Rész, Fejezet

1       1,      1| visszafordulva az ég kapujából, a csillagok útjából, megtért porhüvelyéhez,
2       1,      2|       reszketve, halaványan áll a csillagok határán, és bebocsátást
3       1,      4|          óra felé az idő, hanem a csillagok még fenn voltak az égen,
4       1,      9|       vezetik, s megvallá, hogy e csillagok: szerető női szemek! Mikor
5       1,      9|           sírjanak miatta, mert a csillagok könnye itt Oroszországban
6       2,     35|         találgatja magában a futó csillagok neveit, egy ismeretlen alak
7       2,     43|      pirkadó hajnal, a halványodó csillagok... Még egyszer, és aztán