Rész, Fejezet

1       1,     15|        főbe lövetem!~ ~Richárd dühös volt, a kardját verte a
2       2,     20|     útitársa kínjain. Az pedig dühös volt rá, hogy nem akar megéhezni.
3       2,     21|            Az utolsó, most már dühös verekedéssel végződött roham
4       2,     22|  egyszerre gyáva is, dacos is; dühös és hunyász; szája panaszra
5       2,     39| hirtelen felugrott helyéről, s dühös ugatással rohant az ajtónak.~ ~
6       2,     43|       legkedvesebb emberére is dühös.~ ~Mindenkiben hibát talál,