Rész, Fejezet

1       1,      4|            Ödön azonban szótlanul felállt, s elhagyta a páholyt. Leonin
2       1,      9|     boldognak Iátlak. ~ ~E szónál felállt a leány a székről.~ ~- Köszönöm
3       1,     11|       nehány szót.~ ~Ödön azonnal felállt helyéről, kezét nyújtva
4       2,     34| felragadta a keresztes zászlót, s felállt a kunhalomra, és kalapját
5       2,     39|     özvegy.~ ~Letörülte könnyeit. Felállt.~ ~- Egy percig ne sírjatok!
6       2,     46|    vezetek elé.~ ~Most aztán Edit felállt a helyéről, és szólt:~ ~-
7       2,     48|         ez.~ ~Akkor a vén szatócs felállt, s megfogta mind a kettőnek