IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 6 1 73 1 9 1 a 10219 á 7 aba 1 abajdóc 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10219 a 4311 az 2202 nem 2184 hogy | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances a |
Rész, Fejezet
1 1, 1| HATVAN PERC!~ ~A nagytiszteletű úr éppen 2 1, 1| nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak... A pezsgőspohár 3 1, 1| közepén volt a tósztnak... A pezsgőspohár nektárhabja 4 1, 1| végigcsorgott kövér ujjain. A megkezdett frázis kifogott 5 1, 1| megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, s 6 1, 1| tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét 7 1, 1| tehetségét megpróbálta. A nemes buzgalom egészen arcába 8 1, 1| egészen arcába kergette a vért. A díszes vendégkoszorú 9 1, 1| arcába kergette a vért. A díszes vendégkoszorú minden 10 1, 1| tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján, 11 1, 1| fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett tószt véghetetlen 12 1, 1| rakétájának végelpattanását; a hajdúsereg sietett a félig 13 1, 1| végelpattanását; a hajdúsereg sietett a félig ürített poharakat 14 1, 1| poharakat színültig tölteni... A háttérbe állított egyiptomi 15 1, 1| vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy 16 1, 1| volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss 17 1, 1| lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, 18 1, 1| pohárzaj-elnémító tust, midőn a család háziorvosa nesztelen 19 1, 1| nesztelen léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn 20 1, 1| alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől engedelmet 21 1, 1| engedelmet kér, eltávozott a teremből.~ ~A tószt azonban, 22 1, 1| eltávozott a teremből.~ ~A tószt azonban, mint a kilőtt 23 1, 1| A tószt azonban, mint a kilőtt gránát, nem hagyta 24 1, 1| időkre emlegetendő példányát, a mi győzelemre siető elvbaráti 25 1, 1| számtalan évekig éltesse!"~ ~A végszavak elmerültek a pohárcsörgés, 26 1, 1| A végszavak elmerültek a pohárcsörgés, éljenriadal 27 1, 1| és zenehang orkánjában. A hátrarúgott székek, a lelkesülés 28 1, 1| orkánjában. A hátrarúgott székek, a lelkesülés tanújeléül falhoz 29 1, 1| és hét-választófejedelme a leghatalmasabbak szövetségének... 30 1, 1| leghatalmasabbak szövetségének... a valódi Dalai Láma."~ ~Azok 31 1, 1| valódi Dalai Láma."~ ~Azok a tisztelendő és nagytiszteletű, 32 1, 1| és nemzetes uraságok, kik a hosszú címerterem hármas 33 1, 1| ragyogó aranyos kétröpűek, kik a mai ünnepélyes napra messze 34 1, 1| találkára, megállapítandók a bölcsen megvitatott értekezlet 35 1, 1| századokra el legyen látva a világok és nemzetek sorsa 36 1, 1| kivívott értekezlet zárjelenete a jelen díszlakoma, melyet 37 1, 1| kastélyterme szolgáltat a vezérkapacitások nagyszerű 38 1, 1| nem lehet rajta jelen.~ ~A díszlakománál az úrnő elnököl 39 1, 1| cím alatt: "administrator" a német conversations lexiconokban 40 1, 1| és úrvacsorát osztogat; a magyar conversations lexicon 41 1, 1| morzsolni küldetett alá a bűnös földre, s nagy úr 42 1, 1| Ennek az adminisztrátornak a neve volt Rideghváry Bence.~ ~ 43 1, 1| volt Rideghváry Bence.~ ~A tószt végén észrevették, 44 1, 1| hogy az elnöklő háziasszony a felé nyújtott áldomáspoharak 45 1, 1| súgott neki valamit, mire a nagyságos asszony eltávozott. 46 1, 1| érzékeny kedély elejti azt a kérdést, vajon mi baja lehet 47 1, 1| megnyugtatni (már amennyire a hosszú asztalnál a szava 48 1, 1| amennyire a hosszú asztalnál a szava elhallatszott), hogy 49 1, 1| elhallatszott), hogy Baradlayt ismét a "szokott betegsége" vette 50 1, 1| kevésbé tudós szomszédjának a nyilvános titkot, hogy Baradlay 51 1, 1| rendes életmód mellett.~ ~A nagytiszteletű úr mindjárt 52 1, 1| Hiszen csak szokott baja a nagyságos úrnak, kit az 53 1, 1| végtelen esztendőkig.~ ~Az a néhány szó pedig, amit a 54 1, 1| a néhány szó pedig, amit a háziorvos az elnöklő úrhölgy 55 1, 1| Midőn átlépett az ajtón a mellékterembe, megragadta 56 1, 1| ajtaja zárult be köztük s a vidám társaság között, akkor 57 1, 1| Rám semmi szükség többé.~ ~A harmadik ajtónál az orvos 58 1, 1| az úrnőt egyedül menni.~ ~A negyedik szobában két nagy 59 1, 1| aranyrámában egymás mellett állt a főúri pár életnagyságú képe 60 1, 1| vőlegény és menyasszony. A hideg márványarcú hölgy 61 1, 1| Az neki nem szabad. Ez a harc elrabolt a hatvan percből - 62 1, 1| szabad. Ez a harc elrabolt a hatvan percből - egy felet. 63 1, 1| percből - egy felet. S azt a fél percet fel fogják neki 64 1, 1| következett, körülsáncolva a falak könyvtárakkal, azután 65 1, 1| amaz ajtó, melyen belül a haldokló férj várta az utolsó 66 1, 1| letöltét.~ ~Ott feküdt az a férfi, akinek a szívere 67 1, 1| feküdt az a férfi, akinek a szívere kővé vált. Kővé 68 1, 1| szívere kővé vált. Kővé a patológia értelmében s a 69 1, 1| a patológia értelmében s a bibliai szólás szerint.~ ~ 70 1, 1| modellképpen ülne annak a nagy művésznek, a halálnak, 71 1, 1| annak a nagy művésznek, a halálnak, ki minden embernek 72 1, 1| arcomat aztán jól találd!"~ ~A nő odasietett hozzá.~ ~- 73 1, 1| Vártam önre - szólt a férfi. Szemrehányás volt 74 1, 1| Én rögtön jöttem - rebegé a nő. Mentség volt az.~ ~- 75 1, 1| hogy az én időm rövid.~ ~A nő összeszorította ökleit 76 1, 1| szólt egyre hidegebb hangon a férj. - A természet folyama 77 1, 1| hidegebb hangon a férj. - A természet folyama ez. Én 78 1, 1| Vendégeink jól mulatnak-e?~ ~A nő némán inte.~ ~- Csak 79 1, 1| értekezletre, maradjanak együtt a torra. A gyászpompát rég 80 1, 1| maradjanak együtt a torra. A gyászpompát rég előkészítettem 81 1, 1| rég előkészítettem már. A két koporsó közül a fekete 82 1, 1| már. A két koporsó közül a fekete márványt fogja ön 83 1, 1| választani. Kardjaim közül a platinaékítményest fogják 84 1, 1| fogják ravatalomra tenni. A szemfödél bojtjait négy 85 1, 1| főbíránk viszi négyfelől. A gyászénekkart a debreceni 86 1, 1| négyfelől. A gyászénekkart a debreceni iskolai énekkar 87 1, 1| Csupán régi zsoltárénekeket. A sírbeszédet pedig a templomban 88 1, 1| zsoltárénekeket. A sírbeszédet pedig a templomban a szuperintendens, 89 1, 1| sírbeszédet pedig a templomban a szuperintendens, a háznál 90 1, 1| templomban a szuperintendens, a háznál pedig az esperes 91 1, 1| az esperes fogja tartani. A helybeli pap egy egyszerű 92 1, 1| egyszerű miatyánkot mond el a sírbolt előtt, egyebet semmit. 93 1, 1| semmit. Megértett ön végig?~ ~A nő maga elé bámult a légbe.~ ~- 94 1, 1| A nő maga elé bámult a légbe.~ ~- Kérem önt, Marie. 95 1, 1| jó, üljön ide ágyam mellé a kisasztalhoz, rajta van 96 1, 1| és még mondani fogok.~ ~A nő készen teljesítette a 97 1, 1| A nő készen teljesítette a parancsot, leült az ágy 98 1, 1| Mikor készen volt vele, a férj folytatá:~ ~- Ön hű 99 1, 1| Nyújtson hat cseppet abból a digitalinból...~ ~A nő kis 100 1, 1| abból a digitalinból...~ ~A nő kis aranykanálkában beadta 101 1, 1| aranykanálkában beadta neki a gyógyszert. A beteg ismét 102 1, 1| beadta neki a gyógyszert. A beteg ismét könnyebben beszélt:~ ~- 103 1, 1| velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem 104 1, 1| egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, 105 1, 1| is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele. Sokan 106 1, 1| szót, amit mondok, Marie.~ ~A nő írt csendesen.~ ~- Most 107 1, 1| írt csendesen.~ ~- Most a tengelye esik ki a gépnek - 108 1, 1| Most a tengelye esik ki a gépnek - folytatá a haldokló -, 109 1, 1| esik ki a gépnek - folytatá a haldokló -, s a hulló romok 110 1, 1| folytatá a haldokló -, s a hulló romok dobaját hallom 111 1, 1| Nyújtson elébb egyet a pézsmalabdacsokbul. Köszönöm. 112 1, 1| Üljön le és folytassa.~ ~A nő tovább írt.~ ~- Három 113 1, 1| Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári udvarnál. 114 1, 1| magasabbra lesz hivatva. Az a hely jó iskola lesz neki. 115 1, 1| hely jó iskola lesz neki. A természet és ferde hajlamok 116 1, 1| Ott megtanulja ismerni a különbséget az emberek között, 117 1, 1| megtanulja, hogyan kell a magasban megállni és a földre 118 1, 1| kell a magasban megállni és a földre le nem szédülni. 119 1, 1| ellenében. Ott majd elfásul a rajongása, s midőn visszatér, 120 1, 1| egész ember veheti kezébe a kormányrudat, amit én elbocsátok 121 1, 1| ezeket át kell élni annak, ki a közöny magaslatára akar 122 1, 1| magaslatára akar jutni.~ ~A beszélő az órára tekinte; 123 1, 1| mondanivaló van még.~ ~- Azt a leányt - folytatá halkan 124 1, 1| leányt - folytatá halkan a beteg -, ki miatt el kellett 125 1, 1| határozatánál, járjon ön utána, hogy a leány atyja áttétessék Erdélybe. 126 1, 1| egyszer történt meg, hogy a pap leányát nőül vette egy 127 1, 1| volt, nem magyar nemes.~ ~A haldokló arcán még két piros 128 1, 1| múlva ismét eltűnt onnan.~ ~A nő csendesen írta a rábízottakat.~ ~- 129 1, 1| onnan.~ ~A nő csendesen írta a rábízottakat.~ ~- Második 130 1, 1| Richárd, még egy évig marad a királyi testőrségnél. De 131 1, 1| Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon 132 1, 1| évig, s akkor igyekezzék a táborkarba bejutni. Ügyesség, 133 1, 1| hűség három nagy lépcső a magasba jutáshoz. Mind a 134 1, 1| a magasba jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat hozza 135 1, 1| jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat hozza meg. Ott 136 1, 1| régió áll előttünk. Csak a lábunkat kellene rátennünk, 137 1, 1| kellene rátennünk, hogy a mienk legyen. Az oktalan 138 1, 1| ha egyszer megkezdődik a földindulás. Eddig nem is 139 1, 1| ajánlólevél egy testvér, ki a csatában elesett!... Marie, 140 1, 1| le, amit eléje mondtam.~ ~A nő nem merte mutatni fájdalmát, 141 1, 1| csendesen.~ ~- Harmadik fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. 142 1, 1| kedvencem. Nem tagadom, hogy a legjobban szerettem őt mind 143 1, 1| legjobban szerettem őt mind a három között. Ő nem fogja 144 1, 1| Maradjon Bécsben, és szolgáljon a hivatalban, és tanulja magát 145 1, 1| fokrul fokra felküzdeni. Ez a küzdelem neveli őt simának, 146 1, 1| értékét. Ápolni kell benne a nagyravágyást; fenntartani 147 1, 1| összeköttetésre vezethetnek - a költői ábrándok követése 148 1, 1| Csak pillanatig tartott az. A nemes akarat legyőzte a 149 1, 1| A nemes akarat legyőzte a pór természetet.~ ~Tudta 150 1, 1| oszlop fönn fogja tartani azt a művet, amit én alkottam. 151 1, 1| azt, amit önnek rendelek. A halállal vívódik minden 152 1, 1| múlva, ami rajtam por. Ezt a hideg verítéket homlokomon 153 1, 1| verítéket homlokomon nem a halálküzdelem izzasztja, 154 1, 1| halálküzdelem izzasztja, hanem a rettegés, hogy hasztalan 155 1, 1| Álmodozó rajongók tűzbe viszik a gyémántot, s nem tudják, 156 1, 1| soha vissza nem jegecül. Ez a mi nyolcszázados gyémánt 157 1, 1| arcképeit. Az megenyhít.~ ~A nő odavitte a hármas tokba 158 1, 1| megenyhít.~ ~A nő odavitte a hármas tokba foglalt három 159 1, 1| képet, s kitárta azt előtte. A kőszívű ember sorba nézte 160 1, 1| elcsillapultak fájdalmai. Elfeledett a halállal küzdeni. Száraz 161 1, 1| küzdeni. Száraz csontujjával a legidősebb arcára mutatva 162 1, 1| Nemesdomb" nem esik ki a történelemből. Központja, 163 1, 1| tűzhelye, napja lesz ez a bolygó elvnek. Ön itt marad 164 1, 1| Ön itt marad utánam.~ ~A hölgy megállt az írás közben, 165 1, 1| közben, és bámulva tekinte a beszélőre. Az észrevette 166 1, 1| ön férjhez fog menni.~ ~A nő kiejté kezéből a tollat.~ ~- 167 1, 1| menni.~ ~A nő kiejté kezéből a tollat.~ ~- Én akarom azt - 168 1, 1| azt - folytatá szigorúan a kőszívű ember. Kijelöltem 169 1, 1| fogja nyújtani kezét.~ ~Itt a nő nem bírt magával többé, 170 1, 1| annak kezét megragadva, a legforróbb könnyekkel áztatá 171 1, 1| könnyekkel áztatá azt.~ ~A kőszívű ember lehunyta szemeit, 172 1, 1| szemeit, és tanácsot kért a sötétségtől. Megtalálta 173 1, 1| született legidősb fiam, Ödön, a másodikban második fiam, 174 1, 1| másodikban második fiam, Richárd, a harmadikban a legifjabb, 175 1, 1| Richárd, a harmadikban a legifjabb, Jenő. Akkor egy 176 1, 1| orvosok megmondták, hogy a halálé vagyok. Egyetlen 177 1, 1| tudtam élni, egyik napot a másik után vonva. Mert volt 178 1, 1| hozzájárulhatatlan. Csak a jövendőnek éltem. Egy oly 179 1, 1| jövendőnek, mely nem egyéb, mint a múlt örökkévalósága. Ebben 180 1, 1| örökkévalósága. Ebben neveltem mind a három fiamat. Ebben fogyasztottam 181 1, 1| örökítettem meg nevemet. E néven a jelenkor átka fekszik, de 182 1, 1| jelenkor átka fekszik, de a jövendő áldása ragyog. E 183 1, 1| kell lenni az életben.~ ~A nő zokogása tiltakozott 184 1, 1| Én úgy akarom - szólt a férfi, és elrántotta tőle 185 1, 1| érdemes. Így leend nyugtom a föld alatt és üdvöm az égben. 186 1, 1| eléje mondtam, Marie?~ ~A nő kezéből kihullott a toll, 187 1, 1| A nő kezéből kihullott a toll, két kezét homlokára 188 1, 1| óra végire jár - rebegé a haldokló, küzdve a semmivélét 189 1, 1| rebegé a haldokló, küzdve a semmivélét férgei ellen. - 190 1, 1| De "non omnis moriar"! A mű, mit megkezdettem, utánam 191 1, 1| leszek! Mindig itt leszek.~ ~A nő úgy reszketett.~ ~A haldokló 192 1, 1| A nő úgy reszketett.~ ~A haldokló pedig csendesen 193 1, 1| Ki jössz felém, onnan a sötétbül? Állj ott! Ne közelíts!... 194 1, 1| mondanivalóm van itt!~ ~Hanem az a nagy, homályos alak, mely 195 1, 1| homályos alak, mely előtűnt a semmivélét sötétségébül, 196 1, 1| visszaparancsolhatatlanul, s nem várta meg, míg a nagy, hatalmas, kőszívű 197 1, 1| parancsolnivalója van még ezen a világon, s rátette arcára 198 1, 1| arcára láthatatlan kezét.~ ~A nagy, hatalmas, kőszívű 199 1, 1| hogy segítségére jöjjenek a meghaláshoz, mint más veszendő 200 1, 1| nagy, törhetetlen lelkét a nagy tömlöctartónak - büszkén, 201 1, 1| mint illik nemesemberhez.~ ~A nő pedig, midőn látta, hogy 202 1, 1| pedig, midőn látta, hogy a végső perc betölt, s férje 203 1, 1| két összekulcsolt kezét a teleírt papírra fektetve 204 1, 1| És úgy légy neki irgalmas a túlvilágon, ahogy én fogadom 205 1, 1| borzadályú kiáltás hangzott fel a csendben.~ ~A felriadt nő 206 1, 1| hangzott fel a csendben.~ ~A felriadt nő rettenve tekinte 207 1, 1| összefogott két keze közül a jobb feje fölé emelve.~ ~ 208 1, 1| visszafordulva az ég kapujából, a csillagok útjából, megtért 209 1, 2| A TEMETÉSI IMA~ ~A kőszívű 210 1, 2| A TEMETÉSI IMA~ ~A kőszívű ember temetése csak 211 1, 2| fejedelem. Időt kellett engedni a számos nagy rangú ismerőknek, 212 1, 2| nagy rangú ismerőknek, hogy a végtisztességtételre megjelenhessenek, 213 1, 2| végtisztességtételre megjelenhessenek, a nagytiszteletű és főtisztelendő 214 1, 2| főtisztelendő uraknak, hogy a gyászbeszédeket megírhassák, 215 1, 2| díszítményeikkel elkészülhessenek, s a főiskolai cantus praesesnek, 216 1, 2| cantus praesesnek, hogy a nagy halott tiszteletére 217 1, 2| imádságos halottat; de én egynek a temetését sem tudnám leírni. 218 1, 2| láttam egyebet, mint azokat a síró alakokat, akik a koporsó 219 1, 2| azokat a síró alakokat, akik a koporsó után ődöngnek, vezetve 220 1, 2| mindig egyforma látvány. A gazdag ember fájdalma csak 221 1, 2| alázatos fájdalom, mint a szegény emberé, s én nem 222 1, 2| egyébre.~ ~Annyit tudok, hogy a főtisztelendő úr gyászszónoklata 223 1, 2| az egész parentatio alatt a méltóságos asszony úgy sírt, 224 1, 2| Kisírja magát valahára a szegény baronesse - súgja 225 1, 2| ülő rangbeli urak egyike a másiknak -, életében úgysem 226 1, 2| igen keményszívű ember volt a néhai - viszonzá rá a másik. - 227 1, 2| volt a néhai - viszonzá rá a másik. - Még azt sem engedé 228 1, 2| másik. - Még azt sem engedé a nőnek, hogy egy könnycseppet 229 1, 2| legbensőbb barátja volt a családnak?~ ~- Egy test 230 1, 2| Egy test és lélek - felelt a megszólított, elszalasztva 231 1, 2| megszólított, elszalasztva a diskurálás által a legszebb 232 1, 2| elszalasztva a diskurálás által a legszebb körmondatot a főtisztelendő 233 1, 2| által a legszebb körmondatot a főtisztelendő úr exordiumából, 234 1, 2| úr exordiumából, ki éppen a léleknek a testhez való 235 1, 2| exordiumából, ki éppen a léleknek a testhez való viszonyát deríté 236 1, 2| való viszonyát deríté ki a hallgatók előtt a legmegvigasztalóbban.~ ~ 237 1, 2| deríté ki a hallgatók előtt a legmegvigasztalóbban.~ ~ 238 1, 2| legmegvigasztalóbban.~ ~A méltóságos özvegy egy-egy 239 1, 2| asszony - súgá az egyik úr a másiknak.~ ~- Jég közé volt 240 1, 2| túl özvegyen maradjon.~ ~A méltóságos adminisztrátor 241 1, 2| azt mondá:~ ~- Hallgassuk a főtisztelendő urat, szépen 242 1, 2| hogy nagyon szépen beszélt. A homiletikában nem volt párja.~ ~ 243 1, 2| azért mégis nagyon érdekelte a rangbeli uraságokat azon 244 1, 2| miféle érdemrendek azok ott a gyászcímerek aljára festve? 245 1, 2| gyászcímerek aljára festve? A méltóságos adminisztrátor 246 1, 2| feIvilágosítással szolgálni a körüle ülőknek, melyiket 247 1, 2| és minő érdemeiért nyerte a megboldogult. Azokat mármost 248 1, 2| Bizony vissza kell adni.~ ~A gyászszónoklat azonban csak 249 1, 2| fölött.~ ~Azután következett a gyászének. A falusi templomban 250 1, 2| következett a gyászének. A falusi templomban orgona 251 1, 2| templomban orgona is volt; azt is a boldogult állíttatá fel 252 1, 2| szokott praecisióval egyikét a legszebb gyászdaloknak, 253 1, 2| legszebb gyászdaloknak, amit a Nabukodonozor operábul ismerünk... 254 1, 2| írt szöveggel.~ ~- Hej, ha a boldogult hallaná, hogy 255 1, 2| felszólalhatna, hogy mondaná a cantus praesesnek: "Kend 256 1, 2| Talán nem szerette a színpadi áriákat?~ ~- Nagyon 257 1, 2| teátrális cikornyákat hoztak be a templomi énekekbe. Végintézkedésében 258 1, 2| énekeljenek.~ ~- Méltóságod ismeri a megboldogult végrendeletét?~ ~ 259 1, 2| megboldogult végrendeletét?~ ~A méltóságos titokteljesen 260 1, 2| de könnyen kitalálható.~ ~A gyászénekkel még nem volt 261 1, 2| nem volt mindennek vége.~ ~A katedra melletti padban 262 1, 2| az ott nem ült hiába.~ ~A második harmónia után következett 263 1, 2| harmónia után következett a nagytiszteletű úr a szószékre.~ ~- 264 1, 2| következett a nagytiszteletű úr a szószékre.~ ~- Vajon még 265 1, 2| szószékre.~ ~- Vajon még a harmadik pap is fog prédikálni? - 266 1, 2| feszengve az egyik rangbéli úr a másik úrtól.~ ~- Az a helybeli 267 1, 2| úr a másik úrtól.~ ~- Az a helybeli tiszteletes; az 268 1, 2| egy rövid imát fog mondani a sírbolt előtt.~ ~- Á, ez 269 1, 2| előtt.~ ~- Á, ez az?~ ~Azzal a két úr oly közel hajolt 270 1, 2| hangja se legyen elejtve a hátuk mögött ülők számára.~ ~- 271 1, 2| súgá az egyik rangbeli úr a másiknak.~ ~- Magam is régen 272 1, 2| Magam is régen keresem a nép között, de nem bírok 273 1, 2| között, de nem bírok ráakadni a szememmel.~ ~A méltóságos 274 1, 2| ráakadni a szememmel.~ ~A méltóságos úr végre mégiscsak 275 1, 2| keresett.~ ~- Ott van ni. A katedra mögötti szögletben, 276 1, 2| katedra mögötti szögletben, a falhoz simulva áll; egy 277 1, 2| simulva áll; egy kendőt tart a két kezében ajkáig emelve. 278 1, 2| Nem lát ön oda? Majd ha az a fáklyatartó hajdú megint 279 1, 2| fáklyatartó hajdú megint a jobb lábáról a bal lábára 280 1, 2| hajdú megint a jobb lábáról a bal lábára fog állni, akkor 281 1, 2| kár volt nem hallgatni azt a pompás búcsúztatót, amit 282 1, 2| pompás búcsúztatót, amit a nagytiszteletű úr felolvasott, 283 1, 2| gyászbeszéd remeke volt a dialektikának és prozódiának, 284 1, 2| pályakoszorús példánya volt a poézisnek, megragadó képekkel 285 1, 2| bevezetés után következett a személy szerinti elbúcsúztatása 286 1, 2| szerinti elbúcsúztatása a fáklyákkal körülragyogott 287 1, 2| ha valahol, itt tanúsítá a nagytiszteletű úr mély belátását; 288 1, 2| sorozatban búcsúztatván el a néhait az egymás után következendő 289 1, 2| búcsúmondatokat adott át a megboldogult nevében, amikkel 290 1, 2| lehetnek elégedve.~ ~Midőn a nagytiszteletű úr az elsoroltak 291 1, 2| ragyogása mellett gondolsz a szerető atyára, ki már onnan 292 1, 2| néz le reád..." - akkor a két rangbeli úr úgy vette 293 1, 2| úr úgy vette észre, hogy a barna ruhás leányka ott 294 1, 2| barna ruhás leányka ott a szögletben azt a fehér kendőt 295 1, 2| leányka ott a szögletben azt a fehér kendőt egész szeméig 296 1, 2| díszruhás, vállára emelé a pompás koporsót, a ház legelőkelőbb 297 1, 2| emelé a pompás koporsót, a ház legelőkelőbb barátai 298 1, 2| legelőkelőbb barátai emelték a gyásztakaró nehéz bojtjait; 299 1, 2| adminisztrátor kezét nyújtá a gyászos özvegynek, s megindult 300 1, 2| gyászos özvegynek, s megindult a menet a templomból a családi 301 1, 2| özvegynek, s megindult a menet a templomból a családi sírbolthoz.~ ~ 302 1, 2| megindult a menet a templomból a családi sírbolthoz.~ ~Még 303 1, 2| szertartás volt hátra.~ ~Amidőn a koporsó örök nyugalma helyére 304 1, 2| bevett szokás szerint a helybeli lelkész által.~ ~ 305 1, 2| szokott beszélni az öreg a szószéken, mint Abraham, 306 1, 2| szószéken, mint Abraham, a Santa Clara, a megyegyűléseken 307 1, 2| Abraham, a Santa Clara, a megyegyűléseken pedig mint " 308 1, 2| búcsúztatóját végezte volna a megboldogultnak, azt az 309 1, 2| nagyon megemlegették volna.~ ~A harmadik énekszó után helyet 310 1, 2| énekszó után helyet adtak a lelkésznek a sírboltajtóval 311 1, 2| helyet adtak a lelkésznek a sírboltajtóval szemben, 312 1, 2| erős, sűrű szemöldökei a villogó, sötét szemek fölött 313 1, 2| Hallgasd meg ez órában a mi könyörgésünket...~ ~Íme, 314 1, 2| földi pompával közeledik a te szolgáid egyikének hamva 315 1, 2| reszketve, halaványan áll a csillagok határán, és bebocsátást 316 1, 2| hogy ilyen fénnyel távozunk a világból? holott a férgek 317 1, 2| távozunk a világból? holott a férgek a mi testvéreink, 318 1, 2| világból? holott a férgek a mi testvéreink, s a göröngy 319 1, 2| férgek a mi testvéreink, s a göröngy a mi anyánk...~ ~ 320 1, 2| testvéreink, s a göröngy a mi anyánk...~ ~Egyetlen 321 1, 2| ezer fáklyának lobogása, s a honfiak néma áldása jobban 322 1, 2| alulról utánad?«~ ~Ne engedd a földi párát tovább hatni 323 1, 2| földi párát tovább hatni a föld felhőinél; legyen az 324 1, 2| Mert ki védné meg, ha nem a te végtelen irgalmad a föld 325 1, 2| nem a te végtelen irgalmad a föld hatalmasát, midőn dicsőségéből 326 1, 2| kérdéseidre felel:~ ~- Segítéd-e a nyomorultat?~ ~- Nem!~ ~- 327 1, 2| Nem!~ ~- Hallgattál-e a kétségbeesők könyörgéseire? ~ ~- 328 1, 2| Nem!~ ~- Törülted-e le a szenvedők könnyeit?~ ~- 329 1, 2| Nem!~ ~- Kegyelmeztél-e a meggyőzötteknek?~ ~- Nem!~ ~- 330 1, 2| mindörökké nem!~ ~És ha kérdezed a föld hatalmasától, ki fegyvertelenül 331 1, 2| előtted: »Mire használtad a hatalmat, amit kezedbe adtam? 332 1, 2| kezedbe adtam? Boldogítottad-e a milliókat, akik rád voltak 333 1, 2| idegen bálvány előtt? Éltél-e a te nemzetednek, vagy eladtad 334 1, 2| melyből korona készül?..."~ ~A pap arca kipirult, és termete 335 1, 2| lebegtek megrázott feje körül; a teljes című gyülekezet háta 336 1, 2| gyülekezet háta borsózott a hallottaktól.~ ~"...Ó, uram - 337 1, 2| Ó, uram - folytatá a pap imáját -, gyakorolj 338 1, 2| helyett! Ne tekintsd, mi volt a halandó ember, de számítsd 339 1, 2| akik ellen vétkezett itt a földön.~ ~Törüld el munkáinak 340 1, 2| visszaemlékezzenek.~ ~S ha bűnhődnie kell a vétkezőnek, ó, uram, ha 341 1, 2| tükörből többé, térjen vissza a földre, és szállja meg gyermekeit, 342 1, 2| forduljon meg, és legyen a fiakban erény és dicsőség; 343 1, 2| erény és dicsőség; add, hogy a haza földe, mely koporsója 344 1, 2| benne!~ ~Hallgasd meg, Uram, a te szolgádnak imáját, Ámen..."~ ~ 345 1, 2| szolgádnak imáját, Ámen..."~ ~A kripta vasajtajának dördülése 346 1, 2| vasajtajának dördülése zárta be a ceremóniát. A publikum, 347 1, 2| dördülése zárta be a ceremóniát. A publikum, mely értette vagy 348 1, 2| értette vagy nem értette a dörgedelmes szavakat, tökéletesen 349 1, 2| tökéletesen meg volt elégedve a látottakkal és hallottakkal. 350 1, 2| látottakkal és hallottakkal. A gyászkíséret megtért a kastélyba; 351 1, 2| A gyászkíséret megtért a kastélyba; úri rendnek, 352 1, 2| bevégzett kötelessége után a természet követelményeinek 353 1, 2| követelményeinek eleget tenni.~ ~A vén pap leghátul maradt, 354 1, 2| maradt, s midőn mindenki a kastély felé rohant, megfogva 355 1, 2| felé rohant, megfogva annak a barna ruhás leánynak a kezét, 356 1, 2| annak a barna ruhás leánynak a kezét, egy mellékúton másfelé 357 1, 2| számára hiába terítettek a kastély dísztermében.~ ~ ~ ~ 358 1, 3| TALLÉROSSY ZEBULON~ ~A tor mindenképpen hasonlít 359 1, 3| egyéb lakomákhoz, azzal a különbséggel, hogy nem tósztoznak 360 1, 3| nem tósztoznak benne.~ ~A háziasszony, az özvegy félrevonult 361 1, 3| félrevonult legbenső szobáiba; a végtiszteletre felgyűlt 362 1, 3| felgyűlt vendégek ismét ott a címerterem hármas asztalsorát 363 1, 3| lehettek másfélszázan. A szakács csakúgy remekelt, 364 1, 3| csakúgy remekelt, mint máskor, a kulcsár csakúgy felhordatta 365 1, 3| felhordatta egymás után a külön alakú poharakba való 366 1, 3| poharakba való borokat, s a vendég urak csakúgy hozzáláttak, 367 1, 3| ebéd vége felé, mikor már a fagylalthoz kezdték váltogatni 368 1, 3| fagylalthoz kezdték váltogatni a kis sèvres-i porceláncsészéket, 369 1, 3| hozna magával, sőt inkább a lehető legdezoláltabb alakot 370 1, 3| kopasz homloka, melyen a bagósüveg karimája széles, 371 1, 3| és jégcsapos, ahogy azt a zúzmara odakinn kandírozta; 372 1, 3| nagy szüksége volna, mert a décbunda, amit az úton viselt, 373 1, 3| úton viselt, nagyon ereszti a szőrt; de most arra nincs 374 1, 3| annálfogva őhozzá töri magát a többieken keresztül, fenntartván 375 1, 3| fenntartván számára azt a tiszteletet, hogy szakálla 376 1, 3| akkor Zebulonnak eszébe jut a pillanat nagyszerűsége, 377 1, 3| nagyon oda illett volna ez a bánatos kifejezés a többiek 378 1, 3| volna ez a bánatos kifejezés a többiek közé, hanem a ménesi 379 1, 3| kifejezés a többiek közé, hanem a ménesi és bordeaux-i között 380 1, 3| egypár zúzmarás csókkal a közelebb találtaknak; míg 381 1, 3| adminisztrátor -, csak ülj oda. Az a pap széke.~ ~- Pap széke! - 382 1, 3| adminisztrátor. - Lesz az után a pap után még majd több üres 383 1, 3| megsúgta Zebulonnak, hogy ki az a pap.~ ~- Ahan! Mar az mas - 384 1, 3| befészkelte magát kényelmesen a dezignált ülőhelybe, s egész 385 1, 3| egész ügyismerettel gyűré be a széttárt asztalkendő egyik 386 1, 3| minden oldalról rohantak elé a serényen megfogyasztott 387 1, 3| ételmaradékaival; egyik hozta a fogast, másik a fácánt, 388 1, 3| egyik hozta a fogast, másik a fácánt, harmadik a mártást, 389 1, 3| másik a fácánt, harmadik a mártást, negyedik a salátát, 390 1, 3| harmadik a mártást, negyedik a salátát, ötödik a pudingot, 391 1, 3| negyedik a salátát, ötödik a pudingot, s Zebulon hagyott 392 1, 3| amelyiket hamarább hozták, a borléhabot a sülthöz, a 393 1, 3| hamarább hozták, a borléhabot a sülthöz, a madeiramártást 394 1, 3| a borléhabot a sülthöz, a madeiramártást a palacsintához. 395 1, 3| sülthöz, a madeiramártást a palacsintához. Ki bánná? 396 1, 3| jut. És aközben nem késett a gyászos keresztyén gyülekezetnek 397 1, 3| történt balesetet, mellyel a sors csupán választott üldözötteit 398 1, 3| akarhogy, csakhogy; s az a gazember befogta sajat uri 399 1, 3| arckifejezéssel panaszlá el a roppant gyászesetet, hogy 400 1, 3| akinek azon meg nem esett a szíve, hogy minő vezekléssel 401 1, 3| volna - folytatá Zebulon a szomorú odisszeát -, de 402 1, 3| termometrumon zerus; s az a bivalynak nagyon meleg, 403 1, 3| Ami nagyon megszúrta a fülét Zebulonnak.~ ~A pap 404 1, 3| megszúrta a fülét Zebulonnak.~ ~A pap széke üres; az imádság 405 1, 3| imádság nem tetszett. Az a pap bizonyosan valami subscust 406 1, 3| előrehaladt étkezőket, ami a feketekávénál be is következett, 407 1, 3| engedte magának ízleni mind a kettőt, míg végre maga sem 408 1, 3| az utóbbiak által.~ ~Míg a feketekávét szürcsölé, nagyon 409 1, 3| mit cselekednék ő azzal a pappal, ha most rábíznák; 410 1, 3| minden mondásnál egyúttal a kompetens fórumra veté apelláló 411 1, 3| apelláló tekintetét; az elsőnél a bonorum directorra, a másodiknál 412 1, 3| elsőnél a bonorum directorra, a másodiknál a főtisztelendő 413 1, 3| directorra, a másodiknál a főtisztelendő úrra, a harmadiknál 414 1, 3| másodiknál a főtisztelendő úrra, a harmadiknál a várnagyra, 415 1, 3| főtisztelendő úrra, a harmadiknál a várnagyra, s mindannyinak 416 1, 3| adminisztrátor úr; mire Zebulon a cukor alját is felhörpintve 417 1, 3| cukor alját is felhörpintve a kávéscsészéből, bámulva 418 1, 3| kávéscsészéből, bámulva tekinte a hatalmas úrra, hogy ugyan 419 1, 3| Rideghváry csak úgy morzsolta ki a szót a fogai közül:~ ~- 420 1, 3| úgy morzsolta ki a szót a fogai közül:~ ~- Még egy 421 1, 3| verbum" is következik.~ ~- A kell neki! A kell neki! - 422 1, 3| következik.~ ~- A kell neki! A kell neki! - kiálta Zebulon, 423 1, 3| nyelve hegyéről lopták el a szót; ő is azt akarta éppen 424 1, 3| nyúlt, már esteledik, rövid a téli nap, annálfogva jónak 425 1, 3| látta Zebulontul megvonni a szót, s székéről fölkelve, 426 1, 3| fejezze ki kondolenciáját a ház asszonya előtt; míg 427 1, 3| odafenn járnak, azalatt a járásbeli főbíró gondoskodand, 428 1, 3| hogy minden hintó megkapja a maga előfogatát; Zebulon 429 1, 3| Zebulon úr el nem maradhatott a gyásztisztelgő küldöttségből, 430 1, 3| érdemes hazafi is csatlakozott a tízek küldöttségéhez, s 431 1, 3| látszott élni.~ ~Legelőször a főtisztelendő úr járult 432 1, 3| mondás balzsamát önté ki a keseredett szívre. Utána 433 1, 3| keseredett szívre. Utána a nagytiszteletű úr veté mérlegbe 434 1, 3| nagytiszteletű úr veté mérlegbe a vigasztalásnak nem kevésbé 435 1, 3| emlékezzék rá, hogy van a háznak egy hű barátja, ki 436 1, 3| vissza kellett volna vonulnia a tízes küldöttségnek.~ ~Ámde 437 1, 3| küldöttségnek.~ ~Ámde ha a ház leszakadt volna is, 438 1, 3| s el ne mondja azt, ami a szívét nyomja s amit a többiek 439 1, 3| ami a szívét nyomja s amit a többiek elmondani elfelejtettek.~ ~- 440 1, 3| szerencse az, Zebulon! - súgá a koadjutor úr a szónok fülébe.~ ~ 441 1, 3| Zebulon! - súgá a koadjutor úr a szónok fülébe.~ ~Az nem 442 1, 3| infamis cudar papa - azt a harmadik irtem - tartotta 443 1, 3| harmadik irtem - tartotta azt a blaszfémikus imadsagot: 444 1, 3| nem fojtotam volna anak.~ ~A koadjutor egyet rántott 445 1, 3| gondolva, hogy már megint a grammatika ellen vétett, 446 1, 3| helyreigazítá magát:~ ~- Neki.~ ~A nemes harag sokkal jobban 447 1, 3| megvigasztalni magat.~ ~A szép halavány úrhölgy e 448 1, 3| tekintetét.~ ~Szerencsére a koadjutor úr akkorát rántott 449 1, 3| Zebulon bekecsén, hogy annak a vitézkötés elszoritá a nyeldeklőjét, 450 1, 3| annak a vitézkötés elszoritá a nyeldeklőjét, s torkán akadt 451 1, 3| nyeldeklőjét, s torkán akadt a további beszéd; arra az 452 1, 3| távozott, s így vége lett a további beszédnek.~ ~Zebulon 453 1, 3| küldött-társain; érzé, hogy a búcsúzás oroszlánrésze neki 454 1, 3| Hatalmasan megvigasztaltad a nagyságos asszonyt, Zebulon! - 455 1, 3| asszonyt, Zebulon! - szólt a koadjutor, a derék úr vállait 456 1, 3| Zebulon! - szólt a koadjutor, a derék úr vállait megveregetve.~ ~- 457 1, 3| előadni - szólt Rideghváry a főlelkipásztorhoz.~ ~- De 458 1, 3| malaszttal bírt - adá vissza a bókot a főtisztelendő úr.~ ~- 459 1, 3| bírt - adá vissza a bókot a főtisztelendő úr.~ ~- No 460 1, 3| nagytiszteletü úr - mondta a maga részéről Tallérossy 461 1, 3| aztán az ajtón kívül érve, a hosszú lépcsőn aláballagtak, 462 1, 3| aláballagtak, azt mondá a koadjutor úr az adminisztrátornak:~ ~- 463 1, 3| Ejnye, de nagy barom ez a Zebulon!~ ~Az adminisztrátor 464 1, 3| adminisztrátor úr pedig azt mondá a koadjutornak:~ ~- Soha életemben 465 1, 3| szószaporítót nem láttam ennél a vén papnál.~ ~A főtisztelendő 466 1, 3| láttam ennél a vén papnál.~ ~A főtisztelendő úr így súgott 467 1, 3| neki csak osztozni kell a gazdag özveggyel.~ ~Zebulon 468 1, 3| Zebulon pedig azt rebegé a hozzá legközelebb állónak:~ ~- 469 1, 3| olyankor, mikor az nem ilik a szomorú alkalomhoz.~ ~Félóra 470 1, 3| Félóra múlva egyik hintó a másik után verte fel a port 471 1, 3| hintó a másik után verte fel a port a nemesdombi kastélytól 472 1, 3| másik után verte fel a port a nemesdombi kastélytól minden 473 1, 3| míg mindannyit elfedte a tájra leszálló lomha, szürke 474 1, 4| csupa tiszta malachitból! A falak mint a kővé vált zöld 475 1, 4| malachitból! A falak mint a kővé vált zöld bársony. 476 1, 4| kővé vált zöld bársony. A karcsú, zöld pillérek egyetlen 477 1, 4| lehántott zöld pálmafák tartanák a boltozatot. Az oszlopok 478 1, 4| boltozatot. Az oszlopok körül a mélyedésekben keleti növények 479 1, 4| túloldalról fejedelmi hontársa, a szágópálma nyújtja felé 480 1, 4| miknek egy-egy szárnya a fél termet átéri.~ ~A terem 481 1, 4| szárnya a fél termet átéri.~ ~A terem boltozatáról, mint 482 1, 4| terem boltozatáról, mint a cseppkőbarlang padmalyáról 483 1, 4| csoportosított, óriási üvegprizmák, s a közéjük rejtett lámpák azokon 484 1, 4| összetört szivárvány.~ ~A középen áll egy óriási akvárium, 485 1, 4| tengervizében úszkálnak a tengerfenék csodás és ijesztő, 486 1, 4| terjengve egész élő pompájukban a délszaki tengerek kagylói, 487 1, 4| holt héjaik után ismernek a múzeumok. A medence közepéből 488 1, 4| után ismernek a múzeumok. A medence közepéből alabástrom 489 1, 4| csigatülkéből karvastagon lövell fel a világoszöld szökőkútsugár. 490 1, 4| világoszöld szökőkútsugár. A legdrágább illatszer az, 491 1, 4| valódi kölnivíz, mely - amint a medence gömbölyű üvegfedelére 492 1, 4| alácsorog - úgy tetszik, mintha a tenger csodái mind ez illatnedv 493 1, 4| tündérek járkálnak, mint a mesevilág tengeristennőinek 494 1, 4| szépség. Ha végignézte őket a halandó, s elbámult a kövek 495 1, 4| őket a halandó, s elbámult a kövek királyán, a gyémánton, 496 1, 4| elbámult a kövek királyán, a gyémánton, melyet a trónok 497 1, 4| királyán, a gyémánton, melyet a trónok legszebbike, a hullámzó 498 1, 4| melyet a trónok legszebbike, a hullámzó hölgykebel ringat, 499 1, 4| gondolatra is jöhet, hogy itt a trón még drágább, mint a 500 1, 4| a trón még drágább, mint a király!~ ~De csitt! Valahogy 501 1, 4| ezt, ha gondolta! ~ ~Ez a tündérpalota, tenger alatti 502 1, 4| föld feletti tündéreivel, a brazíliai őserdők illatával, 503 1, 4| brazíliai őserdők illatával, a délszaki esték melegével: 504 1, 4| délszaki esték melegével: a szentpétervári "márványpalota", 505 1, 4| és odakinn huszonkét fok a hideg.~ ~A deli hölgyek 506 1, 4| huszonkét fok a hideg.~ ~A deli hölgyek csoportjai 507 1, 4| aranyos egyenruhákat látni s a diplomaták hímzett öltönyeit; 508 1, 4| hímzett öltönyeit; rendjeleket a világ minden országából 509 1, 4| fekete frakk viselőjének a hölgyek jobban szemébe néznek, 510 1, 4| gyönyörű metszésű ajkai a korát megelőzött férfit 511 1, 4| ruganyos és izomtelt. ~ ~A szép ifjú, dacára az egyszerű, 512 1, 4| rakva, selyem derékszalag a vállától csípőjéig kötve, 513 1, 4| legyen készen rá, miszerint a nagyhercegnőnek bemutattassék.~ ~ 514 1, 4| eltalált hódolattal.~ ~A fiatalember kiállta a próbát. 515 1, 4| A fiatalember kiállta a próbát. És azután még több 516 1, 4| karján; mind egy-egy modellje a sokszerű szépségnek. A szép 517 1, 4| modellje a sokszerű szépségnek. A szép Alekszandra hercegnő, 518 1, 4| kétszer lejtette vele körül a nagy termet, s midőn harmadszor 519 1, 4| háromszor lejtették körül a nagytermet, ami nagy feladat, 520 1, 4| valami meghatná. Nem fogta el a fejedelmi pompa, nem kapta 521 1, 4| fejedelmi pompa, nem kapta el a kitüntetés, nem szédíték 522 1, 4| kitüntetés, nem szédíték el a szép szemek, nem ittasíták 523 1, 4| oly mondhatlan varázst ad a férfiarcnak.~ ~Mikor tizenkét 524 1, 4| Mikor tizenkét óra után a termek valamennyi zenekara 525 1, 4| termek valamennyi zenekara a himnuszt kezdte rá, jeléül 526 1, 4| kezdte rá, jeléül annak, hogy a nagyhercegnő termeibe vonul 527 1, 4| nagyhercegnő termeibe vonul vissza, a fekete frakkos ifjú ember 528 1, 4| fekete frakkos ifjú ember a malachit terembe sietett.~ ~ 529 1, 4| fehér itallal. Hanem abban a percben valaki lenyomta 530 1, 4| valaki lenyomta hátulról a kezét, s azt mondta neki:~ ~- 531 1, 4| azt hittem, ott veszesz a táncteremben! - szólt barátságos 532 1, 4| Hiszen hallod már, hogy a himnuszt trombitálják! Aztán 533 1, 4| himnuszt trombitálják! Aztán mi a hátulsó kapun szökünk ki, 534 1, 4| kapun szökünk ki, ott vár a szánkóm meg a bundáim. Csak 535 1, 4| ki, ott vár a szánkóm meg a bundáim. Csak nem fogadkoztál 536 1, 4| komédia. Itt bemutatják a szép vállaikat, s aztán 537 1, 4| annak legyen bolondja. Ez a sok alabástrom nyak és kebel, 538 1, 4| alabástrom nyak és kebel, ez a sok hozzád simuló szilfid, 539 1, 4| hozzád simuló szilfid, ezek a szemedbe mosolygó szemek 540 1, 4| akarsz vinni?~ ~- Hová? A pokolba! Félsz odajönni 541 1, 4| velem?~ ~- Nem én.~ ~- Hát a mennyországba? Félsz velem 542 1, 4| Hát ha elviszlek innen a Kammenoi osztrov szigetre, 543 1, 4| pálinkacsapszékbe, ahol most a matrózok tartanak bált? 544 1, 4| mellékajtókon és lépcsőkön, ki a márványpalotából; onnan 545 1, 4| márványpalotából; onnan a könnyű báli öltözetben szökve 546 1, 4| öltözetben szökve futottak a Néva partján várakozó szánkójukig; 547 1, 4| csörtetve vágtatott velök a két jó volhíniai mén végig 548 1, 4| két jó volhíniai mén végig a Néva jegén.~ ~Ez a két fiatalember 549 1, 4| végig a Néva jegén.~ ~Ez a két fiatalember Ramiroff 550 1, 4| fiatal orosz nemes, és az a másik - Baradlay legidősb 551 1, 4| legidősb fia: Ödön.~ ~Amint a szán a hold világította 552 1, 4| fia: Ödön.~ ~Amint a szán a hold világította palotasorok 553 1, 4| Azért, hogy ha valaki a malachit teremben nagyon 554 1, 4| teremben nagyon hegyezi a füleit arra, hogy mit beszélünk, 555 1, 4| megyünk most?~ ~- Látod, hogy a Petrovszkoi proszpekten 556 1, 4| proszpekten vagyunk. Egyenesen a Petrovszkoi szigetbe.~ ~- 557 1, 4| Félóra telt bele, míg a szán ismét átszelve a Néva 558 1, 4| míg a szán ismét átszelve a Néva jegét, egy hosszú park 559 1, 4| Helyben vagyunk.~ ~A hosszú épületnek minden 560 1, 4| ablaka ki volt világítva, s a folyosóra belépőt azon kellemetlen 561 1, 4| kellemetlen szag fogadta, mely a cukorgyárak sajátja ugyan, 562 1, 4| mindenhez hasonlít, csak a cukorillathoz nem.~ ~A kapu 563 1, 4| csak a cukorillathoz nem.~ ~A kapu alatt volt egy kis 564 1, 4| mellékajtó, azon belépett a két ifjú. Egy simára borotvált 565 1, 4| franciául: mit akarnak.~ ~- A cukorgyárt megnézni - felelé 566 1, 4| felelé Leonin.~ ~- Csak a gyárt vagy a rafinériát 567 1, 4| Leonin.~ ~- Csak a gyárt vagy a rafinériát is? - kérdé a 568 1, 4| a rafinériát is? - kérdé a francia.~ ~- Csak a rafinériát - 569 1, 4| kérdé a francia.~ ~- Csak a rafinériát - súgá neki Leonin, 570 1, 4| bankjegyet nyomott kezébe, mit a francia szétterjesztve, 571 1, 4| s zsebébe tette. ~ ~- Ez a másik úr is oda jön? - kérdé 572 1, 4| neki száz rubelt, Ödön! Ez a belépti díj. Nem bánod meg.~ ~ 573 1, 4| nem szólt ellen. Odaadta a száz rubelt.~ ~A monsieur 574 1, 4| Odaadta a száz rubelt.~ ~A monsieur azután elkezdte 575 1, 4| elkezdte őket vezetni végig a folyosókon, egy-egy nyitott 576 1, 4| megnyomva, felnyitá azt előttük a vezető, s azután bebocsátá 577 1, 4| Ödönnek úgy tetszék, mintha a gépzuhogást, gőzfütyülést 578 1, 4| hang váltaná fel; hasonló a dobveréshez és fúvóhangszerek 579 1, 4| fúvóhangszerek elfojtott zenéjéhez.~ ~A csigalépcső alján egy vénasszony 580 1, 4| imperiált adott.~ ~- Nyitva-e a páholyom? - kérdé a hajlott 581 1, 4| Nyitva-e a páholyom? - kérdé a hajlott korú asszonyságtól. 582 1, 4| szőnyegajtó közül kiválasztva a magáét, azt Ödön előtt felnyitá; 583 1, 4| Most már világosan hallá a zenét.~ ~- Hisz ez színház 584 1, 4| szólt Leoninhoz. S amint a rácsozaton kitekinte, azt 585 1, 4| kerevetre, kezébe vette a páholy támlányára tett nyomtatott 586 1, 4| Persida, mint szokott.~ ~A páholyajtón egy bizalmas 587 1, 4| Hányra?~ ~- Háromra.~ ~- Ki a harmadik? - kérdé Ödön.~ ~- 588 1, 4| Ödön.~ ~- Majd meglátod.~ ~A garszon megterített; felhordott 589 1, 4| az urakat. Utána bezárta a páholy ajtaját Leonin.~ ~- 590 1, 4| Ödön, egy tekintetet vetve a sodronyrecén keresztül.~ ~ 591 1, 4| tudunk énekelni?~ ~- De itt a kormány tulajdon épületében 592 1, 4| Szibériába küldenének.~ ~- A zenészek nem árulnak-e el?~ ~- 593 1, 4| Leonin kettőt koccantott a szomszéd páholy közfalára, 594 1, 4| mire túlról viszonozva lőn a jel, és arra nehány pillanat 595 1, 4| nyakáig gyöngyfüzérek fedték, a kaftán hosszan lelógó ujjai 596 1, 4| elöl felhasítva, s csak a váll hegyén tartva össze, 597 1, 4| végig láttatni engedték a legremekebb karokat, minőkről 598 1, 4| szobrász álmodott valaha. Arca a kaukázi nemes jelleg, a 599 1, 4| a kaukázi nemes jelleg, a legtökéletesb tojásdad, 600 1, 4| holdgömbölyű szemöldök és a legfeketébb égető szemek; 601 1, 4| hajfonadék királyi dísze.~ ~A hölgy bámulva áll meg a 602 1, 4| A hölgy bámulva áll meg a falnyílás között.~ ~- Te 603 1, 4| Jéza! - szól Leonin. - Ez a gyerek itt az én lelkemnek 604 1, 4| gyerek itt az én lelkemnek a fele: te meg a másik fele.~ ~ 605 1, 4| lelkemnek a fele: te meg a másik fele.~ ~Azzal hirtelen 606 1, 4| öleléssel egymáshoz szorítá mind a kettőt: Ödönt és a cserkesz 607 1, 4| mind a kettőt: Ödönt és a cserkesz leányt, s azután 608 1, 4| azután kacagva ülteté le mind a kettőt egymás mellé egy 609 1, 4| ez valami más, mint azok a hideg szépségek odafenn? 610 1, 4| odafenn? Hát nem jobb-e itt a pokolban?~ ~Jéza bámuló 611 1, 4| és egyik bűvösebb, mint a másik.~ ~- El akarsz adni? - 612 1, 4| El akarsz adni? - kérdé a cserkesz leány.~ ~- Egy 613 1, 4| ingyen.~ ~Jéza meghúzta magát a kerevet szegletén, ahol 614 1, 4| belőled, Ödön - szólt Leonin, a cserkesz leány egyik piros 615 1, 4| két tenyerébe fogva. - Ez a leány máskor vad, szilaj, 616 1, 4| amint te ránézesz azokkal a megverő "malocchiok"-kal, 617 1, 4| megjuhászodva ül előtted, mint a novicek a Szmolna kolostorban, 618 1, 4| előtted, mint a novicek a Szmolna kolostorban, Isten 619 1, 4| veszve, Jéza! Látod: azok a szép fenevadak, akiket úgy 620 1, 4| oroszlányszelídítő rájuk néz.~ ~A cserkesz leány felvetette 621 1, 4| Talán először azóta, hogy a jekatyerinogradi rabvásárló 622 1, 4| kettévágta.~ ~- Lássunk a pohárhoz, gyermekek! - szólt 623 1, 4| gyermekek! - szólt Leonin, s a nagy osztó késsel leütötte 624 1, 4| nagy osztó késsel leütötte a nyakát egy pezsgőspalacknak; 625 1, 4| poharaikat - akkor megcserélte a két kelyhet, s ismét habzásig 626 1, 4| megittátok egymás szerelmét.~ ~A bor csakugyan megoldá a 627 1, 4| A bor csakugyan megoldá a varázslatot, s Jézának azután 628 1, 4| azután jókedve lett. Künn a teremben hangzott mindenféle 629 1, 4| Jézára nézve, hogy háttal ült a páholy rácsozatának, s egyszer 630 1, 4| egyszer sem fordult meg, hogy a künn látható "pièce"-eket 631 1, 4| minden új számnál kitekintett a rácsozaton, s megtette rájuk 632 1, 4| rácsozaton, s megtette rájuk a maga csintalan észrevételeit.~ ~ 633 1, 4| sok bort ivott, nehéz lett a feje. Végignyúlt a kereveten, 634 1, 4| lett a feje. Végignyúlt a kereveten, s fejét Ödön 635 1, 4| megsimogatni egy szép kutyának a fejét.~ ~- Hát neked ma 636 1, 4| lovarművésznő. Elragadó művésznő a lovon. Máskor az ő előadása 637 1, 4| utolsónál közbekiáltott a cserkesz hölgy:~ ~- Az nincs 638 1, 4| Leonin küzdött vele, hogy a száját kiszabadítsa e vesztegzárlat 639 1, 4| alól.~ ~Ödön végét veté a tusának, s kimondá a választást:~ ~- 640 1, 4| veté a tusának, s kimondá a választást:~ ~- Mazeppa.~ ~ 641 1, 4| durcásan fordult el mind a kettőjüktől, s fél vállal 642 1, 4| kettőjüktől, s fél vállal a páholy falához támaszkodott.~ ~ 643 1, 4| kényszeríteni foglak rá.~ ~A hölgy egy izzó tekintetet 644 1, 4| Jó. Meglesz.~ ~S mint a tünemény, elsuhant a páholyfal 645 1, 4| mint a tünemény, elsuhant a páholyfal nyílásai között. 646 1, 4| páholyfal nyílásai között. A nyílás összezáródott utána.~ ~ 647 1, 4| összezáródott utána.~ ~Benn a zene elhallgatott, valami 648 1, 4| volt. Ödön csak most kezdé a rostélyon át figyelmesen 649 1, 4| át figyelmesen vizsgálni a színtért.~ ~Egy harmincölnyi 650 1, 4| nem volt látható, csupán a rostélyok közül átszűrődött 651 1, 4| hogy ott emberek laknak. A félkör szelvényét mitológiai 652 1, 4| képezték, oldalajtókkal.~ ~Ezt a tágas amfiteátrumot itt 653 1, 4| tágas amfiteátrumot itt a cukorfőzde alatt a kormány 654 1, 4| amfiteátrumot itt a cukorfőzde alatt a kormány tulajdonképpen rezervoárnak 655 1, 4| tulajdonképpen rezervoárnak építtette a melasz számára; hanem valami 656 1, 4| nélkül előadásokat rendez a szabad művészetekből, mikben 657 1, 4| szabad művészetekből, mikben a fővárosi aranyfiatalság - 658 1, 4| aranyfiatalság - ideértve a még aranyabb öregurakat 659 1, 4| van erről elég tudomása a rendőrségnek is; azonban 660 1, 4| impresszárió ismeri azokat a kenőcsöket, amik Árgus szemeit 661 1, 4| tartani, hogy amely órában a rendőrség elhatározza a 662 1, 4| a rendőrség elhatározza a szigorú kutatást, abban 663 1, 4| órában egy negyeddel hamarább a kérdéses cukorgyár egész 664 1, 4| kérdéses cukorgyár egész a "rafinériáig" leég. Aztán 665 1, 4| amit érdemes volna üldözni a rendőrségnek; hát csak hagyják. 666 1, 4| páholyát, egészen üres volt a színtér; csupán két török 667 1, 4| szerecsen nőcseléd foglalkozott a porond elegyengetésével; 668 1, 4| Leonin felnyitotta azt.~ ~A garszon volt ott, levelet 669 1, 4| hoztál?~ ~- Egy levelet a másik seigneurnek.~ ~- Hogy 670 1, 4| rögtön felkeresni.~ ~- Adj a futárnak fél imperiált, 671 1, 4| takarodjék.~ ~Leonin elvette a levelet, s megforgatta. 672 1, 4| doux - szólt odanyújtva a levelet Ödönnek. N... hercegasszony 673 1, 4| hercegasszony jelenti, hogy amiért a quadrille-ra meg nem jelentél, 674 1, 4| arsenicumot vesz.~ ~Azután a rács felé fordult, s lornyonját 675 1, 4| Ödönnek:~ ~- Látod: dacára a titkolózásomnak, mégis utánunk 676 1, 4| van nálunk mindenkire.~ ~A nyitány megkezdődött. A 677 1, 4| A nyitány megkezdődött. A vak zenészek egy csengettyűjelzésre 678 1, 4| csengettyűjelzésre elkezdték a Mazeppa-galoppot; a függönyök 679 1, 4| elkezdték a Mazeppa-galoppot; a függönyök mögött hangzott 680 1, 4| függönyök mögött hangzott a kutyák ugatása, mik farkasok 681 1, 4| farkasok gyanánt fogják üldözni a lovához kötözött Mazeppát, 682 1, 4| ingerlő ostorcsattanások, mik a paripát még szilajabbá tegyék. 683 1, 4| figyelt.~ ~Most hangzott a lódobogás, vad robaj, állatüvöltés 684 1, 4| állatüvöltés s egy hurráordítás a sodronyrácsozatok mögül.~ ~- 685 1, 4| és sírt; baljában volt a felbontott levél.~ ~- Hát 686 1, 4| Ödön szótlanul nyújtá neki a levelet. Leonin olvasá a 687 1, 4| a levelet. Leonin olvasá a franciául írt sorokat:~ ~" 688 1, 4| az ostoba futárt, aki ezt a levelet utánad hozta! Már 689 1, 4| szótlanul felállt, s elhagyta a páholyt. Leonin utána ment.~ ~- 690 1, 4| Milyen mal ... propos jött ez a levél!~ ~- Bocsáss! - szólt 691 1, 4| Megfogadtuk, hogy együtt megyünk a pokolba, mennyországba - 692 1, 4| Leonin bámulva rázta a fejét.~ ~- Bohóság! Hiszen 693 1, 4| megfagysz! Huszonkét fok hideg a városban, a pusztán legalább 694 1, 4| Huszonkét fok hideg a városban, a pusztán legalább huszonöt. 695 1, 4| Oroszországban télen senki, csak a posta meg a kereskedő.~ ~- 696 1, 4| senki, csak a posta meg a kereskedő.~ ~- Mindegy. 697 1, 4| azt úgy, hogy menj neki a lehetetlennek. Otthon nem 698 1, 4| idején Szentpétervártól a Kárpátokig. Utazol, ha út 699 1, 4| te engem.~ ~- Jó, menjünk a lakásodra.~ ~A két ifjú 700 1, 4| menjünk a lakásodra.~ ~A két ifjú azon tekervényes 701 1, 4| visszatért szánkájához. A kocsis nem volt még annyira 702 1, 4| helyett maga rakott tüzet a kandallóba.~ ~Leonin egy 703 1, 4| tudom, hogy jövő pénteken a cárnak is be akarnak mutatni. 704 1, 4| cárnak is be akarnak mutatni. A cár maga kívánta legkegyelmesebben.~ ~- 705 1, 4| Leoninnak át kellett látni a rábeszélés sikertelenségét. 706 1, 4| segíteni akarsz. Eredj el a rendőrségre, és láttamoztasd 707 1, 4| láttamoztasd útlevelemet. A te szavadra talán megteszik 708 1, 4| szokatlan órában is.~ ~- Ó, a rendőrségnél mindig ébren 709 1, 4| az én barátságomért, sem a cár kegyéért?~ ~- Nagyra 710 1, 4| Nagyra becsülöm mind a kettőt, de anyám kívánsága 711 1, 4| menyasszonyomat. Vedd nőül a menyasszonyomat, és maradj 712 1, 4| Megyek haza az anyámhoz.~ ~A fiatal orosz nemes homlokára 713 1, 4| valahol folyóra akadnak, hogy a zsibbadást kiverjék lábaikból, 714 1, 4| versenyt fognak korcsolyázni a szánnal. A szán elejét megrakta 715 1, 4| korcsolyázni a szánnal. A szán elejét megrakta szivarral, 716 1, 4| még sötéttel megérkezett a csörgős szánon Ödön lakása 717 1, 4| tehette volna jobban.~ ~A "vasok", az orosz szán, 718 1, 4| szellentyűkkel ellátva; a három ló befogva, egy középen 719 1, 4| ló befogva, egy középen a kétrudas villába, melynek 720 1, 4| csengettyűk vannak akasztva, a más kettő lógóra; az "imsik" 721 1, 4| kurta nyelű hosszú ostorával a lovak előtt állt, midőn 722 1, 4| lovak előtt állt, midőn a két ifjú útra készen lejött 723 1, 4| megállítá Ödönt, mielőtt a vasok ernyőjébe bekuporodnának.~ ~- 724 1, 4| György lovagot ábrázolta a sárkánnyal.~ ~Ödön visszautasítá 725 1, 4| pillanatig gondolkozott a válaszadáson, azután megszorítá 726 1, 4| segíté barátját felülni a vasokba.~ ~Az imsik meghúzta 727 1, 4| imsik meghúzta sorba mind a három lovának az üstökét, 728 1, 4| az üstökét, megcsókolta a pofájukat, keresztet vetett 729 1, 4| azután befészkelte magát a vasok elejébe, s perc múlva 730 1, 4| elejébe, s perc múlva repült a szán a főváros hólepte utcáin 731 1, 4| perc múlva repült a szán a főváros hólepte utcáin végig. 732 1, 4| nyolc óra felé az idő, hanem a csillagok még fenn voltak 733 1, 4| Hideg volt, de tiszta idő. A postaállomásokon gyorsan 734 1, 4| Szmolenszkbe megérkeztek, a postaigazgató figyelmezteté 735 1, 4| csoportostul bevonultak a hollók, varjúk a városba; 736 1, 4| bevonultak a hollók, varjúk a városba; minden templom 737 1, 4| Ej, mit tudnak ahhoz a varjúk? - feleltek neki, 738 1, 4| hogy Orsáig legjobb lesz a befagyott Dnyeperen végigutazni. 739 1, 4| imsik bizonyosan sajnálta a lovait, amiknek a lábát 740 1, 4| sajnálta a lovait, amiknek a lábát nagyon rontja a jégen 741 1, 4| amiknek a lábát nagyon rontja a jégen utazás; vagy pedig 742 1, 4| korán reggel oly sűrű volt a köd, hogy alig bírtak kitalálni 743 1, 4| hogy alig bírtak kitalálni a városból. Az imsik minden 744 1, 4| csengettyűt kötött, hogy a szemközt jövők bele ne ütközzenek. 745 1, 4| jövők bele ne ütközzenek. A kocsiban ülők nem láttak 746 1, 4| ülők nem láttak egyebet a ködben, mint égő szivarjaik 747 1, 4| végét, mely egyre percegett a nehéz légben, mintha salétrommal 748 1, 4| olyan nehéz, fojtó bűze van a ködnek, mintha a beteg föld 749 1, 4| bűze van a ködnek, mintha a beteg föld dögvészes párázatot 750 1, 4| apró kristálytű repkedne a légben, sűrű ezüstfátyollá 751 1, 4| sugártalan, melegtelen; az a nap.~ ~Egyszer aztán rögtön 752 1, 4| aztán rögtön felszakadt a köd, s eléderült a táj. 753 1, 4| felszakadt a köd, s eléderült a táj. Szép fehérre festett 754 1, 4| ezüstlapon cukoralakok. A fák az út mellett, a fenyőerdők 755 1, 4| cukoralakok. A fák az út mellett, a fenyőerdők a távolban egészen 756 1, 4| út mellett, a fenyőerdők a távolban egészen beburkolva 757 1, 4| beburkolva fehér zúzmarával, a lovaknak minden szál szőre 758 1, 4| oly melegen kezdett sütni a nap, hogy a bunda lekívánkozott 759 1, 4| kezdett sütni a nap, hogy a bunda lekívánkozott az utazókról.~ ~ 760 1, 4| tömör, alaktalan - és ez a rém egyre emelkedik a nap 761 1, 4| ez a rém egyre emelkedik a nap elé a sík rónán, a távolhoz 762 1, 4| egyre emelkedik a nap elé a sík rónán, a távolhoz mérve 763 1, 4| emelkedik a nap elé a sík rónán, a távolhoz mérve ijesztő sebessége 764 1, 4| kivehető, amint közelít s amint a napot elborítja; az egész 765 1, 4| bajtárs, most megkaptuk a buránát!~ ~- Mi az a burána?~ ~- 766 1, 4| megkaptuk a buránát!~ ~- Mi az a burána?~ ~- Majd mindjárt 767 1, 4| Majd mindjárt megtudod.~ ~A burána meg szokta azt mondani 768 1, 4| rettenetes, fehér kísértet, a hótölcsér, a jégmezők tüneménye, 769 1, 4| fehér kísértet, a hótölcsér, a jégmezők tüneménye, melynek 770 1, 4| tüneménye, melynek talapja lenn a földön, feje fenn a felhők 771 1, 4| lenn a földön, feje fenn a felhők között! Az északi " 772 1, 4| ádáz rohammal nyargal végig a síkon, lerombolva, összetépve, 773 1, 4| embert, vadállatot.~ ~Ez a burána.~ ~- No, fiam. Ha 774 1, 4| égbe, pokolba - haza!~ ~A három paripa korbács nélkül 775 1, 4| vágtatott, ahogy tudott. A távolban látszott egy erdőfolt, 776 1, 4| iparkodott elérni, mielőtt a burána előkapja őket; nevezte 777 1, 4| villámot szakadatlanul követte a többi; a megindult mennydörgés 778 1, 4| szakadatlanul követte a többi; a megindult mennydörgés meg 779 1, 4| többé, úgy látszott, mintha a hótölcsér üstöke szórná 780 1, 4| fehéren, iszonyún; uralkodva a vihar rémei között.~ ~A 781 1, 4| a vihar rémei között.~ ~A szél zúgott, üvöltött, fütyült. 782 1, 4| zúgott, üvöltött, fütyült. A három mén nem futott többé. 783 1, 4| futott többé. Megállt mind a három, s hasztalan emleget 784 1, 4| és ördögöket, hasztalan a korbácsot is, nem voltak 785 1, 4| többet semmit az utazók.~ ~A burána utolérte őket, s 786 1, 4| körülöttük minden; csak a villámlobbanás kék fénye 787 1, 4| deríté föl egy-egy pillanatra a nappali éjt.~ ~Az ádáz szél, 788 1, 4| tört finom port fújta be a vasok minden kis hasadékán 789 1, 4| hasadékán az éles, égető havat; a bőrfödelet mintha óriási 790 1, 4| ütötték volna; egy percre a szánnak minden eresztéke 791 1, 4| irgalmára bízni testét-lelkét.~ ~A villámcsattogás egészen 792 1, 4| vágta szánjuk oldalához a havat.~ ~Lassankint csillapult 793 1, 4| Lassankint csillapult körülöttük a szél zúgása. Leonin azt 794 1, 4| Nem olyan baj, mintha a felhőkbe utaznánk elevenen.~ ~ 795 1, 4| felhőkbe utaznánk elevenen.~ ~A villámcsattogás most távolabb 796 1, 4| távolabb kezdett hangzani. Még a szél ugyan egyre üvöltött, 797 1, 4| egyre üvöltött, és temeté a maga alá legyűrteket, hanem 798 1, 4| maga alá legyűrteket, hanem a typhon elhaladt mellettük; 799 1, 4| csak az uszályából kaptak a szelek menyasszonyának.~ ~ 800 1, 4| menyasszonyának.~ ~Lassankint a szél is odáig enyhült, hogy 801 1, 4| lovait is kiszabadítgatni a hóbul - nyakig el voltak 802 1, 4| nyakig el voltak temetve. A lovakkal együtt kiszabadult 803 1, 4| együtt kiszabadult hósírjából a szán is; a két ifjú kiszállt 804 1, 4| kiszabadult hósírjából a szán is; a két ifjú kiszállt egy percre, 805 1, 4| percre, kirázni bundájából a havat. Az égen szakadozni 806 1, 4| égen szakadozni kezdett a nagy felhősátor; amilyen 807 1, 4| gyorsan vitte is magával a burána őrült nászkíséretét, 808 1, 4| őrült nászkíséretét, s már a délkeleti távolban látszott 809 1, 4| villámszikráktól megvilágítva.~ ~Hanem a táj, amelyen végigment, 810 1, 4| menyasszonyi táncáról.~ ~Az a folt erdő, amelyet elérni 811 1, 4| fenyő állt itt-ott belőle, a többi kicsavarva, pozdorjává 812 1, 4| keresztben húzott sáncokat a vihar, feltorlasztva a havat, 813 1, 4| sáncokat a vihar, feltorlasztva a havat, mint hullámot a tenger.~ ~- 814 1, 4| feltorlasztva a havat, mint hullámot a tenger.~ ~- No, bátyuska, 815 1, 4| valakit. - Jó volna most a Dnyeperen, ugye, bátyuska?~ ~- 816 1, 4| bánnám, ha jó sort vernél a hátamon a magam korbácsával, 817 1, 4| jó sort vernél a hátamon a magam korbácsával, csak 818 1, 4| mondanád meg, merre akadunk a Dnyeperre, mert ezen az 819 1, 4| magadra, s menjünk odább!~ ~A lovak sem olyan kedvvel 820 1, 4| még jobban belebódorodtak a pusztába. És sehol egy szemközt 821 1, 4| felfedezni körös-körül.~ ~A burána után pedig a hideg 822 1, 4| körös-körül.~ ~A burána után pedig a hideg még néhány fokkal 823 1, 4| valóban ő is felismerte a távoli alakot. Csakhogy 824 1, 4| áll.~ ~- Hajts feléje!~ ~A szán nemsokára beérte a 825 1, 4| A szán nemsokára beérte a látott alakot.~ ~Egy kozák 826 1, 4| volt az, lóháton. Hanem a lova olyan csodakülönös 827 1, 4| volt, mintha támaszkodnék a hótorlat falához, melyben 828 1, 4| lábai előtt keresne valamit. A kozák maga a nyeregben ült, 829 1, 4| keresne valamit. A kozák maga a nyeregben ült, hosszú dárdáját 830 1, 4| nyeregben ült, hosszú dárdáját a földre leeresztve s két 831 1, 4| Az imsik szépen köszönté a vitézt a Jézus nevével.~ ~ 832 1, 4| szépen köszönté a vitézt a Jézus nevével.~ ~A kozák 833 1, 4| vitézt a Jézus nevével.~ ~A kozák nem tudta, hogy mit 834 1, 4| jössz, és hová tartasz?~ ~A kozák csak nem felelt.~ ~ 835 1, 4| engedetlen fickót, s kiugorva a vasokból, leveté bundáját; 836 1, 4| leveté bundáját; tán majd a testőrtiszti egyenruha megrezzenti.~ ~ 837 1, 4| egyenruha megrezzenti.~ ~Hanem a kozák továbbra is csak azzal 838 1, 4| kozák továbbra is csak azzal a merev, idegen szemekkel 839 1, 4| odament hozzá, és megfogta a kozák karját.~ ~Akkor vette 840 1, 4| mondhatná meg, hogy merre van a másvilág - mondta Leonin 841 1, 4| útitársának, visszatérve a vasokhoz.~ ~- Szegény katonát 842 1, 4| Szegény katonát útban érte a burána, s lovastul megfagyott. 843 1, 4| megvizsgálta, hogy nincs-e a kozák táskájában valami 844 1, 4| úgyis megeszik reggelre a farkasok.~ ~- De mármost 845 1, 4| De mármost csak az a kérdés, hogy hát merre menjünk? - 846 1, 4| nem szeretnék egy éjszakát a havon tölteni. Parancsolj 847 1, 4| óraláncához férjen, s arrul a kis delejtűs szelencét leoldja. 848 1, 4| Azután még az útitáskából a térképet is előkeresték, 849 1, 4| is előkeresték, s azután a föld sarkait kipuhatolva, 850 1, 4| magukat tengerészek módjára a hósivatag iránt tájékozni.~ ~ 851 1, 4| hogy azok az erdők ott a vitebszki erdők.~ ~A másik 852 1, 4| ott a vitebszki erdők.~ ~A másik azon bizonyozott, 853 1, 4| azon bizonyozott, hogy ezen a rónán lefelé a mohilevi 854 1, 4| hogy ezen a rónán lefelé a mohilevi pusztákra fognak 855 1, 4| hogy haladni kell tovább a kozák lova fejével ellenkező 856 1, 4| üvöltés hangzott, s erre a lovak nyugtalanul kezdték 857 1, 4| bestiális kardal követte; az a rémséges jeladása az erdők 858 1, 4| felugrott ülésébe, megragadta a gyeplűt.~ ~- Urak, meneküljünk! - 859 1, 4| ellenkező irányba mutatva; s a következő percben már meg 860 1, 4| percben már meg volt fordítva a szán villája, s pattogott 861 1, 4| volt szükség az ostorra; a három paripa attól az üvöltéstől 862 1, 4| erőszakadtáig futni vagy elveszni a választás. A hó porzott 863 1, 4| vagy elveszni a választás. A hó porzott lábaik alatt; 864 1, 4| torlatokon keresztül.~ ~A két ifjú készült a veszély 865 1, 4| keresztül.~ ~A két ifjú készült a veszély elfogadásához.~ ~ 866 1, 4| handzsárját, hanem arcán inkább a csata előtti fásult elszántság, 867 1, 4| fásult elszántság, mint a vadászatot megelőző felhangoltság 868 1, 4| Egyszer aztán, amint a vágtató szán egy téres rónára 869 1, 4| Most nézz hátra!~ ~Ödön a másik szellentyűt emelte 870 1, 4| emelte föl, s kitekintett.~ ~A hátrahagyott buckák közül 871 1, 4| buckák közül rohantak utánuk a farkasok. Nem tíz, nem húsz, 872 1, 4| Ez nem sport. Ez vész. A legundokabbika, a legijesztőbbike 873 1, 4| vész. A legundokabbika, a legijesztőbbike minden halálvésznek. 874 1, 4| minden halálvésznek. Küzdelem a sokaság ellen, melynek minden 875 1, 4| egyese utálat tárgya.~ ~A lovak jól futottak, hanem 876 1, 4| lovak jól futottak, hanem a farkasok valamivel még jobban.~ ~ 877 1, 4| olyan térre jutottak, hol a rekettyés bozót előnyt adott 878 1, 4| az üldözőknek, mert amíg a szánnal a cihert kerülgetni 879 1, 4| üldözőknek, mert amíg a szánnal a cihert kerülgetni kellett 880 1, 4| árvafenyő bozótjai között, addig a farkasok tüskön-bokron keresztül 881 1, 4| keresztül oldalába kerülhettek a szánnak.~ ~Most azután a 882 1, 4| a szánnak.~ ~Most azután a golyóban volt a segély.~ ~ 883 1, 4| Most azután a golyóban volt a segély.~ ~Egyik cső jobbra, 884 1, 4| jobbra, másik balra lőtt a bozótbul előtörő vadállatokra; 885 1, 4| csak azon oknál fogva, hogy a megölt társakat elébb megették, 886 1, 4| megették, s azután indultak a további üldözéshez. Ezek 887 1, 4| megtölthették fegyvereiket, s a más oldalról lovaik elé 888 1, 4| egyszer - dörmögé Leonin.~ ~A három paripa is érzé azt, 889 1, 4| is érzé azt, hogy itt van a legnagyobb veszély. Szemeik 890 1, 4| lövelltek elő. Az állati pára a vész pillanatában emberi 891 1, 4| keresztülvághatnak ezen a veszélyes helyen, azon túl 892 1, 4| csak egyenesen vágtatnak a bozót széle felé.~ ~A csalit 893 1, 4| vágtatnak a bozót széle felé.~ ~A csalit csakugyan ritkulni 894 1, 4| csakugyan ritkulni kezd; a gyérülő boróka tisztást 895 1, 4| tisztást enged láttatni, a láthatár kitűnik ismét távol 896 1, 4| üdvös ijedelmet idéz elő a farkasok között. Ez nem 897 1, 4| egyszerre három-négy kap a felköszöntésbül. S ez a 898 1, 4| a felköszöntésbül. S ez a megtorpanás időt enged az 899 1, 4| időt enged az üldözötteknek a szánnal elérni a bozót szélét, 900 1, 4| üldözötteknek a szánnal elérni a bozót szélét, amin túl ismét 901 1, 4| bozót szélét, amin túl ismét a tisztás következik, s az 902 1, 4| javukra lesz.~ ~Hanem amint a bozót szélihez értek, az 903 1, 4| anélkül, hogy valamit szólna a hátul ülőkhöz, elkiáltotta 904 1, 4| Pál, segíts!" - s kiugrott a vasokból, és odahajította 905 1, 4| vasokból, és odahajította a gyeplűt a lovak közé.~ ~ 906 1, 4| és odahajította a gyeplűt a lovak közé.~ ~Az ifjak bámulva 907 1, 4| ifjak bámulva néztek utána. A bozót szélén volt egy fenyőfa, 908 1, 4| fenyőfa, derékban kettétörve a vihartól; az imsik ahhoz 909 1, 4| vihartól; az imsik ahhoz a fához futott, s mielőtt 910 1, 4| fához futott, s mielőtt a farkasok elkaphatták volna, 911 1, 4| felkapaszkodott annak lecsüngő ágain: A három mén vágtatott kormányzatlanul 912 1, 4| miért hagyta el az imsik a szánt?~ ~Erre a kérdésre 913 1, 4| az imsik a szánt?~ ~Erre a kérdésre a következő perc 914 1, 4| szánt?~ ~Erre a kérdésre a következő perc meghozta 915 1, 4| következő perc meghozta a választ. Egy kétségbeesett 916 1, 4| s azután eltűnt előlük a világ.~ ~Amint a sötétben 917 1, 4| előlük a világ.~ ~Amint a sötétben felocsúdtak, el 918 1, 4| Kísértsük megtudni.~ ~A szán fenékkel fölfelé volt 919 1, 4| elsüppedve mindenestül.~ ~Hanem a szán eleje nem volt sehol, 920 1, 4| volt sehol, az elszakadt a vasokrul, és eltűnt.~ ~Amerre 921 1, 4| kifelé.~ ~Kikecmeregtek a hóbul. Akkor látták, hogy 922 1, 4| amit olyan nagyon kerestek, a Dnyepert.~ ~Csak az a baj 923 1, 4| kerestek, a Dnyepert.~ ~Csak az a baj történt, hogy a Dnyeper 924 1, 4| Csak az a baj történt, hogy a Dnyeper partja azon az oldalon 925 1, 4| szánostul.~ ~Szerencséjükre a vihar oly hótorlatot sepert 926 1, 4| vihar oly hótorlatot sepert a part falához, hogy nem zúzták 927 1, 4| zúzták össze magukat; hanem a szán kettészakadt.~ ~Az 928 1, 4| kettészakadt.~ ~Az elejével a három mén már a másik parton 929 1, 4| elejével a három mén már a másik parton is túl száguldott. - 930 1, 4| is túl száguldott. - Hát a farkascsorda?~ ~Az a meredek 931 1, 4| Hát a farkascsorda?~ ~Az a meredek parthoz érve, onnan 932 1, 4| érve, onnan visszariadt; a lovak példája nem bátorítá 933 1, 4| fel őket utánuk csinálni a halálos ugrást; hanem az 934 1, 4| had vágtatvást nekiindult a part menedékes részét keresni, 935 1, 4| s folytatják az üldözést a három paripa után.~ ~- No, 936 1, 4| ezek már nem kapják meg azt a három lovat - szólt Leonin. - 937 1, 4| Nagy előnyt kaptak előttük a lovak, s most már teher 938 1, 4| éhesen, dühösen visszatérnek a farkasok.~ ~- Várunk van 939 1, 4| reggelig is - szól Ödön a felfordult szánra mutatva, 940 1, 4| felfordult szánra mutatva, mely a mély hó közé benyomulva, 941 1, 4| itt alattunk az országút, a Dnyeper, tudjuk, merre van 942 1, 4| utazunk magunk emberségéből. A Dnyeperen egypár óra alatt 943 1, 4| Pompás lesz - monda Ödön, s a két fiatalember kezet szorított 944 1, 4| Mulatságos az élet!~ ~A vihar után a Dnyeper olyan 945 1, 4| az élet!~ ~A vihar után a Dnyeper olyan tisztára volt 946 1, 4| olyan tisztára volt seperve a hótul, mint a tükör; csupa 947 1, 4| volt seperve a hótul, mint a tükör; csupa gyönyörűség 948 1, 4| felkapcsolták korcsolyáikat, a pisztolyokat, handzsárt, 949 1, 4| pisztolyokat, handzsárt, és - a rosztopcsinos kulacsot kivéve - 950 1, 4| fölösleges terhet ott hagytak a felborult szán alatt, s 951 1, 4| volt hurrát kiáltani.~ ~A fenevadtábor tömegestül 952 1, 4| fenevadtábor tömegestül elvonult a három száguldó paripa nyomán; 953 1, 4| Négy ordas ott települt meg a csonka fenyőfa alatt, melyre 954 1, 4| az ember reggelig megfagy a fán, akkor magától leesik, 955 1, 4| négyüknek éppen elég lesz.~ ~A legvénebb martalóc kiült 956 1, 4| legvénebb martalóc kiült a part magasára, s úgy nézett 957 1, 4| part magasára, s úgy nézett a tovarohanó társai után, 958 1, 4| éhségében; azok nem jutnak a prédához.~ ~Ez meglátta 959 1, 4| prédához.~ ~Ez meglátta a menekülő ifjakat.~ ~Rögtön 960 1, 4| ifjakat.~ ~Rögtön rákezdte a jeladó üvöltést, mire a 961 1, 4| a jeladó üvöltést, mire a három strázsáló farkas odahagyta 962 1, 4| voltak. Amint meglátták a két emberi alakot a jégen 963 1, 4| meglátták a két emberi alakot a jégen tovacsuszamlani, rohantak 964 1, 4| tovacsuszamlani, rohantak a part mentében utánuk, s 965 1, 4| helyre akadtak, le utánuk a jégre.~ ~A vén őrszem elébb 966 1, 4| akadtak, le utánuk a jégre.~ ~A vén őrszem elébb megvárta, 967 1, 4| őrszem elébb megvárta, míg a lovak után futott társai 968 1, 4| meghallják jeladását, s a hátulsók visszaszállingóznak 969 1, 4| maga csak azután rohant a vadászatra. Azt is tudta 970 1, 4| Azt is tudta már, hogy a sík jégen a farkasnak nem 971 1, 4| tudta már, hogy a sík jégen a farkasnak nem jó mulatság 972 1, 4| farkasnak nem jó mulatság a futás, ő csak a parton maradt, 973 1, 4| mulatság a futás, ő csak a parton maradt, onnan kísérte 974 1, 4| parton maradt, onnan kísérte a rohamot.~ ~A két ifjú, ahogy 975 1, 4| onnan kísérte a rohamot.~ ~A két ifjú, ahogy belejött 976 1, 4| két ifjú, ahogy belejött a hevélybe, egész mulatságot 977 1, 4| csak tréfára vették.~ ~Mind a kettő gyakorlott korcsolyázó 978 1, 4| ifjak. Játék volt nekik a farkasokat hátrahagyni. 979 1, 4| farkasokat hátrahagyni. A három fiatalabb csikasz 980 1, 4| csikasz dühödten szorította a futást a tükörsima jégen, 981 1, 4| dühödten szorította a futást a tükörsima jégen, el-eliszamodva 982 1, 4| bukfenceket vetve; néha mind a hárman egymáson keresztülhemperegtek, 983 1, 4| bomlottul, mintha egyik a másikat okolná az ügyetlenségért. 984 1, 4| okolná az ügyetlenségért. A vén farkas pedig csak a 985 1, 4| A vén farkas pedig csak a parton futott mindig vagy 986 1, 4| parton futott mindig vagy a part melletti nádasokban, 987 1, 4| s csak olyankor vezette a futást, mikor a Dnyeper 988 1, 4| vezette a futást, mikor a Dnyeper kanyarulatot tett. 989 1, 4| Dnyeper kanyarulatot tett. A vén fickó nagy mérnök volt; 990 1, 4| volt; már tudta, hogy mi az a diagonális vonal. Míg a 991 1, 4| a diagonális vonal. Míg a két ifjú a kanyarulat ívén 992 1, 4| diagonális vonal. Míg a két ifjú a kanyarulat ívén sikamlott 993 1, 4| vezette keresztül; úgyhogy a korcsolyázók, mikor már 994 1, 4| fogjuk meg őket!" - gondolta a négy farkas.~ ~A két ifjú 995 1, 4| gondolta a négy farkas.~ ~A két ifjú hirtelen jobbra-balra 996 1, 4| jobbra-balra vargabetűt csinált, s a hoppon maradt banda elrohant 997 1, 4| mellettük; nem tudtak megállni a jégen, saját rohamuk elvitte 998 1, 4| odább, körmeik hasították a jeget, szántották odább 999 1, 4| szántották odább akaratlanul; a két ifjú nevetve sikamlott 1000 1, 4| sikamlott előlük tova, míg a vén farkas dühödten kapkodta