Rész, Fejezet

 1       1,      4| szánkájához. A kocsis nem volt még annyira pálinkarészeg, hogy haza
 2       1,      4|       üggyel-bajjal kigombolkozott annyira, hogy az óraláncához férjen,
 3       1,      5|  öregembernek reszkettek az ajkai, annyira el volt érzékenyülve e gondolat
 4       1,      7|           az! Azt mondja magában: "Annyira szép vagyok, hogy el kell
 5       1,      8|        fenekére.~ ~Pál úr nem volt annyira pogány, nem küldte gazdáját
 6       1,      8|           No, azon nem csodálkozom annyira, hogy akad, aki eladja az
 7       1,      9|           van rajta. Két hét múlva annyira kiépül, hogy folytathatja
 8       1,     14|         furcsa bevezetés csakugyan annyira meglepte a háborgó tengert,
 9       2,     29|           végével a földre. Amiért annyira sietett, amiért előrevágtatott
10       2,     49|           elsápad az arca.~ ~Tehát annyira el kellett vesztenie szépségét,