IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
15054 X | bűbájos tünemény az ind mítosz regéiből, hol az emberalakot öltött 15055 X | nap játszanak csodálatos regéket. Vilma olyan örömest hallgatta 15056 XVIII | politikai műveket, mint Eötvös regényei. A kettő csak együtt valami; 15057 XVIII | élethűbb, tanulságosabb regényeket, mint Széchenyi politikai 15058 Vegszo | baráti türelmeért, hogy regényem hosszas menetelét szelíd 15059 Vegszo | eszményemtől.~ ~Különösen jelen regényemnél érzem azt a sajátságos helyzetet, 15060 Vegszo | szerencsétlenségem.~ ~A regényhős mellett egy női alak növi 15061 X | részt vennénk, keressük fel regényünk egyik hősét, tekintetes 15062 III | ilyet eszem kettőt, ez az én reggelim. A kávé nekem nem jót tesz. 15063 XXV | tál aludttejeket megeszem reggelire négy-öt font fekete kenyérrel, 15064 IV | felmagasztaltságra képes, s míg otthon a reggelit is sajnálja magától, drága 15065 XVIII | Reggel azután, mikor a reggelizéshez csengettek, kimegy a konyhára, 15066 XXI | Tehát ön nem találkozhatik reggelnél elébb velem?~ ~– Becsületemre 15067 XIII | visszahódítani! Minderről már csak a régieknek van fogalmuk; az újabb koreszmék 15068 III | ismét, s marad minden a réginél.~ ~Középen áll egy hosszú, 15069 XIV | hordta már szívében – a régit és az újat –, milyen szomorúnak 15070 X | mondja, hogy vesztésben van, regresszírozni kell magát. Most megint 15071 XII | keressek elő, mint holmi armer Reisender mesterlegény, s a túlsó 15072 VII | fogni az ezen adatokban rejlő magasztalást. Gyámatyja 15073 V | valót. Még az éjszaka sem rejt el előle semmit.~ ~Gyermekeknek 15074 XIV | előtt nincsen titka, aki nem rejtegeti sem örömét, sem bánatát, 15075 XXII | kitaláljon, amit előle rejtegetnek.~ ~– Hol van Liza, az én 15076 XXIII | nyomta még szívét… Idáig rejtegette azt… Hová vigye tovább még?…~ ~ 15077 XIII | tarka spanyolfal mögötti rejtekből valami gyönge, fáradt hang 15078 X | úgy kutatta a szenvedők rejtekeit, mintha azoknak vesztesége 15079 XVIII | tanácsos urat, a cselédség rejtelmes eltűnése felől, amint a 15080 XXIII | mely úgy el tudja magát rejteni az ágyak deszkái közé, s 15081 XVIII | érezteték Maszlaczky úrral rejthetetlen és igen természetes neheztelésöket.~ ~ 15082 XIV | Kárpáthy-pör mellett, mindannyiszor rejthetlen örömmel tekint reá; csak 15083 V | arc alatt is érző lélek rejtőzik, méltsás asszonyom; de minek 15084 III | már nem akarom hallani”. Rekapituláljuk.~ ~Abellino kénytelen volt 15085 II | sok mérgelődésben el van rekedve, éles és darabos; nemigen 15086 XIV | Elpusztult várát csak a gettóba rekesztett zsidóság őrzi, históriai 15087 XXII | Az a folyosó is el van rekesztve, ami oda vezet.~ ~– Nem, 15088 VI | Nyáron pedig, amikor a rekkenő meleg kiszárasztá a vizeket, 15089 X | társaságában kanalat, villát rekvirálni, s egy-egy elhagyott szoba 15090 XII | ik j. t. r. n-om pr. dil. rel kat küldöz az i. úr fl.”~ ~ 15091 XII | diligentia (saját buzgalmából) relációkat küldöz az ifjú úr felől.”~ ~ 15092 XXIII | képzelődésének az a kísértő réme, hogy ön meggyilkoltatott. 15093 XX | megtiltotta magának, hogy remegjen, hiszen megállta, hogy fel 15094 X | éjszakai ének! Kiben ne remegne a lélek? És távol a hullám 15095 X | kérdenék tőle: „Hát te nem remegsz-e”?~ ~A fiatal jurátus arca 15096 XXI | kezecskét.~ ~– Tehát te remegtél miattam? Te féltettél engem? 15097 XIV | bizonyságot tehet róla, ha remegtem, hátráltam-e valamelyik 15098 XXIV | bezárt sír nem fenyegeti rémeivel, megbánással, lélekfurdalással.~ ~ 15099 X | alatta. Emberül van, fiam, remekbe sem adhattál volna külön 15100 XII | óriások csinálták volna remekben!’~ ~(– Itt álljunk meg egy 15101 XVI | csodát követ el, valóban remekel.~ ~Ezt Maszlaczky úr mondta.~ ~ 15102 XXI | nép. Mindkét párt hősei remekelnek eszes, lelkesítő szónoklatokban; 15103 V | leánya kezével.~ ~A tanácsos remekelt e pillanatban.~ ~Arcán egyetlen 15104 XIV | vissza az egyszer előidézett rémeket koporsóikba, végig kellett 15105 II | volt, a keringőt különösen remekül tudta járni, oly messze 15106 V | magasabb összeköttetéseket remélhet, az én szerény családomra 15107 V | folytatá a tanácsos úr. – Mint remélhettem volna még azt, hogy ön, 15108 XXIII | orvossal együtt legtöbb jót remélnek abból, ha a lázbeteg őt 15109 XXV | aki még csak távolról sem remélte azt, hogy Maszlaczky úr 15110 X | szándékoznak ágyúkkal szétlövetni, remélve, hogy ha egyszer a zaj rést 15111 VIII | jólesik reá gondolnom. De egy rémem van, egy titka szomorú életemnek, 15112 XVIII | látta őket büszke, elbízott reménnyel egymást biztatni, az a keserű 15113 III | szenvedést fog okozni, de azon reményben vagyok, hogy mindez a legjobbra 15114 XI | melyhez a legboldogabb jövendő reményeit köté minden honfi, mit képzeletében 15115 XXIII | szépséggel arcaikon, boldog reményekkel szíveikben, s ha kérdi valaki: „ 15116 XXIV | éleit, helyet adva boldogabb reményeknek, és az igazaknak azon jutalmuk 15117 XV | Szentirmay csak egy távoli reményével bírna annak, hogy ez utálatos 15118 XVIII | többet élveztek, többet reményletek, mint azelőtt, mint odahaza?~ ~ 15119 XVIII | szívére, mely engemet e reményre eddig tanúsított kegyei 15120 II | alispán segíté emelkedni a reményteljes ifjút. Nemsokára aljegyzőből 15121 XIV | még azelőtt nem láttak. Reményüket fejezék ki, hogy őket gyakran 15122 XIII | megnyerjük, meglehetős kevés reményünk volt.~ ~– Csak az istenre 15123 XIV | vigasztalóan hatott rá.~ ~Sok rémes, sok iszonyító gondolat 15124 X | emberi hang szólna hozzá, rémesen, susogva. Odanyújtá kezét, 15125 X | homloka hideg verítéket vert e rémeszmék láznyomása alatt, miket 15126 XIV | Ha van még ismeretlen rémetek, adjátok elő, hadd lássam”!~ ~ 15127 II | labirint-parkokban, gloriette-ekben és remeteségekben tanyázó csoportokat.~ ~Az 15128 XIV | mintha nem lett volna.~ ~E rémgondolattól szabadulandó, a per olvasását 15129 X | a derék bajnok e halálos rémhangokat, s egy kiálló gerendáról 15130 X | fölösleges aggodalmakkal rémíteni a szegény köznépet, sőt 15131 XXI | hogy gyönyörű hidalgóval rémítettek meg benneteket.~ ~– Valódi 15132 X | túlcsapta Zoltán fején. A rémjelenetet nem eleveníté egyetlen emberi 15133 XIV | bemázolva, a legrettentőbb rémkép volt az atyai arc. Milyen 15134 X | kezdett kivehető lenni, s a rémkiáltások közől még eddig rémséges 15135 X | egyebet, mint irtóztató rémkiáltást!~ ~De mi történik velünk, 15136 XXII | Minden éjjel új meg új rémlátásokkal képzeleg; álmodik kinyitott 15137 X | reszketni látszott még azon rémlátványok jelenései alatt, amiknek 15138 X | aggodalma képes felfogni egész rémletes nagyságában.~ ~Ah, ha azt 15139 X | szemközt jövő tüneményt. Úgy rémlett az neki, mint valami álomlátás; 15140 X | a kétségbeesés volt.~ ~A rémség, a pusztulás eddig is szörnyű 15141 X | előtt, mely lábaik alatt oly rémségesen fuldoklik.~ ~Két-három perc 15142 X | Künn a termekben az ijedség rémsikoltásai, lenn az utcákon futó tömegek 15143 X | hagyta táncosnéját, ahol a rémületben felejté; cselédek, urak, 15144 X | meghallani? Mindenkit saját rémülete űz, senki sem törődik a 15145 X | meghajlott zár nyelvétől, s a rémült társaság előtt állt Zoltán.~ ~ 15146 XVIII | percben, sőt annyira meg volt rémülve, hogy hinni kezdé, miszerint 15147 XVIII | átvenni, csupán csak azt rendbehozni a birtokos megérkezte előtt, 15148 II | tele minden páholy a főúri renddel, és senki sem bánta meg, 15149 XXIV | A törvényes munka annak rende szerint be lőn fejezve köztük, 15150 XVIII | őfölötte.~ ~A megye előkelő rendei már ott voltak a főispán 15151 XVIII | hangon nem beszélt még a tens rendekhez senki fia. Hozzá még az 15152 XVIII | bízta a tekintetes karok és rendekre, hogy csináljanak a kérdéssel, 15153 XVIII | s bocsánatot kér a zúgó rendektől, hogy csak még egy pillanatig 15154 XVIII | fognak tanyázni, a falukon rendelet adatott a korcsmárosoknak, 15155 XVII | tizenkétezer forint vitalitiumot rendeljen élete fogytáig, mely nemeslelkűség 15156 X | nemeskeblűleg a hatóságok rendelkezése alá adni. Bizonnyal ő is 15157 X | óhajtok egy csónakot, saját rendelkezésemre.~ ~– Ohó! Arról szó sem 15158 X | még mástól is fogadnak el rendelkezést. – A dereglye az enyim, 15159 XVI | per fölött önakaratúlag rendelkezhessék. Könnyű volt ezt kitalálnia, 15160 XV | várnom, amíg arról önállóan rendelkezhetem. Meddig is kell várnom?~ ~– 15161 XVII | forintja marad, mellyel rendelkezhetik! Ez megváltó gondolat volt 15162 XVII | ő megszűnik jószágaival rendelkezhetni, nem szabadíthatja fel őket, 15163 XXIII | félreértő beteg –, csak arról rendelkeztem, ami az enyim! Ruháimat, 15164 X | Akit az istenek függni rendeltek, nem hal az a vízbe.~ ~Gyönyörű 15165 XVIII | a főispán a megyeházban rendeltetett szállást, s annak hátulsó 15166 III | változatosságot előidézni a rendetlenségben.~ ~Innen a velünk szemközt 15167 XVIII | Én meg nem foghatom azt a rendetlenséget, amivel ez az egész gyűlés 15168 XVIII | Sehol sem volt a dolgok rendével megelégedve.~ ~– Ezek a 15169 X | zsineget teremtett elő, ő maga rendezé, ő maga célzott, nehogy 15170 V | nála nélkül gondolatait sem rendezi, hogy őneki minden fontosabb 15171 XVIII | magamnak kellett mindent rendeznem, a Vilma leányommal.~ ~Maszlaczky 15172 II(1)| változást egyedül az akkori rendezőség elhamarkodása idézte elő.~ ~ 15173 XVIII | megyeház kővel kerített udvara rendeztetett el számukra. Az erkély alá 15174 X | lakában fényes vigalom volt rendezve ez estén.~ ~Március tizennegyedikének 15175 XVIII | szertartással. Ennek ez a rendje.~ ~Varga uram sokkal rosszabb 15176 XVIII | metafizikus, pszichologikus rendkívüliségekről. – Én nem akartam ellenvetéseket 15177 XIV | fölületes vizsgálók ebben valami rendkívüliségre véltek akadni, s a tényt 15178 XII | szcsém f. é. küldött tb rendli lleidet kézh vennem, llyekk 15179 XVIII | akármely ország megfeleljen rendőri kötelességeinek, amely szabadon 15180 XVIII | szépen rendbe hozott mindent rendszeralkotó talentumával; úgy, hogy 15181 V | tudja őket tenni. Eveline rendszeréhez tartozott ez apró kívánságokat 15182 V | marad. Eveline-nek mindenben rendszerei vannak.~ ~– Óh, és mily 15183 V | Óh, és mily csodás rendszerek – sietett tódítani Maszlaczky.~ ~– 15184 V | Eveline az ideál érzelmek rendszeréről, miknek alakulását Maszlaczky 15185 XVIII | A Szentirmay-párt hívei rendszeres tömegekben levén felosztva, 15186 V | jobban érti, mint én. E rendszerhez tartozik az is, hogy a növendékleánynak 15187 V | semmi befolyása a nevelési rendszerre, találta vetkőztetés közben 15188 V | is mondám, Eveline saját rendszerrel bír a nevelésben, amit én 15189 XVIII | térjenek el ezúttal a régi rendtől, hatfélénél többet ne csináljanak, 15190 XX | védtelen állapotban jár itt e rengetegben, egyes-egyedül, amire ezelőtt 15191 XXI | van dolga! Egy rabiátus renommista, kit keresztül-kasul kergettek 15192 XVIII | negyedvér magyar lord, veszekedő renommisták, rabiátus kortesvezérek, 15193 VI | a szellő a távol aranyló repceföldek virágporairól széthord.~ ~ 15194 X | alatt észrevette a veszélyes repedést a falon, s odasietve Vilmához, 15195 X | megállnak az összevissza repedezett ház alatt, s kiáltják fel 15196 X | siessen velem jőni, a falak repedeznek!~ ~El kellett bámulni rajta, 15197 X | helyen, s látható volt, mint repednek szép csendesen odább. A 15198 XVII | észrevétel nélkül négyfelé repesztette, s a tűzbe akarta vetni. 15199 XIII | Nyomjon egyet azon a kis repetír-órán az asztalomon, s én megszámlálom, 15200 VIII | gyertyák körül oly sűrűn repkednek.~ ~E szoba ablakainak egyikén 15201 VI | szálfái alatt nagy robajjal repkedtek az arany- és ezüstfácányok 15202 II | észrevenné, hogy a delnőket ily replikák kevéssé érdekelhetik, feléjök 15203 X | füstfelleg között, kártyai replikákba elmerülve.~ ~A játékasztal 15204 XXV | Maszlaczky, hagyja el – replikázott Abellino onnan a sok pokróc 15205 X | vak leány. – A tűzmadarak repülnek. Ki vétett ellenök? – gondolá 15206 X | van bevésve, ki a légben repülve, két, keblén szunnyadó gyermeket 15207 VIII | Néhány pillanat múlva akkora rés volt törve, hogy egy ember 15208 VIII | végigmennek a folyosón a betört résig, mely előtt a vén szolga 15209 III | volt; most következik a réslövés, az ostrom.~ ~– Valóban, 15210 X | figyelmeztetni.~ ~– Azok a réslövések voltak. Egy fiatal tüzértiszt 15211 XVIII | kell előttük föllépni, hogy respektálják. Mi az ügy érdekében semmi 15212 IV | illedelmi szabályok, amiket respektálni kell.~ ~Abellinónak el kelle 15213 III | kedves nagyságod nem vala rest a késedelmes halál siettetésére 15214 XVIII | Tarnaváry úr még csak lenézni is restell. Viszont ellenökben a septemvir 15215 XII | nézve igen jól áll, ha nem restellenéd egy kissé kitenni magadat, 15216 II | tanácsos úr, mint finom ember, restellette, hogy a tekintetes úr úgy 15217 XVIII | mozgatja a nyelvét, mintha restellné azt fárasztani ilyen csőcselékért.~ ~– 15218 XIV | dologhoz.~ ~– Hiszen csak azt restelltem, hogy a tekintetes úr azok 15219 X | beszélni róla – szólt Zoltán, restellve a válaszadást, de gyámja 15220 XII | volt a hétszemélynök ősi restségét leküzdeni, s megerőtetvén 15221 II | eleresztik, a terem két különböző részébe fognak esni. Erről bizonyságot 15222 XVIII | velök, összecsókolóznak a részegebbekkel, meghordoztatják magokat 15223 XVIII | itták Szentirmay borát; ha részegek, nem ő itatta le. Az irigység 15224 II | keríték, az ország minden részeiből nagy termő gyümölcsfákat 15225 X | árasztá el rögtön belső részeit, s a kemény munka közben 15226 Vegszo | gyönyörűségben nem tudom magamat részesíteni, s őszintén meg kell vallanom, 15227 XVIII | ily egyszerű vendégségben részesíti őket, hanem tudhatják, milyen 15228 IV | hogy bárki is barátságában részesítse. Nevezzen engem barátjának. 15229 XIII | melyek szinte hasonló sorsban részesülnek, a nagy kövérség miatt alig 15230 III | gyönyörűségben aligha fog részesülni, kedves nagyságod – szólt 15231 II | igényli, az egy közhódolatban részesülő személy.~ ~– Kicsoda az? – 15232 XII | irata abban az elégtételben részesült, hogy a legszebb szemek 15233 XIV | ifjú arca égett, és teste reszkedett minden ízeiben, mentül tovább 15234 X | fizeti meg a fáradságot, hadd reszkessenek előbb egy kicsinyt az emberek, 15235 VIII | halál előérzetével szívemben reszketek Isten előtt. Én tudom, hogy 15236 XXII | kezdett el beszélni, az reszketés volt az egész háznál, mert 15237 VIII | szilárdságától szavainak reszketése meg fogja tagadni a valószínűséget.~ ~– 15238 X | Az egész környék lázas reszketését érzé a földnek e pillanatban.~ ~ 15239 XVIII | levele.~ ~A rossz kártyás reszketésével bontá fel a pecsétet, s 15240 IX | kissé elszánt, de inkább reszketésre hajló hangon bátorkodott 15241 X | téve, a leány hideglelős reszketéssel ezt súgta fülébe:~ ~– Óh, 15242 X | rebegé a gyermek, kezecskéjét reszketően jártatva végig Vilma forró 15243 IV | megérteni, aki azt minden részleteiben ismeri. Éhezni, szomjazni, 15244 X | alsó ajkát, az odavonatkozó részletek pontosabb tárgyalhatása 15245 VI | olvasó, hogy ily unalmas részleteken végighordozom. Sokkal költőibb 15246 XVI | összeállított per végén védencemet részökre hódítsák. Ha önök felét 15247 II | mendemondákhoz részünkről egész részrehajlatlansággal hozzá kell tennünk azt, 15248 II | Mind e mendemondákhoz részünkről egész részrehajlatlansággal 15249 IV | hazafiak? Vagy a lánchíd részvényeit kapkodják egymás kezeiből? 15250 XVII | összeg nagyobb részét olyan részvényekbe fekteté, mik annak idejében 15251 XVIII | magyar nemzetének”!~ ~A tömeg részvéte könnyen megvesztegethető, 15252 IV | midőn fel sem szólíták a részvételre, s szánakozva kikerülék; 15253 XII | komissziót, hanem az ifjúi részvéten alig volt annyi csodálkozni 15254 Vegszo | képviselték. Az számukra a részvétet biztosítaná.~ ~A legtöbbet 15255 VIII | mely éppen nem látszott részvétét felhívni.~ ~Megszoríták 15256 V | arcomon, s engem hideg, részvétlen embernek tartanak; úgy nézek 15257 I | széles és tág lesz az – a részvétlenségnek.~ ~Mindenki el volt merülve 15258 X | És tudtok játszani részvétlenül? Az árvíz ellepte a várost!~ ~– 15259 XV | vagy meghalt.~ ~Kovács részvétteljesen nézte, és nem zavarta meg 15260 X | egész országban, minden rétegekben, fent úgy, mint alant, szellemi 15261 II | fogott a dologhoz, a köves réteget szekerekre rakták, azzal 15262 VI | mikről okszerűen öntözik a réteket. Az úttalan berkek helyét 15263 XVIII | határt, kitöréseiben minden retorikai formát mellőzött; a szégyen 15264 X | másvilágon semmitől nem retteg annyira, mint a víztől. 15265 XVI | Uram – szólt Maszlaczky a rettegés vakmerő hangján –, ez öntől 15266 XXIII | mint hogy önnek ez örömétől rettegjek. Egyetlen gyermekem halálos 15267 X | legbecsesebbnek találtak. A rettegők örömmel látják jönni a csónakot, 15268 III | virtualitását, hogy miért retten most vissza azon gondolattól, 15269 X | szelíd biztatás és űző rettenet, az oroszlán haragja és 15270 XXIII | vigasztaló hangon –, az rettenetesebb volt a kárhozatnál; féltem 15271 XVIII | hallgassanak el, ami által még rettenetesebbé teszi a veszedelmes éljenordítást.~ ~ 15272 X | rop! Megnőttek nagyra, rettenetesre, megemészték a rossz embert 15273 X | szemközt állt vele. Nem rettent-e meg ez attól? Tán jó volna 15274 XXV | Abellino úgy meg volt rettenve, hogy egy szóval sem bírta 15275 VI | fogtak a hintóba minden rév előtt, s tizenegy nap telt 15276 X | csónakot, mely őket biztos révbe vigye, s midőn átadták magokat 15277 VI | valamelyik úrnak, kilenc réven ment át, ahol mindenütt 15278 X | fehér szappanlével, csak a revers oldaláról ismerhető meg 15279 X | felingerelt nép kövekkel fogadja, révészei kénytelenek kiugrálni a 15280 X | istennek hálákat adott, a révészeknek pedig tíz forint borravalót, 15281 X | sebten a fiatal jurátus a révészekre.~ ~– Hát aztán ki fizet? – 15282 X | talajára felkapaszkodni. Egyik révészt meghatották a vén koldusnő 15283 XVII | végeig is!~ ~Egész a tiszai révig elnyargaltak kocsija mellett, 15284 XIV | kiszolgálta, egy év előtt revokálták ama mennyei bíró elé, akitől 15285 XVIII | lobog kalapjáról, kezében rézbuzogányos botot visel, a sallangos 15286 XVIII | vitézek, egyik kezében a rézcsákány, másikban a kotyogós kulacs; 15287 XXIII | hajnalharang utolsó kondulásai rezegnek szét a tájon.~ ~Ti, kik 15288 XVIII | felcsatolta eggyel magasabbra rezes fringiáját, s mutatá tenyérrel, 15289 Vegszo | hosszas menetelét szelíd rezignációval végigvárta, és engemet soha 15290 III | egy hosszú, zöld asztal, rézszegekkel oldalvást kiverve, s leöntögetve 15291 XXIII | íróasztala elé járul; csak akkor rezzent fel, midőn az érkező, lámpája 15292 XXV | Szabadítsatok meg!~ ~A nagy riadalra összeröffent a fürdői cselédség, 15293 XVIII | Kőcserepy és Korondy nevei után riadozott. Szentirmay emberei nem 15294 X | adjon számot, hol volt! – riadt fel Tarnaváry úr.~ ~– Azonnal 15295 X | Stáció utcában levő házából riasztották ki a betörő hullámok; két 15296 X | volna érte, mint egypár rideg, haszontalan kreténért!~ ~ 15297 X | hasadékokon süvöltötte be: „Sírj – ríj – félj! – Ne beszélj!” A 15298 XVI | William! William! – rikácsolá. – Gyere be! Öltöztess fel! 15299 XVIII | felragasztani. Az egész kép három rikító színnel látszik festve; 15300 X | oszlopzatra segítsék tehát fel” – rimánkodik a nő.~ ~„Nem lehet azért 15301 X | kezdi el szerepét; hagyja őt rimánkodni, könyörögni egy szál veszendő 15302 X | hogy a némberek sikoltozva rimánkodtak nekik, hogy inkább tegyék 15303 X | kiáltoztak segélyért, s rimánkodva nyújtogatták összekulcsolt 15304 XVIII | Dabroni. – A becsületsértést ringy-rongy pénzzel kifizetni nem lehet, 15305 X | pattogtak, csak kiálták: „Rip, rop, ennünk adj, mert meghalunk”! 15306 II | ábrázatja szép barna volt, és ripacsos, mint a kordován, melyből 15307 VI | ördögszekeret a marháktól ripacsossá gázolt avaron végtül végig, 15308 XIII | főni kezdett ez érzékeny riposztra, s minthogy nála ez indulatot 15309 X | nézve, úgy nekiment egy riskatehénnek, hogy alig bírta a sálját 15310 Vegszo | tartoznak törvénykezési ritkaságaink közé; napjainkban ugyan, 15311 VI | még mint újítási példát ritkaságképpen kell ember elé hoznunk. 15312 X | gyűlhelye, s nem tartozott a ritkaságok közé ott még éjfélek után 15313 VI | mutogassa végig a hajdankori ritkaságokat, miket a jobb ízlésű főúr 15314 XX | erdő tisztulni kezd már, a ritkáson keresztül meglátszanák a 15315 XIV | lett, azután pedig majdhogy ríva nem fakadt. Csak mondani 15316 II | mondtam, hogy itt maradjon? – rivall rá a főnök, tatár szemeit 15317 XVIII | poharak, lelkesült vendégek rivalló hangon kiáltják az éljent 15318 X | amidőn egyszerre valami tompa robaj üté meg füleit; a paripa 15319 XII | valami puszta szigetre, mint Robinsont? Hátha eltévedtek a tengeren, 15320 VI | között deszkasimaságú úton robognak végig a boldog földészek 15321 XIV | siet előre, a tornác alá robogó hintójukhoz.~ ~Az ifjú különös 15322 III | nem szántja többé senki robotba, hanem ehelyett megismerkednek 15323 VI | uraság gabonája állott, robotos jobbágy mívelte, meg is 15324 II | összegyűjtve, mire a ritka szépségű rododendronok, muzsikáló órák s más afféle 15325 XXV | szenved, az a sajátszerű rögeszméje van: hogy őneki nincsen 15326 XXIII | a tiszttartó által Vilma rögeszméjét: azt hivé, hogy ő is Zoltánt 15327 XX | őrülésig gondolkozik valami rögeszmén, s csak olykor sóhajt fel 15328 XIV | tovább barangolt a poros, rögös, rendetlen úton, egyszer 15329 X | képtelen meséket szokott rögtönözni a világtalan gyermek kis 15330 XVIII | Valaki oda hátul mindjárt rögtönzött reá:~ ~Kőcserepy uram csak 15331 II | főispán úr körül.~ ~– Ki röhög itt? – ordíta az hirtelen, 15332 X | tele torokból jött jókedvű röhögés, ahogy csak az ember víg 15333 X | éktelenül felkacagott, s röhögve fordítá fejét társaihoz.~ ~– 15334 I | csillagok közé egy-egy veres röppentyű tolakodott fel a távoli 15335 II | senki sem vivázott a ragyogó röppentyűknek, mik az esti órákban hirdeték 15336 XVIII | egyszerre, hogy a dongó röptét meg lehete hallani, mely 15337 XVI | Örömei már elővonták, hogy röpüljön Kőcserepy karjaiba diadalhírével, 15338 X | ott fulladott. Mennyivel rövidebbé tenné az egész processzust!~ ~ 15339 XIII | király után történtekről, rövidségnek okáért, egy szót sem szólni.~ ~ 15340 XXI | az pedig hidegen, aléltan rogyik le keblére, nem a könny, 15341 X | pedig odafenn erőtlenül rogyott le fekhelyére.~ ~Tehát szülői 15342 VIII | kebleikre, s meleg, élettelen roha enyészetes szagával. A gyertyák 15343 XVIII | kirohant a csatatérre. Ez a roham dönté el a diadalt; a Kőcserepy-párt 15344 XXI | mikkel a beteg leány hagymáza rohamában keblét, arcát, ajkait elhalmozá, 15345 VIII | kastély az éjszaki szél rohamainak?~ ~– Emlékezem bizony – 15346 V | bírna az érzések túlságos rohamával, elfordult az ablak felé, 15347 XVIII | elfelejtett, mintha a túlságos rohamtól megtompultak volna túlérzékeny 15348 XVIII | előtte álló férfi keblére rohanva, átölelé azt oly hevesen, 15349 XVIII | emberiség eléggé soha le nem róható hálával tartozik Kőcserepy 15350 XXV | fut odább, mint a hajtott róka.~ ~Végre kiköltözött az 15351 VI | kiszárasztá a vizeket, fölséges rókavadászatok történtek az ősvilági náderdőben, 15352 XIV | vagy a fogatlan duennák és rokokó chevalier-k odabenn a salugádoros 15353 XXIII | annak kórragályát szívhatja rokon idegzetű testébe? Vész és 15354 XXIII | óvást titkon imádott ifja rokonaihoz, reszkető kézzel, reszkető 15355 II | megkérdeni, hogy mit parancsolnak rokonaik. A tanácsosnő arcára komolyságot 15356 V | mulatságban részt nem vett, rokonain kívül senkivel nem társalgott, 15357 X | Végiggondolt mindazokon, akikhez rokonlánc köti, egyik nevénél sem 15358 II | Katinka – kérdé Vilma –, rokonod neked ez a Kárpáthy?~ ~– 15359 V | semmi zsarnoki befolyás, rokonok vagy a körülmények részéről 15360 I | közös bánat, közös áldozatok rokonokká tőnek, s kik most összejöttek 15361 XVIII | szolgabírákkal és alispánokkal, rokonokkal és szomszédokkal, az sem 15362 XVIII | férkőzött szívem közelébe; én rokonomul, fiamul vettem fel önt házamba, 15363 XIV | vette a septemvirné? Talán rokonságához tartozik? Senki sem ismerte, 15364 XII | nagy hatással van az első rokonszenv és az első szerelem. Ép 15365 XII | ilyenkor; a kreténnek nincs rokonszenve, sem szerelme.~ ~Rudolf 15366 V | alig van egyéb befolyása rokonszenveinél. A férfit férfivá neveli 15367 X | csalhatatlannak tartom. Vannak titkos rokonszenvek és ellenszenvek, miket a 15368 V | vágyó éraelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza 15369 II | ivadék, midőn a „maradók”-ról hall beszélni, bátran azt 15370 II | figyelmét nem kerülheté el, hogy rólok beszélnek, hogy őket nézik, 15371 XII | egy összedőlt, néphagyott rom volt az; csak húsz évig 15372 XVIII | viszonozta. Az ilyesmi a spanyol romantika előtt merőben ismeretlen 15373 XII | azt mondta, hogy tökéletes romantikai iskolai mű. Sőt egyszer 15374 XI | országrendítő hír, hogy romba hullt Pest!~ ~Ha valakinek 15375 XI | A város kétharmad része romban feküdt, egész népes utcák 15376 X | és nyugodtan hallgatá a rombolás közeli neszét.~ ~Valóban 15377 X | megtolult ár a szét nem rombolható torlaszon felül ömlött keresztül.~ ~ 15378 X | meg abból, mert amidőn a romboló vész kétharmadát a fővárosnak 15379 XI | sorai eltakarták a siralmas romhalmokat, s meglátszott a boldog 15380 XI | otthon. Alig ismeri meg romjaiban a házat, ki egykor benne 15381 VII | hajdani szittya kastély ősi romjait megkerülve, letelepedett 15382 X | üvöltenek, mintha a világ romlását éreznék előre, s húzódnak 15383 X | azokat, akik félnek, akik romlásnak indulnak, mindenütt helyükön, 15384 X | kendőjébe, és sietett vele ki a romlatag épületből.~ ~Amint az ablakban 15385 III | ön érteni a többit? Ha e romlatlan kedélyű, nemes szívű ifjú 15386 XII | az a korán érés; az ilyen romlik el aztán leghamarább. Az 15387 III | háznál neveltetett, rokonai romlott körétől távol, szigorú, 15388 XII | szenvedélyök ismerteti meg a romlottsággal a nép erkölcseit, az ő pénzök 15389 X | hogy jelentse magát, s ahol romokat talált, mindenütt megállt 15390 X | rakják ki őket a puszta romokra. Hol van most az Isten, 15391 X | fáradalmainak emlékét, mint romot érzé leroskadni vállaira? 15392 XXV | is elvivé Prieszniczhez roncsolt tagjait, adjon neki helyettök 15393 XVIII | micsoda festések ezek? Micsoda ronda mázolás! Ezeket papírszőnyegekkel 15394 XVIII | zsebeiből előkereste az idézett rondítmányt (impúrum), azalatt a tanácsos 15395 II | mind a két oldalát vízmosás rongálta, s fű sem termett azon ember 15396 III | sincs. Ezeket tehát le kell róni elébb a jószág jövedelméből. 15397 X | utálja, és akit meg akarnak rontani.~ ~Mert a figyelmező gyermek 15398 V | nevel, azt rendesen el is rontja, s amely nő önmagát neveli, 15399 IX | nem hal-e a vízbe, nem rontja-e magát a táncban, tanul-e 15400 X | csak úgy puszta marokkal rontott bele. Egy gondolat volt 15401 XII | meg a porosz koszt meg nem rontotta.~ ~Azonban kikoptam már 15402 X | vaspántok voltak azok, amik úgy ropogtak, s a földszinti szobák padlatának 15403 III | elméjét, oly nyugodt lélekkel ropogtatta a vajasszarvasokat, teljesen 15404 X | ájuldozónak… Azon pillanatban ropogva dűl össze az épület, s a 15405 X | gyermek is lent van, egyet roppan a ház, s az egész előfal 15406 X | mentve; erre egy irtóztató roppanás következik, az egész ház 15407 X | elkezdtek egyes pattogások, roppanások hallatszani az egész épületben; 15408 IV | kedves nagyságodnak?~ ~– Roppantul lekötelez vele. Irtóztató 15409 V | értkezésünknek mindaddig sub rosa kell maradni, nehogy a világ 15410 I | szakadnod a munkában, le kell roskadnod a teher alatt, úgysem éred 15411 V | közbe Maszlaczky úr, ki roskadozni kezdett a reá halmozott 15412 XIII | amivel önmagát áltatja, hogy roskadozó, omladozó épület az, melyben 15413 XVI | órában műutazáson volnának. Rosszabbat nem kívánt nekik.~ ~Maszlaczky 15414 XVIII | bátorságát, öntudatát. Rosszabbnak érezte magát egy inasnál, 15415 XVIII | örömmel, ha az önzés, a rosszakarat és pártviszálkodás nagy 15416 XXV | érzékenyen venni. A báró úr nem rosszaságból cselekedett úgy.~ ~És itt 15417 II | virágot, s még egyszer oly rosszkedvű lesz, látva, hogy Katinka 15418 X | gondolatot, hogy valaki magát rossznak és rútnak ismerhesse, ha 15419 XVI | mikor elment, mintha valami rosszra gondolna. És itt ezen a 15420 XXIII | kinek még fogalma sincs a rosszról, a rútról, a gyűlöletesről!~ ~ 15421 X | soká tart a vita. Adass rosztopcsint. Ezzel hamarább elkészülünk.~ ~ 15422 XII | elpatkoltam akkor, azóta nem iszom rosztopicsint. Rettenetes dolog volt az, 15423 XIV | meggondolt férfiú; nem rótta-e meg nyilván, több ember 15424 V | hogy az élemedett férj rovására reményeket támasszon, megfagyva, 15425 X | hevenyészett tutajokat rovátkolva belőlök. Óh, Úristen, hát 15426 XX | kertjében.~ ~Azt a szép rózsaarcú kisasszonyt, aki úgy mosolygott 15427 XXIII | reszketve terjeszté ki, arcai rózsákkal mosolyogtak; néhány percig 15428 II | férfiszínnek s a gyermeki rózsapírnak, arcvonásaiban nemesség, 15429 II | szemeit le nem veszi azon rózsáról, mit Katinka hajfürtei közé 15430 XIII | szobában, melyben minden tárgy rózsaszínűre van festve.~ ~Amint a nagy 15431 XXIV | csak őneki nincs! – Ezt a rózsát ő maga ültette, alig három 15432 I | nemesnek, és a szentelt öröm rózsavilágán át minden olyan szépnek, 15433 X | a dolog, hirtelen leoldá rozsdás fringiáját, s odaveté a 15434 XXII | karbonikum; az oxigén támasztja a rozsdát a zongora húrjain, attól 15435 VI | ősszel kopaszra lebotoltak a rőzse kedvéért.~ ~Maga az urasági 15436 XVIII | dzsindzsulya prém közől nagy rubingombok villognak elő tűzszemeikkel, 15437 X | az ár közől, lapátokkal, rudakkal evezve; és azután lehetett 15438 XXI | órakor jöjjön el értök, őket Rudolfhoz vezetendő.~ ~Holnap reggel 15439 XXI | előtt.~ ~A szobában nem volt Rudolfon kívül más, mint az orvos.~ ~ 15440 XIV | contra Zoltanum Kárpáthy et Rudolfum Szentirmay!”~ ~„Ah, ez hát 15441 XVIII | pamlagokat, kritizálva azoknak rugalmi képességét, s valamennyi 15442 X | beszél, új erőfeszítéssel rugaszkodott neki a szemközt omló hullámoknak, 15443 X | incattusok, mind lábaikkal rugdalnák e szomorú kripták ajtait, 15444 X | fenn a kétségbeesés dühével rugdalták az ajtókat, miknek szerencsétlenségükre 15445 XVI | nyavalygott, türelmetlenül rugdalva nyoszolyája végét. – Mit 15446 X | visszanyerték idegei előbbi rugékonyságukat. Gyönyörűség volt nézni, 15447 XVII | Tizenkét lovaslegény rúgtatott a fák mellől kocsijához 15448 V | gyermeki társaság, csinos ruha vagy kedvenc csemege boldoggá 15449 II | Milyen jól néz ki e magyar ruhában; úgy szeretném már, ha én 15450 XXII | lábujjhegyen járnak; a ruháik suhogását hallom.~ ~– Nincs 15451 X | elébb átöltözik, mert minden ruhája csuromvíz.~ ~A fiatalabb 15452 XXIII | megbetegedhetnél e nedves ruhákban. Isten veled!~ ~Azzal elfutott 15453 XVIII | ajándékokra, az ékszerekre, ruhákra, mikkel a ti szülői szerelmetek 15454 XXIII | Minden virágomnak, minden ruhámnak volt valami neve, valami 15455 XVIII | összevissza kötözték egy hosszú ruhaszárító kötéllel, hogy mozdulni 15456 X | bírt a töltésig vergődni. Ruhátlan, étlen, koldus módra menekültek 15457 X | menekültek ki a jeges vízárból ruhátlanul és segélytelenül, nem szabadítva 15458 XVIII | civilizáltabb népek gondoskodnak ruházataikról, akik nélkül mai napig tetőtül 15459 VIII | méltánylattal viseltető gondnokra ruházhassam át eddigi kötelességeimet 15460 XII | mennyi édes kötelességet ruházott Isten arra, kinek gazdagságot 15461 XV | jóakaróim sok hízelgő tulajdont ruháztak reám, meg akarom látni, 15462 XVIII | jövedelme nagyszerű javításokba ruháztatott be, míg a pusztaságot paradicsommá 15463 I | volna, kit közösen nevelünk, ruházunk, ápolunk, s ha dorgáljuk 15464 III | jogait egy más idegenre ruházza át.~ ~– És miért tegyem 15465 I | valami. „Egy félben maradt ruina a városszélen!” – szóltak 15466 XII | archeológ kezébe jut, az kaldeai rúnákat vagy skandináv kriptográfiát 15467 X | valaki magát rossznak és rútnak ismerhesse, ha mindjárt 15468 XXIII | fogalma sincs a rosszról, a rútról, a gyűlöletesről!~ ~Ezalatt 15469 XXV | tanácsos engemet milyen rútul rászedett.~ ~– Hogyne tudnám. 15470 X | vannak elkülönözve.~ ~– Sacrebleu! – kiálta Berzy – micsoda 15471 III | egyszóval: aki egészen sajátjának tekintse ez ügyet; ilyen 15472 II | hódító fensőség egyedül az ő sajátjok. Az ő arcaik gyöngéd vonalmait 15473 XII | megerőtetvén magát, írt sajátkezűleg Rudolfnak. Ha a levél egy 15474 X | talán nem szerettük eléggé sajátunkat, talán nem gondoltunk arra 15475 VIII | benyomása alatt állt, s e sajgó érzelemben néhány percig 15476 VIII | úgy szánta szegényt, úgy sajgott a szíve, hogy így kellett 15477 V | mutatva. Eveline a legmélyebb sajnálat és szemérem hangján susogá:~ ~– 15478 XI | Mások csak egy szép várost sajnálhattak abban, de nála egész élte 15479 X | hozzájok valami erkélyről.~ ~– Sajnáljuk, madame – szól a báró kalapot 15480 XIV | Olyasvalamit gondolt, mintha sajnálkoznék rajta.~ ~Ez elbámulás percei 15481 XXI | senkinek sem szükség rajta sajnálkozni; az ilyen emberrel senki 15482 X | sóhajjal, mit a tanácsosné sajnálkozó elértéssel látszott fogadni.~ ~ 15483 X | borzas fiú. – Tán biz azért sajnálkozzunk rajtok, amiért minden hónapban 15484 II | Méltóságos asszonyom, csak egyet sajnálok e mai szép napon, és ez 15485 XVIII | férj nem érheti-e utol; sajnált volna ilyen fiatal korában 15486 XIV | melynek borítékjára nem sajnálta kicifrázott, lapidár betűkkel 15487 XV | most meg az ügyvéd.~ ~Azt sajnálták, „szegény fiú”, hogy ilyen 15488 XVIII | korában áldozatul esni egy sajnos félreértésnek. De még Tiszafüreden 15489 X | meg lehetne riasztani egy sajtár vízzel; végig álltak az 15490 XXIII | táblájára fényes betűkkel volt sajtolva a sor:~ ~„E könyv holtom 15491 IV | jutott eszébe néhány spleenes sakkozónak untából megjegyezhetni azon 15492 X | faggyúgyertya, azok közt a sakktáblás tükör, mellyel szembeszállva, 15493 II | pesti kutak kénköves és salétromos vize után, a zengő fülemülékről, 15494 VIII | támlás szék, a meghalt nő sálja keresztülvetve rajta, az 15495 XIV | rokokó chevalier-k odabenn a salugádoros hintóban.~ ~Mennyivel más 15496 II | keresztül-kasul járja az egész salva guardiát, s még nem elég, 15497 XVI | én nem szolgálok senkinek salvus conductus gyanánt.~ ~Maszlaczky 15498 X | csizmadiáim utánunk rohantak a sámfákkal, s alig bírtunk utat veszteni 15499 XIII | helyéből, bár kétoldalt sáncot képez mellette a pofakövérség, 15500 XIII | fiskális úr tekintetbe veendi sanguinicus temperamentumát, melyről 15501 XIV | volna vennie azt a szokatlan sápadást, ami az ifjú arcán elvonult 15502 XXI | spadassin, szótlanul és sápadtan.~ ~A segédek odafutottak 15503 X | ott benn a táncteremben sápadva mondják egymásnak a lejtő 15504 X | voltam, engem uccse. Még sáphoz sem jutottam.~ ~Hagyjuk 15505 VII | kocsijából, leveté porköpenyét, sapkáját felcserélte kucsmával, kardját 15506 XXV | harmatos fűben, a jó tocsogó sárban. Majd meglássa ön, ha csak 15507 III | pótolja e hiányt esernyővel és sárcipőkkel, mely utóbbiakat még az 15508 II | felé az ő fái meghajoltak a sárga-piros gyümölcs terhe alatt, s 15509 VI | árnya alól széttekinteni a sárgára aszalt vidéken, melyen tikkasztó 15510 XIV | szörnyedett el, mikor a sárgaságukat megpillantá.~ ~– Csak nem 15511 XIV | ebből visszaadni. Uram, sárgát tetszett adni fehér helyett.~ ~– 15512 X | ez órában, a derék ifjú sarjadék, kiben egy jobb kor vezérét 15513 XXVI | többé világa a napnak, a sarkaiból kiforgatott lélek visszásan 15514 II | ifjút, fel-felemelkedve sarkairól. – Az lehetetlen! Hisz ön 15515 XXI | nem mártott az édesanyám sarkam hegyéig a Léthébe, hogy 15516 II | léhűtői!~ ~Azzal megfordult sarkán, s visszament a terembe, 15517 XVIII | felmenjen.~ ~– Hátha tüzes sárkánnyal volna tele mind az egész 15518 X | hangzott végig a folyosón, sarkantyúpengéssel vegyülve, s nemsokára belépett 15519 VI | jégtörőket is, csináltak a víznek sarkantyút meg futóárkot ki a szántóföldekre, 15520 XVIII | maroknyi csapat, mint a sárkány dúlva ellenfelei közt. – 15521 IX | embert, valamennyi ilyen sárkányon paripázó szélúrfit, mint 15522 XVIII | tartá utazni, nyakig és sarkig szürke porköpönyeg biztosítá 15523 XXV | lehete látni soha félregázolt sarkú csizmánál, de igen a lábait 15524 XVIII | tetején még nem táncolnak sáros csizmában pőre atyánkfiai, 15525 XIV | arc. Milyen éktelenek a sárral bemázolt vonások. Hát az 15526 VI | végén, a hegyére repült sassal, az elmélkedő gólyát a víz 15527 XXVI | amit mások látnak.~ ~Óh, e sasszemekre nézve nincs többé világa 15528 X | félrevágott kucsma, nagy sastollal. Az ember úgy szeretne másutt 15529 XVI | a világban, nevezzék azt sátánnak, démonnak, Asmódinak vagy 15530 X | szultán kevésbé fázott szellős sátorában, mint utóda, Mahmud, ki 15531 X | idegen kereskedők megnyiták sátoraikat a jövevények előtt, s ott 15532 XX | Minő gúny, minő megvetés! Scartba tették, mint az egyedül 15533 XXV | bizonyít. Verba volant, scripta manent, a szó repül, a sor 15534 XXI | A golyót kivették-e a sebből?~ ~– Itt van az – szól az 15535 XXIII | össze, hogy foly minden sebéből a vér; hogy kiált segítség 15536 X | állóktól hallottam, hogy a jég sebes haladásban van, s az ár 15537 XVIII | kezdé érezni, mintha sokkal sebesebben vernének azok az órák ott 15538 XXI | Kedves Zoltán – szólt a sebesült az előtte térdelő ifjúhoz –, 15539 XXI | én veszélyesen meg vagyok sebesülve, még fél óráig öntudatomnál 15540 XXI | megcsókolni azt a drága sebhelyet és azt a kezet, amely azt 15541 XXI | éles kard behatott!~ ~A két segéd iszonyodva takarja el arcát. 15542 XXI | együtt voltak a vívók és segédeik. Az ajtók bezárattak; a 15543 XIV | megütközve hallom, hogy segédeim egyike éppen akkor indokolatlan 15544 XXI | lesz ön szíves elintézni segédeimmel.~ ~Rudolf azzal eltávozott, 15545 XXI | formaságokkal elfoglalt segédeket. – Énreám még egy harmadik 15546 XVIII | tornácai elé, meghagyva segédének és huszárjának, hogy csak 15547 XIV | hallatára, tanúk jelenlétében segédjének azon gyöngeségét, hogy Kárpáthy 15548 XVIII | diplomatizálni addig, míg a várt segédsereg megérkezik.~ ~Evégett a 15549 VII | át.~ ~– De énnekem, úgy segéljen, át nem adja az úr, ha százszor 15550 X | kell ígérni önnek, hogy segélyemre lesz azon szegény gyermek 15551 II | mielőtt a két fiatal udvarló segélyére lehetett volna. Emánuelnek 15552 X | időnk megköszönni mentőink segélyét, midőn egy felvillanó láng 15553 X | két partján levő helységek segélyharangozásait a távolból, miket a gátjait 15554 X | támadt hallgatást egy-egy segélykiáltás bizonytalan hangja. A házból 15555 X | ablakokban álló szerencsétlenek segélykiáltása, kik az előttük elhaladó 15556 X | meghallani a bezárkózottak segélykiáltásait. – Füleivel hallotta azt 15557 XX | célját elérte, miután a segélykiáltást hírül adhatá, azon erő, 15558 X | Leopoldváros egyik utcájában a segélykiáltozás közé vad, embertelen szitkok 15559 X | néhol megállva, ahol éppen segélyre volt szükség.~ ~Az Úri utca 15560 X | elfutott, hogy számukra segélyt szerezzen. Most már nem 15561 XX | elzsibbasztá idegeit; érzé, mily segélytelen, mily védtelen állapotban 15562 X | jeges vízárból ruhátlanul és segélytelenül, nem szabadítva meg egyebet, 15563 XIII | lyukaival előreáll, mintha ő segítene a szemeknek nézni, melyek 15564 II | nyomorúságunkat, és nem segítesz? – Aztán mintegy édesítőül 15565 XXI | hörgé Miklós, s nyugodtan segítette meztelen melléről letörölgetni 15566 VIII | az apró lepkék bábjai is segítettek pusztulásán, mik a megjelenő 15567 VIII | vén Pál csak a téglákat segítették szétszedni, nehogy lehullásuk 15568 X | hagyom, csak hogy másokon segíthessek.~ ~Ezzel rögtön készen állt 15569 X | miknek laposságát nagyon segíti kitüntetni még az is, hogy 15570 X | látva, hogy itt úgyis elég segítő kéz van, közel sem ment, 15571 II | tartani karszékében, s ember segítsége nélkül semmi mozdulatot 15572 XVI | valaki gyilkost kiált, és segítségére nem sietni.~ ~– Én, uram? 15573 XVIII | amit csak kriptográf kulcs segítségével lehet elolvasni? Talán módja 15574 X | elegen, akik sietni fognak segítségökkel kedveskedni.~ ~Zoltán keserűen 15575 X | Legalább csak az oszlopzatra segítsék tehát fel” – rimánkodik 15576 II | azonnal. A befogásnál maga is segítsen neki, hogy hamarább készen 15577 XXV | Rablók! Meggyilkolnak! Segítsetek! Szabadítsatok meg!~ ~A 15578 XVI | boldogabb életre volna méltó, segítsük őt felemelni, szerezzük 15579 XXV | cél, hogy izzadjon, hát segítünk egy kicsinyt rajta.~ ~– 15580 XVIII | azon órában. Nőm régóta sejté azt, amit ön ma írott levelében 15581 XVII | e változás okát még csak sejtelemmel sem bírták utolérni, s mindenki 15582 XIV | előtt, minő alakokról még sejtelmed sem volt, miknek csípése 15583 VIII | nekem éppoly kevéssé volt sejtelmem, mint nincs teneked most. 15584 XIV | azt a gondolatot, azt a sejtelmet, amit szívéből el akart 15585 XVIII | senki sem kérdezi?~ ~Van-e sejtelmetek arról, hogy tulajdon gyermeketek 15586 III | amikről minekünk még csak sejtelmünk sem volt, amidőn betűket 15587 XVIII | végzett beszéd után, engedi sejtetni az idegen hallgatóval, hogy 15588 XXI | miért távozott el; előre sejtette azt. Meg kellett előznie 15589 XVIII | következményeket hoznak elő. Te sejtetted, nekem is mondtad, hogy 15590 XVI | kiáltottak mind a hárman.~ ~Jól sejtették. Zoltán ügyvéde volt az 15591 XXIII | akkor közelgett a zivatar. Sejtettem, hogy az téged útban talál, 15592 XVI | nem mondhatja ki, de nem sejtheté, hogy egészen más titkot 15593 XIV | valami láthatatlan ok, valami sejthetetlen átok mindig – mindig széttépi 15594 XVIII | alatt, mielőtt valaki csak sejthette volna, kikapta a főispán 15595 XIV | ártatlan, semmi rosszat nem sejtő ifjúnak, akinek még csak 15596 XVIII | fején, olyan volt, mint a selyem, és arca, mint az égő bársony. 15597 XII | rendek csak úgy sodorják a selyemcérnát egyik falutól a másikig; 15598 XVIII | álmodom annyit, s erről a selyemhajról; hát te, aki láttad őt, 15599 II | kamáslik rózsaszínű kockás selyemharisnyákat engednek láttatni a ragyogó 15600 II | ugyanazon levendulaszín selyemöltönyt viselvén most is, melyben 15601 X | a fényes delnők könnyű selyemöltözeteikben, fedetlen kebellel álltak 15602 XVIII | hatalmas, erős, azt a gyöngéd, selyempuha kezet; de te láthatnád is 15603 II | hőség dacára pompás fehér selyemsál van tekerve, mely festői 15604 IV | ezen lágy bankjegycsomó selyemsusogására. Kevélyen és nyalkán kezde 15605 XII | látta, miként ment át vékony selyemszálként a tű fokán hatalmasaink 15606 VI | lakosok gyümölcsaszalói és selyemtenyésztő pajtái; minden ház oly vidáman 15607 II | fonni aranyból, ezüstből és selyemvirágokból, s nem engedik e titkot 15608 II | előtt nem ismertetik meg a selyemviselést.~ ~Abból egyébiránt, hogy 15609 XIII | ejt ki, s ahol csak lehet, selypít.~ ~– Kicsoda az úr? – förmedt 15610 XX | mintha nem ezen jött volna. Semerre sem látott már világosságot, 15611 II | csekélyebb dolognak látszik, semhogy érdemes legyen róla beszélni; 15612 II | telepíteni meg, aminél még Semiramis függőkertjei sem kerülhettek 15613 XVIII | efféle.~ ~Nem is szólt ezután semmibe az elnök úr őméltósága, 15614 V | határtalan tiszteleten kívül semmiben sem fog nyilatkozni azon 15615 IX | jövök. Nekem igazán nem jó semmiért megharagudnom. Képes vagyok, 15616 II | órában eszünkbe hozza, hogy semmik vagyunk. S ilyenkor, midőn 15617 XIII | maradna itt, megláthatná, hogy semmiképpen sem vagyok beteg. Au contraire. 15618 X | hogy itt vagyok épkézláb, semmim sem hiányzik; tíz percig 15619 XII | hogy ő maga nem tudósított semmiről, mikor te még most is olyan 15620 II | emberrel annyira éreztetve van semmisége, oly erős vágyai támadnak 15621 XV | Én ezt a pert meg akarom semmisítve látni.~ ~– Azt tudom. Az 15622 XIX | pártom ellen, s a választást semmisnek tekintem. Én oly helyet, 15623 XVIII | izmosak, mint ősapáinké, és semmivel sem kisebb bennünk a tudomány 15624 XVIII | azután egy csomó hosszú, seprőforma kecskeszakáll, mely tökéletesen 15625 I | nyomorult viskódon, elültetett seprűnyeleiden, miket kertnek nevezsz; 15626 IX | Én esküszöm, méltóságos September úr (ijedtében septemvir 15627 XIV | hétszemélynök páholyában, szemközt a septemvirnével.~ ~Sohasem láttak érdekesebb 15628 X | válasz nagyon lefegyverzé a septemvirt. Megüté Zoltán vállát:~ ~– 15629 XVIII | idő, az érdemes választók seregéből koronként előállt egy-egy 15630 XVIII | kíváncsi volt a harcmezőt, seregeik fölállítását megtekinteni; 15631 XIV | az ott csoportozó ifjak seregének, kik a lépcsők elejét elfoglalva, 15632 XVIII | viszi magával, a felmentő seregért iramodván.~ ~Azalatt a főispán 15633 X | jöttek a többiek is egész seregestül, betöltötték az egész szobát, 15634 XVIII | szurkálójával felbolygatva.~ ~– Ön e sérelemért nekem elégtétellel tartozik.~ ~– 15635 XXV | megvetendő halászat lenne.~ ~Az ő sérelme világos; egy nagy perben 15636 II | bajuszt, mely ajka fölött serkedezni kezdett.~ ~A főispán úr 15637 X | tenni, de a beteg szemeit sérté a fény. Különben is minden 15638 XVIII | egyszerre az ellenpárt emberei a sértegető szónok ellen. – Akciót neki!~ ~ 15639 II | három-négy ágra válik, és sűrű sertekemény haját semmi fodrászi tudomány 15640 III | látszik – szólt Abellino sértetten. – Huszonnégyezer pengőt, 15641 XXI | hegyéig a Léthébe, hogy sérthetetlen legyek, én nem születtem 15642 XVIII | oltárom előtt bármi ellenségem sérthetlennek érezheti magát; de másutt 15643 XV | fogva egykönnyen meg nem sérthető, Rudolf politikai ellenfeleire 15644 XVIII | amennyit éppen kellett, nem sérti, nem vágja elleneit, de 15645 XVIII | gyöngéden tartja átölelve, úgy sétálnak együtt az angolkert tekervényes 15646 XXIII | aztán elkezdett alá s fel sétálni heves léptekkel, fejét tenyerébe 15647 XVIII | mérhetik parányi arasszal a sétáló lyánkák pici lábnyomait.~ ~ 15648 II | sugáraikkal. Két lyánka sétált végig a termen, karját egymáséba 15649 XV | míg a teremben alá s fel sétáltak egymással.~ ~– Az egész 15650 XIII | elparasztosodó kor kezdett már akkor sétánynak nevezni, s ezáltal kétségessé 15651 XVIII | kalandjáról valamennyi kávéházban, sétányon, színház udvarán, kaszinóban? 15652 VIII | megvilágítani a sugártalan setétséget, melyet még növelt a falak 15653 XX | összeveszíteni, Zoltánt megöli. Siessetek őt megmenteni! Adjátok tudtára, 15654 III | hivatalnokai, azok mind sietendnek, ki bosszúból, ki jó remény 15655 XXI | megakadályozza a találkozást. Nekem sietés kell.~ ~– Kitől tudná meg? – 15656 XX | kellett tartania, gátolta a sietésben, a lovaglás miatt még egészen 15657 Vegszo | pályáról elűzetett, másikon siethet feltett célja felé.”~ ~„ 15658 XX | pihenjén meg.~ ~– Köszönöm, sietnem kell vissza.~ ~Észébe jutott, 15659 X | Azt tartom, hogy jó volna sietnünk.~ ~– Csókolom kezeit. Ha 15660 XXIII | gyertya kialszik olykor a sietők kezében a nagy szélrohamtól, 15661 XXIII | törekszik, s késlelteti a sietőket munkájokban.~ ~Óh, bizonyára 15662 XXI | hölgyek fáradtak voltak a sietős út miatt, nyugalomra volt 15663 XIV | ügyvédet, hogy annak a nagy sietségben nem maradt ideje valamennyi 15664 X | kapu előtt megáll, s rá sietséges csörtetés fel a lépcsőkön, 15665 II | ajánlotta a lehető legnagyobb sietséget.~ ~A lovász elővezette a 15666 XXIII | Hogy ápolni, megmenteni siettél annak gyermekét, aki neked 15667 XXIV | hogy házasságukat miért sietteté.~ ~Nemcsak szerelmi, hanem 15668 III | rest a késedelmes halál siettetésére mindent elkövetni, amit 15669 III | annyiszor? Quoniam in hoc signo vinces (mert e jegyben győzünk). 15670 V | vagyok is azon holdvilágképű sihederek korából, kik ifjú éveiket 15671 III | botrányos helyzetek, oly sikamlós kitételek fordulnak elő, 15672 X | akkor látszott meg, hogy a sikátor egészen el van zárva a halomba 15673 XIII | Szent Mihálykapu melletti sikátorban levő szűk emeletes ház még 15674 X | felé.~ ~Eleinte szűk, sötét sikátorokon vitt a rémséges út, miknek 15675 III | Mert ezáltal a per sikerét csalhatatlanul biztosítjuk.~ ~– 15676 XX | miknek elnyerése a fényes sikertől függött. És most mindennek 15677 XXV | költött, és annyi szép és nagy sikerű munkáért mégsem kapott semmit. 15678 X | távolban omladozó házak siket zuhanását, és egyre jobban 15679 II | le előtte, hogy a jó néne siketsége dacára is megérti azt, s 15680 XXI | párnára.~ ~– Anyám, anyám! – sikolt kétségbeesetten a leány, 15681 X | népesítse meg az éjt. Elhal a sikoltás a fekete éjben. Ha hallaná 15682 XXII | hallani azt a hangot, mely sikoltásaiból a zárt ajtókon keresztülhatott.~ ~ 15683 X | Vilmám! – kiálta fájdalmas sikoltással a tanácsosné, erőszakosan 15684 X | veszély, köztük egy-egy sikoltozó némber, aki gyermekeit nem 15685 X | csónakot, hogy a némberek sikoltozva rimánkodtak nekik, hogy 15686 X | dördülete rázta meg azokat. Liza sikoltva esett térdre a dörgés rögtöni 15687 XVI | beszélt, mintha most tanulná a silabizálást ábécéből. A két diplomata 15688 VI | végződött, mely nyáron át egy silány kis mocsári eret igázott 15689 XXV | hiányosságain keresztül.~ ~Ez valami silentiarius ügyvéd, akit régen-régen 15690 XXV | egyszer összetalálkozik a silentiariussal.~ ~A rongyos, szurtos alak 15691 VIII | halálítéletét, oly szorongva simítá le Rudolf a port a levélről, 15692 XVIII | szénfekete haja magasra simítva, hasonló színű vastag és 15693 X | Lizát?~ ~Vilma gyöngéden simogatá végig a vak gyermek fejecskéjét, 15694 XVIII | láthatnád is őt, talán meg is simogathatnád homlokát, mint az enyimet, 15695 XVIII | gyermek, mintha vigasztalná, simogatja gyöngéd kezével az ifjú 15696 VIII | végig. Zoltán megrezzenve simul Rudolf mellé… Semmi sem 15697 V | kézcsókjára bocsátva őt, közelebb simult hozzá, s márványszépségű 15698 IV | laikus hangja.~ ~– Kicsoda? – sipított Maszlaczky úr az elszörnyedés 15699 XXI | és fütyölt örömében, és sipkáját hajigálta fölfelé, és felragadva 15700 II | el, s blazírt kedéllyel sipogá:~ ~– Ejh, milyen fád az 15701 XV | nem lehete tudni, hogy sír-e, vagy meghalt.~ ~Kovács 15702 X | moraja zúg, és távol a nép siralma üvölt…~ ~Összeomlanak a 15703 X | borzasztóan hangzanak a vének siralmai, hogy a bátrabb szív is 15704 XVIII | helység, s mióta Mohács alatt siralmasan elesett nemzetünk, hány 15705 XX | Kőcserepy tanácsos palotája siralomház. Mindenki kerüli; legjobb 15706 XXIII | hallható volt a beteg fájdalmas sírása, nyögése. Itt szembe jött 15707 III | boldog álmait a legelső sírásával, mellyel a világra jött, 15708 XXI | ismét újra kellett kezdeni a sírást.~ ~A két férfi kénytelen 15709 XXIV | előtt volt ismeretes; csak ő sirathatta őt keserű szánalommal szívében, 15710 XI | Mindenki érzi, mindenki siratja ezt a keserű bánatot. Nincs 15711 Vegszo | temetést, ahol valaki ne siratta volna a halottat; ami arra 15712 X | Zebaoth istenhez, s ott siratták az elenyészendő világot, 15713 XIV | betűkben a tekergő, vonagló sírbeli férgeket, amik úgy mászkálnak 15714 VIII | van bennök, mint valami sírboltban.~ ~Egyik gyertyát Zoltánnak 15715 VIII | súlyosabb, aggasztóbb a sírbolti rekedt levegőnél, fogta 15716 V | kifejezésével említ, s kinek sírboltját halála évnapján rendesen 15717 XXIV | a pompás fehér márvány síremlék még nem készülhetett el; 15718 XXIV | felkeresett egy szép virágos sírhalmot, mely ezüstös ráccsal volt 15719 X | kétharmadát a fővárosnak sírhalommá változtatta, e derék, e 15720 VI | lakóit; árvaság az, és inkább sírhatna a költő, mint énekelhetne 15721 XI | után.~ ~Aki nem sírt eddig, sírhatott most.~ ~Menjünk haza.~ ~ 15722 XXIII | hűséges lesz hozzá az a sírig!…~ ~– Óh, én kedves gyermekem! – 15723 XXIII | bűnbocsánatért mennie ellenségei sírjaihoz; minden sor egy kegyetlen 15724 XV | vezet, ez a kerek tér az ő sírját rejti. E kettőhöz ne legyen 15725 XXIV | olyan kemény kő több, mint a sírkő?…~ ~Egy virágot leszakított 15726 X | semmi bajok sincs, minek sírnának?~ ~A tánc most újul még 15727 XXIII | lehetetlen volt ezen szónál nem sírnia.~ ~– Egy óra előtt nagyon 15728 X | parasztok, rongyos kézművesek, síró-rívó kölykek s mindenféle csőcselék 15729 XXIII | joga van örülni, amidőn én sírok, de sokkal jobban ismerem 15730 XXIV | Egy virágot leszakított a sírról. Különös, hogy fűnek, fának, 15731 XXI | csínyen? De hát örömötökben sírtok-e így?~ ~– Nem, nem – szólt 15732 XXIII | odalenn a platánfák alatt sírtunk, mert tudtuk jól, hogy ezen 15733 V | boldogtalan volt, ez az egész sírvers.~ ~Női kedélyeknek, még 15734 II | előre ne álljon, mint egy sisakellenző. Midőn lép, magasra tartja 15735 XXIV | pusztaság a föld minden sivatagainál!~ ~Este egy szobában nem 15736 VI | drága verítékcseppei, ki sivatagból Kánaánt varázsolt, nem érdemesek-e, 15737 III | szubsztrátum kell, és nem skandalum.~ ~– Folyvást nem értem, 15738 XII | az kaldeai rúnákat vagy skandináv kriptográfiát fog kiolvasni 15739 III | előttünk már úgy áll, mintha skatulyából vették volna ki.~ ~Nagy 15740 IV | türelmet is. Azok az örökös skrupulozitások, azok a szünteleni praevaricatiók, 15741 II | háromfelé vált bajuszát, egyet sodorintott rajta nagy mérgesen. – Én 15742 XII | karok és rendek csak úgy sodorják a selyemcérnát egyik falutól 15743 X | folyamár az utca közepére sodorta őket.~ ~– Hova igyekeztek? – 15744 X | könnyebben lehetett haladni; a sodró ár is segíté az úszó mént 15745 XIV | jutniok; később azonban, ahogy sötétebb utcákba kezdettek hatolni, 15746 XXIII | nyílt az ajtó, s a háttér sötétéből lassan előlépett Zoltán.~ ~ 15747 XXVI | vet minden sugárt a szív sötétjébe, egy összedúlt világ van 15748 XX | közelgő éjszakától, erdők sötétjétől, ismeretlen állatoktól; 15749 II | más földi ember. Jelenleg sötétkék frakkot visel, szűk, kézcsuklóig 15750 X | veszélyben, s az egész város mély sötétségbe volt burkolva, s e sötétségből 15751 X | sötétségbe volt burkolva, s e sötétségből százszorosan borzasztóan 15752 XVIII | nanking mondhatlanját, amint a sövényen átmászott.~ ~Csak Dabroni 15753 II | volt valamennyinél; a jó sógorok mindennap láthatták őt pompás 15754 II | melynek látása önkénytelen sóhajra fakaszt mindenkit, kinek 15755 II | villogó szemeit, s csak néha sóhajtana egyet: „Miért az ő unokái 15756 VIII | hosszan, oly könnyebbülten sóhajtanak fel a szabad légre jutva.~ ~ 15757 X | sincs.~ ~– Hiszen az elébb sóhajtani hallottam. Én jól hallottam. 15758 X | Én jól hallottam. Miért sóhajtott?~ ~– Csak úgy rámjött a 15759 XVII | Milyen könnyebbült szívvel sóhajtottak fel mindhárman.~ ~– Nincsen 15760 XVIII | majd elkészíti ő maga.~ ~– Sohse fáradjon azzal a nagyságos 15761 XIV | szépen, mintha metszve volna. Sok-e?~ ~– Egy egész per. Hanem 15762 X | egész az égig fölért és sok-sok fája. A szegény ember kért 15763 XIV | most egyszerre térne haza sokadmagával; a zárva volt paloták kapui 15764 XIV | szívességből.~ ~A nemes cél sokakat bevont a színházba, akik 15765 XXV | tárgyat, Zoltán nem fog sokallni öt forintot egy korbácsért 15766 X | észre.~ ~– Nos, barátom. Sokallod a poharat? Tedd le, ha félsz 15767 XXV | szakítani.~ ~Végre is Zoltán sokallta meg a dolgot, s felszólíttatá 15768 XVIII | érdekében semmi áldozatot sem sokallunk, és ha sikerül önnek az 15769 XVIII | kirohant ötven emberével a sokaság közé, jobbra-balra ütve, 15770 XVIII | lassan mehetett csak, a tömeg sokasága miatt. Ezalatt idejök volt 15771 II | harminchétben milyen szép sokasággal voltak!~ ~Rudolf akárhova 15772 XVIII | s keresztülvágta magát a sokaságon az ajtóig, rögtön kocsira 15773 XVIII | parancsolja ki a lármázó sokaságot a teremből, vagy vigyen 15774 III | körül a padlón, mind az ő sokévi fáradságának tanújele, nemkülönben 15775 XIII | láttára költve el néhány sólabdacsot, szánalomgerjesztő arcfintorgások 15776 X | másodszor pedig ő is a somogyi kanásszal szokott tartani, 15777 X | köpcös, köpönyeges hazafi sompolygott be az ajtón, kinek kövér, 15778 XIV | bizonyosan megint leitta magát – sopánkodék az agg nők egyike, kit még 15779 XIV | komoly, nemes védelem minden sorában meg lehete ismerni annak 15780 XIV | lélekkárhozat van annak minden soraiban, mert azon perctől kezdve, 15781 XVIII | reggelizést, szép rendben, egymás sorjában megindulának tanyáikról 15782 XIV | tudott odább menni az első sornál, amit elolvasott sem emlékezett 15783 VIII | vigyázatlan szó van azon sorokban elejtve, s kezébe juthat 15784 XXIII | olvassa el. Zoltán a legelső soroknál megilletődve hajtá azt össze.~ ~ 15785 XVII | egyszer végigfusson az izzó sorokon, s minden kihamvadt lap 15786 X | árvizet nézni kilovagoltam a soroksári töltésen végig. Az borzasztó 15787 X | magok előtt, midőn Pest sorompóin beértek, hol a szellem, 15788 VII | születésnapjára. Egy statisztikai sorozat volt az, melyet valami vén 15789 VII | ezerszer kér bocsánatot. E sorozatban összehasonlítások voltak 15790 XII(1)| redőzete egyetlen hosszú sorozatból van alkotva, melyben hitágazataik 15791 XIV | egyéb különösségei közé sorozták; pedig az nagyon fölfogható 15792 XII | igen szép buzgalom, ki négy sorral is lerázhatná nyakáról az 15793 XXV | boldogulnak, jól folynak sorsaik, a rosszak, a ravaszok pedig 15794 XVII | többé.~ ~Lemondása saját sorsán kívül sok egyéb körülményt 15795 XIII | alól kiszabadítva, saját sorsának urává tegyék. Elég indok 15796 XIII | nézni, melyek szinte hasonló sorsban részesülnek, a nagy kövérség 15797 XI | szegény szegénysége mind egy sorsra jutott; nyomor az, ami ott 15798 Vegszo | akit senki se szeressen. A sorsszeszély bizarr kivételeit nem értem 15799 XVI | azt mondta: itt e szegény, sorsüldözte ember, mennyivel boldogabb 15800 XVIII | porköpönyeget, mind a hármat saját sorsukra bízva, felugrott a kocsijába, 15801 XVII | ismerte ő Zoltánt mindig. A sorsváltozás nem változtat a jellemen.~ ~– 15802 XIII | türelmetlen; ha énnekem sós ételt adnak a vendéglőben, 15803 XXI | markolatot a kézzel együtt; a spadassinnak nem maradt, csak a csonka 15804 XXI | Hat órakor vívott Rudolf a spadassinnal, nyolckor következett Zoltán.~ ~ 15805 XVIII | úgy megszurkálták hegyes spádéikkal, hogy mire hazaért, maga 15806 XIII | Maszlaczky úr félénken lépett a spanyolberekhez, mintha attól tartana, hogy 15807 XVIII | tartózkodott, nagyobbrészt Spanyolországban; biz az nemigen ismerheti 15808 XVIII | amikről nem is beszélnek. Spanyolországból is azért kellett neki eljönni, 15809 X | ki tehát, hogy egy hosszú spárgára szegből csinált horgot alkalmazott, 15810 XVIII | hímezte. A filozófnő igazi spártai részvéttel osztá meg a férfiak 15811 XVIII | miatt és különösen Tamás speciális süketségénél fogva ugyan 15812 X | általánosságban – de in specie, részletesen tessék kivételt 15813 IV | ez a kín egy pokolbeli specifikum, melyet csak az bír megérteni, 15814 III | Most következik majd a specifikus támadás, az eddigi csak 15815 X | legjobb gusztámat elrontotta a spicc; hiába brennoltam, kaufoltam, 15816 IV | alig jutott eszébe néhány spleenes sakkozónak untából megjegyezhetni 15817 XXV | forintig. Ez mindenféle sportulákkal és költségekkel együtt megint 15818 XIV | frátereket s minden előfordulandó sportulát és expensát. Ami pénz jön 15819 X | állapot csak természetes stádiuma a hajadoni kifejlődésnek.~ ~ 15820 XVI | Méltóságod éppen most van abban a stádiumban, hogy életműszere újjáalakuljon, 15821 XVIII | törték. Ez ám ama sürgetős staféta, amit lóhalálában hoztak 15822 XII | Zoltán helyett; mindjárt stafétát küldtem a kölyök után, hogy 15823 Vegszo | A mellékszemélyzet csak staffage-nak való, s pontos kirajzolásuk 15824 V | két kezével, úgy ahogy a stájeris táncot szokták járni, s 15825 X | amiért minden hónapban stájgeroznak?~ ~– Amiért nem világítják 15826 VII | kifeszítve, mint valami statáriumot.~ ~Elszörnyedt minden ember. 15827 VII | Zoltán születésnapjára. Egy statisztikai sorozat volt az, melyet 15828 III | és soha nem hallott nevek statuálják magokat benne. Azért én 15829 XVIII | megérkeztek Kőcserepyék, a statuáló hivatalos vendégekkel, szolgabírákkal 15830 XVIII | csak a klérus és a katonai státus nem viselt bajuszt, s szokás 15831 XVIII | édesgették a szavazatokat, státuscsínyokat követtek el, csodáit mívelték 15832 XVIII | dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi vagyonainak egy része fekszik 15833 XII | mégis fogadom, hogy olyan státusférfiak válnak majd belőlök, hogy 15834 XVIII | amiket maga sem értett, a statutiónál figyelmeztetni kellett őt 15835 XVIII | az erkélyről, mire Bogozy stentorhangon felordít: – Praesentes determinant! ( 15836 XVI | este az utcán. Azt hiszem, stilétes pálca volt nála. Úgy nézett 15837 XVIII | trópusokra, periódusokra, stílusa nem volt igen virágos, hanem 15838 XVI | oktatást, hanem igen lapidáris stílusban folytatá:~ ~– Védencem nevében 15839 XVIII | kezdődtek az eredménygazdagabb stratagémák, a korteskedések, ravaszkodások, 15840 VII | aki a vármegyeháza előtt strázsál.~ ~– Hogy híják?~ ~– Ebkérdi 15841 X | Keresd, öcsém. Én nem strázsálom a te Zoltán barátodat.~ ~– 15842 V | értkezésünknek mindaddig sub rosa kell maradni, nehogy 15843 XVIII | jégen kopogó”, „kifordított subájú” s más efféle népszerű epithetonokkal 15844 IV | praevaricatiók, azok a mindennapi subsumptiók, azok az elől meg elől kezdődő 15845 X | virágok között, víz alatti süketes hangok rejtélyes mormogása 15846 XVIII | különösen Tamás speciális süketségénél fogva ugyan valószínű, hogy 15847 XXV | nem csípik idejekorán, az sül ki, hogy ő akarja azt megölni, 15848 XII | előtt, ha valahol el talál süllyedni a tengerbe, rólam semmiféle 15849 X | hogy egész a párkányaig süllyedt a vízbe. E drága teherrel 15850 XII | mi történhetett vele? Nem süllyedt-e el vele a hajó, nem vetette-e 15851 XVI | nehéz fejét tenyereibe süllyeszté, sovány könyökeit pedig 15852 X | Óh, Úristen, hát el fogod süllyeszteni ezt a várost? A vásártér 15853 XVIII | frátert lepénnyel és hideg sülttel; bort is adott neki hozzá, 15854 IV | termeiben szokatlanul élénk sürgés-forgás volt észrevehető; az olvasóteremekben, 15855 III | magát kitegye érettünk; aki sürgesse, hajtsa a pört, aki mindennel 15856 XXV | visszakérni, vagy amiket tán sürgethetett, de azon választ nyerte, 15857 IV | szabályaira.~ ~– Tehát mikor? – sürgeti szorongva. Maszlaczky úr 15858 X | megelevenültek volna, s végítéletet sürgetnének; valahányan kihaltak belőlük, 15859 XXII | sokáig vártak reá –, valami sürgetőst írsz?~ ~Eveline e szóra 15860 X | betegnek kellett lennie. Zoltán sürgette, hogy nyújtsa kezét, és 15861 IV | szélhuzam jár. Egy igen sürgős kérésem volna kedves barátomhoz.~ ~ 15862 XVIII | hirtelen elkészíteni azon süteményeket, mikhez Varga uram pusztai 15863 III | Felséges szarvasokat sütnek itt Pesten. Nem tetszik, 15864 III | szarvasokat igen jól tudják sütni. Csak az az egy hibájok, 15865 XVIII | helyéről, mintha alatta sütötték volna el a bombát, s két 15866 XVIII | pusztáról a maga szakácsnéját, süttet, főzet vele, nem lesz semmi 15867 IV | van valami átkos kifejezés sütve, egy neme a Kain-bélyegnek, 15868 II | ott is vagy kerülni, vagy süvegelni.~ ~E szándéka kivitelében 15869 X | csáklyákkal, az evező egyet süvölt a levegőben, s ahová lecsapott, 15870 III | De nem akarom én! – süvölte Maszlaczky úr, túlkiabálva 15871 X | vessző éppen fejünk fölött süvöltött egy ölnyire, a maga után 15872 X | szél, először a hasadékokon süvöltötte be: „Sírj – ríj – félj! – 15873 X | Vilmám ellenszenvét. Mennyi suffisance ilyen fiatalembernél.~ ~– 15874 XIV | gondolatját mély, forró szeretet sugallta, de egy őrangyal szerelme, 15875 II | kedves tárgyat kísérnek sugáraikkal. Két lyánka sétált végig 15876 XVIII | megtisztelné magas bizalma egy sugárával. Az alázatosan folyamodó 15877 VIII | alig bírva megvilágítani a sugártalan setétséget, melyet még növelt 15878 VII | kezek, mintha rossz jövendőt sugdosnának fülébe érthetetlen hangon. 15879 II | hosszú képök lett, elkezdtek sugdosni, szörnyűködni: „Még a főispán 15880 III | Ki az?~ ~Maszlaczky súgni akarta a nevet, azonban 15881 XIV | egypárt az oldalbordái közé suhintani a principális úrnak, hogy 15882 X | veté utána magában, egyet suhintva kardja lapjával, s alig 15883 XXII | lábujjhegyen járnak; a ruháik suhogását hallom.~ ~– Nincs ott senki, 15884 X | valami névtelen morajt, suhogást, hasonlatost ahhoz, minőt 15885 X | megereszték azokat a nagy suhogó szárnyaikat, s elfutottak, 15886 X | utánaestek, s az omló kőpor suhogva csordult alá a falon.~ ~ 15887 VII | áld, mint amilyen keményen sújt.~ ~De Rudolf nincs jelen 15888 XVIII | takarja; annyi rajta ezúttal a sujtás és paszománt, hogy nem különben 15889 X | szomorú, nagyszerű, porba sújtó s égig emelő események: 15890 XXIII | másnak készített, az ő lelkét sújtotta jobban.~ ~Hogy olyan titoktartók 15891 XVIII | A jámbor ügyvéd le volt sújtva, le volt gázolva, beszélni 15892 V | észrevenni s azokat a vétek súlyához aránytalan dorgálással szemére 15893 III | belátná a bizonyítékok súlyát kedves nagyságod, akkor 15894 X | találhat, azt majd saját súlyával tovább töri, s a város a 15895 VIII | Valami nehéz, valami súlyosabb, aggasztóbb a sírbolti rekedt 15896 XXIII | a beteg kórjelenségei is súlyosabban kezdtek mutatkozni. Szentirmáról 15897 XIV | akármire találok benne.~ ~– Súlyosan volna ön büntetve esküvéseért, 15898 III | megindítom az új akciót, mely súlyosítani fogja a pert, s iparkodom 15899 III | láthatatlant, ami mellére súlyosodik akarata ellen, le akarna 15900 XVIII | túlélték híröket, s együgyű, súlytalan emberek juthattak nagy jelentőségre 15901 X | pedig könnyen kellemetlen súrlódásokra adhatott volna alkalmat, 15902 X | kezdtek már a hintó kerekeihez súrolni.~ ~– Hajts! Hajts! – ordíta 15903 XVIII | nyitott ajtók előtt egyre sűrűbb lesz a nép; egy-egy vállalkozó 15904 VII | most is ott jár, talán ő susog ott láthatlan alakban, s 15905 XXIII | kegyed? – kérdé tőle gyöngéd susogással.~ ~– Igen jól… – viszonzá 15906 XXIV | ajtón, szétnéz, és magában susogja: „Már itt sincsen”.~ ~És 15907 XX | homlokát. Mintha a fák is azt susognák neki, hogy ne menjen már 15908 X | azt hallaná háta mögött susogni:~ ~– Miért nem hagytak engem 15909 X | érkező alakját.~ ~– Ne még! – susogta Vilma alig hallható hangon, 15910 XXIII | Vilmát.~ ~– Eredj, eredj! – suttoga a beteg is. – Beszélj atyámmal, 15911 X | figyelni, itt-ott szelídebb suttogás, nevetés vegyül a titkos 15912 XXIII | gyermekéhez, hogy annak legkisebb suttogását meghallhassa.~ ~– Ha arra 15913 XXIII | ajtók csattogása s csitító suttogások, lábujjhegyen járás minden 15914 XIV | a remek férfiú elkezdett suttogni a földszinten, megérthették 15915 X | Néha-néha valami gyáva démon azt suttogta fülébe: „Talán ez a koldusasszoy 15916 XX | meggyalázta.~ ~S még ezután sokáig suttogtak e tárgyról, borzalmas, félelmetes 15917 I | tolakodott fel a távoli Svábhegy ormairól, mintha zavarni 15918 II | ígéret földét ismeri a budai svábhegyeket, s közelgető tavaszkor valódi 15919 I | úrhoz van híva, ki Budán, a Svábhegyen pompás szőlejében nagyszerű 15920 II | fény által, mellyel nyomorú svájci házaikat háttérbe szorítandja, 15921 X | magadat? Szerencséd, hogy svarc vagyok, mert reggelig itt 15922 II | nyerte, hogy szép barna svéd kesztyűje keresztülrepedt, 15923 XXI | a nagyságos asszonytól, szabad-e az. Eveline rögtön siet 15924 X | azt profitírozhatná, hogy szabadabban társaloghasson.~ ~Kénytelen 15925 XXV | a kérdezetthez.~ ~Künn a szabadban négyölnyi magasságról omlik 15926 XVIII | pajzsa, Y. megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb malleusa ( 15927 XVIII | haladóknak és maradóknak, szabadelvűeknek és konzervatíveknek, pecsovicsoknak 15928 XIII | csodálkozott azon, hogy egy szabadelvűségéről híres megyében egy előkelő 15929 XII | kezdőbetűk egyszerűsége szabadelvűségre mutat, a toll gyöngédebb 15930 X | legnagyobb veszélyből ki szabadítá meg az egyetlen leányt, 15931 X | csónakot átvenni embertársai szabadítására? – kiálta ekkor a téren 15932 X | jajszó kiált felé, és ő nem szabadíthat meg mindenkit. A csónak, 15933 X | meg száz menekült áldja szabadítóját, kiknek éltét ő foglalta 15934 X | egy sorban.~ ~A küzdők, a szabadítók a legveszélyesebb utcákon 15935 X | mert az alant álló derék szabadítóknak még sok dolguk fog ma lenni.~ ~ 15936 X | elébb ezt a nyomorultat szabadítom ki innen, az ön pénztára 15937 X | mély, mennydörgő hanga a szabadítónak, melyhez hasonló hangot 15938 VIII | mily veszélyes helyzetből szabadított meg férjem; óh, de százszor 15939 XXV | Meggyilkolnak! Segítsetek! Szabadítsatok meg!~ ~A nagy riadalra összeröffent 15940 XIV | azóta. Aztán talán nem is szabadna azt többet tenni. – Ki tudja? 15941 V | sorsot, melyet teremteniök szabadságukban áll.~ ~Maszlaczky úr kiegyenesedett 15942 XIV | volna.~ ~E rémgondolattól szabadulandó, a per olvasását kezdé folytatni 15943 X | veszélyben lenni, és imádkozni a szabadulásért.~ ~– De enfin, ez privát 15944 X | ezren hallották e nevet mint szabadulásuk jelszavát hangzani, és utánamondák, 15945 Vegszo | kivételeit nem értem ez általános szabály alá.~ ~Ily felfogással a 15946 IV | figyelmeztesse az illedelem szabályaira.~ ~– Tehát mikor? – sürgeti 15947 IV | tolakodom. Vannak illedelmi szabályok, amiket respektálni kell.~ ~ 15948 XXV | felszólíttatá Maszlaczkyt, hogy szabja valami árát annak a lemondásnak, 15949 XV | gondolatom van, hogy bármi árt szabjanak ellenfeleim a kárhozatos 15950 XII | ökreink szarvait is másformára szabná. Hogy ott milyen boldogság 15951 III | amiket mi fogunk eléje szabni, csak hogy megmentse holt 15952 V | határidőt mégis kellene szabnunk; különben igen határozatlan 15953 X | A tanácsos úr komolyan szabódott, hogy őneki haza kell menni. 15954 II | és így mennyivel adós a szabójának? Báró ez amaz mivel mosdik, 15955 III | tompa és hegyes szegletekhez szabva, úgyhogy azokat más lakáson 15956 XVIII | is.~ ~– Phü! Milyen dohos szag van itt. Micsoda illat ez, 15957 VIII | élettelen roha enyészetes szagával. A gyertyák is halaványabban 15958 X | felett, zuhogó dörgéssel szaggatta tovább a veszélyes törést. 15959 X | megtöltenők, hosszában szét lehet szaggattatni a jégtörőt.” Az őrnagy rám 15960 VI | kedves illat a közeledő szaglóműszereit, mit a szellő a távol aranyló 15961 XXV | Abellino dühösebb volt egy vért szagolt kannibálnál; nem tudott 15962 III | foglalkozni, hanem a két zsíros szagú atyafit hívja maga elé, 15963 XX | felkutat, keresztül-kasul száguldja az erdőt, leánya nevét kiáltozva.~ ~ 15964 X | utcán, végre egyes futók száguldó rohanása kezdett kivehető 15965 XIII | Pokolbeli szomjas, a nyelvem a szájam padlásához szárad, és nem 15966 VII | el-elakadt mind a kettő száján a szó, egy-egy hangosabb 15967 XIV | míg észreveszi magát, s a szájára üt: – odakinn meghallhatják.~ ~ 15968 XXI | valakitől? És éppen egy ilyen szájhőstől, amilyennel a te titkos 15969 XXI | Hősök vagytok mindnyájan szájjal, de elsápadtok egy kivont 15970 X | felhalmozva, mi szemnek és szájnak tetszik, mellettök kanalak, 15971 II | örömest hallgattam.~ ~A szájtátó cselédhad vihogása egészen 15972 XXV | emlékezett ez alakra élte fényesb szakából, gyakran találkozott vele 15973 XXI | magát. Biz azt nem az ő szakácsa főzte, csak a kaszinóból 15974 XVIII | fráter Bogozy, mondja meg a szakácsnak, hogy az én kedvemért térjenek 15975 XVIII | az egész teásibriket; a szakácsnééhoz nyilván nem vághatta, mert 15976 XVIII | mikhez Varga uram pusztai szakácsnéja nem értett. Varga uram s 15977 XVIII | Eveline Varga uram improvizáló szakácsnéjának, hogy reggel, mielőtt ő 15978 XVI | más, mint egy vénasszony, szakácsnéjával. Nagyságos uram, én ajánlom 15979 II | miben fürdik, s több efféle. Szakácsnéról, szobalányról nem fordul 15980 XVIII | kimegy a konyhára, s kérdi a szakácsnétól, hogy forr-e már a víz a 15981 XVIII | haragoskodék a tanácsos. – Sem szakácsot, sem egyebet nem hoztam 15982 III | között kiegyenlíthetlen szakadás előidézve.~ ~– Én éppen 15983 XIV | van, még a könyökén támadt szakadást sem foldoztatta be, pedig 15984 III | térdeire csapott kezeivel, s szakadatból (ex abrupto) felkiálta:~ ~– 15985 XVIII | célkarikái Tarnaváry úr szakadatlan elméncségeinek, ki nem szűnik 15986 X | levéltárban, pörtárban, s írt, írt szakadatlanul végevárhatlan replikákat, 15987 X | teletömte recsegő jégtáblával a szakadékokat. Sziszifuszi munka volt 15988 XXI | Hogy e szörnyű mesének vége szakadjon, hogy meg legyen az cáfolva 15989 XVIII | dobogott. Tán meg kellett volna szakadnia, ha ki nem öntheté, ami 15990 I | tebelőled? Elébb-utóbb meg kell szakadnod a munkában, le kell roskadnod 15991 X | bukdácsolt csak nagy ereje szakadva egy-egy targoncás, hevenyében 15992 XVIII | piros rózsa,~ Szentirmay szakajts róla.~ Még pirosabb a mi 15993 II | alsó ajka alatt meghagyott szakálla, mintha három festőecsetet 15994 X | gödrével, fényes fekete szakállal van koszorúzva. Ki ne ismerte 15995 X | korbácsolták, s beleverték szakállát az égő parázs közé, s megpofozták 15996 II | gyümölcsös facsoportok, pázsitos szakaszok, nemes szőlőlugasok támadtak 15997 X | Duna a váci temető mellett szakasztá el gátját, s már a Váci 15998 XXIV | számítá élete boldogabb szakát.~ ~Fényesebb pompával még 15999 X | amit csak a műértők, csak a szakemberek aggodalma képes felfogni 16000 XVI | tulajdonítá, s egy szóval sem szakítá félbe.~ ~Maszlaczky úr lassanként 16001 V | melyet többé semmi el nem szakítand.~ ~– Semmi, semmi! – sietett 16002 II | rózsabimbó, melyet Emánuel szakított Katinka számára. Mi szükség 16003 III | akart vágni.~ ~– Csak ne szakítson félbe – rikácsola Maszlaczky 16004 X | Ekkor azután nekem esett, szakkerlótozott mázsaszámra, felmondott, 16005 XVIII | vallani felőle; művész a maga szakmájában. Tud sírni, tud elfogultan 16006 XII | asszekurálva minden hajam szála. Azután engedelmet kér, 16007 VIII | Semmi sem az; futó egerke szalad a billentyűkön keresztül, 16008 XVIII | lehet; cselédek, írnokok szaladgálnak orvosok után, a szállás 16009 XVIII | tarka tollas tábor mind künn szaladgált az utcán, Szentirmay vert 16010 XXV | mindennap van eső, mezítláb szaladgálunk, nem képzeli ön, milyen 16011 XXV | izzadjon.~ ~– No, most nem szaladhat el! – gondolá Maszlaczky 16012 XIV | arra kérve őket, hogy ne szaladjanak olyan nagyon, mert az ő 16013 IV | nagyságodnak.~ ~– Megálljon, ne szaladjon el előlem! Hát haragszik-e 16014 XVIII | függ, amiért úgy kellett szaladni a megye jegyzőinek, majd 16015 X | vegyenek!” Hanem azután szaladtunk is, mert az én csizmadiáim 16016 XVIII | hallgatott rá. Olyan szép tarka szalag volt kalpagjára tűzve, maga 16017 XVIII | Bogozy jön, hosszú tenyérnyi szalaga hátáig lobog kalapjáról, 16018 XVIII | pörge kalapot sallangos szalaggal, melynek cafrangjait, mint 16019 XVIII | a fehér- vagy háromszínű szalagokat, melyek közől az első a 16020 II | kényezteti. Ilvayné néhány szalagot, csokrot megigazít Laura 16021 XIII | sok apró, fehér szöszforma szálakat? Ebből mind haj lesz. Szép 16022 XVIII | ennivalót, ha egyebet nem, szalámit, azt megehetik ecettel, 16023 III | figyelmezni, nehogy olyasmit szalasszon el, amit még nem tud.~ ~– 16024 XVIII | szerencsém tudni, mely ország szalasztá ide uraságodat! Azt sem 16025 VI | zárta be, melynek roppant szálfái alatt nagy robajjal repkedtek 16026 V | Vilmám kezével annak férjére szálland. De büszke szívvel mondhatom 16027 III | szintén nagyságodra volt szállandó. Ezt nagyságod már gyermekkorában 16028 X | a zajon. Ott ki kellett szállaniok, mert a jég keményen állt, 16029 XXI | felszólítót, hogy legyen szíves őt szállása és honléte adataival megismertetni.~ ~ 16030 XIX | sem Rudolfot, sem Zoltánt szállásaikon; mindkettő egész éjjel távol 16031 III | fiskális úr újra bútoroztatja szállását, sőt újat fogad, mert házasodik; 16032 XIII | ha valami magyar mágnás szállásolta bele magát, annak az inasa 16033 XXI | hol lakom, nem tagadom el szállásomat; mindenki számára otthon 16034 XXI | Elébb rendbe kell hozatnom szállástokat, tehát reggelig csak vándoroljatok 16035 X | szűkölködőt közel jószágára szállít, s saját palotáját megnyitja 16036 X | alkalmasb helyre lehetne szállítani.~ ~A Nagyhíd utca szegletén 16037 XVIII | kalapja mellé, s forsponton szállítás a megye székvárosáig.~ ~ 16038 XXIV | bútorokat mind szekerekre szállítják, az utolsó cseléd szava 16039 VI | uradalom saját bányájából vízen szállított olcsó kőszénnel. Egyik iparág 16040 X | olyan ember vagyok. Hová szállítottad őket, szegényeket?~ ~– Ki 16041 II | nagy termő gyümölcsfákat szállítottak nagy gonddal és költséggel 16042 VI | valaki egy hágcsót, hadd szálljanak le már.~ ~Itt és amott egy-egy 16043 XIV | kísértet egész terhével szállna keblére, oly fulladt hangon 16044 XXIV | több igaz áldás senkire sem szállott esküvője napján.~ ~Ne hallgatott 16045 III | semmi láttatja nincs.~ ~Egy szalmaágy-, egy porolófa- és egy faládából 16046 X | whisteznek. Negyediknek szalmaemberképpen odaültették Misztizlávot, 16047 XVIII | Nem lesz ám azután Csákiék szalmája az uradalom, mint eddig 16048 II | kik minden fa alatt nyers szalmakötegeket gyújtottak meg, amikből 16049 III | emberek között. Csupán egy szalmaszálunk volt még, amihez ragaszkodnunk 16050 II | körüle voltak, iparkodtak szaloni, általános udvariasság szavaival, 16051 II | nem táncolják azokat a mi szalonjainkban? Báró Berzy azt mondja, 16052 VI | elült lesben a drága mocsári szalonkák után. Nyáron pedig, amikor 16053 XVIII | lelkesülve, az ellenség száma kevés. Ki merne valaha egy 16054 XVIII | kertészek mindennap beadják számadásaikat a konyhamesternek, pincemesternek, 16055 XVII | jövendő uraságnak átadni a számadásokat.~ ~Egész csendben távoztak 16056 XVIII | mely úri mesterek viszont számadással és felelősséggel tartoznak 16057 XVII | Mindenről leltárt készített, számadást csinált, hogy az új birtokos 16058 XVI | hogy nem vagyok oly jámbor szamaritánus. Engem nem bántottak nagyságod