bold = Main text
      Részgrey = Comment text
19077       X   |                   az is félne, mintha az is vészhangot akarna adni, miként a félrevert
19078       X   |                   elő a rémület kiáltása, a vészharang, a vészlövés összevissza
19079       X   |                   valahol! – monda Vilma, a vészharangra figyelve.~ ~– Tűz – hebegé
19080       X   |                   összeomlik is kerüle.~ ~A vészharangszó miatt nem lehetett hallani
19081       X   |                    óta hallá a lövéseket és vészharangszót s az utcákon futók kiáltozásait,
19082       X   |                okozott, s a nőttön-növekedő vészkiáltást egyes emberek, majd százak,
19083       X   |                 közepett az a kiismerhetlen vészlárma, mely az egész fölött emelkedett,
19084       X   |                   kiáltása, a vészharang, a vészlövés összevissza bonyolult csoportok
19085    VIII   |                 írva.)~ ~Szorongató érzések vesznek körül, úgy érzem magamat,
19086       X   |                   kihallatszott egy ijesztő vészordítás:~ ~– Az árvíz!~ ~– Jön az
19087       X   |                    morajt, a meg-megrendülő vészordítást, a távolban omladozó házak
19088       X   |                  felforgatja, csak maradjon veszteg a hajó orrában.~ ~A főherceg
19089       X   |                   filantrópiát, barátom, ne vesztegesd azt itt – szólt közbe a
19090   XVIII   |                   miszerint ügye szentségét vesztegetésekkel nem fogja befertőztetni.~ ~
19091     XIX   |                amelyik párt a legcsekélyebb vesztegetéshez folyamodik, annak jelöltjei
19092     XIX   |             felügyelet volt rá, hogy minden vesztegetésnek eleje vétessék.~ ~A kijelölt
19093     XII   |                     velök estélyezik, nálok vesztegeti talentumát. Összeírt nekem
19094    XVII   |                   fog lesüllyedni ismét egy vesztegető, pazarló, szívtelen úr rendszere
19095   XVIII   |                  mondhatja, hogy Szentirmay vesztegette meg őket, Kőcserepy borát
19096    XIII   |                   Úgy sajnálom, hogy a szót vesztegettem – monda az orvos, kezeit
19097       X   |                 szerződést, s többet nem is vesztegetve a szót a hajósmesterrel,
19098       X   |                     már, vagy szótlanul ott vesztek mind.~ ~A paripa rémülten
19099    VIII   |             használva sem voltak, színeiket veszték, s midőn Rudolf egy függönyt
19100       X   |          könnyelműség. A kártya fordul, itt vesztenek, ott nyernek. Egyes szitok,
19101     III   |               lehetett, az kedves nagyságod vesztére megtörtént; a nő anya lett,
19102   XVIII   |                   le a lépcsőkön, kezében a vészterhes levéllel, be egyenesen Kőcserepy
19103       X   |                 jöjjön, de azt mondja, hogy vesztésben van, regresszírozni kell
19104       X   |                   rejtekeit, mintha azoknak vesztesége volna az övé, az ő fájdalmuk
19105   XVIII   |              Azonban még három hetök volt e veszteséget más úton helyrehozhatni.~ ~
19106     XXV   |                   úr.~ ~Más ember vesztését veszteségnek híják, az övé mindig rajtavesztés,
19107     XXV   |                     érdemes úr.~ ~Más ember vesztését veszteségnek híják, az övé
19108     XVI   |                     ön ama harmadik számára vesztette el ez ügyet, melyből védencét
19109   XVIII   |                     megingatta. Nyertnek és vesztettnek látszik innenről és túlról
19110       X   |                   volt, hogy megtudjuk, mit vesztettünk benne.~ ~Az egész télen
19111     XIV   |                 balra dűl-e? Ki nyerhet, ki veszthet benne?~ ~Csak arra gondolt,
19112   XVIII   |                 különben az ígért diurnumot vesztik.~ ~Emánuel sietve fogadott
19113     XVI   |             emellett néhány oldalpillantást vete a jelen levő két úrra, mely
19114     XXI   |         tanácskozmányokba mindig a kardodat veted, illő, hogy akadjon valaki,
19115    XIII   |                környék legelső celebritásai veték befolyásukat a mérlegbe,
19116       V   |               sietett észrevenni s azokat a vétek súlyához aránytalan dorgálással
19117    VIII   |                  tiszta aggodalmaiból undok vétekkel és bűntudattal teljes viszonyokat
19118   XXIII   |                    hang, mozdulat, lélegzet vétel nélkül, azután visszahanyatlott
19119     III   |                     pedig a kisasszony nőül vételét illeti, azt már csak nem
19120       V   |                     a nyájasságtól, s nemes vetélkedés támadt közöttük, hogy a
19121       V   |               tiltakozék Kőcserepy úr nemes vetélkedéssel. – Két-három év az egész.
19122      VI   |                    liba leeszi, kikaparja a veteményt. Az ember csak lélekkárhozatot
19123   XVIII   |                       XVIII. Rossz diadal~ ~Veteres migrate coloni!~ ~Amely
19124      VI   |                 táblákban fedi a legszebbik vetés, s sivatag székifüves pusztán,
19125     XIX   |                 minden vesztegetésnek eleje vétessék.~ ~A kijelölt napra a nemesség
19126       I   |                     megdicséri csírájában a vetést.~ ~Emeletes házak, paloták
19127     XVI   |              Kénytelennek érzé magát cipőit vétetni elé. Azok meg nem voltak
19128     XII   |              süllyedt-e el vele a hajó, nem vetette-e ki a szél valami puszta
19129   XVIII   |                     büntetésből neki nem is vetettek volna ágyat, hanem azt parancsolták
19130   XVIII   |                      ha el hagy ott veszni. Vétettünk mi neki valamit? Mi oka
19131     XVI   |                      Nagyságodnak senki sem vethet karaktertelenséget szemére!
19132     III   |              jólesik, hogy a hátát a falnak vetheti, mert bizony széjjelmenne,
19133     VII   |                      s miután annak nyakába vethette magát, ismét azt követelte,
19134   XVIII   |                   én nem képzelem, hogy mit véthettem olyan nagyot? Én egy levelet
19135     XII   |                     nem a könyvárus számára vetik a betűket.~ ~„Erről én semmit
19136   XVIII   |                   csakugyan elkövette azt a vétket, amivel vádoltatik, s annálfogva
19137    VIII   |                      mi történik vele. Minő vétkével, hibájával adott okot gyámjának
19138    VIII   |                 előtt rejtett gondolatokban vétkezém, vagy azt mondja a mennyei
19139     XIV   |                     hogy szereted, te magad vétkeztél vele”!~ ~Ah, ki jöhetne
19140     XII   |                     eszközük van arra, hogy vétkezzenek, mint másnak. Az ő szenvedélyök
19141     XXI   |                      Azok kezdtek szótlanul vetkőzni.~ ~Milyen pompás izmok,
19142       V   |                nevelési rendszerre, találta vetkőztetés közben azt az észrevételt
19143     XVI   |           karaktertelenséget szemére! Miért vetne? Nagyságod jó keresztény,
19144       X   |                 tükrén, melybe tűzcsillámot vetnek a királyi várnak kivilágított
19145    VIII   |                nézni látszik; ha Kárpáthyra vetődnek Rudolf szemei, eszébe jut
19146     III   |                    tovább:~ ~– Végre hozzám vetődött kedves nagyságod e panaszával,
19147    XXII   |                egymásról senkinek. Mihaszna vettetek el tőle mindent? Házát,
19148       X   |                   az akadály; ezt szét kell vettetni!” Figyelmesebben nézve,
19149       X   |                 törekedésünk mellett is azt vettük észre, hogy inkább közeledünk
19150      II   |              illedelmes; arca leggyönyörűbb vetülete a napsütötte barna férfiszínnek
19151      VI   |                   ki a lelkes István grófot vevén tükörül, ösztönt, példát,
19152       X   |        lepecsételték egész hitelességgel, s vevény mellett átadták a kávésnak,
19153     XIV   |               fordítva, a mindenünnen célba vevő szép szemek napsugárai alatt
19154   XVIII   |               ezennel a kokánfalvi nemesség vezényletével. Ne kíméljen ön semmi áldozatot,
19155   XVIII   |               büszke önbizalommal a szittya vezér, s távolléte alatt alhadnagyaira
19156   XVIII   |                     szerencsére az utóbbiak vezérei közbeveték magokat, és lecsillapíták
19157     XIX   |                  Bizonyosan a nap diadalmas vezéreinek adnak fáklyászenét.~ ~Mégis
19158    XIII   |                furfangú buzgalommal toborzá vezéreit és közkatonáit. Mily nagy
19159   XVIII   |                   erőfeszítéssel sikerült a vezéreknek elhitetni velök, hogy korán
19160       X   |       gondviseléshez, ki a kétségbeesőt ide vezérlé, s a lázas szenvedőknek
19161       X   |                   vészek között. Az ő lelke vezérli a nagyok, a nemesek gondolatát,
19162  Vegszo   |                  egy női alak növi ki magát vezérlő jellemmé: Vilma alakja.
19163      IV   |                kinek véleménye tekintély és vezérszó volt a finom világ előtt,
19164      IX   |                     fogja szolgálni –, hogy vezesse fel a nagyságos ifjú bárót
19165     XIV   |             úriember tudakozódik utána, azt vezessék fel hozzá; másnak senkinek
19166   XVIII   |                     még csak egy van hátra: vezessen el engem azon szobákhoz,
19167    XVII   |               ismeretes pitvarnok az ajtóig vezeté, ott megmondta neki az ügyvéd,
19168      II   |                  úton barátjára, s azután a vezetékeket vigye egyenesen haza, mert
19169      II   |             gyönyörű angol paripát és saját vezetékét, s Zoltán maga segíté felülni
19170     XXI   |                    el értök, őket Rudolfhoz vezetendő.~ ~Holnap reggel tíz órakor!
19171      IX   |                tehetek én róla? Én csak nem vezethetem kötélen…~ ~A főispánné épp
19172      II   |                      s kit ha karjára fűzve vezethetett Pest utcáin, olyan édes
19173     XIV   |                     is oda, ahova e lyánkát vezeti.~ ~Mennyi mondani-, mennyi
19174   XXIII   |                   mindig ugyanazon tárgyhoz vezetné vissza, s onnan indulna
19175       X   |               mintha láthatlan jó szellemek vezetnék azokat félre, s a fényes
19176     XIV   |                      mind pontos naplót fog vezetni, s magának a jurátusok működéseiről
19177   XVIII   |           udvarlásán, mind a két párt fő-fő vezetői, kik kölcsönösen iparkodtak
19178      IX   |                      Zoltán kétkedve nézett vezetőjére.~ ~– Julcsa kisasszonyt
19179    XVII   |           kocsijához kétfelől. Marci volt a vezetőjök, a megboldogult úr lovásza.
19180   XVIII   |                    előre kitűzött tanyáikra vezették; míg Kőcserepy korteseit
19181     XII   |                  hogy a hozzá illő klubokba vezettesse magát, megismerkedett nyakra-főre
19182      II   |                    a méltóságos asszony elé vezettetik, ott egy kissé meghajtja
19183      IX   |             egzotikus tünemény volt, mint a Vezúv kitörése. A kedves, szelíd,
19184      VI   |                                             VI. Szentirmán~ ~Akik vissza
19185     XXI   |             táncterem üres helyisége volt a viadaltér.~ ~Hét órakor együtt voltak
19186      II   |                gyermeki kedély, mint a lágy viasz, úgy idomul ideálja mintájába,
19187       V   |            rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza elfogadja annak benyomatát,
19188   XXIII   |                estéjén meggyújtottunk három viaszgyertyát, az egyik vagyok én, a másik
19189    VIII   |                     sietve, két meggyújtott viaszgyertyával tért vissza, mert a felnyitott
19190   XVIII   |                  bozontosan kifordul minden viaszkolás dacára a vastag száj elé;
19191     III   |                  hajat viselt, elöl magasra viaszkolt üstökkel, hanem vendéghaját
19192     XIV   |                  vezette karján.~ ~Most még vidámabban mosolygott a lyánka, amint
19193      XX   |                  hajtá össze a levelet.~ ~– Vidd ezt Katinka kisasszonynak
19194    XXIV   |                  tilthatta meg, hogy minden vidékből tengernyi nép özönöljék
19195      XX   |                     kapott az ország minden vidékeiből, nagyhírű férfiaktól, kik
19196      XI   |                   bujdosók az ország minden vidékein, kik egykor Pest lakosai
19197   XXIII   |                    végzetének híre az egész vidékre gyászosan hatott, s midőn
19198      II   |              kacagott azokon, mint aki soha vígabb dolgokat nem hallott.~ ~
19199      II   |               lelkesülésnek egy magyar főúr vigad ott – bosszúval és elnyelt
19200       X   |               lélekadta.~ ~– Uraim, dámáim, vigadjunk! Minek hagyták abba azt
19201       X   |                   puncsot főzött, melytől a vigadó csoport oly derült hajnalkedvbe
19202   XXIII   |              idefenn a sok vendég kacagott, vigadott, mi akkor odalenn a platánfák
19203      II   |           éltesebbjei, kik a könnyebbvérűek vigalmaihoz nem tartanak többé igényeket,
19204       X   |          fesztelenül engedé át magát szilaj vigalmainak.~ ~– Igyatok, urak, be van
19205    XXIV   |          megtörténni. Ki akart volna lármás vigalmat ülni, hat héttel Szentirmay
19206       X   |                ködös csillag néz be rajta a vigasztalan távolból. Már egész a tetőig
19207   XVIII   |              szerette volna, ha férje azzal vigasztalandá, miszerint ő sem foghatja
19208     XVI   |               térdeire szegezte, lábszárait vigasztalanul lógatva alá ágya széléről,
19209       X   |                    ottan járt ő – e mennyei vigasztalás a siralmas népek közt.~ ~
19210      XV   |                  maga száz zaklató hitelező vigasztalására szigorú hallgatás feltétele
19211   XVIII   |                      A szép gyermek, mintha vigasztalná, simogatja gyöngéd kezével
19212     XIV   |                átaludta. Tudja isten, ez is vigasztalóan hatott rá.~ ~Sok rémes,
19213  Vegszo   |                közelebb múltunkban szebb és vigasztalóbb pont, mint az, hogy országunk
19214     XIV   |                 marad a lélekben, hogy igen vigasztalók voltak; mind a három alak
19215   XXIII   |            örökkévalóság.~ ~Katinka nem sok vigasztalót talált ebben a fölvilágosításban,
19216      II   |           homályosítva, hanem a jó atyafiak vigasztalták magokat azzal, hogy amíg
19217    VIII   |                     zófára borulva, édesen, vigasztaltan zokog sokáig.~ ~Rudolf háta
19218   XVIII   |              levelet, majd meg barátságosan vígat, ismét férfias komolyat,
19219  Vegszo   |                   végett, mint a hajdani jó vígjátékokban történt, ahol midőn végezetül
19220      II   |                 hallgatni afelől, hogy minő vignette alatt lelhető a legfölségesebb
19221   XVIII   |               mongol korultájok és a kaffer vigvangok természetei felől, melyekhez
19222    VIII   |                   aggodalmait: hátha valami vigyázatlan szó van azon sorokban elejtve,
19223       V   |                    Ilyen sarkalatos mondást vigyázatlanul kiejteni annyi volt, mint
19224   XXIII   |                          Mire kellett volna vigyáznunk? – kérdé a tanácsos, oly
19225       V   |                        Ugyanaz a figyelmes, vigyázó lélek, ugyanazok a vizsgáló
19226   XXIII   |                fogunk mi halni. Óh, ha arra vigyázott volna valaki!~ ~– Mire kellett
19227    VIII   |               cseléd készséggel –, én magam vigyáztam fel a berakásnál, mert már
19228   XXIII   |                   meghallhassa.~ ~– Ha arra vigyáztatok volna, midőn ebédeltünk,
19229      IX   |                   elbölcsesített kölyökről; vigyázzak magamra, hogy görbén ne
19230     XIV   |                    közepett, kire pokolbeli vigyorgással néznek a gyűlölet alakjai,
19231     XIV   |                guggolni a pokolbeli fantom, vigyorgó arcával, hegyzett füleivel,
19232     XIV   |                   ott ültek mellén, szemébe vigyorogtak pokolbeli nevetéssel, kényszeríték
19233      II   |                  leszállít a hintóbul, hogy vigyük a lámpást a lovak előtt;
19234    VIII   |               éjszakai sietség a legnagyobb viharban, a madarasi kastély szándékos
19235   XXIII   |                   kárpitokkal van elzárva a viharnak még csak hangjától is, s
19236     III   |           Szentirmay nevelése; lelke, teste viharokhoz edzett, tettekre, küzdelmekre
19237       X   |                   küzdeni tanult vésszel és viharral, volna hatalma visszanyomni
19238     VII   |                  percben! Mily indulatroham viharzott azon keresztül! Mi volt
19239     XII   |                    megy fel, oda is ezreket vihet fel magával.~ ~Óh, nagy
19240     III   |                 Szentirmay gróf ellen odáig vihetem a dolgot, ameddig nekem
19241      XX   |            olvasatlan utasítják vissza; nem viheti családját sehova, mert nem
19242      II   |                        A szájtátó cselédhad vihogása egészen elnémult arra, hogy
19243      II   |               mérföld gyalog.~ ~A cselédhad vihogva tekintgetett a gyalogpostának
19244     VII   |                                             VII. Az örömnap~ ~Zoltán születésnapja
19245    VIII   |                                             VIII. A befalazott ajtó~ ~Rudolf
19246     XII   |                színművet is írt, amire Hugo Viktor (csak tudnám, hogy melyik
19247   XVIII   |                asztal alsó végén világoskék viktóriadolmányban, piros hajtókára, fényes
19248       X   |                 szemeivel nem nézne a lámpa világába, olyan jól beillenék azon
19249       X   |                     a fiú valaha kicsapongó világfia lesz! – mondaná Eveline
19250     III   |                 odahaza nem sokat törődik a világgal, aki őt látogatni megy,
19251     XIV   |                      mind a három alak maga világítja magát, mert napvilág nem
19252       X   |                stájgeroznak?~ ~– Amiért nem világítják a lépcsőket?~ ~– Amiért
19253      II   |                   nem süt, arcmosolygásával világítsa a földet. Határtalanul örvend,
19254   XXIII   |                    midőn az érkező, lámpája világkörébe érve, vele szemtül szemben
19255       X   |                    szeméből úgy szokott reá világlani, mint a harag. Szegény gyermek,
19256     XIV   |            jegenyefának vetve a hátát, nagy világmegvetéssel szedegeté elő kopott atillája
19257   XVIII   |                úszott az istenekkel határos világokban…~ ~Hiszen ha annyira el
19258       X   |                    a szobát. Lehetett volna világosabbá is tenni, de a beteg szemeit
19259       I   |                 örvendő népet, még az ég is világosabbnak tetszett, mint egyébkor;
19260       X   |                  vagy nincsenek, vagy olyan világosak, hogy gyertyánál nem láthatni,
19261   XXIII   |                fordulhatott, mely már akkor világosodni kezdett.~ ~Odakünn az éji
19262      XX   |                      Semerre sem látott már világosságot, mindenfelé csak az egyforma
19263     XIV   |                    ha egyszer egy nehézkes, világossárga jármű végigmotoszkál a hallgatag
19264     XIV   |             lábacskák után, melyek ilyenkor világossságra szoktak jőni.~ ~Egyik közőlök
19265     XIV   |                    én emlékezetemre ebben a világrészben, ahol mi lakunk, s ha valaki
19266    XIII   |                szólt mellettök. Az ifjú két világrészt beutazott, tapasztalatainak
19267   XXIII   |                  Hová lettek a büszkeség, a világszereplés bálványai, amidőn ezen levelet
19268   XVIII   |                    elfogatni mint ország- s világszerte hírhedett veszekedőt, ki
19269    XXVI   |                  mos magának, amíg egy nagy világvárost népeivel együtt elfed, eltakar
19270   XVIII   |                     közől megtetszik a kés, villa, amellyel ebédelt, s azt
19271      II   |                    itt láthatják a tanácsos villájában, kinek arcáról lehetett
19272    XXVI   |                   elhunyt különc főúr budai villáját fogják nyilvánosan árvereztetni.~ ~
19273      IV   |                vannak-e most, nincsenek-e a villájukon odakünn.~ ~– Óh, én bizonyosam
19274     VII   |                    a szó, egy-egy hangosabb villámcsattanásra.~ ~A kicsinyek azután elaludtak,
19275       X   |                     hogy ingadoznak. Mint a villámfutás terjedt el a csoportok között
19276   XXIII   |             segíteni rajta.~ ~Megint nagyot villámlott odakinn. Az ég olyan sokáig
19277       X   |              ablakra bámulva.~ ~Egy halvány villanás derítette fel egy pillanatra
19278      IX   |                  fel s alá, néha-néha egyet villantva szemeivel Zoltán felé, mintha
19279   XVIII   |                      megeheti. Bort a fehér villányiból hozzanak, desszerthez a
19280       V   |               tételnél ismét azon diadalmas villogás szikráit hányták szemei,
19281   XVIII   |                 prém közől nagy rubingombok villognak elő tűzszemeikkel, s dolmánya
19282      II   |                kordován, melyből hatalmasan villogott elő két tökéletes tatár
19283       X   |              miközben szemei égő parázsként villogtak. Maszlaczky úr szepegve
19284      II   |                    rögtön barátnéjára talál Vilmában, ki már régóta egyedül sétál
19285       V   |                 mellett boldognak láthatnám Vilmámat… és ez az én kedves Maszlaczkym…~ ~–
19286       X   |           reszketnek a fenyegetett életért. Vilmánál ez óra ijedelmeiben volt
19287    XXII   |                       szólt Kőcserepy –, én Vilmáról akarok veled beszélni.~ ~–
19288   XVIII   |              főpincemester fog állíttatni a vincellérek és borkezelők fölé, egy
19289     III   |             annyiszor? Quoniam in hoc signo vinces (mert e jegyben győzünk).
19290     XXI   |                  reggelén meg kellett volna vínia Dabronival.~ ~Az ifjú szónokról
19291       X   |                töltéshez, s egy darab jeget vinne el a Dunából, nem volna
19292      II   |                  bánni. Az urasági lovászok vinnyogni kezdtek a főispán úr körül.~ ~–
19293      II   |              volnánk, párbajt kellene velem vínod, parbleu! életre-halálra.
19294   XVIII   |             szétrepült.~ ~– Ah, ez erőszak! Violencia! Crimen laesae! Actus majoris
19295   XVIII   |                   sehol sem lát.~ ~– Minden virág, amit itt látok – folytatá
19296      II   |                     őt.~ ~Kőcserepy úr élte virágában levő férfinak látszik, noha
19297       I   |                 hogy dicsekszik kertje első virágával, fája első gyümölcsével;
19298    XXIV   |                 Különös, hogy fűnek, fának, virágnak van élete, csak őneki nincs! –
19299      II   |                észrevette.~ ~– Elvesztetted virágodat.~ ~– Nem tesz semmit – monda
19300       X   |             fészekben, – víz alatti nyálkás virágok között, víz alatti süketes
19301   XXIII   |                  tudtuk, hogy miért. Minden virágomnak, minden ruhámnak volt valami
19302    XXIV   |                 hozzád.”~ ~A sír ott maradt virágozni, hervadozni… A tanácsos
19303      VI   |                   távol aranyló repceföldek virágporairól széthord.~ ~Az egész táj
19304     VII   |                  tarka pillangókat virágról virágra.~ ~Még egy becses ajándékot
19305     VII   |              hajszolják a tarka pillangókat virágról virágra.~ ~Még egy becses
19306      XX   |                engedje rájok omlani lankadt virágtermetét, hajtsa rájok forró, szédülő
19307     III   |                  Maszlaczky úr, s egy tarka virágú hálókabátot felöltve, szolgálatjára
19308      VI   |                     telkeken, hol bojtorján virágzik, ha így volna, ahogy lenni
19309      IV   |              tüneményei, a párizsi operaház virágzó korszaka, a loge infernale
19310   XVIII   |              jótétemény az Arcansas és déli Virginia lakóira nézve, nemkülönben
19311      VI   |                 boldog földészek egészséges virgonc ötösfogatai. 1~ ~Minél jobban
19312    XXII   |                 egyik éjjel, a másik nappal virraszt mellette, s azután elmondják
19313       X   |                borzalom éjszakáján a bűnnek virrasztanak.~ ~A diadalmas hangok elmúlnak,
19314      XV   |                 beszélt; Kovács az éjszakai virrasztás- s a háborító indulatviharnak,
19315     III   |             bankárnak lekötni úri jószágát, virtualitását, hogy miért retten most
19316      XV   |               kenyerét, csupán számomra nem virulna zöld ág, akkor elmegyek
19317  Vegszo   |               miképp lett szebb, nagyobb és virulóbb, mint volt azelőtt.~ ~E
19318   XVIII   |                 szerepeltek, egyéb hatalmas vis motrix-ok p. o. bor, égett
19319       X   |                    mi történik velünk, ha a visegrádi torlaszt hamarébb széttöri
19320     XXI   |                     kiknek megfogadta: mint viselé gondját egyetlen gyermeköknek?…~ ~
19321       X   |                  hajból font karperecem, te viseled azt majd, és megemlegetsz
19322      XV   |              Megbocsát ön, hogy ily gyöngén viselem magamat, midőn éppen azt
19323   XVIII   |                    kész az összes költségek viselésére; hanem azután addig könyörögtek
19324   XVIII   |                egyéniség tűnik fel egyszerű viselete által; az egyik magas, délceg
19325      II   |                   tanuljanak mások olvasni; viseletében sem igen szokott figyelmes
19326    XXVI   |                  csak azért korholják mások viseletét, mert ők nem tehetnek hasonlóan.~ ~ ~ ~
19327       X   |                   kiegészítő része a magyar viseletnek, s kivált éjszaka idején
19328    VIII   |                   Zoltán. Ily messziről nem viselhetnék önre gondot. Barátja, jóakarója
19329       V   |                     megtudni, ha leánya jól viseli-e magát; s talál hibát, talál
19330       I   |                  szakadt le, pedig volt mit viselnie örömének túlsúlyában; ott
19331   XXIII   |                  egészségére is gondot kell viselnünk.~ ~Zoltán érzelemtölten
19332       V   |              orvosságokat, megtudni, ha úgy viselte-e magát, ahogy az orvos megparancsolá.~ ~ ~ ~
19333      II   |                     még azon időben nemigen viseltek, némi egzotikus tünemény
19334    VIII   |                     egész éltemen át édesen viseltem e titok gyötrelmét, de most
19335     III   |                     gyöngéd féltékenységgel viseltetett a gróf lyánkája irányában;
19336    VIII   |                  derék, önhöz méltánylattal viseltető gondnokra ruházhassam át
19337     XIV   |            betölteni, különös ellenszenvvel viseltetvén minden fiatalember iránt,
19338      II   |                 levendulaszín selyemöltönyt viselvén most is, melyben a bécsi
19339      II   |                  gyermeki, csakhogy éles és visító, ha disputálni kezd; ilyenkor
19340       I   |                     szegény bohó, nyomorult viskódon, elültetett seprűnyeleiden,
19341      VI   |               érintkezésbe jöjjön a rongyos viskókkal. Az út egészen félretért
19342    XXVI   |                 elmosódott alak, kikre néha vissza-visszaemlékezünk.~ ~Az egyik ott ül a dunai
19343     XIV   |        meghallhatják.~ ~A megtöltött csibuk visszaadja nyugalmát. Az ilyen pipaféle
19344   XVIII   |                  volt az, midőn kolomposait visszabocsátá híveihez, s maga a főispán
19345    XXIV   |                Kárpáthy-birtok engedélyének visszabocsátása végett annak valódi urára.~ ~
19346   XVIII   |                miután Maszlaczky úr annyira visszaélt barátságos leereszkedésével,
19347     XIX   |                kárhozatos, hanem azok, akik visszaéltek vele; nem a nép volt a rossz;
19348    XXIV   |                valami édes. Gyönyör nekik a visszaemlékezés, bárha keserű is, s őket
19349    XIII   |              felsóhajtott a beteg e szomorú visszaemlékezésnél, s egy pillanat alatt ismét
19350    XXVI   |                   kicsikéjét. Most mindarra visszaemlékezett.~ ~A teremekben mindenütt
19351       X   |            helyzetből.~ ~Amint a tanácsosék visszaérkeztek, ő volt a legelső, aki a
19352   XXIII   |                     abból, egy saját fejére visszaesett kő.~ ~Ő maga kínozta ez
19353     XVI   |                  ember vagyok. Három héttel visszaestem a gyógyulásban.~ ~Maszlaczky
19354      XI   |                    Adják az idők, hogy Pest visszafizesse jóltevőinek azt, amit tőlök
19355      II   |              alkalma volt azt minden lépten visszafizethetni.~ ~Palotáját oda építteté
19356     XXI   |              mondjon.~ ~Midőn Zoltán helyét visszafoglalá, midőn az éljenzés lecsillapult,
19357    XXIV   |                   hír, hogy Kárpáthy Zoltán visszafoglalja ősei uradalmát, s visszahozza
19358    VIII   |                   senki sem hallja, midőn ő visszafojtott érzelmeinek szabad kitörést
19359      XX   |                Kiáltnia akart, de a félelem visszafojtotta szavát; egész teste roskadozott,
19360   XVIII   |                 tömeg jön ellenük, hirtelen visszafordultak, odahagyták a megyeházat,
19361      XX   |                Édesanyám! – kiálta Katinka, visszafordulva utána jövő anyjához, s mire
19362       X   |              hintajába a tanácsost, azonnal visszafutott a lóakolba, s lovát eloldva,
19363     XIV   |                    álom, ha az ember később visszagondol rájok, s úgy mosolyoghatna
19364    VIII   |                          Ezen órára sokszor visszagondolj életedben! És most vedd
19365      XI   |                     örömmel!”~ ~És a jelszó visszahangzott minden szívben, a csüggedést,
19366   XXIII   |               lélegzet vétel nélkül, azután visszahanyatlott fehér párnáira, arcáról
19367    XIII   |                    eltántorult megyét ismét visszahódítani! Minderről már csak a régieknek
19368    XXIV   |                   jövevénynek, kit számukra visszahozott Isten!~ ~Lám, megmondták
19369    XXIV   |            visszafoglalja ősei uradalmát, s visszahozza falvaiba a régi aranyidőket.~ ~
19370   XVIII   |           mindannyiszor kényszerítve voltak visszahúzódni a túlsó oldalra.~ ~Az alkalom
19371     XIV   |                fagylaltot beszopjon, megint visszajöhet anélkül, hogy az előadás
19372     XVI   |                    a bérkocsiállásig, onnan visszajöhetsz! Ugyebár megteszed?~ ~William
19373       X   |        meggyújtottam a kanócot, nem tudtunk visszajönni, mert a zaj közt megfeneklett
19374       X   |                 közbe Maszlaczky úr. – Majd visszajövet.~ ~„Legalább csak az oszlopzatra
19375      XX   |                     várj itt reám, mindjárt visszajövök! Elmegyek az erdőbe ibolyákat
19376     III   |             törvénytudományról, hogy mindig visszakapja az aranyát; tudniillik hogy
19377     XXI   |                 hanyatt vetette, kardját is visszakapta, s engedte az ádáz csapást
19378     XXV   |               hihetőleg gondatlan volt tőle visszakérni, vagy amiket tán sürgethetett,
19379     XXV   |                    egyszer ismét véletlenül visszakerül oda, nem első dolgának találja-e
19380     XXI   |                 rejti. Ugyanazt magát fogja visszaküldeni a gyilkosnak.~ ~Az idő már
19381      XX   |          konferenciára küldött indítványait visszaküldték – hátirat nélkül… Semmit
19382       X   |                   lesz a bátor, aki azokért visszamegy? Ötezer pengő a jutalma,
19383      IV   |            elszaladt előle, különben rögtön visszamehetett volna másik száz forintot
19384       X   |                      Most már nem tud többé visszamenni, s az a híre, hogy azon
19385     XIV   |                   nézőket! Ha nem mer rájok visszanézni, meglássa, hogy megigézik.~ ~
19386    VIII   |           lassankint magához kezde térni, s visszanyeré férfias nyugalmát; a levelet
19387    XIII   |                    pengő jövedelem mellett? Visszanyerem délceg alakomat, meghízom.
19388       X   |                 kemény munka közben egészen visszanyerték idegei előbbi rugékonyságukat.
19389       X   |                     viharral, volna hatalma visszanyomni az elemek veszedelmét is,
19390       X   |                  emberi akarat, volna ereje visszaparancsolni medreibe a rontó áradatot,
19391     XIV   |                      Ámde a fényes alakok a visszarémlő álomban hárman voltak. Egy
19392   XXIII   |                    madarasi uradalmak iránt visszaruházza Kárpáthy Zoltánra.~ ~– Mit
19393    XXIV   |         jószágigazgató tartogatott magánál, visszaszállíttattak, elfoglalták régi helyeiket;
19394      II   |                    iparkodtak azon lépéstől visszatartani, hogy gyermekei nevelőjéhez
19395   XVIII   |                   Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó volt irányában; Maszlaczky
19396   XXIII   |                     útban talál, és nem fog visszatartóztatni, hogy átázva érkezel meg.
19397       X   |                     lehetetlen volt magokat visszatartóztatniok, miszerint az utcán végig
19398     XXV   |                    az őtet. Csak arra kérte visszatartoztatóit, hogy engedjék meg neki,
19399    XVII   |                  örökségére csak egyszer is visszatekintene. Ha a tárgyak is úgy mentek
19400    XVII   |                  egyszer megkezdett útjából visszatérhetett volna. Odaadta a „nagy hazafi”
19401     XIV   |                        Ott megfordult, hogy visszatérjen.~ ~Egyszerre előtte áll
19402   XXIII   |                 régi hagymázos víziók ismét visszatérnek.~ ~– Még nem bántották őt –
19403    XIII   |                   fordítanának egymásnak, s visszatérnének, ki merre jött, mind a kettő
19404       X   |                   Egészen elbúsulva kellett visszatérnie a septemvir úr lakába, még
19405     XXV   |                  ismerőseinket elhagyjuk, s visszatérünk Pestre, éppen akkor legújabb
19406     XIV   |                    percsomagot, s szótlanul visszatette az ügyvéd asztalára.~ ~Kovács
19407    VIII   |                    szinte égni látszottak a visszatiltott könnyek miatt, midőn e felszólításra
19408     XXI   |                    egy halott, s szótlanul, visszatorlástalan, elhagyja a termet rögtön.~ ~
19409   XVIII   |                    tekintetével.~ ~– Tessék visszaülni az úrnak oda, ahonnan felkelt!
19410     III   |                     ön nagy ember!~ ~Azután visszaült székére, még egyszer elmondva:~ ~–
19411     XVI   |                  keresem kenyeremet – de én visszautasítanám, s meghalnék inkább az utcasárban,
19412     XIV   |                 vádak után e bátor, megvető visszautasítást; a derék, öreg emberek tanúbizonyságait,
19413      IV   |                  azt, amit néhány nap előtt visszautasított. Óh, jól tudta ezt előre
19414     XXI   |                    párt első megjelenésénél visszautasította, s a konzervatívek nem tartják
19415     XIV   |                     Zoltán nem engedi magát visszautasíttatni, amerre egyszer megindult.~ ~
19416    XXIV   |                     és a kapuk fölé. Minden visszaváltozott úgy, amiként volt évek előtt,
19417      II   |                   emelni, s minden bók után visszavárja a viszonzást.~ ~Engedjük
19418     XXV   |               pszichológia dacára; a többin visszavásárolja azt az érdemes úr.~ ~Más
19419     III   | Kárpáthy-uradalmakat mostani tulajdonosától visszavenni. Amit kedves nagysád oly
19420   XVIII   |                  csákányt ragadva, elkezdék visszaverni támadóikat, egypár zászlót
19421     III   |                   le nem győztek bennünket. Visszavetettek, de el nem űztek. Az első
19422      IX   |                     lelkét szárnyaira véve, visszavigye oda, hova úgy vágyik, a
19423      II   |                    székekkel.~ ~– Köszönöm, visszaviheted – monda Zoltán, s mellénye
19424      IV   |                    között a pert.~ ~– Hátha visszaviszem? – sietett mohón szavába
19425       X   |               gyötörjék tovább; végre aztán visszavitték őket oda, ahonnan elhozták,
19426    XXIV   |                áldozott, akit elvesztett és visszavívott, akihez hű volt örökké,
19427   XVIII   |                    táblán kiírva a szavazat visszavonhatlanul. Mit lehet itt még tenni?~ ~–
19428     XIV   |                  büszkesége elűzte, s ismét visszavonja. A legfényesebb épületek
19429    XVII   |                 nyilatkoztatott, a felperes visszavonta keresetét, s Kőcserepy befolyásának
19430   XVIII   |                   feladatát végzé mint hős, visszavonul mint szemérmes szűzleány,
19431   XVIII   |                  kihívó fél el volt zárva a visszavonulástól azáltal, hogy Tarnaváry
19432       X   |                kiöntött, oly hirtelen ismét visszavonult. De hátha most órákig fog
19433       X   |                     szitkozódásai borzasztó visszhangot költenek az éjben. Egyszer
19434    VIII   |             folyosón végighangzottak tompa, visszhangtalan lépéseik, s midőn az első
19435      IX   |            méltóságos úr, hogy az egész ház visszhangzott a szedtevettéktől.~ ~Ha
19436     XXV   |              eleitől végig a két úr közötti viszálkodás okát, rögtön sietett Maszlaczky
19437    XIII   |                     az utcákon, melyek első viszálkodásaik tanúi valának, egész Abellino
19438      II   |            aljegyzőnek kineveztetett, egész viszálkodást támasztott az ottani szépek
19439     III   |                     időben oly éles családi viszály támadt a gróf és neje között,
19440     XII   |                  után; az ő nagyravágyásuk, viszályaik hoznak vészt, pusztulást
19441     XVI   |                     hogy ő éppen a támadott viszálykodások törvényszerű eligazítására
19442       X   |                néhány óra múlva karjai közé viszem Vilma kisasszonyt.~ ~Eveline
19443   XVIII   |                  ellenzékcsinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől, ha
19444     XXI   |                 várlak a kapudban, s erővel viszlek el magammal.~ ~– Oly sürgetős?~ ~–
19445       V   |             kötelékei a legszorosabb rokoni viszonnyá fűződjenek közöttünk, s
19446   XVIII   |          legudvariasabb mosollyal és bókkal viszonoz, s midőn székét elfoglalja,
19447     XIV   |                     csak egy ajkmozdulattal viszonozná, siet előre, a tornác alá
19448   XVIII   |                  táblabíró a párbajkihívást viszonozta. Az ilyesmi a spanyol romantika
19449     XXI   |                    elmaradt, azt kipótolá a viszontlátás édes öröme, egy-egy gyöngéd
19450     XIV   |           gondolkozni rajta, ha örüljön-e a viszontlátásnak, vagy ne; az nehezen volna
19451      II   |                megszerette, most véletlenül viszontláthatá, s az a kézszorítás, az
19452       V   |               meghódított. Az ily tisztelet viszonttiszteletre méltó. Tapasztalni fogod,
19453     III   |                    fiú szülői közt létezett viszony kifürkészésére. Kutatásaim
19454     III   |             Szentirmay gróf legkisebb tilos viszonyban is állt volna Zoltán anyjával,
19455    VIII   |                  iránt, különben is ennek a viszonynak most némi átalakuláson kell
19456    VIII   |                   engedi meg azt a gyermeki viszonyt, amiben eddig volt gyámja
19457      II   |                     ön igazán elmés ember – viszonz az éltes delnő, olyan szívesen
19458   XVIII   |                biztonsággal.~ ~– Jó napot – viszonzának azok, egymást előrebocsátva.~ ~–
19459      II   |               minden bók után visszavárja a viszonzást.~ ~Engedjük őt most másfelé
19460   XVIII   |                   háziúr kellő áldomásokkal viszonzott.~ ~Hagyjuk őket ott mulatni.
19461       X   |              Kőcserepy –, ezzel soká tart a vita. Adass rosztopcsint. Ezzel
19462       V   |                     ügy. A Kárpáthy-rokonok vitája, melyben informálni kívánt. –
19463    XVII   |                 számára tizenkétezer forint vitalitiumot rendeljen élete fogytáig,
19464   XVIII   |                 magokat, és lecsillapíták a vitát, s ilyenformán az egész
19465       X   |               testületnek nem egy tettleges vitatársa van a helybeli céhek harcvágyó
19466     XIV   |                   vált. Ezt öntől senki sem vitatja el.~ ~Bogozy is jónak látta
19467     XIV   |                      Eddig tréfásan folyt a vitatkozás, de amint Zoltán a per kötőlékét
19468       V   |                     össze. Kár, hogy e szép vitatkozások a világra nézve el vannak
19469   XVIII   |                   ólmos bot nem szól bele a vitatkozásokba; e derék, kardos hazafiak
19470       V   |              tanácsosnőnek esztendeig tartó vitatkozásokra nyújtani anyagot.~ ~– Hibásan
19471       V   |                    fiskálist. Lehetett vele vitatkozni. Az olyan emberek, mint
19472   XVIII   |              ismeretlen eset.~ ~Az előleges vitatkozó gyűlések után három hétre
19473      II   |                 igényeket, s szokás szerint vitatkoztak a nap érdekeiről.~ ~Nem
19474       X   |                     fenntartsák – mérsékelt vitelbérért.~ ~Értsd alatta: oly díjért,
19475     XII   |                 paraszttól. Inkább csónakon vitetem át magamat! Pedig irtózom
19476    VIII   |                  magához. Innen más szobába vitetett át, s a rövid végóra alatt
19477       X   |                veled leszek. Engedd magadat vitetni!~ ~– De ki ez az ember,
19478     III   |                   az mind a jámbor Bogozyra vitetődik vissza; még azt is ráfogták,
19479   XVIII   |                  alispán.~ ~Egypár sujtásos vitéz szót akart fogadni, amivel
19480     VII   |                onnan tépni! – kiálta egypár vitézebb némber.~ ~– Nem, hozzá nem
19481       X   |                    úrfi volt a csónakban, a vitézebbek közől. Nagyon örültek, hogy
19482      II   |                egymás között, mintha valami vitézi bajról volna szó. Báró Berzy
19483     XXI   |                    Ilyenek vagytok ti mind! Vitézkedtek nyelvvel, szóval, s csak
19484     XII   |                  prókátor, táblabíró, a sok vitézkötéses dalia, a nagy méltóságos
19485   XVIII   |                 háború? Nesze háború! Nesze vitézség.~ ~A kokánfalviak percről
19486       X   |                  megtámadójoknak, de Kovács vitézül védelmezte magát; az egyik
19487     XII   |                   az orkán zúgása mellett a vitorlakötelekbe kapaszkodni stb. nekem!
19488       X   |                     elszakasztá a gátat s a vitorlás hajókat a cári palota udvarában
19489     XXI   |                 felragadva a szegletből egy vítőrt, úgy megvívott vele egymagában,
19490     III   |                   kellett ütögetni, melyben vitriolos holmi volt, azt azután hirtelen
19491   XVIII   |             legalább tizenkét olyan párbajt vítt, ahol az ellenfél halva
19492       X   |           beszélgetésért, melyet az árvízre vittek. Ilyenkor goromba volt,
19493       X   |                  alá; átellenben földszinti vityilló tetejét nyaldossa a hullám.
19494       X   |                   előfordul, a józsefvárosi vityillókból kiönté a rongyos embereket,
19495    XIII   |                   az éljent (tulajdonképpen vivátot), mint tekintetes Maszlaczky
19496      II   |               pezsgőzhette magát, senki sem vivázott a ragyogó röppentyűknek,
19497     XXI   |                  sem soha többé meg nem fog vívhatni, miután egy megelőző párbajban
19498     XXI   |                 öljetek meg! Óh, Zoltán, ne vívj! Tedd le azt a kardot! Megöl
19499    XXII   |              lépésnyire tőle éles kardokkal vívnak halálos tusát. Óh, mint
19500     III   |             Senkitől sem félek. Párbajt nem vívok, ezt már régen kimondtam,
19501     XXI   |                     keresztpajzzsal, minő a vívókardokon szokott lenni. Bizonyosak
19502   XVIII   |               alkalmat, melyben a hírhedett vívót győzhetlensége hírétől megfossza.
19503       X   |                  kik merész, elszánt csatát vívtak – az enyészet ellen, ezer
19504       X   |                hármas ágra szakadt, a magas vízállás dacára megállt a jég, s
19505       X   |                     percről percre magasabb vízállást mutatott a növekedő ár.
19506       X   |          lélekvesztőn menekültek ki a jeges vízárból ruhátlanul és segélytelenül,
19507       X   |                kapaszkodva, körülvéve jeges vízártól, a mentséget vagy a halált,
19508      II   |                kutak kénköves és salétromos vize után, a zengő fülemülékről,
19509     XII   |                   mik büszkén néznek a Duna vizébe fényes ablaksoraikkal. Minden
19510       X   |                  nem látszik már ki többé a vízegyetemből, járni az utcák fenekén,
19511      VI   |                   csatornái s a hóolvadások vizei megeredtek, gyönyörűen lehetett
19512       X   |                egész felső vidéket már mind vizeibe fullasztá, s Esztergomtul
19513    XIII   |                    a Tiszát, meg valamennyi vizeit az országnak. Legyen csak
19514     XXV   |                  vízből, s fogtak egy csomó vizes pokrócot, azzal körültekergették,
19515     XXV   |              meglátva Maszlaczky urat, azon vizesen át nem nyalábolta.~ ~– Szervusz,
19516      VI   |                     mesterséges romokkal és vízesésekkel; a platán- és gesztenyefák
19517       X   |                     szívni be; találkozni a vízfenék hideg csodáival; akárhova
19518     III   |                     acélmetszetek, olaj- és vízfestmények, kőnyomatok, pasztellrajzok
19519       X   |                  kapun azon hangon, ahogy a vízhordó emberek szoktak kiáltani: „
19520      VI   |                     csónakázni a mindennemű vízi szárnyasokra vadászva; itt
19521   XXIII   |                  szobában, a régi hagymázos víziók ismét visszatérnek.~ ~–
19522      VI   |                   kies sziget mellett ott a vízközépen kikötnek, egész kertsort
19523      II   |                 akadtak, mind a két oldalát vízmosás rongálta, s fű sem termett
19524      II   |               rakták, azzal betölték a mély vízmosásokat, ezernyi ezer szekérrel
19525     III   |                    igen kevéssel, egy pohár víznél, amit az embernek, mikor
19526       X   |                     előttünk!? Egy sziget a vízözön közepett, melyen a fél város
19527     VII   |                 halmon, melyről mesterséges vízomlás rohant alá, a hajdani szittya
19528       V   |             lehetett őket venni. Figyelmes, vizsga szemeit az ügyvéd arcára
19529      VI   |                   midőn eljöttek az iskolai vizsgálatok, könyveket adogatott a parasztfiúknak,
19530   XVIII   |                     lármát ütött, törvényes vizsgálatot, bűnvádi eljárást követelt,
19531     XIV   |              kacsingathat a szomszédnéjára, vizsgálhatja a páholyokat, fecseghet
19532     XIV   |                 vagy kicsoda.~ ~A fölületes vizsgálók ebben valami rendkívüliségre
19533       X   |                     távcsövével figyelmesen vizsgálva a jégtörőt. Én mellette
19534       X   |                   előretörni a jéggel elegy vízsíkon.~ ~A fáklyák közepett, a
19535       X   |                     csoportosan hozta alá a vízszínen úszó gyümölcsöt, zöldséget
19536       X   |                  egész színtelen holdvilági völgyben.~ ~A lyánka mosolygott,
19537      IV   |                 elevenen a kedélyeket, vagy Vörösmartynak egy újabb lelkesítő költeménye
19538      IX   |                    keményen dorgál, ki maga vörösre kigyulladt arccal járt hevesen
19539     XXV   |                     szó nem bizonyít. Verba volant, scripta manent, a szó repül,
19540   XVIII   |                   az angol meetingek, a dán volksthingek, a spanyol kortezek, a jenki
19541     III   |                    asztalra, mire azt poros voltánál fogva igen alkalmasnak találta.~ ~
19542       V   |                     valamely szándék tiszta voltáról meggyőzni, ha még olyan
19543   XVIII   |                       A tanácsos úr magával voná hízelgő kíséretét. Ő maga
19544     XIX   |               azután ismét elkezdett sírni, vonaglani, hogy ajkán a kín tajtéka
19545       X   |                    hozzá, nehéz, erőltetett vonaglásokkal odáig küzdte magát, ott
19546       X   |                     félig vízben fekvő alak vonaglik fel a lépcsőzetre.~ ~A koldusasszony
19547       X   |                       Kőcserepy minden izma vonaglott e hírre.~ ~Alig mondá el
19548      II   |                   kifejezés, az anyai érzet vonalma hagyott jellemet rajta.
19549      II   |               sajátjok. Az ő arcaik gyöngéd vonalmait nem hatja meg az ártó napsugár;
19550    XVII   |              felszínén végigjártak csavargó vonalokban a kósza tűzférgek, amik
19551       X   |                  láttatva vékony aranyozott vonalt, s metszetek és festvények
19552    XIII   |                    a legviseltebbet, minden vonása az undor, az émely legiszonyúbb
19553     XII   |                leveleit, azoknak eszméiből, vonásaiból iparkodva felfedezni írójok
19554    XXVI   |                 fenyőtörzsre, erőt vesztett vonásain a kelő nap fénye ragyog,
19555       X   |                  felindulás látszott minden vonásán.~ ~– Barátim – szólt elfogódott
19556     XIV   |                 atyjának, anyjának halavány vonásiról azt a szennyet, azt az átkot,
19557       X   |                 torz kifejezést fagyasztá a vonásokon.~ ~A másik pillanatban mindenki
19558   XXIII   |                     látta arcaikat vonásról vonásra; minden mozdulatot, minden
19559   XXIII   |                   elkövetik, látta arcaikat vonásról vonásra; minden mozdulatot,
19560       V   |                  szerény családomra engedje vonatni figyelmét…~ ~– Sőt inkább –
19561       X   |             hadparancsnokok gyorsan gátakat vonattak a kaszárnyák előtt, hogy
19562       X   |                     a zsinegen át magunkhoz vonhatjuk a kötelet.~ ~– Bravó, bravó! –
19563       X   |                előtt, majd inkább ő kérdőre vonja elmaradása felől. Nőknek
19564   XVIII   |              Egyszer nagy csörtetés hangjai vonják magokra figyelmét; valami
19565   XVIII   |                   csak olvasott, s a vállát vonogatta.~ ~Tarnaváry föltette magában,
19566     VII   |             testvérek, kik egészen magokhoz vonták Zoltánt, gyöngéd karjaikkal
19567      II   |                     távozott el, Emánueltől vontatva.~ ~– Tisztelni kell az öregeket
19568       X   |                    fiatalság a tánctermekbe vonul, az éltesebb urak és asszonyságok
19569     XXV   |                gondolkozék rajta, hogy hova vonuljon el, ahol szépen összehúzódva,
19570    VIII   |                  hosszú kísértetes árnyékok vonulnának végig a falakon, felfelé
19571  Vegszo   |              szerelem érzése az, a szerelem vonzalma nélkül.~ ~Ily esetben lehet-e
19572     XIV   |                     szoktak menni; még több vonzerővel bírt az ismeretes grófnő
19573      II   |                      hol finom társalgás és vonzó arcok várnak reánk, ott
19574    VIII   |                   közt olyan, akihez inkább vonzódik, adja tudtomra, s én kieszközlöm,
19575     XII   |                     Ks btom! mlgs gr. úr.~ ~Vt szcsém f. é. küldött tb
19576       X   |               Szapáry Ferenc, Draskovics, a Wenckheimek, kiket három nap és három
19577       X   |                Eveline, kinek szenvedélye a whist –, mindjárt elfoglalhatja
19578       X   |       hétszemélynökné, Kőcserepy úr és neje whisteznek. Negyediknek szalmaemberképpen
19579      II   |               férjétől, a tanácsos úrtól.~ ~Wilhelmine és Laura közt legalább tizenkét
19580    XIII   |               folyosón, mint éppen Abellino Williamja, akit tulajdonképp nem hívnak
19581    XIII   |                     tulajdonképp nem hívnak Williamnak, hanem Ferkónak, s aki jobb
19582     XVI   |                    Maszlaczky viszi magával Williamot, nagyon természetesen saját
19583      XI   |                                             XI. A cenki szenvedő~ ~Három
19584     XII   |                                             XII. A hétszemélynök levelei~ ~
19585    XIII   |                                             XIII. Az élet mártírja~ ~Két
19586     XIV   |                                             XIV. A titok~ ~1840-ben nagy
19587     XIX   |                                             XIX. Jellemek~ ~Kőcserepynek
19588      XV   |                                             XV. Egy férfiszó~ ~Még akkor
19589     XVI   |                                             XVI. Alku egy veszendő lélekre~ ~
19590    XVII   |                                             XVII. A lemondás~ ~Egy hétnél
19591   XVIII   |                                             XVIII. Rossz diadal~ ~Veteres
19592      XX   |                                             XX. A nő védelme~ ~Aki a múlt
19593     XXI   |                                             XXI. A spadassin~ ~„Ha ti bírjátok
19594    XXII   |                                             XXII. A kemény szívek~ ~A kárpátfalvi
19595   XXIII   |                                             XXIII. Csendesen~ ~A tanácsos
19596    XXIV   |                                             XXIV. Fény és árny~ ~Milyen különös
19597     XXV   |                                             XXV. Régi jó barátok~ ~Mikor
19598    XXVI   |                                             XXVI. A látnok és a világtalan~ ~
19599      IV   |                     itt. Magam beszéltem **-yval. A Magyar Király vendéglőbe
19600      IX   |             civakodáson kapja, s a csör-pör zajában kénytelen elmondani, hogy
19601   XXIII   |                   csendes léptekkel, miknek zaját elfogja a padlatolat szőnyege,
19602       X   |            megmentenem, de lovam nem bírt a zajban úszni, s ide szorultam.~ ~–
19603       X   |                alant az Új téren sajátságos zajgás kezdte magokra vonni figyelmét.
19604       X   |                  már hallotta azt a zúgást, zajgást, mit a gátjait átszakasztott
19605     XXI   |             alkalommal Dabroni a beszédjére zajgó karzatot tömegestül gyávának
19606     XIV   |               Mennyivel más élet, más világ zajgott itt, midőn országgyűlések
19607       X   |                    hogy az keresztültörve a zajló jég felett, néhány pillanat
19608   XVIII   |                      A tömeg már belejött a zajongásba, s a Zoltán után felállt
19609   XVIII   |           étlen-szomjan. Az emberek zúgnak, zajongnak, máris kezdenek egymással
19610       X   |                     kerülni látszott minden zajosabb társaságot. Olyankor mindig
19611       X   |                    eredményét. A jég sokkal zajosabban és sűrűbben jött még, mint
19612       X   |              gavallérral együtt.~ ~A támadt zajra a Kúria épületének ablakain
19613       I   |                     egy szív verne.~ ~„De e zajtalanságban ámulat, mély érzelem s egy
19614      XV   |                    Abellino saját maga száz zaklató hitelező vigasztalására
19615      IV   |                   vissza a pert, ha tetszik zálogul.~ ~– Hja, mit csináljak
19616   XVIII   |                     újdonsága, eredetiségök zamatja által egészen felvillanyozták
19617     III   |               kulcsot, mellyel én e rejtély zárait fel fogom nyitni.~ ~Az ügyvéd
19618     XIV   |                     ügyet folytatok. Én nem zárhatok el minden titkot a jurátusaim
19619     III   |                   foliantjaival; a másiknak zárja van kettő, abban féltettebb
19620   XVIII   |                    részvevő nemesi rendeket zárják ki a teremből.~ ~A szónok
19621     XII   |                 halmozva (oda tehette volna zárjel közé: „és amiket sohasem
19622     XIV   |               Maszlaczky úr –, hogy sohasem zárok el semmit, én tele vagyok
19623   XVIII   |                     város végeig, elszedték zászlóikat, fegyvereiket, s úgy tértek
19624   XVIII   |                   fogja rajta a fejét, ha a zászlókra írt jelmondatokat olvasandja,
19625   XVIII   |                azoknak a nyeleit odaverék a zászlótartók hátaihoz, amiből ott a szűk,
19626     VII   |                     Bogozyt egy cseppet sem zavará meg ez erőszakos eltűnés,
19627       X   |                 kisasszony távol nem lenne. Zavarában olyan bókot mondott az egyik
19628      IX   |                 Kovács észrevette a gyermek zavarát, s örömest felvezette volna
19629       V   |                    Megkímélem önt a jelenet zavarától. Hiába: a kérői szerep a
19630      II   |               komornyik kisegít bennünket e zavarból, ünnepélyes jelentés hangján
19631     XIV   |                 háboríthatá, semmi nesz nem zavarhatta meg.~ ~Mielőtt beletekintett
19632   XXIII   |                     boldogságodat többé nem zavarja semmi.~ ~Künn a hajnalharang
19633    XXII   |             csendesen, széttekintve, ha nem zavarja-e meg. A nagyságos asszony
19634   XXIII   |                   kétkedve kérdezi:~ ~– Nem zavarjuk-e ez órában?~ ~A tanácsos
19635       X   |                  anélkül, hogy a társaságot zavarná, a kis szökőkutakról ott
19636     XIV   |               írásait, s mindannyiszor igen zavarodottnak látszék.~ ~Zoltán úgy tett
19637   XVIII   |                  évekig biztosíthatá anyagi zavaroktól; már hónapok óta dolgozik
19638     XXI   |                kérdené a nemes ifjúságtól: „Zavarom önöket talán?”.~ ~Ezt a
19639  Vegszo   |                    vendégei, hogy a feltett zavaros tartalmú palackok közől
19640   XVIII   |              vármegyeház felé. De ez is oly zavarral ment véghez, minden lépten-nyomon
19641    VIII   |                   szándékos kikerülése elég zavart félelemalakot gyűjte össze
19642   XXIII   |                   fel volt dúlva, és szemei zavartak.~ ~– Nagyon rosszul kell
19643       X   |               Maszlaczky úr egy cseppet sem zavartatja meg azáltal magát; csendes
19644      XV   |                szednie magát, hogy az előtt zavartnak ne mutatkozzék.~ ~Mosolyognia
19645       X   |            figyelmesen végighallgatott, nem zavarva annak szerteszét csapongó
19646       X   |               imádkoztak az erős bosszúálló Zebaoth istenhez, s ott siratták
19647   XVIII   |                  emberek szokásaként minden zeget-zugot összejárt, padlást, konyhákat,
19648       X   |                    miatt. Zoltánon jó meleg zeke volt, azt leveté magáról,
19649       X   |                     átemelte a koldusnőt. – Zekédet pedig erre a koldusnőre
19650     XXI   |        kikocsikázott, nem vette észre, hogy zekéje oldalzsebében egy töltött
19651       X   |                     fiát. Kovács is felölté zekéjét, és eltávozott.~ ~Tarnóczay
19652    VIII   |                   én nem tudok aludni, mint zendül meg fölöttem az a muzsikáló
19653       X   |                 ujja van, mint a vaknövelde zeneprofesszorának, pedig az csak hegedülni
19654     XIV   |              különösen az operákat és egyéb zenés előadásokat, mert az ember
19655       X   |                  Nagyböjt levén az idő, más zenét hallatni nem szabad. A szép
19656       X   |               orgonahang és zsoltárok éneke zeng az éjben. Ez a protestánsok
19657     XII   |                     kávéházakban a tirolise zengerek. Bárcsak meg ne tudnák idehaza,
19658   XVIII   |                    taps, a teremből éljenek zengése kíséri a szónokot, s a hazája
19659   XVIII   |               megszelídíti, egész a viharos zengésig hajlékony, mely a tömegeken
19660     XII   |                    sorait ideiktatnom, mely zengett ekképpen:~ ~„Ks btom! mlgs
19661      II   |                     salétromos vize után, a zengő fülemülékről, a szép kilátásokról
19662       X   |                 kétségbeesés is, kinek édes zengzetű szavára meg kell gyógyulni
19663       X   |                   és keble lihegett, erősen zihálva, és szemei forogtak, mint
19664       X   |            kivilágítatlan házak előtt. Minő zilált kép tűnik fel újra előttünk!?
19665       X   |            elvesztette, hajfürteit szabadon zilálta szét, s térdig a jeges vízben
19666      IX   |                     talán nem oly szokatlan zivatartól, belépett az úrnő szobájába,
19667      II   |                     Rossz útjok volt, ugye? Zivataruk is volt a tengeren. Hallom,
19668   XVIII   |                    ablakokat ütögette lomha zizegéssel.~ ~Tarnaváry mondhatatlan
19669   XVIII   |                  valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, éppen úgy, ahogy
19670   XXIII   |                 fenyőfák alatt, amik mindig zöldek, amiket ön megtartott magának,
19671      II   |                  nagyságos úr kertje maradt zölden, ő ama kegyetlen, fagyos
19672    XIII   |              volnának foglalva színehagyott zöldes turquoise-ok. Úgy látszott,
19673      II   |                    csak egy toll, ott keres zöldet, ahol közelebb találja,
19674       X   |                  vízszínen úszó gyümölcsöt, zöldséget és kenyereket, azokat ügyesen
19675       X   |                     Északon már tél derekán zöldült a fű, s dél felé még tavaszhó
19676      II   |        principálisát.~ ~A főispán úr rövid, zömök férfiú volt, rendkívül kurta
19677     XIV   |                 volt, hogy minden legkisebb zörejre összerezzent, könyveket
19678    VIII   |                      nehogy lehullásuk nagy zörejt okozzon. Néhány pillanat
19679       X   |                   sebesen vágtató szekérnek zörgése hallatszik az utcán végig,
19680       X   |                   Bújj – júj – fúj. Zúzmara zörög!” – A szegény ember bújt
19681    VIII   |                    egy előtte álló támtalan zófára borulva, édesen, vigasztaltan
19682      IX   |               okszerűen meg kelle történni; Zoltánból mívelt embernek kell lenni,
19683    VIII   |               képzelődése? E zokogás hangja Zoltáné. Úgy hasonlít anyjáéhoz.~ ~
19684      IX   |                   nem lévő egyéniségeket, s Zoltánék belépésével egy cseppet
19685    XXVI   |                   Utolsó szavunkat végezzük Zoltánnál.~ ~Mióta ő megtért ősei
19686     XII   |                    szó sincsen abból. Az én Zoltánom, ahelyett, hogy a hozzá
19687       X   |                   és a belső hagymáz miatt. Zoltánon jó meleg zeke volt, azt
19688     XIV   |             címzetét „Béla Kárpáthy, contra Zoltanum Kárpáthy et Rudolfum Szentirmay!”~ ~„
19689    VIII   |                      mit a könnyek gyermeki zománca még szelídebbé tett, s kezeit
19690     XIV   |      jószágigazgatónak, mik a tisztelet égi zománcát lehelték a meggyalázott
19691       X   |                   egy-egy dalra megtanítá a zongorán vagy a gitáron, vagy különös
19692    VIII   |                     egyéb, mint egy húrja a zongorának, mely magától lepattan,
19693       X   |                éjszakába.~ ~A középteremből zongoraszó hallatszik elő.~ ~Nagyböjt
19694       V   |                      A méltóságos asszony a zongorateremben fogadá Maszlaczky urat,
19695      IX   |               korában megszökött egy fiatal zongoravirtuózzal, s mire szülői megtudták,
19696   XVIII   |                    fel, hosszú nyusztprémes Zrínyi-kabátban, melynek hosszú ujjai úgy
19697       X   |                 mindent. Tied lesz az a kis zsámoly is, amelyen ülsz, magam
19698       X   |                  valakinek, s aki azt Isten zsámolyánál kereste, az ne csalatkozzék
19699       X   |                    ez!? – kiálta, felszökve zsámolyáról a vak leányka.~ ~– Hintó
19700   XXIII   |                   ágya mellett egy alacsony zsámolyon, s fehér, reszketeg kezét
19701       X   |                       A kis Liza odaült egy zsámolyra Vilma ágya mellé, s kis
19702   XVIII   |           kokánfalviak híres költők ebben a zsánerban.~ ~Jött utána a harmadik;
19703       X   |               kellett engedni, hogy hasonló zsánerkép a club of travellers asztalán
19704     XIV   |             tiszteletre, s ha szerette is a zsarnok szerepét, de egyesíté vele
19705    VIII   |             mindenki ismeri, s ki valóságos zsarnoka a vele bármi érintkezésbe
19706    VIII   |            kegyetlenebb az ókor legvéresebb zsarnokainál, mert ez csak elítélni tud,
19707       V   |                  szülők e házasságra, semmi zsarnoki befolyás, rokonok vagy a
19708    XVII   |            rendszere alatt, ki csak nyerni, zsarolni tud, s saját fényével elszívja
19709     XXI   |                 Zoltán elveszi a golyót, és zsebébe rejti. Ugyanazt magát fogja
19710   XVIII   |           fragmentuma.~ ~Amíg Maszlaczky úr zsebeiből előkereste az idézett rondítmányt (
19711     XII   |                     megragadjon, s én ott a zsebemből krajcárt keressek elő, mint
19712   XVIII   |                   adott neki hozzá, s a két zsebét megtömte boszorkánypogácsával
19713      II   |                     törődve vele, hogy az a zsebje kifordulva maradt, amelyikből
19714       V   |                    adnának, hogy vigye haza zsebjében, de szépen bánjék velök.
19715     XXV   |                   bárót; kiforgatta előttük zsebjeit, hogy ám nézzék, hogy őnála
19716      II   |             asszonyom!~ ~S ezzel kiránt egy zsebkendőt kabátjából, körülborzolva
19717      VI   |        kiszolgáltatandó ozsonnázások miatt. Zsebpénzét, ajándékait megtakarítgatá,
19718   XVIII   |                     addig van az; itt van a zsebünkben nagyságod levele, melyben
19719      II   |                 pedig érintetlen maradtak a zselék és torták, a pompás mulatság
19720   XVIII   |                    munkát igénylő tortákat, zseléket, cukorsüteményeket; intézkedjék,
19721     III   |                   érti, miszerint menjen el zsemlyéért a pékhez, s azt meg is cselekszi,
19722    XIII   |                   meg azt egy vízbe mártott zsemlyével fölváltani.~ ~Maszlaczky
19723    XXIV   |               hiszen ha meg nem jő Zoltán a zsenge kenyérre, majd csak megjő
19724       X   |               lehetett, s báró Berzy sokkal zseniálisabb ember, mint hogy valakit
19725     III   |                    vagyunk, egy cseppet sem zsenírozná magát, amiről rögtön meggyőződhetünk,
19726   XVIII   |              Tarnaváry.~ ~A főispánt nagyon zsenírozta ez a jelenet. Igen kellemetlenül
19727      II   |                   van odahaza, és semmi sem zsenírozza annyira, mint ha neje felől
19728     III   |                    milliomos lehet már az a zsibárus, kitől ezeket a fiskális
19729   XXIII   |                    bölcs férfiú a vért érzé zsibbadni ereiben, és nem állhatá
19730    XIII   |                   tágul minden pórusom, úgy zsibongnak a gangliák, a májam, lépem
19731    XIII   |                      vagy valami handlirozó zsidó.~ ~(– Üm. A fantáziája nemigen
19732     XIV   |                   csak a gettóba rekesztett zsidóság őrzi, históriai emlékű királyhalmát
19733     XII   |               patvarban tanult ez a gyermek zsidóul?)~ ~,Szomorú ítélet a gazdagokra
19734      VI   |                     árt a folyamokba, néhol zsilipekkel ellátva, mikről okszerűen
19735       X   |                   azt lövesse felénk. Így a zsinegen át magunkhoz vonhatjuk a
19736   XVIII   |                     s helyre rángatva magán zsinóros mentéjét, inte az elnöknek,
19737    XVII   |              népének valahogy még megmaradt zsírját, hogy szaporodik el or,
19738     XII   |                      mint egy fontos talpú, zsírszagú paraszttól. Inkább csónakon
19739   XVIII   |                  tesz az, aki a meggyulladt zsírt hideg vízzel oltogatja,
19740   XVIII   |                vállaira emelkedve, a mérges zsivajon keresztülható szózattal
19741   XVIII   |                    tele torokból. – Bicskás zsiványok, gyilkos bojnyikok!~ ~Azok
19742       X   |                lépéssel odább orgonahang és zsoltárok éneke zeng az éjben. Ez
19743     XII   |                     mágnáshoz való az ilyen zsugoriskodás? Kivált külföldön; még azt
19744     III   |                    vágott haját egyre-másra zsúrolni.~ ~Ahogy először láttuk
19745    VIII   |             szemekkel mondva el neki minden zug történetét, mely a szobában
19746    XVII   |                      mik Kárpátfalva minden zugából élő szóval látszottak hozzá
19747   XVIII   |                 rendek felálltak, s csendes zúgás mellett elkezdtek az ajtókon
19748     XII   |                   micsoda mulatság az orkán zúgása mellett a vitorlakötelekbe
19749       X   |                    fejére; a hullám jő nagy zúgással, morgással, mint ahogy jött
19750   XVIII   |                   étlen-szomjan. Az emberek zúgnak, zajongnak, máris kezdenek
19751   XVIII   |               ajtajában, s bocsánatot kér a zúgó rendektől, hogy csak még
19752   XVIII   |                     alattunk meg a mély víz zúgott. Óh, hogy féltem!~ ~– Sokat
19753    XIII   |                     fejét, utánakiáltá:~ ~– Zugprókátor, tyúkprókátor, pervesztő,
19754   XXIII   |            csavargatja a fákat, mik nyögve, zúgva hajladoznak haragos rohanása
19755       X   |                   egész előfal mennydörögve zuhan alá, csak a két oldalfal
19756       X   |               távolban omladozó házak siket zuhanását, és egyre jobban reszketett
19757     XXV   |                 amíg az ember hozzászokik a zuhanyhoz, hanem azután…~ ~– De instálom
19758       X   |                 egyszerre az orrára kapja a zuhanyt. Ez felugrik esze nélkül
19759     XXV   |                     alá egy embervastagságú zuhatag, az alatt állt valami nagyon
19760       X   |           éjszakából messze kifehérlettek e zuhatagok, s mint mikor felhőszakadás
19761     XIV   |                 valami élő, haragos szellem zuhogna ott belül, úgy dobogott
19762       X   |                    a megrontott gát felett, zuhogó dörgéssel szaggatta tovább
19763       X   |                   pinceablakokon a víz nagy zuhogva, bugyborékolva, folytonos
19764       X   |                    közől még eddig rémséges zűrhangot képeztek, kihallatszott
19765   XXIII   |            éjszakának nem akart vége lenni. Zűrzavar, zajos futkosás, ajtók csattogása
19766       X   |                   rázta: „Bújj – júj – fúj. Zúzmara zörög!” – A szegény ember
19767   XVIII   |                 Kőcserepy úr jónak látá nem zúzni össze jobban Eveline-t elméje