IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
18059 XVIII | Tarnaváry, ki mindenütt tüskéken látszott ülni, felugrott, 18060 XXV | haragszik.~ ~Abellino azonban tüstént felmondta a kúrát Priesznicznek.~ ~– 18061 X | míg a legyőzött révészek tüszkölve és káromkodva iparkodtak 18062 X | valami szokatlan felhevülés tüze látszott lobogni, termete 18063 XVII | volt, belehajítá a kandalló tüzébe.~ ~A három férfi szótlanul 18064 VI | kelmékké, s alájok nem tőzeggel tüzelnek, hanem az uradalom saját 18065 XIV | volt, mintha kívül-belül tüzelnék, bár eléggé iparkodott magának 18066 XXI | kölcsönös hevülés által tüzelve, akkor lépett be a kávéházba 18067 X | annyit tudni róla, hogy tüzér volt.~ ~ ~ ~Vajon hogy fogna 18068 II | Aki ez arc szokatlan piros tüzére, e nyíló korallszín ajkakra 18069 X | végigvágtatni a töltésen egy osztály tüzért, kiket ismét roppant néptömeg 18070 X | réslövések voltak. Egy fiatal tüzértiszt vezette a munkálatokat. 18071 XII | könnyebb a hajókötélnek a tűfokán keresztülmenni, mint a gazdagnak 18072 XIV | legnagyobb titokban iparkodott túladni a Zoltántól kapott aranyokon; 18073 V | Kárpáthy-urodalom iránt. Hisz ön tulajdona leend az, s az egész Vilmám 18074 V | annyira magasztalá annak jó tulajdonait, hogy a jó úr végre megkérdezé 18075 VI | valami emberfölötti hatalmat tulajdonítani, mely őt csodatételekre 18076 XVIII | birtokváltozása tehát nem tulajdonítható az ő fáradságának, hanem 18077 XXI | másik ifjúkori vérforgásnak tulajdonítja a kiismerhetlen bajt, harmadik 18078 XVIII | valami hiányos volt, az tulajdoníttatott Maszlaczky úrnak.~ ~Az ebéd 18079 XIII | vernek ezek a kék erek, tulajdonképen alig látszik, hogy ütnének; 18080 XIII | Abellino Williamja, akit tulajdonképp nem hívnak Williamnak, hanem 18081 II | inggallérokról, hanem ilyenkor tulajdonképpeni arcából nagyon keveset lehet 18082 V | ha nem volna-e hajlama e tulajdonok úrnőjének ismerni magát. 18083 V | eszesebb és nagyobb lelki tulajdonokkal bíró férfi, mint volt az 18084 III | egy aranyat jövedelmez a tulajdonosának; aki tekintetes Maszlaczky 18085 XIV | az igaz szeretetnek az a tulajdonsága, hogy kegyencét önmaga ellen 18086 XVI | ember volt, hanem ezt a tulajdonságát nem hordozta az arcán. Kissé 18087 XV | voltam, jóakaróim sok hízelgő tulajdont ruháztak reám, meg akarom 18088 XVIII | nagyságos asszony – biztatá a túlbuzgó szakácsné. – Majd elkészítem 18089 X | hullám egyre nő, egyre árad, túlcsap a legnagyobb házak tetején, 18090 XII | belőle, oly minden korlátokat túlcsapongó féktelenséggel valának annak 18091 X | hozzájok, hogy a hullámot túlcsapta Zoltán fején. A rémjelenetet 18092 XVIII | mint egy paraszthajszál.~ ~Túldörgé valamennyi beszédét Tarnaváry 18093 XVI | jó tréfa volt az orvostól túlélni a fiatal feleségét, aki 18094 XVIII | idő alatt, mint gondolák, túlélték híröket, s együgyű, súlytalan 18095 XXV | ezeknek a fenyőfáknak minden tűlevele egy-egy írótoll volna, mégsem 18096 XXI | ülésekben minden kérdést túlhajt, s emiatt a legkellemetlenebb 18097 XVIII | dikciózni holmit; de azt is úgy túlkiabálta Tarnaváry, hogy maga nem 18098 III | süvölte Maszlaczky úr, túlkiabálva tűzbe jött kliensét; a pör 18099 VII | bátyámuramék hizlalták a tulkot, mit ősi szokásként a földesúr 18100 X | egy-egy nagy, úszó jégmező, túlnan meg a másik; mi láttuk a 18101 XVIII | ha az berukkol, bőségesen túlnyomja az ellenfél létszámát.~ ~ 18102 XXII | az egyik vagy másik lesz túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, 18103 XVIII | vesztettnek látszik innenről és túlról a csata.~ ~De halljuk Kőcserepyt. 18104 XV | tanácslá Zoltánnak, hogy túlságosan ne evődjék a gondolattal, 18105 I | volt mit viselnie örömének túlsúlyában; ott voltak a főnemesek 18106 X | föld alatti üregek, s a túltömött nyílások tompa böfögéssel 18107 XXVI | vagy a halálban, vagy a túlvilágon, hanem azért nagy, mert 18108 XVI | erősíté Abellino együgyű túlzással –, ezek az urak itt laknak 18109 XII | eszik meg, vagy hátha valami tuniszi rabló elfogta, s elvitte, 18110 XIV | gyermekábrándoknak, amik csak úgy tűnnek elő, mint az álom, ha az 18111 IX | Katinkára tekintett, fel kellett tűnni előtte, hogy ez a gyermek 18112 XI | mik állva maradtak, mintha tűnődnének, hogy ne omoljanak-e ők 18113 V | bűneit megbocsátja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, 18114 X | gazdag jövő vár reá, s a tűrés, szenvedés csak előkészület 18115 XXI | lélek is fáj?~ ~A beteg nem tűrhet senkit maga előtt, egyedül 18116 IV | szavakkal le lehetne írni! Nem tűrheté tovább e kínzó helyzetet, 18117 XXI | magaviselet azonban annál tűrhetlenebbé kezdett válni, minél hevesebbek, 18118 III | nyomasztósága mellett majdan tűrhetlenné kezdett válni, s kedves 18119 XIV | megtette volna.~ ~– Ugyan, ne turkáljon az írásaim között nagyságod – 18120 XIV | elütni a dolgot.~ ~– Hát turkálok én? Ez leesett a földre, 18121 XVIII | végigvárni a nemes torna (turnier) kimenetelét, karmantyúikon 18122 XIII | foglalva színehagyott zöldes turquoise-ok. Úgy látszott, hogy nem 18123 XIV | repült volna belőle; de csak tűrte, a száz aranyra gondolva, 18124 XVIII | jóvoltából nevekedve, meg sem tűrték maguk között a tolvajt, 18125 X | keblén szorongatá, magában tusakodva afölött, hogy milyen különös, 18126 XVIII | vessen véget e természettelen tusának, napolja el a választást, 18127 XXII | kardokkal vívnak halálos tusát. Óh, mint sikoltott, hogy 18128 X | szabadító arra nem irányozza tutaját. Gondolá, hogy a templom 18129 X | öltönyénél fogva, s úgy átveté a tutajba, mint a pehelylabdát.~ ~ 18130 X | van.~ ~Zoltánnak egész a tutajig mindig fülében csengett 18131 X | vásárgunyhók tetőit, hevenyészett tutajokat rovátkolva belőlök. Óh, 18132 X | azalatt a többiek úszó tutajokon, hidászdereglyéken indultak 18133 X | meleg pokrócokba takarva, a tutajon elhelyezé, s tovább hajtotta 18134 X | sem ment, midőn Vilmát a tutajról a csónakba szállíták. Az 18135 X | folyam fekete tükrén, melybe tűzcsillámot vetnek a királyi várnak 18136 XIV | az átelleni házak barna tűzfalai mögött, a távoli háztetők, 18137 XVII | csavargó vonalokban a kósza tűzférgek, amik halottaikat keresik.~ ~ 18138 II | hirdeték fennyen villogó tűzgolyóikkal a távol nézőknek, hogy ez 18139 III | akkor divatba jött fortélyos tűzi műszert munkálatba hozni, 18140 XII | is a kormányos, s három tűzkármentesítő intézetbe volna is asszekurálva 18141 X | elaludt. Éjszaka kikelt a tűzmadár a tojásból, talált ennivalót 18142 II | szükség volt neki azt a hajába tűzni? Föltette magában, hogy 18143 XIX | jövő hét ugyanezen napját tűzöm ki, s férfiúi szavamra mondom, 18144 II | mit Katinka hajfürtei közé tűzött, s ugyanazon ágról leszakítva 18145 XIV | indusok berkében, sem a tűzokádó krátere előtt nem voltam, 18146 X | Ne tégy már többet a tűzre… – szól bágyadt hangon valakihez. – 18147 XVIII | rubingombok villognak elő tűzszemeikkel, s dolmánya mindegyik gombjába 18148 II | gomblyukába volt fűzve, s azt tűzte hajába.~ ~A két gyermek 18149 X | annyi közül? Különben is azt tűztem ki hivatásomul, hogy a club 18150 X | a szájában, a pipában a tűztojás, és elaludt. Éjszaka kikelt 18151 XVI | kérdéses per megszüntetését tűzvén ki feltételül.~ ~Abellinónak 18152 VI | járó-kelő marhától megőrizni; tyúk, liba leeszi, kikaparja 18153 III | az maradjon a falujában tyúkprókátornak…~ ~– Éspedig, íme, ön is 18154 II | egynéhány komolyabb hazafi tyúkszemeit, sietett őt bemutatni az 18155 X | nagy malőrben voltam, engem uccse. Még sáphoz sem jutottam.~ ~ 18156 XVIII | megyeház kővel kerített udvara rendeztetett el számukra. 18157 X | erőszakos elemmel, elűzve azt udvarai elől, azalatt a többiek 18158 XVIII | leggonoszabb tanácsadó; a megyeház udvarának egyik szögletében nagy rakás 18159 III | parasztleányokat, kiket udvaránál tartott. E részben több 18160 X | derék úr. Háta mögött az udvarban négy-öt csónak volt látható 18161 IX | hozzátok!~ ~A kocsi kigördül az udvarból; akkor azután szabad a sírás, 18162 XIV | nagyon jól van, mert az udvarhosszant labdázó diákok még beüthetnék 18163 XXV | úr szállására, s ott igen udvariasan bocsánatot kért tőle ezen 18164 XVIII | már ott voltak a főispán udvarlásán, mind a két párt fő-fő vezetői, 18165 XVIII | felelősséggel tartoznak az udvarmesternek, és így tovább. Óh, egészen 18166 III | a fiskális úrnak, kiknek udvarolgatott, mikor ráért, kiket szándékozott 18167 III | a nagyságos úrhoz, vagy udvaroljak a nagyságos asszonynak? 18168 XIV | kisasszony volna, akiknek udvarolnia kell.~ ~Az egész család 18169 XVIII | lesz elnézni!~ ~ ~ ~Kisded udvarszobában, mely csinosan, tisztán, 18170 XVIII | Akik verekedve elhagyták az udvart, azok nem jöhetnek vissza 18171 XVIII | jelszóra, a legviharosabb üdvkiáltás támad eléje. Itt jön a nép 18172 XXV | másikban ne háborgassák.~ ~Ez üdvös gondolatok közt látta meg 18173 XV | nézve, sokkal rosszabb. Üdvösebb, hogy ő Kőcserepyről egyelőre 18174 XVIII | bűbájos, gyönyörteljes, üdvözítő mosolygással, majd egy komoly, 18175 XVII | hangos éljenkiáltással üdvözlék minden oldalról.~ ~Megtudták 18176 XIV | anyjára, s anélkül, hogy az üdvözlést csak egy ajkmozdulattal 18177 II | kiket a zseniális báró üdvözletével megtisztel.~ ~Eveline – 18178 XVIII | elfoglalja, éppoly nyájas üdvözlettel köszön jobbra, mint balra, 18179 VII | kedves születésnap megújultát üdvözli; éppen ekkorra hagyták fel 18180 VII | jobbágyok, tisztviselők üdvözlő küldöttségei mind eltávoztak 18181 VII | Mármost aztán menjen oda, és üdvözölje őt születése napján, és 18182 VIII | lássanak téged. És most üdvözöljük azokat, akik itt maradnak.~ ~ 18183 XXIV | ült.~ ~Onnan még egyszer üdvözölte őket; azután a hintó kigördült 18184 X | továbbment, a parton állók üdvriadásától kísérve; oly tömve volt 18185 XIV | ármány készített emlékének, üdvtisztán emelte ki őt, s midőn leírta, 18186 III | mondandókból.~ ~– Mielőtt az ügyállás leírásához fognék, jó lesz 18187 XVI | Azt, hogy beleszóljak egy ügybe, ami engem is érdekel? Vagy 18188 XVI | volna tán egy lépést az ügyben? Soha! Igen, egy angyal, 18189 III | beavatkoznak ők a nagyságod ügyeibe. Ezek a reformerek egy idő 18190 III | segít. Én nem avatkozom ügyeikbe.~ ~– De beavatkoznak ők 18191 XIV | aggodalomnak, mely őket egyéb ügyeikre nézve Kőcserepy mint tanácsos 18192 XVIII | báró. Hogy bíznátok ezekre ügyeiteket, hogy várnátok, hogy majd 18193 IX | A főispán úr országos ügyekkel volt elfoglalva, s az országos 18194 XIV | nincs befolyása az ilyen ügyekre.~ ~De még aznap sietett 18195 XIV | bízom az egész irodát. Ön ügyeljen fel mindenre! Háljon itt 18196 VI | melyre értelmes vezetők ügyelnek; itt az agyagtelek téglakemencéknek 18197 XVIII | ifjak nyargaltak a rendre ügyelve, s az egész menetet előre 18198 III | tartoznak e magasztalások ügyemhez?~ ~– Nagyon sokat. Az ránk 18199 XVIII | megyében; valamennyi ügyvéd és ügyes-bajos fél, akinek pere van nála, 18200 X | magyarul.~ ~Báró Berzy nagy ügyességgel felelt:~ ~– Ámbár ez éjszaka 18201 XIII | pedig a nagyságos úr családi ügyésze vagyok, Maszlaczky, s kérdem 18202 XIV | foly, egyikére régi ismerős ügyészeinek bízza, azok nem maradnak 18203 XIV | Zoltánt, hogy ez csak az ügyészek dolga, és a védencnek addig, 18204 X | egy néhai vén tabuláris ügyészről, ki egész nap ott szokott 18205 II | mindkettő Kőcserepyre bízta ügyét, s Kőcserepy megbuktatta 18206 X | egy csónakkal, mely nagy ügyetlenül evickélt volna előre, de 18207 XIX | végighordva –, hogysem azokat még ügyfeleimnek is meg engedném szegni. 18208 XI | volt harca, hanem saját ügyfeleivel is.~ ~Ő hordott követ kő 18209 III | kivéve a bírákat és az ügyfelek prókátorait; még maga az 18210 XXI | Zoltánhoz, s kimentették ügyfelöket elmaradásaért, aki vele 18211 XXV | hogy annak jelszava alatt ügyködjék. Nem talált senkit. Nem 18212 III | sem tud felőle, gyámnoka ügyködvén helyette. Minden betűt magok 18213 XVI | sok ideig voltam ennek az ügynek bolondja. Nem nagyságod 18214 X | Kúria titkári és levéltári ügynökei helyezék el a középületek 18215 IV | a Kárpáthy-család illető ügynökét is, hogy előlegezze neki 18216 XVII | hivatalában, a Kárpáthy család ügynökségét a Kőcserepy családéval váltandván 18217 XVIII | semmi áldozatot, melyet az ügyre nézve szükségesnek talál. 18218 X | lámpa világánál felismerve ügyrészesét, s szívesen vette, hogy 18219 XV | beszéljünk mint filozófok ez ügyről. Azt előre is kimondom, 18220 X | szembeszállva, Maszlaczky úr egész ügyszeretettel faragja érdemes ábrázatját, 18221 XIV | észre; beszédet kezdett az ügyvéddel, s szórakozottság színe 18222 XV | hazatért; pitvarnokát elküldé ügyvédeért, kéretve Kovácsot, hogy 18223 XVI | nagyon okos ember volt. Ügyvédek és orvosok nemigen szoktak 18224 III | csalva, semmivé téve; futott ügyvédekhez, törvénytudókhoz. Senki 18225 XVIII | minden ember a kijátszott ügyvéden, kit életében először, de 18226 XXVI | Zoltán rögtön elrendelé ügyvédénél, hogy azon villát minden 18227 V | kinézett rajta, majd ismét az ügyvédhez lépett, s némán végigszorongatá 18228 XIV | tekintettel nézett fel ekkor ügyvédjére, s mintha a régi kísértet 18229 X | kérlelhetlen üldözője, bár az üldözés okát még nem ismeré; tudta, 18230 XVIII | vad ordítozása, mely az üldözésből visszatérve a kapukat zárva 18231 XVIII | jobban szidják, mentül jobban üldözik, annál erősebben öleli ő 18232 XXIII | a keserű elváláson, s az üldöző titok kétségbeejtő ködalakjain, 18233 V | ismerni, mely engem eddig üldözött, átlátná, hogy egész életem 18234 XIV | alakjai, pokolbeli kínnal az üldözötteké!~ ~Ah, legyen meg! Akármi 18235 XVIII | megismertető tollaikat, s üldözőik közé vegyülve, ők is kiáltozák: „ 18236 X | ember neki kérlelhetlen üldözője, bár az üldözés okát még 18237 X | Utánok! – kiáltanak az üldözők; s végigkergetik a gaz orvokat 18238 XIV | hogy csókolja meg őket; üldözték bélpoklos karjaik ölelgetésével, 18239 II | fürdőre nem jár.~ ~A hátulsó ülésben ült a főispán úr, vele szemközt 18240 V | szokott érkezni a táblai ülésből. Készakarva sietett.~ ~A 18241 XII | s az éjszakai parlament ülésein, s azután hazatérve, eloltom 18242 XXI | tekintélyt nem tisztel, az ülésekben minden kérdést túlhajt, 18243 XXI | mind a kettő.~ ~Amint az ülésnek vége lett, Rudolf rögtön 18244 II | végre kicsikéjével szemközt ülhetett, s a kéjlakot nem látta 18245 X | vagyok, mert reggelig itt ülhetnél helyettem. Megkopasztottak 18246 XIV | kalpagos, atillás ifjúság üli körül az asztalokat, s a 18247 XXII | föltekintett, s inte nekik, hogy üljenek le; ő írt tovább.~ ~– Kedvesem – 18248 XII | hídon nem, s aki rá nem ülnék egy gőzhajóra, ha mindjárt 18249 X | éjszakákon a királyi tábla ülnökei közől többen, a történhető 18250 III | három percig kell a vízben ülnöm. Ne oda tessék ülni a papirosokra, 18251 III | tiszteletet gerjesszen. Éppen ülőfürdőben ül, egy alacsony spanyolfal 18252 XVIII | korán elfoglalják a terem ülőhelyeit, karzatait az előjogos delnők, 18253 III | magát tenni kényelmetlen ülőhelyén, s kezét feje alá tette, 18254 I | csodálkozva tekintének a benn ülők a szerteszét felrakott kő- 18255 X | kis zsámoly is, amelyen ülsz, magam hímeztem, az ágyam 18256 XXIV | Fényesebb pompával még senki sem ülte meg menyegzőjét, és több 18257 XXII | senki más.~ ~– Óh, dehogy ültél itt. Én híttalak téged is, 18258 I | rak, cserjét irt, fákat ültet? Mint örül aztán, ha szorgalma, 18259 V | tanácsosnő magával szembe ülteté Maszlaczkyt, letéve maga 18260 XVIII | urakat, kik őt asztalukhoz ülteték, s kik vele kezet szorítani 18261 I | bortermő vesszőt még most ültetgeti; hogy dicsekszik kertje 18262 I | utókorért, Istennel szívében ülteti el a jobb jövők reményét, 18263 XXIV | Eveline-t a nagy, fedett hintóba ültetik.~ ~– Különös – mondja ő –, 18264 VI | nyer vele; jobb azt nem is ültetni. Csupán az árkok mentiben 18265 XXIV | nincs! – Ezt a rózsát ő maga ültette, alig három hete fejlett 18266 XXIII | ottan engem; virágot is ültettek oda, s ha rám emlékeztek, 18267 XIII | valami handlirozó zsidó.~ ~(– Üm. A fantáziája nemigen javult 18268 XX | mindjárt következnek Kárpáthy ünnepelt diadalai a megnyílt országgyűlésen. 18269 XXIII | megtakarított pénz van, névnap és ünnepélyek alkalmával kaptam azt mind, 18270 II | senki sem marad el, s amaz ünnepélyen mentül kevesebben fognak 18271 V | ami tekintve a helyzet ünnepélyességét, igen érzékeny és megragadó 18272 I | felé sajátszerű nemzeti ünnepélynek volt tanúja Pest.~ ~Nevezhetnők 18273 XXIV | Zoltán megtiltott minden ünnepélyt, minden ragyogványt; úgyis, 18274 I | Nevezhetnők azt inkább családi ünnepnek. Hiszen oly keveseket érdekelt 18275 VII | meszelték, mint valami sátoros ünnepre. A parasztleánykák vízben 18276 XIII | alig bírja forgatni szája üregében, s emiatt minden nyelvhangot 18277 X | megteltek a föld alatti üregek, s a túltömött nyílások 18278 XXIV | egy nagy, megmérhetetlen üresség! Csak egy kis tányérka helye 18279 XVII | pohara, melyet ki kellett ürítenie, de kiitta azt az utolsó 18280 XV | ellenfeleire nézve nagyon kedvező ürügyöt adna őt működése hatályos 18281 IX | lélegzetöket lessem? Hadd üssék-verjék magukat, annál jobban nőnek. 18282 XVIII | szárába találja eltenni, ne üssenek érte lármát, engedjenek 18283 XVIII | kinyittatta az ajtót.~ ~– Üssétek agyon! – ez volt a legelső 18284 X | fel Tarnaváry úr, kinek üstöke izzadni kezdett az elbeszélésnél.~ ~– 18285 XVIII | egyet csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry –, megbocsásson, 18286 III | elöl magasra viaszkolt üstökkel, hanem vendéghaját ő otthon 18287 VI | búsult egy sor bozontos üstökű fűzfa, melyet minden ősszel 18288 X | keblükön, egy-egy megmentett üszőcskével, a hű házikutyától kísérve, 18289 VI | másiknak a kövér, itt az üszög pusztított, amott a szikfű 18290 XXI | a dühödt vadkannal. Egy ütés érjen meg ettől az ököltől, 18291 X | úgy ütötte el, hogy minden ütésnél percekig megpihent.~ ~Egyszerre 18292 XVI | ezen a sötét lépcsőn úgy ütheti valaki az embert pofon, 18293 XVIII | tégedet mostan pofon is üthetnélek, mert megérdemelnéd, és 18294 X | érteni Bajazidot, ki az ütközetben minden bajnokát elvesztvén, 18295 III | gyönyörűbb a legnagyobbszerű ütközetnél. Itt egy nyugodt kombináció, 18296 XVIII | Én meg nem foghatom, mi ütközött a cselédekhez?~ ~– De én 18297 XVIII | megszokta, s dacára Dabroni ütlegeinek, pofozásainak, átnyalábolta 18298 XVIII | emberei megsokallták az ütleget, s látva, hogy egy új tömeg 18299 XXV | embernek, akit mindenfelől ütnek.~ ~Még Bogozyt is előkereste; 18300 XIII | tulajdonképen alig látszik, hogy ütnének; az nagyon jól van, ki kell 18301 III | fácskákat egy kis üvegbe kellett ütögetni, melyben vitriolos holmi 18302 XVIII | hallani, mely az ablakokat ütögette lomha zizegéssel.~ ~Tarnaváry 18303 X | Tarnaváry, erős öklével ütögetve az asztalt, miközben szemei 18304 XII | megismerkedett nyakra-főre mindenfele ütött-kopott tudós, bikfic komédiás néppel, 18305 XIV | arra való volt, hogy az üveg mellett a kijelölt páholyra 18306 IX | az ajtón a nevelőné, egy üvegalmaarcú blazírt kisasszony, akkora 18307 III | piros végű fácskákat egy kis üvegbe kellett ütögetni, melyben 18308 X | külebb hajolt, az ablakok üvegei szerteszét pattogtak, s 18309 X | az ablakhoz, mely annak üvegeit bezúzta.~ ~Vilma hevesen 18310 IX | szobalány tartott előtte üvegeket és medencéket, s nagyon 18311 XVIII | hozván magával, mint két üveget ecettel, olajjal.~ ~Hogy 18312 XVIII | eszébe jutott emelt iccés üveggel felállni a szekérben, s 18313 X | szemközt úszni, körültűzködve üvegharangok alá borított fáklyákkal.~ ~ 18314 X | és távol a nép siralma üvölt…~ ~Összeomlanak a magas 18315 X | kiáltanak, úgy nyögnek, úgy üvöltenek, mintha a világ romlását 18316 XVII | által, mely úgy bömbölt, úgy üvöltött a szűk kémény csöveiben, 18317 X | be fejét a csúnya szél, üvöltve, morogva: „Úr! Őr! Űr! Én 18318 X | kedves barátom, én nem üzérkedni akarok azzal, hanem saját 18319 XII | mennyi új találmány, mily üzlet, mily gyors emelkedés! ( 18320 X | közelgő vészből eredendő üzletre.~ ~A két becsületes ember 18321 VII | írást elolvasni? Mármost ugorj a legjobbik paripára, s 18322 XIII | vendéglőben, az emberek szeme közé ugrálok, mint a hörcsök. Már évek 18323 XXI | kinyitotta.~ ~Dabroni pedig ugrált és fütyölt örömében, és 18324 X | elmondani nem merik; hogy ugranának fel ágyaikból éjnek idején, 18325 XII | bolondból a másikba esik. Alig ugrattam ki a doktorátusi katedrából, 18326 XVIII | kiáltának a szobában levők, s ugrottak a földhöz csapott iratokat 18327 II | közelebb találja, s ahonnan, úgszólván, hazaláthat.~ ~A pesti polgárság 18328 XVIII | nekiveti aztán a másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y. megyében, 18329 V | ahogy mondani szokás.~ ~Ugyanaz a figyelmes, vigyázó lélek, 18330 V | figyelmes, vigyázó lélek, ugyanazok a vizsgáló szemek, amik 18331 XXI | golyót, és zsebébe rejti. Ugyanazt magát fogja visszaküldeni 18332 XII | János úr, hogy megláthatná! Ugyanehhez van mellékelve egy csoport 18333 III | szobalyánya bizonyítja, miszerint ugyanez időben oly éles családi 18334 II | Rudolf azt mondta volna ugyanott, hogy amely magyar főúrban 18335 XVIII | táblai ügyvéd úrnak.~ ~– Ugyé?~ ~– Tehát bátor vagyok 18336 II | miatt lekötelezve érzi, úgyszólván kezei közt tartja. Mik lehetnek 18337 XVIII | nézve, nemkülönben Otahayti, Új-Wales és a Carolina-szigetek vadembereinek, 18338 XIII | szentül bizonyítván, hogy újdon barátságukat a legkisebb 18339 XVIII | költői eszmék, felfogásuk újdonsága, eredetiségök zamatja által 18340 XXV | Pestre, éppen akkor legújabb újdonságul fogjuk hallani kedves Maszlaczky 18341 XVIII | s most meg akarják azt újítani, ki akarják nyittatni a 18342 VI | időkre, korunkban még mint újítási példát ritkaságképpen kell 18343 XIV | hogy ez is egy veszedelmes újító, aki a régi jó rendet fel 18344 XVI | stádiumban, hogy életműszere újjáalakuljon, még kétheti kúra, azután 18345 XVI | hogy magamat doktor úrral újjáalkottassam.~ ~– Ugyan mit csinálnak 18346 XVIII | ki azon mente és dolmány ujjaiból.~ ~Minden jól megy, legkisebb 18347 II | közben átkarolja, s érzi ujjain keresztül azt a lázas, fuldokló 18348 X | emelve értelmesen, a jobb kéz ujjaira fektetett borotvával szelíden 18349 VIII | zongora, mintha téveteg ujjak vonultak volna rajta végig. 18350 II | visel, szűk, kézcsuklóig érő ujjakkal s hátul egymáson keresztbe 18351 X | istencsapása, melyből hogy újjászülettünk, ez tudatja velünk azt a 18352 XVII | napra, melyen e nemzetünket újjászülő tény létre fog jőni.~ ~Ennek 18353 XXIII | suttogá a beteg, fehér ujját felemelve. Arca szokatlan 18354 XI | volt, ahol alkotni, ahol újjáteremteni, ahol boldogítani kellett; 18355 II | oda soha.~ ~A tanácsos úr újólag bizonyítá, hogy minden más 18356 II | jelentés hangján hirdetve egy újon érkezett vendéget:~ ~– Báró 18357 XIV | miatt megszakadt, s ismét újrakezdetett. – És íme, ott, mindjárt 18358 XXIII | rája, a nélkülözéseken, az újrakezdett élet mindennapos küzdelmein, 18359 I | tették munkáját – ismét újrakezdi.~ ~ ~ ~Az ezernyolcszázharminchetedik 18360 XXIII | Mezarthimban, ugyanakkor újraszületik; utána meghalnak gyermekei, 18361 XI | fölvirágzásával:~ ~„Aki önmagát újrateremteni képes, az halhatatlan.”~ ~ 18362 II(2)| felkeresni a lipcsei képes újság tavalyi folyamát, melyben 18363 XVI | ágyát méltóságod, ha azon jó újságokat megtudja, amikkel barátom 18364 XII | de hiszen olvashattad az újságokból. Zoltánt három napig nem 18365 XIII | melynek sorain a tárgyak újszerű felfogását, nemzeties irányát, 18366 X | sírnának?~ ~A tánc most újul még csak fel igen jókedvvel. 18367 V | metafizikai mű volt.~ ~Nincs unalmasabb az ilyen látogatási bevezetéseknél 18368 X | találja ön e mesét rendkívül unalmasnak?~ ~– És valószínűtlennek. 18369 V | mindenki előtt magasztalá; unalom volt hallgatni, annyit tudott 18370 XXV | Maszlaczky úrra száz meg százféle undokság sült ki; szerencséje volt, 18371 XVIII | uram.~ ~– Ön gyalázatosan, undokul megcsalt engem; ön egy… 18372 XIII | legviseltebbet, minden vonása az undor, az émely legiszonyúbb kifejezésére 18373 XVIII | néha-néha elégületlen, titkos undortól gerjedt szavakat ott belül, 18374 XVIII | észrevehető volt rajta, mennyire unja ezt az egész előadást.~ ~ 18375 XVIII | jogaik gyakorlatában meg ne unják magokat, húzzák nekik kedvenc 18376 X | Nagyon meg kellene annak unnia életét, aki így kísértené 18377 II | kedves gyermek; ha az én unokáim közől valamelyik ilyen szép, 18378 II | egyike az öreg asszonyság unokáinak, Czirányi Emánuel lép oda 18379 III | eladni leányát, eladja az unokáját is, kivált miután ez mit 18380 XVI | ahova hívják! Térjen kedves unokaöccséhez vissza, csókoljon neki kezet, 18381 XIII | örömestebb hallaná azt a leírást unokaöccséről, hogy az egy korhely naplopó, 18382 III | magamat alázni, odamegyek unokaöcsémhez, megkérem szépen, s ő maga 18383 X | érkező, őrt álló társára. – Untad már magadat? Szerencséd, 18384 III | követtek, mint nagyságod urabátyja; tehát nem égre kiáltó-e 18385 XVIII | a fiatalember nagyságos urabátyját –, az ilyesmi nem nyilvánságos 18386 XIII | Itthon van a nagyságos urad?~ ~– Itthon – felel véghetetlen 18387 XVIII | Kőcserepy tanácsos a Kárpáthyak uradalmába beiktattaték; akkorra elkészült 18388 VI | bele, míg kivergődött saját uradalmából, s eljutott szárazabb földre. 18389 II | adóssággal terheli, s az uradalmaiból előállítandó gyapjút már 18390 XXIV | Zoltán visszafoglalja ősei uradalmát, s visszahozza falvaiba 18391 V | Kőcserepy-család a kárpátfalvi uradalomba beiktattatik.~ ~E ravasz 18392 XVI | család birtoka két egyenlő uradalomból áll, egyik a kárpátfalvi, 18393 XVIII | megebédelt úri kedve szerint, urafiait megegzaminálta, megdorgálta, 18394 XVIII | voltak, akik gyermekségök óta uraik jóvoltából nevekedve, meg 18395 XXIV | kérnem e kastély leendő uraitól. Egy kis szobácska itt, 18396 XVIII | főispán szobájából a nála volt urakkal, kik az egész botrányjelenet 18397 V | egészsége; mintha a nagy uraknál még az egészség is szolga 18398 IV | korszaka, a loge infernale uralkodási évei, a pompás kalandok, 18399 XVIII | hajlékony, mely a tömegeken uralkodik. Ismerik őt férfiak és nők, 18400 X | emberek, állatok közösen uralkodnak – teremtve maga elé; s képtelen 18401 XXI | tökéletesen tudott indulatain uralkodni.~ ~Jól tudá, hogy Zoltán 18402 XIII | mert az orvos korlátlan uralkodója az ő betegének, és a páciens 18403 VI | és béka és nádi madarak uralkodván azokban, teljes anarchiai 18404 XV | hogy kell majd más gazdát uralni; mert Zoltán nem lesz többé 18405 XVIII | hozzá.~ ~– Kedves nagyságos urambátyám, az istenért, mit méltóztatott 18406 X | télikabátjába, sietett Trommel uramhoz.~ ~Trommel háza nem messze 18407 XVIII | hagyták?~ ~– Azok Varga uramnál maradtak. Kínálta a tekintetes 18408 XVI | nála. Úgy nézett barátom uramra, mikor elment, mintha valami 18409 XXIV | visszabocsátása végett annak valódi urára.~ ~Megígérte azt haldokló 18410 II | hatalmaskodtak fölötte, irigyelt uraságát, legyenek nyomasztva az 18411 XVII | Varga ott maradt a jövendő uraságnak átadni a számadásokat.~ ~ 18412 XVIII | neki:~ ~– Ha kívánja tudni uraságod, ki vagyok? Nevem Dabroni 18413 XVIII | nemes, nemzetes és vitézlő uraságodtól alázatosan kérdezni, parancsol-e 18414 XVIII | kenyeret sem, sem pedig uraskodni oda még be nem jött senki 18415 XIII | előttünk már mint Maszlaczky úré nevezetes.~ ~A Mihály-kapu 18416 II | ünnepélyre, vagy Szentirmay úrét egy oly fád mulatságba.~ ~ 18417 XIV | tekintélyét fenntartsa, az úrfiakat egytül-egyig mind a földhez 18418 VI | között. Szomszéd földesurak úrficskái átjártak Szentirmára, s 18419 XX | mindennap találkozik az úrfival, módjában van vele beszédbe 18420 X | üdvözlé az ablakból letekintő úrhölgyeket, s szüntelen fölfelé nézve, 18421 II | elvett egy excellenciás úrhölgyet, szépet; gazdagot és büszkét, 18422 II | nevelték.~ ~A kis gavallér úrias szelességgel ragadá magával 18423 III | valakivel beszél, fejét úriasan hátraveti, s a lefüggő hajbodor 18424 XVIII | meggondolt, megfontoló úriemberekből állt a konzervatív tábor, 18425 VII | kevesebb bűneset fordult elő, úriszékeken alig használja már az uradalom 18426 XVII | pallosjogi gyakorlata hajdan úriszékeket tartott, s evégett tágas 18427 XIV | Még mindig Maszlaczky úrnál?~ ~– Nála is, másutt is, 18428 XIV | társaságban, s elfeledkezett úrnőiről, nem először, nem is utoljára.~ ~– 18429 I | bársonyos páholyaikban, a deli úrnők, kiknek hattyúkeblében eddig 18430 X | helyét az öreg, nehezen halló úrnőnek, s maga a táncterembe engedé 18431 III | Achilles-sark. A megholt úrnőre senki sem bírt semmi gyanút 18432 II | mennek; más ember, kinek urodalma egy bolt vagy néha csak 18433 XVII | őket, s isten tudja, milyen urok lesz azután.~ ~Mikor a becsületes 18434 XIV | inkább ők mondhatták volna uroknak: „Szegény fiú!”, olyan dúlt 18435 XXV | gyönyörűségért, hogy azzal Maszlaczky úron hatalmaskodást kövessen 18436 XXV | Azóta nem tudnak Maszlaczky úrról mások, mint azok, akiknek 18437 X | nem tölti azt a véghetlen űrt, ami a föld és az ég között 18438 X | Kössétek a tutaj mögé, hadd ússzék utánunk. – Nagyobb kár volna 18439 XX | A hosszú öltöny, melynek uszályát kezében kellett tartania, 18440 X | Zoltán tudta, hogy itt úszással menekülni nem lehet. A víz 18441 XXIII | égen pirosló felhőcskék úszdogáltak; a hajnali harangszó csengett 18442 XX | nevű híres vívó van ellene uszítva; ha sikerül őt vele összeveszíteni, 18443 X | eltemette volna a legvakmerőbb úszót is. Éppen a leopoldvárosi 18444 X | elvesztvén, midőn egyedül úsztatott át a folyón, észrevevé, 18445 VI | elől biztosítva lehetének utaik járhatlansága által, s abban 18446 IX | esztendős, s mindenfele utakat-módokat elkövet, hogy érzelmeit 18447 XVIII | úgy nem gyűlöl, úgy nem utál, mint őt, s amidőn biztatja, 18448 X | akiről azt hitték, hogy ő is utálja, és akit meg akarnak rontani.~ ~ 18449 XXI | félnek tőled, azért, hogy utálnak. Ezt a hitedet egy kissé 18450 XVIII | tud elfogultan szívére utalni; ismeri, minő hatása van 18451 XII | kapaszkodni stb. nekem! aki utálom a tengert és mindenféle 18452 XIV | azt az átkot, amit más, utált emberek reájok halmoztak.~ ~ 18453 IV | tiszta jövedelmét Abellinónak utalványozza. Ennél azonban ő – az ügyvéd – 18454 XV | nem ölöm-e meg azt, akit utamban találok – azt csak a Mindenható 18455 X | hátramaradt rész kőfokai egyenkint utánaestek, s az omló kőpor suhogva 18456 XIV | egész per. Hanem egy kis utánajárás is kell hozzá.~ ~– Előkerítem 18457 X | eltávozott.~ ~Tarnóczay tens úr utánakiálta:~ ~– Aztán ha a Privorszkyba 18458 XIII | az ajtón kidugva fejét, utánakiáltá:~ ~– Zugprókátor, tyúkprókátor, 18459 XVII | maradtak el tőle, ott is utánakiálták, kalapjaikkal integetve 18460 X | kell magát. Most megint utánaküldtem a kisfiút, csak az úton 18461 X | szabadulásuk jelszavát hangzani, és utánamondák, áldva, megasztalva, Istenhez 18462 XIII | Melyet meghallva az orvos, utánarohant, s az ajtón kidugva fejét, 18463 X | talált volna felejteni, siet utánatoldani.~ ~– Rémület van a pesti 18464 II | Emánuel barátunk rögtön utánoz, félreismerhetlen kinyomatával 18465 II | fogadá az ifjú lovagot, ki utánozhatlan fő- és derékhajlással mutatá 18466 II | barátunk, ki dicső mintaképét utánozva, próbálta már egypárszor 18467 Vegszo | által a kínai tájképeket utánozzuk, ahol a távol levő hegy 18468 XVIII | hiányában, csak a megfelelő utasításokból (instrukció) tudhatni, hol 18469 XVII | rendelkezésére, azon általános utasítással, hogy azokon hazai vállalatok 18470 XX | tartva, hogy olvasatlan utasítják vissza; nem viheti családját 18471 XIV | Ha tud valakit nagyságod, utasítsa hozzám, majd én felkeresem. 18472 VIII | bölcs. Tavaly kéthónapi utazása önnek velem a külföldön 18473 XVIII | emelése érdekükben fekszik. Utazási naplójáért oly árt ígértek 18474 XX | égő lámpásai késő éjszakai utazásra mutattak.~ ~Egészen sötét 18475 XVI | kedvtöltéseit feltalálhatja, utazhatik, mulathat, vadászhat, kényelmesen 18476 VIII | De én minden évben nem utazhatom önnel, családom, hivatalom 18477 XIV | tudott, hogy rögtön el kell utaznia Pozsonyból. A gőzös reggel 18478 XVII | meg sehol, váltott lovakon utaztak tovább, s másnap este Kovács 18479 XXI | volt ezalatt! Apróságok, útbaeső csekélységek mennyire érdekelték 18480 XVIII | kokánfalvi atyafiság kinyitá az utcai kaput, s egyszerre kirohant 18481 X | A Leopoldváros egyik utcájában a segélykiáltozás közé vad, 18482 XXV | keresztülmehetett a város legnépesebb utcáján anélkül, hogy valakivel 18483 XIV | azonban, ahogy sötétebb utcákba kezdettek hatolni, természetnél 18484 XI | harmadnapra lefutott az utcákról az ár, és akkor elcsendesült 18485 XVI | visszautasítanám, s meghalnék inkább az utcasárban, de büszkén. Én, Maszlaczky 18486 VI | itt-ott kivirított egy-egy utcasor friss sárga nádtetővel, 18487 XVIII | S ez így ment minden utcaszegleten. Estefelé már oly muzsikálás 18488 X | Grandieuse! – kiáltá minden utcaszegletnél Misztizláv barátunk, mire 18489 X | omladék járhatlanná tette az utcát. Zoltán kénytelen volt lova 18490 XX | leánya eltávozott.~ ~Az útfélen ott találják a lovászt a 18491 XVIII | sietve előkeresé íróeszközeit úti bőröndjéből, s leült levelet 18492 XIII | lépcsőkön kiabál. Egészen útiasan van öltözve, ahogy éppen 18493 XXIV | megjelentek, felölté készen álló útikabátját, vette fövegét, s távozni 18494 XIII | asztalán egy kétkötetes útinaplóban, melynek sorain a tárgyak 18495 XVIII | párbajsegéd siettében feldönté az útjában álló tele méhkast, az egész 18496 VIII | rajzolt gyámatyja rejtélyes útjáról Kárpátfalvára, éppen az 18497 XX | midőn Vilma visszafelé vette útját.~ ~Miután célját elérte, 18498 II | Londonban, Párizsban. Rossz útjok volt, ugye? Zivataruk is 18499 X | Célhoz ért-e, vagy megállt útközben?~ ~– Vízben vagyunk, nagyságos 18500 XVIII | legolvasottabb lapjainknak egy útleírás töredékei jelentek meg, 18501 V | ragadnak, ő eszét bocsátá útmutatóul, s azon korban, melyben 18502 III | esernyővel és sárcipőkkel, mely utóbbiakat még az előszobában lerakott, 18503 XV | Abellinóétól, s egyedül az utóbbit vonni a kérdésbe.~ ~Zoltán 18504 VI | költőjére talált; de hát azon utód drága verítékcseppei, ki 18505 X | szellős sátorában, mint utóda, Mahmud, ki a török paradicsom 18506 VI | szerzék meg azt a földet, hol utódaik laktak, s bizonyára e drága 18507 XII | érezte volna, hogy egyik utódja professzor fog lenni, s 18508 XVI | vidám, csevegő család, derék utódok! Mit gondol nagyságod azokkal?~ ~ 18509 III | semmi kilátása többé, hogy utódokat hagyjon maga után.~ ~– Kérem!~ ~– 18510 VIII | örökségül hagyja fájdalmát az utódokra is!~ ~Mind a két kép a reá 18511 XVII | becsületes ember” nevéért; az utókor magasztalását a szív nyugalmáért.~ ~ 18512 I | szent türelemmel küzd az utókorért, Istennel szívében ülteti 18513 XVIII | dühödt férj nem érheti-e utol; sajnált volna ilyen fiatal 18514 XVII | a becsületes ősz emberek utólszor megszoríták kezeit, mikor 18515 VI | okszerűen öntözik a réteket. Az úttalan berkek helyét szabályos 18516 IX | féltem.~ ~– Mitől?~ ~– Nem az úttól, hanem útja végétől.~ ~– 18517 X | Mindenkit saját rémülete űz, senki sem törődik a másikéval. 18518 XIV | éveit, ha sok mulatságos űzés-hajtás emlékeit vitték is el tőle 18519 XVIII | ezredik, valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, 18520 III | köreikbe vonni, s tréfát űznek a jámbor fiúból, ki egynémelyiknek 18521 X | azóta; szelíd biztatás és űző rettenet, az oroszlán haragja 18522 XXV | pénzt kölcsönözget irtóztató uzsorára. Azoknak pedig úgy kell, 18523 XVIII | napon a tanácsos úr három uzsorásnak eladta jövő évi gabona- 18524 IV | bezörgetett valamennyi ismerős uzsorásnál, pénzkalmárnál, hogy csak 18525 X | hidegvérű alak, aki százas uzsorát vegyen a szerencsétlenség 18526 XXV | összehúzódva, takarékossággal és uzsorával tisztességesen elélhessen 18527 III | Visszavetettek, de el nem űztek. Az első kiindulási pont 18528 V | V. Egy filozóf nő~ ~Kőcserepy 18529 III | nézve nem leend az „bona vacca” (jó fejőstehén), miután 18530 XVIII | idejétől, amiből hihetőleg vacsora lesz, ha a méltóságos urak 18531 XVIII | Maszlaczky úrnak ebédje és vacsorája, ki maga is megvallá, hogy 18532 X | be, kérem! Aztán menjen vacsorálni, de ne beszéljen senkinek, 18533 XIV | ebéd. A dinnyéjét megettem vacsorára, a magját ebédre hagytam. 18534 XVIII | nappal előre, hogy lövessen vadakat, készíttesse el a hosszabb 18535 XX | az egy igaz érzés, mit a vadállat éppen úgy nem tud magától 18536 XXI | becsüli többre egy kósza vadállatnál, melyet ha valahol az erdőben 18537 VI | leereszkedének, hogy kiszöktek a vadaskertből, s a jobbágyok szomszédos 18538 XVIII | vissza sem tekintett; csak a vadaskerten túl mert hátrapillantani, 18539 XIV | csendes szobáin; inasa, vadásza mélyen aludtak fekhelyökön. 18540 XVI | feltalálhatja, utazhatik, mulathat, vadászhat, kényelmesen élhet s több 18541 VI | mindennemű vízi szárnyasokra vadászva; itt valamelyik dombon – 18542 XXI | hallgattatni az átkozott vádat…~ ~Az ifjú úgy zokogott, 18543 VII | önérdek mentő horgonyát leli e vádban; mert ha ennek árnyékát 18544 XVIII | Új-Wales és a Carolina-szigetek vadembereinek, hol náluknál civilizáltabb 18545 XIV | Hiszen ezek csak az egyik fél vádjai. Még hátravan a másik védelme. 18546 XXI | küzdött félóráig a dühödt vadkannal. Egy ütés érjen meg ettől 18547 XIV | azokat. Ő tudta csak leírni a vádlókat tetőtől talpig, úgy amilyenek 18548 XIV | hátravan a másik védelme. A vádlottak ugyan régen a sírban feküsznek, 18549 VIII | adjon egy ármányosan kiszőtt vádnak, és semmivé tegye egy ifjú 18550 XIV | Nem akarta tudni, hogyan vádolják Rudolfot, hogyan védi ő 18551 XXIII | nagyot dobbant, mintha őt vádolná abban.~ ~Ez nem jó munka 18552 XV | Maszlaczkyt álnoksággal vádolnák miatta. Ne tartozzék ez 18553 XXIII | a fekete öltözet nem őt vádolni jön-e ide ez órában; ez 18554 III | egyenesen Szentirmay grófot vádolom házasságtöréssel.~ ~Abellino 18555 XIV | érzett bámulatot hűtlenségnek vádolta volna magában a régi eszménykép 18556 XVIII | elkövette azt a vétket, amivel vádoltatik, s annálfogva tökéletesen 18557 XVIII | desszerthez a ménesiből. Vadpecsenyéket nem bánom, ha készítenek. 18558 IV | kollégákra akadt, kikkel a vadpohár érdemes szertartását segített 18559 III | miszerint az általam felhozott vádterv által annyit elérhetünk 18560 XXI | akarsz?~ ~A leány arca, vadul elpirul, sötéten ránéz anyjára, 18561 II | kővel volt terítve, melyet vadzsálya és lapu nőtt be itt-ott, 18562 II | okosabb lett volna otthagyni vadzsályának és lapunak a kietlen földet, 18563 II | testgyakorlat kedveért fát is vágat, s fűtésre alkalmaz; éjszakán, 18564 X | A háziúron eret kellett vágatni, s e percben a láz töré. 18565 XVI | Én senki kedveért el nem vágatom a gégémet. Alázatos szolgája!~ ~ 18566 XXI | Bramarbast! Úgy meg fogja őt vagdalni, hogy maga sem ismer többé 18567 XVIII | találni, akihez fejéhez vághassa az egész teásibriket; a 18568 XV | hogy valaha szeme közé ne vághassák, miszerint a titoktartására 18569 XXV | mielőtt illendően eret vághatnék rajtad”!~ ~– Óh, kedves 18570 XVIII | szakácsnééhoz nyilván nem vághatta, mert ez a jámbor a legnagyobb 18571 X | mondta neki: „Menj az erdőre, vágj magadnak”! A szegény ember 18572 X | hívásra. Hallatszott, hogy vágják be magok után az ajtókat, 18573 X | vagytok, kard van kezetekben, vágjatok közéjök! Úgy, ni! Az egyik 18574 III | által. – De azután közbe ne vágjon, kedves nagyságos úr, mert 18575 IX | fejemet beverték, penicilust vágtak a pofámba; most is itt a 18576 VII | a legjobbik paripára, s vágtass a méltóságos úr után, s 18577 XIII | jól tudja itt a járást, vágtat felfelé, tarisznyáját hóna 18578 X | kilencet ütött, midőn sebesen vágtató szekérnek zörgése hallatszik 18579 X | A paripák toborzékolva vágtattak neki a nevekedő árnak, bőszülten 18580 II | van semmisége, oly erős vágyai támadnak valamivé lehetni. 18581 V | Gyermekeknek szoktak apró vágyaik, csekély követeléseik lenni, 18582 XV | Szentirmaynak ilyen ellenfelei vagynak. Valamivel különb emberek 18583 XIV | boldogsága, az ő reménye, hite, vágyódása. Ez az ő kicsikéje, Szentirmay 18584 XVIII | Egész életökben az volt a vágyódásuk, hogy engemet gazdaggá tegyenek. 18585 XIV | természetesen a legtöbben vágyódtak az igen tisztelt ügyvédi 18586 IV | vonva maga után a tudni vágyókat.~ ~Vajon mi támasztá e mozgalmat? 18587 VII | válasz.~ ~– Hm, az baj. Vagyon-e a méltóságos grófnak törvényes 18588 X | rájok költve el, amije még vagyonából megmaradt.~ ~Mindenütt új 18589 XVIII | igen tisztelt státusférfi vagyonainak egy része fekszik X., a 18590 X | hullám foglalta el veszendő vagyonait, fenn az emeleten száz meg 18591 II | szerencséjök után nem megvetendő vagyonnal bírtak, s bár ha a közrendű 18592 X | elrabolva tőlük, amit azok vagyonuk romjai közt legbecsesebbnek 18593 XIII | osztálya, dicséretes országlási vágytól áthatva, megyegyűléseken 18594 X | vízzel.~ ~– Hát rendben vagyunk-e?~ ~– Amint látni méltóztatik – 18595 III | nyugodt lélekkel ropogtatta a vajasszarvasokat, teljesen átengedé magát 18596 III | Tamás volt. Hozott egypár vajasszarvast a péktől, s azokat letette 18597 XVIII | tele mind az egész ház, vajh nem mennék-e fel? – monda 18598 X | előfordulható esetekben vajmi jó szószóló a kard.~ ~Egy 18599 XIV | tekintetét. – Nincs benne egy vakarás, sem egy betűhiba. Bár tessék 18600 IX | ráparancsolt:~ ~– Mármost vakarja ki, ha ideírta!~ ~Kétségtelenül 18601 IX | szépen ki nem lehet majd vakarni.~ ~Zoltán azonban úgy járt, 18602 V | kapcsolva.~ ~Maszlaczky furcsán vakarta az orrát erre az ajánlatra.~ ~ 18603 X | midőn egy felvillanó láng vakítá el szemeinket, mely égő 18604 XXI | vagy rá talál várni az, s vakmerően megjelenik a kitűzött órán 18605 XVIII | egyszerre felnyílt, s a dühödt vakmerők előtt állt Tarnaváry.~ ~– 18606 XVIII | Én nem vagyok képes Önnek vakmerőségét eléggé méltón viszonozni. 18607 I | bele játékosokat, kiket nem vakmerősködünk művészeknek nevezni, nem 18608 X | léteznek.~ ~Egykor a pesti vakok intézetét látogatá meg szülőivel 18609 I | állt előttük, még be sem vakolva, nemhogy kimeszelve; körül 18610 III | hogy merre van, s csak úgy vaktában bocsát előre egypár alászolgáját, 18611 XIII | okos embernek meg kell vakulni a szobában, melyben minden 18612 X | végítéletet sürgetnének; valahányan kihaltak belőlük, actorok 18613 X | aki nagy rémülten sietett valahova. „Az idén olcsóbb lesz a 18614 X | tűzre… – szól bágyadt hangon valakihez. – Gyere ide hozzám, Liza!~ ~ 18615 XXV | Olyan kedve lett volna még valakin megbosszulni magát, valakinek 18616 I | milyen boldog, ha akad valakire, aki meghallgatja ártatlan 18617 X | azután kettőben, háromban, valamennyiben.~ ~– Tűz van! Tűznek kell 18618 XX | keresztül, végtül végig valamennyin, s ismét vissza. Nem beteg 18619 III | kiszólítanák a középre; valamennyinek inogbinog minden porcikája, 18620 II | sorába, s az pompásabb volt valamennyinél; a jó sógorok mindennap 18621 XVIII | ismeri, s egyről-kettőről valamennyire következtet, s néhány olcsó 18622 XII | tetőtül talpig újra öltöztetne valamennyiünket, még az ökreink szarvait 18623 XVIII | a két felekezetnél, hogy valamiképp a farkas be ne lopózzék 18624 II | kiálta fel, látva, hogy valamin nevetnek. – Elméncséget 18625 X | úgy rámjött a sóhajtás. Valamire gondoltam.~ ~– Mire gondolt, 18626 X | szólt Zoltán, restellve a válaszadást, de gyámja szigorúan fogta.~ ~– 18627 X | alulról a rejtélyes felelet. A válaszadó sietve haladt odább.~ ~– 18628 XII | a két város között több válaszfal, ott álland, mit még most 18629 II | Valóban kénytelen vagyok – válaszol Rudolf hidegen.~ ~– Tán 18630 XXIII | mert ifjan haltak el”… azt válaszoljuk rá.~ ~– Jerünk hozzá… – 18631 X | barátunk, mire báró Berzy azt válaszolta, hogy ennél sokkal különb 18632 XX | hátirat nélkül… Semmit sem válaszoltak rá… De mégis: néhány betű 18633 V | eszének, másodszor szívének választa férjet; e szép mondatot 18634 XXV | azt, hogy Maszlaczky úr őt választandja orvosának.~ ~– Méltóztatik 18635 X | fickókat. Nem használt semmit. Választania kellett, hogy kiszálljon-e 18636 II | tollfosztás közt kellene is választanom, nem mennék oda soha.~ ~ 18637 XVIII | részben az előnyös álláspont választásától függ, ezt tudja minden hadvezér, 18638 XIX | és elfogadom. Az újabb választásra a jövő hét ugyanezen napját 18639 XII | ipar és terményvilág gazdag választéka tanúskodik haladásunk felől; 18640 XXI | hanem ami tán az ételek választékosságából elmaradt, azt kipótolá a 18641 XVIII | felejtsen.~ ~Jobb időt nem is választhatott volna ki ennél. Este későn 18642 XVIII | ideje alatt a künn levő választó közönség türelmetlen kezdett 18643 XVIII | választást, oszlassa el a választókat, különben a legirtózatosabb 18644 XVIII | az udvaron lézengő néhány választóra, s visszahúzta magát. A 18645 XVIII | vitte a lobogót, melyre a választottak neve fel volt írva, melyről 18646 Vegszo | látszhatik. Magam is aggodalommal választottam azt közvetítőül, míg meg 18647 XXI | léha társaságokat, csak választottjaival jő össze. De van nyilvános 18648 X | néhány perc múlva, s azt hozá válaszul, miszerint az Új téren számtalan 18649 XVIII | kellemetlen érzelmeket okozni valék szerencsétlen; én, aki életemet 18650 XXV | spectabilis; quomodo dignetur valere? Hogy mint méltóztatik szolgálni 18651 V | mielőtt indulata szenvedéllyé válhatott volna. És ez a bölcsesség.~ ~ 18652 XIV | ismered őket, s szomorúan vállaidra teszik kezeiket, s szemeidbe 18653 X | Szapáryt, mint emeli karjain, vállain a rongyos, nyomorult embereket 18654 VI | dolgokat jegyeznék fel. De vállainkon az élet. A költői délibábtól 18655 II | kurta nyakkal és széles vállakkal, kövér, izmos ábrázatja 18656 XVIII | éppolyan erősen nekivetett vállal segít X. megyében megdönteni, 18657 XXI | egyetlen gyermekének e vakmerő vállalatát, nem késett rögtön hozzá 18658 X | őt játszani a jövedelmes vállalatból. Ugyan jól kiválasztotta 18659 II | előre akar menni, minden új vállalatnál a bíráló háladatos szerepét 18660 II | midőn aztán anyagi érdekű vállalatokat kell előmozdítani, azt szokta 18661 XVII | összegeket írt alá közcélú vállalatokra, miknek létrejötte nagy 18662 X | Trommel János uram közös vállalatra csónakokat bérlettek ki, 18663 X | nagylelkűséget cselekedjék; én önnek vállalkozást ajánlok, ahol ezer száztólit 18664 X | arccal. – Erre már én is vállalkozom.~ ~– Én is, mi is! – kiáltának 18665 XIII | kellett e jelenséget magokra vállalni.~ ~– Méltóságos úr! – szólt 18666 XV | tőle, hanem én hát magamra vállalom.~ ~– Hogyan?~ ~– Azt bizonyosan 18667 X | mond.~ ~Egyszer életében vállalt magára Maszlaczky úr emberbaráti 18668 V | melyet semmi kincs fel nem vállaltathatna velem, és ez az, hogy kedves 18669 XVIII | színjátszó, azt meg kell vallani felőle; művész a maga szakmájában. 18670 XIX | Lehetetlen volt neki meg nem vallania maga előtt, hogy kettő közől 18671 XVI | Régi mese, s csaknem minden vallás hitregéiben előfordul, hogy 18672 XVIII | verekedők voltak. Ők pogány vallásuk gyakorlása miatt még II. 18673 II | hallott ön róla semmit? – vallatá a szorongatott ifjút, fel-felemelkedve 18674 VIII | férfi – a te férjed… Kinek vallhatnám azt meg Isten után, ha nem 18675 V | férjet, és amely nő boldognak vallja magát, az azt saját magának 18676 XIV | előtte! A cimborák undok vallomásaitól bemázolva, a legrettentőbb 18677 XIV | egyszerű, mesterkéletlen vallomását az ősz cselédnek, a vén 18678 XXI | kétségbeesve? Óh, azért a gyöngéd vallomásért százszor össze kell csókolni 18679 XVIII | végre tartogatott alázatos vallomást:~ ~– Méltóságos uram, egy 18680 XVIII | terén tökéletes kudarcot vallott Kőcserepy pártja.~ ~Azonban 18681 X | evezőlegények mind fényes, ezüst vállszalagos cselédek, a kormányos aranyhajtókás 18682 X | találkozhatának egy barna, izmos vállú férfival, ki dörgő, mély 18683 XVIII | utcán, felemeltek valakit a vállukra magok közől, s annak beszédet 18684 XIII | tanúsító hangon az inas, s vállvonítva mutatja Maszlaczky úrnak, 18685 XIV | rámáikból, s élő, beszélő alakok válnának belőlük, és egy harmadik 18686 IX | hogy nagy könnyebbségére válnék, ha egy kissé el tudna ájulni. 18687 XIV | kellett volna egymástól válniok, ha a véletlen sors a szerető 18688 VIII | Ha Szentirmától el kell válnom, legalább érezzem azt mentül 18689 X | Látta, hogy itt nincs sok válogatás.~ ~– A szerződést is visszaadom 18690 X | fúlók közől is ki tudja válogatni azt, aki barátja és azt, 18691 XIV | részei is ügyesen voltak válogatva. Kivétel nélkül mindenki 18692 X | semmi más egyéb gondolni valója nem volna. – E szép dámákkal 18693 XXI | mennyi tréfás beszélni valójok volt ezalatt! Apróságok, 18694 XVIII | e szorítás, e csók mind valóság, mind nem álom.~ ~– Te nem 18695 XIV | amilyenek voltak, undok valóságukban; legázolta őket, letiporta 18696 XVIII | logikai, minden pszichológiai valószínűségen kívül esik.~ ~Néhány nappal 18697 VIII | reszketése meg fogja tagadni a valószínűséget.~ ~– Önnek rövid időn el 18698 XXIII | kórállapot éppen most van a válságpontján: az az élet és halál elválasztó 18699 XVII | ügynökségét a Kőcserepy családéval váltandván fel, miután ő (ti. Maszlaczky 18700 X | régen fel kellett volna váltani. Ki következik utánam?~ ~– 18701 XXI | háznál; egyik orvos a másikat váltja fel. Senki sem találja el 18702 III | örökfelvallás. Fizetése harminc váltó forint; annyi volt húsz 18703 XIV | átkozott tünemények fogják váltogatni egymást szemed előtt, minő 18704 XVII | sem pihentek meg sehol, váltott lovakon utaztak tovább, 18705 X | tanácsos úr különös tekintetet váltottak egymással. Az ugyan sajátságos 18706 XVII | kezére fog kerülni, bár e változás okát még csak sejtelemmel 18707 XVII | volt, mintha saját sorsa változását érezné.~ ~Kovács egy bekötözött 18708 XXV | meg rajta, de már százféle változatban tudják azt előadni.~ ~A 18709 XVII | ajánlatot.~ ~Egy tekintet e változatlanul komoly arcra ismét más gondolatra 18710 II | keresztültörtetnünk, kiknek változatos egyenruhái, ha érdekelnek 18711 III | három bútordarabbal annyi változatosságot előidézni a rendetlenségben.~ ~ 18712 XIV | füstfelhőkön, s a gőzgépek változatot nem szenvedő örök küszködésén.~ ~ 18713 XXII | vagy másik lesz túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, 18714 XVII | kisdedóvók, takarékmagtárak, hogy változnak majd át béreslakokká, mikben 18715 XVIII | pusztaságot paradicsommá változtaták át. – De ugyan mit feleselt 18716 III | anélkül, hogy helyzetén változtatna. – Eressze kend be!~ ~– 18717 X | a fővárosnak sírhalommá változtatta, e derék, e bátor férfiak 18718 XVII | tegyék el boldogabb napokra a váltságdíjaikat, s tartogassák azt szerencsésebb 18719 XVII | megegyezését előre bírták, a váltsági csekély összeg meg volt 18720 XX | elváltoztatták neveiket Vályogosyra. Még azok is megtagadták.~ ~ 18721 IX | országos férfiak magas gondjai vámmentessé teszik őt a családapai gondok 18722 XII | ős nemesembert mindenféle vámszedő kaputomnál fogva megragadjon, 18723 XXI | szállástokat, tehát reggelig csak vándoroljatok át Szenczyékhez, ők úgyis 18724 X | a vak leány, arcát Vilma vánkosai közé temetve, s kétségbeesetten 18725 XVIII | úr a konzervatívek erős vára és őriző pásztora!~ ~Y. 18726 VI | szemben. Rudolf odahagyá ősei váracsát, nyolcvan szobájával, nagy 18727 XXI | elfeledé társai túlzott várakozásait, az ő jajszavától nem hallhatá 18728 VII | bizonyosan meglátják.~ ~A hosszas várakozásban egészen elfáradva, leültek 18729 XVIII | terem a lencse?~ ~E minden várakozáson kívül eső ostobaságra, mely 18730 XVIII | az ablakban, türelmetlen várakozással; egy csomó fiatalember ott 18731 XIV | derék városnak. Elpusztult várát csak a gettóba rekesztett 18732 IV | feleletül, miszerint szívesen váratik.~ ~Amint majd meglátandjuk, 18733 X | házigazda volna, s vendégeit váratja magára.~ ~– Igen sajnálom, 18734 XVIII | nem jön ő is ide? Mit hagy váratni magára, annyi időn keresztül? 18735 XV | esztendő.~ ~Kovács nem sokáig váratott magára, Zoltán még mindig 18736 V | pillanatban.~ ~Arcán egyetlen varázsa, egyetlen futó kifejezése 18737 VI | verítékcseppei, ki sivatagból Kánaánt varázsolt, nem érdemesek-e, hogy meg 18738 X | elfeledkező elbízottság?~ ~Künn a várfokon három mennydörgő lövés zavarta 18739 X | harangok vészt konganak, s a várfokról egyre dörögnek az ágyúk, 18740 XVII | jószágigazgatóját, a becsületes Vargát, s átadta neki a falakról 18741 XII | ha elhallgat.~ ~Nemsokára várhatod újabb levelemet; addig is 18742 VIII | álmadoztam. Minő ítéletet várhatok? Kárhozatomat hallom-e, 18743 VII | ott a madarasi kastélyban várhattak reá sokáig.~ ~Zoltán és 18744 VII | kastélyában. Amazok ott várhatták őt sokáig.~ ~Késő éjjelig 18745 X | kezével inte nekik: „Ti várhattok még, ti nem vagytok nagy 18746 XVIII | Szegény Maszlaczky”?~ ~Nem várja-e mindenki, előre kacagva 18747 X | rakják fel a fára. Ott hadd várjanak addig, míg valaki értök 18748 XXI | hétkor vagy eljössz, vagy itt várlak a kapudban, s erővel viszlek 18749 XII | vagyok életeért az egész vármegye előtt, ha valahol el talál 18750 XVIII | fejét, hogy meginduljon a vármegyeház felé. De ez is oly zavarral 18751 VII | Nem hajdú. Hajdú az, aki a vármegyeháza előtt strázsál.~ ~– Hogy 18752 XVIII | haramiáskodástól. Kísérjétek a vármegyeházára! Ha nem megy szépszerével, 18753 XVIII | hadat izentek egész Bihar vármegyének, mely határaik fölött igazságtalanul 18754 XXI | Hátha az üdvösség maga várna reá, nem hagyná-e azt el, 18755 X | sötét szemeivel, mintha azt várná, hogy ha a napsugár nem 18756 XVIII | megyeházáig, átadva ott a várnagynak.~ ~Tarnaváry nagy lármát 18757 XVIII | ezekre ügyeiteket, hogy várnátok, hogy majd mikor a mágnási 18758 X | hajadon, ki a szabadulást várod; a kéjenc förtelmes karjai 18759 X | műértő tekintettel. Többen a városbeliek közől értesíték, hogy ott 18760 XIV | nagyobb tolongás volt a városi színházban; valami jótékony 18761 X | századdal Pest csak egy kicsiny városka volt, elővárosok nélkül. 18762 XIV | megindult.~ ~Egy napon a Városligetben sétálva, Zoltán megpillantott 18763 X | Aurél.~ ~Künn a legtávolibb városnegyedekben láttok küzdeni egy Szapáryt, 18764 XII | meglátogathassa a tengerparti városokat, s hogy magának némi fogalmakat 18765 X | kimaradtak, miután egyik városrészből a másikba lehetetlen volt 18766 I | Egy félben maradt ruina a városszélen!” – szóltak nevetve, akiknek 18767 IV | kalandok, miknek hőseül városszerte őt ismerék el; óh, ki előtt 18768 X | Tehát ön eszerint megmenté városunkat – szólalt meg Kőcserepy 18769 II | mikor szokás találkozni szép varrólányokkal, hány hódítást követett 18770 VIII | sem tőlünk levelet nem vársz, és mégis meg fogsz nyugodni 18771 XVIII | úr utoljára maradt. Arra várt-e, hogy ottmarasszák, vagy 18772 XXIII | te eljössz. Egész éjjel vártam reád. Most tudtam csak meg 18773 X | láttatok mindenütt, ti, akik vártátok a szabadulást, és bizonyságot 18774 XXIV | násznagya lenne, akire vártok.~ ~A gyermekek tanulják 18775 IX | hozta isten! Milyen nehezen vártuk. Jöjjön ide! Üljön le! Ide 18776 XXI | Mi csak egy hónap múlva vártunk. Azt hittétek, ugye, hogy 18777 I | előtt.~ ~A vállalat élén vasakaratú férfiak álltak; a kimondott 18778 X | megbüntesse?! Szabad a bűnnek a vásár! Nézzétek, hogy bujdoklik 18779 X | bontják az előrevigyázóbbak a vásárgunyhók tetőit, hevenyészett tutajokat 18780 X | miként ők magok. A tér vásári bódékkal van most tele, 18781 II | letelepedni, mindenütt meghiúsíták vásárlásait, elsőbbség jogán kettős-hármas 18782 XIV | tőlük. A polgárságnak csak vasárnapja van, hétköznap nem ér rá 18783 XXVI | benne levő tárggyal együtt vásárolja meg számára; ne jusson semmi 18784 II | budai hegyeken telkeket vásárolni, azokra kerteket, mulatólakokat 18785 VI | parasztfiúknak, miket így vásárolt. Ha olykor meghallá, hogy 18786 XII | erkölcseit, az ő pénzök híja vásárra az erényt; azon a piacon, 18787 X | ablakából, amint a rohanó víz a vásártereken felkapott fagunyhókból csoportosan 18788 XVIII | s megfokosozták a nehéz vasasokat, úgy mentek azok panaszra 18789 XII | pedig Kőcserepy erősen üti a vasat; már nyomára jöttem az érdekeltségnek, 18790 XII | arról a fatömlöcről, mert én vasban hozatom vissza, én felelős 18791 XXI | ettől az ököltől, és ha vasból vagy is öntve, megtértél 18792 X | levén dugva, csak a közlő vascső ált ki a vízből, melybe 18793 X | lyukat fúrtak, hova egy vascsövet lehessen alkalmazni. Azután 18794 XIV | utcákon, fülszaggató zajt ütve vaskarikáikkal, az ember nyolc órakor lefekhetnék 18795 XIV | fejét le s fel emelgeti, vaskönyökeivel számtalan egymást kerülgető 18796 X | földszinti ablakok kiülő vaskosaraihoz, s egy készen tartott lábtót 18797 IX | ott is megkötözni lánccal, vaslánccal! Milliom a lelke! Én is 18798 III | lehetnek.~ ~A fal mellett vásott bőrszékek terpeszkednek; 18799 X | boltozatokat, a meghajlott vaspántok voltak azok, amik úgy ropogtak, 18800 XVIII | kötöztesse meg, veresse vasra s több afféle.~ ~Bogozy 18801 III | lehet! Előtte támlátlan vasszék, gömbölyű szélvánkossal. 18802 VIII | szoba ablakainak egyikén a vastáblán valami kis lyuk támadt, 18803 XXI | báró nyakából egyszerre vastagon ömlik alá a vér, elborítva 18804 XIV | fel akarja forgatni, aki vasúton akar járni, és adót akar 18805 XXII | rámájában nem egyéb, mint vászon és apróra tört festék, nem 18806 XIII | megismerhetetlen, alaktalan vázat látott ott a nem éppen fényűzéssel 18807 III | másikat kell keresnünk. Első vázlatunk az volt bebizonyítani, miszerint 18808 XIV | védiratok.~ ~A komoly, nemes védelem minden sorában meg lehete 18809 XXI | amint a báró hirtelen annak védelmére fedetlenül hagyja bal oldalát, 18810 XVI | Én, uram? Én anélkül sem védelmezhetném meg önt, nekem nem az a 18811 XXV | azzal hiszi méltóságod magát védelmezhetni, hogy az a jószág kezére 18812 XXV | egy szóval sem bírta magát védelmezni.~ ~Maszlaczky úr közelebb 18813 X | megtámadójoknak, de Kovács vitézül védelmezte magát; az egyik csáklyát, 18814 XIV | hogy ily ihlett férfitól védelmeztetik? Lehet-e igazolva egy nő 18815 II | dikasztériumok, hogy a honpolgárokat védelmezzék, s engem fegyverrel meg 18816 XIII | előrepödrött bajuszát mintha védelmül tartaná, ím, e másik ránéző 18817 VIII | látod, nem mentem, nem védem magamat előtted. Mondhatnám, 18818 XV | kiállott, tulajdonítá az ifjú védenc szórakozottságát, s félbeszakítá 18819 XIV | mutatva.~ ~„Te magad voltál védenced bűntársa! Te magad vagy 18820 XIV | hétig hírét sem hallotta védencének, ki most már saját házába 18821 XVI | bizonyosan tudok, miszerint ön védencétől cessziót csikart ki egy 18822 XIV | az ügyészek dolga, és a védencnek addig, amíg nagykorúságát 18823 XIV | lőn, hogy karját ajánlja védencnőjének, s mikor aztán ez az ismerős 18824 V | erősebb lények őt pártolják, védik, szeretik, mert gyönge. 18825 XIV | volt fölötte sírni!~ ~A védirat minden gondolatját mély, 18826 XIV | szeretet tűnik ki Rudolf védiratából! Lehet-e megholt anyja nevére 18827 XIV | meggyalázott alakokra.~ ~Szentirmay védiratai lángra gyújták az ifjú elfagyott 18828 XIV | midőn Szentirmay legelső védiratát kezébe vette, mielőtt annak 18829 XIV | még volt. Következének a védiratok.~ ~A komoly, nemes védelem 18830 XIV | vannak irányozva. Kérem, védje ön magát egy kissé!~ ~– 18831 III | hogy attól meg bírt volna vedleni valaha; minden évben megkísérté 18832 XIV | is észrevette azt, hogy e védlevél nem puszta törvénykezési 18833 XIV | kegyencét önmaga ellen is tudja védni.~ ~Zoltán gyönyörködve függött 18834 XXI | keresztülvágta a kardmarkolat védő pajzsát és keresztül a markolatot 18835 XIII | ölelkezések közt békét és dac- és védszövetséget kötöttek egymással, szentül 18836 XXI | fejének.~ ~Ha a spadassin védte volna magát elkésett kardjával 18837 XXIV | tán később is, ha tollat veend kezébe, ez a gondolat fog 18838 X | élet terhe alatt. Nem ilyen vég, nem ilyen sors van a bátrak 18839 XVII | a kárpátfalvi vadaskert végéhez értek, mely kétfelől a nagy 18840 X | feleseléseket, és mégsem tud végére jutni… „Ha most az csak 18841 III | mély titok marad.~ ~– De a végeredmény? Ez mégsem maradhat titok.~ ~– 18842 III | taszítani, ha valaki az egyik végéről a másikra akar menni, hogy 18843 X | s írt, írt szakadatlanul végevárhatlan replikákat, exceptívákat, 18844 X | addig, míg az művét nem végezé, hanem lebocsátkozék szépen 18845 Vegszo | vígjátékokban történt, ahol midőn végezetül a báró elvette a grófkisasszonyt, 18846 X | etablírozni, hol fesztelenebbül végezheti étkezését, szabadon beszélgethet 18847 VIII | jelenetet háborítlanabbul hittem végezhetőnek, hanem egy családi rejtély 18848 II | hazafiak oly komoly arcokkal végeznek el egymás között, mintha 18849 XXII | ezt a fejezetet be kell végeznem. Mert a szív és az ész két 18850 XII | minden levelét azzal szokta végezni, hogy nem írhat már többet, 18851 IX | egyetemi tanulmányokat végeznie, mert a tudomány nemcsak 18852 XVIII | epedett, vagy még valami végeznivalója volt a tanácsossal – elég 18853 XVI | magának tenni, midőn pere végeztéhöz közelít. Miért nem tették 18854 XVIII | Elég az hozzá, hogy ebéd végeztével a jó ősi borok, ami hiányzott 18855 XVI | embert? Menjenek innen; végezzék el egymással, ahogy akarják, 18856 XXVI | Utolsó szavunkat végezzük Zoltánnál.~ ~Mióta ő megtért 18857 X | Zoltán, hogy a ló ereje végfogyatékán van; olykor egész nyakig 18858 XVI | írásban fogom önnel közleni véghatározatainkat – mondta Maszlaczkyhoz fordulva, 18859 X | míg be nem tölti azt a véghetlen űrt, ami a föld és az ég 18860 V | Maszlaczky úr engedte őméltóságát végigbeszélni, ami arra mutat, hogy valami 18861 XIV | a könnyek megerednek, és végigcsorognak az arcon.~ ~Zoltán arra 18862 XXI | amint köszörült éleikkel végigcsúsznak egymáson, olyan bántó hangot 18863 XVIII | midőn karjára emelt, kezemet végigcsúsztatám fején, olyan volt, mint 18864 XXI | kardjával a nehéz csapást, s végigeresztve azt kardja élén, a keresztpajzs 18865 XVIII | aztán elegendő ideje maradt végigeszmélni azon furcsa prózai expediensen, 18866 X | hogy amint a Váci utcán végigeveztek a kéjcsónakázók, egy második 18867 X | minden evezőt, magok is végigfeküdtek a csónakban, hogy annál 18868 X | s elkezdik a levesen, és végigfolytatják az egész fogáson, háziúr 18869 XVII | azokat, hogy még egyszer végigfusson az izzó sorokon, s minden 18870 X | kiáltotta egy az Új téren végigfutó ember a szemközt jövőknek:~ ~– 18871 X | hallatszottak az emeleten végigfutók dobogásai, a nyugtalanító 18872 X | lépcsőkön nagy dübörögve végigfutottak.~ ~A két gyermek szorosan 18873 X | előtte. Jöjjön, ha jőni kell. Végiggondolt mindazokon, akikhez rokonlánc 18874 XV | gondolatokkal, hogy midőn előteremén végighaladt, s ott a nagy, földig érő 18875 XVIII | előrebocsátotta.~ ~A hosszú folyosón végighaladva, egy zöldre festett fal 18876 III | Átlátandja kedves nagysád, ha végighallgat, miszerint én tudom, mit 18877 X | mulattatására, miket az figyelmesen végighallgatott, nem zavarva annak szerteszét 18878 VIII | maradt.~ ~A zárt folyosón végighangzottak tompa, visszhangtalan lépéseik, 18879 XVIII | szelindek fogai közől, s végighasította nanking mondhatlanját, amint 18880 VIII | együtt töltött vele, amidőn végighordozá őt a jó öreg nábob ugyanezen 18881 VI | ily unalmas részleteken végighordozom. Sokkal költőibb tájakat 18882 X | alakok, s ha az emlékezet végighordozza őket szemeink előtt, most 18883 XIX | sötét szemeit a gyülekezeten végighordva –, hogysem azokat még ügyfeleimnek 18884 XVII | között, fekete felszínén végigjártak csavargó vonalokban a kósza 18885 XV | kerülhet neki ez eszméken végigjártatni lelkét, mikor az egészen 18886 X | kiáltanak az üldözők; s végigkergetik a gaz orvokat a vízben úszó 18887 XV | azt, amíg hét esztendeig végigkínzanak vele, én ez alatt a hét 18888 XVII | Keserű volt rágondolni, végigkövetni az egész eszmét, s nem találni 18889 X | volna félre, akként lehetett végiglátni a tág szobákon. Némely terem 18890 X | utcán. Eveline egyszerre végiglátott a sík úton.~ ~– Jézusom! – 18891 V | ki, amint az előteremben végiglépdelt, még hallá az ábrándmű hangjait, 18892 XIII | az ajtót, s a lépcsőkön végiglépdelve, elég hangosan mondogatá 18893 VIII | obscurában. Néha valaki végigmegy az udvaron; ilyenkor mintha 18894 VIII | elhagyák az előszobát is, s végigmennek a folyosón a betört résig, 18895 XVIII | mosolyog! Örökké mosolyog. Végigmosolyog párthívein, hogy lelkeiket 18896 XIV | nehézkes, világossárga jármű végigmotoszkál a hallgatag utcákon, abba 18897 XVIII | Az agg férfi hosszan végignézett könnyes szemeivel a profánus 18898 II | kapkod, nekünk időnk marad végignézni a kérdezőt.~ ~Ez tekintetes 18899 II | két lefolyt évtized után végignézünk a közéleten, el kell ismernünk, 18900 XXIII | s hideg sötét szemeivel végignézve rajta, elkezdé:~ ~– Hallom, 18901 III | kedélyű, nemes szívű ifjú végigolvasandja azon borzasztó iratokat, 18902 XXI | Karon fogták egymást, s végigsétáltak Pozsony utcáin, le és fel 18903 X | ott a sötét vizek felett végigsikamlani Wesselényi hajóját. Mint 18904 XI | lőn.~ ~Az egész országon végigsikoltott e rémkiáltás~ ~„Nincsen 18905 VIII | szemeit, s kezével nyájasan végigsimítva a gyermek hajfürteit, ki 18906 XXII | A tanácsos gyöngéden végigsimogatja gyermeke lázas homlokát.~ ~– 18907 V | ügyvédhez lépett, s némán végigszorongatá annak vékony karjait, legbensőbb 18908 XXIII | mindinkább közelgett, a sík rónán végigüvöltő szél csikorogva forgatta 18909 X | ágyúval láttam nagy sietve végigvágtatni a töltésen egy osztály tüzért, 18910 XVIII | szándékoznak rendületlenül végigvárni a nemes torna (turnier) 18911 Vegszo | menetelét szelíd rezignációval végigvárta, és engemet soha azon fenyegetéssel 18912 II | rá a főnök, tatár szemeit végigvillogtatva rajta a sok kukta és groom 18913 XXI | valami hideg borzadályt érze végigvonulni lelkén. Nem Rudolf elszállt 18914 XXIII | és a méla hallgatásban végigvonultak e kastély falaihoz kötött 18915 I | teher alatt, úgysem éred végit; jobb volna, ha hozzá sem 18916 XVIII | beszédjét elvégezni, s midőn végmondataiban bátor önérzettel veszi fel 18917 VIII | szobába vitetett át, s a rövid végóra alatt nem jutott többé eszébe 18918 IV | érdemes szertartását segített végrehajtani; a fiskális úr egyedül volt 18919 II | okoztak neki a végrendelet végrehajtásánál a kitagadott gyermekek javára 18920 II | valók a törvények s azoknak végrehajtói, a dikasztériumok, hogy 18921 VIII | feküdt, midőn parancsát végrehajtók. Nem is azért falaztatá 18922 V | magamnak vele, hogy e művet végrehajtom. Én a Kárpáthy-birtok urává 18923 II | sok bajt okoztak neki a végrendelet végrehajtásánál a kitagadott 18924 XXIII | az én végrendeletem…~ ~– Végrendeleted! – sóhajta fel fájdalmas 18925 XXIII | kezébe fogá.~ ~– Ez az én végrendeletem…~ ~– Végrendeleted! – sóhajta 18926 XXIII | előtt az öreg Kárpáthy János végrendeletét mondolá az egybegyűlt férfiak 18927 XVII | pusztára, melyet Kárpáthy János végrendeletileg hagyományozott hű tisztelőjének, 18928 VIII | ezekben a teremekben az úrnő végsóhaja után semmi, semmi emberi 18929 VIII | oda voltak tapadva e levél végszavaihoz: „Férjedet… óh…” mintha 18930 Vegszo | Végszó~ ~Nem irigylek valamit jobban, 18931 XXIII | írt, Dabronihoz szólt.~ ~Végtől-végig olvasá azt, és újra és ismét 18932 III | állott, hogy apró piros végű fácskákat egy kis üvegbe 18933 XXV | megmondtam előre, hogy ez lesz a végük”, s meg van elégedve a sorssal, 18934 X | Donauwasser!”, „Duna-vizet vegyenek!” Hanem azután szaladtunk 18935 V | atyafiságos kifejezéseit törekedve vegyítni.~ ~– Sokszor gondolkoztam 18936 X | szelídebb suttogás, nevetés vegyül a titkos tányércsörgés közé, 18937 X | egy-egy távoli lövés döreje vegyült a zene közé. Senki sem látszik 18938 XII | közé: „és amiket sohasem végzek el”), fáradságot veszek 18939 XXVI | pályáitokon, okulva mások szomorú végzetén, s ne hallgassatok a poéták 18940 XXIII | nemes hazafi szerencsétlen végzetének híre az egész vidékre gyászosan 18941 XVIII | betűkkel a fekete táblára e végzetes szót: „Vox”!~ ~A menet szép 18942 XV | azért, hogy megismerhesse végzetteljes perét…~ ~E szóknál vége 18943 XX | a szomszéd falunál kell végződni, s amint a fák elfedték 18944 VIII | arcképe előtt leborult, s nem veheté észre, ami Rudolffal történt 18945 XV | támad mindenfelé, és én nem vehetek azokban részt, mert még 18946 XIV | előle mindent, hogy sohasem vehetett észre semmit.~ ~Egyszer 18947 XXI | Miklóssal és Zoltánnal, s azután veheti nyakába a világot.~ ~Miklóssal 18948 XVIII | dolgok folyamáról sohasem vehetnek tudomást. Óh, ez az ember 18949 XIV | mindebben nem fogok részt vehetni többé!~ ~Már ekkor meg volt 18950 XXI | elbúni előle; semmire rá nem vehető, semmi tekintélyt nem tisztel, 18951 XVI | kiálltam ezt a kúrát, olyan vékonnyá száradtam, mint egy keszeg; 18952 II | tökéletes kis dandy, csakhogy vékonyabb, mint a többi, aki, úgy 18953 IV | lapok is beszéltek, kinek véleménye tekintély és vezérszó volt 18954 XVIII | Pittnek és Foxnak micsoda véleményei voltak a kérdésben forgó 18955 XVIII | merőben kicserélték már a véleményeiket, vagy egészen egy véleményen 18956 II | történnek a kaszinóban, saját véleményét rendesen azáltal téve érvényessé, 18957 XV | tartalmát.~ ~– Örülök e jó véleménynek.~ ~– Fájdalom, hogy én nem 18958 II | vegyen, de az anyáknak az a véleményök, hogy ha leányaik megnőttek, 18959 XIV | miszerint másutt is kérek véleményt az övé mellett. Zoltán úgy 18960 X | éjszaka nemigen hasonlít a velencei karneváléjhez, fenség.~ ~– 18961 III | palástolja; mikor leül, velőig hasgató fájdalmat érez térdében, 18962 XVIII | oldalra szivárványt vet. Velős mondatai meggyőzők, határozottak, 18963 XIII | benne egy hatalmas bajnokot vélt magának nevelhetni a haladó 18964 XIV | ebben valami rendkívüliségre véltek akadni, s a tényt Tarnaváry 18965 XVIII | tehette volna.~ ~– Mennem kell vendégeinkhez – szólt, gyöngéden megcsókolva 18966 XVIII | győzött bocsánatot kérni vendégeitől, hogy ily egyszerű vendégségben 18967 VI | kíváncsiságból odavetődő vendégeknek mutogassa végig a hajdankori 18968 XVIII | bocsánatot kért az elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban valami 18969 II | Látjátok, ez is az én vendégem”!~ ~Mert jegyezzük meg azt, 18970 XII | tengeren sem stáció, sem vendégfogadó, s én ettől az időtől kezdve 18971 XVIII | Poroszlóra, eltagadta a nevét a vendégfogadós előtt, bezárkózott a szobájába, 18972 XVIII | a patvart csinálok ennyi vendéggel? – haragoskodék a tanácsos. – 18973 III | viaszkolt üstökkel, hanem vendéghaját ő otthon nem szokta koptatni, 18974 XVIII | E helyen védi önt a vendégjog; küszöbömön belől, házi 18975 XIII | énnekem sós ételt adnak a vendéglőben, az emberek szeme közé ugrálok, 18976 XVIII | cséppel, szórólapáttal, vendégoldalakkal…~ ~„Nem jó dolog lesz itten!” – 18977 XVIII | intézkedjék, hogy a másnapi vendégség asztala fejedelmileg legyen 18978 XVIII | vendégeitől, hogy ily egyszerű vendégségben részesíti őket, hanem tudhatják, 18979 X | fűszerezi kínálkozásaival a vendégséget, az emberek úgy esnek át 18980 II | fekve költhesse el szerény vendégségét.~ ~Mihelyt néhány vonást 18981 XVIII | annak. Hajdúnak egy kicsinyt vénecske.~ ~Palkó megállta felelet 18982 X | Ott a héber kereskedők vénjei gyűltek össze egy fabódéban, 18983 X | ütést az omló gerendáktól ki venne most észre? Jeges áradatot, 18984 V | hajszálakról. Már ifjonc koromban vénnek neveztek, komolyságom miatt.~ ~– 18985 X | vidám mulatságban részt vennénk, keressük fel regényünk 18986 XXIII | Ruháimat, amiknek úgysem vennétek ti hasznát, hímzéseimet, 18987 IX | számomra belőle; én most vénségemre gyermeknevelő legyek, gondoskodjam 18988 XIV | leszállt másodszülött, ki vénségére takarékossá kénytelen lenni, 18989 XIV | egyike, mely bennünket a késő vénségig el nem hagy, az ismeretlentőli 18990 XX | saját fogalmat alkotnom a vénségről: aki e század negyvenes 18991 XV | meg. A lélek olyan könnyen vénül! Szinte nehéz volt magával 18992 XVIII | ellenzékcsinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan 18993 II | ki gyorsan két széket a veranda alá számunkra.~ ~Azt ugyan 18994 II | siet, hirtelen eltűntek a verandába. Mire Zoltán az előszobába 18995 XXV | sem. A szó nem bizonyít. Verba volant, scripta manent, 18996 III | csak közforgalomba jött Verbőczy ideje óta a jurátusokról, 18997 XVIII | megindult ad audiendum verbum, maga előtt bocsátva hosszú 18998 VI | laktak, s bizonyára e drága vércseppek hősi története megérdemelte, 18999 XVIII | Zoltánnali per óta szívéből, véréből gyűlöl Tarnaváry; mellette 19000 XXI | Semmit elébb, mint a te véredet! – kiálta Miklós, kezébe 19001 X | kanásszal szokott tartani, aki verekedésbe sohasem visz fegyvert, azt 19002 X | kiben a lélek örült, hogy verekedésre került a dolog, hirtelen 19003 XVIII | megtámadták a mieinket, s gyilkos verekedéssel kiűzték őket az utcára; 19004 XVIII | urak engedték megtörténni a verekedést, s most meg akarják azt 19005 XVIII | legényei mindig híres-neves verekedők voltak. Ők pogány vallásuk 19006 XVIII | dacosan Tarnaváry.~ ~– Akik verekedve elhagyták az udvart, azok 19007 XXI | kardcsattogást? Hát nem hallom, hogy verekszenek az erdőben, hogy csattognak 19008 XXV | minden csontom helyreáll, új vérem támad, a hideg víz keresztül-kasul 19009 II | úgyis nagyon idesüt a nap a verenda alá.~ ~Adolf éppen akkor 19010 XVIII | Egy csapat a legittasabb vérengzők közől ezalatt felrohant 19011 XVIII | arca felszínén a vékony vérerek egész hálózatát lehet puszta 19012 X | a szív halkabb-sebesebb verése, indítá a közszellemet az 19013 XX | szemtelen kölyök! Bűnhődni fog. Véresen fog bűnhődni! Ne búsulj. 19014 X | pillanatban a széles utca végén vereses fény kezdett derengeni. 19015 XVIII | csukassa el, kötöztesse meg, veresse vasra s több afféle.~ ~Bogozy 19016 XIII | van festve.~ ~Amint a nagy verességtől magához bír térni a fiskális, 19017 III | gombjaira is címereiket veretik; ő eszére volt dölyfös, 19018 VIII | folyosót, s inkább rácsajtót veretünk rá, hogy a kastély egészséges 19019 XXIII | odakünn!~ ~De iszonyúbb, vérfagyasztóbb éj van a kastélyon belől. 19020 XXI | forrólázhoz sejt, másik ifjúkori vérforgásnak tulajdonítja a kiismerhetlen 19021 X | leopoldvárosi templomig vergődtek, még a legfelső lépcső állt 19022 VII | éppen ekkorra hagyták fel e vérig, e lélekig ható döfést. 19023 XIV | nincsenek bele!~ ~A forró, égető veríték csorgott arcán, homlokán 19024 VI | de hát azon utód drága verítékcseppei, ki sivatagból Kánaánt varázsolt, 19025 X | kifejezését veszik fel. Arcán nagy verítékcseppek kezdtek gyöngyözni.~ ~Mintha 19026 XXI | a nehéz gyötrelem hideg verítéke csorog alá arcán.~ ~Zoltán 19027 XII | hogy Tarnaváry kínnal és verítékkel írt levele után ismét egy 19028 X | Ah ez a félelmetes eszme verítékverő volt.~ ~Óh, Pest, óh, országunk 19029 XXI | egyszer már azt a hátadhoz verje. Reménylem, hogy ahova hívlak, 19030 I | kő- és téglahalmok, meszes vermek, homokkupacok, deszka-, 19031 I | alant – mintha egy szív verne.~ ~„De e zajtalanságban 19032 XIII | vissza. Látja, milyen lassan vernek ezek a kék erek, tulajdonképen 19033 XX | fájni kell a vérükből vett vérnek is arra.~ ~Nézzétek: milyen 19034 XVIII | mintha sokkal sebesebben vernének azok az órák ott a keblén; 19035 VIII | onnan le akarja szakítani, vérnyomot hagy maga után a seb.~ ~ 19036 VI | Rudolf ősei tán egykor drága vérökkel szerzék meg azt a földet, 19037 IX | Kérem alássan, az a vers nem rossz!~ ~Tarnaváry a 19038 XII | mind tréfa volt. Eddig csak versben volt bolond, most már prózában 19039 III | azt felelte rá, hogy a verseire nem emlékezik, de elfütyöli, 19040 I | nem akarunk mi veletek versenyt támasztani; mutassatok nekünk 19041 IX | neme: egy költővel saját versét kivakartatni.~ ~Csak ekkor 19042 XVIII | Az ellenfél azáltal még vérszemet kapott, s a távozóknak rohant 19043 XXI | nagyon, hogy még eddig ki nem vertelek innen. Ma aztán betelt a 19044 XXI | egész Európában lovagias vértettei miatt, s ki most azért ül 19045 XX | nekik úgy fáj, fájni kell a vérükből vett vérnek is arra.~ ~Nézzétek: 19046 XVIII | róla.~ Még pirosabb a mi vérünk,~ Azért ontjuk, kiért élünk!~ ~ 19047 X | összesebzék az izmos állatot, s a vérvesztés és hidegség elvevék kitartó 19048 VI | századok előtt a csatatéren vérzett?~ ~ ~ ~E tágas, mosolygó 19049 XIV | átkozott? Ez csak agyrém. Vesd ki fejedből! Felejtsd el, 19050 X | akármely más idegen!~ ~– Vessétek ki őket a csónakból! – kiálta 19051 X | mondá, ha elveszett a többi, vessz el te is, s levágta a menekvőt. 19052 X | engemet le innen a vízbe, hadd vesszek el; jobb lesz mind a kettőnkre 19053 X | kebelnek, mely küzdeni tanult vésszel és viharral, volna hatalma 19054 X | lőtt, mint Tell Vilmos. A vessző éppen fejünk fölött süvöltött 19055 I | pincécskéjét, melyhez a bortermő vesszőt még most ültetgeti; hogy 19056 X | meggondoltan a közelgő vészből eredendő üzletre.~ ~A két 19057 XVIII | városból, s mire hírt vettek a veszedelemről, a kapuk be voltak zárva; 19058 XVIII | ellen; egyéb történhető veszedelmek ellen pedig elhozá magával 19059 X | sem kell venni az egész veszedelmet, majd elmúlik az; máskor 19060 X | jó leányka. Isten jár a vészek között. Az ő lelke vezérli 19061 XVI | összeragasztani.~ ~– Az önök csúnya veszekedése miatt az egész éjjel lázban 19062 XVIII | a latban, mert hírhedett veszekedők mind; azok szoktak legtöbb 19063 XVIII | s világszerte hírhedett veszekedőt, ki a nyilván- és magánéletben 19064 X | romok közé, oda a legnagyobb veszélybe! Ti többiek imádkozzatok 19065 X | érte. Hogy a legnagyobb veszélyből ki szabadítá meg az egyetlen 19066 VIII | férjem; óh, de százszor veszélyesebb volt az, melybe áthozott; 19067 X | hogy szinte elnémul bele a veszélykiáltás, a haldokló nyögése, s mintha 19068 X | helyezék el a középületek veszélymentes nagy termeibe, csak egy-egy 19069 X | Bizonnyal ő is készen volt a veszélyre, ő is számította annak közelgő 19070 X | szegény semmit sem tud arról a veszélyről, melyet csak egy vékony 19071 XII | nagyon megnyergelte; amint veszem észre, azzal hitegeti, hogy 19072 XVII | Mennyi megkezdett eszme fog veszendőbe menni azáltal, hogy ő egyszerű, 19073 X | úr, hogy a magam házát is veszendőben hagyom, csak hogy másokon 19074 X | és karral vigasztalva a veszendőket.~ ~Amott úszik egy dereglye, 19075 II | nem engedé odatapadni a vészes zúzmarát. Ezerekbe került 19076 X | olyan itt nem tud lenni.~ ~– Veszett-e emberélet áldozatul? – kérdé