Rész, Fejezet

1       1,      5|   rontani?~ ~- Hát, tisztelendő atyám, hallotta már egyszer azt
2       1,     10|       van szánva.~ ~- Meghajlok atyám akarata előtt - szólt Ödön,
3       1,     15|  öltözetét szemlélve:~ ~- Szent atyám, ez egy apácanövendék!~ ~
4       2,     24|     ketten könnyelműek voltunk. Atyám még élt, s nekem megtiltotta
5       2,     33|       Bocsáss meg hazámfiainak, atyám"; azon hazafiainak, kiket
6       2,     36|        nyári mulatóhely, melyet atyám azalatt szerzett, míg én
7       2,     39| anyjától:~ ~- Megnémult-e az én atyám?~ ~Egy ilyen hallgató együttlét
8       2,     39|        keresztény, és mondjad: "Atyám, a te akaratod!"~ ~És bocsáss