Rész, Fejezet

 1       1,      4| mindjárt beesteledik. Az idő is borult lett; valahova fedél alá
 2       1,     13|         magához ölelte, nyakába borult, összecsókolta, s zokogva
 3       1,     14|    hadderekával. A végig lángba borult utca fénye vezette őt oda
 4       1,     17|     maga körül.~ ~S aztán sírva borult anyja ölébe.~ ~- Én nem
 5       2,     26|         jutott eszébe; a falnak borult arcával, karjaival, zokogva: "
 6       2,     29| meghordva; öt perc alatt lángba borult az egész, s lobogott egyik
 7       2,     37|       nem akar.~ ~Az anya sírva borult Ödön fia nyakába. Az ő büszke
 8       2,     39|          Azután Aranka rettegve borult kis szopós gyermekére. Baradlay
 9       2,     46|        És azzal Richárd keblére borult, s fejét vállára hajtá.~ ~
10       2,     49|         hölgy egyszerre nyakába borult, és elkezdett sírni.~ ~-