemben; bizonyságot tehet
14817   XVIII   |                   hasítom ketté!~ ~Az ugyan problematikus dolog volt, hogy vajon az
14818     III   |              kíváncsiság nem gyötri, hogy a processzusok titkaiban fürkésszen s még
14819    XIII   |                    magasabban –, hogy az én processzusomat valaki elrontsa haszontalan
14820     XII   |                    volna, hogy egyik utódja professzor fog lenni, s praelegálhat
14821   XVIII   |                   mint egy mártír, mint egy próféta, ki látta hazája veszedelmét,
14822      II   |                    háromszögbe; különben en profil is meg lehet ismerni a minden
14823       X   |                világ, legalább az ember azt profitírozhatná, hogy szabadabban társaloghasson.~ ~
14824     XII   |                   ez lesz a hivatása. A sok prókátor, táblabíró, a sok vitézkötéses
14825     III   |                    a bírákat és az ügyfelek prókátorait; még maga az alpörös személy,
14826     III   |                      Azt a leggyakorlottabb prókátornak is dolgot ad megérteni.
14827   XVIII   |                 monda:~ ~– Nem bíróról, nem prókátorról van szó, uram, hanem kardról
14828    XIII   |                    összezördült diplomata a promenádon, melyet az elparasztosodó
14829       X   |                  gondviselés.~ ~A főutcákon Prónay Albert jár, a főispáni helyettes,
14830     XII   |                   tabulae regiae notariusom propria diligentia (saját buzgalmából)
14831    VIII   |                    önnek. Önnek az ifjúsági propylaeumokból az életbe kell átlépni;
14832      VI   |                    fölött csak név szerinti protektorátussal bírtak, voltaképpen kígyó
14833   XVIII   |                   el a megyeház udvarát, és protestáljanak ez alkotmánytörő erőszak
14834   XVIII   |                 ordított rá Tarnaváry. – Én protestálok ez alkotmányszegés ellen,
14835     XVI   |                   akik bevilágítanak utána. Protestált, hogy ne fárasszák magokat,
14836   XVIII   |                    nyers erőszak szült.~ ~– Protestálunk! – kiálták minden oldalról
14837     XII(1)|         foglaltaknak; hajdan csaknem minden protestáns háznál láthatók voltak e
14838       X   |                   éneke zeng az éjben. Ez a protestánsok templomából jő, hol a nép
14839     III   |                  tele van pörcsomagokkal és protokollumok foliantjaival; a másiknak
14840   XVIII   |                    a markába ne dugja saját proviantja egy részét, némajátékkal
14841      IX   |                 való ismeretséget. Beh szép provincia jutott a számomra belőle;
14842   XVIII   |                   fel, a másik pedig valami provinciális celebritás, ki mindig párbajok
14843     XII   |               versben volt bolond, most már prózában az. Úgy teleszedte magát
14844     XXV   |                     felvett pénzzel, minden pszichológia dacára; a többin visszavásárolja
14845     III   |                    nem csal. Amely ügyvéd a pszichológiához nem ért, az menjen kukoricát
14846       X   |                     Különben is sokkal több pszichológiája van, mint hogy ne tudná,
14847   XVIII   |                    tételekről, metafizikus, pszichologikus rendkívüliségekről. – Én
14848      IV   |          észrevesznek. Óh, a hitelezők nagy pszichológok.~ ~Abellino nem kapott pénzt,
14849     III   |                    esküt; juramentum contra pudicitiam!~ ~Abellino a bosszú és
14850       X   |                társaságokat találni párolgó püspökital mellett, földig érő füstfelleg
14851      II   |                   legalább egypárszor, hogy puha fűben fekve költhesse el
14852       X   |                    Ez onnan van, minthogy a pukkanás mélyen a víz alatt történt –
14853       X   |              törvényes fiam.~ ~– Elhoztad a puncsomat, fattyú? Tedd le ide, fattyú!
14854       X   |                   Abellino a csónak közepén puncsot főzött, melytől a vigadó
14855     XIV   |             megkérdezték, hogy hol vette, s purifikálni kellett érte magát, hogy
14856     XII   |                magáért, hadd lássa az a sok puruttya nép, hogy mi sem tökmaggal
14857   XVIII   |                    utána lóháton a tanácsos puskával, hogy meglője.~ ~Tiszafüredig
14858       X   |               célzott, nehogy félremenjen a puskavessző, vagy bennünket találjon.
14859       X   |                  egy gombolyag zsineget egy puskavesszőre, s azt lövesse felénk. Így
14860     III   |                     s csak a tripartitumból puskázik, az maradjon a falujában
14861   XVIII   |             süteményeket, mikhez Varga uram pusztai szakácsnéja nem értett.
14862    XVII   |                   őt látogassa meg egyszerű pusztáján, melyet áldott emlékű édesatyja
14863      VI   |                költői délibábtól látogatott puszták ura koldus, és a kútgémes
14864      VI   |                 mérfölddel odább a szomszéd pusztákról, hol a nekivadult szél kergeti
14865    XVII   |                  vigye azokat magához, azon pusztára, melyet Kárpáthy János végrendeletileg
14866   XVIII   |                     hogy majd ő elhozatja a pusztáról a maga szakácsnéját, süttet,
14867    XXIV   |                  abroszon, és mégis nagyobb pusztaság a föld minden sivatagainál!~ ~
14868      VI   |                    énekelhetne ez elhagyott pusztaságban, ha elgondolja, hogy itt
14869   XVIII   |           javításokba ruháztatott be, míg a pusztaságot paradicsommá változtaták
14870    VIII   |                    hogy az idő él, halad és pusztít.~ ~Most a harmadik szoba
14871    XVII   |                   gazda, mert csak a készet pusztítani tanulta, s özön adósságot
14872       X   |             elbocsátá a haragvó Jehova az ő pusztító angyalait, és nincs, aki
14873      VI   |              másiknak a kövér, itt az üszög pusztított, amott a szikfű rebellált;
14874       X   |            kétségbeesés volt.~ ~A rémség, a pusztulás eddig is szörnyű volt, s
14875    VIII   |                 lepkék bábjai is segítettek pusztulásán, mik a megjelenő gyertyák
14876     XII   |                    viszályaik hoznak vészt, pusztulást az emberiségre, s mindazért,
14877     XII   |               ostobaságoknak hagyjon békét; pusztuljon rögtön abból a tudós Németországból
14878       V   |                  aminővel Orestes búcsúzott Pyladestől, s érzelemmel csordultig
14879     III   |                      Abellino rábámult:~ ~– Qu’est que diable que cela
14880      II   |                   táncosával. A szövevényes quadrille nem megy végbe minden zavar
14881       X   |                táncszobában összezavarják a quadrille-t, s Misztizláv barátunk treffet
14882     XXI   |                  benneteket.~ ~– Valódi Don Quijote de la Mancha.~ ~– Egy gyermekijesztő
14883     XXV   |             humillimus, domine spectabilis; quomodo dignetur valere? Hogy mint
14884     III   |                  Miért mondom el annyiszor? Quoniam in hoc signo vinces (mert
14885   XVIII   |                    megissza a bort, a többi ráadta a fejét, hogy meginduljon
14886     XIV   |                    az egész levéltárt, amíg ráakadok.~ ~– De hiszen nem hányom
14887       V   |                     annak tökéletlenségeit, ráakadt gyöngéire, hibáira, hogy
14888      IV   |                   Még nagy kérdés, ha vajon rááll-e arra nagyságos Kőcserepy
14889      IV   |                 azonban mégis hajlandó volt ráállani, de csak úgy, hogy ő egyenesen
14890    VIII   |                   megnézni, mint az elítélt rab, aki kíváncsi elolvasni
14891     III   |                 Kőcserepy úrnak.~ ~Abellino rábámult:~ ~– Qu’est que diable que
14892      II   |                 beszélni, mint a kriminális rabbal.~ ~– Nos, nos? Nem hallott
14893      IV   |                    meg kelle érteni, mennyi rábeszélés- és fáradságba került a tanácsos
14894      XV   |                      a tanácsos jó barátja, rábeszélte ezt a gyönge fejű embert,
14895     XVI   |                   valami perem legyen, hogy rábízhassam.~ ~– Én alig várom, hogy
14896       X   |                    leszedik a csónakba, s a rablókat rakják fel a fára. Ott hadd
14897       X   |             szemközt csónakkal, egyenesen a rablókra. A derék mészárosmester
14898     XXI   |                     s azt tőle senki el nem rabolhatja ez életben.~ ~Ez életben!~ ~
14899     XVI   |             nagyságod ellenségei, nekem nem rabolta el az orrom elől szeretőmet
14900    XIII   |                      és a páciens föltétlen rabszolgája az ő doktorának, és én nem
14901    XXIV   |                     sírhalmot, mely ezüstös ráccsal volt körülkerítve. Még most
14902    VIII   |              nyittatni e folyosót, s inkább rácsajtót veretünk rá, hogy a kastély
14903      XV   |                   nevezem most is, a címmel ráérek, majd ha önt teljeskorúnak
14904     XVI   |                         Lelkem, jó William, ráérsz most, ugyebár? Nesze egy
14905     III   |                 kiknek udvarolgatott, mikor ráért, kiket szándékozott elvenni,
14906   XVIII   |             gondolok ki, s csupa malíciából ráfogok becsületes emberekre.~ ~
14907     XXV   |                kezét ígérte önnek, s azután ráfogta, hogy a nejébe szerelmes,
14908   XVIII   |                    kicsiny, izgékony embert ráfüggesztett szemeivel, változatlan mosolyával,
14909       X   |                   még az is, ami a lélekben rág, még a veszteség fájdalma,
14910   XVIII   |                azelőtt, mint odahaza?~ ~Nem rág-e a féreg legkedvesebb örömeitek
14911       X   |                  azon hatalma, hogy ezreket ragadhatna ki a halál öléből, ha azon
14912    VIII   |                szellemével beszél, meg kell ragadnia a titkot, amit azon levél
14913   XVIII   |                    a bárány Tarnaváry dühös ragadományán, azalatt odakünn a köznemesség
14914   XVIII   |               Kőcserepyék rögtön nyakon nem ragadták, és le nem vetették az erkélyről
14915      XX   |                   magáról, s elhagyja magát ragadtatni indulatától? Ezt kérdezi
14916   XVIII   |                     mint beszél előtte apró rágalmakat a család gyűlöltje, Kárpáthy
14917   XVIII   |                    ajánlólevél a Maszlaczky rágalmazása. Bogozy úr majd lesz bátor
14918   XVIII   |              ugyanakkor gyönyörrel gondol a rágalmazottra, s édes eszmének találja
14919   XVIII   |                     s amidőn biztatja, hogy rágalmazza előtte Zoltánt, ugyanakkor
14920     VII   |                      Ezt mondja a kétnyelvű rágalom, és az önérdek mentő horgonyát
14921    XXII   |               tartsa távol, mert a betegség ragályos. Ezt a betegnek nem volt
14922     XXI   |                méltán feltűnhetik azon fiúi ragaszkodás, mellyel Kárpáthy úr eszmejárása
14923    XIII   |                 kell hozzá, hogy valaki hiú ragaszkodásból az élet örömeihez, ily kínzáson
14924     III   |              szalmaszálunk volt még, amihez ragaszkodnunk lehete: azon eset, ami egykor
14925   XXIII   |                    kincset, amihez érzéssel ragaszkodott, s tán ez ártatlan gyermek
14926     XIV   |                legboldogabb reményt, amihez ragaszkodtam, valami láthatatlan ok,
14927      II   |                   mintha három festőecsetet ragasztottak volna oda háromszögbe; különben
14928     XXI   |                    kijött az utcára, fekete ragasztvánnyal fedve gyógyuló sebét, hogy
14929     VII   |                onnan, s lábával indulatosan rágázolt.~ ~Az mégis iszonyú, hogy
14930    XVII   |                    darabjait.~ ~Keserű volt rágondolni, végigkövetni az egész eszmét,
14931    XXVI   |                   vonásain a kelő nap fénye ragyog, sugárait nem látja ő, csak
14932     III   |                 nyitni.~ ~Az ügyvéd arcának ragyogásán látszott, mennyire meg van
14933       I   |                     zavarni akarná az égiek ragyogását, zajosan pattanva szét kék-zöld
14934     XII   |                   oda térjen meg örömeivel, ragyogásával, miket eddig máshová hordott;
14935    XXIV   |               körüle, mindenkinek szemeiben ragyogjon valami, s minden szív és
14936       I   |                    hölgyeink, hagyjátok azt ragyogni. Az előadott mű tele van
14937    VIII   |                 Valóban olyan volt ő, ilyen ragyogók voltak szemei, ily feselő
14938      II   |                 szemeink világát más, élőbb ragyogvány el nem vette volna. Mennyi
14939    XXIV   |                    úgyis, mi a világ minden ragyogványa olyan két bűbájos szem ragyogása
14940       X   |                   szobát. Arra nem lehetett ráismerni többé. A felső emeletből
14941   XVIII   |                 álló tele méhkast, az egész raj nekiesett, s bár a fogdmegek
14942   XXIII   |                   távolból tekintünk vissza rája, a nélkülözéseken, az újrakezdett
14943      II   |                       Ah, a rózsa!” – végre rájött. Lassan kihúzta azt kontyából,
14944    XXII   |                     ördögnek megesett volna rajt a szíve.~ ~– Leányom, kedves
14945     XXV   |                    illendően eret vághatnék rajtad”!~ ~– Óh, kedves Maszlaczkym,
14946      XX   |              gyalázat!~ ~A tanácsos gyakran rajtakapja nejét a hírlapok olvasásán,
14947     XIV   |                  suttyomban, de egyen mégis rajtakapták, s híre futamodott, hogy
14948     XXV   |           veszteségnek híják, az övé mindig rajtavesztés, s az ilyenekre mindig azt
14949       X   |                   volt oly nagy oka sietni, rájuk kiáltott, hogy forduljanak
14950     XII   |                   álland, mit még most csak rajzban látni, a világ nyolcadik
14951     VII   |                 kezet, mely oly csodaszépen rajzol, mint amilyen csodabiztosan
14952       X   |                    e jelenetet rögtön le is rajzolá térdére fektetett tárcájába,
14953   XVIII   |              csintalan fiatalok torzképeket rajzolnak tollheggyel az ismeretesebb
14954     III   |                   adnak, mint a gép, mint a rajzoló gólyaorr, s mikor leírta,
14955       I   |                 helyreállításához, épületet rak, cserjét irt, fákat ültet?
14956   XVIII   |            udvarának egyik szögletében nagy rakás tégla volt felhalmozva,
14957       X   |              mindenféle csőcselék egy bűzös rakásban. Ah, ezt nem lehet kiállani.
14958     III   |                   elvetett szavakat hordtam rakásra, s itthon összeállítottam
14959    XVII   |                   ősi emlékeit, s szekerére rakatá. Annyit bírt rebegni ifjú
14960    XVII   |                  Vargának gondja volt tüzet rakatni e kandallóba, mert az idő
14961      IX   |               Lőrinc úrfi, a kis majoresco, rakétával felgyújtotta a présházat;
14962     III   |                    a kancellária ajtaját, s rákiálta Bogozyra:~ ~– Nézze meg,
14963     XIV   |               őrangyal kezében a pallost, s rákiáltana: „Látszik, hogy szereted,
14964       X   |                        Pár perc múlva ismét rákiáltott mennydörgő hangon:~ ~– Húzz
14965   XVIII   |                   beszéljen Bogozyval, hogy rakja szekerekre embereit, úgy,
14966      II   |                díszkelléket egy épicier úgy rakná sorba, hogy tereme hasonlítana
14967     III   |                    ő volt az, kitől midőn a Rákóczi-féle notáról (hűtlenségi bélyeg)
14968   XVIII   |                 talált egy tucat kártyát, s rakta vele a Napóleon-pasziánszot,
14969      II   |                    köves réteget szekerekre rakták, azzal betölték a mély vízmosásokat,
14970     XIV   |                      azért meglesz az. Majd rálesek, mikor Maszlaczkyhoz kerül
14971    XVII   |                    bármilyen titokban tevé, rálestek, hogy még egyszer láthassák,
14972       X   |                 látszottak remegni faragott rámáikban, s mindenünnen az ifjú őrre
14973     XIV   |                 arccal, s mintha kilépnének rámáikból, s élő, beszélő alakok válnának
14974    XXII   |                     azok; és az a kép ottan rámájában nem egyéb, mint vászon és
14975       X   |                     sóhajtott?~ ~– Csak úgy rámjött a sóhajtás. Valamire gondoltam.~ ~–
14976     XXI   |                     megöletni. Ti! Ti!~ ~És rámutatott anyjára reszkető kezével.~ ~–
14977   XXIII   |                  hajjal, megvénült, szomorú ráncokkal jelölt arccal, kisírt szemekkel,
14978      II   |                    van tekerve, mely festői ráncolatokban vész el fehér mellénye hajtókái
14979     XIV   |                     neveti magát, olyanokat rándul szeme, szája, arca.~ ~Végre
14980     XIV   |               csinál, hogy mosolyog, milyet rándulnak az ajkai, hogy hunyorgat
14981     XXI   |                      vadul elpirul, sötéten ránéz anyjára, és öltözködik tovább.~ ~
14982    XIII   |               védelmül tartaná, ím, e másik ránéző szörnyeteg orrlyukai ellen.~ ~–
14983     XXI   |                      Én szétnézek, és akire ránéztem, elhallgat. Úgy haragusznak
14984   XVIII   |                  aki mellett ült, hasztalan rángatta mentéjénél fogva, csak annyival
14985   XVIII   |                 Tarnaváry fölkelt, s helyre rángatva magán zsinóros mentéjét,
14986   XVIII   |                      miként ti; veletek egy rangban állunk, jobban ismerjük,
14987      IX   |               értesítést a főispán úr újabb rangfokozata felől, és sietett fel a
14988      XV   |                     címemről, születés adta rangomról, s leszek egyszerű polgár,
14989       X   |                   ideje felsőruháját magára rántani; valaki sietve futott fel
14990   XVIII   |                   és égesse meg a szakács a rántást, veszni kell a bölcsészetnek.
14991     III   |                  Maszlaczky úr egyet-kettőt rántott a vállán és a szemöldein,
14992       X   |                  feltartóztatni, rászakadt, ráomlott az élők fejére; a hullám
14993      IX   |                 kérdéses corpus delictit, s ráparancsolt:~ ~– Mármost vakarja ki,
14994     III   |                   süket, hogy fráter Bogozy rapportját arra érti, miszerint menjen
14995   XVIII   |                 hajdan pandúr volt, s azzal rárohant Dabronira. Kapott ugyan
14996     III   |             behajtani, a másik felére pedig rárótta egy részét azon terheknek,
14997       X   |                   nem képes feltartóztatni, rászakadt, ráomlott az élők fejére;
14998     XVI   |                 védencemet ellenfelei által rászedetni ne engedjem? Azt, hogy beleszóljak
14999       V   |                     s talán csak nem akarja rászedni.~ ~E gyöngéd jelenet után
15000     XXV   |                  akkor ismét a felperest is rászedte; az nem restellt lármát
15001   XVIII   |                    először, de oly csúfosan rászedtek? Nem beszélnek furcsa kalandjáról
15002     XIV   |                   köszönt neki. Vilma pedig rászegzi nagy, sötét szemeit, azután
15003   XVIII   |                     engemet megsértett.~ ~– Rászolgált az úr – felelt lakonice
15004       V   |            Maszlaczky úr érzékeny ember, ha rászorul. Kénytelen volt szemeit
15005   XVIII   |          elbeszélésével szokta mulattatni a rászorult hölgyeket, melyek sohasem
15006     III   |                  nem is azért viselné, hogy rátámaszkodjék, s azzal benyit a tekintetes
15007    XXIV   |               Először eltemetik a halottat, rátapossák a földet kezeikkel, lábaikkal,
15008      II   |                     mind egyforma, csakhogy rátartja magát. Majd csak vigyázz
15009   XXIII   |               köntösébe rejtve.~ ~A gyermek rátekinte, s keserű, hideg bánattal
15010   XXIII   |              lesztek utánam! Minden, minden rátok marad…~ ~Óh, ez volt az
15011     XVI   |           jövedelmet a saját ügyvédje által rátukmált huszonnégyezer forintnyi
15012     III   |                  nem is azért van ott, hogy ráüljenek, hanem azért, hogy legyen
15013       X   |              betakart pörcsomagokat, amikre ráült.~ ~Maszlaczky úr megtörlé
15014    VIII   |                    muzsikáló eszköz, mintha ráütött volna valaki, és sokáig
15015       V   |                uradalomba beiktattatik.~ ~E ravasz tételnél ismét azon diadalmas
15016      II   |              mosolyogva s felfelé fordított ravasz-édes szemekkel tekintve Rudolfra.~ ~–
15017   XVIII   |               stratagémák, a korteskedések, ravaszkodások, nyílt és alattomos apostoloskodások.~ ~
15018     XXV   |               folynak sorsaik, a rosszak, a ravaszok pedig megbuktak, elpusztultak,
15019     XXV   |             mindenütt reá találtak, s olyan ravaszul voltak álarcolva, hogy Abellino
15020   XVIII   |             Bogozynak a vad tömegekre, hogy rávegye őket, miszerint ettől a
15021     VII   |                      mert ha ennek árnyékát rávetheté, kincseket szerzett általa.
15022       X   |                  úgy tetszék, mintha titkos rázkódás futna végig a ház alatt.~ ~–
15023       X   |                    bugyborékolva, folytonos rázkódásban tartva az egész épületet;
15024       X   |                 petyegése, mert a folytonos rázkódástól maga a falióra is megállt,
15025       X   |                    mintha láthatatlan kezek ráznák azokat kívül, s felriadt
15026   XVIII   |                  egyik lábát szép csendesen rázogatva.~ ~– Ismerem, olvastam –
15027       I   |            Hagyjátok el! A kétkedők fejöket rázták; nem volna rossz, de lehetetlen;
15028   XVIII   |                    valami elfoglalt zászlót rázva kezében az elrabolt Charivarit.~ ~–
15029   XVIII   |                    Bogozyt újra lefektéből, reábízta szörnyen, hogy azzal a levéllel
15030       X   |                hevesen, lázasan lihegett. Ő reáboruljon? Átölelje nyakát? Óh, igen;
15031       X   |                  Átölelje nyakát? Óh, igen; reáborult, arcát fejére fekteté, s
15032       X   |                elborzadhatott, valahányszor reágondolt.~ ~Pest alatt és Tolnán
15033       X   |                 mindenét kihányta.~ ~Zoltán reánézett nagy érzékeny szemeivel.~ ~–
15034       X   |                    egész fölötte levő szoba reászakadt, s a sötét idegen bútorok
15035   XXIII   |                     vagy Mezarthimban ismét reátalálnak, és ez az igazak jutalma.~ ~
15036   XVIII   |                         Istenem, istenem! – rebegi, odaborulva Szentirmay Flóra
15037       V   |            Maszlaczky úr megragadva, forró, rebegő, kifejezésteljes csókot
15038    VIII   |                  szavakat csak alig susogva rebegte.~ ~Rudolf úgy szánta szegényt,
15039      VI   |                  pusztított, amott a szikfű rebellált; legelő volt a gazdaság
15040     XXV   |                 ügyesen meg tudja fejteni a rébuszokat.~ ~– Valóban, igenis.~ ~
15041       X   |                     aléltat az ablakon. Úgy recseg-ropog minden körülötte; a halál
15042       X   |                    tartani.~ ~Valami könnyű recsegés hallatszott a szobában.
15043       X   |                  mellé feszített tör-eszköz recsegése hallatszék, az ajtó mindig
15044       X   |                    a lőtt rést, s teletömte recsegő jégtáblával a szakadékokat.
15045      II   |                magas homlokán csak egyetlen redő vont maga után nyomot, középen
15046      II   |             gondolkodás, a mély szemlélődés redője, megvastagítva a szemöldök
15047      VI   |                     oly vidáman tekint zöld redőnyeivel, ereszes kapujával az azon
15048      VI   |                   menőre, hát még ha e zöld redőnyök közől egy-egy életvidám
15049     XII(1)|                 lerajzolva, öltönyeik egész redőzete egyetlen hosszú sorozatból
15050     XII(1)|                szokásos képekre, miken nagy reformátorok arcképei levén lerajzolva,
15051     III   |                   nagyságod ügyeibe. Ezek a reformerek egy idő óta két nagy eszmét
15052     III   |                    nagyságod valaha hírét a reformereknek?~ ~– Mi közöm nekem hozzájok?
15053     XII   |                  teleszedte magát Angliában reformokkal, hogy, ha rajta állana,