Rész, Fejezet

1       1,     13|  borulva, egymást csókolva, sírva, őrjöngve, ordítva, tombolva,
2       1,     17|    el maga körül.~ ~S aztán sírva borult anyja ölébe.~ ~-
3       2,     19|     kegyeseket megpillantá, sírva monda nekik: "Ti gyávák,
4       2,     21|   folytatni, hanem ahelyett sírva fakadt, felhajította a kalapját,
5       2,     22| mind sorban elpanaszlá nagy sírva, hogy őt milyen kegyetlenül
6       2,     37|    élni nem akar.~ ~Az anya sírva borult Ödön fia nyakába.