Rész, Fejezet

1       1,      7|  egymásról gondolunk. Isten önnel - szólt Richárd. - Ne kísérjen
2       1,      8|   állni vele.~ ~- No, isten önnel.~ ~- Jól van, jól van, kapitány
3       1,      8|     van, kapitány úr. Isten önnel. Nem kérdezősködöm. Az öreg
4       1,     13|   is elfúlt.~ ~- Mi történt önnel? - kérdi tőle a háziasszony
5       1,     14|  velem, vagy én rendelkezem önnel; s erre valakitől rendelettel
6       1,     17| holnap, hát holnap... Isten önnel!~ ~Jenőnek a vett leckéből
7       2,     35| lesz az. Itt a levél. Isten önnel.~ ~A levelet átadta Ödönnek
8       2,     44|         Nincs több beszédem önnel. Adieu!~ ~S azzal kitolták