Rész, Fejezet

1       1,      1|         vonakodás nélkül, mint illik nemesemberhez.~ ~A nő pedig,
2       1,      5| egészítének ki.~ ~Pál úr tudni illik, hogy szakács is.~ ~- Hát "
3       1,     18|         ahogy derék katonákhoz illik. Elfogadod a pisztolyt?~ ~-
4       2,     22|       eldugta a zsebébe, ahogy illik; mikor valaki az elöljárójával
5       2,     24|    fejedet. Így ni. Milyen jól illik a fejed körül ez a fehér
6       2,     35|        elvesztén keseregni sem illik.~ ~Majd megnőnek, akik most
7       2,     36|       eszével valamit, ami ide illik. Én elvezetem önt pusztákon,