Rész, Fejezet

1       1,      4|        alul.~ ~Hanem aki végre fölkelt, az Ödön volt; handzsárja
2       1,      9| maradok.~ ~Most már az úrnő is fölkelt helyéről. Megfogta a leánynak
3       1,     14|    mondta: "Most kelj fel!" és fölkelt, s ha azt mondá neki: "Most
4       1,     18|    tájékba visz.~ ~Mikor a nap fölkelt, a köd egészen elmaradt
5       2,     26|   senki sem sietett fölemelni, fölkelt önmagátul.~ ~Szemei véresek
6       2,     37|          monda Ödön.~ ~Az anya fölkelt térdéről. Könnyei omlottak,