Rész, Fejezet

1       1,      5|      önt el.~ ~- No, az Isten áldja meg érte. Bár az úr volna
2       1,      5|   után kell mennem. Hát Isten áldja meg, öregem.~ ~A pap hálálkodott
3       1,      9|      elhagyottaknak. Az Isten áldja meg, édes lelkem, Arankám.~ ~
4       1,     11|    kézszorongatást.~ ~- Isten áldja, uram.~ ~(Aldja tigedet
5       1,     17|      Alfonsine-t, azt meg nem áldja sem Isten, sem anyád! Akkor
6       2,     20|          Ejnye, hogy az isten áldja meg őket érte!~ ~Azután
7       2,     28|  egymásra, Szalmás? No, isten áldja meg magának. Mármost csak
8       2,     36| Főuram! Csakhogy itt találom! Áldja meg az isten; de jól tette,
9       2,     36|    gyermekei vannak. Az isten áldja meg jártában-keltében!~ ~