Rész, Fejezet

1       1,      4| homlokára csapott tenyerével, és kacagott.~ ~Talán nem is kacagás
2       1,      5|        Richárd erre aztán nagyot kacagott.~ ~- Hát itt az uzsora!~ ~-
3       1,     13|       mint holtan.~ ~A kapus úgy kacagott rajta, mikor elexpediálta,
4       1,     17|       tűz égett; egy pillanatban kacagott és sírt, és minden tagja
5       2,     27|         fogta a tenyereivel, úgy kacagott e szomorú történeten.~ ~
6       2,     28|        el neki. ~ ~Rideghváry úr kacagott azon nagyon.~ ~Tökéletes
7       2,     29|      csókolta egymást, zokogott, kacagott, kérdezett, válaszolt, éljenzett,
8       2,     30| fölemelte arcát az izzó égre, és kacagott.~ ~És azután nagyot nyújtózott,
9       2,     44|    megtelt.~ ~És a két hölgy úgy kacagott, úgy örült ezen; úgy ölelte