Rész, Fejezet

1       1,     12| mozduljatok! - rivallt rájuk parancsoló hangon.~ ~A fegyveres nép
2       1,     15|      a puttonyt, tiszteletet parancsoló tekintettel fordult az őrmesterhez
3       1,     17|      ki lehetne magyarázni a parancsoló körülményekből?~ ~Talán
4       1,     17|     ő úgy várt, mint büszke, parancsoló tekintetű úrnőt. - Egyike
5       2,     20|  Végre megszánja a kegyetlen parancsoló.~ ~- Hallod-e, öreg, te
6       2,     28|     a bajusz is! A hatalmas, parancsoló bajusz! A "gyászvitézek"
7       2,     35|     mereven állt meg előtte, parancsoló távolban. S onnan kiálta