Rész, Fejezet

1       1,     16| alkotja; a vesztes pedig már elfutott, s igyekezett eltűnni. A
2       2,     22|      mind a kettőnek.~ ~- Ön elfutott. Azt már tudom. De hát az
3       2,     30|     a lova a sima járdán, és elfutott; azt a kávéház előtt álló
4       2,     30|    város üres. Aki élő volt, elfutott. A fegyveres csapatok is
5       2,     31|    Dunába dobta a kanócot, s elfutott.~ ~Richárd még egy lépést
6       2,     32|  hozzám, akit szeretek.~ ~És elfutott előle.~ ~Richárd bérkocsit
7       2,     32| udvarszobába nyitva, csaknem elfutott onnan.~ ~Minden érzéke meg
8       2,     35|    szédítő emelvény, ahonnan elfutott. Csak oda juthatna még egyszer