Rész, Fejezet

1       1,      4|       várnak tőled.~ ~- Az mind kárba vesz.~ ~- Pedig bizonyosan
2       1,      4|      elébb való.~ ~- Jó, ez hát kárba veszett. De még egy titkot
3       1,      5|         kávé ott maradt, nehogy kárba vesszen (már úgyis meg kell
4       1,     15|         minden kreuzfidél kedve kárba ment. - Ez most mindnyájunkat
5       1,     18| környékben.~ ~Nem is veszett az kárba; rövid idő múlva kigyulladt
6       2,     20|    azzal a napiparanccsal, hogy kárba veszett a nagy ebéd, menni
7       2,     27|      nem jön is senki, nem vész kárba az, ami jó. Mindenváró úr