Rész, Fejezet

1       2,     22| hát egyszerre akkorát lű a nímet, hogy csak kiesett a kezembül
2       2,     22|     mert amint futottam, a nímet úgy lűtt a hátamba, de úgy
3       2,     22|    No, hát lűtt-e nagyot a nímet? - kérdé tőle Richárd.~ ~-
4       2,     22|  No, mármost gyere elő, te nímet, aki tegnap utánam kiáltottál,
5       2,     22|    az ökreimet. Jó ember a nímet! Visszaadta egy szó nélkül
6       2,     27|  kezét.~ ~- Üldözi engemet nímet...~ ~- Csak az a baj? Csigavér!
7       2,     27|  Mindenüt katona, mindenüt nímet! Hat ecer odavetödi magat
8       2,     27|     a hatuja vas, a közepe nímet. Az agyujának a hangja harom