Rész, Fejezet

  1       1,      1|             asztalát körülülik, mind az ő napfényében ragyogó aranyos
  2       1,      1|             csak útjában volna neki. Az ő feladata legyen: emelni
  3       1,      1|                 őt mind a három között. Ő nem fogja azt soha tudni.
  4       1,      1|                 mindezen rossznak, amit ő végleheletével parancsolt,
  5       1,      2|               sírboltajtóval szemben, s ő fövegét levéve fejéről,
  6       1,      2|                  számítsd be neki, hogy ő hitt abban, hogy jót cselekszik,
  7       1,      2|    megtisztítlanul, add, hogy legyen az ő vezeklése az, hogy lelke,
  8       1,      2|         mellékúton másfelé került.~ ~Az ő számára hiába terítettek
  9       1,      3|                nincs Zebulonnak érzéke; ő meglátta és észrevette,
 10       1,      3|              szakálla első zúzmaráit az ő arcára hinthesse egy baráti
 11       1,      3|          magában, vajon mit cselekednék ő azzal a pappal, ha most
 12       1,      3|              hegyéről lopták el a szót; ő is azt akarta éppen mondani. -
 13       1,      3|           Zebulont, hogy réshez jutván, ő is előre ne furakodjék,
 14       1,      4|                 S ez az igézet abban az ő szenvedélytelen tekintetében
 15       1,      4|              mellé egy másik kerevetre. Ő maga szemközt telepedett
 16       1,      4|               hangzott mindenféle zene, ő pedig dalolt hozzá.~ ~Ödöntől
 17       1,      4|             felpattant fektéből.~ ~- Ha ő akarja? - szólt kérdő, kínáló
 18       1,      4|             művésznő a lovon. Máskor az ő előadása marad legutoljára.
 19       1,      4|             főúrnak. Szép is, jó is. De ő nem szeret engem, mert téged
 20       1,      4|                 szánon Ödön lakása elé, ő maga már útra készen állt,
 21       1,      4|   diribről-darabra újraöltözteté Ödönt; ő tudta jól, egy oroszországi
 22       1,      4|           szokta azt mondani maga, hogy ő kicsoda.~ ~Az egész ég egyetlen
 23       1,      4|               védszentje, csakhogy most ő is oly mélyen van az útfélen
 24       1,      4|             Leonin kitekinte, s valóban ő is felismerte a távoli alakot.
 25       1,      4|              Hanem Leonin elhallgatott. Ő tudta már, hogy micsoda
 26       1,      4|                 következik, s az már az ő javukra lesz.~ ~Hanem amint
 27       1,      4| visszaszállingóznak az új vadat űzni, s ő maga csak azután rohant
 28       1,      4|                nem jó mulatság a futás, ő csak a parton maradt, onnan
 29       1,      4|             ívén sikamlott végig, addig ő társait az egyenes vonalon
 30       1,      4|                 sűrűjében megkerülte az ő állását, s észrevéve, hogy
 31       1,      4|          egyenlő távolból rohantak oda: ő és a farkas. Leonin látta
 32       1,      5|                 mintha az egész világon ő volna egyedül huszár és
 33       1,      5|                 fölött.~ ~Ezek éppen az ő feje fölött duellálnak.~ ~
 34       1,      5|               egyik azt állította, hogy ő Olaszországban maga is szedte
 35       1,      5|             földesúrral. Tetszik tudni, ő nagy oligarcha volt, én
 36       1,      5|              Vajon hogyan sikerülne, ha ő is megpróbálná, így háttal
 37       1,      5|                  ami költsége lesz, azt ő fogja kifizetni. ~ ~A fiatal
 38       1,      5|            huszár volt a szolgája, akit ő úgy hítt, hogy Pál úr.~ ~
 39       1,      5|           többet parancsolt őneki, mint ő Pál úrnak.~ ~Hatvanesztendős
 40       1,      5|                 Köszönje meg amaz, hogy ő elvette.~ ~- Azután mág
 41       1,      5|         Vesztrisz híres táncos volt, de ő sem kapott többet ötszáz
 42       1,      6|            baronesse-nek címezték, mert ő annak született. Még a leányát
 43       1,      6|                 kötni e családdal.~ ~Az ő estélyeik nevezetesen látogatottak
 44       1,      6|                emlékezik rá, amit pedig ő reggelre elfelejtett. Lehet
 45       1,      6|               is. S ha én szóltam vele, ő hívatni fog téged. Ő nagyon
 46       1,      6|              vele, ő hívatni fog téged. Ő nagyon szeret téged. Adieu,
 47       1,      6|              visszategezted.~ ~- Hát ha ő per tu szólíta meg.~ ~-
 48       1,      6|             aminőt talán szenvelgett.~ ~Ő egészen otthon találta magát
 49       1,      7|               kinőtt belőle, s most már ő is házi kisasszony lesz.
 50       1,      7|                mindenkinek mondva, hogy ő családtag.~ ~- Ha ezt ma
 51       1,      7|                hogy legyen mentsége, ha ő az első megérkező.~ ~Most
 52       1,      7|                 Öcsém nem volt itt?~ ~- Ő még korábban elment.~ ~-
 53       1,      8|              harmadik napja van. Ott ül ő egész nap, s csak olyankor
 54       1,      8|             vele olyasmit tenni, amiért ő is jogot találjon engemet
 55       1,      8|               volt aggodalmas, mint ön; ő már fél év előtt eladta
 56       1,      9|               ezen nem változtathatunk. Ő aligha el nem veszti hivatalát,
 57       1,      9|                 mind a kettőnké. Legyen ő a tied. De te meg azután
 58       1,      9|                      Nos?~ ~- Ez nem az ő írása - rebegé a leány.~ ~-
 59       1,      9|               róla. Ez a pecsét csak az ő címere.~ ~- Megengedi, nagyságos
 60       1,      9|             újra.~ ~- Ez már valóban az ő írása! "Kedves anyám!"~ ~-
 61       1,      9|                    Csak ez a két szó az ő írása; a többit egészen
 62       1,      9|         lábamról, védképtelenné lettem; ő egyedül visszafordult üldözőink
 63       1,      9|           nyugtalanul az anya. Most már ő is!~ ~A leány sebesen olvasá
 64       1,      9|             ragyognak-e még csillagaid? Ő mosolyogva felelt: "mind
 65       1,     10|                alább szolgált. Most már ő volt a család feje.~ ~Anyja
 66       1,     10|               azt a terhet, amit egykor ő viselt. Tudod, hogy ez a
 67       1,     10|               mit beszélni egymáshoz.~ ~Ő maga pedig szobájába lopózott;
 68       1,     11|       Tallérossy Zebulon úr is. Ezúttal ő is rangjához illő pompával
 69       1,     11|              nagy csengés-bongás támad: ő jön, az ünnepély hőse, Rideghváry;
 70       1,     11|                a kuruc pap egyenesen az ő testének tartana.~ ~Zebulon
 71       1,     11|       hanyatt-homlok keresztülesett, az ő fejében ért meg eszmeképpen;
 72       1,     11|                 eszmeképpen; úgyszólván ő diktálta azt rá mind; annálfogva
 73       1,     11|                 jegyzé meg:~ ~- Ahonnan ő megjött, onnan mind okosan
 74       1,     11|                 mosolygástól. Ó, azt az ő arcán nem volt szabad észrevenni
 75       1,     11|               észrevenni senkinek, hogy ő tudja azt, mit nevetnek
 76       1,     11|             Csak Ödön maradt hallgatag. Ő megtartotta anyja mondását: "
 77       1,     11|              szabadkozott Szalmás, hogy ő a gratuláló beszédét éjszakának
 78       1,     11|       menyasszonydíszű papleánnyal, kit ő Bécsben képzelt, régen férjhez
 79       1,     11|               az állapot. Fordult volna ő is visszafelé, ahonnan jött,
 80       1,     12|                ha ellenfelei kiabáltak, ő túlkiabálta őket, ha száz
 81       1,     12|             száz ember ordított ellene, ő olyan hangot eresztett,
 82       1,     12|  torkaszakadtából. Ahelyett mindenki az ő szájába nézett, hogy mit
 83       1,     12|                az előttük állóra; ez az ő örökös főispánjuk, holnapi
 84       1,     12|               olvashatá le, hogy itt az ő uralkodásának vége. Innen
 85       1,     12|           megvetően nézett rajta végig; ő tudta anyjától, minő magaslatot
 86       1,     13|               sem volt az expedícióhoz. Ő futni nem tud, s ha valahol
 87       1,     13|                győzni valaha.~ ~Akikkel ő megszokta együttélni, azok
 88       1,     13|               azok közt nem találkozott ő ez eszméknek egyetlenegy
 89       1,     13|             most valamit cselekszik; de ő nem tudta, hogy mit. Talán
 90       1,     13|             emelkednek; hova indulna el ő e túlfinom idegekkel, e
 91       1,     13|                vadászni, mint bátyjait. Ő csak rajzolni, zongorázni,
 92       1,     13|               kezében soha.~ ~Kit tudna ő megvédelmezni?~ ~S mentül
 93       1,     13|                áradat volt, mint aminőt ő szobájába zárkózottan képzelt
 94       1,     13|             Ezek az óriási nagyságok az ő bálványai voltak, és mégis
 95       1,     13|            természetesnek találta, hogy ő másnap és harmadnap korán
 96       1,     13|                 Ödönt!~ ~Ez is itt van. Ő is egyike a hongyűlés ünnepelt
 97       1,     14|              biz az, csak menjen előre, ő még hazavágtat a kardjáért,
 98       1,     14|               lelke bevallani, hogy biz ő nem bánja, akármi történik
 99       1,     14|     szabadsághősök bizony nem vártak az ő visszatértére, hanem csapatokra
100       1,     14|                 napilapok magasztaltak, ő csak a túlsó oldalát látta;
101       1,     14|         szalagos koszorúkról beszéltek, ő pedig és katonái mindebből
102       1,     14|                 bajtárs. Mi ismerjük az ő múltjukat. Most föltétlenül
103       1,     14|         csokrozta és tűzte fel vállára. Ő tiszteletbeli alhadnagy
104       1,     14|              Nem ez az óriás az, akinek ő azt mondta: "Most kelj fel!"
105       1,     14|               akkor ketten szónokoltak, ő és a vasrudas óriás; a zúgó
106       1,     14|                 szónok. Tragikus helyen ő a maga helyén van. De ismerni
107       1,     14|     végeszakadatlan klapánciáit, amiket ő versben beszélésnek szokott
108       1,     14|                 nem akarhatják, hogy az ő világi uraságukért százak
109       1,     14|                az egész csapat nyomába. Ő maga előrenyargalt egyedül,
110       1,     14|                  tessék"? Mit csináljon ő azzal a szóval, hogy "tessék",
111       1,     14|           homloka. Hiszen nem vezényelt ő csapatot máskor, csak úrnapján
112       1,     14|           Editnek minden haja szálát az ő kardja védelmezi.~ ~Ha ezzel
113       1,     15|             beüt.~ ~- Tudasd vele, hogy ő volt ajkamnak végsóhaja. ~ ~-
114       1,     15|               Fritz; ezúttal megtalálta ő is a rímet.~ ~Jött az őrcsapat,
115       1,     15|          őrizteti a maga angyalaival az ő választottait, hogy meg
116       1,     15|                 ház, amelynek szögletén ő áll, az 1-es szám, akkor
117       1,     15|               neki, hogy mármost menjen ő előre.~ ~Edit nem tétovázott.
118       1,     15|                a legnehezebbet felvette ő maga.~ ~- És mármost tudjuk-e,
119       1,     15|                  megszorította a kezét. Ő értett mindent. Csodálatos
120       1,     15|         kérdezni, hogy nem fáradt-e el. Ő járt legelöl, s táncolt
121       1,     15|    elképzelhetetlen az, hogyan lehessen ő e percben itt! Félt megtudni,
122       1,     15|         körülötte, elárulja magát, hogy ő kisasszony.~ ~- Ó, ne féltsen
123       1,     15|               azon kell előrehaladniok; ő ismeri azt az utat, az a
124       1,     15|       veteményeskertek közé vezet, ahol ő már tudja azután a palánkokon
125       1,     16|                 a kövezetre. Ez volt az ő időmérője.~ ~Minden pihenőnél
126       1,     16|          szélben csendesen lobog, az az ő fájdalmait legyezi enyhítve.~ ~
127       1,     16|          halálszínű zászló, amely ellen ő egy óra előtt küzdött; amelytől
128       1,     17|                 már nyilvános titok: az ő viszonya Alfonsine-hez;
129       1,     17|                 viszonya Alfonsine-hez; ő magát elfogadott vőlegénynek
130       1,     17|             komolyan vették a dolgot.~ ~Ő csak a szép hölgy sóhajtásait
131       1,     17|                fogságra találják vetni, ő megmozgat minden követ,
132       1,     17|                annak saját magának.~ ~- Ő nem fog idejönni - sietett
133       1,     17|                eszétől is megfosztotta. Ő is esküdni akart.~ ~A leány
134       1,     17|                 végére is, s bizonyosan ő is olyan nemzetiszínű volna
135       1,     17|                 anyáddal találkozol, az ő tanácsait is kérd ki e tárgy
136       1,     17|            tárgy fölött; meglehet, hogy ő nyomatékos ellenindokokat
137       1,     17|               alábbra becsüli azt, akit ő imád. Akárkit, annak a "
138       1,     17|              bevallotta, hogy álruhában ő szöktette keresztül a zöldségeskerteken;
139       1,     17|                 az nem örül ennek.~ ~És ő hozzájutott ehhez a boldogsághoz,
140       1,     17|                alak állt előtte, akitől ő rettegett, akit ő úgy várt,
141       1,     17|                akitől ő rettegett, akit ő úgy várt, mint büszke, parancsoló
142       1,     17|              élő kifejezése. Ez volt az ő anyja.~ ~És e pillanatban
143       1,     17|                 eszébe, hogy ez a nő az ő nagyravágyását, az ő szenvedélyét
144       1,     17|                 az ő nagyravágyását, az ő szenvedélyét megtámadni
145       1,     17|              félt neki megmondani, hogy ő a legkedvesebb gyermeke
146       1,     18|                 úgy okoskodott, hogy ha ő e malmon egyszer túl lesz,
147       1,     18|             keresztül tudjon hatolni az ő nyomában, kivált ha Palvicz
148       1,     18|              arra, hogy ami szolgálatot ő szándékozik megtenni Palvicz
149       1,     18|             órával. Tehát bizonyosan az ő feltartóztatásuk végett
150       1,     18|             végig a völgy mentében! "~ ~Ő maga leghátul maradt.~ ~
151       1,     18|             hagyta utolsó kísérőjét is. Ő egyes-egyedül rugaszkodott
152       1,     18|               bezárta a sort Pál vitéz; ő volt a sereghajtó.~ ~Az
153       1,     18|             indítványt teszi, hogy majd ő előrehalad pár száz lépésnyire,
154       1,     18|              lángokat kialudni.~ ~Aztán ő maga is köpenyébe burkolta
155       1,     18|              következik még?"~ ~S aztán ő is csak elaludt, mint a
156       2,     20|                 elismerték felőle, hogy ő a vidéken a legnagyobb állambölcs,
157       2,     20|             akkor elismerték róla, hogy ő lesz ott a legnagyobb stratéga.~ ~
158       2,     20|                a legnagyobb stratéga.~ ~Ő maga is hitte mind a kettőt.
159       2,     20|                megragadta e tudomány, s ő úgy találta, hogy vannak,
160       2,     20|               róla. Tudja magáról, hogy ő el nem lop az ország pénzéből
161       2,     20|        ütközetre kerül valahol a dolog, ő ott is helyt fog állani.~ ~
162       2,     20|                helyébe hordták.~ ~Azért ő beszélt Bolingbroke hercegről
163       2,     20|              odahaza, maga is elismeré. Ő azt állította, hogy csak
164       2,     20|             minő igazságokat mondjon az ő nagyságos urának. Anna úrhölgynek
165       2,     20|                 egyszer - hol? hol nem? ő tudja - megint összejön
166       2,     20|      tapasztalás, hogy Anna úrhölgy, az ő rendelete következtében,
167       2,     20|               egész házon. És mindez az ő parancsára történik.~ ~Milyen
168       2,     20|              mikor a szuverén népnek az ő uralkodója egyszer tíz esztendőben
169       2,     20|     pipázószobában nagyon hideg van. Az ő fogai vacognak.~ ~- Pedig
170       2,     20|              hogy "rossz", mert hisz az ő süteménye; hát csak nagyot
171       2,     20|                mulatság volt. Azt hitte ő, hogy mindezt el lehet végezni
172       2,     20|                 nem hitte volna.~ ~Hisz ő most nyomrul nyomra megy
173       2,     20|                 is kaphat. Azt pedig az ő természete be nem veszi.~ ~
174       2,     20|            legjobban a fülét.~ ~Olvasta ő egy régi conversations lexiconban,
175       2,     20|        lekötelezve ez intézkedés által. Ő majd csak lőtávolon kívül
176       2,     20|                forrójába Baradlay Ödön, ő még fiatal ember.~ ~Ödön
177       2,     20|              hazaviszi.~ ~Sohasem látta ő többet a hadsereget. A pénztárt
178       2,     21|            mindenki elveszette a fejét, ő kereste az eszközt, amivel
179       2,     21|              utóbbi ismert rá hamarább. Ő csak nehány hó előtt találkozott
180       2,     21|                 virrasztott fölöttük az ő szeme, mint a csatatéren.~ ~ ~ ~
181       2,     22|               megmagyarázta nekik, hogy ő spion, szökevény, az ezredessel
182       2,     22|                arra az emlékre, hogy az ő testét ötven meggyalázó,
183       2,     22|              buzgalommal kérte ki, hogy ő az udvaron hálhasson lovával
184       2,     22|              még csak hozzájuk sem ért; ő nem indíthatta meg ezt a
185       2,     22|                meg ezt a gulyalázadást. Ő feküdt a bundáján szépen,
186       2,     22|            letette a fejét az asztalra; ő úgy is tud aludni.~ ~Egyszer
187       2,     22|                Soha nem hallotta meg az ő szájából senki, hol járt,
188       2,     23|               lehet rajta átkelni, ahol ő engedi.~ ~Ilyen átjárat
189       2,     23|                a csatatéren uralkodnak, ő tartja megszállva.~ ~Még
190       2,     23|            tudja kiválogatni, melyik az ő csapatja, melyik a másé,
191       2,     23|                 az a másik csapás, amit ő adott ellenfelének, az tökéletesen
192       2,     24|             súlyos tömeg volna, mely az ő fején fekszik; mikor a kezét
193       2,     24|                 itt?~ ~- De itt fekszik ő is a malom folyosója alatt.
194       2,     24|               Azzal kegyetlenül bántál. Ő is itt fekszik a molnárlakban.
195       2,     24|             kérdezé Richárd.~ ~- Semmi. Ő maga is készen van a végsőre.
196       2,     24|           valami közlendője van.~ ~- Ha ő kívánja, annál jobb, különben
197       2,     24|           bajtárs! Hogy vagy? - kérdezé ő, a haldokló, ellenfelétől. -
198       2,     24|            vissza ne találjon hozzá sem ő, sem más.~ ~- De én mégis
199       2,     24|                  Hogy hova? Azt egyedül ő tudja. Hanem cseléde tud
200       2,     24|            nézni; egy haldoklóét, ki az ő kezétől esett el. De nem
201       2,     25|             szörnyűt a nő csak álmodik, ő már mint bizonyosat tudja:
202       2,     25|             biztatja az ellenkezővel.~ ~Ő látja az ország minden szélén,
203       2,     25|              négy oszlopán égő tüzeket; ő hallja a közeledő táborok
204       2,     25|               az egész titkosírás mese; ő maga, az ifjú nő fogoly,
205       2,     25|           szigetre, és sógora, Jenő, az ő börtönőre, ki vigyáz rá,
206       2,     25|        kísérteteknek bebizonyítsa, hogy ő is él, nemcsak ők.~ ~Az
207       2,     25|                találta ember, kitalálta ő.~ ~Akkor még Magyarországon
208       2,     25|             halál királyi kúriája!~ ~És ő maga meg nem mozdult onnan.~ ~
209       2,     25|                 Talán amaz is hallja az ő szavait?~ ~Visszatér ismét
210       2,     26|             álmatlan éjfelen át szokott ő e néma világgal beszélgetni;
211       2,     26|     bűnrészesség a kárhozatban.~ ~Pedig ő értette azokat.~ ~Az apáca
212       2,     27|                 a mészárszék, ott is az ő marhájukat vágják, a baromfit
213       2,     27|                 azt kívánták tőle, hogy ő parancsoljon valakinek;
214       2,     27|            járásnak rossz szolgabírája, ő nem pörlekedett előtte;
215       2,     27|         adminisztrátora vagy főispánja; ő nem ütött pártot sem ellene,
216       2,     27|            felelős minisztériuma, az az ő concoctióját semmiképpen
217       2,     27|            különböző nézetek mellett az ő asztalánál vitába keveredtek,
218       2,     27|            elátkozott hegyi ösvényeken. Ő nem eshetik útjába semmi
219       2,     27|         körös-körül az egész országban. Ő nem hall abból semmit. Hogy
220       2,     27|               Valamennyi leányának mind ő a keresztanyja.~ ~- Hozta
221       2,     27|           nehogy valami csintalanság az ő füleit is megüsse.~ ~- De
222       2,     27|             biztatás; hanem azért tudta ő a kaláccsal teletömött száján
223       2,     27|            tapasztalatra jött, hogy már ő akárkit indul el megütni,
224       2,     27|              teremnek, mint a gomba; az ő fejének nincs már hol maradása.
225       2,     27|              mindjárt főbe lövik; pedig ő egy légynek sem vétett.~ ~
226       2,     27|              annak a meggondolása, hogy ő mindezen bramarbasok alatt
227       2,     28|                 úr előtt ez a történet. Ő ugyan nem indult el a menekülteket
228       2,     28|               hogy mégiscsak okos ember ő, milyen szépen el tudta
229       2,     28|             hogy hiszen az a Macbeth, s ő annak a Banquo szelleme. -
230       2,     28|            megszeppentette. Nem kereste ő az oroszlánt, csak a nyomát.~ ~-
231       2,     28|               már olyan ország, ahol az ő parancsolatjára befognak
232       2,     28|         lovassal, hogy mik történtek az ő távolléte alatt a túlsó
233       2,     28|               megmutassa Boksának, hogy ő csak még most is urabb nálánál,
234       2,     28|            mintha Boksa nagyon nézné az ő csizmáit is.~ ~- Sok mindenféle
235       2,     28|           átszőve. Ez a szakáll volt az ő büszkesége, úri tekintélyének
236       2,     28|            Zebulon ráhagyta.~ ~Tudta is ő, hogy hova megy.~ ~- Vittem
237       2,     28|          Zebulon a dicsőséget. Nem akar ő lengyel légiót toborzani.
238       2,     28|                s menjen haza; már innen ő majd odább talál. Itt, ebben
239       2,     28|               Soha a nevét sem hallotta ő annak a falunak, ahova be
240       2,     28|              nincsen maradása; mert itt ő van egyedül abban a kivételes
241       2,     28|             bárki kezében levő puska az ő fejének van fordítva.~ ~
242       2,     28|             hogy milyen furcsát álmodik ő most ébren.~ ~Hogy került
243       2,     28|               most ébren.~ ~Hogy került ő most ide, ahova semmi szándéka
244       2,     30|               őrjöngő kiáltással: "Roma o morte!"~ ~S amit fog felelni
245       2,     30|              hagyta volna magáról, hogy ő csak szúnyogokat akart kifüstölni
246       2,     30|                 emberfeletti nagyságát. Ő, ki mindennap arculcsapásokat
247       2,     30|            ellen. És miben? Abban, hogy ő szereti jobban a hazát,
248       2,     30|            szereti jobban a hazát, hogy ő a bátrabb, hogy ő találta
249       2,     30|                  hogy ő a bátrabb, hogy ő találta el a helyesebb utat.
250       2,     30|              mikor elment előttem, hogy ő is rám ismer. Akkor végem
251       2,     30|               merek Budára felmenni. De ő bizonyosan le fog ide jönni.
252       2,     31|                bátyját meglátta. "Mégis ő az okosabb. Ő kezdi a kibékülést" -
253       2,     31|          meglátta. "Mégis ő az okosabb. Ő kezdi a kibékülést" - gondolá
254       2,     31|               tartva fegyverét.~ ~Ez az ő "átellenese".~ ~Amint Ödön
255       2,     31|               Ödönnek. Megmutatja, hogy ő így is tud. Úgy mászik,
256       2,     31|   küldöttségének, hogy ha a vár elesik, ő e remekművét a világnak
257       2,     31|           leteríté, meggátolá, hogy azt ő maga hajthassa végre.~ ~
258       2,     31|       paliszádokat.~ ~Akkor megpillantá ő is a magyar trikolórt a
259       2,     31|                 Akkor elhatározta, hogy ő fogja bevégezni a katasztrófát.
260       2,     31|                az egész világegyetem az ő mellére zuhanna, egy vörös
261       2,     32|          látszott a vonásain. Úgy vette ő ezt az üzletet, mint egy
262       2,     32|              egy meglevő bajt, amit nem ő talált fel.~ ~Az ilyen látogatásokhoz
263       2,     33|                hogy mi lenne belőle, ha ő most ezt az ő kedves barátját
264       2,     33|                belőle, ha ő most ezt az ő kedves barátját derékon
265       2,     33|          szerette a mulatságot, amíg az ő kedves barátja és pártfogója
266       2,     33|         politikától elment a kedve. Ezt ő nem így képzelte.~ ~Azt
267       2,     33|        körömfalatig, már az nem fért az ő érzékeny keblébe.~ ~A kedélyes
268       2,     33|             témát kellett neki feladni, ő azt igen szépen felcifrázta.
269       2,     33|             Zebulon missziója.~ ~Érezte ő annak szagát előre!~ ~És
270       2,     33|            veszthetné el valahol ezt az ő nagyméltóságú protektorát.
271       2,     33|                 elcsapja magától ezt az ő kedves barátját.~ ~"Ha te
272       2,     33|         temetkezni olyan városban, ahol ő megszállt.~ ~Ezt a gyöngéjét
273       2,     33|             adta volna Zebulonnak, hogy ő is "nostras". ~ ~És ezzel
274       2,     34|          fejszékkel fegyverzett tábort. Ő maga volt a vezér. Mi tudomány
275       2,     34|                 át a Tiszán. Ez volt az ő feladatuk.~ ~A szent Tiszán,
276       2,     35|                személyes menekülésre.~ ~Ő még csak arról sem gondolt,
277       2,     35|             magát e gondolattól.~ ~Hogy ő meneküljön? Meneküljön egy
278       2,     35|               hogy vannak még, kiket az ő élete boldoggá tesz. Egy
279       2,     35|              tudósítsa édesanyját, hogy ő külföldre menekül. Onnan
280       2,     35|             nyújtja kezét a békó elé.~ ~Ő pedig itt kussad egy szégyenletes
281       2,     35|                  Pedig "tu es petra"! S ő ingott meg legelébb.~ ~És
282       2,     36|         közepett úgy érezte magát, hogy ő most egy porszem. Egy porszem,
283       2,     36|       Rideghváry Nagyváradon van, akkor ő másodszor is Ramiroff Leoninnak
284       2,     36|               az éji megszöktetés is az ő munkája volt? - Talán ő
285       2,     36|                 ő munkája volt? - Talán ő maga bízta meg az imsiket,
286       2,     36|                volt.~ ~Sokszor megjárta ő ennek a vigályosait. Ismerte
287       2,     36|             hogy ezen a földön most már ő az úr. Itt kezdődik az az
288       2,     36|          hadvezérének meg kell állni.~ ~Ő pedig otthon él benne.~ ~
289       2,     36|                talál.~ ~De hát mit félt ő a pusztaságtól ez órákban?~ ~
290       2,     36|             hagyta? Ez embert egykor az ő láttára megbüntették. Testvére
291       2,     36|                 volt nehéz kitalálni az ő álmát.~ ~Az út most már
292       2,     36|                  hogy mindezen alakokat ő olyan jól ismeri. A szögletben
293       2,     37|          éjszaka, mikor mindenki aludt, ő ébren számlálta az órákat,
294       2,     37|             borult Ödön fia nyakába. Az ő büszke lelkének hangjai
295       2,     38|               bebizonyítania. Azt, hogy ő valóban Baradlay Eugen,
296       2,     38|                az, aki vádolva van, nem ő, hanem egy névtársa, ki
297       2,     38|           keresték, elmúlt a zivatar, s ő megszabadult. ~ ~Megtörtént,
298       2,     38|        szegezték; senki sem tudta, hogy ő ott van.~ ~Megtörtént, hogy
299       2,     38|       szónoklatát hallgatták együtt. Az ő vállára tevé tárcáját, jegyezgeté
300       2,     38|                kancelláriával együtt az ő állomása is megszűnt, s
301       2,     38|           halálát.~ ~Ez bizonyítá, hogy ő az igazi. Így haragra gerjedni
302       2,     38|              ilyen testvér azt tehette? Ő még hinni sem képes azt,
303       2,     40|                 azt a drága öltönyt.~ ~"Ő volt legkedvesebb fiam!"~ ~
304       2,     40|         szeretett úgy engem senki, mint ő, soha! Mellettem volt, míg
305       2,     40|             gondolat nem támadhatott az ő lelkében. - Ezt te sugalltad
306       2,     40|           családjához, melynek most már ő egyedüli fenntartója.~ ~
307       2,     40|                testvér emléke előtt.~ ~"Ő volt közöttünk az egyedüli
308       2,     41|             épületben volt fogoly, ahol ő. A börtönnek volt egy távírdája,
309       2,     41|          keresztülment e kriptogramm, s ő újra kérdezett:~ ~"Keresztneve?"~ ~
310       2,     43|            találkozót adna egymásnak az ő agyában, amit ő "izent"
311       2,     43|            egymásnak az ő agyában, amit ő "izent" másoknak.~ ~Ily
312       2,     43|                 nem irgalmaz.~ ~Hisz az ő fejének sem irgalmaz az
313       2,     43|              napfényű igazságot! Hát az ő kínzója kegyelmez-e neki?
314       2,     43|                kegyelmez-e neki? Hát az ő tortúrájának van-e valami
315       2,     43|            Miért nem tudják legyőzni az ő üldözőjét?~ ~Ágyba nem fekhetett,
316       2,     43|               nő taposta azon időben az ő küszöbét. Gyászruhás nők.~ ~-
317       2,     44|           ítélet mindnek halálra szólt. Ő pedig megkegyelmezett valamennyinek.
318       2,     44|                az elbukottakon, akiknek ő tartotta a fejükön a lábát,
319       2,     44|             hanem a miniszteren, aki az ő fejére készült gázolni.~ ~
320       2,     44|         játszani a partit.~ ~Ez volt az ő válasza Plankenhorst kisasszony
321       2,     44|             amelyen Alfonsine. Csakhogy ő a harmadik helyen, mint
322       2,     44|                volt: "Miként köszönheti ő megszabadulását Plankenhorst
323       2,     44|                 meg az, hogy "Hol fogja ő megtalálni Editjét, s mi
324       2,     45|        borzalmas leveleket elolvasni.~ ~Ő töri fel a pecsétet; ő bontja
325       2,     45|                  Ő töri fel a pecsétet; ő bontja fel a borítékot,
326       2,     45|                 bontja fel a borítékot, ő hüvelyezi le a levelet.
327       2,     45|                 tartja.~ ~Igen! Ezek az ő vonásai! Ez az ő írása!
328       2,     45|                Ezek az ő vonásai! Ez az ő írása! Él! Ír! Megszabadult!~ ~
329       2,     46|                sem ért, az Alfonsine.~ ~Ő már érti egészen.~ ~Hiszen
330       2,     46|             játszani akartak vele.~ ~És ő most látja, hogy mit cselekedett.~ ~
331       2,     46|              kit elveszteni akart.~ ~Ha ő hagyja azon az éjszakán
332       2,     46|              Edit agg hajadon.~ ~És ezt ő rontotta el!~ ~Ő vetette
333       2,     46|                 És ezt ő rontotta el!~ ~Ő vetette ki sarkából annak
334       2,     46|               mert ahhoz nem volt joga. Ő csak élet és szabadság fölött
335       2,     46|               hazudni az Istennek és az ő szenteinek!~ ~Imádandó szép
336       2,     47|      menyasszonyi köntöst természetesen ő szerezte be Pesten. Azt
337       2,     49|           keresztül kidobni, megszökött ő magátul is.~ ~Szöktében
338       2,     49|                 legyen az, számíthat az ő segélyére.~ ~A fiú aztán
339       2,     49|        megjelenni, s bátyja családjáért ő áldozta fel magát, legkedvesebb
340       2,     49|                Isten megbocsát is neki, ő maga nem bocsáthatja meg
341       2,     49|              úrnő tovahalad a termeken; ő pedig ott marad egyedül,