Rész, Fejezet

1       1,      2|      te többet!)~ ~Végre az is elmúlt; vége lett éneknek, gyászbeszédnek,
2       2,     21|           Ennél a szónál aztán elmúlt a tréfálózási kedve. Érzékenyen
3       2,     26|        nevetés aztán egyszerre elmúlt a kisasszony arcáról.~ ~-
4       2,     29|   tornyai, vármaradványai, mik elmúlt borús időkre emlékeztetnének,
5       2,     30|       kínszülte filozofálás is elmúlt a csizmadia kedélyéről,
6       2,     30|       faldöntő ágyúk, miket az elmúlt éjszakákon az ostromlók
7       2,     31|     kiket nem fárasztott ki az elmúlt napok munkája, huszárok,
8       2,     33| egyszerre ki lett engesztelve; elmúlt minden félelme iránta; a
9       2,     38|       lakik. Míg azt keresték, elmúlt a zivatar, s ő megszabadult. ~ ~