Rész, Fejezet

1       1,      9|     és homlokát megcsókolva gyöngéden suttogá:~ ~- Leányom!~ ~
2       1,     10|         No ne mondd - szólt gyöngéden odasimulva fiához az özvegy -,
3       1,     17|   vezekléssel.~ ~Mire aztán gyöngéden fölemelte Alfonsine, s egy
4       2,     20|  delnő gömbölyű pofácskáját gyöngéden. - Értesz már most, hogy
5       2,     25|    képhez, és arca most oly gyöngéden mosolyog.~ ~- De, ó, ha
6       2,     31|     előrehaladt legionárius gyöngéden lenyomta Ödön vállát tenyerével.~ ~-
7       2,     32| vízből a markába töltött, s gyöngéden megmosta vele a gyermek