Rész, Fejezet

 1       1,      4| korcsolyáinkat, felkötjük, és utazunk magunk emberségéből. A Dnyeperen
 2       1,     14|            küldötteit felvezetjük oda magunk. Megmutatjuk nekik, hogy
 3       1,     15|             ma is jó; csakhogy tegnap magunk voltunk. Aztán ilyen két
 4       1,     18|                   Igazad van, Pál. Ha magunk átmentünk rajta, meg is
 5       2,     20|            felszedje. Szép szabadság! Magunk meghalunk éhen. Pedig még
 6       2,     20|      honvédnek, nemzetőrnek. Maholnap magunk fejhetünk, kapálhatunk,
 7       2,     20|          kapunk profuntot meg vutkit. Magunk csak nem ehetünk fehér kenyeret
 8       2,     20|        kortesvezér. - Elbánunk mink a magunk ellenségével magunk is.
 9       2,     20|            mink a magunk ellenségével magunk is. Voltam én már különb
10       2,     33|           kettőnket. Inkább nevessünk magunk.~ ~A szegény megszeppent