Rész, Fejezet

 1       1,      2| megjelenhessenek, a nagytiszteletű és főtisztelendő uraknak, hogy a gyászbeszédeket
 2       1,      2|                  Annyit tudok, hogy a főtisztelendő úr gyászszónoklata igen
 3       1,      2|              a legszebb körmondatot a főtisztelendő úr exordiumából, ki éppen
 4       1,      2|               mondá:~ ~- Hallgassuk a főtisztelendő urat, szépen beszél.~ ~Igaz
 5       1,      2|           nemes, nemzetes és vitézlő, főtisztelendő, nagytiszteletű, tisztelendő
 6       1,      3|            directorra, a másodiknál a főtisztelendő úrra, a harmadiknál a várnagyra,
 7       1,      3|         látszott élni.~ ~Legelőször a főtisztelendő úr járult eléje. Nehány
 8       1,      3|           bírt - adá vissza a bókot a főtisztelendő úr.~ ~- No mar csak olyan
 9       1,      3|               ennél a vén papnál.~ ~A főtisztelendő úr így súgott az espereshez:~ ~-
10       1,     11|            Hol a kiadó násznagy? Az a főtisztelendő úr volna; de az még nincs
11       1,     11|              Baradlayné, a pap után a főtisztelendő, és Baradlaynén túl Gálfalvy