IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
16059 XVIII | bírja becsülni a két sereg számértékét, néhány százzal aligha többen 16060 XVIII | közvélemény kegyencei közé számít, s kiről büszkén szokta 16061 X | nagyon szórakozott, és minden számítás nélkül hányja a kártyákat.~ ~– 16062 X | többet ért Maszlaczky úr számításiban egypár száz forintnál.~ ~– 16063 III | kedves nagyságos úr. Egész számításom dugába dőlt egy igen egyszerű 16064 II | minket, és más egyéb fel nem számítható értelmi eszközök nemegyszer 16065 X | vannak már járműveikkel, a számítóbbak pedig várnak még, hadd legyen 16066 X | ilyesmit az ixioni munkák közé számítom, sőt tudom érteni Bajazidot, 16067 XVII | küzdjön, s a közügyekben ne számítsanak rá többé.~ ~Lemondása saját 16068 X | megszabadítandja őt. Barátom, számítson reám!~ ~Azzal megcsókolá 16069 IX | kik mind egy kategóriába számíttattak.~ ~A főispán úr országos 16070 X | folyt le így, melyet nem számlált a percinga otthonos petyegése, 16071 VIII | mellett az ország jobbjai közé számláltathatják magokat; az életnek ily 16072 VI | érdemesek-e, hogy meg legyenek számlálva? Ki, mint Szentirmay Rudolf, 16073 XXIII | Azért öltönyöket hoztam számodra; itt vannak e kis bőröndben. 16074 XVII | hitvány gyermeket, ki nagy számokat írt le, amiknek mennyiségéről 16075 XVIII | ügyünk számára megnyerni, számolhat ön hálánkra. Egy-két ezer 16076 XVIII | alatt: „Bár főzhettem volna számotokra mérget; nem az én hibám, 16077 II | megérkezünk, már akkorra igen szép számú társaságot találunk összegyűlve 16078 XXIV | kárpátfalvi kastélyban. A száműzött bútorok, a falakról elvándorolt 16079 XIII | Itthon – felel véghetetlen szánakozást és lenézést tanúsító hangon 16080 X | mintha félteném őket, vagy szánakoznám rajtok, mert csak addig 16081 IV | szólíták a részvételre, s szánakozva kikerülék; ez a kín egy 16082 XXIII | útra keljen?~ ~A beteg oly szánalmasan nyögött, lihegett… Óh, és 16083 V | mely elég ok a megfelelő szánalom gerjesztésére s eredendő 16084 XVI | fekszik!…~ ~Kovács mély szánalom- és megvetéssel tekinte a 16085 XIII | költve el néhány sólabdacsot, szánalomgerjesztő arcfintorgások között; nyomorult 16086 XXIV | csak ő sirathatta őt keserű szánalommal szívében, de annál édesebb 16087 XVIII | melytől minden jó ötlet szanaszét szaladt menten a fejéből.~ ~ 16088 II(1)| színház megnyitásán, s e szándékában történt változást egyedül 16089 XV | hogy lebeszélni önt azon szándékáról, miszerint a Kárpáthy-pert 16090 XV | nagykorúsági engedélyt kapjak. Ha e szándékomat vagy ön, vagy Szentirmay 16091 XXI | brávó –, hogy nem önt volt szándékomban megsérteni, hanem más valakit.~ ~– 16092 VIII | viharban, a madarasi kastély szándékos kikerülése elég zavart félelemalakot 16093 II | lovászával, mintha mellékletet szándékoznék állítani az ő modorához, 16094 III | udvarolgatott, mikor ráért, kiket szándékozott elvenni, kiket sokáig kerülgetett, 16095 V | tudna már valamit az ügyvéd szándokáról? Ez baj volna, mert asszonyokat 16096 II | lehetetlen, hogy meg ne szánja őt, kiről bizonyosan tudja, 16097 XXIII | lehetetlen volt őt meg nem szánnia.~ ~És az nem válik soha 16098 XXIII | melyet gyűlölete tárgyának szánt, elébb az ő szívén ment 16099 II | bánik jurátusaival, s nagyon szántam azon szegény ifjakat, pedig 16100 XII | óperenciákra járj ladikkal szántani? Olyan dühbe jöttem, hogy 16101 III | füstpénzt, földjeiket nem szántja többé senki robotba, hanem 16102 VI | sarkantyút meg futóárkot ki a szántóföldekre, hogy arra is tehessen egy-egy 16103 XXI | világ emelésére látszanak szánva, és kinyújtott karjánál 16104 X | Eötvös: Dénes és József; Szapáry Ferenc, Draskovics, a Wenckheimek, 16105 X | városnegyedekben láttok küzdeni egy Szapáryt, mint emeli karjain, vállain 16106 II | kifejezésére) le Budára szaporán a szállásomra; mondja meg 16107 Vegszo | bennünket, csak a tudást szaporíták, nem az érzést, s ha volna 16108 VII | pallosjogát. Hány iskolával szaporodtak falvai, mennyivel többen 16109 X | még be levén kenve fehér szappanlével, csak a revers oldaláról 16110 XVIII | azt tévedésből a csizmája szárába találja eltenni, ne üssenek 16111 XIII | nyelvem a szájam padlásához szárad, és nem szabad inni egy 16112 XVI | a kúrát, olyan vékonnyá száradtam, mint egy keszeg; és milyen 16113 V | dicséretet az ezer közől egyre száradva hagyni, s más részről tartott 16114 VI | uradalmából, s eljutott szárazabb földre. Egy-egy ily vállalatnak 16115 X | perctől iparkodott sokkal szárazabban adni elő az egész történetet, 16116 X | iparkodtak kimenekülni a szárazba, csak Abellino feküdt végig 16117 X | majd ők is elszállítják. A szárazföld már oda nem volt messzebb 16118 VI | tengerre.~ ~Az ismeretes szárazföldek sem voltak igen boldog állapotban; 16119 XII | de nem fér egymástól a szárazföldön, ember hátán ember, mint 16120 X | Amint annyira közelítettek a szárazhoz, hogy a lapátok a kövezetet 16121 III | egy öblös ólom tintatartó, szárig belevert írótollakkal, melyek 16122 XVIII | határoznak.)~ ~Rudolf egy szarkasztikus tekintetet vetett az udvaron 16123 III | pedig az ebben foglaltatott szarkazmusra bátor vagyok viszonozni, 16124 XVIII | vegye tekintetbe, minő rossz származhatik abból, ha méltóságod még 16125 XIV | legbűzhödtebb szív fenekén nem származhatnak ilyen gondolatok önmagától, 16126 XVI | utóbbiak pedig ismerik az innen származható fizikai következéseket; 16127 V | gerjesztette anyai szívességből származnak, s emiatt kénytelen volt 16128 III | alkalmatlan köszvényétől származó biccenését palástolja; mikor 16129 IV | társaságnak. Ezer indítvány származott tőle: tisztelgő küldöttség 16130 II | ilyenkor egyik kezét frakkja szárnya alá dugja, a másikkal hatalmasan 16131 XXII | betegét az épület túlsó szárnyába, távol a befalazott szobáktól.~ ~ 16132 XVI | diadalhírével, de azon tudat, hogy szárnyai nincsenek, ismét azon gondolatra 16133 IX | ajkait, hogy megzilált lelkét szárnyaira véve, visszavigye oda, hova 16134 XVIII | nélkül, s kitárta mind a két szárnyajtót a jövevény előtt, mintha 16135 II | egymáson keresztbe hajló szárnyakkal, nyaka körül a roppant hőség 16136 VI | csónakázni a mindennemű vízi szárnyasokra vadászva; itt valamelyik 16137 VI | a roppant épület, kettős szárnyszakaszával, ódon tornácaival s egymástól 16138 X | a sálját kiszabadítani a szarvai közől.~ ~Társai megszégyenülve 16139 XII | valamennyiünket, még az ökreink szarvait is másformára szabná. Hogy 16140 III | vannak faragva, némelyik szarvasbog formára metélve, mi arra 16141 VI | csordaszámra legeltek a karcsú szarvasok, mik oly szelídek, hogy 16142 III | bánni kezdé, hogy az egyik szarvast el nem fogadta; legalább 16143 XVIII | Tarnaváryhoz –, a jámbor a szász földön lakott ifjúkorában, 16144 II | addig excellenciás nejének Szatmár megyei jószágát félmillió 16145 III | gyanítva, hogy minden elejtett szavából egy göcs támadt, mely őt 16146 X | tárgyakra következtet, emberek szavaiból, eget, világot, élő állatokkal, 16147 XXI | akinek bátorsága volna szavaiért helyt is állni.”~ ~Ilyen 16148 II | amint annyira elhaladt, hogy szavaikat az ifjak nem hallhaták többé, 16149 XXI | szegezve, hozzá intézte szávait.~ ~– Minő különös az, hogy 16150 III | szívességeérti hálaérzeteit szavakba foglalhassa, de ami annak 16151 XVIII | büszkesége meglágyult a meleg szavaktól, s akik kezdték Platón, 16152 XII | társaságban többféle nyelveken szavalt, miket azok nem ismertek, 16153 V | Beleegyezéséről előre is szavamat adhatom. Isten önnel!~ ~– 16154 XIX | napját tűzöm ki, s férfiúi szavamra mondom, hogy amelyik párt 16155 XIII | méltóztatik talán beteg lenni?~ ~Szaváról aztán ráismert Maszlaczkyra, 16156 XVIII | akik legelébb járuljanak a szavazáshoz, a kis ajtónál szépen bevárta 16157 XVIII | hallgatott már odabenn senki a szavazásra, a főispán s hivatalnokok 16158 XIX | eredményét. A jelenlevők szavazata Szentirmayt és Kárpáthyt 16159 XVIII | előtt kellett mindenkinek szavazatát adni, s azután kimenni a 16160 XVIII | ígérjenek öt-hat pengőt egy szavazatért, mely tőle elpártol, s Kőcserepy 16161 XVIII | kifizetnek.~ ~Minden egyes szavazatképes férfiúnak két pengő forint 16162 XVIII | pazarolták a pénzt, édesgették a szavazatokat, státuscsínyokat követtek 16163 XVIII | nyugalommal nevezte ki a szavazatszedő bizottmány tagjait.~ ~Künn 16164 XVIII | inte a főispán.~ ~– Tessék szavazni! – mondák utána Kőcserepy 16165 XVIII | kapuk bezáratnak, s minden szavazó egyenkint bocsáttatik ki 16166 XIX | Szentirmay- és Kárpáthyra szavazott. Tehát csak egy negyedrész 16167 XXI | mint a sírban. Ez meg volt szavazva.~ ~Dabroni arca pedig a 16168 XXI | szónok iránti megvetésöket szavazzák meg egy néma hallgatásban. 16169 XVIII | a város végeig, s hogy a szavuknak álljanak, még az országútra 16170 XXVI | hasonlóan.~ ~ ~ ~Utolsó szavunkat végezzük Zoltánnál.~ ~Mióta 16171 XVIII | tisztújítás, a főispán úr hallgat szavunkra, s egy aljegyzői hivatal 16172 III | ezután lesz az. Amilyen egy században fordul elő egy. Uram, egy 16173 X | akarja!~ ~Még ezelőtt egy századdal Pest csak egy kicsiny városka 16174 XVIII | meg egy harmadik, meg egy századik és ezredik, valódi szenvedélyből 16175 X | vészkiáltást egyes emberek, majd százak, majd ezerek ajakáról, és 16176 XVIII | minden terén szétoszolva, százakra menő lobogóikkal kétannyit 16177 X | oly hidegvérű alak, aki százas uzsorát vegyen a szerencsétlenség 16178 X | miért nem?~ ~– Azért, mert százat is kaphatunk.~ ~– Ah, az 16179 XII | halnak nálunk éhen az emberek százával, ezrével, s ha nincs is 16180 V | reményem többé.~ ~Ilyen százértelmű mondatok nagyon kielégíték 16181 XVI | gondolat, hogy könnyű már őneki százezreket, milliókat, földi angyalokat 16182 XXV | embereknek.~ ~Maszlaczky először százezrekről beszélt, hanem azután leszállt 16183 X | keresztültörtetett mintegy százlépésnyire a zajon. Ott ki kellett 16184 X | burkolva, s e sötétségből százszorosan borzasztóan hangzott elő 16185 X | vállalkozást ajánlok, ahol ezer száztólit lehet nyerni.~ ~– Értem 16186 XVIII | sereg számértékét, néhány százzal aligha többen nincsenek 16187 XII | btom! mlgs gr. úr.~ ~Vt szcsém f. é. küldött tb rendli 16188 I | a csillagok világa tette szebbé néhány óra alatt. És mily 16189 II | mondja, hogy azok sokkal szebbek, mint a magyar csárdások, 16190 XVII | iratokat hamuvá égni.~ ~– Még szebben hangzanék ez nagyságod szájából 16191 II | Kárpáthy úr úgyis látott annál szebbet is, jobbat is.~ ~Zoltán 16192 XI | honfi, mit képzeletében még szebbnek tudott alkotni a jövendőben, 16193 XII | hétszemélynök, hogy mikor Széchenyinek írt levelet, a nemes gróf 16194 XII | Erről a micsodáról már Széchenyit is hallottam beszélni, s 16195 XIV | hátát, nagy világmegvetéssel szedegeté elő kopott atillája hátulsó 16196 II | igen különös híre járt azon szédelgős körökben, mikért az őstiszta 16197 III | kellett, míg eszméit rendbe szedheti. Kezeit lassankint zsebeibe 16198 IX | kicsikéje ül mellette, és szedi kis kezébe a lehulló leveleket…~ ~ 16199 II | jöttére hirtelen rendbe szedik magokat, és illendő orcákat 16200 III | Kárpáthy bárók többé nem szednek sem dézsmát, sem füstpénzt, 16201 XV | Hirtelen rendbe kellett szednie magát, hogy az előtt zavartnak 16202 IX | egész ház visszhangzott a szedtevettéktől.~ ~Ha valaki egy kapun benyit, 16203 XX | virágtermetét, hajtsa rájok forró, szédülő homlokát. Mintha a fák is 16204 X | halál feje fölött. Úgy szédült, úgy bágyadt, olyan nagy 16205 XIV | minden szépen rendbe van szedve, alfabét szerint; hányjon 16206 X | hogy egy hosszú spárgára szegből csinált horgot alkalmazott, 16207 XII | Csak most látom, milyen szegények vagyunk odahaza, pedig milyen 16208 XXIII | hálószobáiban is, mint a szegényekében, s tizenegyet szokott ütni 16209 X | Hová szállítottad őket, szegényeket?~ ~– Ki a Rákosra, a vendéglőbe.~ ~– 16210 XVIII | gazdag volt, jót tett a szegényekkel, s most ő is egyszerre szegény 16211 X | ajánlkozik rá. Ekkor egy kopott, szegényes napszámos evez oda rongyos 16212 XVIII | mely csinosan, tisztán, bár szegényesen van bútorozva, íróasztala 16213 XIV | csúnya nagy kőben megbotlott szegényke, mire Zoltánnak valódi kötelessége 16214 VI | tájképnek neve: nyomorúság, szegénység. Dicsérjék mások a nádi 16215 X | fővárosra, s míg a homályban és szegénységben született ifjak új életpálya 16216 XI | gazdag pompája, a szegény szegénysége mind egy sorsra jutott; 16217 I | szegletében, ahol nem fogja szegénységünk szemeiteket sérteni, ahol 16218 VII | előkeresett a tarisznyájából négy szeget és egy kalapácsot, s azokkal 16219 XXVI | halott, aki hallja, mint szegezik le koporsóját, és amit kiáltott, 16220 VII | kastély kapujára idézőlevelet szegezni!~ ~– Le kell onnan tépni! – 16221 XVI | könyökeit pedig sovány térdeire szegezte, lábszárait vigasztalanul 16222 XXII | tudom, hogy az ő koporsóját szegezték be akkor? Kivitték a kerti 16223 XXI | fölfelé, és felragadva a szegletből egy vítőrt, úgy megvívott 16224 III | pörtár a tompa és hegyes szegletekhez szabva, úgyhogy azokat más 16225 X | neki, hogy várjon reám a szegleten, s egyenesen futottam ide.~ ~– 16226 X | szállítani.~ ~A Nagyhíd utca szegletén összetalálkoztak egy csónakkal, 16227 X | lebocsátkozék szépen egy szék szegletére, nagy, súlyos, havas köpönyegével 16228 VI | nagy gombbal a végén; négy szegletét négy kisebb fatorony ékesíté, 16229 XIX | ügyfeleimnek is meg engedném szegni. Ami tegnap e szent helyen 16230 Vegszo | görög bölcs az ifjúnak –, ne szégyelld ezt a színt.”~ ~A pirulni 16231 XXI | az oszlop. Magam kezdem szégyellni magamat, hogy az összes 16232 VIII | az mind drága emlék. Ne szégyeneld azt sokszor megnézni; annyi 16233 XXIII | válik soha ifjú szívének szégyenére, és jellemén nem ejt semmi 16234 XVI | engem nem csúfolt, nem szégyenített meg, engem nem járattak 16235 II | képes volna arra, s szinte szégyenlé, hogy oly gazdag, mert sohasem 16236 III | ábrándok helyett undorító, szégyenlendő testvéri szeretet bűnös 16237 IX | lesüté szemeit, mintha ő szégyenlené magát, hogy azokat megszidták.~ ~ 16238 XVIII | kezében a papiros; mintha az a szégyenpír lobogtatná, mely arcát égeti.~ ~ 16239 XXI | jelentek meg a küzdtéren, szégyenpironsággal tudatva, hogy társuk véletlenül 16240 XVIII | sincs erre a haragra és szégyenre, de Kőcserepy úr azt az 16241 V | szemeit az ügyvéd arcára szegzé, s annak arcvonalmaiból 16242 III | falnak vetheti, mert bizony széjjelmenne, ha kiszólítanák a középre; 16243 XVIII | szól, odalépve az elnök széke mellé, s egyik kezével annak 16244 XVIII | szavakkal büszkén veté magát székébe vissza, mint aki nagyon 16245 XXI | alsó tábla főnemesi tagjai székeiket, hogy a felső táblánál foglaljanak 16246 X | kiáltának a többi ifjak, székeikről felugrálva.~ ~– Megálljatok, 16247 II | Adolf éppen akkor ért oda a székekkel.~ ~– Köszönöm, visszaviheted – 16248 XVIII | az előtermet, felugrált a székekre, asztalokra, s onnan ordítá 16249 XVIII | iccés üveggel felállni a szekérben, s elordítani magát: „Megállj!”, 16250 I | fűrész és kalapács, gyalu és szekerce dolgozott a világot ábrázoló 16251 X | segélyével elszállítottuk szekereken a magasabban fekvő Rákosra; 16252 XVIII | tért.~ ~– Be kell taszítani szekerekkel a kapukat – ordíták odakünn, 16253 XVII | a család ősi emlékeit, s szekerére rakatá. Annyit bírt rebegni 16254 VI | nemzeti ügyesség alföldi szekerészeinknél, kik a meredek gátról le 16255 X | intve egy altisztjének, ki szekerészeivel velem jött, s egy óranegyed 16256 X | ütött, midőn sebesen vágtató szekérnek zörgése hallatszik az utcán 16257 VII | Azután szépen felült a szekérre, visszafordítá a rudat, 16258 II | vízmosásokat, ezernyi ezer szekérrel friss erdei földet hordtak 16259 XVIII | minden oldalról jöttek hosszú szekérsorral a választók tömegei; elül 16260 XVIII | forspontos kocsisokkal; a szekérzörgés miatt és különösen Tamás 16261 II | kinek arcképét a krakkói székesegyházban láttam.~ ~Az anya elmosolyodék 16262 VIII | tapadva. Önkénytelenül egy székhez támaszkodék.~ ~Rudolf úgy 16263 VI | legszebbik vetés, s sivatag székifüves pusztán, hol a keresztülutazó 16264 XVIII | leüti az embert azzal a székkel, hogy sohasem fog többet 16265 III | diadalmasan ütött bezárt szekrénye írólapjára rövid tenyerével.~ ~– 16266 XVIII | volna, s ennyi pénz levén szekrényében, könnyen beszélhetett.~ ~ 16267 X | fehérrel gyászolják. Székek, szekrények fehér fából, a háttérben 16268 III | húzni a székét!~ ~Ezzel zárt szekrényét kinyitva, annak egyik fiókjából 16269 II | tanácsosnéhoz, könnyeden annak széktámlájára téve kezét.~ ~Az úrnő szemein 16270 XIV | kintorna, alig akad egy-egy szekundánus diák, aki azon elábrándozzék; 16271 XVIII | látványoknak volt tanúja a székváros; minden oldalról jöttek 16272 XVIII | van készülőben X. megye székvárosában; minden jóravaló ember arról 16273 XVIII | forsponton szállítás a megye székvárosáig.~ ~A kortesvezéreknek nyílt 16274 XVIII | párbajsegéd van kikiáltva a megyei székvárosban.~ ~– Hm, jó napot! – szólt 16275 XVIII | el kellett tisztulnia a székvárosból, s Pozsonyig meg sem állani, 16276 X | fel a Duna-parton, a hideg szélben, s a partokat ellepő embertömegen 16277 X | száz meg száz úszó jármű szeldeli az árt. A legtöbb csónakon, 16278 VI | mik mérnöki kiszámítással szeldelik át a tért, vezetnek le minden 16279 VII | hogy legalább a kert túlsó széléig, mit nagy facsoportok takartak 16280 X | képek rámái is fehérek, csak széleiken láttatva vékony aranyozott 16281 XII | tele volt írva, hogy még a széleire is jutott írás keresztben, 16282 VIII | néhai jó öreg uram, mintha a szelektől félt volna, hanem azért, 16283 XVI | vigasztalanul lógatva alá ágya széléről, melyen ült.~ ~William elhozta 16284 II | jószívűség hasonló nyilatkozata szelesség lett volna, s jámbor ismerősét 16285 II | A kis gavallér úrias szelességgel ragadá magával a karjára 16286 II | akkor megragadá a csónak szélét, s egy perc alatt megállítá 16287 IV | innen a kapu alól, mert itt szélhuzam jár. Egy igen sürgős kérésem 16288 XVIII | hallgat, olyan nyugodt, olyan szélid egész tekintete, de látnátok 16289 X | szavára figyelni, itt-ott szelídebb suttogás, nevetés vegyül 16290 VIII | könnyek gyermeki zománca még szelídebbé tett, s kezeit összekulcsolva, 16291 VI | karcsú szarvasok, mik oly szelídek, hogy közelre várják a lovaglókat, 16292 XXIII | szomorú leányka nyájasan, szeliden siet a háziúr elé, s gyönge 16293 II | márványtekintet hidegét szelídíté, s felmagasztaltan mondá 16294 III | Maszlaczky, megnyerve Abellino szelídsége által. – De azután közbe 16295 XI | mindenütt egy bús, bánatos szellemarc tekintene felénk, sötét, 16296 XII | nemzetnek nagy, népvilágító szellemei vannak; nekünk is van elég, 16297 XVIII | ismerik, megsúgá neki, hogy jó szellemeitől van körülvéve, de szemei 16298 XXVI | dunai lánchíd oszlopán, nagy szellemének ez örök emlékén. Lábai előtt 16299 VIII | néznek le rád, atyád és anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy 16300 I | tanulmánnyal fogja emelni a szellemet, a közönség kegyes, elnéző 16301 X | ipar szorgalmát, a tudomány szellemét, a művészet csarnokait és 16302 XVI | következéseket; azután egy hivatása szellemétől áthatott ügyész azt mindig 16303 VIII | s érző lelke által anyja szellemével beszél, meg kell ragadnia 16304 XI | találkozhatott azzal a mítoszi sötét szellemmel, ki éjjel lerontja azt, 16305 XXIII | éjszakája, ki ott benn kocogtat szellemujjaival a befalazott ajtókon keresztül, 16306 X | a fagylaltot, s óvták a szellőtől, minélfogva ő mind a kettőt 16307 XVIII | János úr halála óta sem volt szellőztetve. Nyissuk ki csak azokat 16308 III | iratokat, mikből ha egyet szélnek bocsátanak, be van fertőzve 16309 XXIII | a sietők kezében a nagy szélrohamtól, mintha minden ajtónyitásnál 16310 X | habot; a tüzes fiatalság szélsebesen hajtá tova a csónakot, végig 16311 X | mellyel hozzá döftek, derékban szelte ketté, s megrúgva lábával 16312 X | fázott, mint a csípős éji széltől.~ ~A tutaj tovább úszott 16313 IX | ilyen sárkányon paripázó szélúrfit, mint maga. Még megüt a 16314 III | támlátlan vasszék, gömbölyű szélvánkossal. Az asztalon túl hosszú 16315 XXIII | azok a csikorgó, csörömpölő szélvitorlák forognak erre-arra, mintha 16316 XXIII | csikorogva forgatta az új szélvitorlákat a háztetőkön, miken a Kőcserepy-címer 16317 VI | visszhangos kőfolyosóival s szélzúgásos tornácaival; oda építtetett 16318 XIV | amint egyszer visszafordult, szem-szemben találta magát azzal a szép 16319 XXI | alkotódhoz!~ ~Midőn a vívók szembeállíttattak, akkor előhozzák a kardokat. 16320 XVIII | seregnek, a kokánfalviak ott is szembeálltak, s megfokosozták a nehéz 16321 VII | tekintéllyel kérdezve a szembejövő sujtásos hajdútól:~ ~– Itthon-e 16322 II | minden mosolygást a vele szembejövők arcáról haragos tekintetével.~ ~ 16323 X | romok között, de a rablók szembeszálltak. Három csónakjok volt nekik, 16324 X | sakktáblás tükör, mellyel szembeszállva, Maszlaczky úr egész ügyszeretettel 16325 XVII | minden javulást ellenzők szemében. Most e kötelezettségeket 16326 XIV | fogják váltogatni egymást szemed előtt, minő alakokról még 16327 X | hol van az ifjú nemzedék szemefénye ez órában, a derék ifjú 16328 XIV | szemfedelet? Nem látják-e szemeid azokban a fekete betűkben 16329 XIV | vállaidra teszik kezeiket, s szemeidbe néznek; midőn előtted íróasztalodon 16330 XXV | reá, úgy kapták félre a szemeiket róla, mintha sohasem látták 16331 XXIV | egész a kapuig, elkísérték szemeikkel a hosszú utcán végig, míg 16332 X | Engedelméből, nagysád, efelől szemeimmel kell meggyőződnöm. Ez grandieuse 16333 II | széktámlájára téve kezét.~ ~Az úrnő szemein meg lehete látni, hogy azok 16334 X | előtt, most is megjelenik szemeinkben a könny, és nem tudjuk, 16335 X | felvillanó láng vakítá el szemeinket, mely égő gerendákat s szikrázó 16336 V | ne vessen annak lehunyt szemeire, leült ágya szélére, s ott 16337 III | gyermekésszel a kis Katinka szép szemeiről, s több efféle. No, iszen 16338 XXI | kifelé, ha egyszer valaki jól szemeitekbe néz. Hősök vagytok mindnyájan 16339 I | nem fogja szegénységünk szemeiteket sérteni, ahol nem esünk 16340 XIII | előreáll, mintha ő segítene a szemeknek nézni, melyek szinte hasonló 16341 X | emlékeznék? E villogó, vakmerő szemekre, mik tudnak a napba nézni 16342 XVIII | pedig egy Hugo Grotiust szemelt elő a könyvtárból, azzal 16343 XI | építőmester és napszámos egy személyben ez óriási munka mellett.~ ~ 16344 II | keze, lába, egész becses személye, még hanga is gyermeki, 16345 XIX | rántva azok sorába, kik személyeiket kiemelték, de letaposták 16346 XVIII | jelenlétében, hivatalos személyek által fog megtörténni, egész 16347 II | melyek csupán a meghívottak személyére szólanak; egy ilyen poéta 16348 X | fenekén ült, mert ő becses személyét inkább féltette, mintsem 16349 XVIII | jól tudva, hogy itt egész személyzet van, s ön kapja magát, előrejön, 16350 XIII | rimánkodott összeveszett udvari személyzetének, hogy, az istenért, csendesüljenek 16351 X | hajóját, egész szolgálati személyzetét nemeskeblűleg a hatóságok 16352 XIV | Az irodában tudtára adá a személyzetnek, hogy távollétében Bogozynak 16353 XXIII | csak bitorló. Ezt nekem szemembe mondá az én tulajdon leányom. 16354 XIV | valamelyik azt olvashatná ki a szememből, hogy én azt gondolom, hogy 16355 XII | a lámpásomat, s behunyom szememet, akkor magam előtt látom 16356 XVIII | után senki sem fog olyasmit szememre vetni, hogy én hasonló meséket 16357 V | a legmélyebb sajnálat és szemérem hangján susogá:~ ~– Képzeld: 16358 XVIII | mint hős, visszavonul mint szemérmes szűzleány, pirulva és szemlesütve.~ ~ 16359 XXIV | aminő az oltár előtt szűzen, szemérmesen reá tekint.~ ~De ha minden 16360 II | ér semmit leányok körül szemérmesnek lenni. A leány mind egyforma, 16361 XIII | adag sót, elébb csak egy szemernyit, most már több latot, egész 16362 VII | napok benyomása mindig újabb szemet adott a lánchoz, mely az 16363 XV | volnék felőle, hogy az utcák szemetjén halok meg mint hasznavehetlen 16364 XVI | rántva takaróját, s kősárga szemével merően nézett fel a plafonra.~ ~ 16365 XIV | felleplezed azt a sok susogó szemfedelet? Nem látják-e szemeid azokban 16366 XIV | úgy mászkálnak a halott szemfödelén, miután testét megrágták? 16367 II | orrhangokat; sőt a figyelmesebb szemlélő képes felismerni a középosztály 16368 II | között a gondolkodás, a mély szemlélődés redője, megvastagítva a 16369 X | alatt?~ ~Zoltán csodálkozva szemlélte e különös férfit. Ki oly 16370 X | ott van felhalmozva, mi szemnek és szájnak tetszik, mellettök 16371 XXIV | róla, a könny is kiesik szemökből, hogyha mondják:~ ~– Visszajön 16372 XIV | őket, letiporta a földig, szemökre hányta becstelenségöket 16373 II | után nyomot, középen a két szemöld között a gondolkodás, a 16374 II | felelne, s fél szemüvegét szemölde alá szorítá, hogy annál 16375 III | egyet-kettőt rántott a vállán és a szemöldein, egyik lábát a kezébe vette, 16376 III | egyik vállát meg az egyik szemöldökét, s igen száraz hangon válaszolt:~ ~– 16377 IX | képű, piros ajkú, karika szemöldökű leánykát, akinek, ha a szeme 16378 XVIII | Legfeljebb egyszer felemelé lusta szempilláit, s dühösködő ellenfelét 16379 XXIII | kísérteti tekintet néma szemrehányását.~ ~– Csendesen, csendesen, 16380 II | csináljon magának nagyságod szemrehányásokat – sietett közbevágni a fiskális 16381 II | megszenvedni érte, őt illeté gúnyos szemrehányásokkal, hogy nem volt kéz alatt, 16382 XXIII | látva, lehetetlen volt neki szemrehányást tennie, lehetetlen volt 16383 XIV | szavak elűzték az álmot a szemről – a szívről. Észébe juttaták 16384 X | jelenései alatt, amiknek szemtanúja volt.~ ~– Egyetlen csónak 16385 XX | fogjuk azt ismertetni vele. A szemtelen kölyök! Bűnhődni fog. Véresen 16386 X | egészen felbőszülve azon szemtelenségen, hogy rajta kívül még mástól 16387 XXIII | a ködtermetek, a merev szemű kísértetek, az ismeretlen 16388 X | Az ifjú herceg régebben szemügyre vette őket.~ ~– Önök danoltak 16389 XIV | ifjú, s újra felvette a szemüveget, és vakmerő mozdulattal 16390 IV | remegve kérdezvén:~ ~– No, széna-e, vagy szalma?~ ~A fiskális 16391 XIV | páholyra nézhessen.~ ~– Azok Szenczy grófék, az öreg grófné és 16392 XXI | vállalta, hogy őket elkísérje Szenczyékig.~ ~– Holnap reggel hét órakor 16393 XIV | szemközt találkozott velök, s Szenczyné ráismert korhely kocsisára.~ ~ 16394 II | leánya arcán; azt a gyermeteg szendeséget, a szemek ártatlan, tiszta 16395 V | példaképei az erénynek és házias szendeségnek.~ ~– Én pedig mondhatom, 16396 X | ember enni ad nekik, fát meg szenet. Odacsapnak a szárnyaikkal 16397 XIV | halavány vonásiról azt a szennyet, azt az átkot, amit más, 16398 II | keze az úrfinak, aminek a szennyét azután semmi pártfogolás 16399 XIX | fogja köszönni.~ ~– Sokkal szentebbek előttem hazám törvényei – 16400 XVIII | epithetonokkal emlegetett szentekre esküvék, hogy az egész falu 16401 XVIII | tér, melynek tehetségeit szentelé? – fogja kérdezni a közvélemény 16402 I | a pór a nemesnek, és a szentelt öröm rózsavilágán át minden 16403 Vegszo | van, kissé nagyobb tért szenteltem. Amik ott fel vannak hozva, 16404 X | úgy szeretett – mint egy szentet.~ ~Ama három gyásznapon 16405 XII | olvassad. Így kezdi:~ ~,A szentírás szavaiként sokkal könnyebb 16406 X | halotti lepedőiket, letevék a szentírást a földre, s arcra borulva 16407 X | otthon, a csendes, boldog szentirmai esték, a vidám kacagás órái 16408 VI | egész kertsort látni végig Szentirmáig, melyek között deszkasimaságú 16409 III | szorosabban van fűzve a Szentirmay-családhoz. Én láttam a minap, minő 16410 IX | kitörése. A kedves, szelíd, jó Szentirmay-családnál ilyesmit sohasem hallott 16411 XVIII | Kőcserepy-pártnak az volt, hogy a Szentirmay-Kárpáthy-párt legutóbbi értekezletén szilárdul 16412 XIV | látogatni az országgyűlés alatt. Szentirmayékkal együtt laknak. A kárhozatos 16413 VIII | Flórám!~ ~(A levél tehát Szentirmaynéhoz volt írva.)~ ~Szorongató 16414 VII | is.~ ~Négy gyermeke volt Szentirmaynénak, két fiú, két leány. Mind 16415 II | társalgás érdeke odavont –, Szentirmayról nem jó fennhangon beszélni.~ ~ 16416 IX | vitte volna el ezt az egész Szentirmayval való ismeretséget. Beh szép 16417 VIII | olvasta azt soha, még én sem; szentség az előttem.”~ ~Ez a szó 16418 II | de a gondolatnak előtte szentségei voltak. Tudta, hogy az messze 16419 XVIII | Kedves tanácsos úr! Én hitem szentségére esküszöm, hogy távol volt 16420 XXIII | kalendáriomában, micsoda nap lehet ma, szentséges atyám; nem ez-e Kárpáthy 16421 XVIII | elhatározá, miszerint ügye szentségét vesztegetésekkel nem fogja 16422 VIII | levélbe írva.~ ~Tolvajság, szentségtörés, amit cselekszik, jelleme 16423 XIII | védszövetséget kötöttek egymással, szentül bizonyítván, hogy újdon 16424 V | vonni tőle, mielőtt indulata szenvedéllyé válhatott volna. És ez a 16425 XVIII | barátságos, illedelmes, szenvedelmes, gerjedelmes leveleket, 16426 XIII | megyegyűléseken és azokon kívül szenvedélybe menő elvtusákkal keserítette 16427 XVIII | századik és ezredik, valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, 16428 V | megrovásnak; más ifjú lyánkát szenvedélyei ragadnak, ő eszét bocsátá 16429 XVIII | itt még csupán az emberi szenvedélyek szerepeltek, egyéb hatalmas 16430 XX | általános izgatottságban, szenvedélyekben, melyek akkor az idők urai 16431 X | tudta űzni annyiszor a rontó szenvedélyeket, oda, ahonnan kijöttek! 16432 XII | vétkezzenek, mint másnak. Az ő szenvedélyök ismerteti meg a romlottsággal 16433 XXIII | embert, akit nehány nap szenvedése olyan éretté tett, ki önfeledt 16434 XXIII | tán ez ártatlan gyermek szenvedéseinek nem tudja más orvoslását 16435 XV | nem maradok adós annyi szenvedésért! – sóhajta Zoltán, halavány 16436 XVII | nép, mely önbűne nélkül szenvedi öröklött terheit.~ ~Magasztos 16437 XVIII | nemes barátaink szükséget szenvedjenek; ne mondja, hogy sok lesz, 16438 XV | tegye! Olyan ártatlan ember szenvedne tán emiatt, aki egészen 16439 Vegszo | lép. A legkedvesebb alakok szenvednek és meghalnak, nem azért, 16440 V | akkor nagyon régen kellett szenvednie, s már akkor nem volt képes 16441 X | úgy kereste, úgy kutatta a szenvedők rejtekeit, mintha azoknak 16442 X | betegeket, vigasztalta a szenvedőket, mintha teljes életében 16443 X | kétségbeesőt ide vezérlé, s a lázas szenvedőknek úgy tetszik a mély éjféli 16444 V | kötve, sőt egész életfolyama szenvedőleges hatása alatt áll másoknak, 16445 X | gyöngéd ápoló kezek fogadják a szenvedőt, a boldogtalant; egy édes 16446 VI | vagy úri leereszkedést szenveleg. Óh, a gyermek érzése a 16447 II | szavakban nem volt kiszámított szenvelgés, népszerűség kedveérti leereszkedés; 16448 X | következik.~ ~Az életunalom szenvelgése nem szokatlan tünemény növendék 16449 X | eleven képét, elfeledik a szenvelgett életunalmat, s reszketnek 16450 XV | barátom – szólt vidámságot szenvelgve –, nekem egy sajátságos 16451 X | kellene e helyen. Vilma nagyon szenzitív, benne sok magnetizmus van; 16452 XVIII | hallhatóan súgva neki:~ ~– Szepeg az öregúr.~ ~Tarnaváry jól 16453 X | villogtak. Maszlaczky úr szepegve vonta magát magas pártfogója 16454 XIV | teremen, elfeledték a terem szépei Mozartot Beethovennel, és 16455 II | megszégyenítsen, hogy vendégeim szépét, javát elcsábítsa tőlem, 16456 X | eldobta volna magától az egész szépítési eszközt, s félig fehér, 16457 X | közintézeteivel, s annyi minden széppel, jóval, hogy a jövevénynek 16458 V | anyjához hasonló leend, szépségben úgy, mint erényekben, képes 16459 III | ami sokat tesz a város szépségére; az egész városban egyetlenegy 16460 V | fiatal hódolók, kik egy új szépséget körülrajongnak, rosszul 16461 V | excellenciás úrnő ritka szépségétől el hagyta magát tántoríttatni, 16462 XXIII | ifjan és szeretve, viruló szépséggel arcaikon, boldog reményekkel 16463 II | bámulhassa e ritka tökélyét a szépségnek.~ ~A két lyánka figyelmét 16464 II | összegyűjtve, mire a ritka szépségű rododendronok, muzsikáló 16465 XXV | értelmében.~ ~Ez a drasztikus szer használt. Azóta nem tudnak 16466 XII | s elvitte, eladta valami szerecsen fejedelemnek. Ezt legjobban 16467 XXI | szívet bír, mely gazdag szerelemben és hűségben, s azt tőle 16468 VIII | nő ábrándozó volt, a nő szerelemmel volt eltelve iránta; mit 16469 V | tulajdonítá, amit platói szerelemnek neveznek, s mely elég ok 16470 V | hogy az udvarló férfi iránt szerelmet érezzen. Tökéletesen sikerült 16471 XVIII | ruhákra, mikkel a ti szülői szerelmetek kedveskedni akar neki, hogy 16472 X | Zoltán engedelmeskedett. A szerémi szilvaszesz jótékony meleggel 16473 X | elővette volna.~ ~Éppen nagy szerencsében volt a bankadó, s annál 16474 X | társára. – Untad már magadat? Szerencséd, hogy svarc vagyok, mert 16475 II | nincs mit csodálkoznunk azon szerencsén, mely őt életútjain kísérte.~ ~ 16476 XXI | konzervatívek nem tartják szerencsének, hogy hozzájok szegődött, 16477 X | elhagyva a jeles ifjakat.~ ~– Szerencsénknek tartandjuk – mondanák azok 16478 II | társaság előtt, és viszont.~ ~Szerencsénkre a komornyik kisegít bennünket 16479 III | látom, bizalmát nem vagyok szerencsés bírhatni. Erről nem tehetünk. 16480 XVII | váltságdíjaikat, s tartogassák azt szerencsésebb napokra, mert ő megszűnik 16481 X | Isten kezében voltam. Mi szerencsésebbek voltunk. Minket a zaj egyenesen 16482 IV | urak, köztük Maszlaczky is, szerencsések voltak nála tisztelkedhetni, 16483 X | csinálni, akinek nincs szíve a szerencsétleneken segíteni, az előttem nem 16484 X | osztogatni, s a megszabadított szerencsétleneket odahordták kaszárnyáikba, 16485 X | jobban megrakodva megmentett szerencsétlenekkel. A terhet le kellett már 16486 XVI | vissza az orvos úrral a fekvő szerencsétlenhez, ki nagyon csodálkozott 16487 Vegszo | az az én hibám és az én szerencsétlenségem.~ ~A regényhős mellett egy 16488 VIII | által. Elébb valami nagy szerencsétlenséget gyanítva, most egészen megzavará 16489 X | Kizsákmányolása a közelgő szerencsétlenségnek! És ez is tény. Talán a 16490 X | Valamennyi mind közellát, s szerencsétlenségre senki sem hozott magával 16491 X | rugdalták az ajtókat, miknek szerencsétlenségükre igen szilárd alkotásuk volt, 16492 XVII | kiálthassák: „Hordozza az Isten szerencsével! Hozza vissza minél elébb 16493 II | kérek – szól közbe Zoltán szerényen –, én voltam oly bátor barátomat 16494 X | társaságban. A fiatalembernek szerénynek kell lenni! Hallgatni, midőn 16495 V | vonásai közé az obligát szerénység atyafiságos kifejezéseit 16496 XII | a magát túl nem becsülő szerénységét, a komoly, ábrándtalan férfit.~ ~ 16497 XXI | teneked tetszik a gyilkos szerepe, énnekem meg tetszik a bakóé, 16498 XVIII | ki nem esett méltóságos szerepéből az ifjú ember.~ ~– Ez a 16499 XVIII | Mindenkinek kiosztották szerepeit: ki melyik járásba megy, 16500 XVIII | ezt az egész előadást.~ ~A szerepek igen célszerűen voltak kiosztva; 16501 XVIII | volt rá. Országgyűléseken szerepelt, tudja, hogy kell az emberek 16502 XVIII | csupán az emberi szenvedélyek szerepeltek, egyéb hatalmas vis motrix-ok 16503 XV | vége volt Zoltán erőltetett szerepének; lerogyott a székre, titka 16504 XVIII | megkérdezik egymástól a szereplők neveit, a csintalan fiatalok 16505 VIII | Zoltán, te szeress minket, szeresd őket ezentúl is, mert mi 16506 VIII | senki, édes Zoltán, te szeress minket, szeresd őket ezentúl 16507 VII | törtek rajta, hogy melyik szeresse jobban – tán Katinkát kivéve, 16508 VIII | édes bátyjokká fogadtak, ne szeressem, amíg élek? Ki parancsolhat 16509 IX | táncban, tanul-e valamit, nem szeret-e bele valami masamódnéba. 16510 III | gróf gyöngéd, valóban atyai szeretetének nyilatkozványai mind megannyi 16511 XIV | Zoltánnak Rudolf iránt ennyi szeretetért. Ő maga is észrevette azt, 16512 VII | évi haladásaért, megáldá, szeretetével elhalmozá, mintha mindannyiszor 16513 VIII | keblére rejtve ölelte őt át, szeretettől, érzelemtől átmelegült hangon 16514 X | vagyok, és rút, azért nem is szerethet senki.~ ~– De hogyan lehet 16515 XXIII | szeretlek! Hogy örülök, amiért szerethetlek! Nem kell azt hinnem, hogy 16516 XXI | Te féltettél engem? Nem szeretnéd, ha elvesznék?~ ~Erre a 16517 VIII | férfival, kit oly fájdalom volt szeretnem. És akkor már én nő voltam, 16518 VII | Te egy nőnek becstelen szeretője voltál, mert, íme, annak 16519 XVI | élettel, csendes élettel, szeretőkkel, feleséggel, kéjmámorral, 16520 XVI | rabolta el az orrom elől szeretőmet Kárpáthy János úr, engem 16521 XXI | Azok poharat koccintottak szeretteik egészségére. Éljenek azok 16522 XXI | ifjú és öreg, kit pártfelei szerettek, ellenei becsülének, a nők 16523 XXIII | budai kéjlakunkba, ahol úgy szerettél mindig, ahol olyan boldog 16524 VIII | nyugodni abban, hogy mi szeretünk téged, és tudjuk, hogy te 16525 XII | magának némi fogalmakat szerezhessen a tengerészetről, ott nagy 16526 XVIII | Macready, s mennyi dicsőséget szerezhetne magyar nemzetének”!~ ~A 16527 X | készüléshez; de csak azt szerezte ezáltal, hogy még lassabban 16528 XVIII | kegyekről beszél. Ezt magad szerezted magadnak. Miután érzéseit 16529 X | néhányan, akik már tudomást szereztek róla, de akik azt elmondani 16530 X | kínjaiban, s könyörgött, hogy szerezzek mentséget gyermekei számára; 16531 XVI | segítsük őt felemelni, szerezzük vissza elrablott örökségét, 16532 XIV | sietett azt felvenni, s míg a szerfölött zavarba jött ügyvédnek átnyújtá, 16533 XIV | üdvözölve. A tanácsos úr szerfölötti nyájassággal fogadja köszönését, 16534 III | befolyású, oly – érdemei szerint-e vagy nem, az más kérdés – 16535 XXIII | iratot, melyet éppen most szerkesztett, odavivé az ifjúhoz, átadva 16536 Vegszo | tárcájában, melynek érdemdús szerkesztője iránt, azon példás baráti 16537 II | évet, hanem az igen ügyesen szerkezett gesztenyeszín hajzat, a 16538 XXIV | tisztogatják lovaikat, fényesítik szerszámaikat, kalapjaik mellé bokrétákat 16539 IV | kikkel a vadpohár érdemes szertartását segített végrehajtani; a 16540 XVIII | Estefelé lett vége a hivatalos szertartásnak, mely által Kőcserepy tanácsos 16541 XVIII | még egyszer elhálálkodva szertartásosan, készen álló kocsijaikra 16542 XVIII | megtörténni, egész ünnepélyes szertartással. Ennek ez a rendje.~ ~Varga 16543 XXIV | keservesen, hogy az egész házban szertehangzik.~ ~Azután csak ismét felveszi 16544 XVIII | fejét, hogy tehesse jóvá szertelen hibáját. Szüntelen leveleket 16545 XVIII | hogy holmi gyönge koponya szerteszakadt volna tőle, de már az övé 16546 XIV | fülénél fogva, s úgy hajítani szerteszéjjel, hogy minden írás kilencvenkilenc 16547 XVIII | éppen le lehetett látni a szérűskertre, aholott egy ispán meg egy 16548 XV | ellenségeinek.~ ~– Nagyobbat szerzek magamnak, ha be tudom bizonyítani, 16549 VI | tán egykor drága vérökkel szerzék meg azt a földet, hol utódaik 16550 II | Kiknek keresetök módot nyújt szerzeményök fölöslegét élvezetekre fordíthatni, 16551 X | fogja veszíteni, és azt ők szerzendik meg, és azzal leányuk leend 16552 Vegszo | elvesztés és a mindent újra szerzés eszméi itt és amott.~ ~Ha 16553 X | izmos legény, szőrruhás szerzetes vagy kardos jurátus jött-ment 16554 X | hajtja a csónakot, amott egy szerzetest látunk felgyűrt csuklyával 16555 XVIII | meghajtani, mert a beszédet ő szerzette, hanem más részről őtőle 16556 I | a művészet, az irodalom szerzi meg a nyelv értékét, méltóságát, 16557 XVIII | kíváncsiságát az ismeretlen szerző iránt.~ ~Ez ismeretlen új 16558 X | volt köztünk. Az nincs a szerződésben, hogy az úr még extra is 16559 XXV | között holmi hánytvetett szerződéseket, avult kötelezvényeket, 16560 X | Maszlaczky úr erre egy kész szerződéslevéllel felelt, melyben meg is volt 16561 I | fogjuk mi azt majd találni; szerzünk bele játékosokat, kiket 16562 XVIII | motrix-ok p. o. bor, égett szesz és ezüst huszasok csak a 16563 Vegszo | is a sors, nem is a költő szeszélyéből, hanem az eszme kényszerűségéből, 16564 II | kedvenc mulatságairól, kinek szeszélyeit megtanulta tűrni, s kit 16565 X | gondossággal igazgatá helyre szétbomladozott hajfürteit. Báró Berzy pedig 16566 XI | Lesz-e isten, aki valaha a szétbomlott remekmű darabjait ismét 16567 X | percben, midőn odaér, talál szétdurranni az akna?~ ~– No, azt én 16568 II | tökéletesen egzotikussá tesz szétfésült, fölfelé álló bajusza és 16569 VII | látva, valamennyi cseléd szétfutott az udvarról.~ ~Fráter Bogozyt 16570 XV | felugorva, s lecsapta a széthasgatott tollat. – Addig irtóztató 16571 VI | repceföldek virágporairól széthord.~ ~Az egész táj képe megváltozott. 16572 XVII | féreg, s egy emberélet alatt széthull az egész roppant uradalom, 16573 XXIII | hogyan tévedt el Vilma a szetirmai csalitban. A féltett kedves 16574 X | jéggátot szándékoznak ágyúkkal szétlövetni, remélve, hogy ha egyszer 16575 VIII | félre akart vonni, kezében szétmállott az, az idő megemésztette, 16576 XXIV | keresésével, benyit minden ajtón, szétnéz, és magában susogja: „Már 16577 XXI | bömböl ellenem: Le vele! Én szétnézek, és akire ránéztem, elhallgat. 16578 III | csaléteknek?~ ~Abellino szétnézett a levegőben, mintha azon 16579 X | apát. Az ájultan fekszik a szétnyílt padozaton. A bátor harcfi 16580 XVIII | kenyeret!~ ~Bogozy pedig majd szétpattant nevetésvágy miatt Tamás 16581 X | elébb visszatérni, mint a szétpukkanás megtörténik. Azután sietve 16582 XVIII | földhöz, hogy minden levele szétrepült.~ ~– Ah, ez erőszak! Violencia! 16583 X | másikéval. A tánctermekben is szétriadtak a párak, ki-ki ott hagyta 16584 XXIV | másik úr meghatalmazottja szétriasztott, összeszedkőztek annyi vármegyéből 16585 XVIII | barátság, minden tekintet, mely szétszakít minden köteléket, s nagyon 16586 XVIII | meghallani, az egész faalkotványt szétszedik alóla.~ ~Az volt tehát a 16587 VIII | csak a téglákat segítették szétszedni, nehogy lehullásuk nagy 16588 X | kötelesség örvendeni. Az inasok széttárják az ebédlő ajtajait, a férfiak 16589 II | nem látta őket, s amint széttekinte utánok, megpillantá maga 16590 VI | illatos, enyhe árnya alól széttekinteni a sárgára aszalt vidéken, 16591 II | ágya mély seb.~ ~Zoltán széttekintett az inasok között, kikereste 16592 III | foglalkozom a politikával; miattam széttéphetik egymást. Én nem tartozom 16593 XIV | sejthetetlen átok mindig – mindig széttépi szemeim előtt, hogy nekem 16594 X | evezőkkel; a fiskális úr széttépte a szerződést, s többet nem 16595 III | családjának boldogsága, széttépve erőszakosan minden kötelék 16596 XIII | fényűzéssel rendezett fekhelyen szétterülni.~ ~Valóban nagy mértéke 16597 X | visegrádi torlaszt hamarébb széttöri a folyam, mint a tolnait, 16598 II | viszonyok kötelékeit is szétvagdalni, mihelyt észrevesszük, hogy 16599 X | a következő pillanatban szétváltak az ablak függönyei, s a 16600 XXIII | még most nem – rebegé ez, szétzilált hajfürteit arcából félresimítva. – 16601 IX | volt. A pamlagon feküdt, szétziláltan és felhevülve, úgy látszott, 16602 II | volna másnak elkezdeni a szezont; aki fényes táncvigalmairól 16603 XVIII | állította, hogy a szivar, melyet szí, nem valódi cabanos.~ ~– 16604 III | teljesen átengedé magát a szibaritai élvezetnek. Abellino már 16605 X | sírt, ordított dühében, szidta, fenyegette a fickókat. 16606 XXII | akartatok felvidítani, hogy őt szidtátok előttem. Elmondtatok róla 16607 X | borravalót, midőn valahol a pávák szigete körül száraz földre tették, 16608 X | jurátus jött-ment a körülzárt szigetkén, keresve, ha nincs-e valami 16609 XII | ki a szél valami puszta szigetre, mint Robinsont? Hátha eltévedtek 16610 X | a válaszadást, de gyámja szigorúan fogta.~ ~– Nos, mi volt 16611 XXI | öltözködik tovább.~ ~Eveline szigorúbb akar lenni; keményebb hangon 16612 IX | méltóságos asszony sohasem szokta szigorúságát az úrfiak és kisasszonyok 16613 II | nem iparkodik szenvelgő szigorúságot mutatni a világ előtt, és 16614 II | gödröcskéi nem is engednék, hogy szigorúvá legyen, ha akarna is.~ ~ 16615 XVIII | azt jól is tette, mert szíjat hasítottak volna a hátából.~ ~ 16616 VI | üszög pusztított, amott a szikfű rebellált; legelő volt a 16617 VI | kánikulában a mocsárlégtül s szikkadt legelőtül otthonos járvány.~ ~ 16618 VI | átfűlt lég, töve gyökeréig szikkasztva minden élő növényt…~ ~… 16619 X | fenékig befagyott folyam a két sziklapart között megrekedt, az egész 16620 V | azon diadalmas villogás szikráit hányták szemei, melyeket 16621 XXI | szemei egymást keresik, a düh szikráival Miklós szemei, a gúny kígyóigézetével 16622 XIII | indulatot nem lehetett a szemek szikrája által kifejezni, az orrcimpák 16623 I | pattanva szét kék-zöld színű szikrákba.~ ~Vajon ki mulat ott?~ ~ 16624 XVI | keresztülesik.~ ~Kovács szemei úgy szikráztak, ajkai úgy remegtek, hogy 16625 X | Ott járkált alá s fel a szikrázva lobogó gyertya világánál, 16626 X | fesztelenül engedé át magát szilaj vigalmainak.~ ~– Igyatok, 16627 XIV | egész világ; hűsége, férfias szilárdsága, lelkiismeretes hallgatagsága 16628 VIII | hatni; érzé, hogy lelke szilárdságától szavainak reszketése meg 16629 XVI | napjáig tartó hallgatást (szilencium) szerezhet, amiért ön elvesztheti 16630 II | chapeau bas-ját, s azzal a kis szilfiddel együtt tovább lejt.~ ~Misztizláv 16631 III | kőnyomatok, pasztellrajzok és sziluettek; ezek mind évről évre válogatott 16632 X | engedelmeskedett. A szerémi szilvaszesz jótékony meleggel árasztá 16633 XVIII | Azonközben hozzanak abból a régi szilvóriumból appetitorium végett.~ ~Bogozy 16634 XIV | az ünnepélyes „Eja mater” szimfóniái nem hozták olyan különös 16635 XVIII | s közelíteni hozzá semmi szín alatt sem volt tanácsos, 16636 XXIII | Csupa szeretet! Csupa tiszta színarany szeretet!~ ~Ennek a hosszú 16637 VIII | Aligha nincs. Olyan rossz színben van, mintha beteg volna; 16638 XIV | hacsak kedve nincsen százados színdarabokat nézni a szomorú színházban, 16639 XII | gyorsszekéren veszed a kérdéses színdarabot, ha komédiások járnak arra, 16640 XIII | ó-elefántcsontba volnának foglalva színehagyott zöldes turquoise-ok. Úgy 16641 VII | illett életvidám, telt rózsa színéhez.~ ~Végre Zoltán nem állhatá 16642 VIII | még használva sem voltak, színeiket veszték, s midőn Rudolf 16643 XVIII | rend, a fegyelem utolsó színének is; „Üsd, vágd!” hangzott 16644 X | mennyivel magasabb az ár a föld színénél. És még magasabb is lesz. 16645 XXIV | oldalon azalatt zöld ágakból, színes lobogókból diadalíveket 16646 I | egész népség.~ ~Szegény színészek! Bizony nem lesz csoda, 16647 VII | rajzolt egy gyöngéd kézzel színezett képet, mely valami mohos 16648 XII | közintézeteinkbe, egyetemeink, színházaink, középületeink nem fognak 16649 IV | legelső művésznők budoárjai, a színházak foyer-i, kinek ízléséről, 16650 X | udvarában tette le, s a színházból hazatérő hintókat Kronstadt 16651 XIV | még vissza kellett menni a színházhoz, hogy Tarnavárynét hazakísérje, 16652 II | kedélyeiket.~ ~Katinka egész a színházig tartotta vidám fecsegéssel 16653 XII | végezve este a Drurylane színházon s az éjszakai parlament 16654 XVIII | és siessenek megjelenni a színhelyen, különben az ígért diurnumot 16655 X | lelkű hajósok rég a vész színhelyén vannak már járműveikkel, 16656 XVIII | is óhajtották.~ ~Gyönyörű színjátszó, azt meg kell vallani felőle; 16657 XIV | kérdé, közömbösséget színlelve, az ügyvédtől.~ ~Kovács 16658 XII | eszét a helyéből. Még egy színművet is írt, amire Hugo Viktor ( 16659 XIV | Kőcserepyék ültek ott. Háttal a színpadnak és halavány arcát feléje 16660 XVIII | halavány volt már, amilyenné a színpadok minden arcfestéke sem tehette 16661 I | papírköteggel kezében a színpadra tévedt. Talán Thalia papja? 16662 Vegszo | ifjúnak –, ne szégyelld ezt a színt.”~ ~A pirulni tudás évei 16663 X | alak járkálna egy egész színtelen holdvilági völgyben.~ ~A 16664 XVIII | miképpen.~ ~Néha az élet színvonalára merült egy-egy nagy eszme, 16665 III | be-bedugva száját a borostyánkő szipával, mikor több ige jött ki 16666 X | tőle. A kanóc pedig egyre sziporkázott.~ ~A szörnyűködés hangjai 16667 IV | mellett elülhetnek minden szirének és haldokló hattyúk s egyéb 16668 XII | van Angliában a kátrány és szirup; abból tudom, hogy ki sem 16669 III | mosollyal álarcozza kínos szisszenését; ha valakivel beszél, fejét 16670 III | hogy fájdalmas térdeit sziszegve dörzsölgeté végig.~ ~– Édes, 16671 X | jégtáblával a szakadékokat. Sziszifuszi munka volt az. Ekkor egy 16672 XVIII | pörölt, jajveszékelt minden szisztéma nélkül; ha most megkaphatja 16673 X | legtöbb csónakon, dereglyén Szitányi név olvasható. A derék nagykereskedő 16674 X | segélykiáltozás közé vad, embertelen szitkok hangjait halljuk vegyülni. 16675 X | istent és elemeket. Vad szitkozódásai borzasztó visszhangot költenek 16676 X | vesztenek, ott nyernek. Egyes szitok, egyes örvendő kiáltás áll 16677 III | billentett a fején, s olyakat szítt a csibukból, hogy az orcája 16678 XVIII | ez azt állította, hogy a szivar, melyet szí, nem valódi 16679 XXI | törődik, mint egy elvetett szivarcsutakkal, akit semmi emberi érzéshez 16680 X | lélek. Most kivettem égő szivaromat, s a kanóc végét meggyújtottam, 16681 IX | nemhogy láttam volna. Hogy a szivárványos zivatar hordana el valamennyi 16682 XVIII | átlátszó, s minden oldalra szivárványt vet. Velős mondatai meggyőzők, 16683 XIII | azután fiatal lyánkák vérét szivattyúzta beléjök vissza.~ ~Egy asztal 16684 XIII | nagyságod Zoltán öccsének szívbeli nemessége, s azért minekünk 16685 X | hangzott egy mély, szívrendítő, szívbuzdító hang ott alant, a vízben 16686 V | boldog kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. 16687 XVIII | közeledtét, tán az édes szívdobogás, melynek magyarázhatlan 16688 X | kitette magát.~ ~A körülállók szívdobogását lehete hallani; Tarnaváry 16689 I | végre az est, ütött a sok szívdobogással várt óra, megnyíltak a magyar 16690 XXIII | derengett: a nap hajnaláé, és a szívé.~ ~– Ugye, ön nem haragszik 16691 Vegszo | Vagy reményt adsz neki, szívedben helyet nyitsz számára? Akkor 16692 VIII | rád nézve. Az Isten adjon szívednek erőt annak elviselhetésére.~ ~ 16693 X | köszönetet mondjanak neki bátor szívéért? De az ifjú éppen őt kereste. 16694 XVII | mindenütt, mint az emberek szívei!~ ~Éjjel sem pihentek meg 16695 XIX | kedvök lett volna az ifjút szíveik mélységébe takarni; ami 16696 XXIII | arcaikon, boldog reményekkel szíveikben, s ha kérdi valaki: „Miért?…” „ 16697 VII | oly szomorú ült egyszerre szíveikre, magok sem tudták, hogy 16698 XVIII | köztetek és őközötte, a ti szíveitek és az ő szíve között, és 16699 XXIV | a szeretetet is, amit a szívekben hagyott.~ ~Szentirmán is 16700 V | említé, mert bár képes volt a szíveken keresztüllátni, de a parókát 16701 XVIII | érzelem hamar utat talál a szívekhez; többen az asztalon keresztül 16702 XVIII | Ah, mint tud ez bánni a szívekkel! S valóban érzi, amit mondott, 16703 XXIII | körös-körül volt véve szerető szívektől.~ ~– Ugye, majd, Katinkám – 16704 V | kényszerít, hogy kimondjam, ami szívemen fekszik. Én kimondom. Igenis 16705 II | mi annak az értéke, ami a szíven belül van.~ ~A teremben 16706 XIV | ismeretlenje. Hisz ez az ő szívereklyéje, az ő lelkének örök boldogsága, 16707 VIII | mozdulatlanul állt őrt. Mindkettő szívéről mintha nagy, nehéz hegyek 16708 XVIII | végezve a rövid, de szükséges szíverősítő reggelizést, szép rendben, 16709 XXI | egykedvűleg odasúgá:~ ~– Legyetek szívesek ülés után velem jönni!~ ~ 16710 IX | mint a legszenvedélyesebb szívesség hangján, s minden kérdését 16711 III | engedni a bárónak, hogy e szívességeérti hálaérzeteit szavakba foglalhassa, 16712 XVIII | Úgy látszik, hogy szokott szívességeidet félreérthette, mert eddig 16713 VIII | láttassam, mondhatom, miszerint szívétől, eszétől és karjától sok 16714 XXIII | ápolja, annak kórragályát szívhatja rokon idegzetű testébe? 16715 XXII | idehoztatok engem, hogy szívjam azt a levegőt, amit ő megátkozott; 16716 XVIII | értelmesebb orgánumok a szívnél.~ ~Kárpátfalván is nagy 16717 X | lég helyett megölő vizet szívni be; találkozni a vízfenék 16718 XVIII | deákkora óta annál keményebb, szívósabb, haraphatlanabb portékával 16719 X | meg! – hangzott egy mély, szívrendítő, szívbuzdító hang ott alant, 16720 X | az, a lélekfagyasztó, a szívreszkettető borzalom. Isten keze függ 16721 XIV | elűzték az álmot a szemről – a szívről. Észébe juttaták Zoltánnak 16722 X | előttük elhaladó csónakosoknak szívszaggató hangon könyörögnek, pazarolva 16723 XVI | vakmerő hangján –, ez öntől szívtelenség. Engemet így egyedül hagyni 16724 Vegszo | vagy már, akkor nemtelenül, szívtelenül cselekedtél. Vagy reményt 16725 XXIV | leendő uraitól. Egy kis szobácska itt, egy darabka föld odakünn 16726 XVIII | árnyékban tartotta az egész szobácskát, csupán az íróasztalra vetve 16727 IX | össze. A méltóságos asszony szobái egészen el voltak különözve 16728 XVIII | uraságodat, hogy itt a főispán úr szobáiban vagyunk.~ ~Tarnaváry felöklelte 16729 XVIII | az erkélyről, bezárkóztak szobáikba, a még hátra volt kokánfalvi 16730 XXIII | gyűlöletesről!~ ~Ezalatt a beteg szobájához értek, Kőcserepy előbb nyitott 16731 IX | sem hallatszott a mama szobájáig, és ez igen célszerű volt. 16732 VI | ősei váracsát, nyolcvan szobájával, nagy visszhangos kőfolyosóival 16733 X | nyolcadik gyönyöréül egész szobákat húzatott be drága prémekkel.~ ~ 16734 VIII | őutána másvalaki azokba a szobákba ismét belépjen. Ezért berakatta 16735 XXIV | hazajönnek; eltakarítják a szobákból a megholt öltözeteit, nem 16736 XVIII | vezessen el engem azon szobákhoz, melyek Kárpáthy Zoltán 16737 XXII | szárnyába, távol a befalazott szobáktól.~ ~Pedig hát – én istenem – 16738 IX | kissé el tudna ájulni. Két szobalány tartott előtte üvegeket 16739 IX | laktak, együtt az inasokkal, szobalányokkal, nevelőkkel és jurátusokkal, 16740 II | több efféle. Szakácsnéról, szobalányról nem fordul elő szó; ez uraknak 16741 XVIII | égeti.~ ~Magánkívül kiálta szobaleányának, hogy sietve hívja ide férjét.~ ~ 16742 XXII | téged is, meg Lizát és a szobaleányt is. Egyitek sem volt itt, 16743 XVIII | ezúttal elnézők, csak egy szobaleányunk van, magamnak kellett mindent 16744 III | egyedül, a grófnő egy akkori szobalyánya bizonyítja, miszerint ugyanez 16745 XIV | mindenre! Háljon itt az én szobámban! Minden kulcsot a kezére 16746 XXII | valami, úgy sírt, hogy minden szobán keresztülhangzott; napok 16747 XIV | úrnak, mely e pár rövid szóból állt:~ ~„Már pedzi!”~ ~Azt 16748 X | egész a kapu homlokát tartó szobrokig ér már.~ ~Kőcserepy minden 16749 II | szüntelen kezében tart, egy-egy szócskát meg bír hallani a vidám 16750 VIII | támadt, tán egy kiesett szög helye, melyen keresztül 16751 X | ellentétbe egymással.~ ~Ott egy szögletben ül a vén jurátus is, fráter 16752 V | Maszlaczkyra, roppant tereme túlsó szögletéből.~ ~– Alászolgája, kedves 16753 XXIII | tisztán emlékezni.~ ~A folyosó szögleténél szemben találkozott vele. 16754 II | szólt Katinka, kedves szökelléssel ölelve át társnéját, s ragadva 16755 XXI | nő kezét. Ah, ne tréfálj, szökjél fel ágyadból, nevess, kacagj, 16756 XXII | gyönge testét, mert ki akart szökni ágyából, s odavetni magát 16757 XII | árnyékos ligeteivel, hűs szökőkutaival, fájjon a szíve utána, és 16758 X | téren számtalan kis, apró szökőkutak vannak; az embernek csak 16759 X | társaságot zavarná, a kis szökőkutakról ott a ház előtt senki sem 16760 XII | idős korában már leányokat szöktetett el, Abellino pedig háromféle 16761 X | azzal a kicsiny ház tetejére szökve, megragadja az aggnő kinyújtott 16762 X | épületeinek, összeomlott! A szörnyedés láza növekszik. Mi történik 16763 XIV | a markában, s csak akkor szörnyedett el, mikor a sárgaságukat 16764 XVIII | újra lefektéből, reábízta szörnyen, hogy azzal a levéllel fusson 16765 X | felé, míg átkozva mutat a szörnyetegekre.~ ~– Előre, barátim! – kiált 16766 VIII | van már. Rudolf egy nehéz szörnyetegtől érzé keblét megszabadulni, 16767 X | egyre sziporkázott.~ ~A szörnyűködés hangjai hallatszottak a 16768 II | lett, elkezdtek sugdosni, szörnyűködni: „Még a főispán is elmegy 16769 XVIII | levő előkelők egy része szörnyűködött, más kacagott a bárány Tarnaváry 16770 XVI | Megyek. Azonnal megyek. Szörnyűség ez, gyalázat, amit velem 16771 XIII | itt ezt a sok apró, fehér szöszforma szálakat? Ebből mind haj 16772 XIV | minden óraütés kizavarta a szövegből.~ ~Legérdekesebb tanulmányait 16773 Vegszo | akinél ész, jellem és jó szív szövetkezett, arra nézve nincsen bukás 16774 X | most is égett a halvány szövétnekvilág, a többi sötét volt már.~ ~– 16775 XXI | emiatt a legkellemetlenebb szövetséges, aminőt csak képzelni lehet.~ ~ 16776 II | kénytelen beérni táncosával. A szövevényes quadrille nem megy végbe 16777 VI | itt termett gyapjút fonja, szövi olcsó és tartós kelmékké, 16778 XVIII | nem kíméli a legmerészebb szofizmákat, mindenről beszél, ami rettenetes, 16779 V | drasztikus élccel vagy egy bizarr szofizmával tépte széjjel, vagy sajátságos 16780 XVII | melyben tömérdek virágos szóhalmaz között tudatja vele, miszerint 16781 X | bízva, de sohasem bírt vele szóhoz jutni, mert az asszonyságok 16782 XVIII | áhítattal állt ott az utolsó szóig, amidőn az elnök úr őméltósága 16783 XXIII | ölelés, ez a csók és ezek a szók jobban estek, mint ami az 16784 XVIII | magyar táblabíró-gyűlések szokásaiban; elmondá azt is, hogy a 16785 XVIII | nemigen ismerheti alkotmányos szokásainkat.~ ~– Akkor miért nem hallgat? – 16786 XII | nyers, egyenes szívű emberek szokásakint csak első feltűnésével szokott 16787 VII | hizlalták a tulkot, mit ősi szokásként a földesúr névnapjára szoktak 16788 Vegszo | az általános társadalmi szokások és erkölcsi fogalmak alóli 16789 II | iparral és kereskedéssel bírt, szokásuk volt a tehetősebb pesti 16790 XI | alamizsnát kell kérni, s ajkaik szokatlanok még a keserű „isten fizesse 16791 IV | nemzeti kaszinó termeiben szokatlanul élénk sürgés-forgás volt 16792 XXIII | fölött, tündéri vigasztaló szókban.~ ~A beteg keble nyugtalanul 16793 XVI | No, tessék árverezni!~ ~E szókkal Maszlaczky úr kihívólag 16794 XIV | bizalmasan.~ ~– El akarok róla szokni – szólt odavetőleg Zoltán –, 16795 IX | tett rá, hogy a nevelőné szoknyáját legázolhassa.~ ~Zoltán a 16796 XVIII | az ötletet.~ ~– Vajon nem szoktak-e innen kísértetek előjárni? – 16797 V | természeti hajlamait mások előtt, szoktatni magát koros emberek rendes 16798 XXV | azzal megfogá mosdáshoz nem szoktatott tenyereivel Maszlaczky úr 16799 XVIII | ebédelni, öt órakor. Úgy szoktatta a cselédeit. Menjen csak, 16800 XIV | nevezem. Mi csak egymásba szoktunk kapaszkodni Judittal, ő 16801 XVIII | De én megfoghatom – szóla a tanácsos úr. – Ön bizonyosan 16802 II | a meghívottak személyére szólanak; egy ilyen poéta ember nekiindul, 16803 III | megittasodott az ügyész ékesen szólásától. Felkelt, nyakába borult, 16804 V | túl vagyok; ez csak úgy szólásforma nálam az ősz hajszálakról. 16805 XVIII | gyakorolja az indogermán szólásnak.~ ~Bogozy csak hallgatta 16806 I | Budán, a Svábhegyen pompás szőlejében nagyszerű mulatságot rendezett 16807 XVIII | statuáló hivatalos vendégekkel, szolgabírákkal és alispánokkal, rokonokkal 16808 XVIII | tisztújításon megválasztják őket szolgabíráknak, esküdteknek s több efféle.~ ~ 16809 XVIII | ki nem vertek; még csak szolgabíró sem járt a tájékon, mióta 16810 XVIII | öltözködő főúrra. Esküdtségek és szolgabíróságok néznek ki azon mente és 16811 XII | igaz barátod és alázatos szolgád Tarnaváry.~ ~U. i. Majd 16812 XIV | gondolna, odafordult a régi hű szolgához, különös tekintettel nézve 16813 X | riad rá a kormányos. – Szolgái vagyunk mi az úrnak? Azt 16814 II | ami hasonlít egy „Alázatos szolgájá”-hoz. A tanácsos úr hátralép, 16815 X | hamarább elkészülünk.~ ~A szolgák előhozták az erős lengyel 16816 V | voltak; megkérdezték, mint szolgál egymás egészsége; mintha 16817 III | kideríteni, s miután megtevék szolgálataikat, ismét az örök hallgatásnak 16818 XXV | kétségbeesés örvényébe hajtá hű szolgálatainak felemlegetésével.~ ~Abellino 16819 XVIII | nincs már szüksége az ő szolgálataira többé, nem akarja ismerni, 16820 X | sietett minden hajóját, egész szolgálati személyzetét nemeskeblűleg 16821 XV | azt hitte, hogy nekem jó szolgálatot tesz ezáltal.~ ~– Jól van. 16822 XIV | köszönetmondást ily átkozott szolgálattételért. Bogozy azt hivé, hogy jó 16823 XVI | viszont egy másik tanulsággal szolgálhatni. Az ügyvédnek hűségének 16824 III | kedves nagyságos úr? Mivel szolgálhatok a kedves nagyságos úrnak? 16825 XXI | Lehetetlen korábban szolgálnom önöket nyolc óránál – felelt 16826 XVIII | kukta vagy csak egy árva szolgáló, aki egy főzőkanalat megmozdítson; 16827 XVI | békességes ember vagyok, én nem szolgálok senkinek salvus conductus 16828 IV | egy szép kis pirospozsgás szolgálóval, azt megszólította, egyet 16829 IV | minden tagjai nagyon rosszul szolgálták.~ ~A kaszinóban még nagyobb 16830 VI | agyagtelek téglakemencéknek szolgáltatja használhatlan márgaföldét; 16831 III | felgerjeszteni, alkalmat szolgáltatunk neki, hogy e pert végtül 16832 XV | fiú”, hogy ilyen jó, hű szolgának hogy kell majd más gazdát 16833 XVIII | tréfásan az ügyvéd úr a vén szolgától.~ ~Az egész komolysággal 16834 XVIII | Olvassák önök is, hogy szólhassanak hozzá. Tessék uraim, a fontos 16835 IV | ismerői illeték, midőn fel sem szólíták a részvételre, s szánakozva 16836 XVIII | egész gyűlés alatt gyémánt szoliterjaival játszott; észrevehető volt 16837 XVIII | odalép hozzá a férfi, s az szólítja meg:~ ~– Kedves Zoltán…~ ~ 16838 XX | rajta, másszor megvetőleg szólnak felőle, és utána mindjárt 16839 XVI | Egyenesen a tárgyhoz szólok. Nagyságodat sem akarom 16840 II | pázsitos szakaszok, nemes szőlőlugasok támadtak mindenfelé; egy 16841 XIV | elhalaványodott egyszerre – szólta meg mosolyogva a vidám septemvirné.~ ~– 16842 XV | hozzá. Rudolf grófnak nem is szóltam efelől, mert amilyen heves 16843 XXII | is a magáéban, és sohasem szóltunk volna egymásról senkinek. 16844 V | érzelem reszketeg hangján szólva:~ ~– Szívemből szólt ön – 16845 IV | részleteiben ismeri. Éhezni, szomjazni, börtönben lenni kisebb 16846 XVI | gazdagság s a vele együtt szomjazott bosszú ott függ megérve 16847 XIII | bírva forgatni. – Pokolbeli szomjúságot érzek. Ilyenkor azt képzelem, 16848 II | ismerősök vagyunk.~ ~Tarnaváry szómondás nélkül nézi végig az ifjoncot. 16849 XIV | kitelik.~ ~Zoltánt nagyon szomorította ez a cinikus beszédmód. – 16850 XIV | régit és az újat –, milyen szomorúnak látta mind a kettőt.~ ~Még 16851 VIII | megtudod, nagy bánat, nagy szomorúság lesz rád nézve. Az Isten 16852 VII | kastély udvarán, mikor a szomszédból odavetődött. Születése napján 16853 X | volt fája, elment hát a szomszédjához, aki gazdag ember volt; 16854 XIV | szomszédjával, kacsingathat a szomszédnéjára, vizsgálhatja a páholyokat, 16855 XVIII | alispánokkal, rokonokkal és szomszédokkal, az sem volt, aki a kaput 16856 II | voltak a környékben lakó szomszédoknak mindenféle keserűséggel 16857 VI | vadaskertből, s a jobbágyok szomszédos kukorica- és kölesföldeit 16858 XII | rendek mind tanulnak – ki szőni, ki fonni, ki meg patkószegeket 16859 XVIII | egyszerre nekihevült arccal a szónokhoz, ki folyvást állva maradt, 16860 II | belemelegedett a kiabálásba, s szép szónoki tűzzel mondá el a hallótülökbe 16861 XVIII | lettek volna.~ ~Ez a szép szónoklat mind lehallatszott az udvarra; 16862 XXI | remekelnek eszes, lelkesítő szónoklatokban; a hallgatók éljenzése szaporítja 16863 II | Szentirmán volt, ünnepi szónoklatokra, mennyi minden szép dalra 16864 XXI | Egyike a legismertebb ifjú szónokoknak felhevült arccal lépett 16865 XVIII | tollheggyel az ismeretesebb szónokokról, a nyitott ajtók előtt egyre 16866 XVIII | éljenek zengése kíséri a szónokot, s a hazája sorsát igazán 16867 XXI | vínia Dabronival.~ ~Az ifjú szónokról nem is lehetett többé hallani 16868 XXII | hogy ott van, csakhogy a szőnyeg elrejti. A múlt éjszaka 16869 XXIII | volt annak remegni…~ ~Még a szőnyegajtón keresztül is hallható volt 16870 XXIII | zaját elfogja a padlatolat szőnyege, íróasztala elé járul; csak 16871 II | arabeszkjeitől a padozat hímzett szőnyegéig a legválasztékosabb ízléssel 16872 XVIII | hallgatóságot – unalmas, lepcses szónyújtogatók másrészről, kik megkínozzák 16873 X | pörölnek vele, mert nagyon szórakozott, és minden számítás nélkül 16874 IX | írta volna a verset, költői szórakozottságában az illető pörös okirat beírt 16875 XV | tulajdonítá az ifjú védenc szórakozottságát, s félbeszakítá beszédét:~ ~– 16876 VIII | tette volna kezét, méla szórakozottsággal bekocogtatott az ajtón, 16877 X | nyomdájába is betört. Annyi szorgalmas év keresménye, annyi fáradság 16878 I | fogják érni, és kedvünkért szorgalmasak, iparkodók lesznek, tán 16879 X | kényelmét, fényűzését, az ipar szorgalmát, a tudomány szellemét, a 16880 II | a jámbor polgárok közől szorgalmuk és szerencséjök után nem 16881 XVI | gentleman; de azért kezemet nem szorítaná meg az a tenyér, amelyik 16882 II | svájci házaikat háttérbe szorítandja, ne járhassanak mezei pongyolájokban, 16883 XVIII | ülteték, s kik vele kezet szorítani leereszkedének, meg találjon 16884 XXIII | rokona éhezik. Mi kezet szorítánk Lizával, és mi értettük, 16885 XVIII | megcsókolják homlokát; e szorítás, e csók mind valóság, mind 16886 VII | érzékenyüljön. Mintha szívét szorították volna össze erőszakos, láthatatlan 16887 II | tudtára adva, hogy mint szorítsa azt meg térdeivel, ha azt 16888 X | neki, ha kissé a vízbe ér? Szorítsd odább!”~ ~„Nem, nem! – szólt 16889 VIII | Vigyázz, hogy semmit ki ne szórj belőle, ami benne van, mert 16890 XVIII | hajdú és béres, cséppel, szórólapáttal, vendégoldalakkal…~ ~„Nem 16891 XIV | alattok, és a szív görcsös szorongása kitágul, és a könnyek megerednek, 16892 X | úrnője gyöngéd kezét keblén szorongatá, magában tusakodva afölött, 16893 V | egymás kezét s összevissza szorongaták, mint akik évek óta távol 16894 XIV | tenyerét, ki engedte azt szorongatni, mint egy darab fát, s amint 16895 VIII | Szentirmaynéhoz volt írva.)~ ~Szorongató érzések vesznek körül, úgy 16896 IX | mulatság, de még sokkal szorongatóbb helyzet az, mikor az ember 16897 X | legközelebb az Isten. A legnagyobb szorongattatás percében egy gondolat támadt 16898 XIV | átkos iratokba.~ ~Az ifjú szorongó tekintettel nézett fel ekkor 16899 XVIII | mihozzánk?~ ~Vilma szíve úgy szorongott, úgy dobogott. Tán meg kellett 16900 III | az ifjú Kárpáthy sokkal szorosabban van fűzve a Szentirmay-családhoz. 16901 II | hogy átúszta a dardanellai szorost, s hihetőleg olyanforma 16902 X | csak egy-egy izmos legény, szőrruhás szerzetes vagy kardos jurátus 16903 XVIII | felügyelete alatt nyomtattak, szórtak a munkásemberek, onnan fumigálta 16904 XXI | előtt. Ti finom élceket szórtok ellenem, én nyílt gorombaságokat 16905 X | bírt a zajban úszni, s ide szorultam.~ ~– Egy beteg gyermeket? – 16906 IV | kelljen írni.~ ~A pillanat szorultságában még ő sürgeté azt, amit 16907 III | azért megy oda, mert rá van szorulva, mert eszéhez kénytelen 16908 X | előfordulható esetekben vajmi jó szószóló a kard.~ ~Egy szép arcú 16909 XVI | Abellino oly nyögve, szótagolva beszélt, mintha most tanulná 16910 X | azt hirtelen felkapta, s szótlan a lányka vállai körül keríté.~ ~– 16911 X | Más oldalra ment. Ettől a szótól jobban fázott, mint a csípős 16912 IX | egyszerre a leghevesebb szóváltás zaja üté meg füleit.~ ~Ezúttal 16913 X | s képtelen történeteket szőve-fonva azokból, melyben emberek 16914 IV | alkalmakkor ő lett volna a szóvivő, most pedig hallgatnia kell; 16915 XII | lenni főispán, hanem posztót szővsz; Zoltán, amint hazajön, 16916 XVIII | mérges zsivajon keresztülható szózattal hívá fel választóit, hogy 16917 II | általános udvariasság szavaival, sztereotip szívességgel palástolni 16918 VIII | csendes, csak a hangosan őrlő szú hirdeti, hogy az idő él, 16919 III | nekem tetszik; de nekem szubsztrátum kell, és nem skandalum.~ ~– 16920 X | mozdultak tovább. Egyiknek szügyéhez csapódott egy roppant jéghasáb, 16921 X | jégdarabok mind kivérzék már lova szügyét, s a szorongatott állat 16922 X | siettében, s nem kellett szügyével az éles jegek ellen törnie. 16923 IV | lekötelez vele. Irtóztató szükségben vagyok. A legnagyobb zavarban. 16924 XVIII | kénytelen tőle remegni, s szükségből pártjára állani.~ ~A tömegek 16925 XVIII | áldozatot, melyet az ügyre nézve szükségesnek talál. Vegye magához most 16926 III | több ige jött ki rajta a szükségesnél.~ ~– Csalhatatlanul. A filozófia 16927 Vegszo | igazság helyébe a költői szükségesség lép. A legkedvesebb alakok 16928 XVIII | engedje, hogy nemes barátaink szükséget szenvedjenek; ne mondja, 16929 XXI | út miatt, nyugalomra volt szükségök. Zoltán magára vállalta, 16930 II | beszédeket szokott tartani szüléi ellenében. Némely főrangú 16931 XV | atyám birtokaihoz, címemről, születés adta rangomról, s leszek 16932 VIII | meg volt halva, gyermeke születését csak egy órával élve túl.)~ ~… 16933 VIII | lesz. Ma van tizennegyedik születési évnapja.~ ~Zoltán felsóhajtott. 16934 VII | kicsinye-nagyja egy kedves születésnap megújultát üdvözli; éppen 16935 VII | VII. Az örömnap~ ~Zoltán születésnapja volt. E napot a Szentirmay-család 16936 VII | ajándékot kapott Zoltán születésnapjára. Egy statisztikai sorozat 16937 VIII | szokta vele a gyámatyja születésnapját tudatni.~ ~– Ön már azon 16938 XI | és ami élt, az mind nem születetté lőn.~ ~Az egész országon 16939 XIV | és neki nem volt szabad születni.~ ~Még nem értette a talányt. 16940 XIV | mivel nem lett volna szabad születnie, mert az atyja már öreg 16941 III | hetvenéves férfiaknak még fiaik születtek, de azok mind nem oly kicsapongó 16942 XXI | sérthetetlen legyek, én nem születtem burokban, hogy ne fogjon 16943 XVIII | az egyik élete a másikét szüli.~ ~Zoltán rövid időn a legkedvezőbb 16944 V | ifjonci ábrándozások sohasem szülnek semmi jót; én különben sokkal 16945 XXIII | gyermekek! Miért nem őszinték szülőik iránt? Miért nem hiszik 16946 X | megszerette, s addig könyörgött szülőinek, míg azok magokhoz vették 16947 XVIII | az az őszinte átkot az ő szülőire.~ ~– Azok az emberek, akik 16948 X | vakok intézetét látogatá meg szülőivel Vilma, ott látta meg a több 16949 Vegszo | Hogy egyik erény a másiknak szülője: aki jó honfi, az jó emberbarát 16950 X | Tapasztaltabbak azzal nyugtatták meg a szülőket, hogy ez állapot csak természetes 16951 XVIII | ellen, melyet nyers erőszak szült.~ ~– Protestálunk! – kiálták 16952 X | fényesen ragyogott már a bor szülte izzadság. – Nem megy ma 16953 V | tartá e kifejezésteljes néma szünetet kérdezősködésekkel zavarni, 16954 IV | skrupulozitások, azok a szünteleni praevaricatiók, azok a mindennapi 16955 II | gyümölcs lehullott, szomorú szürettel terítve a földet, a levél 16956 III | barnára van festve, a másik szürkére; amelyiknek félig nyitva 16957 XIV | s elzárta szekrényébe. A szürkület éppen mutatkozni kezdett 16958 XIII | levő szűk emeletes ház még szűkebb lépcsőjén az ismeretes vékony 16959 I | volna azt kezdeni; az önző szűkkeblűség talált okokat, mikbe az 16960 XVII | lenni, hogy nagyságodat a szűkölködéstől s a megaláztatástól megőrizzék.~ ~ 16961 XVII | lemond is uradalmairól, de szűkölködni azért nem fog, mert megboldogult 16962 X | ormára felállva, a sápadt szűkölködőknek? E férfiú Dessewffy Aurél.~ ~ 16963 X | akikre rátalál; minden szűkölködőt közel jószágára szállít, 16964 X | fuvallatát. Ah, valóban Orkhán szultán kevésbé fázott szellős sátorában, 16965 XIV | érzékeny szóval kérte őt, hogy szűnjék meg keresni e bánat, e könnyek 16966 X | légben repülve, két, keblén szunnyadó gyermeket ölel. Midőn a 16967 VIII | szeretni, de álmodni róla nem szűntem meg soha. Tudod mily veszélyes 16968 XVI | elrothadt, elhajított, reves, szúőrlötte fának…~ ~ 16969 XVIII | Tarnaváry, pipája tüzét tollkése szurkálójával felbolygatva.~ ~– Ön e sérelemért 16970 XXI | bajnokát a közvéleménynek szúrná szívén keresztül. Rudolf 16971 XVIII | család egyetlenegy fiát szúrta le, csupán azért, mert ez 16972 XXV | silentiariussal.~ ~A rongyos, szurtos alak messziről nyájasan 16973 X | Kedves barátim, ne szuszogjanak oly soká! – szólt végre 16974 XXIV | mellett, aminő az oltár előtt szűzen, szemérmesen reá tekint.~ ~ 16975 XVIII | visszavonul mint szemérmes szűzleány, pirulva és szemlesütve.~ ~ 16976 XVIII | hiányosság tűnik fel a magyar táblabíró-gyűlések szokásaiban; elmondá azt 16977 XXIII | legtitkosabb iratai, a könyv táblájára fényes betűkkel volt sajtolva 16978 X | tört ablakon, felnyitá a táblákat. Csak a lebocsátott fehér 16979 VI | berkek helyét szabályos táblákban fedi a legszebbik vetés, 16980 XXI | székeiket, hogy a felső táblánál foglaljanak helyet. Ide 16981 XVIII | nehány maraudeur Kőcserepy táborából, holmi vén fogatlan kortesek, 16982 XVIII | az utcán, Szentirmay vert táborát kergetve ki a városból, 16983 XVIII | hírlapi birkózásnak, két táborra osztották az egész országot, 16984 X | közt beszélni egy néhai vén tabuláris ügyészről, ki egész nap 16985 X | mindig hosszabb, mindig tágabb kezdett lenni, a papírszőnyeg 16986 XXV | nagyságos báró után. Nem tagadták előtte, hogy itt van.~ ~ 16987 XXI | lehetetlen, hogy te meghalj. Ne tagadtasd meg az Istent!…~ ~Hanem 16988 IX | sóhajta Rudolf, szíve mélyében tagadva, amit mondott, s megcsókolva 16989 XII | látjuk a másikat, olyan tágan vagyunk, hát mi a lelkét 16990 V | megnyerhetném, egy oly család tagjáét, melynek hölgyei példaképei 16991 X | de most elkezde minden tagjaiban remegni, a vér majd arcába 16992 I | úgy beillettek egy család tagjainak, kiket közös szeretet, közös 16993 III | a főtörvényszékek minden tagjaival.~ ~– Az igaz. Ők engemet 16994 IX | volna! Egészen családunk tagjának néztük már.~ ~– A gyermekérzés 16995 II | középosztály növendék ifjain csupa tagjártatásaikból, hogy mely főiskola növeltjei, 16996 XVIII | túlérzékeny idegei. Csak tagolatlan szavakat bírt rebegni.~ ~– 16997 XIII | az orrcimpák szokatlan tágulásának kellett e jelenséget magokra 16998 VI | virágporairól széthord.~ ~Az egész táj képe megváltozott. Egész 16999 VI | végighordozom. Sokkal költőibb tájakat festhetnék néhány mérfölddel 17000 XVII | ne hagyja el örökre ezt a tájat, legalább néha őt látogassa 17001 XIV | színházba, akik különben tájékára sem szoktak menni; még több 17002 XVIII | csak szolgabíró sem járt a tájékon, mióta ember él. Az utolsó 17003 X | magát idehívatása felől tájékozni nem tudás. Az egész arc 17004 Vegszo | kirajzolásuk által a kínai tájképeket utánozzuk, ahol a távol 17005 VI | ura koldus, és a kútgémes tájképnek neve: nyomorúság, szegénység. 17006 XXIII | legelső sugárait az ébredő tájra, ott künn a toronyőr kiáltása 17007 XIX | vonaglani, hogy ajkán a kín tajtéka habzott.~ ~Milyen éjszaka 17008 VI | ez a roppant épület itt takarékmagtár, az egyiptomi hét kövér 17009 XVII | közintézetek, iskolák, kisdedóvók, takarékmagtárak, hogy változnak majd át 17010 XVIII | végigfutott a levél nagyon takarékos tartalmán, csak elállt benne 17011 XIV | másodszülött, ki vénségére takarékossá kénytelen lenni, s lejött 17012 XXV | ahol szépen összehúzódva, takarékossággal és uzsorával tisztességesen 17013 XXII | kellett őt tartani, és úgy takargatni vonagló gyönge testét, mert 17014 XXV | hajtásaiból, odatartá a pokrócba takargatott férfi elé.~ ~– Tetszik ezt 17015 XVIII | őméltósága ismét mentéjébe takargatta magát, azon hittel, hogy 17016 III | egy köpönyeget, vagy pedig takarít nagy buzgósággal, de aminek 17017 XI | boltozatjai egy egész nemzetet takarnak be, neve annak a magyar 17018 XIX | ifjút szíveik mélységébe takarni; ami pedig Kőcserepy híveit 17019 XXIII | ne eredjenek. El kellett takarnia arcát.~ ~A beteg leány közelebb 17020 IV | éneklésre, fejökre rántva takaróikat, gondolhatták magokban: „ 17021 X | hímeztem, az ágyam és hímzett takaróm, a hajból font karperecem, 17022 VII | széléig, mit nagy facsoportok takartak el, gyámatyja elé ne kerüljön. 17023 XVIII | hogy mindjárt a legelső taktikai előnyt az elsőbbeknek sikerült 17024 X | volt ereje az oszlopzat talajára felkapaszkodni. Egyik révészt 17025 V | szeretni, ahogy megérdemli? Talál-e férjet, ki őt megérdemelje? 17026 XVIII | azt igen természetesnek találandja, hogy olyan embernek nem 17027 X | a talányt.~ ~– A veszély találékonnyá tesz: még egykori jó gyámatyámtól 17028 X | tagjait. Az ember követi e találékony eszmét, s egyenkint leeregeti 17029 XIV | ideig.~ ~– Szenczyék? – találgatá magában az ifjú. – Nem emlékszem 17030 X | Ezalatt ki egyet, ki mást találgatott, hogy mit cselekedett volna 17031 X | hogy ha egyszer a zaj rést találhat, azt majd saját súlyával 17032 XXV | országból; ekkor már nem találhatott rá Maszlaczky úr olyan könnyen 17033 XVIII | volt szokva hozzá, ki nem találhatta, melyik idiómáját gyakorolja 17034 XXV | visszakerül oda, nem első dolgának találja-e sorba kérdezősködni hajdani 17035 IX | magamra, hogy görbén ne találjak rá nézni; minduntalan azon 17036 X | leánykám, feküdjél le te is, ne találjanak fenn, ha meg találnak jönni.~ ~– 17037 VIII | kivallottam, bűn foltját találjátok, ítéljetek el engem; egész 17038 XXI | közbeesett. Ez volt Miklós báró találkája.~ ~A spadassin nem futott 17039 XXI | nem tehetem. Hat órakor találkám van, és nyolckor ismét.~ ~ 17040 XXI | többit társaira bízva, kik a találkozás helyét és a fegyvernemet 17041 V | győzetve, s minden újabb találkozásnál új okokkal és erősségekkel 17042 V | megtartá magának.~ ~A későbbi találkozásoknál azután Maszlaczky úr és 17043 II | annak nagy, feddő szemeivel találkozék.~ ~„Miért haragszik ez a 17044 X | legveszélyesebb utcákon találkozhatának egy barna, izmos vállú férfival, 17045 XXI | elintézni.~ ~– Tehát ön nem találkozhatik reggelnél elébb velem?~ ~– 17046 II | adófizető közemberek is találkozhatnak, s anélkül, hogy a háziúrnak, 17047 XI | isteni vágyak! Hányszor találkozhatott azzal a mítoszi sötét szellemmel, 17048 II | hogy az ő látogatóival találkoznak; legyenek megfosztva attól 17049 XXIV | férfit.~ ~Hanem az ajtónál találkozniok kellett, s ott nem állhatá 17050 XVIII | gondom rá, hogy akárhol találkoznom kell önnel, amitől isten 17051 XXI | kifogásokat tenni, midőn találkozókra hívnak, ha ezt tudom, korbácsot 17052 X | az első csónakost, akivel találkozom, ide fogom hozni, és néhány 17053 XVIII | másutt kerüljön ön, mert ha találkozunk még valahol a világban, 17054 XV | cselekedték, hogy valaha találkozzunk egymással! Végezze ön úgy, 17055 XII | óriási az ipar, mennyi új találmány, mily üzlet, mily gyors 17056 XIII | kapni? Teszem föl, ha meg találnék házasodni. Az bele legyen 17057 XXIII | íróasztalkája fiókját.~ ~– Találsz ott az imakönyvem alatt 17058 XVIII | ajtajának estek, s azt zárva találván, nekiveték vállaikat, hogy