Rész, Fejezet

 1       1,      4|          nem felelt.~ ~Leonin azt gondolá, hogy majd emberségre tanítja
 2       1,      5|         urazta.~ ~"No, ez szép! - gondolá szétnézve a szobában. -
 3       2,     20|           legalább megnyugszunk - gondolá magában Zebulon. - Itt már
 4       2,     21| Nehezítsük meg nekik e munkát!" - gondolá Ödön, s a futó csapatok
 5       2,     25|       Jenő félretette ecsetjét, s gondolá: "Nem, e mosolyt sem örökítem
 6       2,     28|          másik úton az erdőben" - gondolá magában Zebulon; de csak
 7       2,     28|           sem hittem volna soha - gondolá magában Zebulon -, hogy
 8       2,     31|           Ő kezdi a kibékülést" - gondolá magában.~ ~Annálfogva a
 9       2,     33|       sebet.)~ ~"Vigyen a tatár - gondolá magában Zebulon - a diák
10       2,     36|        szólt ellene, csak magában gondolá:~ ~"Vajon engem is meg fog-e