Rész, Fejezet

1       1,      4| felszakadt a köd, s eléderült a táj. Szép fehérre festett táj,
2       1,      4|       táj. Szép fehérre festett táj, ezüstlapon cukoralakok.
3       1,      4|       napot elborítja; az egész táj egyszerre hamvasszürke lesz.~ ~
4       1,      4|         megvilágítva.~ ~Hanem a táj, amelyen végigment, borzasztó
5       2,     33|      mindig messzebb távozik, a táj egyre tágul, a látkörön
6       2,     39|         A melankólia élő képe e táj. Az udvar mindig tele sárga