Rész, Fejezet

1       1,     17|      vége! El akarnak bennünket örökre választani!~ ~Jenő kedélye
2       1,     17|          sem anyád! Akkor tőlem örökre búcsút vettél.~ ~A legkeserűbb
3       2,     22|        már. Végem van már nekem örökre. Ketté van törve a derekam.
4       2,     26|       megcsaltál? Hát elhagytál örökre? Elmenjek-e utánad? Kit
5       2,     27| kinyitja! Aj, vigünk van nekünk örökre. Jojcakat! Servus. Agyiő.~ ~
6       2,     46|     előtt, hogy elmúlik a kedve örökre szemébe hazudni az Istennek
7       2,     49|   helyzetéből. Váltsa ki onnan. Örökre hű, engedelmes fia, szolgája