Rész, Fejezet

 1       1,      4|     világítja keresztül, valami álom látta, tündéries színt adva
 2       1,      9|      mond, olyan szép, mint egy álom. Egy ilyen eltiport féreg,
 3       1,     13|        szívünk; pedig hát mégis álom volt! Ne adj rá semmit,
 4       1,     13|        néphez!~ ~Ez volt még az álom!~ ~Jenő azt is ott nézte
 5       1,     17|      elhallgatásban az üldözött álom ellankasztja a szép leány
 6       1,     18|        Fáradtak voltak halálba; álom kellett már nekik, semmi
 7       2,     27|      csak illúzió. "Étel, ital, álom. Boldogít e három." Ez is
 8       2,     36|      után Ödönt úgy elnyomta az álom, hogy végigdűlt a gyékényen,
 9       2,     43|  izgatottság elűzte kebléről az álom malasztját.~ ~És korán reggel
10       2,     45| Megszabadult!~ ~Ez való. Ez nem álom.~ ~És a levéllel kezében